Egyházközségi Híradó Az Aszódi Római Katolikus Egyházközség időszaki tájékoztatója
2015. október - Mindszent hava
XVIII. évf. 59. szám
Szeptember 12. Mária nevenapja Kisboldogasszony ünnepe árnyékában a Szűzanya nevenapjára való emlékezés sokszor "elsikkad". Pedig fontos megemlékezni Mária neve napjáról, hiszen oly sokszor hívjuk segítségül a Szűzanyát a keresztnevén. (Pl. a Most segíts meg Mária kezdetű imádságban) Mária nevenapjának megünneplése az újkorban bukkan föl, de csak Bécs törökök ostroma alóli fölmentése után (1683. szept. 12.), Boldog XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban. A kultusz közép-európai meghonosodását főleg a passaui Segítő Szűzanya kegykép
tisztelete segítette elő. Lipót császár bécsi udvara a török elől Passauba menekült, és itt könyörgött a kapucinus Mariahilfkolostor kegyképe előtt a szabadulásért. Amikor ez bekövetkezett, a kegykép a győzelem napjának szimbóluma lett, és tisztelete villámgyorsan elterjedt. Hazánkban ebben az időszakban nagyon sok templom épült Mária titulussal. Mária neve, szoros értelemben a héber Mirjam magyar megfelelője (Mária); tág értelemben mindazok a megszólítások, invokációk, melyekkel az Üdvözlégyben, a lorettói litániában és egyéb imádságokban megszólítjuk a Boldogságos Szüzet. Mária nevének tisztelete, az újkori meghonosodás ellenére már a középkorban hagyomány volt. A híres ferences szónok, Temesvári Pelbárt szerint Szűz Mária nevének öt betűje jelenti azt az öt nagy jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.
Egyházközségi Híradó Az "M" betű jelenti az irgalamaság anyját (Mater Misericordiae). Az "A" betű jelenti azt, hogy ő az emberi nem szószólója (Advocata), s azért ő mindenkiért közbenjár az Úrnál. Az "R" betű (Reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind az angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója. Az "I" betű (Illuminatrix) jelentése az, hogy Mária az egész egyháznak és a világnak is a megvilágosítója. Az utolsó "A" betű pedig azt jelenti, hogy ő minden szükségben a nyomorúság segítője (Auxiliatrix). A Mária név betűiből összeállított monogram szinte minden templomban látható, Aszódon is. (Ez a szerviták attributuma, a nagy Mária-tiszteletük miatt.) Mária nevének magasztalása a nép ajkán mindig is élt:
Mária drága neve Aranyos öt betűje Nyíljon ki a szívünkbe Lelkünk üdvösségére Mária édes neve Angyalok lépesméze, Szűzek gyönyörűsége, Bűnösök reménye... (Legszebb új énekek. Kiadta Orosz István Jászladányban 1886.) Mária nevenapján különösen, de az életünk minden napján eleinkhez hasonló bizalommal eltelve szólítsuk nevén mi is a Boldogságos Szűzanyát, és kérjük éltünkre szerető édesanyai oltalmát és hathatós közbenjárását. István atya
„MARADJ MINDIG VELÜNK, HA ÚTRA KELÜNK” (1 úton Nemzetközi Zarándoknap, 2015.augusztus 22.) Amikor ezeket a sorokat írom, a háttérben a televízióban élőben megy a tudósítás a migránsok vonulásáról az „ígéret földjére”, a jólétben levő országok felé. Néhány héttel ezelőtt is útra kelt több ezer ember, hogy a Mária út különböző szakaszain a békéért és a családokért zarándokoljon. A mi vidékünkön Kartalról és a Galgamente településeiről indultak el a jóakaratú emberek, hogy engeszteljenek, imádkozzanak és felajánlásaikat teljesítsék – a jámbor2
2015. október
Egyházközségi Híradó ság eme speciális lehetőségével közelebb érezzék magukat Istenhez, és a hozzájuk hasonlóan Isten útját járó testvéreikkel a kegyelem örömében részesüljenek. A Kartal felől érkező kb. 20 fős zarándokcsapat az Aszódi Javítóintézet kápolnájában pihent meg először, ahol csatlakoztak hozzájuk a helybeliek. Egy rövid köszöntő után mindenki bemutatkozott és elmondta honnan jött: Versegről, Gödöllőről, Palotásról, Budapestről, sőt még Békés megyéből is érkeztek a zarándokok. Székely János püspök atya elmélkedései voltak utunk lelki táplálékai, de a bagi kedves hívek szeretetvendégségének finomságaival is jól lakhattunk. Bagon a polgármester úr és Karácsondy Mihály plébános atya tisztelték meg és köszöntötték a zarándokokat. A déli Úrangyala imádság után már kb. hatvan főre duzzadt a csoportunk. Megálltunk a Petőfi forrásnál, majd szilenciummal folytattuk utunkat Domonyvölgyig. Ott az Irgalmasság rózsafűzért mondtuk el közösen 15 órakor, az Irgalmasság Órájában.
A keresztutat a „magasles”-hez vezető kaptatón jártuk végig. Sokaknak valóságos „golgotajárás”-nak tűnt ez az élmény. Volt egy izgalmas kalandunk is: a Babati-tó előtti szakaszhoz érve egy kordonnal találtuk szembe magunkat: íjászverseny miatt életveszélyre figyelmeztetett egy tábla bennünket. A szemfülesek életnagyságú, fröccsöntött (!) vadállatokat (medvét, muflont, vaddisznót) is észrevettek a bozótban. Néhányan nevetgéltünk: nehogy szegény szent Sebestyén sorsára jusson valamelyikünk – így szaporábban szedtük a lábunkat és kivételesen hangoskodásra szólítottuk fel a társainkat –, hogy észrevegyenek bennünket. Szerencsére a Babati-tó után találkoztunk a vadász-íjász csapattal, akik buzgón fényképezgettek minket, az egészen „más” sportot űző csodabogarakat… Máriabesnyőre a Csőmör felöl jövő csoporttal egy időben érkeztünk. A zarándokok zsúfolásig megtöltötték a bazilikát. János atya szeretettel köszöntött és egy szép szentmisével ajándékozott meg bennünket. Látva a fáradt, de boldog arcokat az 1 Úton zarándoklatról ismét elmondhattuk: aki zarándokol, teljessé lesz, befelé figyel, célra talál, jó úton van…. De ne feledkezzünk meg imádkozni minden más úton levőért, hogy hozzánk hasonlóan ők is Isten békéjére találjanak egyszer… Lakos Mária Lujza
2015. október
3
Egyházközségi Híradó
Szív-küldte-szívnek-szívesen….. Az idei 5. Szívek Zarándoklatára készülve már kevés emberi szervezőmunkára volt szükség: szinte ment minden a maga útján. Tavasszal egyre szaporodtak a telefonhívások, e-mailek: számítsatok ránk, veletek tartunk! Aztán június 27-én ott is voltak – a gondosan kiválasztott javítós fiukkal és nevelőikkel együtt – az évek óta zarándoktársakká vált jó emberek Aszódról, Máriapócsról, Budapestről, Budafokról, Nyíregyházáról és a Galga mente településeiről. Jelezték részvételüket, és meg is érkeztek az Esztergomi Lányintézet képviselői az igazgató úr és növendékei. Egy rákosmenti gyógypedagógiai intézet tanárai „felderítő úton” jártak. Szeretnék majd ebben az élményben részesíteni kis tanítványaikat és szüleiket. Sok „hétköznapi csodát”tapasztalhatt unk meg az út során. A mi Jó Istenünk mindig sokkal többet ad annál, mint amit mi elképzelni tudunk. … Az ikladi úton lévő albán pékség 80 db kiflit adományozott az úton levőknek. A szombati piacon árusító kedves nénik egymással versengve, ingyen ajánlották fel megint, kertjük legszebb virágait a hordozható Szent Szív és a kereszt díszítéséhez. Azt kérték cserébe: értük is imádkozzunk majd. A helyi rendőrök szabad napjukon biztosították a közúton való áthaladásunkat, a mindig készséges polgárőrökkel összefogva értünk. 4
A javítóintézet mikrobusz-sofőrjének és tanárnő feleségének szeretetteljes gondoskodására, önfeláldozó szolgálatkészségére most is számíthattunk. Egy budapesti cursillista testvérpár nagy doboz csokoládéval kedveskedett a gyermekeknek és ha már erre jártak, egy játékgépet is ajándékoztak az intézetnek. A növendékeknek útközben egyszer csak feltűnt, hogy a fűben szétszórva gyönyörű kézműves karkötők hevernek. Először azt hitték, hogy valaki elvesztette őket. De nagy ámulatukra kiderült: minden fiatalnak jutott egy… Izgatottan kérdezgették, ki lehet vajon a titokzatos ajándékozó? Mondtuk nekik, hogy találják ki, de biztosan ez egy jel, hogy mennyire örül valaki, hogy ők itt vannak. Az időjárás a lehető legideálisabb: kellemesen meleg, hűsítően szellős napunk volt. Az indulás előtt a javítóintézet Jézus Szent Szíve kápolnájában gyülekeztünk és díszítgettünk. István atya szívhez szóló úti áldásának és „szenteltvíz záporának” hatását mindvégig éreztük. A kápolnából az intézet régi templomának helyén állított kőkereszthez vonultunk, ahol felidéztük a Szívek Zarándoklatának igaz történetét. A menet a szokásos útvonalon haladt. Nagy meglepetés ért bennünket az aszódi körforgalomnál: egy vadonatúj „Mária – utas” irányítótábla hirdeti zarándokutun2015. október
Egyházközségi Híradó kat! Köszönet és hála a Mária Út Egyesületnek és az adományozóknak! A tavaly székely János püspök atya által kezdeményezett keresztutat idén is végig imádkozhattuk az intézetek növendékeivel. A legnagyobb meglepetésben Bagon részesülhettünk, ahol egy háznál csodálatos szeretetvendégség várt minket. A szomszédok, a bagi hívő emberek összefogtak és szendvicsekkel, házi süteményekkel, hűtött üdítőkkel kínálták a zarándokokat. A növendékek némelyike annyira meglepődött, hogy szégyenlősködve alig akarta elfogadni a finomságokat. Viszonzásul a lányok itt mondtak el 2 stációt a keresztútról, és elénekeltük az ároni áldást. Szem nem maradt szárazon. A nap hátralévő része is tele volt soha nem feledhető élményekkel. Bag után, egy tisztáson többen egy kapitális agancsú „csodaszarvast” láthattunk, egészen közelről. A Petőfi forrásnál a friss kifli mellé egy nagy kosár meggy is odakerült egy ismert aszódi tanárházaspár adományaként.
Úgy alakult, hogy a keresztúti ájtatosság 12. állomását (Jézus meghal a kereszten) – a legmagasabb kaptatót „megszenvedve”, térden állva mondtuk el. Időben értünk a szentmisére, ahol már vártak ránk az értünk imádkozók. András atya meleg szavakkal köszöntött minket. A végén pedig János atya üdvözleteként egy kis igekártyát kaptunk emlékbe. Kifelé jövet két idegen hölgy szólított meg: „Gratulálunk a fiatalok viselkedéséhez. Látszik, hogy Önök sokat törődnek velük. Isten segítse munkájukat, imádkozunk Önökért!” Ennél szebb elbocsátást nem kaphattunk volna mi mindannyian, akik idén már ötödször hordtunk kis kerámiaszívet a nyakunkban, és megajándékozottak lehettünk ismét az együttlét, az Istenhez tartozás örömével. Megfogadtuk, hogy jövőre ismét felemeljük, és elhozzuk a szívünket.
Lakos Mária Lujza
A PODMANICZKYAK ÉS AZ ASZÓDI KATOLIKUSOK Amikor 1541-ben Szulejmán szultán katonái megszállták Buda várát, ezzel egy időben a Magyar Királyság három részre szakadt. Az ország középső része a török birodalomhoz tartozott, amit Hódoltságnak nevezünk. Aszód és a mellette levő Szentkereszt falu is elpusztult, lakói meghaltak vagy más területekre menekültek. Csak az 1640-es években települt újjá katolikus magyar és evangélikus szlovák parasztokkal. A katolikusok megjavították a romossá vált középkori szentkereszti templomot, ugyanakkor az evangélikusoknak csak 2015. október
1793-ban lett rendes imádkozó helyük, amikor is az új földesúr, Osztrolucky János fatemplomot és haranglábat épített a dombon álló középkori, gótikus romok mellé. Ez a fatemplom azért is nevezetes, mert pontosan 300 évvel ezelőtt, 1715. július 21-én, Valentinyi Illés evangélikus lelkész itt áldotta meg Podmaniczky János és a földesúr örökösének, Osztroluczky Juditnak a házasságát. Tudni kell, hogy a podmanini Podmaniczky család őse az igazságos Mátyás király uralkodása idején született és 15685
Egyházközségi Híradó ban meghalt Podmaniczky István volt. Ő a legtekintélyesebb magyar főurak közé tartozott, aki a mohácsi csatavesztést követő zűrzavaros években, mint nyitrai püspök előbb Szapolyai János, majd Habsburg Ferdinánd fejére tette Szent István koronáját. Azonban a magyarságot pusztító belső polgárháborús viszonyoktól meghasonulva nemcsak a püspöki rangról mondott le, hanem a papi reverendát is levette, Luther Márton követője lett és megnősült, mely házasságban több gyermekük született. A következő évszázadban, FelsőMagyarországon politikai szerepet vállaló evangélikus podmanini Podmaniczky család tagjai – a történészek véleménye szerint – ennek a Podmaniczky Istvánnak a leszármazottai. A most már podmanini és aszódi előnévvel rendelkező Podmaniczky János nemes úrnak első feladati közé tartozott, hogy a családja és evangélikus alattvalói számára megfelelő Isten házát építsen. Így került sor, hogy a dombon álló gótikus romokra 1719-22 között kőtemplomot építtetett Antonius Murarius nevű mesterrel. A hívek már 1722-ben birtokba vették a templomot. Közben tovább folytatódtak a templomi építkezések: eperjesi faszobrászok hárs- és fenyőfából elkészítették a napjainkban is látható gyönyörű oltárt, bevakolták a templomhajó falát és így már sor kerülhetett 1727-ben a templom felszentelésére. Idő múlásával az aszódi katolikusoknak a határ nagyvölgyi bejáratánál fekvő „szentkereszti” templomuk egyre rosszabb állapotba került. Toldozták, foltozták, próbálták javítani, de az idő viszontagságai miatt 1746-ban már olyan rossz állapotba került, hogy a váci püspök megtiltotta használatát. Így tehát az aszódi katolikusoknak nem volt temploma, ha szentmisét akartak hallgatni, akkor Bagra kellett át6
menniük, egyébként is a bagi plébános lelki vezetéséhez tartoztak. Két év múlva azonban, 1748-ban a Tabán nevű városrészben gróf Althann Károly Mihály váci püspök, a bagi kegyuraság, gróf Grassalkovich Antal támogatásával és természetesen az aszódi katolikus hívek áldozatkészségével megkezdődött a napjainkban is látható katolikus templom „hajó és szentély” részének a megépítése, majd 1750-ben a felszentelése. Az építkezésben a keresztényi testvériség szép példájaként a helyi Evangélikus Gyülekezet és a mezőváros földesurai, Podmaniczky János fiai: Podmaniczky II. János és Podmaniczky Sándor is a segítők, támogatók közé sorakoztak. Az aszódi keresztény templomok építkezése ezekkel a folyamatokkal még nem fejeződtek be, hiszen sem az evangélikus, sem a katolikus templomnak még nem volt tornya. Ismét csak a keresztény erények szép megnyilvánulásának a tanúságát említhetjük, amikor Podmaniczky II. János és Podmaniczky Sándor földesurak 1759-ben saját költségükön megépíttették az evangélikus, majd pedig 1773-ban a katolikus templom tornyát. Az akkori vallási ellentétek miatt sokan csodálkoztak a földesurak bőkezűségén, ám ők a kételkedőknek a következő választ adták: nekünk, evangélikus keresztényeknek nemcsak evangélikus, hanem római katolikus jobbágyai és zsellérei vannak, akiknek vallásuk gyakorlásáért, lelki üdvösségükért mi felelősséggel tartozunk, ezért nekünk is kell áldozatot hozni. Szép fejezete ez Aszód történetének, amikor a település kér ura, Podmaniczky II. János és Podmaniczky Sándor példát mutatott az egymást megsegítő szeretettel a más valláshoz tartozók megbecsülésében.
A.I. 2015. október
Egyházközségi Híradó
Jön az ősz… Sírjunk-e miatta? Van-e értelme minden évben elsiratni a nyarat, tiltakozni az ősz ellen? Akár sírunk, akár nem, az ősz jön, és az őszre tél – de a télre mindig jön tavasz. Az én életemben is közeleg az ősz, már sárgulnak életem levelei, készülni kell a fagyokra. A lélek még szárnyal, tele lelkesedéssel, de a test már egyre lassabban követi, s ez számvetésre késztet. Az ökumenikus napközi tábor 10. jubileumát közös szolgálattal szerettük volna megünnepelni az ősönkéntesekkel, akik pár éve szétváltunk, hogy az egység élményét minél szélesebb körben, két turnusban is megoszthassuk. Ez a jubileum egyben mérföldkő is az életemben: nyugdíjba vonulok a táborvezetésből. Felnőtt egy ifjú önkéntes- és táborozó generáció, akik értik mindazt, amit mondani szerettünk volna ezzel a táborral, ők képesek átvenni a stafétabotot. Az őszi hasonlattal élve: eltettük a gyümölcsöket, csak ki kell bontani a befőtteket télvíz idején. A magvakat pedig csak el kell ültetni tavasszal. Hiszen ez életünk feladata: a gyümölcsöket, amit az Úrtól kaptunk, megosztani, továbbadni másoknak. Hogy kikeletkor új hajtások fakadjanak az idei gyümölcsök magjaiból. „Bőröndös halott nincs” - mondta nekem a minap egy sikeres 50 év feletti vállalkozó. Ő is látja, hogy semmit nem vihetünk magunkkal. Én pedig azt látom, csak az marad meg minden „kincsünkből”, mindenből, amit értékesnek tartunk az életünkben: amit megosztunk másokkal. Az 2015. október
továbbra is az élet része marad, és él mindörökké. Életem egyik kincse az aszódi felekezetek között a szeretetszolgálatban megélt egység. Jártomban-keltemben ezt osztogatom, elviszem a hírét, ahová csak tudom. 2015. június elsején a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének „Prófétaság itt és most” című előadássorozatában beszélhettem erről az élményről, megoszthattam szélesebb körben ugyanazokat a gondolatokat, amiket az aszódiakkal hoszszú évek során megosztottam. Az előadásról készült felvétel július 18-án hangzott el a Mária Rádióban. Ezzel úgy érzem, a kincset, amit kaptam, visszaadtam a Teremtőnek. De vannak még egyéb kincsek a tarsolyomban, amik ugyanerre várnak. Például a nőként a családban, az egyházban illetve a munka világában megélt élettapasztalat. Mi, nők nagyon messze vagyunk még attól, hogy esélyegyenlőségről beszélhessünk. Tessék csak megfigyelni a televízióban a híradásokat! A riportalanyoknak jó, ha a negyede nő, azok is többnyire otthoni környezetben szólalnak meg, ellentétben férfitársaikkal, akik „komoly” pozíciókban, öltönyben, „komoly” témákról beszélnek, miközben valójában a nők az iskolázottabbak a statisztikák szerint. Életem energiáit ennek az esélyegyenlőségnek a szolgálatába állítottam, és reményeim szerint az aszódi hívek is profitálhatnak majd hamarosan belőle. Lorencz Klára 7
Egyházközségi Híradó
Az angyalokkal együtt mosolyog ránk „Az örök élet biztonságában tudatjuk, hogy özvegy Dr. Tomka Miklósnét élete 98. évében Isten hazahívta…” olvastam a szívbemarkoló sorokat a Hitéleti Központ hirdetőtábláján. Drága Mária Néni! Micsoda rendíthetetlen hitet sugároznak ezek a sorok… Milyen erős, megingathatatlan hitet tápláltál gyermekeidbe, drága Miklós bácsival együtt, hogy így fogalmazták meg a gyászjelentést. Emlékszem, amikor kislányként társaimmal együtt körülálltunk Téged a templomban az orgonánál és együtt énekeltünk, akkor is ugyanilyen kedves mosollyal fogadtál minket, mint ahogy a gyászjelentésen mosolyogsz mindenkire, aki elolvassa. Egész életeddel szeretetet sugároztál családodra, rokonaidra, ismerőseidre, ránk aszódiakra is, pedig a 45-55 évvel ezelőtti világban nagyon nehéz sorsot éltetek át Ti
is, mint sokan. De a Hitéleti Központ helyén állott egykori kántorlakásban ezt nem lehetett érezni. Nagy szeretettel fogadtátok az oda betérőket. Emlékszem a kertben nyíló sok, szép virágra, a gondosan művelt nagy veteményeskertre, a rebarbarás lepényre, amivel megkínáltál minket. Sokat játszottunk a templomkertben. Nagy gonddal tanítottál be nekünk verseket, énekeket, hogy Sándor napon felköszöntsük a plébános urat… Rendíthetetlen Isten- és emberszereteted biztonságosan vezetett életed során. Mindig ott voltál, ahol segíteni, szolgálni lehetett embertársaidat. A jó Isten megjutalmazott egy nagyon teljes, hosszú élettel, és kegyesen megengedi, hogy a mennyországból is figyelemmel kísérd szép, nagy családod életét. Négy gyermeked, vejed, menyeid, 18 unokád, 48 dédunokád és 1 ükunokád is így érzik ezt. Drága Mária néni! Az angyalokkal együtt mosolyogj ránk továbbra is! Soha nem felejtünk, tudom, hogy találkozni fogunk. T. K. Zs.
„Becsöngettek…” – a hitoktatásról dióhéjban Szeptember 1-ével megkezdődött az új tanév, és ezzel együtt a hitoktatás is. A hitoktatók személyében nincs változás. Az általános iskolában most már csak a 4. és a 8. osztályban tanítunk fakultatívan, a többi
8
osztályban már a szülőknek kötelező dönteni, hogy felekezetének megfelelő hittant választ, vagy ugyanabban az időpontban etikára íratja gyermekét.
2015. október
Egyházközségi Híradó Az általános iskolán kívül jelen vagyunk az Evangélikus Gimnáziumban 24 osztályban, osztályonként heti 2 órában. októbertől megkezdődik az óvodában is a hitoktatás. Ezenkívül van foglalkozás a Javító Intézetben élő növendékek részére. Valamint Domonyban és Ikladon is oktatunk az általános iskolákban és az óvodákban.
Összesen 92 hittanóra van egy héten. Természetesen köztudott, hogy a gimnázium tanulóinak csak töredéke aszódi lakos, de a hitoktatást mi látjuk el.
AME
EGYHÁZKÖZSÉGI HÍREINK – TÉNYEK ÉS TERVEK Az előző Egyházközségi Híradó megjelenése óta a következő főbb események történtek: 2015. április 18-án a Cursillo közössége tartott találkozót a Hitéleti Központban. 2015. április 24-26-a között vendégünk volt Simon Gáspár Balázs az egri Szemináriumból, akit azóta, a püspökatya diakónussá szentelt. Május 10-én Aszódon 20 gyermek lett elsőáldozó. Május 31-én Domonyban tartottak megemlékező műsort Regőczi István atya (Az Isten vándora) tiszteletére. Június 13-án tartottuk a tavaszi családnapot. Június 13-14-én mutatkoztak be a hívek előtt a leendő bérmálkozók. Július 6-10. között adtunk helyet az Ökumenikus napközis tábornak. Az Egyházközségi tábor pedig július 20-25-ig volt a Szandavári Diáktáborban. Szeptember 7-én megkezdődött dr. Asztalos István 4 alkalmas előadássorozata Podmaniczkyak és Aszód címmel. Az előadások 2 hetente hétfő este 18.00 órakor kezdődnek. (szept. 7.; szept. 21.; okt. 5. és okt. 19.) 2015. október
9
Egyházközségi Híradó Szeptember 12-én ismételten megszervezték a Galgamenti Élő Rózsafüzér Zarándoklatot. Szeptember 24-én, csütörtökön nálunk került megrendezésre az Egyházmegyei zsinat utolsó kerületi megbeszélése a Család témakörében. Szeptember 27-én a 11 órás szentmisén Tomka Ferenc atya aranymiséjére hívunk és várunk mindenkit szeretettel. Napsugaras ősz. Idősek napja a HÉK-ben. Október 18-án 16 órakor lesz egyházközségünkben a bérmálás. A bérmálás szentségét Beer Miklós püspök atya szolgáltatja ki. A bérmálás szentségének felvételére 14-en készülnek.
A „Mennyek országa” 2015. július 20-25. között 50 fiatallal és kísérőikkel hittantáborban voltunk a Szandavári Diáktáborban. A hét témája a Mennyek országa volt. Naponta megismerkedtünk és elmélyültünk egy-egy példabeszéd üzenetében. Ezeket a kiscsoportokban tovább gondoltuk, majd egy-egy csoport a mai életre alkalmazva el is játszotta azt a többi csoport részére. 2 szentmisén vettünk részt együtt a falu lakóival. Nagy örömmel fogadtak bennünket, hiszen az elöregedő faluban öröm volt látni, hogy gyerekkel telt meg a templom. A nagy hőség sem vette el kedvünket a szabadtéri programoktól. Szerveztünk falukutatási vetélkedőt, melynek keretében a káponkától a templomig minden jelesebb helyszínen feladatok várták a csoportokat. Túra keretében megnéztük a szandai vár-
romot, és gyönyörködtünk az onnan elénk táruló kilátásban. A gyerekek lovagolhattak. Volt íjászat és kézműves foglalkozás. A sportvetélkedőkön megmutatták gyorsaságukat és ügyességüket. Métázáshoz most nem találtunk megfelelő terepet, viszont a tábor területén lévő röplabdapálya állandóan használtban volt, annak ellenére, hogy folyamatosan odatűzött a nap. Az idén éjszakai akadályversenyt szerveztünk a csapatoknak. Örömmel tapasztaltuk, hogy egy ilyen helyzetben mennyire vigyáznak, figyelnek egymásra. Köszönjük a csoportvezetők munkáját és azt, hogy feláldozták a szabadidejüket, valamint, hogy színesebbé tették a programokat. Mindenféle anyagi támogatást is ezúton is szeretnénk megköszönni. AME
Temető Közeledik Mindenszentek ünnepe. Kérjük a temető látogatókat, hogy segítsenek a temető tisztántartásában. Tartsuk tiszteletben mások kegyeleti helyét. Az elszáradt virágokat és egyéb temetői hulladékot a megfelelő tárolóba kérjük elhelyezni. 10
2015. október
Egyházközségi Híradó Kérjük azokat, akik 25 éve váltották meg sírhelyüket, és továbbra is rendelkezni szeretnének a sírhely felett, jelentkezzenek a plébánián vagy a temetőgondnoknál az újraváltás ügyében. Tájékoztatásul újra közöljük a díjszabásokat: Megnevezés Egyes sírhely Dupla sírhely 12.000,24.000,Adófizetőknek 30.000,60.000,Nem fizetőknek 12.000,18.000,Sírkőletétel 10.000,Egyszeri adomány
Urna sírhely 8.000,20.000,Újraváltásnál is!
1 ÚTON JÁRUNK?! Nem a mostani nyelvdivatnak kívánok behódolni a címben írottakkal, hanem arról emlékezem meg, hogy augusztus 22-én a Mária út teljes szakaszán jártak zarándokok szerte az országban, egy úton. A lábak imája, s nemcsak a lábaké, ismét a Teremtő felé szállt, hogy jöjjön el a nagyon várt béke a világban. Feleségemmel Kartalról indultunk és Bagig kísértük a keresztalja zarándokot, azokat, akik tovább mentek Máriabesnyőre. Mentünk mi is, csak később és autóval, hogy a gyalogos zarándokoknak legyen a visszaútra szállítójármű… Mert a visszaút, a hazatérés is fontos része a zarándoklatnak. Este fáradtan elcsendesedtünk. Arra gondoltam, milyen jó, hogy van társam, akivel 1 úton járunk az év minden napján. Az utak pedig összefutnak! A segítő emberek is 1 úton járnak: a segítő szeretet útján! Azért írom mindezt, mert becsöngettek, megkezdődött egy új iskolaév, vele a gondok: tanszerek és ruhák a mindig mindent kinövő új generációnak! A Karitász aszódi csoportja – az egyházmegyei Karitász segítségével – a NAV által elkobzott új gyermekholmikat osztotta szét a rászoruló családok között, hogy a tanszervásárlás 2015. október
költséges gondján enyhítsen valamelyest. Végre, valahára, nem semmisítik meg az elkobzott holmit, hanem a segélyszervezetek – igaz szigorú szabályok betartásával – a rászorulók között oszthatják szét. A szabályozás fontos része a társadalmi szolidaritásnak. A szeptember több okból is eseménydús hónap volt az egyházközség életében: a HÉK-ben két előadást is hallhattunk Dr. Asztalos István nyugalmazott múzeumigazgatótól az aszódi Podmaniczky családról. Mint már annyiszor, most is helyismereti, helytörténeti tudásunkat pallérozta, hogy minél otthonosabban érezhessük magunkat a városban. Az elhangzottakból egy kis részt írásban is közlünk, hogy akik nem tudtak jelen lenni, ily módon tájékozódjanak. Szeptember 12-én a GÉZ, azaz a Galgamenti Élő Rózsafüzér Zarándoklat résztvevői voltak az Egyházközség és a Karitász vendégei. Útjaink ismét összeértek, egymásba fonódtak itt a Galga mentén. Mi, aszódiak kezdtük a zarándoknapot. Szűk kis keresztalja voltunk, mindöszsze heten kaptattunk a Galga völgyében, de azután annál többen, 130 és 150 között ingadozó létszámmal mentünk Bagról Hévízgyörkön, Katralon, Szentkereszten, 11
Egyházközségi Híradó Aszódon át vissza a bagi zárómisére. Velünk tartottak a galgahévízi és turai hívek is. Mindeközben úgy alakultak a dolgok, hogy a hatvani esperesi kerületben az egyházmegyei zsinat, záró találkozóját is a HÉK-ben tartottuk. Az ülést megtisztelte jelenlétével megyéspüspök atyánk, Dr. Beer Miklós. A téma a házasság intézménye, család volt. Nagyon aktuális, sok oldalról megközelíthető kérdéskör. A család alapja a férfi és a nő házastársi kapcsolata! No, hát ez az, amit Európában és szerte a világon oly sokan támadnak mostanság. Pedig e kapcsolat a jövő záloga. Többek között Európa jövőjének záloga is, akár tetszik ez a másként gondolkodóknak, akár nem! Példát pedig, mi keresztények adhatunk széteső világunknak, azzal, hogy nem félünk szentségi házasságban élni, nem fé-
lünk gyermekeinket vallásosnak nevelni, ami, vagy sikerül, vagy nem. No, de ha meg sem próbáljuk, akkor nem sikerülhet. Bízzunk, erősödjünk hitünkben, s neveljünk reménykeltő generációkat, olyan nemzedékeket, amelyek áldásként élik meg egy-egy gyermek megszületését! Igaz, a hat millió abortuszt nem tudjuk nem megtörténté tenni… A falu népe a magzatelhajtást végzőt angyalcsinálónak nevezte. Nekünk magyaroknak van már hat millió angyalunk, de nincs hat millió emberünk. Ideje lenne ezen is elgondolkodnunk, amikor a menekültáradat áthullámzik az országon. Nehogy megszámláltassunk és a végelszámolásnál kevésnek találtassunk! Klamár Zoltán
Miserend Hétfő-péntekig, szerda kivételével: 17.30 Szerda: 7.00 Szombat - Javítóintézeti Jézus Szíve Kápolnában: 17.30 Vasárnap: 8.00 és 11.00 Október folyamán, hétköznapokon a szentmise előtt rózsafüzér imádság 17.00-tól. Minden hónap első csütörtökén a Szent Mónika és Jézus Szíve Imacsoport 16.30-tól Szentségimádási órát tart. Minden hónap harmadik hétfőjén pedig a szentmise után Csendes szentségimádási óra van. Minden hónap első hétfőjén 15.00-tól a Karitász ruhaosztást tart a rászorulók részére TEMPLOMUNK Szentháromság Templom Aszód, Szent Imre u. 17. KÁPOLNÁNK Jézus Szent Szíve Baross u. 2.
Szerkeszti a Képviselő – testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán (PhD) Lektor: Pernye-Klamár Sára Számítógépes tördelés: Varga Ilona Készült a Kucsák Nyomdában Vácon 100 példányban
12
2015. október
