ELEKTROTECHNIKA
A MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA ALAPÍTOTTA ZIPERNOWSKY KÁROLY 1908-BAN Organ of the Hungarian Electrotechnical Association • Organ des Ungarischen Elektrotechnischen Vereins TARTALOM Dr. Krómer István: Újévi köszöntő! Főtitkári jelentés a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1999. november 25-i Közgyűlésére
2 3
Dr. Bencze János: A Várva várt 2000. Év Jegyzőkönyv a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) 74. Küldöttközgyűléséről A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Ellenőrző bizottságának jelentése az 1998. november — 1999. november közötti időszakról a MEE Közgyűlés számára Zarándy Pál: Ötven éves az ETV-ERŐTERV Rt. Az 1999. évi díjazottak Dr. Nagy László: Szubjektív visszaemlékezés a Villamosipari Kutató Intézetre Reichardt Sándor: A MEE Miskolci Szervezete 50 éves történetének rövid áttekintése Gyöngyösi Géza: Bemutatkozik a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Sárospataki Szervezete Hírek
Contents Dr. I. Krómer: New Year Greetings Report of the General Secretary Prepared for the MEE General Assembly Held on the 25th Nov. 1999 Dr. J. Bencze: The Hardly Waited 2000th Year Minutes of the MEE 74th Delegate Assembly Report of the MEE Control Commission on the Time Period of Nov. 1998—Nov. 1999 for the MEE General Assemb!y P. Zarándy: The ETV-ERŐTERV Co. is 50 Years Old Prize Awarded Members in 1999 Dr. L. Nagy: Subjective Remembrance to the Electric Industrial Research Institute S. Reichardt: A Brief Survey of the 50 Years History of the Miskolc Branch of MEE G. Gyöngyösi: The Sárospatak branch of MEE Introduces Itself News
2000. 93. évfolyam 1. szám
11 12 13 14 18 29 32 34 35
Inhalt 2 3 11 12 13 14 18 29 32 34 35
Dr. I. Krómer: Neujahrsgruss Bericht des Generalsekretärs für die MEE-Hauptversammlung 26.11.1999 Dr. J. Bencze: Das gerne erwartete Jahr 2000 Das Protokoll der MEE 74. Delegierte-Hauptversammlung Bericht des MEE Kontroll-Komiíees von der Periode 11.1998—11.1999 für die MEE Hauptversammlung E Zarándy: Die ETV-ERŐTERV AG ist 50 Jahre alt MEE-Preisträger von 1999 Dr. L. Nagy: Subjective Erinnerung an das Forschungsinstitut der Elektroindustrie S. Reichardt: Der kurze Überblick der 50 jährigen Geschichte der MEE Miskolc-Ortsgruppe G. Gyöngyösi: Die MEE Sárospatak-Ortsgruppe stellt sich vor Nachrichten
2 3 11 12 13 14 18 29 32 34 35
1
Újévi köszöntő Ebben az évben ünnepeljük Egyesületünk alapításának 100. évfordulóját. Többéves előkészület, tervezés és várakozás után most már az ünnepi program megvalósításának gondjaival kell szembenéznünk. Ismerve tagtársaink elvárásait, ez a munka nem kis felelősségvállalást fog jelenteni. Különösen, ha arra törekszünk (és tehetünk másként?), hogy a lehető legszélesebb körű megelégedést váltsuk ki. A társadalmi szokások egyik szép megnyilvánulása, hogy egy jelentős, immár történelminek tekinthető múlttal rendelkező Egyesület a múlt értékeinek megbecsülése és jelenlegi tagsága összetartozás tudatának elmélyítése érdekében olyan eseménysorozatot rendez, amely tagjai megelégedését képes szolgálni. Vállalja azonban a társadalom figyelmének felhívását arra, hogy az elektrotechnika milyen szerepet játszott az elmúlt száz év fejlődésében és hazánk mindig is igyekezett az elektrotechnika fejlődésének élvonalában járni. Természetes, hogy az első évtizedek történései a mai tagság számára már iskolában vagy történelmi művekből tanult emlékekké váltak. Mégis fontos ez alkalomma! újult lelkesedéssel és szorgalommal áttekinteni az elektrotechnika iparosodásának nagy pillanatait. Más a helyzet az utolsó ötven év eseményeivel, hiszen még szép számmal velünk készülnek az ünneplésre azok, akik részesei, szervezői voltak a második világháború után kibontakozó nagy iparosítási hullámnak, amelynek részeként létrejött a magyar villamosenergia-rendszer, amelyik a kezdeti nehézségek leküzdése után napjainkig kiemelkedő megbízhatóságú szolgáltatást biztosított az ország egészének fejlődéséhez. Kifejlődött az elektrotechnikai gyártóipar, amely termékeivel itthon és külföldön, fenntartotta az elektrotechnika magyar úttörőinek hírét. Jóllehet az elektrotechnika XX. századi fejlődésének elméleti alapjai már az elmúlt században ismertté váltak, mégis látnunk kell, hogy a mérnöki ismeretek tára milyen óriási mértékben bővült századunkban és hány generációváltás zajlott 2
Ie a technológiai fejlődésben. Gazdag a visszaemlékezésre és a tanulságok újraértékelésére szolgáló múltunk. Az Egyesület saját, többdimenziós felépítéséből következően mind a szakmai csoportosulások (szakosztályok, társaságok), mind a területi, üzemi szervezetek nagy buzgalommal készülnek, hogy méltóan emlékezhessenek meg tevékenységi területük történelméről és együttműködő tagságukinak felismeréséhez és vállalásához. A különböző látásmódú személyi kapcsolódású megemlékezések valószínűleg rendkívül színes és Örömteli eseménysorozatot fognak eredményezni. Minden nagy évforduló felkelti az emberek érdeklődését az iránt, vajon lesz-e és milyen lesz a következő tíz, húsz, ötven, száz év. Hogy mit hoz a jövő az nagy mértékben a technológiai fejlődés és a társadalmi viszonyok függvénye lesz. A mérnökök zöme nagy felelősségérzettel keresi a választ korunk nyugtalanító problémáira, bár sok esetben egyelőre még nem találja. Ennek ellenére a következő század első időszakának feladataira elég jó rálátásunk van. Visszatekintve az elmúlt száz év korszakváltó fejlesztési eredményeire, megállapíthatjuk azonban, hogy a kiszámíthatatlanság a legnagyobb fordulatot okozó technológiák többsége esetében szembetűnő. Így bár ismerjük a mérnökök által megoldandó problémák jelentős részét, mégis úgy érezhetjük, hogy változatlanul egy kitaposatlan úton haladva problémafelvető és megoldó képességünkkel kell elnyernünk a társadalom bizalmát, amely az eddigi tapasztalatok szerint az eredményességet képes időnként hálásan befogadni, időnként dühösen elutasítani, ha nem érti meg közvetlen érdekei érvényesülésének lehetőségeit. Ünnepünk ezért nemcsak szűkebb tagságunk örömét kell, hogy szolgálja, de ki kell vívnunk vele a társadalom bizalmát és támogatását is. Dr. Krómer István MEE elnöke ELEKTROTECHNIKA
Egyesületi élet
Főtitkári jelentés a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1999. november 26-i Közgyűlésére
Tisztelt Közgyűlés, kedves Kartársak, Barátaim! Egyesületünk az 1998. évi küldött közgyűlés óta egyenletes munkát végzett és az előző évhez hasonlóan viszonylag csendes, nyugodt évet tudhatunk magunk mögött. Környezetünk és a cégek jelentős része ugyan folyamatosan változik, átszervezések, módosítások történtek, de ezeket lassan már megszokjuk és tudomásul vesszük, hogy a változás, az egzisztenciális bizonytalanság nálunk természetes környezet és tetszik nem tetszik így kell elfogadnunk. Tagjaink - talán emiatt is - egyre inkább igénylik az egyesület által biztosított szakmai közösséget, a személyes kapcsolatok informális erősítését és a szervezett vélemény és tapasztalatcserét. Ez az igény megmutatkozik regisztrált tagságú szervezeteink élénkülő tevékenységében, aktív szakmai és társadalmi életében, regionális és országos nagyrendezvényeink egyértelmű sikerességében. Az Egyesület Elnöksége és én magam is úgy gondolom, hogy ez az év, bár kiugró események nem történtek, alapjában véve eredményes volt. Területi és üzemi szervezeteink, szakosztályaink többsége a napi gondokkal fűszerezett, de programozott és kiegyensúlyozott egyesületi életet folytatott. Az elmúlt 10 évben az Egyesület tevékenysége, jellege és részben működése is jelentős mértékben megváltozott. Igyekeztünk folyamatosan alkalmazkodni a drasztikusan változó környezethez és a korábban tisztán szakmai működési területünket bővítettük azzal, hogy keretet adtunk a vállalati marketingnek és kereskedelmi tevékenységnek. Ezzel együtt biztosítottuk a működésünkhöz szükséges anyagi hátteret és ily módon lehetővé tettük, hogy az Egyesület sikeresen átvészelte az elmúlt évtized megpróbáltatásait. Mindezek a változások azonban csak kezdetnek tekinthetők és az életben maradáshoz voltak elegendőek. Nyilvánvaló, hogy a hamarosan megkezdődő második 100 évünkben alapvetően új formákat, megoldásokat kell találnunk ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a MEE helyét a következő évezred társadalmában.
Tisztelt Közgyűlés, kedves Barátaim! A korábbi évek gyakorlatának megfelelően mostani beszámolómat is az előző Küldöttközgyűlés határozatai végrehajtásának ismertetésével kezdem. 1. Az 1998. november 26-i Közgyűlés új egyéni tagdíjakat határozott el. A tagdíj emeléssel kapcsolatos adminisztratív intézkedéseket az Egyesületi Titkárság szervezésében a regisztrált tagságú szervezetek végrehajtották. Az év során szerzett tapasztalataink alapján kijelenthető, hogy a tagdíj emelés nem okozott taglétszám csökkenést, azaz gyakorlatilag senki sem 2000. 93. évfolyam 1. szám
lépett ki az Egyesületből azzal az indokkal, hogy a megemelt tagdíjat nem tudja vagy nem akarja fizetni. 2. A Közgyűlés megvitatta és elfogadta a MEE centenáriumi akciótervét és egyidejűleg felhatalmazta az Egyesületi Elnökséget a szükséges előkészületek folyamatos irányítására és az operatív feladatok végrehajtására. Ennek megfelelően az Elnökség az ülésein rendszeresen foglalkozott a centenárium méltó megünneplésére való felkészüléssel, működtette a Centenáriumi Előkészítő Bizottságot és az időarányosan aktuális döntéseit folyamatosan meghozta. Erről a témáról egyébként még sok szó esik a beszámolómban.
Egyesületi tevékenység Az Egyesületi Tanács elnöke és egyes tagjai aktívan részt vállaltak a centenáriumi előkészületek irányításában. Az ET elősegítette az Egyesületi Elnökség 1999 - 2001 közötti időszakra vonatkozó akció tervének kimunkálását, folyamatosan támogatta az Elnökség operatív munkáját és részt vett a kiemelt fontosságú aktuális szakmai és egyesületi kérdések megoldásában. Az Egyesületi Elnökség előre meghatározott munkarend és program alapján dolgozott és általában Budapesten az egyesület központjában tartotta meg üléseit. Két alkalommal területi szervezeteinknél, Egerben illetve Keszthelyen tartottunk kihelyezett ülést az Országos ElnökTitkári találkozó és a Vándorgyűlés keretében. Az Elnökség ülései minden alkalommal határozatképesek voltak, ami azt bizonyítja hogy az elnökségi tagok többsége komolyan vette vállalt feladatát. Az Elnökség ez évi munkájában kiemelt szerepet kapott az Egyesület fennállásának 100 éves évfordulójára való felkészítő munka irányítása és ellenőrzése. Ezzel kapcsolatban rendszeresen beszámoltatta a Centenáriumi Előkészítő Bizottságot, az elnökségi bizottságokat és a szakosztályokat. Az Elnökség az érintett szervezeti egységek bevonásával megtárgyalta és jóváhagyta 3 éves akciótervét, amelyet valamennyi szervezetünk az Országos Elnök-Titkári értekezleten kapott kézhez. Kiemelten és rendszeresen foglalkoztunk az országos nagyrendezvények előkészítésével és utólagos értékelésével. Folyamatosan figyelemmel kísértük az Egyesület gazdálkodásának helyzetét, biztosítottuk a pénzügyi egyensúlyt. Az Alapszabály és az SZMSZ által az Enökség hatáskörébe utalt kérdésekben folyamatosan intézkedtünk, így például áttekintettük az egyesületi díjakat odaítélő bizottságok összetételét, működésükről beszámoltattuk a szakosztályokat és az egyes bizottságokat.
3
Egyesületi élet Elősegítettük újabb tagszervezetek megalakulását és támogattuk a szervezeti munka beindítását. A Gazdasági Bizottság előterjesztése alapján az Elnökség megvitatta és jóváhagyta a MEE korszerűsített Gazdálkodási Szabályzatát. Az Elnökség számos gazdaságpolitikai témában foglalt állást például létrehozott egy ad hoc bizottságot, mely kimunkálta a " szakmai vélemény a villamos energia piac nyitásáról " témájú állásfoglalást, amelyet az egyesületi tagok, az illetékes hatóságok és szervezetek tudomására hoztunk. Ezzel egyidőben állásfoglalásunkat az egyesület honlapján és az interneten is megjelentettük. A választások óta eltelt két év tapasztalatai alapján kijelenthetem, hogy az Elnökség jelenlegi összetétele jól képviseli a MEE szakmai és szervezeti struktúráját az egyes szervezetek és régiók érdekeit. Az ülésekről készült emlékeztetőket továbbra is rendszeresen megjelentettük a Program és Tájékoztató füzetben és a honlapon, ezzel is folyamatosan informálva a tagságot az elnökségben folyó munkáról.
Területi és Üzemi Szervezeteink Egyesületünk rendes tagjainak létszáma jelenleg 6353 fő, amelyből 636 fő azaz 10%-a nő. Nyugdíjasaink száma 1413 fő, a tanulóké pedig 117 fő. Azzal, hogy 1998-ban megalakult az egyéni tagok szervezete teljes mértékben megoldódott az SZMSZ által előírt teljes körű regisztráció, amelynek eredményeként 1999-ben minden regisztrált tagunk megfelelő keretek között gyakorolhatja egyesületi jogait. Egyéni tagjaink szakmai tevékenységüket szakosztályokban, bizottságokban és esetenként valamilyen egyéb szervezetben végzik. A tagság nagy többsége, összesen 4542 fő 41 területi szervezetnél regisztrált . Üzemi szervezeteinknél összesen 1241 főt regisztráltunk. Üzemi szervezetből 30 van, figyelembe véve, hogy a központi nyilvántartásban üzemi szervezetként tartjuk nyilván a szakosztályokat, az Egyéni Tagok Szervezetét és a Nyugdíjas Bizottságot. A budapesti központban nyilvántartott pártoló tagjaink száma: 119, ami örvendetes növekedést mutat a tavalyi 110 pártoló taghoz képest. Területi szervezeteink többsége ez évben is színvonalas és mozgalmas egyesületi életet folytatott annak ellenére, hogy a bázisukat képező áramszolgáltató társaságok folyamatos átszervezést hajtanak végre. Ezek a változások nagy bizonytalanságot okoznak a cégeknél, tagjaink egzisztenciáját, működési lehetőségeit és személyes jövőjét is befolyásolják, így érthető módon néhány területi szervezetnél - remélhetőleg csak átmenetileg de csökkent az aktivitás. Mindezen nehézségek ellenére a területi szervezetek nagy érdeklődéssel kísért rendezvényeket, színvonalas tanfolyamatokat tartanak. Egyre több területi szervezet próbálja anyagilag függetleníteni magát az anya cégtől és talál olyan megoldásokat amellyel önálló bevételre tehet szert. Az elmúlt néhány év tapasztalata egyébként azt mutatja, hogy a német, a francia és más tulajdonosok felismerték az egyesületben rejlő szakmai és üzleti lehetőségeket és megalapozott, ügyes felvezetés esetén nemcsak eltűrik, hanem támogatják is az egyesületi tevékenységet. Jó példa erre az a lelkesedés
4
amivel az országos nagyrendezvényeken részt vesznek illetve szívesen vállalják előadások tartását is. Az üzemi szervezetek tevékenységében továbbra is változó aktivitás és nagy egyenlőtlenség tapasztalható, de többségük mind létszámban mind szakmai munkában stabilizálódott. Figyelemre méltó és jogos optimizmusra ad okot, hogy az elmúlt néhány évben összesen 5 új üzemi szervezet alakult meg. Örömmel jelenthetem, hogy 1999-ben két újabb üzemi szervezet is létrejött, mégpedig a VIV Rt üzemi szervezete 20 fővel ( elnök: Koszta Károly, titkár: Horváth Sándor ) és a Kábel Team Kft üzemi szervezet 13 fővel (elnök : Lovas László, titkár: Sebesiné Németh Orsolya ). Ezúton is köszöntöm két új szervezetünket és a közgyűlésen jelen lévő küldötteiket. Sikeres és eredményes munkát kívánok nekik mindannyiunk nevében. A hat régió aktív tevékenységet folytat, rendszeresen egyeztetik közös akcióikat, határozottan érvényesítik a régión belüli közös képviselet előnyeit, ezzel is növelve egy-egy térség súlyát és érdekérvényesítési képességét. Ez egyrészt az egyesületi díjakra tett javaslatok alátámasztásánál, másrészt közös régióprogramok szervezésénél mutatkozott meg az év során. A következő évben kiemelt feladatuk lesz a centenáriumi megemlékezések, programok egyeztetése, összehangolása. Tagjaink tagdíj fizetési morálja a korábbi évekhez képest nem romlott, azonban egyes szervezeteknél a munkahelyi körülmények változása vagy személyi problémák - mint pl. az elnök vagy titkár távozása - miatt az egyéni tagdíjak beszedése kívánnivalót hagy maga után. Pártoló tagjaink többségénél sikerült legalább az inflációt követő tagdíjemeléseket elérni. Taglétszámunkra jellemző, hogy a MTESZ 42 tagegyesülete közül a Magyar Elektrotechnikai Egyesület rendelkezik a legnagyobb regisztrált és egyben fizető létszámmal. Egyesületünk ez évben 874.158,-Ft, míg az Alapítványunk 151.074,- Ft összeget kapott tagjaink adójából való 1 %-os felajánlásaiból. Ezen összegek örvendetes növekedést mutatnak az 1998. évhez képest. Itt a közgyűlés előtt is külön megköszönöm azon tagjaink felajánlását akik a MEE részére utalták át adójuk 1%-át és egyben kérem a küldötteket, elnököket, titkárokat, hívják fel tagjaink figyelmét arra, hogy a jövőben is minél többen támogassák ily módon az Egyesületet. Erre 2000-ben azért is nagy szükség van, mert az így befolyt összeg is hozzájárul az Egyesület 100 éves fennállása megünneplésének anyagi bázisához. A múlt évi felhasználásokról tagjainkat az Elektrotechnika 1999. októberi számában sajtóközleményben tájékoztattuk.
Szakosztályok, társaságok tevékenysége A korábbi évekhez hasonlóan most is arról számolhatok be, hogy szakmai szervezeteink komoly erőfeszítéseket tesznek a magas színvonalú szakosztályi munka megszervezésére és a műszaki tevékenység fellendítésére. Bár továbbra is jelentősen eltér egymástól az egyes szakosztályok aktivitása és eredményessége, de 1999-ben már valamennyiüknél tapasztalható előrelépés a mindennapi tevékenységben. Továbbra is kiemelkedő tevékenységet folytat a Világítástechnikai Társaság mind a rendezvények szervezésével, mind a szakmai munkabizottságok keretein belül. Hagyományos rendezvényei mint a Világítástechnikai Ankét, a Közvilágítási
ELEKTROTECHNIKA
Egyesületi élet Ankét és a különböző cégbemutató előadások idén is több száz fős érdeklődés mellett kerültek megrendezésre. Rendszeresen publikálnak az Elektrotechnikában, megjelentették a Világítástechnikai Évkönyv 1999/2000-es számát, amely a sorban már a harmadik ilyen színvonalas kiadvány. A Villamosenergia Szakosztály a tavalyi évhez hasonlóan 1999-ben is sokat dolgozott és aktívan működött. A rendszeresen megtartott klubnapokon és országos rendezvényeken túl kiemelten foglalkoztak a Villamos Energia Törvény módosításának feldolgozásával és véleményezésével, valamint az ezzel kapcsolatos egyesületi állásfoglalás kialakításával. Szakemberei részt vettek annak az Egyesületi Elnökség által létrehozott ad hoc bizottságnak a munkájában, amely a liberalizált energiapiac működésével kapcsolatos véleményünket fogalmazta meg. A szakosztály fontos szerepet vállalt a vándorgyűléshez kapcsolódó MEE-VDE műszaki napok programjának előkészítésében. A Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály hagyományos aktivitását mutatja, hogy idén tartotta a 450. ülését a Villamosság a Mezőgazdaságban MUBI és 250. ülését az Érintésvédelmi MUBI. A Felvonó Munkabizottság ismét megtartotta éves szemináriumát, a Villámvédelmi MUBI pedig novemberben szervezte meg a mindig nagy érdeklődéssel kisért éves konferenciáját, amelyen idén is 180 fő vett részt. A szakosztály a Magyar Rézipari Központtal közösen kiállítással bővített konferenciákat szervezett a rézvezetők felhasználásának tapasztalatairól. A Gép- és Készülék Szakosztály a rendszeres szakmai tapasztalatcseréken és munkabizottsági tevékenységén túl több üzemlátogatással egybekötött ülést is rendezett. Tagjai emellett igen aktívan vettek részt a centenáriumi programok előkészítésében és a Centenáriumi Előkészítő Bizottság munkájában. Tényleges szakmai tevékenységét az intézőbizottságban és a munkabizottságban végzi. Az Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály évről évre aktívabb. Idén több érdekes klubnapot szervezett, amelyek közül kiemelkedik a miskolci ÜIK bemutatása és a paksi üzemlátogatás. A szakmai rendezvények keretében kiemelten foglalkoztak az év végi dátumváltáskor esedékes Y2K. problémakörrel.
Elnökségi Bizottságok Az elnökségi bizottságok tevékenységükkel 1999-ben is jelentős mértékben támogatták az Elnökség munkáját. A Propaganda és Kiállítási Bizottság tevékenységének középpontjában az Egyesület centenáriumi évére való felkészülés állt. Ennek fontos része a médiakapcsolatok megszervezése, az előzetes információk, hirdetések megfogalmazása és közzététele, a május 12-i központi ünnepség lehetséges helyszínének és szolgáltatásainak feltérképezése, a centenáriumi kitűzők megvalósításának előkészítése. Munkájuk látványos eredménye a két centenáriumi plakát, amelyek osztatlan tetszést arattak minden fórumon és itt az előtérben most is megtekinthetők. A plakátokat egyébként már minden szervezetünk megkapta. A bizottság munkáját dicséri a májusi INDUSTRIA kiállításhoz kapcsolódó MEE szakmai nap és MEE kiállítási stand sikere. A miskolci régióval együttműködve nagy sikerrel rendezték meg a vándorgyűléshez kapcsolódó szakmai kiállítást, 2000. 93. évfolyam I. szám
amelyen 35 kiállító vett részt. Az év elején elkészítették az egyesületről szóló rövid propaganda anyag angol és német nyelvű változatát. Lelkes és kiemelkedő munkájáért külön szeretnék köszönetet mondani a bizottság elnökének Tóth Péterné, Évának. A Gazdasági Bizottság az Elnökség legfőbb pénzügyi, gazdasági tanácsadó és véleményező szerve. Munkájával nagymértékben elősegíti a titkárság és a többi gazdálkodó szervezet gazdálkodási tevékenységét. 1999-ben átdolgozta és korszerűsítette az egyesület gazdálkodási ügyrendjét, amelyet az Elnökség az év elején jóvá is hagyott. Folyamatosan foglalkozik a centenáriumi programok és kiadványok anyagi bázisának megteremtésével. A Szervezési Bizottság 1999-ben is rendkívül aktívan működött. Munkájával az egyesületi nagyrendezvények és az egyesületi élethez kapcsolódó egyéb összejövetelek előkészítésében nyújtott igen sok segítséget. Előkészítette az egyesület középtávú és éves akciótervének aktualizálását, amelyet az Elnökség elfogadott és munkáját ennek megfelelően végzi. Aktívan közreműködőit a díjbizottságok munkájának elemzésében, az új centenáriumi életpálya díj feltételeinek kidolgozásában, a jövő évben esedékes választást előkészítő jelölőbizottság összeállításában és számos, az egyesület életét, szervezetét érintő kérdés megoldásában. A bizottság aktívan és nagy energiával vett részt a centenáriumi előkészületekben, ezzel is elősegítve az Elnökségi döntések megalapozottságát. Véleményem szerint a Szervezési Bizottság elnöke, Rejtő János és a bizottság tagjai kiemelkedő munkát végeztek az év során, amit a Közgyűlés előtt külön megköszönök és egyben remélem, hogy 2000-ben is hasonló támogatást nyújtanak az Elnökség munkájához. A Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága feladatának tekinti a nemzetközi konferenciák, valamint külföldi társegyesületekkel közösen megrendezésre kerülő szakmai napok szervezésének előkészítését. 1999-ben két nagyon sikeres központi rendezésű program a SEE-MEE napok, illetve a VDE-MEE napok szervezését segítették. A bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri a külföldi társegyesületekkel való együttműködési megállapodásainkat. A Tudományos és Oktatási Bizottság a MEE diósgyőri szervezetével és a Miskolci Egyetem professzorainak és oktatóinak közreműködésével nagysikerű rendezvényt szervezett Lillafüreden a villamosmérnök képzés jövője témakörben. E mellet különböző MEE rendezvényeken pl. az INDUSTRlA-n érdekes szakmai előadásokkal gazdagították a programot. A bizottság továbbra is kiemelten kezeli az erősáramú oktatás korszerűsítésének kérdését és a cél érdekében koordinálja az érintett oktatási intézményeket.
Szakmai Bizottságok A Nyugdíjas Bizottság kiemelkedő tevékenységét jelzi a MEE Nyugdíjas találkozó, valamint a havi többszöri szakmai tapasztalatcsere és klubnapok szervezése. Sikeresen működik továbbra is az ETE-MEE Senior Klub. A Szabványosítási Bizottság legfőbb tevékenysége az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése a maga területén. Ez a szabványok honosítását, az új szabványok és egyéb előírások tanulmányozását és a tagsággal való megismertetését
5
Egyesületi élet jelenti elsősorban. A bizottság rendszeresen szervez klubnapokat, vitaesteket az aktuális témákban, képviseli az egyesületet a Magyar Szabványügyi Testületben, valamint a Magyar Nemzeti Akredítáló Testületben. A Technikatörténeti Bizottság tevékenységét a Magyar Elektrotechnikai Múzeum keretein belül végzi, működteti a MEE könyvtárát és folyóirat olvasóját. Folyamatosan segíti szervezeteink technikatörténeti munkáját. Számos érdekes rendezvényt szervez illetve fogad az Elektrotechnikai Múzeumban. Az Ifjúsági Bizottság idén újjáalakult és tagjai közül megválasztotta Juhász Györgyöt és Haddad Richárdot társelnököknek. A két fiatalember lelkes aktivitása a biztosíték az ifjúsági bizottság megújuló tevékenységének. A bizottság ambiciózus programot fogadott el, amelynek kiemelkedő része fiatal tagjaink mozgósítása és aktív részvétele a jövő évi centenáriumi ünnepségek előkészítésében és lebonyolításában Az Elektrotechnika Szerkesztő Bizottsága több alkalommal foglalkozott folyóiratunk szakmai tartalmának irányelveivel, különös tekintettel a centenáriumra. Ennek jegyében már ez évben is folyamatosan jelennek meg összefoglaló írások a régi, nagy múltú elektrotechnikai cégekről és azok fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről. A bizottság igyekszik segítséget nyújtani a szerkesztőségnek ahhoz, hogy a lapon belül kialakítsa az optimális arányt a tudományos és az olvasmányos cikkek, az egyesületi élet jelentősebb eseményeit ismertető és a szakmai társadalom híreit közlő blokkok között. Az Elektrotechnika folyóiratunk a hirdetéseknek köszönhetően nyereséges, eljut minden tagunkhoz és több mint 500 előfizetőhöz valamint a külföldi társegyesületekhez. Örvendetes előbbre lépés, hogy egyre több hír jelenik meg az Egyesületi élet rovatban. A Program és Tájékoztató az információk gyors közreadásával segíti szervezeteink munkáját és a tagság számára közvetíti a munkabizottságok tevékenységével és a rendezvényekkel kapcsolatos információkat. Sajnos a szervezetek egy része nem küldi meg az általa rendezendő programokat, így a tagság nagy részének ez nem is juthat a tudomására. Kérem, hogy a szervezeteink titkárai, programszervezői gondoljanak arra, hogy tevékenységüket jobban megismerik és rendezvényeik látogatottsága is megnő, ha időben hírt adnak azokról folyóiratunk hasábjain. Úgy gondolom, hogy az Elektrotechnika lap eddigi sikerei, a hirdetők nagy száma csak úgy őrizhető meg a jövőben, ha tartalmát, szerkezetét és megjelenési formáját megújítjuk, korszerűsítjük és tagjaink valamint hirdetőink számára egyaránt érdekes, kívánatos lapot tudunk megjelentetni. Erre annál is nagyobb szükség van mert szakterületünkön hasonló jellegű lap is megjelenik és ez azzal a veszéllyel járhat, hogy hirdetőink és olvasóink egy részét elvonhatja. A lap szerkesztésében némi változás történt főszerkesztőjének, Dr. Bencze Jánosnak 1999-ben jelentős mértékben megnőtt az elfoglaltsága, ezért munkáját helyettes főszerkesztőként Barki Kálmán támogatja. Az Energiahatékonysági Bizottság elsősorban a MTESZ hasonló nevű bizottságának keretein belül folytatja szakmai tevékenységét. A Szupravezetők Alkalmazása Bizottság rendszeresen tart szakmai rendezvényeket, amelyeken az aktuális nemzetközi és hazai eredményeket ismerteti és vitatja meg. Sikeres nemzetkö-
6
zi nyári egyetemet tartott a magas hőmérsékletű szupravezetésről. Az Elnökség jóváhagyásával külső kapcsolataiban a SUPRATECH nevet viselheti. Az egyesületben uralkodó kiegyensúlyozott, nyugodt és baráti légkört jól jellemzi, hogy az Etikai Bizottságnak 1999ben sem akadt megoldandó ügye. Az Ellenőrző Bizottság munkájáról a bizottság elnöke, Dr. Horváth József számol be.
Gazdálkodás Egyesületünk a változó körülményekhez igazodva kiegyensúlyozott és stabil gazdálkodást folytat. Bevételeink a pártoló tagdíjon felül tanfolyamainkból, részvételi díjas rendezvényeinkből, megbízásos munkákból, valamint az Elektrotechnika folyóirat és egyéb tanfolyami jegyzetek kiadásából képződnek, amelyhez igazodva a dinamikus egyensúlyt megtartva tudjuk finanszírozni kiadásainkat. Erről a részletes beszámolót az Ellenőrző Bizottság elnöke ismerteti. A gazdálkodást folyamatosan figyelemmel kíséri a Gazdasági Bizottság és az Ellenőrző Bizottság illetve a könyvvizsgáló is évi rendszerességgel áttekinti. Az egyesület rendelkezik anyagi tartalékkal, de a centenáriumi év rendezvényeire nagyon sok pénz szükséges , így a következő évben is igen takarékos gazdálkodást kell folytatnunk. Az egyéni tagdíjak továbbra is az egyes szervezeteknél maradnak, míg a pártoló tagdíjakat az egyesület központi működtetéséhez ( pl. Elnök-Titkári tanácskozás, titkári értekezlet, stb.) használjuk fel. Az Elektrotechnikai Alapítvány kuratóriuma rendszeresen ülésezik és az elnökség által meghatározott célok figyelembevételével hozza meg döntéseit. Tevékenységének fő célja az oktatás és a fiatalok támogatása. Idén jelentős összeggel járult hozzá a lillafüredi oktatási konferencia sikeréhez. Ezen kívül rendszeresen jutalmazza a BME és a Kandó Kálmán főiskola legjobb diploma tervezőit, valamint pénzügyi támogatást nyújt a szervezett szakmai utazások egy részéhez. Az év során az elnökség módosította az Alapítvány alapító okiratát azért, hogy a közhasznú szervezetek körébe bejelenthessük és jogunk legyen az adó felajánlások 1%-ának fogadására.
Nagy rendezvények Egyesületünk 1999-ben is több nagyrendezvényt szervezett, amelyek közül az alábbiakat emelem ki: Országos Elnök-Titkár tanácskozás Keszthelyen Demján Sándor múltévi meghívása alapján a MEE-Ajkai szervezete és a Bakonyi Erőmű rendezésében nagy érdeklődés mellett sikeresen került lebonyolításra a tanácskozás. Neves szakemberek, egyesületünk tagjai és egyetemi oktatók tartottak érdekes előadásokat a kormány energetikai stratégiájáról, az erőművi beruházásokról és az ezzel kapcsolatos üzleti lehetőségekről, valamint az EU-hoz való csatlakozás követelményeiről. Az érdeklődést jellemezte, hogy a tanácskozás végéig sokan maradtak és az előadókhoz számos kérdés érkezett a hallgatóságtól.
ELEKTROTECHNIKA
Egyesületi élet A találkozást nagymértékben színesítette Demján Sándor és Székely Péter előadásaiban megfogalmazott véleménykülönbség és igen érdekes, kulturált vitájuk. Ugyancsak nagy tetszést aratott a veszprémi egyetem tanárának előadása a piaci viszonyok és a globalizáció összefüggéséről. Elektrotechnikai Nap a tavaszi BNV-n. Többéves hagyományunkhoz híven a Propaganda és Kiállítási Bizottság szervezésében ankétot rendeztünk a BNV-n, ahol neves szakemberek tartottak előadást aktuális szakmai kérdésekről. Külön kiemelem, az érdeklődés olyan volt, hogy a kiállítási nagy előadó terem teljesen megtelt és sokan állva hallgatták végig az előadásokat. A HUNGEXPO-val való együttműködés keretein belül ismét lehetőséget tudtunk biztosítani arra, hogy tagjaink térítésmentesen léphettek be a kiállítás területére. Francia - magyar szakmai napok Budapesten Francia társ egyesül etünkkel a SEE-vel már a második konferenciát rendeztük Magyarországon. A meghívott francia és magyar előadók nagyon színvonalas és érdekes előadásokat tartottak " A villamos energia termeléstől a felhasználásig " témakörben. A kétnapos konferencián nagyon sok résztvevő jelent meg és sok hasznos és új információt kapott mindkét ország villamos energia iparáról és annak várható jövőjéről. Vándorgyűlés A XLVI. Vándorgyűlés Egerben került megrendezésre, nagyon színvonalas szakmai kiállítással egybekötve. A rendkívül gondos előkészítés eredményeként a plenáris üléseken és a két szekcióban tartott előadások nagy hallgatóságot vonzottak és számos érdekes téma került megtárgyalásra. Részt vettek és előadást is tartottak pártoló tagvállalataink külföldi tulajdonosai és vezetői ezzel is növelve a vándorgyűlés színvonalát. Helyesnek bizonyult, hogy a vándorgyűlés keretein belül tartottuk meg a VDE - MEE szakmai napokat, mert mind a külföldi, mind a hazai előadóktól igen érdekes előadásokat hallottunk a villamos energia piac liberalizációjával kapcsolatban. Az érdekes és kellemes kiegészítő programok sok érdeklődőt vonzottak. A vándorgyűlés és az azon résztvevő több mint 500 szakember újabb bizonyítéka volt annak, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesület képes nemzetközi színvonalú, nagy érdeklődésre számot tartó konferenciákat rendezni. Külön öröm volt számunkra, hogy egyetemi és főiskolai hallgatók valamint a diplomaterv és szakdolgozat pályázatunk nyertesei meghívottként ismét részt vehettek a vándorgyűlésen mintegy 20 fos létszámban. Titkári tanácskozás Fontos és hasznos rendezvény volt a Keszthelyen megtartott titkári tanácskozás, amelynek védnöke és házigazdája a MEEOVIT szervezete volt. Valamennyi szervezet titkára részt vett a tanácskozáson, számos meghívott vendéggel kiegészítve. Az összesen mintegy 80 fő néhány szakmai előadás meghallgatásán kívül elsősorban a jövő évi centenáriumi előkészületeket, az egyesületi élet kérdéseit valamint a területi és üzemi szervezetek helyzetét vitatta meg. 2000. 93. évfolyam 1. szám
Továbbra is nagyon fontos eseménynek tartom az Országos Elnök-Titkári és a Titkári értekezleteket az Egyesület életében. Itt van lehetőség arra, hogy tagságunk szervezett formában kapjon információt az ország és ezen beül a villamos energia iparág helyzetéről, aktuális kérdéseiről és egyben közvetlen tapasztalat csere folyik az egyes szervezetek működéséről is. A tanácskozások szükségességét bizonyítja, hogy a két rendezvényen szinte minden szervezetünk képviseltette magát. A többi nagyobb szakmai napról mint pl. a Világítástechnikai Ankét vagy a Villámvédelmi Konferencia már a szakosztályok munkájánál tettem említést. Egyesületi tagságunk klubéletéhez tartoznak a Budapesten és Pécsett megrendezett MEE bálok. A szokásos ELMŰMEE bál mellett a Budapesti régió rendezte meg nagy sikerrel az idei budapesti MEE bált, a pécsi bál pedig ismét igen hangulatos volt. Megjegyzem, hogy a centenáriumi program keretében jövő év februárjában ismét megrendezzük a központi MEE bált Budapesten. A Közgyűlés előtt külön megköszönöm azon szervezeteink, kartársaink és a titkárság munkáját, akik a felsorolt és az itt külön fel nem sorolt rendezvények sikeréhez a szervezéssel és előkészítéssel hozzájárultak.
Titkárság Az egyesületi titkárság napi munkáját szakértelemmel és nagy lelkesedéssel végzi. Rugalmasan alkalmazkodnak az Elnökség, az egyes szervezetek és a tagság igényeihez. Nagy szerepük van az Egyesület eredményes gazdálkodásának megszervezésében, az adó, a TB és egyéb kötelezettségek határidőre való befizetésében. Lelkes munkájukkal minden esetben aktívan hozzájárultak a különböző egyesületi rendezvények szakmai és gazdasági sikeréhez. Folyamatosan és szervezetten informálják a regisztrált tagságú szervezeteket a szabályok és előírások változásairól ezzel is segítve gazdálkodásukat. Lelkes és áldozatkész munkájukat köszönöm és a jövőben is számítok rájuk.
Kapcsolatunk a MTESZ-szel és a társ egyesületekkel. A 42 tagegyesület erőteljes fellépésének hatására az idén megkezdődött a MTESZ alapszabályának felülvizsgálata és alapvető átdolgozása. A MTESZ 1999-ben kiemelten közhasznú szervezetté vált. Területi szervezeteink és a MTESZ területi szervezetei között általában jó a kapcsolat, néhány megyét kivéve az együttműködés probléma mentes. A MTESZ központban működő Szövetségi Tanácsban Egyesületünket elnökünk képviseli. Szerződéses alapon a MTESZ apparátusa látja el a MEE könyvelését és esetenként kölcsönösen nyújtunk technikai segítséget egymásnak. A MEE javaslata alapján Lernyei Péter ügyvezető igazgató MTESZ emlékplakettet kapott 1999-ben. A társegyesületek közül a HTE-vel a GTE-vel és a MATEvel hagyományosan jó az együttműködésünk több közös klubnapot szerveztünk. Az ETE vezetőivel napi kapcsolatban vagyunk. Alkalmanként egyeztetjük véleményeinket és közös állásfoglalást adunk ki.
7
Egyesületi élet Továbbra is kiemelkedő az ETE - MEE Senior Klub együttműködése számos sikeres rendezvényével. Idén jelentős változás következett be a MET, a Magyar Energetikai Társaság tagságában és vezetésében. Az új elnökkel, Dr. Jászay Tamással már felvettük a kapcsolatot és megállapodtunk, hogy együtt keressük a kölcsönösen előnyös együttműködési formákat.
Nemzetközi kapcsolataink Egyesületünk nemzetközi kapcsolatai ez évben is erősödtek, aminek lényege a közös szakmai konferenciák rendezése és tapasztalatcserék, látogatások szervezése. Nagyrendezvényeinken és a szakmai konferenciákon rendszeresen részt vesznek a partner egyesületek képviselői. A lengyel elektrotechnikai egyesület (SEP) az idén tartotta fennállásának 80 éves évfordulóját, ahol meghívásukra Egyesületünk is képviseltette magát. Továbbra is igen aktív a kapcsolatunk a román, a német és a francia társegyesületekkel. Itt kell megemlítenem, hogy a román egyesülettel sokkal intenzívebb együttműködésre lenne lehetőségünk, ha a mi részünkről nagyobb érdeklődés mutatkozna a román rendezvények iránt. Egyesületünk évek óta társult tagja az EUREL-nek amely a villamos szakmában működő európai egyesületek közötti együttműködést koordinálja. 1999-ben teljes jogú taggá váltunk. Az európai tagegyesületek részvételével évenként megtartott konferenciák, illetve a kétoldalú kapcsolatok jó lehetőséget biztosítanak a külföldi egyesületeknél összegyűlt tapasztalatok átvételére és hasznosítására.
Jövő évi feladataink A jövő év kiemelkedő jelentőségű lesz az Egyesület életében. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület megalapításának 100 éves évfordulója olyan esemény, amelyet csak méltóképen lehet és szabad megünnepelni. Mindannyian joggal vagyunk büszkék Egyesületünk múltjára, az elektrotechnika fejlődésében való aktív és eredményes közreműködésére, világhírű tagjaink szakmai és emberi nagyságára. Úgy gondolom, nincs szégyenkezni valónk az elmúlt évtizedekben végzett tevékenységünk miatt sem és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy 2000-ben a társadalom lehető legszélesebb rétegéhez juttassunk el információt a MEE céljairól és tevékenységéről. A centenáriumi előkészületekről az Egyesületi Tanács Elnöke számol be a Küldött Közgyűlésnek, így erről csak annyit említek meg, hogy az előkészületek időarányosan jól haladnak. Egyetlen bizonytalanság a májusi ünnepi kongresszus élőkép blokkjának megvalósítása. Az ünnepi eseményekre való felkészülés most már napi operatív feladata mind az Egyesület országos vezetésének, mind pedig a régióknak, szakosztályoknak, területi és üzemi szervezeteknek. Senki ne várjon központi eligazításra vagy utasításra, hiszen a szervezetek Önállóságának része a kezdeményezés és az adott régió, terület illetve az ott élő tagság igényeinek, jellegének megfelelő ünneplés megszervezése.
8
Mindössze azt kérem a helyi konferenciák, ünnepi események szervezőitől, előzetesen egyeztessenek az egyesületi titkársággal annak érdekében, hogy elkerüljük az időbeni egybeeséseket, a párhuzamos rendezvényeket. Amikor büszkén tekintünk vissza az Egyesület 100 éves tevékenységére, az elért sikerekre akkor jóleső érzéssel nyugtázzuk, hogy tagságunk összetartozásának, elkötelezettségének és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület iránt érzett szeretetének eredményeként ma egy szakmailag sikeres, emberileg pedig egymást tiszteletben tartó és megbecsülő közösség tagjai vagyunk. Ennek ellenére, illetve éppen emiatt intenzíven gondolkoznunk kell a következő 100 év eredményes működésének megalapozásáról. A jövő évi ünnepi események jó alkalmat kínálnak arra, hogy megfeleljünk a hogyan tovább kérdésére és határozott lépésekkel induljunk egy, a következő évezred kihívásainak és követelményeinek megfelelő egyesület kialakításához. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tagságunk emberi és szakmai Összetétele kiváló, jelentős szellemi tartalékokkal rendelkezünk és csak mozgósítani kell azokat a kartársakat akik az új egyesületi stílust és szemléletet dinamikusan és a jövő elvárásainak megfelelően tudják kialakítani. Biztos vagyok abban, hogy a következő néhány év feladata az Egyesület stílusváltásának és további megújulásának előkészítése és megvalósítása lesz. Az Egyesület megújulására egyébként nem azért van szükség, mert most rosszul és sikertelenül működünk, hanem éppen azért tartom a stílusváltást aktuálisnak, mert akkor kell változtatni és korszerűsíteni amikor jól mennek az ügyek és elég lendület, akarat és tartalék van a közösségben az új utak kereséséhez. Egy lefele menő vagy mélyponton lévő folyamatot sokkal nehezebb megváltoztatni, mint egy lendületben lévőnek új irányt szabni. Tudom, amikor a számunkra munkát adó cégek és a körülöttünk lévő világ folyamatosan változik, akkor talán sokan nem örülnek annak, hogy a megszokott, jól ismert MEE -t akarjuk alakítani. De pont a külső változások kényszerítenek arra, hogy az Egyesület megújulását időben és belülről kezdeményezzük. Az egri vándorgyűlés jelmondatát kell szem előtt tartanunk, ami szerint " a változás nem választható vagy megváltozol vagy megváltoztatnak " Abban azért biztos vagyok, hogy megtaláljuk azokat az új kereteket, amelyeken belül az Egyesületünk továbbra is a tagok demokratikus egyenlőségén alapuló, sikeresen működő, civil szakmai szervezet marad, ahol tagjaink örömmel tevékenykednek és szívesen találkoznak egymással. Beszámolóm befejezéseként megállapítom, hogy Egyesületünk 1999-ben gazdálkodási, szakmai és szervezeti szempontból egyaránt eredményes évet zár, amelyért ezúton mondok köszönetet Egyesületünk valamennyi tagjának és minden tisztségviselőjének. Elnézést kérek azoktól, akik tevékenységét külön nem említettem beszámolómban és egyúttal kérem a tisztelt Küldött Közgyűlést, hogy fogadja el beszámolómat. Köszönöm figyelmüket.
Balázs Péter főtitkár
ELEKTROTECHNIKA
A várva várt 2000. év Még leírni is milyen furcsa ezt a "2"-vel kezdődő évszámot. Mire ezek a sorok Kedves Olvasóink kezéhez kerülnek már 2000. január közepét írunk. Ismét magunk mögött hagytunk egy esztendőt, amelyet egy jellegzetes, számunkra — a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagjai számára — fontos év követ. Ezt a 2000. évet nagyon vártuk, de kicsit féltünk is tőle. Nagyon vártuk, készültünk rá, több okból is. Várakozásunknak az egyik, — részünkre talán legfontosabb — oka az Egyesület centenáriuma. Száz éve 1900-ban alapították elődeink a Magyar Elektrotechnikai Egyesületet. Erre készültünk az elmúlt évben, saját jó érzésünkön túl megtisztelő "kötelességből", a Közgyűlés, az Egyesület Elnöksége, és a Szerkesztő Bizottság — a centenáriumi felkészülésre vonatkozó — határozatai, útmutatásai szellemében. Közel két esztendeje minden "ELEKTROTECHNIKA" szám címlapján és egyes belső oldalain megjelentek az Egyesület Elnöksége által jóváhagyott jelmondatok: "2000 a Magyar Elektrotechnikai Egyesület centenáriumi éve", illetve "A villamosítás évszázada a MEE évszázada". A 2000. év eljött, és vele együtt a várva várt centenárium. Ugyan csak közel két éve a lap címoldalára került Egyesületünk régi — akkor még csak nagyon kevesek által ismert —, szecessziós címere is. De ez csak készülődésünk formai oldala. Olvasóink a lap hasábjain láthatták a szerkesztőség centenáriumra vonatkozó tartalmi erőfeszítéseit is. Azokat a meg- és visszaemlékezéseket, amelyeket Egyesületünk tagjai írtak lapunk, mindannyiunk és az utókor számára. Így születtek meg azok az Egyesületünk akkori közegét, mozgásterét jelentő ipartörténeti írások, amelyek alapvetően meghatározták a lap 1999. évi számainak fő mondanivalóját. Én azt hiszem, hogy ezek a visszaemlékezések amellett, hogy érdekesek, — hiszen sokunk résztvevője volt ennek a történelmi korszaknak — ugyanakkor az utókor számára is olyan információforrást jelentenek, amely nélkül Egyesületi életünket, annak motivációit az adott időszakban nehezen lehetne megérteni. Meggyőződésem, hogy a magyar ipartörténet irodalma ezek nélkül a visszaemlékezések nélkül lényegesen szegényebb lenne. Amikor elhatároztuk a centenáriummal kapcsolatos cikksorozat — jelen formában történő — megírását és megjelentetését, amikor rögzítettük az elképzelt cikksorozat tárgyát, szerzőit, kicsit féltünk. Féltünk, mert az idő szorított. Tapasztalataink nem voltak túlon-túl kedvezőek. Ugyanis korábban számtalan esetben, minden "szerzői eskü" ellenére sem kaptuk meg a várt szakmai cikket az első, néha még a harmadik megígért határidőre sem. De ez esetben nem így történt. Sőt! Nem csak hogy mindent határidőre megkaptunk, hanem a megjelent cikkek sora új szerzőket, új témákat generált. Szinte "versenyfutás" indult. Így a szükség szegénysége helyett, a bőség zavarával kellett szembenéznünk. (Sohase legyen kellemetlenebb feladatunk!) Nagy öröm volt a szerkesztőség számára az a lelkesedés, amellyel Egyesületünk tagjai a centenáriumi megemlékezéssel kapcsolatos cikkeik megírását vállalták és ahogy azt teljesítették. Megragadva a lehetőséget, és az alkalmat ezúton mondunk köszönetet mindenkinek, aki részt vállalt a megemlékezésekből, az elmúlt időszak eseményeinek színvonalas papírra vetéséből, megírásából. Eljött tehát a várva várt 2000. év. Az Egyesület szempontjából oly jelentős esztendő, a centenárium. Nem sok egyesület dicsekedhet ilyen jelentős, folyamatos múlttal, ilyen eredmé2000. 93. évfolyam 1. szám
nyes tevékenységgel. Olyan egyesület a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, amely magába integrálja a hazai villamos ipari szakma, a teljes energetika "krémjét", mérnököket, technikusokat, és egyéb szakembereket, az alkotó tevékenység, a szolgáltatás és az oktatás területeiről egyaránt. Egyesületünket nem csak egyéni tagjai "fémjelezik", hanem jogi tagjai is. A szakma jelentős hazai és multinacionális vállalkozásai adják nevüket, és büszkén vállalják nevünket. Az egyesületi múlt párosul továbbá, egy olyan nagy hagyományú szakmai lap "tulajdonlásával", mint a Zipernowsky Károly által 1908-ban alapított Elektrotechnika — amely tükre az Egyesületnek — a maga 91 évével, annak eredményeivel, sikereivel. A bevezető sorokban írtam, hogy "nagyon vártuk", ezt a 2000. évet. Azt hiszem, nyugodtan beszélhetek mindannyiunk nevében, mindannyian nagyon vártuk. Személyes érzéseimet szeretném megosztani Kedves Olvasóinkkal. Jó néhány (tíz) évvel ezelőtt — az 50-es, 70-es években — sokat játszottam azzal a gondolattal — feltehetően Önök is —-, hogy vajon megéri-e az ember azt az esztendőt, ami már "1"-es helyett "2"-sel kezdődik? Milyen jó lenne! Vajon milyen világ lesz akkor? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem. Nyilván nem gondolhattam az Egyesület centenáriumára is, csak arra, hogy ez milyen furcsa lesz. Tényleg az! Más világ lett, egészen más, mint azt húsz-harminc évvel ezelőtt képzeltük. Nem csak a politika és gazdaság változásai miatt. A technikai fejlődés ezen ütemét, irányát senki sem gondolta volna. És igazán nagyon jó, hogy megértük. Itt — a "megértük" után — azért álljunk meg egy szóra, néhány percre. Úgy gondolom kötelességünk szeretettel emlékezni azokra az egyesületi tagtársainkra, kollégáinkra, barátainkra — éppen a centenárium jogán, — akik idős vagy akár fiatal koruk ellenére nem élhették meg ezt a fordulót, ezt a jubileumot. Ennyivel tartozunk nekik. Mit tervezünk — mi Elektrotechnika — a 2000. évben? Természetesen a centenáriummal kapcsolatos visszaemlékezések és a centenáriumi eseményekről való tájékoztatás állnak terveink középpontjában. A centenárium kapcsán szeretnénk megszólaltatni az Egyesület vezető tisztségviselőit, Balázs Péter főtitkárt, Hatvani Györgyöt az Egyesület Tanács elnökét és végül, de nem utolsó sorban, Dr. Szentirmai László profeszszort, lapunk Szerkesztő Bizottságának elnökét. Természetesen nem feledkezünk meg lapunk szakmai jellegéről sem. Igyekezni fogunk — az eddigieknek megfelelően — egyensúlyt teremteni a különböző szakterületekről megjelenő cikkek között, és folytatni kívánjuk a közérdeklődésre számot tartó cikksorozatok közlését is. Ezekkel a gondolatokkal szeretnénk az Ó-évet búcsúztatni, és nekiindulni az új-évnek. Kívánjuk, hogy a centenárium megünneplése sikeres és emlékezetes legyen az Egyesület minden tagja, vezetői, és az ünnepség szervezői részére is. Kívánjuk, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesület következő száz esztendeje is legalább olyan sikeres legyen, mint az első száz volt. Ígérjük, hogy ehhez az Elektronika is hozzá fog járulni. Egyesületünk tagjainak, vezetőinek, Olvasóinknak, eredményekben gazdag, boldog újévet és jó egészséget kívánunk. Az ELEKTROTECHNIKA szerkesztősége nevében: Dr. Bencze János főszerkesztő. 11
Egyesületi élet
Jegyzőkönyv a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) 74. Küldöttközgyűlésről Helyszín: 1055 Budapest, Kossuth tér 6—8. MTESZ/Kamara székház I. em. 135. Sz. helyisége időpont: 1999. November 26. 10.00 óra 1. Dr. Krómer István elnök a MEE 74. Közgyűlési megnyitójában köszöntötte a küldöttket, díjazottakat és a megjelent vendégeket. Felkérte Horváth Viktort a MEE-MÁV Rt. Szervezet elnökét a vasútvitiamosítás témájú szakmai előadás megtartására, illetve a Választási Bizottságot, hogy a közgyűlés határozat képességének megállapítását végezze el. 2. Dr. Krómer István elnök kérte a közgyűlést, hogy az elmúlt évben elhunyt kartásaink emlékének egy perces néma felállással adózzon. 3. Szűcs György a Választási Bizottság nevében jelentette a közgyűlésnek, hogy a 270 választott küldött közül 165 fő regisztráltatta magát, illetve a teremben helyet foglalt, így a közgyűlés határozat képes. 4. A közgyűlés 165 igen szavazattal, nulla nem, nulla tartózkodás mellett a jegyzőkönyvvezetésére Lernyei Pétert, hitelesítésére Barki Kálmánt és Somorjai Lajost kérte fel. 5. A közgyűlés az előzetesen meghirdetett és a meghívóban szereplő napirendet 165 igen szavazattal, nulla nem, nulla tarltózkodás mellett elfogadta. Dr. Krómer István elnök tájékoztatta a közgyűlést, hogy a meghívóban közzétett felhívásra indítvány nem érkezett. 6. Az Egyesületi Elnökség megbízása alapján Balázs Péter főtitkár tartotta meg az Elnökség beszámolóját a gazdasági beszámolót és a közasznúsági jeleintést, valamint a MEE 2000. évi költségvetés főbb számait előterjesztette. 7. Dr. Horváth József az Ellenőrző Bizottság elnöke jelentésében beszámolt a bizottság elmúlt évi tevékenységéről, a könyvvizsgáló által auditált egyesületi mérlegről, valamint az egyesületnek jogszabályokban előírtaknak megfelelő szabályszerű működéséről. 8. Az Elnökségi beszámoló, illetve az Ellenőrző Bizottsági jelentés napirendekhez kapcsolódóan: — Papp Zoltán titkár kérte a közgyűlést, hogy a jövőben Egyéni Tagok Zipernowsky Károly Szervezete nevet használhassák, valamint az 1940. évi MEE Közgyűlés jegyzőkönyvéből idézett egy részt, amely a tagdíj hátralékokra hívta föl a figyelmet. — Lieli György szakosztálytitkár a szakképzés és szakoktatás terén kiemelkedő tevékenységet végző MEE tagok részére javasolta Jedlik Ányos (esetleg más elnevezésű) díj alapítását. — Dr. Horváth Tibor tiszteletbeli elnök fehér foltokra hivta fel a figyelmet, ami a múltunkkal összefüggő dokumentumok archiválásából ered, különös tekintettel a megszűnő cégekre. — Turán György hozzászólásában tájékoztatást adott a Jedlik Ányos Társaság emlékkönyv kiadásáról. — Szepessy Sándor tiszteletbeli elnök felhívta a figyelmet, hogy az Elektrotechnika folyóirat megújítását újra napirendre kell tűzni, mivel konkurens lapok jelennek meg. 9. Dr. Krómer István elnök válaszában javasolta a közgyűlésnek: — Lieli György javaslatát az Egyesületi Elnökség hatáskörében vizsgálja meg és tegyen javaslatot. — Szepessy Sándor, illet Turán György és Dr. Horváth Tibor észrevételeit az Elektrotechnika Szerkesztőbizottság, illetve a Technikatörténeti Bizottság saját hatáskörében oldja meg. 10. Miután a közgyűlés a válaszokat elfogadta — Dr. Krómer István előterjesztésében — az alábbi határozatokat hozta: a) a közgyűlés 165 igen szavazattal, nulla nem, nulla tartózkodás mellett elfogadta az elnökség elmúlt időszakról szóló beszámolóját, a gazdasági beszámolót, és a közhasznúsági jelentést. b) a közgyűlés 165 igen szavazattal, nulla nem, nulla tartózkodás mellett elfogadta az Ellenőrző Bizottság jelentését. c) a közgyűlés 165 igen szavazattal, nulla nem, nulla tartózkodás mellett elfogadta a MEE 2000. évi költségvetés főbb számait.
12
d) a közgyűlés jóváhagyta a MEE — VIV Rt Szervezet és a MEE — Kábel Team Kft. Szervezet megalakulását, valamint elfogadta az Egyéni Tagok Zipernowsky Károly Szervezet névhasználatát. 11. Rejtő János a Szervezési Bizottság elnöke — több mint féléves előkészítő, véleménykérő munka alapján — az Elnökség nevében előterjesztette az Új Jelölő Bizottságra vonatkozó javaslatot. Más javaslat nem lévén a közgyűlés 165 igen szavazattal, nulla nem, nulla tartózkodás mellett megválasztotta hároméves időtartamra a Jelölő Bizottság elnökének Sebestény Gyulát, tagjainak: Balázs Szilárd, Barki Kálmán, Gyimesi József, Dr. Kara Gábor, Lakatos István, Rajnoha László, Szilágyi András, Tárnok István, Ujfalusi László, valamint póttagoknak: Kovács László, Kosztolicz István, Rostás Zoltán, Sípos Miklós, Szűcs György kartársakat. 12. A közgyűlés 165 igen szavazattal, nulla nem, nulla tartózkodás mellet felkéri a regisztrált tagságú szervezeti egységeket, hogy a 2000 novemberében esedékes Tisztújító Küldöttközgyűlés előkészítése érdekében a tagrevíziót hajtsák végre, küldötteiket és a tisztségviselőiket 2000. szeptember 30-ig válasszák meg, továbbá a Jelölő Bizottság munkáját javaslataik megtételével támogassák. 13. Hatvani György az Egyesületi Tanács elnöke tájékoztatást adott a MEE Centenáriumi év és a Centenáriumi Kongresszus előkészítéséről. 14. Hozzászólás nem lévén a közgyűlés 165 igen szavazattal, nulla nem, nulla tartózkodás mellett jóváhagyólag tudomásul vette a MEE Centenáriumi év, illetve a MEE Centenáriumi Kongresszus előkészítését és a hozzákapcsolódó feladatok időarányos végrehajtását. Felhatalmazta az Egyesületi Elnökséget, hogy a MEE Centenáriumihoz kapcsolódó feladatok végrehajtása ügyében a szükséges döntéseket hozza meg. 15. Dr. Krómer István elnök előterjesztésében a közgyűlés 165 igen szavazattal, nulla nem, nulla tartózkodás mellett elfogadta a MEE Centenárium alkalmából kiadandó MEE Életpálya Elismerés díj szabályzatát. 16. Az Egyesületi Elnökség felkérésére Rejtő János Szervezési Bizottság elnök és Dr. Vitéz Bátor ügyvéd előterjesztette az előzetesen kiküldött és az Internet honlapon is elhelyezett MEE Alapszabály tervezetet. Megállapították, hogy a MEE gyakorlatilag eddig is jelentős mértékben végzett közhasznú tevékenységet, amelyből a nem egyesületi tagok is részesültek. Dienes Géza hozzászólásában felhívta a figyelmet a közhasznúsággal járó többlet előírásokra. 17. A közgyűlés az előterjesztésnek megfelelően elfogadta a közhasznú szervezetté való átalakulás miatt szükségszerűvé vált MEE Alapszabály módosítást. Felhatalmazza az Egyesületi Elnökséget, hogy a bírósági bejegyzéssel kapcsolatosan esetlegesen felmerülő további, nem érdemi módosításokat, esetleges értelmezési és helyesírási hibákat saját hatáskörében átvezesse és erről a soron következő közgyűlést tájékoztassa. 18. Lernyei Péter ügyvezető igazgató ismertette a Díjbizottságok döntése alapján az 1999. évi MEE díjazottakat, a díjakat Dr. Krómer István elnök adta át. A díjazottak nevében Barki Kálmán az Elektrotechnika Nagydíjas mondott köszönetet. 19. Dr. Krómer István elnök zárszavában köszönetet mondott egyesületünk tagjainak és tisztségviselőinek eddig végzett eredményes munkájukért és a centenárium évére sikeres tevékenységet kívánt. Budapest, 1999. november 26. Jegyzőkönyvvezető: Lernyei Péter sk. ügyvezető igazgató Hitelesítők: Barki Kálmán, Somorjai Lajos Jóváhagyta: Dr. Krómer István elnök
ELEKTROTECHNIKA
Egyesületi élet
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Ellenőrző Bizottságának jelentése az 1998. november— 1999. november közötti időszakról a MEE Közgyűlés számára Bizottságunk 1998 decemberében, illetve 1999-ben Öt ellenőrzést végzett el a különböző egyesületi helyi szervezeteknél. A meglátogatott szervezetek a következők voltak: Esztergom, Szeged, Baja, Kecskemét, Pécs. Az Ellenőrző Bizottság foglalkozott az Egyesület 1998. évi mérlegével és a könyvvizsgálói jelentésben foglaltakkal. Az 1998-as mérleggel kapcsolatban az alábbiakról számolhatok be: Az Egyesület összes árbevétele 211,2 MFt volt. Az Összes kiadás 210,5 MFt. Az adózás utáni eredmény ennek megfelelően 0,692 MFt. Ez a gazdálkodási eredmény úgy keletkezett, hogy a működés kiadásai mintegy 3 MFt-os hiány mutattak, a vállalkozások pedig mintegy 3,7 MFt-os nyereséget, így a kettő egyenlege a hivatkozott 700 EFt-nyi adózott eredmény. Ha tendenciákat vizsgáljuk, összehasonlításként elmondhatjuk, hogy az 1998-as árbevétel 11%-kal nőtt az 1997-es árbevételhez képest. Az eredmény azonban mindössze 0,3%, ami jelentős csökkenést jelent az előző év eredményéhez képest. Figyelembe kell vennünk, hogy az Egyesület non-profit szervezet, ezért 1998-as gazdasági évet kiegyensúlyozottnak értékeljük, a minimális pozitívummal zárult gazdasági év az Egyesület pénzügyi stabilitását mutatja. A gazdálkodáson belül néhány tendencia szintén szembetűnő, így például a tagdíj bevételek lényeges növekedése. Az egyéni tagdíjak 1998-ban 1997-hez képest 42%-os növekedést, a jogi tagdíjak pedig 47%-os növekedést mutatnak. Ez igen örvendetes. Bizottságunk és a Gazdasági Bizottság is többször szorgalmazta az elmúlt években a személyes konzultációkat a tagvállalatok vezetőivel, illetve az aktívabb egyéni tagdíj bevételi munkát, amely az elmúlt évben meghozta az eredményét és így jelentős többletbevételekhez jutott az Egyesület. A vállalkozásokkal kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy 1998-ban 20%-kal magasabb a vállalkozási munkák összértéke, mint az előző, 1997-es évben. Ugyanakkor jelentősen csökkent a vállalkozások jövedelmezősége. Nevezetesen 20%-kal nagyobb árbevétel mellett az 1997-es mintegy 15 MFt-os nyereséggel szemben 1998-ban mindössze 3,7 MFt volt a vállalkozási munkák eredménye. Ez a tendencia már korábban is feltűnő volt és az egy évvel ezelőtti jelentésünkben kértük az auditorral egyetértésben a probléma vizsgálatát. Mindezek után örömmel számolhatok be arról, hogy bár 1999-re végleges adatok nem állnak rendelkezésünkre, de úgy tűnik, hogy mintegy 20%-kal csökkenő vállalkozási árbevétel mellett az eredményt jelentősen növelni tudtuk. Amíg 1997-ben mintegy 10%-os nyereség volt a vállalkozásokon, 1998-ban ez mindössze 2%-ot tett ki, 1999-ben a várható eredmény 15 és 20% között fog alakulni. Ez a rentabilitás nagymértékben segítheti az Egyesület gazdálkodását. Az Ellenőrző Bizottság megállapította, hogy a korábban felvetett számos hiányosságot az 1998. év folyamán sikerült megszüntetni, így például célszerű intézkedéseket hozott az Egyesület vezetősége a vállalkozások minősítésével kapcsolatos szabályozás terén, az értékpapírok, takaréklevelek és kötvények nyilvántartására, az SzMSz-t kiegészítette, továbbá elkészült egy új gazdálkodási ügyrend is.
2000. 93. évfolyam 1. szám
Az ellenőrzések során komoly gazdálkodási rendellenesség nem volt tapasztalható. A feltárt kisebb hiányosságokat azonnal rendezni lehetett és ezek a kisebb hiányosságok a pénzügyi adminisztráció jó színvonalát az alapvető rendelet nem befolyásolták. A területi szervezetek egyre erősödő és tudatosabb munkát végeznek. Örvendetes az a tapasztalatunk, hogy szinte mindenhol készülnek munkatervek és az aktivitás, a lelkesedés a szervezeti munkában egyre hatékonyabb. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés egyik tényezője a kialakult szervezeti felépítés — a területi szervezeteknek az egyesüléseire gondolok elsősorban —, amely szervezeti keretben a munka rendszeresebben és tudatosabban végezhető. Az Egyesület most már évek óta kap bizonyos anyagi támogatást a tagoktól a személyi jövedelmük 1%-nak a törvény adta lehetőségek szerinti átutalásával. Az elmúlt évben, 1998ban 874 EFt érkezett be ilyen módon az Egyesület számlájára, 1997-ben 688 EFt, 1996-ban 815 EFt támogatást kapott így az Egyesület. Ez az összeg nagyon enyhén emelkedő irányt mutat, azonban az a meggyőződésünk, hogy sokkal nagyobb lehetőség volna e területen a költségek forrásait növelni. Kérem az Ellenőrző Bizottság tagjai nevében a tisztelt tagságot, hogy aki teheti, 1%-nyi adójával támogassa az Egyesületet. Az Elektrotechnikai Alapítvány vagyona 10,2 MFt. A már említett 1%-os adóátutalásból az Alapítvány 151 EFt kapott, ami az előző évinek a háromszorosa. Az Alapítvány 1998. évi bevétele 1,7 MFt volt, az összes kiadása pedig 2,2 MFt. A tartós lekötés 9 MFt, ez évek óta változatlan. Az elektrotechnikai alapítvány az elmúlt egy éves időszakban főleg tanulmányutakat támogatott, de hozzájárult a diplomatervek pályadíjaihoz, valamint a Verebély-alapítványhoz is. Ez év első 10 hónapjában 1,5 MFt bevétel érkezett az Alapítványhoz, amellyel teljes egészében fedezték az eddigi kiadásokat.
Tisztelt Közgyűlés! Beszámolónkhoz mellékeltünk egy táblázatot, amely az 1999as év tényszámait, az 1999-es gazdasági év tervszámait, az első 10 hónap tényszámait, az 1999. éves várható adatokat, továbbá a 20000 éves tervet tartalmazzák. A számokból kitűnik, hogy az Egyesület gazdálkodása egyensúlyban van. Remélhetőleg szerény nyereséggel fogjuk zárni az évet, amely nyereségre az lesz a jellemző, hogy a vállalkozáson elérhető haszonnal fedezzük a működési költségekben mutatkozó hiányokat. Összefoglalva a beszámolási időszak alatt szerzett tapasztalatainkat, kijelenthetjük, hogy az Egyesületünk a hatályos jogszabályok, rendeletek és belső szabályozások szerint tevékenykedik. A pénzügyi egyensúly, mint az Egyesület normális működésének egyik fontos feltétele biztosított. Beszámolóm elfogadását kérve, köszönöm figyelmüket. Budapest, 1999. november 23.
dr. Horváth József MEE Ellenőrző Bizottságának elnöke
13
Villamos energia
Ötven éves az ETV-ERŐTERV Rt. Zarándy Pál
A XIX. századnak a gőzgép feltalálását követő ipari forradalma kitermelte mint energiafajtát a villamos energiát, ami sokoldalúságával, szinte korlátlan fejlesztési lehetőségeivel mai civilizációnk szilárd alapja. Előállításának jellemzője az igen nagyfokú koncentráltság, a villamos energia nagy központi üzemekben, erőművekben való megtermelése. Ezek a villamosenergia-„gyárak" rendkívül beruházás-igényesek, bonyolult technológiával működnek, létesítésükhöz a legszélesebb skálájú mérnöki ismeretek együttesen szükségesek. Az általuk előállított terméket ugyanakkor el is kell juttatni a szanaszét fekvő, legkülönbözőbb jellegű fogyasztókhoz, vagyis az erőművekhez kiterjedt, és igen sokféle követelményt kielégítő villamos hálózatot is létesíteni kell. Századunk negyvenes éveinek végén Magyarország drámai körülmények között politikailag egypárt rendszerre kényszerült áttérni. A gazdasági vonatkozásban ezzel konform tervgazdálkodás keretében szakosított tervező intézményeket hoztak létre, amelyekben összegyűjtötték az illető szakterületet ismerő és korábban már művelő specialistákat. Ez elvben kizárta a fejlődés szabad versenyen alapuló lehetőségét, ugyanakkor nem vitatható, hogy a szellemi erők ilyetén koncentrálása racionális alapokon nyugodott. E kérdésben az elfogulatlan történészi értékelés még várat magára. Az ERŐTERV 1950. február l-jén alakult meg Erőmű Tervező Iroda néven, az ötéves tervek nagy erőmű-létesítményeinek és alaphálózati villamos alállomásainak tervezésére. A távvezetékek és elosztóhálózatok tervezését az 1951-ben alapított Hálózattervező Iroda (HÁTERV) kapta feladatul. A kezdettől fogva egy épületben, egymással
Zarándy Pál okl, villamosmérnök, vezérigazgtó, a MEE tagja 14
szoros munkakapcsolatban dolgozó két intézmény 1964. január l-jével egyesült a most már az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat rövidítését jelentő ERŐTERV néven. Ismeretes, hogy a második világháborúban már meglévő erőműveink súlyos károkat szenvedtek, a még amúgy is gyér, és egységes koncepció nélkül létesített villamos hálózatunk pedig jórészt megsemmisült. Ezeket a károkat az újjáépítés hároméves terve keretében lényegében sikerült helyreállítani. A két fiatal tervező intézmény így minden energiájával az új létesítmények tervezésére koncentrálhatott. Már ebben az időszakban kamatozott az ERŐTERV-nek az a törekvése, hogy az energetika elismert, neves hazai művelői mellé utánpótlásként a szakmailag legjobban felkészült, ígéretes fiatal szakembereket igyekezett összegyűjteni, akiknek külön tanfolyamokon nyújtott lehetőséget a specializálódásra mindaddig, amíg a műegyetemi reform nyomán a még fiatalabb, kiválasztott szakemberek már kellő elméleti ismeretekkel felvértezve kezdhették meg a gyakorlati erőmű- és hálózattervezést. Szívós munkával sikerült elérni, hogy a fokozatosan erősödő gépipari háttérre támaszkodva az ERŐTERV egyre korszerűbb létesítmények tervezésére vállalkozhassék. Az első évtizednek, tehát az Ötvenes éveknek ezt a világszínvonalhoz való felzárkózási folyamatát olyan, hazánk legszélesebb közvéleménye számára ismertté vált nagy létesítmények jellemezték, mint az inotai November 7. Erőmű, a Dunai Vasmű hőerőműve, a Sajó-völgyi szénbányák energetikai szenét értékesítő Borsodi Hőerőmű, a felső Tisza vidék és Észak-Tiszántúl fejlődésbeni elmaradásának felszámolásában fontos szerepet játszó Tiszapalkonyai Erőmű, majd a Dunántúl egy-egy meghatározott energetikai szénbázisára telepített Pécs I-II. Hőerőmű, az Ajkai Erőmű nagybővítése, és az Oroszlányi Hőerőmű. Egységes koncepció alapján kiépült a 120 kV-os országos kooperációs alaphálózat, az első, impozáns 120 kV-os Duna-átfeszítésekkel. Az összehangolt terv szerint készült létesítmények lehetővé tették, hogy az Országos Villamos TehereELEKTROTECHNIKA
Villamos energia losztóból központilag irányítottan mindezek a létesítmények gazdaságos teherelosztással, hazánk mindenkori energiahordozó helyzetét és az együttműködő erőművek pillanatnyi állapotát egyaránt figyelembe véve legyenek üzemeltethetők. A nagy erőművek és hálózatok technológiai tervezése mellett az ERŐTERV igen nagy szellemi energiát fektetett az erőművek és hálózatok — mint rendszerek — gazdaságossági kérdéseinek vizsgálatába. Az ötvenes évek ortodox gazdasági tézisei szerint a kamat a kapitalista termelési viszonyoknak azokkal együtt elhalásra ítélt jellegzetessége, ami a szocializmus körülményei között értelmét veszti. Ebből eredően a gazdasági összehasonlításba vont változatok közül mindig a legdrágább, nagy beruházásigényűek mutatkoztak előnyösnek, gyakran a józan észnek is szemmel láthatólag ellentmondva. Az ERŐTERV által kialakított módszertannak sikerült a beruházás kamatterheit korrektül figyelembe vennie, az ortodox felfogást „időszerűségi vizsgálatokkal" megkerülve és kijátszva. A későbbiekben -— már virágnyelv nélkül alkalmazva — az ERŐTERV-féle számítástechnika lett az iparág beruházási döntéseinek alapja. Fennállásának második évtizede, tehát a hatvanas évek elején az ERŐTERV már világszínvonalú megoldások tervezésére vállalkozhatott. Ezt a világszínvonalhoz való teljes felzárkózást a Dunamenti Hőerőmű tervezése jelentette. A számítások kimutatták, hogy a szovjet import kőolaj feldolgozására létesülő százhalombattai finomító mintegy 600 MW erőműkapacitás számára elegendő, más célra nem gazdaságos nehéz fűtőolajat fog szolgáltatni. Ennek az erőmű-kapacitásnak a nagyságát az érzékelteti, hogy a második világháború idején hazánk valamennyi erőművének összes beépített teljesítőképessége ennek felét sem érte el. A Dunamenti Hőerőmű építészeti kialakítása gyökeresen eltért a korábbiakétól. A zárt kazánház helyett a gőzkazánok itt épület nélküli, szabadtéri kivitelűek, a turbinákat pedig a korábbi összefüggő gépcsarnok helyett könnyűszerkezetű egyedi „sátrak" védik az időjárás viszontagságaitól. Ez — a klimatikus viszonyokat is figyelembe véve — Európában úttörő vállalkozás volt, és mind technológiai, mind pedig esztétikai megoldása általános nemzetközi elismerésben részesült. A gazdaságos nagy erőművi egységek bevezetését világszerte sokáig hátráltatta, hogy a kazánokat csak kis egységteljesítményre lehetett szerkeszteni, így egy-egy gőzturbinához több gőzkazán tartozott, a villamos terminológiából ismert gyűjtősínes kapcsolásban. Az ERŐTERV első évtizedének erőművei zömmel még ilyen rendszerben épültek. A kazántechnika fejlődésével lehetővé vált a 100, 150, 200 MW és még nagyobb erőművi egységek alkalmazása tiszta blokk-kapcsolással. Ennek révén elhárultak azok a szabályozástechnikai nehézségek is, amelyek az elméletileg már régóta ismeretes, a gazdaságosságot fokozó gőz-újrahevítés bevezetését késleltették. A Dunamenti Hőerőművel nyitotta meg az ERŐTERV a villamosenergia-ellátásunk mai bázisát képező nagy, újrahevítéses blokkerőművek sorozatát. A hatvanas évek közepén lépett üzembe egy új, korszerű, 100 MW-os blokk a régi Bánhi2000. 93. évfolyam 1. szám
dai Erőmű bővítéseként, majd a hatvanas évek második felében a gyöngyösvisontai, semmi más célra nem alkalmas lignit felhasználására létesült az akkori nevén Gagarin, mai nevén Mátrai Erőmű 100 és 200 MW-os egységekkel. Ez a sorozat a hetvenes években a Dunamenti Hőerőmű bővítésével (aminek révén az erőmű csaknem 2000 MW-nyi kapacitással Európa egyik legnagyobb villamos energia forrásává épült ki) folytatódott, majd a 4 azonos, 215 MW-os blokkból álló Tiszai Hőerőművel, amely a Dunamenti Hőerőmű koncepciójáéhoz hasonlóan a Tiszai Olajfinomítótól érkező nehéz főtőolajat értékesíti. Ennek tervezése során — már a hetvenes évek elején — a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb súlyt kaptak a környezetvédelmi szempontok. A levegőtisztasági előírások betartása érdekében pl. — tekintettel a már meglévő borsodifelsőtiszai vegyipari koncentráció nagy háttérszennyezésére — 250 m magas kéményt kellett tervezni. A Vállalat tervei alapján 1965 és 1980 között a magyar villamosenergia rendszerben összesen 19 korszerű, újrahevítéses hőerőművi blokk létesült, 3500 MW névleges összteljesítőképességgel. Ezek zöme — a Paksi Atomerőmű blokkjai mellett — mai is a rendszer fő tartópilléreit képezi. A hatvanas évek minőségi ugrását hálózati vonalon a 400 kV-os alaphálózat kiépítésének megkezdése jelentette. Az ERŐTERV tervei alapján létesült első 400 kV-os vezeték a Szovjetunióból érkező import villamos energiát szállította Budapest körzetébe, a Gödi Alállomásba. Határozat született, hogy az együttműködő alaphálózat funkcióját korábban betöltő 120 kV-os rendszer fokozatosan főelosztó hálózattá alakul, s a lényegesen nagyobb teljesítmények forgalmazására alkalmas, ráépülő új alaphálózatot 400 kV-os feszültségen kell kiépíteni. Ennek az új alaphálózatnak a továbbtervezése és építése jelenleg is folyamatban van. Az ERŐTERV első két évtizedét a fentiekből láthatóan erőművi vonalon egységesen a nagy közhasznú, ásványi tüzelőanyagokat felhasználó gőzerőművek, a hálózatok területén pedig a hazai alaphálózat folyamatos tervezése jellemezte. A
15
Villamos energia hetvenes évekre a viszonyok bonyolultabbakká váltak, és mind a megtervezendő objektumok, mind az alkalmazandó munkamódszerek tekintetében újszerű követelményeket támasztottak. Csak a legkorszerűbb világszínvonal maradt most már magától értetődő alapkövetelmény. Bár időrendben nem elsőként jelentkezett, napjainkig kisugárzó következményekkel járónak az 1973-ban kirobbant olajkrízis bizonyult, ami az energetikusokat világszerte a távlati erőmű-fejlesztési stratégiák mélyreható átértékelésére kényszerítette. Az olajtüzelésű erőművek további létesítését mindenütt törölték a tervekből, így hazánkban is. Bár ezt a hatvanas évek vége felé nyilvánvalóan nem lehetett előre látni, már akkor bizonyos volt, hogy az ERŐTERV tevékenységét a korábbiaktól lényegesen eltérő erőműtípusok és hálózati megoldások tervezésére is ki kell terjeszteni. Az egyik új feladat az első hazai atomerőmű már korábban elhatározott létesítésével íuggött szorosan össze. Az atomerőművet ugyanis — igen nagy beruházási, viszont csekély üzemköltsége miatt — a lehető legnagyobb terheléssel kell üzemben tartani, így nem rendelkezik teljesítménytartalékkal a napi fogyasztói csúcsok ellátására. Ezt a feladatot más erőműveknek kell ellátniuk. Az ilyen problémák megoldására az energetika már korábban kifejlesztette a megfelelő erőműtípusokat, a különféle csúcs erőműveket. A szóbajövő típusok közül — elsősorban rövid létesítési ideje miatt — a gázturbinás csúcserőműre esett az iparág választása. Ennek megfelelően tervezte meg az ERŐTERV először a Kelenföldi Erőmű területén létesített 36 MW-os gázturbinablokkot, majd az inotai November 7. Erőmű mellé telepített két, egyenként 100 MW-os gázturbina blokkból álló csúcs erőművet. Ez a két gépegység a világon a második, illetve harmadik ilyen nagyteljesítményű egységként kezdte meg működését. A hetvenes években az ERŐTERV hálózattervezése is a világ élvonalába került. A távlati vizsgálatokból kitűnt, hogy a hetvenes évek második felében, az olajerőmű program kényszerű felhagyását követő időszakban a hazai villamosenergia-igények növekedését leggazdaságosabban a szovjet villamos energia-import növelésével lehetett késedelem nélkül követni. A szükséges, 2000 MWig terjedő teljesítmény behozatalára azonban a 400 kV-os feszültségszint már nem volt alkalmas, így került sor Kanada, a Szovjetunió és az Egyesült Allamok után a világon negyedikként a hazánk területén az országhatártól az albertirsai fogadóállomásig mintegy 270 km hosszúságban húzódó 750 kV feszültségű kooperációs távvezeték megtervezésére. A nyolcvanas években hazánk villamosenergia-fogyasztásának közel egyötödét ez az összeköttetés fedezte. Az ERŐTERV és a HÁTERV tervei alapján létesült Magyarország teljes nagyfeszültségű alaphálózata. 1997 végén — a 750 kV-os vezetéken kívül — 1657 km nyomvonalhosszú 400 kV-os, és 1200 km-nyi 220 kV-os háromfázisú vezeték volt üzemben, a mintegy 7000 km hosszú, ugyancsak a cég, illetve jogelődjei által tervezett 120 kV-os főelosztóhálózat mellett. 16
A 400 kV-os alaphálózat folyamatos tervezése kapcsán az akkori iparfejlesztési politika által támogatott SF 6 szigetelésű berendezések hazai bevezetésében az ERŐTERV úttörő munkát végzett a másfél megszakítós kapcsolásnak megfelelő elrendezés kialakításával. Tevékenységét az ERŐTERV a hetvenes években új szakterületre terjesztette ki, hazánk első atomerőművének tervezésével. Bár a Paksi Atomerőmű primerkörét, a hozzá közvetlenül csatlakozó villamosenergia-termelő gőzkörfolyamattal együtt a kijevi Tyeploelektroprojekt tervezte, az erőmű telepítési terve, majd a tervezés során növekvő részarányban a kerítésen belüli minden egyéb létesítmény megtervezése az ERŐTERV feladata lett. Kiemelendő ezek közül a — részben altervezők bevonásával megtervezett — teljes belső és külső sugárvédelmi rendszer, ami az erőmüvet ma is Európa egyik legbiztonságosabbnak minősített atomenergetikai létesítményévé avatja. Ugyancsak a hetvenes évek fejleménye, hogy a villamos hálózatok, mint primer tenderek fejlesztése mellett egyre nagyobb teret nyertek az üzemvitelt támogató számítástechnikai és informatikai rendszerek. Az ERŐTERV ezek hazai fejlesztésében, tervezésében és megvalósításában is fontos szerepet játszott, illetve játszik. Az olajválság hazánk villamosenergia-igényén, illetve ennek távlati kielégítési lehetőségein mély nyomot hagyott. A nyolcvanas évek elejétől mutatkozó pangás nyomán félre kellett tenni a Paksi Atomerőmű 1000 MW-os blokkokkal való bővítésére vonatkozó munkákat. Ugyanerre a sorsra jutott az az új szénerőmű is, amelynek megtervezését az ERŐTERV — az iparág felső vezetésében kialakult mélyreható viták után — végül is Bicske telephellyel, új bányák nyitása mellett a dunántúli barnaszeneket öszegyűjtő szénállátási koncepcióval kapta feladatául. A villamosenergia-igények növekedése a nyolcvanas évek második felére megállt. Utána az igény csökkenni kezdett, majd a gazdasági rendszerváltással Összefüggésben 1991—92-ben meredeken (6—6%-ot) zuhant, és csak 1993-tól növekszik ismét, de 1998-ig az 1986. évi értéket sem érte még el.
ELEKTROTECHNIKA
Villamos energia Az 1990-nel kezdődő gazdasági rendszerváltás az ipar, köztük a villamosenergia-iparág helyzetét, kapcsolatrendszerét és működési mechanizmusát alaposan átrendezte. 1991. december 31-ével vállalatunk is állami tulajdonú részvénytársasággá alakult át, ETV-ERŐTERV Rt. néven. Az 1950 körül alapított szakosított tervező intézetek monopolhelyzete megszűnt. Az ERŐTERV sem hivatalból kapta már meg valamely új energetikai létesítmény tervezési feladatát, hanem versenyhelyzetből tett ajánlata alapján. Ez a profil bővítését is igényelte, mind „horizontálisan", tehát a tevékenységnek új szakterületekre való kiterjesztésével, főleg azonban „mélységben", a tisztán tervezői munka mellett a vállalkozói jelleg alapos megerősítésével. Ennek figyelembevételével került sor már 1990 végén a vállalat szervezeti struktúrájának lényeges átalakítására, a hierarchia szintek számának csökkentésére, az elmaradó nagy állami megrendelések helyetti kisebb volumenű feladatok kezeléséhez szükséges nagyobb mozgékonyság érdekében. A gazdasági pangás nyomán az ERŐTERV nyolcvanas évekbeli 800 fő körüli létszáma mintegy felére csökkent 1993-ig, amikor is beállt az azóta csak „szokványosan" ingadozó valamivel 400 fő alatti számértékre. 1994 őszén az alapításunk óta használt Széchenyi rkp. 3. alatti otthonunkból jelenlegi helyünkre, az Angyal u. 1—3-ba költöztünk. Új, modern székházunk a déli körzeteiben erőteljesen fejlődő főváros hangsúlyos pontján fekszik, mindenfajta járművel jól megközelíthetöen. 1995 végén sorsunkat ismét hosszú távon meghatározó eseményre került sor. Az állami tulajdonú hazai cégek privatizációs folyamata keretében az ERŐTERV részvényeinek többségét a finn IVO International OY vásárolta meg. Ezzel cégünk része lett egy tőkeerős, tevékenységével lényegében az egész földgömbön jelen lévő világcégnek. Együttműködésünk harmonikus, kiindulva a közös érdekekből, amit a világcég, illetve a helyi viszonyokhoz és hagyományokhoz erősebben kötődő „leányvállalat" szempontjainak kölcsönös megértése és tiszteletben tartása is szolgál. Az ERŐTERV jelenlegi munkáját elsősorban az évtized elejei operációból csak fokozatosan magához térő magyar nemzetgazdaság viszonyai határozzák meg. A magyar villamosenergia-rendszer tipikus új elemei a 150—300 MW teljesítménytartományba eső gáz-gőz összetett körfolyamatú blokkok lesznek. Az ERŐTERV már ennek jegyében tervezte meg pl. a Kelenföldi Erőmű gázturbinás rekonstrukcióját és a Dunamenti Erőmű összetett körfolyamatú Gl és G2 blokkját. Hálózati vonatkozásban befejezéshez közeledik a többszörösen hurkolt 400 kV-os alaphálózat kiépítése nagyon korszerű, új technológiájú alállomási berendezésekkel. A nyugat-európai UCPTE rendszerhez való csatlakozásunk ugyanakkor új, nagyfeszültségű rendszerközi vezetékek tervezését igényli. Épül a hévízi alállomás és az országhatár közötti, a határ közelében Horvátország illetve Szlovénia felé ágazó rendszerközi vezeték, amelynek „horvát ága" várhatólag még ez évben üzembe kerül. Nagy jelentőségű volt 1996-ban cégünk számára az ISO 9001 szerinti minőségi tanúsítvány megszerzése. Joggal vagyunk büszkék, hogy az IQNet szervezet keretében regisztrált, minőségi tanúsítvánnyal rendelkező, az egész világon mintegy 100.000 cég közül az ERŐTERV egyike volt az 1998. október 6-án, Torontóban kitüntetett, kiemelkedő teljesítményt nyújtó 50 cégnek. Ehhez 2000. 93. évfolyam 1. szám
ETV-liRÖTERV székháza
hozzájárult az is, hogy mérnöki munkánkat és ügyvitelünket nagyon korszerű informatikai rendszerek támogatják. Jóllehet a piacgazdaságot a munkaerő élénk mozgása jellemzi, nem tartjuk korszerűtlennek, hogy munkatársaink, specialistáinkjelentős része 10,20,30 éve az ERŐTERV-ben dolgozik, nem kevesüknek ez az első és azóta egyetlen munkahelye. Jövőre ünnepeljük fennállásunk 50. évfordulóját. Szeretnénk igazi örömünnepet ülni, többek között a mai sikereinket megalapozó, még elérhető „alapító atyák (és anyák)", meg a többi, néha egy teljes élet munkáját nálunk töltő nyugdíjas volt kollégánk meghívásával. Szeretnénk nemzetgazdaságunk energetikai pilléreként a még be nem látható évtizedekben is országunk rendelkezésére állni.
Hirdetés
17
Egyesületi élet
Az 1999. évi díjazottak Elektrotechnika nagydíj
Bláthy díj
Barki Kálmán 1930-ban született Acsádon (Vas m.). 1949-ben a BME Gépészmérnöki Karán kezdte meg egyetemi tanulmányait. A Villamosmérnöki Kar létrehozásakor 1950-ben került át a Villamosmérnöki Karra, ahol 1953-ban szerzett oklevelet. A BME Villamosgépek Üzemtana Tanszéken 1953-ban lépett munkába tanársegédként. 1954—66-ig az EVIG Villamos Kismotorgyár (Dinamó Vifogy) próbatermének vezetője, 1966-7l-ig termelési főmérnöke, 1971—79-ig gyárvezető főmérnöke, 1979—90-ig az EVIG Egyesült Villamos gépgyár vezérigazgatója. 1956—72-ig félállású tanársegédként a BME Különleges Villamosgépek, majd az Automatizálási Tanszéken dolgozott. 1972—87 között oktatói munkáját meghívott előadóként folytatta. Az egyetemen 1966—87 években a "Vezérléstechnika" tárgyat adta elő. Szakmai tevékenysége elsősorban a villamosgépgyártás területére terjedt ki. Részt vett az aszinkronmotor-sorozat fejlesztésében, a nagysorozatú gyártás kialakításában. Több gyártóberendezés vezérlését tervezte és helyezte üzembe (különböző munkaszalagok, célberendezések, impregnáló ciklus automatikus vezérlése). Gyárvezető főmérnökként az EVIG Villamos Kismotorgyár rekonstrukciójának előkészítését és megvalósítását irányította, amelynek eredményeként a magyar villamosgépgyártó-ipar legkorszerűbb gyárává vált. Vezérigazgatói működése alatt a műszaki fejlesztés, a gyártmány- és gyártásfejlesztés fellendült. A vállalat fő profilját alkotó közép- és nagyteljesítményű forgógépek gyártására kialakult az NC-géppark, automatizált gépsorok léptek működésbe. A gyártmányfejlesztések eredményeit a szerszámgéphajtástól az atomerőművi kazettaátrakó mikroprocesszoros vezérléséig a BNV nagydíjai is fémjelzik. Az iparban kifejtett munkája mellett eredményesen vett részt a tanszéki tárgyak oktatási anyagának összeállításábanjegyzetek írásában, laboratóriumi munkában. Társszerzője a Dr. Csáki—Barki—Dr. Ganszky—Ipsits: Ipari elektronika, Dr. Csáki—Barki: Vezérléstechnika, Dr. Szalay József: Folyamatirányító rendszerek, Dr. Csáki: Irányítástechnikai kézikönyv szakkönyveknek, kilenc egyetemi jegyzetnek. 1977-től c. egyetemi docens. A Magyar Gazdasági Kamara Elektrotechnikai Tagozatának elnöke 1983—90 között, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára 1985—90-ben, alelnöke 1990—92-ben, az Elektrotechnikai Alapítvány kuratóriumának elnöke 1992-től, az Elektrotechnika főszerkesztő helyettese 1998-tól. Szakmai tevékenységét 1973-ban Munka Érdemrend ezüst, 1984-ben Munka Érdemrend arany, 1989-ben Eötvös Lóránddíj kitüntetéssel ismerték el. 1990. december l-jével az EVIG vezérigazgatójaként ment nyugdíjba.
Dervarics Attila 1975-ben lépett be a DÉMÁSZ-hoz villamos mérnökként. 1975-ben tagja lett a MEE-nek. A szakszolgálati tevékenységen belül jelentős műszaki megoldások kidolgozását és alkalmazásba vételét teremtette meg. Két kiemelkedő szabadalma van, az egyik egy közép- és kisfeszültségű elosztó hálózat figyelőrendszerének rendszertechnikai kidolgozása, a másik a középfeszültségű hálózatok zérussorrendü kapacitásának meghatározása. Tevékenységéhez fűződik a műszaki tervezés OMEGACAD rendszer továbbfejlesztése és számtalan új műszaki megoldás elterjesztése. Jelentős műszaki tevékenysége és szervező készsége alapján több műszaki vezetőbeosztást töltött be a DÉMÁSZ Rt-nél, ahol jelenleg vezérigazgató. Belépése után aktívan kapcsolódott be a MEE szervezeti életébe, ahol a 100 éves villamosenergiaszolgáltatás meghatározó dokumentumainak összegyűjtésében és kiadásában tevékenyen részt vett. Jelentős szerepe volt az 1995. évben Szegeden megrendezett MEE Vándorgyűlés sikerében. Az eddigi tevékenysége jelentősen hozzájárult az egyesület működésének fenntartásához, működésének teljesebbé tételéhez.
IS
Schmalz József 1936. április 13-án Bellyén született (Baranya megye, jelenleg Horvátországhoz tartozik). Pécsett a 19. sz. Gépipari Technikumban 1955-ben érettségizett, Villamosgépgyártó Szakon. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1966-ban szerzett villamosmérnöki oklevelet. A DÉDÁSZ Vállalat Pécsi Üzletigazgatóság, Pécsi Üzemvezetőségére 1955. július l-jén beosztott szerelőként lépett be. Pályája kezdetén volt villanyszerelő, rajzoló, műszerész és 1962-ben lett a Hitelesítő Állomás vezetője. A Villamos Üzem Osztály megszervezésekor a laboratóriumok vezetője lett, ahol szakmailag sokat fejlődött a nagy elméleti felkészültséget igénylő gyakorlati feladatok megoldásánál. Jól felkészült és fegyelmezett kollégákat sikerült munkatársaknak megnyerni. Főmérnök 1967-ben lett a Pécsi Üzletigazgatóságon. Ismeretei a gyakorlati munkaszervezés terén gyarapodtak. A Mecseki Szénbányák 35 kV-os vezetéke, amely nagyon nehéz terepen épült, a legkiemelkedőbb feladatnak minősíthető. Feladatait képezte az Üzletigazgatóságon az üzemeltetés és hálózatépítés irányítása, a fogyasztói ellátás biztosítása. Üzemviteli osztályvezető a Vállalat Központi Igazgatóságán 1969. július l-jétől.
ELEKTROTECHNIKA
Egyesületi élet Irányításával és közreműködésével sok jelentős munkát végeztek az állóeszköz fenntartás, a gépjármű szakterületen. A főosztályi szervezetben a Feszültség Alatti Munkavégzés Fejlesztési Osztályát szervezték meg. Korábban előtanulmányokat folytattak már és ezen az alapon alakult ki a közép és kisfeszültségű FAM technológia. Tevékenységük nemzetközi elismerést szerzett. A legjelentősebb a technológia elterjesztése és bővítése a kanadai KÖF módszer átvételével. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben fiatal korától kezdve folyamatosan dolgozik. Hosszú pályafutása alatt többször volt a vezetőség tagja és vezetett munkabizottságokat. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Baranya megyei szervezetének több cikluson keresztül volt vezetőségi tagja, jelenleg is az, képviselve a MEE tagságot. Különböző szakmai munkabizottságokban is rendszeresen dolgozik.
Kandó díj Dr. Bánfai György 1925-ben született. 1948-ban gépészmérnöki B tagozatos (villamosmérnöki) oklevelet szerzett. 1973-ban szakmérnöki oklevelet, majd 1982-ben egyetemi doktori címet kapott. 1948 óta tevékenykedik a villamos energia-iparban különböző munkaterületeken (falu- és mezőgazdaság villamosítás, alaphálózat beruházás, fejlesztés és üzemvitel). Beosztásai: önálló mérnök, osztályvezető, főosztályvezető és műszaki vezérigazgató helyettes. Jelenleg az OVIT FB tagja. 1989-től a BME Villamosmüvek Tanszékén tudományos munkatársként oktat korszerű technikák a VER tárgykörben. Az évek folyamán a MEE több munkabizottságában (hálózat, távvezeték, transzformátor, környezetvédelem) és a MSZH néhány szabvány előkészítő bizottságában (kapcsolóberendezések, szabadvezetékek, szakszótár) vett részt. Tagja a szakdolgozatokat és diplomamunkákat díjazó bizottságnak. 1986-ban Verebély, 1989-ben Eötvös díjjal tüntették ki. Szerzője illetve társszerzője néhány könyvnek (távvezetékek, hálózati karbantartás, környezetvédelem) és több hazai és külföldi folyóiratban, közleményben (Elektrotechnika, Cigré, IEEE) megjelent cikknek (SF6 tokozott berendezések, vezérelt kapcsolás, szabadvezetékek, alállomások, túlfeszültség korlátozás) és egyetemi tanulmánynak (kapcsolási tranziensek és korlátozásuk).
Burgony László Hernádnémetiben született 1930. szeptember 16-án. Középiskolai tanulmányait Beregszász és Sátoraljaújhely gimnáziumaiban folytatta — majd brutálisar kényszerű megszakítás után — 1955-ber Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1960-ban villamosmérnöki, majd 1966-ban gazdasági mérnöki diplo2000. 93. évfolyam 1. szám
mát szerzett. 1960-tól az ÉMÁSZ V. Salgótarjáni Üzletigazgatóságán üzemmérnöki, létesítmény tervezői munkakörben dolgozott. 1962-től Miskolcon a városi hálózatok távlati fejlesztési, közvilágítás korszerűsítési feladataival foglalkozott, később a vállalati szervezetfejlesztés előkészítési, szervezési területén kapott megbízást. 1967-től az akkor megalakított Sárospataki Üzemigazgatóság üzemigazgatója, 1972-től az ÉMÁSZ Vállalat főmérnöke, majd műszaki vezérigazgató helyettese. A szakterületi feladatok a térségben minden korábbinál magasabban növekvő energia igények kielégítéséhez kapcsolódtak. Ezek közül az új 120/középfeszültségű alállomások létesítése, a meglévők rekonstukciója igényelt és jelentett új kihívást. Jelentős műszaki fejlesztési eredmény, hogy az elosztó vállalatok közül az ÉMÁSZ V.-nál elsőként üzembe helyezték a vállalat teljes ellátási területét lefedő elosztóhálózati folyamatirányító, telemechanizációs rendszert, a korszerű hangfrekvenciás körvezérlést. A MEE tagja 1960-tól. A helyi csoportnál különböző tanfolyamokon, alkalmi rendezvényeken mint felkért előadó szerepelt. Az 1962. évben a MEE újjáalakult Világítástechnikai Szakbizottságának, 1967-től a Miskolci Szervezet Vezetőségének tagja. 1969-től 1972-ig a MEE Sárospataki Szervezetének alapító, első elnöke. 1981-ben a MEE Országos Elnökség tagja. Az Egyesület életében a helyi, a regionális rendezvények és az országos vándorgyűlések felkért előadója. Szakirodalmi tevékenysége a "Villamosság"-ban megjelent publikációk a munkahelyén folyamatban lévő és megvalósult fejlesztési eredményeit ismertetik: a biztonságtechnikai, ergonómiai feladatok, az elosztóhálózati folyamatirányítást, telemechanizációt, a helikopteres távvezeték építési technológiát és a fogyasztói energiagazdálkodás szabályozási, ellenőrzési lehetőségeit. Az Egyesületi élethez kapcsolódó tevékenysége, a technika történeti kérdésekkel való foglalkozás. Az 1969. évi elnök-titkári értekezleten (Sárospatak-Kőkapu) az Elektrotechnikai Múzeum létrehozásával kapcsolatos állásfoglalás, határozat előkészítésének kezdeményező résztvevője. Ezt követően a megalakult MEE Technikatörténeti Bizottság tagja. A MEE MISKOLCI Szervezet nyugdíjas klub vezetője, az Országos Elnökség mellett működő nyugdíjasok Bizottsága elnökségének, és a MEE Centenáriumi Előkészítő Bizottság tagja. A jubileumi évforduló alkalmára a Miskolci Szervezet 50 éves történetének megírására alakult munkabizottság vezetője. Horváth Károly 1939. április 22-én született Medgye segyházán. A Műszaki Egyetemen 1962 ben végzett és a Békéscsabai Üzletigaz gatóság dolgozója lett. Feladatai végig az üzemviteli terület hez kötötték. Dolgozott beosztott mér nökként, volt a szakszolgálati csopor vezetője, üzemviteli csoportvezető, maj< üzemviteli osztályvezető, 1991 óta fő mérnök. Az egyesületi munkába 1963-ban a (a Békéscsabai Szervezet megalakulásakor)kapcsolódott be. 1963 óta különböző területeken végzeti munkát. Különösen nagy szerepet vállalt az oktatásban. Szervezte a szakmai továbbképző tanfolyamokat, amelyeken előadóként is részt vett. 19
Egyesületi élet 1992-ben KANDÓ díjat kapott. 1980-ban a Békéscsabai Szervezet elnökének, 1985-től titkárnak, majd 1997-től újra elnöknek választották. Mérai József 1937-ben született Gyöngyössolymoson. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1956—61 között végezte a tanulmányait. 1961-ben szerzett oklevelet a Villamosmérnöki kar erősáramú szakán. 1979—81 között elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karán indított Energiagazdálkodási Gazdasági mérnöki szakot. A villamosmérnöki oklevél megszerzése után 1961-ben a Pécsi Szénbányászati Trösztnél kezdett el dolgozni. Majd jogutódjánál a Mecseki Szénbányászati Trösztnél dolgozott 1993-ig. A bánya- erőmű összevonás után a Pécsi Erőmű Rt Műszaki Igazgatóságára került, ahol egészen nyugdíjaztatásáig dolgozott 1998. április 30-ig. Szakmai tevékenységet vállalaton belüli igények alapján, illetve országos szinten szervezett szakbizottságokban végzett szerteágazó témakörökben. Pl.: — A magyar bányászatban alkalmazott nagyteljesítményű — sűrített levegőt termelő — kompresszorok műszaki paramétereinek összehasonlító értékelése és javaslattétel tipizálásra. — Az "Általános Bányászati Biztonsági Szabályzat" (ÁBBSZ) villamos fejezeteinek átdolgozása. (Magyar Bányászati Hivatal megbízása alapján.) — A magyar bányászatban használt villamos kézi műszerek alkalmazhatóságának vizsgálata az ÁBBSZ előírásainak figyelembevételével. Tipizálási javaslat készítése. — Bányavilágítás létesítés műszaki és biztonsági feltételeinek vizsgálata gázkitörés veszélyes bányatérségben és fejtésekben. — Gázkitörés veszélyes munkahelyeken villamos energia alkalmazás lehetőségének vizsgálata. Energiagazdálkodás területén: Pl.: — Energiagazdálkodási rendszer létesítése mikroprocesszoros DATA WATT berendezés felhasználásával. — Bányában használt vegyes hajtású (villamos, sűrített levegős) légcsőszellőztetők teljes cseréje jobb hatásfokú gépekre. — Kompresszortelepek dugattyús gépeinek cseréje jobb hatásfokú, korszerű, zajvédelemmel ellátott csavarkompresszorokra. Egyesületi tevékenysége: A HEE Pécsi Területi Szervezet-nek 1974-től tagja. A nyolcvanas évek elején létrehozták a Bányavillamosítási Szakosztályt a szén- és uránbányáknál dolgozó MEE tagok részére, amelynek társvezetője volt. Az igen aktívan működő szakosztály 1994-ben a bányászat felszámolása miatt megszűnt. A Mecseki Szénbányák LIÁSZ KLUB vezetőségi tagja volt és évente több rendezvényt szervezett a MEE Területi szervezettel közösen, a KLUB többlet pénzügyi lehetőségeinek igénybevételével. A bányavillamosítással foglalkozó régebbi MEE Pécsi Vándorgyűlés-nek egyik szervezője volt.
20
1988—91 között a Területi Szervezet vezetősége mellett működő Tanácsadó Testület tagja volt. 1994-től a Hőerőmű üzemi csoport és a Területi Szervezet munkáját segíti (pl.: üzemi, illetve országos küldött, jelölőbizottsági tag). Jelenleg az "Elektrotechnika Nagyjai" alapítvány kuratóriumának tagja.
Csáki-díj Molnár Csaba Ötven éves, okleveles villamosmérnök, okleveles energetikai gazdaságmérnök. 1973-ban, majd 1984-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Első munkahelyén a DÉDÁSZ-nál dolgozott 26 évig, jelenleg a GEDOS Hungária munkatársa, a műszaki alkalmazások osztályt vezeti. 1973 óta a MEE Pécsi Szervezetének vezetőségi tagja, korábban néhány évig elnökhelyettese volt. A DÉDÁSZ-nál 1973-tól védelemautomatika üzembe helyező, (1976-tól részlegvezető) alállomási és üzemzavar elhárítást gyakorlatot szerzett. Részt vett a 70-es évek dinamikus alállomási és hálózatfejlesztési projektjeiben, a védelembeállítási számításokban. 1979-től tíz évig a Pécsi Körzeti Diszpécser Szolgálatot vezette, ahol üzemirányítási, hálózati és alállomási problémákkal foglalkozott, mindvégig megtartva számítógépes megoldások iránti érdeklődését. Szakmai vezetésével kezdődött el a DÉDÁSZ telemechanika és hangfrekvenciás központi vezérlési rendszerének kiépítése. 1989-től a Műszaki Fejlesztési Főosztályt vezette, ahol feladata a műszaki stratégiai és távlati hálózattervezés típus- és alállomási kiviteli tervezés, valamint műszaki informatikai fejlesztések irányítása volt. 1991-ben munkatársaival először készítették el a DÉDÁSZ középfeszültésgű hálózatának középtávú adaptív hálózatfejlesztési tervét a teljes hálózat sok variációs hálózatszámításával alátámasztva. 1997-től ez a rendszer lett az alapja a DÉDÁSZ jelenlegi SICAD alapokon nyugvó GETIS földrajzi, műszaki információs rendszer alkalmazásának. 1993-tól a DÉDÁSZ üzemeltetési tervezési rendszerét irányította, ahol kialakították a normatív költség- és munka-tervezés rendszerét, amelyet mai is követ a társaság. 1998-tól a Műszaki dokumentációs osztályt vezette, ahol a földrajzi, műszaki információs rendszer, a tárgyi eszköz nyilvántartás korszerűsítése és az alállomási tervezés korszerűsítését végezték. Részben az itt megkezdett munkát folytatja az átszervezés után megalakult GEDOS Hungáriában a Bayernwerk csoport számára. A MEE tagjaként évek óta aktívan vesz részt a pécsi szervezet munkájában, így részben a helyi szervezetben, de több alkalommal a vándorgyűléseken is tartott előadást, legutóbb az 1998. évi vándorgyűlésen. 1988 óta a MEE szakértője, több munkabizottságban vett rész. A MEE által is támogatott német nyelvtanfolyamon is szerzett német nyelvtudása révén részt vett munkahelye és a Pécsi szervezet nemzetközi kapcsolatainak építésében és fenntartásában. Mindig szívesen dolgoELEKTROTECHNIKA
Egyesületi élet zott fiatal munkatársakkal, akik közül ma már sokan töltenek be vezető munkaköröket.
Liska-díj Selmeczi Gyula 1928-ban Földeákon született. Egyetemi tanulmányait a BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán 1952-ben fejezte be. Első munkahelye az EVIG egyik jogelődje a Villamosgép- és Kábelgyár volt. Szerkesztő-mérnökként kezdte, majd gépszámítással foglalkozott. Az EVIG megalakulása (1963) után osztályvezető, később a Forgógépfejlesztés főosztályvezetője volt. 1982-től nyugállományba vonulásáig — 1989-ig — műszaki szaktanácsadóként dolgozott. Mint nyugdíjas jelenleg is az EVIG-ben dolgozik. Szakmai tevékenysége főleg a villamos forgógépek tervezéséhez és hajtástechnikai alkalmazásaihoz kapcsolódott. Részt vett több új aszinkron motor kifejlesztésében, felvonómotor, darumotor és nagyfeszültségű motor tervezésében. Villamos forgógépek beépített hővédelme témában nemzetközi együttműködés keretében végzett kutatómunkában a koordinátor feladatát látta el. Villamos gépek tekercselésére több újítása és elfogadott szabadalma van. Számos országos és üzemi szabvány kidolgozásban vett részt. Közreműködött gyártmány-katalógusok és zsebkönyvek elkészítésében. Munkája elismeréseként több alkalommal kapott különböző kitüntetést. 1968 és 1995 között a BME Villamosgépek Tanszéken mellékfoglalkozású adjunktusként részt vett a villamosmérnökképzésben. A MEE-nek 1952 óta tagja és tagja volt az EVIG üzemi szervezet vezetőségének is. Aktív munkát végzett a Villamos Forgógépek Munkabizottságban. Főleg két témakörrel foglalkozott kiemelten: a villamos forgógépek beépített hővédelme és a villamos gépek kiválasztása. E témakörökben a MEE vándorgyűlésein előadást is tartott. Több cikke jelent meg az Elektrotechnika és a Villamosság c. folyóiratban. A "Villamos motorok kiválasztása" c. cikkéért 1986-ban Déri díjat kapott.
Straub-díj Byff Miklós 1937-ben született Budapesten. Villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán szerzett 1961 -ben. Tanulmányai befejezése után a villamos szerelőipar területén dolgozott, 28 évig a Villanyszerelőipari Vállalatnál (VIV), majd ezt követően a Siemens Rt.-nél 1997. évi nyugdíjba vonulásáig. Szakmai munkásság során kiemelten foglalkozott a különféle létesítmények villamos berendezéseinek szereléstechnológiai kérdéseivel, a villanyszerelés szabványosítási és minőségellenőrzési feladataival, ezen belül a műszeres vizsgálatok, kábelhiba meghatározás feltételeinek meg2000. 93. évfolyam I. szám
szervezésével, illetve irányításával. 1983—1990 között irányította a VIV kapcsoló-, elosztóberendezések gyártmány fejlesztési munkáját. A Siemens Rt.-ben résztvett az ISO 9000 szabvány szerinti minősítési rendszer villamos berendezések szerelési munkáira vonatkozó alkalmazásának kidolgozásában és bevezetésében. A MEE-nek 36 éve aktív tagja. Hosszú évekig a MEE-VIV (majd Siemens) üzemi csoportjában tevékenykedett, ahol nagyszámú szakmai rendezvény szervezője, előadója volt. Éveken át tagja volt a MEE ipari villamos berendezések munkabizottságának. Résztvesz a szabványosítási bizottság munkájában. A Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály Intézőbizottságának tagja. Az Elektrotechnika című egyesületi folyóiratnál a Villamos fogyasztóberendezések rovat szerkesztője.
Urbanek díj Debreczeni Gábor Budapest-Pestszentlőricen 1932. szeptember 6-án született. Elemi és középiskoláit Budapesten végezte, 1951-ben érettségizett. A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán 1956-ban, színházi színpadi világítás témakörben diplomázott. 1957—62 között a Nemzeti Színházban főmérnökként dolgozott. Bayreuthban az 1959. évi ünnepi játékokon műszaki asszisztensként működött közre. 1973-ban a karlsruhei Világítástechnikai Intézetben szakirányú együttműködésben vett részt. 1962-től 1998-ig a TUNGSRAM Világítástechnikai Állomásának munkatársa, 1974-től vezetője. Tevékenysége: világítástechnikai szaktanácsadás, tervezés és oktatás. A korszerű világítástechnika magyarországi bevezetése érdekében figyelemfelkeltő közérdekű tevékenység. Tanulmányok: Világítási tájékoztató anyagok készítése. Az évek során több mint nyolcvan publikációja jelent meg, a legtöbb a Villamosságban és az Elektrotechnikában. A Magyar elektrotechnikai Egyesületben {MEE) munkabizottsági vezetőként és alelnökként tevékenyen közreműködött. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) munkáiban a MEE munkatársaival együtt a szervezőmunka keretében tanulmányok és ajánlások készítésében vett részt. 1974—98 között ellátta a CIE — Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság magyarországi részlegének titkári teendőit. Oktatási munkát végzett az Iparművészeti Főiskolán, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán és a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. A Világítástechnikai Állomáson és a MEE kereteiben speciális világítástechnikai feladatokkal foglalkozott. E speciális feladatok mellett a MEE kereteiben szervezési munkát folytatott korszerű iskolavilágítások, kórházvilágítások és újabban képernyős munkahelyek világításának elkészítésében, a szempontrendszerek kidolgozásában. Számos — a legjelentősebbek közül való — műemlék és múzeum világításának tervezésében és kivitelezésében működött közre, mint pl. a tihanyi kőtár, a sümegi Maulbertsch freskók, a jáki volt bencés apátsági templom, a pannonhalmi bencés monostor egyes reprezentatív helyiségeinek világítása, a Millenium-i emlékmű stb. 21
Egyesületi élet A Magyar Elektrotechnikai Egyesület munkásságát a következő díjakkal ismerte el: Blálhy díj, 1978, Déry díj 1984, Elektrotechnikai Nagydíj 1991, Nívódíj 1996.
Verebély-díj Fejér Levente A szakmával 1950-ben Szegeden technikumban kezdett ismerkedni. Onnan került BME villamosmérnöki karára. Ott végezve 1959. június l-jén munkába állt a DÉMÁSZ műszaki fejlesztési osztályán, ahonnan 1994. év végén mint műszaki főtanácsadó ment nyugdíjba. Részt vett a faluvillamosításban. 1961-ben elkészítette a "DÉMÁSZ 20 éves távlati fejlesztési terve"-t. Sok fejlesztési tanulmányt készített, számos fejlesztési tanulmány zsűrijében vett részt. Közreműködött valamennyi hazai középfeszültségű hálózatfejlesztési irányelv kidolgozásában. 1967-ben egy iparági pályázaton "A területileg várható villamos terhelések meghatározásának módszerei a villamosenergia-iparban", valamint "Külterületi, tanyai lakótelepülések gazdaságos villamosításának lehetősége" című tanulmányaival első helyeket szerzett. Ezt követően vezetőként Öt további nagyjelentőségű tanyavillamosítási tanulmány készítésében vett részt. A mértékadó terhelések prognosztikájával mind vállalati, mind MEE tanulmányokban foglalkozott. Ezek közül legfontosabb a jelenlegi európai mérési előírásokhoz illeszkedően sztochasztikus szemléletű "Mértékadó terhelés időbeni vizsgálata, előtervezési idő" című tanulmány, amely a kisfeszültségű hálózat terhelési viszonyait készülék-struktúrából kiindulva Monte-Carlo módszerrel modellezi. A prognózis-módszerekről 1991 júliusi "Villamosság"-ban "Nagytávlatú villamos teljesítmény prognózisokkal szerzett tapasztalatok és mai használatra javasolható prognózis módszerek." címmel cikk jelent meg. Sokat és részletesen foglakozott hálózati veszteség és villamosenergia-elosztás minőségi kérdéskörével. Az Elektrotechnika 1989. évi 1—2. számában jelent meg "Kisfeszültségű hálózatok feszültségviszonyai. Betartható-e a 5%-os feszültségtűrési sáv?" című cikk. Egy 1969. évi DÉMÁSZ kiadványban tanulmány jelent meg "A feszültségtűrési sáv optimális felosztása, különös tekintettel a közép- és kisfeszültségű hálózaton megengedhető feszültségesésre" címmel. A kisfeszültségű elosztóhálózatok fejlesztési irányelvével kapcsolatban munkabizottsági vezetője volt a "Feszültségtűrési sáv optimális felosztása"-val foglalkozó 1. sz. kutatási feladatnak és annak címadó tanulmányát készítette cl. Ez az anyag nem csak a feszül tségtűrési sáv optimális felosztásával, de optimális nagyságával is foglalkozik. Dr. Szaniszló Mihállyal együtt elkészítette "A DÉMÁSZ Rt. minőségbiztosítási rendszerének alapozó vizsgálata, filozófiája" című kutatási jelentést.
Életpálya díj Kerényi A. Ödön Született Budapesten, 1919-ben. Állami díjas (1973), okl. gépész-villamosmérnök. A Budapesti Műszaki Egyetemen 21
1942. április 28-án szerez diplomát. A Magyar Siemens Műveknél tervező-szerelésvezető mérnök 1944 végéig. A katonaságtól megszökve 1945 januártól 1946 végéig a Budapesti Posta Műszaki Igazgatóságon vállal munkát a távbeszélő-, majd a telex-hálózat újjáépítésén. Postamérnöki állásáról Önként lemondva, a Kecskeméti Gyufagyár műszaki vezetője lesz két évig, majd 1949-től az épülő Mátravidéki Hőerőmű villamosmérnökeként kezdi villamosenergia-ipari pályafutását. 1950-ben már vállalati főmérnök. 1953-ban kinevezik a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Villamosenergia Igazgatóság helyettes vezetőjévé, iparág főmérnökké. Tíz évig dolgozik itt. Részt vesz az iparág átszervezésében, a villamos energia gazdálkodási rend kialakításában, az új Villamosenergia Törvény előkészítésében. 1963-tól a Magyar villamos Művek Tröszt műszaki vezérigazgató-helyettese, 1984 évi nyugdíjba vonulásáig. 31 éven át volt a villamosenergia-ipar műszaki vezetője. Jelentős szerepe volt iparága műszaki fejlesztésében, valamennyi erőművi és hálózati beruházás megvalósításában, a villamosenergia-rendszer nemzetközi kooperációs kapcsolatainak kiépítésében, az iparág automatizálási és számítógépesítésében. Az Állami díj ezüst fokozatát egyénileg kapta meg 1973-ban a magyar villamosenergia-rendszer fejlesztésében elért eredményes munkája elismeréseként. Nevéhez fűződik az új Országos Villamos Teherelosztó létesítésének irányítása és a VER on-line számítógépes irányítás megvalósítása is, amit ma is élete egyik fő művének tekint. Ilyen rendszer elsőként valósult meg a volt szocialista országokban. Mindezzel nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy e három évtized alatt az ország villamosenergia-ellátását korlátozások nélkül lehetett biztosítani. Vezetésével a magyar villamosenergia-rendszer képviselői a KGST, CDU rendszer-egyesülésben komoly elismerést szereztek a biztonságos üzemet segítő kezdeményezéseikkel. Megállapítható, hogy a mai CENTREL VERE nem más, mint az 1969-ig kialakított CDU szinkronüzeme az UCPTE hálózatával. Mindezt az általa szorgalmazott cél tette lehetővé, hogy valamennyi nem KGST szomszédunkkal is kiépüljön távvezetéki kapcsolat, ami nem szinkron, de sziget- és irányüzemi villamosenergia-szállításokat tett lehetővé. Eredményes tevékenységét számos magas kitüntetése tanúsítja: kétszer kapta meg a Munkaérdemrend arany (1954,1984), egyszer az ezüst fokozatát (1964), ami betetőzött az egyéni ezüst Állami díj. Két BEM, két BM, egy HM, egy SZOT miniszteri kitüntetés fémjelzi széles körű iparági, tüzrendészeti, újítási, munkavédelmi érdemeit, három évtizedes iparvezetői munkásságában. Nyugdíjba menetele (1984) után is szaktanácsadója az MVMT-nek, annak Rt.-vé alakulásáig, majd pár évi szünet után ismét alkalmazzák. Ez alatt is értékes cikkeket közöl az energetikai szaklapokban aktuális témákról. Nemzetközileg elismert szakértőként működött különböző, KGST, CIGRE UNIPEDE bizottságokban. Tagja a Világenergia Tanács Magyar Bizottságának és az MTA Energetikai Bizottságának is. A budapesti Műszaki Egyetem Tanácsa 1992-ben Aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét. ELEKTROTECHNIKA
Egyesületi élet Aktív társadalmi munkát végzett a műszaki tudományos egyesületekben, mint a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület tb. alelnöke, illetve elnökségi tagja. Ezt igazolja a Szikla Géza díj arany fokozat (1966) és a Déry díj (1970) elnyerése. Az ETE 1998-ban Energiagazdálkodásért díjjal tüntette ki egyesületi munkájáért és a Nyugdíjas Klub patronálásában kifejtett tevékenységéért. Ebben érvényesítette azon szemléletét, hogy az energetikai társadalmi egyesületek tagjai szorosan összetartoznak, mivel a villamosenergia-iparban a kalorikus és a villamos témák elválaszthatatlanok. Ezrét az ETE és MEE tagok, illetőleg nyugdíjasok számára közös programok készíthetők. Ma a Nyugdíjas Klub büszkélkedhet a legaktívabb társadalmi élettel érdekes heti előadásai szervezésével. Széles körű műszaki-irodalmi tevékenységéből kiemelkedik a Villamosművek Üzemviteli Szabályzatának főszerkesztői munkája, amely három korszerűsített kiadásban a villamosenergia-ipar 40 ezer dolgozójának átfogó szolgálati vizsgaanyaga volt. Ez lett az alapja a ma érvényes villamosenergia-ipari társaságok üzemi- és üzletszabályzatainak is, amit Magyar Energia Hivatal hagy jóvá. 1963 óta felelős szerkesztője a villamosenergia-ipar műszaki folyóiratának, az MVM Közleményeinek, szerkesztője a villamosenergia-ipar Statisztikai évkönyvének, amit négy év szünet után, 1994-től ismét ellát. A villamosenergia-ipar, illetve a villamosenergia-rendszer műszaki-gazdasági témáiról szóló előadásait és tanulmányait az Elektrotechnika, Energia- és Atomtechnika, az Energia Gazdálkodás és egyéb hazai és külföldi folyóiratokban több mint 120 szakcikkben közölte. Számos fontos OMFB tanulmány készítésének volt vezetője. Több videofilm készítője és szereplője: például "100 éves a magyar villamosenergia-ipar 1988-ban" 60 perces dokumentumfilmé. Az előadások cikklistája a magyar villamos energetika történelmi problémáit tükrözi. A tervgazdaság után, ma a nemzetgazdaság fejlődésének a GDP és a villamosenergia-igények kapcsolata a korszerű tervezési paraméter. Ez irányú nemzetközi bázisú vizsgálatai a legidőszerűbb kérdések közé tartoznak és segítik az illetékes hatósági szervek munkáját.
Lauly Béla Született 1924. május 28-án Pécsett. Villamos Felsőipari Iskolai végzettséget 1943-ban szerzett. Szakmai munkáját 1944-ben kezdte, a Pécs Városi Közüzemeknél, illetve jogutódjánál a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál — 42 éven át —. Kezdetben technikusként, később nyugdíjazásáig osztályvezetőként. Részt vett a Baranya megyei falvak villamosításában, Söjtör—Bázakerettye környéki 35 kV-os szabadvezetéki rendszer tervezésében, kivitelezésében. Hálózatszerelési osztályvezetőként irányította a közép- és kisfeszültségű szabadvezetéki, illetve kábelozási hálózatok és transzformátorállomások tervezését, kivitelezését, beüzemeltetését Baranya megyében. Alapító tagja az 1954. november 4-én megalakult MEE pécsi csoportjának. Kezdetben titkárhelyettesként, 1955-től 1984-ig 2000. 93. évfolyam 1. szám
— nyugdíjazásáig — titkárként dolgozott. Érdemi munkája révén a területi szervezet jelentős fejlődést ért el. A Pécsi Szervezetet országos szinten is a legjobbak közé sorolták. Titkári munkájának központjában a tagság elméleti tudásának gyarapítását, gyakorlati ismereteinek szélesítését állította. Ezt szolgálták az irányításával nyereségesen szervezett egyesületi tanfolyamok, a meghívott kiváló szakemberek előadásai, hazai és külföldi cégek gyártmány be mutatói és a szakma különböző ágaiban tevékenykedő munkabizottságok eredményei. Gondot fordított a szervezeti tevékenység feltételeinek biztosítására. A Pécsi Szervezet mindig önfenntartó volt. Részt vett a Pécsi Műszaki Szemle szerkesztőbizottság munkájában. 1972—1975 között a Baranya megyei MTESZ titkári feladatainak ellátására is megbízást kapott. Az egyesületi munka iránt megnőtt az érdeklődés a környező más megyékben is, ezért nagy szerepet vállalat a Keszthely, Kaposvár, Szekszárd, Siófok, Nagykanizsa MEE csoportjának megszervezésében. Ezeknek irányítását 1960-ig intézte, ezt követően a megnövekedett egyesületi feladatok indokolttá tették önálló helyi csoportok létrehozását. Nyugdíjazása után továbbra is beválasztották a MEE Pécsi Szervezet vezetőségébe, az országos elnökség tiszteletbeli tagjává. Szakmai munkája elismeréseként számtalan villamosipari és miniszteri kitüntetésben részesült. Egyesületi munkájáért: 1974-ben Bláthy díjjal, 1984-ben Kandó Kálmán díjjal, 1985ben Baranya megyei MTESZ díjjal, 1985 végén Elektra Sopianne díjjal tüntették ki. Reichardt Sándor 1959-ben szerzett villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1947-ben műszaki tisztviselőként a Gibárti Elektromos Müvek Szerencsi Üzletvezetőségén kezdte pályafutását. 1949-től a Miskolci Villamos Üzemeknél az akkor megindult faluvillamosítással foglalkozott, majd rövidesen tervgazdasági osztályvezetővé nevezték ki. 1956-tól üzletigazgatósági főmérnökként, 1967-től nyugdíjba vonulásáig üzem igazgatóként tevékenykedett. E két utóbbi időszakra esik többek között Miskolc Város villamos elosztórendszerének teljes átépítése, korszerűsítése. A MEE Miskolci Szervezetének alapító tagja és 1950-től 1952-ig első titkára volt. Ebben az időben fő feladatának a helyi villamos szakemberek tudományos ismeretinek bővítését tekintette. Egyetemi tanulmányait munka mellett végezte, ezért kényszerült 1952 végén a titkári tisztségtől megválni, de az Egyesületben végzett tevékenységét nem függesztette fel. Folyamatosan több cikluson keresztül tagja maradt a vezetőségnek. Az ötvenes évek utolsó felében elsősorban klubdélutánokon, az egyesületi fórumokat is felhasználva, energikusan szorgalmazta az összeomlás szélén álló Miskolc-városi elosztóhálózat korszerűsítését. Tagja, majd később vezetője volt annak az egyesületi munkabizottságnak, amely Miskolc város energiaellátásának tanulmánytervét elkészítette.
23
Egyesületi élet A MTESZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szervezete keretében 1963-tól minden évben megrendezték a "Borsodi Műszaki Heteket". A mintegy három évtizeden keresztül visszatérő rendezvénysorozatnak mindenkor aktív szervezője volt. 1979ben — a MTESZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szervezetében tartozó egyesületek bevonásával — az ő szervezésében új rendezvénysorozat indult Miskolcon "Energiagazdálkodási és Anyagtakarékossági Napok Borsodban" címmel. Ez a rendezvénysorozat a 90-es évek elejéig töltötte be szerepét. 1980-ban ismét titkárrá választották és ezt a funkciót 1990-ig töltötte be. Erre az időszakra esik a gyümölcsöző külföldi kapcsolatok kiépítése a csehszlovák, az NDK, az osztrák és az NSZK társegyesületekkel. Ugyancsak ebben az időben emelkedett közel 300 főre a miskolci szervezet taglétszáma.Ő ő szervezte be a Borsodi Szénbányák és a Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Szakközépiskola szakembereit, illetve műszaki tanárait és tanulóit az egyesületbe. A Magyar Elektrotechnikai Múzeum számára megírta először a műemléknek tekinthető és 1903-ban üzembe helyezett gibárti, majd a felsődobszai vízerőmű, valamint a Bársonyos csatornára telepített törpe vízerőművek történetét. Ennek alapján e létesítményekről videofilm is készült 1990-től 1993-ig a helyi szervezet társelnöke volt. 1995-től a miskolci szervezet "Szenior Klubjában" fejt ki szervező tevékenységet. A már említett rendezvénysorozatokon túlmenően számtalan nagy rendezvény megszervezésében és lebonyolításában vett részt. 1999-ben az ötven éves MEE Miskolci Szervezetének történetét író munkabizottság tagjaként jelentős történetfeltáró munkát fejtett ki. 1980-ban Megyei MTESZdíjat, 1986-ban Kandó-díjat kapott.
Dr. Tersztyánszky Tibor A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett 1953-ban gépészmérnöki, a Budapesti Műszaki Egyetemen pedig 1958-ban a villamosmérnöki oklevelet jeles eredménnyel. A villamosenergia-iparágban 1955-ben kezdett dolgozni, először az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál, majd 1957-től az Erőmű Trösztnél (a Magyar Villamos Müvek Rt. jogelődje). 1962-ben a Nehézipari Minisztériumba helyezték. 1981-től az Ipari Minisztériumban, 1990-től az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban alkalmaztak. Jelenleg a Magyar Energia Hivatalban dolgozik nyugdíjasként, mint szakértő. Szakmai tevékenysége a korábbi munkahelyeken a magyar villamosenergia-rendszer alaphálózatának és ahhoz csatlakozó erőművek, illetve középfeszültségű hálózatának üzemeltetési, karbantartási és üzemelőkészítői, majd fejlesztési feladatainak megoldására irányult. Munkásságából kiemelkedik a műszaki-tudományos előkészítés után a magyar alaphálózatra javasolt 400/120 kV-os fejlesztési koncepció elkészítése a 60-as évek végén, amellyel Magyarország több nyugat- és kelet-európai országot megelőzött. Az Ipari Minisztériumba 1981-ben történt áthelyezésig az addig megvalósított összes nagyfeszültségű rendszerösszeköttetésünk előkészítésében részt vett. Munkái közül
24
kiemelkedik az 1994. évi Villamosenergia Törvény szakmai előkészítése, amelyhez a piacgazdasági szabályozás gyakorlat ismerete adott alapot Világbank-i tanfolyam alapján. Jelenleg is a villamosenergia-szolgáltatás egyes kérdéseivel foglalkozik. Szakirodalmi tevékenységét 1 db könyv, mintegy 65 különféle publikáció jelzi, amelyek közül 22 db idegen nyelven jelent meg. Nemzetközi tudományos tanácskozásokra 9 alkalommal nyújtott be dolgozatot. Több alkalommal tartott idegen nyelven előadást. Szakmai tevékenység keretében az elmúlt években részt vett a CIGRE Rendszertervezési Tudományos Bizottságnak, az ENSZ Európai Villamosenergia Bizottság munkájában A nemzetközi szervezetben viselt tisztségek közül kiemelkedik az ENSZ Európai Villamosenergia Bizottság nemzetközi elnöki tisztje 1986—87-ben. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben az elmúlt évtizedekben több munkabizottságban, illetve bizottságban tevékenykedett. Az Elektrotechnika című műszaki-tudományos havi folyóirat rovatszerkesztője 1986—92, majd főszerkesztője 1992—1998 között. Jelenleg az országos elnökségének és az Elektrotechnika folyóirat Szerkesztő Bizottság tagja. Tudományos tevékenysége során a villamosenergia-rendszer összeköttetések témakörében 1978-ban a kandidátusi, a villamosenergia-rendszerek életképessége témakörben pedig 1990-ben a műszaki tudomány doktora címért védte meg értekezést. A felsőfokú oktatásban nyújtott tevékenységért 1988-ban a c. egyetemi docens cím adományozásában részesült 1999-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen sikeresen habilitált. A műszaki alkotói tevékenységért 1991-ben Eötvös Díjjal tüntették ki.
Déri -díj Dr. Bojtor László 1960-ban született Budapesten. 1985ben végzett a budapesti Műszaki egyetem Villamosmérnöki karán, Erősáramú szakon. 1985 óta dolgozik a Ganz Ansaldo Elektronika gyárában gyártmánytervezőként, majd 1994-től vezető tervezőként. 1986 és 1988 között a BME Villamosgépek tanszékén szakmérnök hallgatóként frekvenciaváltós villamos hajtásokkal foglalkozott. E témakörben írt doktori értekezését 1990-ben védte meg. Fő működési területe ipari, erőművi és vontatási célú statikus energia-átalakítók és hozzájuk kapcsolódó mikroszámítógépes szabályozók fejlesztése, tervezése. Munkája során az alábbi főbb gyártmányfejlesztésekben vett részt tervezőként, illetve vezető tervezőként: — Ganz Pcs folyamatirányító mikroszámítógép rendszer. — Erőműi generátorok gerjesztés szabályozó berendezései. — Statikus frekvenciaváltó gázturbinás és víztározós erőműi blokkok indításához. — Hajtásrendszer irányítása négytengelyes futóművek próbatermi vizsgálatához. — IGBT-s szaggatóról táplált villamos jármű főhajtás szabályozó egysége. ELEKTROTECHNIKA
Egyesületi élet A fejlesztések eredményeit több nemzetközi konferencián és szakfolyóiratban ismertette. Szakmai tevékenységének elismeréseként az alábbi díjakban részesült: Ganz Ábrahám díj (1993, 1995); Elismerő oklevél a Magyar Innovációs Nagydíj Pályázaton (1996). A MEE-nek 1990 óta tagja. Stadler Gábor 1969-ben született Budapesten. 1993ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán Műszer- és Irányítástechnika szakon. Nyelvismerete: angol — középfok, német — alapfok. 1993 óta dolgozik a Ganz Ansaldoban az Elektronika Gyár gyártmánytervezőjeként. FŐ működési területe a gyárban kifejlesztett ipari mikroszámítógépes rendszer alapuló irányító berendezések szoftvereinek fejlesztése, karbantartása, dokumentálása. Munkája során részt vett az utóbbi években a magyarországi erőművekbe Mátrai Erőmű Rt., Tiszai Erőmű Rt., Dunamenti Erőmű Rt., Tatabányai Energetikai kft., Paksi Atomerőmű Rt. szállított mikroprocesszoros statikus gerjesztő berendezések tervezésében, különös tekintettel a központi meddőelosztó rendszerhez való illesztést lehetővé tevő funkciók kiépítésében. Dolgozott a Kelenföldi Erőmű gázturbinás blokkjában üzembe helyezett statikus indító berendezés tervezésén és üzembe helyezésén. Ezért a munkáért, 1995-ben munkatársaival megosztva Ganz Ábrahám-díjban is részesült, a tárgykörben több publikáció társszerzője. Azóta újabb hasonló berendezések hagyták el a gyárat. Bekapcsolódott a gyár próbaterme részére gyártott egyenáramú hajtások, illetve a Ganz Ansaldo gyártmányú közepes teljesítményű szinkron generátorokhoz a világ több pontjára (Cleveland, Százhalombatta, Róma, Puerto Rico, Szenegál, Algéria) szállított forgódiódás gerjesztő berendezések tervezésébe a szoftver munkálatok elvégzésével. Csatlakozott közúti villamos felújítási projektekhez menetadatrögzítő és -megjelenítő eljárások kidolgozásával és a MÁVnál folytatott mozdonyfelújítási projekthez kommunikációs megoldások kiépítésével. Feladatul kapta a mikroszámítógépes rendszert működtető alapszoftver létrehozását, valamint a rendszerhez kifejlesztett PC alapú diagnosztikai program karbantartását és fejlesztését. 1993 óta MEE tag.
Nívó-díj Horváth Viktor 1940-ben született Mosonmagyaróváron. A Budapesti Műszaki Egyetem Erősáramú szakán 1964-ben szerzett diplomát. Azóta a MÁV alkalmazottja. 1964-től 1984-ig a villamos mozdonyok javítását irányította, kezdetben az Északi Járműjavító üzemben mint részlegvezető, majd mint főmérnök. 1968 és 1979 között a MÁV Vezérigazgatóságon mint a villa2000. 93. évfolyam 1. szám
mos mozdonyok karbantartásának referense tevékenykedett. 1984-től 1992-ig a villamos vontatási alállomások és az energiaellátás felelőse volt. 1992-től az Erősáramú Divízió vezetője. A mindenkori tevékenységi területén oktatási tevékenységet folytatott a szakmunkások és a mozdonyvezetők képzésében, a MÁV tisztképzésében, a főiskolai oktatásban. Ezen képzéshez tantervek és tankönyvek írásával is hozzájárult. A Műszaki Könyvkiadónál jelent meg a "Villamosmozdonyok javítása" és a "Dízel-mozdonyok javítása" c. könyve. Jelentős szerepe volt a villamos mozdonyok karbantartási rendszerének kialakításában, az ingavonati közlekedés bevezetésében, a 2x25 KV-os vasúti vontatás energiaellátás hazai megvalósításában. Tevékenységének eredményeit hazai és külföldi szaklapokban publikálta, KTE és MEE előadások keretében ismertette. A KTE-nek 1968 óta, a MEE-nek 1990 óta tagja, a MEE MÁV üzemi szervezetének elnöke.
Szilágyi Ferenc Mátészalkán született 1951-ben. Középiskolai tanulmányait a helyi Esze Tamás Gimnáziumban végezte, és ott is érettségizett 1970-ben. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1976ban szerzett erősáramú villamosmérnöki diplomát a villamosművek ágazaton. 1985-ben szintén a Budapesti Műszaki Egyetemen villamos energetikai szakmérnöki diplomát szerzett. 1976/77-ben pályakezdőként az ÉMÁSZ Kazincbarcikai üzemigazgatóságán kezdett dolgozni. 1977-től az ERŐTERV dolgozója. Jelenleg az ETV-ERŐTERV Rt. főmunkatársa. Fő szakterülete a transzformátorállomások speciális kérdéseinek vizsgálata. Ezen belül szakmai tevékenységi köre kiterjed a túlfeszültség és villámvédelmi kérdésekre, a különböző hálózatok csillagpont-kezelésére, a zárlatszámításokra, a fogyasztói visszahatások elemzésére, a primer készülékek, illetve tokozott kapcsolóberendezések villamos jellemzőinek meghatározására, a korszerű szekunder rendszerek kialakítására, az EMC területre, a fogyasztói tulajdonban lévő kiserőművek hálózati csatlakozására stb. Tevékenyen részt vesz az ETV Rt. által készített Ajánlati Kiírások műszaki részének készítésében, a Hálózati és Rendszer Iroda (HBRI) mérnökszolgálat tagja. Legutóbbi tevékenysége közül megemlítendő, hogy egyik szerzője az új alaphálózati alállomások, illetve bővítések tervezéséhez kidolgozott Szekunder Rekonstrukciós Irányelv-nek. Ennek keretén belül többek között foglalkozott a reléházak kialakításával, az árnyékolt kivitelű szekunder kábelek rendszerbe állításával. A MEE-nek 1982-től tagja, illetve szaktanácsadója, szakértője. Tagja az 1999-ben megalakult EMC munkabizottságnak. Társszerzője több különböző szakmunkabizottság által készített tanulmánynak. Részt vesz a MEE által rendezett előadásokon mint előadó, vagy szervező. Szakmai publikációi: az ELEKTROTECHNIKA és az ERŐTERV Közlemények-ben jelentek meg.
25
Egyesületi élet Dr. Jermendy László Szeghalmon született 1944-ben. A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki Karán szerzett erősáramú villamosmérnöki oklevelet 1967-ben. Azóta a Villamosenergia-ipari Kutató Intézetnél, majd jogutódjánál a Villamos Nagylaboratóriumok Kft.-nél dolgozik, jelenleg a nagyfeszültségű laboratórium vezetőjeként. Kutatás-fejlesztési tevékenysége kiterjedt a villamos erőterek számítására, az elektromágneses kompatibilitás energetikai vonatkozásaira, koronaveszteség meghatározására, szigeteléstechnika területén a degradációs folyamatok ellenőrzésére, szigetelő diagnosztikára. Részt vett a 750 kV-os fejlesztésekben, felelős a nagyfeszültségű berendezések minősítéséért és a méréstechnika továbbfejlesztésért. 1977-ben ösztöndíjasként a Müncheni Műszaki Egyetemen dolgozott. Nemzetközi szakmai tevékenységet kormányközi TéT együttműködés keretében projekt vezetőjeként is folytatott osztrák, dél-koreai, USA-beli és dél-afrikai intézetekkel. Kandidátusi fokozatát 1981-ben, a műszaki tudomány doktora fokozatot 1990-ben szerezte. 1994-ben habilitálta BME-n, 1996 óta egyetemi magántanár. Kutatási eredményeiről több mint 110, többségében nemzetközi publikációban számolt be. Félszáz konferencia előadást tartott. Tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, a CIGRE különböző tanulmányi és munka bizottságának, az MTA köztestületének, a Magyar Mérnökakadémiának, IEEE "Senior Member" Az Egyesület keretében számos előadást tartott, az EMC bizottság titkára, a MTESZ Környezetvédelmi Bizottságának résztvevője. Dr. Szandtner Károly 1941. január 24-én született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán az erősáramú szakon 1967-ben villamosmérnöki oklevelet, majd posztgraduális képzés keretében 1976-ban az erősáramú hálózat számító szakmérnöki oklevelet szerzett. Az egyetem előtt elektroműszerészként a Ganz Villamossági Műveknél dolgozott, ahol elkötelezte magát az elektrotechnikával. Az egyetem elvégzése után 1967—1975 között a VBKM Ganz KK Gyár villamos Laboratóriumában dolgozott,
26
először fejlesztő labormérnökként, majd később mint laboratórium vezető. 1975-ben hívták meg a BME Erősáramú Intézet Nagyfeszültségű Technika és Készülékek Tanszékre adjunktusnak. Ma is ennek a tanszéknek az oktatójaként dolgozik főállásban. Időközben 10 éven át oktatott a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, 10 éven keresztül látta el a Művelődési Minisztériumban a villamos szakág referensi teendőit. 1987-ben műszaki egyetemi doktori címet szerzett, a villamos készülékek tudományágban. Az erősáramú mérnökképzésben a villamos gép- és készülékek szak, 1990-től pedig az Energiaátalakító és Villamosenergia rendszerek főszakírányok kialakításában a tanszék képviseletében komoly munkát végzett. Oktatási munkája során a Villamos készülékek és hálózatok, a Villamos készülékek, a villamos berendezések és védelme, a Villamos berendezések technológiája, az Épületinformatika és a Világítástechnika és villamos fényforrások gyártása című önálló tárgyak előadója, illetve társelőadója. Rendszeresen irányít önálló laboratóriumi és diplomatervezési gyakorlatokat. Feladata továbbá az új tárgyprogramok kidolgozása, oktatási segédletek, jegyzetek és könyvek megírása, szakmai korszerűsítése. Kutatási, szakértési és tervezési tevékenységének munkaterületei a kis- és középfeszültségű kapcsolókészülékek, berendezések, illetve hálózatok tématerülethez kapcsolódik. Külön érdemes kiemelni az épületvillamosítást, a nagy-megbízhatóságú villamosenegia-ellátó és -elosztórendszerek tervezésének speciális kérdéseit, valamint a korszerű épületinformatikai rendszer elemeinek, rendszer terveinek kutatását és fejlesztését. Munkájának eredményét több mint száz tanulmányban, közel félszáz hazai és nemzetközi publikációban, és számos előadásban ismertette. A MEE tagjaként 1968 óta vesz részt folyamatosan a "Kisfeszültségű készülékek", megszűnéséig a "Villamos érintkezők", továbbá a "Szabványosítási" munkabizottságok és a "Gép- és Készülék Szakosztály" munkájában. 1999-től az egyéni tagok szervezetének vezetőségi tagja. A MEE szervezeti keretei között (munkabizottsági ülések, vándorgyűlések, Elektrotechnika folyóirat stb.) az elmúlt 30 évben rendszeresen számolt be szakterületi kutató és fejlesztő munkájáról, az elektrotechnikai szakterület felsőfokú szakképzésének problémáiról és eredményeiről. Tagja a Nemzeti Akkreditáló Testületnek, a BME Szakmai Akkreditáló Tanácsnak, a Magyar Szabványügyi Testületnek, a Budapesti és Pestmegyei Mérnöki Kamarának. Az utóbbi szervezet jóváhagyásával ipari műszaki szakértő, vezető tervező és műszaki ellenőr. Több vállalati, egyetemi és minisztériumi, állami és tudományos kitüntetés tulajdonosa.
ELEKTROTECHNIKA
Villamos gépek és készülékek
Szubjektív visszaemlékezés a Villamosipari Kutató Intézetre Dr. Nagy László
A fenti címet olvasva nagy valószínűséggel felvetődik a kérdés a kedves olvasóban, miért kell egy visszaemlékezés szubjektív legyen, miért ne törekedhetne az író a tények és események objektív közlésére, a dolgok megítélésének jogát átengedve az olvasónak. A kérdésre többféle válasz is adható. Egyrészt, ha valamelyest is valós képet szeretnénk adni egy intézményről, annak több évtizeden átívelő tevékenységéről, akkor nem hagyhatók ki az ott dolgozó emberek, az általuk megteremtett belső világ, annak hangulatai, az eseményeket sokszor jelentősen befolyásoló érzelmi momentumok. Másrészt, ha olyasvalaki írja a visszaemlékezést, aki több mint két évtizeden át maga is részese volt az elbeszélendő folyamatoknak, a dolgok természetéből következőleg nem tudhat az eseményeket távolságtartó, hideg közönnyel ismertető külső krónikás szerepkörébe visszahúzódni. Ehhez még hozzá kell tennem azt a személyes meggyőződésemet, hogy ha valaki szakmai életpályájának meghatározó első, csaknem negyedszázadát önszántából egyetlen intézményben töltötte el és erre az időszakra, az ez alatt szerzett emberi és szakmai élményekre csak pozitív érzelmekkel tud visszagondolni, az érezze kötelességének valamilyen szinten ezeket is közreadni, mert a dolog lényege e nélkül biztosan elvész.
A kezdetek és a kibontakozás A Villamosipari Kutató Intézet, sok más hasonló intézménnyel együtt a központosított tervgazdaság tipikus gyermeke volt. 1949-ben, a legfontosabb hazai kutató intézetek egyidejű alapításának évében hozták létre a Ganz Villamossági Művek Kísérleti és Kutatási Főosztályából eredetileg Villamosipari Központi Kutató Laboratórium néven. Feladatát Dr. Urbanek János, az első, alapító igazgató a következőképpen fogalmazta meg: "Az Intézet általános rendeltetése: az erősáramú villamos gyártóipar folyamatos korszerű fejlesztését - a világszintet szem előtt tartó és arra törekvő - folyamatos, korszerű kutatómunkával alátámasztani. Közelebbi rendeltetése, mint központi iparági kutatóintézetnek, elsősorban az erősáramú villamos gyártóiparnak, mint egésznek a kutatási igényeit kielégíteni. Iparági kutatás az. ami az iparág összes vagy legalábbis több Dr. Nagy László, okl. villamosmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, a VKI volt igazgatója, a MEE tagja Szakmai lektor: Dr. Mocsáry József, okl. villamosmérnök, a műszaki tudomány doktora, a VKI ny. tudományos igazgatóhelyettese, a MEE tagja
2000. 93. évfolyam 1. szám
vállalatát érinti, hanem azt, hogy iparági kutatási feladat minden olyan kutatási feladat, amely az iparág helyes fejlesztését elősegíti" Valamennyi un. ipari kutatóintézet, így a VKI pályáját is végigkísérte alapításától fogva a Dr. Urbanek János által is megfogalmazott és egyúttal meg is válaszolt kérdés: "Ha van egyáltalán létjogosultsága, létjogosultságát mi adja meg? Nyilvánvalóan elsősorban az, hogy a hazai ipar általános termelőeszköze legyen. Azokat a célokat keresse, amelyek a hazai életképes ipari szektorok célkitűzéseit a legjobban alátámaszthatják . Feladata az is, hogy a legcélszerűbb távlati ipari célkitűzések kialakításában is hathatósan közreműködjék, különös tekintettel nagy informáltságára, valamint a külföldi fejlődés irányzataira vonatkozó nagy áttekintésre. Feladata ezzel kapcsolatban az ilyen célkitűzéseket alátámasztó kutatások kellő időben való megindítása is. Feladata az is, hogy megítélje, milyen területek azok, amelyek az önálló hazai fejlesztés alátámasztását kívánják, ill. indokolják és melyek azok, amelyek a baráti államok közötti munkamegosztással vagy esetleg nyugati licencia vásárlásával oldhatók meg célszerűbben ill. gazdaságosabban. Feladata nem utolsó sorban az is, hogy nívójával kivívja magának azt a nemzetközi elismerést, ami egy-egy ország termelésének fémjelzője, mert a termékek nívóját átfogóan nem utolsósorban a mögötte álló kutatási apparátus, illetőleg annak nívója alapján ítélik meg. " Az intézet belső szervezeti felépítése kezdetben az ipar egyes fő gyártási ágaihoz igazodott (gépek, transzformátorok, készülékek stb.), de a fejlődés hamarosan elvezetett az egyes gyártási ágak feletti, általánosabb, átfogóbb jellegű tevékenységi körök szerinti új struktúrához, ami aztán kisebb-nagyobb, nem elvi jellegű változtatásokkal mindvégig fennmaradt. A kezdeti évek zűrzavaros, sok helyszínes elhelyezkedését követően két fő telephely alakult ki: egy központi Pestújhelyen és egy budai az Istenhegyi úton, elsősorban a félvezető kutatások speciális igényeinek megfelelően. A VKI életének az első, Dr. Urbanek János vezette időszaka tekinthető a "gyermek- és kamaszkomak", a mennyiségi növekedés és a kibontakozás korszakának. Az 1949-ban még néhány fővel megalakított intézmény ezen idő alatt hatszázon felüli létszámú, nemzetközi hírnevű intézetté vált.
A "virágkor" Igen jelentős változásokat hozott az intézet életében az 1968-as esztendő az új gazdasági mechanizmus beköszöntével. Így ír erről a VKI Közleményei 1969-es száma: 29
Villamos gépek és készülékek "Az új gazdasági mechanizmus - azáltal, hogy az Intézetet lényegében önfenntartóvá teszi - közvetlenül és közvetve is befolyásolja a kutatómunka jellegét és tartalmát. A piac, a kutatómunka iránt mutatkozó kereslet igényeihez való alkalmazkodás gyorsaságot, sokrétűséget és rugalmasságot követel. Az Intézet - hacsak nem kap arra valamely központi gazdaságirányító szervtől megbízást - nem foglalkozhat évekig alapkutatás-jelleggel egy-egy terület feltárásával, hanem viszonylag rövid előkísérletekre támaszkodva kell, hogy felkeltse a termelő vállalatok érdeklődését vagy az onnan spontán felmerülő legváltozatosabb, sokszor váratlan és szokatlan kívánságoknak kell eleget tennie." Igen szerencsés körülménynek mondható, hogy a közgazdasági környezetben beállott jelentős változásokkal egy időben változás történt az intézet élén is. Dr Lukács József személyében fiatal, ambiciózus, az új gondolatok iránt fogékony, az intézmény iránt elődjéhez hasonlóan egyértelműen elkötelezett vezető vette át az igazgatói posztot és határozta meg a VKI további útját több mint másfél évtizeden át. Iskolateremtő szemlétetét jól példázza világosan megfogalmazott hitvallása: "Mi, az erősáramú ipar kutatói, hiszünk abban, hogy egy anyag- és energiaszegény országban mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a szellemi érték beépítése és eladása az az eszköz, amellyel gazdasági helyzetünket javíthatjuk. Ehhez olyan emberek kellenek mind iparunkban, mind kutatásunkban, akiknek bátorságuk van az újhoz, erejük a megvalósításhoz és valamiféle alázatuk az igazság felismeréséhez. " Az új helyzethez való alkalmazkodás természetesen nem ment zökkenők nélkül, hiszen alapvető szemléletváltásra volt szükség. Míg korábban az intézet költségvetési szervként működött, és a kutatási témák teljes mennyiségének megválasztása az irányító főhatóság és az intézet vezetésének közös megállapodása alapján történt, addig ettől kezdve a feladat meghatározás alapvetően a megrendelő iparvállalatok kezébe került. A VKI vezetése törekedett arra, hogy lehetőség szerint változatlanul érvényesüljön "az a kiválasztási elv, hogy olyan témák kerüljenek előtérbe, amelyeknek sikeres megoldása esetén jelentős, un. ipari multiplikációs faktor lép fel, azaz a kutatási költséget sokszorosan felülmúló gyártási érték jön létre. " Ugyanis Dr. Lukács József örökérvényű megfogalmazása szerint: "A kutatási problémamegoldás nehézsége és a gyártási konzekvencia semmiféle összefüggésben nincs egymással. Így megtörténhet az, hogy jelentős szellemi munka fordítódik kis konzekvenciájú problémák megoldására, ezért a posszibilisen nagyobb konzekvenciájú kérdések előtérbe állítása érdekében az optimalizálás lehetőségével folyamatosan élni kell. " Nagyon fontos volt az a felismerés, hogy a kutatási eredmények ipari gyakorlatba való eredményes átültetéséhez szükség van a kutatóintézeti kísérleti gyártás intézményrendszerének beiktatására annak érdekében, hogy a bevezetendő technológiák valós termelési körülmények közötti kipróbálása, a szükséges üzemi korrekciók elvégzése és a gyártási volumenek növelésében elengedhetetlen fokozatosság biztosítható legyen. A gyártóiparhoz fűződő szoros alkotó kapcsolatot jól példázta az a tény, hogy hosszú távú sikeres együttműködések következményeként előfordult nem egy esetben, hogy az eredményes
30
ipari bevezetést követően nem csak a kifejlesztett termék vagy technológia, hanem az azt kidolgozó részleg is átkerült az intézettől a fogadó vállalathoz. A VKI szakmai sokszínűségét legkönnyebben akkor tudjuk megítélni, ha röviden áttekintjük az egyes kutató főosztályok tevékenységét. A Szigeteléstechnikai Főosztály feladata az erősáramú gyártó és villamos energetikai iparág szigeteléstechnikai és szigeteléstechnológiai problémáinak komplex megoldása volt, beleértve a villamos gépek, készülékek, berendezések és kábelek kutatási-fejlesztési feladatait a szigetelőanyag kiválasztásától a szigetelés konstrukciójának és gyártástechnolódiájának kidolgozásával és a gyártmány, vagy technológia ipari bevezetésével együttesen, továbbá a szigetelőanyagok, szigetelési rendszerek és komplett szigetelések alapvető kémiai, fizikai és villamos tulajdonságainak vizsgálatát, vizsgálati módszereinek és eszközeinek fejlesztését és ezek üzemi szintű bevezetését. A Szigeteléstechnológiai és Hőtechnikai Főosztály keretében műanyag és kerámia szigetelőanyagok alkalmazástechnikai lehetőségeinek a kutatása, korszerű feldolgozási technológiák kidolgozása, továbbá speciális célú kerámia és műanyag feldolgozó berendezések kifejlesztése, impregnálási technológiák kutatása folyt. A villamos technológiák kutatását és fejlesztését két főosztály keretében végezte az intézet. Az egyik főosztály félvezető anyagok, elemek, áramkörök és technológiák, termovillamos átalakítók és hűtőkészülékek, továbbá napenergiát hasznosító (fotovillamos) elemek és készülékek, eljárások kutatásával, fejlesztésével foglalkozott. A másik főosztály feladata túlfeszültséglevezető készülékek, nemlineáris ellenállások, túlfeszültségvédelmi rendszerek, vizsgálati módszerek kidolgozása, hagyományos kémiai áramforrások és tüzelőanyag elemek speciális problémáinak a megoldása, továbbá nagyenergiájú fémmegmunkálási technológiák kutatása volt. A Villamos Hajtás és Irányítástechnikai Főosztály tevékenységi köre a félvezető elemek és elektronikus berendezések alkalmazásának kutatása-fejlesztése volt és tevékenysége elsősorban villamos hajtások, továbbá áramirányítók, Önműködő villamos szabályozó- és vezérlőberendezések kutatására és fejlesztésére irányult; eredményei az ipar, a közlekedés és a nemzetgazdaság egyéb területein hasznosultak. Az Erősáramú Elektronika Főosztály és az Elektronikai Rendszerek Főosztály feladata az erősáramú elektronika alkalmazására irányuló kutatás volt. Ennek keretében a két főosztály tevékenysége az erősáramú berendezések, elektronikai, irányítástechnikai valamint energetikai komplex rendszerek és ezen belül is a szünetmentes egyen- és váltakozófeszültségű áramellátó rendszerek, valamint az ezeket alkotó berendezések és részegységek kutatás ára-fejlesztésére irányult. A Villamos Készülék Főosztály egyrészt a kis- és középfeszültségű, nagy megszakítóképességű áramkorlátozó olvadóbiztosítók és a villamos kapcsolókészülékek korszerű kialakításához szükséges kutatási feladatok megoldásával foglalkozott, másrészt - korszerű kisfeszültségű egyen- és váltakozóáramú zárlati laboratóriumának birtokában - elvégezte a kutatáshoz szükséges vizsgálatokat, továbbá kielégítette az erősáramú készülékgyártó iparág gyártmányfejlesztéssel és a késztermékek szabványos ellenőrzésével kapcsolatos vizsgálati igényeit.
ELEKTROTECHNIKA
Villamos gépek és készülékek Emellett feladata volt a plazmatechnika és -technológia különféle célú felhasználásainak kutatása is. Az egyes szakterületeken a több mint 40 év alatt elért konkrét műszaki eredmények, kidolgozott és bevezetett technológiák valamint termékek felsorolása egy ilyen rövid, visszaemlékezés jellegű írásban nem csak hogy lehetetlen, hanem valójában felesleges is. A VKI tevékenysége ugyanis gyakorlatilag behálózta a magyar ipar egészét, hatása által érintetlen terület szinte nem volt található. Az eredményeknek jelentős szerepük volt abban, hogy a magyar villamos ipar technológiai lemaradása a világ élvonalához képest nem vált kezelhetetlen mértékűvé és megmaradt a termékek relatív versenyképessége. Jól jellemzik a kutató-fejlesztő munka színvonalát a VKI külföldi licenc értékesítései, amelyeknél a magyar műszaki eredmények vásárlói között nem csak kelet-európai vagy harmadik világbeli partnerek akadtak, hanem nyugat-európai, neves világcégek is. A szakmailag igen gazdag, szerteágazó profil és az ezzel összefüggő nagyfokú rugalmasság adta az intézet gazdasági stabilitásának alapját. A rendkívül demokratikus vezetési stílus, a szabad, alkotó intézeti légkör, az egyes kutató főosztályok, mint gazdasági egységek jelentős önállósága, valamint az igen hatékony belső érdekeltségi rendszer biztosította a VKI folyamatosan változó körülmények közepette is rendkívüli alkalmazkodó képességet és piaci eredményességét.
A pálya vége, a felbomlás A Villamosipari Kutató Intézet működésének eredményes, stabil korszaka a nyolcvanas évek legvégén, a gazdasági rendszerváltással tört meg. A hagyományos gyártó ipar szinte pillanatszerű összeomlása nyomán nem csak a kutatási igények csökkentek gyakorlatilag nullára, hanem a kísérleti gyártás termékei iránti kereslet is megszűnt. A nagy, kutatóintézeti szervezet változatlan formában történő továbbélésének megsemmisültek az objektív, külső feltételei. A korábbi részegységek azonban a természetes szakmai törésvonalak mentén nagy
Hírek Akkumulátor nélküli szükségáramforrás Az akkumulátor hátrányainak kiküszöbölésére a Piller GmbH cég energiatárolásra kifejlesztette az USV-rendszerét 150 kVA—40 MVA teljesítménysávban. A szükségáramforrás egy kinetikus energiatároló, amely áthidalja a rövid ideig tartó hálózati zavarokat és áramkieséseket. A tároló modul egy vertikálisan szerelt szinkrongenerátorral egybeépített lendítőtömegből áll és 16,5 MWs energiát tárol. Az energiatároló 10 mp időtartamban tud 1650 kW teljesítményt leadni. (ETZ 18/1999)
A hőszivattyú és az energiaracionalizálás Németországban az összes felhasznált energia kb. 40%-át az épületek fűtésére és melegvíz előállítására
2000. 93. évfolyam 1. szám
számban váltak le az intézetről és többnyire külső partnerek és idegen tőke bevonásával önállósodtak. A folyamat eredményeként a VKI néhány év alatt gyakorlatilag "kiürült", és a főhatóság megszüntető döntése már csupán formális aktus maradt.
Epilógus Az, aki végigélte az intézet több mint 40 éves pályafutását, de az is, aki ennek csupán egy-két évtizedig volt részese, nem tud nem mély nosztalgiával emlékezni erre az időszakra. Nem lehet nem szomorú szívvel gondolni arra, hogy az ezen hosszú idő alatt felhalmozódott szellemi kapacitás komplex problémamegoldó készsége ebben a formában ma már nem áll az ország rendelkezésére. Még akkor is így van ez, ha az ember ismeri a külső körülmények kegyetlen, kényszerítő hatalmát, és tudja, hogy bizonyos struktúrák meghatározott közgazdasági környezethez, gazdaságirányítási rendszerhez, működési modellhez kötődnek, és a körülmények változásával objektíve eltűnésre vannak ítélve. Ami ugyanakkor mégis ad némi gyógyírt, az az a tény, hogy az un. utódszervezetek közül nem egy ma is él, működik, eredményesen dolgozik és a maga módján, az adott keretek között, ha nem is a korábbi komplex módon, hanem egy-egy szűkebb szakterületen belül, tovább viszi az intézet hagyományait, tovább hasznosítja az Összegyűjtött tudásanyagot. Nem hiszem, hogy sok olyan volt VKI-s volna, aki ne büszkeséggel tekintene vissza az intézetben eltöltött életszakaszára. Jó volt ebben az évtizedeken át kiemelkedő eredményeket produkáló, demokratikus, alkotó légkörű intézményben dolgozni, és azt hiszem nagyon szép erre visszaemlékezni is. Irodalom:
[1] Villamosipari Kutató Intézet (VKI) Közleményei 112. kötet, 19661990. [2] 37-41. sz. Beszámoló Jelentés. Villamostpari Kutató Intézet, Budapest, 1985-1989.
fordítják. 1995-ben a fosszilás energiahordozók eltüzeléséből eredő CO2-kibocsátás egyharmada az épületek üzemeltetéséből származott. A tervezett energiaracionalizálási rendelet az éves fűtési hő iránti igény 25—30%-os csökkentését tervezi. Az integrált energetikai rendszerbe az épület, épületgépészeti berendezések, a fűtés, a szellőzés és a melegvízelőállítás tartozik. Az energia megtakarításban a hőszivattyús rendszerek előkelő helyet foglalnak el. A hagyományos gáz- vagy olajkazános fűtéssel szemben a hőszivattyú alkalmazása jelentős megtakarítást eredményez. A környezeti energiát hasznosítani tudó, hőszivattyús integrált rendszerek kielégítik az új energiaracionalizálási rendelet gazdaságossági, ökológiai és kényelmi feltételeit. (Insallateur 1999/10. szám 40. old. cikke alapján.)
31
Egyesületi élet
A MEE Miskolci Szervezete 50 éves történetének rövid áttekintése
A MEE "Nagymiskolci Szervezete" 1950-ben alakult, bár szervezését már 1949-ben megkezdték. Célja a borsodi iparvidék villamos szakembereinek összefogása, a gazdaság fejlesztésére irányuló törekvések társadalmi úton történő elősegítése volt. Ezért a fő feladat a tudományos ismeretek bővítésére irányult. A tagság elsősorban a Diósgyőr-vasgyári üzemek villamos szakembereiből és a Nehézipari Műszaki Egyetem oktatóiból tevődött össze. A mintegy 20—30 főt számláló csoport érdeklődési körének megfelelően, "túlsúlyban" a vasgyári villamos témákkal foglalkoztak. Elsősorban a budapesti — tudományosan magas szinten felkészült — szakemberek által megtartott előadások révén és klubnapok szervezésével bővítették a tagság ismereteit. Később fokozatosan egyre több "saját" előadó kapcsolódott be a tudományos ismeretek átadásába. 1952 után — az ÉMÁSZ ellátási területének megfelelően — az egri és a salgótarjáni villamos szakemberek is bekapcsolódtak az egyesületi munkába. Az évek során számtalan a különböző üzemek éppen aktuális műszaki kérdéseivel kapcsolatos — előadás hangzott el. Egy-egy speciális villamos témakörben tucatnyi előadássorozatot szerveztek. 1953-ban Diósgyőrben már három napos ankétot rendeztek a műanyag-szigetelésű kábelekről. Két évvel később megszervezték a két napos "Borsodi-vidéki szénbányászat villamosítása" tárgyú ankétot. Az un. "nagyrendezvények" során a helyi szervezet rendezte 1958-ban a VI-ik, 1962-ben a X., 1970-ben a XVIII, 1974-ben a XLI., és 1999-ben a XLVI. Vándorgyűlést. Az ötvenes évek második felében a szervezet szakemberei klubdélutánokon többször megvitatták Miskolc város — elavult — villamosenergia-ellátásának helyzetét, sürgetve a korszerűsítés mielőbbi végrehajtását. A METESZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szervezete keretében 1963-ban szervezték meg először a Borsodi Műszaki Heteket. Ez a mintegy három évtizeden keresztül, évenként visszatérő rendezvény-sorozat a későbbiekben jelentős szerepet töltött be a helyi szervezet életében, mert az alkalmankénti tucatnyi előadáson időről-időre itt tárgyalták meg az éppen aktuális műszaki-gazdasági problémákat. Közben a tagság létszáma 150 főre emelkedett. Ez ideig a MEE Miskolci Szervezete fogta össze a terület valamennyi villamos szakemberének sokrétű társadalmiműszaki tevékenységét. Az ésszerűség azonban azt diktálta, hogy a területi elhelyezkedés és a szakma specialitásainak megfelelően új csoportok alakuljanak. Ezért az ózdiak mintegy 30 fővel kiváltak a miskolci szervezetből és önálló csoportot alakítottak. A későbbiek során —• ugyanilyen megfontolásból — még több új csoport létrehozásánál bábáskodott a miskolci szervezet. 1965-ben az egriek, 1967ben a salgótarjániak, a kazincbarcikaiak, a sárospatakiak és
32
1969-ben a gyöngyösiek alakítottak új önálló csoportot. Az LKM üzemi szervezete 1976-ban kezdte meg önálló működését. Ezzel szemben a miskolci szervezet keretében — a jó szervező munka következtében — új csoportok is alakultak. A BSZV üzemi csoportja 1979-től, a Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Szakközépiskoláé pedig 1983-tól kapcsolódott be az egyesületi életbe. Szervezetileg tehát a MEE Miskolci Szervezete üzemi csoportokra tagozódott: (ÉMÁSZ V, ÉMÁSZ Miskolci Üzemigazgatóság, BSZV, TVK, ÉSZAKTERV, Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Szakközépiskola, később ismét Kazincbarcika), amelyek élén az üzemi titkárok álltak. A hatvanas évek közepén az érdeklődés előterébe az áramszolgáltatással kapcsolatos témák kerültek. Jelentős igény lépett fel a különböző szakmai tanfolyamok szervezésére. Főleg a képesítést nyújtó energetikusi, majd a főenergetikusi tanfolyamok voltak népszerűek. Később a szorosan vett szakmai tanfolyamokon túlmenően más természetű tanfolyamok szervezésére is vállalkozott a helyi szervezet, (1: kisgépkezelő, kötöző, emelőgép kezelő, nyelvtanfolyam, számítógép tanfolyam stb.). Az évek során több tucat — a villamos szakmával kapcsolatos — kiállítást rendeztek. Jelentős számú néző tekintette meg a több száz műszaki filmbemutatót is. 1967ben a miskolci szervezet Aggteleken fogadta a vidéki csoportok vezetőit és a bázisvállalatok igazgatóit, főmérnökeit. Később 1983-ban ugyancsak Aggteleken rendezte az esedékes elnök-titkári értekezletet. 1979-ben a MEE Miskolci Szervezetének javaslatára, illetve kezdeményezésére új rendezvénysorozat indult a megyében "Energiagazdálkodási és Anyagtakarékossági Napok Borsodban" címmel. Az első ilyen rendezvényt — a MTESZ Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei Szervezetének felkérésére — a miskolci csoport szervezte elismert eredménynyel. Az évenként megismétlődő sorozat a 90-es évek elején megszűnt. A MEE Miskolci Szervezete — a tapasztalatok bővítése céljából — törekedett a külföldi kapcsolatok kialakítására. Először a Keletszlovákiai és Középszlovákiai Áramszolgáltató Vállalattal, ezt követően a Kammer der Technik Energiebau Dresden csoportjával sikerül kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani. Később a 80-as évek közepétől "Nyugat" felé is lehetőség adódott a nyitásra. Így sikerült együttműködési megállapodást kötni a linzi Oberösterreichische Kraftwerke AG/OKA/-val és a VDE Bezirk Düsseldorf-al. A miskolci szervezetben a szakbizottságok és munkabizottságok is jelentős munkát fejtettek ki. Elismerésre méltóan tevékenykedett a "Középfeszültségű kompenzált hálózatok", a "Villamosság a mezőgazdaságban", a "Villamos
ELEKTROTECHNIKA
Egyesületi élet biztonságtechnika" és a "Robbanásveszélyes környezetek villamos karbantartási és oktatási" munkabizottság. A közigazgatási szervek koncepciójuk kialakításához igényelték a MEE Miskolci Szervezetének közreműködését. Ehhez a várospolitikai szakbizottság nyújtott segítséget. Több alkalommal tett — villamosenergia-ellátási szempontból — érdembeli javaslatokat, észrevételeket a miskolci, illetve a miskolci agglomeráció és tágabb térségének fejlesztési és rendezési elképzeléseihez. A helyi szervezet 1982-ben a KTE-vel közös rendezvényen "50 éves a hazai villamos vontatás" címmel megemlékezett Kandó Kálmánról és munkásságáról. A 80-as évek elején a létszám közel 300 főre emelkedett és az elkövetkező években is 200—300 fő között maradt. 1984-ben a miskolci szervezet kezdeményezésére — az ÉMÁSZ területén működő területi és üzemi csoportok — megalakították a MEE Északmagyarországi Szervezeteinek Koordinációs Bizottságát (később rövidítve ÉMAKÓ). Ez a bizottság jelenleg is eredményesen működik. 1985-ben az ÉMAKÓ-val közös rendezésben "100 éves a transzformátor" címmel megemlékező előadássorozattal tekintettek vissza Bláthy, Déri és Zipernowsky tevékenységére. A nyolcvanas évek közepétől az egyesület gazdálkodásának új körülményei lehetővé tették az un. megbízásos munkák vállalását. Az elkövetkező években — a tanfolyamok rendezéséből származó tiszta bevételeken túlmenően — ezáltal jelentős nyereséghez jutott az Egyesület. Ez folyamatosan biztosította a miskolci szervezet gazdasági önellátását. Ez időben nagy nehézségek árán az egyesületi csoportok jobb elhelyezése érdekében Miskolcon megkezdődött a "Tudomány és Technika Házának" építése. A helyi szervezet jelentős társadalmi munkával járult hozzá a tervezéshez és szervezéshez, sőt az anyagi nehézségek miatt a tagságtól (aránylag jelentős) adományt gyűjtött össze és adott át a MTESZ Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei Szervezete számára. Az 1988. év egyik kiemelkedő eseménye volt a "100 éves a közcélú villamosenergia-szolgáltatás" című ünnepi megemlékezés. Ezen a partnerkapcsolatok jegyében az NSZK, az osztrák, az NDK, a szlovák és a Szovjetunióbeli vologdai delegációk is felszólaltak. A másik fontos esemény ebben az évben a KIOSZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szervezetével együttműködve az I. Országos Villanyszerelő Konferencia megszervezése és lebonyolítása volt. Az 1989. év kimagasló eseménye volt az OKA bemutatkozása Miskolcon. A kiállítással egybekötött több napos rendezvény színvonalát emelte az OKA 50 fos fúvószenekarának fellépése is. Ebben az időben a külföldi együttműködési megállapodások szellemében sokasodtak a nyugati technológiát, a korszerű technikát ismertető előadások, rendezvények és előtérbe került a környezetvédelem szerepe is. 1991 végén újabb nagyszabású külföldi rendezvény lebonyolítására került sor. A kiállítással egybekötött "Kínai Napokon" az érdeklődők megismerkedhettek a fejlődésben lévő kínai technológiával, illetve technikával. Ezt követően "Nemzetközi Energetikai Napokat" rendeztek, amelyen főleg nyugati előadók közreműködésével a megújuló energiaforrások hasznosításáról, a környezetvédelemről, a modern hulladékkezelésről és mentesítésről volt szó. 2000. 93. évfolyam 1. szám
A miskolci szervezet a nemzetközi kapcsolatok felhasználásával a régió gazdasági életét szándékozott fellendíteni azáltal is, hogy a recesszió sújtotta ipari létesítmények vezetőit üzleti, vagy legalább is reménybeli partnerekkel hozta össze. Az 1991. év folyamán a piacgazdaságra való áttérés következtében felszámolták a BSZV-t, s így az ehhez a bázisvállalathoz kötődő "BSZV csoport" megszűnt. Ugyanerre a sorsra jutott egy évvel később az "ÉSZAKTERV csoportja" is. A MEE Miskolci Szervezete megkülönböztetett figyelmet fordított a tanuló ifjúság támogatására. Ezért megszervezte a Miskolci Egyetem és a Düsseldorfi Fachhohschule hallgatóinak egy-egy csoportja részére az évenkénti rendszeres, kölcsönös tapasztalatcserét. A Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Szakközépiskola tanulóinak viszony üzemlátogatásokat, múzeumlátogatásokat biztosított. Az 1993-ban megtartott rendkívüli tisztújító közgyűlésen megválasztott új vezetőség azonnal hozzálátott az első un. "Őszi Elektrotechnikai Napok" szervezéséhez. Ezeken négy aktuális kérdéskörben több mint harminc előadás hangzott el. Megkezdték az időközben meglazult külföldi kapcsolatok újrafelvételének előkészítését. Kiemelten kezelték az egyetemisták és főiskolások, valamint a fiatal szakemberek tapasztalatcsere és nyelvtanulási lehetőségeit. A megállapodásokat később megkötötték. Az elkövetkező években rendszeresítették a "Tavaszi Elektrotechnikai Napokat" is. A bázisvállalatok tevékenységét segítette főként a 90-es évek során megszervezett, olykor több napig tartó cég és termékcsalád, illetve termékbemutatók sokasága. 1995-ben megalakult a "Szenior Klub", amelynek működése során a nyugdíjas tagok széles körű programválaszték keretében ismerkedhettek meg a korszerűbb létesítményekkel, berendezésekkel. Az év során megszervezték — a későbbiekben rendszeresített — a "Szakma Kiváló Tanulója" verseny I. országos döntőjét. Ezt később kibővítették a "Szakma Ifjú Mestere" című iparági versennyel és a Bláthy Ottó elektrotechnikai versennyel. Visszatekintve az elmúlt ötven év egyesületi életre, nehéz lenne felsorolni az ezernyi előadáson, rendezvényen, konferencián, ankéton, klubnapon, kiállításon és bemutatón programba vett szakmai témakörök sokaságát. A MEE Miskolci Szervezetének munkássága alapján is követhető a kor mindenkori technikai színvonalához igazodó dinamikus fejlődés. A kezdeti, viszonylag szerény műszaki megoldásoktól a korszerűsítés különböző fokozatain át, az elektronikus eszközök alkalmazásán keresztül, a számítógépek szerepéig és az informatikáig. A MEE Miskolci Szervezetének tevékenysége — villamos szempontból — széleskörűen átfogta a bányászat, a kohászat, a villamosenergia-termelés és elosztás, a vegyipar, a gépipar, a közlekedés, a mezőgazdaság és a kommunikális szféra területeit. E tekintetben együttműködött az OMBKE, a GTE, az ETE, a KTE, MATE, a NJSZT szervezeteivel. Végezetül meg kell említeni, hogy az ötven év alatt az egyesületben végzett kimagasló tevékenységéért tizenhét fő kapott összesen 32 darab különböző fokozatú MEE és MTESZ díjat, elismerést. Reichardt Sándor
33
Egyesületi élet
Bemutatkozik a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Sárospataki Szervezete
A Sárospataki Szervezet több mint harminc éves működését három meghatározó szakaszra bonthatjuk. Az első a MEE Miskolci Csoport területi csoportjaként eltelt időszak. (1967— 1969) 1967. január l-jén az ÉMÁSZ Vállalat szervezetfejlesztési döntése alapján megalakult a Sárospataki Üzemigazgatóság. A szakemberek elsősorban a vezetők Miskolcról kerültek ide. Közülük 11 fő korábban is a MEE Miskolci Csoportjában tevékenykedett. Az üzemigazgatóság munkájának beindításával párhuzamosan szervezték a helyi csoportot, felismerve a sokrétű igényt. Elsősorban szükség volt megfelelő számú szakemberre. Másodsorban erre az időszakra tehető a térség iparosodásának egy újabb üteme és a mezőgazdasági üzemek rohamos fejlődése. Ezek egyszerre nagy számú szakemberigénnyel léptek fel mind az üzemeltetés, mind a gazdálkodás területén. Nem utolsósorban érezhető volt az a társadalmi megmozdulás, amely Sárospatak újra várossá nyilvánításáért fellendítette a szellemi életet. Az előzőekben felsorolt igényekből szinte automatikusan adódtak a legfontosabb feladatok. Szakmásító tanfolyamot indítottak villanyszerelő szakmunkások kiképzésére, mivel Sárospatakon ilyen képzés nem volt. Előadásokat szerveztek a térség jellegzetességének megfelelően (mezőgazdaság-villamosítás, településfejlesztés, biztonságtechnika). Jelentősen növelték taglétszámukat, ezzel megindult a műszaki értelmiség összefogása a célkitűzések megvalósítása érdekében. Az 1969. május 22-i szervezeti önállósodásig folyamatos segítséget kaptak a Miskolci Csoporttól. A 40 főt számláló önállósodott csoport magját továbbra is az ÉMÁSZ Vállalat szakemberei képezték, de ipari üzemekből és mezőgazdasági kombinátokból is szép számmal csatlakoztak. Legfőbb feladat továbbra is a képzés, továbbképzés, előadások szervezése maradt. Néhány ezek közül időrendi és fontossági sorrend nélkül: Szakember képzés: villanyszerelő szakmunkás, önálló szerelő, elektrikus, kábelszerelő, energia-gazdálkodó. Előadások témái: érintésvédelem, villamosság a háztartásban, energia-gazdálkodás, meddőenergia-gazdálkodás, mezőgazdaság villamos energia felhasználása, szárítástechnika a mezőgazdaságban. Az iparágban megjelenő új technológiák propagálására különösen nagy hangsúlyt fektettek. A mindig jól szervezett bemutatók, előadások nagy számú közönsége megismerkedhetett a kiskábelek alkalmazásának lehetőségeivel, a pince villamosítás problémájával, a germicidlámpa ipari-mezőgazdasági felhasználásának lehetőségeivel. Szerepelt a témák között a számítógép használata, a fűtőkábelek alkalmazásának műszaki-gazdasági lehetőségei stb. A megjelenő új rendeletek, szabályozások szintén előadások témáját képezték.
34
A képzések, továbbképzések, bemutatók, előadások szervezésén, lebonyolításán túlmenően nagy mennyiségű társadalmi munkát vállaltak. Ilyen keretek között végeztek iskolavilágítástervezést, díszvilágítás tervezést, kivitelezést. Bekapcsolódtak az iskolavilágítás-felmérés országos akciójába. A nagyobb feladatokhoz munkabizottságokat hoztak létre, és eredményesen tevékenykedtek az egyesület országos munkabizottságaiban is (hálózatszerelési, világítástechnikai MUBI). Országosan is kiemelkedő gyűjtési munkával segítették a "Villamos-ipari Műemlék Gyűjtemény" munkabizottságot. A Sárospataki Csoport összetétele időközben megváltozott. Ez részben a mezőgazdasági üzemek helyzetével, részben a Szerencs térségében tapasztalható fejlődéssel magyarázható. A 80-as években egyre több szakmai előadásnak adott helyet a város. A hatékony munka elősegítése érdekében — a Sárospataki Szervezet részeként 1986. június 18-án 24 fővel megalakították a Szerencsi üzemi Csoportot. A két csoportból álló szervezet létszáma 60 fő körül állandósult, viszont megváltoztak a gazdálkodási körülmények, új technológiák jelentek meg, új szakmai kihívásokkal. Energiatakarékosság, hálózatveszteség elemzés, hangfrekvenciás körvezérlés, korszerű világítás, villamosenergia-rendszer thermovíziós vizsgálata stb. jelentették a munkák és előadások egy részét. A Sárospataki Szervezet életében jelentős helyet foglal el a környezetéhez, a hasonló szakmai csoportokhoz való viszony. A szakmai ismeretek bővítésének, az iparágon belüli problémák megismerésének egyik bevált formája a tapasztalatcsere. A legtöbb kapcsolat évtizedekre nyúlik vissza belföldön és külföldön egyaránt. A szervezetben találhatók olyan tagok, akik kimagasló munkájuk elismeréseként "Bláthy" vagy "Kandó" díjban részesültek. Ez nem csak az egyén, hanem a szakmai közösség munkájának országos elismerése is. A MEE Sárospataki Szervezete mindig fejlődni, megújulni képes szervezet volt. A mindennapi munka mellett időt szakított a tiszteletre méltó elődök felkutatására. Dokumentum-gyűjteményt értékeket, maradandó emléket állítottak a villamosítás úttörőinek. (1995-ben 100 éves volt a közcélú villamosenergia-szolgáltatás a Sárospataki társégben.) Centenáriumra készül a Magyar Elektrotechnikai Egyesület is. Ünnepeljünk együtt! Gyöngyösi Géza titkár
ELEKTROTECHNIKA
Hírek A nemzetközi szervezet három tagtársunkat kitüntette A CIE Varsó-i kongresszusán a Magyar Nemzeti Bizottság kitüntető oklevelét vehette át: • Debreczeni Gábor kitüntető oklevelet kapott hosszú éveken át a Magyar Nemzeti Bizottság titkáraként kifejtett munkájáért, valamint a TC 7-05 "Világítástechnikai oktatás" c. bizottság vezetéséért és a 3., 4. és 7. Osztályhoz tartozó Technikai Bizottságokban végzett munkájáért, továbbá a 3. és 7. Osztályban, mint magyar tag végzett tevékenységéért. • Prof. Dr. Nagy Elemér, aki 20 éven át állt a Magyar Nemzeti Bizottság élén, s jelenleg a CIE-Hungary Tiszteletbeli Elnöke, a hazai világítástechnika nemzetközi elismertetéséért és a Magyar Nemzeti Bizottság vezetéséért kapott kitüntető oklevelet. • Vincze Vilmost a Magyar Nemzeti Bizottságban kifejtett odaadó munkájáért és a CIE TC 2.4 "Lámpatestek" bizottságban végzett munkájáért jutalmazta a nemzetközi vezetőség kitüntető oklevéllel. Mindhárom tagtársunknak szívből gratulálunk kitüntetéséhez, s reméljük, hogy nyugdíjba vonulásuk nem jelenti a CIE-Hungary-ban való munkájuk befejezését, hanem tanácsaikra, a hazai világítástechnika nemzetközi elismertetése és a külföldi eredmények hazai ismertetése területén segítségükre a jövőben is számíthatunk. Mindnyájuknak jó egészséget kívánunk további munkájukhoz! Az ülésre a Világítástechnikai Ankét zárása után került sor a Technika Háza első emeleti termében (Budapest 1055 Kossuth Lajos tér 6—8.). dr. Schanda János Az Északi Üzemirányító Rendszer ünnepélyes avatása Egy ötéves, 1994-ben elkezdett fejlesztési program utolsó állomásaként a Fővárosi Vízművek Részvénytársaság az évezred végére üzembe helyezte a Szentendrei-szigeti és az északbudapesti víztermelő területeket számítógép vezérléssel irányító diszpécser központját, 1999. november 12-én. Ezzel a víztermelés irányítása teljesen átalakult. A beruházás, automatizálás eredményeként a társaság biztonságosabban, az emberi tévedések minimalizálásával szolgáltatja Budapest és a környező 20 településének a tiszta, egészséges ivóvizet. Jelentős energia megtakarítással (14%) és a folyamatos munkarend kiváltása eredményeképpen 61 fővel kevesebb létszámmal tud ugyanannyi mennyiségű ivóvizet termelni a társaság. A főváros víztermelő telepeinek automatizálási foka mostanra már elérte a 97%-os mértéket. A Szentendrei-szigeti víztermelő telepek és a káposztásmegyeri, illetve békásmegyeri gépházak automatizálása 773 millió forintba került. A budapesti ivóvíz minősége a közegészségügyi intézet mérései alapján az országban a legjobb, amelyet a bevezetés alatt álló ISO 9002 nemzetközi szabvány a jövőben is garantálni fog. Fővárosi Vízművek Rt. Tolnai Béla igazgató Helyreigazítás Az Elektrotechnika 1999/11. számában a 460. oldalon Fehér György neve mellett tévesen jelent meg a beosztása, helyesen: az MVM Rt. kereskedelmi osztály főmunkatársa. Az érintettektől szíves elnézést kérünk. (Szerkesztőség)
2000. 93. évfolyam 1. szám
35
Villamos energia
Haddad Richárd: Háromfázisú mérőváltós elszámolási-, és alméréseknél felmerülő hibák Villamos mérések Az 1990-es évek elején hazánkban tapasztalt villamosenergiafelhasználás visszaesését, ma már növekvő energia igény váltja fel. A szervezeti átalakulások, valamint a költségalapú gondolkodás megjelenése igényli, hogy akár technológiára lebontott villamosenergia-fogyasztás is mérve legyen. A mai divatos, és nélkülözhetetlen vállalati információs rendszerek igénylik akár az egy termék előállításához szükséges villamosenergia-értékeket. A régi körülbelüli értékek helyett, ma már konkrét értékekre van szükség. Így jönnek létre az almérési rendszerek. Természetesen ezek a rendszerek önmagukban hordozzák egy energia racionalizálás alapjait is. Mérőváltós mérések Nagyobb teljesítményű pontokon az elszámolási, illetve az almérések mérőkörei mérőváltókon keresztül kapcsolódnak a mérendő körhöz. Erre azért van szükség, mivel a legsűrűbben használt fogyasztásmérők névleges feszültsége 58...400 V névleges áramuk 1 ...5(6) A. A mai gyakorlat azt mutatja, ahol 6 A nagyobb terhelés van ott áramváltókat alkalmaznak elektronikus mérésnél. Természetesen középfeszültségű, vagy akár nagyfeszültségű vételezésnél nem kerülhető ki a feszültségváltó használata. Mérőváltóból adódó hibák. A mérőváltó önmagában hordoz hibákat, ilyen például a szöghiba, áttételhiba stb. Van viszont egy hiba, amely mindezen fizikailag megmagyarázható hibákon kívül még nagyon sokszor előfordul. Engem, mint az ABB mérésekért, mérési rendszerekért felelős embert gyakran keresnek meg azzal a problémával, hogy az elszámolási mérési értékek nem egyeznek meg az alméréseknél lévő értékekkel. Ezért is gondoltam, hogy ezt a cikket megírom. Háromfázisú mérőváltós villamosenergia-fogyasztásmérésnél a legáltalánosabb fogyasztói vektor ábra a következőképpen néz ki (1. ábra).
Háromfázisú rendszer áram-feszültség vektorábrája helyes bekötés esetén
1. ábra.
A fogyasztónk teljesítménye így, Mi történik akkor, ha a fogyasztásmérő el van látva feszültség fázissorrend ellenőrző funkcióval. Akkor meggyőződhetünk arról, hogy megfelelő fázissorrendben kötöttük be a mérőnket. Ma már előírás a visszapörgés-gátló funkció, így ha véletlenül megcserélődik az áramváltó szekunder oldali k-l kapcsa vagy fordítva helyezem el az áramváltót K-L csere, akkor a mérő erről jelzést ad. A megfordult áramirányból adódóan a mérő érzi a negatív teljesítményt, energiát. Ekkor a hibásan bekötött fázisban a teljesítmény
36
A gyakori probléma, hogy az almérő sem fázisorrend hibát, sem visszatáplált energiát nem jelez, mégsem mutat helyes értéket. Két kézenfekvő megoldás lehet: a mérő rossz (esetek 5%); a mérő rosszul van bekötve (esetek: 95%). Az itt látható vektorábra elemei abszolút értékben megegyezik az első vektorábra elemeivel, de az áramváltóról keverve jöttünk a mérőre (2. ábra).
Háromfázisú rendszer áram-feszültség vektorábrája egyik lehetséges elkötés esetén
2. ábra.
A mérőre jutó villamos teljesítmény így
A mérő nem jelez semmilyen hibát, a fázis feszültségek sorrendje megfelelő, fordított áram irány sincs, mégsem a helyes értéket jelzi a mérő. Létezik még több elkötési lehetőség is. Törekvések a villamos energia-fogyasztás mérésben Egyre nyilvánvalóbb, hogy az áramváltó használata ott, ahol nem szükséges, ott ne használjuk. Léteznek ma már direkt csatlakozású elektronikus mérők (AEM 500 5 (100) A-es; ABB Delta mérő 10-65 A-es), amelyekkel nem csak az áramváltó hibáit kerülhetjük el, hanem az elkötésből adódó hibákat is. Ezen törekvés az áramszolgáltatóknál is látható. ABB megoldás, szolgáltatás Az ABB rendelkezik olyan fogyasztásmérő-ellenőrző készülékkel, amelynek segítségével gyorsan és biztosan tudja kimutatni az elkötést. A ZERA TPZ 308-6 műszer grafikus kijelzője nagyban segíti kezelőjét abban, hogy azonnal látható legyen a fogyasztó áramfeszültség vektorábrája. Információ: Haddad Richárd vill. mérnök Tel.: 06 1 3399399/3893, Fax: 06 1 3596729 E-maii: richard.haddad @humte.mail. abb.com
ELEKTROTECHNIKA
