Ez ellen azonban tiltakoztak a gyerekek. - Nálad maradunk, János bácsi, meglátod, jók leszünk, nem fogsz velünk mérgelõdni, csak ne küldj el bennünket ahhoz a nénihez. - Nem lesz velünk sok dolgod, biztatta Alice. – Én egyedül öltözöm és Editkének is segítek és ha megengeded, a konyhában is hasznomat veheted. Baba ruhát varrok, hát ami elszakad megtudom javítani, ígérte a kislány. És a fiúk is biztatták, hogy majd meglátja, nem lesz vendégeire semmi panasz. Beszélgetés közben odaértek János bácsi házacskájához. Kicsi ház volt, de tiszta, kényelmes. Ott húzódott meg az erdõben, de azért kert vette körül, volt ott kis baromfi udvar, istálló is. Az öreg bevezette a gyerekeket, akik ugyancsak elfáradtak. - Aranyoskáim, itthon vagyunk, - mondta János bácsi mosolyogva. – Rakodjanak szépen le, a két kislány ide a vendégszobába, az úrficskákkal majd megférünk békességben itt nálam. Pihenjenek. Nekem most el kell menni, Edward úrfi bezárja az ajtót és akárki zörget, nem nyitja ki. De ha mégis bejut valaki és megkérdi, ki lakik itt, azt felelik: erdõkerülõ János bácsi, meg az unokái. Ugye Edward úrfi megértette és így is lesz? - Nyugodtan elmehet, János bácsi. Vigyázok a házra, meg a gyerekekre is. Az öreg visszasietett a kastélyba. Szeretett volna még egyet-mást elhozni, mert bizony kis háza nincs négy vendégre berendezve. De útközben észrevette, hogy füst száll az erdõben és mikor közelebb ért, látta a kastélytetõrõl felcsapó lángokat. - Ég a kastély, - sóhajtott az öreg. - Utolsó pillanatban segített meg a jó Isten! Visszasietett házához. A gyújtogatók az erdõben vannak, még a véletlen az õ háza felé hozza õket és a Ferke megismeri a gyerekeket, abból szörnyû nagy baj támad. De nem találkozott katonákkal. Mikor hazaért, a három kicsi már aludt, csak Edward virrasztott. János bácsi megfogta a fiú kezét, szó nélkül kivezette a ház elé. A látóhatárt vörösre festette az égõ kastély lángja. Edward szeme könnybe lábadt.
- Úrficskám, erõsnek kell lenni, - mondta az öreg és megszorította a fiú kezét. – A kicsikre kell gondolni, akiknek csak mi vagyunk egyedüli oltalmazói, bizony egyikünk már öreg, a másik meg maga is oltalomra szorulna. De igyekezni fogunk és Isten segítségével megbirkózunk nehéz munkánkkal. A kastély nincs többé, de János bácsi kisháza mindig otthont ad az ezredes úr gyerekeinek. Másnap János bácsi már hajnalban felkelt és belovagolt a legközelebbi városkába. Azzal a szomorú hírrel fogadták, hogy kóbor katonák felgyújtották a Arnwoodot és a szegény ezredes gyerekei ott pusztultak el az égõ kastélyban. De mert János bácsi azt is hallotta, hogy a környéken egyre tart a király csapatai és a felkelõk közt a harc, jobbnak gondolta, hogy senkinek sem árulja el, hogy a gyerekek élnek, nála biztonságban vannak. Sõt, nagyokat sóhajtozott, sajnálta a szerencsétlen apróságokat, azután hamar bevásárolt, sót, fûszert, lisztet, mert ezen túl nem egynek, hanem ötnek kell fõzni és mire a gyerekek felébredtek, már újra otthon is volt. Nagy örömmel üdvözölték az öregeket. - Most takarítani fogunk és ebédet is fõzünk, mondta János bácsi. – Ki fog nekem segíteni? - Én, én, - kiabálták a gyerekek egyszerre. Még Editke is hangosan visongott örömében, hogy segíthet. - Hátha ennyi a segítség, akkor szépen felosztjuk a munkát, - mondta János bácsi. – Itt a kosárban van a krumpli, de meg kell elõször mosni. Ki legyen a vízhordó?
Én Újságom
- Én, - felelte Edward és már fogta is a nagy vedret, szaladt ki a kert végébe, hogy vizet merítsen a patakból. Alice, és György mosták meg a krumplit és ügyesen meg is hámozták. János bácsi húst hozott a kamrából, azt darabolták fel Edwarddal. Editke egyenlõre nem tudott segíteni, csak egyiktõl a másikhoz szaladt és vidám csoszogással biztatott munkára. - Ugye lesz már ebéd, ugye jó ebéd lesz? – kérdezte szüntelenül. János bácsi mindent mutatott, segített, mert bizony a gyerekek se fõzni, se tüzet rakni nem tudtak, sõt még azt sem tudták, hogy kell a lábast a tûzre tenni. De azért állandóan fület és egyszerre ijedten szaladt ki. Lódobogást hallott. Egy pillanatig rémülten állt, aztán besietett. Félrehívta Edwardot. - Baj van, úrfi, lovasok közelednek és bizony nem tudjuk, vajon ellenség, vagy jó barát. Vegye fel gyorsan az én ócska zubbonyomat, mert öreg János unokájának nem lehet ilyen finom úri a ruhája. A kicsiket meg ágyba dugjuk. Aranyoskáim, lefekszik mindenki nagyon gyorsan, igen Editkém, beteget játszunk, majd meglátjátok, milyen mulatságos lesz. A takarót az orrotokra húzzátok és akárki jön be, akármit kérdez, nem feleltek, csak nagyokat sóhajtoztok. Miközben János bácsi azt mondta, már húzta is le a ruhát a gyerekekrõl, hordta a pokrócokat. És már mind a hárman ágyban voltak, mikor erélyesen kopogtak az ajtón. János kinyitotta a kaput. - Ki lakik itt? – kérdezte a katonák vezetõje. - Erdõkerülõ vagyok uram – felelte János. – Nagy baj van itt, három kis unokám himlõbe fekszik. - Sajnállak, jó ember, de azért mégis körül kell néznünk házadban.
2
- Lépjetek be uraim békességgel. Csak arra kérlek benneteket, ne ilyesszétek meg a gyerekeket. Editke bizony megijedt, amikor a marcona katonák a szobába léptek, de Edward ágya mellé állt, megfogta kezét, mire a kislány megnyugodott. A katonák különben semmit sem bántottak. Csak körüljártak a házban és minden zugba gyanakodva néztek be. - Végeztünk, - felelte vezetõjük. – Most mit csináljunk? Enni kellene, meg pihenni, mert ugyancsak elfáradtunk! Hanem jó illatot érzek. Mi fõ a fazekadba, jó ember? - Egy heti ebédünk, - felelte János bácsi. – Szegények vagyunk nem fõzhetünk minden nap. - Nincs okod panaszra, ha hetenként egyszer ilyen lakomában van részed. Szeretném megkóstolni, megengeded? - Fogyasszátok el uraim egészségben. Én majd fõzök magunknak más ebédet. A katonák letelepedtek a tûz köré és a jó kora fazék egy szempillantás alatt kiürült. Közben ki is pihenték magukat. A katonák is újra nyeregbe szálltak. - Az ebéd kitûnõ volt, mondták mosolyogva. – Ha erre járunk, máskor is betérünk hozzád. - Mindig nagy tisztesség lesz szegény házamban, ha uraimék betérnek, - felelte János bácsi és megkönnyebbülten sóhajtott fel, mert egy kis ebéd árán sikerült az ellenségtõl megszabadulni. A gyerekek gyorsan felkeltek. - Nincs ebéd, elvitték a csúnya katonák, - sóhajtották. - Nem baj, gyerekek, majd fõzünk másikat – vigasztalta õket János bácsi. – és most már tudjuk, mindenkinek mi a dolga, egyszeriben kész lesz az új lakoma. folytatása következik...
Én Újságom
CSODÁK VILÁGA: BELUSZ SÍRJA
Én Újságom
3
A seregély szorgalmasan csipegette a szõlõt, amikor észrevett valamit a fûben. Egy kis teremtmény zokogott, hüppögött és sóhajtozott odalent. Hófehér volt rajta minden: az egész ruhája, cipõje és a reszketõ szárnyacskái is. Csak csöpp lábai pompáztak üdítõ rózsaszínben, és kökény szemei varázsolták elé a hajnal elsõ jeleit. Elgondolkozott, hogy illendõ-e valakit megzavarni fájdalmában, de gyõzött benne végül a segíteni akarás. Odalépett hozzá, zavartan köhintett néhányat, megköszörülte a torkát kétszer-háromszor, de az apróság még akkor sem vett tudomást róla. - Kicsi lány, miért sírsz? - kérdezte összeszedve minden bátorságát. - Nem vagyok lány - felelt az, és az egyik szárnyával letörölte könnyeit. - Pedig pont úgy nézel ki, mint egy kislány szárnyakkal. - Tündér vagyok, a tündérek pedig nem fiúk, vagy lányok, hanem tündérek. Azért vagyok olyan, mint egy kislány, mert ha varangyos békára hasonlítanék, vagy egy szõrös félszemû kalózra, akkor nem szeretnének a gyerekek, és nem hallgatnák végig a mesémet. - Akkor miért nem mesélsz most valakinek ahelyett, hogy itt sírdogálsz a hangyák közt? - Brühühû! - a tündér lehajtotta a fejét, öszszehúzta magát egészen kicsire, és betakarta magát a szárnyaival. Pont úgy nézett ki, mint egy reszketõ ping-pong labda. Szegény seregély most már végképp nem tudta, hogy mit tegyen, körbejárta néhányszor, majd megbökdöste kicsit. - Na - mondta kedvesen. - Na mi? - kérdezett vissza a tündér kicsit kidugva fejét a szárnyai alól. - Azt akartam mondani ezzel, hogy biztos ki tudnánk találni valamit, ha elmondanád… - Ó, hát ez az! Egy mesét kellene kitalálni, különben végem. - Kis tündér, azt mondtad, hogy mesél-
4
ni szoktál. Nem emlékszel egyikre sem? A tündér lassan felült, megigazította arany-szõke haját, pislogott néhányat, és egy pillanatra még el is mosolyodott. - Vannak gyerekek, akiknek ezen a földön már senki sem mesélhet többet. Nekik viszem az utolsót, mielõtt útra kelnek velem. Ez a mese egy kristályba van zárva, ami egyszer csak megelevenedik, feltárul, ami benne van. Nekem csak mosolyognom kell, és kézen fogni õt, ha itt az idõ… Ahogy röpültem, találkoztam egy pillangóval, gyönyörû pillangó volt, és táncolni akart velem. Nem tudtam nemet mondani, és körbe-körbe forogtunk a magasban. Zuhantunk és újra emelkedtünk. Egy pillanatra közel került hozzám, és elejtettem a kristályt. Darabokra tört, kis szilánkokra. Az a kislány nagyon beteg, és vár engem. Ha nem tudok mesélni neki, akkor nem találja meg az utat. Hiába ártatlan, nem léphet be a fény termeibe. Mit tegyek, mondd meg, mit tegyek? - Majd összeszedem azokat a darabokat, és elvisszük a kislánynak. Mindig leejtek eléd egyet, és mondod, ami eszedbe jut. - És ha nem jut eszembe semmi? - Vannak barátaim, akik segíthetnek. Itt van például a kutya. Õ az emberekkel lakik, biztos ismeri a meséiket is. Több se kellett, csak annyi, hogy a tündér rendbe szedje magát valamennyire. Felkerekedtek és megkeresték a kutyát. - Szia - mondta a seregély. - nagyon nagy bajban vagyunk. Ez a tündér összetört egy mesét. A kutya kiejtette a szájából a csontot. - Hogy lehet egy mesét összetörni? - Pont úgy, ahogy ezt leejtetted. Egy pillanatig másra figyelsz, és vége… csak a csont többet bír ki felelt szomorúan a tündér.
Én Újságom
- Nem lesz semmi baj - próbálta megnyugtatni a kutya -, a kis gazdám minden este elmondja nekem a mesét, amivel az anyukája próbálta meg elaltatni. - Jaj de jó! - tapsikolt a tündér - Akkor most mondj egyet, kérlek! - Hát… hmm, volt egyszer egy ööö, gonosz mostoha, aki elindult világot látni… - Ez biztos? - A mostohára világosan emlékszem, és tücsök is volt benne… Igen. A tücsök hegedült, a mostoha pedig hallgatta. - Akkor együtt mentek világgá? - Azt már nem tudom, de talán megkérdezhetnénk õt, magát. - A tücsök! - ragyogott fel a seregély szeme. - Õ biztos tud segíteni nekünk. Egy mesehõsre van szükségünk. - Egy mesére - jegyezte meg a tündér. A tücsök egy fûszál alatt pihente ki az ebéd fáradalmait. Éppen át akart fordulni a másik oldalára, amikor hozzáért a kutya nedves orra. - Nagyon elszemtelenedtek ezek a csigák morogta, és aludt tovább. - Tücsök - súgta fülébe a seregély. -, tudsz te hegedülni? - Nem tudok. És esõt fakasztani, hálót szõni, meg nyulat fogni sem tudok. Hagyj aludni. - Most ez komoly - a tücsök kinyitotta az egyik szemét, és végignézett a társaságon. Látta, hogy valóban az. - A kutya azt mondta, hogy hegedültél a gonosz mostohának, miközben jártátok a világot. - Nem hegedültem én soha senkinek! Ciripelni szoktam éjszakánként, de nem mindenféle jöttmentnek, hanem csak a lánynak, akibe éppen szerelmes vagyok. - Ciripelj nekem! - kérte a tündér. - Éppen ciripelhetek - felelt a tücsök. Feltá-
pászkodott, elvégzett néhány törzshajlítást és karlendítést, majd rázendített. A tündér aléltan hallgatta. Arcát pír öntötte el, és az ajkai is szétnyíltak kissé. A többiek azonban nem lelkesedtek ennyire. - Tudod, a mese… - figyelmeztette a kutya. - Ó, a mese! - ébredt a valóságra, majd megsimogatta a tücsök hátát. - Nagyon szép volt ez a zene, de most segítened kell, kitalálni egy mesét. - Mi sem egyszerûbb! - húzta ki magát a tücsök. - Volt egyszer egy kismadár. Reggel felébredt, ivott a hajnali harmatból és egészen délig énekelt. Délben megevett néhány szem búzát, majd estig abba sem hagyta a csiripelést. Elbúcsúztatta még a napot, és bebújt a fészkébe a párja mellé. Itt a vége, fuss el véle! - Ennyi? - kérdezte a tündér. - Túl egyszerû ahhoz, hogy hihetõ legyen. No nem baj, törd a fejed majd útközben. Elindultak hát. A tücsök a kutya hátára telepedett, körülöttük repkedett a tündér és valamivel feljebb a seregély, csõrében a kristály szilánkjaival. Mentek, mendegéltek, egyszer csak megláttak egy rókát, ahogy jön velük szemben az úton. - Nocsak, a ravaszdi! - szólt örvendve a kutya. - Nem én vagyok az, hanem a bátyám - felelt csendesen a róka. - És hol van a bátyád? - Évek óta nem látta senki. - Nem baj, akkor gyere velünk te. Mesélnünk kell egy kislánynak. - Én még sohasem meséltem senkinek. - Mi sem. Na indulás! - mordult fel a kutya. A róka megvonta volna a vállát, ha lett volna neki, de így csak a fejét csóválta. Más lehetõség nem lévén utánuk kullogott õ is. A város nem volt éppen közel. Sötét este lett, mire elértek az
Én Újságom
5
elsõ házakhoz. Hang nélkül suhantak a néptelen utcákon, reménykedve abban, hogy nem tartóztatja fel õket senki. A kutya elég nyugodt volt, mert ismerte a terepet, de a róka mindig összerezzent, amikor elhajtott mellettük egy autó. A seregély és a tündér magasabban repültek, mint ameddig a kíváncsi szemek ellátnak, a tücsök pedig újfent elszenderedett. Éjfél elõtt nem sokkal értek el egy terméskõbõl épített házhoz. Falait sûrûn benõtte a borostyán. Egyik szobában sem égett már a villany. - Sietnünk kell - suttogta a tündér. - Ha harangoznak, akkor nekem indulnom kell. A seregély berepült a kéményen és kinyitotta nekik az ajtót. A kislány a padlásszobában feküdt. Ébren volt még, hófehér arcocskájáról csurgott a veríték és a plafont nézte mereven. A kutya és a róka letelepedtek az ágy két oldalára, a seregély az ágy fölé a csillárra, a tündér pedig a párnára. Szárnyaival simogatni kezdte forró homlokát. A kislány meglátta a seregélyt, és védekezõn maga elé emelte kezeit. - Ronda varjú, mit akarsz tõlem? - kérdezte reszketve. - Õ nem varjú - felelt a tündér. - Nézd csak kedves, ajándékot hozott neked. A harkály egy pillanatra kinyitotta a csõrét, és valami megcsillant a kislány ujjai közt. A kristály egy darabja volt. - Ki vagy te? - Tündér vagyok és most egy mesét mondunk neked, a barátaimmal. Azt a szép madarat seregélynek hívják. Az ágyad mellett a kutya és a róka vigyáznak rád, és jött még velünk egy jókedvû tücsök is. - Én nem láttam semmiféle tücsköt. - mondta a róka. A kutya megrázta magát és az álomszuszék pont az ágy közepére repült. Felugrott, és elkezdett ciripelni a tündérnek, mivel elõször õt vette észre. - Kedves tücsök, megérkeztünk - figyelmeztette a tündér. - Elnézést… khm… Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy madárka. Felébredt egy reggel és…
6
- Milyen madárka? - kérdezte bágyadtan a kislány. Megigazította a párnát a feje alatt, és félig felült. Okos szemeivel végigmérte a látogatóit. - Tudod, amolyan kis színes, amibõl mindenhol láthatsz bármennyit. - Tyúk? - kérdezte a róka. - Biztos, hogy nem tyúk. A tyúk nem tud énekelni. - Talán csalogány - mondta álmodozva a tündér. - az egyik egy csodálatos dalt énekelt nekem egyszer. - Én nem akarlak belezavarni - szólt közbe a kutya -, de ha a madarad reggel megissza a harmatot, délben megebédel, és este lefekszik aludni, az bármi lehet, csak mese nem. Ha ébren maradtál volna, lett volna idõd kitalálni valami jobbat. A seregély nem tudott bekapcsolódni a beszélgetésbe, mert tele volt a csõre. Néha egy-egy szilánkot ejtett az ágyra, felülrõl már úgy nézett ki, mint a csillagos éj. - Mi legyen akkor? - kérdezte a tücsök Ha tudsz jobbat akkor… Az utolsó darab kristály hullott az ágyra, ekkor felragyogott a tündér szeme, átölelte a lány nyakát, közel hajolt a füléhez, és elkezdett mesélni valamit, nagyon halkan. A többiek nem is értették minden szavát. - …egy szeleburdi kis tündér… a pillangóval… ezer darabra tört szét… akkor azt mondta a seregély… az emberek meséit… egy fûszál alatt… mondta a róka… A kislány elmosolyodott, majd kacagni kezdett. Nevetett egészen a mese végéig. Akkor több dolog is történt egyszerre. Éjfelet harangoztak, és felragyogott az ágyon szétszórt összes kis kristály. A tiszta ég kék színe töltötte be a szobát, melegség és nyugalom hullámai borították el õket. A kislány felkelt az ágyból, megfogta a tündér kezét és útnak indultak. De ezt már csak õk ketten láthatták.
Én Újságom
Könnyû joghurttorta Hozzávalók: 3 db natúr joghurt vagy kefir, 10-12 evõkanál kristálycukor, 1 csomag zselatin (nem torta zselé), szeletelt gyümölcs (pl. barack) Elkészítés: a joghurtot a kristálycukrot és a zselatint jól összekeverem és langyosra melegítem, hogy a cukor és a zselatin elolvadjon benne. Ha kihûlt, 2 dl tejszínt öntünk hozzá. Pudingformába, vagy kuglófformába gyümölcsöt szelünk, majd ráöntjük a krém felét, aztán újra gyümölcsöt rakunk, aztán a krém másik felét öntjük rá. Hûtõben lehûtjük, és megvárjuk amíg összeszilárdul, ha kész, kiöntjük egy tálcára. (Étkezési színezõt is hozzá lehet adni). Szilágyi Orsi receptjét ezúton köszönjük: a szerkesztõség. Várunk tõletek is finom-ízletes és nem utolsó sorban kipróbált recepteket, írjatok nekünk!
Kutya egy mese Az erdõ alján, a bokor tövén már csak egy kicsi kutya rejtõzött. Öten voltak egykor: izmosak, gömbölyûek és vidám kedvûek. Kutyamama óvta õket széltõl-víztõl, erõs nap fényétõl, esô hûvösétôl - mi lehet jobb ennél? Kutyamama a szabad ég alatt élt evett, amit talált, ami így, nyáron egész jó mulatság, mert itt-ott kitesznek mindenféle földi jót: vasárnapi ebéd morzsáit, kiszáradt süteményvéget, és ó, még csontokat is, néha nem is keveset. Ez ám a kutyaélet! De eljött a nyár vége, ritkulóban voltak a kerítések elé kitett tálak, az ízes-grízes maradékok - a boldogságmorzsákat már a verebek is felcsipegették. Ez ám a kutya élet! És egy nap kutyamama nem jött vissza. Mi lett vele? Talán csak a Szél tudja, a mindenhova befújó; talán csak a Nap látta, a mindent megvilágító; talán csak az Esô hallotta, a mindent tisztára mosó… És ott maradt az öt gömbölyû, vidám kedvû, szõrös-borzos kiskutya. Vajon mi lesz veletek? Vajon ki lesz veletek? Kutyamama nem jött többé -
hol lehetsz, te oltalmazó, testeddel melengetô? Az öt gömbölyû, vidám kedvû, szôrös-borzos kiskutya, bizony, nagy bajban volt. S mert enni kell, elindultak világot látni. Tarisznyájukban nem volt hamuban sült pogácsa, és bizony sajnos az utak mentén sem kolbászból volt a kerítés. Elôször csapatosan meneteltek, de az öt éhes bendônek bizony kevés volt a szerencsében talált falat - így a keresztutak közepén elváltak egymástól, és külön folytatták világlátó csavargásukat. Idejük végtelen volt és céltalan. Övék volt az ég, a levegô, a folyók tükre. Esténként az erdô alján, a bokor tövén találkoztak újra és újra - egyre kevesebben. Hol maradtatok le? Mi történt veletek? A kicsi kutya nem tudta. Már csak egymaga rejtôzött ott el éjszakára, a kövér képu Hold alatt. Nem értem, hova visznek, nem értem, mi lesz velem - gondolta, amikor felnyalábolták és kicsi kosárba rakták nevetô szájú gyerekek. Egymásra találás, így szokták mondani. Lett ennivaló, meleg fészek, simogatás, sok-sok játék. De testvéreit és anyukáját soha nem feledte el.
Én Újságom
7
A legkorábbi mûsorok: A világ legelsõ rendszeres televíziós közvetítése 1936. nov. 2án indult a londoni Alexandra Palotából. Akkor összesen 100 készülék volt NagyBritanniában. Németországban 1935 márciusától voltak már kísérleti adások (pl. a 36-os olimpiai játékokról is), az átjátszó azonban leégett, így a rendszeres adás csak késõbb kezdõdött. A legkorábbi filmszínház: A legkorábbi épület, amelyet mozi céljára terveztek és használtak, valószínûleg a Georgia állambeli Atlanta Show (USA) területén 1895 októberében épített Jenkins-féle fantoszkóp. (Nézzetek utána mi is az a Jenkins-féle fantoszkóp, és küldjétek el szerkesztõségünkbe) A legrégibb Biblia: A legrégibb bibliai szövegeket két ezüstamulett õrzi, melyeket a jeruzsálemi Skóttemplom alatt találtak 1983-ban. Kr. e. 587-bõl származnak, és feliratuk: Fejezet VI., vers 22-27. A legrégebbi ismert biblia a Codex Vaticanus, mely görögül íródott a 350 elõtti években. A Vatikán Múzeumban õrzik, Rómában. 1945-ben Felsõ-Egyiptomban, Nag-Hammádi környékén papiruszokat találtak, amelyek a Tamásnak, Jakabnak, Péternek És Pálnak tulajdonított gnosztikus (apokrif) evangéliumokat tartalmazzák. 350 kö-
8
rül kerültek a földbe, de az eredeti írások keletkezési idõpontja valószínûleg 120-150-re tehetõ. A legrégibb aláírás, autógramm: A fennmaradt legkorábbi autogramok írnokok kezétõl származnak, s a Teli-Abu-Szaálihban (Irak) talált ék alakú agyagtáblákon láthatók a korai III.A dinasztia idejébõl, vagyis Kr. e. kb. 2600-ból. Egy írnok, kinek neve „a-du”, „dubszár”-t írt neve után, ami lefordítva annyi, mint „Adu, írnok”. A legrégebbi, papiruszon fennmaradt aláírás az Amenha nevû írnoktól származik az egyiptomi Középbirodalom idejébõl, amely Kr. e. 2130-ban kezdõdött. A papirusz a Szentpétervári Múzeumban található. A legrégibb kiadó és nyomda: A Cambridge University Press folyamatos nyomdai és kiadói tevékenysége 1584re nyúlik vissza. 1534. júl. 20-án az Egyetem megkapta a királyi kiváltságlevelet, mely szerint mindenfajta könyvet nyomtathat és árusíthat. 1978-ban az Oxford University Press az elsõ, Oxford Cityben 1478ban kinyomtatott könyv 500. évfordulóját ünnepelte. Ez még az Oxford University Press megalapítása elõtt történt. Üdvözlettel: Kati
L
Én Újságom
G G
Ha ügyes vagy, a függõleges és a vízszintes sorokban is értelmes szavakat találsz. Törd a fejed!
A RENGETEG N AGY KINCS Volt egyszer egy ember, akinek Izsák volt a neve. Olyan nagy szegénységben élt ez az Izsák, hogy sokszor bizony éhesen kellett ágyba mennie. Egy éjszaka aztán álmot látott. Álmában egy hang azt tanácsolta neki, menjen fel a fôvárosba, és ott rengeteg nagy kincsre fog lelni a királyi palota mellett, a híd alatt. - Csak álom az egész mondta magának Izsák, amikor felébredt, és többet nem is gondolt az egészre. Másnap éjjel visszatért az álom. Izsák megint csak elhesegette magától. De amikor az álom, harmadszorra is megjelent neki, így szólt: - Talán igazság rejlik az álomban. Rögtön neki is vágott a nagy útnak. Néha-néha felvette egy-egy szekér, de többnyire gyalog bandukolva kellett megtennie a hosszú utat. Sûrû erdôkön vágott keresztül, égigérô hegyeken hágott át. Végül megérkezett a fôvárosba. Amikor elérte a királyi palotát, látta, hogy azt bizony éjjel-nappal ôrség vigyázza. Nem volt elég mersze, hogy nekiálljon a rengeteg nagy kincset megkeresni. Azonban minden reggel kiment a hídhoz, és ott addig téblábolt, amíg le nem szállt az est. Egy nap aztán az ôrök kapitánya odaszólt neki: - Mit ténferegsz te itt? Izsák elmondta neki az álmát. A kapitány kinevette. - Te szerencsétlen flótás, - mondta - mekkora esztelenség volt, egy álomért a cipôd talpát elkoptatni! Idefigyelj hát, hadd mondom el mit álmodtam én a minap. Nem mintha én hinnék az ilyen esztelen-hasztalan dolgokban! Álmomban azt a tanácsot kaptam, hogy vágjak útnak, és meg se álljak, amíg el nem értem egy kis falucskáig túl a hegyeken és a rengeteg erdôn. Ebben a faluban aztán valami szegény embert kellett volna felkeresnem, akinek Izsák volt a neve. Annak az Izsáknak a kemencéje alatt, az álom szerint, valami rengeteg nagy kincs lett volna elásva. Ha én olyan ostoba lennék, mint te, és hinnék az álmaimnak, most valami szegény ember kemencéje alatt kotorásznék nyakig szurkosan valami isten háta mögötti falucskában. Sok badarságot megálmodik az ember fia, nemde? - mondta a kapitány harsányan nevetve, mert a saját bölcsessége nagyon tetszett neki.
Izsák tisztelettudóan meghajolt az ôrök kapitánya elôtt, és nekivágott a hosszú útnak vissza a falujába. Sûrû erdôkön vágott keresztül, égigérô hegyeken hágott át. Néha-néha felvette egy-egy szekér, de többnyire gyalog bandukolva kellett megtennie a hosszú utat. Nagyvégül megérkezett a falujába. Otthon rögvest munkába állt, és elkezdett ásni a kemence alatt. Hamarosan meg is lelte a rengeteg nagy kincset. Néhány nappal azután történt, hogy az ôrök kapitánya egy hatalmas, fényes rubintot kapott ajándékba egy ismeretlen embertôl, egy ismeretlen falucskából. Nem tudta mire vélni a dolgot, de cimboráival rögvest nagy dáridót csaptak, három nap `s három éjjel múlattak. Hogy háláját kimutassa, Izsák építtetett egy kis imaházat a falujában, és annak az egyik sarkába ezt a feliratot vésette: „Van úgy, hogy az embernek messze kell mennie, hogy a közelében rejlô kincset felfedezhesse.” Izsák soha többé nem ismerte a szegénységet, és elégedetten élt, amíg meg nem halt. Az arany története hosszú évszázadokon át egyben a pénz története is volt, és mindez megfordítva is igaz. Az hogy ez a szép sárga fém kapta az általános értékmérõ kitüntetett szerepét egyáltalában nem véletlen. Az ismert kémiai tulajdonságainak, szép küllemének, könnyû megmunkálhatóságának és fõleg nehéz kitermelésének, elõállításának következménye ez. Az arany kinyerésének õsidõk óta alkalmazott módja az aranymosás. A valódi aranyászok a folyó iszapját egy ferde mosópadra merték, amelyre filcet helyeztek. Ennek bolyhaiba a nehezebb anyagrészecskék, így az arany is fennakadnak. Az aranyszemcséket tartalmazó filcet idõnként kimossák, az így nyert szûrleményt higannyal keverik össze és így a higany amalgámot képez az arannyal, a higanyt az amalgámból hevítéssel elgõzöltetik, vagy szarvasbõrön átnyomva eltávolítják, kipréselik. Az így kinyert aranyat tovább lehet finomítani. Az arany elõállítása lehetséges ásványokból, ércekbõl un. kohósítással, vagy cianidos technológiával, illetve, ehhez hasonló nedves eljárással.
Én Újságom
9
Mi terem az eperfán? An yan yelvünk színei Az elõzõ számunkban indított rovatunkba Pilinybõl Pipó Réka írt nekünk. Íme levele, mely sok érdekességet tartalmaz régi, Nógrád-megyei nyelvi sajátosságokról. Pilinyben (Nógrád megye) az 1900-as évek körül a következõ nyelvtani sajátosságokat figyelték meg: a levétem, levétél stb. szót használják a voltam helyett. Egy másik szokatlan kifejezés, „a nap borúba ment”, vagyis elborult. A gyenge, sovány alakot „gérbicz”-nek csúfolják, akinek pedig a lábszára nem szép gömbölyû, az „czépok” lábú. Az életre való embert „patrag”-nak, a gazdag embert „boldog embernek”, a tréfálkozót „parádézó”-nak nevezik. Ezeket a kifejezéseket ma már az idõsek sem használják, teljesen elfelejtõdtek száz év alatt. Írjatok nekünk Ti is helyi nyelvjárásokról, a beérkezett leveleket megjelentetjük!
KIÁLLÍTÁS Zorkóczy Miklósné babakészítõ népi iparmûvész munkáiból nyílik idõszaki kiállítás 2005. június 19-én 11 órakor Békésen a Jantyik Mátyás Múzeumban. „Sok évvel ezelõtt elhatároztam, hogy hitelesen elkészítem hazánk elfelejtett paraszti viseleteit. Tettem ezt többek között azért, mert hazánkban élõ népviselet tudomásom szerint nincs, csupán jelentõsebb, nagyobb múlttal rendelkezõ etnikai csoportok (matyók, palócok, kalocsaiak, stb.) tartják életben, de csak a 40-es, 50-es évek divatját, így a ma már jelmezzé sorvadt viselet egyes darabjainak pótlása eredeti formában igen nehéz, esetenként szinte lehetetlen. Alattomos módon belekeverednek helyettesítõk gyanánt a silány, ízléstelen mûanyagok, ami lassan, de biztosan a viselet devalválódásához vezet. A jelmezzé sorvadás, az eredeti funkció végleges elvesztése furcsa irányváltást erdményez. Csupán a legdíszesebb öltözetek kerülnek „színpadra”, azaz az újmenyecske nagyünneplõje, templomi ruhája.
10
A magyar népviselet igen árnyaltan, gyengéd jelzésekkel vezet át az életen a leányságtól az öregségig. Az úgynevezett „állapotjelzõk” pontosan meghatározzák a kort, családi állapotot, vagyoni, vallási hovatartozást. Ezeknek a babáknak, bábuknak a gyermekjátékokhoz nincs köze! Õk a viseletek hordozói. Viszont rendelkeznek a „minden babák” varázserejével, miszerint szívet, szemet egyaránt gyönyörködtetve, mindenki számára elérhetõ közelségbe hozzák hajdani viseletkultúránkat.” Zorkóczy Miklósné
Megtekinthetõ: 2005. október 15-ig Információ: Békési Galéria 5630 Békés, Széchenyi I. tér 4. Tel./fax.: 66/411-943 E-mai:
[email protected]
Én Újságom
Gyerek és Ifjúsági Képzõmûvész Mûhely Alapítvány programajánlója „Színparázs-varázs” 8-10 évesek csoportja Foglalkozás vezetõk: Sinkó István - Eplényi Anna A színek és formák varázslatos-parázslatos világába vezet a program. A színfolyam partján táborozunk és a színkonyhában a színkeverés titkait sajátítjuk el. Megismerkedünk a színek hatásaival, színfilmet és színképeket (azaz fényképeket )készítünk élményeinkrõl. Kedd 15-17 óra „Szellemhajó” 7-9 évesek csoportja Foglalkozásvezetõk : Szendrei László – Eplényi Anna Kalandozások nagy szellemekkel a Mûvészet végtelen tengerén! Palackba zárt történetek, nagy szellemiségek álom-világai, melyekre ráakadva, mi is akár egy képzeletbeli világot teremthetünk magunknak! Egykori képzetek, fantáziák, szellemhajók újjáélesztése az alkotás során! Kedd 17-19 óra „Csillagos Tündérdomb” 5-8 évesek csoportja Foglalkozásvezetõk: Szarvas Ildikó –Rózsa Nelli Történetünk a Tündérdombon kezdõdik, ahol tündék, manók, törpék és koboldok társaságában vidáman mulatjuk az idõt, mígnem egyik este betoppan egy Szekérutazó, aki tarisznyájából elõveszi a Ragyogó Tündérdrágakövet. A Ragyogó Tündérdrágakõ az égbolt egyik bûvösen ragyogó csillaga… Minden figyelmünket a ragyogó csillagos égboltra függesztjük és tengernyi csillagtitoknak leszünk megismerõi. Szerda17-18.30 óra „Paradicsomos káposzta meghódítása II.” 13 -18 évesek csoportja Foglalkozásvezetõk : Kalmár István - Keserue Zsolt A tavalyi évben elkezdett szemvitorlánkat elragadó film-játékunkat idén is folytatjuk. Ebbe bárki bekapcsolódhat, aki a Mûhely kicsi pillanataira kíváncsi. A vegyestüzelésû vizuális technikákkal mûködtetett gyikbernetikus képharmonika vélhetõen ebben az évben is jó szórakozást nyújt földönkívülieknek, robottarzanoknak és szerelmes fûszálaknak. Csütörtök 17-19 óra „Polihisztorok kora” 9-11 évesek csoportja Foglalkozásvezetõk: Szendrei László – Balázs Gertrúd Kultúrtörténeti bolyongás, mely során megismerkedünk a nyomtatás, a grafikai módszerek, festészeti technikák és szobrászati szerkezetek világával. Minden, amit a kéz tudhat… Péntek 15-17 óra „Szoria-Moria palotája” 4-7 évesek csoportja Foglalkozásvezetõk: Pál Caba – Krámli Márta Ebben az évben az óvodás csoport foglalkozásai
tündérekrõl, törpékrõl és táltosokról fog szólni .A gyerekek képzeletbeli utazást tesznek Szoria-Moria palotában és megismerhetik a varázsecset, EKKE Nekkepen vízi ember és a Haltündér történetét, szó lesz Mimi-Hili vitézrõl, és Katseré a csillaglegényrõl is. Péntek 17-18.30 óra
FONTOS TUDNIVALÓK Alapítványi támogatás: 6000.-forint / fõ / hónap Az idei évtõl, befizetés személyesen, a foglalkozásvezetõknél. Alapítványi igazolás kiadása az alábbiak szerint történik: Alapítványunk támogatására adott juttatás összegével a vállalkozások, valamint a magánszemélyek csökkenthetik a fizetendõ adójukat a törvények által szabályozott módon. Feltétele ennek az alapítványunk által kiadott igazolás, amelyhez minden esetben kérjük, hogy adják meg címüket és adóazonosítójukat, társaság befizetése esetén az adószámot. Az igazolásokat kiállítani legkésõbb az adóévet követõ év január 31-ig áll módunkban, a törvény rendelkezése értelmében. Adományozóink szerzõdést köthetnek alapítványunkkal több éven keresztül tartó támogatásra – ez a tartós adományozás -, így a támogatás idõtartama alatt, amely legalább négy év, nagyobb kedvezmény igénybevételére van lehetõségük. A még szabadon lévõ délelõttökön iskolai csoportok részére is tartunk foglalkozásokat, illetve indítunk foglalkozássorozatokat, elõzetes egyeztetés szerint. A részvétel díja alkalmanként, 30 fõs csoportlétszámig, 24000.-ft/alkalom/csoport. Jelentkezés a GYIK Mûhely telefonszámán - a foglalkozások idejében - 06-20-4397328, vagy e-mailben:
[email protected] vagy
[email protected] A jelentkezés folyamatos. Szeretettel várunk minden érdeklõdõt, üdvözlettel: a GYIK Mûhely mûvész-tanárai Elérhetõség: 1014 Budapest Dísz tér 17 Magyar Nemzeti Galéria „B” épület Telefon: 0620-04397328 a foglalkozások ideje alatt Sinkó István: 0620-353-7310 e-mail:
[email protected] Kalmár István: 0620-360-3728 Szarvas Ildikó:
[email protected]
Én Újságom
11
Nem szûk Zivatar más szóval kétszer ötszáz Nem szabad Ritka férfi név Állóvíz ..., a nagy varázsló Folyadékot nyel Csecsemõ, pici ember
P Á LY Á Z AT
NYEREMÉNY
A Pax Vitae Közhasznú alapítvány pályázatot hírdet általános és középiskolások részére az alábbi témakörben: - Szabadon választható technika: garfika, rajz, metszet, gipsz stb… - A mû mondanivalója a családi béke, család harmóniája vagy egy családi érték ábrázolása. A legjobban sikerült alkotásokat díjazzuk., valamint bemutatjuk. Beküldési határidõ: 2005.09.20 I-III helyezett: 30.000-10.000 Ft utalvány Külön díjazottak: Tárgyi ajándékok Beküldési cím: PAX VITAE KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY, 8000 Székesfehérvár, Virág Benedek u. 26. További információ kérhetõ:
[email protected] címen.
12
Szeretnénk az újságot úgy alakítani, hogy segítségedre legyen a mindennapokban is. Továbbra is várjuk leveleiteket, akár írásaitokat is melyeket szívesen megjelentetünk. Segítségünkre lenne, ha pár szóban leírnád és elküldenéd szerkesztõségünkbe, vagy mail-en, hogy mirõl olvasnátok többet, vagy milyen új témákban indítsunk rovatot. Terveink szerint a következõ számtól olyan sorozatot is beindítanánk, mely a tanulásban informatikában… vagy a szabadidõs programok megtalálásában segít majd. Ahhoz hogy az Én Újságom valóban az "Én Újságom" legyen szükség van a ti véleményeitekre is. Ha megkülditek számunkra, mi egy Én Újságom tollal kedveskednénk, melyet a következõ számmal postázunk. Szerkesztõség elérhetõsége: ÉN ÚJSÁGOM 1074 Budapest, Alsóerdõsor 8.1/2. E-mail:
[email protected],
[email protected]
Én Újságom
A „ S I VATAG H A J Ó JA ” Ha a sivatagról van szó, akkor elsõként mindenkinek a rengeteg homok ugrik be. Na, meg persze, a hõség és a forróság. Pedig a homokkal borított tájakon rengeteg furcsaság bújik meg. Itt van mindjárt a „sivatag hajója”. Mókásan hangzik? Akkor figyelj, mert a magyarázat sem kutya. A Föld jelentõs részét borítja már most sivatag, és sajnos az éghajlat változásainak köszönhetõen egyre nagyobb területeket fog még meghódítani magának a sárga homok. Ebben a különleges világban azonban különleges dolgok történnek. Most pedig beszéljünk arról, ami a lényeg. Ez pedig a „sivatag hajója”. A fantázia pedig máris beindult. Most gondolom a szemed elõtt lebeg a nagy homoktenger, a homoktenger közepén pedig egy hajó roncsa, amelyet már belepett a sárga por. Na, ezt a képet máris elhessegetheted, mert szó sincs semmiféle roncsokról. Ha hiszed, ha nem, a sivatag hajója elnevezés egy állatot takar. Mit gondolsz, melyik állatról lehet szó? Hát persze, hogy a tevérõl. Afrika és a Közel-Kelet legfontosabb háziállata, az egypúpú teve, vagy más néven dromedár. Ha pedig láttál már sivatagban játszódó filmeket, akkor tudod, hogy a tevét általában közlekedésre és áruszállításra használják. Persze ezenfelül tejet és húst is ad az embereknek, a szõrérõl pedig nem is beszélve, amelybõl sátor, takaró és ruhanemû készül. Szerintem, nagyon édesek ezek az állatok, amelyek egyre inkább elterjednek a sivatagi területeken. Ennek oka az, hogy a dromedár jól tûri a forróságot és a fagyos sivatagi éjszakát is. Hosszú sivatagi túrákon, akár testsúlyának egyharmadát kitevõ vizet is elveszíthet anélkül, hogy súlyos károsodást szenvedne. Amennyiben azonban víz közelébe ér, tíz perc alatt képes annyit folyadékot magához venni,
amennyit elõtte elveszített. Akár 100 liter vizet is képes elfogyasztani 10 perc alatt. Szóval, hihetetlenek ezek az állatok. S ez még nem minden. Ha mondjuk 200 kg súlyt kell neki cipelni, akkor is képes óránként 4 km-t megtenni. Ha pedig egyszerûen csak turistákat szállít, akkor akár 50 km-t is képes megtenni egyszerre. Ez az állat kiválóan képes alkalmazkodni a sivatagi élethez. Még a homokviharok sem döntik le a lábáról. Szemét hosszú, sûrû szempilla borítja, fülét erõs, sûrû szõrzet védi, orrnyílásait pedig izmok zárják le, így egy homokszem sem akadályozhatja meg a feladata elvégzésében. Szeme folyamatosan váladékot termel, amelynek köszönhetõen minden egyes kosz pillanatok alatt távozik a dromedár szemébõl. Kr.e. III. évezredben háziasították a „sivatag hajóját”, így juthattak csak el az emberek az egyik oázisból a másikba. Egyébként a vízfelszívás rekordját egy Samu névre hallgató marokkói púpú tartja. Samu nyolc napos szomjazás után, 10 perc alatt 135 liter vizet ivott meg. Ez igen!
AZ
ELÕZÕ SZÁM MEGFEJTÉSE
1. Faraday fizikus volt. 2. A piszke másik neve: ribizli. 3. A fecske azért húzza össze a szárnyát repülés közben, hogy felgyorsuljon. 4. A Holdon azért nem lehet tüzet gyújtani, mert nincs levegõ. 5. Móricz Zsigmond regénye a Légy jó mindhalálig. 6. Balczó András öttusázó volt.
Én Újságom
13
NEHÉZ FELADAT ÍRT ÍRTA: POÓS LÁSZLÓ
Szereplõk: Pisti, Zsuzsa, Pisti testvére, Micike, szomszéd kislány, Bakos úr a postás. Színhely: Pistiék lakása, elsõ emelet.
Elsõ jelenet A gyerekek a számítógép elõtt ülnek, Pisti vadul nyomkodja a billentyûket. Zs Pisti, nem hagynád már abba?! Mi is szeretnénk játszani! P Jól van, na, most a legérdekesebb! M Hagyjuk õt, Zsuzsikám, menjünk inkább babázni. Zs Babázni? M Igen úgy de úgy szeretnék! Zs /sóhajtva/ Jól van. Nem bánom. A két lány félrevonul a sarokba, P játszik tovább. Csengetnek. P Csengetnek! Zs Hallom én is. P Nem mennél ki, megnézni ki jött? Zs Menjél most te. Az elõbb a szomszéd néninek én nyitottam ajtót. P Szó sem lehet róla. Most a legérdekesebb, most fogom levadászni a szörnyet. M Majd én kinyitom! Zs Pisti nem szégyelled magad? P Zsuzsa nem szégyelled magad? Micike az ajtóhoz megy és kinyitja. A küszöbön Bakos Úr a postás áll, kezében boríték. BÚr Szervusz Micike. M Csókolom postás bácsi. BÚr Pisti, Zsuzsi itthon vannak? M /habozva/ Nem, nincsenek. Leugrottak a boltba. Amíg megjönnek én õrzöm a házat. BÚr odanyújtja a borítékot a kislánynak. BÚr Tamás atya küldi a templomból. Fontos is meg sürgõs is. Lelkemre kötötte, várjam meg a választ. De, ha nincsenek itthon, nem tudom megvárni. Még nagyon sok levelet kell kézbesítenem. M Majd õk elintézik postás bácsi. Ez az õ ügyük, ha jól értem. BÚr Rendben. De kösd a lelkükre kérlek, hogy az atya még a délelõtt folyamán szeretne választ kapni. M Lelkükre kötöm.
14
BÚr Szervusz kicsi lány. M Nem vagyok kicsi. Már tíz éves vagyok. Tegnap volt a születésnapom. BÚr Bocsánatot kérek. Ezt nem tudtam. Akkor…utólagosan is: Isten éltessen! M Köszönöm postás bácsi. Csókolom postás bácsi. Bemegy, odaadja a levelet Pistinek. P Mi ez? M Nem látod? Egy levél. P És miért nekem adod. Én most el vagyok foglalva. Add inkább Zsuzsinak. M A te neved van rajta. P /sóhajtva/ Nem hagyják az embert békén. Pedig most a legérdekesebb. Feltépi a borítékot. Zs Ki írta? P /mogorván/ Tamás atya. Zs És mit ír? P Mit, mit. Olvasd el te is és akkor megtudod. M Adsza csak! /Kikapja a levelet Pisti kezébõl, olvassa/ Kedves Pisti! A nyári táborba való jelentkezést ma délben le kell zárnom. Kérlek jelezd, jöttöke? Zs Pista! Te nem adtad le a jelentkezési lapot a plébánián? P Miért te leadtad? Zs A te feladatod lett volna! P Na ne mondd! Zs De mondom mert így van. M Jaj, ne veszekedjetek folyton! Idegeimre megy az állandó vitátok. Inkább hazamegyek, nem bírom tovább hallgatni! P Menj, ki tart vissza. Zs Hogy te milyen undok tudsz lenni! P Olyan vagyok, amilyen akarok! Mici elmegy, hallatszik, ahogy bevágja kint az ajtót. Pisti beletemetkezik újra a számítógépes játékba, Zsuzsa a TV elé telepszik, s bosszúsan nyúl a távkapcsoló után. Telik az idõ... Zs Nem fejeznéd már be? Én is akarok játszani.
Én Újságom
P Jól van na! Ne sürgess. Mindjárt megölöm a szörnyet és akkor átadom. Zs De hát az elõbb már megölted! P Igen, de az még az elõzõ játék volt. Zs Különben is fél tizenkettõ van. Menned kell a plébániára a válasszal. P Menj te! Zs Dehogy megyek! Eddig te játszottál a géppel, most én akarok. P /Ravaszkodva/ Tudod mit? Beírjuk a rubrikába a nevünket és visszaküldjük a levelet a postagalambbal. Zs Postagalambbal? P Azzal, te kis buta! Nem hallottál még róla, hogy a postagalamb elviszi a leveleket? Zs /Kétkedve/ Hallottam, de hogy gondolod? P /Nyeregben érzi magát/ Hogy, hogy. Nagyon egyszerû. Kitesszük az ajtó elé a borítékot a válasszal, letesszük, mondjuk, mondjuk az ablakpárkányra. A galamb észreveszi, leszáll érte és elviszi. /Félre: majd a postás bácsi megtalálja és elviszi, elvégre az õ feladata/ Zs Ilyen egyszerû? P Hát persze. Zs Írd akkor a neveket. P Írjad te. Én találtam ki az ötletet, enyém az érdem, hogy nem kell személyesen eltalpalnod a plébániára. Ezért most te írsz. ZS No, nem bánom. Add csak ide! Zsuzsa beírja a jelentkezési lapra a neveket és a lakcímet. Visszateszi a cédulát a borítékba és a boríték tetejére piros filc-tollal ráírja? VISSZA TAMÁS ATYA KEZÉBE Zs Ez meg van. Vidd ki, s tedd le az ablakpárkányra. P Vidd ki te, s tedd le te. ZS Pisti, a csoda vigyen el. Nem csinálnál végre te is valamit? P Nekem most itt a szörny, akit meg kell ölnöm! Zs Menj akkor a csodába! Feláll és nagy mérgesen kimegy a levéllel.
Második jelenet Mici fenn az emeleten locsolja a virágokat. Lenéz az elsõ emeletre és megpillantja az ablakpárkányon a borítékot. M Ó, a haszontalanok! Hát mégsem vitték el a választ az atyának! Világ lustái!
Locsol tovább. M Mit tegyek, mit tegyek. Mégsem vehetem a lelkemre, hogy lemaradnak a táborról. Elvégre Zsuzsa a legjobb barátnõm… Mit tegyek. Tudom már. Elviszem én, még éppen odaérek, a plébánia itt van a közelben. Töprengve: De mégse mehetek. Anyu lelkemre kötötte, várjam meg a villanyóra leolvasót. BÚr fordul be újra a kapun. Mici nézi, látja jön fel a másodikra. BÚr Itt egy levélke, hopszassza. Elkeveredett valahogy, a szomszéd házban vettem észre. A tiétek. Mici /Megnézi a feladót./ Tényleg. A nagynéném írt Ausztráliából. Papa biztos örülni fog. BÚr Na, akkor én is örülök, hogy megtaláltam. Szervusz Micike. M Várjon csak postás bácsi… Nem segítene valamiben? BÚr Neked mindig szívesen segítek kislány. M Nem vagyok kislány. BÚr Jó tudom bocs. Mirõl van szó. M Látja ott azt? BÚr Mit, te gyerek? M Azt a levelet ott lenn, az ablakpárkányon. BÚr Látom. Mi van vele? M Gondolom, ez a válaszlevél, amit a plébániára kellene leadni. Ma van az utolsó határidõ a nyári táborba való jelentkezéshez. BÚr Biztos vagy benne? M Majdnem biztos. Ahogy én ismerem õket, még mindig azon veszekednek, ki vigye el a levelet. BÚr És…te most azt akarod, vigyem el helyettük én? M Ha, megtenné, postás bácsi… BÚr Hát nem is tudom. Az idõmbe éppen beleférne még, de szerintem jobb lenne otthagyni azt a borítékot. Ha lemaradnak a táborról, talán tanulnak belõle. M Nem akarom, hogy lemaradjanak. A barátaim. De meg akarom tréfálni õket, hátha abból is tanulnak. BÚr Jól van. Azt mondod, akkor, vigyem el a levelet? M Szeretném, ha meg tetszene tenni. BÚr Nem bánom. Lemegyek érte és elviszem.
Harmadik jelenet Pisti ül a számítógép elõtt, Zsuzsi mögötte áll, toporzékol. Zs Ezt nem hiszem el! P Várj, most már tényleg csak egy perc!
Én Újságom
15
Zs Hogy lehet valaki ennyire szívtelen, gonosz és önzõ?! Csöngetnek. P Csöngetnek. Zs Hallom. P Nem nyitsz ajtót? Zs Menj most te. P Ne akard, hogy én menjek. Az nem lenne jó. Zs És miért nem, ha szabad tudnom? Azért, hogy játszhass tovább? P Persze. Te kimész szépen, és beengeded az illetõt. Addig én befejezem a játékot és mire visszajössz átadom a gépet. Zs Arra kíváncsi leszek. P Hát, ne légy, aki kíváncsi, hamar megöregszik. Zs kiszalad az elõszobába, Micikével tér vissza. M Csao Peti P Csao. Ne zavarj most. Már a végénél járok, nagyon kell figyelnem. M Isten ments, hogy zavarjalak. …….Zsuzsa! Nem tettetek ki véletlenül egy levelet az ablakpárkányra? Zs De kitettünk, Micikém. Miért kérded? M Mert nincs ott. Zs Nincs ott? De hát ez jó hír! Akkor elvitte a postagalamb. M Vagy a vadgalamb. Zs Vadgalamb? M Igen, láttam leszállni az ablakotokba. Csak egy pillanat volt, aztán, huss, elrepült, és csõrében fityegett a levél. P Mit karattyoltok összevissza? Mi fityegett és hol? M Te csak játsszál, nem érdekes. P /Hátrafordulva/ Már hogyne lenne érdekes. Mi lett azzal a levéllel? M Mondom. Leszállt egy madár s elvitte. P Ezt nem mondod komolyan?! M Halál komolyan mondom! P Ó a csodába. Akkor vége mindennek. Zs Nem értem. Minek van vége? Hát nem azért tettük ki a levelet az ablak párkányra, hogy a postagalamb elvigye? P Hallgass, te buta! Jaj, jaj, jaj nekem!!! Zs Ne jajgass már, a csoda vigyen el. /Micihez/ És, mi van akkor, ha az a madár tényleg postagalamb volt? M Az ki van zárva Zs Miért, Mici, miért? M Mert láttam. Aki elvitte, az nem volt postagalamb. P Zsuzsa, ne legyél már ilyen ostoba! Ha postagalamb lett volna, az se vitte volna el Tamás atyához. Zs De miért nem? Én ezt nem értem. Nem azt magyaráztad… P /Sóhajtva/ A postagalamb csak a gazdája levelét viszi el, Zsuzsa. A mienket nem.
16
Zs Akkor hát…akkor hát… Te ezt tudtad? Ó Pisti. Most már értem. Az egész postagalamb történet csak ürügy volt arra, hogy tovább játszhass a számítógéppel!!! P Arra gondoltam… most már mindegy…. Hallgatnak. Zsuzsi sírni kezd. P Mennyi az idõ? Nem érünk még oda a plébániára? ZS /Szipogva/ Kizárt dolog. Fél egy van. És tíz perc az út. M Sajnállak benneteket. Majd írok egy szép képeslapot a Balaton mellõl. P Az már rajtunk nem segít. M Megyek most. Hagylak benneteket. Elindul kifelé, de az ajtóból visszafordul. M Azért én a helyetekben utána néznék a dolognak. P Veszett fejsze nyele. M Hátha megkerült az a fej! /Nevet/ Pistinek leesik hirtelen a tantusz P Azt mondod, aki elvitte, oda vitte? M Talán. P Ki volt az? M Hát tudom én? P Ó, Mici! Kösz, ezt megérdemeltük. Gyere Zsuzsa, irány a plébánia! Mindhárman kimennek, az elõszoba ajtó becsapódik mögöttük. VÉGE Gyerekek, írjátok meg, mit gondoltok a történet szereplõirõl, hogyan rendeznétek meg a darabot, hogyan játszanátok el a szerepeket. A legjobb megoldást beletesszük a lapba!
Én Újságom
Gyerekek! Kezdõdik az iskola és folytatódik a kis mûfordító verseny is, melynek, gondolom nagyon örültök. A most következõ részlet Oscar Wilde: The Canterville Ghost címû novellájából való. Elõzmények: Egy amerikai család megvásárolja a Canterville-i birtokot. Az elõzõ tulajdonos figyelmezteti õket, a kastély kísértet járta hely. Az Otis familia a veszélyekkel mit sem törõdve beköltözik és már az elsõ napokban szembesülniük kell a félelmetes ténnyel: a kísértet valóban létezik! Ettõl kezdve pokollá válik az élet a kastélyban, elsõsorban a kísértet számára!! A 15 éves Virginia egy szépõszi napon lovaglásból érkezik vissza a kastélyba.
Az utódgondozást az állatok 1. Tanulják? 2. Ösztönösen végzik. 3. Tanulják és ösztönösen végzik.
Mit nevezünk ikonnak? 1. Festést nedves falra. 2. Festés teljesen kiszáradt vakolatra. 3. Görögkeleti táblakép elnevezése Melyik a világ legmagasabb pontja?
As she was running past the Tapestry Chamber, of which happened to be open, she fancied she saw some inside. To her immense surprise it was the Canterville Ghost himself! He was sitting by the window, his head was leaning on his hand, and his whole attitude was one of extreme depresssion. Indeed, so forlorn and so much out of repair did he look, that little Virginia, whose first idea had been to run away and lock herself in her room, was filled with pity, and determined to try and comfort him. I am so sorry for you, she said, but my brothers are going back to Eton to-morrow, and if you behave yourself, no one will annoy you. It is absurd asking me to behave myself, he answered. I must rattle my chains, and groan through keyholes, and walk about at night, if that is what you mean. It is my only reason for existing.
1. Pamír. 2. Mont Blanc 3. Csomolungma.
De miért fél a kísértet Virginia bátyjaitól, az ikrektõl? És miért muszáj neki gonosznak lennie?
Mit nevezünk immunitásnak?
Mindez kiderül, ha elolvassátok a teljes mûvet! Remélem a fordítás meghozta majd hozzá a kedveteket!
Mit nevezünk dunai zöldárnak? 1. A jeges áradást. 2. A nyár eleji áradást. 3. A Dunán nincs zöldár.
A Szentírás hány fõ részbõl áll? 1. 2. 2. 3. 3. 5.
1. A vérrákos megbetegedést. 2. A vörös vérsejtek felszaporodását. 3. A szervezet védettségét.
Én Újságom
17
„N AVIGARE
NECESSE EST ”
Hajózni muszáj A N A G Y F E L F E D E Z É S E K F O LY TAT Ó D N A K A hajózás nem csak Európában fejlõdött. Elsõként a híres utazó Marco Polo (1254-1323) tett említést a kínai hajóépítés remekeirõl, a dzsunkákról. „Hajóikat fenyõfából építik. Egyetlen fedélzetük van, az alatta lévõ teret 60 kabinra osztják.”
Gyönyörû, villámgyors vitorlás hajó volt az arab chebec.
Ibn Battuta arab utazó azt is megemlíti, hogy az árbócokra 12 vitorlát húznak fel, a vitorlákat bambusznádból szövik, a gyékényhez hasonlóan. A dzsunkákon 1000 ember is elfért, békében kereskedésre, háborúban hadihajóként használták. És még egy érdekesség: evezõkkel is fel voltak szerelve ezek a hajók! Az arab hajókon a palánkok réseit bálnaolajjal kevert pálma rostokkal tömítették. A hajók teak fából készültek, ez a fa fajta 200 évig nem korhad el a víz alatt.
18
Én Újságom
És megmutatjuk Kolombusz hajóját, a dagadó vitorlájú Santa Mariát is:
Amerika felfedezése után kalandorok inváziója indult el kincskért az új világba. Útjaik, leírásaik alapján lassacskán kezdett kirajzolódni egy hatalmas kontinens képe. Megkezdõdött a gyarmatosítás, s az ezzel járó háborúskodás is. Átjárót keresett kelet felé Fernandó Magellán, s 1520-ban elsõként hajózott át a késõbb róla elnevezett tengerszoroson. Francis Drake, a hírhedt kalózkapitány 1577 és 1580 között végigdúlta a dél-amerikai spanyol gyarmatokat. A harc a tengereken kíméletlen erõvel lángolt fel újra. Folytatjuk... Felhasznált irodalom: Marjai Imre, Pataky Dénes: A hajó története Marjai Imre: Nagy hajóskönyv
Az északi népek híres hajója a viking hajó klinker palánkozással készült A vikingek, minden idõk legmerészebb hajósai, Kolombuszt megelõzve Amerikáig is eljutottak. Navigációs eszközökkel nem rendelkeztek, így csak tengerész ösztöneikre támaszkodhattak a nyílt óceánon.
Én Újságom
19
...jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! József Attila
Kifestõ
Dés Pista hosszú érdekfeszítõ beszámolóját köszönöm, a fényképeket sajnos hely hiány miatt nem tudjuk most betenni az újságba. Horgosi Katalinnak Bp, /14 éves/ fogok küldeni egy kézikönyvet, Katikám, ebbõl a könyvecskébõl a számítógép használatának alapjait elsajátíthatod. Makó Béla Debrecenben azon kesereg, hogy elmúltak a nyári szép napok, nyakunkon az õsz és a sok tennivaló. Bélám, miért probléma ez? Mindennek meg van a maga ideje, ebbe sajnos mindnyájunknak bele kell törõdni. A kötelezettségek alól egyikõnk sem menekülhet! Elek Dóra szeretné, ha több keresztrejtvény lenne a lapban. Dóra, igyekszünk teljesíteni a kérést, de más rovatoknak is helyet kell hagyni, nem tehetjük rejtvényújsággá a lapot. Pipó Rékától /Piliny/ három levelet is kaptam, mindháromnak nagyon örültem. Réka, javaslataidat megfontoljuk. A kézmûves technikák bizonyára másokat is érdekelnének, ez nagyon jó ötlet. Gyermek csoportok bemutatkozásának is szívesen helyet adunk, de ezt nektek, gyerekeknek kell elõmozdítanotok. A Nógrád megyébõl származó nyelvészeti gyûjtésedet köszönettel vettük, és olyan érdekesnek találtuk, hogy beletettük a lapba!
Elõfizethetsz az ÉN ÚJSÁGOM–ra Nagy kedv ezmények! 6 megjelenésr e: 950 Ft 12 megjelenésr e: 1800 Ft
Kérjük támogassák az ÉN ÚJSÁGOM–at! Az adományokból rászoruló gyermekek részére szervezünk kulturális, sport és szabadidõs programokat.
Fogjuk meg egymás kezét, és segítsünk együtt. Adószámunk: 18064405–1–42 Számlaszámunk: 11716008–20128122
20
!
„ÚJ ÉN ÚJSÁGOM” Gyermekújság Fõszerkesztõ Poós László Felelõs szerkesztõ: Poós Gergely Szerkesztõség: 1074 Budapest, Alsóerdõsor 8. Tel.: 236-29-03, 06–30–212–86–60 Kiadja: Ifjú Vesebetegek, Transzplantáltak és Barátaik Egyesülete 1083 Budapest, Bókay u. 53. Nyomdai kivitelezés: Pharma Press Kft. ISSN: 1586–7366
Én Újságom
