Elméleti és gyakorlati ismeretek idősek és fogyatékkal élők otthonukban történő gondozásához laikus segítők számára

Elméleti és gyakorlati ismeretek idősek és fogyatékkal élők otthonukban történő gondozásához laikus segítők számára Szerkesztette: Czibere Ibolya – Rácz Andrea

HELPS – Housing and Home-care for the Elderly and Vulnerable People and Local Partnership Strategies in Central European Cities

Debrecen, 2014

Készült a HELPS – Housing and Home-care for the Elderly and Vulnerable People and Local Partnership Strategies in Central European Cities című projekt keretében, a projekt megvalósításában partnerként résztvevő Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata megbízásából. A szakmai anyagokat írták: Dr. Felszeghy Márta és Marosszéki Emese Szerkesztette: Czibere Ibolya – Rácz Andrea Lektorálta: Kerekes Noémi Kiadó: Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Debrecen, 2014 ISBN 978-963-473-638-7 Tipográfus: Sárvári Tamás Nyomdai kivitelezés: T-rex Digitális Nyomda és Grafikai Stúdió A HELPS projekt vezetőpartnere: Regione Autonoma Friuli Venezia Giulia, Olaszország http://helps-project.eu/ Kapcsolat: [email protected] A borítón és a tananyag mellékletében szereplő fotók a DMJV Idősek Házában készültek 2013-ban, Debrecenben. 3

Jelen képzési tananyagot magában foglaló kézikönyv a HELPS projekt („Lakhatási és gondozási megoldások az idős és sérülékeny lakosság számára és helyi partnerségi stratégiák közép-európai városokban”) keretében készült. A HELPS projekt a Területi Együttműködési Programok Közép-Európai Transznacionális Programja keretében, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával valósul meg. Jelen kézikönyvet a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszéke készítette Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata mint projekt partner megbízásából. A szerzői jogok a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékét és Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatát illetik.

Jelen kézikönyv a szerzők véleményét tükrözi, a CENTRAL EUROPE Irányító Hatósága, valamint a programszervek nem vállalnak felelősséget a kézikönyvben foglalt információk bármilyen formában történő felhasználása esetén.

4

Tartalom BEVEZETŐ...............................................................................................................................................7 I. FEJEZET

GERONTOLÓGIAI ALAPISMERETEK

Dr. Felszeghy Márta............................................9

TERMÉSZETES ÖREGEDÉS.................................................................................................................11 1) Biológiai változások a természetes öregedés folyamatában....................................................11 2) Pszichés változások idős korban...............................................................................................15 3) A szociális helyzet változásai idős korban.................................................................................16 4) Spiritualitás...............................................................................................................................18 KÓROS ÖREGEDÉS – IDŐSKORI BETEGSÉGEK....................................................................................19 Idős korban előforduló betegségekről, a teljesség igénye nélkül...................................................................................................................21 1) FERTŐZŐ BETEGSÉGEK.............................................................................................................21 2) SZÍVELÉGTELENSÉG ..................................................................................................................21 3) ÉRELMESZESEDÉS.....................................................................................................................22 4) LÉGZŐSZERVI ELVÁLTOZÁSOK, MEGBETEGEDÉSEK..................................................................22 5) EMÉSZTŐRENDSZERI ELVÁLTOZÁSOK.......................................................................................23 6) CUKORBETEGSÉG (DIABETES MELLITUS)..................................................................................24 7) MOZGÁSSZERVI MEGBETEGEDÉSEK.........................................................................................24 8) STROKE.....................................................................................................................................25 9) SZELLEMI HANYATLÁSSAL JÁRÓ KÓRKÉPEK..............................................................................26 10) IDŐSKORI DEPRESSZIÓK..........................................................................................................31 GYÓGYSZERES KEZELÉS SAJÁTOSSÁGAI IDŐSKORBAN......................................................................32 GYÓGYTORNÁSZ SZEREPE IDŐS / FOGYATÉKKAL ÉLŐ / KRÓNIKUS BETEGEK ELLÁTÁSÁBAN............33 VESZTESÉG – GYÁSZ..........................................................................................................................37 HOSPICE............................................................................................................................................39 IDŐSEKNEK NYÚJTOTT SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK.......................................................................40 Alapszolgáltatások........................................................................................................................40 Szakosított ellátások.....................................................................................................................41 Időskorúak által igényelhető pénzbeli és természetbeni ellátások...............................................43 Pénzbeli ellátások.........................................................................................................................43 Időskorúak járadéka.....................................................................................................................43 Ápolási díj.....................................................................................................................................43

5

Lakásfenntartási támogatás..........................................................................................................44 Átmeneti segély............................................................................................................................44 Természetben nyújtott szociális ellátások....................................................................................44 Közgyógyellátás............................................................................................................................44 Adósságkezelési szolgáltatás........................................................................................................46 II. FEJEZET GYAKORLATI ISMERETEK AZ IDŐSEK ÉS FOGYATÉKKAL ÉLŐK GONDOZÁSÁHOZ LAIKUS SEGÍTŐK BEVONÁSÁVAL Marosszéki Emese......................................................................................47 I. MODUL: EMPÁTIALABOR...............................................................................................................47 II. MODUL: A SEGÍTŐ KAPCSOLAT ALAPJAI ......................................................................................52 A segítő kapcsolat legfontosabb lépései.......................................................................................55 Kapcsolatfelvétel..........................................................................................................................55 Feltárás.........................................................................................................................................56 Megállapodás...............................................................................................................................56 Együttműködés.............................................................................................................................56 A kapcsolat lezárása......................................................................................................................57 A segítségnyújtás típusai..............................................................................................................60 III. MODUL: KOMMUNIKÁCIÓS ISMERETEK......................................................................................62 Általános kommunikációs ismeretek...........................................................................................62 IV. MODUL: FIZIKAI GONDOZÁS........................................................................................................70 V. MODUL: SZELLEMI ÉS MENTÁLIS ÁLLAPOT...................................................................................89 A szellemi aktivitás szerepe és kreatív technikák bevezetése a szellemi állapot fenntartására és fejlesztésére..................................................................................................................................89 Speciális mentális problémák kezelése.........................................................................................93 VI. MODUL: A SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉG KERETEI..................................................................................98 A segítő tevékenység etikai szabályai...........................................................................................98 A laikus segítő kompetenciája .....................................................................................................99 Biztonságos munkavégzés..........................................................................................................100 A laikus segítők jogai, kötelességei ............................................................................................105 Felhasznált irodalom a hivatkozások sorrendjében........................................................................110

6

BEVEZETŐ 2060-ra a 65 éven felüliek száma várhatóan megduplázódik az EUban, a 80 éven felüliek száma pedig még ennél is nagyobb mértékben nő majd, közel megháromszorozódik. Az időskorral járó kihívások gyakran társulnak olyan, az idősek sérülékenységét növelő tényezőkkel, mint a fogyatékosság vagy a társadalmi kirekesztettség. Az idősek és más sérülékeny helyzetben lévők számára elérhető szolgáltatások kapcsán világosan megmutatkozik, hogy a központosító logika még mindig mélyen gyökerezik, különösen Közép-Európában. A HELPS – Lakhatási és otthonápolási megoldások az idős és sérülékeny lakosság számára, valamint helyi partnerségi stratégiák közép-európai városokban c. nemzetközi projekt ebben a környezetben kívánja a lakhatás és az otthoni ellátás innovatív formáit népszerűsíteni. A projekt a Central Europe Programban az Európai Unió és Magyarország társfinanszírozásával valósul meg. Egy integrált megközelítésen keresztül hat alapvető kihívásra ad választ: – –

–

–

– –

Az idősek és fogyatékkal élők aktív és független életvitelét segítő szolgáltatásokkal kapcsolatos információhoz való hozzáférés. A mindennapi élet tereinek és városi területek elérhetősége olyan újszerű várostervezés által, amely támogatja az önállóságot és a társadalmi integrációt. Az egészségügy iránt elkötelezett és a növekvő szükségletek miatt nehéz helyzetbe kerülő területeken tevékenykedő emberi erőforrás fejlesztése. Szomszédsági szintű társadalmi kapcsolatok felépítése, amelyek mind az integráció, mind a segítségnyújtás során kölcsönösségen és szolidaritáson alapulnak. Olyan infokommunikációs megoldások alkalmazása, amelyek az önellátást segítik elő. Az ellátórendszerek fenntarthatósága és hatékonysága.

7

A Debrecen Megyei Jogú Város pilot projektje önkéntesek képzését tűzte ki célul az idősek és fogyatékkal élők hosszabb távon otthoni környezetben való lakhatásának biztosítása és szélesebb értelemben életminőségének növelése érdekében. Az önkéntesek képzése a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékén valósult meg. A kézikönyv az önkéntes képzés tananyagát foglalja magában, mely az idősek és fogyatékkal élők gondozásához szükséges legfontosabb elméleti és gyakorlati ismereteket mutatja be a laikus segítők számára. A kézikönyv első fejezete a gerontológia alapvető ismereteit összegzi, kitér a természetes és kóros öregedés folyamatára, az idős korban előforduló tipikus betegségekre, foglalkozik a gyógyszeres kezelés lehetőségeivel, a gyógytorna fontosságával, bemutatja az idősek számára elérhető szociális szolgáltatásokat. Az elméleti blokk egyik fontos témája a gyász feldolgozása is. A második fejezet hat modul mentén ismerteti a legfontosabb gyakorlati ismereteket a témában, mint: 1) Empátialabor; 2) Segítő kapcsolat alapjai; 3) Kommunikációs ismeretek; 4) Fizikai gondozás; 5) Szellemi és mentális állapot; 6) A segítő tevékenység keretei. Bízunk benne, hogy a kézikönyv hozzájárul a laikus segítők elméleti és gyakorlati ismereteinek bővítéséhez, annak érdekében, hogy munkavégzésük révén hozzájárulhassanak az idősek és fogyatékkal élő személyek hosszú távú otthoni környezetben történő lakhatásának biztosításához. Debrecen, 2013. szeptember Czibere Ibolya és Rácz Andrea szerkesztők

8

I. FEJEZET GERONTOLÓGIAI ALAPISMERETEK DR. FELSZEGHY MÁRTA

„Az ősz küszöbén megfordulok, és szétkiáltom a jó hírt: talán ez a legtermékenyebb évszak, a legszelídebb. Különös Nap ragyog felette. Végleges formájában világosítja meg arcotokat. Jobban lehet látni a ráncokat, ez igaz, de csak tőletek függ, hogy azok a félelem vagy a mosoly szülöttei. Mert a ráncok nem egyformák.” (Gilbert Cesbron) (1) A gerontológia görög eredetű szó, az öregedés, az öregség élettanával és kórtanával foglalkozó tudományterület, mely több részre osztható fel: a kísérleti gerontológia alapkutatások szintjén vizsgálja az életfolyamatok időben előrehaladó változásait, leírja az öregedés folyamatára jellemző törvényszerűségeket. A klinikai gerontológia (geriátria) az öregség és a betegségek közötti kapcsolatot keresi, mely segítségével utat talál az öregkori betegségek gyógyításához, megfigyeli a gyógyszerek idős szervezetre gyakorolt hatását, leírja az öregkori betegségek sajátságos tünettanát, kidolgozza a gyakorlat számára az ápolás, gondozás és rehabilitáció módszereit. A harmadik nagy terület az idősek és az őket körülvevő társadalmi környezet közötti összefüggések meghatározását tűzi ki célul, melyek felhasználásával javaslatokat tesz az időseket ellátó rendszer felépítésére, működésére vonatkozóan – ez a szociálgerontológia. Végül a gerohigiéne az a része ezen tudománynak, melynek elsődleges feladata a prevenció, az, hogy az öregedő szervezetet megóvja az ártalmas környezeti hatásoktól, felhívja a figyelmet az egészséges öregedés lehetőségére, hangsúlyozza, hogy az öregség és a betegségek nem járnak együtt törvényszerűen. Méltán nevezi dr. Iván László professzor a XXI. századot az őszülő társadalmak évszázadának. A globálisan jelentkező információrobbanás, a népességrobbanás és a hosszabbéletűség-robbanás számos kihívás elé állítja az emberiséget. Míg a fejlődő országokban a lakosság számának rohamos növekedése figyelhető meg, addig a fejlett országokat a népességfogyás jellemzi, ugyanakkor az idősek száma abszolút és relatív értelemben is mindenütt nő. (2)

9

A KSH adatai szerint Magyarországon aggasztó méreteket ölt a népességfogyás, és a korösszetétel is kedvezőtlenül alakul: Magyarország korfája (a népesség kor és nem szerinti összetételét szemléltető ábra) urna alakú, fogyó jellegű, alapja egyre szűkül a születésszám jelentős csökkenése következtében. Az idősebb korosztályhoz tartozók számának és arányának növekedése a népesség elöregedésének folyamatát tükrözi. Ki számít idősnek? A WHO (Egészségügyi Világszervezet) az emberi élet folyamatában három nagy szakaszt különít el: 1. A progresszív szakasz, melyet a fejlődés jellemez, két részre osztható: – 0–14 éves korosztály: gyermekkor; – 15–24 éves korosztály: fiatalkor. 2. A produktív szakaszt az értékteremtés jellemzi, szintén két szakaszra osztják: – 25–39 éves korosztály: fiatal felnőttkor; – 40–59 éves korosztály: idős felnőttkor. 3. A regresszív szakasz a hanyatlás időszaka, három részre osztják: – 60–74 éves korosztály: idősödő ember; – 75–89 éves korosztály: idős ember; – 90 éves kortól: aggkorú. Ez a felosztás különösen akkor elgondolkodtató, ha figyelembe vesszük, hogy a KSH által közölt adatok szerint Magyarországon a születéskor várható élettartam 2011-ben férfiaknál 70,93 év, nőknél 78,23 év volt. Mindazonáltal az idősek számának és arányának növekedése mind társadalmi, mind egyéni-családi szinten kihívások elé állít mindnyájunkat. Előbb-utóbb mindenki megöregszik, a családon belül vannak idős hozzátartozóink, környezetünkben találkozunk idős emberekkel. Tudunk-e segítségükre lenni? Akarjuk-e megérteni őket? Esetleg még tanulhatunk is tőlük? A tananyag első fejezete a felvetődő kérdésekre kíván a mindennapokban használható válaszokat, ötleteket adni. Az emberiséget mindig foglalkoztatta az örök élet titka, kutatták az öregedés okát, azzal a nem titkolt céllal, hogy megtalálják a

10

csodaszert, mely megment a rettegett haláltól. Ha erre nem is találtak rá, az öregedés magyarázatára számos teória született. 





Az endogén faktor elmélete szerint az öregedés oka a szervezetben található fehérjék előrehaladó és visszafordíthatatlan elváltozása. Az exogén faktor elmélet a külső környezeti tényezőket, változásokat, ezeknek az egyénre gyakorolt hatását teszi felelőssé. A genetikai faktor elmélet az öregedés okát a sejtmagban található genetikai örökítőanyag sajátosságaiban látja – ezzel lenne magyarázható a fajokra speciálisan jellemző élettartam.

Értelemszerűen egyik teória sem állja meg önmagában a helyét, nem találunk olyan tényezőt, mellyel egyértelműen magyarázható lenne az öregedés folyamata – a magyarázat összetett, vélhetően mindhárom tényező közrejátszik a folyamatban.

TERMÉSZETES ÖREGEDÉS Az öregedés kapcsán többször volt róla szó, hogy folyamatról beszélünk, melynek vannak általános jellemzői, de mindenki a maga sajátos, egyedi módján öregszik meg és egyedül fejezi be földi pályafutását. Az öregedés, a halál az élet természetes részét kellene képezzék, de számos példát látunk arra, hogy ezt nem egyszerű elfogadni. A gerontológia próbálja az embert egységes egészként kezelni: a bio-pszicho-szocio-spirituális modell segítségével válik értelmezhetővé az öregedés folyamata. Fontos megállapítanunk azt a tényt, hogy az öregedés nem egyirányú, csupán negatívumokkal definiálható folyamat, nem elváltozás, hanem különböző irányokba mutató változás, individuális módon zajló történés. A testi-lelki-kapcsolati-hitbéli változások együttesen, egymásra hatva zajlanak az öregedő ember életében, kihatással vannak egymásra. Igen fontos a szemléletmód, ahogyan az öregedéshez közelítünk: félünk, szeretnénk elkerülni, minél később elérni ezt az időszakot, vagy próbálunk értelmet találni, a lehetőségeinkhez mérten kiteljesedni életünk ezen szakaszában.

1) BIOLÓGIAI

VÁLTOZÁSOK A TERMÉSZETES ÖREGEDÉS

FOLYAMATÁBAN

11

Fogantatásunk pillanatától kezdődően öregszünk – ez persze kicsit furcsán hangzik, de néhány sejttípustól eltekintve, melyek regenerációra képesek, szervezetünk építőelemei folyamatosan öregszenek. A sejtek, szövetek, szervek, szervrendszerek sajátos folyamaton mennek keresztül, ennek vannak általános és specifikus jellemzői. Általánosságban elmondható, hogy az öregedő szervezetet a súlyveszteség, a szervezet víztartalmának abszolút és relatív csökkenése, a kötőszövetes elemek felszaporodása jellemzi. A) Nézzük, milyen változások figyelhetők meg az egyes szervrendszereket vizsgálva: –

Csontrendszer: a csontok szerkezete megváltozik, csontritkulás jelenségével találkozunk, a csontok törékenyebbé válnak, a gyógyulási hajlam romlik. Specifikusnak mondható az időskorúak között a combnyaktörés, ez az egyik leggyakrabban előforduló törésforma, de fokozott veszélynek vannak kitéve a csigolyák és a végtagok is.

–

A folyamat természetesen nem megfordítható, de a megelőzés lehetőségeit kihasználva a problémák előfordulási gyakorisága csökkenthető. Fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a szűrőprogramok jelentőségére, különösen nőknél kell erre odafigyelni. Számos kalciumkészítmény áll rendelkezésre, melyeket megfelelő orvosi kontroll mellett alkalmazhatunk. Az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres mozgás sokat segíthet az általános jó kondíció megőrzésében.

–

Izmok: a szervezetben található izomrostok száma az életkor előrehaladtával abszolút és relatív értelemben is csökken. A megkevesbedő izomrostok száma, a köztük felszaporodó kötőszövet megjelenése az izmok rugalmatlanságához vezetnek, és az izomerő is gyöngül.

–

A megelőzésnek ez esetben is nagy jelentősége van, az aktív (életkornak megfelelő) életmód, mozgásos tevékenységek, nagyban hozzájárulhatnak a jó közérzethez, a szervezet jó általános állapotához. Betegségek esetén, mozgáskorlátozottság fennállásakor a gyógytorna mint speciális mozgásforma javasolt az izomtónus megtartása céljából.

–

Keringési rendszer: a szíven az időskor első jelei 55–60 éves kor körül jelentkeznek, a szív megkisebbedik, csökken a 12

kapacitása, ami a keringésre is hatással van. Az erek megnyúlnak, tágabbá, kanyargósabbá válnak, faluk megvastagodik, elvesztik rugalmasságukat. A romló szívműködés és a rugalmatlan erek miatt az életfontos szervek vérellátása romlik. –

A megelőzésben az egészséges életmód, a rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás egyaránt fontos szerepet játszanak.

–

Légzőrendszer: a mellkas rugalmassága csökken, a légzési kitérések kisebbek lesznek, a tüdő is veszít rugalmasságából. A tüdők maximális oxigénfelvétele (vitálkapacitás) 70 éves korban a 20 éves kori vitálkapacitásnak a felére csökken, ugyanakkor megnő a reziduális (tüdőben maradó) levegő mennyisége.

–

Vese: a csökkenő átáramló vérmennyiség miatt a vesékben a kiválasztás csökken, ennek következtében csökken az elsődleges vizelet mennyisége. Időseknél fokozottan kell figyeljünk a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre. Ez gyakran ütközik ellenállásba, mert a szomjúságérzet nem jelentkezik.

–

Tápcsatorna: a sorvadás jelei a tápcsatorna minden szakaszán jelentkeznek, csökken a kiválasztott emésztőnedvek mennyisége, a gyomor-bélperisztaltika lassul, a máj méregtelenítő funkciója romolhat, és a hasnyálmirigy működése is zavart szenvedhet, ennek következtében kialakulhat a II. típusú, felnőttkori cukorbetegség. Ez utóbbi megfelelő diétával, esetleg szájon át szedhető készítményekkel kezelhető, visszaállítva a megfelelő vércukorszintet.

–

Idegrendszer: időskorban a labilitás jellemzi, a szervezet a külvilágban zajló, állandó változásokhoz nem, vagy csak nehezen tud alkalmazkodni. Fokozódik a stresszreakció, a szervezet az őt érő stresszhatásokra nem specifikus, vagy fokozott választ produkál.

–

Hormonrendszer: átalakul a hormonális egyensúly, megváltozik a nemi szervek működése, ez nemenként más formában jelentkezik. Az idősödés folyamatára elsődleges a nemi szervek sorvadása, jellemző a kötőszövet felszaporodása. A nőknél specifikus a menopausa jelensége, ami a 13

hormonstátus átalakulását, a fogamzóképesség elvesztését jelenti, jellegzetes tünetegyüttes formájában. A férfiaknál is felborul a hormonális egyensúly, de ez egy hosszabb, elhúzódó folyamat, amely nem jár együtt a megtermékenyítő képesség elvesztésével. Mindezek a változások nem eredményezik a nemi vágy kialvását idős embereknél. B) Következzenek az érzékszervekben zajló változások, jelenségek. – Látás: az öregedés folyamatában először észlelt jelenség a látás gyengülése (presbyopia), melynek oka a szemlencse rugalmasságának elvesztése. Ez azt jelenti, hogy a lencse képtelen a domborodásra, a közellátás romlik. Az, aki fiatal korában jól látott, azt tapasztalja, hogy a normális olvasási távolságban a betűk elmosódnak, olvasószemüvegre lesz szüksége. – Hallás: az időskori halláscsökkenés (presbyacusis) nem mindenkinél, és nem egyformán jelentkezik. Mértéke függ az egyéni adottságoktól, az egyéni életkörülményektől, zajártalomtól, betegségektől, élvezeti cikkek fogyasztásától. A megfigyelések szerint a halláscsökkenés először a magas rezgésszámú hangok észlelése terén jelentkezik (csengő, telefon). A halláscsökkenés ma már nagyszerűen korrigálható hallókészülékkel (testközeli gyógyászati segédeszköz), bár gyakran tapasztalunk idegenkedést az idősek részéről a készülékkel szemben. – Szaglás: az orrban található nyálkahártyára is jellemző a sorvadás, mértéke különböző lehet, sok tényező befolyásolja. Ennek következtében a szaglás tompul, bár ennek ténye sokszor nehezen különíthető el a gyulladások, egyéb betegségek, kémiai ártalmak által okozott szagláscsökkenéstől, a szaglás tompulása negatívan befolyásolja az ízérzékelést is. – Ízérzés: a száj nyálkahártyájában található ízlelőbimbókat is érinti. Az ízek érzékelése veszít intenzitásából, az észlelési idő is megnyúlik. Először a sós és az édes íz érzékelése csökken, legtovább a keserű ízt érzékelik. (Az idős embernek „megkeseredik az étel a szájában” – innen eredhet a mondás.) Az ízérzékelést negatívan befolyásolja a dohányzás és a túlzott élvezetiszer-fogyasztás.

14

C) Külső jegyekben is megnyilvánul az öregedés folyamata. – A bőr ráncossá, petyhüdtté, szárazzá és foltokkal tarkítottá válik. Ezeknek a jelenségeknek az oka a hám, a bőr alatti zsírréteg elvékonyodása, a szaruképződés fokozódása, a rugalmas rostok pusztulása, a verejték- és a faggyúmirigyek kiválasztásának csökkenése és a festékanyag felszaporodása. – A haj, a szőrzet, a szemöldök őszülése a bőr öregedésével kapcsolatos. Az őszülés nem időskor specifikus, kezdetének időpontja változó lehet. Bár zömében időseknél fordul elő, befolyásolhatják örökletes tényezők és betegségek is. Az ősz haj akkor jelenik meg, amikor a festékanyag nem jut el a bőr kötőszöveti részébe, ahol a hajszálak pótlódnak, így az új hajszál egyre kevesebb festéket tartalmaz, míg végül teljesen festékmentes lesz. A hajszálak hullása is meggyorsul, ennek oka a hajhagymák csökkent vérellátása – okozhatják az öregedés mellett örökletes tényezők, hormonzavar, bőr- és más természetű betegségek is. – A fogak számának csökkenése nem csak az öregkorra jellemző, specifikus jelenség, elvesztésüket kóros folyamatok eredményezik (ínysorvadás, ínygyulladás). A megfelelő szájhigiéne, igényesség sokat javíthat a fogak és a szájüreg állapotán. – A testmagasság csökkenése is látványos jele az öregedésnek, melynek oka a csontrendszer sorvadása, a csigolyák közötti porckorongok víztartalmának csökkenése, az izmok, inak, ízületek öregkori elváltozása.

2) PSZICHÉS

VÁLTOZÁSOK IDŐS KORBAN

Az idős ember pszichés állapotáról, lelkiségéről nagyon különböző, egymásnak sokszor ellentmondó véleményekkel találkozunk. Az öregedés lelki vonatkozásait elsősorban az ember alapszemélyisége határozza meg, a jelenségek felerősödhetnek, de alapvetően nem változik meg a viselkedés. Esetenként megfigyelhető a fiatalkori személyiség „elszürkülése”, az alkalmazkodóképesség csökkenése vagy elvesztése. A testi betegségek torzíthatják az ember személyiségét, a rendelkezésére álló megküzdési stratégiák nagymértékben befolyásolják az idős emberek mindennapokban való működését, kapcsolatait. Az 15

érzékszervek működésének csökkenése következtében a külvilág észlelése hiányossá válhat, ami okozhat elégedetlenséget, agresszív megnyilvánulásokat. A pszichomotorikus képességek romlanak, a reakcióidő megnyúlik. A tanulási képességek is változnak. Míg fiatalon a tanulás viszonylag gyors, a megszerzett tudás nem mindig épül be mélyen a személyiségbe. Ezzel szemben idősebb korban a tanulási folyamat lassúbb, de a megértés mélyebb, nagyobb szerephez jut az úgynevezett tapasztalati tanulás. Persze a motiváció, az új megismerése utáni vágy alapvetően fontos abban, hogy az idős ember tanulni akarjon. Az emlékezetet a rövid távú memória zavara, ugyanakkor a hosszú távú memória alaposabb működése jellemzi. Sajátságosan befolyásolja az idős ember lelkiállapotát az a tény, hogy az előtte álló évek száma jóval kevesebb, mint amennyit maga mögött tudhat. Az egyre szűkülő perspektíva, a magára maradottság, a társtalanság érzése, az egzisztenciális labilitás, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség – mind olyan érzések, melyek negatív irányba befolyásolják a kedélyállapotot. Mindezek az érzések el nem vehetők az öregedő embertől, de intenzitásuk nagymértékben csökkenthető, ha támogató környezettel, családdal, barátokkal tölthetik mindennapjaikat.

3) A

SZOCIÁLIS HELYZET VÁLTOZÁSAI IDŐS KORBAN

Az idősödő ember élete harmadik szakaszában nehéz helyzetben találja magát. A nyugdíjazással addigi élete lényegesen megváltozik, mind anyagilag, mind a napok ritmusának vonatkozásában. Új körülményeket kell teremteni abban a helyzetben, amikor a vitalitás már csökkent, az alkalmazkodó- és ellenállóképesség alábbhagy, a tartalékenergia minimális. A családszerkezet megváltozása, az utóbbi évekre jellemző magcsalád-struktúra kialakulása az idős emberek teljes magára hagyottságát eredményezi. A hagyományosan háromgenerációs családmodell fokozatosan eltűnt, a generációk kiválása miatt az egygenerációs családmodell vette át a helyét. Tényszerűen kimutatható, hogy a kapcsolatok fellazulását, sokszor megszakadását a fiatalabb generáció nem sínyli meg oly mértékben, mint az idősek. A jelenség eredményeként beszélhetünk relatív-, illetve abszolút magára maradottságról, ami anyagi és érzelmi szempontból egyaránt megterhelő az idős emberek számára. Abszolút értelemben magányos az az ember, aki egyszemélyes háztartásban él, relatív egyedülállónak nevezzük azt, 16

aki bár családban él, a nap legalább 10 órájában egyedül van, mert a családtagok elfoglaltsága nem teszi lehetővé, hogy idős hozzátartozójuk mellett legyenek. Az öregek társadalmi helyzetét az alábbi szempontok alapján vizsgálhatjuk: a) családi állapota és helyzete alapján: Állapota szerint lehet nőtlen / hajadon, házasságban élő / özvegy / elvált. Családi helyzete szerint élhet családban / van családja, de külön él / nincs családja, egyedül él / másokkal él egy lakásban, önállóan, függetlenül / van családja, de nem tudja ellátni, ezért intézményben él / nincs családja, intézményben él, önellátásra képtelen. b) anyagi helyzete alapján: Bírhat vagyonnal / lehet nyugdíja / családja vagy mások gondoskodnak róla / állami gondoskodásban részesül. c) biológiai állapotát tekintve: Ha mozgékonysága, ítélőképessége, tájékozottsága, együttműködése, egészségi állapota, önellátása kielégítő, önálló életvitelre alkalmas, csak szükség esetén szorul segítségre. Az előzőekben felsorolt kritériumok hiánya esetén önálló életvitelre nem alkalmas, külső segítségre szorul. A segítséget megkaphatja családjától, barátaitól, ezek hiányában az államtól – ezt nevezzük szociális gondoskodásnak, melyről a későbbiekben még olvashatunk. (3) Egy Bali szigetéről származó legenda elgondolkodtathat bennünket, hogyan is vélekedik társadalmunk, hogyan gondolkodunk mi magunk az öregeknek mondott (bélyegzett) embertársainkról. Vajon feláldozzuk az öregeket, elűzzük őket az élők közösségéből? Mi is elveszítettük a hagyományokat, melyek segíthetnének életünk megértésében? Meg tudjuk-e különböztetni a dolgok színét a visszájától? „Azt mesélik, hogy valaha egy távoli hegyi falu lakói feláldozták és megették az öregeiket. Eljött az a nap, amikor már egyetlen öregember sem maradt, kihaltak a hagyományok. Nagy házat akartak építeni a gyűlések számára, de amikor eljöttek megnézni az erre a célra kivágott fatörzseket, senki nem tudta az aljukat megkülönböztetni a tetejüktől. Ám ha a gerendákat fordítva teszik 17

fel, abból mindenféle baj származhat. Az egyik fiatalember azzal állt elő, ha megígérik, hogy soha többé nem eszik meg az öregeket, ő tud egy megoldást. Rá is bólintottak. Ekkor elhozta a nagyapját, akit addig rejtegetett, és az öregember megtanította a közösséget, hogy miként tudják megkülönböztetni a fatörzsek alját a tetejétől.” (4)

4) SPIRITUALITÁS Mit is értünk spiritualitás alatt? Süle Ferenc Valláspatológia című könyvében így fogalmaz: „Az ember spirituális … szükséglete alatt olyan vágyakozást, igényt, keresést érthetünk, amely életünk végső kérdéseinek, problémáinak megértésére, megoldására irányul, így önmagunk legbelső voltának, lényegének, működésének, értelmének és a rajtunk kívüli világ működése lényegének, valamint az előzőek alapvető kapcsolatának megismerésére hajt bennünket.” Az idősödés folyamata, súlyos betegség, visszafordíthatatlan történések, az egész személyiséget próbára tevő krízisek, a halál közeledése felerősíthetik az emberben azt a lelki igényt, hogy választ keressen az élet végső kérdéseire, a lét-nemlét határán a bizonytalanság oldására. Sokakban felszínre kerül az életük korábbi szakaszában megélt spirituális hiány, az elhagyott vallás iránti újbóli vágyakozás, előjönnek régi rítusok-szertartások emlékei. Gyakran tapasztaljuk meg, hogy térben-időben tájékozatlan idős emberekhez a vallásos énekeken, imákon keresztül juthatunk el, s hogy ezek a találkozások igazi élményt adhatnak a betegnek-hozzátartozónak egyaránt. (5) A speciális ellátási formák között említést teszünk majd a hospice ellátásról, ahol részletesebben esik szó a hit szerepéről is.

18

KÓROS ÖREGEDÉS – IDŐSKORI BETEGSÉGEK Kizárólag idős korban megjelenő betegségek nem ismertek, hisz a betegségek mindegyike megtalálható minden életkorban. Ami mégis indokolja a megkülönböztetésüket, az az, hogy a megjelenési formájuk és a gyakoriságuk más, mint fiatalabb korban. A kórlefolyás és az észlelt tünetek a beteg egyéni állapotától, alkalmazkodási és ellenállóképességétől függenek, és nagymértékben befolyásolja a szervezet tartalékenergiájának csökkenése. Kezdet és lefolyás alapján a betegségeknek két csoportját különböztetjük meg: – akut (heveny) megbetegedések – ezeket a hirtelen kezdet és a gyors lefolyás jellemzi; – idült (krónikus) megbetegedések – lassú kezdettel, lassú lefolyással jellemezhetők, melyek következtében gyakori a tartós kóros állapot kialakulása. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) meghatározása szerint „az egészség a teljes fizikai, szellemi és szociális jól-lét állapota, nem csak mindenféle betegség és fogyatékosság hiánya”. Az idősek életének minőségét elsősorban nem a betegségeik, hanem az egészségi állapotuk határozza meg. Egészségi állapot alapján az időseket az alábbi kategóriákba sorolhatjuk: Praktikusan egészséges az az idős, akinek biológiai életkora fiatalabb, mint a naptári kora. A változásokhoz jól tudnak alkalmazkodni testileg és lelkileg is, kimutatható betegségük, szervi zavaruk nincs. Jó általános állapotúnak mondható az az idős, akinek biológiai és naptári kora megfelel egymásnak, azonban a szervek működése labilis vagy zavart, és ez a folyamat előrehaladó. Jól kompenzált az az idős beteg, akinek diagnosztizálható szervi megbetegedése van, a megfelelő terápia következtében az őt érő változásokhoz alkalmazkodni tud. Biológiai és naptári életkora megfelel egymásnak.

19

Szubkompenzáltnak tartjuk azt az idős beteget, akinek szervezete a naptári életkoránál idősebbnek mondható, a megszokott életviteléhez alkalmazkodni tud, de a terhelést nem tolerálja a szervezete. Állapota rehabilitációra javulhat. Dekompenzált betegről beszélünk abban az esetben, amikor a beteg állandó orvosi kezelést igényel, és állapota már rehabilitációra sem javul.

20

IDŐS KORBAN ELŐFORDULÓ BETEGSÉGEKRŐL, A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL 1) FERTŐZŐ BETEGSÉGEK A baktériumok és vírusok az öregeket sokkal gyorsabban és súlyosabban betegítik meg, mint a fiatalokat, ennek oka az öregedés élettanával magyarázható: – az immunrendszer csökkent ellenanyag-termelése, – elégtelen másodlagos mechanizmusok, – minimális alkalmazkodási képesség, – minimális tartalékenergia. A felsoroltak miatt a tünetek alig jelentkeznek, a speciális tünetek gyakran hiányoznak. Gondozási teendők: – a beteg rendszeres mozgatása, – nyálkahártyák és a bőr védelme, – felfekvés (decubitus) kialakulásának megelőzése, – folyamatos folyadékpótlás, – rendszeres táplálkozás biztosítása, – széklet- és vizeletürítés figyelemmel kísérése, – elkülönítés, fertőtlenítés.

2) SZÍVELÉGTELENSÉG Az idősödés folyamatában a 6. évtizedtől kezdődően a szív alkalmazkodóképessége csökken, elkezdődik az izmok sorvadása, a koszorúserek elmeszesedése, a szív teljesítőképessége romlik, s ha az igénybevétel meghaladja az alkalmazkodási képesség határát, megjelenik a szívelégtelenség. Kiváltó okok: – specifikus szívbetegségek, – magas vérnyomás, – jelentős testsúlytöbblet, – cukorbetegség, – súlyos, akut megbetegedés, – fokozott testi megerőltetés. 21

Legjellemzőbb tünetek: – szapora pulzus, – nehézlégzés, – nyálkahártyák lilás elszíneződése (cyanosis), – pangás a tüdőben, – pangás az alsó végtagokon, – vizeletcsökkenés, éjjeli vizeletmennyiség megnövekedése, – testszerte vizenyő (ödéma) megjelenése mellett fokozódó szomjúságérzet. Gondozási teendők: – lehetőség szerint a megelőzés, a kiváltó okok kerülése, – környezeti ártalmakat a lehetőségekhez mérten megszüntetni.

3) ÉRELMESZESEDÉS Az erek kóros elváltozásai közül az érelmeszesedést szövettanilag az erek (főleg artériák) nagyobb ágaiban található, koleszterinben gazdag zsírnemű anyag és a kötőszöveti rostokban a mész lerakódása jellemzi. A betegséget súlyossága alapján három stádiumra osztják. A nagyerekben a lerakódások miatt értágulatok, érrepedések keletkeznek, a kisartériákat részleges vagy teljes elzáródás jellemezheti. Ezen jelenségek következtében alakulnak ki az ischemiás betegségek, melynek jellemzője az adott erek ellátási területén fellépő keringési elégtelenség, az érelzáródások, vérrögképződések (főleg az agyban, szívben és alsó végtagokon). Sajnos a betegség első jelei már csak akkor észlelhetőek, amikor a folyamat előrehaladott állapotban van, s a mellékágakban a keringés jelentős mértékben gátolttá válik. Megelőzés, gondozási teendők: – zsírszegény, növényi rostokban gazdag, fehérjedús táplálkozás; – dohányzás elhagyása; – testsúly optimalizálása; – szénhidrátszegény diéta; – mozgás a lehetőségekhez mérten.

4) LÉGZŐSZERVI ELVÁLTOZÁSOK, MEGBETEGEDÉSEK A szervezet oxigénellátását a tüdő biztosítja. A maximális ki- és belégzések során az áramló levegőmennyiség adja a tüdő 22

vitálkapacitását, melynek értéke az idő előrehaladtával folyamatosan csökken. (70 éves korban a 25 éves korban mérhetőhöz képest felére csökken). Ez az idősödés folyamán tapasztalható jelenségekkel magyarázható. A lehetséges okok a következők: – tüdőtágulás (tágulékony tüdőszövet megkevesbedése), – légzőközpont működési zavara, – légzőizmok renyhesége, – mellkas csökkent tágulása, – mellkasi térszűkítő folyamat (daganat). Megelőzés, gondozási teendők: – a szervezet erejének megőrzése, légzőizmok karbantartása légzőtorna segítségével; – környezet tisztán tartása; – külső hatások (légszennyeződés) elkerülése; – meghűléses betegségek, fertőzések elkerülése, védőoltások alkalmazása, tünetek enyhítése (köhögés, köpetürítés).

5) EMÉSZTŐRENDSZERI ELVÁLTOZÁSOK Az emésztőrendszerben is megfigyelhetjük azokat a változásokat, melyek általánosságban jellemzik az öregedő szervezetet. Sorvadás, a mirigyek megkisebbedése, alulműködés, az emésztési folyamat lelassulása, a máj méregtelenítő funkciójának csökkenése jelentkezik. Az ízlelőbimbók sorvadása miatt az ízérzékelés romlik, az étvágy felkeltéséhez töményebb fűszerezésre van szükség. A hiányos, rossz fogazat miatt az emésztés már a szájban elégtelenül kezdődik, az emésztőnedvek csökkent mennyisége és enzimtartalma miatt ez a tendencia végighúzódik az egész gyomorbéltraktuson. A rosszul emésztett étel nem megfelelő módon szívódik fel, ennek zavart anyagcsere lesz a következménye. A leggyakrabban előforduló tünetek, melyekkel a táplálkozáshoz kapcsolódóan találkozunk, a következőek: teltségérzés, hányinger, étvágytalanság, súlyvesztés, túlsúly, hasmenés, székrekedés, puffadás, nyelési nehezítettség. Megelőzés, gondozás: – gyakran, kis mennyiségeket kell enni, lassan, nyugodt körülmények között, rendszeres napi ritmusban; – megfelelő tápanyag- (fehérje, zsír, szénhidrát) és kalóriatartalmú ételek fogyasztása ajánlott; 23

vitaminokat lehetőség szerint természetes módon juttassunk a szervezetbe, ha erre nincs mód, gyógyhatású készítményekkel pótoljuk, – rendkívül fontos a napi legalább 1,5 liter folyadék bevitele. A napi étrend kialakításában mindazonáltal meghatározó szerepe van az anyagi lehetőségeknek, sajnos sok idős ember számára nem biztosítottak az egészséges táplálkozás feltételei, az egyedül élők esetén a társtalanság is szerepet játszik abban, hogy nem fordítanak kellő figyelmet az étkezésre. –

6) CUKORBETEGSÉG (DIABETES MELLITUS) Az időskorban előforduló cukorbetegség a szénhidrát-anyagcsere (de emellett a fehérje- és zsíranyagcsere) zavara. Az anyagcserezavar oka elsődlegesen az inzulin viszonylagos, vagy abszolút hiánya, vagy hatásának az elmaradása. Az idős cukorbetegek két csoportba oszthatók: – azok, akik fiatal koruk óta cukorbetegségben szenvednek, és inzulin adagolásának segítségével érik meg az időskort, – azok, akik idős korukban váltak cukorbeteggé, rendszerint túlsúllyal küzdenek, és az inzulintermelő sejtek kimerülése okozza a betegséget. Míg a fiatalkori (I. típusú) diabetes csak inzulinnal, az időskori (II. típusú) cukorbetegség elsődlegesen diétával, illetve szájon át szedhető gyógyszerekkel tartható egyensúlyban. A cukorbetegség abból a szempontból is veszélyes, hogy számos szövődménnyel kell számolnunk: – erek megbetegedése, hajszálerek működési zavara, keringési elégtelenség; – ideggyulladás, szemideg-betegség, látásromlás; – gyulladásos hajlam fokozódása, gyógyhajlam csökkenése, sebgyógyulás elnyúlása; – fertőző betegségekkel szembeni ellenállóképesség csökkenése. Megelőzés, gondozás: A megelőzés legfőbb eszköze az elhízás elleni küzdelem, az egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás. Kialakult cukorbetegség esetén a rendszeres orvosi felügyelet, a diéta betar(ta)tása, az anyagcsere-egyensúly megtartása a legfontosabb teendők. (6)

24

7) MOZGÁSSZERVI MEGBETEGEDÉSEK Az idősek mozgásszerveinek rheumás megbetegedése kémiai folyamatok eredménye. Az első tüneteket akkor észleljük, amikor a változások miatt fájdalom, mozgáskorlátozódás, deformáltság jelentkezik a csontokon, ízületekben, lágyrészeken. A betegség nem visszafordítható, és teljesen nem gyógyítható, krónikus jellegű folyamat. A beteg állapota erélyes gyógyszeres kezeléssel (steroidok) javítható, sebészeti és rehabilitációs eljárások alkalmazása is reményt adhat az állapot stabilizálásához, szintentartásához. A kezelések célja az ízületek és egyéb szövetek gyulladásának visszaszorítása, az ízületek és az izmok funkciójának fenntartása, a deformitások kialakulásának megelőzése, valamint az ízületi károsodás helyreállítása, ha ez várhatóan fájdalommentességet vagy a funkció javulását eredményezi. Megelőzés, gondozás: – fontos felhívni a figyelmet az aktív életmód fontosságára – a test szabad mozgását biztosítani kell –, megerőltető munka kerülése, pihenésre szánt idő betartása; – fehérjét, ásványi anyagokat, vitaminokat, folyadékot arányosan tartalmazó tápanyagok fogyasztása.

8) STROKE A stroke az agyi vérkeringési katasztrófák gyűjtőfogalma, magyar megfelelője a szélütés, szélhűdés, gutaütés. Az agyi keringési elégtelenség (cerebrális ischaemia) akutan, egy ér ellátási területén góc jelleggel jelentkező idegrendszeri károsodás képében jelenik meg, egyik vagy másik oldal, vagy mindkét végtag bénulását okozva. A mozgásbénulás érzéskieséssel társul és tudatzavarral is járhat. A baloldali, illetve a domináns agyfélteke érintettsége esetén beszédzavar és szellemi hanyatlás is felléphet. Ha az ischaemia hosszabb ideig tart, infarctus alakul ki, agylágyulás, agyszövetelhalás jelentkezhet. Agyvérzés esetén a koponyaűri nyomásfokozódás, agyszövetduzzanat jelensége figyelhető meg. Három csoportját különíthetjük el a stroke-nak: nagyfokú stroke / a kezdeti tünetek után rohamosan rosszabbodó stroke / TIA (átmeneti keringési zavar). A helyes diagnózis felállításához és megfelelő terápia alkalmazásához a legfontosabb, hogy a beteg lehetőség szerint 1–1,5 órán belül egy stroke-centrumba kerüljön, és megfelelő orvosi ellátásban részesüljön. A stroke észlelését végző háziorvos elsődleges feladata a mentők megérkezéséig az agyi oxigenizáció 25

biztosítása, a szív támogatása, megfelelő keringés biztosítása. Az ún. progresszív stroke folyamán a beteg tünetei folyamatosan romlanak, állapota gyorsan romolhat. A folyamat következtében az esetek többségében a roham kezdetét követő 96 órán belül kialakul a komplett stroke. Sajnos az elhalt agyterület funkciója nem tér vissza, a kialakult károsodás nem csökkenthető, a kezelés célja a folyamat további előrehaladásának megakadályozása, a megismétlődés megelőzése. A lezajlott stroke után ismét otthonába kerülő beteg ellátásában fontos a rendszeres ellenőrzés, gondos ápolás és a rehabilitáció. Megelőzés: – kockázati tényezők csökkentése (dohányzás, alkoholfogyasztás, kávéfogyasztás, szív-érrendszeri megbetegedések, stresszfaktorok, egészségtelen élelmiszerek fogyasztása), – életesélyt fokozó lehetőségek (mértéktartó életmód, helyes táplálkozás, aktivitás fenntartása, pozitív életszemlélet, egyensúly önmagunkkal) (7)

9) SZELLEMI HANYATLÁSSAL JÁRÓ KÓRKÉPEK Az elbutulás és a személyiséghanyatlás folyamatában sok olyan tünet és jelenség is felismerhető, melyet a szokványos öregedés során is tapasztalhatunk. Az idősödő ember napi dolgokra, apróbb eseményekre, használati tárgyainak helyére, nevekre, számokra vonatkozó feledékenysége, tévesztése szórakozottságnak tűnhet. Ugyanakkor az idős emberek nagyon élesen, naprakészen, részletes, pontos adatfelidézéssel emlékeznek régmúlt eseményekre, dátumokra. Ez az emlékezeti tevékenység az öregedési jóindulatú feledékenység elnevezést kapta. A jóindulatú feledékenységgel „együtt élő” idős ember kialakítja a maga egyéni túlélési technikáját, hogy feledékenységét, figyelmetlenségét ellensúlyozza, bár mindezek természetesen kihatnak az egész személyiség működésére, és különböző variációkban okozhatnak teljesítményzavart. A szellemi hanyatlás olyan gyűjtőfogalom, mely összefoglalóan jelenti mindazon kórképeket, melyeknél a megszerzett ismeretek felidézése, alkalmazása romlik, esetleg elvész, ugyanakkor új ismeretek megszerzése, rögzítése, előhívása nem valósul meg. A szervi károsodásokkal alapozott és előrehaladó elbutulást, szellemi hanyatlást demenciának nevezzük. Eredetüket tekintve a demenciák lehetnek degeneratív eredetűek (szenilis demencia, Alzheimer-kór) 26

és lehetnek vascularis eredetűek (agyi keringési zavar miatt kialakuló), de előfordulhatnak egyéb agykárosodás miatt kialakuló (mérgezés, cukorbetegség, agyrázkódás, sérülés, alkoholos károsodás, vírusfertőzés, AIDS) elbutulás. (8) Alzheimer-kór Ejtsünk néhány szót az Alzheimer-kórról. A betegség az egyik leggyakrabban előforduló demenciatípus. Nevét arról az orvosról kapta, aki 1907-ben először írta le a jellegzetes tüneteket. Folyamatosan romló, előrehaladó, irányát tekintve nem megfordítható agyi megbetegedés, amely nagymértékben befolyásolja az önálló életvitelt, mindennapi önellátó képességet, magasabb szellemi tevékenységeket. Kialakulása alattomosnak mondható, hiszen a kóros agyi folyamatok már évekkel az első tünetek megjelenése előtt elindulnak. A betegség kiváltó okát nem ismerjük, feltehetően több, egyszerre fennálló rizikótényező együttes hatására indul el, akár már az ötvenes éveikben járó embereknél is (genetikai adottságok, kóros fehérjeképződés az agyban, agyi ingerületátvivő anyagok egyensúlyzavara, érbetegség, környezeti ártalmak). Valószínűleg több tényező együttes jelenléte váltja ki a betegséget. Két formáját különítjük el: a) családi halmozódás figyelhető meg az esetek 10%-ában, itt az öröklődésnek nagy szerepe van; b) szórványosan jelentkező forma, ez gyakoribb, főleg az időseket érinti, lefolyása lassúbb. Általánosan jellemző, hogy az emlékezet, a tanulási képesség, a személyiség, a döntésképesség, a mozgás és az érzelmek egyaránt érintetté válnak, a beteg a mindennapi önellátásban segítségre szorul. A diagnózis felállításában segítségül szolgálnak a különböző képalkotó módszerek, speciális tesztek, klinikai, labor-, és műszeres vizsgálatok.

27

Az első, az érintett személy betegségére utaló, figyelmeztető jelek: – először a legfrissebb események, az ismerősök nevei esnek ki, – térben, időben tájékozatlanná válik, – nehezen talál haza, – érdeklődése csökken a külvilág iránt. A betegségtartam az első tünetek megjelenését követően 5–15 évig (átlagosan 7–10 év) tarthat. A gondos ápolás, orvosi ellátás évekkel meghosszabbíthatja a jó életminőségű időszakot. Miután a betegség konkrét, kiváltó okát nem ismerjük, nem is lehet speciális módon meggyógyítani. A jelenleg létező gyógyszerek csökkenthetik a tüneteket, javíthatják a beteg életminőségét. A gyógyszerek mellett a betegekkel folytatott egyéni és csoportos foglalkozások is azt a célt szolgálják, hogy segítsenek a hétköznapi életvitelhez szükséges képességek megőrzésében. Enyhe szellemi hanyatlás Egyes tünetek enyhének, jelentéktelennek tűnhetnek: – kezdődő feledékenység, jellemzően a friss eseményekre (mit olvasott, értékes tárgyakat elveszít, rossz helyre tesz), enyhe időbeli tájékozatlanság jelentkezhet (nem tudja a pontos dátumot, a hét aktuális napjait felidézni), térbeli tájékozódási zavar (új helyre nehezen talál oda); – nehezen jutnak eszébe ismerős nevek, hétköznapi szavak, kifejezések; – sok beteg szorongóvá, feszültté válik, viselkedése tétovának, bizonytalannak tűnhet; – gyakori, hogy a beteg jó beszédkészségével, humorával, hétköznapi, rutin helyzetekben még hosszú ideig palástolni tudja a fenti problémákat. Mérsékelt szellemi hanyatlás A fenti tünetek fokozódhatnak. Közepesen súlyos szellemi hanyatlás –

a betegnél több saját magára vagy másokra vonatkozó jelentős tény vagy önellátási funkció ebben a stádiumban még 28

–

–

–

– – – –

–

–

megtartott (pl. saját házastárs, gyerekei nevét tudja, legtöbb esetben nincs szüksége segítségre az étkezéshez, WChasználathoz); a beteg egyre inkább képtelen az önálló életvitelre, segítségre lehet szüksége pénzügyei intézésében, öltözködésben (egymáshoz, vagy az időjáráshoz illő ruhadarabok kiválasztásában), tisztálkodásban, főzésben, mosásban; az emlékezetzavar már nem csak a közelmúlt eseményeire vonatkozik (nem jut eszébe, mit reggelizett, nem emlékszik az unokák nevére); fokozódhat a térbeli és időbeli tájékozódási zavar (már nem csak a napot, hanem a hónapot is téveszti, ismerős helyeken is eltévedhet); az összetett, célirányos cselekedetek tervezése és kivitelezése, a mozgásképesség, ügyesség zavart szenved; gyakran hétköznapi szavak sem jutnak eszébe, esetleg felcseréli, nem érti meg azokat; írási, olvasási, számolási zavarok alakulhatnak ki; a reális betegségbelátás elvész, egyes részfunkciók kiesését viszont kínosan élheti meg a beteg (pl. beszédzavar, ügyetlenség); jelentkezhetnek kóros pszichés tünetek: szorongás, alvászavar, depresszió, meg nem értésből fakadó dührohamok, gyanakvás, vádaskodás; időszakos zavartság is megjelenhet, főképp egyidejű testi betegség fellépésekor.

Súlyos szellemi hanyatlás – a beteg egyre inkább a régmúltban él, önellátásában nagymértékben segítségre szorul; – fokozatosan elveszti a régen tanult tudásanyagot; – beszédkészség, beszédértés beszűkül; – a mozgásképesség, összerendezettség tovább csökken (pl. nem tud begombolkozni, cipőt felvenni, cipőfűzőt bekötni, evőeszközöket használni); – előforduló pszichés tünetek: hallucinációk, zavartság, folyamatos nyugtalanság, passzivitás; – ebben a szakaszban azt tapasztaljuk, hogy a pozitív érzelmeket jobban ki tudja fejezni a beteg, mint korábban, így ragaszkodásával, kedvességével ellensúlyozni tudja gondozója nehézségeit. 29

Igen súlyos szellemi hanyatlás – – – – – –

a betegekkel már nem beszéddel, hanem egyéb módon tudunk kommunikálni (gesztusok, mimika, hangadás); a beteg elveszíti mozgásképességét, fokozatosan teljesen ágyhoz kötötté válik; etetni, mosdatni kell a beteget; kialakul a teljes inkontinencia (vizeletét-székletét képtelen tartani); a kóros pszichés tünetek ebben a stádiumban már ritkán zavaró mértékűek; ha gondozóját látszólag már nem is ismeri fel a beteg, vagy nevét nem tudja kimondani, a legtöbbször valamiképpen mégis ki tudja fejezni háláját és szeretetét állandó gondozója felé.

Bár ez a felosztás sematikusnak tűnhet, tájékozódási pontot jelenthet egyes tünetek felismerése. Ha pszichés zavarok is jelen vannak, a beteg állapota a ténylegesnél súlyosabbnak látszódhat, s a betegség folyamatában természetesen lehetnek egyéni eltérések is. A pszichés tünetek gyógyszeresen jól befolyásolhatóak, enyhülésük, vagy megszűnésük után az alapbetegségből – agyi teljesítményzavarból – adódó problémák is javulni látszanak, vagy könnyebben elviselhetőek lesznek. Mi a teendő?  Orvosi vizsgálat. – Nincs olyan vizsgálat, mellyel önmagában biztos diagnózist lehetne felállítani. Csak számos, különböző lelet- és adategyüttes hozzáértő értékelése alapján, más, hasonló tüneteket okozó betegségek kizárása után lehet kimondani a kórismét: Alzheimer-kór. – Tesztekkel feltérképezik a beteg szellemi képességeit: a tesztekben szereplő kérdéscsoportok feltárják a memória, a figyelem, a gondolkodás, a mozgáskivitelezés zavarait. – Részletes fizikális, idegrendszeri, labor- és képalkotó vizsgálatokkal (CT, MRI) kizárják azokat az egyéb betegségeket, melyek hasonló tüneteket okozhatnak. – Pontos diagnózis csak az agyszövetből vett minta (agybiopszia) mikroszkópos vizsgálata alapján állítható fel. (A gyakorlatban ezt a módszert nem alkalmazzák, hiszen az egyéb vizsgálati eredmények elfogadható biztonsággal határozzák meg a betegséget.) 30



Gyógymód. – Mivel a betegség konkrét kiváltó okát nem ismerjük, nem is lehet meggyógyítani. Ugyanakkor léteznek olyan gyógyszerek, melyek csökkentik a betegséggel járó zavaró tüneteket, javíthatják ezáltal a beteg és családja életminőségét. Vannak olyan szervezetek, kezdeményezések, melyek abban segítik az érintett családokat, hogy meg tudjanak küzdeni ezzel a nehéz élethelyzettel. A betegekkel folytatott egyéni és csoportos foglalkozások célja, hogy a létfontosságú információk és a hétköznapi életvitelhez szükséges képességek megőrzésének gyakorlata eljusson a családokhoz. A beteg érdeke is, hogy az őt ápoló családtagja megőrizze lelki és fizikai egészségét. Gyakran a hozzátartozók is lelki támogatásra és szakmai tanácsokra szorulnak – ha szükséges, ebben orvos, pszichológus, sorstársi közösségek és klubok is segíthetnek. (9)

10) IDŐSKORI DEPRESSZIÓK A depresszió lehetősége benne rejlik minden emberben. A depressziót Battegay (1985) a következőkben határozta meg: „Kínzónak talált, komorsággal és kedvetlenséggel kísért szorongó közérzet, amely az érintett személyben érzelmi dermedtséget, az átélési és megismerési funkciók, valamint az érzelmek és az együttérzés gátoltságát, vagy gyötrő nyughatatlansággal és szorongással kísért agitáltság élményét jelenti.” A szomorúság (gyász) és a depresszió között a klinikusok különbséget tesznek, jóllehet az éles elhatárolás nem mindig lehetséges. Különösen az időskori elhúzódó gyászreakciónál nehéz a diagnózis felállítása. (10) Fő- és melléktünetek depresszióban: – öröm és érdeklődés elvesztése; – csökkent önértékelés, alacsony önbecsülés; – minimális igénybevétel esetén jelentkező fáradtság; – étvágy csökkenése; – csökkent koncentrációképesség és figyelem; – alvásproblémák; – értéktelenség érzése, bűntudat; – halállal való foglalkozás, öngyilkossági fantáziák; – aktivitás csökkenése; – lehangoltság; – csökkent motiváció, energiahiány.

31

A depressziós megbetegedések előfordulását időskorban atípusos megjelenés, kombináltság, domináns tünetszegénység, maszkírozó tünetképződés jellemezheti. A depresszió lehet „áthúzódó jellegű” azoknál, akik fiatalkorban is depresszióban szenvedtek, lehet szociálpszichiátriai eredetű egzisztenciális veszteséget követően, anyagi bizonytalanság esetén, izoláció (elszigetelődés) hatására, illetve metabolikus zavarok miatt fellépő, organikus (szervi) elváltozásokat kísérő állapotkép. Mindezek megnehezítik a differenciáldiagnózist, ami a megfelelő terápia feltétele lehet. Találkozhatunk ún. lárvált (elfedett) depresszióval, ahol a pszichés tüneteket részben vagy teljesen elfedhetik a testi tünetek (mellkasi fájdalom, gerincfájdalmak, emésztőrendszeri panaszok, fejfájás). Terápiás lehetőségek: – gyógyszeres terápia, különös figyelmet kell fordítani a mellékhatásokra; – pszichoterápiás módszerek alkalmazása; – szocioterápiás kezelés; – fényterápia; – alvásmegvonás; – legvégső esetben (terápiarezisztens depressziók esetén) elektrokonvulzív kezelés.

GYÓGYSZERES KEZELÉS SAJÁTOSSÁGAI IDŐSKORBAN Ahogyan a gyermek, úgy az idős ember szervezete is másként működik, mint a felnőtt korúaké, ezzel magyarázható, hogy a gyógyszeres kezelések speciális formában kell történjenek időskorban. Ezzel a területtel foglalkozik a geriátria, vagy más néven klinikai gerontológia. Az idősek gyógyszerelése során számos nehézségbe ütközünk: – Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az idősek orvosi javaslat nélkül szednek gyógyszereket, és amikor valamilyen probléma miatt orvosi kezelésre szorulnak, az addigi öngyógyszerelés megzavarja a szükséges gyógykezelést. – Ha a kezelőorvos nincs tisztában a geriátria alapvető vonatkozásaival, a gyógyszerkölcsönhatások miatt súlyos szövődmények léphetnek fel. 32

– –

–

– –

Az időskorú betegek nem mindig megfelelő dózisban kapják, szedik a számukra elrendelt gyógyszereket. Ha a betegre bízzuk a gyógyszerek adagolását, bevételét, a feledékenység miatt előfordulhatnak olyan esetek, hogy a beteg „rádupláz”, vagy elfelejti bevenni az előírt gyógyszermennyiséget. Olyan táplálékkal veszik be a gyógyszert, amely megköti azt, így a szer hatása csökkenhet (másként – hosszabban vagy rövidebben hat). Alkoholfogyasztás, dohányzás befolyásolhatják a gyógyszerhatást. A betegek együtt-nem-működésének oka lehet bizalmatlanság a kezelőorvossal, illetve a gyógyszerekkel szemben, ennek hátterében állhat szellemi hanyatlás vagy magatartászavarok.

A gyógyszerelés során fontos szempontokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: – Nem minden betegség igényel gyógyszeres kezelést. – Gondos anamnézist követően felállított diagnózis ismeretében, a kornak és állapotnak megfelelő gyógyszereket alkalmazzuk, az előírásoknak megfelelően. – Fontos ismerni a gyógyszerkölcsönhatásokat. – Lehetőség szerint kisebb dózisokat kell rendelni az időseknek, és a gyógyszerre adott válaszreakcióknak megfelelően, szükség esetén módosítani kell az adagolást. – Minél egyszerűbb terápiás rendelésekkel éljünk idős ember esetén. – Rendszeresen át kell tekinteni a gyógyszereket, figyelni arra, hogy a szükségesnél tovább ne szedjék. – Nem szabad elfelejteni, hogy a gyógyszerek betegséget is okozhatnak.

GYÓGYTORNÁSZ SZEREPE IDŐS / FOGYATÉKKAL ÉLŐ / KRÓNIKUS BETEGEK ELLÁTÁSÁBAN Az idősek és krónikus betegek ellátásában a gyógytornász feladata nagymértékben eltér az általános gyógytornász gyakorlattól. A betegek általában súlyos, leromlott állapotban, testi-lelki fájdalmaktól megviselve, gyakran reménytelenül töltik napjaikat. A gyógytornász feladata ezekben az esetekben, hogy a még meglevő testi funkciókat igyekezzen megtartani, megerősíteni, az elveszített képességeket helyettesíteni tudó új mozdulatsorokat tanítson meg. 33

A munkája során kialakuló személyes kapcsolat révén lelki támaszként is helyt kell állnia a beteg mellett, biztatni, motiválni arra, hogy elfogadja, belássa a gyógytorna fontosságát, jótékony hatását. A kezelés során mindig a beteg pillanatnyi állapota határozza meg az alkalmazott mozgásterápiát. Ki kell használni a fájdalommentes időszakokat, megteremteni annak a lehetőségét, hogy a beteg a gyógytornát ne tehernek érezze, hanem hasznos, örömet adó tevékenységnek, mely a mindennapi komfortérzet biztosításához járulhat hozzá. Ezáltal a beteg önkiszolgáló képessége javulhat, kiszolgáltatottsága csökkenhet (pl. fésülködés, öltözködés mozdulatainak felhasználása a végtagok és a törzs tornáztatására, étkezéshez való elhelyezés, fel-, kiültetés, egyensúlyi helyzet biztosítása, gyakoroltatása, járásgyakorlatként mosdóba, WC-re kísérés). Ha a feladatnak gyakorlati célt adunk, megnyerhetővé válik a beteg, javíthatjuk a még meglevő képességeit, elviselhetőbbé válik az esetlegesen fellépő fájdalom. A feladatok összeállításánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: életkor, betegség, pillanatnyi állapot, a betegség előtti mozgáskultúra, önállóság, egyéniség. Mindezek megismerésében a gyógytornász segítségére lehet a család és a beteget ellátó team (munkacsoport) többi tagja. A beteg általános állapota, mozgásképessége szempontjából az alábbi négy szakaszt különíthetjük el:



Aktív mozgásképes állapot

A beteg képes diktált, kis segítséggel végzett rövid, intenzív tornára. Keringésjavító, légzésjavító, ízületi mozgások terjedelmét fokozó, az önkiszolgálást segítő gyakorlatokat lehet végezni. A kiszolgáltatottság és másra utaltság érzésének kiküszöbölésével nagymértékben javulhat a beteg lelkiállapota is.



Aktív mozgásképtelen állapot

A beteg az ágyat segítség nélkül elhagyni nem tudja, nem képes önálló helyváltoztatásra, a mozgásokat csak segítséggel képes elvégezni. Izmait felszólításra megfeszíteni-ellazítani tudja, a diktált mozdulatokat a végtag súlyának elvételével és a gravitáció kikapcsolásával elvégzi. Olyan gyakorlatokat végezhetünk, melyekkel az ízületeket passzívan átmozgatjuk, majd a felső végtagtól indulva haladunk a fejen, nyakon, törzsön keresztül az 34

alsó végtagig, egy-egy izom-, illetve izomcsoport passzív megfeszítését, majd ellazítását végezve. Ki-, feltámasztással különböző testhelyzeteket hozunk létre, ezeket rendszeresen változtatjuk. Ezzel megelőzhetjük a kellemetlen, fájdalmas állapotokat, illetve a felfekvések kialakulását. A tartósan nyomásnak kitett helyeken megfelelő segédeszközökkel védekezhetünk (sarokgyűrű, szivacs alátét, gumikarika).



Passzív mozgásképtelen állapot

A beteg teljesen elesett állapotban, mozgásképtelenül, leromlott tudati állapotban van. Testi szükségleteiben teljesen kiszolgálásra szorul. Egyre ritkábban van lehetőség kapcsolatteremtésre, de a beteg érzi, hogy mellette vagyunk, és igényli is a jelenlétünket. Tiszta tudati állapotokat kihasználva, gyöngéd masszázs után végezhető az ízületek átmozgatása. Fokozottan kell vigyázni arra, hogy ne okozzunk fájdalmat. A mozgatás célja a beteg keringésének javítása, légzésének könnyebbé tétele, komfortérzetének biztosítása.



A halált megelőző állapot

Ilyenkor már nehezen nyílik módunk kapcsolatteremtésre. Lehetőség szerint kényelmesen kell elhelyezni a beteget, mozgatáskor csendes, megnyugtató szavakkal mondjuk el, hogy mit tervezünk. Csak a legszükségesebb mozgatást végezzük. Érintéssel, jelenlétünkkel próbáljuk enyhíteni a halál előtti időszakot. Néhány gyakorlati tanács a betegágy mellett / gyógyászati segédeszközök alkalmazása A gyógytorna alkalmazhatósága, illetve a mindennapos ápolás szempontjából fontos, hogy a betegágy két vagy három oldalról körbejárható legyen. Jó, ha alapja kemény, szükség esetén legyen ráccsal ellátható, jól tisztán tartható, könnyen mozgatható. A beteg számára bekészített éjjeliszekrény úgy legyen elhelyezve, hogy a beteg könnyen és biztonságosan elérhesse a számára szükséges dolgokat. Bénult felső végtag esetén az ép oldalra helyezzük az éjjeliszekrényt. Étel-ital tárolására könnyen kezelhető, nem törékeny

35

edényeket, poharakat használjunk, szükség esetén szívószálat is alkalmazhatunk. Hosszan tartó ágyhoz kötöttség esetén alkalmazzunk decubitusmatracot, ami a felfekvések kialakulásának megakadályozásában játszik fontos szerepet. Fel-, kitámasztáshoz mosható szivacspárna használata ajánlott. Ha a beteg állapota indokolja, az ágyat lássuk el felső-, illetve alsó kapaszkodóval. Kiültetésnél segítségünkre lehet a szoba WC, vagy a levehető karfájú szék, mely ha görgőkkel van ellátva, a lakáson belüli helyváltoztatásban is ideális segítség. Etetéshez, olvasás biztosításához olyan etetőasztalt használjunk, melyen a beteg meg tudja támasztani a könyökét, emellett jól használható a karok, kezek tornáztatásánál, biztonságos ültetésnél. Ha a beteg mozgatható állapotban van, fürdetésénél alkalmazhatjuk a kádba helyezhető fürdetőszéket – ez a víz alatti torna esetén is praktikus segédeszköz lehet. Az ágynemű legyen jól mosható, természetes anyagból készüljön, csökkentve az izzadást azáltal, hogy jól szellőzik. Ha gyenge, fájdalmas végtagokkal találkozunk a betegnél, alkalmazhatunk takarótartó sátrat a nyomás okozta fájdalom elkerülésére. Praktikus lehet olyan lepedő alkalmazása, melynek az ágy felé eső része impregnált anyagból van, megakadályozva ilyenformán, hogy az ágy, a matrac átázzon. Ágyhoz kötött betegeknél speciális módon kell az ágyazást, ágyneműcserét megoldanunk. Magatehetetlen betegnél két személy végezze a beteg körüli teendőket. A betegelhelyezés alapvető követelményei: - biztonság, - kényelem, - praktikum. Mindig figyeljünk arra, hogy a legkényelmesebb helyzet is unalmassá, kényelmetlenné, fájdalmassá válhat hosszú időn keresztül tartó mozdulatlanság esetén. Változtassunk gyakran, a beteg kérésének megfelelően, számára a legnagyobb komfortérzetet biztosítva. (11) A beteg tisztaságérzetét igyekezzünk a mindennapos fürdetéssel / mosdatással biztosítani, mindig szem előtt tartva a biztonsági szempontokat. Nagyon fontos a bőr ápolása, szárazon és tisztán tartása, a felfekvések megakadályozása, a nyomásnak kitett területek masszírozása, nyugtató és gyulladáscsökkentő kenőcsök 36

alkalmazása. A körömápolás a fertőzések megakadályozása miatt lényeges, a hajápolás a komfortérzetet biztosítja. Alkalomszerűen szükséges lehet a szájüreg tisztán tartása, mely megelőzi a gyulladások kialakulását, sebesedést, javíthatja az étvágyat, jobb közérzetet eredményezhet. Műfogsoros betegeknél különösen indokolt a rendszeres szájápolás. Az ellátott idős emberek állapotától és a betegségek jellegétől függően számos más, az előzőekben meg nem említett gyógyászati segédeszközt alkalmazhatunk, ezekre vonatkozóan szükség esetén orvostól, rehabilitációs szakembertől kérhetünk tanácsot.

VESZTESÉG – GYÁSZ Időskorúak, betegek, fogyatékkal élők kapcsán beszélnünk kell az emberi élet során bennünket érő veszteségekről és a gyász folyamatáról – ezek egymástól elválaszthatatlan jelenségek. Míg régebben a halál, elmúlás családi körben zajlott, modern társadalmunkban a klinika, az intenzív osztály ügyévé vált, ahol a környezet idegen és steril, és semmi nem utal bensőséges kapcsolatra az ittmaradók és az eltávozó között. A haldoklót és a hátramaradót az élettől való búcsúzás kapcsolja össze: attól vesznek búcsút, amit egymás élete számára jelentettek. A haldoklás és a gyász is folyamat, melyek szakaszait felismerve segíthetünk betegeinknek, a hozzátartozóknak ebben a nehéz élethelyzetben kapaszkodókat találni. A veszteségfázisokat először Elisabeth Kübler-Ross (1969) írta le. Munkássága alapján öt egymást követő fázisról beszélhetünk, azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen egyedi eltérések lehetnek a folyamatban (pl. kimaradhatnak szakaszok / lehetnek visszaesések), de a fázisok ismerete biztonságot adhat a haldoklók mellett tevékenykedők számára: 1. 2. 3. 4. 5.

TAGADÁS (Nem akarom tudni!) DÜH, AGRESSZIÓ (Miért éppen én?) ALKUDOZÁS (Csak még azt megéljem, hogy…) DEPRESSZÍV FÁZIS (Minden mindegy…) BELENYUGVÁS (Megérkeztem…)

A gyász a veszteség által kiváltott reakciók, magatartásformák együttese. Egész életünk veszteségek sorozata, hiszen a születéssel kezdődően elveszítjük azt a biztonságot adó kötődést,

37

ami anyánkhoz köt minket, majd elveszítünk barátokat, társakat, szülőket, nagyszülőket, tárgyakat, munkát stb.). A legfájdalmasabb veszteség azonban szeretteink halálakor ér bennünket. A gyász mértéke számos tényezőtől függ, például a megelőző kapcsolat intenzitásától, az elhunyt és a gyászoló életkorától, a halál módjától, a gyászoló alapszemélyiségétől, az elhunyttal kapcsolatos érzésektől, körülményektől, szokásoktól. Mindezek alapján kijelenhetjük, hogy a gyász individuális folyamat, minden gyász egyedi és megismételhetetlen, ugyanakkor ebben a folyamatban is megfigyelhetőek szakaszok, melyek megkönnyíthetik a gyászoló kísérését. Számos felosztás létezik, itt a Yorick Spiegel (1973) által leírt négyszakaszos modellt említjük: 1. 2. 3. 4.

SOKK KONTROLLÁLT SZAKASZ REGRESSZIÓ (örvény) ADAPTÁCIÓ (újrakezdés)

A depresszió kapcsán említettük, hogy nehéz elkülöníteni az időseknél a gyászidőszakot és a depressziós állapotot. Ugyanakkor fontos kijelenteni, hogy a gyász nem kóros folyamat, hanem természetes velejárója az életnek, és normál körülmények között egy év leforgása elegendő az érzelmek letisztulásához és az újrakezdéshez. Vannak kóros gyászfolyamatok is, amikor az idő előrehaladtával nem tapasztaljuk az érzelmi rendeződést. Ilyen kóros jelenség a mumifikáció, amikor a gyászoló úgy él tovább, mintha az elhunyt hozzátartozója még mindig vele élne, jelen lenne a mindennapjaiban. Az abszolút autoritás mint kóros gyászfolyamat azt jelenti, hogy a gyászoló minden cselekedetét attól teszi függővé, hogy a már elhunyt személy hogyan vélekedne az adott helyzetben, a halott mintegy uralja az élő mindennapjait. Végül kialakulhat depresszió a feldolgozatlan gyász kapcsán, amikor a gyászoló orvosi ellátásra szorul. (12) Gyászolók számára a legnagyobb segítség, ha meghallgatjuk őket, ha az „örvény” időszakában társaik tudunk lenni az emlékezés folyamatában, ha nem térünk ki a beszélgetések elől. Gyászolók önsegítő csoportja, vallási közösségek szintén sokat segíthetnek a veszteség elfogadásában. Kóros folyamat észlelésekor jó, ha megpróbáljuk szakemberhez irányítani a gyászolót.

38

HOSPICE „Ön élete utolsó percéig fontos nekünk, s mi nem csak azért fogunk mindent elkövetni, hogy békében halhasson meg, hanem hogy mindvégig emberhez méltóan tudjon élni” (Cicely Saunders) Hospice – maga a szó a latin hospitium szóból ered, jelentése szállás, vendéglátás. A modern kori hospice megalapítója dr. Cicely Saunders angol orvosnő, aki Londonban alapította meg a St.Christofer's Hospice-t. A kórházban szeretetteljes ápolást és gondozást biztosítanak olyan betegek számára, akiknek állapota előrehaladott stádiumban van, és akiken aktív terápiával már – saját beleegyezésük mellett – nem tudnak segíteni, viszont az ápolás során az életminőség javítása fogalmazódik meg célként (palliatív terápia). A hospice szellemiség, filozófia is: a haldoklóval való együttélés, a haldokló bevonása egy közösség életébe, olyan környezeti körülmények biztosítása, amelyben a haldokló megmaradt fizikai, szellemi képességeit, készségeit használni, élvezni tudja. Célja, hogy a beteg panasz-, fájdalommentesen éljen élete utolsó percéig, családja, barátai és gondozói szeretete közepette. A hospice ellátás komplex testi-lelki-kapcsolati-hitbéli ellátást biztosít a beteg körül tevékenykedő munkacsoport segítségével. Az ellátásban részt vesznek orvosok, ápolók, szociális gondozók, pszichológus, lelkész, gyógytornász, önkéntesek. Nemcsak a beteggel, hanem a családdal is aktív kapcsolatot tartanak, s a beteg elvesztését követően támogatják a családot a gyászfolyamatban. Szervezeti formák: 1. Hospice Anyaház. Az otthon – kórház – hotel funkciót egyaránt betöltő intézmény, amely oktatási-kutatási centrumként is működik. 2. Palliatív osztály. Kórházi részlegként működik, közel a konziliáris lehetőségekhez. Aktív gyógyítás már nem folyik, cél az életminőség javítása, a fájdalommentesség biztosítása. 3. Hospice Nappali Szanatórium. Nappali ellátást biztosító kórházi részleg, hospice betegek számára. 4. Home Care (Otthoni ápolás). A mobil-team a beteget otthonában látja el, segítségével megoldhatóvá válik, hogy a betegek családjuk körében élhessék meg az utolsó időszakot. A szakszerű ápolás-gondozás biztosításával megoszthatóvá válnak a beteg melletti teendők, s a család megerősödhet a 39

szeretetkapcsolatban, amely a haldoklóhoz fűzi. (13)

IDŐSEKNEK NYÚJTOTT SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK Magyarországon az idősellátásban megkülönböztetünk alapszolgáltatásokat és szakosított ellátási formákat. Az alapszolgáltatások keretébe tartozik a szociális étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, az idősek nappali ellátása. Szakosított ellátást nyújtanak az idősek számára tartós ápolást, gondozást nyújtó bentlakásos idősek otthonai, valamint az átmeneti elhelyezést nyújtó időskorúak gondozóháza.

ALAPSZOLGÁLTATÁSOK Szociális étkeztetés: A szociális étkeztetés már a 70-es években is létezett, minden önkormányzatnak kötelező ezt a szolgáltatást biztosítania, lakosságszámtól függetlenül. A szolgáltatás keretein belül azoknak a rászorulóknak kell biztosítani legalább napi egyszeri étkezést, akik azt koruk, egészségi állapotuk vagy egyéb ok (fogyatékosság, szenvedélybetegség, hajléktalanság) miatt önmaguknak, illetve eltartottjaiknak tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek megoldani. A rászorultak a megjelölt helyen elfogyaszthatják, vagy hazavihetik az ételt; ha erre nem képesek (pl. betegség miatt), a szolgáltatást nyújtók a lakásukra szállítják az ebédet. Az, hogy ki és milyen formában jogosult az étkeztetésre (kinek mennyit kell fizetnie havonta az ételért), saját rendeletben a helyi önkormányzat határozza meg. Házi segítségnyújtás: A házi segítségnyújtás az egyik legrégebbi alapszolgáltatási forma, már a 70-es években is létezett. Az ellátást minden településen kötelező biztosítani, lakosságszámtól függetlenül. Célcsoportja azok az idős, beteg vagy fogyatékos személyek, akik a mindennapi életben nélkülözhetetlen feladataik ellátásában (fürdés, bevásárlás, takarítás, hivatalos ügyintézés, főzés, mosás, fűtés stb.) másokra szorulnak. A szociális törvény szerint az alapvető gondozás és az alapápolás körébe tartozó feladatokat látja el, segítséget nyújt az önálló életvitel fenntartásában, az ellátott és lakókörnyezete higiénés körülményeinek megtartásában, valamint prevenciós 40

szerepet tölt be, hiszen segítséget nyújt a vészhelyzetek kialakulásának megelőzésében. A szolgáltatás ma elsősorban időskorú személyek ellátását biztosítja. A házi segítségnyújtást a megállapított napi gondozási szükségletnek megfelelő időtartamban, de legfeljebb napi négy órában kell biztosítani. A szolgáltatás térítésköteles, de a térítés mértékét személyre szabottan állapítják meg. Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás: A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő krízishelyzetek elhárítását célzó ellátás. Megadja azt a biztonságot, amire egy idős, beteg embernek szüksége van: a nap 24 órájában elérhetővé tesz egy diszpécserszolgálatot, amely jelzésre az idős, beteg emberhez kiküldi a gondozót, ha szükséges az orvost, a mentőt, de ha kell, a rendőrséget is értesíti. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás az önkormányzatoknak nem kötelező feladata, így csak egyes településeken hozzáférhető. A szolgáltatás térítésköteles, mértékét személyre szabottan határozzák meg. Időskorúak nappali ellátása: A nappali szolgáltatás célja, hogy lehetőséget biztosítson az idős ellátottak számára otthonuk fenntartása mellett napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére és napközbeni étkeztetésre. A szolgáltatások körébe tartoznak többek között a szabadidős programok szervezése, szükség szerint az egészségügyi alapellátáshoz és a szakellátásokhoz való hozzájutás segítése, segítség hivatalos ügyek intézésében, munkavégzés szervezése, életvitelre vonatkozó tanácsadás, életvezetés segítése. A felsorolt alapszolgáltatások igénybevételének módjáról az adott településen működő családsegítő szolgálat munkatársánál vagy a helyi jegyzőnél tudnak tájékozódni az idős rászorulók, illetve a szolgáltatás iránt érdeklődők.

SZAKOSÍTOTT

ELLÁTÁSOK

Bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények: A szakosított ellátások a bentlakásos intézményrendszer tagjait ölelik fel. Két alaptípusát különböztetjük meg a bentlakásos 41

intézményeknek: az átmeneti elhelyezést nyújtó intézményeket, amelynek körébe tartozik az időskorúak gondozóháza, illetve az ápolást-gondozást nyújtó, azaz tartós bentlakást biztosító intézményeket. Ebbe a körbe tartozik az idősek otthona. Időskorúak gondozóháza (idősek átmeneti ellátása): A szociális törvény vezette be ezt az átmeneti elhelyezési formát, amelynek célja, hogy ideiglenes jelleggel (legfeljebb egy évi időtartamra, de orvosi szakvélemény alapján ez további egy évvel meghosszabbítható) folyamatos ellátást biztosítson azoknak az idős embereknek, akik betegségük vagy egyéb ok miatt ideiglenesen nem képesek önmagukról gondoskodni. Az ellátást az intézményvezetőnél írásban kell kérelmezni. A szolgáltatás térítésköteles, a térítés mértékét személyre szabottan állapítják meg. Ápolást-gondozást nyújtó, tartós bentlakást biztosító intézmények – idősek otthonai: Ebbe a típusú intézménybe azok kerülhetnek be, akik életkoruk, egészségi állapotuk vagy szociális helyzetük következtében rászorulók, saját otthonukban kielégítően nem gondozhatók, csak személyes gondoskodást biztosító intézményben láthatók el. A szociális törvény eredetileg azoknak a nyugdíjkorhatárt betöltött, időskorú személyeknek biztosított ápolást-gondozást, akiknek egészségi állapota rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényelt. Az ápolást-gondozást nyújtó intézmények napi háromszori étkezést, ruházatot, mentális gondozást és egészségügyi ellátást biztosítanak. Az intézmény feladata a komplex gondozási tevékenység biztosítása, mely folyamatos 24 órás szolgálatot jelent. Külön gondozási egységben vagy csoportban látják el a demencia körébe tartozó középsúlyos vagy súlyos kórképpel rendelkező személyeket. Az ellátást az intézményvezetőnél írásban kell kérelmezni. A szolgáltatás térítésköteles, de a térítés mértékét személyre szabottan állapítják meg. A felsorolt szolgáltatásokon, szakosított ellátásokon kívül Magyarországon lehetőség van arra, hogy a gondozásra szoruló idős emberek hozzátartozói igénybe vehessék az ápolási díjat, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a tartós gondozásra szorulókat otthoni környezetben hozzátartozók, családtagok gondozzák.

42

IDŐSKORÚAK

ÁLTAL IGÉNYELHETŐ PÉNZBELI ÉS TERMÉSZETBENI

ELLÁTÁSOK

Az időskorú személyek is kerülhetnek olyan élethelyzetbe, amely miatt átmenetileg segítségre szorulnak. Nyugellátásuk összegétől függően, a lakóhelyük szerinti önkormányzattól kérhetnek segítséget. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a pénzbeli és természetbeni juttatásokat, melyeket a nyugdíjas személyek is igényelhetnek önkormányzatuktól.

PÉNZBELI

ELLÁTÁSOK

IDŐSKORÚAK

JÁRADÉKA

Az időskorúak járadéka azon idős személyek részére biztosít ellátást, akik szolgálati idő hiányában a nyugdíjkorhatáruk betöltése után saját jogú nyugellátásra nem jogosultak, illetve alacsony összegű ellátással (pl. házastársi pótlék) rendelkeznek.

ÁPOLÁSI

DÍJ

A szociális törvény rendelkezik az úgynevezett normatív alapon nyújtott ápolási díjról. Ennek összege a mindenkori öregségi nyugdíjminimumnak felel meg. A normatív ápolási díj a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás. Az eljárás az ügyfél kérelmére indul. Az ápolási díjról az ápolást végző személy lakóhelye szerinti illetékes járási hivatal dönt. Az ápolási díj összegét az ápolást végző személy lakóhelye szerinti illetékes jegyző állapítja meg. A szociális törvény alapján az önkormányzati képviselőtestület ápolási díjat állapíthat meg a – 18. életévét betöltött – tartósan beteg személy ápolását, gondozását végző hozzátartozónak. Ez az ún. méltányossági ápolási díj, amely (ellentétben a normatív ápolási díjjal) nem kötelezően nyújtandó, hanem az illetékes járási hivatal mérlegelésétől függ.

43

LAKÁSFENNTARTÁSI

TÁMOGATÁS

A lakásfenntartási támogatást a lakásfenntartással összefüggő rendszeres kiadásokhoz (pl. fűtés, világítás, csatornadíj, tüzelő vásárlása) nyújtják, amelyek megfizetésének elmaradása a kérelmező lakhatását a legnagyobb mértékben veszélyezteti. A lakásfenntartási támogatás megállapítása függ az igénylő jövedelmi helyzetétől.

ÁTMENETI

SEGÉLY

A települési önkormányzat a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározottak alapján átmeneti segélyt állapít meg. A segély adható alkalmanként, vagy havi rendszerességgel is. Az alkalmankénti segély gyógyszertámogatásként, illetve az egészségbiztosítás által nem, vagy csak részben támogatott egészségügyi szolgáltatás díjaként is megítélhető. A havi rendszerességgel adott átmeneti segély jövedelemkiegészítő támogatásként, továbbá az önkormányzat rendeletében meghatározott más ellátási formaként is nyújtható.

TERMÉSZETBEN

NYÚJTOTT SZOCIÁLIS ELLÁTÁSOK

KÖZGYÓGYELLÁTÁS A szociálisan rászorult személy részére az egészségi állapot megőrzéséhez és helyreállításához kapcsolódó kiadásainak csökkentésére közgyógyellátási igazolvány adható ki. A közgyógyellátásra való jogosultságot nem a betegség típusa, hanem a szociális rászorultság alapozza meg. Jogosultság A közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező személy térítésmentesen jogosult a társadalombiztosítási támogatásba befogadott – járóbeteg-ellátás keretében rendelhető gyógyszerekre – ideértve 44

a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszereket is – gyógyszerkerete erejéig; – gyógyászati segédeszközökre, ideértve a protetikai és fogszabályozó eszközöket is, valamint azok javítására és kölcsönzésére, továbbá – az orvosi rehabilitáció céljából igénybe vehető gyógyászati ellátásokra. Alanyi jogon közgyógyellátásra jogosult: – – – – – – –

–

–

–

az intézeti elhelyezett, az intézeti és állami nevelt kiskorú; a rendszeres szociális segélyben részesülő egészségkárosodott személy; a pénzellátásban részesülő hadigondozott és a nemzeti gondozott; a központi szociális segélyben részesülő; a rokkantsági járadékos; az aki, vagy aki után szülője vagy eltartója magasabb összegű családi pótlékban részesül, továbbá az, aki rokkantsági ellátásban részesül és az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján nem haladja meg a 30%-os mértéket; az, aki rokkantsági ellátásban részesül és 2011. december 31én I. vagy II. csoportú rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult; az, aki rokkantsági ellátásban részesül, de nem tartozik az utóbbi két feltétel hatálya alá és a közgyógyellátásra való jogosultságát 2012. április 15-éig megállapították; az, aki öregségi nyugdíjban részesül és 2011. december 31én I. vagy II. csoportú rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, vagy öregségi nyugdíjban részesül, és a nyugdíjra való jogosultságának megállapítását megelőző napon rokkantsági ellátásban részesült I–II. csoportú rokkantságára tekintettel, vagy egészségi állapota nem haladta meg a 30%-os mértéket.

Normatív alapon jogosult közgyógyellátásra az a személy, akinek esetében a havi rendszeres gyógyító ellátásnak az egészségbiztosítási szerv által elismert térítési díja – –

az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 10%át meghaladja (2.850 Ft), feltéve, hogy a családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el az 45

öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (28.500 Ft), egyedül élő esetén 150%-át (42.750 Ft). A jegyző méltányosságból állapítja meg a közgyógyellátást annak a szociálisan rászorult személynek, akinek esetében a települési önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek fennállnak.

ADÓSSÁGKEZELÉSI

SZOLGÁLTATÁS

Az adósságkezelési szolgáltatás a szociálisan rászorult személyek részére nyújtott, lakhatást segítő ellátás. A fővárosi kerületi önkormányzat, valamint az a települési önkormányzat, amelyiknek területén negyvenezernél több állandó lakos él, köteles adósságkezelési szolgáltatást nyújtani. (14)

46

II. FEJEZET GYAKORLATI ISMERETEK AZ IDŐSEK ÉS FOGYATÉKKAL ÉLŐK GONDOZÁSÁHOZ LAIKUS SEGÍTŐK BEVONÁSÁVAL MAROSSZÉKI EMESE

I. MODUL: EMPÁTIALABOR Mit jelent az empátia? Az empátia szó jelentése: beleérzés. De a fogalom sokkal többet jelent érzelmi rezonanciánál. Azt jelenti: megértem a másik embert azáltal, hogy a helyzetébe illeszkedem. Eszerint az empátia értelmi tevékenység is. Az „empátia” kifejezést megtaláljuk már az ókori görög nyelv szótáraiban. Eredeti jelentése: erős érzelem, szenvedély. Az empátia fogalmát vizsgáló Alfred Adler egy múlt századi angol szövegből a következőket idézte: „empatizálni annyit jelent, mint látni a másik ember szemeivel, hallani a másik ember fülével és érezni a másik szíve szerint”. Kapcsolataink előfeltétele Az empátia minden emberi kapcsolat fennmaradásának és elmélyülésének fontos előfeltétele. Nélküle elképzelhetetlen tartós barátság, harmonikus házasság, kiegyensúlyozott szülő-gyermek kapcsolat, gyümölcsöző tanár-diák viszony, vagy akár munkatársi együttműködés. A felsorolt emberi kapcsolatok esetében egymás kölcsönös megértésére van szükség. A segítő kapcsolat egyoldalú empátiát feltételez a segítő részéről. A szülő-gyermek és a tanárdiák kapcsolatban is sokszor be kell érni a gyerek megértésével, bár nevelési feladat az empátia kialakítása. A másik ember megértése (vagyis empátia) nélkül elképzelhetetlen a konfliktusok megoldása, társaink valódi szükségleteinek felderítése, kommunikációs mintáinak (így „szeretet-nyelvének”) megismerése, sőt az is, hogy a másik ember minket megértsen. Mindennapi élethelyzetek Empátiára lenne szüksége a tanító néninek, akit „halálra bosszant” az a gyerek, aki rendszeresen elalszik az órán, szünetekben verekszik, soha nincs kész a házi feladata. Ha felkeresné őt otthon, megtudhatná, hogy a gyerek apja éjszaka szokott hazaérkezni italosan, villanyt gyújt, hangoskodik, olykor verekszik, az egész 47

család retteg tőle. A tanító néni természetesen nem tudja megváltoztatni ezt a helyzetet, de ha a gyereket most már megérti, jobb lesz a kapcsolatuk. Felnőttként sokszor nehezen értjük meg a kamaszokat. Számukra persze még nehezebb feladat volna megérteni minket, felnőtteket. Mi legalább voltunk már serdülők, de ők csak ezután lesznek felnőttek. Sokszor nehezen értjük meg az öregeket, az ágyhoz kötött betegeket, a testileg, érzékszervileg vagy értelmileg sérült embereket. Velük kapcsolatban különösen világossá válhat számunkra, hogy nem elég az érzelmi rezonancia: gondolatban, képzeletben végig kell kísérnünk velük együtt azokat az élethelyzeteket, amelyekben meg kell küzdeniük nehézségeikkel, hogy megértsük őket. Nem műveltség és intelligencia kérdése Az empátia képessége nem függ a műveltségtől és az intelligenciától. Sokszor megfigyelhetjük, hogy kiemelkedő műveltségű és magas intelligenciájú embereknél sem működik az empátia. A fejlődéspszichológia kiemelkedő kutatója, Jean Piaget egyik tanulmánya elején veti papírra témánkhoz tartozó szellemes megjegyzését: „A tudományos viták nagyon hasznosak, mert a vitatkozó felek a végén jobban értik a saját gondolataikat.” Az empátiás képesség fejleszthető Nem tisztázott, hogy az empátiás képesség genetikai adottság-e, mint a zenei hallás, a humorérzék vagy az intelligencia típusa. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy – mint a felsoroltak – az empátiás képesség is fejleszthető. Piaget kutatásaiból tudjuk, hogy a gyermeki gondolkodás egocentrikus (én-központú), ami azt jelenti, hogy nem képes más szemével látni a világot, vagy más fejével gondolkodni. A környezet tagjaival való érintkezés és kölcsönhatás során azonban fokozatosan megtanulja, hogy a másik ember nem ugyanazt érzi, nem ugyanazt látja, és nem ugyanazt gondolja, amit ő. Jó esetben (sajnos nem minden esetben), mire felnő, a gyermeki egocentrizmus eltűnik, a felnőtt ember társközpontúsága – szociocentrizmusa – váltja fel. Aki fejleszteni akarja empátiás képességét, annak elsősorban azt kell gyakorolnia, hogy kevesebbet figyeljen magára, de annál többet a társára, akivel éppen kapcsolatban áll. Ha egy kapcsolatban folyamatosan arra figyel valaki, hogy a másik ember milyennek tartja őt, hogy viszonyul hozzá, mennyire értékeli, mit kaphat tőle stb., annak aligha fog fejlődni az empátiás képessége. A fejlődés útjának első állomása ezen a területen egy fontos attitűd48

váltás: ne tükörnek használjuk a társunkat, akire nézve önmagunkról kaphatunk információt, hanem felfedezésre váró területnek tekintsük őt, akit szeretnénk egyre jobban megismerni és megérteni.  Saját tapasztalatok az időskorról és a fogyatékkal élőkről: Milyen saját élményeid vannak az idősekről és fogyatékos emberekről? – A családban – Az iskolában – A munkahelyen – A lakóhelyi környezetedben  Milyen leszek én, ha megöregszem? Képzeld el, milyen leszel 70 évesen: – Milyen lesz az egészségi állapotod? – Milyen lesz a viselkedésed? – Milyen lesz a külsőd? – Hogyan érzed magad? – Hogyan viszonyulnak hozzád az emberek?  Mit élnék át, ha fogyatékos lennék? – Milyen lesz az egészségi állapotod? – Milyen lesz a viselkedésed? – Milyen lesz a külsőd? – Hogyan érzed magad? – Hogyan viszonyulnak hozzád az emberek?  Motiváció feltérképezése: miért szeretnék segíteni? – Miért fontos számodra, hogy másoknak segíts? – Milyen előnyöd származik az önzetlen segítségnyújtásból? Az öregedés jellemzői: Egészséges öregedésről akkor beszélünk, ha a testi-lelki eltérések egyensúlyban vannak, a testi-lelki aktivitás megmarad. Kóros öregedésről akkor beszélünk, ha a testi-lelki egyensúly felbomlik, a fiziológiás történések diszharmonikussá válnak, a lelki folyamatok torzulnak. Látható (fiziológiás történések): – –

az izmok súlya és ereje 30%-kal csökken; idegrostok száma az idegtörzsben megfogyatkozik; 49

– – – – – – – – – – –

az agy súlya az átlagos 1400 g-ról 1060 g-re csökken; a vese kiválasztó egységei felére csökkennek; a nyelven az ízlelőbimbók száma csökken, ~30%-ra esik vissza; romlik a látás és a hallás; a tüdő vitálkapacitása átlagosan a felére csökken; a testben áramló vér mennyisége a felére csökken; az idegrostok ingerületvezetésének sebessége 15-20%-kal csökken; lelassul: az ingerekre adott válasz; megnyúlik: a reakcióidő. Stresszhatásokra bekövetkező változások és eltérések helyreállítása lassúbbá és mindinkább pontatlanabbá válik. A sejtek folyamatosan elhalnak, a szervek, a szövetek működése megváltozik.

Nem látható (lelki tulajdonságok): – – – – – –

bölcsebbé válunk; érzelmeink elmélyülnek, lelki életünk gazdagodik; önmagunkra találhatunk; önzetlenebbé válhatunk; élvezhetjük a nagyszülőség örömeit; késztetéseink, törekvéseink tisztultabbak, célzottabbak lesznek; – edzettebbek leszünk. Miért segítünk másokon? A segítésnek bizonyos formái ősidők óta ismeretesek. Ezek a formák általában olyan helyzetekre vonatkoznak, melyekben az egyén, a család vagy a közösség valamilyen szükségletét nem képes kielégíteni, így például segítés lehet, ha ételt adunk az éhezőnek, ruhát a fázónak, meggyógyítjuk a beteg embert stb. A szoros értelemben vett fizikai, testi gyógyítás (egészségügyi hálózat) és a szociális segítségnyújtás napjainkra intézményesült. Napjainkban számos tanulmány foglalkozik azzal, hogy a harmadik világ iparilag fejletlenebb országaiban az emberi kapcsolatok és érzelmek ápolására nagyobb figyelmet, több időt szentelnek. A mi világunkra az a jellemző, hogy a természetes emberi kapcsolatok helyét részben a segítő kapcsolatok veszik át. Tendenciájában tehát e fejlett társadalmak úgy próbálják gyógyítani a társadalmat, hogy „érzelmi laboratóriumokat” vagy műhelyeket hívnak életre. A segítő kapcsolatok általában kétszemélyes helyzetre vonatkoznak, ahol az 50

egyik fél a segítő, a másik fél pedig a segítséget kéri, bajba jutott ember (kliens). A segítő motivációja A segítségről alkotott fogalmunk tisztázásához hozzásegíthet annak rövid áttekintése, hogy a másokon való segítésnek, az altruizmusnak milyen mélylélektani mozgatórugói lehetnek. Az altruizmus olyan önkéntes viselkedést jelent, amely mások javát szolgálja, a jutalmazás reménye nélkül. E viselkedésnek többféle motivációja lehet, melyek nagy hajtóerővel rendelkezhetnek, az egyén életében sokszor pályamódosításokat eredményezhetnek, és az egész életre szólóan fenntarthatják az altruizmust. 1. A szülők, tanárok, rokonok vagy más személy magatartásmintájának követése (azonosulás), amennyiben ők is segítőkészek a környezetükben. 2. Kiábrándultság a szülőkkel szemben, akik az anyagi javak hajszolása közben megfeledkeznek a mások megsegítéséről (ellenállás). 3. Az altruista viselkedés megjelenhet akkor is, ha valaki véletlenül egy szükséghelyzetben jó segítőnek bizonyul, és ezt az önmaga számára is új készséget észlelve úgy dönt, hogy használni szeretne embertársainak (sikerélmény). 4. Az altruista motiváció alapulhat olyan énvédelmi mechanizmusokon, mint a reakcióképzés, az érzelmek ellentétükbe való átfordítása. Ha például az illető gyermekkorában erős a testvérrivalizáció, a testvérrel szembeni agresszió, ez azonban a szülői nevelési minták miatt nem válhat nyilvánvalóvá, akkor a bűntudat és a reakcióképzés útján az agresszió jóvátételként, segítés formájában jelenhet meg. Kialakulhat a másokat féltő, másokról gondoskodó magatartás. 5. A keserű, fájdalmas tapasztalatok, a saját szenvedés alapján szintén létrejöhet a mások szenvedése iránti fogékonyság és a szenvedőkön való segítés késztetése. 6. Az ember lényegéhez tartozik, hogy olyan eszmékkel azonosul (mint például a vallásos, transzcendens értékek), amelyek arra tanítják, hogy a másokon való segítés fontos erkölcsi alapérték.

51

7. Egy segítővel való találkozás élménye, ahol a segítő foglalkozás vonzóvá válik a segítő pozitív attitűdje miatt, hálaérzetünket úgy fejezzük ki, hogy magunk is segítünk másoknak. 8. „Szükségeltségi szükséglet”: a segítő hajlam ősidők óta bennünk él, genetikailag kódolt emberi tulajdonság, hogy nem csak az utódainkról gondoskodunk, hanem a szűkebb vagy tágabb környezetünkben élőkről is, akik szükséget szenvednek. Azaz: szükségünk van arra, hogy másoknak szüksége legyen ránk. Kérdezd meg magadtól, hogy te miért segítesz?

II. MODUL: A SEGÍTŐ KAPCSOLAT ALAPJAI A segítő kapcsolat egy szabályozott viszonyrendszer egy segítő és egy segítséget igénylő személy között, melyben a beavatkozás a kommunikáció, fizikai, lelki gondozás eszközeivel a szolgáltatást igénylő személy érdekében és beleegyezésével történik, egy közösen meghatározott cél érdekében. A segítő kapcsolat minden formájában az egyik személy meghallgatja és segíti a másikat, akinek szüksége van egy másik ember idejére, figyelmére és szolgálatára. Segítés: egy másik személy jóllétének mentális, lelki és fizikai támogatását jelenti. A segítő kapcsolatban más és más a viszony a kliens és a segítő között: – a gyermekjóléti intézményben a segítő lehet kirendelt segítő; – a családsegítőben, ha a családgondozó keresi fel a klienst, már nem nevezhetjük a kapcsolatot a kliens döntésén alapuló önkéntes kapcsolattartásnak. Idősgondozás során csak akkor nem rendelkezhet az idős ember a segítő kapcsolatról, ha korlátozottan, vagy teljes mértékben cselekvőképtelen. A segítés során fontos az önkéntesség, hisz az ilyen klienssel jobb dolgozni: – felvállalja, hogy bajban van; – tudja, hogy mire van szüksége; – motivált az együttműködésre; – könnyebb vele szerződést kötni. Szerződéskötéskor nemcsak a segítő és a kliens közötti viszony és a motiváltság fontos, hanem azt is pontosan meg 52

kell nézni, hogy mi az, amit az intézmény vagy a segítő szolgáltatni tud (kompetencia megvizsgálása). Pontosan tisztázni kell a pozitív és negatív lehetőségeket (mi az, amit elvárhat tőlem). A segítés során figyelembe kell venni a támogató rendszert, amelyet a segítséget kérő elérhet és igénybe vehet: -

-

a helyi ellátórendszer, mesterséges támogatórendszer, társintézmények, szakmák: fontos az intézmény hálózatának és rendszerének ismerete, valamint az, hogy a munkám során kire támaszkodhatok, ki az, akivel megoszthatom az adódó problémáimat; a kliens természetes támogató rendszere: tudni kell, hogy ki az, akire a kliens számíthat, akire támaszkodhat, pl.: idősek esetén van-e gyermeke. Ha van, akire támaszkodhat, de a segítés strukturálatlan, csupán a segítés menetét, struktúráját kell kialakítani.

A segítő kapcsolat szűken vett résztvevői: -

-

Kliens (lehet család is, vagy házaspár): aki a segítséget kéri, és akivel szerződést kötünk. Segítő: aki kompetens abban, hogy segítséget nyújtson, lehet professzionális segítő, családtag és önkéntes segítő.

A segítő kapcsolat rendszerszemléletű modellje A segítő kapcsolat rendszerelmélete a problémákat és annak megoldási lehetőségeit az egyén, a család, a csoport, a közösség, a társadalom társas rendszerében szemléli. Az ember társas lényként számtalan társas rendszerbe tartozik, amelyek cselekvő kölcsönhatásban vannak a többi rendszerbe tartozó személlyel. Például a rokon, család, munkacsoport, nagyvállalat, társadalom különböző méretű rendszerszintek, amelyek egymásba épülnek, a nagyobbak magukba foglalják a kisebbeket, amelyek a problémát okozhatják, melynek megoldását meg kell valósítania. A rendszerben való gondolkodás elősegíti azt, hogy nem csak az egyéni lehetőséget veszi figyelembe a segítő, hanem az egyén és környezete közti sokrétű kölcsönhatást is. A rendszerhez tartozó személy a rendszertagoktól függően gondolkodik, érez és cselekszik. A rendszerben való gondolkodás a probléma felismerése 53

érdekében igen fontos módszer, mert a segítő csak így válik képessé arra, hogy a segítségre szoruló helyzetét megértse, és hatékony segítséget nyújtson. A környezeti tényezők szerepe a segítő kapcsolat alakulásában: Kulturális elemek: - A nemzet: amelyhez tartozunk, meghatározza az életszemléletünket, hagyományainkat, étkezési, higiéniai szokásainkat, akár az énképünket is. - A településszerkezet: a település, ahol élünk, úgyszintén meghatározó lehet életünk minden területén. Másként él és cselekszik egy hegyvidéki és egy alföldi ember, fontos különbségek vannak egy sarkvidéki és egy meleg égövi ember életében, másként élünk egy nagyvárosban és egy faluban. - A család: amelyhez tartozunk, rendelkezik saját szokásokkal, hagyományokkal, világnézettel, hiedelmekkel, családi legendákkal és erkölcsi eszmékkel stb. Intézményrendszer, intézményi háttér: Itt a segítő kapcsolat számára helyet biztosító konkrét intézményre, ellátási formára, és annak jellegére gondolunk, ami a kapcsolat kereteinek, viszonyrendszerének az alakulását közvetlenül meghatározza. Ilyen intézmény például a házi segítségnyújtás rendszere.

54

A

SEGÍTŐ KAPCSOLAT LEGFONTOSABB LÉPÉSEI

KAPCSOLATFELVÉTEL Az első látogatás célja az ismerkedés, bizalomépítés és a segítséget kérő személy helyzetének előzetes felmérése. Esetünkben az idősek és a fogyatékkal élő személyek gondozásának színtere az otthonuk, ezért nagyon fontos, hogy első alkalommal ne egyedül látogassa meg az önkéntes segítő a segítséget igénylőt. A bevezető személy lehet rokon, vagy gondozónő, esetleg más személy, aki a segítséget igénylő teljes bizalmát élvezi. Előzőleg tájékozódjunk az idős vagy fogyatékos ember állapotáról, szokásairól, hogy a megfelelő időt válasszuk a látogatáshoz és a megfelelő időt töltsük ott. Előzőleg mindenképpen jelezni kell a látogatás időpontját. Első alkalommal még nem ajánlott megállapodást kötni a segítségnyújtásról, hagyjuk, hogy a segítséget kérőnek legyen ideje eldönteni, hogy elfogadja-e a segítőt. Az első látogatás szabályai: -

-

-

-

Időben határoljuk be, hogy meddig maradunk, nem lehet kimerítő az ott-tartózkodás. Sokan udvariasságból marasztalnak, de lehet, hogy fárasztó számukra egy idegen hosszabb jelenléte. Lehetőleg röviden, lassan és egyértelműen fogalmazzunk. A kérdéseinket egyszerűen fogalmazzuk meg, egyszerre csak egy kérdést tegyünk fel. Nem ajánlott első találkozásnál egész élettörténetet átfogó beszélgetést folytatni, magunkról csak a legszükségesebbet kell elmondani, összefoglaló jelleggel. Búcsúzáskor – ha lehetséges – kérjük, hogy a segítséget kérő személy jelentkezzen, ha úgy dönt, hogy szeretne újra találkozni velünk, ezzel megteremtjük a szabad választás lehetőségét.

55

FELTÁRÁS A feltárás célja, hogy részletesebben is megismerjük a gondozottunkat: A feltárás alkalmával irányított beszélgetést folytatunk, amennyiben ezt egészségi állapota megengedi. A feltárás mindig alkalmazkodik a helyzethez és problémakörhöz, amellyel találkozunk. A feltárás lehetséges területei: az életút; a családtagok, és más meghatározó kapcsolatok; a lelki, szellemi, szociális és egészségi állapot; a jelenlegi kapcsolatrendszer; az igénybe vett segítségnyújtás formái: gondozás, orvosi kezelés stb.; a mindennapi élet szokásai; információk a háztartásról.

MEGÁLLAPODÁS A megállapodás létrejöhet szóban és írásban, a segítségnyújtás természetétől és időtartamától függően. Célja, hogy a segítő tevékenység jól körülhatárolt, egyértelmű legyen mindkét fél számára. A megállapodás kitér az együttműködés tartalmára, időkereteire, a segítségnyújtás formáira és konkrét tevékenységek meghatározására, valamint a legfontosabb etikai szabályokra. Egyúttal kitér a kapcsolat lezárásának eseteire is. Amennyiben szóbeli megállapodást kötünk, készítsünk feljegyzést róla. A későbbiekben könnyebb felidézni a szóbeli megállapodás részleteit.

EGYÜTTMŰKÖDÉS Az alapos megállapodás előkészíti az együttműködést, és megteremti a kölcsönös bizalom és egymásra hangolódás lehetőségét. Ebben a szakaszban nagyon fontos figyelembe venni azokat az ismereteket és tapasztalatokat, amelyeket megszereztünk a feltárás alkalmával, valamint domináns szerepe van a tudatosan alakított kommunikációnak (lásd: Kommunikációs modul), az empátiának (lásd: Empátialabor modul), és az átgondolt cselekvésnek (lásd: Biztonságos munkavégzés és Fizikai gondozás modul).

56

A

KAPCSOLAT LEZÁRÁSA

A segítő kapcsolat lezárásának okai a következők lehetnek: Bármely fél úgy dönt, hogy nem szeretne a továbbiakban együttműködni a másikkal. A probléma, amelynek okán a segítő kapcsolat kialakult, megoldódott vagy megszűnt. Bármely fél életében olyan változás következik be, amely miatt a kapcsolattartás nem biztosított. - Megoldódott a probléma (pl. költözés, terhesség, fertőző betegség, egyéb elfoglaltság stb.). - A segítő már nem érzi kompetensnek magát a segítségnyújtásra (pl. demencia lép fel). - A segítő érzelmileg túlságosan bevonódott a segítő kapcsolatba, vagy eltávolodott a gondozottól. -

Szükségleteink meghatározzák a segítségnyújtás típusát Gyakran hallhatjuk azt a bölcsességet, mely szerint tanítsuk meg segítséget kérő embertársainkat halat fogni, azaz segítsük az önálló megoldás elsajátításában, ahelyett hogy hallal kínálnánk, mert ezáltal a jövőben is képessé válik arra, hogy éhségét önállóan csillapítsa. Ez az alaptétel helytálló, de mi történik akkor, ha a segítséget váró nem tud már megtanulni halászni, örökre kiszolgáltatott másoknak? A Maslow-piramis arra tanít, hogy képesek legyünk felismerni a szükségleteket és elhelyezni különböző szintekre, amelyekről tudjuk, hogy milyen fontossági sorrendben helyezkednek el. Maslow motivációs piramisa A Maslow-piramis elárulja, hogy mit miért csinálunk, hogy miért tudunk valamiért küzdeni, míg más egyáltalán nem motivál. Abraham Maslow pszichológus az emberi szükségleteket vizsgálta. Rávilágított arra, hogy a sokféle szükségletek nem egyenrangúak, hanem különböznek egymástól erősségükben, illetve abban, hogy mennyire igényelnek azonnali cselekvést, közvetlen kielégítést. Maslow az 1950-es években megalkotta az emberi szükségletek hierarchiáját, azaz a Maslow-piramist, ami eredetileg ötlépcsős volt, majd 1986-ban másik két lépcsőt is hozzátett.

57

A biológiai szükségletektől az önmegvalósításig A piramis alján a létfenntartáshoz és a túléléshez kapcsolódó alapszükségletek helyezkednek el. Ezek a szükségletek primitívek, sürgetőbbek, erőszakosabbak és ösztönösen törekszünk a kielégítésükre. Az első szinten vannak a fiziológiai szükségletek, mint a lélegzés (oxigénigény), vízigény, evés, anyagcsere, alvás, szexualitás. A második szinten a biztonság és védettség szükséglet foglal helyet, vagyis hogy legyen valamilyen menedékünk, ami védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival és a támadásokkal (ősember esetén a ragadozókkal) szemben. Ha mindezek teljesültek, akkor következnek a szociális szükségletek. A harmadik szinten a szeretet és a valahová tartozás szükséglete áll. Vagyis kell egy közösség, barát vagy család, ahol megtapasztaljuk a bajtársiasságot, a gyengédséget és az elfogadást.

58

A negyedik szinten az elismerés és megbecsülés iránti szükséglet található. Miután valamennyire szeretve érezzük magunkat, egyre fontosabbá válik, hogy elismerjenek és értékeljenek minket. Ide tartozik az önértékelés is, azaz saját magunk elismerése, az önbecsülés. Az ötödik szint a kognitív szükségletek helye: a tudás, a megértés és a megismerés, azaz a tanulás utáni motiváció. A hatodik szint az esztétikai szükségleteké, vagyis a szépség, a rend és a harmónia utáni vágyé. A piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll, vagyis hogy kibontakoztassuk képességeinket, tehetségünket, hogy önmagunkat képességeink végső határáig kiterjesszük, és azzá váljunk, amit képességeink lehetővé tesznek. Maslow elképzelése szerint a magasabb rendű szükségletek csak akkor kerülhetnek sorra, ha az alacsonyabb szükségleteket már részben kielégítettük. Ha nem elégítjük ki a primitív, alapszükségleteket, akkor azok olyan kényszerítő erővel hatnak, hogy elvonják figyelmünket a felsőbb szükségletektől. A piramis alján lévő szükségletek (1–4. szint) hiánypótlók, mert kielégítésükkel kellemetlen állapottól szabadulunk meg, csökken a feszültség, míg a magasabb szükségletek (5–7. szint) növekedésalapúak, mert növelik a belső feszültséget, és a bennünk lévő lehetőségek kiaknázására ösztönöznek. Természetesen előfordul, hogy egyszerre több szükséglet motiválja az embert, vagy hogy az elsődleges szükségletek a magasabb miatt háttérbe kerülnek, de alapvetően valóban így működik az emberi lélek.

59

A

SEGÍTSÉGNYÚJTÁS TÍPUSAI

Mely szinteken avatkozhat be a laikus segítő? Előgondozás: Professzionális segítőt igényel. Fizikai ellátás: Részben professzionális segítőt igényel. A laikus segítő munkaterületei: Egészségügyi ellátás: Professzionális segítőt igényel.

Mentálhigiénés gondozás (pszichés gondozás) Részben professzionális segítőt igényel. A laikus segítő munkaterületei: Foglalkoztatás Részben professzionális segítőt igényel. A laikus segítő munkaterületei: Érdekvédelem Részben professzionális segítőt igényel. A laikus segítő munkaterületei:

 A gondozási igények felmérése  A gondozott megismerése  A beköltözés, beilleszkedés elősegítése  A szűkebb és tágabb környezet  Élelmezés  Ruházat (textília)  Háztartás  Egészségügyi alapápolási feladatok ellátása  Rendszeres orvosi felügyelet  Szakorvosi ellátás  Gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás  Kórházi ápolás  Mentális irányítás  Egyéni bánásmód  Társas kapcsolatok fenntartása, kiépítése  A környezet ártalmainak megelőzése  Fizikai foglalkoztatás  Szellemi-kulturális foglalkoztatás  Szórakoztató foglalkoztatás  Hivatalos ügyek intézése  Érdekképviseleti fórumok igénybevétele  Személyiségi jogok védelme

60

A házi segítségnyújtásban résztvevő segítők köre:             

orvos, szociális szakdolgozó, ápoló, dietetikus, mentálhigiénés szakember, szociális munkás, gyógytornász, masszőr, pszichológus, logopédus, önkéntes segítők, családtag, lelkész, pap.

61

III. MODUL: KOMMUNIKÁCIÓS ISMERETEK ÁLTALÁNOS

KOMMUNIKÁCIÓS ISMERETEK

A kommunikáció általános elméleti modelljében felvázolt kétszemélyes közlési szituáció és az egységként tekinthető kommunikatív aktus (az egyik személy jeltovábbítása a másikhoz) mindig beágyazódott a társadalmi kommunikáció rendszerébe. Minden kommunikációban lényeges szerepet játszik a szituáció, a kommunikáló felek közötti viszony, mely társadalmilag meghatározott, valamint a közlés egész kontextusa. Az emberi magatartás leginkább társadalmi előírásokat követ, melyek a kommunikációban is megjelennek és meghatározzák azt. Ezeket az előírásokat normáknak, szabályoknak nevezzük. A norma előírások sorozata, mely megszabja, hogy egy adott személyiségnek adott helyzetben és viszonylatban hogyan lehet, szabad, kívánatos vagy kötelező viselkednie. (Pl. vásárlóként lehetek kedves az eladóval, de nem kötelező, eladóként viszont kötelező kedvesnek lennem. Vizsgahelyzetben kötelező az adott kérdésre válaszolnom, a kliens intim kérdéseit nem kell megválaszolnom stb.) Az emberi kommunikációt meghatározó normák összetevői: hagyomány, szokás, illemnormák, valamint tudattalan normák, melyek mint viselkedésautomatizmusok alakulnak ki. A szerep az egyik személyre érvényes normák összessége. Egyszerre egy időben különböző szerepek megvalósítása is lehetséges, az időfolyamatban pedig a viselkedés rendszerint egymás után több szerepben is jelentkezik. (Feladat: mindenki rajzban jelenítse meg, hogy kb. hányféle szerepet visel egy átlagos munkanapon.) A szerep fő meghatározó elemei a kultúra, mely az együttélés hagyományainak a fő normarendszere, illetve a státusz, melyet a személyiség betölt az adott társadalomban.

62

A szerepek általános csoportosítása: A szerep valamilyen meghatározott helyzethez kötődik, amit a személyiség elfoglal a társadalmi viszonylatok rendszerében. 1. Az egész személyiségre kiterjedő szerepek: amelyek minden más szerep viszonylatára befolyást gyakorolnak. Ilyen az életkor és a nem szerepe, mely az egyén állandó jellemzője a társadalmi szisztémában. 2. Családi szerepek: az élet meghatározó erejű szerepe lehet, ilyen az apa, anya, gyermek, testvér szerepe. Fontos a családban betöltött státusz. Ide tartoznak a rokoni szerepek is. 3. Munkahelyi vagy foglalkozási szerepek: a modern társadalomban az egyén életében a szervezeti rendszerekben elfoglalt helyhez sajátos szerepek tartoznak (vezető, beosztott, a munka minősége, társadalmi státusza stb.) szituációs vagy „passzazsér” szerepek: azt jelenti, hogy az egyén átmenetileg magára vesz egy bizonyos szerepet, többnyire addig, míg a szituációs helyzet megkívánja (pl.: kliens, vevő, vendég, néző stb.). 4. A magánéleti szerepek: ezen szerepben magánjellegű kapcsolódások fejeződnek ki, mely többnyire az egyén választását tükrözik. Lényeges eleme a kulturális konszenzus (pl.: barát, ismerős, udvarló). Kommunikációs csatornák: Az emberi kommunikáció jellemzője, hogy sok csatorna igénybevételével történik. Az emberi viselkedésnek több olyan eleme van, amely kizárólagosan, vagy elsődlegesen a kommunikáció céljait szolgálja. A közvetlen, kétszemélyes modellben csaknem minden kommunikációs csatorna részt vesz. Az egyes kommunikációs csatornák csak vizsgálati célból különíthetők el egymástól, a gyakorlatban ezek egységet képeznek.

63

Verbális csatorna A verbális csatorna az ember legspecifikusabb módja, csaknem teljesen alkalmas arra, hogy mindenféle emberi kommunikációt hordozzon: mindenféle információ átadásához lehessen használni. A nyelv használható írott és beszéd formában, mindkettő egy kulturálisan hagyományozódott készség. A hatékony kommunikáció elemei: ADÓ gondolatok

Csatorna kódolás eljuttatás

VEVŐ dekódolás

válasz

Hatékony üzenetküldés: – – – – – –

úgy értsék, ahogy mi (azonosság jöjjön létre); visszajelzés legyen; legyen teljes az üzenet; adekvát és kongruens verbális és nonverbális közlés; redundancia (többféleképpen közölni); megfelelő legyen a befogadónak (kultúra és nyelvi szinten, tapasztalati és élmény háttér szintjén is); – az érzelmek pontos megfogalmazása. Specifikus megértő készségek: – parafrázis (saját szavakkal kifejezni), – a közlő érzelmeinek érzékelése, – a jelentéseket tisztázni.

64

Nem verbális csatorna A nem verbális kommunikációban ötféle típust különítünk el: 1.érzelemnyilvánítások; 2.illusztratív gesztusok: a verbális üzenet aláfestő és kiemelő funkciója; 3.szabályozók: a kommunikációs folyamat szabályozását szolgálja, a tartalmi üzenettől függetlenül (pl.: felszólítás a folytatásra, ismétlésre, megszakításra, tagoló és nyomatékosító jelzések); 4.emblémák – egyértelmű híreket szállító konvencionális jelek, melyek akkor kerülnek alkalmazásra, ha a verbális közlést valami akadályozza; 5.adaptáló jelzések, melyek a személyiség viszonyát fejezik ki az adott kommunikációs helyzethez. A nem verbális csatorna összetevői a) Mimikai kommunikáció: az arckifejezés az érzelmek tükre, ami szorosan kapcsolódik a beszédhez. Ekman szerint hétféle érzelem tükröződik az arcon: öröm, szomorúság, meglepetés, félelem, harag, undor, érdeklődés. A mimikai kifejezések még a különböző kultúrákban is felismerhetők, azonosíthatók. A mimikai kifejezés használata és percepciója többnyire nem tudatos, azonban normatív kontroll alatt állnak, pl.: amikor a szóbeli közlés nyomatékosítására használjuk. A mimikai megnyilvánulásokat lehet irányítani, kontroll alatt tartani (pl.: színész, szónok), tudatos, lexikális tartalmú jelek segítségével. b) Kommunikáció a tekintet révén: a tekintet különálló kommunikációs csatorna, mely irányának és tartalmának jelzés értéke van, amit a kommunikációs partner szükségszerűen figyel. A tekintet irányítása többnyire öntudatlan, azonban lehetséges a tudatos tekintetirányítás használata is, melynek a felismerését az egyezményes alapú közlés teszi lehetővé. A tekinteten át történő kommunikáció kifejezhet olyan érzelmeket, viselkedést, küldhet olyan üzenetet (szemérmetlenség, csábítás, kihívás, amely erkölcsi megítélést is kiválthat, ennek következményeként a tekintet bizonyos helyzetekben társadalmi szabályozást is von maga után (pl. más partnernőjének a fixírozása akár párbajt is eredményezhet, európai katolikus környezetben a nőknek nem volt szabad társas helyzetekben rátekinteni a férfiakra). 65

c) Vokális (hanghordozás) kommunikáció: a beszédben egy jellegzetes nem verbális kommunikáció is működik, a vokális kommunikáció. A vokális kommunikáció összefügg a beszéd tartalmával, a hang, hanghordozás jellemzőiben megjelenik a szocializációs színtér közössége. A hang ugyanakkor az érzelem, viszonyulás kifejezésére is alkalmas. d) Mozgásos kommunikációs csatornák: a mozgásos kommunikációs csatorna feltűnőbb, mint a mimikai, mert egész testrészekre, vagy az egész testre kiterjed. Feladat: mit üzenhetünk a hangsebesség, a hangszín, a hangerősség révén? Kommunikáció gesztusok révén Ide tartoznak a fej, a kezek és a karok mozgása. Egy része tudatos jelzés, melyről mind a közlőnek, mind a befogadónak tudatos képzete van. Egy másik része öntudatlan, melyet a befogadó figyel, felfog és reagál rájuk. Valamennyi nem verbális kommunikáció közül itt jelenik meg a legtöbb egyezményes jel (a győzelem jele, ujjal jelölve: V, kézfogás, fenyegetés stb.). Ide sorolható gesztus az érintés is, mely nemek szerint eltérő, és normák által jelentősen szabályozott. Segítőként, tárgyalópartnerként hogyan tudjuk felhasználni a gesztusok által küldött üzeneteket, mennyire lehet tudatosan használni azokat? Kommunikáció a testtartás révén A testtartás viszonyt, álláspontot, szubjektív értékelést fejez ki, jórészt normatív módon meghatározott, de sok tudattalan indíték is befolyásolja.

66

A testtartás funkciói: - reguláris: szabályozó nonverbális kommunikáció, főleg a terápiás, segítő, pedagógiai helyzetben alkalmazzák (figyelmet, érdeklődést fejez ki); - emocionális: kíséri a verbális kommunikációt (valaki összeroskad, kihúzza magát stb.); - térközszabályozás: a testtartás főleg ülőhelyzetben szabályozza a távolságot; - tükörjelenség: megfigyelt jelenség, hogy a tárgyaló partnerek akaratlanul felveszik egymás testtartását. A térközszabályozás kommunikációs csatornája A térközszabályozás kommunikatív jelentősége: -

-

Az interakciós partnerek közötti térköz a viszonylatformát fejezi ki. Ez a viszonylat kötődhet a szerepekhez, a szervezeti kontextushoz, vagy pedig magánjellegű. A magánjellegű kapcsolat bizonyos fázisaiban változik a térköz: Az emberek közötti teljes intimitás a teljes testi kontaktus lehetőségével jár. Minél formálisabb a viszony, annál nagyobb térközzel engedhető csak meg.

A mentális gondozás módszerei Rogersi segítő beszélgetés Carl R. Rogers nevéhez fűződik a személyközpontú pszichoterápiás módszer kidolgozása, mely az 1940-es évektől kezdve a pszichoanalízis és a viselkedés-lélektan mellett megjelenő humanisztikus pszichológia központi alkotóelemének tekinthető. A humanisztikus lélektan egyik legfőbb gondolata, hogy az ember több mint részeinek összessége, olyan egyedi személy, aki nem kiszolgáltatott, hanem tudatosan él és irányítja cselekedeteit. A személyiség egészséges működésének további feltétele Rogers elméletének értelmében a pozitív értékelés, valamint az önelfogadás szükséglete, melyet az egyén önmagával kapcsolatos tapasztalatai alapján alakít ki.

67

A rogersi személyiségelmélet alapvető kategóriái az én, az énkép és az énideál  Az én a személyiség, a maga objektív valóságában jelenik meg.  Az énkép mindaz, ahogyan az egyén önmagát megéli, amilyennek saját magát megítéli. Az énkép kialakulásában kiemelkedő szerepet játszik, hogy milyen a környezet értékelése önmagáról.  Az énideál arra vonatkozik, amilyen a személy lenni szeretne, aminek elérésére törekszik. A rogersi elmélet értelmében a személyiség harmonikus, illetve diszharmonikus működésének alapvető meghatározója, hogy az én, az énkép és az énideál adott személynél milyen mértékben esnek egybe. Amennyiben az énkép és az énideál túlságosan eltávolodnak egymástól, ez pszichés zavarok kialakulásához vezethet. Amennyiben az énkép és az énideál közötti távolság nem szélsőségesen nagy, az a pozitív önmegvalósítás serkentőjévé is válhat. A segítő beszélgetésben a segítő egyik kiemelkedő feladata a tükrözés: a kliens érzelmeinek reflexiója, melynek során a segítő empátiás beállítottságával igyekszik a kliens vonatkoztatási keretei között gondolkodni és megérteni, hogy mi zajlik benne az adott pillanatban, s ezt kísérli meg visszajelezni. A páciens ezt a visszajelzést elfogadhatja, illetve el is utasíthatja. E folyamat tulajdonképpeni célja, hogy a segítő mindig pontosan ott tartson, ahol a kliens. Ezáltal a kliens megtanul jobban hozzáférni érzelmeihez, önmagát pozitívan észlelni, valamint tapasztalatai és az önmagáról alkotott képe összhangba kerülnek. A feltétel nélküli elfogadás lényege az, hogy a másik embernek mint személynek szól, nem pedig valamilyen tettének, vagy tulajdonságának. Az elfogadásnak ez a módja tehát egy olyan meggyőződést feltételez, hogy az emberi személy önmagában érték. Ehhez tartozik a személy fejlődésébe, változásra való képességébe vetett hit is.

68

A segítő beszélgetés folyamata: – – – – –

aktív figyelés, a közlés tartalmára vonatkozó reagálás (tükrözés), újrafogalmazás, egy lényeges, belső elemre reagálás, minden lényeges, belső elemre reagálás és ezek általános összefüggésbe állítása.

Problémamegoldó tanácsadás Általánosságban problémának nevezzük azt, amikor van egy célállapot, amit el akarunk érni, de nem ismerjük a hozzá vezető utat. A probléma meghatározása mindig egyéni (szubjektív) és viszonylagos (relatív), nem ugyanaz a helyzet jelent problémát az emberek számára. A feladat abban különbözik a problémamegoldástól, hogy ott ismerjük a végcélt és a hozzá vezető utat. A probléma mindig egy gondolkodási folyamatot indít el. A gondolkodás szerepe a világ és a magunk megismerésében az, hogy lehetővé teszi, hogy közvetve olyan dolgokat is megismerhessünk, ami érzékszerveink és a közvetlen megismerés számára hozzáférhetetlen. A gondolkodás egyik funkciója a problémamegoldás, melynek során az értelem síkján oldunk meg helyzeteket, melyeket egyébként csak tevékenységekkel lehetne. Amikor gondolati szinten megoldjuk és megtervezzük a problémát, az feladattá alakul át. A problémamegoldó modell ezen az elméleten alapul. A problémamegoldó tanácsadás szakaszai: 1. A probléma felismerése. 2. A probléma jellemzőinek, lényegének meghatározása. 3. A lehetséges megoldásokra vonatkozó javaslatok kidolgozása. 4. A talált alternatívák közül az optimális, végrehajtható kiválasztása. 5. A megoldás kivitelezése, megvalósítása. 6. Az eredmények értékelése.

69

IV. MODUL: FIZIKAI GONDOZÁS Általános megfigyelés A ránk bízott idős vagy fogyatékkal élő személy fizikai és mentális állapotának megfigyelése minden találkozás alkalmával szükséges. Állapotromlás esetén előfordul, hogy a gondozott nem veszi még észre a tüneteket, de egy külső megfigyelő igen. A segítő nem orvosi szemmel tekint rá az ellátandó személyre, mégis fontos ismerni azokat a szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni. Ezekről listát is készíthetünk, hogy ne kerülje el a figyelmünket. Az első benyomások alapján gyorsan tájékozódunk a gondozott általános állapotáról: A járás megfigyelése fontos adatokat szolgáltat (bizonytalan járás pl. idegrendszeri betegségre, egyensúlyzavarra utal). Ha gyakran megáll, különösen lépcsőn járáskor, keringési elégtelenségre vagy a végtag artériás keringési zavarára kell gondolnunk. Ha a nehéz járáshoz sápadtság, verejtékezés, szederjesség (cyanosis) is társul, az súlyos betegséget jelent, orvoshoz kell fordulni. Mindezt alátámasztja, ha még a beszéd is nehezére esik a betegnek. Ilyenkor a beszéd közben tartott kényszerű szünetben jól felismerhetők a nehézlégzés tünetei. A bőbeszédűen, színesen előadott panaszok hátterében többnyire nem húzódik meg súlyos betegség. A súlyos beteg többnyire járásképtelen, az ilyen fekvő beteget vagy a mentőszolgálat szállítja orvoshoz, illetve kórházba, vagy az orvosnak kell hozzá mennie. Az öltöztetés-vetkőztetésekor, illetve fürdetésekor sok mindenről lehet tájékozódni. Elsőként az tűnik szembe, hogy bőre tiszta, ápolte vagy elhanyagolt, piszkos. Tájékozódjunk a tápláltságról: elhízott vagy sovány beteggel állunk szemben, sőt arról is, hogy milyen a bőr alatti kötőszövet rugalmassága, a végtagokon ráncos-e a bőr vagy fényes, vizenyős. A körmök vizsgálata mind a kezeken, mind a lábakon szükséges: egészségesek-e a körmök, ápoltak-e, szükséges-e gondozni őket. Arc és arckifejezés. Közismert, hogy az arc színe, az arcjáték (mimika) jellemző bizonyos állapotokra. A súlyos beteg arca gyakran sápadt, mimikaszegény, szeme beesett, máskor viszont a szokatlan arcjáték („szenvedő arckifejezés”) utal súlyos betegségre. A kipirult

70

arc lázra utal, mely gyakran bágyadt tekintettel is jár. Gyakran piros a cukorbeteg arca (rubeosis). Bőr. A bőr megtekintésekor annak vérteltségét, színét, hőmérsékletét, nyirkosságát és a bőrön lévő kóros elváltozásokat (kiütések, pigmentfoltok stb.) figyeljük. Szembetűnő mindenekelőtt a feszes, rugalmas bőr vagy ellenkezője, a lesoványodott beteg rugalmatlan, petyhüdt, száraz bőre. A bőr színe. Az egészséges ember bőre rózsaszínű. A sápadtság csak akkor kóros, ha valamilyen betegség okozta. Vannak olyan emberek, akik egész életükben sápadtak, anélkül hogy betegek lennének. A sápadtság ilyen formája némely családokban halmozottan fordul elő. A kóros sápadtság lehet átmeneti (pl. izgalom, ijedtség, félelem, hányinger vagy ájulás esetén), és lehet tartós. Ennek oka legtöbbször vérvesztés, de tartósan sápadt lehet idült szívbetegségben vagy idült mérgezésben stb. A bőr szokatlanul barna színe lehet öröklött (születéstől fogva fennálló), és lehet betegség (pl. mellékvese-elégtelenség) következménye. Fakószürkés a súlyos daganatos beteg bőre. Előfordulhat foltos pigmenthiány (ezek a környezetüknél világosabb színű, szabálytalan szélű területek). Szederjesség (cyanosis). A bőr és a látható nyálkahártyák kékeslilás elszíneződése, mely a vér oxigénhiányos állapotára utal. A bőr tapintata. A bőr lehet szokatlanul száraz vagy nedves tapintatú. A száraz bőr érdes, néha kisebb-nagyobb pikkelyekben hámlik. A nedves bőr verejtékezés következménye. Az izzadó, meleg – esetleg kipirult – bőr többnyire lázra utal. Hűvös tapintatú, verejtékes bőr rendszerint súlyos betegségekben fordul elő. A bőr hőmérséklete. Kézháttal való tapintással hozzávetőlegesen megállapítható, pontosan pedig bőrhőmérővel mérhető. A meleg tapintatú bőr gyulladást vagy legtöbbször lázat jelent. A hűvös, hideg és esetleg kékesen elszíneződött vagy halvány bőr keringési zavar következménye, mely lehet általános vagy körülírt. Bőrelváltozások. A bőr felszínén keletkezhetnek olyan kóros elváltozások, melyek vagy külső behatás következményei, vagy valamilyen betegség következtében keletkeznek. A csalánkiütés (urticaria) múló bőrjelenség. Éles határú, a bőrből kiemelkedő halvány rózsaszínű, esetleg egymással összefolyó, közepén halvány bőrelváltozás. Hasonló, viszkető kiütést okozhat élősdi csípése is. Vizenyő (oedema): a bőr alatti kötőszövetben és a bőr rétegeiben felhalmozódott folyadék leggyakrabban keringési elégtelenség, vesebetegség, vénás thrombosis, gyulladás vagy allergia következménye. A vizenyős terület duzzadt, a bőr fényes, a duzzanat hosszú ideig megtartja az ujjlenyomatot. 71

Az egyes testrészek megtekintése Az eddig említett, általános megtekintés során szerzett benyomások, felismerések után az egyes testrészeket figyeljük meg. Fej. A fej formája, a fejen lévő szervek (orr, fülek) alakja, nagysága jellemző bizonyos betegségekre. A haj színének, esetleges hiányának önmagában általában nincs jelentősége, csak egyéb tünetekkel együtt értékelhető. Has. A hanyatt fekvő ember hasa a mellkas síkjában van, a kövér emberé e felett, a lesoványodott emberé pedig ez alatt. A hasüregben felszaporodott folyadék (hasvízkór = ascites) a hasat elődomborítja, a köldök elsimul vagy szintén elődomborodik. A túl sok bélgáz (meteorismus) szintén elődomborítja a hasat. A mellkas síkja alatti has lehet alkati sajátosság, de lehet általános leromlás részjelensége is. A deszkakemény, behúzott has hashártyagyulladásra utal. Végtagok. A végtagok megtekintésekor természetesen legszembetűnőbb, ha hiányzik vagy csonkolt valamelyik végtag. Egy végtag bizonyos részének vagy egészének duzzanata vénás keringési zavarra, thrombosisra utal, legtöbbször az alsó végtagokon. Ugyanez nyirokkeringési zavarnál is előfordulhat. Egy végtag sorvadása idegrendszeri betegségre jellemző. Az alsó végtagon gyakori a visszerek kisebb-nagyobb tágulata. Artéria elzáródásakor a bőr halvány, hűvös tapintatú. Minden végtagra kiterjedő cyanosis általános rossz keringés jele. Az ízületek duzzanata legtöbbször gyulladás következménye. Néha egyes ízületek rögzítettek, mozgásképtelenek. A remegés (tremor) a kezeken figyelhető meg, elsősorban idős embereken, de fiatalok keze is remeghet idegrendszeri betegség esetén. A végtagok mozgását vizsgálva szembetűnő egy vagy minden végtag mozgásszegénysége, illetőleg a mozgás teljes hiánya (bénulás). Előfordul, hogy csak bizonyos ízületek mozgása korlátozott. Az ilyen végtagokat csak az orvos utasításának megfelelően és annak mértékében szabad mozgatni. Ha görcsöt észlelünk a kézfejen, az ujjakon, azt azonnal jelentsük az orvosnak! Körmök. Legszembetűnőbb a körmök ápoltsága vagy ápolatlansága. Bizonyos kóros állapotokban jellemző a körmök 72

színe (pl. keringési elégtelenség esetén szederjes, a vérszegény betegé sápadt). Egyes betegségekben óraüvegszerűen domborúak a körmök, és többnyire az utolsó ujjperc is kiszélesedett. Tudatállapot A tiszta tudatú ember kérdéseinkre megfelelő választ ad, térben és időben tájékozott. Mindig gondoljunk arra, hogy a beteg ember esetleg szorong, a velünk való első találkozáskor nyugtalan stb., így a kérdést nem is mindig érti, zavarban van. Az ilyen zavar rövid, barátságos beszélgetéssel viszonylag gyorsan feloldható. Célszerű ezért elsőként olyan kérdéseket feltenni, melyekre az ép tudatú ember egész biztosan válaszolni tud (megkérdezzük a nevét, lakcímét, dátumot). A mély álmából hirtelen felébresztett ember sem tud megfelelően válaszolni, a tiszta tudatú ember azonban néhány másodpercen belül tájékozódik, és ekkor már megfelelő a válasza. Ilyen átmeneti tájékozatlanságokat nem tekintünk kórosnak. Kóros tudatállapotok. Egy része elmebántalom, más részük azonban másodlagos ártalom, azaz valamilyen betegség következménye. Számos kóros állapot (pl. láz, alkoholos befolyásoltság) és betegség (pl. keringési elégtelenség) képes tudatzavart előidézni, sőt orvosi beavatkozás következtében (pl. több gyógyszer bevétele után) is zavarttá válhat a tudat. A kóros tudatállapotoknak több megnyilvánulási formája ismert. Érdektelenség, közöny (apathia). A beteg környezetével szemben érdektelen. Mozdulatlanul fekszik, a környezetében zajló eseményekkel nem törődik. A feltett kérdésre ugyan megfelelő választ ad, de feltűnően lassan. Leginkább hosszan tartó vagy gyógyíthatatlan betegségben, illetve elmebetegségben fordul elő. Aluszékonyság, beteges álmosság (somnolentia). A beteg aluszékony, szinte egész napját félálomban tölti, ebből az állapotból azonban felébreszthető. Ha nem foglalkoznak vele, nyomban elalszik. Lázas állapotokban, mérgezésekben észleljük a leggyakrabban. Mély kábultság, öntudatlanság (sopor). Igen mély alvás, melyből a beteg csak erős ingerekkel ébreszthető fel. Idegrendszeri betegségekben, altatószer-túladagoláskor, mérgezésekben észlelhető. 73

Eszméletlenség és kóma (coma). Az eszméletlenség a sopornál súlyosabb fokú, mély kábultság. A látszólag mélyen alvó beteg semmilyen ingerrel nem ébreszthető fel. Légzése horkoló, pupillaés ínreflexei nem, vagy alig válthatók ki. Az eszméletlenség a tudatzavarok legsúlyosabb formája, ennek pedig legmélyebb foka a kóma. Leggyakrabban cukorbetegségben, májelégtelenségben, agyvérzés vagy agysérülés után tapasztalható, tehát olyankor, amikor az agyi keringés súlyosan károsodik. Életveszélyes állapot, melyből a beteg ritkán tér magához, kivéve a diabeteses kómát. Az eszméletlenné válást különösen az éjszakai órákban nehéz észlelni, amikor a betegek egyébként is alszanak. Ezért azt a beteget, akinek az állapota várhatóan súlyosbodik (ilyen pl. a cukorbeteg), éjszaka különös gonddal kell figyelnünk, és az esetleg bekövetkező eszméletlenséget el kell különíteni a mély alvástól. Felhívja erre figyelmünket a légzés jellegének megváltozása, továbbá az, ha a beteg erős ingerrel sem ébreszthető fel, illetve erős ingerre sem ad semmiféle reakciót. Gondtalan, fokozottan jó, emelkedett hangulat (euphoria). Különösen alkoholfogyasztás és kábítószer (pl. morfin és származékai) adása után gyakoribb, de a betegség súlyosbodását is jelezheti. Néha a halálküzdelmet megelőző időben lép fel. Az addig elesett, súlyos állapotú beteg hirtelen indokolatlanul jókedvűvé, mozgékonnyá válik, nem érzi betegsége súlyosságát. Az ilyen állapot veszélye az, hogy a beteg nem tartja be az orvosi utasításokat (pl. felkel.) Mivel az euphoria a betegség súlyosbodását is jelentheti, igen fontos tünet, s ha észleljük, azonnal jelentsük az orvosnak. Térbeli és időbeli tájékozatlanság. Nagyfokú feledékenység jele, ami főleg agy-érelmeszesedéses (agyi keringési elégtelenségben szenvedő) betegeken fordul elő. A beteg nem tudja, hol van, hogy került oda, nem tudja megmondani a napot, a hónapot. Az időskorral járó feledékenységre jellemző még az is, hogy a beteg a közelmúlt eseményeire nem emlékszik, a gyermekkorban történtek viszont élénken élnek emlékezetében. A feledékenység következtében előfordulhat, hogy nem veszi be gyógyszereit, vagy ellenkezőleg, egyszerre vesz be több gyógyszert. Ezért ne adjuk ki soha az egész napi gyógyszeradagot, csak azt, amit előttünk és a segítségünkkel bevesz. Negativizmus. A gondozott minden beavatkozással szemben negatív álláspontra helyezkedik (nem válaszol a kérdésre, nem 74

eszik, nem iszik, nem veszi be a gyógyszert, tiltakozik minden beavatkozással szemben). Az ilyen betegek többsége elmegyógyászati kezelést igényel. A tudat elborulása, átmeneti tudatzavar (delírium). E nagyfokú izgatottsággal járó tudatzavar magas láz, központi idegrendszeri izgalom következménye lehet. A beteg igen nyugtalan, kiabál, kiugrik ágyából, olyan személyekhez beszél, akik nincsenek is jelen, kis állatokat lát, kergeti azokat stb. Ügyeljünk arra, hogy az izgalmi állapotban lévő beteg nehogy megsérüljön, nehogy kiessen az ágyából, vagy kiugorjon az ablakon. Delírium tremens. Idült alkoholizmus talaján kifejlődő, reszketéssel, érzékcsalódásokkal járó elmebántalom, melyre a delírium előbb említett tünetei jellemzők. A beteg nyugtalansága a dühöngésig fokozódhat, ilyen állapotban szokatlanul nagy fizikai erőt is képes kifejteni. Haláltusa, haldoklás, halálküzdelem (agónia). Az előbbiekben említett kóros tudatállapotokat követően vagy ilyen előzmény nélkül lép fel. A beteg tudata tiszta lehet, de lassan elveszti kapcsolatát a külvilággal. Néha nyugtalanná, izgatottá, máskor éppen ellenkezőleg, csendessé válik a beteg a halál beálltáig. Hallása még a látszólagos eszméletlenség ellenére is hosszú időn át megmarad, tehát a beszédet megérti a haldokló, így különös gonddal ügyeljünk a környezetében elejtett szavakra. Hirtelen tudatváltozás. A hirtelen tudatváltozás mindig kóros jelenség. Ha ilyet észlelünk, azonnal jelentsük az orvosnak, hogy megelőzhessük súlyosabb állapot kialakulását. Vonatkozik ez olyan esetre is, amikor látszólagos javulást észlelünk, pl. az apathia hirtelen euphoriába csap át stb. Magatartás Az együttműködő gondozott elfogadja a segítséget és igyekszik együttműködni az állapotának megfelelően. Az ellenkező gondozott zárkózott, sokszor nem panaszkodik és inkább közömbös. Ez a viselkedés később átalakulhat együttműködővé. Az ellenkezésnek, bizalmatlanságnak számos oka

75

lehet: kudarcként éli meg, hogy segítségre szorul, korábbi rossz tapasztalatai szülnek bizalmatlanságot. Nyugtalan, szorongó kliens. A nyugtalanság olykor betegség következménye, de lehet attól független is. A pszichés nyugtalanságban szenvedő beteg sokat beszél, ám beszédéből – ha jól megfigyeljük – sokszor hiányzik az összefüggés. A testi (szomatikus) nyugtalanságban szenvedő sokat mozog, indokolatlanul jár-kel, sokszor remeg. A szorongásnak olykor félelem az oka (remegés, nyugtalanság vizsgálatok vagy vizsgák előtt). Ez a nyugtalanság, szorongás türelmes bánásmóddal megszüntethető. Bizalmatlan kliens. Korábbi rossz tapasztalatokon túl lehetséges, hogy személyiségében rejlik a bizalmatlanság, vagy az egészségvesztés és a rászorultság okozza a környezetével szembeni bizalmatlanságot. Képzelt beteg (hypochondria). A képzelt beteg állandóan önmagát figyeli, mások által elmondott vagy különböző szakkönyvekben, ismeretterjesztő irodalomban olvasott tüneteket vél felfedezni magán. Ennek következtében számos betegséget feltételez, és egyúttal az ezektől való félelme is egyre fokozódik. Nehéz meggyőzni arról, hogy nem beteg, sőt az ilyen kijelentést sokszor sértőnek tekinti, és utána más orvoshoz vagy egészségügyi intézményhez fordul ugyanazon vagy újabb „panaszaival”. A háttérben sokszor munkahelyi, családi, társadalmi probléma rejlik, ennek megoldását remélve menekül a betegségbe, s közben betegségtudata egyre fokozódik anélkül, hogy azt szándékosan tenné. Betegségszínlelés (aggravatio). A betegséget színlelő ember szándékosan felnagyítja meglévő és nem jelentős betegségét. Valódi betegségszínlelésről (szimulálásról) akkor beszélünk, ha teljesen egészséges ember színlel betegséget. Célja a figyelem megszerzése, vagy bármely más előnyhöz jutás lehet. A szimulálásról azonban teljes bizonyossággal meg kell győződnünk, nem szabad, hogy előítéletek befolyásoljanak minket! Betegségtagadás (disszimulálás). A betegségtagadás (a betegség tüneteinek eltitkolása, leplezése) a szimulálás ellentéte. Az ilyen beteg valamilyen cél érdekében letagadja panaszait, betegségét, ami veszedelmes rá nézve, mert esetleg súlyos 76

betegsége marad rejtve. A disszimuláló (pl. lázmérőjét lerázó, fájdalmait eltitkoló) beteget meg kell győzni ennek helytelenségéről és az esetleges súlyos következményekről, vagy arról, hogy viselkedése csak meghosszabbítja a kórházi kezelést. Hospitalizáció. Ezt a magatartásformát csak jó megfigyeléssel lehet észlelni és helyesen értékelni. A hospitalizáció a hosszasan kórházban tartózkodó betegeknél alakul ki (elsősorban gyermekeknél) a megszokott közösségtől – családtól – való tartós távollét után. Jellemzi, hogy az orvosi megítélés szerinti gyógyulás után félnek visszatérni a megszokott életükbe, jobban érzik magukat a kórházban. A tünetek helyes értékelése a beteg életét mentheti meg, míg a helytelen értékelés súlyos következményekkel jár. A fenti esetekben a laikus segítőnek nem kell diagnózist felállítania, csak észrevennie a változást. A diagnózis felállítása az orvos kompetenciája! Az alvás megfigyelése Az alvás az idegrendszert pihentető élettani állapot. Az idegrendszer pihenéséhez, regenerálódásához általában 6-8 órai kellően mély alvás elegendő, ennyi idő után pihenten ébredünk. Gyermekeknek, fiataloknak ennél több alvásra van szükségük, az öregeknek ennél kevesebb alvás is elég. Az egészséges ember gyorsan elalszik, ugyanakkor gyorsan is ébred, az alvási idő közepén pedig csak erős ingerrel ébreszthető fel. Az alvással, elalvással kapcsolatosan az életkor előrehaladásával számos panasszal találkozunk. Elalvási panaszok. Jó levegőjű, csendes helyiségben általában gyorsan elalszanak a betegek. Fájdalom, kimerülés vagy kifáradás esetén, idegen környezetbe kerüléskor néha nehezebb az elalvás. A kórházba kerülő beteg pl. az első napokban gyakran panaszkodik alvászavarról a szokatlan fekhely, a félelem miatt, vagy azért, mert betegtársa nyugtalan. Helytelen, ha ilyenkor rögtön altatót adunk, célszerűbb várni néhány napig, amíg alkalmazkodik új környezetéhez. Korai ébredés. Elsősorban idős emberek panaszolják, hogy néhány órai alvás után hajnali 2-3 óra körül felébrednek, és nem tudnak 77

ismét elaludni. Az ébren töltött időt különböző módon viselik el: van, aki nyugodtan fekszik és várja meg a reggelt, mások élénken járnakkelnek, zavarják a többi beteget. Ez különösen az idős, érelmeszesedett emberekre jellemző. Ők az éjszaka nagyobb részét ébren töltik, esetleg zavartan is viselkednek, céltalanul bolyonganak, környezetük számára egyre kevésbé elviselhetők. Ha alvási rendjükön nem próbálunk változtatni, életritmusuk is megváltozik: napközben alszanak, éjszaka nem. Az öreg betegek ápolásának egyik feladata ennek kiküszöbölése. Ezért nappal foglalkozni kell velük, hogy alvásukat megakadályozzuk. Nyugtalan alvás. Elsősorban ideges emberekre jellemző, de néha fáradtság is előidézheti. Súlyos formája az alvászavarnak, mert tartós fennállása esetén a beteg egyre fáradtabb lesz, és ez még tovább fokozza nyugtalanságát, izgatottságát. A beteg rövid alvásból hirtelen felébred, felriad, körülnéz, többnyire térben tájékozatlan, majd újra elalszik, de ismét csak rövid időre. Az sem változtat, ha napközben hagynánk aludni, mert alvászavara ekkor sem szűnik meg. Horkolás. Vagy a szájpadvitorla mozgása okozza háton fekvő helyzetben, vagy az orrlégzés zavara (az orrsövény betegsége) idézi elő. A hangos horkolás zavarja más betegek nyugalmát. Az ilyen beteget óvatosan fel kell ébresztenünk és kérni helyzetének megváltoztatását. Gyakran elég, ha csak ébreszteni próbáljuk a beteget, a horkolás máris elmarad anélkül, hogy valóban felébredt volna. Az alvászavar megfigyelése. A megfigyelő tevékenységének egyik legfontosabb mozzanata. Gyakran hallani ugyanis az idős emberektől, hogy egész éjszaka nem alszanak, ugyanakkor alapos megfigyeléssel legtöbbjükről kiderül, hogy egész éjszaka aludt, vagy ha felébredt is, csak percekre. Előfordul, hogy alszik ugyan, de nyugtalan, álmában mozog, esetleg beszél vagy kiabál anélkül, hogy ilyenkor felébredne. Ilyenkor figyelnünk kell és jelenteni az orvosnak észlelésünket, mert ez az alvás legtöbbször nem elég a valódi pihenéshez. Az altató gyógyszerek is panaszt okozhatnak. Másnap kábultságról, szédülésről, hányingerről panaszkodhat az, aki a szükségesnél több altatót kapott. Ez általában azokkal fordul elő, akik nem szedtek eddig altatót, illetve a kívántnál több vagy erősebb hatású szert kaptak. Az is megtörténik, hogy valaki későn veszi be altatóját, és másnap egész nap álmos vagy alszik.

78

A fájdalom megfigyelése A fájdalom fennállásának és erősségének megítélése nem mindig könnyű. A fájdalom szubjektív jelei az egyéni érzékenységtől függenek. Ismeretes, mennyire másként reagálnak egyes emberek ugyanazon betegség által okozott fájdalomra. Egyik ember nagy fájdalomként említ olyan érzést, melyet egy másik ember esetleg meg sem említ. Az is előfordul, hogy az állandó fájdalomról panaszkodó embernél semmilyen betegség nem mutatható ki. A fájdalom fennállását néha meg tudjuk ítélni külső tünetekből is. Fáradt, aggódó tekintet, tág pupillák, nyugtalanság, komoly fájdalomra utal. Nagy fájdalom miatt a beteg nem tud nyugodtan ülni, feküdni. A fájdalom helye alapján is lehet a fájdalom intenzitására következtetni. Igen erős pl. a hirtelen fellépő vesetáji fájdalom, hasonlóan az epehólyagtáji fájdalom, a gyomorfájás, a légzéskor fokozódó mellkasi fájdalom, a szívtáji markoló fájdalom stb. A fájdalom jellege szerint lehet tompa, szúró, görcsös stb. A betegek azonban ezeket nem mindig azonos módon határozzák meg. A beteg viselkedése fájdalom idején. A különböző fájdalmakról panaszkodó beteg viselkedését is meg kell figyelnünk. Nagy görcsnél a betegek nem maradnak nyugton az ágyukban, de ritkán előfordul, hogy a súlyos fájdalom túlzott nyugalomban nyilvánul meg. Vannak betegségek, melyek eléggé jellegzetes fájdalommal járnak mind jelentkezési idejük, mind lokalizációjuk tekintetében. Angina pectoris. A szívizom vérellátási zavara (oxigénszegénysége) idézi elő. Előfordul, hogy semmi okát nem látjuk, máskor megterhelés, idegesség, nagyobb étkezés után lép fel. Hirtelen heves fájdalom támad a szegycsont mögött vagy a szívtájon, majd kisugárzik a bal váll irányába és a nyak bal oldalába, ritkán az egész mellkasba. A tűrhetetlen fájdalomról panaszkodó beteg halálfélelmet érez, verejtékezik, arca sápadt, arckifejezése szenvedő. A roham néhány percig tart, és vagy spontán, vagy gyógyszer hatására szűnik. Észlelését azonnal jelentsük az orvosnak. Szívizomelhalás (infarctus). Az angina pectorisnál említett helyeken, de elsősorban a szegycsont mögött fellépő tűrhetetlen fájdalom, mely nem szűnik meg spontán, gyógyszer adására is csupán enyhül. Halálfélelemmel, gyakran keringési elégtelenséggel 79

járó életveszélyes állapot. A tartós fájdalom miatt a beteg nyugtalan, ágyából felkel stb. Észlelését azonnal jelentsük az orvosnak, illetve intézkedjünk a beteg azonnali intézetbe szállításáról! Tüdőembolia. A vénás rendszerből a pulmonalisba jutott vérrög idézi elő. A hirtelen támadó igen erős mellkasi fájdalom légvételkor fokozódik, a beteg szederjes, bőre hűvös, nyirkos, pulzusa gyors, könnyen elnyomható, légzése felületes, pupillája tág. Észlelésekor a beteget nyugalomba kell helyeznünk és orvost kell hívnunk hozzá. Életveszélyes állapot! Epeköves roham (epegörcs, epecolica). A jobb bordaív alatt kezdődő, a jobb lapocka irányába és a jobb vállba kisugárzó, igen erős fájdalom. A beteg nyugtalan, nem találja helyét, dobálja magát, felkel stb. Görcsoldó hatására is csak lassan mérséklődik a fájdalom. Veseköves roham (vesegörcs, vesecolica). Hasonlóan az epeköves görcshöz, igen erős, szinte kibírhatatlan fájdalom, mely a beteg vese oldalán, a deréktájról indul, és a húgyvezeték mentén kisugárzik az alhasba a combok belső felszíne irányában. Gyakori vizelési ingerrel jár. Görcsoldó adására lassan szűnik. Nyombélfekély okozta fájdalom. Éhgyomorra jelentkezik, elsősorban a hajnali órákban és délelőtt, az ebéd előtti időben. Az erős gyomortáji fájdalom kisugárzik a hát irányába. Kevés tej vagy keksz fogyasztása után megszűnik, vagy legalábbis jelentősen csökken. Hashártyagyulladás okozta fájdalom. Az egész hasra kiterjedő fájdalom legtöbbször üreges szerv (gyomor, bél) átfúródásának a következménye. A has igen kemény, feszes, jellemző a beteg testhelyzete és szenvedő arckifejezése. A fájdalom igen erős, kibírhatatlannak tűnik. Végtagfájdalom. A végtagokon, különösen a hirtelen fellépő fájdalom jelentős, mert sokszor olyan érrendszeri betegséget jelez, amely miatt sürgős orvosi segítségre van szükség. Fejfájás. Számtalan okból keletkezhet, felléphet a nap bármely szakában. Erőssége is változó: az egészen enyhe, tompa, alig észrevehető fájdalomtól a kibírhatatlan nagy fejfájásig fokozódhat. Utóbbihoz gyakran szédülés, hányás is társul. Jelezhet koponyán 80

belüli betegséget (agyvelő- vagy agyhártyagyulladást, keringési zavart), de egyéb betegség (mérgezés, hasi betegség stb.) résztünete is lehet. A személyi higiéné fogalma, főbb területei Testünk tisztasága nemcsak magunknak jó érzés, hanem környezetünk, embertársaink el is várják tőlünk. Éppen ezért a testi tisztaság egyetlen embernek sem lehet kizárólagos magánügye. A folyamatos és rendszeres napi tisztálkodásnak különböző módjai vannak. Ezek: fürdés, zuhanyozás, mosdótálban való mosdás. A legkényelmesebb megoldás a kádfürdő. A kádfürdő lazítja, de teljesen nem távolítja el a testünkre tapadt szennyeződést, ezért helyes a fürdést zuhanyozással befejezni, így a fellazult szennyeződést az erős vízsugár eltávolítja. Hetente legalább egyszer elengedhetetlen a tisztasági fürdés, amikor az egész testet szappannal, meleg vízzel megmossuk, majd a fürdést zuhanyozással fejezzük be. A fürdővíz hőmérséklete egyénenként változó, azonban arra ügyeljünk, hogy a túl meleg víz használata nem ajánlatos. A napi tisztálkodás leghelyesebb módja, ha este meleg vízzel zuhanyozunk, vagy tetőtől talpig lemosdunk. Egészséges ember számára reggel a derékig hideg vízben történő lemosás üdítő, frissítő hatású. Mosakodásnál külön figyelmet igényelnek a testhajlatok, különösen a hónalj megtisztítása. Hónaljunkban sok verejtékmirigy található, e testrészünk párolgása hozzátartozik szervezetünk működéséhez. Azonban a termelődött és el nem párolgott váladék kellemetlen szagot áraszt. A fokozott verejtéktermelés okozta kellemetlenségek ellensúlyozására használhatunk dezodoráló szert, de egyes emberek érzékenyek lehetnek e vegyületekkel szemben. A törzs mosásánál gondot okozhat – rövidebb karú egyéneknél – a hát középvonalához eső bőrfelület tisztán tartása, mert ezt nem érik el. Nyeles hátmosókefe használatával ez a probléma megoldható. A köldök tisztántartásánál gondolni kell arra, hogy redőibe a szennyeződés vagy a fürdés alkalmával belekerült szappanhab beleszáradhat. Ezért alapos mosása után ügyeljünk kiöblítésére, majd szárazra törlésére. A lábápolás első követelménye a szappannal való alapos megmosás, majd szárazra törlés, különösen a lábujjak között. A lábujjak közé nem ér levegő, és ha nedvesen marad, jó táptalajul szolgál a fertőző gombáknak. Nagyon erős lábizzadásnál leghelyesebb orvoshoz fordulni és az általa előírt kezelést 81

alkalmazni. A nők ápoltsága és tisztasága nem képzelhető el a nemi szervek rendszeres gondozása nélkül. A hüvely által termelt tapadós, savanyú szagú váladék a külső nemi szervekre rárakódik, ennek eltávolítása rendkívül fontos. A szeméremtest és végbél környékét naponta kétszer meleg vízzel és szappannal meg kell tisztítani. Testrészeink közül leginkább kezünk szennyeződik, ezért leggyakrabban kezünket kell mosnunk. A kézmosás gyakoriságát az dönti el, hogy milyen természetű a szennyeződés vagy a fertőződés. Általános szabályként foghatjuk fel, hogy kezet kell mosni minden étkezés előtt és WC-használat után. A kézápoláshoz szorosan hozzátartozik a köröm ápolása. Az ápolt köröm éppen csak túlér az ujjak hegyén. Ha hosszabb, akkor a kórokozók megtelepedésére nagyobb lehetőség adódik alatta, ha rövidebb, nem védi ujjunkat. A száj ápolása mind egészségügyi, mind esztétikai szempontból egyaránt szükséges. A rendszeres fogmosás biztosítja a fogak fizikai és kémiai úton való megtisztítását. Fogainkat csak ezáltal tudjuk megvédeni a fogszuvasodástól. Lehetőleg minden étkezés után, de este és reggel feltétlenül mossunk fogat. A fogmosáshoz használt kefe olyan legyen, hogy a fogak közötti réseket is meg tudjuk tisztítani vele. Ügyeljünk arra, hogy a fogak mindegyik felületét alaposan megmossuk. A fogkrémek megválasztása egyéni ízléstől is függ. Helyes, ha sok almát, sárgarépát rágva erősítjük fogainkat. Évente legalább két alkalommal szükséges a fogak szakorvosi ellenőrzése. Az elhanyagolt fogazat, gondozatlan száj, a rossz illatú lehelet kellemetlen a közvetlen környezet számára is. A hajápolás hozzátartozik a testi tisztasághoz, és különösen nőknél fontos esztétikai tényező is. A haj között gyűlik fel leginkább a levegőben szálló korom és por, ezért elengedhetetlen a megfelelő időközönkénti mosása. A mosás gyakorisága egyénenként változó lehet attól függően, hogy zsíros vagy száraz természetű a haj. A hajmosás meleg vízzel és samponnal történik. Mosás után a hajat kibontva, kíméletesen kell szárítani. A hajápoláshoz tartozik a rendszeres mosáson kívül a naponkénti alapos átkefélés. Fontos higiénés szempont, hogy mindenkinek saját fésűje, keféje legyen, ne használjuk a másét. Az ápolási igények felmérése Beteg ember esetében a tisztaságról pszichológiai és fiziológiai értelemben lehet beszélni. Egy ember ápoltsága hűen tükrözi állapotát, annak javulását vagy rosszabbodását. Mindig jó jelnek 82

tekinthető, ha a beteg mind ruházkodásában, mind ápoltság tekintetében „ad magára”, törődik megjelenésével, nem hanyagolja el magát. A test rendszeres tisztántartása elengedhetetlen feltétele a beteg gyógyulásának. Tisztasági, ápoltsági normaként az alábbiakat tűzhetjük ki célul: –

–

Minden beteget el kell látni azokkal az eszközökkel, berendezéssel és segítséggel, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy bőrét, haját, körmeit, fogait stb. tisztán tarthassa. A teljes fürdők számát ideális esetben a beteg fizikai igényei és kívánságai határozzák meg. Ezeknek elég gyakoriaknak kell lenniük ahhoz, hogy a betegnek komfortérzést biztosítsanak, kiküszöböljék a testszagot és védjék a bőrt a különféle izgató hatásoktól.

A legtöbb beteg fürdethető kádban vagy zuhanyoztatható, ha megfelelő rögzítő-, támasztóeszköz kellő számban áll rendelkezésre. A napi tisztálkodással nemcsak az izzadságot, szennyeződést távolítjuk el a bőrről, hanem serkentjük a keringést, ezáltal megakadályozzuk a felfekvések létrejöttét, fokozzuk a beteg kényelmét, megnyugtatjuk idegeit. Az elgyötörten ébredő beteg alapos mosdatás után szinte kicserélődik. A beteg testének tisztántartásához szükség van megfelelő tisztálkodási eszközökre, valamint a tisztálkodási lehetőségek ismeretére. Hogy e lehetőségek közül adott esetben melyiket választjuk, az függ: – a beteg állapotától, – betegségének természetétől, – korától, – az orvos utasításától. Tisztálkodási eszközök és tisztításuk A tisztálkodási eszközök fontos kellékei a mindennapos beteggondozásnak. Az alapvető tisztálkodási eszközök a következők: mosdótál, szappantartó, szappan, mosdókesztyű, törülköző, kancsó, ágytál, gumilepedő, fogkefe, fogkrém, fogmosópohár, öblítőtál, hintőporos doboz, körömkefe, fésű, hajkefe, esetenként körömvágó olló. Mosdatáskor ezeket az eszközöket tálcára előkészítjük, így munkánkat gyorsan, pontosan végezhetjük. A tisztálkodási eszközök 83

gondozására, rendben tartására, fertőtlenítésére nagy gondot kell fordítanunk, mert ennek elmulasztása kedvez a fertőzések terjedésének. A beteg mozgatása, a járás megtanítása A hosszabb ideig mozgásképtelen vagy mozgástól eltiltott beteg számára nagy öröm, ha újra mozoghat. Teljes mozdulatlanságot ma már ritkán ír elő az orvos, inkább a beteg fokozatos mozgatása kerül előtérbe. Ezzel a különböző szövődmények (pl. tüdőgyulladás) megelőzhetők. A beteg mozgatása ebben az értelemben azt jelenti, hogy a segítő a beteg mozgását az előírásoknak megfelelően irányítja. A beteg mozgatásakor több dologra kell ügyelnünk. –

– –

–

A mozgatásnak mindig fokozatosnak és folyamatosnak kell lennie. Az elvégezhető mozgásokat mindig az orvos szabja meg, de megtartásáért a segítő felelős. Az engedélyezettnél több mozgás a beteg számára ártalmas lehet. Ha a folyamatosság megszakad, a mozgás a beteg számára sok kellemetlenséget okozhat (pl. fájdalmat, ha a következő mozgásfokozatot kell végeznie, ugyanakkor nem gyakoroltattuk vele a megelőzőt). A segítő önállóan nem engedélyezhet mozgást, mert ezzel súlyos szövődményeket idézhet elő. Mozgatáskor figyelni kell a beteg arcszínét, pulzusát. A pulzus vizsgálatát minden mozgatás előtt és után el kell végeznünk, és észrevételeinkről be kell számolnunk az orvosnak. A különböző mozgásokat megfelelő hőmérsékletű szobában végeztessük, mert különben a beteg megfázhat. A mozdulatlan vagy mozgáskorlátozott betegek az engedélyezett mozgási lehetőségektől két módon térhetnek el: • többet mozognak, mint amennyit az orvos engedélyezett; • félnek a mozgástól, és kevesebbet mozognak, mint kellene.

84

Mozgás az ágyban Teljes mozdulatlanságot többszöri figyelmeztetéssel is nehezen érhetünk el. Ezt ma már csak nagyon ritka esetben írják elő. A mozgás nélküli izomfeszítést viszonylag korán elkezdheti a beteg. A kórházakban dolgozó gyógytornászok az egyes betegségtípusoknak megfelelő gyakorlatokkal igyekeznek a beteg mozgásképességét visszaállítani. A beteg kezdetben a fejét mozgatja, főleg oldalra fordítja. A javulófélben lévő beteg egy idő múlva karjával hajthat végre kisebb mozgásokat, majd alsó végtagját felhúzhatja, kinyújthatja. A későbbiekben már könyvet is tarthat, sőt az ágyban fekvő helyzetben étkezhet is. A laikus segítő csak irányítás mellett, az előírások maximális betartásával vehet részt a mozgatásban, abban az esetben, ha az befolyásolhatja a beteg állapotát. Ültetés, ülés A beteg felültetése segítséggel történik. Ha ez már nem okoz a betegnek kellemetlenséget, egyedül is felülhet. Az első felüléshez kapaszkodót vegyen igénybe, aminek használatára megtanítjuk. Az első önálló felülés – a továbbiakban pedig minden új mozgás – csak orvos engedélyével történhet. Amennyiben a beteg ülése biztos, az orvos megszabja az engedélyezett felülések számát és időtartamát. Különös gonddal kell ellenőriznünk a bénult vagy nagy testtömegű betegek felülését, mert a kapaszkodóval túlságosan előre vagy oldalra húzva törzsüket, egyensúlyukat vesztik, és kieshetnek az ágyból. Ágy szélére ültetés A kisebb testtömegű betegeket egy, a nagyobbakat vagy nehezebben mozgókat két személy ültesse ki az ágy szélére. Lábuk alá minden esetben helyezzünk zsámolyt. Ágy szélére ültetés egy személlyel. Az ágy bal oldalánál állva felöltöztetjük a beteget. Jobb karunkkal megtámasztjuk a hátát, bal karunkkal átfogjuk behajlított térdeit és negyed fordulattal az ágy szélére helyezzük a beteget. Az így kiültetett beteg lábára papucsot húzunk, lábát zsámolyra helyezzük és betakarjuk. A beteg visszahelyezése fordított sorrendben történik. 85

Ágy szélére ültetés két személlyel. Az irányító a beteg törzsét, a segítő a beteg alsó végtagjait tartja, és így ültetik ki. A kiültetések kezdetben csak pár percig tartsanak, és maradjunk mindig a beteg közelében. Ha a beteg szédülésről panaszkodik, elsápad vagy pulzusa szaporává válik, azonnal fektessük vissza az ágyba.

Ágy szélére ültetés két személlyel

A beteg kiültetése székre E mozgatásnál már nem csupán a helyzetét változtatja a beteg, hanem – ágyát elhagyva – a helyét is. Kiültetés előtt elkészítjük a karosszéket vagy a tolószéket, ellátjuk takaróval, párnával. Ezután az ágy mellé toljuk és kiültetjük rá a beteget. A leemelhető karfájú karosszékbe vagy tolószékbe ültetés nagyon egyszerű, a beteg csak átcsúszik rá az ágyból. Á hagyományos karosszékekbe való kiültetéshez segítség kell. Kiültetés egy személlyel. Az ágy szélén ülő beteget felöltöztetjük, lábára papucsot húzunk, majd megkérjük, hogy csússzon előre addig, míg talpával eléri a padlót. Ezután a beteggel szemben előre terpeszállásba állunk, és hátrább lévő lábunkkal rögzítjük a karosszék lábát vagy a tolókocsi kerekét. Két kezünkkel a beteg hátát, illetve derekát fogjuk (esetleg dereka mögött összekulcsoljuk), a beteg pedig vállunkra támaszkodik. Ezután egyetlen mozdulattal felállítjuk a beteget és negyed fordulattal a székre ültetjük.

86

A beteg kényelmes elhelyezése az előbbiekben már ismertetett módon történik. Visszaültetéskor a sorrend fordított. A beteg kiültetésekor nagyon fontos a helyes állás és a talpak olyan mozgása, mely elősegíti a beteg biztonságos helyzetváltoztatását. Kiültetés két személlyel. Olyan betegeknél alkalmazzuk, akik nem tudnak felállni. Az ápolónők a beteget felöltöztetik és az ágy szélére csúsztatják úgy, hogy lábai az ágyról lelógjanak. Ezután a beteg két oldalán elhelyezkedve az ágy felé eső kezükkel a beteg hátát támasztják, másik kezüket combjai alatt összekulcsolják. A beteg két karjával a segítők vállába kapaszkodik. Ezután a beteget megemelik és az elkészített székre helyezik, melynek lábait az elcsúszás megelőzésére egyik lábukkal rögzítik. A beteg lábainak megtámasztása, betakarása az ismert módon történik. A beteg felállítása A hosszan tartó fekvés és egyes gyógyszerek hatására a vérnyomás hirtelen csökkenhet, és a beteg eszméletét vesztheti. Felállításkor először a beteget az ágy szélére ültetve felöltöztetjük, megkérjük, csússzék ki annyira, hogy lába a padlóra érjen. A beteg mellé állunk, és egyik kezünkkel az ellenkező oldali hónaljat, másik kezünkkel elölről a felénk eső hónaljat támasztjuk meg. Ezután áll fel a beteg. Az első felálláskor a megengedett ideig tartjuk a beteget. A későbbiekben, ha az állás nem okoz zavart – a beteg székre ül, majd újból egy-két percig tartó állás után fekszik vissza ágyába. Az első felálláskor nem járatjuk a beteget.

87

A beteg járatása A beteg első lépéseit segítséggel, az ágy körül teszi meg. Általában úgy fogjuk és tartjuk a beteget, mint felálláskor. A beteggel együtt lépve indulunk el, közben ügyelünk arra, hogy az egyik karjával az ágyat elérhesse, mert ez biztonságot ad számára (tehát mindig az ággyal ellentétes oldalon álljunk mellette). Segíthetünk első lépéseinél úgy is, hogy vele szemben állva, feléje nyújtjuk két karunkat, és ő erre támaszkodik. Ha a kezdő lépések nem okoznak nehézséget, akkor a beteg először ágya körül, majd a szobában tehet meghatározott számú lépést. Később a kórtermen kívülre (pl. WC-re) is elmehet egyedül. Amikor a beteg először megy WC-re, kísérjük el, várjuk meg, és kísérjük vissza az ágyához. A nehezen járó betegek a biztos támaszkodás érdekében botot vagy mankót kaphatnak. A bot legyen elég nagy keresztmetszetű és gumivédős, különben a beteg könnyen elcsúszhat. A betegek az első apró mozgástól az önálló járásig érezzék maguk körül a gondoskodást. Biztassuk őket, hogy a mozgásokat az előírt módon, aktívan végezzék, mert csak így érhetik el, hogy ismét mozgásképesek, később pedig munkaképesek legyenek. Szállítás kerekesszéken. Ülni tudó vagy legyengült, lázas járó betegeknél használjuk a tolószéket abban az esetben, ha távolabbra szállítjuk őket vagy várakozásra számíthatunk. A betegszállításra alkalmas tolószék hajlított acélvázú, kárpitozott, karosszék formájú, kerekein gumiabronccsal, így teljesen zajtalan és alig ráz. A szállítás mindig legyen kényelmes. A szék támlájához esetleg tegyünk párnát. A beteget az időjárásnak, illetve a várakozóhely hőmérsékletének megfelelően öltöztessük fel és takarjuk be. A kerekesszékbe ültetés a kiültetésnél tanult módon történik. A szék kerekeinek rögzítésére nagyon vigyázzunk, mert kicsúszhat a beteg alól.

88

V. MODUL: SZELLEMI ÉS MENTÁLIS ÁLLAPOT A

SZELLEMI AKTIVITÁS SZEREPE ÉS KREATÍV TECHNIKÁK BEVEZETÉSE A SZELLEMI ÁLLAPOT FENNTARTÁSÁRA ÉS FEJLESZTÉSÉRE

Az aktivitás fenntartása, azaz a foglalkoztatás az idősek és a fogyatékkal élő személyek körében nagyon fontos gondozási feladat. A foglalkoztatással nem csak azt érjük el, hogy idejüket hasznos tevékenységgel, jó közérzettel, jó kedvvel töltik el, hanem azt is, hogy meglévő képességeiket szinten tarthatjuk, fejleszthetjük. Megszüntethető az izoláció, a tétlenség, a kóros öregség és betegségtudat, a haszontalanság gondolata. Az aktív programok közösségformáló ereje sem elhanyagolható, tehát törekedni kell arra, hogy az otthonában élő idős és fogyatékos személy minél több időt töltsön közösségben, ha ez lehetséges. Hiába elégítjük ki a fizikai szükségleteiket, nem elég, ha az ellátott egészségi állapotára odafigyelünk. Kevés, ha lelki egészségvédelmük érdekében mindent megteszünk, érdekeiket védjük, de az idős, vagy más okból támogatásra szoruló ember unatkozva ül magányosan, gondolatait leköti betegsége, kora, haszontalannak, feleslegesnek érzi magát. Nagyon sokszor halljuk a tevékenykedő idősektől, hogy: „addig élek, amíg dolgozni tudok”, és ebben nagyon sok igazság van. Éppen ezért fontos az idősek aktivitásának fenntartása az otthonukban, vagy a bentlakásos intézményben. A foglalkoztatás elvei Az aktivitás fenntartásának, az úgynevezett foglalkoztatásnak azonban vannak kötelezően betartandó szabályai. Az első ilyen szabály az önkéntesség. A foglalkoztatásban való részvétel soha nem lehet kötelező az idősek számára. Meggyőzéssel, apró fondorlatokkal minden idős ember bevonható az aktív szabadidős tevékenységbe. Hivatkozhatunk az orvosra, aki azt mondja, hogy mozogjon minél többet friss levegőn, sétáljon, vegyen részt az aktív tornában. De szakmai tudására is rámutathatunk, ha egy-egy kézimunka fonalainak kiválasztásához kérünk segítséget, vagy 89

virágültetéshez kérjük a véleményét, esetleg egy-egy kép, festmény, dekupázs (szalvétatechnika), gyöngyfűzés, üvegfestés elkészítésénél, vagy más kreatív tevékenységnél vesszük figyelembe javaslatait, ötleteit, jól ismert praktikáit. Nagyon fontos szabály a célszerűség. Ha nincs „kézzelfogható” értelme a tevékenységnek, akkor az akár még káros hatással is lehet az ellátottra. Beszéljük meg velük közösen, hogy miért is szükséges az aktív torna, a közös séta, vagy miért készítjük a hímzett terítőket, kispárnákat, miért kell a szép festmény, vagy miért készítünk gipszkeretet a szalvétatechnikához. Ha közösen megbeszéljük, hogy mi a célja tevékenységünknek, akkor sokkal szívesebben vesznek részt a kreatív tevékenységekben. Ezekkel a feladatokkal nem csak azt a célt értük el, hogy közösen és jókedvűen tevékenykednek, hanem szellemi frissességüket, meglévő képességeiket, készségeiket fenntartjuk, netán még fejlesztjük is. A következő nagyon fontos szabály a folyamatosság. Nem tévesztendő össze a folyamatosság az egyhangúsággal az aktivitás szervezésekor. A folyamatosság azt jelenti, hogy meghatározott napokon, meghatározott időben legyen az aktív program. Ha megszakítjuk ezt a folyamatosságot, akkor elveszíti célját, az ellátottak is érezni fogják, hogy ez a program „nem olyan fontos”. Az elmaradt foglalkoztatások miértjét el kell mondani, meg kell találni a módját akadályoztatás esetén, hogy valamilyen aktív tevékenységet mégis végezzenek az idős ellátottak. Ha ez elmarad, tétlenségre lesznek ítélve, mely nyugtalanná, türelmetlenné teheti az időseket, s ez kedélyükre, közérzetükre és egészségükre is károsan hat. Természetesen vannak olyanok is, akik egészségi állapotuk, vagy más egyéb ok miatt nem vehetnek/vesznek részt az aktív programokban. Az Ő esetükben legalább azt kell elérni, hogy passzív foglalkoztatásuk megoldott legyen. Ez röviden annyit jelent, hogy csendes szemlélőként vegyenek részt a foglalkoztatásban. A foglalkoztatás formái: 1. fizikai foglalkoztatás, 2. szellemi, kulturális foglalkoztatás, 3. szórakoztató foglalkoztatás.

90

A fizikai foglalkoztatáshoz soroljuk: – –

–

– –

önellátással kapcsolatos tevékenységeket, pl. az öltözködés, ágyazás, tisztálkodás stb.; szűkebb környezettel kapcsolatos tevékenységeket, pl. lakáson belüli kisebb takarítás, portörlés, kisebb bevásárlások, egyszerűbb ételek elkészítése stb.; bérmunkát – az alapszolgáltatás esetében nem alkalmazzuk, inkább intézményi keretek közötti tevékenység, pl. bedolgozás, pár órás elfoglaltság jövedelem-kiegészítésként stb.; kedvtelésből végzett tevékenységet, pl. hímzés, kötés, fafaragás, kertészkedés stb.; nem munka jellegű foglalkoztatást, pl. gyógytorna, séta, reggeli torna stb.

A szellemi, kulturális foglalkoztatás legfőbb célja a szellemi frissesség megőrzése, és a szellemi hanyatlás megelőzése, az elszigetelődés megakadályozása, a külvilággal való kapcsolat fenntartása, a műveltségi szint emelése és az ismeretszerzés. Idetartozik a szavalás, felolvasás, egy-egy műsor megszervezése a mozi-, színházlátogatás, a múzeumlátogatás, vagy a különböző kulturális eseményeken való részvétel, az olvasás, a rádióhallgatás, tévénézés. Mindez egyénileg és csoportosan is történhet. A szórakoztató foglalkoztatást nem lehet szorosan elválasztani a fizikai és a szellemi, kulturális foglalkoztatástól, hiszen mindkét említett foglalkoztatásnak az egyén és a csoport számára is lehetnek szórakoztató formái. Példaként említhetjük a hímzést, kézimunkázást, fafaragást, mely fizikai foglalkoztatás, ugyanakkor szórakoztató is az ellátott számára. Közösségben tágul a foglalkoztatási lehetőségek köre: pl. a vetélkedők, közös éneklés, szavalás, színházi jelenet előadása, mely szellemi, egyben szórakoztató foglalkoztatás is. A szórakoztató foglalkoztatás tulajdonképpen hasznos időtöltés, mint például a sakkozás, a kártyázás, a kedvtelésből végzett kézimunkázás, a kirándulás.

91

Foglalkoztatási terv A foglalkoztatás tervezése és szervezése esetében fontos, hogy az ellátottakkal együtt történjen. Ehhez azonban az szükséges, hogy ismerjük az ellátott életútját, fizikai, egészségi, mentális állapotát, a foglalkoztatásra vonatkozó adatokat, (szakképzettség, érdeklődési kör, hobbi stb.) és az ezekre épülő megoldandó gondozási problémákat, feladatokat. Ahhoz, hogy ezek az adatok a rendelkezésünkre álljanak, gondozási tervet kell készítenünk, mely magába kell, hogy foglalja a foglalkoztatási tervet is. Elsődlegesek az önellátó képességre vonatkozó adatok, ezek az aktuális fizikai és egészségi állapotra vonatkoznak. A mentális állapot felmérése is elengedhetetlen, tartalmazza az alapvető információkat az ellátott kedélyállapotáról, tájékozódási képességéről, kommunikációs készségéről és képességéről, kapcsolattartási készségéről. A foglalkoztatásra vonatkozó felmérés az érdeklődési körökre, képességekre, hobbira, szabadidő eltöltésére vonatkozó adatokra terjed ki. Az ellátás tervezésének következő lépése a személyre szóló gondozás meghatározása a felmért szükségletekhez igazodóan. A segítő folyamatosan figyelemmel kíséri és elősegíti az egyéni gondozási tervben meghatározottak érvényesülését. Az egyéni gondozási terv – a fogyatékkal élő személyek esetében magában foglalja az ápolást, a segítségnyújtás formáit, a rehabilitáció egyes elemeinek meghatározását a segítő folyamatban: – a rehabilitációval elérendő rövid és hosszú távú célok meghatározását, a várható eredmények elérésének módját, időtartamát, ütemezését, – a hiányzó vagy korlátozottan meglévő személyes funkciók helyreállítása, pótlása érdekében teendő intézkedéseket.

92

Az egyéni fejlesztési terv tartalmazza: – –

– –

az ellátást igénybe vevő állapotának leírását és az abban bekövetkezett változást, az egyéni fejlődést; az egyénileg szükséges külön szolgáltatásokat, pedagógiai, mentális, egyéb segítségnyújtási feladatokat, azok időbeli ütemezését, a foglalkoztatásban való részvételt; szükség szerint az új szolgáltatás vagy az új ellátási forma igénybevételére való felkészítést; a hiányzó, vagy korlátozottan meglévő személyes funkciók helyreállítása, pótlása érdekében teendő intézkedéseket.

Az ellátottak foglalkoztatásával nem csak azt érjük el, hogy szabadidejüket hasznos tevékenységgel, jó közérzettel, jó kedvvel töltik el, hanem azt is, hogy meglévő képességeiket szinten tarthatjuk, fejleszthetjük. Megszüntethető az izoláció, a tétlenség, a kóros öregség és betegségtudat, a haszontalanság gondolata. Az aktív programok közösségformáló ereje sem elhanyagolható egyegy intézményben. Az elkészített „termékek” önmegbecsülésüket növelik, otthonukat színesebbé, otthonosabbá teszik.

SPECIÁLIS

MENTÁLIS PROBLÉMÁK KEZELÉSE

Kommunikáció és gondozás demens betegek körében A latin eredetű demencia kifejezés szó szerint „ész, értelem nélküli állapotot” jelent. Az orvosi használatban azonban a szellemi képességek hanyatlásával, csökkenésével azonos. Bár a demencia, vagy ahogyan a hétköznapokban gyakran nevezzük, elbutulás viszonylag gyakori jelenség, nem mindig használjuk helyesen a szót. A demencia tünetei A szellemi teljesítőképesség csökkenése – –

az emlékezés rövidül, később csökken; a gondolkodás lassul;

93

– – –

a részletek összerakásának, szintetizálásának képessége csökken; nem jutnak eszünkbe a szavak; romlik a tájékozódási képesség.

Pszichés tünetek – ingerültség, – agresszió, – a személyiségjegyek változása: ez részben a károsodás következménye, reakció a félelemkeltőnek, ellenségesnek tűnő környezetre. Útmutató a demens betegekkel folytatott kommunikációhoz A beszélgetés előkészítése: 1. Teremtsünk barátságos légkört. 2. A beteg hallókészülékét (ha szükséges) helyezzük üzembe. 3. Ha a betegnek műfogsora van, helyezzük fel. 4. Kövessünk el mindent, hogy a beteg akarjon velünk beszélgetni (érintsük meg, mosolyogjunk rá, szólítsuk nevén, járjunk a kedvében). A társalgás során: 1. 2. 3. 4.

Legyünk barátságosak. Beszéljünk nyugodtan, lassan. Mozdulataink legyenek lassúak. Rövid, konkrét utasításokat adjunk (pl.: Miklós, kérem, üljön le!). Véletlenül se adjunk olyan utasítást, amely összetett mondatból áll (pl.: Miklós, az a véleményem, hogy mielőtt kihoznák az ebédet, üljön le ebbe a kényelmes székbe.). 5. Igennel vagy nemmel, illetve egyszerű választással megválaszolható kérdéseket tegyünk fel. (pl.: Nincs melege? Kér teát?)

94

6. Egyszerű témákról társalogjunk. Kerüljük el az új ismeretet vagy információt nyújtó közlést. Nyelvtanilag helyes, egyszerű közléseket alkalmazzunk. 7. Ne hívjuk fel a beteg figyelmét arra, hogy elfelejtett valamit, vagy nem fogalmaz helyesen és emiatt ránk szorul. 8. Szó szerint értendő dolgokat mondjunk, óvakodjunk a kétértelmű, gunyoros, vicces vagy cinikus megjegyzésektől. 9. A beteget úgy szólítsuk, ahogyan ő szereti, ne használjunk hivatalos megszólítást. 10. Nem szabad tegezni! 11. A társalgás során gyakran ismételjük meg kedvesen és hangsúlyosan a beteg nevét. 12. Dicsérjük meg minden esetben, ha lehetséges, ezzel növelve az önbizalmát. 13. Ne feledjük, hogy nem egy gyerekkel beszélgetünk: ne gügyögjünk és ne hangoskodjunk! Miként bánjunk a demens beteggel? 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Úgy bánjunk a legdemensebb beteggel is, mint tiszteletre méltó, felnőtt emberrel. Készítsük el a beteg napi programját, és azt tartsuk be, tartassuk be. Adjuk meg a döntés és a választás jogát azokban az esetekben, amikor a beteg erre képes. Szorgalmazzuk, hogy önállóan cselekedjen, ha erre képes. Az átmeneti tudatzavaroknál tapintatosan segítsünk. Teremtsünk játékos, szeretetteljes légkört, melyben a beteg biztonságban érzi magát. Bátorítsuk a beteget, hogy legyen bizakodó. Csak reális célokat és elvárásokat tűzhetünk ki. Ne adjunk nyugtalanságot kiváltó információt vagy utasítást.

Halálfélelem, halálvágy kezelése Az idős emberek körében a halálról való gondolkodás, lelki felkészülés természetes folyamat. Ettől eltérő viselkedés a túlzott halálfélelem és a halálvágy. Mindkét esetben fontos, hogy a viselkedés mögött meghúzódó okokat keressük.

95

Mit tehetünk? – Türelmesen meghallgatjuk az érzéseket, gondolatokat. – Együttérzünk az idős személlyel, de nem vonódunk be az érzelmi hullámvasút folyamatába. – Információt kérünk arról, hogy mióta hatalmasodott el rajta ez az érzés, és mit gondol az okokról. – A felismerhető okokról beszélgetünk, keressük a probléma megoldását. Mit ne tegyünk? – Nem vethetjük el az érzéseket, azokat mindig komolyan kell venni, még akkor is, ha kiderül, hogy csak figyelemfelkeltés volt az indok. – A halált mint témát – amelyet sokan tabuként kezelnek – nem utasíthatjuk el (kerüljük a halállal kapcsolatos közhelyes visszajelzéseket, pl.: „egyszer mindannyian meghalunk”, vagy „nem helyes a halálról beszélni”). – Ne viccelődjünk, gúnyolódjunk! Irracionális észlelések kezelése Idős korban és mentális betegségek esetén a valóság észlelése és a belső észlelés, vagy a gondolati folyamat összekeverednek. Ezért a valós észlelés is megváltozik, gyakran irracionálissá válik. Ezeket az észleléseket nagyon nehéz kezelni, mert a beteg nem fogadja el az általunk közvetített valóságot (pl.: valaki elvitte a dolgaimat, ide mindennap betörnek, minden étel keserű, bogarak mászkálnak a fejemen stb.). Ilyenkor az orvos segítségét kérjük, annak eldöntésére, hogy ezek a tünetek mit jelenthetnek: gyógyszer hatása, idegrendszeri, szervi, érzékszervi, pszichés, alkohol stb. okok állnak-e a háttérben. A gyógyítható betegségek kezelése után visszaáll a valóság felismerése, de abban az esetben, ha nem sikerül, el kell fogadni a magatartás- és viselkedésváltozást. Mit tehetünk? – Fogadjuk el, hogy az ellátott egy másik rendszerben gondolkodik, mint amit mi ismerünk, és ennek megfelelően működik. – Legyünk türelmesek és nyugodtak (l. a demencia kommunikációs listát).

96

Mit ne tegyünk? – Sohase értékeljük úgy a tüneteket, mintha azok erkölcsi félresiklás következményei lennének (pl. rosszindulat, irigység, szándékos megbántás stb.). – Nem szükséges elfogadni a valótlan állításokat, de érdemes megismerkedni a gondolati világgal, amelyből a torzult szemlélet fakad (lásd a demencia kommunikációs listát).

97

VI. MODUL: A SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉG KERETEI A

SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉG ETIKAI SZABÁLYAI

Önkéntes személyi segítők etikai szabályai 1. Az önkéntes személyi segítők az önkéntes segítő tevékenység folyamatában az ellátottak értékeinek és emberi méltóságának megőrzése, helyreállítása és kiteljesítése mentén végzi tevékenységét. 2. Az önkéntes tevékenység a személyi segítés területén etikai normák alapján valósulhat meg. Az önkéntes segítő felelőssége ezek betartása, a számára kijelölt kompetenciahatárok keretében. 3. Az önkéntes tevékenységet az önkéntes törvényben meghatározott jogszabályok alapján végezheti az önkéntes. 4. A személyi segítés területén tevékenykedő önkéntes a jogszabályban meghatározott kereteken túl felelősséggel tartozik a kliensekkel való együttműködés etikai szabályainak a betartásáért. 5. A személyi segítő önkéntes tiszteletben tartja kliensei értékét, jogait, céljait és szándékait. 6. A személyi segítő önkéntes a kliensek hátrányos megkülönböztetése nélkül végzi tevékenységét. 7. A személyi segítő önkéntes köteles jelezni a fogadó szervezetnek, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a kliens szakellátásra szorul. Hivatalos ügyeiben eljárnia, érdekeit képviselnie csak a fogadó szervezet kijelölt koordinátorával való egyeztetése és jóváhagyása után lehetséges. 8. A személyi segítő önkéntes az általános adatvédelmi szabályokon túl is köteles biztosítani a titoktartást és az információk felelős kezelését, amit mindenkor a kliens tudomására kell hoznia. 9. A személyi segítő önkéntes a kliens kiszolgáltatott helyzetével nem él vissza. A személyi segítő önkéntes a kliens érdekeit képviseli, de tiszteletben tartja mások érdekeit is. 10. A fogadó szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy tagjaik megfelelhessenek az etikai elvárásoknak.

98

11. A kliens és a személyi segítő önkéntes kapcsolata a bizalmon alapul. 12. Az önkéntes és a kliens között nem lehet rokoni, baráti, közvetlen munkatársi, szerelmi, üzleti (haszonszerzésen alapuló) kapcsolat, természetesen a segítő kapcsolat létrejöhet, de nem az önkéntes munka keretei között. 13. A kliens megválaszthatja a személyi segítő önkéntest, amennyiben az intézmény működése ezt lehetővé teszi. 14. A személyi segítő önkéntes – szakmai megfontolás után és/vagy összeférhetetlenség esetén – megszakíthatja a segítő kapcsolatot úgy, hogy ezt jelzi a befogadó szervezet koordinátorának, aki gondoskodik a kliens további megsegítéséről. 15. A személyi segítő önkéntes előzetesen tájékoztatja a kliensét az általa igénybe vett szolgáltatás esetleges költségeiről (pl.: szállítás, telefonköltség stb.). 16. A személyi segítő önkéntes egyéb ellenszolgáltatást nem kérhet és nem fogadhat el. 17. A személyi segítő önkéntes nem használhatja fel a segítő folyamatot pártpolitikai célok vagy a világnézeti meggyőződés befolyásolása érdekében. 18. A személyi segítő önkéntes ne vállaljon el olyan feladatot, amelyben tevékenységét visszaélésre vagy emberellenes célokra használhatják fel. 19. A befogadó szervezet alkalmazottai és a személyi segítő önkéntes kapcsolatában alapvető érték az együttműködés. 20. A személyi segítő önkéntes tiszteletben tartja munkatársai nézeteit, tekintettel képzettségükre és kötelezettségeikre. 21. Más szakemberekkel történő együttműködés során a személyi segítő önkéntes azok kompetenciahatárait tiszteletben tartja, ő a számára kijelölt kompetenciahatárokon belül működik és vállal felelősséget. 22. A személyi segítő önkéntes és az őt foglalkoztató intézmény, szervezet felelőssége, hogy csak feladatai ellátására alkalmas állapotban kerüljön közvetlen kliensközelbe. 23. Amennyiben a személyi segítő önkéntes tudomására jut a kliens jogsérelme, bántalmazottsága, vagy függő, kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés, jeleznie kell a fogadó szervezetnek.

A

LAIKUS SEGÍTŐ KOMPETENCIÁJA

99

A laikus segítő feladatai lehetnek: – beszélgetés, – levélírás, – felolvasás, – segítés sétánál, – felügyelet, – takarítás, – főzés, – hivatalos ügyek intézése, – bevásárlás, – etetés, itatás stb., – foglalkoztatás.

BIZTONSÁGOS

MUNKAVÉGZÉS

Az ember alapvető szükségletei közé tartozik a biztonság érzete. Védettség, környezeti károsító tényezők elleni hatásos védelem, stabilitás, fegyelem, fegyelmezettség, az együttélés szabályainak betartása, a félelemtől, a szorongástól, a zavaró helyzettől való szabadulás képezik a biztonság érzetének alapját. Hasonlóan fontos a fizikai biztonságérzet is főleg idős, fogyatékos, beteg emberek körében. A biztonsággal kapcsolatos alapelvek Érzékszerveink – ha a szervezet működése normális – informálnak minket környezetünkről. Az egyén életkora szabályozza a külső érzékelés és észlelés képességét. A környezet megismerése csökkenti a környezeti veszélyeket. Az egyén önvédelmi képességét befolyásolja érzékszerveinek állapota, tudati állapota, mozgásképessége, a kényelem, a pihenés és az alvás körülményei. A betegség kedvez a balesetek és sérülések gyakoribb előfordulásának.

100

Az önvédelem képességének csökkenését előidéző okok A látás képességének a csökkenése aláássa az egyén önbizalmát. Saját lakásában is úgy tájékozódik jól, ha a mindennapi életéhez szükséges tárgyak és eszközök a keze ügyében vannak, a megszokott helyen és sorrendben. Ennek megváltoztatása előidézi a tárgyak leverését, felesleges keresgélését, ami az ügyetlenség érzetét kelti. A hallás képességének csökkenése gyakran fordul elő a kor előrehaladtával. A nagyothallók kompenzálják ezt a sok beszéddel vagy éppen csendes visszahúzódással. Gyakran előfordul, hogy nem minden szót értenek majd, amiből félreértés, sértődés adódhat. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a hozzájuk beszélő száját jól láthassák, és a beszéd is tagolt legyen. A hallás csökkenése előidézhet fizikai veszélyeztetettséget is, pl.: nem hallja, ha forr a víz, ami elfőhet és kigyulladhat a konyha, nem hallja a lépteket, ezért nem készül fel a fogadásunkra, és megijed, ha meglát, nem érzékeli, ha leesett valami, vagy becsapódik az ajtó, vagy az ablak. Ezért a segítőnek meg kell teremtenie azokat a feltételeket, amelyek segíthetik az ellátottat. Pl.: elmondjuk neki, hogy mire kell figyelnie, mit hallunk és lehetőleg a hangjelzéseket fényjelzésre cseréljük ki. A szaglás képességének csökkenése nem olyan feltűnő, és nem okoz általában nagy zavarokat. Otthon balesetforrás lehet pl. ha nem érzi a gázszivárgást. A szaglás és ízérzés szoros kapcsolata az ételek élvezetének szintjét rontja. A szaglás és ízérzés együttes csökkenésekor megtörténhet, hogy az egyén nem veszi észre az étel romlottságát, vagy nem képes gyorsan felismerni a számára mérgező folyadékot. Az életkorból adódóan is csökken az önvédelem képessége. Például, ha magas ágyon nincs védőkorlát, könnyen leeshet az ágyról; ha forró vizet tartalmazó edényhez nyúl, megégetheti kezét, leforrázhatja magát; ha éles tárgyat kap a kezébe, könnyen megszúrhatja magát stb. A szorongás és más érzelmi állapotok csökkenthetik a környezetből jövő veszélyjelzések érzékelését, észlelését, és ezáltal késleltetik a megfelelő reagálást. Vannak egyének, akik hajlamosabbak a balesetekre, mint mások. Ennek okát a szakemberek érzelmi zavarokra vezetik vissza. Ezért is szükséges, hogy az új ellátottnál – ha erre mód van – minél előbb fény derüljön a képességeire és az őt erősen foglalkoztató gondokra, problémákra, amelyek elterelhetik a figyelmét. A mozgáskorlátozottság több okból fordulhat elő, mint például súlyos baleset, idült sokízületi gyulladás utáni kóros állapot stb. Az idősek, fogyatékosok, betegek igyekeznek önmagukat ellátni, de 101

előfordulhat, hogy szükségük van olyan egyszerű műveletek kivitelezésében a segítésre, mint felállás, leülés, felöltözés, levetkőzés, étkezés, ürítés. Ha nem kapják meg a kellő segítséget, kiszolgáltatottságuk csökkentése érdekében önmaguk cselekszenek és ennek az lehet a következménye, hogy elesnek, elcsúsznak stb. Elesettség, testi gyengeség – ami többféle megbetegedés velejárója – csökkenti a beteg önvédelmi képességét. Egészség esetén az egyén ellenőrizheti környezetét vagy megváltoztathatja, ha az számára fenyegetőnek tűnik. A betegség ettől megfosztja és ez sokszor félelmet kelt az egyénben. Az alapápoláshoz tartozik, hogy a segítő védi a beteget a fertőzéstől, károsító hőmérsékletváltozástól, a fizikai ártalomtól, a mérgező anyagoktól. Az agyérmeszesedés okozta tudatzavarokra jellemző a térbeli és időbeli tájékozatlanság. A tájékozódási zavar és feledékenység miatt a lakhelyét elhagyó beteg nem talál haza. Néha előfordul az elkóborlás, ami téli időszakban a megfagyás veszélyével jár. A kóros állapot súlyosbodásával a beteg ön- és közveszélyessé válhat. Bizonyos tudatvesztéses állapotban a beteget korlátozni kell mozgásában, hogy ne tehessen kárt önmagában. Például cukorbetegnél előfordulhat, hogy a beteg nem találja helyét az ágyban, forgolódik, kellő ágyvédő felszerelés nélkül kieshet az ágyból és megsérülhet. A magas lázhoz is társulhat izgatottsági állapot, amihez hasonló az alkoholisták remegő nyugtalansága. A beteg kiugorhat az ágyból, az útjába eső tárgyakat felborítja, a közelében lévő egyéneket bántalmazhatja, menekülve súlyos sérüléseket szenvedhet. Ilyen esetben célszerű az állandó felügyelet. A segítő megfigyelésének mindenre ki kell terjednie, hogy mindezeket a potenciális veszélyforrásokat szemmel tudják tartani. Előfordulhat, hogy ápolónői beavatkozásra is szükség van. Van, amikor ez önmagában elég, de nem mindig. Ilyenkor szakorvos segítségét kell kérni. A biztonságot érintő általános problémák A baleset az emberi szervezetet ért hirtelen vagy aránylag rövid időn belül bekövetkezett, egyszeri környezeti hatás, amely sérüléssel, mérgezéssel, vagy más, a testi épséget, egészséget károsító következménnyel, esetleg halállal jár. Az emberek úgy gondolják, hogy a kórház olyan hely, ahol a betegeket gyógykezelik, ápolják és nem olyan, ahol baleset érhet valakit. Ez nem így van, mivel balesetforrással itt is találkozunk.

102

A veszélyeztetettek lehetnek: – betegek, akik fokozott védelmet igényelnek, – személyzet, akit munkavégzés közben érhet baleset, – látogatók, akik szorongók, nyugtalanok. A biztonság szükségletének felmérése A környezeti ártalmakból adódó problémák felméréséhez – a betegre, a látogatókra, a személyzetre vonatkozóan – az ápolónőnek két dolgot kell megvizsgálnia. – Vannak-e olyan tényezők, amelyek csökkenthetik a beteg önvédelmi képességét? – Vannak-e olyan környezeti tényezők, amelyek veszélyforrásként szerepelhetnek? A felméréshez a segítőnek ismernie kell a beteg korát, érzékszerveinek állapotát, tudatának tisztaságát, esetleges mozgáskorlátozottságát, általános állapotát. Tudnia kell, hogy miben szorul a beteg segítségre (étkezés, mozgás stb.). Ismernie kell a megbetegedés jellegét, és ha kezelést kap, annak hatásait. Tudnia kell, hogy mindezek mennyire csökkentik a beteg önvédelmi képességét, mivel a betegek többsége szorong a kórházban. A segítőnek fel kell ismernie a szorongás jeleit és a szorongás fokát. Megelőzés A megelőzés érdekében a segítőnek ismernie kell a biztonsági előírásokat, amelyek az ápoláshoz kapcsolhatók. A beteg környezetéből el kell távolítani mindazokat a berendezési tárgyakat, amelyek rá nézve veszélyforrást jelenthetnek. A mechanikus ártalmak között leggyakoribb az elesésből származó sérülés. Az állítható ágy megkönnyíti a beteg mozgatását és a beteg mozgását. A legyengült állapotban lévő beteg csak ápolónői segédlettel hagyja el a betegágyat. A beteg kiültetésekor ügyelni kell a kerekesszék kerekének rögzítésére. A beteg fokozatos mobilizálásakor igen hasznos – a kórházakban mindinkább elterjedő – folyosói karfa. A nedves, síkos padló gyakran baleset forrása. Ezért a felmosást akkor végezzük, ha a beteg pihen. Ügyelni kell az alkalmazott felmosószerre, hogy ne legyen túlzottan síkos. A sérülést okozó tárgyak (törött pohár, borotvapenge) a segítőt is veszélyeztetheti. Ennek elkerülésére 103

ezeket becsomagolva dobjuk ki, hogy még a kukában se legyen veszélyforrás. A védőrács megakadályozza, hogy a beteg kiessen az ágyból. Az igen nyugtalan, látásában erősen korlátozott, tudatzavarban szenvedő, gyógyszer hatása alatt lévő, izomműködésre képtelen, az egész testre kiterjedő görcsös állapotban szenvedő egyénnél gyakran előfordul, hogy az ágyon védőrácsot helyeznek el. A hő által okozott balesetek megelőzése. Minden otthonban fennáll a tűz veszélye. A tűz keletkezésében három feltételnek kell egy időben jelen lennie: éghető anyagnak, gyulladási hőmérsékletnek és oxigénnek. Az oltóanyagok lehetnek természetesek (víz, homok) és mesterségesek (kémiai úton előállítottak). A tűz megelőzésére kell elsősorban gondolnunk, és a tűzveszélyes tárgyakat, tűzforrásokat biztonságba helyeznünk. Teendők tűz esetén: 1. 2. 3. 4.

hangosan jelezni a tűzveszélyt, áthelyezni az ellátottat a veszélyes zónából, hívni a tűzoltókat, a veszélyeztetett területet elhatárolni, a levegőzést csökkenteni, 5. használni álló tűzoltó készülékeket, illetve anyagokat. Elsősegély-nyújtási alapismeretek Elsősegély: azonnali segítségnyújtás vagy beavatkozás, amelyet a sérült kap az orvos vagy mentők megérkezéséig. Célja: – – –

az élet megmentése, a további egészségkárosodás megakadályozása, gyógyulás elősegítése.

104

Az elsősegélynyújtás általános szabályai, vagyis hogy mit tegyünk: – – – – – – –

Mérjük fel a veszélyt, óvjuk a további veszélytől, és ezt úgy tegyük, hogy saját magunkat ne hozzuk veszélyes helyzetbe. Bizalmat teremtve, nyugodtan és logikusan próbáljunk cselekedni. Felmérjük a történést, a sérülés súlyosságát és csak a legszükségesebbet tegyük. Intézkedjünk a sérült ellátásáról (orvos, mentő). Nem szabad a sérültet otthagyni, amíg át nem adjuk a szakembereknek. Teremtsünk bizalmat elsősegélynyújtáskor, érezze biztonságban és biztos kezekben magát a sérült. Az elsősegélynyújtás veszélyes is lehet, vigyázzunk saját testi épségünkre.

A LAIKUS SEGÍTŐK JOGAI, KÖTELESSÉGEI Az önkéntesek jogait és kötelességeit A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény szabályozza. Néhány kiemelt szabály: Közérdekű önkéntes tevékenység a fogadó szervezetnél a törvényben meghatározott tevékenységi körben ellenszolgáltatás nélkül végzett munka, kivéve ha – – –

a személy a tevékenységet maga vagy közeli hozzátartozója javára végzi; a tevékenység jogszabályi kötelezésen, jogerős bírósági határozaton, illetve hatósági kötelezésen alapul; a felek úgy állapodnak meg, hogy azt más jogviszony keretében végzik, így különösen polgári jogi jogviszonyban, társadalmi szervezet, közhasznú társaság, illetve egyház tagjaként, alapítvány, közalapítvány kezelő szervének tagjaként vagy egyházi személyként.

105

I. Önkéntes lehet: – cselekvőképes személy, – korlátozottan cselekvőképes személy, – 10. életévét betöltött, kiskorúsága miatt cselekvőképtelen személy. Az önkéntes olyan tevékenységet láthat el, amely megfelel képesítési, egészségügyi, nyilvántartásba vételi és egyéb feltételeknek, és amelyek ellátását nem köti jogszabály meghatározott jogviszonyhoz, ill. amelynek önkéntessel történő ellátását jogszabály nem zárja ki. II. Aki a fogadó szervezettel fennálló más jogviszony keretében ellenszolgáltatás fejében munkát végez, a munkakörébe tartozó feladatokat a fogadó szervezetnél önkéntes jogviszonyban nem végezheti. III. Munkaruházat, védőfelszerelés – Utazás, szállás, étkezés. – Védőoltás, szűrővizsgálat. – Iskolarendszeren kívüli képzés költségei. – Önkéntes tulajdonában vagy használatában álló eszköz – közérdekű önkéntes tevékenység ellátása érdekében történő – működtetéséhez szükséges feltételeknek az önkéntes részére történő biztosítása. – Az önkéntesnek a közérdekű önkéntes tevékenység során bekövetkező halála, testi sérülése, egészségkárosodása esetére kötött élet-, illetve balesetbiztosítás, illetve annak díja, valamint az önkéntes által okozott kár megtérítésére kötött felelősségbiztosítás. – Napidíj külföldön, vagy külföldi által Magyarországon végzett önkéntes tevékenység esetében, ha annak egy hónapra számított összege nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér mindenkori havi összegének húsz százalékát. – Az önkéntesnek nyújtott jutalom, feltéve, hogy annak éves összege nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér mindenkori havi összegének húsz százalékát. Figyelem: A juttatások adhatók, de nem járnak.

106

IV. Az önkéntes jogviszony keletkezése A közérdekű önkéntes tevékenység önkéntes jogviszony keretében végezhető, amely a fogadó szervezet és az önkéntes között megkötött önkéntes szerződéssel jön létre. Alapvetően szóbeli megállapodás, amit a törvényben meghatározott esetekben kell írásba foglalni. Írásba foglalás esetei: – Az önkéntes szerződést határozatlan időre, vagy legalább tíz napra kötik. – Az önkéntest építési munkában foglalkoztatják. – A közérdekű önkéntes tevékenységet külföldön végzik, vagy az önkéntes harmadik állam állampolgára. – Az önkéntes juttatásban részesül. – Bármelyik fél azonnali hatályú felmondáshoz való jogát korlátozzák. – Az önkéntes kéri, vagy jogszabály előírja. V. Az önkéntes szerződés megszűnik – az önkéntes halálával vagy cselekvőképtelenné válásával; – a fogadó szervezet jogutód nélküli megszűnésével, természetes személy esetén halálával; – a vállalt közérdekű önkéntes tevékenység teljesítésével; – a szerződésben meghatározott idő lejártával, feltétel bekövetkeztével; – közös megegyezéssel történő megszüntetéssel; – felmondással; – az önkéntes szerződést – ha jogszabály vagy az önkéntes szerződés másként nem rendelkezik – bármelyik fél azonnali hatállyal felmondhatja. – A korlátozottan cselekvőképes önkéntes az önkéntes szerződést a törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is felmondhatja. – A tizenhatodik életévét be nem töltött önkéntes és a korlátozottan cselekvőképes nagykorú önkéntes, illetve törvényes képviselője azonnali hatályú felmondáshoz való joga az önkéntes szerződésben nem korlátozható. VI. A fogadó szervezet köteles biztosítani – az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit; – a szükséges pihenőidőt;

107

és

biztonságos

a közérdekű önkéntes tevékenység ellátásához szükséges tájékoztatást és irányítást, az ismeretek megszerzését; – tizennyolcadik életévét be nem töltött önkéntes, illetve a korlátozottan cselekvőképes nagykorú önkéntes esetén a közérdekű önkéntes tevékenység folyamatos, szakszerű felügyeletét. Ha az önkéntes szerződés másként nem rendelkezik, a fogadó szervezet gondoskodik: – a közérdekű önkéntes tevékenység ellátása érdekében szükséges utazásról, szállásról és étkezésről, ha a közérdekű önkéntes tevékenységet külföldön végzik, vagy az önkéntes Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező nem magyar állampolgár; – a 4. § (6) bekezdésének c) pontja szerinti biztosítási szerződés megkötéséről és a biztosítási díj megfizetéséről. VII. Az önkéntes köteles – a közérdekű önkéntes tevékenységet a vonatkozó jogszabályok, szakmai és etikai előírások, valamint a fogadó szervezet utasításai szerint személyesen végezni; – a közérdekű önkéntes tevékenység során tudomására jutott személyes adatot, üzleti és egyéb titkot megőrizni. Az önkéntes köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül veszélyeztetné. Az önkéntes nem köteles a fogadó szervezet utasításait teljesíteni, ha annak végrehajtása – az önkéntes életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül veszélyeztetné; – jogszabályba vagy az önkéntes szerződésbe ütközik. Ha az utasítás végrehajtása kárt idézhet elő, az önkéntes köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni. Az önkéntes nem felel az általa okozott kárért, amennyiben figyelemfelhívási kötelezettségének eleget tett. –

VIII. Felelősségi körök Az önkéntes által az önkéntes jogviszonnyal összefüggésben harmadik személynek okozott kárért a fogadó szervezet felel. Amennyiben a kárt az önkéntes felróható magatartása okozta – az önkéntes szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a fogadó szervezet az önkéntestől követelheti kárának megtérítését.

108

Amennyiben az önkéntes bizonyítja, hogy – a testi sérüléséből, illetve egészségkárosodásából eredő kára, – a tulajdonában vagy használatában álló, a közérdekű önkéntes tevékenység ellátásához szükséges dologban a közérdekű önkéntes tevékenység végzésének helyén keletkező kára, – az önkéntes jogviszonnyal összefüggésben következett be, a fogadó szervezet akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag az önkéntes elháríthatatlan magatartása okozta. A fogadó szervezetnek nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amely az önkéntes felróható magatartásából származott.

109

FELHASZNÁLT IRODALOM A HIVATKOZÁSOK SORRENDJÉBEN (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10) (11) (12) (13) (14)

Dubois, Jean-Pierre – Dumée: Múlik az idő, de nem öregszünk. Új Ember Kiadó, Budapest, 2005. Imre Sándor – Fábián Gergely: Őszülő társadalmak. DE EFK, Nyíregyháza, 2006. Villányi Piroska: Szociálgerontológia. SZMA KIADVÁNYAI 11., Budapest, 1994. Nouwen, Henri J. M. – Gaffney, Walter J.: Időskor – Az élet beteljesedése. Ursus Libris, Budapest, 2008. Debreczenyi Károly István: A spiritualitás mint híd. MHE, Hospice beteggondozási füzetek 7., Budapest, 1999. Matos Lajos (szerk.): Időskorú betegek kezelése. Springer, Budapest, 1997. Rétsági György (szerk.): A belgyógyászati terápia kézikönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1991. Iván László: Ne féljünk az öregedéstől! Sub Rosa Kiadó, Budapest, 1997. Keglevichné dr. Urbanics Kinga: Az Alzheimer-kór. Memória Alapítvány, Budapest, 2005. Simkó Alfréd (szerk.): Válogatott fejezetek a gerontopszichiátriából. MPT, Budapest, 1992. Lévay Ádámné: Súlyos betegek mozgásterápiája. MHE, Hospice beteggondozási füzetek 2., Budapest, 1996. Hézser Gábor: A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve. MRE, Kálvin János Kiadó, Budapest, 1995. Hegedűs Katalin: Hospice Magyarországon. MHE, Hospice beteggondozási füzetek 1., Budapest, 1996. Udvari Andrea: Az idősellátás helyzete Magyarországon. Kutatási jelentés, NCSSZI, 2013.

110

KÉPEK A HELPS – Lakhatási és otthonápolási megoldások az idős és sérülékeny lakosság számára, valamint helyi partnerségi stratégiák közép-európai városokban c. nemzetközi projekt keretében megvalósuló képzés eseményeiről (Debrecen, 2013).

111

112

113

114

115