Egyházközségi Híradó Az Aszódi Római Katolikus Egyház időszaki tájékoztatója
2010. április – Szent György hava
Hónapsoroló Január – Boldogasszony hava, Télhó, Fergeteg hava Neve latin eredetű, Ianusról, a kezdet és a vég kétarcú istenéről kapta. Csak a Krisztus előtti 2. századtól évkezdő hónap. Jeles napok: 1. újév első napja (a béke világnapja, 37 éve hallhatjuk a pápa üzenetét a világnak), 6. vízkereszt (farsang kezdete), Szent Vince (pincejárás, vesszővágás, termésjóslás), 25. Szent Pál megtérése (a Törvény útjáról a Hit útjára). Február – Böjtelő hava, Télhó, Jégbontó hava A név eredete bizonytalan. Talán a szabin februm szóból: tisztulás. Jeles napok: 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony (Urunk bemutatása, Mária tisztulása), 3. Szent Balázs (balázsolás, balázsjárás), 6. Dorottya (alma- és virágszentelés), 19. Zsuzsanna (megszólal a pacsirta, gyümölcsfák védőszentje), 22. Üszögös Szent Péter (székfoglalás, liszthez és tojáshoz nem nyúlnak, mert megfeketedik). Március – Böjtmás hava, Tavaszelő, Kikelet hava Neve latin eredetű, jelentése:
XII. évf. 41. szám
Feltámadt krisztus! Valóban feltámadt! A feltámadt Krisztus szeretetét hordozza ez a pár szó, ez a két mondat, amellyel a görög katolikus testvéreink köszöntik egymást. Ezzel köszöntöm én is Híradónk minden kedves olvasóját, szeretteitekkel együtt, a legnagyobb keresztény ünnepünk, húsvét alkalmával. Húsvét a diadal és a győzelem napja! KRISZTUS FELTÁMADT ÉS ÉL! Krisztus legyőzte a halált, és a mennyei dicsőségben, a Szentháromságban él, de már megdicsőült testében! Krisztus feltámadt, és él a mi szívünkben is! Húsvét ünnepe nemcsak a halál feletti győzelem ünnepe, hanem a remény ünnepe is. Jézusnak a halál feletti győzelme megerősíti bennünk azt a reményt, hogy eljön majd az Ő ideje, amikor majd véglegesen győz az Ő igazsága! Sajnos, van, amikor a szomorúság és búskomorság hangulata áraszt el bennünket, amikor – például – érezzük, hogy semmisem sikerül, amikor elkeseredett és bizonytalan napjaink vannak! Ilyenkor úgy érezzük, hogy haszontalan minden igyekezetünk, törekvésünk. Krisztus azonban ilyenkor is mellettünk áll, és azt mondja: NE FÉLJETEK! Bízzatok! Én legyőztem a világot! Békesség veletek! Azt, hogy Jézus az igazságért halt meg, éppen feltá-
Egyházközségi Híradó Mars istené. A Krisztus előtti 2. századig évkezdő hónap, a nagy hadjáratok elindításának ideje. Jeles napok: 12. Nagy Szent Gergely (egyházatya, gergelyjárás), 18. Sándor (meleghozó), 19. Szent József (az ács, Mária jegyese, Jézus földi atyja, időjárás- és haláljóslás napja), 20. Benedek (zsírt és fokhagymát szenteltek, melyek gyógyító erejűek), 25 Gyümölcsoltó Boldogasszony (Jézus fogantatása, oltás és szemzés napja). Április – Szent György hava, Tavaszhó, Szelek hava A római hagyományok szerint Romulus nevezte el anyjáról, Venuszról, annak etruszk nevével: Apru. Terentius Varro szerint azonban az aperire szóból ered, melynek jelentése: kinyit, kinyílik. Jeles napok: 1. bolond április („száznap”, gyermekmulatságok ideje), 24. Szent György (Anglia patrónusa, lovagszent, állatok kihajtásának napja, rontásra alkalmas nap), 25. Szent Márk (evangélista, Velence védőszentje, Szent Péter „tolmácsolója”, búzaszentelő körmenet) k.s.
madása bizonyítja! Ő egész életében az igazságot hirdette. Ezért gyűlölték meg képmutató ellenségei, miközben Ő reményt és szeretetet hirdetett! Tegyük fel magunkban a kérdést, milyen reményt ad nekünk most húsvét, Krisztus feltámadása? A feltámadásban vetett hitünk a mi legnagyobb erőnk és vigaszunk! Erőnk az élet terheinek, megpróbáltatásainak az elviselésében, és vigaszunk a halál okozta fájdalomban. Az élet nagy próbatétel! Nehéz küzdelem valamennyiünk számára. Tele van fáradozással, nehézségekkel és keresztekkel. Honnan merítsünk kedvet és erőt, hogy ezeket elviseljük? Elsősorban a saját feltámadásunk hitéből! Bíznunk kell a győzelemben! Hit nélkül földi életünknek sincs értelme! Mert a halál felé vezető út önmagában reménytelen. Ha nincs feltámadás, a földi élet küzdelme értelmetlen és céltalan! Ha Krisztus nem támadt fel, és nem él most is, akkor nincs értelme semminek sem. Sőt, feltámadás nélkül még az igazi szeretet is lehetetlen lenne. Hitünk tanítja, és mondatja velünk, hogy Krisztus feltámadása folytán, a mi feltámadásunk is olyan valóság, amely mindennek megadja az értelmét és a célját, mindent átjár és átsugároz! Ez az oka a mi húsvéti örömünknek! Húsvét ünnepe körüli napokban fokozottabban gondoljunk hitünknek erre a nagy titkára, hogy erősítse bennünk a hitet és a reményt. De ne csak az ünnepen, hanem nap, mint nap gondoljunk erre a titokra, még akkor is, amikor nagy bánat ér bennünket, amikor például valamelyik szerettünk sírjánál kell állunk! Valamint állandóan növekedjünk Isten és egymás iránti szeretetben! A feltámadt Krisztus testével és vérével táplálkozva, – szó szerint TESTVÉREK legyünk! Így húsvétkor ajkunkon és szívünkben is megcsendül a húsvéti Alleluja! Görög katolikus testvéreink húsvéti köszöntő szavaival pedig mondjuk mi is: FELTÁMADT KRISZTUS! – VALÓBAN FELTÁMADT! Alleluja! Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek! Gyurkovics István plébános
2
2010. április
Egyházközségi Híradó
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a választásokra A közelgő országgyűlési választásokra való tekintettel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelet adott ki, amelyet hazánk valamennyi katolikus templomában felolvastak március 28-án, virágvasárnap. Kedves Testvérek! Néhány nap múlva társadalmi életünk egy nagyon fontos eseményéhez érkezünk: országgyűlési választások lesznek hazánkban. Az Egyház Krisztustól kapott küldetése, hogy hirdesse az Evangéliumot minden embernek. Az Evangélium üzenete egyaránt érvényes a társadalom, a politika, az egyéni és a közösségi élet minden területére: „…a társadalmi tanítás az Egyház részéről nem (...) illetéktelen beavatkozás. Joga van a társadalmi szféra evangelizálására, (...) amelyben az ember élete zajlik, – hogy ott visszhangozza az Evangélium felszabadító üzenetét” (Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 70. p.). 2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Ebben a körlevélben írtuk: «Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket.» Sajnos helyzetünk azóta még tovább romlott, de a lelki megújulás vágya is erősödött. Mindnyájan tapasztaljuk az egészségügy, a közoktatás és a nevelés tragikus helyzetét, az emberek elszegényedését, a munkanélküliség növekedését, a becsületes munka leértékelődését, a közbiztonság hiányát, bizonyos nemzetiségi és etnikai kérdések politikai célú felhasználását, a család értékeinek lejáratását, a családok gazdasági ellehetetlenítését, a vidék és a mezőgazdaság szomorú helyzetét. Mi, katolikus keresztények pedig évről évre szembesülünk egyházi iskoláink és más intézményeink hátrányos megkülönböztetésével. Mindezeket tetézi az általános korrupció és az intézményekből való kiábrándulás. Sokan elvesztették a jövőbe vetett reményüket, és közömbösségbe merültek. Sokan mondják: nem megyek el választani, úgyis minden mindegy. 2010. április
Mi, keresztények azonban nem oszthatjuk ezt a reménytelenséget. Sorsközösségben vagyunk egész népünkkel. Önmagunk, fiatalságunk, nemzetünk jövőjéért felelősek vagyunk Isten előtt. Emlékezzünk csak: egy-egy kórház bezárása vagy vasútvonalak megszüntetése elleni tüntetés hozott-e eredményt? – Nem. Azt hallottuk: demokratikus országban erre csak választások hozhatnak megoldást. Hát most itt a lehetőség! Aki nem megy el választani, az eleve lemond arról a jogáról, hogy valamit is számon kérhessen, lemond gyermekei, szülei, hazája jövőjéről. Ezért számunkra, hívők számára a részvétel a választásokon lelkiismereti kötelesség. De milyen pártot válasszunk, kire adjuk szavazatunkat? Itt két dolgot kell megfontolni. Az első: nyilván mi, katolikus keresztények csak olyan pártot támogathatunk, amelyik értékeli és támogatja a családot, segíti az oktatás-nevelés helyreállítását, értékeli a becsületes munkát és támogatja a munkahelyeket. Olyan pártot, amelyik kész felszámolni az általános korrupciót, megvédi az ártatlanokat és bünteti a bűnösöket, amely visszaállítja a közbiztonságot, rendet tesz az egészségügyben, és amelyik nem diszkriminálja anyagilag azokat a szülőket, akik gyermekeiket egyházi iskolába járatják. Természetesen a választások előtt ezeket mindenki 3
Egyházközségi Híradó megígéri, de azt is meg kell nézni, hogy a szép ígéretek hirdetői mit csináltak eddig. A másik kérdés: ha úgy gondoljuk, van olyan párt, amelytől ezeket elvárhatjuk, akkor azt is meg kell fontolni, képes lesz-e arra, hogy kormányra kerülve ígéreteit végre is tudja hajtani. Szavazatunkkal ne támogassunk olyan pártot, amelyik sokak számára tetszetős ígéretekkel áll elő, de azokat megvalósítani nem képes. Keresztény hitünkkel ellenkezik minden olyan liberális, a kereszténység alapértékeit támadó-kigúnyoló világnézet, amely tagadja az élet szentségét, az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló családot, és amely – miközben állandóan hivatkozik az emberi jogokra – ugyanakkor mégis a pénzt és a multinacionális tőke uralmát állítja a középpontba. XVI. Benedek pápa írta a „Caritas in Veritate” kezdetű enciklikájában, hogy «az a humanizmus, amely kirekeszti az Istent, embertelen humanizmus» (78.p.). Fontosnak tartjuk ugyanakkor magyar voltunkat, nemzeti kultúránkat, melyet a keresztény-
ség formált már több mint ezer éve, s azt a hazaszeretetet, amelyre Szent István óta minden magyar szent és boldog, nemzetünk minden nagyja tanított minket. Széchenyi Istvánnal valljuk: „egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalóak.” De azt is meg kell jegyezni, hogy mi, katolikus keresztények Krisztus példájára nyitott szívvel közeledünk minden ember felé. Kedves Testvérek! Mindnyájan érezzük, hogy mélyponton áll ma nemzetünk. Ez azonban nem taszít reménytelenségbe minket. Hazánkban nagy változásra van szükség, és erre most lehetőségünk nyílik a választásokkal. Imádkozzunk Istenhez bölcs belátásért és bátorságért, hogy megfontolt, jó döntést hozzunk. Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! Budapest, 2010. március 28. a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Tollas Tibor: Hozsanna húsvét Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll, Sziklasírodból föltámadtál És csodát műveltél megint. Puszta földünk virággá ébred, Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked, Jézus, naparcod rám tekint.
Hozsanna húsvét! Hitünk sója, Bénák, betegek gyógyítója Fénypallósodtól a halál Sötét szárnyával éjbe rebben, Szétáradsz bennem győzhetetlen, Romlandó testem talpra áll!
S futnék a fénynél sebesebben, Húsvét tüzét a holt lelkekben Gyújtani elvesző úton. Hírül adni a beteg, fáradt Társaknak újuló csodádat. Hozsanna Néked Jézusom! 4
2010. április
Egyházközségi Híradó
VÁLASZTÁS – 2010 Gyermekkoromtól kezdve a múlt emlékeinek, a történelem bűvkörében élek. Kedves olvasmányom volt mindig szeretett hazánk, a Magyar Királyság, a magyar állam megalakulásának gyönyörű, de bizony sok kegyetlenséggel, hazaárulással, a néppel mit sem törődő, csak a hataloméhségét kielégítő uralkodók egymást követő évtizedeinek a története. Annak a századnak a megismerése, ahol olyan héroszok éltek, mint Szent István és Szent László. Példaképemet is e vérzivataros századból választottam: Szent Istvánt. S bár nagyon tisztelem a kereszténység első vértanúját, a halálra kövezett diakónus Szent Istvánt, felnőtt koromban nevem napjául népem első királyának az emléknapját választottam. Kevesen, csak a történelem eseményeit részletesebben megismerni akarók tudják, hogy ebben az évszázadban élt két Árpád-házi herceg, majd király, akik között az ország további sorsát illetően vetélkedés folyt. I. András királyról és Béla hercegről (a majdani I. Béla királyról) szól a történet. I. András volt ugyan az idősebb, de a kevésbé tehetséges. Ha nem lett volna mellette a kiváló katona és a messzelátó államférfi Béla herceg, akkor III. Henrik császár, a zsenge magyar királyságot is beolvasztotta volna a hatalmas Német-Római Birodalomba. Béla sikereire azonban András féltékeny volt, attól félt, hogy a koronát öccse elragadja tőle. Ezért Várkonyban, fondorlatos választás elé állította Béla herceget. Maga elé tette a királyi koronát és a kardját, majd behívta a királyi szobába öccsét, ám előtte fegyvereseket helyezett el a másik helyiségben. Béla gyanútlanul ment a király hívására, de mielőtt belépett volna a királyi fogadóba, egy híve a következőt súgta a fülébe: a kardot válaszd. A trónterembe belépve I. András rámutatott a koronára és a kardra: Melyiket választod herceg? – kérdezte öccsétől. Béla tudta, hogy ő jobb királya lenne az országnak, de azt is tudta, hogy ez békétlenséget, felfordulást jelentene, mely az ország mellett leselkedő III. Henriknek, a hódító németnek kedvezne. Megfontolásból, meg hívének a jó tanácsára a kardot választotta. András 2010. április
király megenyhült, már nem gondolt öccse megölésére, helyreállt a béke, az ország megerősödött, a támadó császár csapatait pedig Béla herceg tönkreverte. A Magyar Királyság, a magyar állam és a magyar nép nem veszett el, hanem itt él Európában, 1115 éve. Most, 2010 tavaszán nem királyok és nem hercegek választanak, hanem a Teremtő Isten a magyar nép kezébe adta azt a lehetőséget, hogy válasszon. Válasszon az ország felbomlása, az elszegényedés, a káosz, a hatalmat minden áron megtartani akaró, tehetségtelen, Istentagadó, a néppel mit sem törődő, csak a rablott milliárdjaikat megtartani akaró, hazudozó hatalmat bitorlók – vagy a nép, az egész haza, sőt az egész magyar nemzet érdekeit szolgálni akarók között ?! A választás egyszerűnek tűnik, de vigyázz magyar nép! Az árulók, a Júdások, mint annyiszor a történelem folyamán és a közelmúltban, most is arra készülnek, hogy ismét félrevezessék a jóindulatú, hiszékeny magyar népet. Keresztény testvéreim! Hányszor kell még csalódnotok? Hányszor kell megbizonyosodnotok arról, hogy ne vezessenek benneteket tévútra a kórházakat tönkretevők, a munkahelyeket szétrombolók, a milliárdokat elsíbolók, a felelősségre vonás elől gyáván hazudozó korrupciólovagok, a nemzetet eláruló pénzimádók?! Nem volt elég figyelmeztetés számotokra 2004. decembere, amikor a világ szégyenére, az ország miniszterelnökének a hazudozása hatására megtagadtátok saját véreiteket?! Nem volt elég nap, mint nap megtapasztalni, hogy ezek az „urak” folyamatos támadást indítanak a keresztény iskolák, a keresztény erkölcsi rend, a keresztény családfelfogás ellen?! Amikor ezeket a sorokat írom ünnepre készülődök: a legszebb magyar ünnepre, Petőfi ünnepére, március 15-ére, Petőfi városában. Két évvel ezelőtt egy aszódi ünnepségen beszédet mondtam. Ennek során azt a szónoki kérdést tettem fel a hallgatóknak: Mi lenne a sorsa most, 2008-ban Petőfi Sándornak? Azonnal megválaszoltam: Bizony, Petőfi most a börtönben ülne! Mert szó nélkül nem tűrné, hogy 5
Egyházközségi Híradó belegázoljanak a magyar nemzet önérzetébe, hogy kifosszák, koldusbotra juttassák a védtelen milliókat, mert Petőfi nem a gazdagok, hanem mindig a nép oldalán állt! Ezért a megjegyzésemért sokan megorroltak rám, túlzónak, divatos szóval „populistának” tartottak. S mi történt az elmúlt két évben?! Folyamatosan tárulnak fel a disznóságok, az országot pusztító galádságok, melyeket nem kisstílű zsebtolvajok, hanem a nép megválasztotta, hatalmon trónoló vezetői követtek/követnek el! Kedves Testvéreim! Az isteni gondviselés kegyelme megadta nekünk a lehetőséget, hogy választhatunk. Választhatunk a megbizonyosodott rossz és a reményteljes jó között! Ne legyünk kényelmesek s ne legyünk fásultak. Petőfi városának keresztény lakói, gondoljunk az egykori aszódi diákra, Petőfi Sándorra, aki így buzdította szeretett magyar népét:
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, VÁLASSZATOK! – 2010. április 11-én országgyűlési választások lesznek. Ez alkalommal kérek minden magyart, minden aszódit, minden keresztényt, menjen el szavazni, választani. Vegyük tudomásul, hogy már nem vagyunk rabok, legyünk tehát végre szabadok is! És szabadon, de meggondoltan, ne megszokásból, ne utasításra, hanem lelkiismeretünk sugallata szerint, hazánk és népünk javára adjuk le szavazatunkat.
A.I.
Lélektől lélekig Buzgán József atya gondolatai az istenes-versmondó versenyről Vizsgálom, miért is hatódik meg az ember általában? Talán azért, mert váratlanul valami szíven üti. Egészen biztos, hogy valami a régen alvó emlékek közül felébred, és nyújtózkodva, mosolyogva felnyitja a szemét, és abban a pillanatban lát valamit a szív, amitől összeszorul, és a másik látószervből könnyek préselődnek. Mi kell ehhez? Két szó: anya és otthon. Nincs ezeknél kedvesebb valóság. De ha valaki előtt rács van a csillagokon, és az anya szőke haja lebben az égen, de csak emlékképen, akkor ez a két szó: anya és otthon az ő szájából hallva, mint harangnyelv üt szíven mindenkit. Ezt az emléket hoztam magammal az aszódi szavalóversenyről. Ünneplő szívvel mentem oda százötven kilométer távolból és időhöz kötötten. Mégsem rontott ez ünnepen sem a távolság, sem az idő kényszere. Mert szeret az ember szépet álmodni, és még jobban szeret úgy felébredni, hogy az álomból valóság lett. Igaz, mindig is valóra válik, amit álmodunk, a baj csak az, hogy nem tudunk, vagy nem merünk szépet álmodni. Az Aszódi Hitéleti Központ épülete is álom volt sokáig. Már valóság, élő valóság. Valaki, valakik, – hála Nekik – álmodtak egy szavalóversenyt az álomból született helyre, és íme élő valóság lett. Igazi varázslat szülötteként virágoskert-
6
2010. április
Egyházközségi Híradó té változott az újszülött vagy már csecsemő korát élő szép épület. (Nem csoda, ha a kevésbé szép emlékmű a pénz palotája szomszédságából őmellé akar települni!) Igen, virágoskertté vált az a hely december elején. Mert a vers: „A lélek, a szellem és a szavak virága.” Csak azoknak nyílik virág, akiknek testet uralva él a lelke; csak azoknak nyílik virág, akiknek Isten fényezi szellemét naponta, csak azoknak nyílik virág, akik tudják, hogy van szóvirág (művirág), de az igazi szó, az a Logosz, az „Ige, aki által mindenek lettek, és nélküle semmi sem lett, ami lett.” (János evangéliumának prológusa) Igen, szó által lett minden, és a szó ma is teremtő erőt hordozhat. Ezt tapasztaltuk a szavaló versenyen, és tanúsítjuk, hogy lehet vers az ember, azaz lehet virág, gyönyörködtetni képes még Istent is. „Vers vagy te is!” (Áprily L.) Buzgán József”
Levél nővéreimhez, így Húsvét táján… Kedves „Máriák” és „Márták”! Abba a korba értem, amikor – nem kevés bűntudattal – gyakran teszem fel magamnak a kérdést: keresztény nőként, anyaként vajon a szentírási Mária vagy Márta viselkedése jellemző inkább rám? Hogyan élhetem meg helyesen az ima és a munka egységét? Amikor az ima került túlsúlyba a munka kárára, vagy pedig fordítva, amikor a munka válik mindenné – mondván –, hogy én ezzel is Istent dicsérem, tehát nem kell annyit imádkoznom? Ahogy körülnézek a világban, úgy látom, Mária és Márta példája nemcsak nekem jelent gyakran megoldhatatlannak tűnő lelki vívódást. Hiszen sokan vagyunk „Márták” életünk egyegy szakaszában: sürgünk-forgunk, sok a tennivalónk, dolgozunk a munkahelyünkön, ott a háztartás, a férjünk, a gyerekeink. Esetleg tanulunk, tisztségeket vállalunk, önkéntes munkát is végzünk. Nem csoda, ha ez a véget nem érő TEVÉS-VEVÉS az ember lányát egy idő után ingerültté, panaszkodóvá teszi. A munka olyan teher lesz, amely lenyom, és nem hivatás, ami boldogít. Le akarnánk rázni magunkról ezt az igát, amely rémesen nyomaszt bennünket – és 2010. április
irigy szemmel nézünk azokra, akik kevesebbet dolgoznak. Testvéreim! Van bolti eladó közöttetek? Három műszakos ápolónő vagy munkásnő? Végiggondoltátok-e már, hogy mekkora merénylet ez a munkabeosztás a családunk és Istennel való kapcsolatunk ellen? A munkahelyemen néhány évvel ezelőtt minden második hétvégén is dolgoznom kellett. Nagy lelki gyötrelmeket éltem át akkoriban, hiszen sem a családomnak, sem Istennek nem tudtam megadni azt, ami járt volna nekik… A nőknek is dolgozniuk kell, bele kell ebbe törődnünk. De van, amiről magunk is tehetünk. Gondoljatok az ünnepek környéki „kiborulásainkra”. Napokig erőnkön felül készülünk, rengeteg pénzt és energiát fordítunk arra, hogy jó magyar szokás szerint agyon etessük a családunkat. A sok kimerült, karikás szemű „Mártának” aztán már jártányi ereje sem marad díszbe öltöztetni a szívét az ünnep örömére. A fáradságtól végigküszködi a templomi szertartást, vagy el sem jut a szentmisére, és pont az marad el, amit Mária 7
Egyházközségi Híradó tesz, nem kuporodik le Jézus lábaihoz, hogy hallgassa Őt. Őt, akiről az ünnepnek szólnia kellene. Amikor e levél megírására készültem, megkérdeztem néhány kedves, idősebb ismerősömet a templomból, ők hogyan csinálták régen? Elmesélték, hogy szombaton előkészítették, vasárnap reggel pedig odatették a tűzhelyre az ebédet. Szépen felöltöztek, kézen fogták a gyerekeiket, belekaroltak a férjükbe, és mentek a szentmisére, ki nem hagyták volna soha. Jobban a szívükbe vésték, hogy az embert nem szerteágazó tevékenységei üdvözítik, hanem ha meghallgatja, befogadja és hűségesen éli is Isten szavát. Hiszen amikor enyéimnek viszem az ételt, Te vagy, aki kegyesen fogadod, mert Neked szolgálok, amikor őket látom el. Ámen.
Hogyan élhetjük meg tehát helyesen az ima és a munka egységét? Ha ráhagyatkozunk Istenre a megpróbáltatások idején és az örömben is. Az Ő szeretetébe kell átengednünk önmagunkat és akaratunkat, vágyainkat, terveinket és ünnepeinket. És mi lesz a helyes Istenre-hagyatkozás gyümölcse? Kitartunk ez „élet iskolájában”. Valódi tapasztalatunk lesz a türelemről, az önmegtagadásról, az engedelmességről, a mások szolgálatáról. Kedves Máriák, Márták, Erzsébetek, Klárák, Erikák, stb. Így kívánok Istentől áldott Húsvéti ünnepeket Nektek és családotoknak, testvéri szeretettel: Mária Lujzi
Minden, mi él Istent dicsérje! Ökumenikus 1 női világ imanap, Aszód, 2010. március 4. 25 éve csatlakozott Magyarország az 1887ben indult világimanapi kezdeményezéshez. Minden év márciusának első hetében szerte a világon összejönnek a keresztény asszonyok, hogy az arra az évre kiválasztott országban élő nőtestvéreikért imádkozzanak, lélekben osztozzanak gondjaikban és örömeikben. Aszódon 2002 óta vesznek részt a keresztény felekezetek hölgytagjai ebben a globális együttlétben, minden évben másik felekezet vendéglátását élvezve. Az idén a közös imádság helyszíne az evangélikus gyülekezeti terem, témája az afrikai Kamerun volt, mottója pedig a címben idézett mondat: „Minden, mi él Istent dicsérje!” Az egybegyűlteket (köztük két „tiszteletbeli hölgyet”: Lőrincz Csaba lelkész urat és plébános atyánkat) Detre Jánosné Rózsika néni üdvözölte, majd néhány mondatban bemutatta az országot, melyet úgy is szoktak emlegetni: „Afrika kicsiben”. A szavait kísérő vetített képek bepillantást engedtek Kamerun hétköznapjaiba. 8
A Világimanap ügyében elkötelezett kameruni nők arra törekszenek, hogy javuljanak a szegénységben élők életkörülményei, a családi erőszak megszűnjön, és ne a korrupció határozza meg a kameruniak mindennapi életét. A lányok hasonló nehézségekkel és problémákkal küzdenek, mint általában az ún. fejlődő országokban élő sorstársaik. Róluk elsősorban a családi hozzátartozók köre gondoskodik. Minden velük kapcsolatos kiadás pazarlásnak minősül, mivel a lányt jövendőbeli férje tulajdonának tekintett értéknek tartják. Csak kevesen vannak abban a szerencsés helyzetben, hogy iskolába járjanak, képzésüket befejezzék, hiszen sok és nehéz háztartási munkával terhelik őket. A lányok az anyáknak segítenek mindenféle elfoglaltságukban – a kereskedésben, a mezőn, a háztartásban, a gyerekek gondozásában, a betegek ápolásában… Sokszor láthatunk nyolcéves lánykát banánnal megrakott kosárral a fején, amit még iskolába menet előtt el kell, hogy adjon. Ennek eredménye az, hogy rossz tanuló az iskolában. Kevés nőnek van saját 2010. április
Egyházközségi Híradó tulajdona, amely biztonságát szolgálná. A föld, a ház hagyományosan a férfiaké. Az özvegyek nem kapnak állami támogatást, hanem az elhalálozott férj családja gondoskodik róluk. Sokszor megtörténik, hogy férjük halála után elkergetik őket a házból. Az egyházi élet azonban eleven. A lakosság 50 %-a keresztény, 30% muzulmán vallású és a maradék 20 % afrikai törzsi vallások követője. A vallások egymáshoz való viszonyulását tolerancia és kölcsönös tisztelet jellemzi. A nők a protestáns egyházakban lelkésznőként is dolgoznak, a gyülekezetek felelőseiként, a római katolikus egyházban pedig különböző nőszövetségekben tevékenykednek. A felszabadítás teológiája áll hozzájuk közel, és bátorítja, erősíti őket. Az egyházakat az egyenjogúság elvének komolyan vételére serkentik. A kameruni asszonyok az életet tartják Isten legnagyobb ajándékának. Ezért az ajándékért Istent magasztalják a hétköznapi élet nehézségei között is. Horváth Anna doktornő igehirdetésében példaként állította elénk őket, akik nálunk sokkal nehezebb helyzetben is tudnak örülni az élet apró-cseprő kincseinek, és bizalmukat Istenbe tudják helyezni. A liturgia keretében egy kameruni dicsőítő éneket is megtanulhattunk, persze magyar fordításban. 1
Immár negyedik alkalommal állt össze az imanapra az ökumenikus énekkar is egy kórusmű erejéig. William Shrubsole: Zengd Jézus nevét, zengd világ c. művét szólaltattuk meg ökumenikus harmóniában, Buday Zsuzsanna vezényletével, és Urbán Enikő kíséretével. Ez évi adományainkkal Magyarországon az egyedülálló nők közötti evangelizációs és szeretetszolgálati munkát segítjük. Együttlétünket agapé zárta: „megtörtük”, és elfogyasztottuk a kameruni recept alapján készített banánkenyereket, melyek a szemünket és fülünket (és persze nem utolsósorban lelkünket!) ért hatások után az ízlelőbimbóinkat is kameruni élményekkel gazdagították. Itt jutott idő arra is, hogy egymás örömeit, bánatait megbeszélhessük, utólag sajnálkozva, hogy csak ritkán van erre alkalom. Mindannyian nagyon várjuk éppen ezért a nyári ökumenikus napközi tábort, melynek szervezése már elkezdődött, és a Híradó megjelenésének idején minden bizonnyal teljes gőzzel folyni fog. 2011-ben pedig a katolikus lányok-asszonyok látják majd vendégül testvérnőiket. A chilei asszonyok által összeállított anyag alapján, őértük fogjuk együttlétünket felajánlani. Lorencz Klára
Ökumenizmus = a különvált keresztény felekezetek egységtörekvése
2010. április
9
Egyházközségi Híradó
Keresztény hitvallás és annak értékei Részletek Szernecz Zoltán kiállításának megnyitóján elhangzott köszöntőből „Nem létezik több egy Istennél, és ez az egy Isten elég. Velem van, vigyáz rám, és óv, mert hazám a világ, vallásom a jó cselekedet. Birtokomban múltam és jelenem lehet csupán, mely méhében hordozza a jövőt.” Byronnak e sorait olvashattuk mottóként a kiállítás meghívóján, és ez szerepel a Szernecz Zoltán munkáit bemutató prospektus első oldalán is. Nyugodtan nevezhetjük ezt tehát Zoli ars poeticájának… Zoli a műveivel tanúságot tesz az egy Istenbe vetett hitéről, amit ő a katolikus vallás keretei között él meg, annak a jelképrendszerét használja. A meghívó címoldalára választott műve is egy ilyen jelkép: a Szentháromságot ábrázolja, az egy Istent, aki három személy: Atya, Fiú és Szentlélek. „Velem van, vigyáz rám, és óv” – jelképezi a háromszög közepén látható szem. Kereszténynek lenni azt jelenti: Krisztust követni. Zolit erősen foglalkoztatja a kereszt, a másokért vállalt szenvedés titka. Ennek tanúbizonysága a római katolikus Hitéleti Központ számára ajándékozott monumentális műve, mely a keresztrefeszített Krisztust ábrázolja. Ennek kicsinyített másolatát láthatjuk itt a kiállításon. Augusto Cernigoj olasz képzőművész tervei alapján Emanuela Marasi készített el Jézus keresztútjának állomásai közül négyet. Ez a Hadnagy Györgynek Az intarzia művészete c. könyvében megjelent négy stáció adta Zolinak az ötletet, hogy felkérje Dánielné Varga Editet, készítse el a keresztút 14 állomásának grafikáját. Együttműködésük gyümölcse az itt kiállított első hat stáció. További képeken láthatjuk a halálára készülő, imádkozó, illetve a töviskoszorúval megkínzott és megszégyenített Krisztust. A rózsákkal öve-
10
zett keresztről nekem egy gyönyörű magyar népdal utolsó sora jutott eszembe: „Sosem láttam oly termőfát, mint Krisztusnak keresztfáját. Piros vérrel virágozik, Szentlélekkel illatozik.” Gyönyörű kép, amely mindennél beszédesebben írja le a kereszt titkát, és egyben a magyar nép hitvallását. „Vallásom a jó cselekedet” – folytatja Zoli ars poeticája. Mindazt a szépséget, és értéket, amit hite és művészete révén megtapasztal, nem tartja meg magának. Fontos számára, hogy ezt másokkal is megossza, a fiatalokban is felébressze a hit, a képzőművészet, a magyar népművészet iránti érdeklődést. Ezért alapította 2008-ban a Betlehemi Vándordíjat, ami tavaly karácsony előtt már másodszor került kiosztásra. A megtestesülés titka őt magát is foglalkoztatja, ezt számos, a betlehemi jelenetet, illetve a Szent Családot megörökítő képen láthatjuk. A gyökerekhez nyúl vissza, a magyar nép lelkivilágát boncolgatja templomábrázolásaiban, valamint a magyar nép vallásos illetve mindennapi életéből vett jelenetekben. „Birtokomban múltam és jelenem lehet csupán” – vallja. Aki nem tartja magáénak a múltját, a családja, illetve a nép múltját, amelyből származik – saját magát tagadja meg. „Jelen” azt jelenti: együtt van jelen az adott pillanatban minden múltbeli mozzanat, ami idáig vezetett. Nem véletlenül azonos hangzásúak ezek a szavak. A nyelv nagyon kifejező, bár mi öntudatlanul használjuk. Egy lengyel műfordító 2010. április
Egyházközségi Híradó ismerősöm mondta, hogy a magyarok nem is tudják, mennyire képszerű a nyelvük. A jelenben kell jelen lennünk – egy életre szóló feladat ezt megtanulni. Mi az a múlt, amiből táplálkozik a jelenünk? A dolgos, munkájában is Istenre tekintő magyar nép múltja, mely hitvallását és az élet szeretetét művészetében is kifejezi: képzőművészeti ábrázolásokban, zenében, betlehemjárásban. Azé a magyar népé, mely vallásos tisztelettel fordul a kenyér és a bor felé, nemcsak táplálékként tekintve Isten ajándékának. A kenyérre és a borra mondta Jézus: az én testem, és az én vérem. Vegyétek és egyétek. Itt vagyok, veletek vagyok, eggyé akarok lenni veletek. Múlt és jelen méhében hordozza a jövőt. Aki igazán alkot, az nem magának teszi. Adni akarja
önmagát, kortársainak is, de a felfedezett kincseket az utókorra is rá akarja bízni. Ezt tették nemzetünk itt megörökített nagyjai, és ezt teszi Zoli is. Valamit meg akar örökíteni az örökkévalóságból, abból, amit igazán Szépnek, Jónak, és Igaznak él meg. Vajon miért? Mert nem tehet mást. Úgy van vele, mint Mécs László versében az öregember: „Vadócba rózsát oltok – hogy szebb legyen a föld!” Fogadják szeretettel Zoli rózsakertjét. Lorencz Klára
A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 13-17 óra között 2010. május 5-ig
Templom, iskola és nyolc szűk esztendő „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!” Reményik Sándor Sohasem gondoltam, noha kisebbségi létből érkezőként sok mindent megtapasztaltam már, hogy a magukat a másság bajnokaiként feltüntetőkkel szemben, értékrendünk védelmében a katolikus iskolákért kell megszólalnom híradónk hasábjain! Sohasem gondoltam, hogy majd az új évezred Magyarországán, a liberalizmus köpenyébe bújók megkísérlik ellehetetleníteni az egyházi oktatást. Ez megdöbbentő, mert sokan közülük a műveltségüket köszönhetik a Kádárkorszakban éppen csakhogy megtűrt néhány egyházi oktatási intézménynek. Talán túlságosan jó színvonalúnak gondolják az egyház oktatási intézményeit? Talán az ottani szellemiséggel van bajuk, vagy egyszerre mindkettővel? Az oktatás bajainak kutatói – pártállás nélkül – arra figyelmeztetnek, hogy a felekezeti iskolák tanítási színvonala nagyságrendekkel 2010. április
jobb az állami iskolákénál. Íme, hát a régi recept: a különbséget úgy a legegyszerűbb eltüntetni, ha kiemelkedőt ellehetetlenítjük. A most regnálóknak az a legfőbb gondja, hogy nyolc szűk esztendő sem volt elegendő az egyházak oktatási intézményeinek elsorvasztására. Pedig bevetettek minden trükköt: a fejkvóta számítás az egyik legékesebb példa a kettős mércére… 2005 óta folyamatosan csökken az egyházi iskolák támogatása és mára 4,7 milliárd forintot „takarítottak” meg a jogtalanul visszatartott támogatásokon. A sokat hangoztatott tolerancia jegyében megkülönböztették az állami, alapítványi és az egyházi iskolákat, ez utóbbiak kárára! Reményik Sándor, néhai kolozsvári költő 1925-ben írott verse sajnos nagyon is aktuális. Ö Trianon után a magyarság megmaradásának zálogát látta az egyházi intézményekben, de 11
Egyházközségi Híradó figyelmeztető sorai nagyon is áthallásosan csengenek napjainkban. Ott tartunk, hogy az egyház kénytelen gyűjtést szervezni oktatási intézményeinek megsegítése érdekében. Most látjuk a rossz alkuk kárát. A vatikáni egyezmény be nem tartása könnyedén járható út a világi hatalomnak, ha az a célja. Bölcsebb lett volna a függetlenséget garantáló vagyoni létalapot visszaigényelni. Akkor valóban szétválasztható lett volna állam és egyház. Így viszont látjuk, a függőség maradt, és a politika akkor zárja el a pénzcsapokat, amikor akarja. Abban reménykedem, hogy a hívek meghallották a kérést és ki-ki lehetőségéhez mérten adakozott… Most magunkon kellett segíteni – természeti katasztrófák idején, másokon segítettünk. A jövő generációk nevelésének érdekében kellett megnyitni pénztárcánkat. Magunkra maradtunk. Európa és a világ templomaiban nem gyűjtöttek a magyar egyházi iskolák számára… Mi végre tettük mindezt? Azért, mert akik kormányon vannak és adó forintjaink felett rendelkeznek, kirekesztő módon mellőzik az egyházakat és intézményeiket.
Úgy tesznek, mintha az ország lakosságának döntő többsége nem vallaná magát kereszténynek! A még regnálók úgy gondolják, hogy jogukban áll szembe menni a népakarattal. Ők azok, akik sohasem voltak tisztában azzal, hogy hivataluk szolgálat: a köz szolgálata! Húsvét van, a feltámadás nagy ünnepe! Egy hét múlva pedig az isteni irgalmasság vasárnapja következik: április 11. Az országgyűlési választások első fordulójának napja. Amikor az urna magányában döntünk, ne feledjük a templomot s az iskolát sem, hiszen a hittel párosuló tudás emel fel bennünket és utódainkat és tesz képessé a nehézségekből való kilábalásra. Áldott ünnepeket kívánva abban reménykedem, hogy mi keresztények sokan megyünk el voksolni és olyan politikai erőre adjuk szavazatunkat, mely erő a mi értékrendünket vallja magáénak! Klamár Zoltán
Megvalósult programok a Hitéleti Központban Játszóház a gyerekek részére, november 28. Nagy sikert aratott a gyerekek körében az adventi alkalom, amikor a felnőtt segítőkkel szép adventi koszorúkat és egyéb tárgyakat készíthettek karácsonyra. Azóta újabb játszóház is volt, amit már nagyon vártak az állandó résztvevők. Sajnos a márciusra betervezett alkalom továbbképzés miatt elmaradt, így már csak húsvét után lesz lehetőség egy újabb délelőtt megszervezésére. 12
2010. április
Egyházközségi Híradó Lélektől – lélekig Kistérségi Szavalóverseny istenes versekből „Lélektől lélekig” címmel adott otthont a Hitéleti Központ az istenes versek három korosztályban indított ökumenikus szavalóversenyének december 5-én. Három korcsoportban közel hetven gyerek indult a versengésben. A versenyen Aszód, Kartal, Iklad, Domony, Bag, Hévízgyörk és Tura iskolásai vállalkoztak a megmérettetésre, és ezzel együtt arra, hogy tanúságot tegyenek hitükről. A verseny ötletgazdája Lakos Mária Lujza, a zsűri tagjai Huszár Orsolya színháztörténész és Péch Katalin drámapedagógus, a zsűri elnöke Buzgán József atya volt. A vers: „A lélek, a szellem és a szavak virága.” Csak azoknak nyílik virág, akiknek testet uralva él a lelke; csak azoknak nyílik virág, akiknek Isten fényezi szellemét naponta, csak azoknak nyílik virág, akik tudják, hogy van szóvirág (művirág), de az igazi szó, az a Logosz, az „Ige, aki által mindenek lettek, és nélküle semmi sem lett, ami lett” (János evangéliumának prológusa). Igen, szó által lett minden, és a szó ma is teremtő erőt hordozhat. Ezt tapasztaltuk a szavalóversenyen, és tanúsítjuk, hogy lehet vers az ember, azaz lehet virág, gyönyörködtetni képes még Istent is. „Vers vagy te is!” – idézte Áprily Lajost Buzgán József atya.
Eredmények: Középiskolás korosztály: 1. Búzás Fanni 2. Lakatos Richárd 3. Nyíri Adrienn
Felső tagozatos korosztály: 1. Baranyi Richárd 2. Volter Domonkos 3. Kakucs Katalin
Alsó tagozatos korosztály: 1. Varga Barnabás 2. Néma Erzsébet 3. Dobák Ágnes
Különdíj: Burdi Tamás és az AFI csoportja
Különdíj: Bognár Tímea és Bereczki Olympia Fanny
Különdíj: Kovács Benedek és Blaskó Anna
Jászolkiállítás December 11-én volt a Jászolkiállítás ünnepélyes megnyitója és egyben eredményhirdetése. Nagyon sok szép, értékes munka született. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek. Eredmények: Egyéni: 3 - 6 éves: Szabó Szirka 6 - 12 éves: Mudri Lili 12 - 18 éves: Czeba Viktória Csoportos: 3 - 6 éves: Hévízgyörki óvodások 6 - 12 éves: Csengey Gusztáv Ált. Isk. 2. z osztály 12 - 18 éves: Evangélikus Gimnázium 7. c osztályából 4 fős csop. (Benke Beáta, Csörgi Katalin, Debre Dávid és Téglás Eszter) 2010. április
13
Egyházközségi Híradó Karitász karácsonya December 22-én délután került sor a HÉK-ben a karitász rendezvényére. Az időseket egy műsoros délutánon látta vendégül a katolikus segélyszervezet helyi csoportja. A hittanosok előadták a pásztorjátékot, majd egy szerény agapé keretében került sor az idősekkel való találkozóra.
Aszódi Honismereti Akadémia A Petőfi Múzeum és az Osváth Gedeon Emlékére Létrehozott Múzeumi Alapítvány 2010. február 3. és március 10. között rendezte meg az Aszódi Honismereti Akadémia újabb, immáron IV. előadássorozatát. Négy alkalommal vendégeskedett a rendezvény a HÉK-ben. Az első előadás február 3-án volt, Dr. Klamár Zoltán etnográfus-muzeológus beszélt Aszód és a Galga mente szakrális kisemlékeiről. Február 10-én Klamár Balázs történész-muzeológus a házasságkötés történetéről és az aszódi római katolikus házasságkötések 20. századi gyakorlatáról tartott előadást. Február 24-én Asztalos Tamás kulturális szervező-muzeológus Aszód és környéke cseh-magyar, magyar-cseh kapcsolatairól beszélt. Végül március 10-én a múzeum új szerzeményeiről hallhattak az érdeklődők. A Zsíros-hagyatékról, a Rónaszéki-hagyatékról és az evangélikus gimnázium évkönyveiről.
Nagyböjti lelkinap A húsvéti készülődés fontos állomása volt a HÉK-ben tartott lelki nap. Március 27-én szombaton Gyurkovics István atya szervezésében. Budapesti cursillista testvérek tartottak előadásokat, tanúságtételeket az aszódi híveknek.
Táborok Az idén is a Hitéleti Központ ad helyet az Ökumenikus napközis tábornak. A nagy érdeklődésre való tekintettel az idén 2 turnusban (július 12-16, illetve július 1923.) várjuk az alsó tagozatos gyerekeket. Az érdeklődés olyan nagy mértékű volt, hogy már mindkét hét betelt. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is szervezünk a felsősöknek is hittantábort. A tábor ideje: 2010. július 25-31-ig. (vasár14
nap-szombat) Helye: Szorospataki - Ifjúsági Tábor. A hét költsége: kb. 22.000 Ft/fő. A költségek a szállást, az útiköltséget, az étkezési díjat tartalmazzák. Az elhelyezés faházakban történik. A csoportvezetők szeretettel várják a régi és új résztvevőket! Aki még nem adta le a jelentkezési lapot keresse Adáminé Mihályi Erzsébetet! Adáminé Mihályi Erzsébet 2010. április
Gyűjtések – adományok – alapítvány A gyűjtések eredménye: Haitire: 93 665, Katolikus iskolákra: 51 300,Szentföld javára: 38 445,-
2009-ben az alapítványra 1%-okból befolyt összeg: 208 990,Adományokat az alapítványra örömmel fogadunk! Az alapítvány számlaszáma: 11742166-20113740
Pénzügyi beszámoló BEVÉTELEK
Megnevezés Saját bevételek Támogatások összesen Egyéb sajátos bevétel összes
2009.
2009.
2010.
Terv
Tény
Terv
20 780 000 750 000 596 000
2 670 350 941 868 943 330
21 450 000 900 000 826 000
152 000 11 000
156 575 1 361 000 5 050 500
201 000 21 000
22289000
11 123 623
23 398 000
Személyi jellegű kifizetések
2009. Terv 1 684 000
2009. Tény 1 784 415
2010. Terv 1 946 000
Dologi kiadások összesen
1 542 000
2 175 305
2 390 000
Célgyűjtések összesen Átfutó bevételek Maradványok TÁRGYÉVI BEVÉTEL
KIADÁSOK Megnevezés
Sajátos kiadások összesen Egyéb kiadások összesen
100 000
40 000
50 000
18 440 000
669 400
18 600 000
Célgyűjtések összesen
152 000
166 340
201 000
Átfutó bevételek Hittankönyvek vásárlása
11 000 300 000
1 361 000 191 535
21 000 150 000
22 289 000
6 421 135
23 398 000
TÁRGYÉVI KIADÁSOK Maradvány
4 702 488
Szernecz Zoltán alkotásai
Miserend Hétfő, Kedd, Csütörtök és Péntek Szerda Szombat Vasárnap
TEMPLOMUNK Szentháromság Templom – Aszód, Szent Imre u. KÁPOLNÁNK. Javító Intézet – Baross u.
templomban templomban Javító Intézet templomban Domonyban
17.30 7.00 17.30 8.00 9.30
Szerkeszti a Képviselő – testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán (PhD) Lektor: Klamár Sára Számítógépes tördelés: Varga Ilona
