VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
XVIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM
2006. január 27. Ára: 115, forint
MUNKÁSPÁRTI HETILAP
Ha van jelölt, minden lehetséges, ha nincs jelölt, semmi sem lehet! A 2005. decemberi kongresszust követõen elsõ alkalommal ülésezett január 21-én a Munkáspárt Központi Bizottsága. A testület ülésén elõször vettek részt teljes jogkörrel az újjászervezett megyék és BorsodAbaúj-Zemplén megye új KB-tagjai. Az ülés kezdetén a résztvevõk Székely Péter elnökségi tag elõterjesztésére nyilatkozatot fogadtak el az Európa Tanács tervezett antikommunista dokumentuma ellen. A Központi Bizottság napirendjeinek középpontjában a választási munka állt. A testület elfogadta a 2006. elsõ félév politikai akciótervét. (Rövidítve közöljük Thürmer Gyula ehhez fûzött elõadói beszédét.) Karacs Lajosné elõterjesztésére a KB A Központi Bizottság ülésén Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke mondott beszédet. A 2006. évi választásokat elhelyezte a párt stratégiájában, és részletesen szólt a választási feladatokról:
Forradalom és választás Magyarország elindult a nagy társadalmi változások felé. Elindult a forradalmi változások felé kezdte beszédét a párt elnöke, majd így folytatta: Elindult a szocialista for-
elfogadta a választási pénzügyi alap felosztásának tervét. A párttagok gyûjtésébõl és támogatásából az eddigieknél több, mintegy 45 millió forint áll rendelkezésre. Ebbõl 100-100 ezer forintot választókerületenként a jelöltállításra, a kopogtatócédulák gyûjtésére kell fordítani, a többi szolgál a kampány más céljaira. A Központi Bizottság véglegesen döntött a Munkáspárt húsz területi listáját vezetõ személyekrõl. A terület megválasztotta a párt új Központi Etikai Bizottságát. A Tolna megyei elnökség javaslatára a KB annak elõmozdítására, hogy megteremtsék az újjászervezõdés feltételeit feloszlatta az eddigi paksi, madocsai és dombóvári alapszervezetet.
radalom felé. Nem tudjuk, hogy a tömegek mikor jutnak el olyan helyzetbe, hogy az alul levõk már nem akarják a régit. Nem tudjuk, mikor jut a magyar uralkodó osztály oda, hogy a felül levõk már nem tudnak élni és kormányozni a régi módon. Mindezt nem tudjuk. De tudjuk, hogy a folyamat megkezdõdött. Tudjuk, hogy el fognak oda jutni. Tudjuk, hogy a jövõ nem a kapitalizmusé. Akarunk-e a régi módon élni? tette fel a kérdést az elnök. Egyre kevésbé! Mert mi
A MUNKA BECSÜLETE Pokoli meleg van az öntödében. Legalább hatvan fok. Néha még annál is több. Hiszen négyezer fokon bugyog az anyag az üst gyomrában. Izzása vörös fényt vet az üst mellett álló melós feszült arcára. Rettenetesen vigyáznia kell most, amikor a folyékony fémbe meríti az öntõkanalat, és átcsurgatja a magas nyomású öntõformába. Minden percben az életével játszik. Hajnali háromkor kezdõdik a nappali mûszak. Tíz perc szünet, míg az éjszakások átadják helyüket a nappalosoknak. Aztán gõzerõvel folytatódik tovább a munka. Folyamatos az üzem.
Megalázott dolgozók Hatalmas sziszegés, mikor az öntõforma résein végigfut az izzó anyag. Néhány másodperc, és már kész is a széktámla. Sietni kell, ugyanis darabbérben dolgoznak. Kerti bútorokat öntenek, amerikai exportra. Már majdnem a munkaidõ felénél járnak, amikor reggel hétkor megjelenik a kisfõnök. Aztán tízkor befut a nagyfõnök, a tulajdonos fia is. Kissé ingerült, mert fáradt. Egész éjjel dévédézett a barátnõjével. De apjától megkapta a parancsot, figyeljen oda a melósokra, nehogy megint valami baj legyen. Néhány héttel ezelõtt ugyanis egy robbanás kis híján romba döntötte az egész öntödét. Jön hát a kis úri fiú, járkál a kokillák között. Figyelmesen nézi a robotoló melósokat, keresi ar-
is a kapitalizmus? Olyan rendszer, ahol szétprivatizálják a légi mentõszolgálatot, majd csodálkoznak, hogy nincs, aki mentse a súlyos betegeket. Olyan rendszer, ahol nem kell mûvelt magyar munkás, ahol a szakmunkás-bizonyítványhoz nem kell még nyolc általános sem. Olyan rendszer, ahol a magyar mezõgazdaság termékeit nem veszik meg a multik, de telerakják a boltokat szeméttel, romlott áruval. Olyan rendszer, ahol a becsületes munka nem érték, ahol az érvényesülés receptje a csalás, az átverés, a pénz, a lenyúlás, a ravaszkodás.
cukon a betegség, a fáradtság vagy akár az alkohol jeleit. Feleannyi idõs, és feleolyan erõs, mint legtöbbjük, mégis olyan pökhendi és öntelt, mintha valami magasabb rendû ember lenne. A munkás pedig csak amolyan érzéketlen barom, aki semmi másra nem jó, csak az igavonásra. Dolgozzon hát, termeljen minél többet. A melós pedig robotol, és hiába érzi megalázottnak magát, nem szól egy szót sem az ifiúr csípõs megjegyzéseire. Nem akar munkanélkülivé válni. Ro-
botol hát, ám tudja, akármenynyit is dolgozik, soha nem lesz neki annyi pénze, olyan autója, lakása, mint ennek a fiúnak. Persze, hogy kilátástalannak érzi az életét. Hiába tizenkétórázik, hajnali háromtól délután háromig, olyan kevés a darabbére, hogy a fizetésébõl alig tud megélni. Minél többet akar hát termelni. Az alacsony bér már rég kiölte belõle a jó minõségre való törekvést. Csak a mennyiségre hajt, s bízik a szerencsében, hogy darabjai átcsúsznak a minõségellenõrzésen. És átcsúsznak. A komoly meózás sokba kerülne a tulajdonosnak. A fiúk rohannak tehát a melóval, hogy keressenek is valamit. Persze evvel egyenes arányban megnõ a balesetveszély. Egy rossz mozdulat, például ivás közben, hisz iszonyú meleg van, egyikük megbotlik, s féldeci víz csöppen az üstben fortyogó fémre. Hatalmas robbanás! Így dõlt majdnem romba nemrégen az öntöde. De ez különben is veszélyes üzem. Nem véletlenül egy félszemû férfi az elõmunkás, a nappali mûszak csoportvezetõje. Ám az öntödében legalább meleg van. Ilyenkor télen, a hideghullám idején a szabadban dolgozni igazi katasztrófa. Udvari munkások törik a jeget az egyik logisztikai központ raktárainál. A metszõ északkeleti
szélben sötétedésig csattogtatják a jégcsákányt. Délre már nem érzik sem a kezüket, sem a lábukat, de még az arcukat sem! Sötétedés elõtt a menedzser fázósan száll ki a terepjárójából, de egyáltalán nem érdekli õt a munkásai állapota, csakis a végeredmény. S nem igazán elégedett az elvégzett munkával. Persze veszekedni kezd a csontig fagyott egyszerû emberekkel, akik megalázott-
Akarunk-e a régi módon élni? Még tudunk a régi módon élni, de már egyre kevésbé akarunk. Még nem következett be az a helyzet, amelyrõl Marx beszél. A proletár ma még nem csak láncait veszítheti. Ma még elveszítheti a lakását, a hitelbe vett Suzukit, a mobiltelefont, sok minden mást. Még bizakodik abban, hogy ha már az õ életét elszúrták, legalább a gyerekének lesz munkája és jobb élete. Még nem tudja, csak kezdi sejteni, hogy neki sem lesz jobb. De nem csak abszolút szegényedés létezik. Viszonylagos is. Szegényebbek vagyunk ma, mint az EU többi polgára. Szegényebbek vagyunk a tegnapi önmagunkhoz képest is. S ha belegondolunk, szegényebbek vagyunk, mint a szocializmus idején. Még tudunk a régi módon élni, de már egyre kevésbé akarunk. A Suzuki-gyárban a japán tõke kizsákmányoló po-
litikája ellen megindult a munkások szervezkedése. Még gyenge, még alig jut el a külvilághoz hangja, de megszületett, és ez a folyamat folytatódni fog. Minap Török Kálmán elvtárs, a mûszaki értelmiség egyik képviselõje hívta fel figyelmemet egy jelenségre: Az értelmiség jelentõs része kezdi felismerni azt, hogy a kapitalizmus nem a végsõ társadalmi formáció és ennek megfelelõen megfogalmaz és leír olyan gondolatokat, amelyek az egy évtizeddel ezelõtti újságokban és egyéb kiadványokban semmiképpen sem lelhetõk fel. Mit ír le? Például azt barátaim, hogy a legnagyobb felelõtlenség volt szétverni a nagymarosi erõmûrendszert, csak azért, hogy a hatalomra vágyó rendszerváltó értelmiségnek legyen mibe belerúgni.
ságukban szólni sem tudnak. Nagyon kell nekik az a pénz, amit ez a cég fizet nekik. De már tudják, hogy nem akarnak annyit fizetni, amennyit kialkudtak, ezért elégedetlenkedik a fõnök. De nehogy azt higgye valaki, hogy csak a fizikai dolgozóknak nincsen becsületük manapság. A szellemi dolgozókat is számtalanszor megalázzák, még ha úgymond menõ helye-
ken dolgoznak, akkor is. Például a banki alkalmazottakat sem igazán kímélik a fõnökeik. Rendszeresen tíz órát ülni a villogó monitor elõtt bizonyítottan rontja a szemet. Ez párosul erõs zsongással, melyet a túl sok szám okoz az agyban, és az olykor iszonyúan nagy anyagi felelõsséggel. Ráadásul az ügyfelekhez is néha emberfeletti türelem kell. Aztán amikor például egy ügyintézõ csoport mindezek ellenére néhány hónap alatt kihajtja a hatvanmilliós hasznot a banknak, azért is az osztályvezetõjük kapja a kilencszázezer forintos prémiumot, míg az ügyintézõk ennek csupán egy század (!) részét, mindössze kilencezer forintot kapnak. Ráadásul emberi mivoltukban is megalázzák õket, mert fõnökük rendszeresen közli velük, hogy nem csinálnak semmit. De ez az uralkodási módszer bejön.
(Folytatás a 4. oldalon)
(Folytatás a 3. oldalon)
HÁZUNK TÁJÁRÓL
CIKKEINKBÕL
l Választási menetrend l Bemutatkoznak képviselõjelöltjeink l A Munkáspárt megyei listavezetõi l A KB határozatai (2. oldal)
n Változások LatinAmerikában
(2. oldal)
n Szankcionálni kellene a lódítókat (3. oldal) n Vélemények
(6. oldal)
2
KÜLÜGY
2006. január 27.
EZ TÖRTÉNT a nagyvilágban Pekingben nemzetközi konferencia nyílt, amelyen a madárinfluenza elleni védekezéshez gyûjtenek adományokat. A Világbank számításai szerint a világméretû járvány megakadályozásához 1,4 milliárd dollárra lenne szükség. A Világbank ötszázmilliós hitelkeretet hagyott jóvá erre a célra, az EU pedig 120 millió dolláros segélyre tett ígéretet. A H5N1 vírusnak január közepéig nyolcvan halálos áldozata volt. Január 18.
Hatvan ország ötvenezer polgárát kérdezték egy felmérésben a politikusokról. Az emberek 61 százaléka nem tartja õszintének a vezetõ politikusokat. Legtöbbjük azt kifogásolja, hogy túl nagy hatalommal rendelkeznek, illetve hogy túlzottan függnek az üzleti élet szereplõitõl. A világszerte megkérdezettek majdnem fele egyenesen erkölcstelennek tartja a politikusokat. Január 19.
Rendkívül aktív programot fogalmazott meg Wolfgang Schüssel (képünkön), az Európai Unió elnöki tisztét fél évig betöltõ Ausztria kancellárja. Tervei között szerepel a kétéves költségvetés tetõ alá hozása, az alkotmányszerzõdésrõl és Európa jövõjérõl szóló vita felélesztése, a gazdaság fellendítése, közös energiapolitika kidolgozása, a bõvítés elõmozdítása. Január 20.
A jobboldal jelöltje, Cavaco Silva nyerte a portugál elnökválasztást. Ezzel a félfasiszta diktatúrát megdöntõ 1974-es forradalom óta elõször kerül jobboldali politikus az inkább csak ceremoniális feladatokat jelentõ államfõi székbe. Silva kijelentette, együttmûködésre törekszik a baloldali kormánnyal, a gazdasági fellendülés érdekében. Január 21.
Szlovénia egy éven belül bevezetheti az eurót, tekintettel az alacsony inflációra és államháztartási hiányra jelentette ki az Európai Központi Bank igazgatóságának egyik tagja. Az EU keleti bõvítése után két balti állam, Litvánia és Észtország (ezekben még mindig túl magas az infláció) mellett Szlovákia az elsõk között kötötte nemzeti valutája árfolyamát az euróhoz. Január 22.
Hideghullám vonul végig Európán. A sok helyen mínusz harminc-negyven fokban több hajléktalan megfagyott, fennakadások vannak a közlekedésben. Ha tovább csökken a hõmérséklet, az zavart okozhat az energiaellátásban. A zord orosz tél miatt jelenleg is kevesebb gáz érkezik a kontinens országaiba a vezetékeken. Január 23.
Pakisztánban nem csitul a felháborodás az egy héttel ezelõtti amerikai légitámadás miatt, melynek során hat al-Kaida-terrorista mellett tizennyolc vétlen polgári személy is életét vesztette. Több városban zajló tüntetéseken követelték, hogy az USA kérjen bocsánatot a történtek miatt, ám Washington erre nem hajlandó. Január 24.
Változások Latin-Amerikában
l A chilei elnökválasztás január 15-én tartott második fordulójában, a voksok 53,5 százalékával a balközép irányzatot képviselõ Michelle Bachelet gyõzött a jobboldal jelöltjével, Sebastian Pinera milliárdos vállalkozóval szemben. Bachelet az elsõ nõi államfõ Chilében, aki politikai stílusváltást, a lakossággal való párbeszédet és a demokrácia erõsítését ígérte. A második forduló elõtt Guillermo Teiller, a Chilei Kommunista Párt elnöke kijelentette, hogy a két jelölt közül bármelyik gyõzelme a neoliberális rendszer folytatását jelenti. A párt által vezetett Együtt koalíció mégis Bachelet megválasztását támogatta, mert a kommunisták meg akarták akadályozni a diktatórikus múlttal rokonszenvezõ, reakciós szélsõjobboldal hatalomra kerülését. A támogatás fejében Michelle Bachelet ígéretet tett az Együtt feltételeinek a teljesítésére: a diszkriminációs választási rendszer megváltoztatására, a munkavállalók jogainak a törvénybe iktatására, az õslakosság helyzetének a javítására, az elmaradott területek fejlesztésére és az igazságtalan nyugdíjrendszer átalakítására. A gyõzelem utáni eufórikus hangulat sem homályosítja el a chilei társadalom súlyos megosztottságát, mivel a lakosság felsõ tíz százaléka rendelkezik a jövedelmek felével. A diktatúra elleni harc idõszakával ellentétben a fiatalok teljesen elfordultak a politikai pártoktól. A mintegy hárommillió fõt kitevõ 1829 éves korosztály háromnegyede nem regisztráltatta magát a választási névjegyzékeken, és ezért nem szavazhattak. A Pinochet-korszakból örökölt listarendszer a kommu-
Michelle Bachelet nistákat, a zöldeket és más baloldali szervezeteket is sújtja. l Mexikóban megkezdõdött a július 2-án tartandó elnökválasztás kampánya. A legutóbbi felmérések szerint Andrés Manuel Lopez Obradort, a baloldali Demokratikus Forradalmi Párt (PRD) jelöltjét a választók 39 százaléka támogatja. Második helyen 27 százalékkal a hatalmon lévõ konzervatív Nemzeti Akció Pártot képviselõ Felipe Calderon volt miniszter szerepel. A jobboldali Intézményes Forradalmi Párt jelöltje, Roberto Mandozo pedig csak a lakosság 22 százalékának a bizalmát élvezi. Az 52 éves Obrador választási jelszava: Jólétet mindenkinek, elsõsorban a szegényeknek. A korábban Mexikóváros fõpolgármesteri tisztét betöltõ politikus népszerûségét annak köszönheti, hogy jelentõs eredményeket ért el a munkanélküliség csökkentése, a lakásépítés, az oktatási hálózat és az egészségügyi ellátás fejlesztése terén. A baloldali fordulattól félõ ellenfelei megpróbálták korrupciós vádakkal lejáratni a szerény életmódot folytató, gyakran
A. M. L. Obrador mexikói Cháveznek nevezett politikust, de az igazságszolgáltatással vívott harca tovább növelte népszerûségét. A Reforma napilap szerint a fõvárosban élõk 57 százaléka támogatja Obrador megválasztását. A mexikói balra át alapvetõen megváltoztatná a régió politikai egyensúlyát és csökkentené a Washington által inspirált amerikai szabadkereskedelmi övezet megvalósításának az esélyeit. Az óvatos mexikóiak azonban gyakran idézik Porfirio Díaznak, a 19. században élt államférfinak a szavait: a legnagyobb bajunk az, hogy az isten nagyon messze, az Egyesült Államok pedig nagyon közel van. l Evo Morales, a január 22-én beiktatott bolíviai elnök az utóbbi hetekben három kontinens tíz országában tett rövid látogatást, és mindenütt megtalálta a vezetõkkel a megfelelõ hangot. Mesternek, bölcsnek nevezte Fidel Castrót Havannában, az imperializmus elleni közös küzdelemrõl beszélt Venezuelában, az indián õslakosság megkülönböztetését az apartheidhez hasonlította Dél-Afrikában, és di-
Evo Morales csérte Brazília elnökét, az idõsebb testvért, Lula da Silvát. A politikai közeledés és a diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele érdekében Morales meghívta a beiktatási ünnepségre Ricardo Lagos chilei elnököt is. A santiagói kapcsolat létfontosságú Bolívia számára, mert a csendesóceáni háborúban, 1880-ban elvesztett tengerparthoz jelent összekötetést. A nyugat-európai és a brazil vezetõkkel folytatott tárgyalásai során az elnök a beruházók jogbiztonsága megõrzésének a fontosságát hangsúlyozta. Kijelentette, hogy eldöntötték az energiaipar államosítását, de még gondolkoznak a megvalósítás módjáról. Morales tárgyalt az amerikai nagykövettel is, mivel az új kormány nem akarja elveszíteni a Washington, valamint a nemzetközi szervezetek által nyújtott, az ország GDP-jének tíz százalékát jelentõ segélyeket, valamint az USA-ba irányuló exportot érintõ vámkedvezményeket. Az elnök szerint a két ország közötti kapcsolatoknak az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán kell alapulnia. Bence Dániel
KNDKkínai csúcs Pekingben
Január közepén nem hivatalos látogatást tett Kínában Kim Jong Il, a Koreai Munkapárt és a KNDK elsõ számú vezetõje. Partnere a Kínai Kommunista Párt fõtitkára, a kínai államfõ, Hu Jintao volt, de találkozott számos más kínai vezetõvel is. A látogatás ténye önmagában is sokat jelent, mivel jelzi, hogy a kínaiKNDK felsõszintû politikai párbeszéd immáron rendszeressé vált, és alaptalanok azok a híresztelések, amelyek szerint a kínai vezetésnek gondja lenne a KNDK-val. A kiadott közlemény diplomáciai nyelvét magyarra fordítva világosan megértjük, hogy úgy Kína, mint a KNDK érdekelt ebben a viszonyban. A KNDK számára biztos garancia az, hogy Kína érdekelt a szocialista Korea létezésében. Nincs cserebere, nem adják a KNDK-t Tajvanért vagy bármi másért. Kína számára nagyon fontos, hogy a KNDK kitartson, és ne erõsödjön a térségben az Egyesült Államok politikai és katonai befolyása. Hu Jintao pozitívan értékelte a KNDK-beli szocialista építõmunkát. Nyilván nem ideológiai kérdésekrõl folyt a vita, hanem arról a tényrõl, hogy a Koreai Munkapárt vezetése minden nehézség ellenére szilárdan kezében tartja a hatalmat, az ország irányítását. A koreai sajátosságú szocializmus kézzelfogható eredményeket hoz az embereknek is. A szilárd belpolitikai háttér alapvetõ feltétele a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének is. Kim Jong Il elnök komolyan érdeklõdött a kínai különleges gazdasági körzetek iránt. Ezek a körzetek voltak a kínai reform és nyitás politikájának bölcsõi. A lényegük az, hogy az állam sa-
ját tulajdonában tartja a stratégiai ágazatokat, ellenõrzést gyakorol a makrogazdasági irányok felett, minden másban azonban a piaci viszonyok érvényesülnek. Ez a politika az utóbbi másfél évtizedben fantasztikus fejlõdést produkált Kínában, amely a nagy lehetõségek országává vált. Természetesen mindennek
a hátterében az áll, hogy a politikai hatalmat a dolgozók, a kommunista párt gyakorolja. Ez a kínai tapasztalat láthatóan érdekli a KNDK vezetését is, és az eddigi reformlépéseik arra engedKim Jong Il és Hu Jintao nek következtetni, hogy a szocialista építés új, de must, másrészt lényegesen jobb sajátos, koreai módszereivel kí- életet teremteni polgárainak. K. M. vánja megszilárdítani a szocializ-
Derûlátó évkezdet Phenjanban A KNDK közvéleménye mindig nagy érdeklõdéssel várja a Rodong Sinmunnak, a Koreai Munkapárt központi lapjának év eleji vezércikkét, amelyet közösen jelentetnek meg az ország másik két meghatározó lapjával. A KNDK-ban az írott sajtónak nagyobb a szerepe, mint Európában, így az itteni szokásoknak megfelelõen a közös vezércikk egyfajta politikai barométer, átfogó értékelés az elõzõ idõszakról, és iránytû is, amely meghatározza a tennivalókat az új évre. Az idei vezércikk megelégedéssel nyugtázta, hogy a belpolitikai helyzet szilárd a KNDKban. A koreai nép tavaly ünnepelte a párt megalakításának hatvanadik. évfordulóját és az ország felszabadításának jubileumát. Ezek nem formális ünnepek, mivel a koreai emberek nemzeti emlékezetében nagyon is élénken él az egykori japán megszállás emléke. A Koreai Munkapárt születése szorosan kapcsolódott a nép nemzeti függetlenségi harcához, így a gyökerek igen mélyen vannak. A nemzetközi sajtó is elismerte, hogy az évfordulók nagyon ki-
egyensúlyozott légkörben zajlottak. Az emberek elégedettségének egyik oka nyilvánvalóan az, hogy a KNDK mezõgazdasága tavaly többet és jobbat termelt, mint korábban. A KNDK kormánya leállította a külföldi élelmiszersegélyeket. Az ország képes önmagát ellátni. A fõváros utcáin nagy számban jelentek meg árusok, az üzletek ellátása is javult. Van értelme többet keresni, hiszen el lehet költeni. A KNDK közvéleménye azt is megértette, hogy a KNDK következetes USA-ellenes politikája nem öncélú és nem eleve kudarcra ítélt vállalkozás, hanem
nagyon is átgondolt politika, amely sikereket hozott. Ezt mutatta a hatoldalú tárgyalások eddigi menete is, amelyben a KNDK megerõsítette pozícióit. A KNDK diplomáciája nagyon ügyesen használja ki a szembenálló tõkés országok, az USA és Japán eltérõ érdekeit, és növekvõ mértékben képes támaszkodni arra a tényre, hogy a KNDK, illetve Kína és Oroszország érdekei sok tekintetben egyformák. A koreai emberek értik, hogy a sikerek mögött a párt átgondolt politikája áll. Ezért fogadták megértéssel Kim Jong Il elnök idei felhívását: A rizs életet jelent! Meg kell erõsíteni a mezõgazdaságot, ezen belül a rizstermelést, meg kell szilárdítani a tavalyi sikereket. A szilárd gazdasági háttér a biztosítéka a belsõ szocialista építõmunkának is, és annak is, hogy tovább erõsödjenek a KNDK nemzetközi lehetõségei. Munkatársunktól
KÜLÜGY BELÜGY
A huszonötök Európájából jelentjük l Angela Merkel német kancellár rövid látogatást tett Washingtonban és Moszkvában. Bush elnök kitüntetõ szívélyességgel fogadta az USA iránti rokonszenvérõl ismert Merkelt, aki az iraki konfliktus miatt átmenetileg hûvössé vált kapcsolatok baráti jellegét hangoztatta. A háború nyílt ellenzése valószínûleg hozzátartozott a Schröderkabinet taktikázásához, mert a Süddeutsche Zeitung a napokban megszellõztette, hogy a német hírszerzés, a BND Irakban tevékenykedõ ügynökei szorosan együttmûködtek
Angela Merkel a CIA-val, és fontos információkat juttattak el az amerikai vezetésnek. A német kancellár Washingtonban azt javasolta, hogy az amerikai kormány zárja be az emberjogi szervezetek által sokszor bírált guantanomói koncentrációs tábort. A sokak számára szimpatikus ötlet megkönnyítette, hogy Merkel Moszkvában megemlítse az elhúzódó csecsenföldi konfliktussal kapcsolatos nyugati aggodalmakat, és találkozzon a kormányt bíráló civil szervezetek képviselõivel. Putyin elnökkel folytatott tárgyalásain elõdjével ellentétben Angela Merkel nem a barátságot, hanem a stratégiai kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta. A kölcsönös kereskedelmi forgalom 2005-ben elérte a 32 milliárd dollárt, és jelenleg mintegy háromezer német vállalat dolgozik Oroszországban. Merkel a moszkvai Kommerszant munkatársának kijelentette, hogy a német gázszükséglet negyven százalékát az orosz Gazprom szállítja. A két politikus háromórás megbeszélésén szó volt az iráni atomprogramról is. Közös sajtóértekezletükön Putyin azt mondta, hogy sokat tárgyaltunk errõl, és álláspontjaink nagyon közel vannak. Az újságírók kérdéseire az orosz államfõ kijelentette, hogy az ország átmeneti állapotban van, és a demokratikus fejlõdés eredményei nyilvánvalóak. A sajtókonferencián Putyin bejelentette, hogy a következõ németorosz konzultációt áprilisban Tomszkban fogják tartani. Merkel meghívta az orosz elnököt a május 16-án Berlinben megnyíló, nemzetközi repülõgép- és ûrhajózási kiállítás megtekintésére. l Január 18-án az Európai Parlament 532 szavazattal 120 ellenében és 25 tartózkodással, másfél év alatt másodszor utasította el az Európai
3
Szankcionálni kellene a lódítókat
EU Bizottságnak a kikötõi szolgáltatások liberalizációjára vonatkozó törvényjavaslatát. A szavazást több ezer dokkmunkásnak az strasbourgi parlament elõtt január 16-án rendezett, rendõrségi beavatkozással járó megmozdulása, valamint a Szállítási Dolgozók Szövetsége által szervezett európai kikötõi sztrájk elõzte meg. A hatóságok számos francia, belga és spanyol tüntetõt õrizetbe vettek. Jacques Hénin, Calais francia kikötõváros kommunista polgármestere szerint a liberalizáció a szociális vívmányok leépítését és a bérek csökkentését jelentené. A szolgáltatások versenyét támogató Bolkestein-doktrína szociális modelljét Hénin a dzsungel törvényének nevezte. Szakértõk szerint az európai kikötõi díjak kétszer-háromszor alacsonyabbak az Egyesült Államokban és az ázsiai országokban alkalmazott tarifáknál, ezért nem szükséges a versenyhelyzet további növelése. A javaslat parlamenti elõadója, a német Georg Jarzembowski és az EB közlekedési biztosa, a francia Jacques Barrot elégedetlenek voltak az EP döntésével. Barrot kijelentette, hogy harmadszor is meg fogja kísérelni a törvény elfogadtatását. l Bernard Bot holland külügyminiszter osztrák kollegájával, az EU soros elnökségét képviselõ Ursula Plassnikkal folytatott tárgyalásai során kijelentette, hogy országa megbukottnak tekinti az európai alkotmányt. A hollandok tavaly júniusban utasították el az alaptörvényt, amelynek az életbe léptetéséhez az összes tagállam jóváhagyása szükséges. Bot nyilatkozata azt követõen hangzott el, hogy Chirac francia elnök és Merkel német kancellár az európai szociális dimenzió hangsúlyozásával szeretnék újjáéleszteni az anyagot. Hágai vélemények szerint a holland nem elsõdleges oka az volt, hogy a lakosság fél Brüsszelnek az ország belügyeibe való túlzott beavatkozásától. Hasonló értelemben nyilatkozott az EU Observernek a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazság szóvivõje, Adam Bielan is. Bielan kijelentette, hogy az osztrák elnökségnek az alkotmány helyett fontosabb kérdésekkel kellene foglalkoznia. A jelenlegi helyzetben a varsói kormány elõnyben részesíti a nizzai szerzõdést, amely az alkotmánynál több szavazatot biztosít Lengyelországnak az európai intézményekben. Margot Wallstrom EB-biztos szerint hoszszabb gondolkodási idõ szükséges, és az alkotmányozás jövõjére a 2009-es európai parlamenti választások idején kellene visszatérni. Munkatársunktól
2006. január 27.
A MUNKA BECSÜLETE (Folytatás az 1. oldalról) A beosztottak félnek, és nem is bánják a kevés prémiumot, csak megmaradjon a munkájuk. Két nagyságrend a különbség a fizetési juttatások között. És ez csak egy középvezetõi szint. A csúcsfejek hatalmas pénzeket vesznek fel. És milyen munkát végez ezek után egy megalázott alkalmazott? Ha a munkájának láthatóan nincsen becsülete?
A tõkés rossz tulajdonos Még ifjú koromban egy öreg melóstól tanultam a mondást: A munkás becsületét az adja meg, amilyen munkát kiad a kezébõl! Ez, úgy vélem, mindenkire érvényes. Az vagy, amit csinálsz mondogatta Örkény István is, és volt idõ, amikor mindenki, akinek ez számított, megengedhette magának, hogy jól dolgozzon. Miután Magyarország számottevõ iparát lényegében felszámolták (például Csepel Mûvek, Hajógyár, Ganz stb.), ma már nem léteznek olyan tradicionális gyárak, üzemek, ahol erõs a munkásság, s ahol a munkahelyeken szinte kincsként õrizték a munka megbecsülését. Manapság a még megmaradt munkahelyeken eluralkodott a túlzott haszonelvûség amely a liberális gazdaságra annyira jellemzõ , amely már nem tûri a precíz és minõségi munkát. Mert már nem igazán a munka vagy a termék a lényeg, hanem a minél nagyobb haszon! Lehet tehát a termék akár silány is, csak jó pénzt lehessen kapni érte. Az egyszerû, vagy akár a silány termékek ára felturbózásának jól bevált módszere az áruvédjegy s a márkajelzés, ami eredetileg egy kifejezetten jó és hasznos dolog. Tényleg a jó árukat lenne hivatott védeni. Ám mára ez a módszer már odáig torzult, hogy felpörgeti még a silány termékek árait is. Legyen az akármilyen ócska bóvli, csak jó pénzt lehessen kapni érte! Ebbõl adódik aztán az, hogy az emberek a gyártási és eladási folyamat végén lényegében már nem az árut, hanem magát a nevet veszik meg. Azt keresik. S aztán inkább az áru márkanevével villognak, nem a minõséggel. Hiszen a sznobok tévhite: ami márkás, ami drága, az biztosan jó is! Ám sok márkanév már régen nem fedi a jó minõséget. Ezek az áruk manapság sokszor csak a nevükben különböznek az egyszerû kínai cuccoktól, mégis tízszer vagy akár ötvenszer is többe kerülnek. A munka becsületének az elhanyagolása a profit érdekében így hat ki az egész gazdasági folyamatra. Rossz tulajdonosa tehát a tõkés egy adott gyárnak, üzemnek vagy társaságnak, mert nem a dolgozók érdekeit nézi, hanem csakis a saját érdekeit tartja szem elõtt. És az általa gyártott termék minõsége is egyre kevésbé érdekli. De olykor már az áru mennyisége sem olyan fontos számára. Csak
az érte kapott haszon, mert a Minél kevesebb munkával, ráfordítással minél nagyobb nyereséget kaszálni! elv uralja az egész felfogását. A munkának már régen nincsen becsülete számára, csakis a profitnak!
Harcos szakszervezeteket! A dolgozókat védõ szociális háló szinte egyenlõ a nullával. Az alkalmazottak és a munkások érdekeit védõ szervezõdés a munkahelyek háromnegyed részén nem létezik. Pedig a munkások megbecsülésének egyik fõ záloga a harcos szakszervezet lehet. Mert a tõkéstõl ugyan ne várjuk, hogy lelkiismeretesen, a saját pénztárcájába mélyebbre nyúlva, többet fizessen. Vagyis anyagilag és emberileg is megbecsülje dolgozóját. A szakszervezeteknek meg kell értetniük a munkavállalókkal, hogy csak akkor történik valami ez ügyben, csak akkor lesz könnyebb a sorsuk, ha tesznek is érte. És nem hagyják, hogy megosszák õket a munkaadók. Mert a munkahelyféltésbõl adódó szolgalelkûség, a kollégák ellentéte, egymás marása, a stréberség senkinek nem jó. Sem annak, aki fölött uralkodnak, de még a strébereknek, a tõkések által megvásárolt dolgozóknak sem. Hiszen végeredményben õket sem becsülik a fõnökeik, hiába keresik azok kegyeit. A dolgozók egymás közti vetélkedése, sõt küzdelme csak egyvalakinek jó: a tulajdonosnak. Annak, aki megosztva õket uralkodik fölöttük és kihasználja munkaerejüket. Ahhoz, hogy a dolgozók helyzete jobbra forduljon, olyan szakmai szakszervezeteknek kell létrejönniük, amelyek fellépnek a munkavállaló tagjaik érdekében. Harcos független szakszervezeteknek, amelyeket a munkaadók nem tudnak sem megfélemlíteni, sem pedig megvásárolni, lefizetni. És ehhez az új parlamentnek és az új kormánynak kell majd biztosítania a törvényes hátteret. Ez feltehetõleg csak akkor lesz megvalósítható, ha olyan lelkiismeretes emberek ülnek majd a parlamenti patkóban és a kormány bársonyszékeiben, akik átérzik a munkavállaló nép helyzetét. Ám ha ez nem így történik, és a választások után ismét a mostani garnitúra emberi kerülnek felelõs pozíciókba, akkor a hatalom részérõl nem történik semmi lényeges változás. Ezek az urak jól teszik, ha nem bízzák el magukat túlságosan. Osztályharc akkor is lesz, hiszen a munkásoknak, a parasztoknak és alkalmazottaknak már rendkívül elegük van belõlük. A nép lényegében nem akar mást, mint tisztességesen dolgozni, élni és élni hagyni. Ehhez azonban az kell, hogy megbecsüljék õket és a munkájukat. Fort András
Nehéz lenne pontosan számba venni, hogy a hatalomba tülekedõ urak mi mindent ígérgettek választóiknak a rendszerváltás megtörténte óta. E téren az eufóriával kísért 1990-es voksolás körüli hercehurca tûnik számomra legemlékezetesebbnek. Botcsinálta és önkéntes megváltóinasok, kettõs értékrendû udvaroncok, küldetéstudattal megvert neofiták, farizeusok és profi hazudozók jelentkeztek politikusi szerepkörre feltupírozott külföldi adósságállományunkat ellensúlyozandó az ország felvirágoztatására. Egymásra licitálva ígértek fût-fát a jobb életfeltételek után sóvárgók voksaiért; a legcsekélyebb felelõsség nélkül. Azok az idõk jószerivel lasztások után mindig hea múlt homályába vesztek; lyet foglalhattak az Orbezzeg a halandzsapoliti- szágház bársonyszékein. A zálás következetesen foly- különféle pártlisták ezt letatódik. A hatalom megtar- hetõvé tették számukra. A teljesítetlen ígéretektásáért vagy megszerzéséért vetélkedõ és különféle kel elcsalt állampolgári színû zászlót lobogtató, ám szavazatokért, a valóságot kijeletéa magyar nép többségének meghamisító sorsára fittyet hányó urak seikért, az egzakt tények tovább áltatják a hiszé- tudatos elferdítéséért, más kenységre hajlamos töme- színben történõ feltüntetégeket, mondogatják csodá- séért, megalapozatlan állíkat prognosztizáló szöve- tásaikért tehát egyiküket sem érte hátrány ez idáig. geiket. Mivel a populista szólaÚjra és újra fogadkoznak, hogy esélyegyenlõsé- mokkal, rágalmazásokkal, get teremtenek a különféle felületes ígéretekkel terhelt élethelyzetû emberek kö- politikai gyakorlat visszazött; hogy olyan politikát térõen társadalmi feszültfolytatnak majd, mely gá- ségek melegágyává vált a tat vet a további elnyomo- választásokra való felkérodásnak; könnyítenek a szülés idõszakaiban, indoszegénységben tengõdõk kolt lenne méltatlankoközterhein. Család- és dásban, anyázásban meggyermekközpontú társadal- nyilvánuló szavak utólagos mi viszonyokat, a nõk ér- ismételgetése helyett vényesüléséhez kedvezõbb szankciókkal elejét venni a feltételeket teremtenek. krónikussá vált politikusi Mindegyik választás elõtt hazudozásoknak és egyéb bizonygatták, hogy fel- machinációknak. Törvéhagynak a demagóg szóla- nyileg szabályozni kellene, mokkal, kerülik az egymás hogy az országgyûlési és lejáratását célzó inkorrekt önkormányzati tisztségek megnyilatkozásokat, párt- aspiránsai csak olyan dolfogolják a józan kompro- gokat, elõnyöket, kedvezmisszumokat, tiszteletben ményeket, támogatásokat tartják az alkotmány nor- ígérhetnek választóknak, matíváit. Hangsúlyozták a intézményeknek, melyek pedagógusi munka függet- tejesítését, illetve a teljesülenségének igenlését, az lés elõmozdítását szavatolinfláció visszaszorítását, a ni tudják. Ellenkezõ esetben törvényi szankcióval tisztességes (nem a zsebbõl fizetett) munkabérek létjo- számolhatnak. Az ilyen célra alkotott gosultságát, a nyugdíjas korúak nyugodt élethez va- törvényi tényállás többek ló jogát, a többgyermekes között viselhetné a Pocsaládok biztonságát. Igaz- litikusi tömegámítás tilalságosabb jövedelemará- ma, illetve a Politikai nyokat, munkanélküliség- verbális csalás tilalma neellenes programokat, intéz- vet. Megszegõivel szemkedéseket helyeztek ben pedig mandátumuk lejárta után olyan súlyú kilátásba. Az igérvények többsége elmarasztalást kellene törazonban idõrõl idõre telje- vényi szabályozás útján lesületlen maradt. A hata- hetõvé tenni, mely korlálomba avanzsáltak persze tozná, súlyosabb esetben erre is találtak magyaráza- kizárná számukra a továbtot. Olyan szöveggel ruk- bi politikai szerepvállalást. koltak elõ, hogy a választá- A szankció lehetne pénzsi programot nem szabad büntetés, a politika terrémeghatározott azonosítani a kormány- numából programmal. Szerintük a idejû vagy végleges kiakolkettõ alapjaiban tér el egy- bólítás. A szankcionáló törvény mástól. Ebbõl következik, hogy a választás gyõztesei hatályba léptetésével a által életre hívott kormá- csak teljesíthetõ igérnyokat semmilyen mulasz- vények hangoztatására, kitás sem terheli a kampány- látásba helyezésére kényban szajkózott, de be nem szerülnének a politikai szeváltott ígéretekért. Szinte repre kandidálók. A hatalom megtartását elfogadottá vált az olyan közhely, miszerint a saját vagy megszerzését célul erényeik szédelgõ feldicsé- kitûzõ politikai erõk tagjai réseirõl és profi hazudozá- voksszerzést célzó nagyot saikról elhíresült politiku- mondásainak ritkulásával sok büntetése az legyen, alighanem a politika mûvehogy az állampolgárok lõinek hitele, ázsiója is janem fognak majd rájuk vulna. Emellett a hazai deszavazni a legközelebbi vá- mokrácia javára válna, ha a lasztásokon. A gyakorlat köznép minél nagyobb háazonban nem ezt igazolja. nyada a magukat még nem A leghangosabb, legútszé- lejárató jelöltekre szavazna libb módon hazudozó, elvi a krónikus handabandázók ellenfeleit pocskondiázó helyett. Dr. Südi Bertalan politikus korifeusok vá-
4
AKTUÁLIS
2006. január 27.
Ha van jelölt, minden lehetséges, ha nincs jelölt, semmi sem lehet! (Folytatás az 1. oldalról) Egyszóval, elvtársak, megindult valami. Még az elején vagyunk, de megindult. Tud-e a hatalom kormányozni a régi módon? Igen, még tud, sõt most jön igazán bele fogalmazta meg Thürmer Gyula a kérdést, mint az érem másik oldalát. Ma még meg tudja vásárolni a szervezett munkásság képviselõit. Ma még el tudja jelentékteleníteni a társadalmi mozgalmakat, civil szervezeteket. De a hatalom már kapkod, már olyat is megtesz, amit 10-15 éve nem tett volna meg. A hatalomban megjelentek a milliárdosok. A rendszerváltás utáni rablás, tékozlás, osztogatás, lenyúlás semmi ahhoz képest, ami ma történik. Mindenki jól jár, csak a nemzet nem, a munkás, a dolgozó, a szegény, a rendszerváltás, az EU-csatlakozás, a kapitalizmus kárvallottjai nem járnak jól. Tudják ezt jól a hatalmon lévõk! Ezért teszik meg azt, amit Antall József idején sem tettek volna meg. Nyíltan és leplezetlenül kezet emelnek a Munkáspártra, szét akarják zúzni a kommunistákat. Rendõrségre, bíróságra citálnak bennünket. Pénzelik a Munkáspárt, a munkásság ellen fellépõ szervezkedéseket, a mi egykori pártellenzékünket. A Népszabadság minden antikommunista szellemû szemétnek helyet ad, még Kemény Csaba múlt heti cikkecskéjének is.
Leleplezni, ellenõrizni, építeni megyünk a parlamentbe Miért akarunk mi a parlamentbe menni? Nem azért, hogy azonosuljunk a hatalommal. Nem azért, hogy szavazatunkkal kiszolgáljuk egyik vagy másik tõkés párt politikáját. Ezt a hibát elkövettük az önkormányzatokban, nem ismételjük meg a parlamentben. Nem azért megyünk a parlamentbe, hogy jelenlétünkkel erõsítsük azt a látszatot, hogy demokrácia van. Leleplezni megyünk a parlamentbe. Leleplezni a törvényesített tolvajlás minden formáját. Megmutatni, hogy a polgári demokrácia csak látszat. Ebben az
Az Országos Választási Bizottság nyilvántartásba vette a Munkáspártot
munkahelyeket teremt, aki hajlandó végre jobb életet engedni a munkásnak. Támogatni fogunk mindenkit, aki az ország, a magyarság javát tartja szeme elõtt, aki tágra nyitja az iskolák kapuit a szegények elõtt is, aki az egészségügyben nem a tõkésnek akar hasznot, hanem az embereknek gyógyulást.
NEMET MONDUNK A KOMMUNISTAÜLDÖZÉSRE! A Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottsága január 21-ei ülése a leghatározottabban elítéli az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése elé terjesztett határozattervezetet. Az önkényuralmi kommunista rendszerek által elkövetett büntettek nemzetközi elítélésének szükségességérõl szóló dokumentum példátlan kísérlet arra, hogy az Európa Tanácsot nemzetközi bírósággá változtassák, beleavatkozzanak az egyes európai államok belügyeibe. Az Európa Tanács az antikommunizmus, a kommunista boszorkányüldözés zászlaját emeli magasra, ha elfogadja a szocialista rendszereket elítélõ határozatot. Vegyük észre! Ez a zászló mocskos. A tõke mindig akkor kezd a kommunisták leplezetlen üldözésébe, betiltásába, amikor belsõ rothadásából nem lát más kiutat, mint a szélsõséges indulatok szabadon engedését. Egy ilyen határozat gyalázat a múltunkkal szemben, beavatkozás a magyar belügyekbe, szégyenteljes támadás az európai civilizáció ellen. A Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottsága felszólítja az Európa Tanács minden politikusát: hagyjanak fel a kommunistaellenes boszorkányüldözéssel, új antikomintern paktum létrehozásával. A Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottsága felszólítja a magyar kormányt, hogy semmilyen formában ne támogassa a tõke barbarizmusának újabb szégyenteljes megnyilvánulását! Felszólítja az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésében mûködõ magyar képviselõket, hogy ne szavazzák meg a határozatot! A Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottsága szolidaritásáról biztosítja Cseh- és Morvaország Kommunista Pártját és a párt ifjúsági szervezetét a kommunista párt és kommunista szervezetek betiltása elleni harcukban. Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottsága
Ne féljünk semmitõl!
A választások kiírásának másnapján, 2006. január 20-án az Országos Választási Bizottság (OVB) mint a választásokon az ország egész területén induló jelölõ szervezetet nyilvántartásba vette a Magyar Kommunista Munkáspártot. Ez azt is jelenti, hogy a pártot sem a megyékben, sem az egyéni országgyûlési választókerületekben külön már nem kell bejelenteni. Az OVB Igazolását valamennyi terület képviselõje a KB ülésén kézhez kapta. országban azok uralkodnak, akiknek pénzük van. Ellenõrizni megyünk a parlamentbe. Mi nem hagyjuk szó nélkül, hogy a nagy tõkés pártok külön-külön vagy egymással összekacsintva elherdálják a magyar nép vagyonát. Nem
hagyjuk, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek csak a tõkének és a tõkésnek jók, és rosszak, elviselhetetlenek a munkának, a munkásnak. De építeni is megyünk a parlamentbe. Támogatni fogunk mindent és mindenkit, aki
Ne rettenjünk meg ettõl a csatától! Minden lehet! A 2006-os parlamenti választás egy lépés a szocialista forradalomhoz vezetõ úton. Nem a végsõ harc, nem az utolsó csata. Még sok csata lesz. Lesz, amit megnyerünk, mint két éve a kórház-privatizáció elleni aláírásgyûjtés. Lesz, amit elveszítünk. Ne féljünk semmitõl! Rettegõ, aggódó, bizonytalankodó aktivistáknak senki sem adja oda a kopogtatócédulákat. Hagyjuk otthon a világfájdalmakat, azzal a tudattal gyûjtsük a cédulákat, azzal a hittel dolgozzunk, hogy mi a munkások, a dolgozók pártja vagyunk. Országos szervezet, amely képes elvégezni a feladatát. A parlamenti választás számunkra eszköz. Eszköz arra, hogy összegyûjtsük, eddzük, gyarapítsuk erõinket. A parlamenti választás megerõsítheti a Munkáspárt tekintélyét, és pénzt is hozhat a házhoz. A parlamenti választás felkészülés az önkormányzati választá-
sokra is. Az emberek most megismerhetik a munkáspárti politikusokat, a munkáspárti személyiségeket. A parlamenti választás számunkra, kommunisták számára nem maga a harc, hanem a tulajdonképpeni harcunk, a forradalom elõkészítése. A választás befektetés a jövõbe, a mi jövõnkbe. Befektetés, aminek a
A MUNKÁSPÁRT TERÜLETI LISTAVEZETÕI
Fotók: Szigeti, Kovács
A Központi Bizottság elsõ alkalommal a 2005. november 12-ei ülésén döntött a Munkáspárt területi listavezetõirõl. A testület úgy foglalt állást, hogy a végleges döntést az akkor hiányzó listák pótlását követõen hozta meg. A Központi Bizottság most döntött arról, hogy területi listavezetõként az alábbi személyeket jelöli.
A sajtó képviselõi ismerkednek a Munkáspárt választási programjával
1. Südi Bertalan dr. Baranya megye 2. Bánhegyi József Békés megye 3. Szentirmai Károly dr. Borsod-AbaújZemplén megye 4. Kalapos Mária Bács-Kiskun megye 5. Thürmer Gyula Budapest 6. Havránek Ferenc Csongrád megye 7. Erdõs Ferenc Fejér megye 8. Sipõcz Sándor Gyõr-MosonSopron megye 9. Mezõ Béla Hajdú-Bihar megye 10. Mészáros Endre Heves megye
11. Bencsik Mihály 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
Jász-NagykunSzolnok megye Tóth István Komárom-Esztergom megye Nagy Attila Nógrád megye Mendel Lajos Pest megye Szabó Imre Somogy megye Szöllõsiné Fitos Éva Szabolcs-SzatmárBereg megye Poór Sándor Tolna megye Karvalics Imre Vas megye Illés Imre Veszprém megye Balogh Attila Zala megye
hasznát késõbb fogjuk élvezni. De ahhoz, hogy késõbb élvezhessük, ma meg kell tennünk.
A Munkáspárt jusson be a parlamentbe! Mi a mi célunk a választásokon? tette fel a kérdést a párt elnöke. Egy évig csatáztunk ebben a kérdésben a pártellenzékkel. Õk folyamatosan azt sugallták nekünk, hogy az MSZPSZDSZ-kormányt kell megvédenünk. A decemberi kongresszus ezt a kérdést lezárta, és nem kívánunk visszatérni rá. A Munkáspárt nem az MSZP-t vagy a Fideszt segíti. A Munkáspárt maga akar bejutni a parlamentbe, hogy ott a munkást, a dolgozót képviselje. A melóst, a prolit, a kisembert csak mi tudjuk a parlamentbe bevinni, mert mi magunk vagyunk a melós, a proli, a kisember. Minimális célunk, hogy a Munkáspártnak legyen Budapesten és minden megyében területi listája, legyen országos listája és érjünk el jobb eredményt, mint 2002-ben. Maximális célunk ezen a választáson az, hogy a Munkáspárt bejusson a parlamentbe.
AKTUÁLIS A jelöltállítás csak tõlünk függ Jelölt nélkül nincs választás. Ha lesz jelöltünk, a munkás, a dolgozó szavazhat ránk. Nem biztos, hogy ránk szavaz, de szavazhat ránk hangsúlyozta visszatérõen Thürmer Gyula. Ha nem lesz jelöltünk, akármi is ment végbe az emberek fejében, akármennyire is akarnak bennünket támogatni, akármennyire is ránk akarnak szavazni, nem szavazhatnak ránk. A választáson tõlünk kizárólag a jelöltállítás függ. Az emberek agyát még kevésbé tudjuk befolyásolni. Nagyobb mértékben akarunk televíziós és rádióreklámra költeni, de tudnunk kell, hogy ez csak csepp a tengerben. A jelöltállítás viszont tõlünk függ, csak tõlünk függ. Ez a feladat nem vágyálom, hanem reális feladat. Meg tudjuk csinálni. Nehezen, de képesek vagyunk rá. Vannak szervezeteink, vannak tagjaink, és ma több pénzt tudunk kifejezetten a jelöltállításra koncentrálni.
ÚJ ETIKAI BIZOTTSÁG A 2005. decemberi kongresszuson módosított Szervezeti Szabályzat alapján a Központi Bizottság megválasztotta a Munkáspárt új, öttagú Központi Etikai Bizottságát. Elnök: Dr. Hajdú József Budapest Tagok: Benkõ Viktor Budapest, Csepel Kalapos Mária Bács-Kiskun megye Németh József Békés megye Szurcsik István Jász-Nagykun-Szolnok m.
Ezért ma elsõ számú feladatunk a jelöltek megállítása, a kopogtatócédulák összegyûjtése. Ez azt jelenti, hogy mindent ennek kell alárendelni. Erre kell koncentrálnunk, erre kell a pénzünket költeni. Most ne azon törjük a fejünket, hogy hányféle szóróanyaggal próbáljuk az embereket megnyerni. Most az ezer darab kopogtatócédula a lényeg. Ha van jelölt, lesz kit propagálni, ha nincs jelölt, nincs értelme a szórólapozásnak sem.
ORSZÁGGYÛLÉSI VÁLASZTÁSOK
2006
2006. január 27.
BEMUTATKOZNAK A KÉPVISELÕJELÖLTEK A KOMMUNISTÁK MI VAGYUNK!
Modern szocializmust szeretnénk! Bár a mai fiatalok már nem élték át a szocializmus virágkorát, ám a szüleiktõl mégis tudják, milyen volt az a világ. És azt is, hogy mi volt a lényege: a humánum. Hiszen mindenkinek volt munkája, lakása, és nem létezett éhezõ Magyarországon. Ezzel szemben az ifjak keményen szembesülnek a mai kor brutalitásával: azzal, hogy nincs étel, nincs fedél, nincs munka csak annak, aki meg tudja fizetni. (Igen, sokszor még a munkáért is fizetni kell!) És egyre többen vannak a fiatalok között olyanok, akik ez ellen tenni akarnak valamit. Markó Gábor 26 éves termékmenedzser, a Munkáspárt gyõri szervezetének elnökhelyettese és megyei elnökségi tag. A Gyõr-Moson-Sopron megyei 2-es választókörzetben, a Magyar Kommunista Munkáspárt országgyûlési képviselõjelöltje. A fiatalos, lendületes megoldások híve. Persze nem úgy, ahogyan ezt az egyre jobban elszigetelõdõ kormányzat tagjai gondolják! Egy munkáspárti képviselõjelölt számára nem a tõke, a profit s a piacgazdaság a fontos, hanem a nép jóléte! Egy modern baloldali képviselõ a választóira gondol elsõsorban és nem önmagára. És mindent megtesz azért, hogy a lehetõ legtöbbet nyerje el a politikában az õ számukra. Az a legnagyobb baja ennek a mai magyar társadalomnak mondja Markó Gábor , hogy az emberek nem egyenlõk, semmilyen tekintetben sem. Túl nagy a szakadék a
szegények és a gazdagok között. Ezen mindenképpen változtatni kell! Ám a változtatás és a változás igénye nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy bárki is felelõtlenül vagy szélsõségesen politizáljon folytatja a képviselõjelölt. Minden konfrontáció elõtt hajlani kell a kompromisszumra és a becsületes megegyezésre. Ez persze soha nem jelentheti azt, hogy feladjuk az elveinket! Hiszen a mi célunk az emberek, a dolgozók jóléte, s mi ezt egy modern szocializmus keretében szeretnénk megvalósítani, amely a kádári értékekre és hagyományokra épül, de a mai kornak megfelelõ 21. századi, ám ugyanolyan humánus rendszer. Felhasználva ehhez a kor fejlett technikáját és minden mûszaki vívmányát. Igen. A kornak megfelelõ technikák eredményes alkalmazása sikerünk egyik záloga. És Markó Gábornak ez igazán
Markó Gábor nem jelent problémát, hiszen még szabadidejében is sokat foglalkozik a számítógéppel, s rendszeresen használja az internetet. Sokoldalú fiatalember, mert mindezek mellett fotózik és a képzõmûvészet is érdekli. Pihenésképpen grafikákat készít és fest is. Legszívesebben tájképeket, hiszen nagyon szereti a természetet. Gyakran kerékpározik a szabadban, mert rendkívül fontosnak tartja a testmozgást. Markó Gábor egyébként a szüleivel él, van egy öccse, aki két évvel fiatalabb nála. Édesapja társasházkezelõ, édesanyja pedig dajkapedagógus egy óvodában. Fort András
A szív a fontos
Vajon mi késztet arra egy fiatalt, hogy csatlakozzon a Munkáspárt csapatához? És annak ellenére, hogy nem párttag, mégis a párt színeiben induljon az idei országgyûlési választásokon?
Nem a papír a lényeg, hanem a szív! mondja Juhász Anikó, aki a debreceni 2-es számú választókörzetben a Magyar Kommunista Munkáspárt országgyûlési képviselõjelöltje. Mert nem lehet tétlenül nézni, folytatja azokat a hatalmas társadalmi igazságtalanságokat, amelyek nyomán óriásiak a különbségek ember és ember között ma Magyarországon. Igen. A szociálisan érzékeny gondolkodásmód nem feltétlenül az emberek életkorától függ. És egyre több fiatal jön rá arra, hogy a jelenlegi társadalmi és gazdasági berendezkedés kifejezetten rosszat tesz az emberek többségének. A fiatalok elégedetlenek a sorsukkal, és az, akinek tisztább a szemléletmódja, már tudja, hogy ezen változtatni kell. A 19 éves Juhász Anikó ezért lett képviselõjelölt, mert mint mondja: Mindenképpen meg kell szüntetni a fõképpen a szegényeket sújtó társadalmi egyenlõtlenségeket. Legyen mindenkinek munkája, és számolják fel a szegénységet! Az ifjú képviselõjelölt már szerzett egy szakmát, gépíró és szövegszerkesztõ, és folytatja tanulmányait. Jelenleg emelt szintû gimnáziumba jár, hogy megszerezze a szakma mellé az érettségit is.
A középsõ sávban szereplõ számok a választás napjától visszaszámított, a választási törvényben elõírt határnapok; a számok fölötti dátumok az április 9-ei elsõ forduló (nulladik nap) dátumától visszaszámolt napok számának felelnek meg.
Választási menetrend
Mi a feladat? A párt elnöke három pontban fogalmazta meg a tennivalókat: l Az elsõ napon azonnal meg kell kezdeni a cédulagyûjtést. A legcsekélyebb ingadozás, kényelmeskedés, okoskodás mindent tönkretehet, és kiütheti a jelöltet. l Az erõs megyék és Budapest kezdjék meg a gyûjtést mindenütt, minden választókerületben. Ugyanakkor jelöljék ki azokat a területeket, ahol elsõként tudnak végezni, és ami alapján bejelenthetik a területi listát. l A gyengébb megyék vezetése válassza ki a területi listához minimálisan szükséges választókerületeteket, és ott állítsa meg a jelölteket a lehetõ legrövidebb idõ alatt. Azonnal jelentse be a megyei listát, s utána folytassa a többi területen.
A köztársasági elnök 2006. április 9-ére, illetve április 23-ára (mindkét nap vasárnap) írta ki az országgyûlési választások elsõ illetve második fordulóját. Ezzel véglegessé váltak a választás lebonyolításának úgynevezett határnapjai is, amelyeket a belügyminiszter külön rendeletben is szabályozott. Melyek a legfontosabb dátumok? 1. A választás kiírásának napja a választási kampány hivatalos kezdete is, amely egészen a
szavazást megelõzõ nap 0 óráig tarthat (kampánycsend). A kampány kezdetétõl érvényesek azok a jogi szabályok is, hogy a pártok és a jelöltek engedély nélkül készíthetnek plakátot; a kampány céljaira az állami és önkormányzati szervek azonos feltételekkel bocsáthatnak rendelkezésre helyiséget, és a kampányidõszakban a mûsorszolgáltatók (újságok, tévék, rádiók) szintén azonos feltételekkel tehetnek közzé politikai hirdetést. (Ez
nem jelent ingyenességet, csupán megkülönböztetés nélküli azonos feltételeket!) 2. A legfontosabb dátumok egyike, hogy a választópolgároknak február 6. és február 10. között kell megküldeni a választásról szóló értesítõt és a kitöltendõ ajánlószelvényt (kopogtatócédula). Fontos tudni: az ajánlószelvények a
5
kiküldéstõl kezdve azonnal gyûjthetõk, s ezt mindenütt figyelni is kell! (A február 13-ai dátum csak azt jelenti, hogy ekkortól mûködtetik a választási irodák számító-
Juhász Anikó Igazi mai fiatal! Szeret zenét hallgatni, táncolni és kirándulni. Édesapjával él, édesanyja augusztusban hunyt el. Egy testvére van, a bátyja, aki 26 éves. A fiatalok többségének az a legnagyobb problémája mondja a képviselõjelölt , hogy amellett, hogy sokan alig találnak munkát, rendkívül nehezen tudják elkezdeni az önálló életüket. Mert ugye a lakáshoz jutás egy átlagos fiatalnak óriási nehézséget jelent, hiszen rettenetesen drágák az ingatlanok. Önkormányzati bérlakás nincs, marad az önálló életkezdésre az albérlet, ám melyik munkásfiatal tudja kifizetni például a mondjuk 50 ezer forint plusz rezsit, ráadásul 2-3 hónapi kaucióval? Az ilyen dolgokon kell sürgõsen változtatni, hogy a fiatalok könnyebben jussanak lakáshoz, akár úgy, hogy kapjanak egy olcsó bérû önkormányzati lakást fejezi be a beszélgetést Juhász Anikó. F. A.
gépes ellenõrzõ rendszerét, azaz elvileg ekkortól lehetne jelöltet bejelenteni.) Ide tartozik az is, hogy az úgynevezett választói névjegyzéket február 8-ától február 15-éig közszemlére teszik, s ugyanezen idõszak alatt lehet a helyi választási irodánál (a jegyzõnél) kifogást benyújtani a névjegyzékbõl való kihagyás miatt, azaz, ha valaki nem kapta meg az értesítõt és az ajánlószelvényt. 3. Az ajánlószelvényeket gyûjteni és az egyéni jelölteket bejelenteni március 17-éig, összesen tehát több mint egy hónapig lehet. De a választási tapasztalatokból tudjuk, hogy hajrázni az elején kell! 4. A területi listák bejelentésének végsõ jogi határideje március 20., az országos listáké pedig március 21. 5. A választási szervekbe azaz az országos választási bizottságba, a területi választási bizottságokba, az egyéni választókerületi választási bizottságokba és a szavazatszámláló bizottságokba tagot delegálni a választást megelõzõ 9. napig, azaz március 31-éig lehet.
6
VÉLEMÉNYEK
2006. január 27.
A jelenkori baloldaliság kérdõjelei Valamikor tanultuk és tanítottuk, hogy az igazi baloldaliság határozottan küzd a kizsákmányoló kapitalizmus ellen, megalkuvás nélkül képviseli a dolgozók védelmét és érdekeit. Ebben a talajban gyökerezett a marxizmusleninizmus, vagyis a kommunizmus eszméje. Azóta sokat változott a világ, és nem mindig elõnyösen. Ezzel együtt a baloldaliság lényege és arculata is átalakult, új irányzatok tûntek fel. Mint véglet, például megjelent az úgynevezett antikommunista baloldal, fõleg a tõkés rendszerrel együttmûködõ, sõt együtt kormányzó szociáldemokrácia képében. Ezt az irányzatot fényévek választják el az igazi és hagyományos baloldaltól. Az elõbbire fõleg a nyugati országokban lehetne közelmúltbeli és jelenlegi példákat bemutatni. Az idén 81 éves Vitányi Iván, az MSZP egyik fõideológusa a Népszava karácsonyi számában érdekes, de erõsen vitatható cikket jelentett meg. Ebben a tanulmányban a szerzõ egyebek mellett egy 3+2-es szerkezetet mutat be. Ennek lényege a többpárti demokrácia, a politikai váltógazdaság, melynek közepén a három nagy kormányzati erõ: a szociáldemokrácia, a
liberalizmus és a konzervativizmus áll. Kétoldalt két szélsõséges erõ: a radikális baloldal és a radikális jobboldal, így jön ki a 3+2-es képlet. Vagyis Vitányi szerint az úgynevezett radikális baloldal szélsõséges erõ, ezért szalonképtelen és alkalmatlan mint kormányzati tényezõ. Ez a felfogás is az antikommunista baloldal megjelenítése. A szerzõ alternatívaként ajánlja a svéd modellt, ahol megteremtették az elsõ szociáldemokrata jóléti államot. Ez mindenképpen kiegészítésre szorul, mivel V. I. nem szól arról, hogy Svédország szerencsés állam, kimaradt az elsõ és második világháborúból, s ezáltal is gazdagabb, mint sok európai ország. Ebben a közegben nem volt nehéz jólétet teremteni, mely lényegében független a szociáldemokráciától. Vitányi szerint ez a járható út, vagyis a svéd modell, mivel kizárja a fasizmust és a bolsevizmust, látható tehát, hogy Vitányi úr azonosítja ezt a két, egymástól erõteljesen és látványosan különbözõ irányzatot. A szerzõ tanulékony, mivel az effajta összemosás korunk szélsõjobboldali mozgalmainak divatos szólama. Vitányi dolgozatában kijelenti, hogy Új Bad Godesberg-
re van szükség. A fiatalabb olvasók kedvéért ide kívánkozik, hogy 1959-ben a német szociáldemokrata párt Bad Godesbergben tartott rendkívüli kongresszusán megalkotta az úgynevezett demokratikus szocializmus programját, ami teljes szakítást jelentett a marxizmussal. Rejtély, hogy Vitányinak miért van most szüksége új Bad Godesbergre? A szerzõ új elméletet is alkotott, mivel szerinte Európa ezen részén az uralmon lévõ (?) feudalizmus ereszkedett le a gúzsba kötött modernizációhoz. Úgy véli, ez volt közös Horthy, Rákosi és Kádár uralmában. Szerinte amit szocializmusnak (ezt V. I. tette idézõjelben!) neveztek, az a szocializmus feudális vagy a feudalizmus szocialista változata. Ez aztán a feje tetejére állított és meglepõ koncepció! Magam részérõl úgy látom, a munkásság lehetne az az erõ, amely változtatni tudna a mostani vadkapitalista állapotokon, de ez a munkásosztály most tudatosan meg van bénítva, cselekvõképtelen és nincs ma nálunk olyan erõ, mely legálisan az élére tudna állni! Ezen kellene változtatni. Nemes József Orosháza
A politikai széljárások vámszedõi
E sorok írója annyi történelmi változást és politikai furcsaságot megélt már, hogy aligha érhette meglepetésként bizonyos személyiségek utóbbi látványos és meghökkentõ mutációja. Ki tudná utólag megmondani, hogy például a Horthy Miklós katonája vagyok, kedves katonája
kezdetû egykori honvédségi nóta hangjain lelkesült tisztiállomány hány tagja húzta karjára annak idején máról holnapra a nyilaskeresztes szalagot; hátat fordítva az addig istenített hadurának. Azt is nehéz lenne utólag megállapítani, hogy a 45 utáni esztendõkben hányan jelentkeztek a Magyar Kommunista Pártba a nyilas testvérek közül. Kilencvenben sem okozott számomra meglepetést (noha elítéltem), amikor jelentõs marxista felvértezettségû MSZMPsek köztük az elõzõ rendszerben megbecsült, többszörösen kitüntetett tisztségviselõk megszállott demokrata, sõt népnemzeti irányítókká, vezérlõ szellemekké lényegültek át. Talán mások is emlékeznek még, másfél évtizede milyen reneszánsza volt a szocializmus-
beli ellenállói szerepben tetszelgésnek. Sokan alig gyõzték mondogatni a körülállóknak vagy a választási gyûlések résztvevõinek, milyen hõsiesen küzdöttek a Kádár-rendszerben, mekkora veszélyekkel néztek farkasszemet, párttagokként miként hadakoztak belülrõl s pozícióból a bolsevizmus ellen. Undorító volt hallgatni õket. A dicsekvõk ugyanis harcaik közben évekig, évtizedekig elfogadták s élvezeték a szocialista állam által nyújtott jó munkaköröket, a társadalmi átlagot jócskán meghaladó jövedelmeket, a külföldi, államköltségû utazásokat, a kiemelt káderhelyzetükbõl következõ protekcionális elõnyöket, kedvezményeket. Köztudott, hogy az ember élete során átalakul. Ismeretei gyarapodásával, világlátásának bõvülésével és tapasztalatai függvényében meggyõzõdése is módosulhat. Ez természetes. Csakhogy a politikai ellenállás önkéntesei nem közülük, hanem az ideológiai kötéltáncosok, politikai életmûvészek és szélhámosok soraiból kerültek ki. Jellemzõ ezekre, hogy a
politikai széljárás függvényében ma is gátlástalanul váltogatják a köpönyegüket. Az 1990-es választások óta minden választási ciklusban ezt tették. Mindig elhangzott részükrõl, hogy nem úgy gondolták, szánják-bánják korábbi nézeteiket, hitvallásukat, újfent megváltoztak. Bizonyítandó, hogy az ország érdekében küzdöttek az eddigi koalíció gyengítése érdekében. Természetesen ott, ahol legeredményesebben lehetett: megint csak belülrõl, megint csak pozícióban. És a nóta ezután is arról szól majd: hadd szolgáljak tovább, ugyanolyan (vagy magasabb) beosztásban, ugyanakkora (vagy még több) gázsiért és a korábban kapott kedvezményekért. Mert a haszonelvûség jegyében ügyködõ konjunktúralovagoknak mintha születési elõjoguk lenne az állandó fennmaradásra. Azon viszont mindvégig csodálkoztam, hogy a választók mi végre tûrték el a szélhámosok politikai taktikázgatásait? Miért nem köszöntek el tõlük még idõben? S. B.
Ahol az ember is számít
Választásokon elsõsorban politikai szervezetekre, pártokra szavazunk. Tudatos választópolgár pártokra szavaz, s teszi ezt a valóságban megtapasztalt élmények leülepedett eredménye gyanánt, évek során át feldolgozott információk és saját életkörülményeinek ismeretében. A választás életkörülményeink lenyomata, egyetlen jelbe sûrítése. Természetesen nem rokonszenvezhetünk kedvenc pártunk minden egyes jelöltjével, nem azonosulhatunk teljes mértékben emberi mivoltával, csak az elveivel, s elfogadjuk azt a tényt, hogy bennünket képvisel. Ez lenne a száraz, ideális állapot. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez általában nem így van. Az öntudatos választót is gyakran lehet különbözõ eszközökkel befolyá-
solni. Például félelemkeltéssel vagy más lélektani eszközökkel. Egyes politikusok személyiségjegyeinek felnagyítása, megcsinálása, sok esetben létezõ emberi és szakmai, emellett nem létezõ emberi és szakmai kvalitásainak hangsúlyozása és felnagyítása, hazug beállítása elképesztõ károkat okoz. Éppen ezért nyissuk ki szemünket és fülünket, vessük latba tudásunkat és emberismeretünket, ami nemcsak programok megismerésénél fontos, hanem a személyiség felfedezésénél is. Köztudott, hogy a gazdag pártok különbözõ tréningeket szerveznek képviselõjelöltjeik és aktivistáik számára, ahol azok pszichológiai és stratégiai képzésben részesülnek. Talán senki nem vitatja ennek hasznosságát,
nemes voltát, abban az esetben, ha a társadalom érdekeit szolgálja és az embert segíti. A kapitalizmusban nem mind arany, ami fénylik, az írás sem mindig irodalom, a tudomány is gyakran sarlatánok tákolmánya. Az emberek befolyásolása erõs érzelmi fegyver, amivel pódiumon ugráló ripacsok a mi bõrünket viszik vásárra; óriási sikerrel és hatékonysággal csapnak arcul egy-egy célirányos gyorstalpaló után. Jó, ha tudjuk és elmondjuk mindenkinek, milyen szemfényvesztõ módszerekkel élnek egyesek. Hasonlítsa össze a kedves választó a csillogó-villogó évadnyitókat az igaz, történelmi korszakokat átölelõ gondolatokkal. Fogarasi Zsuzsanna
Bács-Kiskun megyei idõsek mindennapjai Az idén januártól 4,3 százalékkal emelik a nyugdíjakat. Akik eddig havonta történetesen 150 ezer forint ellátást kaptak, azoknak az év elejétõl hat és félezer forinttal többet visz a postás, ami nem nagy összeg, de ekkora summából meg lehet élni. Azok a szegények viszont, akik 35-40 ezer forint nyugdíjat kaptak, mindössze egy-két ezer forint többlethez jutnak. A miniszterelnök szerint az emelés sokat jelent az országban élõ több mint kétmillió nyugdíjasnak, mert a megnövekedett ellátásukból fedezni tudják az inflációs növekményeket s az árak emelkedését. Ezúttal fölösleges tovább ragozni az infláció mértékérõl folytatott végeláthatatlan vitát, s azt sem érdemes részletesen firtatni, hogy az év elejétõl mik és mennyivel kerülnek többe, az azonban biztos, a minimális emelés a nyugdíjasok kedvezõtlen helyzetén semmit sem változtat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy Kecskeméten és a környezõ településeken élõ nyugdíjasoknak mi errõl a véleménye. A kecskeméti vasútállomás közelében található Fûzfa utca egyik családi házának kapujában egy idõsebb férfi cigarettázott. Melyik a jobb, mármint a füst vagy a friss levegõ? kérdeztem a bemutatkozás után Imrei Dezsõtõl. Azért jöttem ki, mert a feleségem látni sem szereti, ha cigarettázom, ugyanis karácsonykor infarktust kaptam, s tíz napig kezeltek a kórházban. Le kellene szoknom a cigizésrõl, mert egyrészt különösen infarktus után nagyon veszélyes, másrészt drága. Mióta nyugdíjas? Hatvanhárom évesen még dolgozom, most kezdem intézni a nyugdíjazásomat, ami nehéz, mert korábban vállalkozók alkalmaztak, s közülük többen nem jelentettek be. Két és fél éve egy mélyépítéssel foglalkozó részvénytársaságnál dolgozom mindenesként, ha kell, hegesztek, különbözõ mûszaki dolgokat csinálok Pesten, vidéken, ahová küldenek. Értek hozzá, annak idején a kecskeméti Finommechanikai Vállalatnál esztergályos szakmunkásként dolgoztam. Most az rt-nél naponta 10-12 órás munkáért havonta 80-90 ezer forintot kapok. Nem mentem táppénzre, szabadságon vagyok, s a fõnök fizet, mintha dolgoznék. Itthon vagyok, ráérek, összeszedem a papírjaimat, s beviszem a nyugdíjintézetben. Számítá-
saim szerint 50-52 ezer forint nyugdíjat kapok. Ebbe a minimális nyugdíjemelést is beszámította? A 4,3 százalék semmit sem jelent, nagyon kevés, hiszen majdnem mindennek a duplájára ment fel az ára. A Tüzép-teleprõl veszem a fát, mert azzal fûtünk, s októberben 130 ezer forintot fizettem érte, vagyis harmincezerrel többet, mint az elõzõ tél elején. A rezsire is sok pénz elmegy, úgyhogy a nyugdíjemelés nesze semmi fogd meg jól. Undorodom bekapcsolni a rádiót, mert a miniszterek összevissza beszélnek, amitõl kikészül az ember idegileg. A hazugságok közé tartozik az is, hogy a fiatalokat segítik, támogatják. Nem igaz. Nemrég költöztünk ide, ebbe a szobakonyhás, zuhanyozós házba. Sokáig lakótelepen éltünk, de eladtuk az ottani lakásunkat, s a pénz egy részét odaadtuk a fiamnak, lányomnak, s így segítettük õket lakáshoz jutni. A maradékból vettük ezt a régi épületet, ami úgy-ahogy lakható. Azelõtt szerettünk színházba járni, az újságokban rejtvényt fejteni, de elõadásokra nem megyünk, mert drága, esetleg naponta egy újságot veszünk meg. No, megyek is be, mert ma én fõzök, csirkepörköltet csinálok, marad belõle vacsorára is. Kecskemét és Kiskunfélegyháza között található Kunszállás. Az 1700 lakosú kisközség szélén az egyik családi ház udvarában idõsebb nõ tyúkokat etetett. Bemutatkozás után Szegesdi Mária nyugdíjas kinyitotta a kertkaput, s behívott. Hányan laknak a kétszoba-összkomfortos házban? Egyedül vagyok, nem mentem férjhez, korábban a szüleimmel tanyán éltünk, s haláluk után vettem ezt a házat. Nem rossz egyedül, megszoktam, s különben sem zavar senki. Tizenhét éves korom óta gyógyszereket szedek, ezért alakult így az életem. Csonterõsítõ, szívemet, vesémet rendben tartó gyógyszerekre most havonta 9 ezer forintot költök, vagyis nagyon sokat a 39 700 forintos nyugdíjamból. Korábban a helyi Alkotmány Téesz tésztaüzemében csomagelõkészítõként dolgoztam, aztán 1992-ben nyugdíjba mentem, mert felszámolták a szövetkezetet. Mit szól a 4,3 százalékos nyugdíjemeléshez? Azért adják, hogy ne mondhassák az idõsek, hogy semmit sem adtak. Egy-kétezer forinttal kapok többet, ez
semmit sem jelent. Ígérnek fût-fát, jön a választás, aztán minden marad változatlan. Különben is az országban mindent eladtak, lassan a termõföldet is kihúzzák alólunk. Van földje? Volt, mert a szüleimtõl örököltünk 24 holdat, s a testvéremmel kétfelé osztottuk. A fele részét, vagyis 12 holdat a testvérem meghagyta, én a részemet eladtam, aranykoronánként 1300 forintért. Abból a pénzbõl vettem ezt a házat, ahol a kis nyugdíjamból nagy nehezen élek. A helyi boltba nem járok, mert nagyon drága. Bemegyek buszszal Kecskemétre, az egyik diszkontban vásárolok. Egy liter tejet megkapok 119 forintért, az itthoni boltban 180-ért adják. A tejföl Kecskeméten 65-be kerül, a kunszállási boltos 89-ért adja, úgyhogy érdemes bejárni. A kunszállási pék kihozza a kenyeret, szikkadtat veszek, mert ideadja féláron. Lajosmizse határában az egyik tanyánál álltam meg, s bemutatkozás után a kucsmás, csizmás házigazdával, a 82 éves Bogos András nyugdíjassal beszélgettünk. Hogyan telnek a nyugdíjas napjai? Nehezen. Már huszonkét éve nyugdíjas vagyok, most havonta 46 ezer forintot kapok. Egyedül élek, a feleségemmel nem vagyok beszélõ viszonyban, azt sem tudom, hol van, a két gyerekem néha meglátogat. Korábban a kecskeméti Törekvés Téeszben takarmányosként, hízóbika-gondozóként dolgoztam, majd amikor a derekam lerobbant, éjjeliõr lettem, aztán a szövetkezet megszûnt. A tanya körül 172 négyszögöl földem van, a fiam mûveli, mert én nem bírom csinálni. A hólyagommal van probléma, nyolc éve gyakran kezelnek a kórházban, s a háziorvoshoz is rendszeresen járok. Januártól mennyivel kap több nyugdíjat? Az emelés annak jó, akinek sok a nyugdíja, de nekem a 46 ezerre egy-két ezer forintot tesznek rá, ami semmit sem ér. Különben nem a nyugdíjakat kellene toldozni, foltozni, hanem a szövetkezetek visszaállítására lenne szükség, ahol én a 82 évemmel már nem tudnék dolgozni, de a mezõgazdaságból kiebrudalt fiatalok munkalehetõséghez jutnának. Ha ez megtörténne, s a gyerekeink elfogadható pénzt kapnának, akkor adnának belõle nekünk, hogy fenntarthassuk magunkat. Tarnai László
Új csatorna, régi elõítéletek Új, angol nyelvû televíziós csatorna kezdte meg mûködését Oroszországban: a decemberben indított tévéadó elsõdleges célja, hogy az Egyesült Államokkal és a nyugat-európai országokkal megismertesse az orosz népet, bemutassa annak szokásait, mindennapi életét, ezáltal enyhítse a Nyugaton kialakult negatív országimázst. Ám alighogy létrejött ez a speciális adó, máris akadtak az ötletnek bírálói, akik szerint az orosz kormány pusztán propaganda céljából sugározza a keleti nagyhatalom
pozitív oldalait bemutató mûsorokat. Maga a probléma azonban ennél jóval bonyolultabb. Egyfelõl helytelen lenne egy adott nép vagy nemzet kultúráját kétes értékû országimázs, illetve bizonyítási kényszer tárgyává degradálni. Emellett nem is érdemes, mivel például az akciófilmek, a divat és a gyorséttermek világához szokott amerikai középosztálybeli közönség eddig sem értette meg és azután sem fogja megérteni és tisztelni sem az orosz vagy a balkáni nemzetek, sem a magyar, a
cseh vagy a lengyel nép eltérõ érzelemvilágát és értékrendjét. Másfelõl országimázs ily módon való építgetése helyett érdemesebb lenne az emberek tömegeit súlyosan érintõ társadalmi problémákkal kilátástalan jövõkép, szegénység, létbizonytalanság , illetve a kultúra ápolásával foglalkozó igényes csatornák felállítására törekedni, semhogy egy vezetõ nagyhatalom elvárásainak mindenáron megfelelni. D. A. Budapest
TÁRSADALOM KULTÚRA
Egy kitüntetés margójára
Újságbéli interjúból értesültem, hogy bizonyos jólétben dagonyázó urak Hajléktalan Emberért Díjat alapítottak, mely elsõ kitüntetettjének az Orfûn élõ népszerû humoristát, Nagy Bandó Andrást szemelték ki. A felmagasztalt elismerést Göncz Kinga miniszter adta át az Uránia moziban. Szégyen dünnyögöm magamban, mi több: arcátlanság. Miközben a hajléktalanok önzetlen mankózóját a társadalom peremén vegetálók ügyében történt segítõ közremûködésért kitüntetik, az elõidézõk viselt dolgai felett cinkosan összekacsintanak. S közben mondogatják egymásnak: ez van. Elvégre kapitalizmusban élünk, ahol néhány tízezernyi haszonélvezõtõl a plebs akár éhen is halhat. Stílszerûbb lenne szerintem a kapitalista rendszer restaurálói számára Becstelenség és Nyomorkeletkeztetés Emlékérmet alapítani, s kötelezõvé tenni részükre, hogy életük végéig kitûzõként viseljék. Mert amilyen kárt egy maroknyi akarnok ennek az országnak a rendszerváltással okozott, majdhogynem kiheverhetetlen. Megkérdezte-e valaki a tétlenségre ítéltektõl, vajon miért nem dolgozhatnak, miért kény-
szerültek tízezrek a híd alá? Miért szûnt meg az otthonuk? Miért sorjáznak naponta ezrek az ingyenkonyhák elõtt? Miért kotorásznak jobb sorsra érdemes embertársaink a szemeteskukákban? Vagy errõl tán nem az urak demokráciája tehet? Az olyan vadkapitalista állami berendezkedés, ahol az élet természetes velejárójának tekintik a munkanélküliséget, ahol ember embernek farkasa lehet, az emberi kapcsolatokban pedig az erõsebb kutya elv érvényesül. Ahol el lehet hitetni az emberekkel, hogy az isten örök érvényûen szegényt és gazdagot teremtett, s aki ennek az állapotnak a megváltoztatására törekszik, a megváltónak nem tetszõ dolgot mûvel. Mammon templomában nyugodtan imádkoznak az egykori állami tulajdonból Krõzussá tollasodott pénzesek? Nem ordít fel a lelkiismeretük? Azoké, akik nagy garral nap mint nap
szajkózzák a társadalmi egyenlõség megteremtésérõl szóló tanmeséiket! A kommunisták persze tudják, hogy a milliókat megnyomorító állapot a tõkés rendszer törvényszerû és megmásíthatatlan velejárója, s hogy amíg ez a rendszer fennáll, a szegény, a kiszolgáltatott ember semmi jóra nem számíthat, addig csak és kizárólag saját magáéval azonos jogállású utódokat nevelhet. A Magyar Kommunista Munkáspárt tagjai ezért tekintik ellenségüknek a kapitalizmust, s hibáinak állítólagos kijavítását célzó hablatyolás helyett a rendszer meghaladását tûzték ki célul. Tudják, fölösleges a hibák megszüntetésének igényérõl beszélni olyan viszonyok közepette, amikor maga a rendszer léte a hiba. Azt is tudják, meg kell szûnnie a tõkés rendszernek ahhoz, hogy nehezményezett hibái is megszûnjenek. Akkor majd nem szükséges akciózni a hajléktalanok érdekében, hiszen megszûnnek az olyan okok és tényezõk, melyek miatt hajléktalanságra kényszerülnének. Südi
Február, december március
Furcsa, rendhagyó naptár. Pedig csupán a Magyar Sajtó Napjait jelöli, immáron fél évszázada, háromszor változóan is! Azon a télen sok volt a hó. Méteres falak álltak az utcán, és csupán gyalogjárónak elegendõ helyet vágtak az emberek a fehérségben. S abban az éven, február elején, a Magyar Sajtó napján indultam a Somogyi Néplaphoz gyakornoknak, Kaposvárra. Azóta már ünnepeltünk december 8-án, most meg, újabban március 15-én de mi történt közben? Legelõbb is, február elsején az illegális Szabad Népre, a KMP újságjára emlékeztünk. Stencilezett, szerény újság volt, talán négy oldalon. De homlokán az Európa-szerte híres mondás: Halál a német megszállókra! Aztán az újság minden cikke nemzeti érdeket fejezett ki. Egyetlen katonát se Hitlernek! Egyetlen szem gabonát se a háborúnak! Egyetlen életet se a pusztulásnak! Ennél nemzetibb érdek nem létezett! A további cikkei a hadiüzemek, a vasutak szabotázsairól szóltak. Aztán az összefogásról, minden polgári értéket, minden társadalmi erõt az ellenállásra fordítani! Igazi népfrontpolitikát hirdetett a lap, amelynek szerkesztõje Rózsa Ferenc volt. Akit néhány szám után elfogott az elhárítás, majd halálra kínozták. Életveszélyben készült, szerkesztõdött a lap, a Szabad Nép. Szörnyû büntetés várt szerkesztõire, nyomdászaira, terjesztõire. Abban az országban, amelyben hárommillió koldus tengette életét, s amely a Don-kanyarnak adott kétszázezer embert. Urai, kiszolgálói révén! E sorok írójának megadatott, hogy látta még Budafokon, a pincelakások egyikében a rekonstruált nyomdát, évtizedek múltán Péter János, az akkori elsõ titkár mutatta meg a helyet. Erre utalás történt Kovai Lõrinc regényében is, amely a háborúról, az ellenállásról, a kommunistákról szólt. Méltán választotta a Szabad Nép megjelenését a Magyar Sajtó Napjának a korai népi demokrácia
Másodikként már a forradalmi munkás-paraszt kormány rendeletére, december 8-
án ünnepeltek a szerkesztõségek, nyomdák, terjesztõk. Mégpedig a Vörös Újság 1918-beli elsõ megjelenésének napján. S majd negyven évig volt ez az újságírók, sajtódolgozók ünnepe. A Vörös Újság, a kommunisták lapja akkor lépett színre, amikor az összeomlás szélére sodródott az ország, amikor a nemzet tragédiája árnyékolta be a történelmünket. A Visegrádi utcában, ahol a kommunista párt megalakult, ott szerkesztették a kor legjobb tollforgatói a lapot. A békérõl, az imperialista háborúról, az egyszerû, a dolgozó emberek érzéseirõl szóltak a cikkek az egész nemzetnek. S ha a párt azt mondta: béke akkor úgy is gondolta. Ha azt mondta: kenyér akkor úgy is gondolta. És a hatalom birtokában békét hirdetett, szociális biztonságot és szocializált termelést. A tõkésektõl, birtokosoktól elvették a gyárat, a földet, s a békét a Vörös Hadsereg által kívánták megteremteni, megvédve az ország integritását! Nem a magyar kommunistákon múlt, hogy összeomlott a Tanácsköztársaság, hogy a második világháború hatalmas pusztításokat hozott és véráldozatot kívánt a magyar néptõl. S nem a magyar kommunistákon múlt, hogy véget ért a magyar szocializmus, véget ért a szocialista jövõ
Ma március 15-e a Sajtó Napja. Amikor a Léderer és Heckenast nyomdában a tulajdonos azt súgta a forradalom fiataljainak: Foglaljanak le egy nyomdagépet a nép nevében
S azon készült a Nemzeti dal és a híres Tizenkét pont. A nemzet aka-
rata látott napvilágot 1848. március idusán. S ma a sajtó immáron média lett, az újságon túl a rádió, a tévé, az internet közvetíti a világ híreit. És az olvasó már alig hisz a polgári sajtónak. Ezért várja el az objektivitást, amely nem akar megszületni. Az újságírók, a média munkatársai valami rossz indulattól ûzve többnyire az anyagiasságtól kiszolgálói az üzleti kívánalmaknak. Leginkább a tõkeerõs hirdetõknek, a nagyvállalatoknak, a multiknak s az azt képviselõ csoportosulásoknak. A minap mondta el az egyik rádiós újságíró: a káderpolitikát úgy csinálják az adott intézményben, hogy a fõszerkesztõség vezetõjének egyik fülén lóg a telefon, amelyen kapja az instrukciókat egy bizonyos kampányfõnöktõl, a másikon pedig továbbadja a tennivalókat. Mindebben pedig a vörös, de még a rózsaszín munkatársaknak sincs keresnivalójuk
Múltkori számunkban Átpolitizáltság és bulvárosodás címmel B. Deák András írt cikket a sajtó mai helyzetérõl:
a politika ránehezedett a média világára írta , a sajtószabadság a keresztény-nemzeti élharcosok számára inkább a szabad mocskolódást, a kommunisták minél nagyobb mértékû lejáratását, a szocialistaliberális koalíció számára pedig az új rendszer: a piacgazdaság népszerûsítésének lehetõségét jelenti. Ez körülbelül hiteles kép a mai állapotokról. S kifejezi azt is, hogy a civil szervezeteknek, az igazi baloldalnak egyetlen sajtófórum, A Szabadság áll a rendelkezésére. Igaz módon, hitelesen csak A Szabadság szól ma a dolgozó emberek érdekeirõl, a nemzeti jövõrõl, a szociális igazságról. Az elsõ szabad Sajtó Napjára, február elsejére emlékezve, erre is gondoljunk. Leginkább a támogatói klub megsegítésével. Mártonfy Mihály
2006. január 27.
A Duna elválaszt vagy összeköt? Dunának, Oltnak egy a hangja, / Morajos, halk, halotti hang. / Árpád hazájában jaj annak, / Aki nem úr és nem bitang. / Mikor fogunk már összefogni? / Mikor mondunk már egy nagyot. / Mi, elnyomottak, összetörtek, / Magyarok és nem-magyarok? (Ady: Magyar jakobinus dala). Ady kérdésére József Attila válaszol A Dunánál címû versében: A Dunának, mely múlt, jelen s jövendõ, / egymást ölelik lágy hullámai. / ... / A harcot, amelyet õseink vívtak, / békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés. A Duna a Volga után Európa második leghosszabb folyója, a Fekete-erdõben ered, s ez a 2860 kilométer hosszan tekergõ õsfolyam kilenc ország határát érinti vagy keresztezi, négy fõváros mondja magáénak. Igazi európai folyó. Egybeköti a Nyugatot Kelettel és Déllel, s a Fekete-tengerbe tenyerel széles deltájával. A mi Dunánk, mondjuk mi, magyarok, de ugyanaz a testvéri, minden népet összefogó bölcs, békés folyam, akár Donau, Dunaj, Duna, Dunav, Dunarea néven szólítják partjain. Az õsi vízfejedelem: a görög Ister s a latin Danubius (Danuvius) múltjáról és jelenérõl izgalmas, élményszerû képet kapunk a most hatvanhetedik évét élõ Mészáros László fotómûvész hatalmas albumát lapozgatva. Az alkotó Kassán született 1939-ben, s a híres Sárospataki Gimnázium kitûnõ tanulóját az állatok iránti szeretet vonzotta az Állattudományi Egyetem elvégzésére. 1970-tõl foglalkozik természetfotózással; Homoki Nagy Istvánt tekinti atyai tanítómesterének, akitõl rengeteg technikai és fõleg mûvészi segítséget kapott. 1962 óta Gyõrött él, a Duna mellett. Eddig több mint harminc fotópályázaton nyert díjat, felvételeit hét ország kiállítótermeiben és múzeumaiban mutatták be. Eddig megjelent könyvei: Ars Naturae, A Hortobágy, A puszta, Magyarország természeti kincsei, Erdély természeti kincsei. Lehet-e szebb, kecsegtetõbb feladat a Duna mellett élõ fotográfus számára, mint fotóalbumot készíteni a szívének oly kedves folyóról, és közben sorra-rendre bejárni gyönyörû tájait írja Zárókép-ként albuma végén. Több mint két évig jártam a Duna mentén, szemmel és gépemmel körültapogattam minden arra érdemest
Mélyen megragadott az alemannok legendás vidékén a gyermekkori Dunakép. Regensburg városában lépten-nyomon a középkor varázsaiban gyönyörködhettem. A római kultúra rajongójaként a sors különleges kegyének éreztem, hogy teljes terjedelmében bejárhattam, megismerhettem a két évezredet átölelõ dunai limest
(az ókori római birodalom határvonalát).
A festõi Weeissenkirchen utcáit járva egyre csak azon töprengtem, milyen nagyszerû lenne, ha a Duna nemcsak áradásokat és hordalékot, de a víz kezelésének tudományát, a természet, a környezet féltõ szeretetét, az embertársaink iránti türelmet, toleranciát és az oly régóta áhított jólétet is elhozná Németországból és Ausztriából az alsóbb szakaszain élõknek.
7
Miután KÖNYVAJÁNLÓ szinte senkinek sem adatott meg, hogy végigjárja Dunánk végtelen partjait, csodálatos természeti szépségeit, történelmi városait, várait és kastélyait, hogy saját szemünkbelelkünkbe zárva magunkkal hozzuk e bölcs folyam örökbecsû élményeit, tegyük azt, amit megtehetünk: lapozzuk végig e híres fotómûvész kétszázötvenöt oldalas albumát. (Mészáros László: A Duna. Officina 96 Kiadó, Budapest 2005., 7990 Ft.).
A huszadik század hullámverései
Figyelemre méltó, nagyjelentõségû átfogó munkát tett olvasóink kezébe Bihari Mihály jogtudós, politológus, amikor megjelentette (az OSIRIS Tankönyvek sorozat keretében) a Magyar politika 19442004. Politikai és hatalmi viszonyok címû 485 oldalas politikatudományi mûvét. Az 1943. február 14-én született tanszékvezetõ egyetemi tanár, a MTA Szociológiai Kutató Intézetének tudományos csoportvezetõje tulajdonképpen az 1945 utáni magyar politológia egyik megteremtõje. Foglalkozott a gazdasági és politikai rendszer kapcsolatának típusaival, a szocializmus és a demokráciapolitika rendszerének összefüggéseivel. 1994-tõl a MSZP országgyûlési képviselõje, 1999-tõl az alkotmánybíróság tagja, 2005-tõl annak egyhangúlag megválasztott elnöke. A magyar társadalom elmúlt hatvan évének legmeghatározóbb tényezõje a politika volt kezdi bevezetésében , külsõ és belsõ politikai és hatalmi kényszerek, sajátos helyzetek döntõ szerepet játszottak a magyar történelem alakulásában, tízmillió ember és nemzedékek sokaságának életében, egyéni sorsokban, tragédiákban, örömökben és felszabadító élményekben folytatja. A ma még élõ 80-85 évesek, akik a Szálasi-rémuralomba torkolló Horthy-rezsim mindenfajta megalázó (faji-, vallási-, társadalmi-) minõsítésének nyomorúságát végigszenvedték, s akár hazai vagy külföldi lágerekbõl, avagy pesti pincemélyi lapulás után érték meg a felszabadulást (és még ma is élnek), nyitott szemmel és értõ szellemiséggel élhetik meg és értékelhetik a szerzõ által perio-
dizált hatvan évet, tudják, hogy miként valósult (valósították!) meg a kitûnõ Tiéd az ország, magadnak építed! valamint az Azé a föld, aki megmûveli! jelszó, s miként élték át a NÉKOSZ-lelkesedéstõl a munkáshatalom gyõzelmét, a Rákosi-despotizmuson át a 1956-os rendszerváltoztatási kísérletet követõ Kádár-konszolidáció korszakai után az 1990-es évek rendszerváltásán keresztül, hosszú életük többféle társadalmi rendszerét. Annak ellenére, hogy Bihari professzor egész eddigi életünket végigkísérõ, távlatos kitekintésû politikatudományi mûve egyetemi tankönyv, és nem a könnyebb olvasmányokhoz szokott olvasó kedvelt mûfaja, akkor is érdemes belefogni. A politológiát tanuló, avagy társadalomtudománnyal foglalkozó, esetleg jogász egyetemisták is találnak benne szakmájukban hasznosítható tanulságokat, ám mindennél fontosabb, hogy a fiatalabb generációkkal foglalkozó közép- és felsõfokon tanító tanár-kollégák is belemélyedve értékesítsék nóvumait. Érdemes, mert a szerzõ, a maga tapasztalatán túl, a huszadik századdal foglalkozó történész kollégák könyveit is behatóan tanulmányozta. (Bihari Mihály: Magyar politika 19442004. Politikai és hatalmi viszonyok. OSIRIS Kiadó, Budapest 2005., 4280 Ft.) Frideczky Frigyes
KEDVES OLVASÓNK! Politikai szempontból egyaránt fontossá vált, hogy lapunk olvasói értsék és támogassák szándékunkat, A Szabadság elõfizetõi táborának növelését. Ezt szolgálja a 8. oldalon kivágható megrendelõlap. Kérjük, segítsen, hogy kezdeményezésünk eljusson leendõ olvasóinkhoz! Lepje meg barátját, ismerõsét azzal, hogy például egy hónapra elõfizeti részére A Szabadságot! Ha lapunk megnyeri tetszését, nyerhetünk egy további rendszeres elõfizetõt, olvasót. Ha szándékunk megvalósul, az segítené A Szabadság anyagi helyzetének stabilizálódását, de hozzájárulna politikánk népszerûsítéséhez is. Kérjük pártszervezeteinket, hogy a megrendelõlapot sokszorosítsák, és a késõbbiekben folyamatosan hasznosítsák. Nyújtsanak segítséget A Szabadságot elõfizetni szándékozóknak, hogy kívánságuk a postához, illetve értelemszerûen a Progressio Kiadóhoz eljusson. Kedves Olvasónk! Köszönjük a segítséget!
A Szabadság MUNKÁSPÁRTI HETILAP Tizenhetedik éve jelenik meg hetilapunk, A Szabadság, Magyarország egyetlen következetesen baloldali, kritikus újságja. Mi mást és másképp írunk a gazdaságról, a politikáról, a külvilágról, az ország, az emberek helyzetérõl, életérõl. Aki olvassa, megismerheti a Munkáspárt céljait, politikáját is. Levelezési rovatunkban sok talán Önhöz hasonló gondolkodású állampolgár véleményével találkozhat. A Szabadság hasábjai nyitottak minden baloldali érzelmû ember, haladó mozgalom, szervezet számára.
8
HÍREK INFORMÁCIÓK
2006. január 27.
Érdekképviselet autóbuszban
miatt , hanem azon kívül, egy használaton kívüli autóbuszban jött létre, ami már önmagában is utal a munkáltatók elutasító, a dolgozók iránti meg nem értõ magatartására. A szakszervezet alapítása amiatt is jelentõsebb eredménynek számít, hogy Magyarországon egyes források szerint a multik több, mint nyolcvan százalékában nem lehet érdekvédelemi tevékenységet folytatni, ahol pedig erre lehetõség van, ott is csak erõs korlátok között mûködhetnek e szervezetek. Jelen esetben az a lényeg, hogy az érdekképviseletiség formai keretei már megvannak, amelyeket idõvel bõvíteni: jogosítványait, mozgásterét ki lehet terjeszteni, ez pedig némi védelmet és biztonságot jelent a munkavállalóknak a feletteseknek való kiszolgáltatottsággal szemben.
Új érdekvédelmi szervezet jött létre a legutóbbi napokban: mintegy ötven dolgozó részvételével január közepén megalakult az esztergomi Suzuki gyár munkásait tömörítõ szakszervezet, amely a Liga érdekképviseleti konföderáció keretében folytatja munkaügyi tevékenységét. Az újdonsült szakszervezet, hazai társszervezeteihez hasonlóan, korántsem irigylésre
méltó helyzetben született: maga a fórum sem a gyár területén a cég vezetõinek tiltása
A Liga szakszervezetek novemberi esztergomi demonstrációja
Magyarország helységei közötti részletes útvonaltervezéshez, útelszámoláshoz használt számítógép, kompletten (monitor, számítógép, billentyûzet, nyomtató) mûködésképesen eladó. Ára: 19 900 forint + áfa. Telefon: 06 (30) 954-5740.
B. Deák András
OLVASSA, TERJESSZE, TÁMOGASSA! A Szabadság Alapítvány számlaszáma: OTP 11705008-20441997
VASAS-EZREDVÉG ZENÉS-IRODALMI ESTEK A Vasas Szakszervezeti Szövetség székházának dísztermében (1086 Budapest, Magdolna u. 57.) XIV. évad elsõ elõadása 2006. január 27-én 17 órai kezdettel
PÁRATLAN PÁROS Kállay Bori és Fonyó Barbara Kitüntetések, papír- és fémpénzek, képeslapok, porcelánok
Anya és leánya zenés show-mûsor
ZONGORÁN KÍSÉR: NEUMARK Zoltán zongoramûvész
adásvétele.
MÛSORVEZETÕK: KASSAI FRANCISKA elõadómûvész BARANYI FERENC József Attila-díjas költõ, mûfordító
VERES ÉREMBOLT,
HÁZIGAZDA: BARANYI FERENC József Attila-díjas költõ, mûfordító
VII. ker. Izabella utca 37.
Belépõjegyek az Ezredvég kerületi aktivistáinál és a Vasas Központi Könyvtár Alapítványnál (VIII., Magdolna u. 57.), valamint a helyszínen kaphatók!
Tel.: 322-4799 HP: 917 óráig.
A jegyek ára egységesen 200 Ft.
MEGRENDELÕ Kérem küldjenek az alábbi címre 1 példány A Szabadság bemutatószámot!* Megrendelem A Szabadság ..... példányát** havi elõfizetéssel (460 Ft/hó) negyedévi elõfizetéssel (1380 Ft/negyedév) féléves elõfizetéssel (2760 Ft/félév) éves elõfizetéssel (5520 Ft/év) Név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . * A bemutatószám megküldését a Progressio Kiadótól kérje (1082 Budapest, Baross u. 61.)! ** Az elõfizetéses megrendelést a hírlapkézbesítõnél, a Magyar Posta hírlap-ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban lehet leadni. Kettõ vagy több példány azonos címre történõ postázását a Progressio Kiadó is vállalja.
"
nk! ezzü k é l Em
A kompromisszumok mestere
A magyar történelmet is sûrûn behálózták a szabadságharcok, reformmozgalmak, forradalmak. Voltak azonban olyan idõszakok, amikor az erõviszonyok nem tették lehetõvé a nyílt, közvetlen nekirugaszkodásokat, ilyenkor a bölcs politikusok keresték a kompromisszumos megoldásokat. A megegyezések egyik legnagyobb mestere volt Deák Ferenc, akit méltán neveztek a haza bölcsének. Söjtörön született 1803. október 17-én és százharminc éve, 1876. január 28-án halt meg Budapesten. A polgárosodás és függetlenségi törekvések kibontakozásának bonyolult, mozgalmas évtizedeiben érett politikussá. Az 183236-os reformországgyûlésen indult pályája, s mértéktartó, higgadt retorikájával, javaslataival (közteherviselés, törvény elõtti egyenlõség, lelkiismereti szabadság, az állam és egyház szétválasztása stb.) hamarosan a bécsi udvarral és az elavult feudalizmussal szemben álló ellenzék egyik legtekintélyesebb vezetõje lett. A Széchenyi és Kossuth között kibontakozó vitákban rokonszenvezett ugyan a legnagyobb magyar elgondolásaival (mert Kossuth terveit túl radikálisnak tartotta), ám minden biztatás ellenére sem volt hajlandó Kossuth Lajossal szembefordulni. Mindig kerülte az éles összeütközéseket és középutas, békés érveléseivel nagy hatással volt nemes kortársaira. Az 1848-as polgári forradalom és habsburgellenes szabadságharc kitörésekor a Batthyány-kormány igazságügyi minisztere, de a szeptemberi fordulat idején, amikor véget ért a szabadságharc békés
szakasza, lemondott tisztségérõl. Ekkor visszavonult kehidai birtokára, s itt vészelte át a legkritikusabb idõket. 1854-ben Pestre költözött, ahol hamarosan a liberális nemesség vezére lett. A Felirati Párt élén negyvennyolcas politikát folytat. A Pesti Naplóban megjelent írásaiban ugyancsak követelte a 48-as törvények visszaállítását, de tartózkodott az aktív fellépésektõl. Meghirdette az önkényuralommal szembeni passzív ellenállást (a közéletbõl való visszavonulás, az adófizetés megtagadása), miközben élesen bírálta az országot gyarmatosító bécsi udvart. Deák meglátta, hogy a hatvanas évek második felétõl, mind a magyar uralkodó osztály, mind a birodalom meggyengült. A magyar nemesség kifulladt, engedett a negyvennyolcból, felhagyott a passzív ellenállással, Bécs a poroszoktól elszenvedett katonai vereség miatt már csak a magyarok segítségével tudta ingatag hatalmát fenntartani. Elérkezett tehát a kölcsönös engedmények ideje. 1865. április 16-án a Pesti Naplóban megjelent névtelenül Deák Feren húsvéti cikke, melyben felvetette a kiegyezés lehetõségét: arra kell töreked-
Deák Ferenc ni, hogy mind a birodalom biztonsága teljesen eléressék, mind a magyar alkotmány alaptörvényei a lehetõségig fenntartassanak
Bécs értett a szóból. Megindultak a tárgyalások, melyeket átmenetileg csak az 1866-os poroszosztrák háború szakított meg. Ebben a helyzetben született meg az 1867-es kiegyezés. Deák a tárgyalások során nagylelkû volt az osztrákokkal szemben, mert nem használta ki Bécs katonai vereségének lélektani hatását: a kicsikart engedményekre nem lehet tartós megállapodást építeni. Magyarország a birodalom részeként autonómiát kapott. Ez a dualista keret az 1918-as õszirózsás forradalom kitöréséig maradt fenn. Deák Ferenc a kiegyezés után megalakult Andrássykabinetben nem vállalt kormányfunkciót, de mint szürke eminenciás továbbra is befolyásolta a döntéseket. Hegedûs Sándor
A köztársaság kikiáltása A II. világháború után újjászületõ Magyarországon számtalan társadalmi kérdés mellett az államforma rendezésének ügye is felvetõdött. Így került sor hazánk történelmében nem elõször, de nem is utoljára a köztársaság kikiáltására, amelynek elnökévé 1946 február elején a kisgazdapárti Tildy Zoltánt választotta a parlament. Hasonló lépésekre már korábban is volt példa: az õszirózsás forradalom után Magyarország népköztársaság lett, Károlyi Mihállyal az élén. Az ezt követõ proletárdiktatúra pedig a Tanácsköztársaság nevet viselte. A felszabadulást követõen újból felmerült elsõsorban szociáldemokraták körében a vörös gróf köztársasági elnökké választásának gondolata, az elképzelést azonban a betegesen dogmatikus Rákosi
hívei és az 1945-ös választási gyõzelmüktõl vérszemet kapott kisgazdák is elvetették. Tildy Zoltán református lelkész személyében és általában a republikánus rendszerváltásban népi balosok, szocdemek, kommunisták, radikális és polgári politikusok azonban egyetértettek. A Független Kisgazdapárt jobboldalán helyet foglaló úri Magyarországban gondolkodó kiskirályok, illetve Mindszenty József hercegprímás vezetésé-
vel a klérus megvétózták az új államformát arra hivatkozván, hogy ezt a kérdést késõbbre kell halasztani. Valójában a jobboldal nyíltan a szentkorona -eszme és az ezeréves apostoli királyság mellett foglalt állást: egyes források szerint a római katolikus egyház hazai vezetõje felajánlotta a magyar trónt Habsburg Ottónak. Bár azóta hazánkban köztársasági államforma mûködik, a régimódi szentistváni állameszme maradványait máig sem sikerült felszámolni: még napjainkban is számos katolikus hívõ példaképének tekinti a modern világot elfogadni képtelen Mindszenty József bíborost. B. Deák András
VESZTESÉGEINK Timár László, aki 1951 óta volt a párt tagja, 75 éves korában elhunyt. Orosházi alapszervezet Sipos József, aki 1948 óta volt a párt tagja, 79 éves korában elhunyt. Budapest, XXII. kerületi alapszervezet Kibili János, aki 1947 óta volt a párt tagja, 78 éves korában elhunyt. Budakeszi alapszervezet Özv. Vadon Gáborné, aki 1946 óta volt a párt tagja, 79 éves korában elhunyt. Kisvárdai alapszervezet
EMLÉKÜKET KEGYELETTEL MEGÕRIZZÜK
A Munkáspárt központi politikai hetilapja Felelõs szerkesztõ: Szabados Judit Szerkesztõség: 1082 Budapest VIII., Baross utca 61. Telefon: 313-5420 (közvetlen); 334-1509/22 m. Telefax: 313-5423 Lapterjesztés: Szigeti Endréné, tel.: 334-1509/23 m. A Szabadság e-mail címe:
[email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató ISSN 0865-5146 Hírlapárusítás formájában terjeszti a Lapker Rt. Budapesten és vidéken. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága, 1008 Budapest, VIII. ker., Orczy tér 1. Elõfizethetõ valamennyi postán, a kézbesítõknél, e-mailen:
[email protected], faxon: (06-1) 303-3440. További információ: 06 (80) 444-444. Elõfizetési díj: egy évre 5520 Ft, fél évre 2760 Ft, negyedévre 1380 Ft, egy hónapra 460 Ft. Szedés, tördelés: Progressio Kft. Nyomtatás: Oláh Nyomda, 1211 Budapest, Központi út 6971. Felelõs vezetõ: Oláh Miklós vezérigazgató.
A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu