ELÕSZÓ „A fenntarthatóság az ember jelen szükségleteinek kielégítése, a környezeti és természeti erõforrások a jövõ generációk számára történõ megõrzésével egyidejûleg”. (Világ Tudományos Akadémiáinak nyilatkozata, Tokió 2000) Világszerte a fenntarthatatlan fejlõdés figyelmeztetõ jelei mutatkoznak, olyanok, mint a környezetben felhalmozódó mérgezõ anyagok, a nem megfelelõ élelmiszerbiztonság okozta egészségi kockázatok, fajok sokaságának kipusztulása, az éghajlat változása és még sorolhatnánk… Cselekedni kell! Sürgõsen!
1
Cél a környezet minõségének megõrzése és az erõforrások fenntartható használata, utódaink életminõségének biztosítása. Az ökológiai gazdálkodás (biogazdálkodás) az ökológiai tényezõk összehangolásával e célokat szolgálja, s egyben hozzájárul egy élhetõ környezet kialakításához és biztonságos, egészséges élelmiszert nyújt az emberiség számára. Elterjesztése hazánkban, Európában sõt az egész világon szükséges lenne, perspektívát adna az emberiség fennmaradásához. DR. KOHL ÁGNES
A
BIOGAZDÁLKODÁS ALAKULÁSA A VILÁGON, AZ
ÉS
MAGYARORSZÁGON
A biogazdálkodás abban jelentõsen különbözik minden más gazdálkodási módtól (integrált, alternatív, extenzív stb.), hogy elõírásrendszere pontos jogszabályokon nyugszik mindenfelé a világon, amelyek - bár a részletekben vannak eltérések - egymással összhangban állnak. Ennek bizonyítéka, hogy számos magyar biogazda egy idõben, azonos területeken képes megfelelni az EU, Svájc és az USA elõírásainak. Az ökológiai gazdálkodás hozzájárul egy élhetõ környezet kialakításához, amely utódaink túlélését is szolgálja és minden kétséget kizáróan biztonságos és egészséges élelmiszert ad az emberiségnek. 2007-ben a világon mintegy 30 millió hektáron folytattak ökológiai gazdálkodást. A terület jelenlegi nagyságához képest többet mondanak azok a tendenciák, amelyek jellemzik ennek a gazdálkodási módnak a terjedését. A piacban és termelésben meghatározó Európai Közösségben a mintegy 5 ezer ökológiai gazdaság száma 1985-tõl 2007-ig 180 ezerre növekedett, az általuk mûvelt terület nagysága pedig ezen idõszak alatt 125 ezer hektárról 6,8 millió hektárra emelkedett (1.ábra).
2. ábra: A világ tíz legnagyobb ökológiai gazdálkodási arányát felmutató országának adatai (2007)
3
8 000 000 7 000 000 6 000 000 5 000 000 4 000 000 3 000 000 2 000 000 1 000 000
125 000 140 000 180 000 200 000 240 000 260 000 375 000 510 000 700 000 875 000 1 250 000 1 580 000 2 075 000 2 575 000 3 130 000 3 364 264 3 778 144 4 442 875 4 792 381 5 690 882 5 853 910 6 260 553 6 803 024
1. ábra: Az ökológiai gazdálkodásba vont területek és gazdaságok az EU-ban 1985-2007 Terület(ha)
0
200 000 180 000 160 000
Forrás: Helga Willer, Minou Yussefi-Menzler and Neil Sorensen (ed.): The World of Organic Agriculture 2008.
140 000
Magyarország az Európai Unió tagja, ezért a Közösségen belüli változások a részünkre a meghatározók. Nézzük ezeket a változási irányokat.
120 000
1. táblázat: Néhány ország, régió akcióprogramjának fõbb jellemzõi
100 000
Ország
Program
2001 (%)
Év / célzott arány
80 000
Belgium - Flandria
Flamand mûködési terv
1,47
2010-re 10%
Németország
Szövetségi ökológiai gazdálkodási terv
3,2
2010-re 20%
40 000
Hollandia
Terv 2001 - 2004
1,39
2010-re 10%
20 000
Norvégia
Mûködési terv a biogazdálkodás fejlesztésére 2000
Cca 2,5
2009-re 10%
Finnország
akcióterv 2000 - 2010
Cca 5,5
15%
Csehország
ökológiai akcióterv
2,85
2010-re 01%
60 000
0
19 85 19 87 19 89 19 91 19 93 19 95 19 97 19 99 20 01 20 03 20 05 20 07
2
EU-BAN
A világ tíz legnagyobb ökológiai gazdálkodási arányát felmutató országának adatai a 2. ábrán láthatóak.
Forrás: Helga Willer, Minou Yussefi-Menzler and Neil Sorensen (ed.): The World of Organic Agriculture 2008.
Az ökológiai gazdálkodás nemzetgazdaságon belüli szerepérõl az összes mezõgazdasági területhez viszonyított aránya nyújt tájékoztatást, a világon a legmagasabb értéket a kis Liechtenstein mutatja fel, de rajta kívül a legkimagaslóbb aránnyal az EU eminens tagállamai dicsekedhetnek.
Ehhez képest Magyarországon csak nagyvonalakban és szóban van ökológiai Akció Terv amolyan „muszáj” módon, mert az EU így kívánja. Az akciótervek 4-5 évvel ezelõtt készültek, és bár idõarányosan nem teljesültek mindenhol a célkitûzések, jelzik, hogy milyen robbanásszerû fejlõdés elõtt áll az ökológiai szektor.
Természetesen a közakaratot megjelenítõ tervek mellett a fejlõdést a fogyasztók igényei is táplálják; 2007-ben sok EU tagországban két számjegyû volt a biotermék fogyasztás növekedése egyetlen év alatt. Magyarországon is 2004-ig jelentõsen növekedett az ökológiai gazdálkodók száma és az általuk mûvelt területek nagysága, amely tendencia sajnos megtört, és 2005 óta folyamatosan csökken a magyar bio terület. A pontos adatokat a 2. táblázat és a 3. ábra mutatja.
erõteljesen csökkent a számuk, és míg 2004-ben 400 körülien vágtak bele az ökológiai mezõgazdálkodásba, addig 2007-ben már harmincan se. Ez nagy kár, mert a környezõ országok az újonnan az EU csatlakozók, a déli félteke országai és Ázsia elrohan mellettünk, szûkítve az értékesítési lehetõségeket, ezzel együtt az esetlegesen átállni kívánó gazdaságok megélhetési perspektíváit. CZELLER GÁBOR, DR. ROSZÍK PÉTER AT. AL
2. táblázat: Magyarország ellenõrzött biogazdaságainak száma és a bioterületek alakulása 1998-2007 1998 1999
4
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
Ellenõrzött 21501 35979 53649 79178 103700 116535 133009 128576 122765 terület (ha) Vállalkozá 330 sok száma
333
495
764
1117
1 272
1610
1551
1294
2007 120098 1251
Forrás: Dr. Roszík et al.: Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.. éves jelentés 2007, kiegészítve más ellenõrzõ szervezetek adataival
3. ábra: Magyarország ellenõrzött biogazdaságainak száma és a bioterületek változása 1998-2007
Forrás: Dr. Roszík et al.: Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. éves jelentés 2007, kiegészítve más ellenõrzõ szervezetek adataival
Az ökológiai gazdálkodás fejlesztésével foglalkozó utolsó kormányhatározat szerint (2253/1999 (X. 7.)) 2006-ra a magyar biogazdálkodás területének el kellett volna érnie a 300 ezer hektárt, ezzel szemben valahol 120 ezer hektár körül járhatunk. Ebben elsõsorban (szinte kizárólag) a támogatási rendszer a „ludas”. Korábban is volt fluktuáció, és számosan hagytak fel a biogazdálkodással, de 1995-tõl 2004-ig mindig nagyobb volt az új terület, mint a kiesõ. Most azzal, hogy 2004-tõl a biogazdálkodásba újonnan belépõ gazdák nem kaphatnak támogatást („nincs rá forrás”)
5
A
BIOÉLELMISZEREK FOGYASZTÓKAT SZOLGÁLÓ ÉLELMISZERBIZTONSÁGI TÖBBLETEI
6
Manapság gyakran alkalmazzák a „bio”, illetve az „öko” jelzõt az élelmiszerekhez, a napi használati tárgyakhoz, vegyipari cikkekhez, a szórakoztató elektronika eszközeihez kapcsolva azok készítõi, forgalmazói azért, hogy termékeiket jobban tudják értékesíteni. Ez azért sikerülhet, mert a fogyasztók számára ezek a jelzõk pozitív üzenetet hordoznak, mégpedig azt, hogy a termék az élet (=bio) folyamatainak, illetve a környezet (=öko) érdekeinek figyelembevételével készült, vagy használatával azt védik. Gyakran a „bio”, „öko” szócska reklámfogás, hiszen ahol a jelölés feltételei nem szabályozottak, ott a termékek pozitív tulajdonságai viszonylagosak, vagyis egészen mást takarhatnak ezek a jelzõk, mint amit a fogyasztók mögéje képzelnek. Egészen más a helyzet a mezõgazdasági (növényi, állati) alapanyagok, a belõlük készült élelmiszerek és takarmányok esetében. Rájuk nézve az EU-ban, Svájcban, az USA-ban és máshol is közel azonos tartalmú jogszabályok írják elõ, hogy milyen követelmények betartása esetén lehet a termék ökológiai („öko”) = biológiai („bio”) jelölésû. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelõk között kizárt a félreértés, és azt is, hogy szabálysértést (sõt bûncselekményt) követnek el mindazok, akik a jelölést nem az elõírásoknak megfelelõen és ellenõrzési rendszerben elõállított termékre alkalmazzák. A „bio” megjelölés a legismertebb Magyarországon, bár a hazai jogszabályok az „ökológiai” szó használatát írják elõ. Az EU országok zömében saját nyelvükön ugyancsak ezeket a szinonim kifejezéseket és rövidítéseiket (öko, bio, eko, eco stb.) alkalmazzák, az azonos értelmû „organic” mellett. A jogszabályok - az EU-ban a Tanács 834/2007 és a Bizottság 889/2008 rendeletei a meghatározóak - azonban nem csak a termék elõállítási szabályokat írják elõ, hanem a termelés folyamatainak kötelezõ ellenõrzését is, amelynek a célja, hogy a tévedéseket, csalásokat ki lehessen szûrni, megakadályozva a fogyasztók megtévesztését. Természetesen a hatékony ellenõrzés nem csak a fogyasztókat, hanem az elõírásokat becsületesen betartó termelõket is védi a csalók tisztességtelen magatartásával szemben. Az ellenõrzés alapján és a fogyasztók érdekeit nem sértõ megállapítások esetében kiállított minõségi tanúsítvány (igazolás) hatalmazza fel a termelõt, feldolgozót, forgalmazót, hogy a tanúsítványokon feltüntetett termékek, termékcsoportok esetében alkalmazzák az ökológiai jelölést. Az ilyen igazolást felmutatni nem tudó termelõ, forgalmazó terméke nem lehet bio az EU jog értelmében. A biotermékeknél az ellenõrzések alapján kiállított minõsítõ tanúsítványok végig kísérik a biotermék útját a teljes termékpályán, amely jelentõsen megnehezíti az illegális termékcseréket, az éves átfogó ellenõrzések kiszûrik a szavatossági idõn túl tárolt készletek nagy részét. A termelõtõl a feldolgozón át a kereskedõig kiépített ellenõrzési-tanúsítási lánc pedig lehetõvé teszi, hogy megtalálhatók legyenek azok a tételek, amelyek esetleg szennyezhetik az élelmiszereket. Az évenként legalább egyszer elvégzett átfogó ellenõrzések alkalmasak arra, hogy az ellenõrzést végzõk meggyõzõdjenek egyebek mellett arról, hogy:
- a bio növénytermesztésben nem használtak tiltott anyagokat, így mûtrágyákat, növényvédõszereket, génmódosított (GM) növényeket és GM származékokat stb.; - a gyûjtött növények gyûjtése nem természetromboló, az ökológiai egyensúlyt nem felbillentõ, a gyûjtési terület nem szennyezett; - a biogomba termesztésnél a termesztõközeg bio és/vagy természetes környezetbõl származó anyagokból álló, és legfeljebb a bio növényvédelemben engedélyezett anyagokkal kezelt; - bio állattartásban az állatokat „állatságosan” -biológiai sajátosságainak, igényeinek viselkedési szokásainak stb. tartják-e: csoportosan, nem kötötten, nem ketrecben stb.; - a bio méhészetet úgy helyezték el, hogy csak bio vagy természetes társulás növényeirõl gyûjthessenek nektárt, pollent, és hogy a méhek kezelése csak természetes, nem kockázatos anyagokra (illóolajak, szerves savak, gyógynövények, homeopátia) épüljön; - a bio halastavi haltartásban a víz nem szennyezõdik, a halakat bio takarmányon tartják és legalább a takarmányszükségletük fele a halastó természetes hozamából származik, továbbá az egészségügyi eljárásokban kerülik az antibiotikumok, a kémia szerek alkalmazását, inkább gyógynövényekkel, homeopátiával, ásványi anyagokkal kezelnek; - a bio élelmiszer-feldolgozásban, bio borászatban az alapanyagok biogazdálkodásból származnak-e, hogy nem keveredik-e a biotermék a nem bioval, hogy nem tesznek-e kockázatos anyagokat (tartósítószereket, állományjavítókat, ízfokozókat, szintetikus ízesítõket, színezõket, GMO származékokat stb.) az élelmiszerekbe, hogy nem téveszti-e meg a címke a fogyasztókat stb. - kereskedelemben, hogy csak a valóban biotermék kerüljön bioként a fogyasztók elé. Az évenként egyszeri ellenõrzés esetenként ritka lehet, ilyen esetekben lehetõség van az ellenõrzések sûrítésére is. Az ökológiai gazdálkodásból származó termékekre is maradéktalanul érvényesek az élelmiszerekre vonatkozó hatályos elõírások, egyetlen eset sem ismert, ahol ezeken „enyhítenének” a biotermék „kedvéért”. A bio élelmiszerek azzal is többet érnek amibõl több van bennük - ezek az élelmiszerek hasznos összetevõi, és azzal is amibõl kevesebb - ezek az élelmiszert szennyezõ idegen anyagok. A hasznos összetevõk meglétét a fogyasztók elterjedt vélekedésén túl számos tudományos közlemény is rögzíti, közülük számos az EU által hivatalosan támogatott, nemzetközi kutatói együttmûködés eredménye. A legáltalánosabban a következõ beltartalmi változásokra számíthatnak a biotermék fogyasztók:
7
Hirt et al.; Sundrum 2007
Affsa 2003
Tauscher et al. 2003
Velimirov & Müller 2003
Boum & Prescott 2002
Heaton 2001
Worthing-ton 1998
Összehasonlított paraméterek
Woese et al. 1995
Bio és konvencionális termények értékes beltartalmi összetevõinek összehasonlítása
Ásvá nyi anya gok Vita m inok Fitove gyülete k
8
Fe hérje-ta rta lom Fe hérje-m inõsé g Te lítetle n zsírsa vak Biotermékekben nagyobb mennyiségben van jelen, mint a konvencionálisban FORRÁS : T. Alföldi, J. Granado, E. Kieffer, U. Kretzschmar, M. Morgner, U. Niggli, A. Schädeli, B. Speiser, F. Weibel, G. Wyss, W. Schmidt, G. Schmidt : Quality and Safety of Organic Products Food systems compared (Dossier N° 4). FiBL (Hrsg .), Dossier, 2006, 24 Pages, ISBN 978-3906081 -89-2
Biotermékek tendenciaszerûen nagyobb, mint a konvencionálisban Nincs eltérés Biotermékek kissé kedvezõtlenebb értékekkel rendelkeznek, mint a konvencionális termékek
Forrás: Györéné Kiss Györgyi
Nézzük, hogyan állnak a biotermékek az élelmiszerben nem kívánatos ágensek tekintetében, összehasonlítva a szokványos (nem bio) termékekkel. A korábban vázlatosan ismertetett szakmai elõírások is jelzik, a részletes elõírások pedig egyértelmûvé teszik, hogy az alkalmazható mezõgazdasági és feldolgozóipari eljárások közül kiszûrésre kerülnek a kiszûrhetõ és jelentõs kockázatot hordozó anyagok és eljárások, vagyis a bioterméknél az élelmiszerbiztonság nem a felületes ismeretekre („jelenleg a tudomány nem ismer káros hatásokat”), nem a fogyasztó „vegyszertûrõ” képességére, vagy várakozási idõkre esetleg korlátozott dózisokra épül. Természetesen az ökológiai gazdálkodástól független, az élelmiszerbiztonságot veszélyeztetõ jelenségek itt ugyanúgy elõfordulhatnak, mint a szokványos (nem bio) élelmiszereknél (pl. megromlik a termék, fizikai, mikrobiológiai szennyezés történik, romlik az állag stb.). A mezõgazdasági alapanyagok esetében a bioterméknél a következõ élelmiszerbiztonságot veszélyeztetõ jelenségekkel - pont a technológiákból eredõen - gyakorlatilag nem kell számolni: - növényvédõszer-maradék a terményekben, - magas nitrit- nitrát szint a növényekben, - géntechnikailag módosított termékek jelenléte, - géntechnikailag módosított szervezetek származékainak jelenléte, - antibiotikumok az állati termékekben, - hormonok az állati termékekben, - BSE-vel érintett állati termékek - egyebek.
A feldolgozott bio élelmiszereknél - ugyancsak az alkalmazási tilalmak miatt - figyelmen kívül hagyható kockázati források a következõk: - tartósítószerek, - ízfokozók, - szintetikus ízesítõk, színezékek, - szintetikus állományjavítók, - egyebek. Általánosságban is elmondható, hogy az alkalmazható adalék- és segédanyagok fõként természetes eredetûek, illetve az élelmiszer-készítésben õsidõk óta használatosak. A ma még alkalmazható adalékanyagok közül élelmiszer-biztonsági kockázatot jelent a nátrium-nitrit (E 250) és a kálium-nitrát (E 252); az elhagyásuk azonban jelenleg valószínûleg még nagyobbat, a növényi eredetû (nem bio) adalékok (ilyen lehetett volna a guar gumi), valamint a régen kijuttatott, de még most is jelen lévõ, és növények által felvehetõ perzisztens szennyezõk, továbbá a biogazdálkodást sértõ gondatlan jelenségek (vegyszer elsodródás, rossz takarítás, helytelen elkülönítés, termékek együtt tárolása, stb.). A biotermékek számos közlemény szerint kevesebb gombatoxint tartalmaznak, amely vélhetõleg a vetésváltásból és a harmonikus tápanyagellátásból származhat. Ismereteink szerint nincs eltérés a szennyezés kockázatában a bio és nem biotermékek között, ahol nincs technológiabeli különbség: ilyenek a környezetbõl származó szennyezõk (nehézfém, régi vegyszer maradványok stb.), fizikai, biológiai (pl. gyommag), mikrobiológiai, csomagolóanyag, tisztító és fertõtlenítõszer eredetû szennyezõk esetei. Nézzük, hogy az EU élelmiszerbiztonsági riasztási esetek (RASFF) gyakorisága alapján, mit és miért kínál a biotermék. Az alábbi táblázatban az egyes élelmiszerbiztonsági kockázati tényezõk találhatók - megjelölve, hogy a riasztási gyakoriság szempontjából hányadik helyen állnak - valamint az, hogy a biotermékek miért bizonyulnak biztonságosabbnak az adott kockázati okot tekintve.
A kockázat okozója mikotoxin adalékanyag GMO illegális alkalmazások gyógyszermaradványok növényvédõszer -maradék besugárzás takarmányadalék szivacsos agysorvadás (BSE)
Riasztási gyakoriság 1. 2. 5. 7. 9. 11. 13. 17. 18.
Az elõny oka vélhetõleg agrotechnikai a használat korlátozás a a használat korlátozása rendszeres ellenõrzés a használat korl átozása a használat korlátozása a használat korlátozás a a használat korlátozás a takarmányozási elõírás
9
10
Súlyos elõzmények irányították rá a figyelmet az élelmiszerbiztonság fontosságára a közelmúltban. A korábbiakban is elõfordultak szórványosan, helyi, gyakran egypár embert érintõ élelmiszereredetû problémák, a kockázat azonban számottevõen nõtt a nagy élelmiszer vállalatok megjelenésével, hiszen gyakran, többszázezer embert, akár más kontinenseken élõket is látnak el ma már sokféle táplálékkal. Sorakoznak az esetek: GM rizs a rizsben, metilalkohol az üdítõben, antibiotikum (chloramfenicol stb.) csirkehúsban, hormon a sertés- és marhahúsban, dioxin a sertés és baromfihúsban, szivacsos agysorvadásban szenvedett marha húsa a tányérokon és így tovább. A biotermelõk büszkén jelenthetik: a biotermékeket a körültekintõ szabályozás és a szabályok betartása miatt ezek a szennyezések mind elkerülték! DR. ROSZÍK PÉTER, BIOKONTROLL HUNGÁRIA NONPROFIT KFT. BUDAPEST
NÖVÉNYVÉDÕSZEREK
KÖRNYEZETANALITIKAI
ÉS ÖKOTOXIKOLÓGIAI KOCKÁZATAI A növényvédelemben alkalmazott hatóanyagok hosszabb-rövidebb ideig a környezetünkben maradnak. A környezetben mérhetõ felezési idejük (pl. DT50) növekedésével emelkedik annak a potenciális veszélye, hogy hatásuk eléri azokat az életközösségeket, amelyekkel táplálékhálózati kapcsolatba kerülnek. A megmaradó képes vagy perzisztens vegyületek - ahová a POP vegyületek (pl. DDTo)1 tartoznak ezért nemkívánatosak a növényvédelem gyakorlatában.
Környezetkémiai jellemzõk A diagnózishoz a környezetanalitikai vizsgálatokon keresztül vezet az út. Ennek során a környezeti mintákban mérhetõ szermaradékok kerülnek meghatározásra. Találat esetén lényeges a szennyezés eredete és a kezelés idõpontja. A nyomozás eléggé összetett feladat, például a kukorica gyomirtására használt atrazineo és társai a talaj felsõ rétegében közepes gyorsasággal bomlanak, azonban bemosódás után, az oxigén hiányában, a talajvízben ezek a vegyületek perzisztens módon viselkednek.2 Kevesek elõtt ismert, hogy az atrazineo például nemcsak a Balaton vizébõl mutatható ki, de mélyiszapja is tartalmazza azt. Egy hatóanyag szennyezõ megjelenése szempontjából fontos a határértékkel (MRL) jellemezhetõ mennyisége, amelyet behatárol a biológiai hatásának megnyilvánulása (vagyis megengedhetõ napi bevitele: ADI).
Talajszennyezõk A permetezõszerek kijuttatásakor a készítmény túlnyomó többsége célját tévesztve a talajfelszínre kerül. Permetezés közben az UV sugárzás lebontó hatása a legerõteljesebb. A talajra kerülõ hatóanyag erõteljesen kötõdhet a talajkolloidokhoz (pl. 2,4-D), illetve a vízoldható vegyületek gyors vagy lassú ütemben a mélyebb rétegekbe mosódhatnak. Az 1968-ban - a világon elsõként Magyarországon - betiltott rovarölõ szernek, a DDTo-nek máig mérhetõ nyomai találhatók talajainkban (1. ábra). A kilencvenes években a megyei növényvédelmi hálózat mintegy 800 minta vizsgálatával azt mutatta ki, hogy hazai talajainkban a DDT/DDEo maradékainak elõfordulása a leggyakoribb. Kis mennyiségben (100-200 ppb) a talajok fele tartalmazza ezeket a szennyezõket. A talajok 20-30%-ából mutatható ki atrazineo (<100 ppb) és 10-20%-ából 2,4-D. Ez utóbbi mennyisége elérheti a 200-600 ppb értéket is. 1999 és 2002 között szántóterületeken végzett saját vizsgálataink a korábbi tapasztalatokat alátámasztották: a talajminták 8-25%-ában fordult elõ atrazine.3 2005-2008 között fõként ökológiai mûvelésû területek vizsgálata során lényegesen kisebb szennyezettséget találtunk. Azonban még itt is, a mért 250 minta mintegy 2030%-ából volt <100 ppb mennyiségben kimutatható a DDEo. Hasonló koncentrációban mutatkozott a minták 5-15%-ában a 2000-ben kivont lindaneo (γHCHo).4
11
12
Vízszennyezõk
Környezetbiológiai jellemzõk
A kipermetezett szerek egy része elsodródva a felszíni vizekbe kerül, más része közvetlenül a kezelés után nagy mennyiségû csapadék hatására a felszíni vizekbe mosódhat, míg egy további része a talajokra kerülés után elindul a talajvíz felé. A növényvédelmi hálózat 1994-2000 között mintegy kétezer felszíni vízmintát vizsgált meg. Évenként változóan a minták 5-50%-ában talált szermaradékot. A leggyakoribb felszíni vízszennyezõ az atrazineo (~100 ppt) volt, amit a minták 6%-ából mutattak ki. Egy másik kukorica-gyomirtó, az acetochlor a minták 4%-ából került elõ. HCHo és diazinon* rovarirtókat tartalmazott a minták 3%-a.5 2000 és 2004 között hatszáz felszíni vízmintát mértünk meg. A minták 60%-a tartalmazott detektálható mennyiségû hatóanyagot. Kiemelhetõ közülük a diazinon*, az atrazineo és az acetochlor. A hajdani növényvédõszer-gyártók telephelyein észleltünk kiemelkedõ felszínivízszennyezettséget. Balatonfûzfõn (Nitrokémia Ipartelepek) például az atrazineo és acetochlor mennyisége az 1-10 ppb szintet is elérte. Másik, szintén kiemelkedõen nagy pontszerû szennyezettséget az Észak-Magyarországi Vegyimûvek körzetében találtunk.6 2006-2008 között 115, fõként ökológiai mûvelésû tábla víznyerõ helyét vizsgáltuk. A minták 25-80%-ában volt diazinon* kimutatható (<50 ppt). A minták közel felében atrazineo (<250 ppt) és trifluralin* (<50 ppt) hatóanyagokat mutattunk ki. Egy 1998-ban elvégzett nyersvíz-/ivóvízvizsgálat szerint az atrazineo-, diazinon*és prometryneo-szennyezettség meghaladta azt a szintet, ami az elfogadható ivóvízminõség EU határértéke (100 ppt).7 A vízszennyezés leginkább a sérülékeny, parti kavicsszûrésû vízbázisokat érintette, s közülük a váci Dunakanyar emelhetõ ki. 2002ben visszatértünk ezekre a területekre és acetochlor-szennyezettséget jegyeztünk fel. Ismert környezeti kockázatú hatóanyag továbbá a glyphosate, melynek elõnyeként szokás említeni csekély fennmaradó szermaradék-szintjét. Ez azonban valójában inkább környezetanalitikai nehézséget, semmint elõnyt tükröz, mivel a hatóanyagot és bomlástermékét - kiemelkedõ vízoldhatóságuk miatt - kémiai analízissel nehéz detektálni, vagyis szermaradék azért nincs, mert nem tudjuk kimutatni.8
Az élõszervezetek által felvett vegyületek sorsa igen változatos lehet. Tekintélyes részük detoxifikálódik, amely során a szervezet enzimrendszerei metabolizálják ezeket, és vízoldhatóbb formájuk ürítésre kerül.9 Egy kisebb csoportjuk képes valamely szövetben feldúsulni és ott hosszabb idõre raktározódni. Ezt nevezzük bioakkumulációnak. Azokat a bioakkumulációra hajlamos vegyületeket, amelyek a tápláléklánc mentén fel is dúsulnak, a biomagnifikációra képes csoportba soroljuk.10
1. ábra: A DDTo termikus ködként való kijuttatása a hatvanas években
Bioakkumuláció Növényvédõszer-hatóanyagok fõként lipidgazdag szövetekben gyarapodnak fel. Közülük kiemelhetõk a zsírszövet, az emlõmirigy, a gonádok és a csontvelõ. A rovarirtóként használt klórozott szénhidrogének (pl. DDTo, dieldrino, lindaneo stb.) tartoznak ebbe a körbe.11 A feldúsulás helye és a krónikus hatások között könnyû összefüggést találni. Nem véletlen, hogy az ilyen vegyületek a tejjel ürülnek. Az OÉTI felmérései szerint az anyatejben még ma is jelentõs mennyiségû DDTo mutatható ki (a tejzsírban 330 ppb), még ha mennyisége az utolsó tíz évben felére is csökkent.12 2000-ben került kivonásra az utolsó, bioakkumulációra hajlamos, tejjel ürülõ hatóanyagunk, a lindaneo.
Biomagnifikáció A tápláléklánci feldúsulás ez esetben nem néhányszorosára való növekedést jelent, hanem nagyságrendekkel megnövekedett mennyiségeket. A hajdanán méhkímélõ technológiákban alkalmazott camphechloro (= toxapheneo), pl. a fókák szervezetében már milliószoros nagyságrendben van jelen, ha a vegyület(ek) tengervízbeli mennyiségét tekintjük egységnyinek. Nyilvánvalóan az ilyen vegyületek a csúcsragadozóknál okozzák a legnagyobb problémát. A DDTo kiterjedt alkalmazása miatt hosszú idõre ezért tûntek el hazánkból a nagytestû ragadozó madarak. A vízi üledékek DDTo-szennyezettsége miatt a folyami halak vizsgálata hazánkban még mindig idõszerû kérdés.
Toxicitási jellemzõk Egy vegyület toxikológiai jellemzéséhez kulcsadatok a koncentráció/dózis és a kitettség. Utóbbi egyenes következménye a megmaradó képességnek. Betegséghez a krónikus kitettség vezet. Ebben a tekintetben az ivóvíz-szennyezõk a legveszélyesebbek, mivel velük (leválthatatlanságuk miatt) a krónikus kitettség állapota valósul meg.
Akut toxicitás Az akut toxicitás egy vegyület azonnali mérgezõ hatását mutatja. Minél kisebb egy vegyület LC50 vagy LD50 értéke (a tesztállatok felének pusztulását kiváltó koncentráció vagy dózis), annál balesetveszélyesebb. Az akut toxicitás mérésére modellállatfajokat választunk. Ezeken belül van néhány hasonlóan reagáló csoport. Az emlõsök és madarak általában nagyon hasonlatosan reagálnak hatóanyagokra. Rájuk, az idegmérgekre (rovarölõ szerek) mutatott kifejezett érzékenység a jellemzõ. Ezek közül
13
kitüntetett helyet foglalnak el a talajfertõtlenítõ szerek, a növényvédelem leginkább balesetveszélyes hatóanyagai. A halakra és a vízi gerinctelen szervezetekre (pl. bolharákok) a piretroidok jelentenek szélsõségesen nagy veszélyt.13 Paradox megoldás tehát a hazai szúnyogirtásban is használt piretroidok köre. A balatoni halpusztulásokban kulcsszerepet játszott a tó közeli piretroidhasználat (szúnyogirtás és növényvédelem).14-15 Csekély azoknak a hatóanyagoknak a száma, amelyeket hasznos gerincteleneken (ragadozók, parazitoidok, gilisztafélék) kellõen megvizsgáltak, így kérdõjel kerül az ún. integrált védelemre használt hatóanyagok egy része mellé, amely például egy hatóanyag vízszennyezõ-képességével nem is kalkulál.
Krónikus toxicitás A krónikus hatások szubletális dózisban és hosszú kitettség során mutatkoznak meg. Felismerésük korántsem könnyû. Követõ és visszatekintõ tanulmányokat igényelnek. Igen gyakori, hogy egy hatóanyag kivonását ennek a hatásnak a felismerése váltja ki. Mutagenitás. Amennyiben egy vegyület valamilyen úton az örökítõ rendszer megváltozását váltja ki, azt mutagénnek nevezzük. Egy anyag lehet közvetlen (direkt) mutagén, és lehet promutagén, amikor a vegyületbõl a szervezet enzimjei készítik el az aktív változatot. A mutagenitás mérésére sokféle teszt szolgál, közülük az Amestesztek csoportja a legszélesebb körûen használt.16 Míg tíz éve százharminc olyan növényvédõszer-hatóanyagot használhatunk fel termelési célból, amely valamely tesztrendszerben mutagénnek minõsíthetõ, az ilyen hatású hatóanyagok száma ma már harminchoz közelít (2. ábra).17 Az örökítõ anyag megváltoztatása számos következménnyel járhat. Gyakori, hogy végzetes betegségek kialakulását alapozza mutagén hatóanyag darab
2. ábra: Mutagén hatóanyagok a növényvédelem gyakorlatában
150 125 100 75 50 25
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
0
1998
14
meg a mutagenitás. A még felhasználható jelentõsebb mutagén hatóanyagok: 2,4-D, acetochlor, alachlor*, aldicarb, deltamethrin, dichlorvos*, dimethoate, folpet, malathion* és trifluralin*.18 Karcinogenitás. A kémiai karcinogenezis modelljében általában több egymást követõ, egymásra épülõ mutáción keresztül vezet az út. Ezért sokan közvetlen kapcsolatot látnak a mutagenitás és karcinogenitás között. Tény, hogy még optimista becslõk szerint is a mutagén vegyületek 60%-áról derül ki késõbb, hogy egyidejûleg karcinogén is. Megnyugtató lehetne, hogy az IARC (a WHO Nemzetközi Rákkutatási
Ügynöksége) kimutatásai egyetlen olyan hatóanyagot sem tartanak nyilván a növényvédõ szerek között, amely emberen bizonyosan rákkeltõ. Sajnos azonban azt is bizonyosan állítja ez az adatbázis, hogy a növényvédõ szerekkel közvetlenül dolgozó emberek rosszindulatú megbetegedése (tüdõrák, leukémia, limfóma, mielóma stb.) jelentõsebb. A tartós kitettség különösen jellemzõ a méregraktár-kezelõkre, a permetezõ szerek bekeverését végzõkre és a védõfelszerelések nélkül permetezõkre. Az elszennyezett ruha szerepe ezek közül kiemelkedõ. Hozzá kell azt is tennünk, hogy az állatkísérletekben bizonyosan rákkeltõ hatóanyagok száma jelentõs.19 Ezeket a vegyületeket éppen most vonja ki fokozatosan az EU a növénytermesztés gyakorlatából. A fejes saláta 2008-as hazai botrányában kulcsszerepet játszó chlorothalonil például állatkísérletekben bizonyosan rákkeltõ. Az engedély nélkül használt gombaölõ szerbõl a maximálisan elfogadott maradékérték (MRL) több mint kétszázszorosát mérték a barcsi termelõ árujában. A még termelési célra használható állatkarcinogén (IARC kód: 2B) hatóanyagok: 2,4-D, chlorothalonil és dichlorvos*. A dichlorvos*-ra jellemzõ specialitás, hogy hosszú ideig - fõként Csongrád és Békés megyében - a településekre szórták szúnyogirtás ürügyén. Teratogenitás. A teratogenitásra jellemzõ a torzfejlõdést. Ez emlõsök esetében ez még a méhen belüli fejlõdés idõszakában következik be. Enyhébb tünetei a hasadt szájpad, a nyúlszáj vagy a bordák számának változása. Súlyos, sokszor halálos tünete a nyitott gerincoszlop a születéskor. A teratogenitást ma meglehetõsen fajspecifikus hatásként kezelik. Így az egy fajon teratogénnek bizonyult vegyület még nem vonja feltétlenül maga után a tiltást. Több, nem rokon fajon tapasztalt torzképzõdés viszont már súlyos figyelmeztetés.20 A még növényvédelmi célra felhasználható teratogén hatóanyag a 2,4-D és a malathion*. Hormonmoduláns hatás. A hormonmoduláns vegyületek a szexszteroidhormonok (ösztrogén, tesztoszteron) területén okoznak általában agonista típusú hatásokat. A legtöbb vegyület a receptorhelyet képes elfoglalni és azon jelet továbbítani. A hatóanyagok közül kiemelkedõ a triazin-herbicidek hatása, amelyek közül az atrazineo igen csekély koncentrációban (100 ng/l) - a genetikailag hímnek született békák hermafrodita fejlõdését képes kiváltani. A hazai felszíni vizeink legalább 10%-a szennyezett olyan mértékben atrazineo hatóanyaggal, hogy az ebihalak hermafrodita fejlõdése realitássá válik.21 A kétéltûek kiemelkedõ hormonális érzékenysége valószínûleg összefüggésbe hozható azzal, hogy szinte minden fajuk veszélyeztetett és így védett. A még a növényvédelemben felhasználható hormonmoduláns hatóanyagok: 2,4-D, alachlor*, aldicarb, cypermethrin, malathion*, metiram és trifluralin*. Immunmoduláns hatás. Az immunrendszer rendkívül plasztikusan reagál a környezetünkre. Az immunrendszer több egyidejû paraméterének változása esetén beszélünk immunsztatikus hatásról, ami a védekezõ rendszer kóros gyöngülését jelenti, vagy felfokozott állapotáról, amelynek ismert formája az allergia.22 Az Egyesült Államok kukoricaövezetében, ahol az atrazineo ivóvízben való megjelenése súlyos gond, ez idézi elõ a koraszülések számának növekedését, a születési súlyok csökkenését és a csecsemõkori megbetegedések számának számottevõ emelkedését. Súlyosan gátoltnak találták a gyapotföldek (legjobban kemizált szántóföldi kultúra) körzetében élõ és az eszkimó (az északi félteke „csúcsragadozói”) gyerekek immunrendszerét. A még
15
felhasználható, jelentõs mértékben immunmoduláns hatóanyagok: 2,4-D, cypermethrin, dichlorvos* és dimethoate.
A jelenlegi hatóanyagok megítélése
3. ábra: Magyarországon az utóbbi negyven évben felhasznált hatóanyagok száma engedélyezett hatóanyag darab
350 300 250 200 150 100 50
2009
2005
2000
1995
1990
1985
1980
1975
0
1970
16
A legsúlyosabb környezet-egészségügyi nehézségeket jelentõ nehézfémekre (arzén) és klórozott szénhidrogénekre (DDTo, dieldrino) épülõ növényvédelemi eljárásokat a hetvenes évekig kivonták a gyakorlatból. Ennél tovább kellett várni a higanytartalmú csávázók és néhány klórozott szénhidrogén esetében (camphechloro, lindaneo). Az atrazineo és körének kivonására pedig az EU tagországai közül az utolsóként kerítettünk sort. A tíz évvel ezelõtti hazai számbavétel során közel száz hatóanyag tiltását javasoltuk, azonban a felelõs hatóságok semmit sem tettek ebben az ügyben.23 Az Európai Unióhoz való csatlakozás után, közösségi nyomásra korszerûsítették a hazai hatóanyag-választékot. Jól érzékelteti ezt az engedélyezett hatóanyagok számának változása, amely az EU-csatlakozásig - pl. a skandináv országokhoz képest - az ökotoxikológiai kritikára érzéketlennek minõsíthetõ (3. ábra). Ma is akadnak olyan korszerûtlen szemléletû szervezetek, melyek a jelenlegi EU-szigort - ami valamennyiünk egészsége érdekében üdvözlendõ - eltúlzott ütemûnek tartják, és gazdasági csoportérdekeik alapján akadályozni igyekeznek. Az élelmiszer ma bizalmi termék. Hazánknak választani kell aközött, hogy korszerû eszközökkel minõségi terméket állít elõ, amelyet a fizetõképes piacokon értékesíteni tud, vagy korszerûtlen eszközökkel dömpingárut termel, ami ma haszonnal nem adható el az EU piacain. E döntés jelentõs összetevõje a felhasznált hatóanyagok köre és azok alkalmazási fegyelme. Hazánkban a fejes saláta és a hajtatott primõrök területe az, ahol a szermaradék rendszeres gondokat okoz.24
DARVAS BÉLA, BOKÁN KATALIN, FEJES ÁGNES, MALOSCHIK ERIK, SZÉKÁCS ANDRÁS, MTA NÖVÉNYVÉDELMI KUTATÓINTÉZETE
Jelmagyarázat: 1 A o-val jelölt hatóanyagok hazánkban nem használhatók növényvédelmi célra. 2 Székács A. és Darvas B. 269-277. old. In. Darvas B. és Székács A. (szerk.) (2006) Mezõgazdasági ökotoxikológia. L'Harmattan, Budapest 3 Oldal B. és mtsi (2006) Geoderma, 135: 163-178. 4 Székács A. és mtsi (2008) Környezetvédelem, 16 (6): 14-15. 5 Károly G. és mtsi (2001) Növényvédelem, 37: 539-545. 6 Maloschik E. és mtsi (2007) Microchem. J., 85: 88-97. 7 Kárpáti Z. és mtsi (1998) Egészségtudomány, 42: 143-152. 8 Székács A. (2006) 109. old. In. 1. 9 Darvas B. (1990) Növényvédelem, 26: 49-63. 10 Darvas B. (2006) 294-303. old. In. 1. 11 Darvas B. (2000) Virágot Oikosnak. l'Harmattan, Budapest. 12 Griff T. és mtsi (2007) http://efrira1.antsz.hu/oeti/kredit/tanfolyam20071002/4grifftamas.pdf 13 Csillik B. et al. (2000) Neurotoxicology, 21: 343-352. 14 Bálint T. et al. (1997) Ecotoxicology & Environmental Safety, 37: 17-23. 15 Nemcsók J. et al. (1999) Acta Biologica Hungarica, 50: 161-173. 16 Darvas B. (2006) 158-169. old. In. 1. 17 Bokán K. és mtsi (2009) Növényvédelem (in press) 18 A *-gal jelzett hatóanyagok kivonásra kerültek, azonban a raktári készletek még felhasználhatók. 19 Tompa A. és Darvas B. (2006) 190-196. old. In. 1. 20 Darvas B. (2006) 224-227. old. In. 1. 21 Darvas B. és mtsi (2006) 232-245. old. In. 1. 22 Institóris L. és Dési I. (2006) 254-262 old. In. 1. 23 Darvas B. (1999) 15-48. old. In. Polgár A. L. (szerk.) A biológiai növényvédelem és helyzete Magyarországon. OMFB 24 Darvas B. és Székács A. (2006) 278-287. old. In. 1.
17
NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN
18
1. táblázat. A talaj és a növények igénye
TALAJMÛVELÉS A SZÁNTÓFÖLDI
A „fenntarthatóság” koncepció alapja az ökológiai tényezõk összhangjának megteremtése és megtartása (Jolánkai, 2001). A „fenntarthatóság” talajmûvelési nézõpontból a készletek hatékonyabb hasznosítása, a termesztési rendszerek és a talaj-környezet közti harmónia létrehozása és fenntartása. A földmûvelés, latinul (Cato) Agri cultura. A kultúra egyik jelentése mûvelt állapot. A kultiváció (mûvelés) valamely munka rendszeres gyakorlása, végzése, folytatása, valamely folyamat jobbítása, és fenntartása. Vagyis a mûveléssel jobb talaj minõséget lehet létrehozni, vagy fenntartani. A fenntartó talajmûvelés Birkás M. (2001) szerint a növénytermesztés és a környezetvédelem szempontjainak megfelelõ talajállapot megõrzése, és javítása kedvezõtlen fizikai változások esetén. A fenntartható talajmûvelés sajátossága az alkalmazkodás, vagyis a termõhelyi (beleértve a klímát) és ökonómiai feltételekhez igazodás. A másik fontos jellemzõ a kármegelõzés, mivel mind a fizikai, biológiai, kémiai terhelés, mind a klímaérzékenység rövid és hosszú távon is akadályozza a fenntarthatóság megvalósulását. A harmadik sajátosság a fejlesztés, amely a talaj és a környezet minõségére, és a klímakár enyhítésére egyaránt értendõ.
A növények valós igénye A klasszikus szakirodalomban a talajmûvelés célját a növények igényének teljesítésében jelölték meg. A javaslatokat megvalósítók azonban gyakran túlbecsülték, vagy alábecsülték ezt az igényt, és a következmények többnyire kárt okoztak a talaj minõségében (mélyítés sekély termõréteg esetén, sekély mûvelés tömörödött talajon, elporosítás stb.), ezért ezt a több évszázadot átfogó idõszakot a növényközpontú mûvelés korának nevezzük. A talaj minõségére az 1975-2000 közti negyed században vetült nagyobb figyelem, így az idõszak a talajközpontú mûvelés kora besorolást kapja. A globális klímaváltozás elsõ, aggodalomra okot adó évétõl a mûvelésnek klímaközpontúvá kell válnia, mivel feladata a talajminõség javításán keresztül a klíma eredetû veszteségek csökkentése (Birkás, 2009). A megkímélt szerkezetû, kedvezõ nedvesség forgalmú talajon bármely növény követelése kisebb energiával, és minimális károsítással érhetõ el (1. táblázat). A termés biztonsága tehát nem a mûvelés mélységétõl vagy a beavatkozások számától függ, hanem a mûvelés - minõség rontó, fenntartó, javító talajminõségre gyakorolt komplex hatásától.
Tényezõ Lazultság
Lazult réteg mélysége
Morzsás szerkezet
Optimális nedvesség mérleg Felszínvédelem Kedvezõ szénmérleg
Hatás a talajra Tömör talptól mentes állapot = folyamatos megújulás, kisebb klíma érzékenység Azonos a nedvesség tárolására alkalmas mélységgel. Tömör, vízzáró réteg hiánya jó vízbefogadást és vízhasznosulást tesz lehetõvé Kisebb ülepedési hajla m, jó hordképesség , kisebb klíma érzékenység Befogadás > veszteség = kisebb klíma érzékenység Megkímélt talaj, kisebb klíma érzékenység Talajba juttatás > veszteség = kisebb klíma érzékenység
Hatás a növényre Jó gyökerezés, kisebb klíma érzékenység Azonos a növény vízfelvételére alkalmas mélységgel: 35 -45 cm jó, 2834 cm megfelelõ, 18-20 cm (csak kedvezõ idényben) felel meg, vagy alkalmatlan Jó gyökerezés, kisebb klíma érzékenység Esély a kedvezõ vízhasznosításra Megkímélt talajban ellenállóbb növény Jobb nedvesség körülmények, kisebb klíma érzékenység
A fenntarthatóságnak ellentmondó mûvelési szokások A szélsõségessé vált klíma miatt, a termés biztonság megõrzése érdekében több, korábban biztosnak vélt mûvelési szokást célszerû átértékelni. Ezek a szokások a következõk: A tarlók feketésre mûvelése. Amely korábban gondosságot sejtetett, napjainkban a talajra figyelés elmulasztását jelenti, mivel a bolygatás, a nagy és lezáratlan felület vízés szénvesztõvé válik a nyár folyamán (1. ábra). A bolygatott és takaratlan talajt a hõés a zápor-stressz egyformán sújtja, benne a hasznos biológiai élet is hanyatlik. 1. ábra. A szénvesztés trendje 3 nyári hónap alatt (2007, bevitt szén: 2,9 t/ha) 3,5 Szénveszteség t/ha 3 nyári hónap alatt
FENNTARTHATÓ
3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 Szántott
Lazított
Szántott, elmunkált
Lazított, elmunkált
Tárcsázott
Mulcshagyóan mûvelt
A nyári szántás kedveltsége. A tarlók felszántása aratás után minden évben tipikus jelenség. A nyári, elmunkálatlan középmély- vagy mélyszántás kedvelõi a rövidtávú siker (forgatás) érdekében nem csak az õszi vetések sikerét veszélyeztetik, hanem talajuk nedvesség- és szénkészletét teszik kockára. Nem a nyári szántás az alapvetõ hiba, hanem a szántás minõsége (szalonnás,
19
2. ábra. Bolygatott talajok nedvességvesztesége (Hatvan, 2006. júl. - 2007. ápr.)
200 180 Nedvesség veszteség (mm)
20
összegyúrt), és a felszín sérülékenysége, amelyet a szántás jobb idõzítésével és a felszín elmunkálásával meg lehetne elõzni. A szalma eltávolítása energianyerési céllal. A talajok szerves szén-, és szervesanyag tartalmának értéke a klímakár csökkentés kapcsán újólag napirenden van. 2008-ban szénmérleg számítást végeztünk, példaként õszi búza elõvetemény után õszi káposztarepce alá végzett talajmûvelésre. A búza szalma több termõhelyen 5, gyökérzete 2,5 t/ha mennyiséget tett ki, a széntartalom 2,0 és 1,0 t/ha-nak felelt meg. Ebbõl, szénkímélõ mûvelés esetén 1,66-1,20 tonna maradt a talajban, szénvesztõ mûveléskor hektáronként 0,7-1,12 tonna hiány keletkezett. Ha a gazdálkodó tüzelõanyagnak adta el a szalmát, esetükben csak a gyökér- és tarlócsonk széntartalmával (0,62 t/ha) számolhatunk. Szénkímélõ mûvelés esetén a mérleg kisebb (0,72-1,19), a szén kiáramlását fokozó mûveléskor (ez a gyakoribb) jelentõsen több (3,1-3,5 t/ha) hiány alakult. Vagyis a tarlómaradványokról való lemondás a szélsõséges klímára tekintettel rossz döntés, mivel az egyéb szervesanyag utánpótlási források is korlátozottak. Õszi mélyszántás felszínelmunkálás nélkül. Ez a szokás legutóbb a 2007. évi aszályban vált rossz döntéssé. Az aszály korrekt megítéléséhez az elõzõ mûvelési idényhez célszerû visszatekinteni (2. ábra). 2006. július és szeptember között az átlagnál több csapadék hullott, így, megszokásból sokan szántották fel a talajt ún. nem szántható nedvességnél. A szalonnás hantok néhány hõségnap alatt kõkeményre száradtak; elmunkálásra csupán a szántást követõ 5-10 órán belül lett volna esély. Az így elrontott talajok egészen áprilisig nem áztak át annyira, hogy {egalább megfelelõ” magágy minõséget elérhessenek. A tavaszi növények száraz, rögös talajba kerületek, a végeredmény pedig közismert. Az elmunkálatlan szántás vízvesztesége július elsejétõl októberig 131, áprilisig 180 mm-t tett ki (ez utóbbi akár három hónap csapadékának megfelelõ vízmennyiség).
Júl. 1-aug.15
160
Júl.1-szept.1
140
Júl.1-okt.1
120
Júl. 1-ápr.1
Csapadék: júl. 1-aug. 15: 132 mm, júl. 1-szept. 1: 151 mm, júl. 1-okt 1: 191 mm, júl 1-ápr. 1: 253 mm
100 80 60 40 20 0 Bolygatatlan takaratlan
Mulcshagyó kult. Tárcsázás 14-16 Tárcsázás 14-16 6-8 cm cm + elm cm
Szántás 25-28 cm+elm.
Szántás 26-32 cm elmunkálatlan
Nedvességmérleg (Szász és Tõkei, 1997 nyomán): E = (W0+P) - W, ahol: E = az idõszak alatt elpárolgott vízmennyiség W0 = a talaj nedvességtartalma adott idõszak elején, P = az idõszak alatt lehullott csapadék, W = a talaj nedvessége adott idõszak végén.
Az adott idõszakban hullott 253 mm csapadék 30 %-a maradt a talaj 0-60 cm rétegében, így kevésnek bizonyult a tenyészidei aszály leküzdéséhez. A szántott és elmunkált talajban maradt nedvesség, valamint a vetéstõl hullott csapadék legalább közepes termésszint elérését tette lehetõvé.
A fenntartható talajmûvelés megvalósítása A fenntarthatóság feltételei: mulcshagyó tarlómûvelés, víz- és szénkímélõ, a talaj állapotához alkalmazkodó alapozó mûvelés elmunkálással, és a talaj szerkezetét kímélõ magágykészítés. A mulcshagyó tarlómûvelés mind fontosabb célja a nedvesség megtartás mellett a talaj vízbefogadó képességének növelése, mivel a nem bolygatott talaj erre alig alkalmas, biológiai tevékenységének pezsdítése, a talajba kevert tarlómaradványok feltárása. A takaróanyag funkciója sokrétû, vízkímélés, hõszabályozás (a nappali és éjszakai talajhõmérséklet különbség csökkentése), és szerkezet védelem. Ez utóbbira a nyári csapó esõk gyakorisága, a szerkezet rombolás megakadályozása miatt egyre nagyobb szükség van. A lazításos alapmûvelés célja a talaj vízbefogadó- és tároló képességének helyreállítása. A szántásos alapmûvelés célja a szükséges forgatás; a talaj szántható állapotában el is munkálható. A kultivátoros alapmûvelés feladata a szerkezet kímélés és a mulcshagyás, továbbá a tárcsatalp réteg átmunkálása. Tárcsás alapozó mûvelés akkor okszerû, ha a talaj legalább 30 cm-ig kedvezõen lazult. Jelentõs tartalékaink vannak ahhoz, hogy talajnedvesség- és szénkímélõ mûveléssel hatásos klímakár csökkentést érjünk el a szántóföldeken. A fenntartható mûvelési irányelvei (Birkás, 2007) a következõk: 1. A talajállapot ismeret hozzájárul a valószínûsíthetõ klímakár - kicsi, közepes, nagy - elõzetes felbecsüléséhez. 2. A kárcsökkentés fontos lépése a vízforgalmat akadályozó tömör rétegtõl mentes talajállapot létrehozása vagy megtartása. 3. A tömör rétegeket a szükséges mélységig át kell lazítani, vízvesztõ felület kiképzése nélkül. 4. Kis vízvesztõ felületet célszerû kialakítani bármely idõszakban (kivéve az erózió veszélyeztette talajokat). 5. Kímélni kell a talaj szerkezetét, bármely mûvelésnél és idényben. 6. A mulcshagyó mûvelés védõ hatását a nyári hõség és a heves esõk ellen célszerû kihasználni. 7. A talaj felszínét aratás után hosszabb ideig érdemes takarni (védi a talaj szerkezetét és nedvességét). 8. Szervesanyag (szén) kímélõ mûvelésre kell törekedni bármely idényben. 9. Alkalmazkodó (kármegelõzõ- és csökkentõ) alapozó mûvelési módszer (szántásos, lazításos) alkalmazása okszerû. 10. A magágykészítés és vetés legyen vízkímélõ: egymenetes mód alkalmazható a 12-48 cm sortávolságú növényeknél; minél kisebb idõ eltérés valósuljon meg a széles sorközû növényeknél. BIRKÁS MÁRTA - BOTTLIK LÁSZLÓ SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLÕ
21
A
BIOTERMÉKEK TÁPLÁLKOZÁSTANI,
TAKARMÁNYOZÁSI ELÕNYEI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAKRO-, MEZO- ÉS MIKROELEM TARTALMÁRA
22
Az igen káros iparszerû, intenzív mezõgazdaság környezet-romboló hatása kiemelten jelentkezik a talaj ásványianyag-készletének csökkenésében, a termények minõség-romlásában. A jelenség egyik legfontosabb okozója a hosszú évtizedek óta tartó általános környezet-elsavanyosodás, amely legerõsebben a termõtalajon jelentkezik (pl. a savas esõk, a mûtrágyázás, a szintetikus növényvédõszerek, a helyi savas kiüllepedések stb. hatására). Ennek a súlyosan károsító folyamatnak - Magyarország termõföldjeinek mintegy 60 %-át érintve - az egyik legfontosabb következménye az, hogy a termõtalajból kimosódnak a létfontosságú ásványi anyagok, elsõsorban a kationok, pl. kalcium (Ca) és több mikroelem, pl. a vas (Fe). Ezzel az itt termesztett növényekben is jelentõs kation- és mikroelem-hiány alakul ki, amely így megjelenik az ezeket, ill. az ilyen élelmiszereket fogyasztó emberekben, valamint a hobby- és haszonállatokban. A hazai lakosság egyre nagyobb részében és évtizedek óta növekvõ mértékben jelentkezõ igen nagy egészség-romlás, az egyre emelkedõ hányadú életmód-hiányosságok és - sok egyéb mellett - mindezek hátterében álló ellenállóképesség-csökkenés, ill. allergia-növekedés jelentõs mértékben összefüggésben áll a fentebb leírt ásványianyag-egyensúly felbomlásával, az ilyen alapanyagokból elõállított élelmiszerek feltûnõ minõség-romlásával. Az élelmiszerekben általánosan jelentkezõ Ca-hiány - több más tényezõvel együtt - jelentõsen hozzájárult a csontritkulás (az osteoporozis) betegségének drámai megnövekedéséhez, az igazi népbetegség kialakulásához. Az orvosi statisztikai adatok szerint a magyar népesség érintettsége az 1960-as években mintegy 130 ezer évente regisztrált csontritkulásos beteg-számban mutatkozott meg, míg 2005-ben ez a szám átlépte a 1,2 millió fõt. Ennek a közel 10-szeres emelkedésnek az egyik kiemelkedõ okozójaként a környezet, a termõtalaj tönkretételébõl bekövetkezett és az élelmiszerekben megjelenõ nagy Ca-hiány jelölhetõ meg, amelyeknek a hatását szinte minden család, kis- és nagy-közösség, sajnos egyre gyakrabban érzékeli és jelentõs nehézségek között átéli. Mindezen hatások bemutatására, az igen rosszirányú változások érzékeltetésére az elmúlt évtizedekben végzett és ezévben részben lezárt vizsgálataim adatai és kiértékelt eredményei szolgáltatnak alapot (SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllõ; valamint Ökológia Egyesület - mint a Magyar Biokultúra Szövetség tagja). A következõkben idézek néhány Ca- és Fe-adatot néhány kiemelt és naponta fogyasztott zöldségféle több mint 40 év alatt bekövetkezett ásványianyag-elszegényedésébõl: 1962 a) 1988 b) 2005 c)
Paradicsom, mg/kg Ca Fe 500 23,0 210 2,9 90 2,7 (18 %) (12 %)
Zöldpaprika, mg/kg Ca Fe 310 98 165 40 140 40 (45 %) (41 %)
Megjegyzés: a) = Tarján Róbert - Lindner Károly, b) = Bíró György - Lindner Károly c) = Radler Imre
a)
1962 1988 b) 2005 c)
Fejessaláta, mg/kg Ca Fe 330 17,0 292 2,0 280 3,9 (84 %) (23 %)
Spenót, mg/kg Ca Fe 1.500 86 1.330 40 1.330 29 (88 %) (34 %)
Ezeknek az igen nagymértékû és megdöbbentõ leromlásoknak az ellensúlyozását egyrészt közvetlenül az ökológiai gazdálkodás, pl. vetésforgós, szerves- és mésztrágyázási módszerei, a kiemelkedõen jó talajélet fenntartása, a kíméletes talajmûvelés biztosíthatja. Ennek igazolására ismertetem az ökológiai és a hagyományos gazdálkodási módszerekkel termesztett hasonló zöldségfélék Caés Fe-beltartalmi adatait az 1995-97-es évekbõl (Frühwald Ferenc, 1998.):
Paradicsom Spenót Káposzta Fejessaláta
ÖKOLÓGIAI, mg/kg Ca Fe 600 53 1.460 32 700 48 616 30
HAGYOMÁNYOS, mg/kg Ca Fe 50 (8 %) 3,2 (6 %) 200 (14 %) 14,0 (44 %) 116 (17 %) 4,0 (8 %) 100 (16 %) 3,0 (10 %)
Mind a termelési módszerek, mind az idõ-tényezõ szerinti összehasonlítás világosan bemutatja a példa-élelmiszerek napjainkban kialakult nagyarányú ásványianyaghiányát, valamint a környezetgazdálkodás (öko-bio) révén az egyik megoldási lehetõséget is. Azonban másrészt a napjainkat jellemzõ feszült és rohanó (ti. globalizálódó!) környezeti és táplálkozási hatások megkívánják, hogy a tudatos élelmiszer-fogyasztás körültekintõ megszervezése mellett - pl. a nagy bevásárló központok (plázák) helyett a helyi piacok és a közvetlen kistermelõi (akár natúr paraszti vagy ellenõrzött bio) beszerzések elõtérbe kerülésével stb. - egyre jobban támaszkodnunk kellene, meghatározott mértékben, olyan természetes alapú bioélelmiszer alapanyagokra, amelyek hiteles minõsítéssel, valamint kipróbált összetételben és biológiai kötésû hatóanyagaival ki tudják tölteni az ásványi-, vitamin- és egyéb aktív-anyag igény-kielégítésében, ill. ellenálló- és prevenciós-hatóképességben megmutatkozó hiányokat (….. mert a baj igen nagy!). Szinte a saját kutatási eredményeim igazolását látom abban, hogy az igen nagy számú nemzetközi és hazai kutatási publikáció elsõsorban a különleges és nagy hatékonyságú, valamint kimagasló aktivitású szerves-anyagokon alapuló legújabb készítményekben (fontos!: funkcionális élelmiszerekben) látja biztosíthatónak a megnövekedett ásványi-anyag és egyéb szükségletek kielégítését. Ilyen alapanyagnak bizonyult a rendkívüli hatékonyságú és aktivitású mikroalga (Spiruléna és Chlorella), valamint a különleges bio-minõsítésû és elõkészítésû gyógynövények (pl. kakukkfû, zsálya, citromfû) és egyéb értékes növényi anyagok (pl. mate, zöld tea, bodza, guarana, stb.) A ma tudatosan élni kívánó és elõre látó embereknek mindkét megoldással - ti. a környezetirányú bioélelmiszerekkel, valamint az új típusú, szerves funkcionális élelmiszerekkel - egyre nagyobb mértékben kell megismerkednie, valamint a napi étrendjében szükségszerûen és ésszerûen felhasználnia. DR. MÁRAI GÉZA
23
MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET
24
A Magyar Természetvédõk Szövetsége (MTVSZ) több, mint 100 hazai környezetés természetvédõ szervezet közössége, fõ célja a természet egészének védelme és a fenntartható fejlõdés elõsegítése. A 20 éve mûködõ Szövetség tagjai Magyarország minden megyéjében jelen vannak és küzdenek természeti értékeink megóvásáért, a környezeti terhelések megelõzéséért. Nemzetközi szervezetekkel, kiemelten a Föld Barátai hálózattal együttmûködve a Szövetség hangsúlyos szerepet játszik Európa és a világ környezetvédelmi civil összefogásaiban. Elveinkben radikális szervezet vagyunk: a környezeti problémák okaira akarjuk ráirányítani a döntéshozók és az állampolgárok figyelmét közösségi akciókkal, hiteles szakmai rendezvényekkel, megalapozott tanulmányokkal és kiadványokkal, célzott lobby-tevékenységgel. Nem technikai vagy felszínes politikai megoldásokban hiszünk, hanem szükségét érezzük gondolkodásunk, erkölcsünk és velük együtt termelési és fogyasztási rendszerünk gyökeres átalakításának. Kampányainkban kiemelkedõ figyelmet fordítunk az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, a fenntarthatósági szempontok integrálására a szakpolitikákba, a génmódosítás-mentes és természetbarát mezõgazdaság támogatására, a káros infrastruktúra és ipari beruházások elleni fellépésekre, a magukat zöldre festõ környezetpusztító óriás cégek és bankok leleplezésére, a polgárok és kiemelten az ifjúság környezeti oktatására és nevelésére. AKTUÁLIS
PROGRAMOK: WWW.MTVSZ.HU
TELEFON: 06-1/216-7297 CÍM: 1091 BUDAPEST, ÜLLÕI ÚT 91/B
Az 1974-ben alapított Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) hazánk legnagyobb, 10 000 tagot számláló természetvédelmi civil szervezete. Célunk a madarak védelmén keresztül hozzájárulni az emberi életminõség és a biológiai sokféleség megõrzéséhez Magyarországon. Ennek érdekében együttmûködünk a lakossággal, az önkormányzatokkal, a gazdálkodókkal és az állami természetvédelem képviselõivel. Önkéntesek bevonásával természetvédelmi kutatásokat, védelmi akciókat hajtunk végre, ismeretterjesztõ elõadásokat, táborokat rendezünk, kiadványokat jelentetünk meg. Az MME nemzetközi szinten elsõsorban a BirdLife International szervezetein keresztül képviselteti magát, valamint tagja a Világ Természetvédelmi Uniónak (IUCN) is.
Tevékenységünk fõ területei: Fajvédelem. Szervezetünk kiemelt tevékenységi területe a gyakorlati fajvédelem, amelynek keretében az elmúlt évtizedekben a legjelentõsebb eredményeket tudta felmutatni. A 2007-es év során is folytattuk eddigi programjainkat és több területen jelentõsebb fejlesztésekre kerülhetett sor. Az MME fajvédelmi tevékenysége elsõsorban a madárfajok védelmére irányul, de foglalkozunk más állatcsoportok védelmével is, mint pl. kétéltûek, hüllõk és nappali lepkék. Területvédelem és Élõhelyvédelem. A Fontos Madárélõhelyek (IBA-területek) hálózata a madárvilág számára legfontosabb területeket foglalja magába. A területek kiválasztásának szakmai alapját a BirdLife International alkotta meg. Azt mondhatjuk, hogy az EU Madárvédelmi Irányelvében foglaltak tisztán szakmai szempontokat figyelembe vevõ, gyakorlati megvalósulása az IBAterületek kijelölése, védelme, illetve a madárvilág helyzetében, a területek állapotában zajló változások folyamatos lekövetése. Az MME, mint a BirdLife hazai tagszervezete, természetvédelmi stratégiája egyik alappilléreként kezeli az IBAterületeket. A sikeres munka érdekében az elmúlt években egy folyamatosan formálódó, szakmailag felkészült hálózatot hoztunk létre az MME munkatársaiból és önkénteseibõl. A Fontos Madárélõhelyek rendszere adja a legtöbb EU-tagországban a Natura 2000 hálózat Különleges Madárvédelmi Területei kijelölésének, rendszeres értékelésének szakmai alapját. A két rendszer tehát szoros összefüggésben van, amely tükrözõdik az MME tevékenységében is: a Natura 2000-rel és a Fontos Madárélõhelyekkel kapcsolatos munkák 2005 májusától egy kézbe, az MME IBA/Natura 2000 programvezetõjének irányítása alá kerültek. Monitoring és Kutatás. A Monitoring Központ fõ feladata, hogy a hazai madárfajok állományáról naprakész információval rendelkezzen és a változásokat folyamatosan nyomonkövesse.
25
Ebbõl a célból a következõ programokat mûködtetjük: Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM), Ritka és Telepesen fészkelõ madarak Monitoringja (RTM), Kétéltûek- és hüllõk elterjedésének országos térképezése és monitorozása (KHTM), Vonuló Vízimadár Monitoring (VM). A Madárgyûrûzési Központ a hazai madárgyûrûzés szakmai szervezete. Az MME tag madárgyûrûzõket az MME Gyûrûzõ és Vonuláskutató Szakosztálya tömöríti. 2007-ben 312 madárgyûrûzõt regisztrált a Madárgyûrûzési Központ. 2007-ben lezárult a 100 éves hazai madárgyûrûzési adatbank digitalizált adatbázisának teljes körû, visszamenõleges ellenõrzése, így a Madárgyûrûzési Központ jelenleg 4,2 millió gyûrûzési és megkerülési adatot tart nyílván. A 2008-as év a madárgyûrûzés centenáriumának jegyében telt, nagy számú népszerûsítõ akcióval.
26
Társadalmi Kapcsolatok. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) civil szervezeti feladata a természetvédelem ügyének minél hatékonyabb és széleskörûbb képviselete. Ez a cél csakis partnerségben, a társadalom különbözõ korosztályi- és érdekcsoportjaival együttmûködve érhetõ el. Ennek érdekében az MME nagyrendezvényeket szervez: Fülemülék éjszakája, Európai Madármegfigyelõ Napok, Tatai Vadlúd Sokadalom. Az érdeklõdõk számára programokat mûködtetünk, mint a Csodálatos madarak program és a Madárbarát kert program. Tagjaink számára kiadjuk a negyedévente megjelenõ Madártávlat magazint. Aktív sajtókommunikációt folytatunk a madárvédelem és természetvédelem aktuális kérdéseirõl és folyamatosan frissített honlapot (www.mme.hu) tartunk fenn. Madarász suli és Madarász ovi néven országos környezeti nevelési programot koordinálunk és Budapesten Fõvárosi természetbúvár órák néven foglalkozásokat tartunk nagyszámú óvodában és iskolában.
Kapcsolódási pontok a Magyar Biokultúra Szövetséggel: A mindennapi madárvédelem népszerûsítésére indított programunk a Madárbarát kert program. A résztvevõk vállalják, hogy saját környezetükben egyszerû madárvédelmi tevékenységeket elvégeznek és ennek elismeréséül „Madárbarát kert” táblát kapnak. Napjainkban mintegy 5000 regisztrált Madárbarát kert, óvoda, iskola, panel és munkahely mûködik országszerte. Szervezetünk fontos partnerének tekinti a gazdálkodókat. Több fajvédelmi programunk keretében kiemelt feladatunk a gazdálkodókkal való együttmûködés. Nélkülük elképzelhetetlen hazánkban a túzok, kék-vércse, szalakóta és sok más veszélyeztetett faj védelme. A programok keretében foglalkozunk az agrárkörnyezetvédelmi programokkal, javaslatokat dolgozunk ki, gazdálkodóknak tanácsot adunk. Hazánkban kiemelt jelentõsége van a madár- és természetvédelem szempontjából a gyepterületek állapotának, így a gyepgazdálkodásnak és a megfelelõ legeltetéses állattartásnak. Ezért is foglalkozik szervezetünk a „Pannon gyepek élõhely kezelése Magyarországon” címû LIFE Nature projekt keretében a legjobb gyepkezelési gyakorlatok tesztelésével és népszerûsítésével.
WWF MAGYARORSZÁG A WWF a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete. 1961-ben alapította a kor néhány kiemelkedõ természetvédelmi személyisége, többek között Sir Peter Scott - a híres sarkkutató fia, továbbá Luc Hoffman, Aldous Huxley és néhány további neves gondolkodó. A szervezet emblémaállata a Kínában õshonos, kihalás szélén álló óriáspanda. Az eredetileg World Wildlife Fund néven megalapított szervezet a veszélyeztetett fajok védelmére indított programokat. A nyolcvanas években a WWF felismerte, hogy a veszélyeztetõ tényezõk számának fokozódása miatt már nem elegendõ és nem is lehetséges az egyes fajokat elszigetelten megvédeni. Az élõhelyeken átfogó programokra volt szükség, és a környezeti politika alakítása, valamint a társadalom széles körû támogatása is fontos szemponttá vált. Ennek megfelelõen a név is idõközben Worldwide Fund for Nature-re változott a logó és a névrövidítés meghagyásával. A WWF három fõ célkitûzése napjainkra a biológiai sokféleség megõrzése, a környezeti szennyezések csökkentése és a természeti erõforrások hosszú távon fenntartható használatának elõsegítése. Ennek megfelelõen a WWF tevékenységeit azokra az ökorégiókra összpontosítja, amelyek a biológiai sokféleség megõrzése szempontjából különösen jelentõsek, vagyis az erdõkre, az édesvizekre, valamint az óceánokra és partjaikra. Ezen kívül foglalkozik az éghajlatváltozás mérséklésével és következményeivel, valamint a mérgezõ hatású szennyezõ anyagok csökkentésével. A WWF-nek ma 96 országban van képviselete, tagsága meghaladja a 4,7 millió fõt, munkatársainak száma pedig a 4800-at. A WWF 1986-ban kezdte meg magyarországi tevékenységét, elsõként a kelet-európai régióban. A magyarországi alapítvány bejegyzése 1991-ben történt meg, azóta önálló civil szervezetként mûködik, 1998-ban pedig megkapta a kiemelten közhasznú civil szervezet minõsítést. A magyarországi iroda természetvédelmi munkája kiterjed a veszélyeztetett erdõtársulások, valamint a vizes élõhelyek - kiemelten a folyóvízi és ártéri rendszerek védelmére, a fenntartható, környezetbarát mezõgazdaság és vidékfejlesztés területére, a védett és veszélyeztetett élõhelyek és fajok megóvására, a mérgezõ vegyi anyagokkal szembeni védelemre, a klíma védelmére és a környezettudatosság fokozására. A szervezet munkájának eredményessége megköveteli az együttmûködést a természetvédelmi hatóságokkal, a civil társadalom és az üzleti élet képviselõivel, valamint a helyi lakossággal, továbbá regionális szinten a WWF európai irodáival és más nemzetközi civil szervezetekkel, valamint a WWF Duna-Kárpátok Regionális irodájával. 2002. októberében a WWF Magyarország együttmûködésével egy új nemzetközi program, a TRAFFIC Közép-Kelet Európai program indult, amely a régióban segíti a hatóságok munkáját a veszélyeztetett növény- és állatfajok kereskedelmének ellenõrzésében és szabályozásában.
27
28
A magyarországi iroda a 90-es évek elejétõl részt vesz a természetvédelmi jogszabályok megalkotásában és a törvények „zöldítésében”, szakemberei ott voltak a Nemzeti Erdõstratégiát és a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztését kidolgozó munkacsoportokban. A hazai zöldek közremûködésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az unió vegyi anyagokról szóló jogszabálytervezete („REACH”) jobban szolgálja az emberi egészség és a környezet védelmét. A szervezet 10 éves visszatelepítési munkája eredményeként a túlvadászás miatt hazánkból kipusztult európai hód újra ártéri erdeink lakója lett. Számos tanösvény épült Magyarországon is a WWF segítségével abból a célból, hogy bemutassa a hazai természeti értékeket a kiránduló családoknak, gyerekeknek, diákoknak. Így például a Normafánál a természetbarát erdõgazdálkodást, a fóti Somlyón a fóti boglárka élõhelyét, Kisvárdán a városi tó élõvilágát ismerhetik meg alaposabban a kirándulók egy séta során. Ugyancsak említésre méltó, hogy a szervezet modellértékû ártéri gazdálkodást indított el a Tisza mellett, Nagykörûben és Tiszatarjánban.
Elérhetõség: WWF Magyarország 1124 Budapest, Németvölgyi út 78/B Levélcím: 1399 Budapest, Pf. 694/112. Tel.: 1/214-5554; Fax: 212-9353 E-mail:
[email protected] Web: www.wwf.hu
A „NIMFEA” TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET A „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület jelenleg a Tiszántúl egyik legnagyobb szervezete, több mint 1000 taggal, 16 jól mûködõ helyi csoporttal (ill. tagszervezettel), és egy Központi Irodával, melynek feladata a gördülékeny mûködést biztosítani. Az egyesület elõdjének alapjait a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezõgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Karán, Szarvason raktuk le, a Fõiskolai Természetvédelmi Kör formájában, 1988-ban. A középiskolás diákok közremûködése útján egyre népesebb lett a tagság, akik aktívan részt vettek elõadásaink, kiállításaink, táboraink és egyéb rendezvényeink megszervezésében. Lehetõségeink ezzel párhuzamosan egyre szûkültek. 1992-ben vetõdött fel a gondolat, hogy létre kellene hoznunk egy olyan egyesületet, amely jogilag és pénzügyileg is hosszú távon biztosítaná talpon maradásunkat. 1993-ban a Békés Megyei Bíróság bejegyezte szervezetünket, a {Nimfea” Természetvédelmi Egyesület (Szarvas) néven. Egyesületünk neve a tündérrózsa nemzetségének (Nymphaea) egyszerûsített nevébõl származik. Mûködési területünk a Körösök vidéke, a Nagykunság és a Hortobágy. Célunk elsõsorban a természet védelme, ezen belül a védett és nem védett élõlények, valamint azok élõhelyeinek megóvása. Feladatunknak tartjuk az oktatást, nevelést, szemléletformálást. Ennek érdekében együtt mûködünk oktatási és közmûvelõdési intézményekkel. Egyesületünk javaslatokat dolgoz ki természetvédelmi feladatok megoldására, ezeknek egy részét saját erõbõl meg is valósítjuk. 1994. december 3án megalakult elsõ tagszervezetünk, a Sárrét Természetvédelmi Szervezet (STSZ) és csatlakozott hozzánk az 1991-ben alapított Herman Ottó Természetvédõ Kör (HOTEK). 1995-ben jött létre Túrkevén az Egyesület Központi Irodája, melynek feladata az adományszervezés mellett a tagszervezetek munkájának koordinációja. Az irodában 1996-tól van fõállású alkalmazottunk, 1997-ben vehettük át a „Pro Natura” díjat. Egyesületünk több megyére kiterjedõen fogja össze azokat a csoportokat és egyéni tagokat, akik egyetértenek céljainkkal, vállalják azokat a feladatokat, amelyek rájuk hárulnak természetvédelmi munkákból. Tagságunk folyamatosan nõ. Tagszervezeteink révén jól mûködõ projektjeink vannak az alábbi témákban: madárrepatriáció, élõhelyrekonstrukció, környezeti nevelés, nem védett területek feltárása, kutatás, bagoly-, székicsér-, túzok szabadtéri állományvédelem. Egyesületünk Magyarország alföldi régióján foglalkozik nem kormányzati szervként számos környezet- és természetvédelmi feladat ellátásával.
Tevékenységünk 6 fõ célprogramra osztható: Biodiverzitás védelmi Környezetvédelmi Fenntartható fejlõdési Demokrácia fejlesztési Szemlélet formálási
29
30
Hulladék gazdálkodási Jelen konferencia esetében a fenntartható fejlõdési célprogramon belül a Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Célprogramunk az érdekes, mivel ezen programon belül igyekszünk mi is egy helyi saját lábon álló gazdálkodást létrehozni, illetve tökéletesre fejleszteni és ökológia gazdálkodást kialakítani, ezzel is jó példával elõjárni, megmutatni a helyi gazdáknak, hogy bizony így is lehet gazdálkodni. Illetve hosszú távú céljaink között szerepel kisléptékû feldolgozó egységek kialakítása a nyersanyag termelés mellett, természetesen helyi munkaerõt foglalkoztatva. Emellett a Nimfea Természetvédelmi Egyesület 2002 óta mûködtet a Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Programjának keretein belül agrár-környezetvédelmi tanácsadó irodát Túrkevén, amely az évek során nem csak irodai jellegû munkával, hanem gazdafórumok tartásával, kisebb mezõgazdasági továbbképzéssekkel egészítette ki tevékenységét, hogy minél több emberhez eljutva, közös mûhelymunkák alatt alakuljon ki környezetkímélõbb szemlélete a gazdáknak. A gazdafórumok tartásának a célja, hogy megismertethessük a gazdálkodókat a jelenlegi támogatási rendszerek alapvetõ követelményeivel, elvárásaival és a benne rejlõ lehetõségekkel, illetve a támogatási igénylésekben segítséget nyújtsunk. Fontos, hogy fórumainkon igyekszünk a természetvédelmi szemléletnek megfelelõen, olyan szemszögbõl bemutatni a mezõgazdálkodást, amely minél környezetkímélõbb és kevésbé használja ki a természeti erõforrásokat, amely a gazdálkodás során alapvetõ „munkaeszköze” a mezõgazdasági termelõnek. Igyekszünk rávilágítani arra, hogy hogyan lehet környezettudatosan termelni. Milyen hasznokkal és elõnyökkel járhat az ilyen szemléletû termelési forma.
Elérhetõség: Nimfea Természetvédelmi Egyesület 5420 Túrkeve, Erdõszél u. 1. Levélcímünk: 5421 Túrkeve, Postafiók 33. Tel.: 56/361-505, 56/554-478 E-mail:
[email protected] Web: www.nimfea.hu
Az Environmental Partnership for Sustainable Development (EPSD) konzorcium hat független magánalapítvány tömörülése, amelyek Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában, Bulgáriában és Magyarországon mûködnek - ez utóbbi Ökotárs Alapítvány. Az 1991-ben amerikai kezdeményezésre létrejött EPSD célja, hogy adományokkal, képzésekkel és más eszközökkel elõsegítse a környezetvédõ civil szervezetek munkáját, fejlessze az állampolgári részvételt a környezeti döntéshozatalban és serkentse a fenntartható fejlõdés - elsõsorban helyi szintû - megvalósítására irányuló erõfeszítéseket a közép-európai térségben. Az Ökotárs Alapítvány küldetése szerint „a zöld mozgalom erõsítésén, támogatásán keresztül kíván hozzájárulni egy környezettudatos, a nyilvánosság részvételén alapuló demokratikus intézményrendszer és társadalom kialakulásához. A környezetvédõ mozgalom fejlõdését az Ökotárs Alapítvány adományokkal, tréningekkel, ösztöndíjas programokkal és szükség szerint szakértõi, illetve technikai segítségnyújtással kívánja elérni.” Az alapítvány legfõbb eszköze céljai elérésében a gyors, rugalmas és nem bürokratikus pályázati rendszeren keresztül történõ adományozás. A hathetente ülésezõ adományi bizottság döntései értelmében évente mintegy 30 millió forintot juttat a pályázatokat benyújtó társadalmi szervezeteknek.
Az Ökotárs Alapítvány adományi elvei Az Ökotárs Alapítvány adományi programjai keretében olyan tevékenységeket kíván támogatni, amelyek a környezet, a helyi közösség és az egész társadalom számára haszonnal járnak és a fenntartható fejlõdést szolgálják. Elõnyben részesülnek azok a tervek, amelyek: - a problémák gyökereire rendszerszemléletû megoldásokat kínálnak túllépve a szokásos környezetvédelmi szektor megközelítésen; - erõsítik a civil szervezetek mozgalmi jellegét, közvetlen akciókkal érik el céljaikat; - növelik a zöld szervezetek társadalmi bázisát, tagságát, lakossági kapcsolataikat, társadalmi elismertségüket; - fokozzák az együttmûködést a környezetvédõ civil szervezetek és a társadalom más szereplõi (más civil szervezetek, az állami, önkormányzati és üzleti szektor) között és a környezetvédõ mozgalmon belül; - elõsegítik a zöld gondolkodás és életmód elterjedését, az emberek belsõ érését; - választ adnak az új közép-európai kihívásokra.
31
Az alapítvány fennállása során közel 1400 szervezetet és programot támogatott, több mint 500 millió forinttal. Az alapítvány pénzügyi támogatás mellett szükség esetén jogi, szakértõi esetleg infrastrukturális segítségnyújtással, sajtónyilvánosság megteremtésével is támogatja adományozottainak munkáját. További programjaink: - Zöldút (Komplex nemzetközi vidékfejlesztési modell) - Civil Társ (civil jogi környezet fejlesztése) - Tréning és szervezetfejlesztés - Általános segtítségnyújtás és monitoring
32
Az alapítvány fõbb támogatói: Charles Stewart Mott Foundation, Európai Bizottság - DG Environment, Osztrák Környezetvédelmi Minisztérium, Stichting DOEN!, Trust for Civil Society in Central and Eastern Europe, EGT/Norwegian Financial Mechanism MOL Csoport, Toyota Europe Fund, valamint mindazok, akik személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlják. Elérhetõség: Ökotárs Alapítvány Levélcím:1463 Budapest, Pf. 931. Budapest, V. ker. Szerb u. 17-19. Telefon: 06-1/411-3500 Fax: 06-1/411-3515 E-mail:
[email protected] Web: www.okotars.hu
