Ela, a káosz úrnője 7. fejezet Twilightékat sokkolta Luna története. A fekete alicorn mindent apró részletet elmondott, ezerévnyi elfojtott bánatot zúdítva a jelenlévőkre. A történet végére Lunának mind a két szeme bedagadt és vörös volt a sok sírástól. Twilight odament hozzá és lehajolt mellé. - Ez borzaszó, Luna! - próbálta vigasztalni. - De ezek nem a te hibáid! Téged is tőrbe csaltak! Kérlek, nyugodj meg! Luna ránézett az előtte álló unikornisra, aki nedves szemekkel mosolygott rá. Nővére mindig bízott ebben az unikornisban és neki is segített az első Nightmare Night ünnepségen. Luna mély levegőket vett, próbálta a szívverését lelassítani és remegő lábakkal felállni a földről. Mikor úgy-ahogy lenyugodott, biztosan állt a lábán, körülnézett. Hat csődör, egy kanca és két sárkány. Luna megpróbálta a neveket az arcokhoz igazítani. Explosion, a fehér szőrű és fekete sörényű földi póni, Fashion Mania, a narancssárga és sárga unikornis, Herry Pear, aki szintén narancssárga, csak neki a sörénye barna és ő földi póni, Soarin’, a világoskék pegazus és Tom, az aranysárga pegazus. Mind-mind Twilight barátnőinek a férjei voltak, akiket az esküvőkön volt szerencséje megismerni. Meglepődve látta, hogy ott volt Skyhorn is, ki a legtöbb pontot érte el a tesztjében, s akinek leszedte a táskáját a fáról. Nem hitte volna, hogy bárki kijuthat élve a kastélyból, ha azt Ela elfoglalta. Most itt állt délcegen és őt nézte aggódva. A zöld és rózsaszínű sárkány. Spikeról tudott, hisz ő volt Twilight segédje és feltehetőleg a legjobb barátja, de a másiknak nem szabadna itt lennie. Nyolc éve parancsba lett adva, hogy a sárkányoknak távozniuk kell Equestria földjéről viselkedéseik miatt. Megint ránézett az öt csődörre. Csak most vette észre, hogy valami van a nyakukban. Az öt nyakék! Meglepődve nézett Twilightra. - Hol vannak a barátnőid? - Ők meghaltak - felelte alig hallhatóan a lila unikornis. - Le akartuk győzni Elát, de túl gyengék voltunk hozzá! - akarata ellenére is végiggurultak a könnyei az arcán. - Mit csináltatok?! - fakadt ki ijedten Luna. - Őt nem lehet legyőzni! - De apád legyőzte! - ellenkezett Twilight. - És abban reménykedtünk, hogy te majd segítesz nekünk! - Én?! - nézett hitetlenkedve a lila unikornisra. - Én?! Még a holdat is alig bírom felhozni a horizontra! Apámnak meg! - kinézett a barlangból, majd vett egy mély levegőt. - Apámnak hatalmas mágikus ereje volt. Nevetve el tudta volna tüntetni Canterlotot a hegyekkel és az erdővel együtt. S mégis, mikor Ela ellen bevetette a harmónia mágiát felerősítő varázslatot, majdnem belehalt! - Mit vetett be a hatalmas Klerto király, hercegnő? - kérdezte alázatosan Skyhorn. - A harmónia mágiát felerősítő varázslatot. Pontosan nem tudom a nevét, de a lényege annyi, hogy az alapból is hatalmas erőt a háromszorosára növeli, aminek köszönhetően legyőzhetők az istenek. - És ön tudja ezt a varázslatot, hercegnő? - lépett közelebb hozzá Skyhorn. - Igen, apám megtanított rá. De mondom, apám majdnem belehalt a varázslatba! Esélytelen, hogy én meg tudjam csinálni! - Meg kell próbálnia, hercegnő! Ela kegyetlenül meg fog ölni mindenkit! Meg kell tennie Equestriáért! Értünk! Celestia hercegnőért! Luna lenézett a földre. Ha ezek a pónik képesek felvenni a harcot Elával, akkor ő miért ne tenné? Elszégyellte magát, hogy otthagyta nővérét meghalni a kastélyban. „Most ezt is a bűneim közé sorolhatom! Ezernyi bűn után valami jót is kell cselekedni!” gondolta.
- És hogyan gondoltátok, miként fogjuk legyőzni őt? - kérdezte Luna. - Ha tényleg olyan nehéz azt a varázslatot végrehajtani, akkor meg kell erősödnie, hercegnő! felelte Tom. - És mégis hogy? Nekünk, alicornoknak vannak varázserő növelő gyakorlataink, de azokat már rég elfeledtem! - És mi van az erősítőszerekkel? - kérdezte Skyhorn. - Alkímiát sosem tanultam. Mellesleg, azok nagyon veszélyesek! Elboríthatják az agyat, és a használó a tudtán kívül csinálhat valami borzasztót. - Ennél nagyobb baj már nemigen lehet! - gondolkodott el Twilight. - Megvan! Zecora biztos tud segíteni! Több járványt is az ő gyógyszereivel állítottunk meg! Menjünk el hozzá! - Nem tudom, Twilight - szólt közbe Spike. - Zecora sem a régi már! Mintha egy kicsit megzakkant volna az évek alatt. - Ááá, nem! - mosolyodott el Twilight. - Zecora meg tanult rejtvényekben beszélni. Zseniális, milyen gyorsan forog az agya! Olyan gyorsan kitalálni egy rejtvényt és még rímel is! - Öhm, Twilight, akkor hogy fogjuk megérteni? - kérdezte Pear. - Elég könnyen! De azt majd ott, mert egy kicsit csíp! Induljunk! *** A csapat lecsúszott a hegyoldalról és elindult visszafelé. A nap és a hold vészesen közeledett egymás felé, igaz, csak nagyon lassan. Az erdő ugyanolyan kihalt volt, mint mikor idefelé jöttek. Lassan haladtak, Luna percenként meg-megállt, hegyezte fülét, szimatolt, majd megnyugodva haladt tovább. Már majdnem ott voltak, amikor a táj színe narancssárgára váltott. A fák és a leveleik, a bokrok, a talaj és a pónik is narancssárga árnyalatot kaptak. Felnéztek az égre. A hold és a nap összeütközött, egyesült, és egy égitestként ragyogott tovább az égen. Egy kisebb darabka közeledett a föld felé. Nézték, ahogy egyre nagyobbodik és nagyobbodik, majd jó magasan elsuhanva felettük belecsapódott a hegybe, hatalmas lyukat vájva abba. A hegy kilövellte forró, vörös vérét. - Szerencsére messze van tőlünk és a falutól is - mondta Soarin’. - Menjünk tovább! Pár perc gyaloglás után feltűnt Zecora faháza. Most fény pislákolt ki az ablakon. Twilight megnyugodva sóhajtott, majd odafordult a többiekhez. - Jó, akkor most álljatok egymás mellé! - parancsolta mindenkinek. - Bevetem az érthetőség varázslatot. Ne lepődjetek meg, ha csípő érzést fogtok érezni a fületeken. A varázslat mellékhatása - mondta és felragyogott a szarva. Az érthetőség varázslatot a követek és a diplomaták használták előszeretettel, mivel ennek a segítségével nem kellett idegen nyelvet tanulniuk. De nem csak a nyelvek kavalkádjától mentette meg a pónikat, hanem a rejtvények nehézségétől is, ugyanis azonnal a megoldást hallották ki a használók. Sőt, hazugságok mögött megbúvó igazságot hallották, így a bűnözők kihallgatása könnyed feladat volt. De a varázslatnak volt egy-két hátulütője. Először is, odavissza hatott, vagyis azon a nyelven szólalt meg, amin partnere beszélt, hazudni és rejtvényt nem tudott mondani. A másik, hogy csípő és viszkető érzést keltett a fül belsejében. Hatalmas, halálkiáltáshoz hasonló ordítás cikázott végig a kihalt erdőben. Tom levetette magát a földre, jobbra-balra gurult és két mellső patájával befogta vérző fülét. Twilight az apró sokk után gyorsan levette az aranysárga pegazusról a varázslatot. - Jól vagy Tom? - kérdezte rémülten. - Allergiás vagy a mogyoróra? - Mi? Ja! Persze, most már jobban vagyok! - kiabálta, véres patáját figyelve. - Mi az a mogyoró? - Valami ennivaló - mosolyodott el megkönnyebbülten a lila unikornis. - Gyertek, menjünk be! Kicsit még nagyot fogsz hallani - mondta Tomnak, megnyugtatás céljából. - Mi? - nézett rá értetlenül, majd legyintett. A kis csapat az ajtó elé sétált és bekopogott. Néhány másodperc után egy megöregedett
zebra résnyire nyitott ajtón át nézte őket. Mikor meglátta Twilightot, őszintén elmosolyodott, és beinvitálta őket. Az unikornisnak nem volt furcsa, de a csődörök meglepődve figyelték Zecora pörgő nyelvét. Látták, hogy beszél, de pár szívdobbanásnyi ideig nem hallották a hangját. - Legyetek üdvözölve szerény hajlékomban. Bocsánat a rendetlenségért, de épp költözök. A házban az összes tárgy két kupacba volt pakolva. A nagyobb rakásban a bútorok és a maszkok voltak, a kisebb rakásban a fűszerek, apró ékszerek és drágakövek. A szoba közepén tűz égett, felette üst, benne zöld lé fortyogott. - Miért költözöl el? - Mert már nem biztonságos az erdő - felelte Zecora. - Érzem a csontjaimban, hogy valami rossz fog történni itt! - A rossz dolog már bekövetkezett - Twilight mélyet sóhajtott. - Zecora, meg szeretnénk kérni téged egy ital elkészítésére. Ismersz varázserő növelő szert? - Zecora emlékei között kutatott egy kicsi, majd válaszolt: - Igen, tudok! De az ital elkészítéséhez tizennyolc óra és nagyon ritka, nehezen beszerezhető alapanyagok kellenek! Viszont megháromszorozza a varázserőt. - És milyen anyagok kellenek? A kérdés megválaszolása előtt Zecora odament a kisebb kupachoz. Kivette a szükséges fűszereket, növényeket, egyéb anyagokat és sorba rakta őket a földön. Hosszú tanulmányozás után mélyet sóhajtva válaszolt. - Csak három hiányzik. Egy hidrának a nyelve, egy nagymedve szíve és egy sárkánynak a szeme. - Jó hallottam, egy sárk… - kérdezte volna Spike, ha Twilight nem vág a szavába. - Rendben! Mindenki figyeljen rám! - fordult oda a csődörökhöz. - Kevés időnk van, tehát késlekedés nélkül elindulunk. Előbb a nagymedvéhez… - Nem! - szakította félbe Zecora, aki már az előkészületeken forgolódott. - Előbb nekem a nyelv kell! Menjetek a mocsárba! - Rendben, akkor előbb a mocsárba megyünk, aztán a nagymedvéhez! Hercegnő - nézett Luna szemébe -, ön maradjon itt, egyen, fürödjön meg és aludjon! Ha valamire szüksége lenne, akkor csak szóljon Spikenak, és ő mindent elintéz. - Köszönöm, Twilight! - az alicorn hálásan nézett az unikornisra, majd fáradtan lefeküdt a szénára. *** A mocsár a szokásához képest csendes volt. Általában a békák kuruttyolását, kacsák hápogását, legyek és szúnyogok zümmögését lehetett hallani, viszont most csak a szél halk játéka a falevelek között, a mocsár piszkos vizéből feltörő gázok buborékainak pukkanásai törték meg a csendet. A kis csapat közel két órán át bolyongott a orrfacsaró bűzben. Twilight maga elé motyogva átkozta lustaságát és tudatlanságát. A nyomkereső varázslatot több ízben is megtanulhatta volna, de mivel nem akart állatmentő vagy detektív lenni, ezért ezt a varázst feleslegesnek találta. A nyomkereső varázslatot egy őrmester fejlesztette ki, amikor egy őrült sorozatgyilkost akart elkapni. Több hónapos próbálgatás és szenvedés meghozta gyümölcsét . A gyilkost elkapták, őt kitüntették, mint kitűnő nyomozó, s mint nagyszerű feltaláló. Azóta a varázslatot többször is továbbfejlesztették. De hogyan is működik ez tulajdonképpen? Mikor az unikornis elkezdi a varázslatot, akkor erősen koncentrálnia kell a keresett személyre. Sikeresebb a varázs, ha van a birtokában egy olyan tárgy, amit a keresett személy használt. A varázslat akkor volt sikeres, ha a földön és tárgyakon kék foltok jelennek meg. A szín árnyalata jelzi, hogy mikor járt ott vagy használta a tárgyat utoljára a keresett személy. Minél sötétebb, annál közelebb járnak.
De ez nem csak pónik, hanem állatok megtalálására is alkalmazható. Állatoknál lehet általánosítani. Tételezzük fel, macskát keresünk. A varázslat a környéken lévő legközelebbi macskához fog vezetni. Persze, ez nem ilyen egyszerű! Először is, a macskának ott kellett járni, különben nem jelennek meg a kék foltok! Másodszor, a jelek valamiért ötszáz méter után szertefoszlanak, vagyis ha nem vagyunk tőle legfeljebb fél kilométeres távolságban, akkor soha nem fogjuk megtalálni. Twilight nekiment a hirtelen megtorpanó Explosionnek. A földi póni kitágult pupillákkal figyelt egy dombot. - Miért álltál meg? - kérdezte Twilight. Semmi válasz. - Nem fog megszólalni - felelte Pear. - A gyásztól megnémult. Explosion a domb felé nyújtotta patáját. Az izgatottságtól remegett. Ránézett a többiekre, akik értetlenül néztek vissza rá. A fehér póni vett egy mély levegőt, hogy ne remegjen, majd rámutatott egy másik dombra. Megrázta a fejét. Visszamutatott az előző dombra. Bólintott és finoman fel-le kezdte mozgatni patáját. A többiek most vették észre, hogy… - Lélegzik? - csodálkozott el Soarin’. - Nagyon úgy tűnik! - felelte Pear, majd félelemmel a hangjában megkérdezte. - Szerintetek megtaláltuk? - Lehet óriásteknős is - vetette fel Skyhorn. Tanulmányozta pár pillanatig a lényt, majd sóhajtott. - Innen nem tudom megállapítani, hogy mi is ez. Menjünk át a túloldalára, hátha ott többet látunk belőle! - mindenki egyetértően bólintott. Óvatos léptekkel indultak el, nehogy valami zajt csapjanak. Messziről és jobboldalt kerülték meg a lényt, így a szél nem sodorhatta oda a szagukat. Félúton a talaj, amin mindvégig jártak, szilárd anyagból cuppanóssá vált. Patáik belesüllyedtek a sárba, s néha csak nagy erőfeszítések árán tudták kihúzni onnan. Soarin’ és Tom a levegőből figyelték barátaikat. Hirtelen nagy csobbanás hallatszott és az elől haladó lila unikornis eltűnt. A hangtól a lény felemelte négy fejét és a pónik felé nézett. - Twilight! - kiáltották egyszerre és óvatosan megközelítették azt a helyet, ahol az unikornis eltűnt. A hidra hasa jelezni kezdte, hogy már rég kapott emésztenivalót. Szép lassan megmozgatta elgémberedett végtagjait, majd felállt. - Vigyázzatok! - figyelmeztette a többieket Tom, mit sem törődve a mögötte lévő szörnnyel, ami komótos lassúsággal közeledett feléjük. - Itt már víz van! - Pedig teljesen úgy néz ki, mint amin járunk! - mondta kétségbeesetten Fashion. - Nehezen lehet megkülönböztetni! Ez is narancssárga, az is narancssárga! - felelte Soarin’. - Már rég fel kellett volna jönnie! Lemegyek érte! - határozta el magát Skyhorn. Vett egy mély levegőt és fejest ugrott a vízbe. Nem látott valami jól, s az sem segített a helyzetén, hogy falevelek, apró piszkok és ebihalak úszkáltak el a szeme előtt. Sokáig tartott, mire leért a legaljára. Nem számított arra, hogy ilyen mély a víz, főleg nem arra, hogy Twilight nem lesz ott. Körülnézett, majd elindult abba az irányba, amerre az unikornist remélte. Levegője fogytán volt, de még mindig nem találta. „Ez nem lehet igaz! Nem sodródhatott el ennyire! Fenébe! Nem találom!” bosszankodott magában. Már azon volt, hogy felmegy a felszínre levegőért, amikor a szeme sarkából meglátott egy lila csíkot. Twilight sörénye! Gyorsan odaúszott hozzá, megfogta és elindult felfelé. Érezte, hogy tüdeje friss levegő után epedezik, különben felmondja a szolgálatot. „Már csak egy picit tarts ki! Nem kell sok!” biztatta magát. A felszín és közte gyorsan csökkent a távolság. Egyre világosabb lett minden, egyre fényesebb és... kint voltak! Skyhorn kiáltásokat és ordibálást hallott a távolból, de ezt most nem érdekelte. Neki most a szerelmét kell megmentenie a halál torkából! Gyorsan a parthoz úszott és lefektette Twilightot a sárba. Meghallgatta a szívét. Nem vert. Skyhorn leblokkolt. Emlékei között kutatott, hogy hogyan is lehet újraéleszteni valakit.
Bosszúságára az agya megmakacsolta magát. - Ha víz ment a tüdőbe, azt valahogyan ki kell szedni onnan! De hogyan? - kérdezte bele a mocsár bűzös levegőjébe, hátha válaszol valaki. A távoli hangzavaron kívül nem hallatszódott semmi. - Oké! Skyhorn hátára fektette az unikornist. Befogta Twilight száját, a sajátját pedig ráhelyezte szerelme orrára és belefújt. Mikor elfogyott a levegője, eltolta magát. Twilight mellkasának növekedésén kívül nem történt semmi. Jobb ötlet híján elkezdte kinyomni a levegőt a lila póniból, majd újból levegőt fújt belé. Ezt addig csinálta, míg Twilight vizet hányva fel nem riadt. - Jól vagy? - kérdezte megmentője. - I-igen - felelte két levegővétel között. - Miért nem úsztál ki, mikor beleestél? - Nem tu-tudok úszni - vallotta be Twilight. - Hol vannak a többiek? A kérdés hatására Skyhornban tudatosult az ordítások jelentősége. Elnézett Twilight mellett oda, ahol a többiek a hidrával harcoltak. Nem lehettek messzebb tőlük száz méternél. A lila unikornis követte Skyhorn tekintetét és elsápadt a látványtól. - Oda kell mennünk! - nézett komolyan a kék pónira. - Készülj fel! A szarva felizzott és apró pukkanással eltűntek, hogy a hidrától két méterre jelenjenek meg újra. A hidra egyik feje meglepődött a hirtelen feltűnő kaja láttán, de gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét és támadott. Skyhornnak épphogy csak sikerült arrébb vetődnie Twilightal. A hidra több kiló sár kiköpése után ismét támadott. Twilight varázserejével felemelt egy termetes fát, amelyet egy vihar csavart ki a földből és hatalmas erővel arcon vágta vele a feléje tartó fejet. A hidra egy kicsit megszédült az ütéstől és egy apró karc is megjelent a bal szeme alatt. Twilight kihasználta az alkalmat és elbújt egy fa mögé, hogy felmérhesse a helyzetet. Az első dolog, amit észrevett, hogy masszív, szilárd talaj van a patája alatt. A második: barátai harcképtelenné próbálták tenni a szörnyet azáltal, hogy egy fa vagy szikla elé álltak és csak az utolsó pillanatban ugrottak arrébb. A harmadik: a hidra nem egy, hanem egyszerre több célpontot szemelt ki felfalás céljából, viszont négy fejhez egy test jutott, ezért nem tudott rendesen mozogni. Támadt egy ötlete. Felállt egy szikla tetejére és onnan parancsolt a többieknek felerősített hangerejével. - Figyeljetek! Soarin’, Tom, ti repüljetek a hidra körül fejmagasságban, de egymásnak ellentétes körpályán! A többiek szóródjanak szét különböző irányba! Most! A parancsszóra a pegazusok körözni kezdtek. A hidra két középső feje követte a repülőket, aminek az lett a következménye, hogy a nyakuknál összecsavarodtak. A négy póni négy különböző irányba széledt szét. A hidra legjobb oldali fele Explosiont szerette volna követni, viszont a legbaloldalibb Fashiont. Emiatt elveszítették az egyensúlyukat, s ormótlan faként dőltek el. Twilight nem habozott. Leugrott a szikláról, majd felemelte azt és a leghegyesebb oldalát a hidra egyik nyakába dobta teljes erejével. A nyakhoz tartozó fej felordított fájdalmában. A lila unikornis odaszaladt elé és mágiájával kitépte a szörny nyelvét. A szájból ömleni kezdett a vér, elérvén a csonkítót is, főleg a fejét. - Megvan! Futás! - kiáltotta Twilight. Alig látott valamit a vértől, ami belecsorgott a szemébe. Pár lépés után megbotlott egy kiálló gyökérben. Kitörölte a vért a szeméből és megfordult. Az egyik hidrafej szélsebesen közeledett feléje. Szárnysuhogást hallott oldalról, majd valaki elkapta, hogy aztán pár méterrel arrébb együtt zuhanjanak vissza. Soarin’ volt az. Mikor meglátta Twilightot a földön, gyorsan érte repült. Felkapta, de arra nem számított, hogy a hidra épphogy csak, de elér még odáig. Éles fájdalmat érzett a jobb patájában, majd rosszul lett és elájult. „Ma már kétszer mentettek meg!” gondolta magában Twilight és ránézett Soarin’-ra. Tőle pár méterre, az oldalán feküdt, csak a hátát lehetett látni. A hidra nyelve a pegazus fölött volt a földön. Az unikornis felállt és kicsit támolyogva odasétált hozzá. Hallotta a hidrák szívszorító
ordítását, mellyel siratta testvérfejét. - Kösz Soarin’, hogy… Celestiára! - rémült meg, mikor meglátta a pegazus hiányzó végtagját. A jobbhátsó lábából csak egy pici kis bőrdarab és hatalmas vérző seb maradt. A lila unikornis nyúlt a táskájáért, de meglepetésére az nem volt a hátán. „Biztos akkor veszítettem el, amikor beestem a vízbe!” gondolta kétségbeesetten. Hányásra lett figyelmes. Közben a többiek is megérkeztek. Tom, amint meglátta barátja sebét, rosszul lett. Twilight végignézett rajtuk. Közülük táskát csak Explosion és Tom hozott, amiket most az unikornis gyorsan le is ráncigált. Egyikben sem volt használható dolog. Rettegett attól, amit tenni fog. Szarva felizzott. Komoly gyakorlata nem volt a gyógyításban, viszont az elméletet oda-vissza, álmából felverve is el tudta volna mondani. Erősen koncentrált, mint mikor Rainbow Dash gyógyította, csak akkor volt mellette egy könyv! Így meg csak az emlékeire hagyatkozhatott. Látta, ahogy a seb kezd begyógyulni. Ez egy kicsit felbátorította, ám amikor a seb negyede már megvolt, egyszer csak felhasadt. A vér gyorsabban kezdet folyni. - Francba! - szitkozódott Twilight. Szarva ismét felragyogott. A lábon maradt bőrt ráhelyezte a sebre és azt tágítani kezdte. Mikor teljesen befedte a húst, a bőrdarabot összeforrasztotta az ép felülettel. A széleken még így is szivárgott a vér. - Gyorsan vissza kell vinni Zecorához! Tom, tudod a visszavezető utat? - Persze! - válaszolta elhaló hangon, majd felböfögött még egy kicsit gyomra tartalmából. - Rendben! Tessék a táskád! - visszarakta Tom hátára, majd belerakta a nyelvet. - Fogd Soarin’-t és siess vele vissza! Mi pedig elmegyünk a szívért! A hidra megint hatalmasat ordított fájdalmában és gyászában. - Remélem, megbocsátod ezt nekem, Fluttershy! - sóhajtotta szomorúan Twilight. *** Hosszú volt az út a mocsártól az erdőig, főleg a nagymedve barlangjáig. Útközben nem találkoztak állatokkal vagy veszélyes lényekkel, ami egy kicsit aggasztotta Twilightot. Lehetséges, hogy a nagymedve is elmenekült az erdőből? Épphogy átlépték az erdő és mocsár közti határt, amikor minden zöldre színeződött. Felnéztek az égre. Az új égitest ugyanott volt, ahol megszületett. Olyan négy óra séta után megérkeztek a barlanghoz. Twilight pihenőt fújt, hogy a többiek végre leülhessenek, ő pedig körülnézett. A barlang körül és a nyílásból nem látszódtak lábnyomok. A növények nem voltak megtépve, fák sem voltak kidöntve. Nem voltak döglött állatok és halak lerágott csontjai a földön. Kékeszöld ürüléket sem talált. Úgymondván sértetlen és tiszta volt a terület. - Hajaj! - sóhajtott Twilight. - Mi az? - kérdezte Pear nagyot ásítva. - Van egy olyan érzésem, hogy évek óta nem lakik itt nagymedve. - Egyáltalán honnan tudod, hogy lakott itt egy? - kérdezte kicsit nyűgösen Fashion. - Húsz évvel ezelőtt egy nagymedve gyermekét hoztam vissza ide. Ezért gondoltam, hogy itt lesz, mert a nagymedve csak ötven év után lesz önálló. Addig az anyja neveli. - Nem lehet, hogy van egy másik kijárata is a barlangnak? - vetette fel Pear. - Lehetséges, de nincs időnk keresgélni. Menjünk be! - parancsolta Skyhorn. Fashion és Twilight szarva világítani kezdett és a kis csapat belépett a sötét nyílásba. Sokkal tágasabb volt, mint az, amelyikben Spikét keresték. Itt viszont sokkal több volt a kereszteződés, néhány helyen egyszerre öt irányba is lehetett menni. Mindig a legnagyobb folyosót választották és ezeket a járatokat X-el jelölték meg. Twilight érezte a zsigereiben, hogy a hely mágikus, amit jó jelnek vett. A nagymedvék kedvelik az ilyen területeket, főleg azért, mert félig-meddig ők is mágikusak. A járatokban sok kék kristály volt, melyek enyhén világítottak a sötétben és tükörként is funkcionáltak. Minden bizonnyal ezek sugározták ki a mágiájukat.
Egy forduló után egy hatalmas terembe jutottak, a közepén kicsi tóval. Kezdtek reménykedni, hogy itt lesz a nagymedve, de csalódniuk kellett. Viszont a víz látványa emlékeztette őket, hogy rég ittak. A tó partján gombák nőttek. Magasak voltak, zöld kalapjuk, s azon három narancssárga csík, párhuzamosan elhelyezkedve. A vízben óriási, sokszínű halak úszkáltak. A lila unikornis megvizsgálta a vizet. Kellemesen hűs, s a kristálynál is tisztább volt. Megkóstolta és nem hitt a nyelvének. A víz szó szerint mézédes volt! De nem ez volt a legfurcsább. Pár korty után a szomjúság elmúlt, s a pónit teljesen feltöltötte energiával. Mikor teleitták magukat, tovább indultak… volna. Ott, ahol bejöttek, most egy hatalmas, enyhén átlátszó szörny állt. A nagymedve elordította magát és elindult a betolakodók felé. - Szétszéledni! - adta ki a parancsot Skyhorn. A pónik öt felé futottak el. A nagymedve egy pillanatra megzavarodott, majd Twilight után eredt. A szörny pillanatok alatt odaért a lila unikornishoz és eltaposta. - Neee! - kiáltotta Skyhorn rémülten és érezte, hogy könnyei végigfolynak az arcán. A hangra a nagymedve odafordította dühös arcát és megindult. Már majdnem elérte, amikor valaki szemen dobta egy sziklával. Fájdalmában megállt és egyhelyben toporzékolt. Fashion készült volna egy újabb dobásra, de Pear megállított, mondván, jobb, ha most a medve a szemével van elfoglalva és ők meg menjenek oda Twilighthoz. Twilight csodák csodájára nem lapult össze, még vér sem folyt ki belőle, viszont nehezen lélegzett. Skyhorn odaguggolt mellé és elkezdte megvizsgálni. A többiek visszanéztek a nagymedvére, aki még mindig a szemét vakarta. Fashion felnézett a mennyezetre. Éles sziklák lógtak felettük. Ha valamivel le tudná verni őket… A nagymedve nagyot ordított és feléjük fordította véres tekintetét. Bal szeméből nem maradt más, csak egy vérző, húsos cafat. Dühtől és személyes bosszútól vezérelve indult neki a póniknak. Fashion szarva felragyogott és öt darab másolata jelent meg mellette, akik szétszóródtak. A nagymedve meglepetten állt meg. A másolatok körülötte kezdtek el rohangászni, ezzel kötötték le a szörny figyelmét. - Honnan tudsz te ilyeneket? - kérdezte csodálkozva Pear. - Ne tudd meg, milyen nehéz néha egy újságíró élete! Hogy van Twilight? - fordult aggódva Skyhornhoz. - Eszméletlen, és ha jól érzem, akkor eltört majdnem minden csontja! Feltehetőleg az utolsó pillanatban varázsolt magának védőburkot, különben nem élte volna túl. Hozzon valaki friss… - Csináld, mi pedig tereljük el a figyelmét! - vágott a szavába Pear. - Épp most taposta el az utolsó másolatot! A narancssárga unikornis felemelt egy kicsi sziklát és hozzávágta a medvéhez. A szörny számára ő lett a következő célpont. Fashion elteleportált a terem másik oldalára és onnan kezdte dobálni a lényt. Skyhorn Explosion segítségével óvatosan felvette Twilightot a hátára és odament a tó partjára. Ott letette közel a vízhez, hogy könnyebben megitathassa. Na, igen! De mivel? Szétnézett, hátha lát valami homorú tárgyat, amikor megakadt a szeme egy gombán. Ennek a gombának, a többivel ellentétben, piros kalapja és kék tönkje volt. A kalapján öt zöld pont, egymástól egyenlő távolságban. Skyhorn szétnézett a gombák között. Látott meg egy-két darabot. - Fashion! - kiáltotta el magát, végig a gombát figyelve. - Dobd a medve szájába a piros kalapú gombát! Aminek zöld pöttyök vannak a tetején! - Te… most… komolyan… - eltűnt, megjelent. - meg… akarod… etetni? - kérdezte lihegve az unikornis, végig kövekkel dobálva a medvét, aki időközben rájött, jó ötlet az egyik mancsát a feje előtt tartani. - Az is jó, de most nem erről van szó! Ez a gomba tartalmazza a világ legerősebb mérgét! Még egy kifejlett sárkány is beledöglik!
- És… mégis… hogyan… - eltűnt, megjelent - etessem… meg… vele? - Érd el, hogy ordítson és dobd bele! - Könnyű… - megjelent Skyhorn mellett - azt… mondani! Hirtelen nagy durranás hallatszott. Explosion elővette táskájából a tűzijátékokat, leszúrta és sorra meggyújtotta őket. A színjátéktól és a hangos durranásoktól a nagymedve megijedt és elbömbölte magát. - Most! - adta ki a parancsot Skyhorn. Fashion gyorsan összeszedte az összes piros gombát, amit látott és beledobta a rémült medve szájába. A gombagolyó nekiütközött a torokfalnak, nyelésre kényszerítve a nagymedvét. A méreg gyorsan hatott. A nagymedve elkezdett imbolyogni, majd összeesett. A földön remegett tovább, arca eltorzult a kíntól. Elordította magát, amitől az egész barlang megremegett. A hang után vér ömlött ki a szájából. Több hektolitert hányt ki, ami belefolyt a tóba. A nagymedve izmai végleg elernyedtek. - Teátész fogadja lelkedet! - búcsúzott el Skyhorn a nagymedvétől. Visszanézett Twilightra. Ebből a vízből már nem itathatom meg! Pedig varázslatos volt! - Meghiszem azt! - értett vele egyet Fashion. - Ettől a víztől új erőre kaptam, máskülönben nem tudtam volna ezeket a varázslatokat ilyen szépen és sokáig végrehajtani. És hogyan szedjük ki a szívet? - nézett a halott medvére. - Mindegy, de gyorsan kéne! Nem tudom, Twilight meddig bírja így! - Explosion, hova mész? - kérdezte furcsállva Pear. A fehér földi póni késsel a szájában odament a nagymedve szájához és belemászott. A többiek ijedt pillantásokat váltottak egymással. Pear felkiáltott: - Equestriára! A méreg nem tette tönkre a szívet? - Nem - adta meg a rövid választ Skyhorn. Az értetlenkedő arcok láttán hozzátette. - A méreg csak a gyomorra és az idegrendszerre hat ki. A többi szervet békén hagyja. Pár perc elteltével előjött Explosion a medvéből, patái között a szív egy nagyobb darabjával. - Ezt hogy csináltad? - kérdezte undorral vegyes csodálkozással Skyhorn. Explosion megvonta a vállát és berakta a szívet a táskába. Kérdőn ránézett a többiekre, hogy indulhatnak-e? Skyhorn hátára vette szerelmét és bólintott. Hirtelen hatalmas, szívszorító ordítás rázta meg a termet. A nyílásban megjelent egy kisebb medve. Szeméből potyogni kezdtek a sziklaméretű könnycseppek. Odarohant a halott medvéhez és ébresztgetni próbálta. Mikor tudatosult benne, hogy anyja nem fog felkelni többé, melléfeküdt. A sírástól rázkódott. - Mit tettünk? *** A barlangból gyorsan kitaláltak, hála a jelzéseknek. Zecora házát megtalálni már nehezebb ügy volt. Egy ismerős pontot kerestek, mondjuk egy fát vagy egy sziklát, esetleg egy ösvényt, ahonnan tájékozódni tudnak. Négy óra bolyongás után Pear felismert egy bükkfát és innentől pontosan tudta, hogy hol vannak. Onnan félóra volt Zecora háza. - Az erdőtűz gyorsan terjed, a csermely lassan cseveg, a ti mindkettőt elértétek! - köszöntötte őket Zecora. Letette a fakanalat és hozzájuk sietett. - Tessék? - kérdezte Fashion értetlenül. - Pont időben érkeztetek - adta meg a választ Spike, aki sürgött-forgott a sok tennivaló körül. - Adjátok oda azt a tárgyat, amely az életet táplálja! - sürgette őket Zecora. Explosion levette hátáról a táskát és átnyújtotta a zebrának. Luna Soarin’ mellett volt, s gyakorlatokat végeztetett vele. A felállást és leülést, felemelkedést és landolást, a sétálást. A pegazus jobb hátsó része szépen nézett ki, mintha soha nem is lett volna ott lába. Skyhorn azonnal odament Lunához, mikor visszaértek.
- Hercegnő, kérem, nézze meg… - Mi történt Twilighttal? - rémült meg az alicorn, amikor odanézett. - Eltört majdnem minden csontja és nagyon nehezen lélegzik! - Hadd nézzem! Luna leemelte Twilightot és a puha szénára tette. Leguggolt mellé, s mágiával végigvizsgálta az unikornis minden egyes porcikáját. Megkönnyebbülten sóhajtott. „Tényleg csak a csontjai törtek el, azt meg se perc alatt rendbe tudom hozni! Apámnak igaza volt, amikor a gyógyítást tanította!” gondolta. Szarva felragyogott, s vele együtt Twilight is. Az ájult póni felszabadultan lélegzett és kinyitotta a szemét. - Sikerült? - kérdezte félelemmel vegyes izgatottsággal. - Igen, megszereztük a szívet. Hogy vagy? - nézett a szemébe aggódva Skyhorn. - Most már sokkal jobban! - kedvesen rámosolygott szerelmére. - Köszönöm! - Ne nekem, Luna hercegnőnek köszönd! Ő gyógyított meg. - Ugyan, nem kell! - legyintett Luna. - Minden hozzávaló megvan? Twilight ránézett Spikéra és összeszorult a szíve. Nem akarta elhinni, hogy tényleg ilyet fog tenni azzal, akit kiscsikó korától nevelgetett. Szinte már a gyermekének tekintette. De ha nem teszi, akkor minden elpusztul! Magára varázsolta az érthetőség varázslatot és megkérdezte Zecorától, hogy mikorra kell a szem. - Pár perc múlva - jött a rövid válasz. Twilight elnézte egy darabig a kissárkányt, aki fel-alá rohangált Luna, Traunix és Zecora között, minden figyelmét az aktuális feladatára összpontosítva. Mindig, mindenkinek segített, még ha értelmetlennek is találta azt. És ő meg hálából… - Spike, gyere ide légy szíves! - hallotta nyöszörgő hangját Twilight. - Igen? - szaladt elé Spike két hagymát tartva a kezében. - Spike, én egy… - megakadt és érezte, ahogy gyűlnek a könnyek a szemében. - Ja, bocs! A hagymák - nevette el magát a sárkány, majd messzire hajította a zöldséget. - Nem tudom elhinni, hogy ennyire nem bírod a hagymát! Szóval? - Egy… Én egy… Egy szívességre sze… Én… - Twilight minduntalan megakadt. Szája remegett és kiszáradt, könnyei végigszaladtak az arcán. - Jaj, ugyan már! Azért idáig csak nem érzed a hagy… - Kell a szemed! - bökte ki Twilight és lesütötte tekintetét. Spikéról lehervadt a mosoly. - Tessék? - kérdezte, remélvén, hogy rosszul hallotta. - Kell a szemed a főzethez! - ismételte meg a földnek Twilight. - Akkor tényleg jól hallottam, amikor Zecora felsorolta a hiányzó alapanyagokat! - kiabálta rémülten. - Tudom, hogy nagy kérés… - mondta a lila unikornis lehelethalkan. - Nagy kérés?! Nagy kérés?! - fakadt ki Spike. Ekkor már mindenki őket figyelte. - Ez olyan, mintha neked az olvasásról kellene lemondanod. Én még több ezer évig élni fogok, és nem akarom azt félszemmel! - Kérlek Spike, ne nehezítsd meg a helyzetemet! - Twilightnak remegett a lába és patakokban folyt a könnye. - A te helyzeted?! Az én szememről van szó! - ordította teli torokból Spike. A lila unikornis lábai nem bírták tovább és összecsuklottak. A sárkány ezt látván egy kicsit megenyhült. Normális hangerővel szólalt meg újra. - Nincs más megoldás? - Ki-kiszedhetjük Traunix szemét is - felelte akadozva Twilight. - Azt nem engedem! Akkor inkább én! - adta be a derekát. - Köszönöm Spike! Te vagy a világ legjobb első segédje! - Twilight kitörölte a könnyeit a szeméből, még mindig remegő lábbakkal felállt, majd Zecorához fordult: - Kérhetnék érzéstelenítőt? - Sajnos mindet felhasználtam a főzethez! - felelte a zebra, miközben felaprított néhány Xartoon gyökeret.
- Akkor altatót? - Az meg múlt héten fogyott el. - Iszonyatosan fog fájni, igaz? - kérdezte Spike, egyik lábáról a másikra billegve. Twilight aprót biccentett. - Ne bántsátok az én Spikeimat! - ordította Traunix és átölelte a lila sárkányt. - Ne aggódj kicsim, nem lesz semmi baj! - nyugtatta meg, majd Twilightra nézett. - Csináld! - Spike! - Mi az? - Nyisd ki a szemed! - Hopsz, bocsi! Megszokás - kínosan nevetett, majd biccentett. Twilight összpontosított. Spike érezte, hogy valami körbeveszi a jobb szemét, majd szép lassan húzni kezdi. A fájdalom egyre fokozódott. - Rántsd ki! - ordította. Mindent elárasztó sikoly. A sikolyt színesebbnél színesebb szitkok követték. A lila sárkány kínjában szemüregére tette a kezét és fel-alá sétált, majd leült. Luna odasietett mellé, megvizsgálta a sárkány sebét és elállította a vérzést. - Bocs Spike, de a fájdalmat nem tudom csillapítani. Ahhoz az agyadban kéne turkálnom és az életveszélyes! - sajnálkozott őszintén Luna. Twilight egyhelyben állt és a szemet nézte, ami előtte lebegett. „Tényleg megtettem! Tényleg megcsonkítottam Spikét! Hogy lehetek…” gondolatmenetét Zecora zavarta meg, aki a szemet kérte. Twilight átadta neki, aztán leült Spike mellé és vigasztalni próbálta. A sárkány fájdalma lassan csökkent, már érzékelte a körülötte történteket. Explosion adott neki egy fekete szemkötőt. - Most úgy nézel ki, mint egy kalóz! Tudod, azok, akiket legyőztél! - nevetett kedvesen Traunix és megcsókolta Spikét. Twilight otthagyta a szerelmespárt. - Furcsa. Ilyen korban nem szoktak szerelmesek lenni a sárkányok - nézte a csókolózókat Luna. - Ugyan, Spike nyolc évig volt szerelmes Raritybe. Mígnem egyszer rajtakaptam leskelődésen. Persze utána azonnal megbüntettem! - Akkor is furcsa - jelentette ki Luna és visszament Soarin’-hoz, hogy folytassák a gyakorlást. Twilight, mivel nem volt jobb dolga, kiment. Most minden sötétkék árnyalatot kapott, ám az égen vörösen ragyogott az égitest. A lila unikornis leült a ház előtt található farönkre és a gondolataiba süllyedt. Rengeteg megválaszolatlan kérdés merült fel benne. Működni fog-e az ital? Le tudják-e győzni Elát? Vajon az ékszerek tényleg eredetiek? Discord igazat mondott, vagy hazudott? Celestia életben van-e még és ha igen, akkor hol van? Ela legyőzhet? Ilyen és effajta kérdések foglalkoztatták. - Miért jöttél ki? - ült mellé Skyhorn. - Nem tudom. Csak kijöttem - válaszolta. - Pihenned kéne! A többiek is lefeküdtek aludni. - Nem, én jó vagyok itt, hisz most olyan békés minden! - rámosolygott Skyhornra. - Látom rajtad, hogy alig bírod nyitva tartani a szemedet! Gyere! Feküdj le egy kicsit! - állt fel Skyhorn és patáját nyújtotta a lila unikornisnak. - Olyan jó, hogy végig mellettem maradtál! Köszönöm neked! - Felállt és megcsókolta a kék pónit. Twilight megint érezte az a bizsergő érzést. Skyhorn viszonozta a gesztust. Egyre szenvedélyesebben, egyre jobban belemelegedtek a csókolózásba. Átölelték egymást és elfeküdtek a fűben. Twilight még soha nem érzett ilyen izgalmat. Érezte, hogy mindenhol átnedvesedik. Skyhorn patája Twilight hátáról lassan elkezdett lejjebb csúszni. Mikor már veszélyesen közel járt a lila unikornis intimebb részéhez, az ijedten eltolta magától. - Bocs! Ehhez még nem állok készen! Jobb, ha mégis alszok egy keveset! - mondta és befutott a házba. Épphogy csak ki tudta kerülni Zecorát, aki egy apró üveget tartott a kezében és elégedett mosoly ült az arcán.
- Elkészült! To be continued… Írta: Laczkó Balázs (Dream Breaker) Véleményeket, értékelést ide lehet küldeni:
[email protected]
