Eisai
A tea megjelenése Japánban egy átfogó gazdasági, társadalmi változás „mellékterméke" volt. A késı Heian kor Japánja sok szálon függött a virágzó Song kor Kínájától és átvette annak korszerőbb földmővelı, iparos és mővészeti módszereit. Paradox módon éppen az intenzív cserekapcsolatok révén, jó helyen, rossz idıben, a Song kor végének, a mongol hódítás okozta sokk dekadenciájának mellékhatásaként került Japánba az elit egyedülálló fennsıségét biztosító vallással szembeni alternatívaként az új vallás a chan (zen) buddhizmus és vele a tea is. A zen importálását kínai tanulmányutakon résztvevı buddhista szerzetesek végezték, akik a legrövidebb úton, Fukuokán és Koreán keresztül érték el a kontinenst. Myoe Eisai, egy buddhista szerzetes (1141-1215) aki igen fiatalon, 14 éves korában, a mai Shiga és Kyoto hatátán lévı Hiei hegyi kolostorban szerzetesi pályára lépett, az akkor uralkodó, az elitet támogató és attól függı Tendai buddhizmus növendéke volt, de kiábrándulva a korrupt és hatalomfüggı egyházból egy egyszerő kereskedıhajón a „forrás „felkutatására” indult Kínába, elıször 1168-ban, 28 évesen. A Tientai hegyi kolostorban (ahonnan a hagyomány szerint a buddhizmus Japánba érkezett) eltöltött fél év után a Tendai eredetéhez kapcsolódó hatvan kötettel, de mélységesen csalódottan tért vissza hazájába, mert a hit eredeti gyökerét már nem találta, helyette egy teljesen új, idegennek tőnı irányzattal, a chan (zen) buddhizmussal találkozott. Eisai elsı látogatása alkalmával alig 6 hónapot töltött a Tiantai hegyen a Chan (zen) szekta központjában. Hosszú tervezés, győjtés után 1187-es második útja alkalmával egészen Indiáig szeretett volna utazni a buddhizmus gyökereit keresve, de ez már a kínai adminisztráció gyanakvását is felkeltette, ezért megtiltották neki, hogy a határvidéket megközelítse. Így a Tien Tai hegyi kolostorban maradt, ahol Huai Changtól Rinzai zent és tantrikus gyakorlatokat tanult. Késıbbi beszámolója szerint mélységesen megrendítette, a hatalom és a fényőzés árnyékában mennyire elfordult az eredeti tanításoktól a japán tanítás. 1191-ben követte tanítóját északra a Tientai hegyre, ahol segített egy új zen kolostor alapításában és építésében. Még ebben az évben egy Bódhifát küldött Kyuusuhura a Kashii shinto szentélybe. Japánba való visszatérése után egyébként tevékenyen támogatta a templom építését, ahonnan 1193-ban elnyerte a zen tanító címet és a zen kultúra számos tárgyát, kéziratokat, faliképeket és teapalántákat, valamint teamagvakat vitt magával Japánba. .Hazatérése után lázas munkába fogott Legelıször Kyushu távoli viddékén, a Kashii szentélyben egy templomot épített Hoonji néven és azt a Rinzai Zen gyakorlásának ajánlotta, ez volt Japán elsı zen buddhista temploma. Kyuushu megfelelıen távoli és független terep volt az új, szigorú szabályok alapján mőködı és a Hiei hegyi, korrupt, hataloméhes papságtól független rend bevezetésére. Eisai közben kidolgozta az öt elem, az emberi test és szellem fı szerveinek összhangján alapuló, a teával összefüggı tanítását és Fukuokában 1195-ben, Minamoto no Yoritomo támogatását elnyerve megalapította az Ankokuzan Shofukuji (安国山聖福寺) templomot. Yoritomo a központi, császári hatalom mindenhatóságát felváltó Kamakura sógunátus elsı sógunjaként volt az új vallás pártfogója és adott pénzt és földet annak elsı japán székhelyéhez. Az új, a hitet az emberbe és nem a hierearchikus rendbe helyezı szekta új szabályokat és teljesen új életmódot is jelentett és ennek része volt a tea.
1
Kennin-ji Kyoto
Kyuushu amolyan "légüres tér" volt és kedvezı pillanat az új rend alapításához. Eisai aktív hittérítıként sorban egymás után hívta életre az újabb és újabb szerzetesrendeket, végül már a tevékenységét rossz szemmel figyelı arisztokrata papság közvetlen közelében is. A késıbbiekben türelmes vallásdiplomataként ügyködött az egymással vérre menı harcot vivı buddhista irányzatok között saját tanai népszerősítéséért. Végül Kyotót elhagyva az új, felemelkedı földbirtokosharcosok, a szamurájok körében talált lelkes fogadtatásra Kamakurában. Kyoto elsı zen templomát 1202-ben alapította, ez a ma is látható Kennin-ji, 1206-ban pedig tanítványa Myoe segítségére volt a Kozan-ji templom alapításánál. Minden templom alapításkor természetes módon kertet és a kertben minden alkalommal teakertet alapított. A legelsıt a legenda szerint Kyushu északi részén a Seburi hegyen, ez lett a japán tea szülıhelye. De, ha Fukuokába megyünk, akkor ott, ha Ureshinoba, akkor ott, továbbá a kyotói Kenninjiben és a Kozanjiben pedig megint csak megcsodálhatjuk Japán elsı teaültetvényét. A legelsı feltétlenül Ureshinohoz és a Shofukujihez köthetı, így ebben az értelemben a Fukuoka prefektúra területén található teamővelés valóban ısrégi és közvetlenül a japán tea és zen alapítójához köthetı. A templomkert ajtaján egy töredékes kalligráfia "Ez az elsı Zen templom Japánban". császár
Gotoba
Eisai áldozatos mőködését követıen a tea hihetetlenül népszerőbbé vált. Az Eisai és tanítványai által importált mocha porrá ırölt tea ugyanakkor nem hasonlított a ma ismert ragyogóan zöld matchára. A Song dinasztia teája, minden idık talán legszebb teája, tömbökbe préselt, feketére lángolt és szárított, de belül fehér, porrá ırölt fehér tea volt. Bıvebben errıl a teáról itt olvashat. Ahogyan a tea korai idıszakában a Han Kínában, úgy a japán tea korai idıszakában is gyógyító tulajdonságai miatt kedvelték. Erre éppen Eisai traktátusa, a Kissayôjô Ki (Az egészség megırzése a tea által), a legfontosabb forrás a bizonyíték. Bár a szöveget az elsı japán teaszövegként tartják nyilván, valójában egy szerzetes orvosi traktátusa az emberi test harmóniájának fenntartásáról és teának az ember fizikai és mentális állapotára gyakorolt pozitív
2
hatásáról . A könyv szintén a taoista, zen buddhista gyökerekre reflektáló nyitómondata így hangzik: "a tea a halhatatlanok életet adó itala". De a halhatatlanság helyett nagyon is prózaian kezdıdött a tea japán pályafutása. A történetet az Azuma Kagami, a sógunátus udvari naplója írja le. Kempo 2 (1214) évének második havában, a harmadik napon a sógun Izu szigetén tett zarándokútjáról tért vissza, amikor szórakoztatására estélyt szerveztek. „Minamoto no-Sanemoto sógun kissé megbetegedett és kísérıi megpróbálták kikúrálni. Nem volt szó komolyabb betegségrıl, inkább rosszullétrıl, amit az elızı napi túlztt borozás okozott. Yojo szerzetes, (Eisai) akit elhívtak, tanulmányozta a helyzetet, majd templomból egy csésze teát hozott, mondván az megfelelı orvosság lesz. Arra kérte továbbá a sógun kíséretét, hogy fogadják el egy tekercsét is, amelyben leírta a tea jótéteményeit, s amit a nagyúr nagy örömmel fogadott. . Yojo elmondta, hogy a traktátust a meditációk közötti szünetekben írta.” A könyvecskében felsorolt pozitív hatások jó részét már a modern tudomány is igazolta. A könyv összegzésként megállapítja, hogy „A tea segít megırizni az egészséget, élesíti a tudatot, erkölcsös életmódra nevel és elvezet a spirituális megvilágosodáshoz. meghosszabbítja az életet, begyógyítja a fekélyeket, elısegíti a vizelést, csökkenti az alvásigényt, erısíti az akaratot, meggyógyít a beriberibıl, erısíti a szívet és harmonikussá teszi az öt fı szerv mőködését.” Ezenkívül megadja a teakészítés és felszolgálás részletes etikettjét. A könyv két fı részbıl áll, melybıl az elsı címe: „az öt fı szerv harmóniájának megırzése”, a második pedig; „a rossz szellemek elkerülése”. Az elsı egy pszichológiai, orvosi traktátus arról, milyen alapvetı ismérveket kell figyelembe venni, ahhoz, hogy a test egyensúly és egészséges mőködése fennmaradjon, míg a második egy patológiai traktátus a testre és szellemre rossz hatást gyakorló külsı tényezık elkerülésérıl. A mő elıszavában megvonja a legfontosabb tanulságokat: „ Azért írtam ezt a könyvet, ebben a mai kifordult korban Buddha segítségével, hogy az olvasó helyes információkat kapjon elsı kézbıl, attól, aki Kínában járt, hogy mindenkinek javára válhasson és minden nyavalyájából kigyógyulhasson…”
„Korunkban a tea egy fantasztikus elixír, ami képes az emberi élet meghosszabbítására. Hegyekben és völgyekben nı, olyan földeken, ahol az isteni szellem virágzik. Mi emberek pedig magunkhoz vesszük és hosszabbá tesszük életünket általa. Indiában és Kínában is használják italként, régebben Japánban is ismerték és szerették az emberek…. Semmi okunk, hogy elfeledjük és ne használjuk tovább. Kitőnı, használandó orvosság ebben az elferdült, megrendült korban. Az ember teremtésétıl fogva oly erıs volt, mint az istenek, négy elemet mondhatott magáénak (föld, azaz hús és csont, víz, azaz vér, tőz, mint a test melege, és a szél, mint a mozgás és a test energiája. Manapság az emberek elsatnyultak, csontjaik törékenyek, akupunktúrával, orvosságokkal, és gyógyfürdıkkel igyekeznek helyrehozni magukat, de mind gyengébbek, míg végre kihunynak.”
Nem elhanyagolandó tény, hogy éppen Eisai idejére esett a buddhista hit szerinti nagy korszakváltás, a törvény új korszakának kezdete, amikor Buddha szava elveszti erejét és káosz és megrendültség következik el. A megerısödött és a hatalommal összefonódott buddhista szekták
3
fegyverkeztek és állandó harcot vívtak egymással és ıket leigázni, vagy megadóztatni igyekvı nagyurakkal. Ez a kaotikus, polgárháborús kor, ami megelızte a sógunátus létrejöttét, úgy tőnt, hogy nem egyszerően egybeesik a vallásteoretikusok által akkorra datált korszakváltással, hanem éppen maga a káosz. A történelmi Buddha távozását követıen a Mahayana buddhizmus követıi szerint három nagy korszak következik: • • •
A törvény alapításának korszaka 正法 Cn:zhèngfǎ; Jp: shōbō, ami az elsı ezer év A törvény középsı korszaka 像法 Cn: xiàngfǎ; Jp: zōhō, a második ezer év és a törvény újkora, vagy jelenkora 末法 Cn: mòfǎ; Jp: mappō, ami további legalább 10,000 évet jelent.
A három periódus a Mahayana hívık között, különösen a Lotus Sutra követıi, a Tiantai és a Nichiren buddhizmus tagjai körében örvendett nagy népszerőségnek. İk úgy gondolják, hogy a legkülönfélébb buddhista tanítások lehetnek érvényesek, éppen azért, mert a különféle korokban különbözı az emberek tanításra való elfogadó képessége. A három periódust további öt, ötszáz éves idıszakra bontják 五五百歳 : wǔ wǔbǎi
suì Jp: go no gohyaku sai), az ötödik, egyben utolsó az a megjövendölt kor, amelyben Sakyamuni buddhizmusa elveszti megváltó erejét és egy új Buddha fog feltőnni, hogy megmentse az embereket. Ezt a korszakot szakadatlan csapások, békétlenség, katasztrófák tarkítják majd. A három korszakot és az ötszáz éves korokat A Nagy Gyülekezet szutrája (大集経 Cn: dàjí jīng; Jp: Daishutu-kyō, Daijuku-kyō, Daijikkyō, or Daishukkyō) írja le. A három kor más-más hosszként megadva felbukkan más szutrákban is, de a legutolsó kort Mappō mindegyikük 10,000 évben adja meg. •
Az ötszáz éves korszakok a következıek:
•
A megvilágosodás kora 解解解解
•
A meditáció kora 禅禅解解 Ezek alkotják a törvény alapkorszakát 正正正正
•
Az olvasás, az ima és a hallgatás kora 読読読読解解
•
A templom és sztúpa építés kora
•
Ez a két kor alkotja a törvény középkorát. 像正正正
•
A konfliktusok kora 闘闘解解, ez a törvény újkorának kezdete mappō) amikor Buddha ereje kihuny,
造造造解解
fokozatosan elveszti hatását és egy új Buddha tőnik fel.
A Kennin-ji sárkányai
4
”Új alapokra helyezni a hitet, megtalálni az igaz forrást”- ez volt Eisai munkájának célja, melynek mentén aztán tea kezdett nıni Japánban. A Kissa Yoyoki ebben a történelmi környezetben így egyszerre egy konfuciánus jellegő morális tanítás (az ember célja a fejlıdés a földön, az ehhez kapott testet pedig köteles jó állapotban fenntartani) és egy konkrét medikus és herbária kézikönyv
„Korunkban a tea egy fantasztikus elixír (senyaku) és csodaszer (myôjutsu ), ami képes az emberi élet meghosszabbítására. Hegyekben és völgyekben nı, olyan földeken, ahol az isteni szellem virágzik. Mi emberek pedig magunkhoz vesszük és hosszabbá tesszük életünket általa. Indiában és Kínában is használják italként, régebben Japánban is ismerték és szerették az emberek…. Semmi okunk, hogy elfeledjük és ne használjuk tovább. Kitőnı, használandó orvosság ebben az elferdült, megrendült korban. Kezdetben az emberek a négy nagy állapotában voltak (shidai), négy elemet mondhatott magáénak (föld, azaz hús és csont, víz, azaz vér, tőz, mint a test melege, és a szél, mint a mozgás és a test energiája. Az ember teremtésétıl fogva oly erıs volt, mint az istenek. Manapság az emberek, mint az öreg fa, elsatnyultak, csontjaik törékenyek, akupunktúrával, kyúval, orvosságokkal, és gyógyfürdıkkel igyekeznek helyrehozni magukat, de mind gyengébbek, míg végre kihunynak.” A tea az istenek ajándéka, az isteni lététıl elferdült ember ezzel képes lehet helyreállítani eredendı képességeit és az isteni egyensúlyt. Eisai traktátusában a minduntalan felbukkanó isteni eredet szintén a taoista szellemvilág „maradéka”. Az ember képes lehetne az égi világ tükrözésére, de ebben az elferdült korban minden ezzel kapcsolatos igényét és képességét elvesztette. „Ha megfelelı odafigyeléssel végezzük tanulmányainkat, látnunk kell, hogy amikor az ég megteremtette a mindenséget, különösen nagy odaadással járt el az emberek megteremtésekor. Ezért a legfontosabb feladatunk, hogy életünket egészségben megtartsuk és azt védjük. Ez azt jelenti, hogy fen kell tartanunk az öt fı szerv (máj, szív, lép, tüdı, és a vesék) között meglévı harmóniát. Ezek közül a legfontosabb szerv a szív. A szív egészségének megırzésére a legjobb eszköz a tea. Ha nem törıdünk a szívünkkel, akkor a harmónia megbomlik, fokozatosan mind az öt szerv elgyengül és az élet veszélybe kerül. Az ısi indiai gyógyító tudás óta (Jivaka) már 2000 év telt el és ma nem azzal kellene törıdnünk, hogy annak elfeledett módszereit keresgessük. A nagy kínai orvos Shen Nong óta már 3000 év múlt el, ismernünk kellene minden általa leírt gyógymódot és eszközt. De mivel az ısi tudást elpazaroltuk, az emberek nem tudják fenntartani a harmóniát, szenvednek és meghalnak.
Az ég ajándéka és a kötelesség konfuciánus örökség és a japán buddhizmus korszakváltásának jellegzetességei, de a taoista halhatatlanság gondolkodásmódjának jegyei is megfigyelhetık benne. A test diszharmóniája oda vezet, hogy szétesünk és idı elıtt meghalunk. Az emberek a legkülönfélébb módokon használják ki a testük és pótolják orvosságokkal az elveszett harmóniát, de ez csak a test túlmőködéséhez vezet…” A mód, amivel megırizhetjük az egészségünket, az az öt fı szerv harmóniájának fenntartása. Ezek között a szervek között (máj, lép, tüdı, szív vese) a szív az uralkodó és a teaivással ennek erejét növelhetjük. A szív elhanyagolása az egész test gyengeségéhez vezet és ezzel az egész életünket veszélybe sodorja. Már kétezer év eltelt azóta, hogy az illusztris gyógyító Jíva elment Indiából és ezekben a szomorú idıkben senki sincs, aki megértené a szívrıl szóló tanítás fontosságát. Már 3000 év telt el azóta, hogy Shen Nong a kínai medicinák győjtıje és felfedezıje eltávozott, és nem értjük a természetes orvosságok mibenlétét…” Eisai szövege egyszerre orvosi, történeti, és morális. A hagyomány vívmányait és jótéteményeit akkor ırizhetjük meg, ha gyakoroljuk és elfogadjuk a régi tanításokat. Az öt fı szerv harmóniája és a tea által ezek és a teljes test egészségének megırzése végül morális kötelességgé válik és ez már a jelen viszonyainak éles vallás és társadalomkritikája.
A traktátus elsı része, melynek alcíme a Pokol kihívása az öt elem kínai tudományán alapuló ezoterikus tanítás
5
"...Elıször is: a máj a savakat kedveli, a tüdı a csípıs ízt, harmadjára a szív a keserőhöz vonzódik, míg a lép az édeset szereti. ötödjére pedig a vese a sós ízek megszállottja. Ezen túl: ez az öt szerv megfelel az öt elemnek (fa, fém, tőz, föld, és víz), valamint az öt égtájnak ( kelet, nyugat, dél, a centrum és észak) Ezek a szervek éppen ennek az érzékiségnek a révén különböznek egymástól. Ha egy szerv egyoldalúan nagy mennyiségben részesül a számára kedvezı ízben, akkor túlságosan is megerısödik, a vele szomszédos szerv pedig meggyengül, s végül mindkét szerv betegségek áldozatául esik. A felsorolt ízek, mint a savas, csípıs, édes, vagy sós könnyen elérhetıek, ezért gyakran élünk is velük. Nem szívesen vesszük magunkhoz viszont a keserő ízt hordozó dolgokat, és a látszat ellenére nem is egykönnyen elérhetıek. Ebbıl következıen, bár a négy szervünk erıs lehet, végül éppen ez lesz az oka annak, hogy szívünk megbetegszik. Ha a szív beteg, az összes érzék és az összes íz összetőzésbe kerül vele. Ilyenkor gyakran elıfordul, hogy a beteg mindent kihány és alapjában véve képtelen táplálkozni. Ha az ilyen betegségben szenvedı ember teát iszik, a betegsége elillan. Az olvasónak is tudnia kell, hogyha a szív beteg, a beteg ember izmainak és bırének színe sem egészséges, az élet pedig jelentısen megrövidül. Mi, japánok, nem eszünk keserő dolgokat. Csak a nagy Földön (Kínában) isznak az emberek teát és ez az oka annak, hogy ott az emberek nem szenvednek szívbetegségben és jóval tovább élnek. A szív a négy fı szerv ura. A tea a legfontosabb a keserő íző dolgok között. A keserőség az ízek ura – ez az elsıdleges íz. Végül is ez az oka annak, hogy a szív vonzódik ehhez az ízhez. Ha fizikailag gyenge vagy és beteg, a szíved nem bírja a küzdelmet és elıbb-utóbb megszőnik dobogni. Ha viszont gyakran iszol teát, tele leszel életerıvel.." Eisai mőve ezen a ponton a wuxing (öt elem – öt változó) vallásoktól független világmagyarázatának kézikönyvévé válik. Ez a tan, amit még késıbb tárgyalunk áthatotta (és jórészt ma is áthatja) a Távol-Kelet minden társadalmának mindennapi életét. Itt azért különösen érdekes, mert azon túl, hogy ma is közérthetı magyarázatban olvashatjuk az emberi test öt fı szervének az öt változóhoz képest elfoglalt helyét és szerepét, kijelöli benne a tea helyét és célját is. Eisai tanítása ebbıl a szempontból alapvetı. Késıbb még hozzáteszi:
„amikor régen Kínában jártam, azt mondták, az orvosságok nem hatnak az olyan betegen , aki nem iszik teát.” Vagyis a tea önmagában orvosság ugyan, de azért, mert egy egységes tanon belül az isteni harmónia része. Mint ilyen, a megfelelı helyen, megfelelı céllal alkalmazva segíthet a harmónia helyreállításában és katalizátorként is hathat. Összességében Eisai tanítása az ezoterikus buddhizmus, azon belül a Shingon ág tanításainak pontos győjteménye az öt elem tanába illesztett tea fókuszán keresztül. A lényeg az egyensúly megırzése, sem a túl erıs, sem a gyenge, sem az elfojtott mőködés nem megfelelı, fizikálisan és morálisan egyaránt.
6
Myoe Shonin
Eisai tanítványa, pártfogoltja, kortársa volt Myoe Shonin (1173-1232), akit már korában nagy tisztelet övezett elmélyült hite és tudása miatt. Nemesi családban született, de hamar elvesztette szüleit és szerzetes unokabátyja nevelte Kyotóban. 16 évesen visszavonult a világtól és a narai Todai-ji templomban folytatta tanulmányait, már szerzetesként. 36 évesen visszatért szülıföldjére és szigorú szekularizált életet élt és tanított. Indiába kívánt utazni, hogy a tan gyökereit megtalálja, de az út megkezdése elıtt közvetlenül a Kasuga szentély istenségei megtiltották neki, hogy útra keljen. Jelszava a „vissza Buddhához”, „vissza az eredeti tanításhoz” volt. 1206-ban a visszavonult császár Gotoba engedélyezte számára, hogy Kyotótól északra egy félreesı völgyben, Toganooban templomot alapítson, ez lett a ma is látogatható Kozan-ji. Nagyon jó szándékú, barátságos emberként ismerték, aki minden pillanatban igyekezett tudását tovább adni és jóra fordítani, széles mőveltségő, képzett kalligrafikus volt. Eisai a Kennin-ji alapításának idején Kínából hozott teamagokat ajándékozott neki, amikkel Myoe megalapította Japán elsı teakertjét, ami ugyan már csak turista látványosságként, de ma is látható. Myoe 40 éven keresztül jegyezte fel a modern pszichológusok által gyakran idézett és kutatott álmait, mert úgy gondolta, hogy az álom egyfajta tanulási folyamat és így igyekezett nyomon követni saját fejlıdését. Ennek összegzése a „Yume no ki”, avagy „On-yume no ki”, vagy „Onyume on-nikki”, (Álom jegyzetek) ami 17 tekercsben, nyolc kötetben és külön papírlapokon foglalja össze álmaival kapcsolatos tapasztalatait. A buddhizmus Ázsiában egy olyan élményegyüttes képeinek, vízióinak győjteménye, amit legtöbbször a meditáció során nyert fantázia produkál. Alapesetben ez a fantázia nem szavakat, hanem képeket, benyomásokat produkál és rögzít, ha pedig szavakat, azok egymástól külön létezı, a hallástól és látástól elzárt világokat ír le, amelyekben a létezık örökké, tökéletes tudás és bölcsesség birtokában élhetnek. Nem véletlenül Myoe az egyik régi buddhista iskola, egy befogadó buddhista irányzat, a Shingon követıje volt, és a könnyő megtérést ígérı Amida irányzattal szemben a fény mantra, a szakadatlan tanulás, meditáció alapján képzelte nagy tömegek megtérését. Egyébként egyik választott neve: Myoe 明惠 a fény kegyeltje is utal erre. Myoe hitvallása a független, erıs hitre támaszkodó, a természetben élı ember, ezért tanítása és életmőve nem okozott osztatlan lelkesedést a kor korrupt, hataloméhes egyházi szervezetei körében. Ennek egyik legszebb ránk maradt példája a Kozan-ji templomban készült a legnagyobb tiszteletben álló Toba Sojo szerzetesnek tulajdonított "Choju Jinbutsu Giga", egy ısrégi képregény, japán nemzeti kincs, ami állati figurákkal megrajzolt világi alakok, fıpapok, köztisztet viselık, a világi élet, a politika visszásságait jeleníti meg egészen eredeti formában.
7
Myoét a legismertebb módon úgy ábrázolták, amint a Kozan-ji hatalmas ciprusfái között a félreesı völgyben egy fa koronáján ülve meditál, ezzel is jelezve magabiztos tudását és erejét. Madárfészek Myoe, mert így nevezték Chôka Shônin verseket is írt nem kis ábrázoló erıvel, sıt bizonyos értelemben ıt tartjuk a XV. Században kibontakozó wabi elıfutárának. „Tsuki mo kumoma no naki wa iya nite sôrô. A felhık nélküli hold képe nem tetszik nekem.” - mondja majd Murata Juko. A túl tiszta, ragyogó hold az álmokból való felébredés illúzióromboló képe. A felnıttek egész napon át tartó, álom szerő léte a buddhizmus egyik régi alapképlete (minden illúzió). Ugyanez mélyen a japán lélek része, példa erre az Iroha, a japán ábc kisgyerekeknek mesélt verses formája, amiben változás, álmok igencsak fontos szerepet kapnak.
いろはにほへと i ro ha ni ho he to
色は匂へど Iro wa nioedo
1-7
ちりぬるを
chi ri nu ru wo
散りぬるを Chirinuru o
8 - 12 Lehullanak egyszer
わかよたれそ
wa ka yo ta re so
我が世誰ぞ
Wa ga yo tare zo
13 18
Ki az aki ebben a világban
つねならむ
tsu ne na ra mu
常ならむ
Tsune naramu
19 23
Változatlan maradhatna
うゐのおくやま u wi no o ku ya ma 有為の奥山 Ui no okuyama
24 30
A hiúság mély hegyei--
けふこえて
ke fu ko e te
今日越えて Kyō koete
31 35
Melyeken naponta átkelünk
あさきゆめみし
a sa ki yu me mi shi
浅き夢見じ Asaki yume miji
36 42
És nem látunk fölösleges álmokat
ゑひもせす
we hi mo se su
酔ひもせず Ei mo sezu.
43 47
S nem leszünk csalódottak
Még a virágzó szirmok is
A holdról elmélkedve a fényre (tudásra-tudatosságra) éhes Myoe egy álomszerő, meditatív verset írt. A vers egészen pontosan az eddig elmondottakról, a meditációról, a fényrıl szól. 1224 12. havának 12. éjszakáján (ami egy beszédes szám, mert sokszorozza a 12-t). Amikor meditál, a hold hirtelen elıtőnik a felhık mögül, fény önti el a csarnokot, mintegy megtalálja a felnıtt ember bizonyosságát, de a hold újra elrejtızik, pontosan úgy, ahogy a mindennapokban az aggodalom felhıi mögé merülünk és sokszor nem találunk kiutat.
„Oborotsuki – a fátyolos Hold 1224 tizenkettedik havának tizenkettedik éjszakáján A Hold a felhık mögé bújt.
8
A Kakyu Csarnokban ültem, a meditációs teremben. Ahogy éjfélkor eljött az éjjeli ırködés ideje, Befejeztem a meditációt, elhagytam a fenti csarnokot és lementem az alsó negyedbe.. Ahogy ott mentem, A hold egyszerre csak elıbújt a felhık mögül. Felfénylett a hó, És a Hold kísért utamon. És nem egyszer a völgybıl a farkasok hátborzongató Üvöltése hallatszott fel. Késıbb, amikor még egyszer lejöttem az Alsó Csarnokba A Hold a felhık mögött rejtızött. Felmentem a dombra És a Hold látta utamat Beléptem a meditációs terembe, És a Hold, a felhıkbe rejtızı Eltőnt a hegyek mögött És úgy tőnt, mintha ırizné társaságunkat, s közös titkunkat. Ezt írta Myōe Shônin, a Kôzanji Templomban Kyôtoban” Myoe Eisaihoz hasonlóan nagy becsben tartotta a teát és annak a szervezetre és a lélekre gyakorolt hatásait egy saját kis traktátusban foglalta össze A tea tíz jótéteménye A tea az Istenek áldása Kihívja az isteni kegyeletet, Előzi a Gonoszt, Megszabadít a fáradtságtól és álmosságtól, Harmóniában tartja az öt fı szervet Erısíti a barátságot, Védi a testet és a lelket, Letöri a szenvedést És békés halállal ajándékoz meg
Myoe amellett, hogy jótékony, poétikus tanító volt, szigorú rendet tartott a Kozan-ji falai között. Ma is látható az a tábla, amin feljegyezték a rendtartást, ami megszabta a szerzetesek életét. 1335-ben a Chixiu Baizhang Qinggui (kínai császári rendelet a szerzetesi élet szabályairól) még pontosabb látleletként a teának a korban betöltött szerepérıl egy sor rendszabályt fogalmaz meg a teát hasznosító szerzetesi élet rendjérıl. A legkülönfélébb teákat sorolja fel, amit a kolostorban fogyaszthattak:
„tea új növendéknek”, „tea gyakorló szerzetesnek”, „tea meditáció elıtt” „tea étkezés után” tea azoknak, akik belépnek és azoknak, akik épp kijönnek a hálóterembıl”. És le is írja ezek alkalmazásának szabályait.
9
Egy másik fontos, tisztán tea forrás a középkori Japánból a Muchu Mondô (Kérdések és válaszok egy álomban) c. traktátus 1335-bıl, amely pontos látleletet ad a korabeli társadalmi szokásokról és a tea eredetérıl, megemlítve, „a kínaiak azért szeretik a teát, mert azáltal, hogy segít megemészteni az ételt és méregteleníti a szervezetet, megtisztítja a szellemet is. Ha orvosságként használjuk, akkor elegendı belıle egy csésze. Éppen ezért van, hogy az orvosi traktátusok tiltják a túl sok tea fogyasztását. Azt mondják, hogy réges régen Lo Tong és Lu Jü és mások azért alapították meg a teát, mert megszabadított a tunyaságtól és álmosságtól, elosztotta a mennyei fuvallatokat és segítette ıket tanulmányaikban. Országunkban Toganoo szentje, Myoe és a Kennin templom alapítója, Eisai is szerette a teát. Ez azért volt, mert a tea hatásos szer a buddhista út gyakorlásában, mert előzi az álmot és felébreszt, ha alszunk.”
III. A tea, mint vallásos szertartások része: A legelsı feljegyzés Japánban ivott teáról 729-bıl származik, amikor Shômu császár 100 szerzetest hívott meg a palotájába, hogy ott felolvassák, recitálják neki a nagy bölcsesség szutráját. A szutra után teát szolgáltak fel. Az ilyen buddhista, taoista rituálékon gyakran elıfordult a tea, úgyis, mint emlékezı felajánlás a pátriárkák részére, temetési menetek elıtt, és közösségi tevékenységek, étkezés és szutra olvasás után. Elıször is a teáért felelıs szerzetes megkondít egy harangot a gyülekezı terem elıtt. Amikor összegyőltek, a szerzetesek tapsolnak egyet, majd közösen köszönve meghajolnak és helyet foglalnak. A teakészítı a középen elhelyezett tőzhelyhez megy és füstölıt gyújt. Ekkor még nem lehet körülötte több, mint kilenc szerzetes. Amikor a szerzetesek lakása elıtti gong megszólal egy csésze teát osztanak szét a körbegyőltek között, majd a vendéglátó egyre nagyobb körben körbejár és teát készít. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Tang dinasztia és Japán korai teatörténelmében a tea sokértelmő gyógyító, medikus, orvosság szerepet töltött be. Orvosságként helye volt a mindennapok orvosságai és herbáriumai között, elixírként a vezetı vallások rituáléiban. Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy ebben az idıben Kínában a tea már tömegek itala, jóval differenciáltabb funkciókat betöltve, Japánban és Koreában még éppen csak használják a kolostorok falai között, ahol a harmónia fenntartásán kívül praktikus és sertartásos célokat is betölt Elbúcsúzva Myoétıl a Gyémánt Szutrát idézzük: ... így teljesíthetjük be létünket ebben a múlandó világban Mint a harmat egy kicsiny csöppje Vagy a lebegı buborék egy örvényben Mint villanás egy villámban egy nyári zivatarban. Vagy egy vibráló fény, egy illúzió, egy fantom, vagy egy álom Így látunk minden függı lételemet. Néha egy álom fed fel egy álmot, egy illúzió világít meg egy illúziót, egy fel-fel villanó lámpa egy állandó fényforrást, vagy sugárzást. Azt mondják, hogy a Bölcsek Tanácsa óta Buddha szájába adott 4 millió szóból csak egy maradt, ami igaz: Atta dipa viharatha: Te magad vagy a fény idelent.
10
