Ének-zene I.-II.-III. Zeneelméleti összefoglaló Dr. Kosóczki Tamás

1

Ének-zene I.-II.-III. Zeneelméleti összefoglaló Dr. Kosóczki Tamás

1. A zene alkotóelemei 1. Metrum: Ütemmérték, időmérték (mint a költészetben a versláb) – a zenei ritmus beosztása. 2. Ritmus: A hangok és hangsúlyok időbeli elosztásának rendje. 3. Tempó: A kottaérték abszolút időtartama. A hangok egymás közti viszonyát adja meg, tekintet nélkül arra, hogy a zene lassú-e vagy gyors. 4. Zenei hang: A zenei hang jellemzői: hangmagasság, időtartam, hangintenzitás, hangszín. 5. Dallam: Az egymás után hangzó, művészi szabályokkal alkotott hangsorozatot nevezzük dallamnak. 6. Hangerő: A hang egyik fő tulajdonsága. A hangerő fokozatainak zenei meghatározása a dinamikai jelek segítségével történik. pianissimo – nagyon halkan – pp piano – halkan – p mezzoforte – közepes hangerővel – mf forte – hangosan – f fortissimo – nagyon hangosan – ff 7. Hangszín: A hangszínt leginkább a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a hangszernél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképző szervek anatómiai jellemzői, a hangképzés módja. Eltérő hangszíne miatt halljuk más-más jellegűnek a különböző forrásból, például a hegedűből, a zongorából, az egyik vagy másik embertől származó, azonos hangmagasságú hangokat.

2. A hangok szolmizációs- és abc-s nevei A hangoknak kétféle elnevezését használjuk: - ABC-s nevek – abszolút rendszer - Szolmizáció – relatív rendszer Abszolút hangmagasság: állandó hangmagasság, pl.: az „egyvonalas A” (ABC-s hang) magasságát 1 másodperc alatt létrejövő 440 rezgés adja (440 Hz). Példa: zongora hangja (minden zongorán ugyanaz a hangmagasság – adott billentyűn)

Tehát egy billentyű – egy konkrét hangmagasság. A kottában nem változtatják a helyüket! A hangok nevei: C, D, E, F, G, A, H, majd ismét C, D, E…stb. Kiejtése: Cé, Dé, É, eF, Gé, Á, Há, Cé…stb. A kottaolvasás elsajátításához elengedhetetlenül szükséges tudni elmondani a hangok neveit oda-vissza nagyon gyors tempóban: C, D, E, F, G, A, H, C – C, H, A, G, F, E, D, C A kottában az ABC-s hangok nem változtatják meg a helyüket. Az ABC-s nevek elsősorban a hangszerjátéknál alkalmazandók, a tanítóképző főiskolai tanulmányok alatt leggyakrabban a furulyajátéknál használjuk.

2

Relatív rendszer: szolmizáció A szolmizációs hangok nevei: Dó, Ré, Mi, Fá, Szó, Lá, Ti, Dó A szolmizáció elsajátításához elengedhetetlenül szükséges tudni elmondani a hangok neveit oda-vissza nagyon gyors tempóban: Dó, Ré, Mi, Fá, Szó, Lá, Ti, Dó – Dó, Ti, Lá, Szó, Fá, Mi, Ré, Dó A szolmizációt elsősorban ismeretlen dallamok elénekléséhez használjuk. Relatív rendszer: Bármelyik billentyűre helyezhetjük a Dó-t A legegyszerűbb módja a szolmizáció elhelyezkedésének, ha a „C” elnevezésű ABC-s hangra kerül a Dó hang. Ekkor „Cé a Dó”. Csak fehér billentyűket használunk ilyenkor, tehát módosított hangot (fekete billentyűt – ld. a későbbiekben) nem tartalmaz a hangsor. ABC-s nevek és a szolmizáció elhelyezkedése a zongora billentyűin C – Dó szerint:

Mély hangok

Magas hangok

Minden egyes billentyű között félhang távolság van! (Tehát ott is, ahol fekete és fehér billentyű van egymás mellett, illetve ott is, ahol két fehér.) Ha kihagyunk egy billentyűt, akkor egész hangot lépünk. (Egy egész hang lépés = Két félhang lépés.)

A zongora billentyűin látható a leglátványosabban az egyes oktávok elnevezése. Az egyes hangok elnevezése: az adott „oktáv neve” + a hang neve. Pl.: Egyvonalas G; Kontra A; Háromvonalas Fisz, stb. A furulya legalacsonyabb hangja az úgynevezett egyvonalas C hang.

3

3. A kézjelek Kézjel: a szolmizációs hangokhoz, azok nevéhez társított különböző kézmozdulat. Az általunk használt kézjelek John Curwen angol zenepedagógustól származnak.

Dó – erő, szilárdság Ré – felfelé törés, bíztatás Mi – nyugalom Fá – szomorú, lágy hangzás Szó – egyenesség, tiszta hangzás Lá – szomorú, lágy hangzás Ti – élesség Dó – erő, szilárdság

Betűjel: a relatív szolmizáció nevének egyszerű, írott jelölése betűkkel.

4. A kottaírás jelrendszere - A vonalrendszer A ma használt kottaírás öt vonalból és négy vonalközből áll. A vonalakat és vonalközöket alulról felfelé haladva számozzuk: első vonal, első vonalköz, második vonal, második vonalköz…stb. Az első vonal alá és az ötödik fölé is lehet hangot írni, ha szükséges, akkor pótvonalakat is használhatunk.

- Kulcsok A vonalrendszer elején kulcsnak kell állnia. Számunkra a legfontosabb a violin (olaszul: hegedű) kulcs. Ezt a 2. vonalról kezdjük rajzolni, és a rajzolás kiindulópontja „támpont” is egyben. Ezen a helyen az egyvonalas G hang található (helyét lásd a zongora oktávjainál). Mivel ennek a hangnak a helyét jelöli, ezért G-kulcsnak is nevezzük.

Ezen kívül több más kulcs is létezik, a mai kottaírásban leggyakrabban a basszus kulcsot használjuk, ez a kis F hang helyét mutatja meg, ami a 4. vonalon van. Ezt F-kulcsnak is nevezzük.

4

5. A ritmusértékek:

Ha egy kotta-érték után egy pont található, az (a pont) a kotta saját értékének a felével növeli az adott hang értékét. Az alábbi példák azt mutatják be, hogy mennyi ideig tart az adott hang.

= = = 6. Módosított hangok Minden ABC-s és szolmizációs hangot is lehet módosítani, mely módosítás fél hang távolsággal odébb (le vagy fel) helyezi az adott hangot. Az ABC-s hangok módosításakor a zongorán a fekete billentyűk kerülnek alkalmazásra a fehérek helyett, a furulyán más lyukakat fogunk le. A három módosító jel: ♯– kereszt (nem kettőskereszt, csak kereszt) – A hangot fél hanggal felemeli. ♭ – Bé (nem tévesztendő össze az ugyanilyen elnevezésű ÁBC-s hanggal) – A hangot fél hanggal leszállítja. – feloldójel (minden módosítást „felold”, megszüntet – tehát, ha ezt a jelet látjuk, akkor pl. A Fisz hang helyett F lesz.)

5

a ♯felemelő módosításkor a hangok az –isz toldalékot kapják. C ♯– cisz D♯– disz E♯ – eisz(ez az F fehér billentyűn szól) F ♯– fisz G ♯– gisz Á ♯–áisz H ♯–hisz(ez a C fehér billentyűn szól)

a b leszállító módosításkor a hangok az –esz toldalékot kapják C♭–cesz(ez az H fehér billentyűn szól) D♭– desz E♭– esz F♭–fesz(ez az E fehér billentyűn szól) G♭– gesz Á♭– ász H♭– B „kakukktojás”

A módosító jelek ♯vagy♭a kotta legelején a kulcs után, az ütemmutató előtt kapnak helyet. Vonalra vagy vonalközre kerülhetnek, fontos a precíz írásmód! Azt a vonalat vagy vonalközt metssze, ahol a hangot módosítjuk. A ♯-et döntött írásmóddal, a ♭-t pedig lefelé keskenyedő kis b betűvel jelöljük. Fontos, hogy csak azt a hangot módosítjuk, amelyik vonalon található az adott hang. (Tehát, ha ki van téve pl. 1 ♭a kotta elejére, akkor csak a H hangból lesz Bé, a többi marad pl. F, C, G stb.! ) A módosító jelek helyei és használata: Ha a kotta legelejére van kitéve a ♯ vagy,♭akkor a dalban található minden olyan hangra érvényes, amely az adott vonalon vagy vonalközben található. Ha „menet közben” valamely hang elé kerül ♯,♭vagy feloldójel , akkor az csak abban az ütemben érvényesül, a következő ütemben már a sor elején található módosítójel az irányadó. Például:

G Fisz G

F

E

F

H

D Fisz F

G A B

F HC

F!

H! B

Fisz! G

A G Fisz G Fisz!D

C

B C B

Szolmizációs módósított hangok A szolmizációs hangoknál is ugyanezen elv alapján történnek a módosítások. A gyakorlatban előforduló szolmizációs módosítások: a ♯felemelő módosításkor-i toldalékot a♭leszállító módosításkor – á toldalékot kapnak a hangok: kapnak a hangok: dó – di ti – tá ré – ri fá – fi szó – szi

6

7. Az enharmónia fogalma Az egyenletesen temperált hangrendszerben (tehát az európai, mai hangrendszerben) két olyan egymagasságúnak vett hang viszonyát jelenti, melyek más-más nevet viselnek és különböző kottázásúak. Pl. asz-gisz, áisz-B stb.

Gyakorlatban csak oly hangszereken pontos az enharmónia, melyeken közös hangolásúak az enharmónikus hangok (zongora, orgona, cseleszta, xylophon, stb., szóval a végig elkészített hangú hangszereken).

8. Az ütem fogalma A legtöbb zenében hangsúlyos és hangsúlytalan elemek követik egymást, valamilyen rendszer szerint. Az ütem a legkisebb periodikus egység. Alapvetően azért fontos tudnunk, hogy milyen ütembeosztás szerint zajlik az a zene, amit éppen játszunk/énekelünk, mert az ütembeosztás megmutatja nekünk, hogy melyik hang a hangsúlyos és melyik nem az. Az ütemeket a kottában függőleges ütemvonalak választják el egymástól. A dalok vagy egyéb zenedarabok végén mindig kettős ütemvonal áll.

9. Ütemmutatók, hangsúlyok a zenében A kotta kezdetén az első sor elején a három fontos dolog közt található az ütemmutató is. Ezt csak az első sorban írjuk ki. Abban az esetben, ha ütemmutató-váltásra kerülne sor, akkor ki kell írni a váltás helyén az új ütemmutatót. Az ütemmutató két számból áll (a matematikából ismert törtekhez hasonlóan, ám itt nem használunk törtvonalat). A felső szám megmutatja, hogy egy ütemben hány darab, az alsó, hogy milyen értékű hang kaphat helyet. Ha az ütemmutató 4/4, az azt mutatja meg, hogy 4 db negyed értékű hang fér bele egy ütembe. Természetesen ez a negyed hang más ritmusokkal, ritmusképletekkel is kitölthető, de az értéke nem növelhető/csökkenthető. Az általunk leggyakrabban használt ütemmutatók:  2/4 – pl:

2/4 –es ütemmutató estén az ütem első hangja a súlyos  3/4 – pl:

3/4 –es ütemmutató esetén az ütem első hangja a súlyos

7  4/4 – pl:

4/4-es ütemmutató estén az első és harmadik NEGYED értékre eső hangja a súlyos (Tehát az első ütemben az 1. és a 3. negyed hang a súlyos, de a 2. ütemben – mivel ott nyolcadok vannak – az 1. és az 5. nyolcad értékű hang lesz a súlyos. A  jelnél vannak a súlyok.)

10. Ritmusképletek Ritmusképlet: ritmusértékek előre meghatározott sorrendje. Ritmusképletről beszélünk, ha két vagy három ritmus állandó kapcsolatban áll egymással. A leggyakrabban előforduló ritmusképletek: éles ritmus: (nyolcad-pontozott negyed)

nyújtott ritmus: (pontozott negyed-nyolcad) Érdemes megjegyezni, hogy a nyújtott ritmus első hangja hosszú, azaz nyújtott.

szinkópa: (nyolcad-negyed-nyolcad)

Ezek a ritmusképletek alapvetően arányokat jelölnek. Pl: Éles ritmus 1:3, nyújtott ritmus 3:1, szinkópa 1:2:1. Ha más, hosszabb vagy rövidebb ritmusértékkel találkozunk, amelyben hasonló arányban jelennek meg ritmusértékek, az is ugyanezeket a neveket viseli. Pl.: kis éles ritmus:

„nagy” éles ritmus:

(tizenhatod-pontozott nyolcad)

(negyed-pontozott fél)

kis nyújtott ritmus:

„nagy” ritmus:

(pontozott nyolcadtizenhatod)

nyújtott

(pontozott fél-negyed)

kis szinkópa:

„nagy” szinkópa:

(tizenhatod-nyolcadtizenhatod)

(negyed-fél-negyed)

8

11. A hangközök Hangköz: két, egy időben hangzó zenei hang távolságának megnevezése. A „törzshangsor”: Dó, Ré, Mi, Fá, Szó, Lá, Ti hangokból áll - a hangközök megnevezése legegyszerűbben ezek alapján történik. Félhang-egészhang a törzshangsorban:  Félhang: a legkisebb hang-távolság, m-f és t-d’ (ABC-s névvel E-F és H-C)  Egészhang: a többi törzshang között = két félhangnyi távolság: (d-r; r-m; f-s; s-l; l-t) d-d’-ig 12 félhangnyi lépés lehetséges

A hangközök nevei: (1) Prím (2) Szekund (3) Terc (4) Kvart (5) Kvint (6) Szext (7) Szeptim (8) Oktáv (Érdemes sorban megtanulni ezeket neveket.)

9

A hangközök fajtái: Két fajta elnevezést használunk a hangközök megnevezésére: Tiszta/szűkített/bővített – Prím, Kvart, Kvint, Oktáv (Ha a hangközök neveit és az 1458-as számot megtanulja – 1prím, 4kvart, 5kvint, 8oktáv –, akkor kis gondolkodás után nem téveszti el a tiszta – kis/nagy elnevezéseket. – Az „1458”-as hangközök általában tiszták (néha szűkítettek vagy bővítettek), a kivételeket érdemes megtanulni.) Kis/Nagy – Szekund, Terc, Szext, Szeptim (A „2367” szám megjegyzését nem ajánlom, elég a tiszta hangközökét megtanulni, és tudni kizárásos alapon, hogy a többi nem „az”.)

A hangközök részletes ismertetése: Prím: 0 lépés, 1 hangnyi „távolság”, vagyis két azonos hang megnevezése (nincs elmozdulás). Pl.: dó-dó, ré-ré, mi-mi. (Nem azonos a 8 hang távolságot jelző oktávval: dó-dó’; ré-ré’). Erre az elnevezésre olyan esetben lehet szükség, ha pl. két szólamú műben mindkét szólam záróhangja dó lesz. Szekund: 1 lépés, 2 hangnyi távolság, vagyis két egymás melletti hang, pl. d-r Nagy szekund esetén (jelölése: N2) egészhangnyi távolságról beszélhetünk: pl.: d-r, r-m, f-s, s-l, l-t Kis szekund esetén (jelölése: K2) félhangnyi távolságról beszélhetünk: pl.: m-f és t-d’ Terc: 2 lépés, 3 hangnyi távolság (két hang, amely között egy harmadik kimarad): pl. d-m Nagy terc (jelölése: N3) pl. d-m, s-t: (Összetétele: N2+N2) Kis terc (jelölése: K3) pl. m-s, l-d’: (K2+N2 vagy N2+K2 – tehát a sorrend mindegy, a lényeg minden hangköz esetén a megadott két hang közti távolság.) Kvart: 3 lépés, 4 hangnyi távolság- pl. d-f Tiszta kvárt (jelölése T4): 2 db N2 + 1 db K2: Minden esetben tiszta, egy kivétellel: f-t (f-s-l-t) = Ekkor 3db egymás melletti N2 hangközzel találkozunk, ennek az elnevezése: bővített kvárt- más néven tritónusz (jelölése: B4) Kvint: 4 lépés, 5 hangnyi távolság - pl. d-szó Tiszta kvint (jelölése: T5) N3+K3 vagy K3+N3 Minden esetben tiszta, egy kivétellel: t,-f (t,-d-r-m-f) = 2db K3: szűkített kvint (SZ5: ugyanúgy hangzik, mint a B4) Szext: 5 lépés, 6 hangnyi távolság - pl. d-l Nagy szext (jelölése: N6): T5+N2 - pl. d-l Kis szext (jelölése: K6): T5+K2 - pl. m-d’ Szeptim: 6 lépés, 7 hangnyi távolság - pl.: d-t Nagy szeptim (N7) T5+N3 - pl. d-t Kis szeptim (K7) T5+K3 - pl. s,-f

10

Oktáv: 7 lépés, 8 hangnyi távolság- pl. d-d’ Tiszta oktáv: (Pl: dó-dó’, ré-ré’, mi-mi’.) Nagyon fontos, hogy a hangközök számolása minden esetben úgy történik, hogy a két szélső hangot is beleszámítjuk a hangközbe, és nem csak a lépéseket számoljuk. Tehát a „Dó-Mi” hangköz terc lesz, vagyis három hang távolsága. SOSEM azt számolom, hogy a Dótól indulok, tehát van egy ré és egy mi hangom, így ez két hang távolsága, tehát szekund. (Mivel ez egy nagyon gyakori hiba, ennek elkerüléséért írtam le ezt az utóbbi rossz példát.)

12. A kottaírás szabályai - Zenei helyesírás 1. Violin kulcs rajzolása 2. Előjegyzés felírása (♯vagy♭) 3. Ütemmutató felírása (Az általunk leggyakrabban használt ütemmutatók: 2/4; 3/4; 4/4) 4. Ütemvonal az 1. vonaltól az 5. vonalig, a sor végén is kell. 5. A kották szárainak iránya: 3. vonal alatt fel (jobb), fölött le (bal), 3. vonal –on, ahogy a többi körülötte 6. Térbeli elhelyezés: rövidebb értéket képviselő hangokat közelebb írjuk egymáshoz, a hosszabb hang után hagyunk több helyet 7. Ütemmutató: csak egyszer írjuk ki a dallamot vagy ritmust indító sorok elején, kivétel az ütemváltás 8. Violin kulcs, előjegyzés: minden sor elején kiírjuk. 9. Záróvonal: gyakorlatok végén kettős vonal. A módosító jelek helyesírása: A kották elején, rögtön a kulcs után találhatunk egy ún. módosító jelet, mely lehet a kereszt (♯) vagy a „b” (♭). A kettő együtt sosem szerepelhet, tehát vagy egyikkel, vagy másikkal találkozhatunk. Ha a kotta elején szerepel a módosító jel, akkor hatásuk a teljes dallamra érvényes, ha csak közbevetve – bizonyos hangok előtt – találkozunk velük, akkor hatásuk csak a következő ütemvonalig terjed.

13. A leggyakrabban előforduló módosító jelek esetén (1♯, 2♯, 1♭) a dó helye -

Ha a C hang helyén van a DÓ, akkor nincs előjegyzés és a m-f / t-d kis szekundok helye adott:

-

Ha a G hang helyére kerül a dó:

Ekkor a m-f kis szekund a H-C hangokra kerül, a t-d pedig az F-G-re. Mivel ez a hangköz nagy szekund, fel kell emelni az F-et fél hanggal, így fisz lesz belőle. Fisz-G pedig kis szekund.

11

Ezért kiteszünk egy ♯előjegyzést a sor elejére, az ötödik vonalra, az F hang helyrére. Ez a módosító jel hat minden F hangra, amit a piros csík jelöl.

Mi történik, ha az F hang helyére kerül a dó? 1♭előjegyzést teszünk ki a harmadik vonalra, tehát minden B hangból fél hanggal leszállított, Bé hang lesz.

Ha a D hang helyére kerül a dó, akkor nemcsak az F-et módosítom Fisz-re, hanem a C-t is cisz-re:

A sor elejére kitett előjegyzés az összes hangra vonatkozik, mely: az előjegyzés helyén van, vagy attól akármennyi oktávnyira

12

14. Kvint oszlop 4♯4♭-ig Megmutatja, hol van a dó adott előjegyzés esetén. Azért kvint oszlop, mert minden hangsor kvint (öt hang) távolságra indul egymástól attól függően, hogy növelem vagy csökkentem az előjegyzések számát. A kiindulópont minden esetben a C. A „+” jel azt jelzi, hogy a kvintet a C hanghoz képest felfelé számolom, a „–” pedig azt, hogy a C hanghoz képest lefelé.

Hogy lehet ennek a táblázatnak a tartalmát a legegyszerűbben megtanulni? Egy egyszerű kis mondókával! A ♯-es hangnemek esetén: „Cérna Géza Diót Árul Évával” A ♭-s hangnemek esetén: „Cérna Feri Bőven Eszik Asztalon”

15. A mérőütés A mérőütés egy adott ritmusérték (negyed, ritkábban nyolcad) folyamatos, osztinátószerű hangoztatása. Célja, hogy az éneklés közben megszólaltatott ritmusok egységes tempóban szólaljanak meg és az esetleges tempóingadozásokat megszüntesse. Hasznos az egyéni daltanulásnál is (ritmushibák kiküszöbölésére), de különösen akkor, ha például egy osztálynak dalt tanítunk. A mérőütésnél alapvetően negyed értékű ritmust ütünk. A nyolcad hangoztatására páratlan ütemmutatók vagy ritmusképletek tudatosításánál van szükség. Mérőt általában valamilyen erős kopogó hangot adó tárggyal ütünk. Alkalmas erre a ceruza, toll vagy hangvilla, de semmilyen körülmények közt sem szabad erre a célra hangszert (például furulyát) használni! Fontos, hogy olyan magasra emeljük pl. a ceruzát, amilyen magasságról a következő koppantást is magabiztosan meg tudjuk ütni. (A padtól maximum 2-4 cm magasra.)

13

16. Az osztinátó fogalma Ritmus vagy hangközök egy jellegzetes csoportja, amely változtatás nélkül, makacsul ismétlődik.

17. Hangsorok: biton, bichord, … , hexaton; valamint pentaton, pentachord o Bichord: Két, egymástól nagy szekund távolságra lévő hang. (dó-ré) o Biton: Két hang, melyek nem szomszédosak, hanem pl. kis terc távolságra vannak egymástól. o Trichord: három egymás melletti hang. o Triton: három hangból álló motívum, melyben a hangok nem szomszédosak. o Tetracord: négy egymás melletti hang. o Tetraton: négy hangból álló motívum, melyben a hangok nem szomszédosak. o Pentachord: öt egymás melletti hang o Pentaton: öt hangból álló motívum, melyben a hangok nem szomszédosak. (Részletesen ld. alább.) o Hexaton: hat, egymással nem szomszédos hangból álló dallam.

Pentaton: Ötfokúságot jelent, a félhangalkotást elkerüli (a ti és a fá kimarad, melyek a fél hangnyi távolságot jelentenék). A régi stílusú népdalokban, illetve a népi kultúrák hangrendszerében fordul elő. 5 hangból áll – 5 féle skála létezik: o dó pentaton – dó, ré, mi, szó, lá o re pentaton – ré, mi, szó, lá, dó o mi pentaton – mi, szó, lá, dó, ré o szó pentaton – szó, lá, dó, ré, mi o lá pentaton – lá, dó, ré, mi, szó

18. A dallammozgás formái: lépés, ugrás, átmenő- és váltóhangok o o o o

Lépés: két szomszédos hang megszólaltatása (K2, N2). Ugrás: két, nem szomszédos hang megszólaltatása (pl.: K3, T5, stb.) Átmenő hang: a nagyobb dallamlépések közé iktatott egy vagy több skálahang. Váltóhang: a főhang felső vagy alsó szomszédja, amely díszítésre vagy a ritmus élénkítésére szolgál.

19. A gyermekdalok formavilága, jellemző ritmikai sajátosságai o o o o o

Egyszerű ritmusképletek Egyszerű ütemszerkezetek Rövidek: 4-6-8 ütemesek Általában 4 sorosak, de van, hogy egy sorban csak 2 ütem kap helyet. Ritmusképletek: tá-tá tá-ti-ti ti-ti-ti-ti ti-ti-tá

14

20. A gyermekdalokra jellemző hangkészletek, hangterjedelmek, hangközök o o o o

Hangkészlet: biton, bichord, triton, trichord, pentaton, pentachord. A dallamra lépések vagy kis ugrások jellemzők. A legnagyobb ugrás általában kvint. Legjellemzőbb hangközök: szekund prím terc kvart kvint elvétve szext

21. Hétfokú dúr, illetve moll hangsor (hangnem) Az európai hangrendszer két legfontosabb (szinte kizárólagos) hangsora a XVII. század óta a dúr és a moll hangsor lett. Mindkettő hétfokú (vagyis hét különböző hangból áll). A különbséget a két hangsor közt elsősorban az adja, hogy milyen sorrendben következnek egymás után a hangközök, hol találhatók kis, illetve nagy szekundok. A dúr hangsor szolmizációs hangjai: dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó; a moll hangsor hangjai: lá, ti, dó, ré, mi, fá, szó, lá. A dúr hangsor élénkebb hatású (jelentése: kemény), a moll melankolikusabb, szomorkás hatást kelt (jelentése: lágy). A dúr hangsor hangnem megjelölése minden esetben nagy betűvel: pl. G-dúr, B-dúr…stb, a moll hangsoré pedig kis betűvel történik: pl. g-moll, hmoll…stb. Dúr hangsor C-dó szerint = C-dúr. (Vigyázat! Ha látom, hogy nincs előjegyzés, akkor még nem biztos, hogy C-dúrban vagyunk!)

dó ré mi fá szó lá ti dó Két helyen találkozunk kis szekunddal: mi-fá / ti dó hangközöknél. Moll hangsor, pl. C-dó szerint: a-moll.

lá

ti

dó

ré

mi

fá

szó

lá

15

22. A dúr, illetve moll hangnem és szolmizáció megállapítása A hangnem megállapítás két tényezőtől függ, mely az elnevezésből is látható. Pl.: Á-dúr. Az Á hang a hangsor magasságát adja meg (Á hangról indul, és azon is fejeződik be), a dúr pedig a hangsorban a hangközök viszonyát (lásd az előző pontban). Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani a hangnemeket, a kvint oszlopot magabiztosan tudnunk kell, hogy az előjegyzés alapján megtudjuk, hol van a dó hang. A másik fontos információ, hogy mi a dallam záróhangja. Ha dó a záróhang, akkor dúr hangnemről beszélünk, ha lá a záróhang, akkor moll hangnemről. A kvint oszlop dúr és moll hangnemekkel, valamint a módosító jelek helyeivel 4 #/b-ig:

(Bővebb magyarázatot ld. a 14. pontnál.) Példák a hangnem és szolmizáció megállapításra: 1.példa:

A megállapítás javasolt sorrendje:

1. Megnézem az előjegyzést: 2 #. 2. A kvint oszlopból látom, hogy „D” hang a dó. 3. A D hang az első vonal alatt van. Elkezdem számolni a hangokat felfelé, vonalvonalköz (nagyon figyelek, nehogy tévesszek) egészen addig a hangig, ami a kezdőhang (Á hang a második vonalközben): dó, ré, mi, fá, szó. „Szó”-ig értem, tehát szó a szolmizációs kezdőhang. 4. A hangnem megállapításához a záróhang szolmizációs hangját is meg kell néznem. 5. Jelen esetben „D” hang a záróhang, amiről már a 2. pontnál megállapítottam, hogy az Dó hang. Mivel tudom, hogy a dó végű dallamok esetén dúr hangnemről van szó, ezért ez egy dúr dallam. 6. A záróhang ÁBC-s nevét és ezt az információt összerakva kapom meg a helyes megoldást: D-dúr.

16 2. példa:

1. Megnézem az előjegyzést: 3♭. 2. A kvint oszlopból látom, hogy „Esz” hang a dó. 3. Az Esz hang az első vonalon van. Elkezdem számolni a hangokat felfelé, vonalvonalköz (nagyon figyelek, nehogy tévesszek) egészen addig a hangig, ami a kezdőhang (C hang a harmadik vonalközben): dó, ré, mi, fá, szó lá. „Lá”-ig értem, tehát lá a szolmizációs kezdőhang. 4. A hangnem megállapításához a záróhang szolmizációs hangját is meg kell néznem. 5. Jelen esetben „C” hang a záróhang. Ismét számolnom kell, az első vonalon van a dó, tehát most lefelé indulok: Dó, ti, lá. Mivel tudom, hogy a lá végű dallamok esetén moll hangnemről van szó, ezért ez egy moll dallam. 6. A záróhang ÁBC-s nevét és ezt az információt összerakva kapom meg a helyes megoldást: c-moll. (Mivel moll, ezért az ABC-s hangot kis betűvel írom!)

24. A háromféle moll hangsor Egyes moll dallamokban több módosított hang is szerepel, így önálló elnevezést is kaptak ezek a hangsorok.  A természetes moll hangsor hangjai:

lá,

ti,

dó,

ré, mi,

fá, szó, lá

 Az összhangzatos moll hangsor hangjai:

lá,

ti,

dó, ré, mi,

fá, szi, lá

 A dallamos moll hangsor hangjai:

lá,

ti,

dó, ré, mi,

fi, szi, lá

17

26. Modális hangsorok és jellemző vonásaik ismerete  Európa zenéjének hangrendszere cca. 1000 éven át a gregorián ének hatására modális volt, a dúr-moll hangrendszer csak a 800-as évektől kezdett elterjedni.  A modális hangrendszer azt jelenti, hogy a hangnem bármely hangján végződhetett a dallam. A 25. pont alatt azt tanultuk meg, ha dó-ra végződik a dallam, akkor dúr; ha lá-ra, akkor moll. De mi van akkor, ha mi-re, szó-ra, vagy esetleg fá-ra végződik egy zenemű? Akkor beszélhetünk modális hangnemről.  Az egyes hangsorok jellegét leginkább az alaphangtól számított terc nagysága, illetve a hangsor VII. foka (7. hangja) határozza meg.  Fontos fogalom: Vezetőhang: tulajdonképpen nem más, mint a kis szekund (félhang), ami rávezet a záróhangra.  ION – dó sor = mai dúr hangsor hangjai:

Dó,

ré,

mi,

fá,

szó,

lá,

ti

(dó)

Jellemző hangközök: dó-mi – N3 (dúr jellegűnek mondhatnánk, ha nem a dúr hangsorról lenne szó) valamint ti-dó – K2



Ré,

DÓR – ré sor (ré-től ré-ig):

mi,

fá,

szó,

lá,

ti

dó

(ré)

Jellemző hangközök: Ré-fá K3 (moll jellegű, mivel kis terccel indul, akárcsak a moll hangsor), dó-ré N2; La sor „fi”-vel – moll jellegű vezetőhang nélküli (N2 a záró-hangköze)



Mi,

FRÍG – mi sor (mi-től mi-ig):

fá,

szó,

lá,

ti

dó

ré

mi

Jellemző hangközök: mi-fá – K2; mi-szó – k3 (moll jellegű); ré-mi – n2; Lá sor tá-val, moll jellegű,

vezetőhang nélküli, különlegessége, hogy K2 Lépéssel indul.

18



Fá,

Líd – fá sor (fá-tól fá-ig):

szó,

lá,

ti

dó

ré

mi

(fá)

Jellemző hangközök: Fá-lá – n3 (dúr jellegű); Fá-ti – b4!; Mi-fá – k2; Dó sor „fi”-vel, dúr jellegű, vezetőhangos, jellemző különleges hangköze a bővített kvárt.



Szó,

MIXOLID – szó sor:

lá,

ti

dó

ré

mi

fá

(szó)

Jellemző hangközei: Szó-ti – n3 (dúr jellegű); Fá-szó – n2; Dó sor „tá”-val, dúr jellegű, vezetőhang nélküli.



lá,

EOL – lá sor (a természetes moll hangsor):

ti

dó

ré

mi

fá

szó

lá

Jellemző hangközei: Lá-dó – k3 (moll); Szó-lá – n2; Moll hangsor, vezetőhang nélkül.



ti

LOKRISZI – ti-sor

dó

ré

mi

fá

szó

lá

ti

Jellemző hangköze: Ti-fá – sz5; Csak elméletben létezett, az 1. és 5. fok közti szűkített kvint akkoriban tiltott hangköz volt.

 Eredetileg a következő hangnemek tartoztak a modális hangsorok közé: dór, fríg, líd, mixolid, (lokriszi) Csak később egészültek ki az ion (ma dúr) és eol (ma moll) elnevezésű hangsorokkal.

19

 Megtanulni úgy érdemes őket, hogy „versként” bemagoljuk az elnevezéseket: Ion (jón), dór, fríg, líd, mixolid, eol, lokriszi.

27. Népdalok hangnemének megállapítása, különös tekintettel a modális hangnemeket használó dallamokra. A modális dallamoknál a hangnem-megállapítás hasonlóképp történik, mint a dúroknál és a molloknál. Ezeknél ha dó a záróhang dúr hangsort észlelünk, ha lá, akkor mollt. Modális hangnemekre akkor kell gondolnunk, ha ré, mi, fá, szó záróhanggal találkozunk. Természetesen, ha dó a záróhang, továbbra is egyértelműen dúr hangsor a jó megoldás (véletlen sem Ion) ha lá, akkor moll (nem Eol). Ti záróhanggal nem fogunk találkozni, mert a lokriszi csak elméletben létezett. Példa modális hangnem megállapítására:

1. 2. 3. 4.

Megnézem az előjegyzést: 2♭. A kvint oszlopból látom, hogy „B” hang a dó. A záróhang szolmizációs hangja mi, tehát fríg hangsorról van szó. Jelen esetben „D” (ABC-s) hang a záróhang, ennek neve, és a hangsor fajtája adja a hangsor pontos elnevezését: D-fríg.

28. Népzenei ismeretek Mi a népzene? Bartók B.: ”A népzene azon dallamok összessége, amelyek valamilyen emberi közösségnél kisebb, vagy nagyobb területen bizonyos ideig használatban voltak, mint a zenei ösztön spontán kifejezői. Vagyis olyan dallamok, amelyeket sokan és sokáig énekelnek. Szájhagyomány útján adja át egyik nemzedék a másiknak, számtalan változatban, de lényeges vonásaikat híven megőrizve.”

I. Népdalgyűjtés A népdalok lejegyzésének, gyűjtésének fontosságát csak igen későn ismerték fel a 1920. század fordulóján. Addig is voltak szórványos gyűjtések, lejegyzések, de számuk és tudományosságuk nem volt jelentős. Kodály Zoltán és Bartók Béla életüknek tekintélyes részét fordították a magyar népzene kutatására. A magyar népzene jellegzetességeit ők tárták fel. Kodály 1905-ben Mátyus-földön1 kezdett gyűjtő munkáját követte kettejük egész magyar nyelvterületre kiterjedő kutatása. Bartók mintegy 14000 magyar dallamot, Kodály több mint 30000 dallamot gyűjtött. Ezen kívül Bartók a szomszéd népek zenéjét is kutatta. Az első tudományos igényű összefoglalás Bartók Bélától származik. Műve „A magyar népdal” címmel 1924-ben látott napvilágot. Kodály Zoltán 1937-ben jelentette meg a „A magyar népzene” című tanulmányát, melyben a történetiséget, és a rokon népekkel való népzenei kapcsolatokat is összefoglalta.

1

Mátyusföld, Mátyus földje: néprajzi táj a volt Pozsony és Komárom vármegyében, a Csallóköztől északra, a KisKárpátoktól, a Hegyalattól keletre a Vágig terjedő sík vidék, amely a Vízközt is magában foglalja. (MKL)

20

Munkájukhoz csatlakozott Lajtha László, Ádám Jenő, Domokos Péter Pál, Kerényi György stb. 1953-ban megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja, melynek feladata a népdalgyűjtés és a tudományos kutatás irányítása. Itt mintegy 250000 dallamot tartanak ma nyílván, mely világviszonylatban is egyedülálló.

II. Magyar népzene rendszerezése (szerkezet, stílus) A népdalok rendszerezésének fő szempontjai: – A dallam jellegzetessége szerint – kötetlen és kötött szerkezetű dalok – A néprajzi funkciójuk szerint – alkalomhoz kötött és alkalomhoz nem kötött dallamok A DALLAM JELLEGZETESSÉGE SZERINT 1. Kötetlen szerkezetű dalok Nem alkotnak zárt formát, nincs valódi kezdetük és végük. Hangkészletük rendszerint ritkán éri el az oktávot. a) Ütempáros gyermekjátékdalok és jelesnapi szokásdalok A legkisebb önálló formai egység itt nem a sor, hanem az ütempár (motívum) b) Siratók A sirató kétségkívül az őskor terméke, egyedi ének, egyszemélyes rögtönzés. Az elhunyt legközelebbi nőrokonainak kötelessége. Egyes feljegyzések említést tesznek hivatásos siratókról, akik ellenszolgáltatásért látják el feladatukat. Mint zenei műfaj egyetlen példája a prózai recitáló2 éneknek és szinte egyedüli tere a rögtönzésnek (improvizációnak). Nincs lépéssel mérhető ritmusa, szabálytalan, ütemekbe nem osztható. Lényeges sajátsága az ereszkedő tendencia. Hangnemileg igen változatosak, az ötfokúság mellett hétfokú fordulatokat is találunk. Előfordulnak kottával szinte kifejezhetetlen, fájdalom szülte hangmagasságok is. c) Altatók, párosítók, hangszerutánzók 2. Kötött szerkezetű dallamok Zárt formájú, strófikus dalok. A magyar népzene túlnyomó többsége ilyen. Az A-B-C osztály elnevezés Bartók Béla kategorizálása. A-osztály: RÉGI STÍLUS Keletkezésük a magyar őstörténet idejére és a honfoglalás környékére tehető. De később, a Kárpát-medencében is keletkeztek olyan dallamok, melyek ehhez a csoporthoz tartoznak. Rétegei:

2

recitativo: énekbeszéd, olyan éneklés, amely ritmikájában pontosan követi a szöveget, dallamában pedig többé-kevésbé egy szinten mozog.

21

a) Ereszkedő ötfokú dallamok Régi népzenénk leggazdagabb rétege magasról ereszkedő, sok esetben részleges, vagy szabályos kvintváltó. Leginkább oktávon, vagy kvinten induló dallamokból áll. A tisztán, vagy alapjában ötfokú dallamok többsége lá végű. Kb. fele arányban kötetlen (parlando, rubato), illetve kötött (tempo giusto) előadásmódúak. A magyar nyelvterület minden részén megtalálhatók. kvintváltás: ugyanazon dallam öt hanggal lejjebb, ill. feljebb való megismétlése parlando: elbeszélve, beszédszerűen rubato: szabadon, kötetlenül tempo giusto: feszesen, egyenletesen b) Zsoltár típusú, pszalmodizáló dallamok E dallamok legfőbb jellegzetessége a dó-ré-mi kezdet, a sűrű hangismétlés és a beszéd lejtését követő, nagy ugrásokat kerülő dallammozgás. A dó-ré-mi kezdet általában ötfokú hangsorrá egészül ki. A többség parlando, vagy rubato, de találunk tempo giusto előadásmódot is. Nagyrészt a magyar nyelvterület keleti harmadában fordulnak elő. c) Sirató típusú strófikus dallamok Strófikus, ereszkedő dallamok, melyekben a sirató énekekre visszavezethető fordulatokat találhatunk. Ezek lehetnek parlando, rubato, vagy tempo giusto előadásmódúak. A magyar nyelvterület minden részén előfordulnak. Kimutatható hatásukat érzékeljük a 16.századi históriás énekekben. B-osztály: ÚJ STÍLUS A jobbágyság kötelékéből szabaduló, feltörekvő parasztság a 19. század második felében Bartók szavaival – „zenei forradalmat” hajtott végre. Műzenei hatásokat asszimilálva sajátosan magyar, de a régi dallamstílusoknál modernebb, európaibb dallamvilágot hozott létre. Kialakulásában nyugat-európai hatás is szerepet játszott. Szövegeik, a szerelmi lírán kívül, főként a katonaéletet idézi. De ide tartoznak a változó életformára utaló dallamok is (summás-, bányász, munkásdalok). Az MTA népzenei gyűjteményében számuk 60000 ezerre tehető. Egy-egy típus 200-300 község változatában is szerepel. Legfőbb jellemzőjük a visszatérő szerkezetű négysoros forma: a dallam első és negyedik sora lényegében azonos, a harmadik sor pedig mindig eltérő. A visszatérő szerkezet négy fő típusa: A A5 A5 A ez a típus áll legközelebb a régi stílushoz A A5 B A nyugat-európai dalformák átvétele ABBA jellegzetesen magyar alakulat AABA a legkésőbb létrejövő típus Az új stílus a forma szempontjából nem olyan gazdag mint a régi. Hangkészlete és ritmikája ezzel szemben igen változatos. A tiszta ötfokúságtól – az átmenetek sokaságán át – a különféle diatónikus (hétfokú) hangsorokig nagy választékot találunk. Legnagyobb számban

22

-dór = ré végű ( lá sor fivel ) dallamokat találunk, de -eol = lá végű -mixolíd = szó végű -dúr = dó végű -fríg = mi végű dalok is vannak nagy számban. A szótagszám a soronkénti 5-től egészen a soronkénti 25-ig terjedhet. Feltűnően egységes az új stílusú dalok zömének sorvégi ritmusa: Sajátossága a kötött, tempo giusto előadásmód. Ez jelenthet gyors táncos tempót, de lassabbat is. A dallamok természetes velejárója a szöveghez alkalmazkodó ritmus, amely hűen követi a szótagok időtartamát. A stílus eleven életét a változatok nagy száma mutatja. A szájhagyomány soha sem egyetlen alakban, hanem a változatok sokaságában él. C-osztály: VEGYES OSZTÁLY Azok a dalok tartoznak ide, melyek sem az új, sem a régi stílusba nem oszthatók be. Vagy a különböző korok műzenéjéből, vagy a környező népek zenéjéből kerültek a magyar hagyományba. Nem alkotnak összefüggő stílust. Formájuk, és egyéb jellemzőjük igen változatos.

1. Középkori, gregorián eredetű, kis ambitusú (hangterjedelmű) dalok 2. Középkori, európai világi dalok (Francia telepesektől, nemzetközi társastánc) „A ballada elbeszélő költemény, amely megrázó, vagy tréfás történetet tömören, drámaian, szinte csak a szereplők szavaival ad elő. Ez a műfaj a középkor végén alakult ki észak-francia területen, és hozzánk a XIV. századtól kezdve került el francia telepesek révén. A magyarok több, már a honfoglalás előtt ismert témát is átdolgoztak az új műfaj szellemében.” (Vargyas Lajos) Epikai, mert elbeszél, lírai, mert dal, drámai, mert párbeszédre épül. Vargyas Lajos a magyar népballadák 6 csoportját különítette el: 1. Klasszikus balladák: a legrégibb, leggazdagabb réteg, családi és szerelmi témájúak, jellemzőjük a sajátos jelképrendszer 2. Történelmi vonatkozású balladák: XVII_XVIII. századi katonaénekek, bújdosó és rabballadák. 3. Lírai balladák: kevés cselekmény, inkább helyzetképek. 4. Strófaismétlő balladák: az ismétlés jó támasz az emlékezetnek, biztosítja a költői hatást. 5. Betyárballadák és rabénekek: XIX. században létrejövő típus. Létező betyárok cselekedeteit jeleníti meg, úgy hogy az útonálló, rabló személyét rokonszenves hősként ábrázolja. 6. Új balladák: a XIX. században keletkeztek. Helyi esetet mondanak el naturalista részletezéssel. 3. Jeles napok, népszokások dalainak egy része –– A 16-17. században műzenei anyagból kiformálódott dalok a) Egyházi népénekek b) A Rákóczi-dallamcsalád dalai –– Szomszéd népek dalainak hatására létrejövő dallamok (germán és szláv zenéből átvett dalok)

23

III. Jeles napok Néprajzi funkciójuk szerint - Alkalomhoz kötött dalok A régi falusi élet hagyományos rendjében bizonyos dalokat bizonyos időpontok, cselekmények, események kapcsán mindenképpen vagy nagy valószínűséggel énekeltek. Ilyen alkalmak voltak: 1) az emberi élet szakaszai és fordulói a születéstől a halálig Gyermekjátékok, karikázók, párosítók, szőlőőrzők, summásdalok, katonadalok, lakodalmasok, altatók, siratók… 2) az esztendő ünnepei, jeles napjai A földművelő nép szoros kapcsolatban élt a természettel. Figyelte az évszakok, az időjárás változását, hiszen létfontosságú számára, hogy a gabonát időben vesse el, hogy arra eső essen, nap süssön, hogy az aratás jól sikerüljön, a jószágot a megfelelő időben hajtsa ki a legelőre, hogy családja és állatai egészségesek legyenek, és bőséges legyen a szaporulat. Mindezek kedvező alakulását természetfölötti erők bevonásával igyekezett biztosítani, ez a tény a jelesnapi szokások gyökere. A másik ugyancsak lényeges összetevő a kereszténység hatása. A keresztény egyház ünnepeiben évenként végigkíséri, mintegy megjeleníti Jézus életének fő mozzanatait, a megváltás történetét. A magyar nép jelesnapi szokásainak többsége a kereszténység felvétele után alakult ki, de a honfoglalás előtti, pogány maradványokat is tartalmaz. Gyakran az eredeti jelentés elhomályosodott, utólag másfajta értelmezés került a régebbi helyére. Az ünnepi szokások általános lefolyása a következő: bizonyos csoportok, iskolás fiúk, leányok, felnőtt fiatalok, házas emberek házról-házra járnak, eléneklik az ünnep dalait, melyekhez játékok, táncok, szimbolikus cselekmények is tartoznak, majd jókívánságukért adományban részesülnek. Néhány ünnepi szokás színhelye a falu utcája és a szabad természet. A köszöntők és jókívánságok ma alamizsnagyűjtésnek látszanak, régen azonban az évszakok fordulóira figyelmeztető, rituális társadalmi események voltak. „A jókívánság a civilizált embernek többnyire üres szó, a régi embernek szinte varázserejű érték lehetett, amit szívesen viszonzott tőle telhetően.” ( Kodály ) A népszokások dallamai történeti kialakulásuknak megfelelően rendkívül sokfélék. A pogány szövegek ütempáros, vagy más archaikus lazább szerkezetű dallamokhoz kapcsolódnak (talalaj, sárdózás, regősének) a keresztény tartalmúak pedig gyakran műzenei alkotások átvételei. Újesztendő – január 1. Hazánkban az esztendőt a középkorban karácsony napjától, december 25-től számították. A január 1-i évkezdet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptár szerint lett általános. Ilyenkor ajándékokkal, verssel, dallal kívántak boldogságot az elkövetkező évre. Különböző hiedelmek is kapcsolódtak e naphoz. ( bőségvarázslás, gonosz hatalmak elűzése, időjóslás, szerelmi jóslás )A néphit szerint ami az év első napján történik, az az év során újre megismétlődik.

24

Vízkereszt – január 6. A római egyház szertartása szerint e napon vizet és tömjént szenteltek, innen ered a magyar elnevezés. Ekkor zajlik a házszentelés. A pap sorba megszenteli a falu házait. A dramatikus Háromkirály-járás Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt személyesíti meg. A gyerekek sorba járják a házakat köszönteni. Jellegzetes viseletük a díszes papírsüveg. Fontos kellékük a kiugratható csillag, mely mutatja az utat Betlehembe. Farsang A farsang vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart, de különösen ünnepélyes az előtte álló farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyó kedd ( farsang farka ), melyhez a hiedelmek zöme fűződik. Német hatás eredményeként kialakulása a középkorra tehető. A XV. század óta a királyi udvartól a városi polgárságig és a falu lakosságáig mindenütt farsangoltak. Legjellemzőbb eseménye a jelmezes-álarcos alakoskodás. Látványos a Mohácson lakó dél-szlávok „busójárása”. A gonoszűzés és a természetvarázslat is előfordul a szokás gyakorlatában. Húshagyókedd A farsang és az egész tél elmúltát jelképezi (farsangtemetés). E napon a farsangi lakodalmas játékok közül a leglátványosabb a leánycsúfoló rönkhúzás, vagy tuskóhúzás: a házasságra érett, de farsangig férjhez nem ment leányhoz tuskót kötöztek, s azt bizonyos távolságra el kellett húznia. Hamvazószerda a farsangot követő nagyböjt kezdete – a katolikus egyháznál szigorú böjti nap. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre. Szent Gergely napja – március 12. Nagy Szent Gergely pápa napja, a középkori iskolák, diákok patrónusának ünnepe. E szokás abban az iskolai ünnepségben gyökerezik, melyet IV. Gergely pápa 830-ban rendelt el elődje, Nagy Szent Gergely tiszteletére. Az iskolás gyerekek csapatostul járták a falut, és adományokat gyűjtöttek tanítójuknak. Régen ez a nap egybeesett az iskolaév kezdetével. Ez a népszokás országosan elterjedt volt, de élő gyakorlatát csak a Dunántúlon és a palóc vidékről gyűjtötték. Virágvasárnap – Kiszehajtás – Villőzés Virágvasárnap a keresztény egyház szerint a nagyhét első napja, amikor szentelt pálma-, illetve olajágakkal körmenetet tartanak Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulásának emlékére. Az e napon tartott téltemető – tavaszhirdető szokás elsősorban a magyar nyelvterület északi részére jellemző. A telet, a halált jelképező, női ruhába öltöztetett szalmabábút, a kiszét végigviszik a falun, majd a folyóba dobják, vagy elégetik. Ritkán fordult elő, hogy valamelyik menyecske, akitől ruhát kértek a kiszére, ne adott volna, mert a kiéneklést szégyennek tartották, hiszen a menyecske vagy a család fösvénységét is megbélyegezte. Mielőtt a kiszét bedobták a vízbe levetkőztették, arcukat a szalmával megdörzsölték, hogy ne legyenek szeplősek. A kiszehejtást mágikus rítusnak tartották, mely nemcsak a telet, hanem a halált, a betegséget is megszünteti. Ezután következett a villőzés: a lányok fűzfaágakat szedtek, s azokkal csapkodták a falu házainak ablakait, jelezve, hogy itt a tavasz.

25

Húsvét A kereszténység legnagyobb ünnepe. Jézus Krisztus feltámadása. Ekkor ér véget a 40 napig tartó böjt, a hústól való tartózkodás – innen származik az ünnep magyar elnevezése. Idejét 325-ben a niceai zsinat állapította meg. (A tavaszi napéjegyenlőséget -márc. 21.követő első holdtölte utáni vasárnap, a VIII. századtól vált általánossá.) A húsvéti ünnepkör népünk hiedelemvilágában, szokásaiban igen jelentős volt. Egyrészt pogány eredetű tavaszváró, tavaszköszöntő, másrészt egyházi eredetű szokásokból áll. Két legnépszerűbb mozzanata, melyek a mai napig élnek falun és városon egyaránt: a locsolás és a tojásfestés. Régen a kútból húzott vízzel öntötték le a lányokat, ma már falun is szagos vízzel locsolnak. A vízzel való megtisztítás, megtisztulás elsősorban a fiatal, eladó lányokat illette. A locsolás tulajdonképpen termékenységvarázslás volt. A tojás szinte egész Európában és Ázsiában a termékenység jelképe. Erdélyben húsvéti szokás volt a kakas lövés: a fiúgyermekek, legények versenyző ügyességi próbája. Egyházi rítusból vált népszokássá a tűzszentelés, ételszentelés. A zöldágjárás egyházi megfelelője a barka, amelyet virágvasárnap szoktak megszentelni. A gonoszt, rosszat elűző zajcsapás a húsvéti ünnepkörben is megtalálható, egyházi eredetű formája a Pilátus-verés, a gyerekek játéka. A húsvétot követő úgynevezett fehérvasárnapon küldik a komatálat a keresztszülők a keresztgyerekeiknek, a kisebb lányok annak, akit barátnővé akarnak fogadni, de kaphatnak a lányok is kedvesüktől, a legények pedig a lányoktól. Pünkösd A keresztény egyház egyik fő ünnepe. A II. századtól kezdve a Szentlélek eljövetelét ünnepli. A húsvétot követő 50. Napon kezdődik – neve is a görög pentekosztész=ötvenedik szóból származik. Legjellegzetesebb népszokásai: az ügyességi próbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás, a pünkösdölés – lányok és fiúk énekes, táncos adománygyűjtő köszöntése, és a kislányok termékenységvarázslással egybekötött pünkösdi királyné – járása (a Dunántúlon még ma is élő népszokás). A pünkösd termésjósló, valamint időjósló nap is. Ekkor nem volt szabad egyes mezőgazdasági és házimunkákat (kivált kenyérsütést) végezni. Az ünnep természetes jelképei: a zöld ág és a rózsa (pl. a pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti). Szent Iván napja – június 24. A nyár szokásai között a legjelentősebb a szentiváni tűzgyújtás június 24-én, a nyári napforduló napján. A középkorban elsősorban az egyház ünnepe volt (a katolikus egyházban a II. században alakult ki Keresztelő Szent János – más néven Szent Iván – tiszteletére), de a XVI. századtól mint népszokásról emlékeznek meg forrásaink. Legtovább és legteljesebben a magyar nyelvterület észak-nyugati részén maradt meg. A fény, az élet és a szerelem ünnepén a falu határában rakott tűz mellett a falu népe (meghatározott ülésrendben) végigülte az éjszakát hosszú éneksorozatot énekeltek, lassú, szertartásos tánccal ünnepeltek. Az ének során a lányok, vagy legények a tüzet átugrálták, s az ugrás sikerének mágikus jelentőséget tulajdonítottak (pl. párosító szerep, férjhez menési jóslások). Különböző hiedelmek – termés megóvása, szerelmi varázslások, jóslások, esővarázslás, tűzbe dobott gyümölcs gyógyító ereje – fűződnek e naphoz.

26

Aratás Az aratás szertartásos befejezése, az arató ünnep, ismeretes az egész magyar nyelvterületen. Ilyenkor az aratómunkások aratókoszorút kötöttek, és azt – kézben, rúdon, vagy fejre helyezve – ünnepélyes menetben vitték a gazda, vagy a földesúr portájára. A gazda megköszönte az aratást, étellel vendégelte az aratókat, és áldomást ittak. A vendégség gyakran tánccal végződött. Az aratás megkezdéséhez különböző tilalmak kapcsolódtak: nem kezdtek újholdkor, vagy ha halott volt a faluban. Advent Advent (a latin adventus=eljövetel szóból ered: az Úr érkezése) a katolikus egyházi év része, a karácsonyi ünnepkör kezdete. András-naphoz (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól december 24-ig tart. Eredete az V-VI. századig nyúlik vissza – mai formájában VII. Gergely pápa (1073-1086) rögzítette. Eleinte 3 napos böjttel volt összekötve. Az adventi időszak alatt tilos volt minden hangos szórakozás, lakodalmat, táncmulatságot nem tartottak. Szokás volt ilyenkor a gyerekek adventölése – kántálása: a köszöntök csoportosan házról házra járva karácsonyi énekeket énekeltek, majd megköszönve az adományokat, elbúcsúztak. Ezidőtájt a tanító az iskolás gyerekekkel minden családnak ostyát küldött, cserébe lisztet, babot, tojást küldtek neki, az ostyavivő gyerekek meg pénzt, almát kaptak. (Az ostya a karácsonyi vacsorának, illetve a karácsonyböjti ebédnek fontos része volt – még gonoszűző erőt is tulajdonítottak neki.) Ma is készítenek adventi koszorút, melyet fenyőágakból fonnak, négy gyertyája közül advent minden vasárnapján eggyel többet gyújtanak meg, miközben szent énekeket énekelnek. Luca napja – december 13. A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban a legjelentősebb a Luca napja. A Gergely- féle naptárreform előtt (1582) ez volt az év legrövidebb napja. A név a latin lux (fény) szóval áll kapcsolatban. E naphoz rengeteg hiedelem kapcsolódott. Ilyenkor a lányoknak, asszonyoknak tilos volt dolgozniuk. Ekkor kezdtek hozzá a férfiak a Luca- szék készítéséhez, melyhez babonás történet fűződik: készítője minden egyes darabját más- más fából faragja ki, úgy, hogy épp karácsony estéjére legyen kész. Ekkor elmegy az éjféli misére, ráül, és meglátja a nagyszarvú boszorkányokat a templomban, de utána menekülnie kell haza, mert ha felismerik, széttépik őt. Ezért apró magvakat, pl. mákot kellett szétszórnia, amit a boszorkányok összeszedtek, így nem érték őt utol. Dél- Dunántúlon „kotyolni”, lucázni jártak: a gyerekek sorba járják a házakat és mondókákkal, énekekkel varázsoltak. A következő évre vonatkozó különböző jósló (termésjósló, időjósló, szerelmi jósló, haláljósló) szépség- és egészségvarázsló eljárások és szokások járták. Karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe. Rómában kezdték ünnepelni 325 körül. December 24., karácsony vigíliája / virrasztás / régen böjt nap volt. Ezért nevezik karácsony böjtjének, szenved estének. Ekkor tartották a Betlehemes játékokat is.

27

29. Hangszerismeret Fafúvós hangszerek:

Rézfúvós hangszerek:

28

Húros hangszerek: (A hárfa kivételével az ábrán látható mindegyik hangszer vonós!)

Billentyűs hangszerek:

csembaló

zongora

orgona

vibrafon

marimba

Ütős hangszerek:

xilofon

29

dobfelszerelés

csörgődob

nagydob

30. Kórusok, zenekarok típusai, fő jellemző tulajdonságai I. Kórusok

30

II. Zenekarok:

© Dr. Kosóczki Tamás