Előszó Furcsának tűnhet a kötetünk címében található szókapcsolat. Kultúra és higiénia! Mi köze a kettőnek egymáshoz? Nos, erre próbál felelni ez a kötet, amely a „Kultúra higiéniája – kulturológiai áttekintés” címet viselő nemzetközi konferencia jeles tanulmányokká kidolgozott előadásait tartalmazza. A kötet kétnyelvű – magyar és orosz. Az olvasó azonnal észreveszi és tudatosítja, hogy része annak a Kelet irányában mára aktuálissá vált nyitásnak, amely országunkat kiemeli abból az egyoldalúságból, amelyre vagy két évtizede adta magát. Teszi ezt nem abból a szándékból, hogy az időközben jól kiépített nyugati kapcsolatainkat fölülvizsgálja. Az efféle fölülvizsgálatok amúgy is a politika asztalára tartoznak. Mi, e konferencia előadói és e tanulmányok szerzői egyetemi oktatók és kutatók vagyunk. Bennünket a nemzetközi tudomány és annak terjesztése foglalkoztat jogos vagy jogtalan elfogultságok nélkül. Húsz év változásainak mind a két oldalon elégnek kell lennie ahhoz, hogy a tudományok kezet nyújtsanak egymásnak. A kultúra egészségügyi jelentősége azóta nyilvánvaló az emberiség számára, amióta ez az emberiség létezik. Tudunk kiegyensúlyozott, rendezett, alkotó kultúrákról és tudunk nyomort és betegségeket termelő civilizációkról. Az őskori pozitív reciprocitáson, azaz jutalmazó kölcsönösségen épülő törzsiség, az ókori görögség, a klasszicizmus, a korai kapitalizmus az ipari forradalom idejében jobbára az előbbiekhez tartozott még az olyan jeles műítészek szerint is, mint Rousseau, Goethe, Winckelmann stb., míg az irányt vesztett – eredeti értékeit föladó és tagjait testi és lelki bántalmakba és szerencsétlenségekbe taszító – kultúrák tömegesen termelték a bajt. Gondoljunk Róma hosszas, több évszázadra terjedő haldoklására. Közeli elődeink ráadásul hihetetlenül nagy változások tanúi lehettek. Például még a XX. század elején is Európa úgyszólván csillogott a szerencsésnek látszó birodalmakba rendezett értékes nemzeti kultúráival. Majd a következő pillanatban hadüzenetek szálltak szerte, mint a mérgezett falevelek és eldördültek az első világháború poklát feltámasztó tűzfegyverek. Azóta nincs béke ezen a földrészen. De vannak nemzeti határrendezések, gazdasági válságok, magas nívójú dekadens, ámde reményt vesztett művészetek, kolosszális volumenű fegyvergyártás, természetrombolás és töméntelen pszichózis, terjedő bűnözés stb. Miért ne tekinthetnénk az ezeket az eseményeket és állapotokat lereagáló megmozdulásokra úgy, mint – József Attilával szólva – „ordas eszmék” által szellemi fuldoklásba taszított kultúrák és emberek tiszta „levegőt!” (ismét József Attila) követelő, illetve még inkább e bajok megelőzéséért szóló kiáltására. Miközben egyre dolgozunk olyan szellemi és technikai eszközökön, amelyek kiválóan alkalmasak lehetnének jeles megoldásokra is. De ehhez a politikai megoldások mellé új szempontoknak is föl kell zárkózniuk. Különben a politika a saját szempontjai szerint nem képes sikeressé válni. Ezen új, vagy megújított és a szélsőségeitől megszabadított szempontok egyikét az egészségügyi, higiéniai – azaz betegségeket megelőző – szemlélet kínálja.
Dr. Magyari-Beck István Egyetemi tanár
Bevezető A Tolsztoj Társaság megalakulása a 21. század elején Magyarországon, többrétegű funkció betöltését vállalta magára. A magyar-orosz kulturális kapcsolatok ápolása komplex feladatával összhangban, a Tolsztoj Társaság keretein belül megalakult Kulturológiai kutatócsoport egyik elsődleges célja megfogalmazni a harmadik évezred kezdetének drámai, korábban soha nem tapasztalt téttel és egyúttal a humanista értékek iránti fokozott szükséglettel és jelentőséggel bíró társadalmi-gazdasági-kulturális problémahelyzetének a lényegét. Korunk egyik jellemző vonása, hogy a gazdasági paradigma elvei szerint működő globalizációs folyamat a földgolyó minden kultúráját szinte azonos feladatok elé állítja, így nyugodtan elmondhatjuk, hogy a különféle országok és nemzetek társadalomkutatói közös megoldandó problémákkal kerültek szembe: el kell gondolkodniuk, hogyan lehetne a tudomány eszközeivel korunk legadekvátabb, objektivitásra törekvő, gyakran rejtett formában megnyilvánuló törvényszerűségeit feltárni és leírni. Ez a cél korántsem csupán elméleti jelentőséggel bír. A válságokkal telített korszakunk olyan jellegű civilizatórikus állapotot jelez, amely konkrétumánál fogva, gyakorlati megoldásokért kiált. A gyakorlati problémakezelésre pedig csakis akkor kerülhet sor, ha adva van a reális állapot modellje. Ennek megalkotása a társadalom rendkívül sokrétű jelenségeinek, empíriájának tudományos igényű, elméleti előfeltevéseket nem nélkülöző elemzésén alapszik. A tudósok előtt álló feladat tehát sok lépcsős: az új társadalmi állapot legfontosabb jelenségeinek leírása, az empíria elemzése és lényegének, valamint törvényszerűségeinek kutatása, majd pedig a belőle fakadó következtetések gyakorlat számára érvényes instrumentualizálása. A Tolsztoj Társaság Kulturológiai szakcsoportja arra vállalkozott, hogy ehhez a feladathoz megpróbálja mozgósítani az oroszországi társadalomtudomány azon kutatóit, akik egy-egy konkrétan definiálható kutatási terület felelős, és kritikai szemléletű feldolgozásával hazai környezetükben már régóta folytatják ezt a munkát, és akikkel a sok éves közös együttgondolkodásunk folyamán megteremtettük a szakmai és emberi bizalom produktív légkörét. A kötetünkben szereplő kutatók, az oroszországi egyetemek (a Szentpétervári Állami Egyetem, a Szentpétervári Közgazdasági, Kulturális és Gazdálkodási Főiskola, a „I. M. Szecsenov” Első Moszkvai Orvostudományi Egyetem) és társadalomtudományi kutató központok (Orosz Tudományos Akadémia Művészetelméleti Intézete, az Orosz Gnyeszinih Zeneakadémia Hagyományos Kulturák Problémáit Kutató Tudományos Intézete, az Oroszországi Kulturológiai Intézet Szentpétervári Tagozata, az Orosz Gnyeszinih Zeneakadémia J. F. Gnyeszina Lakásmúzeuma), szakterületük kiváló, elismert szakemberei örömmel vállalták, hogy közösen kezdjünk bele ebbe a nagy munkába. Első problémafeltáró és elemző konferenciánkra Moszkvában, a Magyar Kulturális Intézetben került sor 2012. május 31-én és június 1-jén. Jelen kötetünkben a Kulturológiai szekción elhangzott előadásokat tesszük közzé. A konferencia Dr. Goretity József, egyetemi tanár által szervezett Irodalom-, és Dr. Zoltán András egyetemi tanár vezetésével megrendezett Nyelvtudományi szekciója előadásainak megjelentetése a közeljövő feladata.
Őszintén reméljük, hogy az oroszországi kutatókkal elkezdett közös munka, mégha szerény mértékben is, de eredményesen fog hozzájárulni korunk civilizatórikus krízisének egyetemes érvényű meghaladásához. A Kulturológiai szekció munkájában a Tolsztoj Társaság képviseletében a kutatás kezdeményezője Dr. Magyari Beck István egyetemi tanár, és Dr. Szűcs Olga főiskolai tanár vettek részt, akik egyúttal a Kulturológiai szekció szervezői, valamint Goretity József és Zoltán András egyetemi tanárokkal együtt, a konferencia szervezői és a kötet szakmai szerkesztői is voltak. Ezúttal szeretnénk köszönetet mondani a konferencia támogatásáért és minden oldalú segítéséért Dr. Lezsák Sándor úrnak, a Magyar Országgyűlés alelnökének, a Tolsztoj Társaság tiszteletbeli elnökének; Dr. Keskeny Ernő úrnak, a Külügyminisztérium miniszteri biztosának; Dr. Baranyi András úrnak, a Moszkvai Magyar Kulturális Központ igazgatójának és Dr. Seres Attila úrnak, a Moszkvai Magyar Kulturális Központ igazgató-helyettesének; Kulcsár István úrnak, a kötet orosz nyelvű anyagainak kiemelkedő minőségű magyar fordításáért; valamint a Kairosz Kiadó kiváló kollektívájának, különösen kihangsúlyozva Szalai Katalin állandó és folyamatos segítő munkáját.
Dr. Szűcs Olga Főiskolai tanár a Tolsztoj Társaság elnöke
