MUNKABIZTONSÁG 2.2 3.3
Emelővillás targonca kezelésének munkabiztonsági és egészségvédelmi kérdései Tárgyszavak: munkabiztonság; anyagmozgatás; emelőtargonca; terhelhetőség; rezgés; káros hatás; gerincterhelés; egészségvédelem.
Az Európai Unió országaiban a halálos kimenetelű munkabalesetek mintegy harmada az üzemen belüli anyagmozgatási, szállítási és közlekedési feladatok ellátása során következik be. Sok munkáltató és biztonsági szakember mégsem fordít elég figyelmet az anyagmozgatási kockázatokra, holott a balesetek számát és súlyosságát nézve a probléma kezelése kiemelt jelentőségű. Az anyagmozgatás során előforduló káros egészségi hatások jelentőségét is gyakran alábecsülik, pedig a kis erejű, de folyamatosan fennálló hatások – például a rezgések – fájdalmas, nehezen és drágán gyógyítható károsodásokhoz vezethetnek. Az alábbiakban az emelővillás targoncák kezelőinek egy-egy munkabiztonsági, illetve egészségvédelmi problémájára hívjuk fel a figyelmet.
Emelővillás targoncák tényleges terhelhetősége Kevesen olvassák el és még kevesebben értik meg az emelővillákra rögzített, terhelhetőségüket jelző táblát. Előbb ellenőrzi a kezelő a gépolajat, mint a terhelhetőségi táblázatot. Sok kezelő és vezető meglepődne, ha ez utóbbit megnézné, és előírásait követné. Az emelővillák kereskedelemben alkalmazott elnevezése ugyanis nem mindig fedi azt, amire a berendezés használható. Az angolszász országokban egyik leggyakrabban használt típust például „5000 fontos emelővilla" néven árusítják (5000 font = 2268 kg). Ennek a berendezésnek rendszerint háromfokozatú, egyenes rúdja van, amely oldalra is ki tud dőlni, az emelési magasság pedig kb. 4,56 m.
Aki azonban megnézi a terhelhetőséget mutató azonosító táblát, ott azt látja, hogy ezt az emelővillát csak 1678 kg felemelésére szabad használni. Ha valaki olyan „5000 fontos” raktári emelővillát vásárol vagy bérel, amelyik négyfokozatú, oldalra billenthető rúddal van ellátva, és 6,1 m magasságba tud emelni, azt – nem tévedés – csak 272 kg teher emelésére használhatja. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az 5000 fontosnak hirdetett emelővilla csak akkor tud ekkora terhet felemelni, ha rúdja egyszakaszos, nem billenthető oldalra, az emelési magasság pedig csak 1,52 m. Ilyen berendezésre azonban csak kevesen tartanak igényt, így a tényleges terhelhetőség általában (akár jelentősen) kisebb lehet. Vizsgáljuk meg közelebbről, mi a titok nyitja. Az emelővillák működése Az emelővillák egyszerű emelők. Az ASME/ANSI szabvány szerint úgy készülnek, hogy 122x122x122 cm-es kocka alakú, egyenletes súlyeloszlású terhet tudjanak felemelni. A teher középpontja ekkor a villa hátuljától 61 cm távolságban, és a villa felett 61 cm magasságban található. Az emelők forgáspontja az emelővilla tengelyvonalának elejére esik. Az emeléshez szükséges erőt a hidraulikus nyomás és az ellensúly határozza meg. A hidraulikus nyomás felemeli a rúd szakaszait és a villát az emelendő teherrel, az ellensúly pedig az emelővilla végén kiegyensúlyozza az emelt terhet. Minél távolabb van az ellensúly a forgásponttól, annál nagyobb terhet lehet felemelni, vagy annál kisebb ellensúlyra van szükség. Ha elegendő az ellensúly, és a forgásponttól elég távol esik, továbbá a hidraulikus nyomás is megfelelő, akkor fel lehet emelni egy előre meghatározott terhet. Az egyszakaszos egyenes rúddal rendelkező emelővillánál a problémát a rúd dőlése okozza (1. ábra 1. rajza). Ha a rudat a nyíl irányában előre döntik, hogy a rakományt lehelyezzék, akkor ez a művelet kihat az emelő erőkarára. Így távolabbra kerül a teher a forgásponttól, meghoszszabbodik a forgáspont és a teher közötti távolság, ezzel viszont csökken az emelővilla emelési kapacitása. A helyzet ahhoz hasonlít, mint amikor két azonos tömegű gyerek ül egy mérleghintán úgy, hogy egyensúlyban vannak. Ha egyikük közelebb húzódik a mérleg forgáspontjához, akkor felemelkedik, a másik gyerek pedig lesüllyed. Aki viszont állandóan magasban szeretné tartani partnerét, az a mérleghinta legvégére ül.
egyszakaszos rúd és 1,52 m emelési magasság mellett 2 268 kg emelési kapacitás
tömegközéppont
ellensúly
forgáspont
a teher eredeti tömegközéppontja
háromszakaszos rúd és 4,56 m emelési magasság mellett 1 134 kg emelési kapacitás
tömegközéppont
ellensúly
forgáspont
a teher eredeti tömegközéppontja
a teher új tömegközéppontja
1. ábra A targonca tényleges terhelhetőségének változása
Ugyanez a jelenség figyelhető meg, ha az emelővillás targonca rúdját megbillentjük. Minél magasabb a rúd, annál messzebbre tud előredőlni, és annál jobban eltávolítja a terhet a forgásponttól. A teher megpróbálja felbillenteni az emelővillát, és ha ez sikerül, akkor a targonca felborul. A 2. rajzon a teleszkóp nyitásával a teher tömegközéppontja az emelés során eltávolodik a forgásponttól, ami már önmagában megnöveli az erőkart, és felboruláshoz vezet. (A példában a teljes magasságra emeléskor az erőkar a kétszeresére nőtt). A rúd megbillentése – hasonlóan az egyszakaszos rúd esetéhez – ezt csak tovább fokozza, hasonlóan az esetleges oldalra billentéshez. Ezen hatások eredőjeként az emelővilla tényleges emelési kapacitása akár a tizedére csökkenhet. (A példában ráadásul nem vettük számításba a rúd szakaszainak súlyát, amely tovább csökkenti a kapacitást.) Ha a kezelő nem nézi meg, vagy rosszul értelmezi a terhelhetőségi táblázatot, akkor képes arra, hogy 2268 kg terhet próbáljon egy háromszakaszos, oldalra is billenthető rúddal rendelkező emelővillával felemelni, a baleset pedig bekövetkezik. Hogyan lehet elkerülni a baleseteket? • Mindig nézzük meg annak a gépnek a terhelhetőségi táblázatát és azonosító lapját, amellyel dolgozunk. Minden emelővillán szerepelnie kell terhelhetőségi táblázatnak és azonosító lapnak, amelyek feltüntetik a modell típusát, sorozatszámát és emelési kapacitását minden távolságra és minden kiegészítő tartozék, például egy hosszabb villa esetére. Terhelhetőségi táblázat vagy azonosító lap nélkül nem állapítható meg az emelővilla kapacitása, ezért az nem is használható. Ezt az ellenőrzést még a munka megkezdése előtt el kell végezni. • Az emelővilla kapacitásának megállapításához kizárólag a terhelhetőségi táblázatra vagy az azonosító lapra kell támaszkodni. Kézikönyvek, egy másik hasonló emelővilla példája, az eladó és a főnök szava nem megbízható források. Minden használatban lévő villának és tartozékainak rendelkeznie kell terhelhetőségi táblázattal vagy azonosító lappal, amelyek feltüntetik az emelési magasságot, a teher középpontját és az emelési kapacitást minden távolság esetére. A kezelőknek olyan képzést kell kapniuk, hogy megértsék és helyesen értelmezzék az emelővilla terhelési táblázatát.
• Ismerni kell az emelendő teher tömegét, és tudni kell, hol a középpontja. • A kezelőket a fentiekre megfelelően képezni kell. Az emelővillák terhelhetőségének jelölése A legnagyobb emelővilla-gyártók és értékesítők mindig is azt a gyakorlatot követték, hogy az emelővilla modelleket maximális emelőkapacitásuk szerint, nem pedig felépítésük, vagy tartozékaik alapján sorolták be, vagy nevezték el. Ezért a gépkezelők részére oktatóiknak kell elmagyarázniuk, hogy a vásárolt vagy bérelt emelővilla nem mindig tudja felemelni azt a terhet, amelyet a dokumentáció feltüntet. Vannak azonban olyan emelővilla-szállítók is, akik a szokásosnál részletesebb terhelhetőségi táblázatot készítenek. Feltüntetik például, hogy egy oldalra billenthető, 4,56 m magas rúddal ellátott, 2268 kg névleges terhelhetőségű raktári emelővilla 3,04 m magasságra 1814 kg-ot, a teljes magasságra pedig csak 1678 kg-ot tud felemelni. Más emelővilla-szállítók azt a gyakorlatot alkalmazzák, hogy a „legrosszabb esetre” számítva sorolják be termékeiket. Bár az emelővilla fel tudna venni 2268 kg-ot, mégsem így sorolják be, mert tudják, hogy ha a gép ezt a tömeget a teljes magasságra felemelné, majd a rudat előre nyújtaná, akkor előrebillenne. Mindebből az a tanulság, hogy mindig meg kell nézni, és helyesen kell értelmezni az emelővilla terhelhetőségi táblázatát és azonosító lapját, az ott szereplő határokat pedig sosem szabad túllépni.
A targoncakezelőket érő egészségi károsodások A gerincpanaszok kezelése az Egyesült Államokban kezdeti stádiumban mintegy 10 ezer dollárba kerülhet. Többszöri sérülés vagy tartós ártalom hatására kialakult súlyosabb betegség gyógykezelési költségei azonban már 300 ezer dollárt is elérhetnek. Akár első esetről van szó, akár tartós problémáról, a munkahely döntéshozóinak védeniük kell alkalmazottaikat a krónikus gerinckárosodás veszélyétől. Különös figyelmet kell ezért fordítaniuk azokra a zökkenésekre és rázkódásokra, amelyeket a targoncavezetőknek a rakodótérben gyakran el kell viselniük, mert ezek súlyos egészségi és biztonsági kockázatot jelentenek és ronthatják a nyereségességet is mindazokon a munkahelyeken, ahol rakodás történik.
Rakodótéri rázkódásnak (dock shock) nevezik azt a remegést, amelyet a hagyományos raktári rámpán lévő hepehupák és rések okoznak, ha az emelő targonca a raktár és a tréler között közlekedik. Ez a remegés súlyos egészségi és biztonsági kockázatot jelent. Az úgynevezett tréler-esésen (trailer drop) a tréler aljának függőleges mozgását, vagy „esését” értik, amelyet – tekintettel a tréler felfüggesztési rendszerére – a ki- és bejövő emelőtargoncák súlya okoz. A tréler-esés miatt a targoncakezelőnek erős zökkenéseket kell elviselnie, amelyek krónikus hátgerincés nyaki ártalmakat okozhatnak. Ezeknek a témáknak a vizsgálatát 2001-ben kezdték meg, amikor a targoncák kezelői aggodalmukat fejezték ki a zökkenések és rázkódások egészségkárosító hatása miatt. Ugyanakkor az üzemek döntéshozóit a termékre és a rakodóberendezésekre gyakorolt káros hatás aggasztotta. Mindennapos probléma Az emelőtargoncák kezelőit lényegében minden hagyományos rakodótérben jelentős zökkenések és rázkódások érik, amikor anyagot mozgatnak egy gyár feladási, átvételi, vagy raktározási területén, illetve amikor trélerekből ki-, vagy oda behajtanak. Ezeket a területeket összefoglalóan anyagszállítási zónának nevezik. Az anyagszállítási zónában keletkező zökkenések és rázkódások foglalkozással járó rezgésnek tekinthetők. Két fajta foglalkozással járó rezgést ismerünk: az egyes testrészeket érintőt, valamint az egész testre kihatót (whole-body vibration = WBV). Ez utóbbit az egész testnek a megtámasztott, tartó testrészek továbbítják, például, ha állunk, akkor a láb, ha ülünk, akkor pedig a nyak, a derék és a far. Sok munkakörnyezetben éri a munkásokat rázkódás. A rakodótérben ennek különösen az emelővillák kezelői vannak kitéve. A jelentések szerint azoknál az emelővilla-kezelőknél, akiknek egész testét rázkódás éri, több és súlyosabb hátgerincpanasz fordul elő, mint azoknál, akik nincsenek ilyennek kitéve. A rezgés kérdésével a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) is foglalkozott, és annak szintjére nézve különböző irányelveket adott ki. Az ISO2631/1 például körvonalazza az elfogadható rezgés normáit. 2002ben az Európai Parlament és az EU Tanács kibocsátotta a 2002/44/EC irányelvet a rezgésnek kitett munkások kockázataira vonatkozó minimális egészségvédelmi és biztonsági követelményekről.
A rezgés mint károsodást előidéző tényező Az emelővilla-gyártók évek óta dolgoznak az egész testre kiható rezgés problémájának megoldásán. Különböző újítások a rezgést gumiabroncsokkal, forgó ülésekkel, rezgéscsillapító motorokkal, rezgésgátló ülésekkel, korszerű ülésfelfüggesztési rendszerekkel és üléspárnákkal próbálják csökkenteni. Mégis sok tanulmány említi meg, hogy a rakodóberendezések – nem csupán az emelővillák – közrejátszanak abban, hogy a rakodótérben egész testre ható rezgés keletkezik, ami krónikus károsodások kialakulásához vezet. Az anyagmozgatás területén gyakran említett fontos tényezők: a raktár padlózatának felülete, a döccenések és a hirtelen, váratlan mozdulatok vagy terhelések. A jelentések szerint az emelőtargonca kezelőit érő rezgés mértéke elsődlegesen attól függ, hogy a targonca mennyire sima felületen halad. Vezető kutatók véleménye szerint az emelésben bekövetkező hirtelen változások, például amikor egy vasúti vagonba ki- és belép a targonca, nagy hatású, ártalmas terhelést okoz. Ezért különös figyelmet kell fordítani a trélerek berakópontjainak megtervezésére. Javasolják továbbá, hogy a rakodótér és a tréler vagy vasúti vagon közötti tér áthidalására szolgáló hidakat úgy kell megtervezni, hogy minden rázkódás minimálisra csökkenjen, különösen akkor, ha a rakodótér magasabb, vagy alacsonyabb, mint a tréler padlózata. Az emelőtargoncák zökkenéseire és rázkódására a nagy iparvállalatok is felfigyeltek. Egy nagy foglalkozás-egészségügyi klinika azt javasolja, hogy csökkentsék minimálisra annak a felületnek a hullámosságát, amelyen emelőtargoncák haladnak, hogy ezzel is mérsékeljék a kezelő egész testére ható rezgést. Az Országos Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OSHA) jelentése szerint az ütközések (zökkenések és rázkódások) okozzák a mozgó berendezések kezelőinél észlelt feji, nyaki és gerincpanaszok 36%-át. Helyszíni vizsgálat A rakodótérben keletkező zökkenéseket és rázkódásokat nem egyetlen tényező okozza, ezért is kerülte el ez a probléma sokáig a figyelmet. A különböző típusú emelőtargoncák dinamikája, valamint a targoncák és a trélerek, illetve nyerges vontatók kölcsönhatása kulcsfontosságú tényezők.
Ennek az alapfeltevésnek a megértése céljából a Rite-Hite cég tanulmányozta, hogyan befolyásolják a helyzetet a rakodótéri rámpák és a járműrögzítők. A rakodótéri rámpák hidat képeznek a rakodótér padlózata és a tréler között. A rögzítők nem engedik, hogy a tréler a rakodótértől rakodás közben eltávolodjon, és ezzel sok tragikus balesetet akadályoznak meg. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az emelőtargoncák ki- és berakodáskor sokszor zökkennek a hagyományos rakodótéri rámpák egyenetlenségei és rései miatt. Ebből a cég szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy a rakodótéri zökkenés jelentős rezgésforrás. A járműrögzítők és a trélerek kölcsönhatásának elemzésekor a kutatás úgy találta, hogy az ingadozó trélerek alja a ki- és bejáró emelőtargoncák súlya miatt függőlegesen mozog, vagy „leesik”. A tréler esése gyakran jelentős, ha a trélerek légmentes felfüggesztési rendszerűek, mert a rendszerek fel- és lefelé mozogva lebegnek, hogy be- vagy kirakáskor a trélert állandó magasságban tartsák. Emiatt az emelőtargonca kezelői jelentős rázkódást szenvednek el. A biztonsági kérdéseken túlmenően, a tréler esése a terméket is károsítja. Amikor az emelőtargonca behajt a trélerbe, a törékeny rakomány megsérülhet, vagy leeshet a rakodólapról, ha nincs megfelelően rögzítve. Ha az emelővillás targoncát rögzítetlen, meredek hajlásszögű rámpán és hepehupás területen vezetik, ezzel meggyorsítják a fékek, a gumik, a sebességváltó és más alkatrészek kopását is. A rakodótéri rámpák, szigetelések, várakozóhelyek és lökhárítók is veszélyben vannak. A tréler esése miatt megsérült egyetlen raktári szigetelés kijavítása 2000 dollárba kerülhet. A termelékenységet is fékezi, hogy az emelőtargoncának le kell lassítania, hogy elkerülje azokat a problémákat, amelyeket a keletkező zökkenés és a tréler hirtelen lesülylyedése okozhat. Mit tehet a munkáltató? A rakodótéri zökkenések és a tréler esésének a súlyossága rakodóterenként és iparáganként változó. Valószínű azonban, hogy ezek előfordulnak minden olyan létesítménynél, amelynél árurakodás történik, és amely emelőtargoncát használ. Tekintettel a kockázatok nagyságára, az érintett vállalatoknak érdemes megvizsgáltatniuk rakodóterük állapotát egy rakodóberendezésgyártó gyakorlott képviselőjével, hogy felmérjék, milyen súlyos kockázatot jelentenek náluk a rakodótéri zökkenések és a tréler esése.
Ha a probléma figyelmet érdemel, nem szabad elfelejtkezni a technológiáról sem. Egyes rakodótéri rámpákat és járműrögzítőket már kimondottan úgy terveznek, hogy minimálisra csökkentsék a rázkódást és zökkenőmentes átmenetet képezzenek a raktár padlója és a tréler között. Az ilyen eszközök beszerzése a leggyorsabban megtérülő beruházások közé tartozik Összeállította: Szabó Ildikó
Stachowiak, J.: Forklift safety secrets. = Occupational Hazards, 2006. 68. k. 2. sz. p. 31–33. Manone, J.: Emerging safetythreats at loading docks. = Occupational Hazards, 2006. 68. k. 2. sz. p. 35–36. Ellis, P.: Workplace transport. = The ROSPA Occupational Safety & Health Journal, 33. k. 12. sz. 2003. p.38–41.
