BETEGEK ESETEI: A rokkantak ügyében egy igazságügyi orvos szakértő is megszólalt a „Lelki egészség fórumon” név nélkül, idézem: „A munkám közé tartozik a megváltozott munkaképességűek bíróságra benyújtott NRSZH vélemények felülvizsgálata. A törvény-tervezetet is már terminátornak neveztem, ami az emberek elpusztítására van beprogramozva. A betegek elveszítik egzisztenciájukat, elvész a jövőképük. Perspektívátlanság, stressz, félelem, szorongás, depresszió. Végső megoldás a lassú népirtás. Mindennek vannak felelősei: a törvényalkotók és a végrehajtók. Lehet, hogy ők éjszaka nyugodtan alszanak, de az sem kizárt, hogy azon az éjszakán + 1 öngyilkos lesz. A Miniszterelnök egy beszédben mondta 2012ben: „Szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat”. Ilyet én sokat láttam: Szoros volt a nadrágszíj, csak egy apró hiba csúszott az értelmezésbe, hogy a nadrágszíj igen szoros volt, több ember nyakán is, a szíj másik végét egy stabil tárgyhoz rögzítették, így ez a bizonyos szíj egy halottat tartott. Erre utalna az a bizonyos mondat”?- fejezte be mondandóját az igazságügyi orvos szakértő. Felülvizsgált betegek esetei, akik nem lettek egészségesebbek, mégis elvették, vagy csökkentették ellátásukat! Ettől sokkal több szomorú, olykor tragikusan végződő eset érkezett, és érkezik hozzánk.
1. beteg esete: 17 évesen volt az első mélyvénás trombózisom, amikor egy érfestés kiderítette az artériák csökevényes fejlődését és kóros összeköttetéseit a vénákkal. 20 éves korom tájt aztán elkezdődött az izomsorvadás a farizmok körül. Mára érinti a hátsó combizmot is. Mértéke totális, teljes. 27 évesen egy újabb trombózis után leszázalékoltak, mert addigra kifejlődtek nálam a vénás elégtelenség jelei is. 2002-ben lett megállapítva, hogy örökletes trombofília is hozzájárul a sorozatos rögösödéhez. Összesen az évek során 4 mélyvénás trombózis zajlott. 2009-ben rehabilitációs járadékos lettem. Elhelyezkedtem egy akkreditált foglalkoztatónál ahol az ülő munka (szalagrendszer volt) következtében tüdőembóliát kaptam. Ezért felmondtam a cégnél és a rehab. letelte előtt pár hónappal beadtam egy rokkantsági nyugdíjigényt. Ez 2011 októberében történt. Az I. fokú orvosi bizottságot nem hatotta meg a munkavégzés alatti embólia, százalékomat 53-ról 44-re csökkentette. Ezzel ki is pottyantam a nyugdíjrendszerből, ugyanis 2012-vel megszűnt az. Ettől függetlenül fellebbezést nyújtottam be. A II. fokú vizsgálat: 43 % 36 hónapra. A bizottság rehabilitálhatónak véleményezett, holott térségünkben alig van munkalehetőség. 36 hónap múlva a nyílt munkaerő piacon találom majd magam. 54 évesen, óriásira dagadt lábbal, izomsorvadással és a veszéllyel, hogy bármikor kaphatok egy újabb vérrögöt. Most pl.: egy hasi UH megállapította, a vesémben is infarktus zajlott le a közelmúltban. Fogalmam sincs, hogy fogok megélni a segélyszerű rehabilitációs ellátásból? Nincs férjem, nincs élettársam. Senki nincs, aki érdemben segíteni tudna anyagilag. El vagyok nyakig adósodva, hiszen 2012 januárjával megszűnt mindenfajta ellátásom. Folytatás I.: Valahová muszáj leírnom. Tegnap óta nagyon rosszul vagyok. Szívem összevissza ver, ájulásérzések jönnek rám. Biztos, hogy közrejátszik az idegesség. Ma kaptam kézhez a határozatot. Ebben leírták a 4 fajta zavart, ami trombofíliához vezetett. Ez 30-40 % a táblázat szerint, és adtak 20 %ot. Azt írja az izomsorvadás súlyos fokú, a mozgásban 6 %-ban akadályoz. Folytatás II.: Most jövök a háziorvostól. A doktornő nagyon ideges lett. A tüdőembóliás eredményem meg lett hamisítva! Teljes egészében lehagyták az ultrahangos leletről azt a részt, ami jelezte a rögöt. Azt írták: jó kamra funkciók, stb.. Holott az eredeti lelet úgy szólt: jobb kamrában fokozott nyomás stb. Hát ilyen nincs! Ilyet orvos nem csinálhat!
2. beteg esete: Nyolc éve vagyok rokkant. Két éve a 67 %-ról leminősítettek 51 %-ra, és rehabilitációs járadékot kaptam! Munkát nem tudtak ajánlani a betegségeimből kifolyólag. Én sem találtam, hisz többet voltam kórházban, mint otthon! 2012. február 29-én lejárt a rehabilitációs járadékom! A munkaügyi központban mondták, hogy adjam be a kérvényt az újabb felülvizsgálatra! A NYUFIG-nál február 12-e előtt nem fogadták el a papírokat, mert, még ellátott vagyok! A munkaügyi központban regisztráltak, mert azt mondták így 3 hónap után jogosult leszek, aktívkorúak ellátására, ha addig nem rendeződik a rokkantosítás! Márciusban ért a meglepetés, hogy nem kapok semmiféle ellátást! Tehát február 14-én kaptam utoljára ellátást! Egyedül élek, teljesen pánikba estem, mi lesz most! Arra a kérdésemre máig nem kaptam választ, hogyha a 2010. 07. 28-án kiállított papírjaimon az van, hogy a következő felülvizsgálat ideje 2012. 05. hó akkor miért hagytak teljesen ellátatlanul? Úgy éreztem és érzem, hogy halálra ítéltek! Mert mindenhol másképpen tájékoztatnak. Most kaptam február óta 22 ezer forint aktívkorúak ellátását és előtte 15 ezer forint segélyt. Tehát 3 hónapra van 37 ezer forintom: márc., ápr., máj. Ezt kellene beosztanom! Soha nem gondoltam, hogy 14 éves korom óta kemény fizikai munkát végzek és 31 éves munkaviszonnyal, betegen, éhesen élem a napjaim! Soha nem volt egy feladatlan csekkem, most belekerültem egy adósságspirálba és lehet, hogy a vége a lakásom elvesztése lesz. Ezt nem élem túl! Hiába van „közgyógy” ellátásom, ha nem elég a keretem, már 2 hónap alatt lefogy róla! Most itt állok asztma, allergia és szívgyógyszer nélkül! Ha van valaki, aki azt mondja, hogy nem tapostak a földbe engem, akkor állok elébe és megengedem, hogy beossza a pénzemet! Én megtanultam, a betegségeimmel együtt élni, bele kellet nyugodnom, hogy nem tudok tömegközlekedési járművön utazni és még sok mindent, megtanultam elviselni! Azt viszont nem tudom elviselni, hogy romlani fog az állapotom, mert éhezek, mert nem tudom bevenni a gyógyszereim, mert rettegek, hogy elvesztem a lakásom! Tovább nem tudom írni, mert nem látok a könnyeimtől Egy halálra ítélt utolsó kívánsága, hogy ez a levél eljusson olyan ember kezébe, aki ezek után ki meri jelenteni, hogy engemet nem tapostak el, mint egy csótányt, csak azért, mert beteg vagyok! Nahát, ez lenne az a bizonyos arányos teherviselés? Ha letelik a rehabilitációs járadék, lehet életem végéig nem kaphatok új ellátottként a minimálbér 30 %-nál többet (ennek összege most 27.900 Ft).
3. beteg esete: 2005-ben derült ki, mellrákom van. Műtét után kaptam a szokásos kezeléseket. Mire a kemoterápia kezelés lejárt, 42 évesen 67 %-os rokkantsági nyugdíjas lettem. Következő felülvizsgálat 2008-ban volt, és ekkor 50 %-ot kaptam, de az ellátásom nem lett kevesebb. Közben folytatódtak a kezelések, vizsgálatok. Voltak problémáim: egy petefészek ciszta alakult ki, amit el kellett távolítani. Beteg lett a májam, sokszor hánytam. Magas lett a koleszterinem és a cukrom. Közben kaptam egy értesítést, hogy Székesfehérvárra kell mennem 2010. április 08-án felülvizsgálatra. Volt sok vizsgálati eredményem, és kész lett a háziorvosi beutaló is, és mindent kitöltöttem, amit kellett. (A nőgyógyászati műtétre április 21-re voltam előjegyezve.) A papírokat bekérték, de vizsgálat nélkül jöttem ki. Az orvos közölte, Ő még kér vizsgálatokat: pszichológiai, diabétesz, érsebészet, Onkológia, gasztroenterológia. Ismét háziorvoshoz beutalókért, időpontkérés. Mire mindennel végeztem már augusztus volt. A leletekről fénymásolatot készíttettem, még a kézzel írt pszichológiai leletről is (rossz volt a számítógép). A következő felülvizsgálati időpontom 2010. október 13-ra szólt. Papírjaim bekérése után 30 percre hívtak be. Az első kérdés, mennyit iszik hölgyem? És a hangnem! Durván közölte az orvos, hogy maga nem volt képes elvégeztetni a vizsgálatokat, rendetlen nőszemély! A pszichológusi papírt bárki írhatta, még maga is! Na menjen, és keresse meg a papírokat, és jöjjön vissza, ha megtalálja. Nem voltam bent talán 5 percet sem, de vizsgálat nem volt, és még vérnyomásmérés sem. Még azt vágta hozzám, 40 % és ha nem tetszik, lehet fellebbezni. Kiborultam, mert áprilisban ez az orvos mézes-mázas volt velem, most meg porig alázott.
Nem voltam rest, a főnökének mindent megírtam, és az orvosnak adtak igazat. Ez nem volt meglepetés. Közben megjött a határozat is, 31 % és ebben is az szerepelt, agresszívan viselkedtem. Ez aztán nem jellemző rám. Fellebbezés, és sajnos az ideggondozóba kötöttem ki, mert napokig csak sírtam. Ott elmondtam mi bánt annyira, és kaptam nyugtatót. Szükséges volt. A kézzel írt szakvéleményt is átírták. A következő időpontom 2010. december 16-ra szólt. Papírok bekérése után 30 perc múlva hívtak, vetkőzés, mert vizsgálat is lesz. Nem ért meglepetés, hisz tisztán és rendesen mentem oda. Vérnyomásmérés, és a többi, és az orvosi szakvélemények mind rendben voltak. De volt egy kérdés, amire őszintén feleltem: miért kell most pszichológushoz járnom? A válaszom: kérdezze meg a kollégáját, miért vágott haza idegileg? És melyik műtét volt megrázóbb? A második, mert az ultrahangnál nem vették észre, nem a hólyagban van kevés folyadék, hanem ott más nőtt. Nőtt, és fájdalmaim voltak tőle. Öltözhet, végeztünk. Kint tessék várni, mert más is szeretne beszélni magával. Én 2011. március 07-én kaptam kézhez a határozatot, melyben 45 % lett egészségkárosodásként megállapítva. Továbbra is 27.000.- Ft, amit kapok. Nekem ez jutott, a semminél több. Munkahely nincs, és még remény sem, pedig az hal meg utoljára. Amikor már azt hiszi az ember, nem éri meglepetés, kap egy levelet, és közlik vele: vissza is kell fizetni, mert jogtalanul vettem fel a nyugdíjamat. Hát kicsit meredek volt, de majd megoldjuk. Levelezés, mert csak részletre megy a dolog, és így is nehéz. A férjemnek van munkahelye, de a sok fizetni való, alig marad valami itthon. Ha már egyszer odáig jutok, hogy a gyógyszert nem tudom kiváltani, mert kell kenyérre, akkor kenyeret veszek.
4. beteg esete: 57 éves elmúltam. 2007-től rokkantnyugdíjas lettem. Előtte közel 38 évet folyamatosan dolgoztam. Az ízületeim tönkrementek. Eltörött a bokám, alig tudtam járni. Súlyos csontritkulásom, krónikus magas vérnyomásom, szívbetegségem van. Ekkor 67% rokkant lettem. Két év múlva újra eltörött ugyan az a bokám, csak akkor kívül. Most kívül belül vasak tartják egyben. 500- 600 méter gyaloglás után le kell ülnöm, mert nagyon fáj a lábam, meg a csontritkulástól a gerincem is nyomja az idegeket, teljesen elzsibbadok, és hajlok össze, mint az U szeg, annyira fáj az állás, de ülni sem tudok sokáig, mert akkor is nagyon fáj a hátam. Ilyenkor ledőlök egy kicsit, aztán folytatom elölről. Következő felülvizsgálatokon kaptam 52 majd 51 %-ot. Tavaly még hozzájött a pajzsmirigy betegségem, amit még most is kezelnek, és vizsgálnak folyamatosan. A lábamból ki kellene venni a vasakat, de közölte az orvos, hogy akkor egy rossz lépés, és újra eltörik a bokám. Ettől nagyon félek, nagyon sokat voltam már gipszben. A lényeg, hogy ez év Április közepén visszahívtak felülvizsgálatra, ahol kb. 10 perc alatt végeztek velem, majd hazaküldtek. Május 4én megkaptam a végzést, amiben közölték, hogy az állapotom javult (bár ezt egyetlen orvosi papír sem igazolja, legfeljebb nem lett rosszabb, mint volt) ezért május 1-től semmilyen ellátásra nem vagyok jogosult, mert csak 25 % az egészség károsodásom. Én azóta is, nap, mint nap „megyek” munkát keresni, de első kérdés, hogy mivel voltam leszázalékolva? Ezek után közlik, hogy emelni kell, sokat kell gyalogolni, vagy állni és én ezt nem fogom tudni csinálni. Ami sajnos igaz is, bár megpróbálnám, ha felvennének. Legalább 50-60 helyre elküldtem interneten az önéletrajzomat, de még csak válasz sem érkezett. Május 29. megszűnik az egészség biztosításom is, nem tudom, miből fizessek havi 6.390.- Ft egészség biztosítást? A legfontosabb gyógyszereimre sincs pénzem, pedig a vérnyomásom napi 2 tabletta után is 190 volt a felülvizsgálaton.
5. beteg esete: Sajnos már csak gondolatban tudok messze menni, már a napi bevásárlás is gondot jelent.
2005. január 5-én kaptam egy aorta műbillentyűt, azóta vérhígítót szedek, nagyon magas (olykor 220/ll5 is) vérnyomással. Két lehetőségem van, vagy túlélem a rám nehezedő nyomást, vagy nem. Ez egyrészt a gyógyszerhez jutás módszeres korlátozásában, közgyógy lista folyamatos szűkítése. Másrészt az egészségügyi ellátás színvonala. Nincs erőm sem fizikai, sem anyagi, sem mentális, hogy képes legyek szembeszállni velük. De, valahogy rá kell ébreszteni a társadalmunkat arra, hogy aki ma egészségesnek tűnik, holnap róla is kiderülhet, hogy beteg. Egy vagyok abból a több tízezerből, akinek ellátását, május elsejével megóhajtotta szüntetni az illetékes kormányhivatal. Ehhez a bizonyos levélhez kaptam egy igénybejelentő lapot, a 3215-os nyomtatványt, egészségkárosodott személyek ellátásaihoz. Ezt kitöltve beküldtem, és ezt a nyomtatványt aláírattam a gondozónőmmel is, akinek a jelenlétében készítettem el a küldeményt. Jelen helyzetben ott tartok, hogy az ellátás megszüntető határozat még jogerőre emelkedése előtt vissza lett vonva, új igénylőként berendeltek felülvizsgálatra, amelyen megjelentem, de a távollétemben ugyanazon a napon, ezen az ügyszámon elindított eljárást beszüntették. A komplex felülvizsgálaton az orvos-szakértő közölte, hogy a 72 %-ról, 75 % lesz, de csak két évre. Az illetékes Hivatal lépését várom ezek után. Abban csak reménykedem, hogy pénzt elvenni nem tudnak tőlem. A remény csak remény marad, mert új belépőként az ellátások drasztikusan és végérvényesen lecsökkennek.
6. beteg esete: Egészen 2010. novemberig rokkantsági nyugdíjas voltam. Hosszú évek óta naponta 4-szer inzulinozom magam. Ez a terhesség alatt kezdődött, és így maradt.(A fiam most fog végezni a jogi egyetemen). Ehhez még jöttek egyéb komoly problémák: vizelet- és széklettartási gondok, illetve rendszeres pszichiátriai kezelés alatt is állok, 3 hétig voltam nemrég az osztályon bent fekvő beteg súlyos depresszió miatt. Állandóan fenyeget a bekómálás veszélye, többször volt, hogy nem tudtam magamról. Szóval 2010-ben 50 %-os rehabilitációs járadékos lettem. A rehabilitálhatóságot nem fogadtam el, fellebbeztem. Végül ügyvédet bíztam meg, és munkaügyi pert indítottunk. Bírósági tárgyalás: 2012. június 21. Jelen van az NRSZH képviselője, és közli, hogy nem fogadja el a szakértői véleményt. A bíró arra próbált rábeszélni, hogy mondjak le a per további folytatásáról, mert, ha nyernék is (amire az ügyvédem szerint nagy esély van) akkor sem járok jól anyagilag. Sőt még rosszabbul, mintha lemondanék a folytatásról. Ugyanis az NRSZH elmondta neki: pernyerés esetén vissza kell fizetnem a 2012-ben felvett rehabilitációs járadék teljes összegét, mert ha visszakapom a rokkantsági nyugdíjas minősítést, és az ahhoz rendelt rokkantsági nyugdíjat, akkor az csak 2011. decemberig jár, mivel utána ilyen ellátás nem állapítható meg. Mivel 2010. novembertől 2012. júniusig rehabilitációs járadékban részesültem, erre pernyerés esetén 2012-ben nem lennék jogosult, mert ilyen ellátás sincs ez évben, ezért a teljes rehabilitációs járadék összeget vissza kellene fizetnem. Helyette kaphatnám új igénylőként a nagyon alacsony összegű rehabilitációs ellátást. De miért új igénylőként? Folyamatosan beteg voltam, egy napot sem voltam jobb állapotban! Még jó kedélyűen felvilágosított az NRSZH fiatal jogásza: csak akkor lenne más a helyzet, ha beadtam volna a március 31-ig az „önkéntes kötelező” felülvizsgálati kérelmet. Nekem ilyet nem küldtek, sőt telefonos érdeklődésére közölték, hogy nekem ezzel nem kell foglalkoznia, mert rehabilitációs járadékos vagyok.
Honnan is tudtam volna, hogy nekem ezt az önkéntes kérelmet kellett volna kierőszakolnia a NYUFIGtól, amikor még ügyvédem is a tárgyaláson szembesült, az NRSZH jogértelmezési trükkjével. Na így lehet úgy pert nyerni, hogy anyagilag vesztes lesz a beteg. Az egész folytatása így értelmét veszti, mert ugyan folytathatom a pert, és erkölcsi elégtételt szerezhetek, de az a győzelem majd félmillió forintomba kerülne. Felfoghatatlan fordulatokkal rukkolt elő ebben az ügyben is az NRSZH, kb. így néz ki a hozzáállása: Megvédted az igazadat? Nesze neked, anyagilag akkor is tönkreteszlek!
7. beteg esete: Szeretném leírni 20 éves, sérülten született gyermekem, Dávid felülvizsgálatát. Előzmény: A gyermeket egyedül nevelem, mert férjem 8 éve elhunyt, és én is rokkantnyugdíjas vagyok. Másfél évvel ezelőtt, mikor 18 éves lett a fiam, az árvaellátás tovább folyósítása miatt kellett mennünk az OORSZI vizsgálatára. Első fokon 71 % egészségkárosodást állapítottak meg, 3 évre. Mivel Dávid munkát nem fog tudni találni, 2012. év elején kértem a rokkantsági járadék megállapítását részére, melyhez nem kell munkaviszonyt igazolni, feltétele, hogy 80 %-ot elérje az egészségkárosodása, és ez 25 éves kor előtt legyen megállapítva. Az ellátás havi összege: 33.600.- Ft. Az orvosi igazolások alapján állapota nem javult, sőt rosszabb IQ- val a "BIZOTTSÁG" most 51 %-ot állapított meg részére. Közben kiderült, hogy Dávid, ha meg is kapta volna a szükséges 80 %-ot, akkor sem kaphatná az árvaellátást és a rokkantsági járadékot is. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon többszöri érdeklődésünkre mindig szorgalmazták a rokkantsági járadék megállapítását, és határozottan állították, hogy mindkettő ellátást kaphatja. Azóta kiderült, hogy mégsem. Csalódottságomban, már a kinyomtatott fellebbezést összetéptem, de azóta sem tudok megnyugodni. Amit nem értek, az orvosi vizsgálatnál: NEFMI 7/2012 rendelet alapján kell a %-ot megállapítani betegségek szerint. Dávidnál megállapított IQ: 49 - a rendeletben ehhez 51-69 %-ot lehet megállapítani. A gyermekem az orvos szerint erre 35 %-ot kapott. Felháborító, hogy egy orvos, látva, hogy milyen kiszolgáltatott egy ilyen fiatal, képes lelketlenül így dönteni. Én elhiszem, hogy az ország gazdasági helyzete miatt most csökkenteni kell a rokkant nyugdíjasok számát, de miért ezekkel a gyerekekkel kell szórakozni. Nagyon remélem, hogy nem azt feltételezik, hogy ezek a gyerekek is csalók és nem akarnak dolgozni. Az 51% amit megállapítottak arra elég, hogy Dávid kapja az árvaellátást továbbra is, és reménykedjen, hogy egyszer talán, majd talál magának munkahelyet, amit én nem tudok elképzelni. Nem hiszem, hogy akkor is így döntene, ha az Ő családjában lenne egy ilyen gyermek. Azért egy 50 körüli IQ-val rendelkező gyermek elég nagy gond, és persze ehhez még van egyéb betegségük is. Azért írtam le a helyzetünket, mert kilátástalannak látszik ezeknek a gyerekeknek a jövőjük. A mi helyzetünkön most nem változtat, hogy 51, vagy 80 %-ot kaptunk, mivel a két ellátást nem folyósítják együtt, de van az ismeretségi körünkben olyan fiatal, aki 50 alatti IQ-val semmilyen ellátásra nem lesz jogosult. Megkapta az 50 %-ot, de munkát nem tud végezni, munkaviszonyt nem tud igazolni, ezért részére nem jár semmi. Nem tudom elképzelni, hogy ezeknek az orvosoknak van lelkiismeretük? A csalókkal, nem betegekkel legyenek kemények, de az olyan fiatalokról, akik nem tehetnek arról, hogy ilyen helyzetben vannak, talán tanult emberként nem szabadna így dönteni. Ezek a gyerekek így születtek, fel sem tudják fogni csökkent értelmi képességeik miatt a helyzetüket, nem tudják megvédeni magukat, többségük nem véletlenül gondnokság alatt áll, és rajtuk kell spórolni? Mi lesz velük, ha szülők már nem védik őket? SZOMORÚ!
8. beteg esete: Esetem leírását példaként szeretném bemutatni, mert a visszaminősítések már régebben kezdődtek, és folyamatosan szigorodtak. Nagyon sok ember kiesett már korábban is a rendszerből, de a mostani felülvizsgálatok visszaminősítései egyre gyakoribbak. Én, 44 évesen, lényegében orvosi műhiba miatt lettem rokkant, mert nagyon túladagolták nálam a szteroidot. Mellékhatásként a túladagolt szteroid nagyon sok problémát okozhat. Okozott is. Több trombózist kaptam rövid idő alatt, meg rengeteg más problémát még, amit nem részletezek. Az okokozati összefüggések kivizsgálásakor kiderült, hogy nagyon súlyos (addig rejtett) trombofiliás genetikai hajlamom is van, amit a túladagolt szteroid mellékhatás hozott a felszínre. 2000-2007-ig annyira béna volt a jobb karom, hogy se mosakodni, se öltözni, semmit se tudtam önállóan csinálni. Szó szerint mások ápolására szoruló személy voltam, 3 nyaki porckorong rendellenesség miatt! Állapotrosszabbodást adtam be 2000. április hóban, amikor, egyik kórházból a másikba feküdtem hónapokig! Az állapot rosszabbodásomat nem ismerték el. Egészen 2007-ig a Rehabilitációs Klinikán fizikoterápiára, gyógytornára kellett járnom, kezelésekre naponta, kétnaponta. 2008-ban érgyulladásos szövődménnyel, nagyon nagy rög lett a lábamban, ami nem múlt el azóta sem, az élethosszig véralvadásgátló terápia ellenére sem! 2011. május hóban 72% végleges állapotú lettem, amit 2011. július 4-én újabb felülvizsgálat alkalmával II. fokon, már 64 % egészségkárosodási mértékre csökkentették úgy, hogy csaknem 60 évesen még 2013. júliusi soros időpont megjelöléssel is "kíváncsiak rám"! Hogyan lehetséges az, hogy mindössze 1-2 hónap alatt ilyen jelentős javulás következett be az állapotomban mindenféle beavatkozás nélkül? Ugyanakkor, a valóságban, azért mentem II. fokra, mert egyre rosszabbá vált az állapotom. Objektív lehet-e az olyan vizsgálat, amelynél a konkrétan a 10 meglévő, súlyos betegségem közül, mindössze a fele (5) betegség alapján állapítják meg az egészségkárosodás mértékét?
9. beteg esete: Betegségem 1986-ban, 26 éves koromban kezdődött. A kálváriám egy fogászati beavatkozással kezdődött, egy fogtöméssel, amely fájdalmas maradt, és néhány nap után kihúzásra került. A fájdalom azonban nem múlt hetek múlva sem. További fogak kerültek kihúzásra, kb. 15 db, de a fájdalmas terület csak egyre nagyobb lett, és már elviselhetetlenségig fokozódott. Közben dolgoztam, tanítottam, bár egyre keservesebben ment. Végül a győri idegsebészeten trigheminusz neuralgiának definiálták. (Bp-i "amerikai úti" idegsebész ellenvéleménye ellenére.) Mivel ez még 1987-ben volt, és dolgozni akartam, ill. más alternatív gyógymódokat Magyarországon nem lehetett elérni, vállaltam a győri idegsebészet által javasolt műtétet: "Gasser-dúckoagulatiót”. A műtét során az egyik arc fél agyalaptól induló, három osztatú beidegzését elégették, így az érzéketlen lett véglegesen. Ennek következményeiről nem világosítottak fel, (arcizom-károsodások, beszéd- és étkezési problémák, szemkönnyezés megszűnése) a műtét nem is sikerült. Fájdalmaim még elviselhetetlenebbek lettek, már az egész fejre, nyakra kiterjedtek. Az illető idegsebész véleménye, hogy: még átvághatja a tarkó alatti idegpályákat, és akkor idézem szavait: "a cigarettát is elnyomhatjuk az arcán". Ezt a műtétet nem vállaltam. Ezek után a Bp-i neurológiai klinikára mentem, ahol hónapok alatt, különböző gyógyszeres kezelésekkel valahogy kibírhatóvá vált az állapotom. Visszatértem a tanításba, de hamarosan az egész folyamat újra kezdődött. Ekkorra már kiderült, hogy a műtét következtében az állkapocs mozgatása úgy károsodott, hogy szinte teljesen elkopott az izület. Fogászati klinikai próbálkozások következtek, 3-szori hídcserékkel, hogy valahogy kitámasztható legyen az elkopott ízület. Végül az ottani orvosnő kimondta, hogy mást nem tud tenni, a tanári pálya nem fog menni. Végül egy német orvos csoport, gnatologus-fogász állította helyre, legalább nagyjából a fogazatot. Kiderült, az addigi beavatkozások, kezdve az idegsebészeti műtéttel, több ponton hibásak voltak, és csak rontottak az állapotomon.
Erre már a társadalombiztosítás nem nyújtott semmilyen segítséget. 1997-ig kb. egy panellakás árát költöttük csupán a túlélésemre. Az évek során további súlyos betegségeim is lettek. Felülvizsgálatkor ebből mindösszesen 4 félét vettek figyelembe. 1992-ben lettem először rokkant státuszú, és az is voltam 2010-ig. Ekkor részemre rehabilitációs járadékot állapítottak meg, 50%-os egészségkárosodással. A rehabilitációs járadék letelte után, új belépőként, lehet, csak a minimálbér 30 %-ra lennék jogosult. Ez örökre elvenné a lehetőséget, hogy önállóan el tudjam magam tartani. Ha kikerülnék a rendszerből, oda soha többé nem kerülhetnék be, mivel nem tudnék legalább 1.095 napot dolgozni 5 év alatt. Fellebbezés után II. fokon ugyanezt, ezért MÜ-i bírósághoz fordultam, mely során az igazságügyi szakértő alátámasztotta az én véleményemet, és sem egészségileg, sem foglalkozásilag nem tart rehabilitálhatónak. A bírósági döntés még nincs meg, és ismerjük több esetből, hogy a NRSZH az IG. Ügyi szakértő véleményét nem fogadja el. Ez abszurd, és leginkább csak az időhúzást szolgálja. Sérelmes számomra, hogy egy orvosilag nem rehabilitálható állapotot, melyet igazolhatóan állandó gyógykezelésekkel tudok csak fenntartani, rehabilitálhatónak minősíttek. A hangvétel, amit az I. fokon megütött az orvosnő: "Hát miért hitte el, amit akkor anno, az idegsebész mondott? Egy tanár felmérhette volna, hogy mi a helyzet, azzal az idegpálya-átmetszéssel”! A már másfél éve tartó pszichikai terror többször eredményeztek állapotromlást, melyet a jelenlegi orvoslás csak nehezen, és hosszadalmasan, vagy sehogy sem tud kezelni, ennek minden anyagi és eszmei kárát az új törvénykezés rám, és családomra hárította.
10. beteg esete: Leírom a történetem, mert igazságtalannak tarom, amit műveltek velem. 57 évet betöltöttem, és kidobtak még a rendszerből is. Hat évesen mumpszos lettem, és ráment a jobb fülemre. Ez egy szövődmény, ami gyógyíthatatlan, nem műthető, és hallókészülékkel sem oldható meg. 2004-ig senki nem foglalkozott velem, hogy nem hallok a jobb fülemre egyáltalán. Tehát egy oldali hallásom van, de a bal fülemre is csökkent a hallásom. Sehova nem tudok elhelyezkedni dolgozni lassan 10 éve, mert az üzemorvosok nem engednek dolgozni, mivel nem hallok rendesen, és a másik fülem is károsodna. Ez egy ördögi kör. Elmentem, hogy kapjak valami segítséget a nyugdíjfolyósító intézettől, és elküldtek felülvizsgálatra, magán úton, ez 2004-ben történt. Azóta megváltozott munkaképességű voltam, de járadékra és pénzbeli juttatásra nem voltam soha jogosult. Kaptam egy olyan határozatot, hogy VÉGLEGES, és csak állapot romlás esetén jelentkezzek. Találtam egy rehabos munkahelyet, aminek megörültem, itt Esztergomban a Relabor kft, ahol felvettek és jelenleg is itt dolgozom, minimál bérért, 7 és fél órában. A keresetem 57 ezer Ft (nettó). 1972 óta dolgozom folyamatosan. Április 11-én voltam MŰCSŐN, és május 11 -én megkaptam a határozatot, hogy egészséges vagyok és még a rehabilitációs kártyára sem vagyok jogosult. Na ez már sok.....Most nem tudom mi lesz velem, mert itt nem maradhatok ennél a cégnél, mivel egészséges lettem, ilyen gyorsan. Nekem nem a pénz kell, csak egy rehabilitációs kártya, hogy itt a cégnél tudjanak alkalmazni. Én dolgozom, igaz már öregesen, de tudom, hogy pénz nélkül nem lehet megélni, és várom, hogy nyugdíjba mehessek. Elfáradtam már, a fiataloknak adnám át a helyem, hisz rengeteg fiatal nem dolgozik, mert nincsenek munkahelyek. El vagyok keseredve, és tanácstalan, tehetetlen vagyok. A MULTIS cégek nem alkalmaznak, a hallásom miatt, itt júniustól nem tudom, hogy mi lesz? Nem maradhatok, mert semmi támogatás nem jár rám, mivel még a rendszerből is kidobtak. Mit csináljak? Hova menjek dolgozni? Nincs más jövedelmem, a fiam még tanul. Hitelünk van, havi 100 ezer Ft csak arra megy el. A párom sem keres sokat. Ellehetetlenítik a családokat teljesen... Köszönöm, hogy leírhattam Önöknek, mert sokan vagyunk így, valamit tenni kell, mert a lakást is kihúzzák a fejünk felől lassan.
11. beteg esete: A most 42 éves özvegyasszony baleseti-rokkant. A család szörnyű autóbalesetet szenvedett még 2001. novemberben. A férj meghalt. Az asszony, az életveszélyes sérüléseinek nyomát ma is, az egész testén hordozza. A túlélés után 7 hónappal hagyhatta el a kórházat. Három gyermekük is megsérült, de ők felépültek. Az anya teste rendkívül súlyos sérülésekkel volt tele. Rokkantsága 100%-os mértékű volt. 2005.novemberben visszaminősítették 67% mértékű rokkantnak. Az igazi döbbenet az özvegyasszonyt akkor érte, amikor 2010.novemberben a felülvizsgálaton 50% mértékű egészségkárosodási mértéket állapítottak meg nála, amit megfellebbezett. Ismét 50% mértékű egészségkárosodást állapítottak meg számára II. fokon is. Ez elképesztő, hiszen 10 évvel a baleset után is, csak 2 mankóval tud rövidtávon is közlekedni. Korrekciós műtétek sorozatán esett át. A baleset óta rendszeres fizikoterápiával, és gyógytornával segítik állapotát ma is. Ez a visszaminősítés, döbbenetet vált ki azokból is, akik látják a beteg állapotát. Nem értik, hogyan lehetséges ez? Ráadásul, ha egyetlen %-kal csökkentik az egészségkárosodása mértékét, még az özvegyi nyugdíját is elveszíti.
12. beteg esete: Jelenleg rokkantsági ellátásban részesülő, 55 éves nő vagyok. Az új komplex felülvizsgálat alapján annak minősítettek! Míg az egészségem engedte, dolgoztam. A 32 éves munkaviszonyomat az egyik legnagyobb bankunk munkatársaként szereztem. Munkám mellett nagyon sok fizikai munkát is végeztem, hogy két gyermekemet normál emberi körülmények között tudjam felnevelni. Egyedül álló szülőként sem kértem soha támogatást, segítséget senkitől, inkább erőmön felül dolgoztam! Sajnos ennek meglett az eredménye, hisz különböző betegségekből kifolyólag öt műtétem volt, melyekhez egyéb más betegségek társultak. Gerincbetegségem miatt az ülőmunkát nem bírtam tovább, és 2007-ben 67 % rokkantsági nyugdíjat elfogadva felmondtam munkahelyemen! Akkor felszólítottak, hogy a magánnyugdíj pénztáramban lévő összeget utaltassam vissza a TB-nek, egyébként a 67 % kevesebb lesz! Én ezt megtettem, és számomra nagy összeget /milliós nagyságrend/ átutaltattam, felmondva magánnyugdíj pénzári tagságomat! A kapott nyugdíjból minden évben kezeltetni tudtam Magam, hogy betegségemet megfelelő szinten tartsam, ne romoljon rohamosan az állapotom! 2009. februárban soros felülvizsgálatkor ismét rokkantsági nyugdíjat kaptam, 50 % és ugyancsak két évre! 2011. februári felülvizsgálaton 6 hónapra kaptam meg az 50%-ot, rokkantsági nyugdíjam tovább folyósításával úgy, hogy áprilisban volt egy 3 hónapos gyógyulást igénybe vevő lábműtétem, tehát alig épültem fel a műtétből, augusztusban újra felülvizsgáltak! A felülvizsgálat során 45%- csökkentették a százalékot, melyet megfellebbeztem. 2011. szeptemberében a másodfokú jóváhagyta az első fokú döntést. Novemberben kaptam meg a határozatot, addig folyósították a nyugdíjamat, de mivel elutasítottak, ezért két hónapot visszakövetelt a nyugdíjfolyósító. Ezt a döntést fellebbeztem meg bíróságon, amire csak 2012. február 6-án került sor. A Munkaügyi Bíróság a kombinált táblázat alapján 45%-os össz. szervezeti károsodást állapított meg! Mivel voltak függőben levő orvosi papírjaim, vizsgálataim sürgősen be kellett nyújtanom a komplex felülvizsgálatra a papírjaimat, vagyis elölről kellett kezdenem az egészet. Így került sor április 26-án az újabb felülvizsgálatra. A szakértői szerv szakhatósági állásfoglalása szerint egészségi állapotom mértéke 54 %, (betegség 46 %) foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, ezért rokkantsági ellátásra jogosult. Felfoghatatlan, hogyan lehet az, minél idősebb, minél betegebb leszek, annál egészségesebbnek nyilvánítanak. Ezzel párhuzamosan drasztikusan lecsökkentik az ellátásom! A jogosultság megállapítását megelőzően nem rendelkeztem legalább 180 nap jövedelemmel, ezért a minimálbért veszik alapul! Úgy döntöttek, hogy 37.200 Ft lesz ezen túl az ellátásom! Hol a 32 évem? Tényleg nem dolgoztam közvetlen a felülvizsgálat előtt, mert rokkant voltam! Miért kezelnek új igénylőként, mikor csak papíron voltam egészségesebb néhány hónapig?
Méltatlannak és megalázónak tartom, hogy ennyi munkaviszony után, egy szinten minősítenek azokkal, akik minden hónapban megkapják, az ugyanennyi segélyt úgy, hogy életükben nem dolgoztak! Fellebbezzem meg? Addig megint nem adnak egy fillért sem! Itt, ebben az országban dolgoztam szakadásig, és ennyi idősen nem tudom hogyan tovább? Valóban a halálba akarják kergetni a hozzám hasonló embereket? Valóban ennyit érek ennek az országnak? Én becsülettel nagyon sok járulékot fizettem, mert jól kerestem és a magánynyugdíjam! Mi lenne, ha nagyjaink egyszer a saját zsebükben turkálnának és nem a kisembereket döntenék a nyomorba! Csalásokról, orvosok lefizetésérő - ha volt ilyen - nem Én tehetek! Levelemet minden fórumhoz, nyilvánossághoz eljuttatom, hogy mindenki lássa, hol élünk, mit érünk ennek az országnak! Ha a gyesen lévő kismama visszamehet a munkahelyére, hozzanak olyan törvényt, hogy a rokkantnyugdíjas is mehessen vissza, ha megvonják a nyugdíját, és ne kelljen koldulnia 55 évesen!
13. beteg esete: Mint érintett, mélységesen felháborít Orbán Viktor Mottója! "Nem hagyunk senkit az út szélén". Ehhez képest az út félre, sőt a sírba, taszítja a legkiszolgáltatottabb helyzetben levő beteg, magatehetetlen embereket. Brutálisan, emberi méltóságukban megalázva, orvosi diagnózisokat meghamisítva, figyelmen kívül hagyva! Másodfokú határozatokat semmibe véve! Dobnak beteg embereket az utcára! Nők Lapjában megjelent cikket elolvashatja! 2000 októberében Címe: Idegenként itthon. Cikket írta: Váci András. Akit, a cikk megjelenése után kirúgtak a Nők Lapjától, mert megmerte írni a cikket, és benne volt, hogy hány idegen állampolgár kapott 2000-ben bevándorlási engedélyt: 3.135 ukrán, 30.693 román, 9.199 jugoszláv, 5.331 német, 2.380 cseh, 3.135 orosz, 2.626 kínai. Kínai összesen: 76.052! Ennyi külföldi élt 2000 első félévében bevándorlási engedéllyel Magyarországon. Én Magyarként nem kaptam meg a bevándorlási, tartózkodási engedélyt! Soha nem múlik el ez a fájdalom! Nekem 24 éve Colitis ulcerosa betegségem van. Ez egy közismerten gyógyíthatatlan, komoly bélbetegség, amivel meg kell tanulni együtt élni. Nem mellékesen 20 évig gyakori szteroid infúziós kezelések, teljesen tönkreteszik az ember életét! Azóta, lett még Asztma, Scoliosis, Rhinitis allergica, Pericarditis, St p inf vir.Postviralis defatigatio sy.Pharyngitis chr. Agorafobia. Pánik syndroma. 2008. 07. 10-én a debreceni I fok: Bizottság ezeket a diagnózisokat, figyelmen kívül hagyva, leminősített 67 %-ról 40 % -ra, mondván teljesen meggyógyultam! Mindezt, ránézésre 3 perc 34 másod perc alatt! 2008.10.09-én egy igen komoly belgyógyász szaktekintély a II fokon felülvizsgált. Összességében, állapotában lényegi változás nem véleményezhető, ÖEK az I. fokú OB véleményétől, lényegesen eltérően 54 % össz-szervezeti egészségkárosodást állapít meg, mivel már 67 % nem adható, az új számítások szerint! Jött a következő felülvizsgálat, ahol egy másik orvos, 2012.04.23-án, aki 2008.10.09.-én másodfokon hozott határozatot, és diagnózisokat semmibe vette. Illetve leminősítve, mintha azok, soha nem is lettek volna: Ránézésre 4 perc 18 másodperc alatt, eldönti. Össz-szervezeti egészségkárosodás 15 %. Most ezek után, én mit is mondjak! Járok újra infúzióra, mert idegileg ezt a megalázó helyzetet nem bírom elviselni, újra kiütött a betegség rajtam, amit elég hosszú ideje, otthon körülmények között tudtam kezelni! Velem, így bántak el!
14. beteg esete: A fiam genetikai betegségben szenved, szervezete nem építi be a B vitamint. Sok műtét van mögötte, legsúlyosabb fokozatú csontritkulása van. Most 28 éves, 10 éve 100 %-os rokkant volt. Megalázó vizsgálat után idén csak 46 %-ot kapott, I. és II. fokú vizsgálaton is. Alapbetegsége miatt egyre több baja van, érintett a veséje, pajzsmirigye is. Beadjuk a keresetet a Munkaügyi Bíróságra is, mert sajnos így elesünk a közgyógy ellátástól is, és rengeteg gyógyszert kell szednie, és nagyon drágákat.
A felülvizsgálatnál nem volt olyan testrésze, amit ki ne tekertek volna. Hiába mondta, hogy a két csontkorrekciós műtét óta nem hajlik a térde, az orvos azért csak nyomta, hogy próbálja. Két nap feküdt a vizsgálat után, és mindene fájt. Megkérdezték a fiamat, hogy véleménye szerint 10 kg-ot elbír e, mire azt válaszolta, hogy nem tudja. A záróba az került, 10 kg-ot elbír. Soha életében egy kis bevásárlást (1 kg kenyér, meg egy tej) még nem tehetett, alig bír járni, örülünk, ha rövidtávon elgyalogol. A csontjai hamar törnek, több törése volt. Bár ezek a kérdések és kérdésre írt válaszok nem befolyásolják a betegségét, csak az látszik, hogy a beteg nem ember, mindegy mit mond, az ellátást el kell venni tőle. A fiam értelmes, okos és boldog vagyok, hogy dolgozhat, de igenis segítségre szorul. (Jelenleg számítógép kezelőként dolgozik, de a munkahelyre a négy családtag közül valaki mindig elviszi.) Húsz évig voltam otthon vele, mert járni sem tudott. Hat nagyműtétje volt, némelyikkel 8 hónapig teljes testét fedő gipszben volt, szóval teljes kiszolgálásra szorult.
Végszó: Hát, ezekre és az ezekhez hasonló estekre mondják azt, az NRSZH munkatársai a médiában elhangzóan, hogy nem igazak a vádak, „mi fogjuk a betegek kezét”? Ezek, a hozzánk forduló betegeink bátrak, hogy jelentkeztek és elmerték mondani az eseteiket. A valóságban, hány és hány elkeseredett beteg azt sem tudja, hogy panaszával hová fordulhat? A beteg csak ül és néz maga elé, nem érti, hogy hogyan történhet meg vele is hasonló eset, hogy egy - két felülvizsgálat után, már a rendszerből is kirekesztve, visszaminősítik? Ők csak azt érzik, nagyon fáradtak, nagyon betegek, és már erejük sincs ehhez az ádáz küzdelemhez, amit a köztudatban úgy hívnak, hogy embertelenség! A törvényhozók és a végrehajtók szerint, a gyengéket el kell pusztítani, ugye? Magyarország, 2012. 07. 07. „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport
