TAI GONG HAT TITKOS TANÍTÁSA
TAI GONG hat titkos tanítása 太公六韜
2011
Fordította, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Tokaji Zsolt
© Fapadoskonyv.hu Kft. © Tokaji Zsolt
Bevezetés A kínai történeti hagyomány szerint a Tai Gong Hat titkos tanítása egyike a legrégibbi hadtudományos műveknek. Maga a mű Tai Gong politikai és hadászati útmutatásait tartalmazza, amelyet a Zhou-dinasztia Wen és Wu királya számára adott elő. Tai Gong valóban történelmi személy volt, egyike Kína legkorábbi név szerint ismert tábornokainak. Eredeti személyneve Jiang Shang volt. Később alakja köré számos legenda fűződött, és oly népszerűvé vált, hogy a Tang-dinasztia idején (618-917) hadistenként tisztelték és külön templomot állítottak részére. A bölcs hadvezér és államférfi körül oly sok a történelmi bizonytalanság, hogy a Sima Qian által leírt életrajzának közzétételétől eltekintünk. A mű nem csupán a hadviselés és a stratégia, taktika kérdéseit tárgyalja, de részletesen kitér a kormányzás alapelveire is, amelyből egyértelműen felfedezhető a legista szellemiség. Nem csupán a politikai elméletek újszerűsége, de a hadtudományos passzusukban fellelhető technikai részleteke is megerősítik azt a feltételezést, hogy a mű nem keletkezhetett régebben az i. e. 3. századnál. Hiszen részletes leírások olvashatók, a könnyűlovasságról, a kard használatról, a számszeríjász-alakulatokról stb., amelyek az i. e. 3. század előtt csak szórványosan léteztek Kína fejedelemségeiben, de semmiképpen nem jelentek meg olyan általánosságban, amilyen természetességgel a mű szerzője értekezik azokról. 5
A mű címének fordítása is némi nehézségbe ütközik, hiszen jelentése nem egyértelmű. Még a mai kommentárszerzők és filológusok is különböző véleményen vannak a mű címének értelmezése kapcsán. A problémát a tao szó okozza, hiszen elsődleges jelentése: ’betakar’, ’bebugyolál’ vagy ’lefed’. A hadviseléssel kapcsolatos szövegekben ez a szó olyan kontextusban jelenik meg, hogy íjat bebugyolálni szövetbe, selyembe, azért, hogy szállítható, hordozható legyen. Később a szó egyfajta puzdrát, tegezt jelölt. A Han-korban jelentése kiegészült az ’elrejt’, ’eltitkol’ jelentéssel. A szó ezen jelentéseit, valamint mű több idegen nyelvű fordítójának, szakértőjének álláspontját figyelembe véve, végül is a titkos tanítás változat mellett döntöttünk, amely ugyan csak emlékeztet a tao szó eddig ismertetett jelentéseire, de mégis sokkal kifejezőbb, mint bármely másik. A mű a maga nemében szigorú logikát követve épül fel. Az első részben, a Civil titkos tanításban (Wen tao) a kormányzás alapelveit tárgyalja a szerző, kitér a jutalmazások és a büntetések szabályaira, valamint az uralkodáshoz és a hadviseléshez szükséges erényekre. A második részben, a Katonai titkos tanításban (Wu tao) a parancsok, utasítások elméleti és gyakorlati aspektusairól olvashatunk, bár azoknak még mindig sokkal inkább a civil politikai, közigazgatási vonatkozásaiban. A Sárkány titkos tanításában (Long tao) részletes leírás található a korabeli kínai hadseregszervezésről, a hadvezértől, tábornoktól megkövetelendő tulajdonságokról, a hadvezér kiválasztásának módjáról, a titkos jelekről, üzenő-pálcákról stb., valamint az ókori Kína két legérdekesebb, és egyben legjelentősebb katonai kérdé6
séről, a stratégiai hatalomról (shi) és a hadsereg formabontó taktikai alkalmazásáról (qi). A negyedik fejezet, a Tigris titkos tanítása (Hu tao) a hadsereg arzenálját, technikai repertoárját veszi nagyító alá, részletes leltárt adva, pl. a harci szekerek fajtáiról és a szükséges men�nyiségről, de a különböző hadászati műveletekről (pl. határátlépés, erődítmény bevétele, pihenő tartás stb.) is eben a fejezetben esik szó. Az ötödik fejezet, a Párduc titkos tanítása (Bao tao) a hadviselés gyakorlati kalauza. A szerző részletesen tárgyalja a különböző ellenség típusokat, de a hadműveletek számára legnagyobb kihívást okozó terepviszonyokon alkalmazandó taktikai fogasokról is itt ejt szót. Az utolsó fejezetben, a Kutya titkos tanításában (Gou tao) a különböző haderőnemek összeválogatásáról, használatáról és a kiképzésről olvashatunk.
7
I. A CIVIL TITKOS TANÍTÁS
文韜 1. WEN KIRÁLY MESTERE Wen király vadászni készült, így hát Bian, az asztrológus jósolt a számára, amely a következőképpen hangzott: „Ha a Wei-folyó északi partján vadászol, nagy zsákmányra számíthatsz. Nincs ugyan arrafelé sem szarvval rendelkező, sem szarvnélküli sárkányfajzat, sem tigris, sem óriásmedve. Ha a jósjelet követed egy hercegre vagy báróra lelsz, akit az Ég küldött mesteredül, s ha felfogadod őt segítődül, felvirágoztatja és hasznára lesz a (Zhou) királyok három nemzedékének.” – A jósjel csakugyan ezt mutatja? – kérdezte Wen király. – Az én fenséges ősatyám, Chou asztrológus Shun császár1 számára jövendölt, aki ily módon találkoz1
Shun a legendás Xia-dinasztia előtti kor egyik bölcs uralkodója volt. A konfuciánus történetírás és a hagyomány szerint, a nagy bölcsességű Yao uralkodótól i. e. 2255-ben vette át a trónt. Uralkodásukat a konfuciánus hagyomány az ókor aranykorának tekinti.
8
