Egyházközségi Hír Híradó Az Aszódi Római Katolikus Egyház idıszaki tájékoztatója
2009. április – Szent György hava
XII. évf. 37. szám
Húsvét - Krisztus feltámadt! Alleluja! Húsvét ünnepe hirdeti Krisztus feltámadását. Halála napján, nagypénteken, a kereszten még így csúfolták, gúnyolták az írástudók: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztrıl, s akkor hiszünk neki.” (Mt 27, 42). Kétségtelenül Krisztus, aki annyi sok csodát tett, megtehette volna ezt is. Leszállhatott volna a keresztrıl, de nem tette meg. Földi tartózkodása során sok csodát tett, de csodáit soha sem rendelésre tette, hanem a benne hívık esdeklésére. A jelet követelık és a csodavárók követelızve csodákat áhítozva közeledtek feléje. „A gonosz és házasságtörı nemzedék jelet kíván, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.” (Mt 12,39) – mondta. A csodaváró Heródes elıtt pedig néma maradt. Így a kereszten sem teljesítette ellenségei követelızéseit, pedig megtehette volna. Hatalmát megmutathatta volna a gúnyolódókkal szemben, mint a Getszemáni kertben, amikor ellenségei földre hullottak. Krisztus nem szállt le a keresztrıl, de ennél nagyobb csodát tett húsvét hajnalán. Dicsıségesen kijött
a sírból, s ezzel istenségének legnagyobb, legmegfoghatóbb bizonyságát adta. Az İ istenségérıl énekeltek a karácsonyi angyalok a betlehemi pásztoroknak. Istenségét hirdeti élete. Istenségérıl tesz tanúságot páratlan tanítása, amit az Istenrıl, az emberrıl, a földi és az örök életrıl elmondott. Még a kortársai is megállapították: Így akárki nem beszélhet. Istenségét bizonyították csodái, valamint azok a nagy tettei, amelyekkel megmutatta, hogy Ura a természet erıinek, a betegségeknek, sıt még a halálnak is. Mindezeknél azonban nagyobb, megfoghatóbb bizonyítékát adta istenségének akkor, amikor halálát követı harmadik napon a halálból feltámadt, amikor legyızte a halált. Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor is páratlan érték maradt volna a tanítása. Akkor is egy kimagasló egyénisége lenne az emberiségnek, akirıl megemlékeznének rendszeresen, mint ahogy a legnagyobbakról szokás. Szent Pál azt mondja: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bőneitekben vagytok.” (1Kor 15, 17). Krisztus azonban feltámadt, ami történelmi tény, ami bizonyított
Egyházközségi Híradó esemény. S feltámadásával Istenségének biztos jelét adta, és így a mi számunkra nemcsak egy csodálatra méltó egyéniség, nemcsak egy jó ember, hanem Isten, akiért érdemes nekünk is, mint az ı feltámadása óta annyi millió embernek, még a vértanúságot is vállalnunk, érdemes minden áldozatra vállalkoznunk, mert
nekünk is megígérte, hogy feltámaszt bennünket az örök, Istenben való életre. Gyurkovics István dr. plébános
Szeretettel köszöntöm az aszódi Testvéreket! A jó Isten akaratából és Dr. Beer Miklós püspökünk jóvoltából már két hónapja itt élek köztetek Aszódon. Illik, hogy röviden írott formában is bemutatkozzam. Mint sokan tudják, kicsit késın álltam be az „Úr szılıjébe” dolgozni azért az „egy dénárért”. Volt egy viszonylag hosszú polgári életem, és most, a papságomban, már a negyedik évemet töltöm. Fiatal pap vagyok tehát, csak egy kicsit idıs ember. Az elızmények: 1942-ben születtem a gyıri kórházban. Gyırszentmártonban (ma már a község neve is Pannonhalma) éltek szüleim. Itt nevelkedtem én is, és itt jártam általános iskolába. Középiskolás a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban voltam, ahol 1961-ben érettségiztem. Mind az általános, mind pedig a középiskolában tudatosan pilótának készültem. A tantárgyak közül a reáltárgyakat különösen kedveltem, és a sporttal pedig a fizikai állapotomat igyekeztem az adottságaimnak legmegfelelıbb szintre fejleszteni. A gimnázium negyedik osztályában azonban kiderült, hogy a szemem gyenge, szemüveget kell hordanom, ami abban az idıben azt jelentette, hogy a repülıgép-vezetıi álmomról le kell mondanom. Osztályfınököm rábeszélésére a Budapesti Mőszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára jelentkeztem, ahova egy év múlva fel is vettek. Ennek az egy évnek is volt jelentısége. Nem minden évben 2
indult ugyanis az egyetemen repülımérnök képzés. Az 1962-ben kezdı évfolyam hallgatói számára szakosodáskor választható volt a repülımérnöki szak, ezen végeztem 1967-ben. Mérnöki pályámat Gyırben, a vagongyárban kezdtem, az akkor induló MAN motorgyárban. 1968 végén kerültem Budaörsre, a mezıgazdasági repülésbe, ahol harmincegy évig dolgoztam. A vállalat megszőnése miatt munkanélküli lettem, majd néhány hónap után Tökölön, a honvédség repülıgép-javító üzemében kaptam állást, ezt követte a légügyi hatóságnál öt év. Közel negyven évet dolgoztam a repülésben, amit nagyon szerettem, és szívesen emlékszem vissza az ottani kollégáimra és a munkákra is. Néhány szó a magánéletemrıl: az egyetemen megismertem egy kedves, aranyos… (jelzık sokasága) vegyészhallgató lányt, aki 1969-ben a feleségem lett. Két gyermekünk született. Az egyik már házas, van egy fiú unokám, és április végére várjuk a másodikat. A másik fiam a közeljövıben köt házasságot. 1998-ban feleségem agyvérzés következtében meghalt. Következett az özvegyi sors és a sorsfordulóm. A gyász elmúltával gondoltam arra is, hogy társat kellene keresni. El is indultam ezen az úton, de egyre erısebb lett bennem egy másik gondolat, mégpedig az, hogy: „én most olyan állapotban vagyok, hogy pap is lehetnék”. Sokat imádkoztam, tépelıdtem, és kértem az Urat, 2009. április
Egyházközségi Híradó hogy segítsen: merre tovább? Az idı múlásával megszilárdult bennem az elhatározás, hogy próbáljam meg a papságot, induljak el ezen az úton. Lázasan kezdtem keresni, mi annak a módja, hogy egy idıs – 60 év feletti – embert felszenteljenek? Idısek szemináriumát kerestem, de az Magyarországon akkor még nem volt. Lett volna lehetıség olasz vagy német nyelvterületen teológiát tanulni, de egyik nyelvet sem beszélem olyan szinten, hogy vállalkozni mertem volna teológiai és filozófiai tanulmányokra. Nem részletezem tovább, de hosszú és buktatókkal teli út vezettet a papságig. Volt olyan is a nehézségek között, hogy elutasítottak, mondván: „mit kezdjünk öt év múlva egy hatvanöt éves emberrel?” De akiket az Úr meghív, azoknak İ egyengeti az útjukat. Végül eljutottam Miklós püspökhöz, aki lehetıséget látott arra, hogy felszentel, ha levizsgázom. 60 évesen nekiálltam tanulni, és sorba tettem le a vizsgákat. (Fiatalabbaknak üzenem: soha nem késı!) Minden vizsgára úgy mentem: „Uram, ha nem akarod, hogy pap legyek, akkor
a vizsgáztató csak annyit mondjon: ez kevés”. Egyszer sem mondták. Így 2005. június 18-án a püspök atya áldozópappá szentelt, és Gödöllıre küldött káplánnak. Ott szolgáltam 2009. január 15-ig, és 18-án költöztem Aszódra. Gondolkodás nélkül vállaltam az új helyen való szolgálatot, mert valóban szolgálni szeretném Istent, és az aszódi, domonyi valamint ikladi hívek üdvösségét. Remélem, az Úr ebben a tevékenységemben is velem lesz, és segít. Életem folyamán ugyanis érezhetıen mindig velem volt. Még akkor is, amikor én nem voltam Vele. İ mindig hőséges. Befejezésül kérem a kedves Híveket, hogy ne feledkezzenek meg imádkozni a papokért és a papjaikért. Imádságos szeretettel köszöntöm az Egyházközségi Híradó olvasóit, és kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag Húsvétot! Aszód, 2009. március 29. Gyurkovics István dr. plébániai kormányzó
Huszonnégy óra a Szeretet csendjé csendjében Huszonnégy óra az egy nap. Van akinek sok, van akinek kevés. A város alszik, álmodik, reggelizik, fız, újságot olvas, TV-t néz. A kápolna félhomályában virrasztanak, imádkoznak, Istennel beszélgetnek. Huszonnégy órában huszonnégy hívı lélek a Szentháromsággal találkozik, így már négyen vannak. Senki sincs egyedül. 2009. április
Volt, aki félt – mégis, ez egy olyan ház, ahol a Gonosz lakik… Mások meg éppen AZÉRT tartották életbevágóan fontosnak, hogy ide kerüljön az Oltáriszentség. Innen kell sugároznia, belülrıl a legfıbb Jónak. És az sem mindegy, hogy az elsı huszonnégy órát hogy tölti a Szentség… egyszerően nem lehet magára hagyni İt. A vállalkozás kezdettıl 3
Egyházközségi Híradó fogva nagy lelkesedést váltott ki. Sokak szemében könny csillogott, amikor feliratkoztak a listára. A legkelendıbb idıpontok az éjszakai órák voltak. Az, hogy mindenen és mindenkin áldás volt, és a Szentlélek „mőködött”, néhány példával illusztrálható. A Javítóintézet éjszakai biztonsági ırei mosolyogva fogadták elnézés-kérésünket, hogy óránként kétszer kaput kell nyitniuk. A házaspárok együtt két órát vállaltak. Egy feleség éjszaka csendben készülıdött, hogy ne zavarja a családja álmát. Egyszer csak a férje megjelent az ajtóban: „Várj meg, Veled megyek…” Összetartozásukat, egymásnak és Istennek tett örök fogadalmukat mi bizonyíthatná jobban? Volt kisgyermekes anyuka, aki úgy tudott eljönni, hogy férje mőszakot cserélt és vigyázott a kicsire. Egy férfi a Szentségimádás alatt elhatározta, hogy keresztet állít a Javítóintézet lerombolt temploma helyén, ahol ıt hatvan évvel ezelıtt megkeresztelték.
E sorok írójának legmeghatóbb élménye az volt, amikor hajnali két órakor három térdelve imádkozó kamaszfiút talált a kápolnában. A ministránsfiú elhozta a barátait „Titkot és csodát látni”… (Isten ırizze ennek a fiúnak a hitét!) Senki nem tudhatja, csak az Isten, mi játszódik le az imádkozó emberben… A huszonnégy órás Szentségimádás emléke mindazok lelkében örök nyomot hagyott, akik résztvevıi lehettek. De itt nem szabad megállni… Már újabb jámborsági gyakorlat fogalmazódott meg néhány „nyughatatlanban”, akiket emészt a buzgalom az Úrért. A sümegi ferences szerzetes atya, Barsi Balázs esténként sétára indul városa körül, a rózsafüzért mondja… körbeimádkozza a várost… Aszódon is vannak követıi. Jövıre pedig éjszakai keresztjárást tervez egy lelkes csapat. Kérjük a Jóistent, hogy áldja meg és segítse szándékaik megvalósulását. L.M.L.
„A farizeusok szigorával szemben, amely a vallásban elsısorban a másik ember feletti ítélkezés jogát látja, Jézus megbocsátásra, feloldozásra fordítja a törvényt. A szigor: önmagunkkal szemben kötelezı, a felebaráttal szemben váljék szeretetté, megbocsátássá.” Pilinszky János
Gondolatok a könyvtárban Mikor ezeket a sorokat olvassátok, kedves testvérek, könyvtárunk elmúlt öt hónapos, tagjainak száma: 34. A létrehívó elképzelésekrıl korábban beszámoltam a Híradó hasábjain: a hívek hitbéli tudásának elmélyítése, lelki épülése, és ezzel együtt a hitéleti központ támogatása lett volna a cél. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy bár e célok is megvalósulnak, a könyvtár sokkal fontosabb küldetést teljesít: közösségépítı és közösségi életre nevelı szerepe van. 4
2009. április
Egyházközségi Híradó Szombat esténként a hitéleti központban tartjuk az ifjúsági hittanos foglalkozásokat. Mióta azonban megnyílt a könyvtár, a gyerekek nem mennek haza e foglalkozás végeztével, hanem ottmaradnak velem a könyvtári nyitva tartás idejére is. Összehangolt csapatmunkával készítjük alkalomról alkalomra a könyvtári nyilvántartást, a könyvek feliratozását. Ez hatalmas munka, és a fele még mindig hátra van. Ha egyedül kellett volna végeznem, talán a negyedéig sem jutottam volna el idáig. Nagyon jó látni, hogy a gyerekek magukénak érzik a feladatot, ötleteik vannak a továbbfejlesztésre. Szombat esti együttléteinket közös teázás egészíti ki. Ahogy a bibliai történetben sohasem fog ki az özvegy korsójából az olaj, szakajtójából a liszt (1Királyok könyve 17,10-16), ugyanúgy csodálatos módon nekünk sem fogy el soha a teánk, sem a belevaló cukor vagy citromlé, sem a rágcsálnivaló, de még a berendezési tárgyak is gyarapodtak, és újabb értékes könyvekkel gazdagodik a könyvtár, hála a jókedvő adakozóknak. Ha azt mondanám: csoda ez, mint ahogy az özveggyel is csoda történt, bizonyára lenne, aki ellenkezik: nincs ebben semmi csoda, valaki megvette, elhozta, odaadta nekünk. Én mégis azt mondom: csoda ez, és minden csoda ilyen. Van egy ésszerő magyarázat, igen, de az, hogy itt és most, és pontosan így valósul meg, az a szeretet nagy csodája. A legnagyobb csoda, hogy a nehéz gazdasági helyzetben sem szőnik meg, itt van, jelen van a szeretet az emberi szívekben. Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet és hálámat mindazoknak, akik akár a legcsekélyebb adománnyal, ha csak a „szegény asszony két fillérjével” is, de támogatták immáron közös kincsünket. Külön köszönet illeti a nyolcadikos Erdélyi Attilát, aki önként ajánlotta fel, hogy vasárnaponként, a szentmisék után nyitva tartja a könyvtárat, és hő segítıjét, a hatodikos Rácz Rékát, aki társa ebben, de ne feledjük Adámi Katica elsı osztályos tanulót sem, akinek a könyvek pecsételésében van nélkülözhetetlen szerepe ez idı alatt. Kedves testvéreim! Ne kifelé figyeljetek, ne aggodalmaskodjatok, és ne a bőnbakokat keressétek! A csoda itt van, legbelül, a szívekben. És ezen nem változtathatnak „sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység”– ahogy Szent Pál írja a rómaiakhoz írott levelében, se gazdagság, sem szegénység, konjunktúra vagy dekonjunktúra. Éljetek a szívetek szerint, és ráadásul minden megadatik. Ne féljetek! „Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözıbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem ıket, ık megvédnek engem. 2009. április
Nem félek tıled, sors, bármit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg oly magas lesz, mint a csillagok. S ha majd benéztünk a menny ajtaján, Kihallhatók az angyalok zenéjét, És földi vérünk minden cseppjei 5
Egyházközségi Híradó Magas gyönyörnek lángjától hevültek, Menjünk szét, mint a régi nemzetek, És kezdjünk újra tőrni és tanulni. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal S meg nem kövülnek élı fiai. Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni Erınk szerint a legnemesbekért. Elıttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély süllyedésbıl, S a szellemharcok tiszta súgaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén ıseink porához: Köszönjük, élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfimunka volt!” (Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban) Lorencz Klára
Könyvtári hírek A könyvtár nyitva tartása csütörtökönként ütközött az énekkari próbával, ezért húsvét után, azaz április 17-étıl a következıképpen módosul: Pénteken 18 órától 19 óráig Szombaton 1930-tól 20 óráig Vasárnap 9 órától 10 óráig (A könnyebb megjegyezhetıség kedvéért: mindhárom napon a szentmisék után.) Beiratkozási díj 2009-re 200 Ft. Videokazetta ill. DVD kölcsönzése darabonként 100 Ft. A könyvkölcsönzés, a forró tea és a baráti beszélgetés ingyenes! A fenti összegeket a hitéleti központ javára fordítjuk. Minden érdeklıdıt szeretettel várunk. (L.K.)
Régi imák Édesanyám emlékezete szerint az 1920-as években még az állami iskolákban is ezt az imát imádkozták a kis nebulók. A tanulás kezdetekor az elsı versszakot közösen mondták el, felekezeti különbség nélkül. A tanítás akkori rendjében délre haza mentek ebédelni a gyermekek. A délutáni munka befejeztével a második imarésszel fejezték be a napi tanulásukat.
6
2009. április
Egyházközségi Híradó Iskolai ima Reggel Atyánk add ránk áldozatod, hogy jól töltsük el ezt a napot! Ne üljünk itt hiába, e szent célú iskolában. Add, hogy amit jól tanulunk, otthon is meglássék rajtunk! Nevednek dicsıségére, jó szüleink örömére. Amen Délután Áldunk Téged jó Istenünk, most, amikor haza megyünk. Munkánkat jól végeztük, szívünket - lelkünket mőveltük. Add, hogy amit jól tanultunk, otthon is meglássék rajtunk! Nevednek dicsıségére, jó szüleink örömére. Amen. Bár azok az idık már régen elmúltak, az iskolai imában megfogalmazott gondolatok ma is idıszerőek. Nagyon is! Lejegyezte: Aszódi Kovács István
Ifjúsági hitélet Gyerekek a Hitéleti Központban A Hitéleti Központ felépülésével a gyerekek újabb teret kaptak a közösségi találkozásra. Most már rendszeressé vált, hogy minden hónapban foglalkozásokat szervezünk számukra. December folyamán Luca napi népszokásokat idéztünk fel és karácsonyi díszeket készítettünk. 2009 januárjában a hónap szentjeit vettük sorra; februárban egész napos foglalkozást biztosítottunk, mivel az általános iskolában tanítási szünet volt; márciusban pedig húsvéti díszeket készítettünk. A gyerekek örömmel vették birtokba a ping-pong asztalokat, illetve a decemberben vásárolt csocsót.
2009. április
A következı alkalom április 25-én lesz, amikor anyák napjára készítünk ajándéktárgyakat. Terveink közt szerepel június 1-én (Pünkösdhétfı) egy Családközösségi nap, pünkösdi népszokások felidézésével, népi játékokkal, bográcsolással egybekötve. A tanévzáró összejövetelt június 20-án tartjuk. A Karitásszal egyeztetve szeretnénk a nyár folyamán két alkalmat megszervezni, amikor a gyerekek megismerkedhetnének néhány népi mesterséggel, kézmőves foglalkozásokkal, illetve népi eledelek készítésével. Ehhez kapcsolódó ötleteket szívesen fogadunk.
7
Egyházközségi Híradó NYÁ ÁRI TÁ ÁBOROK Az idén is lesznek nyári táborok. A HÁZ ad ismét helyet az Ökumenikus Napközis tábornak. Ezen kívül pedig a szokásos 1 hetes táborunkat újra megszervezzük. A tábor helyszíne: Bükkszentkereszt (Ifjúsági Tábor); ideje pedig: 2009. július 12-18. (vasárnaptól szombatig). Az idei tábor témája: Szent Ferenc és a természet. Néhány tervezett program: a falu nevezetességeinek megtekintése (mészégetı kemence, kézmőves mesterségek, Bükki üveghuták múzeuma, IV. Béla emlékhely…); Éjszakai túra Boldogasszony kövéhez; Lillafüred; Garadnai pisztráng telep;
sport versenyek a tábor területén: foci, méta, asztalitenisz, tollaslabda stb.; kézmőves foglalkozások; Ferences nıvérek beszámolója; tábortőz; vidám jelenetek bemutatása; akadályverseny… A hét költsége: kb. 20.000 Ft/fı. A költségek a szállást, az útiköltséget, az étkezési díjat tartalmazzák. Az elhelyezés kıházakban történik. A csoportvezetık szeretettel várják a régi és új résztvevıket! Jelentkezni Adáminé Mihályi Erzsébetnél lehet! A jelentkezıktıl – a jelentkezési lappal egyidejőleg – 5.000,- Ft elıleget is kérünk.
A 2008. éves elszámolás és a 2009. évi költségvetés összesített adatai Megnevezés BEVÉTELEK
Saját bevételek Támogatások összesen Egyéb sajátos bevétel összes Célgyőjtések összesen Hitel, kölcsön az E.megyétıl Átfutó bevételek Maradványok TÁRGYÉVI BEVÉTEL KIADÁSOK Személyi jellegő kifizetések Dologi kiadások összesen Sajátos kiadások összesen Pénzforg. Összefügg. Kiad. Egyéb kiadások összesen Célgyőjtések összesen Átfutó bevételek Hittankönyvek vásárlása TÁRGYÉVI KIADÁSOK Maradvány 8
2008. Terv 2008. Tény 2009. Terv 2815000 40030000 680000 164000 11000 43700000 2024400 40510600 30000 40000 670000 164000 11000 250000 43700000
1505089 39339473 2306379 136395 6936000 4561520 1867156 56652012 1814630 40349079 114000 6991135 421545 151395 4561520 298208 54701512 1950500
20780000 750000 596000 152000 11000 22289000 1684000 1542000 100000 60000 18440000 152000 11000 300000 22289000
2009. április
Egyházközségi Híradó Köszönjük mindazoknak, akik az elmúlt évben Egyházközségünk Alapítványát adományaikkal és SZJA 1 %-ával támogattak bennünket. 2008-ben a SZJA 1 %-ából 263.220.- Ft folyt be pénztárunkba. Minden felajánlásért ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni. A.M.E.
Virrasztás és engesztelés – konvojban Autós zarándoklat Márianosztrára „Zárjátok a sort… kövessétek, aki elıttetek jár, maradjatok szorosan mögötte...!” Vezényszavak, amelyek csatasorban is elhangozhatnának, mi mégsem ott hallottuk ıket. Tóth Zsolt Ipoly atya, a Mária Rádió mősorigazgatója látta el ezekkel az instrukciókkal március 13-án délután a rádió stúdiója elıtt összegyőlt mintegy harmincöt autó utasait. Rendıri felvezetéssel indult a konvoj Márianosztrára a Pálos Rend szokásos engesztelı napjára, hogy Hazánk lelki megújulásáért virrasszon a „Mi Máriánk” elıtt. Márianosztrán 1352-ben Nagy Lajos király épített kolostort az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok részére. A kolostor mellé Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot emeltetett. Az egész település a templomról, illetve annak Védıszentjérıl kapta a nevét. Latinul: Maria nostra, ami szó szerinti fordítással a Mi Máriánk. Magyarosan Magyarok Nagyasszonyát, népiesen a Boldogasszonyt jelenti. A templom, mint egy sziget áll a régi pálos kolostorban mőködı fegyház udvarán, s
2009. április
teljesíti lélekmentı hivatását: szentség és bőn különös összefonódásban van itt jelen. Az engesztelı napoknak nemcsak a pálosoknál van hagyománya. Hozzánk legközelebb Máriabesnyın rendeznek ilyet, minden hónap 25-én. Márianosztrán – a Fatimai Szőzanya kérésére – mindig 13-án győlnek össze a hívık, hogy éjfélig virrasztva, az alvás fényőzését felajánlva kérjék a Szőzanya közbenjárását és engeszteljék az Urat valakiért vagy valamiért. A templom tömve volt, amikor zarándokcsapatunk zászlókat lengetve, énekelve bevonult. A sekrestyében Lehel atya készült szentmiseáldozatot bemutatni – a miseszándékokat ı maga írta össze egy papírra. Szép hosszú lista lett, az emberi lelkek mélyén lakozó aggodalmak, veszteségek, örömök és remények hő lenyomata. A Szentmisét Szentségimádás, Rózsafüzér, Litánia követte. A férfiak által imádkozott Rózsafüzérnek olyan, de olyan ereje volt, hogy szem aligha maradhatott szárazon. A pálos atyák mindvégig olyan szívbıl jövı szeretettel, sugárzó kedvességgel és mély hittel terelgettek minket az ima szárnyán a Mennyei Atya felé, 9
Egyházközségi Híradó hogy az ember legszívesebben Kapisztrán Szent Jánoshoz csatlakozna buzgón helyeselve, aki ezt mondta egy itt tett látogatása után: „Ha szenteket akartok látni, menjetek Márianosztrára!" Azt gondolhatnánk, egy ilyen virrasztás egy fárasztó munkahét után tényleg komoly erıfeszítést igényel, s mint ilyen, értékes áldozat az Úr szemében – nos, a Mennyei Atya végtelen
irgalmában bizonyára valóban kegyes szemmel tekintett ránk és felajánlásunkra, de a pálosokkal eltöltött engesztelés után azt kell mondanom, ez nem lemondás volt – hanem öröm, öröm, ÖRÖM! Kívánom a kedves Testvéreknek, fürödjenek meg benne ık is! V.P.
Utóhang az „Utóhang”-hoz Az Aszódi Tükör januári számában megjelent Utóhangom sokak érdeklıdését felkeltette. Nı és világi a liturgikus szolgálatban? Férfi akolitusokról, diakónusokról már sokan hallottak. Ezek a szolgálatok nyitva állnak a családos férfiak részére is. Mi a helyzet a nıkkel? Idézem Erdı Péter bíboros úr Új Embernek adott nyilatkozatát: "Lelkipásztori kisegítıi megbízatást én magam is adtam már világiaknak, férfiaknak, nıknek egyaránt. A világegyházban nagyon sok helyen jelen van ez a gyakorlat, ahol a paphiány miatt pap nélküli istentiszteletre, igeliturgiára kerül sor. Ilyenkor, ha akár férfi, akár nı kapja a megbízást, abban benne foglaltatik, hogy felolvashatja a szentírási szakaszokat, azokat szentmisén kívül magyarázhatja, továbbá áldoztathatja a híveket." Ezt abból az alkalomból, azzal kapcsolatban nyilatkozta, hogy az ıszi püspöki szinódus 55, a pápához benyújtott ajánlása között szerepel az is, hogy a lektori (felolvasói) szolgálatot nyissák meg a nık számára, akiknek „a keresztény közösségekben elismert az ige hirdetıiként betöltött szerepük”. Miért kell ezt megnyitni, amikor úgyis többségükben nık a felolvasók? Az „igazi” lektort avatják, ugyanúgy, mint az akolitust, és avatni egyelıre csak férfiakat avatnak. De amint a 10
bíboros atya nyilatkozatából is kitőnik, indokolt esetben lelkipásztori kisegítıi megbízatást kaphat nı is, elöljárói engedéllyel. Én magam ismerek is nıtestvért, aki ilyen szolgálatot lát el. Úgy látszik azonban, hogy a hivatalos elismerésre várni kell. Nem volt ez mindig így. Történelmi bizonyítékok vannak arra, hogy az ısegyházban voltak felszentelt nıi diakónusok. 2008. október 15-én, Avilai Szent Teréz ünnepén, a püspöki szinódus ideje alatt különbözı nemzetiségő nık egy csoportja a mellékelt petíciót juttatta el a pápának, és ezt a Catholic News Service is megjelentette: „Kedves Atyánk Krisztusban! Isten népének e terjedelmes levelében kérjük, állítsa helyre a nık szentségi diakonátusát a Római Katolikus Egyházban. Történelmi példa Az elsı kilenc században az egyházban sok helyen szolgálták felszentelt nıi diakónusok katolikus közösségeinket. A püspökök kézrátétellel szentelték ıket, kérve Istent, árassza ki rájuk Szentlelkét, és tegye alkalmassá ıket a diakónusi szolgálatra. Hisszük, hogy eljött az idı az Egyházban ennek a régi gyakorlatnak az újbóli bevezetésére. A nık támogatása a szolgálatban 2009. április
Egyházközségi Híradó Az egyházmegyékben, egyházközségekben, lelkészségekben a nık már végeznek diakónusi feladatokat, melyek, Krisztus szellemének megfelelıen, meg kellene, hogy szentelıdjenek, és támogatva legyenek a szentségi rend kegyelmével. Olyan szolgálatokra gondolunk, mint a katekumenek felkészítése, betegek áldoztatása, az idısek és haldoklók ellátása, lelki vezetés, az eukarisztikus szolgálat vezetése ott, ahol nincs pap. A nık ma ezeket a szolgálatokat a speciális isteni támogatás nélkül, és anélkül végzik, hogy a hagyományos szentelési szertartás bátorítaná ıket. Isten népének szükségletei Továbbá, ha az Egyház helyreállítja a nık diakonátusának szentségét, sok-sok olyan nı lenne bevonható Isten népének szolgálatába, akik most meg vannak fosztva a nıi szolgálatok jótéteményeitıl. Ez a szükség ma még sürgetıbb, mivel az Egyház nagy részében egyre csökken a lelkipásztori szolgálatot végzı papok száma. Szentatyánk, átnyújtva történeteink, tanúságtételeink és kéréseink győjteményét, sürgetjük, hogy hallgasson Isten népére, és kezdeményezze azokat a változásokat, melyek visszaadják a
hívek közösségének a felszentelt nıi diakónusok értékes ajándékát.” A petíció továbbra is nyitott, bárki aláírhatja, aki hasonlóan látja Isten népének helyzetét. Elérhetı az interneten a következı linken: http://www.womenpriests.org/dreamshareact/ph pPETITION/index.php Lorencz Klára
Jótanács Fiatal vagy, Nem fog rajtad kór, semmi. Örömöket hajszolsz, Mert így vagy Valaki.
Erıd lehet teljes, Tested még arányos. De mélyét kikezdte baj, Legtöbbje halálos.
Ám egyszer csak megérzed, Nem megy úgy… , mint régen. De megszokott dicsıséged, Még ragyog talmi fényben.
Már szeretnél szeretni, Keresed az utat. De valós vágyad, Csak önmagában kutat.
A boldog öregkort, 2009. április
11
Egyházközségi Híradó Így hiába várod. Dobd el hát önzésedet, S akard szeretni a világot! Kovács István, Aszód, 2009.03.04.
Zarándoklat: a lábak imája! Idén is megszervezik a galgahévízi szalvatoriánus atyák Lengyelország szívébe, a Fényes hegyre – Czestochowa városába a gyalogos zarándoklatot! A fekete madonnához több út szeli át az országot. Az, amelyen a magyar zarándok csoport is halad, 147 kilométeres, és kezdıpontja Bielsko-Biala. A magyar peregrinusok lengyel testvéreinkkel augusztus 6-án kelnek útra és hat nap után augusztus 11-én érkeznek meg a kegyhelyre. Bıvebb felvilágosítás Szaniszló atyától kapható a 30/338-68-69-es mobilszámon vagy a
[email protected] e-mail címen. Érdemes megnézni a www.salvator.hu honlapot, ahol tanúságtételek és hasznos tudnivalók olvashatók, és képgaléria látható a zarándoklatról. k.z
MISEREND Téli idıszámítás (április 30-ig) Hétfı 17.30 Kedd 17.30 Szerda* 7.00 Csütörtök 17.30 Péntek 17.30 Szombat- Javító I. 17.30 Vasárnap 8.00
Nyári idıszámítás (május 1-tıl) 18.00 18.00 7.00 18.00 18.00 17.30 8.00
Májusi litániák: 17.30-tól 12
2009. április
Egyházközségi Híradó *: Amennyiben szerdán ünnepnap van, akkor a keddi és szerdai miserend felcserélıdik. TEMPLOMUNK Szentháromság Templom – Aszód, Szent Imre u. KÁPOLNÁNK. Javító Intézet – Baross u.
2009. április
Szerkeszti a Képviselı – testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán (PhD) Lektor: Klamár Sára Számítógépes tördelés: Varga Ilona
13
