Nazare, 2011. június 6., hétfő, 63. nap Ez a nap kicsit másképpen alakult, mint terveztük. Reggel háromnegyed nyolckor keltünk és két órával később már el is hagytuk a kempinget. A kiállást, ami elég bonyolultnak ígérkezett a fák miatt, nagyon szépen sikerült megoldanunk. Az idő elég felhős volt, de ekkor még nem esett, csak pár csepp. Célunk Peniche volt, melyet ma délután terveztünk meglátogatni és holnap elmenni a közeli Obidos-ba, majd holnapután átköltözni Nazare-ba. Ma Rózsi közreműködése nélkül indultunk, mert tudtuk, hogy mindenféle kis utakra irányítana. Mi az N247-es mellett tettük le a voksunkat és azon mentünk egészen Ericeira-ig, majd Torres Vedras volt az irány. Utána már a Peniche-t jelző táblákat követtük. Útközben egy elénk toppanó Lidl-ben beszereztük a következő két napban feltétlenül szükséges dolgokat. Később megtankoltunk egy noname kútnál 6-7 centtel olcsóbban, mint a nagy hálózatok kútjainál lehet. Húsz kilométerrel később láttunk egy kutat, mely további 3 centtel olcsóbban kínálta a gázolajat. Peniche-ben simán megtaláltuk a kinézett önkormányzati kempinget. A recepció éppen ebédidőt tartott, azért a portás beengedett. Egy rémálom volt. Hatalmas területen több ezer állandóra leállított lakókocsi, üres parcella nincs. Egyetlen lakóautó sem, egyetlen külföldi sem, az állandók közül csak néhány volt kint, a kocsik döntő többségére még az elő sátrat sem szerelték fel. Az egész egy nagy homokozó. Nem is találtunk olyan helyet, ahová szívesen beálltunk volna. A recepció mellett volt pár üres parcella, melyekhez kövezett út vezetett és valamilyen kőszórással a talajt is megfogták. A portás mondta, hogy oda nem lehet állni. Közben a szél elég erősen fújt. Úgy határoztunk, megnézzük a másik, a kis félszigeten lévő város tenger felöli oldalán lévő kempinget is. Várakozásunkkal ellentétben könnyen odajutottunk. Közben áthajtottunk a városon és az egyáltalán nem mutatta azt, amire számítottunk, és amiért meg akartunk itt állni. Ez a kemping rendezett volt, hely is volt bőven, de a tenger felöl fújó szél lehetetlenné tette az ott tartózkodást. Ez sem tetszett, ezért úgy határoztunk passzoljuk Pnichet és sajnos Obidos-t is és elmegyünk Nazare-ba. Ott van egy Orbitur kemping, azok minőségét ismerjük, és ha kell, 11 euróért ott vészeljük át a rossz időt és az előttünk álló hosszú hétvégét. Ehhez újabb bevásárlásra volt szükség, amit a város Intermarche-jában abszolváltunk. Mire útnak indultunk a sötét felhőkből és a szélből egy Angliában szokásos szitálás, néha enyhe eső lett. A 60 kilométert simán megtettük és négy órakor megérkeztünk a kempingbe. Ez egy nagyon szép fás-dombos tágas terület. Parcellák nincsenek kijelölve. A felszerelése is jó, szépen karban van tartva. Egyetlen hibája, hogy ez is egy homokozó. Alig vannak a kempingben, de
199
nem lehet helyet találni. Vagy a fák miatt megközelíthetetlen, vagy nem lehetne kiszintezni, vagy a laza talaj miatt nem lehet behajtani, de többnyire mindhárom egyszerre. Azért találunk egy elfogadható helyet, de meg kellett küzdenünk érte az utánunk jövő hollandokkal. Sikerült szépen letáboroznunk, reméljük a kiállás is menni fog. Most egyedül a laza talaj lehet gond. A szemerkélő esőben első dolgunk volt, hogy a vásárolt dolgokat eltegyük, majd megmelegítettük a tegnapi lebbencsleves második részét és lezuhanyoztunk, illetve elmosogattunk. Utána kicsit foglalkoztunk a következő napok programjával. Legfontosabb kérdés: hogyan alakul az időjárás. Nem lehetett kiülni a kocsi elé. Angliában szokásos módon behúzódtunk a kocsiba. Ott ettünk, ott írom a naplót és valószínűleg ma korán lefekszünk. Nazare, 2011. június 7., kedd, 64. nap Éjjel kimondottan hideg volt, a szél is fújt és időnként folytatódott a szitálás. Reggel kilenckor 17 fokra és felhős időre ébredtünk, de közben ki-kisütött a nap. Határozottan volt ereje a napnak, de ő sem bírt a hideggel igazán. Egész délelőtt ilyen bizonytalan volt az idő, a szitálás is párszor elindult. Nem vállaltunk egy motoros túrát. A kocsi körül tevékenykedtünk (elkészítettük a padlizsán salátát, pontosítottuk a további úti programot, stb.) de többnyire a számítógépen játszottam, Zsóka pedig olvasott. Két óra után már kezdett ígéretes lenni a dolog. Továbbra is hűvös volt, de az esőveszély elmúlni látszott. Korán megmelegítettük a kaját, megettük, Zsóka el is mosogatott és négy órára összeszedtük magunkat egy kisebb városnézéshez Nazare-ben. A motoron megtett alig négy kilométeren egyedül a hideg okozott némi gondot. Pedig elég rendesen felöltöztünk. Beérve a városkába lementünk a partig és ott a strand északi végében tettük le a mocit. Itt kezdtünk el sétálni. Elsőnek Nazare nevezetességét, a sziklafal tetejére felmenő siklót néztük meg. Ez egy kimondottan modern szerkezet. Negyed óránként jár és elég sokan voltak az éppen indulni készülő kabinban. Lehet, hogy egy másik alkalommal kipróbáljuk, de motorral mindenképpen felmegyünk a part tetejére. Ezután legfontosabb feladatunkat teljesítettük, vettünk kenyeret a reggelihez, majd elindultunk először a kisutcákban, később a parton dél felé.
200
Nazare egy korábbi halász falú, mely ma Portugália egyik legnépszerűbb üdülőhelye. Ennek megfelelően néz ki. A parton megvan még pár darab a régi házakból és van egy sikátoros rész is, de a modern szállodák, apartman házak uralják a környéket. A hosszan húzódó széles homokos part mögött sétány, ennek túlsó oldalán egymást érik az üzletek és éttermek. Az egész képet délről a kikötő mólója, északról egy magas sziklafal zárja.
201
Mintegy másfél órát sétáltunk a hűvös időben. Eléggé átfáztunk és nem volt már kedvünk felmotorozni a sziklafal tetejére. Lehet, hogy hosszabb időt maradunk itt és akkor még lesz alkalom bepótolni. Felültünk a motorra és pár perc alatt visszaértünk a lakóautóhoz. Jó is volt, hogy rövid volt az út, mert megint fáztunk rendesen a járgányon. Gyorsan lezuhanyoztunk és dacolva a hideggel, - most nyolc óra előtt pár perccel 18 és fél fok van, - plédekbe burkolódzva kiülünk a lakóautó elé olvasni, vagy játszani. Nazare, 2011. június 8., szerda, 65. nap Ma éjjel is kimondottan hideg volt. Meg is állapítottuk, hogy itt vagyunk Portugáliában, lassan június közepe van és a frottírlepedő használata fel sem merül, sőt néha a kályha elővételén gondolkozunk. Fél kilenc előtt keltünk, addigra a mögöttünk álló hollandok és az út túloldalán álló belgák már el is indultak. Mivel a hollandok helye sokkal jobb, a talaj kötöttebb, úgy határoztunk, átállunk. Ebben kezd nagy gyakorlatunk lenni. Percek alatt átálltunk és a reggelit már az új helyen készítettük el. Mivel az idő teljesen borult volt, bár esőt nem igazán ígértek a felhők, a napi programot illetően kicsit hezitáltunk. Végül úgy döntöttünk, hogy legfeljebb megázunk, de elmegyünk Alcobaca-ba. Az mintegy tíz kilométer, azt negyed óra alatt megtesszük a mocival. Alcobaca-ban egyetlen, de nagyon fontos dolog van: a monostor és a hozzá kapcsolódó Szűz Mária templom. Ezek a világörökségi listán is rajt vannak.
11 után kicsivel indultunk és fél 12-kor már sétáltunk a monostor felé. A mocit a monostor egy távolabbi végénél tettük le, egy érdekes palota mellett, mely ma valamilyen gyermekintézmény. A templom felé sétálva kicsit betértünk a kisutcákba. Rábukkantunk a Praca da Republica-ra, mely egy aranyos kis tér.
202
A monostor már ebből a nézetből is sejtette, hogy milyen hatalmas. A komplexumot 1153-ban alapította IV:Alfonz egy fogadalmát teljesítve. A ciszterci rend építette fel és lakta a rend feloszlatásáig. A monostort kezdetben 999 szerzetes számára építették és a XII. század elején lett kész. A monostorba a templomon keresztül lehet bejutni. Mi elsőnek a monostort néztük meg, ne, hogy bezárják ebédidő címén. Csak utána jártuk körbe a templomot is. A templom főhajójából elsőnek a Királyok termébe lép be a látogató. Itt az összes portugál királynak van szobra, alattuk csodálatos kék csempe képek.
Innen a kerengőbe lehet belépni, melyből nyílnak a különböző helységek. A ciszterciek hallgatási fogadalmat tettek. Ezért a kerengőt és a közepén lévő kertet a csend termének nevezték. A kerengőből nyíló egyik kis helység, ma a monostor üzlete van benne, volt az a hely, ahol a csendet megtörhették és a közösség dolgairól beszélhettek.
203
A kerengő egyik fülkéjében szép Mária szobor kapott helyet. A termek nagyon tágasak, látszik, hogy nagy létszámú szerzetest voltak hivatva kiszolgálni. Érdekes a konyha. ahol kisebb méretben hasonló a megoldás, mint Sintraban volt, hatalmas kúpos kémény van a nyílt tűzhely felett. A monostorba bevezették a közeli folyó egyik ágát, hogy közvetlenül tudjanak halat fogni és, - gondolom én, - vizet nyerni és a szennyvizet kiereszteni.
204
A refektóriumban mindig egy szerzetes tartott felolvasást az erre a célra szolgáló pulpitusról.
A kerengőből a kert felé nyíló egyik alkóvban szépen faragott medence közepén szökőkút áll. Az egyik kiváló akusztikájú teremben ma is egy hölgy zongorázott és énekelt. A kerengőből fel lehetett menni az emeletre, ahol az egykori hálóhelység található. Kezdetben minden szerzetes, a rendfőnök kivételével, egyetlen teremben aludt.
Az emeleti kerengőről nyílik az a folyosó, melyen át lehet menni a szomszédos kolostor, - mely a novíciáké volt, - kerengőjébe, és rá lehet látni ennek kertjére. Ez a rész nincs annyira rendben tartva, mint a főkolostor és
205
nem is látogatható. Térképünk szerint, lehet, hogy e mögött még egy harmadik zárt udvar is van. A hálóhelységből egy nagy ablakon keresztül rá lehet látni a templom kereszthajójára, ahol két szarkofág van elhelyezve, ezekben I.Péter és kedvese Donna Inez nyugszik. Történetük az Ibériai-félsziget leghíresebb szerelmi története, melyet Tristan és Isolda, vagy Romeo és Julia történetéhez hasonlítanak. Szintén a hálóhelységből induló lépcsőn lehet feljutni a kolostor udvara fölé magasodó kilátóerkélyre, ahonnan jól látható a kert és a templom.
A szűk csigalépcsőn leereszkedtünk a konyhába majd elhagytuk a kolostort és betértünk a templomba. Ez egy hatalmas, de alig díszített templom. Az oltár előtt van a két szarkofágnak helyet adó kereszthajó. Ezek itt a fő attrakció. Az egyik mellékkápolna szép oltára érdemel még figyelmet. Az oltár mögött kis fülkékben apró kápolnák kaptak helyet. Az egyik nagyobb kápolna a portugál királyok panteonja, jó fél tucat szarkofágban nem tudni melyik királyok nyugszanak.
206
A templomot elhagyva a tér túloldalán lévő postahivatal lépcsőjéről lehetett a legjobb képet készíteni a monostorról. Jól érzékelhető, hogy milyen monumentális épületegyüttes.
A tér sarkában felfedeztük a turistainformációs irodát. Szokásunknak megfelelően bementünk és kértünk egy térképet. A nagyon kedves kislánytól megtudtuk, hogy a monostoron kívül alapjában véve nincs semmi érdekes a városban. Mi azért neki indultunk, hogy a várat felkeressük. Egy elég meredek utcán kellett felkapaszkodjunk. A célnál lakóházak között egy elhagyatott és elhanyagolt romot találtunk. Azért volt értelme feljönni, mert nagyon jó kilátás nyílt a városra és környékére benne természetesen a monostorra.
A dombról leereszkedtünk a városba. Itt kellemes utcácskákon sétáltunk. Lekereszteztük a város folyóját is. Nem láttunk semmi különöset, de egy kellemes és nagyon rendezett településen jártunk. Bár útikönyvünk szerint csak 6200 lakósa volt tíz éve, számos nagyvárosias részre bukkantunk. Megállapítottuk, hogy hasonló méretű hazai kisvárosaink soha sem fogják elérni ezt a színvonalat. És ne felejtsük, Portugáliában, az EU egyik legszegényebb országában vagyunk!!!
207
Nagyon kellemes kirándulást tettünk Alcobaca-ban, nem lett volna szabad kihagyni. Visszatértünk a mocihoz, felültünk rá és a még mindig erősen felhős és hűvös időben elindultunk visszafelé. Mivel korán volt még elhatároztuk, nem megyünk vissza a kempingbe, hanem előtte elhaladva bepótoljuk a tegnapról elmaradt látogatást a Nazare feletti sziklaparton, a Sitio nevű városrészben. Motorunkkal megállója feletti kilátóteraszon álltunk meg.
egyből
a
sikló
felső
Miután kigyönyörködtük magunkat Nazare látványában, elindultunk a környék felfedezésére. Kellemes meglepetés volt, amit találtunk. Egy tágas téren, a Largo de N.S. da Nazare-n egy látszatra hatalmas templom, körülötte hangulatos épületek. Ez a látott turistabuszok alapján sokkal népszerűbb hely, mint a strand mögötti üdülőváros. A téren számos ajándékbolt és árusok sokasága kínálja portékáját. Egy jellegzetes turista centrum, de a hangulatos fajtából.
208
Bementünk a templomba is. Kiderült sokkal kisebb, mint amilyennek látszik. Ennek oka, hogy körülötte árkádok vannak. Bent egy gazdagon díszített belső teret láttunk az errefelé elmaradhatat-lan kék csempeképek-kel.
A teret elhagyva elindultunk a sziklapart vége felé, ahol egy világítótorony található egy kis erődben, a Forte de S.Miguel Arcanjo-ban. Út közben újabb és újabb szögből láthattuk Nazare-t. Felfigyeltünk arra, hogy a sziklafokon túl is egy homokos partszakasz található. Ezt szerettük volna felderíteni, ezért visszamentünk a mocihoz, felültünk rá és elmotoroztunk a világítótoronyig.
Innen visszanéztünk Nazare-ra és az észak felé elnyúló homokos partra. Ha kell, innen megközelíthető, de egy elég meredek ösvényen kell leereszkedni (és strandolás végeztével felkapaszkodni). A part ugyan ígéretes, de a vizet mind két oldalon elég koszosnak láttuk. Minden esetre a mostani időjárást nézve nem valószínű, hogy a közeli napokban meg kell küzdenünk ezzel a dilemmával.
209
Felültünk motorunkra és visszatértünk a kempingbe. Itt felháborodva tapasztaltuk, hogy két holland beállt közvetlenül a kocsink elé. alig marad hely az előtetőnek. A dolog nem lenne felháborító, ha a főszezon közepén egy zsúfolt kempingben, vagy egy olasz lakóautó pihenőben lennénk. De egy csont üres kempingben nehezen viselhető. Ekkor négy óra körül járt az idő. Már jócskán húsz fok alatt járt a hőmérő. Megfőztük a zöldbablevest és Zsóka sütött hozzá palacsintát. Vacsora és zuhanyozás után ültem neki a napló megírásának és ez ki is töltötte az estét. Nazare, 2011. június 9., csütörtök, 66. nap Reggel nyolckor elkezdett csepegni, ahogy itt szokott. Mire 9-kor felkeltünk volna, a csepegés felerősödött. Mindehhez volt vagy 14 fok. Az éjszakai minimum nem sokkal tíz fok felett volt. Ezért eszünk ágába sem jutott felkelni, csak valamikor fél 11 táján, mire az eső elállt és már 16 fok körül járt a hőmérséklet. Komótosan megreggeliztünk és figyeltük, ahogy a nap sikertelenül küzd a zárt felhőzettel. Valamikor dél körül már 19 fok volt és bár a felhőzet továbbra is zárt maradt, az esőveszély látszatra elmúlt.
210
Úgy határoztunk, bátraké a szerencse és felkészültünk egy motoros kirándulásra a 30 kilométerre lévő Batalha-ba. Tekintettel a hűvös időre, megint jól felöltöztünk és azért az esőnadrágokat is betettük a mociba. Egy óra körül indultunk. Kis motorunk szépen falta a kilométereket, 40-50, sőt néha 60-nal mentünk, de melegünk az nem volt. Valamikor kettő előtt tettük le a járgányt Batalha-ban a zárva lévő turistairoda előtt, a monostor szomszédságában. Ez a monostor a Győzedelmes Szűz Mária nevét viseli, és szintén rajta van a világörökségi listán. Története hasonló a tegnap Alcobaca-ban meglátogatotthoz. Ez is egy győztes csata után épült fogadalomból, csak most a korábbi alapító unokája, I.János, - a tegnap megismert I.Péter és Donna Inez fia, - az alapító. Ezt a monostort a domonkos rendiek kapták. Az építkezés 1388-ban kezdődött és csaknem 150 évig tartott. Itt jelentkeznek először a Manuel stílus jegyei. Sokkal díszesebb, de kisebb, mint közeli társa. Itt is a templomból lehet bejutni a monostorba.
211
Elsőnek a templomban sétáltunk körbe. Ez is egy monumentális, de belsejében egyszerűen kialakított templom. Legjelentősebb díszei a festett üvegablakok. A főkapun belépve jobbra van az alapítók kápolnája, melynek közepén I.János és felesége sírja, oldalt pedig négy fiuk, köztük Tengerész Henrik szarkofágja.
Az alapítók kápolnájával szemben lehet átmenni a kolostorba. Ennek is két kerengője van. A kisebbik, de díszesebb a Királyi kerengő. Ebből sokkal kevesebb helység nyílik, mint Alcobaca-ban. Legjelentősebb a Káptalan terem, mely ma az Ismeretlen Katona sírja. Ennek megfelelő-en díszőrség vigyázza. Ennek is díszes festett üvegablaka van. A korábbi refektóriumban ma az Ismeretlen Katona sírjának múzeuma. Ebben megtaláltuk többek között a magyar köztársasági elnök koszorújának szalagját is.
212
Ez a kerengő csak egyszintes, de gazdagon díszített. Egyik sarkában egy baldachin szerű valami alatt szökőkút áll. A refektórium mellett ajándéktárgyakat árusítanak, mi is vettünk pár csempeképet ajándékba hazavinni. Innen nyílik az átjáró a másik, sokkal szerényebb kerengőbe, mely V.Alfonz nevét viseli. Ez kétszintes, fel is lehet menni az emeleti részbe. Itt irodák vannak, egyetlen helység sem látogatható. Egy nyugati irányba néző külső erkélyre is ki lehetett menni. Innen is készítettünk egy felvételt. A kolostort elhagyva már csak egyetlen egységét nem látogattuk meg a monostornak, a Befejezetlen kápolnát. Ez egy hatalmas kápolna (lett volna) a templom oltára mögött. Magasságában meghaladta volna templomot. Építését a XVI. század derekán hagyták abba, amikor a figyelem már Tomarra irányult. Ez a kápolna, szemben a főtemplommal, nagyon gazdagon van díszítve. Mind festett üvegablakai, mind a kőfaragványok nagyon érdekesek. Alaprajzában egy nyolcszögletű építmény, hét mellék kápolnával, melyek királyi nyughelyeknek készültek.
213
A Befejezetlen kápolnát elhagyva betértünk a turista irodába. Ekkor fél három volt és még csak az ajándékbolt része volt nyitva. Azért lefényképeztük a monostor kiállított makettjét. Ezt követően sétáltunk a környéken. Több oldalról is megnéztük a monostort. A mellette lévő hangulatos téren több sátor alatt gyermekkönyveket és játékokat árusítottak. Sok szép dolgot láttunk, de csak egy dolog ragadta meg a figyelmünket: egy sorozat olyan “dobókocka” melyben nemcsak a szokásos 6, hanem 4, 8, 10, 12 és 20 oldalú “kockák” is vannak. Vettünk is egyet a gézengúzoknak. Láttunk még pár szép házat, ezeket le is fényképeztük, de elég világosan látszott, hogy Batalha-ban is egyedül a monostor érdemel figyelmet.
214
Azért itt is tetten érhető volt a fejlettség számos nyoma. Több bankfiókot, elegáns üzletet és kimondottan nagyvárosi hangulatot árasztó utcarészletet láttunk. Visszatértünk a turistairodához, ahol felvettük utólag az obligát térképet és megbizonyosodtunk benne, hogy nincs további érdeklődésre számot tartó hely a városkában. Felültünk motorunkra és az útjelző táblákat követve visszatértünk Nazare-ba. Ez egy pár kilométerrel rövidebb és sokkal kevésbé forgalmas úton hozott vissza. Itt betértünk még a Lidl-be, hogy beszerezzünk pár kajafélét, különös tekintettel a holnapi ünnepre. Benéztünk a szemben lévő másik szupermarketba is és nem tudtuk megállni, hogy ne vegyünk pár szardíniát, melyeket holnap tervezünk megsütni vacsorára. Öt órára értünk vissza a kempingbe. Megállapítottuk, hogy érdemes volt elindulni a mai kirándulásra. Ugyan elég hideg volt a motoron, azért kellemes emlékeket gyűjtöttünk. Gyorsan megpucoltam a halakat, közben Zsóka megmelegítette a vacsorát. Ettünk, mosogattunk, zuhanyoztunk, és amíg a naplót írtam, Zsóka a skót gyapjútakaróba burkolódzva olvasott a kocsi előtt. Nazare, 2011. június 10., péntek, 67. nap Reggel szikrázó napsütésre és 12 fokra ébredtünk. Éjjel megint 10 fok körül járt a hőmérő. csak nagyon lassan birkózott meg a nap a hideggel. Kilenc után keltünk és ismét kint reggelizhettünk. Utána elmentem Internetezni. Ezt az időt Zsóka arra használta ki, hogy kimosson kézzel pár dolgot. Amikor visszaérkeztem közel jártunk a délhez. Úgy határoztunk, hogy kihasználjuk a szép időt és motorral elmegyünk Fatima-ba. Bár négy éve, amikor Lourdes-ban jártunk, megfogadtuk, hogy többé kegyhelyre nem megyünk, mégis úgy ítéltük meg, ha már ilyen messzire eljöttünk otthonról, és Fatima itt van kb. 50 kilométerre és időnk is van, illik felkeresni.
215
Fatima története sokban hasonlít Lourdes-éhez. Itt három pásztorkodó gyermeknek jelent meg a Szűz Mária. Mivel a napsütés ellenére a hűvös az maradt, megint jól felöltöztünk és valamikor egy óra előtt indultunk el. Azt az utat követtük Bathala-ig, melyen tegnap visszafelé jöttünk. A forgalom megint gyér volt és egy rövid szakasz kivételével az út minősége is kiváló. Ennek megfelelően megint tudtunk száguldozni és jó fél óra múlva feltűnt a Bathala-i monostor épülete. Bathala-n áthajtva még közel húsz kilométer várt ránk. Ezen a szakaszon már keskenyebb, kanyargósabb és elsősorban hegy-völgyesebb volt az út. Ehhez kimondottan erős szembe forgalom párosult és a mögöttes forgalom, - ami motorozásnál sokkal fontosabb, - is erősebb volt, mint utunk első szakaszán. Fatima-ba beérve láttuk, hogy ma jelentős esemény van a templom környékén. Az utcák le voltak zárva és nagyon sok ember és kocsi mindenfelé. Ennek oka lehetett az is, hogy ma nemzeti ünnep, Portugália napja van. Letettük a motort a körgyűrűn, ahol látszatra a bazilika nem volt túlzottan messze és gyalog indultunk el. A kegyhely környékén mindenfelé sátrak és pick-nick-ező emberek, de nagyon sokan. Az egész leginkább egy majálisra hasonlított. Sokban visszatértek Lourdes-i emlékeink. Itt sincs szó az áhítatról, ez is teljesen kommerszializálódott. Itt a hangulat valamivel jobb, nincsenek tolóágyas betegek, helyette inkább az ünnepnapon kirándulók határozzák meg a hangulatot. Elérve a bazilikát, bementünk. Ez egy modern templom, valamikor ötven éve építették. Nem túlzottan nagy. Éppen nem volt mise, pedig napjában nyolcat tartanak. Elég sokan voltak, hosszú sor várt a mára boldoggá avatott gyermekek sírjához, akik csaknem száz évvel ezelőtt meglátták a Szűz Máriát. A bazilika előtt hatalmas tér, a lépcsőn kialakított szabadtéri oltárnál több tízezer hívő előtt lehet misét celebrálni. A bazilikát két oldalt melléképületek veszik körbe, úgy, hogy egy félkört alkotnak. Ennek egyik jelentős eleme a Jelenési kápolna, ahol egy baldachinszerű valami alatt napjában számos szertartást mutatnak be. Mellette a “gyertyagyújtó hely”. Ez enyhén szólva szimbolikus. Az emberek hosszú sorokban állnak és egyszerre több hatalmas gyertyát visznek. Ezek egyike-másika másfél méter hosszú, mások csaknem karvastagságúak. A gyertyagyújtás úgy történik, hogy a gyertyákat egyszerűen behajítják a lobogó tűzbe.
216
A gyertyagyújtó hely mögött van az információs iroda. Amikor a magyar kápolna iránt érdeklődtem, megkérdezték honnan vagyunk, és ha le is kellett a hölgynek nyúlnia érte az alsó polcra, magyar nyelvű tájékoztatót és térképet adott.
217
A tér másik végében egy teljesen új templom áll. Előtte egy hatalmas modern kereszt. Térképünkön még nem is szerepel. Ez valami hasonló, mint Lourdes-ban a földalatti nagy templom, csak ez sokkal jellegzetesebb. Ugyan templomra ez sem hasonlít, engem inkább egy egyetemi nagy előadóteremre, jobb esetben egy kongresszusi központra emlékeztet. Előtte egy földalatti folyosóról nyílnak teljesen modern kápolnák. Ez a folyosó meg egy pályaudvar aluljáróját juttatta az eszünkbe. Tévedés ne essen, az egész nagyon igényesen, nagyon művészien és nagyon modernül van kialakítva, csak, - lehet, hogy bennünk van a hiba, - nem felel meg egy vallási célú létesítménnyel kapcsolatos elképzeléseinknek.
Ezzel úgy éreztük, hogy a kegyhelyből és a tömegből mára elég és elindultunk megkeresni a magyar kálváriát és végén a Szent István kápolnát. Átverekedtük magunkat a hömpölygő tömegen, majd néhány parkolón, melyekben megszámlálhatatlanul sok turistabusz állt és a környékükben lévő zöld területeket pick-nick-ezők hada foglalta el. Kiértünk a kegyhelyet és a város belső részét körbefogó gyűrűre, majd azt lekeresztezve eljutottunk egy kellemes ligetes részre, melyen szépen kialakított turistaút mellett állnak a stációk. Ez az egyetlen olyan létesítmény, mely a kegyhelyhez szervesen csatlakozik, de attól helyileg külön van.
218
A magyar kálváriát tengerentúli magyar emigránsok adakozásából alakították ki az 1990-es években. Korábban volt itt egy régi kálvária, melynek egyszerű stációi ma is megvannak. Az új kálvária nagyon igényes kialakítású. A kálváriához közvetlenül nem kapcsolódik, de a nyomvonala mellet van a Los Valinhos emlékmű, mely egy angyal megjelenésének helyét jelöli. Ez is a kegyhely alap sztorijához kapcsolódó történet.
A kálvária végén áll a szintén külhoni magyarok adományaiból épült Szent István kápolna. Legértékesebb része a mennyezetet díszítő mozaikkép. Tetejéről szép kilátás nyílik a kegyhelyre. A kálváriát sokan látogatják. Többeket láttunk, akik stációnként megállva az adott helyhez tartozó történetet olvasták kellő áhítattal. Zarándok csoportok járták végig kereszt mögött gyalogolva, egyházi énekeket énekelve, vagy csoportosan imádkozva. És természetesen hozzánk hasonlóan nagyon sokan csak felkeresték a helyet, hogy tegyenek egy kellemes sétát.
A kápolnát elhagyva visszatértünk a kálvária kiindulási pontjára, ahol a tér közepén egy szoborcsoport ismét csak Fatima történelmi eseményét örökíti meg.
219
Elég sokat kellett gyalogoljunk a gyűrűn, amíg elértünk motorunkhoz. Közben elmúlt négy óra és a sok zarándok és kiránduló el kezdett indulni hazafelé. Utunk során, csak úgy távolból lencsevégre kaptunk egyet a számos templom közül.
Felülve motorunkra elég erős forgalommal kellett megküzdjünk Fatima-n belül. Komoly dugó alakult ki a gyűrű északi körforgalmi csomópontján. Szerencsére csak a kocsik kisebbik része indult Batalha felé, így is az első jó 15 kilométeren folyamatosan előzgettek minket. Batalha-t elhagyva a már tegnap bejárt úton jöttünk. Itt a forgalom sokkal kisebb volt. Nazare előtt, Pataias-ban megtankoltunk és háromnegyed hatra értünk a lakóautóhoz. Eddigre ha nem is telt meg, de jelentősen benépesedett a kemping. Gyorsan lezuhanyoztunk, majd megsütöttük a tegnap vásárolt halakat. A naplóra csak utána kerülhetett sor. Nazare, 2011. június 11., szombat, 68. nap Ma is verőfényes, de hideg reggelre ébredtünk. Már kilenckor felkeltünk és reggelink elfogyasztása után azon tanakodtunk, mit tegyünk. Négy lehetőség kínálkozott. Vagy maradunk a kempingben és elteszünk-veszünk a kocsi körül, vagy lemegyünk a tengerpartra, vagy meglátogatjuk az északra mintegy 35 kilométerre lévő Leira-t vagy a másik irányban csaknem ugyanilyen messze lévő Obidos-t. A tengerparthoz túl hideg volt, a kempingben nem akaródzott maradni, útikönyveink pedig jobban dicsérték Obidos-t, mint Leirat. Az a döntés született, hogy Obidos-ba megyünk. Valamikor 11 után ültünk fel a motorra jól felöltözve. Az N242-es utat követtük Serra dos Mangues-ig, majd innen Alfeizerao, később az N8-ason Caldas da Rainha felé mentünk. Itt betévedtünk a belvárosba és a dugókon kívül egy kis tekergés is volt a büntetésünk. Miután sikerült kikeverednünk, már könnyű utunk volt Obidos-ig. Obidos egy gyöngyszem. Majd minden évben rábukkanunk egy ilyenre. Négy éve ilyen volt az Altamira barlang mellett Santillana de Mar, vagy tavaly San Gimignano, bár ez utóbbira nem igazán véletlenül találtunk rá.
220
Obidos-ban nincs semmi különös, az egész, úgy ahogy van kedves és hangulatos. Tulajdonképpen egy középkori városka egy hegy tetején a mai napig megmaradt városfallal. Egyik végében egy kisebb várral. A falon belül hangulatos utcák, két oldalukon a jellegzetes sárga, vagy kék csíkkal díszített fehérre meszelt házak. Mindegyikben valamilyen ajándéktárgy- vagy kézműves bolt. Apró terek rajtuk két templom, ezek sajnos nem voltak nyitva.
Mi sétánkat a várfal körbejárásával kezdtük. Ez egy talán 80 centi széles járda a fal tetején, a belső oldalon szinte sehol sincs korlát, ezért és a meredek, szintén korlát nélküli felvezető lépcsők miatt elég veszélyes. Viszont szép a kilátás, mind a városon kívül elterülő dombokra, - egy helyen még a tenger is felvillan egy rövid szakaszon, - mind a városra magára, illetve a város végében lévő várra.
221
222
A várfalról jól látszott a korábbi vízvezeték lábakon álló csatornája.
A vár épületében ma egy szálloda működik. Kilenc szobájába állítólag hónapokkal előre kell helyet foglalni.
223
A váron túl a völgyben érdekes kerek épület áll. Mint később látogatásunkkor kiderült egy templom. A várfalon tett séta után bevetettük magunkat a kis utcákba. Láttunk pár érdekes épületet, közülük is kiemelkedik a városháza. Kicsit az üzletekbe is benéztünk. Vettünk két üveg portói bort és egy kis üveggel a helyi nevezetességnek számító likőrből. Kaptunk egy jópofa levelezőlapot, melyet a Kislánynak küldünk el közelgő névnapjára. A motor is megkapta a kakas matricáját, megérdemli, igazán hasznos szerkezet. (Ez most úgy hangzik, mint a Thomas, a gőzmozdony sorozat meséiben.) Még sétálgattunk egy kicsit a hangulatos utcákon, majd visszamentünk a motorhoz. Nagyon örülünk, hogy rászántuk magunkat erre a kirándulásra, a sok monostor és kegyhely után jól esett egy, pusztán csak hangulatos kisvárost felkeresni. Visszafelé megálltunk a várfalról felfedezett kerek épületnél, mely egy templom. A három oldalsó
szárny közül az egyik ad helyet az oltárnak, a másik kettő a stilizált torony. Az egyikben laknak a harangok. Az épület inkább csak érdekes, sajnos eléggé le van robbanva és a környezet sincs különösebben rendben tartva. A templom elől még visszapillantottunk a várra és indultunk a kemping felé. Caldas da Rainha-ban most sikerült elkerülnünk a belvárost, sőt a külső városrészekben motorozva egy Aldi is elénk toppant. Már vagy két hete vártunk az alkalomra. Betértünk, mert kenyeret kellett venni a holnapi reggelihez. Kenyeret ugyan nem kaptunk, de vettünk pár apróságot az éléskamra számára. A szemközti másik szupermarketban kenyér ügyekben is sikerült eljárni és már semmi akadálya nem volt, hogy visszaszáguldjunk a kempingbe. Fél ötkor érkeztünk meg. Ekkor elkezdtük átvariálni a következő napok programját, hogy az ígéretek szerint javuló időben még jusson pár nap a
224
tengerparton. Utána gyorsan elvégeztük az esti tennivalókat, melyet ma egy nokedli főzés is színesített. Kellett is sietni, mert megint gyorsan lehűlt a levegő és hamar bezavart a lakóautóba. Innen “élvezzük” a kemping medencéje mellett folyó élőzenés szombat esti hömbölgést. Nazare, 2011. június 12., vasárnap, 69. nap Még az éjjel kidolgoztam egy vázlatot a következő tíz nap programjához. Mára az elmúlt 5-6 nap sok kirándulása után csináltunk egy szabadnapot. Éjjel megint nagyon hideg volt és reggel is csak lassan akaródzott felmelegednie a napsütés ellenére. Fél tíz körül keltünk és reggeli után pontosítottuk a következő napok programját. Utána megírtam egy választ a CampingCheque-sektől minap kapott mailre. Addig Zsóka kimosott pár dolgot. Utána elmentem Internetezni és feladni a képeslapot a Kisasszonynak, illetve fizetni. A mail elküldésén kívül a fő feladat az időjárás előrejelzés letöltése volt. Ez mindenben megfelel az elképzeléseinknek. Csütörtökig még hűvös, de alapjában száraz lesz az idő, utána viszont jön egy felmelegedés. Mi pont akkor tervezünk a tengerparton nyaralni. Távollétemben Zsóka csinált egy nagytakarítást. Utána a tovább menés jegyében felszereltem a motort, közben megfőtt a mai vacsora és egy krumplistészta alap a következő napokra. Kaja előtt még Rózsival tudattam a következő napok programját és megírtam a naplót. Hacsak nem lesz megint olyan hideg, mint az elmúlt estéken, ma van esélyünk kicsit ücsörögni a lakóautó előtt. Tomar, 2011. június 13., hétfő, 70. nap A terveknek megfelelően nyolckor keltünk. Ma éjjel több fokkal melegebb volt, mint az elmúlt napokban. A zárt felhőzet esőt nem ígért, de a nyomok alapján hajnalban lehetett valami kevés csapadék. Mindent elvégezve tízkor indultunk el Alcobaca felé. Itt megálltunk a Lidl-nél beszerezni a következő három napban szükséges dolgokat és indultunk tovább. A mai gyenge 90 kilométeren volt minden: autópálya, autóút, hegyi szerpentin, keskeny, falvakon átvezető út. Minden gond nélkül Rózsi vezényletével és a helyi táblákat figyelve megtaláltuk kempingünket. Ez egy üdítő kivétel a városi kempingek sorában, a történelmi városmag közvetlen közelében a sportpálya mögött és az uszoda mellett (annyira, hogy a kemping vizesblokkja az uszoda épülete alatt van) egy árnyas parkban kialakított kemping. Tágas füves parcelláival egy kimondottan jó hangulatú
225
hely. Kár, hogy csak egy napra elegendő néznivaló van a városkában és környékén. Miután letettük a kocsit és felcsatlakoztunk az egyébként ingyenes villanyra, azonnal el is határoztuk, hogy változtatunk a menün és este sütünk. Szerencsére vettünk salátát, még a krumplistésztával számolva. Gyorsan átvedlettünk turistába és indultunk a város egyetlen és fő nevezetességéhez a Templomos lovagok székhelyére. Kempingünktől jó egy kilométerre, de egy elég meredek hegy tetején van a monostor. Először átkeltünk a város folyója, a Nabao régi hídján és bent találtuk magunkat a sétálóutcában.
Az egyik bár utcára kitett asztalai mellet három férfi ült, akik elég hangosan magyarul beszéltek. Később találkoztunk a hozzájuk tartozó hölgyekkel is, akik feltehetően vásárlásból érkeztek. Mi nem fedtük fel magunkat. Az utca végében, a hegy lábánál van a Praca da Republica. Ez amolyan főtérféle. Meghatározó
épülete a Keresztelő Szent János templom, mely hétfő lévén, ma be volt zárva.
226
A templommal szemben, a tér hegy felöli oldalát a városháza foglalja el, melyben egy galéria is helyet kapott. A tér közepén Guadim Pais, az itteni lovagrend alapító nagymesterének szobra áll. A városháza mögött a hegy oldalában hatalmas földalatti parkolóház. Innen indul a monostorhoz vezető gyalogút. Ez elég rossz állapotban van, de azért jól lehet közlekedni rajta. Pár perces kapaszkodás árán felértünk a Keresztes lovagok monostorához. Ennek története visszanyúlik a XII. századig. A hegy tetején nagy gazdagságról tanúskodó hatalmas, fallal körülvett épületegyüttes áll.
227
Központi eleme a templom, mely eredetileg kör alakú volt, csak később építettek hozzá egy hajót. A monostorban van vagy 6-7 kerengő a különböző időszakokból. A létesítmény rajta van a kulturális világörökségi listán és ma csak turisztikai látványosságként funkcionál, nincsenek benne korabeli bútorok. Egy-két helysége látszatra alkalmi rendezvényeknek ad otthont. Jó két órát bóklásztunk lépcsőkön fel, lépcsőkön le, egyik kerengőből a másikba. Az egész egy hatalmas labirintus. Számos helysége látogatható és ezekben portugálul és angolul rövid, de nagyon informatív ismertetők vannak kitéve.
A Lovagrend nagymestere hosszú ideig Tengerész Henrik volt. Az ő termei ma csak romosan vannak meg. A Lovagrend az évszázadok során hatalmas vagyont halmozott fel és ebből finanszírozta a nagy felfedezéseket.
228
229
Olyan sok a látnivaló, hogy azt rendezetten nem is lehet befogadni. Mi is csak hagytuk magunkat sodródni a területen. Jártunk mindenhol, ahol lehetett. Megfordultunk a konyhában, a refektóriumban, a hálókamrák folyosóján és az összes kerengőben. A monostorban most is folyik rekonstrukciós munka, az egyik épület fölé hatalmas toronydaru magasodik. A felvezető egyik autóutat is éppen átépítik.
230
A kolostor vízellátását északnyugati irányból több kilométerről egy aqueduto biztosította, melyet a XVI. század elején építettek. Ez egy völgyet is keresztez.
A számos épségben megmaradt épület mellett a Convent nagy tanácsterme csak romjaiban áll. Amikor a sok bóklászásból elegünk lett, alig találtuk meg a kijáratot. Keresgélés közben számos olyan helyen megfordultunk, ahol korábban már jártunk. Kiérve a várfalon kívülre még körbenéztünk a kilátóteraszról. Jól látszott a hegy lábánál a város.
Ugyanazon az úton jöttünk le, mint felkaptattunk a várba. Még sétáltunk kicsit a
amin
belváros utcáiban. Felkerestük a zsinagógát, mely Portugália legrégebbije. Benéztünk, de fényképezni nem lehetett.
231
A belvárost elhagyva a szigeten keresztül jöttünk vissza a kempingbe. Itt láttuk azt a vízikereket, mely szerintünk céltalan, de Tomar egyik szimbóluma. Készítettünk még pár képet a folyócskáról, mely nagyon hangulatossá teszi a várost. Ahogy néztük, a látványos vízfelszín kizárólag a duzzasztásnak köszönhető. Ennek hiányában valószínűleg csak arasznyi széles vízfolyás lenne. Nagyon kellemes kirándulást tettünk Tomar-ban. Jó benyomásokat szereztünk a kempingben és a városban is. Nagy kár lett volna kihagyni. Öt óra körül értünk vissza. Eddigre kellemes, ha nem is az évszaknak megfelelő meleg lett. Azonnal hozzákezdtünk a sütés előkészítéséhez. Mire mindennel végeztünk nyolc óra lett. Utána még ki tudtunk ülni a kocsi elé és ott írtam mag a naplót is. Igaz a végére elő kellett venni a gyapjútakarókat. Coimbra, 2011. június 14., kedd, 71. nap Éjjel már-már meleg volt. Reggel napfényre ébredtünk és nyolckor fel is keltünk. A szokásos műveletek után tízkor hagytuk el fájó szívvel kedves kis kempingünket. A mai adag is hasonló volt a tegnapihoz. Az út is szinte ugyanolyan változatos volt, csak most keskeny főúton jártunk igen csak erős szembe kamion forgalommal. Coimbra-ban kicsit tekeregtünk, mert Rózsi nem mondott be, csak mutatott egy letérést és elvétettem. Szerencsére a kemping itt is jól ki volt táblázva és végül gond nélkül megtaláltuk. Ez egy szinte vadonat új városi kemping, a foci EB-re építették. Kicsit kívül esik a városon egy szabadidőközpont részeként üzemel. Óránként van busz a
232
belvárosba. Sokkal kevésbé hangulatos, mint tegnapi táborhelyünk. És szinte üres. Dél körül érkeztünk meg. A regisztráció után gyorsan letettük a kocsit és felkészültünk egy városnézésre. A háromnegyed egyes busszal mentünk be. A régi hídnál szálltunk le a buszról és egyből neki szaladtunk a hegynek az egyetemi városrész felé. Coimbra-ban jártunk egy rövid megálló erejéig hat éve, így a kempingben kapott térképen kívül volt némi helyismeretünk. Felfelé kaptatva szép kilátás nyílt a város folyójára, a Rio Mondego-ra és az egész városképet meghatározó kábelhídra, melyen a kemping felé autózva magunk is átkeltünk. Utunk során egy épület oldalán érdekes kék csempéből kirakott, a Golgotát idéző három keresztet láttunk
Betérve egy mellékutcába hamar rátaláltunk az egyetem régi épületeire, melyek közrefogják Coimbra meghatározó terét. Sajnos a tér burkolatát éppen felújítják, így nem lehet sem a teret rendesen megnézni, sem a tér végében lévő kilátóteraszt megközelíteni. Azért örömmel állapítottuk meg, hogy a régi egyetemi épületeket szépen felújították és az új térburkolat talán egy project utolsó fázisa. Azért így is tudtuk valamennyire élvezni a tér különleges hangulatát.
233
Szokásunknak megfelelően kihasználtuk, hogy az egyetemi épületekbe szabadon lehet bejárni. Bár nehezen adhattuk volna el magunkat egyetemistának, azért magabiztosan járkáltunk a vizsgára, vagy vizsga eredményre váró diákok között. Ezeknek a régi egyetemeknek van egy különleges hangulata és ezt mi nagyon kedveljük és soha sem hagyjuk ki az ilyen látogatásokat. Most befizettünk az egyetem fontosabb, belépő díjas részeinek meglátogatására is. A legcsodálatosabb az U alakú épületegyüttes szemből bal oldali végében lévő Joanina könyvtár volt. A három szint közül különösen a tér szintjében lévő barokk díszítésű rész csodálatos. Sajnos fényképezni nem lehetett. Nagyon sok csodálatos helyen jártunk az elmúlt évtizedekben, de belső kialakítását tekintve ez biztos, hogy a legemlékezetesebbek közé sorolható. Volt egy érdekes találkozásunk is a könyvtárban. Fél óránként kis csoportokat engedtek be, akik azután maguk nézelődtek. Egy harmincas évei vége felé járó hölgy szólított le minket magyarul. Mondta, hogy ő egyedül járja be Portugáliát tömegközlekedéssel. Jelenleg Cipruson él és most utazgat, így jutott el ide és nagyon tetszik neki az ország. Kellemesen elbeszélgettünk a látogatás utolsó perceiben. A könyvtár után a S.Miguel kápolnát látogattuk meg. Bár ez is szép volt, a könyvtár után nem hagyott különösebben mély nyomokat.
234
Ezt követően az egyetem pár nevezetes termét, köztük a Nagytermet látogattuk meg. Bár itt sem volt szabad fényképezni, nem voltak teremőrök és én éltem az alkalommal. Pár nagyon szép dolgot láttunk.
Ezeknek a termeknek a folyosójáról ki lehetett menni a könyvtár épület külső oldalán lévő függőfolyosóra, melyről a város panorámája volt élvezhető. Egyik irányban a folyó, másik irányban a régi katedrális épülete uralja a képet.
235
Elhagyva a régi egyetemi épületet kicsit még élveztük a tér látványát, majd elindultunk az újabb
épületek felé.
Itt az egész környéken csak egyetemi épületek vannak. Számos közülük a mi szocreál stílusunkra emlékeztet, de van pár szép is. Ilyen a kémiai laborok épülete. Kiérve a domb keleti végéhez jól látható egy régi magas vezetésű vízvezeték, melyhez hasonlót pár napja Obidos-ban és tegnap Tomarban láthattunk. Végül nem ebben az irányban hagytuk el a dombot, hanem az északi oldalán végigsétálva. Itt láttuk azt a ferde liftet, mely a városi tömegközlekedés része. Séta közben igyekeztünk úgy irányítani utunkat, hogy a régi katedrálisnál kössünk ki. Ezt már a függőfolyosóról is megcsodáltuk. Erőfeszítéseink sikerrel jártak rövid bóklászás után elénk tárult a
236
katedrális. A katedrálisba nem mentünk be, csak bekukkantottunk. Innen meredek lépcsőn ereszkedtünk le a bevásárló utcába. Ezen végig sétáltunk észak felé egészen a városháza épületéig. Ez utóbbiba is benéztünk, mert tapasztalataink szerint néha nagyon csodálatos dolgokat lehet látni. Ebben az esetben ez nem így volt.
A szomszédos Szent Kereszt templommal sem volt szerencsénk. Felújítás után a belső állványzatot éppen bontották. Lehet, hogy egy-két nap múlva már teljes pompájában tárul a látogatók elé.
A városháza előtti teret, a Praca 8 de Maio-t délnyugati irányban hagytuk el. Szűk utcákban napi használati dolgokat és élelmiszereket árusító boltok között sétáltunk. Meg is állapítottuk, hogy kicsit hasonlít ez a rész a Marokkóban látott souk-okhoz. Csak itt nem akkora a tömeg és a zsivaj, és az 237
egész rendezett. Az egyik zöldségesnél vettünk egy fej salátát a vacsorához. A sikátorok között egy kedves, hangulatos kis tér toppant elénk. Rövidesen kijutottunk a folyó partjára a pályaudvarnál. Innen már csak a buszmegállóig sétáltunk el és pár perces várakozás után jött is a buszunk. Gyenge fél óra alatt sok-sok tekergéssel jutott el buszunk a kempingig. Ekkor majdnem fél hat volt. A lakóautóhoz érve első dolgunk volt, hogy megfordítottuk a kocsit azért, hogy a nap ne érje a hűtőt. Utána a közeli fák árnyékában elfogyasztottuk sajtossonkás-vörösboros vacsoránkat, majd lezuhanyoztunk. Estére megint lehűlt a levegő, azért a naplót a kocsi előtt tudtam megírni amíg Zsóka olvasott. Holnap megyünk tovább. Bízva a jó időben kimegyünk a tengerhez és reményeink szerint egy hetet nyaralunk. Quiaios, 2011. június 15., szerda, 72. nap Reggel nem siettük el a felkelést, hiszen csak kb. 60 kilométer autózás és egy bevásárlás volt a feladat. Azért hét órakor megkaptuk az ébresztést, a szomszédos építkezésen elindították a gépeket. Fél kilenckor keltünk és a szokásos tempóban végeztük el a reggeli feladatokat. Ennek megfelelően fél 11-kor hagytuk el a kempinget. Rózsi ma nem volt elemében. Még Coimbra-ban nem mondott be pár letérést, de a tegnapi tapasztalat alapján most nagyon figyeltem a térképét és az útjelző táblákon is rajt volt a szemünk. Rendben ki is jutottunk a városból, bár a megadott útvonal nem nyerte el Zsóka tetszését. Én csak akkor rágtam be, de nagyon, amikor megint egy kisebb rövidítés érdekében egy olyan útra vezetett, melyen egymást érték az arasznyi mély kátyúk. Lassan ötven éve járom az utakat rendszeresen, de nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam ilyen úttal. Pedig a hatvanas és hetvenes évek fordulóján, Magyarországon az elhagyatott helyeken lévő mikró hullámú állomásokhoz igencsak rossz utak vezettek. Vagy hat kilométeren szenvedtünk, volt, hogy három km/órával tudtunk csak haladni és folyamatosan rettegtünk a légrugó miatt. Végül túléltük a dolgot, de Rózsi kapott eleget. Félúton betértünk a kiszemelt Lidl-be és bevásároltunk. Még a szemközti Intermarche-ba is betértünk pár hiányzó dologért. A kempinghez elég keskeny, de azért járható út vezetett. Nem sokkal dél után értünk ide. Egy nagyon kellemes hely. Az Orbitur-nál megszokott
238
kedvességgel fogadott a recepciós hölgy. A kemping felszereltsége a cégnél szokásos és alig vannak. Egy elég árnyékos parcellát választottunk, melyen van elég fa arra, hogy szárítóköteleket kihúzzunk. Sajnos az előtetőt nem tudjuk teljesen kiereszteni, de az utóbbi időben nem is nagyon használtuk. Az árnyék miatt itt sem lesz rá szükség. Miután mindent szétpakoltunk egy hosszabb tartózkodáshoz, és a motort is levettük, kimentünk megnézni a strandot. Sajnos gyalog kicsit hosszú az út, de jól biciklizhető. Abban maradtunk, hogy ezt a közlekedési módot fogjuk alkalmazni. A part hosszan elnyúló homoksáv egy dűne aljában, sajnos elég sok szemét van mindenfelé, de azért lehet találni tiszta helyeket. Ma koradélután nagyon kevesen voltak kint. A környező szállodák még szinte üresek. Négy órára értünk vissza a lakóautóhoz. Zsóka elkészítette a már három napja hurcolt krumplistészta első felét. Amíg dolgozott én lekönyveltem a napot, áttöltöttem Rózsi útinaplóit a számítógépbe és betöltöttem a tervezett útvonalakat egészen Andorráig. Ez ugyan biztosan fog még változni. Kaja után megírtam a naplót és ma már hét óra utánra mindennel végeztünk. Kellemes, nyugodt este elé nézünk. Ma megemlékeztünk arról, hogy egy éve ezen a napon érkeztünk meg St.Aygulf-ba zuhogó esőben és utána éjjel került sor az emlékezetes árvízre. Quiaios, 2011. június 16., csütörtök, 73. nap Ma igazán nem siettük el a felkelést, valamikor fél tíz környékén kezdtünk el mozgolódni. Sajnos az ég elég borult volt, így strandolás nem jöhetett szóba. Azért reggeli után elővettük a bringákat és bekerekeztünk a mintegy négy kilométerre lévő településre. Quiaios nem egy nagy szám, de van pár kedves momentum a településen. Érdekes az a kis piac, amit valamikor nyolc éve építettek. A kerek kis épületben mindösszesen egy halas és 3-4 zöldséges stand van, de ez utóbbiak közül csak egy működött.
239
A településen láttunk pár érdekes szobrot, illetve kékcsempe kompozíciót. Az épületek közül a régi mosóhely, egy régi klubépület, egy kis templom és egy másik régi középület hívta fel magára a figyelmet. Kicsit körbekerekeztünk a településen. Egy szűk utcában még egy régi épületre figyeltünk fel, ez valamilyen öregek otthona vagy napközije lehet. Rövid látogatásunk után elindultunk visszafelé, hogy felfedezzük a tengerpartot. Itt a part mellett a dűne tetején egy fából épített sétaút vezet, melyről több lépcsőn lehet a plage-t megközelíteni. Mögötte egy út és sok-sok parkolóhely. Ez is jelzi, hogy szezonban itt nagyon sokan lehetnek.
240
Ma alig páran voltak a víznél. Az út túloldalán lévő szállodák és apartman házak is üresek még. A parti büfék is csak készülnek a szezonra. Elmentünk egészen a strand déli végéig, ahol egy elég magas hegy zárja le. E mögött van Figuera de Foz. Valószínűleg valamelyik nap bemotorozunk oda, sőt még egy gyalogtúra is elképzelhető a hegyre. Visszatértünk a kempingbe. Mivel elég korán volt még, Zsóka kifeküdt a napozóágyra az üres szomszéd parcellán, én pedig elmentem Internetezni. Írtam pár mailt az otthoniaknak, megnéztem az időjárás előrejelzést, - elég biztató, - letöltöttem a bankot és, - ha már TV-t nem nézünk, - megnéztem mi újság otthon. Közben jöttek szólni, hogy rovarirtás lesz a kempingben és csukjunk be mindent. Gyorsan bedobáltunk minden kint lévő holmit, még a műfüvet is, a kocsiba. A rovarirtók távozása után tartottunk egy kisebb karbantartást. Kipakolás nélkül kitakarítottam, amit lehetett a garázsból. Volt itt még szaharai homok bőven. Utána leellenőriztük az összes keréknyomást és pakoltunk egyet. Kajakészletünk érzékelhetően fogy, a kezdeti három helyett ma már csak egy ládát vesz igénybe és a konzerveknél is nagy helyek szabadultak fel. Ezeket az újonnan vásárolt dolgokkal és azokkal a holmikkal, melyekre már nincs szükség, töltjük fel. Idén nagyon keveset vásároltunk eddig. Hat óra körül kezdtünk neki az esti tennivalóknak. Az egyik halunkat ítéltük megsütésre. Ezt a fajtát eddig még nem ettük, nem volt túlzottan nagy siker, elég szálkás volt. Ma talán kicsit kellemesebb az idő, mint az elmúlt estéken volt. Most kilenc óra közeledtével még húsz fok van és a nap nem rég ment le. Még kint maradunk egy kicsit, - természetesen jól beöltözve, - azután behúzódunk olvasni.
241
Quiaios, 2011. június 17., péntek, 74. nap Ma strandolós napot csináltunk, csak kicsit felemásra sikeredett. Megint csak fél tízkor keltünk és reggeli után összekészültünk egy biciklis strandoláshoz. Fel kellett frissíteni az emlékeket, hogy mit és hogyan szerelünk fel a bringákra. Negyed 12-kor indultunk. A parton nem a legközelebbi ponton álltunk meg, ami mindössze 800 méterre van a kempingtől, hanem tovább bringáztunk. Két hellyel is próbálkoztunk, de mind két helyen nagyon koszos volt a víz, de a part szép. Mivel fürödni nem is akartunk, amúgy is nagyon hullámzott, a második helyen lecuccoltunk. Itt éppen egy posztja volt a vízi mentőknek és akkor húzták fel a piros zászlót. A víztől tisztes távolságban pakoltunk le, de nap közben feljebb kellett cuccoljunk, mert a víz jött fel. Újabb helyünk sem volt túlzottan messze a parttól, de biztonságosnak látszott. Azután úgy negyed négy körül egy nagy hullám kiöntött minket. Én éppen szunyókáltam, Zsóka pedig olvasott, így teljesen váratlanul ért a támadás. Cipőinket, táskáinkat kicsit odébb tette a hullám, minket közvetlenül nem veszélyeztetett, mert az ágyakon feküdtünk. Könyveink és szemüvegtokjaink viszont úsztak. Ruháink egy része is vizes lett. Ez az attak jó jelzés volt, hogy vissza kellene indulni. Már csak azért is, mert közben teljesen befelhősödött. Összeszedtük félig-meddig ázott dolgainkat és visszamentünk a bringákhoz. Ott ismét felszereltük a cuccot és elindultunk visszafelé. Félúton megálltunk egy bárnál, hogy megnézzük van-e kenyerük. Venni ugyan nem tudtunk, mert a pénzt a lakóautóban hagytuk, de legalább felderítettük a piacot. Mivel volt nekik, elhatároztuk, hogy visszajövök. A kempingben gyorsan lecuccoltunk. Egy következő strandolás reményében az ágyakat fent hagytuk a bringámon. Zsóka gépével mentem vissza kenyérért. Utána gyorsan lezuhanyoztam, Zsóka pedig elkezdte megfőzni a vacsorát. Így is fél hat lett, mire ettünk. Alig, hogy végeztünk a mosogatással és Zsóka is lezuhanyozott, egy nagyon enyhe szitálás kezdődött. A látóhatár minden irányból beszürkült. Olyan gyenge volt ez az eső, hogy a talajon meg sem látszott, csak a bőrén érezte az ember, a szemüvegen, a kocsi ablakain lehetett látni. Nagyon hamar, már hét óra előtt behúzódtunk a lakóautóba. Ma két szempontból is jeles nap van. A Kicsilánynak ma van a névnapja és este fel fogjuk hívni, az üdvözlő lap már napokkal ezelőtt elindult, az ajándékokat pedig gondosan előkészítve, a vigaszdíjakkal a fiúknak, ott hagytuk a lakásban indulás előtt, jó két hónapja. A másik nevezetesség, hogy valószínűleg ma vagyunk utunk felében. Ez igaz időben és azért is, mert innen, ha lassan is, de elindulunk visszafelé. Lesz sok megállás, sőt kitérő is, de az irány egyértelműen hazafelé fog vezetni.
242
Quiaios, 2011. június 18., szombat, 75. nap Reggel hűvös, hol napos, hol felhős időre ébredtünk. Kicsit vártunk, hogy felmelegedjen, de azért 9 körül elkezdtük a napot. Amikor kiültünk reggelizni elég kellemetlen szél fújt, jól fel kellett öltözzünk. Amíg reggeliztünk sem változott a dolog, talán a felhők lettek kicsit kevesebben. Azért 11-kor lementünk a partra. Annak ellenére, hogy szombat van, alig voltak. Mi kifeküdtünk, de tisztes távolságra a megint erősen hullámzó víztől. Nem volt melegünk, de hősiesen kibírtuk fél háromig. Mint utóbb kiderült nagyon csalóka volt a dolog, annak ellenére, hogy fáztunk, jobban megkapott a nap, mint idén eddig bármikor. Mivel fiatal volt még az idő, úgy határoztunk bemotorozunk Figueira da Fozba. Fél négykor már zuhanyozva és jól beöltözve ültünk a motoron. Nem mentünk ki a főútig, hanem a Quiaios-t Figuiera de Foz-tól elválasztó hegyen keresztül. Ehhez be kellett menjünk a településre, majd onnan kapaszkodtunk fel a hegyre.
Nem is lett volna gond, ha az út a magasabb részeken nem lenne nagyon rossz. Gyönyörű erdőben motoroztunk, nagyon élveztük. Sokan látogattak fel ezen a délutánon ide, a parkolókban, pick-nick-ező helyeken sok kocsi állt. Kimentünk egy kilátópontra, mely észak felé, többek között a kempingünkre nyújtott kilátást. Szépen látszott az észak felé hosszan elnyúló homokos part és előtte a fodrozódó hullámok.
Innen továbbra is elég rossz úton indultunk el Figeira da Foz felé. Meredek utcákon ereszkedtünk le. Szépen terült elénk a település a Rio Mondego folyó
243
két partján. Távolban jól látszottak azok a belső tavak, melyeket a folyó táplál. A homokos part ebben az irányban is folytatódik. A folyótorkolat mindkét oldalán hatalmas üdülő település van.
A Rotunda do Pescador- nál értük el a partot. Itt letettük a mocit és gyalog folytattuk. A széles homoksávon egy hatalmas városi strand működik súlyosbítva vurstlik sorával. Számos büfé települt a homokra. Elsétáltunk egészen Buarcos-ig, ahol egy régi várfal teszi érdekesebbé a partot. A várfal tetején ma bolhapiac volt, sok standon kínáltak mindenféle régiséget. Jó pár értékesnek látszott, de sok volt az ócskaság.
244
Ez a rész kimondottan hangulatos. Sajnos itt is megállapítottuk, hogy a tenger ugyan olyan piszkosan habzik, mint a mi strandunknál. Azért nagyon sokan feküdtek a parton, sőt néhányan a vízbe is bemerészkedtek. Visszatérve a motorhoz, felültünk rá és kicsit körbenéztünk a folyó torkolatánál. A parti úton már-már nyári forgalom volt. Nem láttunk túl sok érdekeset. Azért a folyó torkolatát hajdan őrző kis erődöt és beljebb a kikötő dock-ját háttérben a város jellegzetes kábelhídjával, érdemesnek tartottuk a megörökítésre.
Visszafordultunk és indultunk hazafelé. Megint a hegyen át jöttünk, csak most, ameddig lehetett, végig a partot követtük. Az utat nem javították meg közben, így eléggé szenvedtünk. Nagyrészt húsz kilométerrel tudtunk haladni és még így is joggal féltünk, hogy a robogó szétesik alattunk. Hat óra után valamivel érkeztünk a kempingbe. Gyorsan megmelegítettük a kaját, és amíg Zsóka mosogatott neki kezdtem a naplónak. Most fél kilenc van, még mindig süt a nap, de árnyékban még 19 fok sincs. Azért kiülünk még egy kicsit. Szerencsére velünk vannak a skót gyapjútakarók. Quiaios, 2011. június 19., vasárnap, 76. nap Egész éjjel tiszta volt az ég és ennek megfelelően hideg is volt. Reggel mégis nyolckor keltünk, hogy elmenjünk a húsz kilométerre lévő Tocha-ba, ahol ma hetivásár van. Bár jól felöltöztünk a motorra, nem volt melegünk. Tíz után pár perccel érkeztünk meg, ekkor már mindenfelé álltak a standok. Végül is sok érdekeset nem láttunk. A szokásos zöldségesek, pár kenyeres, füstölt hús árus, sok stand ruhákat, cipőket kínált, volt pár műszaki cikkekkel és konyhafelszerelésekkel foglalkozó. És természetesen a cserepesek. Látszatra a vásár a helyieket célozta meg, semmi olyan nem volt, amire a turisták buknának. Mi sem vettünk semmit, a dolgok döntő többsége elég silány volt, ami pedig megfelelő minőségű, arra nem volt szükségünk.
245
A zsúfoltság sem volt elviselhetetlen. A főúton járó kocsik csendben beletörődtek, hogy mindenfelé gyalogosok kóvályognak. Nem is láttam rendőrt. Becsülettel végigjártuk az egész piacot, pár dolgot megnéztünk, de nem igazán a vásárlás szándékával. Végül vettünk pár kajafélét a következő napokra és dél körül indultunk vissza. Az úton még megálltunk egy cseresznyeárusnál és vettünk egy kilót, nehogy ez az év is úgy teljen el, hogy nem ettünk cseresznyét. Errefelé a kínálat nagyon gazdag és szép, de a két és fél eurós árat kicsit sokalljuk. Persze nem tudjuk, mennyibe kerül otthon, a cseresznye szezonban évek óta nem voltunk otthon Amikor visszaértünk a lakóautóhoz, még bőven lett volna idő kimenni a strandra, de ma is hűvös van, és megint fúj a szél, a bőrünk pedig, elsősorban az arcunk, még nagyon is érzi a tegnapi napot. Ezért bent maradtunk a kempingben. Zsóka kimosott pár dolgot kézzel, majd levágta a hajamat. Elég korán elkezdtük készíteni a kaját, pedig ma csak salátát kell csinálni, a többi maradékból, vagy ma vett készételből megy. Talán kicsit melegszik már az idő és este, ha beöltözve is, de sokáig kint lehet maradni. Quiaios, 2011. június 20., hétfő, 77. nap Ma éjjel már melegebb volt, valamivel 17 fok felett maradt a minimum hőmérséklet, de ehhez reggel teljesen beborult ég tartozott. Ugyan igazi esőveszély nem volt, de könnyen kaphattunk volna egy kisebb záport. A terveknek megfelelően mosással kezdtük a napot és ez az időjárást nézve elég bátor dolognak hatott. Végül megúsztuk szárazon és a ruhák is megszáradtak, ha nehezen is. Zsóka még kézzel is kimosta azokat a dolgokat, melyek nem fértek bele a gépbe. Később lassacskán kitisztult az idő, de nem volt igazán alkalmas strandoláshoz. A szél is fújt egy kicsit és a hőmérsékletnek sem akaródzott nagyon felemelkedni. Több kempinglakóhoz hasonlóan nem is mentünk sehová, a lakóautó körül tevékenykedtünk, én inkább olvasással töltöttem az időt és a szomszéd angolrendszámú lakóautó újzélandi tulajdonosával beszélgettem. Zsóka megfőzte a lencselevest és a tejberizst. Korán ettünk és zuhanyoztunk. Quiaios, 2011. június 21., kedd, 78. nap Ma strandolós napot tartottunk. Hajnalra sűrű köd szállt a kempingre, talán 50 méterre sem lehetett ellátni. 9 óra körül ez már csak a közeli hegy tetejét takarta el és csaknem zárt volt a felhőzet. Amíg reggeliztünk kitisztult és 11kor lementünk a strandra.
246
Ma kellemesebb volt a víznél, mint három napja, a szél nem volt olyan erős és a nap is sütött rendesen. Közben, úgy egy óra körül, megint leszállt a köd és talán száz méter volt csak a látótávolság, azután viszonylag gyorsan kitisztult. Itt mindig párás a levegő a parton. Távolról úgy néz ki, mintha a szél vinné a port. A hegy ma egész nap nem tisztult ki teljesen. Azért mi jót napoztunk és a víz sem tűnt olyan piszkosnak, mint az elmúlt napokban. Három utánig maradtunk. Visszatérve a lakóautóhoz a holnapi továbbmenés jegyében tettük a dolgainkat. Elraktam a bringákat és a napozóágyakat, közben Zsóka kimosta a napozós cuccot, - pár hétig nem lesz szükség rájuk, - és takarított egy nagyot. Utána felszereltük a motort és kimentem fizetni. Még vacsora előtt elmentem Internetezni. Sajnos a UPC mail-lel van valami baj. Egyszer be tudtam lépni, láttam, hogy kaptam egy csomó levelet, de teljesen leblokkolt. Még megpróbálom este is, vacsora után. Szeretnék elküldeni pár képet megint a Csibészeknek, jövő héten nem lesznek otthon, mennek nyaralni Zadar-ba. Ma van az év leghosszabb napja, de eddig nem sokat láttunk a nyárból. Talán a következő hetekben lesz alkalmunk megtapasztalni. A Salamanca-ra letöltött időjárás előrejelzés már rendesen 30 fokokat ígér. Guarda, 2011. június 22., szerda, 79. nap Még este sikerrel jártam a mail-jeimmel. Lacitól és Feritől is kaptunk üzenetet és a gyerekeknek is sikerült elküldeni, amit akartam. Verőfényes reggelre ébredtünk nyolckor, kicsit sajnáltuk is hogy továbbállunk. Az indulás elhúzódott, mert a felettünk álló fenyőfákról a kocsi szélvédőjére és motorháztetejére esett gyantát nagyon nehéz volt leszedni. Tocha – Aveiro irányában haladtunk. Az út első húsz kilométerét ismertük, utána sem volt semmi különös. Célunk Viseu volt. Aveiro-nál Rózsi felvitt a sztrádára. Ugyan semmilyen kiírás nem jelezte, hogy fizetős lenne, néhol megjelentek táblák, melyek jelezték, hogy a különböző járműkategóriáknak mennyi a tarifa. Ehhez tartoztak minden leágazás előtt az út felett hatalmas portálokon elhelyezett kamerák és egyéb kütyük. Ilyeneket láttunk már Algarve-ban is, csak ott a tarifákat jelző táblák le voltak takarva. Ez a rendszer követett minket ma egész utunkon. Gondoljuk és reméljük, hogy ezek egy elektronikus díjbeszedő rendszer, ma még nem működő elemei. A sztádát minden esetre élveztük. Viseu előtt Rózsi levitt a városba, mert az ottani Lidl volt megadva közbenső pontnak. Szépen meg is találtuk és bevásároltunk rendesen. Innen egy, a katalógusban nem szereplő, de útikönyvben, Internetes adatbázisokban, magán az Interneten is megtalált, és a Viseu-i turista információ által telefonon is ajánlott kemping felé indultunk. A
247
korábbi Orbitur kemping ma már nem működik és a kapott információ szerint más sem üzemelteti. Út közben megálltunk egy Intermarche-nál, hogy a nem kapott dolgokat bepótoljuk. Az Intermarche-t elhagyva tévedésből ismét felhajtottunk a sztrádára. Rózsi egy balkanyart túl hamar mondott be, térképe ugyan jól jelezte az utat, de akkor éppen nem figyeltem rá. Ez a kis affér azt jelentette, hogy el kellett menjünk egy szakaszt Guarda felé és vissza. Jobb lett volna ezt figyelmeztető jelnek tekinteni! A kitérő jó tíz kilométer volt. A második kísérlet már jónak bizonyult. Eleinte elég keskeny és rossz minőségű, de aszfaltozott úton mentünk. A cél előtt három és fél kilométerrel egy murvás útra irányított. Ez volt a második komoly figyelmeztetés, de “bátraké a szerencse” felkiáltással tovább mentünk. Az út nagyon keskeny, kanyargós és dimbes-dombos volt. Néhol alig tudtam a kocsit megtartani, mert a lejtőkön megcsúszott a murván. Végül egy helyen, ahol volt lehetőség megfordulni, úgy határoztunk, hogy feladjuk, nem megyünk tovább. Ha meg is találjuk a kempinget, ezen az úton motorral nem tudunk eljönni és akkor nincs semmi értelme a dolognak. Éppen mögöttünk jött egy portugál, aki ugyan nem beszélt angolul, de egyértelművé tette, hogy erre felé kemping az nincs. Nagy nehezen visszafordultunk és a kátyús, meredek úton többszöri lefulladás és a kuplung jól érezhető jellegzetes szaga mellett kín-keservesen visszaküzdöttük magunkat az aszfaltútra. Itt miután kicsit lehiggadtunk és a kuplungnak is adtunk némi esélyt a lehűlésre, úgy határoztunk, hogy Viseu-t feladjuk, - a szóba jöhető kempingek annyira messze vannak, hogy motorral nem lett volna egyszerű bejönni, - és megyünk tovább következő, és egyben utolsó portugál kempingünkbe, Guarda-ba. Ezt minden gond nélkül sikerült teljesítenünk, bár folyamatosan aggódtunk a kuplungunk miatt, hiszen 400-ról ezer méterre kellett felkapaszkodjunk. Ez a kemping egy csendes kis táborhely egy szabadidőközpont mellett, tíz perc gyaloglásra a városközponttól. Alig vannak, ha jól számoljuk rajtunk kívül négy kocsi áll bent, egy spanyol, egy belga, egy francia és hogy kemping legyen a kemping, egy holland. Közel jártunk az öt órához, mire ideértünk. Leállás után gyorsan elkészítettük és megettük a sajtos-vörösboros vacsorát, majd lezuhanyoztunk. A fák árnyékában ezen a magasságon elég hűvös van, most amikor a napló utolsó sorait írom nem sokkal hét óra után alig több, mint húsz fok van, de az elég erős szélben ez sokkal kevesebbnek hat. Guarda, 2011. június 23., csütörtök, 80. nap Este már fél nyolckor behúzódtunk a lakóautóba. Éjjel nem sokkal járt 10 fok felett a hőmérséklet és reggel 12 és fél fokra ébredtünk. Nagyon lassan kezdett el felmelegedni és amikor nem sokkal dél előtt elindultunk városnéző sétánkra még mindig csak 16-17 fok volt.
248
Ennek megfelelően rétegesen öltöztünk fel. Az égbolt tiszta volt és sütött a nap, így esőre nem is készültünk. Guarda Portugália legmagasabban fekvő városa, húszon valahány ezer lakosa van. A kempinget elhagyva elsőnek az egykori vár egyetlen megmaradt részéhez, egy lakótoronyhoz
mentünk. Útikönyvünk szerint még a terület nem látogatható, de ma szép parkot alakítottak ki és még egy recepció is van. A torony maga nem egy nagy különlegesség, bemenni nem lehet. Ami még feltűnt, hogy a területen sok rádiótechnikai torony van, tele a legkülönbözőbb antennákkal. Ha a torony maga nem is érdemelte meg a fáradtságot, a kilátás igen. Körbe szépen látszik a város és mögötte a hegyek. A város képét uralja a hegy oldalában lévő katedrális. A várból a temető érintésével lementünk a katedrálishoz. Elsőre nem tudtunk bemenni, mert szertartás volt, de később visszajöttünk és nyugodt körülmé-
249
nyek között tudtunk körbenézni. Két nevezetessége van: a négyszintes oltár és a mellékhajók melletti csavart oszlopok.
A katedrális előtti tér Guarda legszebb tere, számos palota övezi. A katedrális felett egy látszatra zarándokszállás van. A hangulatos épület egy részében kávézó üzemel. A templom mellett Portugália második királyának, a XII. és XIII. század fordulóján uralkodott I.Sancho szobra áll.
Elhagyva a Praca Luis de Camoes-t a Rua do Comercio-n mentünk lefelé. Átmenve a régi városfal egyik megmaradt kapuján értünk le a Largo Joao de Almeida-ra, mely a város másik jeles tere.
250
Itt áll az Igreja da Misericordia, egy másik jeles temploma a városnak, melyben szintén szertartás folyt. Nem messze tőle a várfal egyetlen megmaradt tornya és a régi püspöki palota áll, melynek egyik szárnyában ma a városi múzeum működik.
251
Utunk során elmentünk egy kedves kis villaszerű épület mellett, mely valamilyen tüdőbajjal kapcsolatos intézmény.
Ezen az ünnepi napon az egész város mintha kihalt volna. Az utcákon alig járt ember, autót se sokat láttunk. Hozzánk hasonlóan talán tucatnyi turista rótta a város utcáit. Ugyanakkor készülődés folyt az esti és holnapi fesztiválra. Több teret lezártak és feldíszítettek. Valamilyen bábú égetés is lesz valószínűleg, mert magas oszlopok tetején láttunk ilyeneket, alattuk rőzse kötegekkel. Miután egy rendőrtől megtudtuk, hogy a turista információs iroda a katedrális mellet van, visszatértünk a történelmi belvárosba és láttunk még pár szép palotát, épületet.
Ekkor tudtunk bejutni a katedrálisba és utána megtaláltuk az irodát is. Itt megkaptuk az obligát várostérképünket. A kislány nem nagyon tudott adni ötletet arra vonatkozóan, hogy hol lehetne kirándulni a környéken. Adott viszont egy nagyon jó itinert, portugál nyelven, de részletes szintvonalas térképpel, egy 12 kilométeres magashegyi túráról. Ez a körtúra csaknem 2000 méterről indul, és 1750 méterig megy le, kisebb fel-lemenetekkel. Egyetlen baj vele, hogy innen jó 60 kilométerre kezdődik a Sierra Estrella és egyben Portugália legmagasabb pontján, a Torre-n. Csak úgy lehetne megcsinálni,
252
hogy átköltözünk egy másik kempingbe Covilha mellé. Onnan csak 16 kilométer a motorozás, de feltehetően sok emelkedővel. Még elsétáltunk a régi zsidó negyedbe. Ez mindössze három utca és elég lehangoló. Sok a romos, lakatlan épület, pár eredeti ház még áll, néhányat felújítottak, de sok helyen tetten érhetőek az eredeti jelleget súlyosan megváltoztató megoldások. Ma is számos épületen folynak átalakítások, felújítások. Az eredeti házak emeletére külső kőlépcső vezet fel. Innen kimentünk a városfalon kívülre. Vetettünk egy pillantást az alattunk elterülő modern városrészre és betértünk egy hatalmas, ötszintes bevásárlóközpontba.
Itt elbóklásztunk vagy egy jó órát. Különösebb vásárlási szándék nem volt, elsősorban a gyerekjátékok között próbáltunk ötletet gyűjteni, de megnéztük a gyerekruhákat is. Hiába láttunk pár szép dolgot, ezek nyári cuccok és mire hazaérünk, már nincs értelműk. Végül az alagsorban lévő kertészlakberendezési áruházban vettünk pár dolgot. Megvettem idei első szerszámaimat. Erre még nem volt példa, hogy két és fél hónappal az indulás után kerüljön csak sor rá. Ezzel befejeztük látogatásunkat Guarda-ban. Meglepően kellemes benyomásokat szereztünk. A város ugyan talán kicsit komor, de ez következik hegyi település jellegéből. Megint irigykedve állapítottuk meg, hogy egy ilyen kis település milyen infrastruktúrával rendelkezik és mennyire rendezett. Csak a történelmi városrész mellett láttunk egy-egy hatalmas és korszerű általánosés középiskolát, egy valamilyen felsőoktatási intézményt, kempingünk szomszédságában van egy gyönyörű városi park, az út túloldalán egy hatalmas stadion és akkor nem beszéltünk még a bevásárlóközpontról és más dolgokról.
253
Gyenge negyedóra alatt visszaértünk a kempingbe. Itt megfőzte Zsóka a tejszínes tonhalmártást a spagettihez és elfogyasztottuk. Utána kiültem megírni a naplót és tanulmányozni kicsit a ma szerzett prospektusokat. Még learchiválom a napló ötödik fejezetét és holnap megyünk tovább. Ezzel utunk portugál szakasza befejeződött. A következő hetekben átkelünk Spanyolországon, terveink szerint felkeresünk talán tucatnyi helyet és Andorrában fejezzük be az Ibériai félszigeten tett immáron negyedik és lehet, hogy utolsó túránkat.
254
