A megvalósítás TITKOS receptje
Bevezető A legelső komoly emlékem a meg NEM valósítással kapcsolatban körülbelül 2004-ben történt. Ez volt talán az első olyan szintű szembesülésem a halogatás problémájával ami akkor egy kicsit gyomron ütött. Persze nem akkor, hanem egy kicsit később, mint ahogyan lenni szokott. Akkor kezdtem beletanulni az internetes vállalkozások és úgy általában az üzlet világába. Nem értettem akkor még túl sok dologhoz, weboldalakkal hobbi szinten foglalkoztam. Örömmel töltött el, hogy "webdizájner"-nek gondolhattam magam, holott közöm nem volt ehhez a szakmához. A lényeg, hogy eme hobbim által értettem már a weboldalakhoz. Akkortájt jött be az országba egy új MLM vonal, amit nem fogok most megnevezni, a lényeg, hogy nem a tipikus termékeket árusították. Nagyon jónak tűnt és bár maga a termék nem volt túl jó, ennek ellenére üzletileg kiváló lehetőségnek bizonyult. Kitaláltam, hogy csinálok ennek a terméknek egy webshopot. Tudnod kell, hogy az az időszak még az internet korszakának első állomásai közül volt, tehát akkor egy webshop kifejezetten nagy szám volt. Most már boldog boldogtalan webshop tulajdonos. :) Meg is csináltam ezt a weboldalt, rengeteg olyan dologot alkalmaztam, amiről akkor még mások nem is tudtak, kiváló lehetőségeim voltak a promócióra, a vevőszerzésre, tehát mondhatom még innen visszanézve is, hogy lényegében tuti biznisz volt. A legtöbb dologgal készen voltam, megvolt a beszállítói vonal, megvolt a weboldal, ami kiemelkedő volt akkoriban, megvolt az üzleti modell, kapcsolataim is már voltak, tehát ha úgy nézzük minden adott volt ahhoz, hogy elinduljak.
De nem tettem... Az okát nem tudom pontosan. Magyarázatokat kereshetnék: fiatal voltam, tapasztalatlan voltam, féltem, nem tudtam a helyes utat, stb. De ha ezeket a felvetéseket félresöpörjük a valódi ok sokkal inkább a halogatás ténye volt. Tudtam, hogy majd megcsinálom, várok még egy kicsit és majd elindítom. Még egy kicsit várok, aztán elindítom... Még egy kicsit...
Aztán nem lett belőle semmi. Eltelt 1-1.5 év és láttam, hogy hova felpörött az a biznisz. Csak én nem kaptam szeletet a tortából. Ha akkor elkezdem, nem kellett volna megszakadnom a melóban, nem lett volna egy hú de keményen dolgozom időszak és rengeteg pénzt termelt volna nekem az a kis biznisz. Tudom, mert láttam, hogy másoknak akik jóval utánam kezdtek el hasonlót csinálni, nekik mennyire megérte. Ez volt az első tipikus halogatásból származó "pofára esésem". A történet lényege egyszerű: tudtam, hogy mit, mikor és hogyan kell tennem, de mégsem tettem meg és gondolom Te is nagyon gyakran kerülsz vagy kerültél már hasonló helyzetbe.
Halogatás Legyen szó kisebb dolgokról, új évi fogadalmakról, ezekből mennyit valósítasz meg vagy hányat tartasz be? Nagyon gyakori és kritikus probléma a dohányzás. Testközelből látom és láttam dohányosokat. Az én szüleim és ismerőseim is rengeteget dohányoznak én is próbáltam, pontosan tudom mi ez. Nem ítélem el, aki dohányozni akar, tegye, ami sokkal bosszantóbb és ide kapcsolódik az a leszokás. Az összes dohányos ismerősöm tisztában van vele, hogy amit tesz, nem jó. Abba kellene hagyni, mert nem egészséges, vagy mert túl sokba kerül... De a leszokás csak késik. Jellemzően már halogatással indul. "Ez az utolsó doboz, aztán abbahagyom, többet nem veszek...", vagy "A jövő héttől leteszem a cigit..." és így tovább. Gondolom érzed, hogy már eleve úgy állnak hozzá, hogy majd, majd, majd... Halogatás és ez a legkárosabb dolog egy ember életében, ami csak lehet. Hogy más példákat is mondjak, ilyen az egészséges életmód. Egyrészt ez egy nagy divat, egy felkapott valami, másrészt remek üzlet, nem véletlenül hallod mindenhol, hogy "bioez", "bioaz", ilyen fogyókúra módszer, ilyen
speciális edzőgép, sőt már nyelvre fújható fogyasztószert is láttam valahol. Üzletileg érthető, hiszen egy nagyon erős, ösztönös vágy kielégítésére épülő bizniszről van szó, nem véletlenül pörög ennyire. De tekintsünk el a közhelyektől és nézzük a tényeket. A többség nagyon egészségtelenül él. Az okokat ne keressük, de tény kérdése, a helytelen táplálkozás, kevés mozgás, stressz, stb. A legtöbben azonban tudjuk, hogy nem jó ahogy élünk és még azt is tudjuk, hogy mit kellene tenni, vagy változtatni. Tudjuk, hogy például a McDonald's nem az egészséges ételeiről híres, mégis bemegyünk. Én például volt, hogy fanatikus voltam egy rövid ideig. :) Tudtam, hogy nem jó, de gondoltam, na csak ma utoljára, holnap már nem megyek... Ugyan ez van a sportolással. Itt is inkább saját példámról írnék, nem szeretnék nagyban általánosítani. Csak ülőmunkát végzek, ami egyáltalán nem egészséges. Olyan szintre jutottam már, hogy éreztem, hogy kellene a mozgás, mert egyszerűen rossz volt nem csinálni mást, csak ülni a gép előtt. Tudtam, hogy ott az úszoda bármikor mehetek, jól átmozgatom magam, mennyivel jobb lesz. Vagy korábban rendszeresen jártam edzőterembe, akkor csodálatosan éreztem magam, tudtam, hogy bármikor újra elkezdhetem, hiszen az sincs messze, szerettem is csinálni, de mégsem tettem... Más üzletbeli példát is mondanék. Nagyon sokszor van az, hogy tudjuk hogyan kellene változtatni az életünkön, hogy anyagilag sikeresebbek legyünk. Sokszor volt, hogy tudtam egy-egy új projekt elindítása mennyi extra bevételt hozhatna. Megvolt az ötlet, felmértem, leteszteltem, piacot kutattam, terveztem, összeállítottam a stratégiai lépéseket, megvolt a tökéletes terv a fejemben, megvolt a tuti recept az extra milliókhoz, de a recept mégsem lett elkészítve. Pedig minden pontját ismertem és működőképesnek is bizonyult. De mégsem valósult meg. Egy szó, mint száz, a példákból tökéletesen értheted, hogy mekkora problémáról beszélek és egészen biztos vagyok, hogy Neked is van legalább ennyi hasonló történeted, amikor elhatároztál valamit, de mégsem lett belőle semmi. Pontosan tudjuk mit kellene megtennünk ám a legtöbbször mégsem tesszük meg.
Halogatás nélkül Egyértelműen ez egy nagyon komoly problémánk nekünk embereknek. Játsz el egy kicsit a gondolattal, hogy mi minden történt volna Veled, ha mindent, amit eldöntöttél, véghez is viszed. Ráadásul azonnal. Lehetséges, hogy a top 100 leggazdagabb magyarok között lennénk Te is és én is. De ha ennyire komoly probléma, akkor miért nem vesszük komolyan? Ha most nem is a pénzről beszélünk, hanem inkább az egészségről, ami azért lehet, hogy előbbre való, mint az anyagiak, akkor még jobban érezhető a dolog súlya. Az életünkkel játszunk sokszor a halogatással. Néhány szó szerint apró mostani lépéssel az életünk, az egészségünk minőségén hatalmasat javíthatnánk. Idősebb korunkra is megmaradna az energiánk, nem lennének fájdalmaink, betegségeink, tovább élnénk és tovább élveznénk az életet. Nem pedig megfáradva, már-már megnyomorodva gyógyszerek sokaságán élve láthatnánk az unokáinkat. Így talán érezhetőbb a probléma súlyossága, de mégsem vesszük komolyan. Az a dohányos, aki napi 1-2 doboz cigarettát szív el már 20 éve, vajon mennyi jóra számíthat 20-25 év múlva? Tudja ezt ő is, de nem érdekli. Miért? Mert a jelenbeli tetteinkről a számlát nagyon késői határidővel nyújtják csak be. Amit ma megteszel, vagy nem teszel meg, annak a hatását lehet, hogy hetekkel, hónapokkal, vagy évekkel később fogod csak megérezni. Lehet, hogy most tökéletesen érzed magad úgy is, hogy nem sportolsz és nem éppen egészségesen étkezel, de 5-10-15 év múlva ennek előjönnek a hatásai, vagy ha most nem kezdesz el tudatosan készülni a nyugdíjas éveidre, nagyon komolyan pórul is járhatsz. Érted? A tetteid hatása késleltetve jelentkezik. Ezért nehéz a megvalósítás és ezért jön képbe a halogatás.
Újra és újra... A halogatás ténye mellett van még egy nagyon komoly hibánk. Így ez a két tényező szinte ellehetetleníti az életünket a megvalósítás tekintetében. Ez a második tényező pedig az, hogy nem vesszük figyelembe a halogatás jelenlétét. Nem vagyunk tudatában annak, hogy mi emberek bizony halogatunk. És ha valamit most elhatározunk akkor is halogatni fogunk és azután is. Tehát újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat. Feltételezzük, hogy legközelebb sikeresebbek leszünk, hogy legközelebb sikerül lefogyni, hogy legközelebb leszokunk a dohányzásról, legközelebb megtanuljuk azt a nyelvet, amit elkezdtünk és így tovább... Az a baj, hogy egy álomvilágban élünk, úgy hisszük, hogy azért mert tudjuk mit és hogyan kellene tennünk, meg is fogjuk tenni azt. Azt hisszük, mert tudjuk a receptet, az valóra is válik. Ez egy kicsit megnyugvással tölt el, hiszen a tudat ott van, hogy tudom mi a megoldás, bármikor megcsinálhatom. A bármikor többnyire sohát jelent a megvalósítás terén. De ahogy már tudod és érzed más tudni és más cselekedni. A legtöbb amit tehetsz, hogy elfogadod pusztán az az elhatározás, hogy megcsinálod és az a tudás, hogy tudod hogyan csináld meg nem feltétlenül fog elvezetni a megoldáshoz. Tehát az első dolog amit meg kell jegyezned, hogy nem elég az, ha tudod a megoldást, pusztán ennyitől egészen biztosan nem fog megvalósulni.
Te vagy a hibás? Mi történt olyankor, ha valamibe belekezdtél de nem csináltad végig? Elkezdtél egy fogyókúrát, csináltad egy hétig és a második héten abbahagytad, nem tudtad tovább folytatni. Mire gondoltál? Valószínűleg a hibát magadban kerested. Úgy vélted, Te ehhez gyenge vagy, nincs elég akaraterőd és ezt így el is könyvelted. Esetleg megpróbáltad később még egyszer, hasonlóan sikertelenül. Ekkor ismét magadat hibáztattad és
elkönyvelted, hogy veled van a gond, te képtelen vagy ezt megcsinálni. Nincs elég akaraterőd. Ez egy ésszerű magyarázat lehet, ami csupán arra jó, hogy megnyugtasd magad. Ilyenkor előfordul az is, hogy úgy véled az adott dolog nem volt elég fontos a számodra, nem motivált eléggé ahhoz, hogy végigcsináld. De akkor másoknak hogyan sikerülhet? Miért vannak olyanok, akik véghez viszik azt, amit eldöntöttek és Te miért nem tudod? Miért nem tudsz mondjuk leszokni a dohányzásról, miért nem vagy képes elindítani egy vállalkozást, miért nem vagy képes lefogyni...? Nincs akaraterőd, nem vagy elég motivált? Az igazság teljesen máshol van. Nem a Te jellemhibád, nem a Te gyengeséged az okozója. Leginkább a körülményeken múlik minden. Tehát felejtsd el azt az elméletet, hogy Veled lenne a baj, vagy hogy nem vagy képes végigcsinálni, mert nincs elég akaraterőd. Felejtsd el mindezt. Mert ez nem vezet semmi jóhoz, pusztán oda, hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat fogod elkövetni. Ahelyett, hogy tanulnál a korábbi sikereidből, vagy kudarcaidból újra és újra csak a hibákat fogod elkövetni, ha nem dobod ki a saját magad hibáztatásának az elméletét. Az igazság az, hogy nem Te vagy a hibás, hanem a biológia, az emberi agy működése. Minden ettől függ és ez az a hiba, ami okozza azt, hogy sokszor nem vagy képes végigcsinálni dolgokat.
A feladat Egy feladat vagy probléma megoldása mindig két részből áll. Az első fázis, hogy kitalájuk hogyan oldjuk meg a problémát. Például tudod, hogy nagyon egészségtelen életmódot folytatsz, tudod, hogy sem az étkezésed sem a napi mozgásmennyiséged nem megfelelő és talán már érzed is. Egyik nap alaposn elgondolkodsz ezen és megérted, hogy ezen változtatni fogsz. Ahogy egyre többet gondolkozol ezen jobban és jobban motiválttá válsz, megérted miért lesz ez jó. Megtervezed, hogy például reggel felkelés után finoman átmozgatod magad. Bemelegítesz, tehát egy jó kis átmozgató gimnasztikát végzel minden reggel. Ezt követően hagysz elég időt
a reggelire, ami nem csak valaminek a gyors bekapását jelenti egy kávé mellé, hanem valami egészséges és energiadús ételt. Erre is vannak ötleteid, talán recepteket is néztél hozzá a neten. És így tovább haladsz a tervezésben, tudod, hogy mikor lenne időd és energiád mozogni. Kitalálod, hogy lemész a közelben lévő edzőterembe egy jót mozogni, vagy kimész egy parkba csak sétálni. Szépen összeáll a terv, minden zseniális és baromi egyszerű. Rádöbbensz, hogy ez nem is olyan ördöngős, mint aminek hitted és kicsit talán még meg is mosolygod magad és a többieket, hogy ők miért nem csinálják, hiszen ez milyen egyszerű és mennyire jót teszel vele saját magadnak... Vagy eldöntöd, hogy javítasz a pénzügyi dolgaidon. Vannak már ismereteid, tudsz dolgokat, hogyan milyen irányba lenne célszerű elindulnod. Az internetes vállalkozás beindítása kézenfekvő, hiszen nem igényel extra anyagi ráfordítást, gyakorlatilag mindened megvan hozzá. Tudod, hogy mit kell még megtanulnod. Azt is tudod, hogy hol tedd ezt. Szépen végigvezeted a tervedet gondolatban, tudod milyen nehézségekbe fogsz ütközni, tudod hogyan oldd meg ezeket. Szépen összeáll a terv és egyszer csak rádöbbensz, hogy nem is vagy messze attól a ponttól, hogy az életed anyagi téren jelentősen javuljon. Ráadásul mindez extra energiával tölt fel, hiszen tudod, hogy már nagyon közel vagy a vágyott szinthez, tudod a lépéseket is és minden adott a cél megvalósításához... Ahogy látod ez az első fázis, kitaláljuk a hogyanokat. Fogadni mernék, hogy az esetek többségében eddig mindig eljutottál, ezzel soha nem is volt talán gondod. De, ahogy írtam a "probléma megoldása mindig két részből áll"! A második rész pedig a terv véghez vitele, tehát, hogy meg is tesszük azokat a dolgokat, amelyeket kitaláltunk. Nos, a munka első felében az emberi agy zseniálisan működik. Biztosan érezted már, hogy minél több apró részlet, apró megoldási mód jut az eszedbe annál inkább felgyorsulnak az események és még jobb, még újabb dolgokat találsz ki. Tehát ez a rész rendben van, ez tökéletesen működik. A probléma a második résznél van, tehát a munka második felénél jönnek elő a gondok, az agyad nem képes arra, hogy itt is irányítson. Leblokkolunk és minden megmarad elméleti síkon. Ott maradunk a megvalósítatlan terveinkkel.
Az agyunk Bizonyára hallottál már róla, hogy agyunk több részből áll és a különböző részek más más területekért felelnek. Agyunk egyik ilyen része a limbikus rendszer. Ez egyfajta irányítórendszer, ami a testünk alapműködéséért felelős. Ha úgy tetszik ez a részünk végzi az ösztönös teendőket. Ez kontrollálja a légzést, a nyelést. Ennek hatására rántod vissza a kezed, ha megérintesz egy forró tárgyat, vagy ez pumpál vért a lábaidba egy olyan helyzetben, ahol nagyon megijedsz és félsz. Ez egy nagyon erős rendszer, mindent ösztönösen végez, mint egy alap program. Enélkül nem maradnánk életben. Agyunk egy másik része, ahol az elménk található, ez az agyunk tudatos része, itt történik a dolgok megértése, ide kerül be, ha valamit megtanulsz, gyakorlatilag ez vagy Te is, ezzel gondolkodsz ezzel döntöd el, hogy most lemész boltba kenyeret venni, de maga a tervezési folyamat, amiről beszéltünk korábban, az is itt történik. Ez egy nagyon fejlett és intelligens rendszer, képes a problémák zseniális megoldására, de csak a elméletben! Limbikus rendszerünk pedig képes lenne a megvalósításra, ha úgy érezné, hogy erre szüksége van. Ez a rendszer ösztönökön alapul, hihetetlen egyszerű, erős és nagyon megbízható.
Elmagyarázom jobban Hányszor volt olyan, hogy éhes voltál, kitaláltad, hogy "hú de jó, van még egy csokim a hűtőben" és mégsem mentél ki a konyhába és nem etted meg. Vagy hányszor voltál szomjas de mégsem ittad meg a pohár vizet? Vagy amikor nagyon elfáradtál a munka után hányszor nem ültél le vagy feküdtél le egyet amikor megtehetted mert otthon voltál, nem lett volna más dolgod? Ezek mind olyan automatizmusok amik belénk vannak programozva és agyunk irányítórendszere, a limbikus agy vezérli. Ha éhes vagy eszel, ha álmos vagy aludni fogsz, ha WC-re kell menned, akkor el is mész.
Érthető ugye? Beszéljünk egy kicsit ennek az erejéről is és vonatkoztassunk el egy kicsit mindentől, az előítéletektől, véleményektől. Miért lennél képes akár ételt lopni, ha annyira lecsúsznál, hogy már élelemre sem telik és napok óta nem ettél? Miért vagy képes gyorsan megoldani a WC-zést a belváros közepén? Ha rádjön találsz rá megoldást... Hogy miért? Mert annyira erősen képes irányítani a tetteidet a limbikus agy, hiszen a túlélésért teszel mindent. Lehet, hogy nem a legjobb példákat hoztam, ezt kérlek nézdd el nekem, de talán sikerült rávilágítanom arra, hogy az ösztönös dolgok megakadályozásához valami hatalmas falra van szükség, de talán még azon is átmennél, mert a limbikus rendszer ekkora töltettel lát el. Na most ezzel szemben a tudatos elméd ezen a téren egy kis "Lúzer" egy örök utolsó, egy erőtlen kisgyermek, ha a megvalósítást kell néznünk. Nincs benne erő ezért nem képes a gondolatokat tettekké alakítani. Ezért nem vagy képes megvalósítani azokat a briliáns ötleteket, amelyeknek minden egyes megvalósítási részletét pontosan ismersz, nem is nehéz, de mégsem tudod megtenni. Mert agyad ezen része erre alkalmatlan, ez nem az ő feladata. Az összes ismert élőlény közül az ember agya a legkifinomultabb, a legintelligensebb. Nekünk a legprofibb a problémamegoldó képességünk. Képesek vagyunk mindenre megoldást találni, mindezt egyedülálló módon, ezzel csupán egyetlen nagy gond van. A tervek nagy része gyakorlatilag a kukában végzi.
Nem tudjuk végigcsinálni Az agy eme két része nem működik együtt, legalábbis nem úgy, ahogy az logikus lenne. Az lenne az ideális, ha tudatos agyaddal, tehát az elméddel briliánsan megtervezel valamit, ahogy eddig is és emögé odateszi a támogatást a limbikus agyad, tehát nyomatékot adna. Ekkor lenne az, hogy amit eldöntesz azt azonnal meg is valósítanád. De sajnos nem így van.
Ezért van az, hogy másoknak mindig olyan könnyű tanácsot adni. Biztosan voltál már millió olyan helyzetben, hogy egy barátod tanácsot kért tőled, vagy ha nem is kért, te tanácsot adtál neki, mert valamilyen problémája volt. Talán még büszke is voltál magadra, hogy milyen jól átlátod az ő problémáját és ez igazából nem is olyan nagy probléma ráadásul zseniális tanácsot is adtál neki. Ennek ellenére amikor hasonló helyzetbe kerülsz vagy kerültél te is elkövettél olyan hibákat, mint a barátod, akinek korábban tanácsot adtál. Ezt pontosan az előbbi fejezetből vezethetjük le. A tanács adásához az elménket használjuk, míg a tanács megfogadásához vagy a tanács szerinti cselekedethez pedig az irányítórendszerünket (limbikus agy) kellene használnunk. De nem megy. Ha a két dolog együtt menne, tehát ha agyad ezen két része képes lenne jól összedolgozni, akkor például ilyesmi játszódna le a gyakorlatban: Eldöntötted, hogy indítasz egy internetes vállalkozást, mert független akarsz lenni másoktól, megtervezted a lépéseket, minden jó a tervvel. Ilyenkor ideális esetben a limbikus agyad egy hatalmas cselekvés irányti vágy érzetet biztosítana folyamatosan, ami segítségével aztán mindezt meg is valósítod. Tehát a terv mellé megkapnád a nyomatékos támogatást is a cselekvésre. A legfőbb probléma, hogy agyunk mindkét része irányítani szeretne bennünket így leginkább a két szék között a pad alá esünk, hiszen mindkét "félnek" más elképzelése van arról, hogy mi lenne a jó lépés. Limbikus agyunk 100%-ig a jelenben él, éber állapotban figyeli azt, hogy számunkra mi lenne a legjobb. Ha úgy tetszik ez még egy őskorból kifejlődött működési elvekre alapszik, teljes egészében a túlélés orientált viselkedési normák szerint cselekszik. Azt nézi, hogy most mi lenne a jó. Ezzel szemben tudatos agyunk képes a tervezésre az előrelátásra, képes tervezni a jövőre nézve, de amíg limbikus rendszerünk a mostra koncentrál tudatos agyunk pedig a jövőre, így ütik egymást és gyakorlatilag nem csinálunk semmit. Ez az oka a halogatásnak. Saját egyszerű példám, ami jól szemlélteti. A testvérem és én minden héten hétvégén, amikor meg szoktuk látogatni a nagymamánkat rendszeresen
kaptunk jópár darab csokit a legkülönfélébbekből. Ha tudatos agyunkra hagyatkozunk, akkor előrelátóak vagyunk. Tudjuk, hogy a legközelebbi csoki adagig még egy hetet kell várni, tehát azt a rendszerint 4-6-7 darab csokit, amit kapni szoktunk célszerű lenne beosztani úgy, hogy minden nap ehessünk legalább egyet, így nem lenne olyan nap, amikor csoki nélkül maradunk. Ez egy teljesen előrelátó gondolkodás, vagy terv.
Mi történt a gyakorlatban? Először ott azonnal megettük a számunkra legkívánatosabb csokit, amit a "legértékesebbnek", legfinomabbnak ítéltünk. Minden csoki egy rangsorban helyezkedik el, elől a legfinomabbak, hátrébb amiket szeretünk de vannak jobbak... :) Az első csoki "elpusztítása" után rövid idővel eltűnt a második legfinomabb csoki is. Nyilván, hisz megettük azt is. A harmadik pár óra múlva járt hasonlóan, a negyedik meg talán este. Jobb esetben a következő napra maradt még egy, esetleg kettő.
Miért is történt ez? Azért történt mindez, mert limbikus agyunk átvette az irányítást. Előállította bennünk a vágyat, hogy milyen élvezetes megenni a csokit. Mivel ezek a vágyak ösztönös erővel bírnak így szegény tudatos agyunknak aligha van bármi esélye is küzdeni ez ellen. A limbikus agy számára a most a fontos "Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra". Nagyjából ez az ősember logikája is. :)
Konklúzió Értelmezzük egyszerűbben az eddigieket! Tehát két irányítórendszerünk van, az egyik a limbikus rendszer, a másik pedig az elménk, vagyis a tudatos agyunk. Mindkét rendszer célja, hogy irányítson minket, hiszen mindkettő a lehető legjobbat akarja nekünk. Csak
másképpen. Az egyik egy nagyon kifinomult, intelligens tervezőmérnökként próbál vezérelni minket, a másik pedig az elemi ösztön erejével. Mindkét rendszer tökéletesen működik, de egymástól függetlenül, sajnos nincs fizikai összeköttetés a kettő között és a cselekvést a primitív irányítórendszerünk, tehát a limbikus agy fogja elvégezni, mert lényegesen erősebb. Vele szemben nem tud győzni intelligens agyunk. Tehát, hogy ez hogyan valósul meg az életedben? Egyszerűen, nem azért nem vagy képes megvalósítani a kitűzött céljaidat, mert gyenge vagy, vagy alkalmatlan a feladatra, hanem az ember fizikai fejlődése során még bennünk maradt egy kis hiba, ami talán az őskori életből származik és ez akadályozza meg, hogy megvalósítsuk a terveinket, még ha azok rendkívüli előnyöket is biztosítanának a számunkra.
Tovább a megoldáshoz Most, hogy már átlátod agyunk működését, sejtheted, hogy a helyzet nem túl rózsás, hiszen mindkét rendszer a legjobbat akarja neked. A tudatos utat mindig az elméd jelöli ki, de a cselekvést csak a limbikus rendszer képes elvégezni. Kár, hogy ezek alig működnek együtt. Ahogy már írtam róla, a mai világunkban egyre kevésbé lenne szükség a limbikus rendszer erejére. Nyilván nem hagyhatjuk el teljesen, de a céljaidat lényegesen könnyebben megvalósítanád, ha ez a rendszer is képes lenne támogatni. Na de mi a megoldás? Az egyik út az, hogy valószínűleg még jónéhány ezer év vagy még tőbb után a két rendszer átalakul és talán segíteni is tudják egymást, de sem neked, sem nekem, de még kettőnknek együtt sincs ennyi ideje a változásra. De a helyzet ennyire nem reménytelen, sőt! Van megoldás.
Hadd mondjak egy példát!
Rokonaid mennek hozzád látogatóba és pár napig majd nálatok fognak aludni. Van is egy nem használt szobátok, ahol alhatnak majd. Ezzel csupán egy a gond, hogy minden lim-lom oda lett beszórva, tehát ezt a szobát mondjuk ilyen mindenes szobaként használjátok már régóta, tehát ki kell rámolni mindent és rendet kell csinálni. A szobát a vendégek fogadására alkalmassá kell tenni. Rendben, nem gond. Még 2 heted van a vendégek érkezéséig, tudod, hogy annyira nem nagy munka, ha csak minden nap egy pár percet vagy egy fél órát foglalkozol vele, akkor is kényelmesen végzel. Eltelt az első hét, de a szoba még mindig úgy áll, ahogy korábban volt. Sebaj, még mindig van egy heted és nyilván továbbra sem csinálsz semmit. Eljön az utolsó előtti és az utolsó nap és valami megváltozik. Érezni kezdesz valami belső erőt ami arra hajt, hogy meg kell csinálnod. Elkezded és meg is csinálod.
Ismerős helyzet? Diákként a legtöbben szerintem pontosan így voltunk. Ha volt 1-2 hét felkészülni egy dolgozatra, vagy vizsgálra, akkor csak az utolsó vagy az utolsó előtti nap kezdtünk el tanulni. A főiskolások, egyetemisták rendszeresen a vizsgák előtt szinte alig alszanak, mert akkor tanulnak. De mire jó ez? Előtte bőven lett volna rá idő... Csak a természet és a biológia közbe szólt. Tudatos agyunkkal ilyen esetben pontosan tudjuk, hogy mit kellene tennünk, hogy már a vizsga előtt 2 héttel el kellene kezdeni tanulni és akkor kényelmesen felkészülnénk és sikeresen levizsgálznánk, de a primitív, ősi irányítórendszerünk mást tanácsol. Azt mondja, hogy ráérsz még, milyen szép az idő, menj el egyet sétálni, vagy nézz TV-t lesz egy jó sorozat, majd utána ráérsz tanulni. És itt merülhet fel a kérdés, hogy miért pont a vizsga előtt egy nappal kezdenek el tanulni? Van is egy mondás erre, valami ilyesmi, hogy a "körmére ég". Nos hát igen, pontosan ezért. Ahogy írtam korábban a limbikus rendszer a jelenben él és folyamatosan figyel mindenre, hogy megóvjon mindentől. Például veszélyhelyzet esetén ez cselekszik, írtam rá példákat. A vizsga előtti 1-2 napban a dolgokba elkezd beleszólni a limbikus rendszer is és ez adja meg a nyomatékot, azaz az erőt a tanuláshoz. Ekkor kialakul a félelem, hogy jajj, mi lesz ha nem lesz meg a vizsga, vagy holnap itt a vizsga de még mindig nem tudok semmit. Tehát a korábbi halogató, hogy "nézz TV-t" átmegy támogatóba és ugyanazt mondja, mint a tudatos agyad. Ekkor a két rész
összedolgozik és ezért képesek a diákok akár egyetlen nap vagy éjszaka alatt is felkészülni a vizsgákra, vagy befejezni valamit határidőre. Most már sejtheted, hogy az a megoldás, ha a két rendszer összedolgozik, csak így tudjuk véghezvinni a terveinket.
A körülmények Menjünk vissza egy kicsit és vegyük elő ismét az előbbi példát és elemezzük miért sikerült a cselekvés a diáknak a vizsga előtt. Miért sikerült befejeznie a felkészülést, ha előtte 2 hétig nem tanult semmit? A válasz egyszerű, megváltoztak a körülmények. A vizsga időpontja nagyon közel került és ez mindent megváltoztatott. A limbikus rendszer pedig mindig a körülményekre reagál. Emélkszel? Ha megérintesz egy forró tárgyat ez irányítja a kezedet, hogy azonnal húzd el. Ha álmos vagy ez visz be az ágyba aludni, ha éhes vagy ez a rendszer visz ki a konyhára, hogy egyél, ha hideg van, ha meleg van ő irányít a cselekvésre, vagy vészhelyzetben ő pumpálja az adrenalint, hogy gyorsabban legyél képes reagálni. Tehát a körülmények változására reagál a limbikus rendszer. Elkérkeztünk akkor a megoldáshoz? Részben igen, legalábbis a lényegéhez. Ahhoz, hogy rávegyük limbikus rendszerünket a célunk támogatására, tehát, hogy segítsen megvalósítani meg kell változtatnunk a körülményeket úgy, hogy az működésbe lépjen. Egy kicsit kalandozzunk el és néhány történetet is elmondanék. Évekkel ezelőtt az volt a célom, hogy sok pénzt csinálhassak. Megvolt mindenem hozzá, tudásom, eszközeim, de mégsem tettem semmit. Csak próbálkoztam, de én is éreztem, hogy nem is igazán tettem oda magam. Nagyjából úgy akartam pénzt csinálni, mint ahogy a legtöbb dohányos le akar szokni a cigiről. Beszélgettem egy bölcs ismerősömmel erről, hogy miért nem sikerül nekem. Ő elmondott egy régi görög történetet, aminek a lényege nagyon egyszerűen a következő:
"A fiatal fiú elmegy a bölcs görög tanítóhoz, hogy az tanítsa őt, hogy ő is bölcs emberré válhasson. Azt mondta az öreg, hogy rendben, de csak akkor tanítalak, ha tényleg ezt akarod. A fiú azt mondta, hát hogyne akarnám, hiszen ezért jöttem ide. Ekkor az öreg megfogta a fiú fejét és belenyomta egy vödör vízbe. Hagyta egy kicsit, hogy a fiú levegője elfogyjon és kezdjen el fulldokolni, aztán elengedte és a fiú végre levegőhöz jutott. Ekkor így szólt az öreg: hogy ha a tudást is úgy akarod, mint az előbb levegőt venni, akkor rendben, tanítalak..." A történet nagyon tanulságos és azóta sem felejtettem el, viszont valahogy mindig sántított és magamban kezdtem keresni a hibát. Ha valamit szerettem volna elérni, például több pénzt, új autót, bármit de mégsem tettem semmit, akkor eszembe jutott a történet, hogy valószínűleg nem akarom eléggé? De hát akkor mit kell tennem, hogy eléggé akarjam? Eddig a kérdésig jutottam mindig, tovább nem. Ha a körülmények nem változnak, a legtöbbünk nem tud eléggé akarni. Erre szokták azt is mondani, hogy ki kell lépni a komfortzónából. Miért segít ez? Mert megváltoznak a körülmények. Ha megváltoztatod a körülményeidet hidd el nekem eléggé is fogod akarni a dolgokat meg végig is csináld őket. A valóságban persze ez úgy néz ki, hogy a körülmények megváltoztatásával éred el, hogy limbikus agyad támogasson céljaid megvalósításában és ezért fog sikerülni.
Technika 1 Persze eredményt nem csak a körülmények megváltoztatásával érhetünk el, vannak más jellegű módszerek is. Sokszor ugyanis nem feltétlenül szükséges drasztikusan megváltoztatni a körülményeket. Sokszor elég pusztán az is, hogy a problémára vagy a megvalósítani kívánt területre többször irányítjuk a figyelmünket egészen addig, amíg limbikus agyunk működésbe nem lép.
Egy kicsit mondhatnám ezt motivációnak is, de ez talán nem a legjobb szó. Láttam olyan példát, hogy egy autós futár, aki tipikus gyorshajtó volt az utakon, rendszeresen száguldozott és veszélyesen vezetett, úgy vetett véget eme szokásának, hogy egy fényképet helyezett el az autójában jól látható helyen a kislányáról. A fényképet mindig látta, amikor vezetett és ha elkezdett gyorsan menni elég volt csak rápillantani a fényképre és limbikus agya azonnal közbe is lépett és támogatta őt, hiszen veszélyként érzékelte a helyzetet. Ha gyorsan hajt kockáztatja az életét és a kislánya apa nélkül fog felnőni. Ezt a technikát használják sok területen, például a cigarettás dobozokon. Vannak országok, ahol sokkoló képeket is rányomtatnak a dobozokra, Magyarországon csak figyelem felhívó és veszélyt jósló szövegek vannak. Természetesen ezek nagyon jó és működő dolgok, de sajnos a dohányzás iránti vágy sokkal erősebb, mint amekkora stimulációt ezek a feliratok képesek lennének kiváltani a limbikus agyból a dohányzás megszüntetéséhez. Más helyeken ezt a technikát nevezik például vizualizációnak is. Tegyél ki egy fényképet arról, amit el akarsz érni. Például álmaid autóját helyezd el háttérképként a számítógépeden így nagyon sokszor fogod látni. Mindig amikor megpillantod, vágyat ébresztesz magadban. A vágy pedig a limbikus agyból jön. Ha megvan a kellő mértékű vágy tudatos és limbikus agyad kiválóan képes lesz együtt dolgozni a célod megvalósításán.
Technika 2 Nyilván vannak olyan helyzetek, ahol a fenti módszer nem vezet eredményre, mert valami teljesen más jellegű dologról van szó, vagy csak valamiért nem működik. Ekkor más megoldáshoz kell folyamodnod. Ez pedig a hatástöbbszörözés. Ami ebben az esetben annyit tesz, hogy kihasználod a körülmények megváltoztatásában rejlő lehetőségeket. Egyszerűbben egy kis dolgot teszel, amivel megoldhatsz egy komolyabb problémát. Hadd szemléltessem egy saját példával, mennyire remekül működik ez. Vannak időszakjaim amikor dohányzom. Ez rendszerint napi 2 szálat jelent, napi 2 kávéval. Kávét nem iszok cigi nélkül és dohányozni sem tudok kávé nélkül. Bennem ez valahogy így alakult ki. Volt ilyenkor, hogy úgy voltam, mint a legtöbb dohányos. Tudtam, hogy abba kéne hagynom, mert nem túl egészséges. Nyilván közel nem olyan káros, mint a napi 1 vagy 2 doboz, de a szervezetemnek semmi szüksége nincs rá. Tehát abba kellene hagyni, de nem megy, mert lényegében nem is akartam. Csak tudtam intelligens agyammal, hogy abba kéne hagyni, de a limbikus agy által gerjesztett vágy a finom kávé és cigi kombinációra mindig erősebb lesz, mint a legzseniálisabb terv. A lényeg, hogy nem sikerült úgy abbahagynom csak azért, mert tudtam, hogy nem egészséges. De megváltoztak a körülmények. Elfogyott a doboz cigi. Egy gyors kalkulációval kiderül, hogy a cigi vásárlás nem egy mindennapi feladat napi 1-2 szál mellett. Ilyenkor rendszerint elvagyok egy doboz cigivel legalább 10 napig. Térjünk vissza, elfogyott a doboz cigi. Ahhoz, hogy legyen, le kellene mennem a boltba, amit reggeli után biztosan nem fogok megtenni. Az otthonmaradási vágy, ergo a lustaság erősebb, mint a cigi+kávé iránti vágy, tehát nem dohányzom. Ugyanez történik ha nincs kávé. Ha elfogy otthonról, akkor nem fogok lefutni venni, mert lusta vagyok.
Tehát hogyan használható ez a technika? Például megkérem a barátnőmet, hogy semmiképpen se vegyen kávét a boltban. Így ha akarok akkor nekem kell elmennem venni, de mint írtam, akkor amikor rámjön a kávézhatnék reggel van. Reggel pedig nagyon lusta
vagyok bárhova is menni, ezért szinte 100%, hogy a lustaság legyőzi a dohányzási vágyat. Mondok más példát, mert talán ez annyira nem személteti tökéletesen. Korábban írtam, hogy a mamánktól a testvérem is és én is rendszeresen szoktunk egy "rakat" csokit kapni minden héten, amikor megyünk hozzá. Na most ha lányok lennénk ez egy kicsit nagyobb probléma lenne, ergo vigyázni kell az alakra. De ha ott a csoki akkor nagyon nehéz megállni, hogy ne edd meg. Oda bitang nagy elszántság kell, vagy akaraterő, hogy ne edd meg a csokit, amit szeretsz és ott van előtted, ráadásul minden héten kapod. Mi a teendő ilyenkor, ha az a cél, hogy ne hízzál meg? Nyilván ahhoz egyikünk sem elég erős, hogy egyszerűen csak ne együk meg a csokikat. Tehát mi a megoldás? Meg kell kérni a mamát, hogy ne vegyen több csokit és ezzel a probléma kiütve. Nem kell harcolnod magaddal, hogy megedd-e vagy ne edd a csokikat. Egyszerűen egy kis hatástöbbszörözéssel megoldottad a problémát. Mondok még egy hétköznapibb példát, legyen ez mondjuk a sportolásról. Tudod, hogy kéne sportolnod, de nem megy. Ezerszer elszántad már magad de mégsem jutottál túl sokra. Ezzel voltam én is így. Tudtam, hogy jó lenne foglalkozni a testemmel, de a tudat csak tudat maradt, semmi cselekvés nem volt. Ezt a problémát úgy oldottam meg, hogy szóltam egy haveromnak, aki amúgy is járt edzeni, hogy mostantól menjünk együtt. Így is lett. Egy kis hatástöbbszörözés. De például ha van egy középkorú házaspár, akiknek a gyerekei már kiröppentek és szeretnének javítani az egészségi állapotukon. Tudják, hogy mozogniuk kellene és ezt el is döntik mindig, azonban mégsem sikerül ténylegesen tenni, akkor hogyan tudják nagyon egyszerűen ezzel a technikával megoldani ezt a helyzetet? Egy kutyával. Ha például társasházi lakásban laknak, akkor a kutyát legalább naponta 3-4x le kell vinni, plusz az sem árt, ha meg van sétáltatva. A házaspár saját maga miatt biztosan nem fog lemenni sétálni, de a kutyát le fogják vinni és ezzel tökéletesen kihasználták a hatástöbbszörözés technikáját.
Technika 3 Végül írnék a kedvenc technikámról, ami már-már viccesen hatékony. Többször nevetek, miközben alkalmazom. Szemléltetem egy példával, jobban érthető lesz. Ki akarod takarítani a lakást, de egyszerűen nem megy. Tudod, hogy most kellene megcsinálnod, hogy ne legyen rá gond később, na meg amúgy is, de ennek ellenére mégsem vagy képes elkezdeni és megcsinálni. Ilyenkor mi a leghatékonyabb megoldás? Ne arra koncentrálj, hogy ki kell takarítanod a lakást, hanem keress egy olyan rész célt ezen belül ami még bőven a kényelmi zónádon belül van, amitől nem jön rád az ösztönös elutasítás, hogy ezt most biztosan nem csinálom. Tehát, a takarítás abból áll jelen esetben, hogy elmosogatsz, megöntözöd a virágokat, felporszívózol és felmosol. Nyilván egyikünk sem repes az örömtől, ha ezt kellene csinálni, de mi a tuti módszer a feladat teljes elvégzéséhez? Egyszerű, jelöld ki azt amit még lazán megcsinálsz. Például öntözd meg a virágokat. Miután végeztél vele, arra lehetsz figyelmes, hogy mész a mosogatóhoz, aztán meg már lassan készen is vagy a takarítással. Érted? A nagy feladatoknak mindig nehéz nekimenni, valami kicsivel kell kezdeni. Hasonló példa a pince kitakarítása. Ezt például apukám mesélte nekem, amikor erről a technikáról beszéltem neki. Elmesélte, hogy ez mennyire így működik a gyakorlatban. Ki akarta takarítani a teljes pincét, de soha nem volt rá lelki ereje. Aztán egyszer csak úgy lement valamiért a pincébe. Gondolta összeszedi a szanaszét heverő műanyag vödröket és kiviszi a garázsba. Összeszedte, kivitte. Ezt követően pedig összepakolta a szerszámokat és így tovább végül elrepült 1-2 óra és végzett a rendrakással és a pince takarításával. Egy másik sokkal testközelibb példa amit ezen ekönyv írása során is többször alkalmaztam. Voltak pontok amikkel nagyon gyorsan haladtam, aztán eltelt úgy egy nap, hogy egy betűt sem írtam, nem volt kedvem, nem akartam. Rájtötem, hogy ez így nem jó, haladnom kell, de semmi motivációm,
semmi hangulatom nem volt ehhez. Egyszerűen limbikus agyam mást akart csinálni: "menj el autózni!", "menj nézz TV-t!", "menj találkozz a barátokkal!", stb. Tudtam, hogy ez nem jó így, ezért kézbe kellett vennem az irányítást, mert limbikus agyam képes más irányba vinni. Ismerve ezt a technikát fogtam magam, kinyitottam a laptopomat, megnyitottam a szövegszerkesztőt benne az addig megírt szöveggel és csak ültem. Nem csináltam semmit, nem vártam semmire főleg nem az égi jelre, vagy az ihletre, csak voltam. Ez nem volt túl nagy dolog, különösebb erőfeszítésembe sem került, igaz először még nem is írtam egy betűt sem, de néhány perc ücsörgés után valami megváltozott. Limbikus agyam már nem nyöszörögte, hogy "menj nézz TV-t", "menj egyél csokit!", hanem elkezdett szépen együttműködni az elmémmel és az írás folytatódott. Összefoglalva a technika lényege, hogy ha valamit meg akarsz tenni, akkor bontsd szét a feladatot és jelölj ki egy olyan pici egységet amit még meg tudsz tenni. Például ha egy focipálya füvét kellene levágnod egyedül, akkor legyen az a cél, hogy csak kitolod a fűnyírót a pálya szélére. Vagy csak kitolom és elindítom a fűnyírót... Innentől pedig rendszerint minden megy a helyes úton a megvalósítás felé.
Befejezés Nos, ebbe a kis mini tanulmányba ennyi fért a halogatásról és a megvalósítás tényleges módszereiről. Remélem élvezted és nagyon szeretném, ha alaposan megértenéd a leírtakat és el is kezdenéd alkalmazni a hallottakat, mert ezek működő dolgok a halogatás megszüntetéséhez. Kívánom, hogy mostantól minden kitűzött célodat ténylegesen valósíts is meg! Sok sikert!
