Kun Miklós
A „PRÁGAI TAVASZ” TITKOS TÖRTÉNETE
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
A kötet megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia támogatta. A szövegeket fordította Gereben Ágnes, Kun Miklós, Svoboda Róbert
A névmutatót készítette Németh Enikõ
ISBN 978 963 05 8647 4
Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu
© Kun Miklós, 1998, 2008 © Akadémiai Kiadó, 2008
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is. Printed in Hungary
TARTALOM
A „prágai tavasz” titkairól – 40 év múltán (Pálinkás József) A KÍSÉRLET ÉS ANNAK SORSA Volt-e más alternatíva? Prága, 1968: legenda és valóság
7 11 13 23
A „PRÁGAI TAVASZ” TITKOS IRATAI
125
A SZEREPLÕK EMLÉKEZNEK A prágai szovjet nagykövet emlékezik Václav Slavík, aki az ellenállást választotta 1968 a referens szemszögébõl: Gennagyij Fominov Vasil Biçak, a szürke eminenciás Pjotr Seleszt: Napló és beszélgetés Majorov tábornok, aki megszállta Csehszlovákiát Alekszandr Jakovlev, aki csalódott a múltban Egy kalap és ami mögötte van – Bohumil Šimon A rebellis közgazdász, aki néhány napra Dubèek helyére került A Kétezer szó szerzõje – 40 év múltán
169 171 200 221 237 269 305 327 343 363 372
GONDOLATOK AZ ÉVFORDULÓN Tavasszá lett a telünk, õsszé vált a nyarunk (Duray Miklós) A remény hal meg utoljára (Èestmír Císaø)
383 385 396
6
• TARTALOM
FÜGGELÉK Mi történt Csehszlovákiában és a nagyvilágban? Bibliográfia Névmutató
403 405 417 425
A „PRÁGAI TAVASZ” TITKAIRÓL – 40 ÉV MÚLTÁN
Az 1968-as esztendõ sokban rendhagyó volt a XX. század viharos történetében. Az Egyesült Államokban merénylõk végeztek az amerikai politikai elit két karizmatikus szereplõjével, Robert Kennedyvel és Martin Luther Kinggel. A vietnami háború világszerte heves támadások kereszttüzében állt – akkor még kevesen gondolták, hogy milyen kegyetlen világ következik majd Dél-Vietnamban az amerikai csapatok kivonulása után. Megszületett a szovjet érdekszférába kényszerített országok fejlõdését gúzsba kötõ Brezsnyev-doktrína, a „korlátozott szuverenitás” álelmélete. A szovjet–kínai határon, az Amur-folyó mentén a két egykori szövetséges: Kína és a Szovjetunió között véres határvillongás robbant ki néhány jelentéktelen sziget hovatartozása miatt. És hogy a szûkebb szakmámnál maradjak, Mao Ce-tung, szegénységbe taszítva alattvalóit, egy majdani kínai világuralom reményében 1968 folyamán hatalmas összegeket költött az atomipar fejlesztésére. A mi régiónkban is felforrósodott a légkör: miközben a Sorbonne elõtt barikádokat emelõ fiatalok a francia egyetemi autonómia határtalanná szélesítéséért tüntettek, addig a 60-as évek végén szovjet csapatok árnyékában élõ társaikat Zágrábtól Varsóig és Prágáig a szabadságjogok elementáris hiánya vitte az utcára. Számos nyugati egyetemen olykor közönséges polgárpukkasztás vezette a diákokat, amikor felgyújtották a campusban parkoló autókat. Nálunk, a „szocialista tábor” országaiban azonban Jan Palach lett az ellenállás tragikus szimbóluma: a fiatal cseh, aki képtelen volt elviselni, hogy idegen lánctalpak dübörögnek Prága utcáin, és égõ fáklyaként jelezte az utat a múlttal szakítani vágyó nemzedékek számára. Alig 14 éves voltam akkor, a kecskeméti piarista gimnázium diákja. A nyári szünetet otthon töltöttem. A faluban augusztus 20-án volt a búcsú. Ilyenkor a gyerekek is tovább fennmaradnak. Ma is emlékszem, hogy 21-én már jól benne voltunk a délelõttben, amikor társaimmal beszélgetve meghallottuk a hírt, amelyet felnõttek értelmeztek nekünk. Világosan és egyértelmûen elítélve egy szomszédos ország megszállását, amelyet segítségnyújtásnak hazudtak a rádióban. A felnõttek aznap több alapvetõ élelmiszert vettek a vegyesboltban, mert az õ zsigereikben még ott volt 1956 és a második világháború. A legvilágosabb emlékem, hogy egy kis magyar falu – az én akkori otthonom – lakói szégyellték magukat országuk vezetõi helyett.
8
• PÁLINKÁS JÓZSEF
Nemzedékem egyik nehezen feldolgozható, szégyenletes emléke, hogy magyar csapatok is részt vettek a szomszéd ország lerohanásában, ahol pedig nagyon komoly politikai, gazdasági, társadalmi reformfolyamat bontakozott ki. Mi, akkori tizen- és huszonévesek, izgalommal figyeltük a csehszlovákiai fejleményeket. Bár akkor még kevesen hitték, amit Kun Miklós könyvében Ludvík Vaculík, a szovjet blokk fõvárosaiban oly nagy pánikot okozó 2000 szó címû felhívás szerzõje elmond, hogy ugyanis a „megreformált utópia” logikai önellentmondás, egyszerûen szólva ostobaság. Az 1968-as „prágai tavasz” történetével foglalkozó kiadványoknak se szeri, se száma. Hiszen a különbözõ okokból, mint láttuk, világszerte történelminek nevezhetõ hónapokban különös jelentõséggel bírt, hogy Alexander Dubèek és hívei az államszocializmus rendszerén belülrõl nagyszabású, bár félresikeredett kísérletet tettek az „emberarcú szocializmus” megteremtésére. A XX. század történetének ez éppoly kiemelkedõen fontos pillanata volt, mint a jóval hosszabb „prágai õsz”, az évtizedekre elhúzódó megtorlás kora. Ez a könyv arról tanúskodik, hogy a nemzetközi történettudományban különösen Sztálinról írt könyve angol változatának megjelenése óta oly nagy tekintélyû magyar történész az 1968-as év titkainak feltárásában is tud újat mondani. Elsõsorban a kommunista hatalmi elit gondolkodásának, a hatalomgyakorlás sajátos technológiájának felidézésével. Ma már nagyon kevesen tudják például, hogy milyen meghatározó szerepet játszott a bármilyen reformban – joggal – a teljes bukás veszélyét látó kommunista vezetés számára a Kun Miklós könyvében „telefonjognak” nevezett szóbeli utasítások szövevényes rendszere. Hogy miként mûködött a szovjet „gyarmati adminisztráció”, amelynek keretében a Moszkvából küldött ötödrendû fiatal csinovnyikok arcátlanul instruálták egy „szuverén” ország õsz minisztereit. És azok – mivel legitimációja a Kremltõl, nem pedig a választók akaratától függött – kénytelen voltak hazaárulásra emlékeztetõ módon, alázatosan végrehajtani a szovjet utasításokat. E könyv szerzõje közel két évtizeden keresztül Prágában, Pozsonyban, Moszkvában, Münchenben folytatott hosszú beszélgetéseket a „prágai tavasz” hõseivel, árulóival és eltipróival. Jövendõ korok kutatói számára nélkülözhetetlenek lesznek az áldozatok és a hóhérok – esetenként áldozatból lett hóhérok – tanúvallomásai, amelyekbõl Kun Miklós óriási ismeretanyagra alapuló, állhatatos kérdései nyomán feltárul a múlt anakronisztikus apparátusi mentalitása, s azon keresztül az „emberarcú szocializmus” kísérletének valós története. Az olvasó kezében tartott könyvbõl a napnál világosabb, hogy csaknem fél évszázadon át olyan garnitúra állt a kelet-európai szatellit-államok élén, amelynek tagjai számára szinte teljesen ismeretlen volt a nemzeti érzés. Amelynek képviselõi tökélyre vitték az azóta – a XXI. században is – sikerrel mûködtetett dezinformációs technikákat. Ezeknek ugyancsak máig ható eredménye, hogy Magyarországon most is sokan úgy tudják: a hivatalos Budapestet csupán az utolsó pillanatban kényszerítették rá Moszkvából a „sajnálatos augusztusi eseményekben”
A „PRÁGAI TAVASZ” TITKAIRÓL – 40 ÉV MÚLTÁN •
9
való fegyveres részvételre. Kun Miklós a Kádár-titkárság és a magyar külügyminisztérium egykori titkos irataiból rekonstruálta a lehangoló igazságot. Remélhetõleg elõbb-utóbb elérkezik az idõ, amikor – e könyv nyomán is – ez Magyarországon minden etikus, felelõsségtudattal élõ ember számára nyilvánvalóvá lesz. Mert a történelmi tragédiák csak akkor ismétlõdnek meg, ha nem tanulunk belõlük. Budapest, 2008. augusztus Pálinkás József az MTA elnöke
