Enyészet hava 12. szám

2013. November / Szent András hava / Enyészet hava

12. szám

Elindult a kampány. Vagy inkább csak folytatódik tovább, magasabb sebességre kapcsolva az amúgy sem takaréklángon pislákoló pártokat. Néhányat közülük hagyhatnánk is elhamvadni, a hamu, ami utánuk maradna, talán hasznosabb lenne a magyar föld számára. A pártok ’56-os megemlékezései kapcsán ugyancsak érdekes helyzetelemzést kaphatunk. Az összeállt balliberális oldal rendezvényén (miről emlékeztek meg a szabadságharc kapcsán, csak a jó ég tudja) égtek is rendesen. Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, Kuncze, Fodor, Bokros, Ungár Klára (ki emlékszik már rá) a Műegyetem előtt tartották kampánynyitó nagygyűlésüket. Ahányan voltak annyifelé beszéltek, de a kimondatlan fő kérdés mégis csak az volt, ki az első számú demokrata. Megegyezés egyelőre nincs, reméljük, választás utánra sikerül dönteniük. A sok ellentét mellett két dologban azonban egyetértettek, gyűlölik Orbánt, a Fideszt, a nácikat, (az ország kétharmadát) valamint szeretik, szeretnék a hatalmat megszerezni, de azt minden áron. Felháborodásuk is leginkább saját balliberális értékrendjük mondvacsinált sérüléséből adódik. Valójában pedig nem sok minden változik itt, tudják ők ezt nagyon jól. A kormány kellemes partner a több mint húsz éve tartó politikai váltókormányzásban. A bankok továbbra is kikezdhetetlenek - minden devizahiteles „megoldás” csak maszatolás - a multik még mindig előnyt élveznek a magyar vállalkozókkal szemben, a fiatalok pedig megfogadták Gyurcsány Ferenc felkérését és már félmilliónyian vándoroltak külföldre. A magyar rendőrnek semmi joga, a magyar embernek pedig semmi esélye az egyre gátlástalanabb bűnözőkkel szemben. A magyar föld jó része, jövőre külföldi tulajdonba kerülhet, ami meg itt marad, azt elviszik a zöldbárók. Az egészségügy krónikus beteg, az oktatás meg szintén a fősodrú liberálisok szájíze szerint „fejlődik”, hiszen hamarosan kötelező tananyag lesz a cigányság történelme, a kormány pedig 6 milliárdot költ a 2014-es holokauszt emlékévre, és még a Heineken sör cimkéjéről sem szedette le Orbán Viktor a vörös csillagot. Hát mi kéne még? Tudjuk jól, a hatalom, az a fránya még hiányzik a teljes boldogsághoz. Nos, ez a baloldali „elit” indul neki a választásnak, megpróbálva maga mellé állítani sok tisztességes, a kétség kívül kiszámíthatóbb Kádár rendszerre nosztalgiával

gondoló, saját nyomorúságának valódi okait át nem látó honfitársainkat. És hogy ünnepelt a Fidesz? Újabb Békemenettel. Miért is, kiért is? Leginkább Orbán Viktorért, mert a Bajnai féle gyűlöletpárt kétség kívül gátlástalan módon megalázta a miniszterelnök hungarocell szobrát, ezzel is demonstrálva, hogy ők nem pusztán politikai ellenfelek, hanem ellenségek. Nem csak Orbán Viktoré, hanem az egész nemzeté. És az emberek elmentek, felvonultak, kiálltak a vezérért. Nincs is ezzel semmi gond, bár ott tartanánk, hogy már „csak” ilyen és hasonló esetek miatt látnánk szükségét a demonstrációknak. Ugyanis jelen állás szerint sokkal inkább fel lehetne vonulni a devizahiteles károsultakért, az anyaföld magyar kézben tartásáért, a magasabb foglalkoztatásért, a mezőgazdaságért, a magyar ipar feltámasztásáért, magasabb bérekért, színvonalas egészségügyért, nemzeti oktatásért, a fiatalok látható jövőjéért, közbiztonságért, vagy egész egyszerűen egy szebb magyar jövőért. Na de egy szoborgyalázás miatt? Ezt pedig összehozni ’56 szellemiségével? Mert valójában miért is álltak ki a Békemeneten részt vevők? Egy kétkulacsos, félmegoldásokat alkalmazó program nélküli, a hatalmáért szinte mindent bevető, profi propagandagépezettel rendelkező kormányért és miniszteréért. És miért mentünk el mi, a Jobbik által szervezett október 23-ai civil mozgalmakkal támogatott Kormánykárosultak megemlékezésére? Tiltakozni az elmúlt közel negyedszázad összes eddigi kormányának ország és nemzetvesztő politikája ellen,

kiállni a magyar földért, a megnyomorodott devizahiteleseknek végre megnyugtató megoldást kikényszeríteni, jövőképet adni és visszahívni a kivándoroltakat, számon kérni a közbiztonság hiányát, munkát követelni minél több dolgozni tudó és akaró honfitársunknak. Nem utolsó sorban pedig igaz magyar ’56-os történelmet hallani Murányi Leventétől a Jobbik szabadságharcosától. És ha már ’56 áldozatairól megemlékeztünk, kijárt ez azoknak a napjainkban életüknek önkezükkel véget vető névtelen ezreknek, akiket a bankok gátlástalansága és a kormányok teszetoszasága hajszolt halálba. Akik száma már meghaladta a forradalom áldozataiét. Egyszóval elmentünk kiállni mindazon nemzetstratégiai kérdésekért, amik közvetve érintik nemzettársainkat és amikre a mai napig csak jól hangzó propagandát kaptunk megoldás gyanánt, minden kormánytól. Ebben zseniális munkát végez a jelenlegi is, a receptért sírva könyörögne Rákosi is, ha élne. Sajnos az látható, hogy ezt a fajta kormánymunkát viszont nem lehet lebecsülni, hiszen sok embernek már ez is bőven elég. Nekünk pedig ebben az elképesztő ellenszélben is tovább kell mennünk és vinni a lyukas zászlót, mert az igazság és a fiatalság a mi oldalunkon áll. Mint ahogy ’56-ban…

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT

www.batonyterenye.jobbik.net

A rettegés (f)oka A kormány a közvélemény-kutatások adatai és az időközi választások saját szempontjából sikeres eredményei hatására egyre magabiztosabb. Ez Fidesz-nyelven azt jelenti: egyre pökhendibb. Nem véletlenül figyelmeztette Orbán a frakcióülésen párttársait a fegyelmezettségre és a figyelemre. Tudja nagyon jól, hogy a kutatások és az időközik csak egy dolgot jelentenek. Ma a legkönnyebben mozgósítható politikai tömeg a Fidesz kemény magja. Kubatov-listákkal, jól strukturált propagandával, és kormányzati eszközökkel mozgatják a táborukat ide-oda, aztán oda-ide, ahogy csak akarják, mint egy hadsereget. Kívülről nézve még imponáló is, hogy a főképpen nyugdíjasokból és idősebb közép-korosztálybéliekből álló közeg mennyire fegyelmezett. A Jobbik fiatalos, lendületes, de sokszor öntörvényű, könnyen letargiába eső és igen kritikus támogatóihoz képest a Fidesz bázisa olyan, mint egy hipnotizált szekta. Semmi kritika, semmi nyitottság, semmi belátás, csak előre a Viktorért. Próbálná valaki őket meggyőzni arról, hogy esetleg tévednek?! Azt biztosan a szocik pénzelik! Ennek a vakhitnek számtalan oka van. Egyrészt a Fidesz évek óta tudatosan építette ki ezt a közeget, mert az MSZP hasonló bázissal verte meg korábban, és úgy gondolta, kutyaharapást szőrivel kell orvosolni. De nem lehet csupán a szervezéssel magyarázni ezt a feltűnő jelenséget. Része van benne minden bizonnyal Orbán politikai manipulációs képességének, végül magának a tábornak is, amely a baloldaltól való páni félelmében mintha igényelné is azt, hogy valaki vezesse, akár az orránál fogva. Nem érdekli őket más, csak valaki védje meg őket a csúnya kommunistáktól. A Fidesz pedig ezt a rettegést lovagolja meg, Viktor az, aki elbánik ezekkel a bitang szocialistákkal, akik a nyomába nem érnek. Jelenleg ugyanez hiányzik most

„

a baloldalon. Ott ugyanezt a drogot keresik, hogy ki lenne az, aki ugyanígy elkábítaná őket, és megvédené a csúnya Orbántól. Ettől a vad diktátortól, aki felszámolta a demokráciát, aki mindent maga akar irányítani és egyébként is, a Bajnai / Gyurcsány / Mesterházy nyomába sem érhet. A baj most a baloldalon, hogy melyiknek. De ez legyen az ő bajuk! Ami engem érdekel, az sokkal inkább maga a jelenség. Mi az, ami a magyar politikát irányítja? És ez nem más, mint a rettegés. Mert mondjuk ki, ha megkérdezünk egy Fidesz-szimpatizánst, hogy valójában mit képvisel a pártja a döntések szintjén, igazából fogalma sincs. Egy dologban biztos: megvédi őt attól, hogy ezek – Gyurcsány, Bajnai, stb. – visszatérjenek. A baloldalon ugyanez pepitában. Fogalmuk sincs, hogy a szocialisták mit tettek valójában, és mit tennének, ha visszajönnének. Nem, ez nem is érdekli őket igazán. Csupán az, hogy képesek legyenek eltakarítani a Fideszt. Kölcsönösen rettegnek egymástól, ez tartja életben egyiket is, másikat is. Az egyiken is főképp meggyötört, becsapott idős emberek, a másikon is. És a két oldal stratégiái nagyon jól tudják ezt, mi több, erre építkeznek. Ezt a rettegést erősítik, hiszen ez az ő

üzemanyaguk. Minél nagyobb a rettegés, annál egyszerűbb a mozgósítás. Ettől a politikai haszonszerzéstől nő tehát a rettegés foka, és az így kölcsönösen keletkező hisztéria a rettegés oka. Ha képes valaki madártávlatból nézni az elmúlt 24 évet, akkor azt látja, hogy egyik kutya, másik eb. Korruptak voltak? Mindahányan. A saját sleppjüket ültették mindenhová? Természetesen. Kiszolgálták az Egyesült Államok, az EU és Izrael érdekeit? Naná. Elárulták számtalanszor az ország érdekeit? Sajnos. ( A Fidesz annyiban más, hogy úgy beszél, mint a Jobbik, de ne felejtsük: ugyanúgy tesz, mint az MSZP.) Összeértek a háttérben a gazdasági lobbijaik? Finom kifejezés. Szóval a Jobbiknak a dolga nem az, hogy megverje a Fideszt, vagy az MSZP-t, nem, ezt a kettőt kell együtt legyőznünk. Mert az egyik és a másik, minden vitájuk ellenére összenőttek, mint két morgó vénember. A baj csak az, hogy nem csupán morognak, hanem tönkreteszik a hazánkat. A feladatunk tehát, hogy azoknak nyújtsunk alternatívát, akiknek a Fidesz és az MSZP pusztításából is elegük van. Nekik kell életképes, erős és jó programot adnunk. Vona Gábor

Messze a hegyeim alatt élnek még emberek,

akik bíznak Istenben és várják az igazságot!”

(Wass Albert)

2013. október 27-én a Jobbik Bátonyterenyei Alapszervezete is képviseltette magát a Székelyek nagy menetelésén. A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére a két háromszéki falu, Bereck és Kökös közötti 54 kilométeres útszakaszon százezres összefüggő menetoszloppal tiltakoztak Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, és 2

egyúttal Székelyföld területi autonómiáját is követelték. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke olvasta fel a kiáltványt, amelyben megerősítik a gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlésen kinyilvánított történelmi igényüket: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását.

Vona Gábor maga is részt vett a háromszéki meneten Kézdivásárhelynél. A székelyföldi menetelés - túl az ott tapasztalt felemelő élményen - olyan erőt mutatott fel, amelyet az egész világnak meg kell látnia és hallania - mondta a Jobbik elnöke, aki szerint bizonyossá vált, hogy a székely autonómiatörekvést nem lehet feltartóztatni. A politikus - mint fogalmazott - a résztvevők nagy számából és elszántságából azt olvasta ki, hogy „ez egy győztes ügy, most már csak végig kell menni ezen az úton”. Előbbutóbb a román államnak is figyelembe kell vennie, hogy ilyen tömeges akarattal nem lehet szembemenni - tette hozzá. Vona Gábor emlékeztetett, hogy pártja szombati kongresszusa után indult - száz jobbikos társaságában - Székelyföldre, és mivel a kongresszuson miniszterelnök-jelöltté választották, ebben a minőségében ez volt az első hivatalos útja.



Testületi ülésről jelentjük Á

llandó rovatunk, városunk testületi ülésének legfontosabb és legérdekesebb napirendi pontjairól, a teljesség igénye nélkül. Mindenről tájékoztatunk, ami közérdeklődésre tarthat számot, nem kerülve a kényes témákat sem. Mottónk továbbra is: Mindent megszavazunk ami a városnak jó, de semmit amiben nem hiszünk. Augusztus 20-án átadásra kerültek a város kitüntetettjeinek díjai. Néhány érdekességet ez a szavazás is hozott. A Jobbik városi szervezete előre tájékoztatta a Képviselőtestületet, hogy nem kíván részt venni, sem a jelöltállításban, sem a szavazásban. Indokaink az alábbiak voltak: „Az elmúlt közel negyedszázad díjazottjai kevés kivétellel, hűen tükrözik a pártok holdudvarát. Most sincs ez másképp, ellenzéki javaslatot, mint egyébként szinte semmilyen témában, ebben sem fogad el a kormánytöbbségű testület. Az előző évek tapasztalata alapján, mivel egyetlen jelöltünk sem kapott egy díjat sem – valószínűleg most sem kapna – így idén már nem szeretnénk ezen az előre eldöntött látszatszavazáson részt venni. A mi jelöltjeinket, akiket nem párthovatartozás útján jelöltünk, sajnos nem elég, hogy figyelembe sem vették őket, de Jobbik jelöltként meg van az esélye, hogy meg is bélyegezték őket. Így ettől is szeretnénk megkímélni minden arra érdemes jelöltet.”

Ezek mellett ebben az évben elérkezett az a pillanat is, hogy egy kitüntetett nem vette át az elismerést, köszönhetően a jelenlegi vezetés körmönfont logika mentén hozott döntése miatt. Testületi ülésen hiába is kérdeztük a város polgármesterét, hogy tájékoztassa a testületet a visszautasítás okáról, erre nem volt hajlandó. A másik érdekesség, amivel szintén nem tudunk azonosulni, egy sporthorgász kitüntetése, amit véleményünk szerint nem a városért tett érdemei miatt kapta, hanem kizárólag a horgászegyesület népszerűsítéséért. Ebben kétség kívül komoly munkát végzett, de hogy ebből mennyi kézzel fogható haszna van a városnak, nagyon kétséges. Ráadásul egy szűk behatárolt, úgy is fogalmazhatunk, bekerített területen, vagy körben ismerik csak. Azt gondoljuk, sok értékes bátonyterenyei ember dolgozik a közért több évtizede, akik sokkal inkább megérdemelték volna az elismerést. Neveket megint csak nem fogunk írni, a fent említett okok miatt. A START közmunka-Programról láthattunk, hallhattunk szóbeli beszámolót a város alpolgármesterétől. A beszámolót írásban sajnos nem kapta meg a képviselőtestület, ami több okból is érthetetlen. Egyrészt, mint hallhattuk az ország legnagyobb létszámú és a közel egymilliárd forintos keretével a legmagasabb támoga-

tottságú projekt. Másrészt meg jó lett volna felkészülni az anyagból és nem ott helyben rögtönözni a kérdéseket. A beszámoló meglehetősen egyoldalúra és sekélyesre sikerült, nem voltak benne összehasonlító adatok a tavalyival, nem tartalmazta a problémákat, azok megoldásaira tett törekvéseket, nem hallhattuk, hogy mennyi bevétel keletkezett a zöldség, és egyéb megtermelt javak eladásából, valamint hiányoztak az elvárt célkitűzések is. Volt-e, központi elvárás a teljesítmény javulásában, volt-e felállítva bármi növekedési igény? Ez irányú kérdéseinkre nem kaptunk választ. Szó esett a motiváció hiányáról, a munkamorálról. Polgármester úr ez ügyben meglehetősen sajátos álláspontot képvisel: „Kis pénz kis foci.” – hallhattuk tőle, utalva arra, hogy ennyit lehet elvárni minimálbérért a közmunkában dolgozóktól és nem többet. Csak halkan jegyezzük meg, hogy ma az országban számos multi cégnél nem sokkal keresnek többet az emberek normaidőben, feszített munkatempóban dolgozva, ami ös�szehasonlíthatatlan a közmunka tempójával. Száz szónak is egy a vége, úgy gondoljuk, hogy ha már működtetik a programot, mindenképpen törekedni kellene a folyamatos fejlődésre, a hatékonyabb irányításra és ellenőrzésre, ha már ennyi közpénzt kifizetünk valamire. És, hogy ne csak bíráljunk, javaslatunk is volt egy szintén valós problémára, történetesen az illegális hulladéklerakatok újraszennyezése elleni megoldására. A közmunka program keretein belül fel lehetne állítani egy „mezőőri” szolgálatot, akik felügyelnék, ezen területek tisztántartását. Fontos szempont, hogy a városnak nem kerülne pénzébe és a saját külterületét tudná felügyelni. Itt kell megjegyezni, hogy valószínűleg sokat segítene a szemét megfelelő helyre szállításában, ha a BÁVÜ-től a hulladékkonténerek ára a helyi lakók pénztárcájához lenne szabva. A jelenlegi szolgáltatás ára egy öt köbméteres konténer esetében közel húszezer forint. Nehezen hihető, hogy ez a szolgáltatás ennyibe kerül. Sajnos ebben az esetben egy átlag lakó, kétszer is meggondolja, hogy pl. a felhalmozódott építési törmelékét elszállíttatja-e, vagy más megoldást keres. Nem feltétlenül arról van szó, hogy valaki környezettudatos szemléletet vall-e vagy sem. Mérlegelni kellene, hogy mi az olcsóbb, a város lakóinak egy kedvezőbb árfekvést

biztosítani a szemét elszállításában, (akár támogatva a szolgáltatást) vagy közpénzen a szeméthegyeket újra és újra felszámolni. Összességében a beszámolót a fent említett gondok miatt nem fogadtuk el. Annak ellenére sem, hogy a sok probléma mellett természetesen elismerjük a közmunka jövőre nézve átmeneti hasznosságát és az abban részt vevők munkáját. Tovább működhet a Tanoda. Újabb három évre megszavazta a Tanoda ingyenes használatba adását a város testülete. Ennek egyik feltétele volt a civil szervezet beszámolója az elmúlt évek munkájáról. A beszámoló alapos volt, többek között betekintést kaptunk az ide járó gyerekek szabadidő eltöltésének módjáról. A 2010 óta elmaradt beszámoló így meglehetősen hosszúra sikeredett. A három év programjai között tallózva látható, hogy sok kulturális műsor és sportrendezvény teszi tartalmassá az ott eltöltött szabadidőt. De olvashattuk, hogy szinte majdnem minden ünnepről is szerveztek a gyerekeknek megemlékezést. De csak majdnem és itt mindenképp meg kell említeni, hogy a Tanodát vezetők ballibeláris politikai elkötelezettsége vastagon visszaköszön a szelektíven kiválasztott ünnep és gyásznapok tekintetében. Olvashatjuk, hogy megemlékezések voltak holokauszt, roma holokauszt, Tatárszentgyörgy (a cigánygyilkosságok egyik helyszíne) tekintetében, viszont nem található egyik évben sem a Trianoni gyásznapról, október 6-ról az Aradi tizenhármak kivégzésének napjáról, a Felvidéki kitelepítettekről, vagy az 1956. október 23-ai nemzeti ünnepünkről egy árva megemlékezés sem. Érthetetlen számunkra, hogy a nem csak cigány gyerekek Tanodájában egy nemzetinek egyáltalán nem nevezhető finom tudatmódosító nevelés is folyik a vezetők szája íze szerint, a kétségtelenül sok hasznos program mellett. Jó lenne, ha ez változna a jövőben és sokkal kiegyensúlyozottabban, nemzetünk fontos napjairól is megemlékeznének. Mindent mérlegelve a fenti okok ellenére is, az előterjesztést támogattuk. Tájékoztató a város I-III. negyedévi költségvetésének alakulásáról. Ebben az anyagban kaptuk meg a START közmunka beszámolójából kimaradt gazdasági értékelést, összegekkel is bemutatva, többek között, mennyi bevétel keletkezett a megtermelt javakból. Itt olvashattunk a Maconkai horgásztóra pályázott ÖKO-park, el nem nyert pályázatának 2,5 milliós költségéről, amit teljes egészében a város állt. Javasoltuk, hogy ha már településünk minden esetben magára vállalja a horgászegyesület szinte összes fejlesztési pályázatát, akkor legalább az egyesület a pályázati önrész felét állja, ha nyer a pályázat, ha nem. Úgy tűnik minden esetben az önkormányzat visel minden kockázatot. Viszont egy megnyert pályázat 3

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT megvalósulása nyomán - igaz közel 3 milliós önrész mellett - a lakótelepen épül az új műfüves pálya. Remélhetőleg segít az egészségünk megőrzésében és sokan használni is fogják. Érdekességként megemlíthetjük a kommunális adó bevételét, ami az anyagban első ránézésben egész kedvezően alakult, hiszen az előirányzott bevétel 94,1%-át azaz 30.115 millió Forintot sikerült befizettetni a lakossággal. Ha viszont tudjuk az előirányzott 60%-os tervszámot, - ami kimaradt az anyagbólmár nem olyan rózsás a befizetési arány. Nagyjából a lakosság 55 százaléka teljesítette a befizetési kötelezettségét. Egyéb helyi költségvetési sarokszámok elemzése helyett a rövid összegzésünk az, hogy országos szinten az év első 8 hónapjában mintegy 60 milliárd forintnyi hiány keletkezett az önkormányzati rendszerben, ami jellemzően kifizetetlen számlákból áll! Várhatóan ez az év végéig még drasztikusan emelkedni

is fog, hiszen egyértelmű, hogy nem teljesülnek az „elvárt” bevételek (helyi adók, ingatlanértékesítésből származó bevételek). Mindezen gondok rendezésére a 38/2013-as BM rendelet alapján már csak kb. 20 milliárd forint osztható ki. Borítékolható, hogy sok önkormányzatnál súlyos napi működési gondok lehetnek a közeljövőben! A feladatfinanszírozás rendszere megbukott, megalapozatlan, szakszerűtlen, életidegen. Ez tehát már nem ellenzéki „rosszindulat”, hanem a való élet tapasztalata. Annak ellenére, is ez a véleményünk, hogy időközben a kormány bejelentette, hogy átvállalja az önkormányzatok összes adósságát. Másfél köbméter tűzifa jut a legrászorultabbaknak. Elfogadta a testület a szociális juttatások igénybevételéről szóló rendeletmódosítást, ami kiegészült a szociális célú tűzifa juttatás fejezettel. Az önkormányzat erdeiből 300 köbméter tűzifát termeltek ki, ami 150 családnak


jelenthet segítséget a téli fűtésszezonban. Az igénylésnek természetesen meg vannak a leszabályozott feltételei. Felhívtuk a hivatal figyelmét a tájékoztatás fontosságára, mert az egész akciónak akkor van értelme, ha tényleg azok kapják a segítséget, akik leginkább veszélyeztetettek. Mindemellett bízunk benne, hogy marad még akarat és fa 2014 után is a legrászorultabb szavazópolgárok megsegítésére.

Királyok harca Avagy Szent István esete a Fidesszel

2013. augusztus 19-én egy új Szent István szoborral gyarapodott városunk a maconkai templomkertben. Méretei impozánsak. Magassága 2,2 méter, súlya közel 400 kg. A Pilisi parkerdőből származó lábon száradt 240 éves, közel egy méter átmérőjű tölgyből faragta ki Koltai László püspökhatvani fafaragó. A szobor Dancsó János maconkai asztalosmester ajándéka városunknak, azon belül Maconkának és természetesen az első királyunk nevét viselő maconkai templom egyházközösségének. Hiánypótló alkotás minden téren. Ajándék lett volna augusztus 20-ra, ezért titokban készült. Aztán, hogy miért került nagy királyunk a tervezett közterületről a templomkertbe, valamint miért lett elhallgatva, az már megér egy misét. Valamikor nyár derekán született meg az ötlet, majd megindult a megvalósítás. Zahar Béla plébános úr, mint adományozott, megkereste a hivatalt, milyen engedélyek szükségesek a szobor felállításához. Mivel az nem haladta meg a hat métert, nem volt szükség, építési engedélyre, csak egy képviselőtestületi döntésre. Ezen egységes támogatás meg is született augusztus 1-én a testület részéről, ellenszavazat és érdemleges hozzászólás nélkül. A kérelemben majd az engedélyben a hely is meghatározásra került a maconkai templom előtti parkoló mellett, úgy, hogy mindenhonnan jól látható legyen az alkotás. Látszólag tiszta ügy, mindenki örül, lesz városunknak egy új köztéri Szent István szobra. Illetve csak majdnem mindenki. Egy új királynak mégsem tetszett valamiért és egy héttel az engedély megadása után, amikor elkezdődtek a szobor talapzatának munkái, magából kikelve leállíttatta az előkészületeket - amit egy héttel azelőtt ő maga is megszavazott - hivatkozva a megyei műemlékvédelmi engedély hiányára. Mint később megtudtuk a tervezett helyen szükség sem lett volna a hiányolt engedélyre. A konfliktust kerülendő, plébános úr új helyet keresett a szobornak és bevitte egyházi területre, végül mindettől függetlenül, elindította az engedély beszerzését a műemlék védelem felé, biztos, ami biztos alapon. Közben szaladt az idő, az alkotás pedig rohammunkában ugyan, de felállításra került Szent István előtt egy nappal. Sajnos a Maconkai Búcsú rendezvényét időközben 4

bekebelező Fideszes városvezetés nem hogy nem említette meg a 20-ai ünnepi műsorban a szobor avatását, - sajnos azóta sem került be semmilyen városi kiadványba, hiába is vártuk - de mindent meg is tett, hogy ne sikerüljön azt felállítani. Ehhez jó néhány nemtelen eszközt is igénybe vettek, többek között feljelentés született Zahar Béla plébános ellen a Megyei Műemlékvédelmi Hivatalnál, akik ki is róttak 25.000 Ft bírságot. Még szerencse, hogy nem kellett a szobrot lebontani, bár az igény erre is megvolt. Itt most azért kellene egy perc szusszanás, hogy szóhoz jusson az ember és értetlenül vagy dühösen feltegye a kérdéseit. Mert mi is jut eszünkbe ilyenkor? Mondjuk egy szó, biztosan: Miért? Miért nem örül valaki egy ilyen alkotásnak, aminek értéke közel fél millió forint? Érdekességként megemlíthető, hogy e szobor párja Héhalomban található, ahol valószínűleg mindenki örömmel fogadta a szintén ez év augusztus 20-án felavatott szobrot. Feltételezhető, hogy nem magával Szent Istvánnal volt baja a Fidesz királyainak sem, hiszen a Maconkai csevice forrás is első királyunk nevét kapta. Akkor viszont másra nem tudunk gondolni, mint, hogy létezik kormánybarát és ellenzéki Szent István is. Pusztán attól függ, ki állítja. Tréfát félretéve, egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem tehet Maconkán a Fideszen kívül bárki valami értékeset. Ha röviden szeretnénk válaszolni, talán azért, mert amit a narancsosok nem tudnak a saját politikai céljaikra felhasználni, az bármilyen értékes,

vagy önzetlen, azt minden áron megpróbálják elhallgatni vagy megakadályozni. Ez a pőre igazság, minden más pedig csak magyarázkodás, maszatolás. Az meg, hogy a város jelenlegi Fideszes vezetése, köztük Maconka képviselője úgy vonul be a helyi történelemkönyvbe, mint aki feljelentette saját egyházközösségét és megpróbálta megakadályozni Szent István szobrának felállítását, az meg már legyen az ő bajuk. Rákosi Mátyás mondta: „Aki nincs velünk, az ellenünk van.” Kádár János már finomított egy Jézus idézettel: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Grósz Károly még tovább ment: „Aki ellenünk van, az is velünk van.” Gyurcsány Ferenc pedig mára ide jutatta a baloldalt: „Aki még mindig velünk van, az nincs magánál.” A helyi Fidesznek nagyon úgy tűnik, a Rákosi idézet tetszik leginkább a kommunista klasszikusok közül. Nos, legalább tudjuk hányadán állunk. És ha már itt tartunk, mi is ajánlunk egy idézetet Szent István intelmeiből Imre herceghez: „A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.” Ezen kívül azt is írja István király: „Sis honestus!” Szép magyar fordításban: „Légy ember, becsülő!” -CsI-



Egy apróság Kisterenyéről Október 22-én Kisterenyén megemlékeztünk ’56 mártírjairól, és a Szabadság Napjáról. Volt szentmise, Peregrin atyával a szentkúti ferences tartományfőnökkel. Aztán volt fáklyás felvonulás a forradalom emblematikus teherautójával az Összetartozás Emlékparkjába, ahová megérkezett egy hatalmas kőtömb, ’56-os emlékmű gyanánt. Az ünnepi műsor összességében rendben volt, a vége azonban mégis csak arcpirítóra sikeredett. De, menjünk sorban. Alakult jó két éve egy három párti bizottság, aminek célja az emlékpark jövendő koncepciójának kidolgozása volt, amiben Dr. Szomszéd András nyugalmazott levéltáros, a Fidesz, az MSZP és a Jobbik helyi elnökei kerültek tagként a város polgármestere javaslatára. Az ötlet jó volt, ezáltal településünk lakóinak szinte teljes érdekképviselete megvalósulhatott volna az emlékpark jövőjével kapcsolatban. Nem véletlen a feltételes mód, hiszen ez a csoport is csak papíron működött, beleszólása a Fideszes városvezetésen kívül, azóta sincs senkinek. Így csinálták ezt Rákosiék és Kádárék is, nincs mit csodálkozni. Az ’56-os kőtömb a márványtáblával egyébként mutatós, illett volna legalább leleplezni a megemlékezésen. Hogy van-e elképzelés, az emlékpark jövőjéről, erről egyelőre nincs tudomásunk.

Visszatérve a megemlékezésre, természetesen elhangoztak ünnepi beszédek is. Semmi új, kommunistázás és kormánypropaganda. Aztán kormánypropaganda és újra kommunistázás. Biszku Béla, Mátsik János és társaik meg köszönik szépen, még mindig remekül érzik magukat budai villáikban. Ennyit az elszámoltatásról. Becsó Zsolt elnök úrtól megtudhattuk még, hogy az országot a hazugságok és a gyűlöletbeszéd tette, teszi tönkre. Ebben egyet érthetünk, véleményünk szerint ez a beszéd is vastagon tartalmazta mindkettőt. Aztán koszorúztunk. Először a város hivatala, majd a megyei közgyűlés, utána a Fidesz, a KDNP ifi, majd az összes intézmény és civil szervezet, végül a Jobbik. Legalább is azt hittük mi leszünk az utolsók, de tévedtünk. Volt még utánunk is egy párt. Ki nem találják! A KDNP. Hónapok óta téma a városban a kereszténydemokrata párt és szövetségese a Fidesz közötti durva vita. Hall az ember pikáns dolgokat, legalább most meg is erősítették. Azóta már lemondott a KDNP elnöke és kilépett az egész tagság is, végre szabad a pálya, úgy táncolhat a szatellit párt, ahogy a helyi Fidesz fütyül. „Nehogy már a ketrec rázza a majmot!” - mondanák a pesti srácok. Velünk meg úgy van a helyi Fidesz, hogy legszívesebben így konferálnának be: Most pedig koszorúz a párt, akinek ki nem

mondható a neve. Már csak nevet az ember, ezen a kicsinyességen, ezen a mérhetetlen hatalmi arrogancián. Nehogy félre értse valaki, nekünk aztán teljesen mindegy, mikor koszorúzunk, nem oszt, nem szoroz. Viszont elgondolkodtató, milyen ördögi logika mentén, minden protokollt, koncepciót és jó ízlést felrúgva alakítanak saját elképzelésük szerint egy egyszerű koszorúzást is. A logika náluk abból áll, hogy büntetnek. Éppen azt, aki rálépett a bütykükre. Persze, nem nagy dolog mondhatnánk, csak mégis úgy kikívánkozik az emberből. Az egészet el is felejthetjük, hiszen nem volt egyéb, csak egy rosszindulatú apróság Kisterenyéről.

Az utolsó magyarok – Jó napot kívánok! A CNN-től jöttünk, úgy tudjuk, Önök az utolsó magyarok Magyarországon. – Isten hozta Önöket. Igen, mi volnánk. – Hányan élnek a faluban? – 895-en vagyunk. – És mit csinálnak itt éppen? Mi ez a kis farakás, amit körbeülnek? Miért füstölög? – Mert ez a dolga. – Miért nem gyújtják inkább meg? Csak van benzin vagy valami, amitől lángra lobban. – Van. De ez nem a mi dolgunk. – Na, mindegy. Úgy hallottuk, hogy Önök antiszemiták. – Hol hallották? – Bemondták a hírekben, hogy még a Brüsszeli Főkormányzóság is foglalkozott ezzel az üggyel. Azért jöttünk ide, hogy megkérdezzük, 150 évvel a II. világháború után nem gondolják-e úgy, hogy a kirekesztő magatartás megengedhetetlen és összeegyeztethetetlen az euroatlanti értékekkel? – De, úgy gondoljuk. – És bocsánatot kértek már a holokauszt miatt? Vagy esetleg tagadják azt? – Nem. Nem tagadjuk, de nem is kérünk bocsánatot. – Akkor ezek szerint Önök mégis csak antiszemiták. – Maga bocsánatot kért már Trianonért? Drezda bombázásáért? Vagy a fél világ leigázásáért, és kizsákmányolásáért? – Nem. Dehogy! Miért tettem volna? Semmi közöm hozzá. – Na, ugye! Értjük mi egymást. – Jó, akkor arra válaszoljon, hogy Önök rasszisták? Azt hallottuk, hogy itt rettegnek a cigányok. – Hol hallották? – Bécsben, a Paul Lendvai Társaság pódiumbeszélgetésén.

– És ők jártak már itt? – Nem, nem jártak itt, de tudják. – Ja, az más. Akkor biztosan van rasszizmus. – Miben nyilvánul ez meg? Kényszermunkán dolgoztatják a romákat? – Nem, nem dolgoztatjuk. Aki maradt, aki nem ment Nyugatra segélyért, miután itt elfogyott, az dolgozik becsületesen. Mint azelőtt. Az egyikük a kántor. Hallja ezt? Az orgonát? – Igen, de honnan jön? – A templomból. Istentisztelet lesz. – Istenmicsoda??? Meg templom? Ne már! Hát hol élnek maguk? Melyik században? Nem elég, hogy antiszemiták, rasszisták, de még ez az Isten izé is. És mi van az ateisták érzékenységével? Nekik is hallgatniuk kell a harangokat? Elképesztő! Fogadok, maguknál még Jézus-szobor is van. – Van. Magam faragtam. – Hééé, mi ez? Ember! Oda nézzen! Lángra kapott a farakás! Ez meg hogyan? – Mert ez a dolga. A parázs teszi. A parázs ilyen. Csendes, nem látszik, megbújik a hamu alatt. Csak halkan szuszog, épphogy él. Már el is feledkeznek róla. Aztán amikor kell, amikor ideje van, nagy levegőt vesz, fényes lángokban újjászületik, és megmutatja magát a világnak. Érti? – Értem. – És ezt hallja? Ez nem a templom, ne aggódjon! Ez csak a kicsi haranglábunk. – Hallom. Miért szól? – Mert megszületett. – Ki született meg? – A 896. magyar. Balczó Mátyás 5



Jobbik Ifjúsági Tagozat tagtoborzó Farkas Gergely a Jobbik országgyűlési képviselője, egyben az IT országos elnöke járt Bátonyterenyén 2013. november 7-én. A kötetlen beszélgetésen városunk fiataljaival találkozott. A Jobbik Ifjúsági Tagozatáról joggal állíthatjuk, hogy Magyarország legdinamikusabban fejlődő ifjúsági szervezete. Mi más bizonyíthatná ezt jobban, mint a gomba mód szaporodó szervezeteink és az egyre gyarapodó tagságunk. Farkas Gergely megfogalmazta az IT céljait, amit huszonéves fiatalként hitelesen képvisel az IT elnökeként. „Célunk, hogy hozzájáruljunk Magyarország felemelkedéséhez. Valljuk, hogy azon a helyen felelős mindenki a lehetőségeihez képest legtöbbet elkövetni a hazájáért, ahová Isten állította. Nekünk, nemzeti érzelmű fiataloknak is feladatunk van abban, hogy az emberek gondolkodása, évtizedes rossz mentalitása megváltozzon: nekünk is részt kell vállalnunk az építkezésben. Tagszervezeteink azért dolgoznak, hogy megmutassák, a Jobbik országos programja, politikája, összetalálkozva a fiatalok helyi kezdeményezéseivel, mind ebbe az irányba hatnak. A Jobbik Ifjúsági Tagozat célja az is, hogy minél több magyar fiatalt rázzon fel az apátiából és a pes�szimizmusból. Gyönyörű hazánk van, történelmünk, kulturális, szellemi kincseink, vagy éppen sportsikereink méltó büszkeséggel tölthetnek el mindannyiunkat. Nem vagyunk kis nemzet, és nem biztos, hogy boldogabb lesz tőle bárki, ha a közös sorsból szabadulni akarván idegen földön próbál szerencsét. Sorsunk a felelősségünk: nekünk itt vannak feladataink. A felelősségteljes dolgok mellett természetesen szükség van a szórakozásra, lazulásra is, a Jobbik IT pedig ebben is szeretne megfelelni az elvárásoknak! Az IT-s kirándulások, táborok, egyéb közösségi programok az összetartozás élményét erősítik mindannyiunkban. Pusztán a hazaszeretet, vagy a nemzeti rock szeretete, néphagyományok ápolása, nemzeti ünnepeink méltó megtartása, vagy a jelenlegi határainkon túl élő fiatalokkal való kapcsolattartás, a találkozók, bulik szervezése már nem egy apró szubkultúra szórakozása, hanem egy növekvő táború fiatal réteg életformája. Mi szeretnénk lenni a Jobbik Magyarországért Mozgalom utánpótlása. Szükség van minden olyan fiatalra, akinek helyén van a szíve és az esze. A Jobbik számára a politika csupán egy eszköz, nem cél, elsősorban nem megélhetés, hanem a nemzet javára végzett feladat felvállalása. Szeretnénk, ha minden több tehetséges fiatal vállalná ezt a feladatot, közvetítené a Jobbik szellemiségét és céljait minél többek felé, hogy a Jobbik IT tagjai a múltból erőt merítve, a jelenben munkálkodva, egy szebb jövőt teremtsenek.”

Van kiút Van kiút címmel, Dr. Apáti István a Jobbik Nógrád megyei országgyűlési képviselője tartott lakossági fórumot városunkban 2013. augusztus 8-án. Hazánk és megyénk legégetőbb gondjairól hallhattunk őszinte, minden kényes témát érintő helyzetelemzést és megoldási javaslatokat. Apáti István napjaink legnyomasztóbb problémáira is a Jobbik egyszerű, világos minden józanságot és realitást figyelembevevő programpontjaival ismertette meg Bátonyterenye lakóit. Fókuszálva elsősorban a munkahelyteremtésre, közbiztonságra, devizahitelesek megsegítésére, valamint számtalan egyéb problémára. Kiadja: Jobbik Magyarországért Mozgalom Bátonyterenyei Alapszervezete Felelős szerkesztő: Cseresznyés István - e-mail: [email protected] Tel.: 70 391-3053 Szerkeszti: szerkesztőbizottság - e-mail: [email protected] Honlap: http://batonyterenye.jobbik.net Megjelenik 6000 példányban. Ingyenes, alkalmi kiadvány, kereskedelmi forgalomba nem hozható!

6



Szüreti vigadalom

Divat vagy hagyomány? Néhány éve újra megrendezésre kerül városunkban a szüreti vigadalom. Sokan teszik fel a kérdést, van-e létjogosultsága településünkön ennek a hagyománynak, hiszen vajmi kevés nyoma található a szőlőtermelésnek itt a Mátra északi, zordabb felében. Volt-e egyáltalán korábban szüreti mulatság Nagybátonyban, Kisterenyén, vagy Maconkán? A hozzánk került régi fotók, valamint az idősebbek elmondása alapján, kijelenthető, hogy igen, még a múlt század hatvanas éveiben is megtartották településeinken e mulatságokat. Hogy kizárólag a szőlő és bor ünnepei voltak-e, viszont azt kell mondanunk, nem feltétlenül. Mint látni fogjuk, az egykor csak a nagy szőlőtermő vidékekre jellemző hagyomány hogyan alakult át, egy műszüreti eseményből divattá, majd a nemzeti öntudatot is erősítő országos hagyománnyá. Hogy mikortól tartják e vigasságokat, ebben a formában, nem is kell nagyon messzire visszamenni az időben. 18. század második felében alakultak ki az úgynevezett Baksus (Bacchus) ünnepségekké, melyek megrendezése görög és római mintákon alapult. Az antik hagyomány e továbbélő formáját vándorló kádárlegények ismerték meg német vagy nyugati szláv területeken, és hozták magukkal. Tokaj-hegyalján Bacchust már nem római istenként ábrázolták, hanem nemzetiszínű hordón „lovagló” magyar huszár formájában. Baksus Pajtásnak hívták, egyik kezében lopótököt tartott, a másikban koccintásra kész poharat. Rendszerint hordóra ültették, és a baksusvivők két rúd segítségével vállukra emelve vitték. Előtte két, fehér ruhás szűz leány lépdelt, akik egy szőlőtőkét kísértek. Ezek a szokások évről-évre színesedtek, újabb meg újabb népi elemekkel gazdagodtak, mint például Erdőbényén a kádártánc, Mádon a török menyecskerablás, Tarcalon a kisbíró és a szüreti bál. Mindezek együttes hatására alakultak ki és mosódtak egybe a jelenbéli szüreti felvonulások. Egy beszámoló szerint például az 1834. évi szüreti ünnepen „elöl négylovas, felpántlikázott és zöld gallyakkal díszített szekér haladt, nemzetiszínű posztóval letakart hordón ült a gazda, kezében szőlővenyigével. Utána lányok és asszonyok csapata következett, karjukon szőlővel megrakott kosárral, ruhájukat, fejüket szőlőlevelek díszítették.” Egy másik, 1898-ból való forrásban viszont arról olvashatunk, hogy a szüreti mulatságok történetében először, mintegy a nemzetté válás szimbólumaként, díszítőelemként nemzeti trikolórunk is megjelent: „A hegyoldal nemzetiszín zászlókkal volt díszítve.” írja egykorú feljegyzésében Vay Sándor. Egyébként azt, hogy nemzetiszínű zászlónk nemcsak ekkor, a nemzeti ébredés, a reformkor idején, hanem a mai napig a szüreti felvonulások szinte elmaradhatatlan kelléke, nemcsak a szüreti beszámolók, hanem Canzi Ágoston Szüret Vác környékén című, a XIX. század közepén készült színezett rajza is bizonyítja. Legnagyobb szőlő- és bortermelő vidékeinken természetesen ma is vannak szüreti felvonulások, ma is előgördülnek a szekerek, vannak nemzetiszínű zászlók, gazdagon feldíszített szüreti koszorúk, szüreti tisztségviselők: (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, táncmesterek. A szüreti menet jellegzetes figurái ezen kívül a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül olyan beöltözött szereplők is jelen vannak, amilyen alakoskodók (jelmezbe bújt, szerepet játszó figurák) általában a farsangi felvonulásokon szerepeltek. Ilyenek például a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája. Ezen jelmezeseket megtaláljuk a maconkai, vagy kisterenyei szüreti felvonulásokról készült fényképeken is. A szüret végén rituális étellel (birkapörkölt, juhhúsos kása, káposztás béles, pogácsa és bor) és vidám szókkal többek között így köszöntötték a mulatság résztvevőit: Adatik tudtára kicsiknek és nagyoknak Kinek van még füle, kikiáltom annak Szóljunk gyorsan sógornak, komának Eljött az ideje a szüreti bálnak Itt mulat a falu apraja és nagyja Búját és bánatát mind otthon hagyja! Bor folyik a csapból, ihatja, ki bírja Részegségért ki-ki csak magát okolhatja!

A Néprajzi Lexikon megemlíti például, hogy a századfordulótól már jó néhány olyan településen is rendeztek szüreti táncot, ahol egyáltalán nem foglalkoztak szőlőműveléssel. Természetesen felmerülhet a kérdés: Mikor és hogyan alakult ki ez a furcsa szokás? Egy konkrét esethez és időponthoz, történetesen közvetlenül a bécsi kongresszust követő esztendő őszéhez tudjuk kötni az eseményt, amiből va-

lószínűleg kialakulhatott ez a látszólag érdekes hagyomány. Amikor ugyanis 1815. október 27-én Ferenc császár és magyar király néhány napos budai látogatásra meghívta és a városban vendégül látta I. Sándor orosz cárt és III. Frigyes Vilmos porosz királyt, Balássy Ferenc budai polgármester elhatározta, hogy egy speciális magyar szüret megrendezésével teszi feledhetetlenné a vendégek itt tartózkodását. A Magyar Kurír beszámolóját olvasva kitűnik, hogy a megrendezett margitszigeti szüret sokkal közelebb állt egy szabadtéri színházi előadáshoz, mint igazi szürethez. Ilyen szabadban tartott, de nem igazi, hanem mesterséges, „műszüretet” aztán igazi színészek bevonásával a fővárosi nemesi családok is rendeztek. Egészen addig, amíg a XIX. század 8o-as éveiben a filoxéra a budai hegyekben ki nem pusztította a szőlőt. Voltaképpen a XIX. századtól figyelhető meg az a sajátos és teljesen újnak tekinthető folyamat, hogy a szüreti vigasságok, az ún. szüreti ünnepek a szőlőhegytől, a természetes környezettől elszakadva, fokozatosan zárt térbe szorultak. A fővárosi vendéglőkben, kiskocsmákban, árnyas kerthelyiségekben megrendezett szüreti ünnepélyek egyre fokozódó népszerűségében minden bizonnyal szerepet játszott az egykor vidéken élő, de már a fővárosban, főleg háztartási alkalmazottakként élő és dolgozó falusiaknak a vidéki élet utáni nosztalgiája. Mindez azonban korántsem jelentette azt, hogy a fővárostól távol eső és olyan nem kifejezetten szőlő- és bortermő vidéken, ahol még egy kosár szőlőt sem lehetett leszedni, ne tartottak volna hasonló szüreteket. Ilyen vidék volt térségünk is: „Nagybátony község lakosai kizárólag csak kisebb mezőgazdasággal foglalkoznak, szőlőműveléssel és kertészettel egyáltalán nem, mert határai és beltelkei erre nem alkalmasak, de még a kalászos növények termesztése első életfenntartási lévén, szántóföldjéből szőlészetre egy darabot sem vonhat el…” - Olvasható az 1906. június 6-án kelt feljegyzésben. Szőlőtermesztésre utaló nyomokra is elsősorban a falvak XIX. századi helytörténeti elnevezése nyomán bukkanunk. Ilyenek Nagybátonyban a Szőllőhegy - az Akasztós, Galagonyás, Bibike, Ördög-völgy güdri – társaságában vagy Maconkán a Kisszőllőben, a Szőllőbérc dűlő, Kisterenyén az Öregszőllő, Szőllő, Abrahám hegy, Szúpatakon a Szőllő, Jama dűlők. .A szőlőtermesztés csekély voltát támasztja alá az is, hogy városunkban Szúpatak kivételével nincsenek borospincék, présházak. Az 1875 utáni filoxéra járvány pedig azt a kevés szőlőültetvényt is kiirtotta, ami településeinken lehetett, így a pusztítás után már csak az amerikai direkt termő fajtákkal telepítették be a kevés arra alkalmas domboldalt. Természetesen felmerül a kérdés, hogy mindezek ellenére ez a meglehetősen furcsa szokás, hogyan és miért lehet máig oly népszerű? A kérdés megválaszolásához mindenekelőtt azt kellene tisztázni, hogy a mesterséges szüret esetében voltaképpen furcsa divatról, vagy annál többről, igazi hagyományról van-e szó. Azaz: mikor nevezhetünk valamit múló divatnak, és mikor nemzedékről nemzedékre tovább élő hagyománynak. Nyilvánvalóan nem beszélhetünk hagyományról abban az esetben, ha a mintát már születése pillanatában nem fogadják el az emberek. Ebben az esetben viszont, immáron több mint száz év után elmondható, hogy a szüreti vigasságok helyet szorítottak maguknak mind a városias, mind a falusias közegben. Településünkön sincs ez másképp és a szórakoztatás mellett még egy értékes hasznát mindenképpen meg kell említeni. Mégpedig a közösségek építését, valamint a népviseletek, néptáncok továbbélését. Nos, ha másért nem, már ezért is érdemes tovább éltetni a hagyományt. CsI Forrás: Kovács Ákos: Szőlőhegytől elszakadva - Szüret és hagyomány, Szomszéd András: Zagyva mentén „egybekelvén”

7

S

züreti vigasságok

portja Kisterenyén, a

Szüreti felvonulók cso

Kispál „J János egy m anka” aconkai szüreti felvonuláson nemze zászlóval 19 ti 60 körül

két világháború között

Szüreti felvonulók csoportja Kisterenyén, a két világháború között

Szüreti felvonulók Kisterenyén 1960-ban

Maconkai szüreti vigadalom

Szüreti vigasság Kisterenyén kastélykertben 1960-ban ossy lym a Gyürky-So

Maconkai szüreti felvonulás 1960 körül

– 1960 körül

Enyészet hava 12. szám

Recommend Documents