Ötödik évfolyam.
1. szám.
Pozsony, 1887. évi január 1.
EYANGELIKUS
EGYHÁZ és ISKOLA. /V\EGJELEN
Előfizetési ár : Egész evre . félévre . . . negyedévre Egv szám á r a :
HETENKÉNT
EGYSZER.
Hirdetés ára:
tí írt — kr. 3 , — , 1 „ 50 „ 12 kr. o. é.
Szerkeaztö- a kiadó-hivatal:
Pozsony,
K o n v e n t u t c z a 6. az.
Felelős szerkesztő s kiadó :
T R S Z T Y É N S Z K ?
F E R E N C Z .
Tartalom : Felhívás az előfizetésre. — Beköszöntő! — Theologiai közlönyt! I. (Jeszenszky.) — Eszme Gyula ) — Apróságok. — B e l f ö l d — K ü l f ö l d . — V e g y e s e k .
Felhívás az előfizetésre! Lapunk ötödik évfolyamára az e l ő f i z e t é s , esetleg m e g r e n d e l é s mielőbbi beküldését, valamint a h á t r a l é k o k t i s z t á z á s á t kérem.
E l ő f i z e t é s i á r : egy évre
negyedévre
Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr.
6 f r t , félévre
3 frt,
l f r t oO kr.
Minden a lapot illető küldeményt Pozsonyba, Konventutcza 6. szám akár a szerkesztő nevére, akár a lap szerkesztő-kiadóhivatalára szíveskedjenek czímezni. Szerkesztő
Beköszöntő A véghetetlen írgalmú Isten, — menyei atyánk megsegítő kegyelmébe, testvéreink buzgó szellemi s anyagi pórtfogásába bízva indulunk ötödik évi pályafutásunkra. Urunk idvezitőnk s evangyéliomi anyaszentegyházának szolgálatában állottunk a múltban; kívánunk állani / / továbbra is. Őszintén be kell vallanunk, hogy a mult sokkal inkább kimutatta erőtlenségünket, semhogy dicsekedhetnénk. — Igaz jóakaratunk, komoly törekvésünk tudata egvedüli vig-aszunk. ~ « / o Ez újév küszöbén is, elégtelenségünk érzetében Te Hozzád megyünk Krisztusunk, kinél az örök élet beszéde vagyon. — Tőled jön a bölcseség és erő. — Áraszd el szellemed kegyelmével a mi lelkeinket, — hogy a mint Te nekünk, érettünk éltél és meghaltál, úgy mi is a Tieid legyünk mind életünkben, mind halálunkban. — H a aluszunk, ébreszsz fel; ingadozunk, erősíts; csüggedünk, bátoríts; de mindenek felett adj bizonyosságot a hitben, állandóságot a hitből folyó szeretet munkájában Nevednek dicsőségére, nagy áron vásárolt anyaszentegyházad felvirágoztatására , mindnyájunk üdvére !
L érzelem ; tudás — hit. (Dr. Moravcsik
Mert sok, nagyon sok teendő vár reánk : az Ur nélkül mit sem tehetünk. Fontos és szükséges munkát indított meg a mult, melynek előbbre vitele mindnyájunk buzgó közreműködését igényli. Hitünknek forrása, életünknek szabálya: I s t e n n e k s z e n t i g é j e. — A művelt keresztyén világban alig van oly szerencsétlen nemzet, melyhez édesen, lelkét nemesitőleg ne szólana az írás ; — a legkiválóbb kultúrnépek pedig büszkén mutatnak szellemi életöknek e forrására; kincses házára. Nekünk magyar protestánsoknak is forrón kell kívánnunk, hogy műveltségünk haladásával, nyelvünk s irodalmunk fejlődésével háttérbe szorult, avait köntöse miatt lenézett szent könyvünk visszahelyeztessék méltóságába. — Óh boldog a nép, mely szellemének kincstárát, nyelvének kincstárául birja. — Üdv és hála a férfiaknak, kik bele fogtak a nagy munkába, hogy évszázak mulasztását helyreüssék. — A választottaké a munka, melynek gyümölcsét mi élvezzük; háláljuk meg buzgó pártolással. Megszólaltak a középkor dicsőitői; csinálják a történelmet, hogy a XIX. évszáz gyermekét meghódítsák a sötétségnek s újra rabigába verjék a lelkiismeretet. — Tudjuk, hogy ez nem sikerűi; de nem nagy dicsőségünkre szolgál már maga a kisérlet is. H a csak pillanatra is diadalt aratnának, örök gyalázat szálna a nemzedékre, mely azt megengedé. Róma szellemével szemben állítsuk az evangyéliomnak hitünkben élő szellemét; áltudományukkal szemben az igaz tudományt. Ismerjük s ismertessük meg az igazságot, ez felszabadít. — Nagyon jól tudom, sokszor hallottam : hazánkban kedvezőtlen az arány s ők hatalmasak, mi gyengék; ők gazdagok, mi szegények. Ez nem zavar, de igen az, hogy ők lázasan tevékenyek, mi végzetesen tétlenek; ők tömör hadrendben állanak velünk szemben, mi benső czivódásban emésztjük fel legdrágább erőnket. — Ápoljuk az igaz tudományosságot a m a g y a r p r o t e s t á n s i r o d a l m i t u d o m á n y o s
2
t á r s u l a t támogatásával; terjeszszük népünk között az nemzeti irodalma is. E történeti igazságot hazai proélő hitet a L u t h e r - t á r s u l a t pártolásával. — Ne testáns egyházunkra alkalmazván, azon körülmény, feledjük, hogy népünk buzgóságában van az egyház hogy theol. irodalmunk hiányzik aligha azon sajnos anyagi jólétének biztositéka. — S mindenek felett jelenségre nem mutat, miszerint jelenkori hazai protestáns egyházunkból az öntudatos hitélet kiveszett. tömörüljünk ! G y á m i n t é z e t ü n k , a munkás szeretetnek ez És valóban, ha az egyes tüneteket, melyeket proáldást árasztó intézvénye, mely oly nemesen végzi testáns egyházunk organismusán észlelhetünk elfogumentő, vigasztaló, erősítő munkáját, kérőleg, biztató- latlanul fontolóra vesszük, kénytelenek vagyunk belag szól hozzánk. — Éleszszük iránta az érdeklődést, vallani, hogy a protestáns öntudat kivesző félben van buzditsunk érdekében. — Magunknak, szeretett egy- jelenkori egyházunkban. Mai napság ugyanis olyanformán vagyunk, hogy hamarosan meg sem tudnánk házunknak javát munkáljuk. I s k o l a ü g y ü n k nemcsak a meglevőnek fejlesz- igazán felelni arra a kérdésre : micsoda voltaképen tését, hanem újnak alkotását is követeli. — Evan- a mi protestáns hivatásunk ez i d ő s z e r i n t ; vagv gyéliomi egyházunk által fenntartott iskoláink van- miért is nevezzük mi magunkat még mindig pronak ugyan, s bennök protestáns tanárok tanítanak; testánsoknak?! hiszen, mondják, nincs már mi ellen de hogy bennök protestáns szellem uralkodjék, azt protestálni : megvan a lelkiismereti szabadság, a miért — tisztelet a kivételeknek — ma-holnap kivánnunk őseink nem csak az ige szellemi fegyvereivel, de, misem szabad. — Sok helyütt még előkelő protestáns után szent ügyük a nemzeti függetlenséggel is szocsaládok gyermekeit is apáczák nevelik s az állami rosan összeforrva volt, karddal is küzdöttek; a rom. iskolákban pedig vajmi keveset törődnek protestáns katholicismus mint elvi ellenfelünk nem veszedelmes egyházunk érdekeivel. — Elemi-, közép-, tanitóképző- többé, mert nem rendelkezik absolut, idegen érzelmű s szakintézeteink fejlesztése, kivált bennök a valódi kormány erőszakos hatalmával, lévén immár nemzeti evang. protestáns szellem és öntudat megerősitése kormányunk, felelős minisztériumunk — egyszóval mellett okvetlen gondoskodnunk kell, szükségleteink- mindaz, mi ellen a múltban a hazai protestáns opponek megfelelő számú felsőbb leánynevelő-intézetek nált, protestált, küzdött szellemi és anyagi fegyverrel, alapításáról! Kié az anya, azé a család, azé a jövő. most vagy nem létezik, vagy nincs oly hatalma többé, A protestáns egyház érdeke különben egy a haza, hogy nekünk árthatna. És úgy látszik, nemcsak a kivíil állók, nemcsak ellenfeleink, de egyházunk tagjai egy a valódi tudomány érdekével. B e l s ő m i s s z i ó r a még nem is gondoltunk, hejh is nem tulajdonítanak többé oly fontosságot a propedig nagy szükség van reá. Aklainkra farkasok testantismusnak mint a múltban; körülbelül azt láttörnek, hol fekete, hol veres mezben. Eagadozzák, szanak tudtunkra adni, hogy a protestantismust a csábítják nyájunk juhait. Egyes, még oly buzgó szabadelvűség úgy az államban mint a társadalompásztor ereje sokat tehet ugyan, de nem eleget. — ban hova-tovább nélkülözhetni fogja kulturális felNálunk a belmisszió még nagyobb jelentőséggel bír, adata megoldásában; legalább erre enged következmint kedvezőbb helyzetű hitrokonainknál. J ó lesz e tetni azon szűkmarkúság mit tehetősebb egyháztagtárgyról is behatóbban gondolkozni, ez ügyet is jaink tanúsítanak illetve azon aránytalan áldozat, hogy mig politikai czélokra, t. i. követválasztásra ezehíven érlelni. Z s i n a t o t is akarunk. Ám legyen, de készül- reket fordítanak, az egyház intézeteire még morzsajünk hozzá derekasan. Beszéljük meg tárgyait ala- lékokat is alig juttatnak. De igazságtalan lennék, posan, komolyan. Mert ha készületlenül megvünk ha e sajnos körülményt csupán csak urainknak róvneki, vagy várjuk, hogy mások gondolkozzanak, nám fel, mert ha elfogulatlanul és behatón vizsgáltegyenek helyettünk: bizony sovány lesz az eredmény. juk a dolgot, el kell ismernünk, hogy itt csakugyan Az aratásra való gabona bizony, hogy sok; még a m e g v á l t o z o t t i d ő k e g y i k j e l é v e l állunk többet is lehetne felmutatni, egyelőre legyen ez elég. szemben. Igénytelen nézetem szerint itt inkább az Ne kérdezzük: mit hozand a holnap? Az Ur- a baj, hogy még fel- vagy el nem ismertük, hogy az ban vetett bizalommal fogjunk lelkesülten a munká- idők protestáns egyházunkra nézve is megváltoztak; hoz s ha egyházi életünk szentélyének felépítéséhez mert még mindig úgy geráljuk magunkat, mint apáink, ez új évben csak egy porszemmel járulunk is,^ a tünő t. i. p r o t e s t á n s m ó d r a ; még mindig e l e m ü n k évnek maradandó áldását biztosítottuk. Az Úr adjon b e n érezzük magunkat, ha kormányintézkedés vagy reversális kérdésben felszóllalhatunk, protestálhatunk, kedvet, erőt a munkához ! Az Ur kegyelmének áldása nyugodjék mind- ha némely esetben a békekötések álláspontjára helyezkedhetünk. Pedig midőn ez által őseink dicső nyomnyájunkon, hazánkon, egyházunkon. dokait követni véljük, nem veszszük észre, hogy csak Boldog új évet ! egyszerű utazók vagyunk. A protestáns egyháznak feladata volt a múltban protestálni minden emberi tekintély és lelkiismereti kényszer ellen; e pusztán protestáns álláspont fenntartása, protestáns öntudat I. ápolása igénybe vette minden anyagi és szellemi A történetből tudjuk, hogy mihelyt valamely erejét. A jelen megváltozott viszonyok között ellennemzet nemzeti létének tudatára ébredt, létre jött ben, midőn emberi tekintély és lelkiismereti kény-
3
szer többé nem uralkodik, midőn a lelkiismereti sza- műveltebbek hitszükségének is eleget tehessünk, mert badságot Őseinknek szivós és rettenthetlen protestá- csak akkor reményihetünk egyházi hitéletet, ha nemlása immáron kivívta számunkra, nekünk utódjaiknak csak a közép, hanem a műveltebb elem is részesülegyedüli, főfeladatunk többé a protestáns álláspont het ebben a maga módja szerint, nemcsak templomi fenntartása nem lehet. Nem mondhatunk ugyan le prédikácziók, hanem theologiai közlöny útján. Művelsoha egészen protestáns voltunkról már a róni. katholi- jük a theologiát, mert az általa ébresztett evangyelmi cismus mint örökös elvi ellenfelünk miatt sem; a öntudatos hitélet lesz egyedül képes műveltebb és protestáns álláspont azonban csakis elvben tartandó tehetősebb egyháztagjainkban is jelenkori evangelikus fenn, mint a melynek ez idő szerint praktikus ered- egyházuk iránt a hagyományos ragaszkodást őszinte, ménye nincs, nem opportunus. öntudatos szeretetté, buzgósággá fejleszteni, fokozni, Ha dicső őseinknek méltó utódai, igaz követői mely őket az ősökéhez hasonló áldozatkészségre fogja kivánunk lenni, akkor folytatnunk kell a munkát ott, ösztönözni. Műveljük a theologiát, hogy rosz politia hol ők elhagyták. Apáink m e g v é d e l m e z t é k a kusokból jó theologusok lehessünk, a mi nagyobb protestáns Siont számunkra, nekünk a z é p i t és mun- dicséretünkre fog válni a világ előtt is s bizonyosan kája feladatunk. Ne gondoljuk, hogy ez könnyebb jobb hazafiaknak fognak tartani bennünket, ha azt része a munkának ; őseink is megpróbálták ezt a műveljük nagyobb buzgalommal a mi a mi szakmánk, részét a munkának, de nem sikerült, mert talán az mintha nyilvános működésünket, ambitiónkat kizáróidő nem volt alkalmas hozzá, a kedélyek forrongásá- lag a politikai térre szorítjuk. „Valamint nem lehet nak ideje a higgadtságot, megfontolást igénylő épités ambicziónk, pl. egy Ipolyi-nak v i l á g i t u d o m á n y a , munkájához. Csupán protestánsok voltak tehát őseink ezt ismert szerény anyagi viszonyaink és családi gonds ez álláspontról teljesítették is kötelességüket, mert jaink miatt nem is igényelheti tőlünk protestáns lelmegvédték számunkra a sok oldalról, hatalmas ellen- készektől a világ; de t h e o l . műveltségben méltán ségektől fenyegetett protestáns Siont; nekik „a biro- várhat többet mint a róm. kath. klérustól, mely e dalmak ellen, hatalmasságok ellen, e világnak urai téren nem haladhat." Egyszóval, hogy mind á viellen, ez élet setétségének vezérei ellen lévén tusa- lágiak, mind a lelkészek az egyháznak javát, önmakodásuk, ilyen k ü l s ő ellenségekkel szemben pro- guknak üdvét s Isten dicsőségét az eddiginél jobban, testánsoknak kellett lenniök ; ellenben nekünk ez idő sikeresebben előmozdíthassák teremtsünk hazai evanszerint inkább „a vér és test ellen" lévén tusako- gyelmi szellemű theologiai irodalmat s egyelőre útdásunk, b e l s ő ellenségünkkel szemben, a benső lelki törőnek egy közös (hát legyen amint eddig indítembert kell építenünk öntudatos evangyelmi hitélet ványoztatott) protestáns theologiai közlönyt. A közfelébresztésével, ápolásával és fejlesztésével, vagyis lönyről magáról legközelebb. nekünk nem protestálni, hanem inkább evangelizálni, Jeszenszky, becskereki lelkész. nem annyira protestánsoknak mint inkább evangélikusoknak kell lennünk. Ha elődeink a protestáns öntudat ápolása által képesek voltak egyház iránti buzgóságot, áldozatkészséget ébreszteni, nekünk az evangyelmi öntudatos hitélet ébresztésével s ápoláCe n'est pas avec une idée qu'on soulève sával fog sikerülni ugyanazt elérni. Ez öntudatos les hommes, c'est avec un centiment.*) H. Taine. hitélet, ha csak a templom falai között maradni nem akar, igénytelen nézetem szerint csupán csak a theoTe mondtad ezt, ki fénylő szellemeddel logia müvelésével leend eszközölhető. A templomban Végig szárnyaltad a tudás hónát, tulajdonképen csak ama együgyű, gyermekded hitet Aki örökkön élő eszméiddel ápolhatjuk, mely a köznép felfogásának, lelki szükHíred, dicsőséged megalkotád. ségének jobban megfelel, s melyet mesterünk is mint Te mondtad azt, hogy nem javít az eszme, jobban megnyugtatót ajánl (Máté XVIII., 3.); az öntudatos hit ellenben, mely sok belső küzdelemmel, Sőt félreértve csak veszélybe visz; vitával jár, csak azoknak ajánlható, kik a tudomány Csalódás hogyha szárnyadat letörte, fájáról élnek s kik vagy csak így, vagy sehogy sem Nyugtot a s z í v ad, mely remélve hisz. tudnak hinni. Már Origenes is megjegyezte, hogy külömbség van a köznép hite és a műveltek hite Te montad ezt . . . Tán lelked messze röptét vagy is jobban mondva h i v é s i m ó d j a között, azt Megállítá olykor egy semmiség, pistisnek, ezt pnósisnak nevezvén. „Egy ugyan a S megfejthetetlen titkok romba dönték hit", mint „egy az Űr" kihez hit által jut el minA büszke várat : tudásod hitét ? . . . denki, az együgyű tanulatlan pásztorok mint a keleti bölcsek ; csakhogy mig a pásztorok pistiséhez Isten Igen, — a szív emel fel, nem az eszme . . . az ő k i j e l e n t é s é n e k közvetlen világával ereszSokszor elfáraszt egy csodás talány, kedik le, addig a bölcseknek tudományos kutatás A melyben utat hasztalan keresve, útján kell felfedezni hitöknek csillagát vagyis égi El-eltünődünk bús titokzatán. tudományra a theologiára van szükségük, hogy az Urat feltalálhassák. Művelj ük tehát a theologiát, hogy a *) Nem eszmével, hanem érzelemmel emeljük fel az embereket.
4
Hiszen csodálva én is e l m e r e n g t e m A földi szellemalkotásokon, K i — gyönge bár — nem lankadó kezemben Thémisznek lengő zászlaját fogom. R ö p ü l t e m én is kéjjel messze, messze, Csapkodta v á g y a m g y ö n g e szárnyait, F e n n lelkesített e n g e m sok n a g y eszme, É s lelkesedni most is m e g t a n í t . De — b á r n e m volt e r ő m oly messze m e n n i , H o g y l á t n á m , t u d n á m a végső h a t á r t , — Sejtem a véget, melyen túl nincs semmi, A melyen t á l m e g n y u g v á s t mi sem ád.s H o v á a tudás elrepülni f á r a d , Ó h sejtem, érzem, v a n ily v é g h a t á r , H i á b a kelt megismerése v á g y a t , Az ész előtte m e g d ö b b e n v e áll. Á m mit sóvárgó, g y ö t r ő k í n b a n égve K u t a t n i v á g y ó eszem m e g n e m é r t ; A m e l y n e k t i t k á é r t a végtelenbe H i á b a szállt, b e f u t v a messze t é r t : Megfejti n é k e m szívem e g y verése, Megfejti a h i t , r e m é n y , s z e r e t e t . . . S m i n d e n t szívem érzelmén át tekintve, Egészen ú j v i l á g b a nézhetek. G y ö n y ö r r e l j á r o m ezt a b i r o d a l m a t , I t t nincsen rejtély, nincs b á n t ó titok . . . Mit e g y m a g á b a n az ész m e g n e m a d h a t : Á b r á n d o m itt m i n d teljesülni fog. Ó h szebb így, édesebb : innen csodálva A f á r a d h a t l a n ész v í v m á n y a i t . . . Nincsen előttem érthetetlen, h o g y h a A n a g y m i n d e n s é g s z í v e m b e n lakik ! Dr. Moràvcsik Gyula.
Apróságok. A lezajlott Simor-jubileum alkalmával a jubilálót egész özöne érte a szebbnél-szebb üdvözlő iratoknak : a nagyszombati érseki vicariatus-tanítóegylete sem akart bátramaradni s ő is egy szép üdvözlő feliratot küldött. Ebben a feliratban többek közt az is van „Eminentiádban, ki az ártatlan szivű kisdedeket leereszkedő bánásmódjával kebléhez emeli, mi a katb. népnevelők péJdányszerű eszményképét m a g á t J é z u s t s z e m l é l j ü k . " Hát mi meghiszszük, hogy a nagyszombati érs. vicariatus tanító-testülete különös tiszteletre van lekötelezve a kétségtelenül érdemekben gazdag egyházfő iránt, — de ez aztán mégis kissé „különös" tisztelet: — s mi több, e felirat alá a nagyszombati püspök mint érseki belynök neve is van irva. Egy új kath. gyakorlati papi szakközlöny megjelenése alkalmából a keresztelési s ezzel kapcsolatban az esketési
funkczióra vonatkozólag egy kath. plébános ezeket irja ; „. . . . E tekintetben szélsőségeket tapasztaltam. — Rendesen intelem nem adatik (!), ha pedig nagy úrnak gyermeke születik, akkor meg egész prédikácziót kénytelenek a jelenlevők végig hallgatni. í g y van a házasságkötésnél is. Sok plébániában egyáltalában soha sincs házassági intelem, ha pedig féuyes az esküvő, uri a násznép, vagy a pap rokoni vagy baráti viszonyban van az illetőkkel, akkor meg az egész növénytan szőnyegre kerül s nincs vége a virágnyelvnek és koszorú fonásnak. Vagy pedig az egész intelem merő érzelgéssé fajul . . ." Ebből aztán mi is kiolvadhatnók a magunk leczkéjét. *
Francziaországban sok a házasság nélkül élő nagykorú ember. Párisban magában kétszer annyi a nőtlen meg hajadon, mint a nős vagy férjezett. Aztán ne csudáljuk az erkölcsök laza voltát. A kormány pedig ez állapotból hasznot akar húzni, a mennyiben a házasságon kivül élő egyénekre nőtlenségi adó kivetését tervezi. Persze, ha a képviselők 2/3-a is nőtlen, akkor a törvény megszavazása legalább is kétségessé válik. Mindenesetre érdekkel várjuk a kérdés eldöntését, a mennyiben — ha bár egyelőre csak nagyon kis mértékben, talán mégis a társadalmi, illetőleg a közerkölcsi viszonyok javulását is remélhetjük ez intézkedéstől. Nekünk, kik a párisi divatokat szeretjük utánozni — nagyon is üdvös lenne az ottani erkölcsök javulása, bizonyosan lenne ránk is némi kihatása ! *
Altalános a panasz, hogy a templomokat a közönség gyéren látogatja. Különös dolog, hogy e tekintetben a katholikusok sem takargatják a valót — bevallják ezt nyíltan — s panaszkodnak felette. Azonban beataRoma! A katkolikus sajtónak erős reménye van, hogy e panaszok náluk nem sokára meg fog szűnni. Egy leleményes Abbé „a szeretet találékony" bizonyos L . . . Toulousban, egy bűvszert fedezett fel, a melylyel úgy hiszik, meg van fejtve az a kérdés, „mikép tereljük templomkerülő katholikus férfiainkat Isten egyházaiba?" — E büvszer pedig a következő eljárásból áll. Az Abbé egy városba jön, ott az előkelőbbekkel megismerkedik, ezek által első estére szóló meghivó-jegyeket küldet szét a város férfiaihoz azon csábító záradékkal, „csak férfiak számára," — t a r t előadást a színházban. Az emberek azt hiszik, hogy hite-hagj^ott — s talán valami pikáns dolgokról lesz szó; sokan mennek. — Második este szintén „csak férfiaknak" a fogadóban. Az Abbé azonban — csodák csodája — egész szolid dolgokkal foglalkozik „ősnemzés, majom-ember, gépember" s hasonlók. — Harmadik este egy nagyobb helyre hívja meg hallgatóit — csak jegy előmutatása mellett szabad a belépés — s „csak férfiaknak." Hol??? E g y templomban! Megvan! A férfiközönség csak úgy özönlik — állítólag 3000 ember tölti meg a templomot. — A gyülekezésnek ugyan komoly, de nem templomi színezete van. Az Abbé társalog — s minden kigondolható — hozzá intézett kérdésre felel. A tudós Abbé sok franczia városban körutat tett s mindenütt hasonló sikert aratott — így olvassuk azt egy tudósításban. Azt azonban nem olvassuk, hogy távoztával, mennyire maradt meg az érdeklődés.
5
Hanem azt már megint olvassuk, hogy a Szt.-László társulat is ilynemű „aktióra" készül. Hadd lássuk, talán ragad aztán róluk ránk is ! *
Soh'se csodáljuk egyébiránt a klerikálisok oly görcsös ragaszkodását ahhoz az uralomhoz. Hisz minden mozdulatokból sem rí ki egyéb úrhatnámságnál ! Ok még most is a középkor alkotta képzelem világban élnek, hadd ringassák magokat phantasmáik puha párnáin. S az uraság illetve úrhatnámság hangoztatása most annál inkább látszik jogosultnak, minél inkább kezd a világ szeme nyílni, s a papi és pápai „hatalom" őt megillető' korlátok közé szoríttatni. Bizony nem csodáljuk, hogy az álmából felvert izetlenségével jajdulnak fel, valahányszor a sok évig bitorolt — most immár szabaddá — mert nemzetivé vált Róma jut eszökbe. A keserűségnek legteljesebb mértékével dúdolgatják siralmaikat Róma veszte fölött. Nekik a papság egy részének járatlansága az erkölcsök útján, a nép erkölcsi süllyedése, a kath. társadalom laza fogalmai istenró'l, s a váltságról és a valódi jó cselekedetek értékéről, mindez semmi ahhoz képest, hogy a „páholy és forradalom kegyelméből egyesített Olaszország" magához ragadta saját szivét az ország fővárosát. *
Jellemzőn írnak kath. lapok a pápa és a királyság közti viszonyról. Többek között ezeket olvastuk : „A pápaság mostani helyzete tarthatatlan, és bármit is mondjanak vagy írjanak a páholy hősei, az bizonyos, hogy azon belső ellentmondás, hogy ugyanazon egy városban két souverain a souverenitás atributumával ugyanazon időben egymás mellett legyen soha semmi zofisma, semmi frázis által nem lesz eloszlatva." Hát ebben teljes igazuk is van a pápistáknak. De a dolgot kár oly nagyon élére állítani, mert ezzel ellenségeik győzelmét és saját megaláztatásukat csak siettetik. Mert ha a pápa helyzete tarthatatlan, tessék róla tenni; de ám meg ne bánják! Hogy két dudás egy csárdában raeg nem fér, az is bizonyos. Egyiknek okvetlen tágítani kell. Hogy azonban ez esetben melyik fog tágítani — ennek eldöntését nem a klerikálisokra fogja bízni az „egyesült" Olaszország! *
Zokon veszik a Gr.-A.-egyletnek, hogy említést mer tenni Rómáról és az érdemes jezsuitarendről. „Mi katholikusok a mi nagygyűléseinken a mi dolgainkkal foglalkozunk ; protestáns atyánkfiainak gyűlései ellenben Róma ellenes gyűlölet és jezsuita ellenes rágalom nélkül el nem lehetnek. u Persze, ha a felvilágosodás terjesztése Róma ellenében, s a lelkiismeret szabadsága a jezsuitákkal szemben sértegetés és rágalom, akkor pápista atyánkfiainak igazuk is van. Krisztus sem volt ám egyébb a farizeusok és Írástudók előtt mint ámitó, tehát rágalmazó, de ha ő, mint olyan elszenvedte a halált is, mi is majd csak megleszünk — Jézusunkkal — az ilyen megtisztelő titulusok mellett is.
Hifii®, W éber-jubileum
Szepes-Bélán.
r ,Suum cuique!" Ezen jelszó lebeghetett a szepes-bélai ág. hitv. evang. egyházközség szeme előtt, midőn nagy lel-
kesedéssel elhatározta, hogy szeretve tisztelt, ügybuzgó és fáradhatatlan lelkészének tiszteletes Wéber Samu úrnak bélai papságának huszonöt éves jubileumát folyó hó huszonkilenczedikén tőle telhetőleg ünnepélyesen megülni fogja. E nemes elhatározást követték az előkészületek, — melyek azonban oly titokban folytak, hogy sem a jubiláns lelkész úrnak és annál kevésbbé azoknak jutottak tudomására, kik távol e lelkes egyházközségtől és érdemdús papjától örömest vettek volna részt a lélekemelő ünnepélyeségekben. — Magam is egészen véletlenül tudtam meg a jubileum hirét, rögtön intézkedtem az iránt, hogy abban részt vehessek s boldognak érzem magam, hogy a leírandó ünnepélyeknek szemtanuja voltam ; csak azt sajnálom, — hogy az előkészületek nem történtek nyilvánosan s nem oly nagy mértékben, mint a mily nagy névre és jó hirre tett szert a jubiláns. Mindnyájan igen jól tudjuk, hogy a mostani időkben mindenki jubilál, hol öt-, tiz-, tizenöt-, hol huszonöt éves jubileumoktól csak úgy hemzsegnek a lapok és ha egy keveset utána nézünk a dolognak, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb esetben a bizonyos szolgálati évszám az egyedüli érdem ; a társadalomnak egyik legifjabb gyermeke : a rangkórság mellé lassan-lassan kerül egy másik : a jubilálhatnámság. De ha valamikor, u g y a m o s t a n i j u b i l e u m indokolt volt. Wéber 1861. évi deczember-havában hivatott SzepesBélára, hol a nagynevű Máday — későbbi evang. püspöknek — méltó utódjává lett; működése mindjárt kezdettől fogva áldásdús volt és nem szorítkozott csupán az evang. egyházra, hanem lassan-lassan terjedt és tért hódított, úgy hogy mai nap már minden helyi — megyei — és sok országos egyesületnek, hol elnöke, hol alelnöke, de mindenkor serény munkása. Mindamellett e l s ő s o r b a n p a p s e z a l e g f o n t o s a b b , sokoldalú tevékenységének egyedüli rugója egyházának, városának, megyéjének s a hazának szolgálhatni: az eszközök, melyekkel küzd, jellemes, munkás emberhez méltók. Mindezt tudja, mind erről meg van győződve egyházközsége is, mely —- valahányszor Wébert elszólította volna a sors magasabb állásba — szeretetének, ragaszkodásának oly meghatóan adott kifejezést, — hogy Wéber tovább is maradt és már huszonöt éven keresztül szolgálta a szepes-bélai evang. egyházat. Egyházközsége büszke papjára. Wéber pedig örvendhet azon őszinte szeretetnek és ragaszkodásnak, melylyel egyháza rajta csüng; a páratlan ragaszkodásának és végtelen tiszteletének most adá kifejezést a szepes-bélai egyház és Wéber egyik köszönő válaszában elérzékenyülve méltán hivatkozhatott nagynevű elődjének következő esetére : midőn ugyanis Máday 1859-ben a késmárkon tartott egyházkerületi gyűlésen az akkoriban kibocsátott „Pátens" ellen ünnepélyesen tiltakozott s ezért a nagyhírű Zsedényi Edével együtt fogságba vetették: a szepes-bélai egyházközség kijelentette, hogy a felsőbb hatalommal meg nem küzdhet ugyan, de, ha Máday vétett, az ő nevében és ő érte tette azt s így a község is vétkezett; legyen elzárva bármeddig, mégis papjának tekinti s a legutolsó leheletéig biztosítja neki a papi fizetést. Wéber méltán hivatkozhatott e párját ritkító odaadásra, érezte, tapasztalta, hogy bármit is hozna reája a jövő : e g y h á z községe lelkes pajzsa leend.
6
Az ünnepély egyszerű, de magasztos volt. Istentisztelet előtt megjelent a pap lakásán a teljes presbyterium Weisz János felügyelő és Szutorisz Frigyes helyettes felügyelő és gondnok vezetése a l a t t ; "Weisz J . az egyház nevében méltatta a lelkész érdemeit az egyház és irodalom terén és emlékül ád egy ezüst szelenczét és serleget e felirattal : „Érdemdús lelki pásztorának, huszonöt éves bélai papságának emlékeül adja a szepes - bélai evang. egyházközség." A városi tanács élén megjelent polgármester üdvözli a lelkészben a buzgó városi képviselőt; a városi nők küldöttségileg szerencsét kívánnak az ünnepeltnek és átnyújtanak egy ajándékot. — Továbbá tisztelgett a gazdasági Casino, melynek "Weber alapitója volt és jelenleg elnöke ; megjelentek továbbá : a városi műkedvelők, kik lelkes vezetőjüknek, a jubiláns papnak, ajándékkal is kedveskedtek; a lővészegyesület üdvözölte tanácsosát ; a tanítói k a r fölkeresi a lelkészt mint vallástanítót és iskolalátogatót ; az egyesült timár- és csipeszek ipartársulata szintén küldöttségileg gratulál tiszteletbeli tagjának. A tűzoltó-testület ünnepelte derék elnökét. — Végül említem még az iskolás gyermekeket, melyek kedves vallástanítójuknak sok szerencsét kívánnak és szerény emléket á t n y ú j t a n a k . Kilencz órakor volt az ünnepélyes istentisztelet. Az óriási templom megtelt áhítatos közönséggel ; az egyházi beszédet maga a jubiláns t a r t o t t a ; a 106-ik Zsoltár 1—5. verse alapján visszatekint működésére, hálát mond a községnek és fohászkodik az ő jóléteért. Az istentiszteleten közreműködtek a férfikar négyhangú és az iskolásgyermekek kéthangú énekekkel. Délután két órakor közebéd volt a kávéház nagy termében, melyen az ünnepélyhez méltó fönnkelt hangulat uralkodott. A polgármester, Ludwigh Ágost, mondá az első felköszöntőt dicsőségesen uralkodó királyunk és legmagasabb családjára, a második felköszöntőt mondá "Weisz Ján., egyházi felügyelő a jubilánsra. A közebédben résztvett a helybeli róm. kath. egyház népszerű, ősz lelkésze is, ki a legnagyobb lelkesedéssel fogadott többszörös felköszöntőiben felvilágosodott és humánus álláspontját az evang. egyházzal és annak lelkészével szemben ékes szavakkal fejtegetté. Örömmel tapasztaltam, hogy a két felekezet békésen megtér egymás mellett; úgy szokott az különben lenni mindenütt, hol a protestáns egyházközség túlsúlyban van. — Adja Isten, hogy az egyházak közötti béke másutt is megszilárdittassék ; ne harczoljunk egymás ellen, hisz' mindnyájan egy hazáé vagyunk, egy közös hazáé, melynek úgyis annyi ellensége van, belsejében úgy, mint kivüle. Lehetetlen megemlékeznem a felköszöntők egész özönéről; csak arról emlékszem itt meg, melyet Stefány J . helybeli gyógyszerész és presbyter a jubilánsra, azonkivül a szepes-bélai egyházközség fáradhatatlan felügyelőjére Weisz János orvosra és Szutorisz Frigyes helyettes felügyelőre és gondnokra mondott ; előbbi már 30 évig viseli tapintatosan felügyelői tisztét, utóbbi pedig 27 év óta szolgálja az evang. egyházat párját ritkító buzgalommal és szakértelemmel. — E három férfiúnak köszönhető, hogy az egyház ügyei a legrendezettebbek, iskolái virágzók és mindezek alapján az egyház tekintélye gyarapodott. Igen jellemző dolog az, hogy, ámbár a jubileumra való előkészületek egészen titokban történtek, mégis érkezett,
hol az egyházközséghez, hol magához az ünnepelthez körülbelül 30 üdvözlő-távirat és levél; — megemlékeztek többek közt : F á b r y esperes, az esperesség nevében (Igló), a késmárki lyceum tanári kara, a szepesmegyei tanítótestület elnöke, Podolin város, a tótfalvi evang. egyház lelkészi hivatala, Juszth Gusztáv ménhárdi evang. lelkész, Kübecher A. durándi ág. hitv. ev. lelkész, Hradszky József szepesváraljai róm. kath. lelkész stb. „"Wéber a v i l á g o s s á g és f e l v i l á g o s u l t s á g b u z g ó h a r c z o s a és a v a l ó d i h u m a n i s m u s p a p j a " ez olvasható egyik üdvözlő táviratban (Lövy Iglóról); — adja Isten, hogy még soká-soká működjék az egyház és haza j a v á r a ; adjon az Isten a protestantizmusnak sok olyan munkás és sokoldalú papot, mint a milyen "Wéber ! ! Szutorisz Frigyes, az eperjesi ev. coll. r. tanára. Karácsonyi jótékonyság. Nem rég jeleztük Nagyszombatban egy karácsonfa felállítása czéljából keletkezett nőegyesület működését. Még akkor határozott adatokkal nem szolgálhattunk, — most azonban a gyűjtés és munka befejezte után — nem lesz érdektelen, ha beszámolunk az eredményről. Hadd vegyék ki a fáradhatatlan intézők és nagylelkű adakozók szélesebb körben is az elismerés jutalmát — s hadd világítson a nemes példa messzebbre is, talán akad a ki — ha kicsiben is követni fogja ! A jótékony mozgalom czélja volt szegény gyermekek ruhával és lábbelivel való ellátása — a milyenekben — sajnos — egyházunk felettébb módon bővölködik. Nagyszombat geográfiái fekvésénél fogva ki van téve a felsőbb vidékekről, különösen Nyitramegyéből ideözönlő szegénység áradatának. A vagyon bukott földmives egy ideig a vidék gazdaságaiban mint cseléd próbál szerencsét, azonban az ilyenből ritkán válik jó cseléd — később a szolgálatot is megvonva vagy nem is kapva, bejön ide kenyerét keresni. Természetes, hogy a nyomor csak itt köszönt be nála igazán. S ha az ilyen aztán idő alatt elhal, özvegyet és neveletlen gyermekeket hagy maga után, kinek szivében ne keltenének ezek szánalmat, s kinek szíve nem indulna könyörületre. 86 iskolás gyermekünk közül 46 van, a ki e könyörületre szorul, s ezek mindenikének ki is jutott a könyörületből, mert valamennyi vagy egészben vagy részben felső ruha és lábbeli, sőt fehérneművel is el lett látva. A gyűjtés eredménye pedig 172 f r t és 50 kr. volt, mely összegből aztán jutott a többi gyermekeknek is egyegy kisebb karácsonyi ajándék — s így aztán a karácsonyi öröm az iskola általános örömévé lett. Nagyban elősegítették ezt a lelkes nők az által, hogy pénzadományaikon kivül még ruhákkal, gyümölcscsel, csemegével s kézi munkájúkkal is áldoztak a nemes czélra. Deczember 8-án indult meg a munka s rövid két hét alatt a teljes siker koronázta a fáradozók munkáját. Köszönhetjük ezt az egylet 8 tagú női választmányának elén özv. Szuloriny Theréz úrnő s buzgó egyháztag fáradságot nem ismerő odaadásának. Néhány szóval még csak az ünnepély lefolyásáról akarunk megemlékezni. — Az ünnepély deczember 23-án délután 5 órakor kezdődött, legnagyobbrészt nőkből álló nagy közönség jelenlétében. A gyermekek által a „Boldog örömnap derült ránk" kezdetű ének szabatos elzengése után a lelkész t a r t o t t egy alkalmi beszédet — ezután 3 növendék három nyelven adott elő alkalmi szavallatokat, majd az
7
Németország. — Berlin. S c h ö n b o r n gróf, prágai érsek, meglátogatta Berlint s ez alkalomból úgy a királyi udvar, mint az állami hatóságok nagy ünnepélyeket rendeztek számára. Az evang. körökben kellemetlen érzést szült azon eltérő bánásmód, melyben a róm. kath. egyház képviselője szemben az evang. egyház legfőbb tisztviselőivel részesült. Mig amazt úgy az udvar, mint a vallásügyi miniszter mindennemű kitüntetéssel elhalmozzák, addig ezeket még az esetben is, ha valamennyi general-superinten-
dens együtt van Berlinben, legkisebb figyelemre sem mélt a t j á k . A prot. egyház lapjai kijelentik, hogy ők semmiféle pompát és tüntető kegyet nem kívánnak superintendenseik számára, hanem igen is mindkét felekezet főpapjaival egyenlő bánásmódot követelnek." Legkevesebbé sem csodálkozunk németországi hitsorsosainknak e felháborodásán, jóllehet mink már a kétféle mértékkel való mérést nagyon is megszoktuk. A német philologusok társulata Berlinben nov. 3-án t a r t o t t ülésében, a L u t h e r - f é l e b i b l i a átvizsgálása tárgyában, nyelvészeti szempontból véleményét következő tételekben foglalta össze : 1. L u t h e r bibliája mint a német nyelvnek emléke érintetlen maradjon, és mint ilyen, eredeti alakjában megtartandó ; ennek következtében kívánatos, hogy mielőbb Luther kezéből került utolsó kiadásnak nyomán az előzött kiadások variansaival, egy kritikai jutányos kiadás állíttassák össze. 2. L u t h e r bibliája azonban nem csak a mult nyelvének emléke, hanem a jelen kornak is a német népkönyve. Gondoskodni kell tehát arról, hogy azt valamennyi német megértse. 3. Minthogy mink Luther fordítását a kifejezés és előadás erejére, teljességére s népszerűségére nézve felül nem múltnak tartjuk, nem akarunk róla lemondani, de szükségesnek látjuk, hogy abból minden, nyelvezetileg érthetetlen eltávolíttassák. 4. Ehhez képest a próba-biblia nyelvi kezelésével egyet nem érthetünk, mert nagy számú, ma már érthetetlen archaismusok stb. megtartattak, sőt az elterjesztett s már javított biblia szövegébe ujolag felvétettek. Predikácziók terjesztése Berlinben. A predikácziók terjesztése Berlinben 1881-ben vette kezdetét, 20 ember által 600 beszéd kiosztásával. A negyedik év végével 80 ezer s az ötödik év végével 115,500 beszéd lett hetenként 2100 kihordó által elterjesztve, még pedig nem csak Berlinben, Porosz- és Németországban, hanem több európai és Európán kivüli tartományokban. Legújabban Szerbia, Spanyolország és Dánia is bevonatott a munkakörbe. Mily széleskörű magvetés ! Római kath. misszionáriusok. — A mi evang. misszionáriusaink egyedüliségökben az Urnák azon szavával vigasztalják magokat „íme én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig." E g y róm. kath. misszionárius Urunk jelenlétét máskép magyarázza. S p i l l m a n így ír : „naponként két szent misénk van s így legalább egy félórácskára bírjuk magunknál Idvezitőnket." H á t csak bírják egy fél órácskára, mi bírjuk őt hitünkben örökké. A pápa szegénysége. T h e o d o l i , a pápa major domusa a vatikáni lapok szerint beterjesztette X I I I . Leo pápának az 1887. évre szóló költségvetési előirányzatot. Bevételei : IX. Pius pápa által hátrahagyott és az angol bankban elhelyezett tőkék kamatai négy és fél millió lira; a pápai fekvőségek bérletjövedelme 1 millió ; Péter-fillér c s a k egy és fél millió lira, minthogy azonban a pápának 8 millió lira évi jövedelemre van szüksége, 1 millió hiány mutatkozik. Ugy mondják, hogy a pápa e hiányt különböző megtakarítások által kivánja pótolni. A Gusztáv-Adolf-egyiet központi elnökségéhez Lipcsébe Kiéiből egy ismeretlen „ két kiváltképen szükséget szenvedő
8
németországi egyház számára" 2000 márkát küldött. E z összeg egyenlő részletekben Nörten és Bischofstein gyülekezetek közé osztatott szét. Oroszországból irják : Waldemar dán herczegnek Mária orleansi herczegnővel kötött házassága után szó sem lehet e t t többé, hogy ő a megürült bolgár fejedelmi trónt elfoglalhassa, s erről az illető körökben szó nem is volt. Ugyanis a bolgár alkotmány az oroszoknál igen fontos intézkedést tartalmazza, hogy a bolgár fejedelem gyermekeinek görög orthodox vallásban kell neveltetniök. Az evang. vallású Waldemar herczegnek a rom. kath. orleansi herczegnővel kötött házasságát megelőző s a pápával folytatott egyezkedések alkalmával a vőlegény arra kötelezte magát, hogy leányai róm. kath. vallásban fognak neveltetni. Ha hozzávesszük, hogy a szent zsinat nagy féltékenységgel kiséri a róm. katholicismusnak terjedését Bulgáriában s azon félelmet, hogy egy róm. kath. fejedelemné pártfogása alatt még nagyobb eredményeket érne el a róm. katholicismus: indokolva találjuk azon felfogást, hogy Waldemar herczeg a bolgár trónt el nem foglalhatta. Róm. kath. körökben ugyan erősen állítják, hogy Waldemar figyermekeit is lekötötte a róm. kath. egyháznak. — — — — — Valóságos g y e r m e k k e r e s k e d é s !
f ü l
ítlIL
— A l s ó - k á l d i Káldy Gyula úr ő méltósága, a főrendiháznak deczember 18-án t a r t o t t ülésében a főrendek jegyzékébe felvétetett. — Ki a dunántúli kerület felügyelőjének műveltségét, nemes, igaz férfi jellemét megtanulta ismerni s tisztelni, az a forrón szeretett haza s magyar nemzet, de egyházunk érdekében is örvend e kitüntetésnek, mely ismét jobbjaink egyikét érte. — Fogadja egyházunk ez oszlopférfia e helyen is legőszintébb üdvkivánatainkat. — Nagytiszt. Baltik Frigyes, evang. főesperes s liptószt.-miklósi lelkész urnák. — Teljes tisztelettel fogadom s őszinte örömmel olvastam az „Evang. E g y h . és Iskola" 1886. évi 52. számában főesperes úrnak „egyetemes névtárunk ügyében" írt sorait becses történeti felvilágosításait. Egynémely megjegyzéseivel szemben azonban ösztönöztetve érzem magam kijelenteni a következőket. Mindenelőtt azt, hogy egyáltalán nem volt szándékom, igénytelen észrevételeimmel sem névtárunk köztiszteletű szerkesztője elismert érdemeit megsérteni, sem pedig a névtárakról valami terjedelmes, az „Evang. Egyh. és Iskola" szük keretében talán meg sem férő — tanulmányt írni. — A történeti s tényleges statisztikai névtár eszméjét sem tévesztettem össze, azt hiszem, midőn a névtárunkba beküldeni szokott történeti adatoknak korrektsége érdekében szót emeltem. Hiszen ez adatok — kerületi, esperességi s egyházközségi monographiák nagy hiányában — egyházaink nem kis részének történetét világosító e g y e d ü l i k ö z z é t e t t — - tehát kétségkívül fontos — a d a t o k . Nem mindenki szereti és ismeri egyházának múltját úgy, mint főesperes úr, s épen azért bizonyára nem fogja rosz néven venni tőlem, ha én azon állításomnak igazságát, hogy a l.-szt.-miklósi evang. templomot 1673-ban vették el a jezsuiták, főesperes úr idevonatkozó történeti adataival szemben, csupán csak Fabóra (III. k. 63. 1.) támaszkodva, tovább is á l l o m s fenntartom, mert megczáfolva nem látom a b b a n , hogy a „liptói ev. papság őszi gyűlését 1686-ban L.-Szt.-Miklóson tartotta. — H á t hiszen t a r t h a t t a . Az eperjesi evang. kollégiumnak is 1673-ban oltották ki virágzó életét I. Leopold emberei, s 1682—1687. (Karafía) közt immár hintegeti benne Rezik János a tanítás magvait. Vájjon nem-e szintén Tököli Imre
fegyvereinek dicsősége hozott L.-Szt.-Miklósra is fényesebb napokat? Nagy valószínűség veszi körül erre nézve az i g e n t . — Ezek után mondjam-e még, hogy felette szerencsésnek érzem magam, midőn példákat keresve, L.-SzentMiklóson is megakadt szemem az ü g y j a v á r a . Krupec István. — Nyilvános köszönet. Nh. Stelczer Károly, nagyszombati lelkész által szerkesztett, s eddig ti nem árusít o t t „Schicksale und Kämpfe der evang. Kirchengemeinde zu Tyrnau" czímü műnek példányait a boldogult lelkész nagyszombati egyházának hagyományozván, az egyház e példányokat építendő temploma alapjára leszállított áron elárusítani határozván, többek, a kegyes czélra való tekintetből felülfizetéssel voltak szívesek a könyvet letartani s a létkérdéssel határos szent czélt előmozdítani. Fogadják a jóltevők egyenként úgy, mint összesen a nagy kath. áradat közepett elszigetelten küzdő egyház meleg háláját ! A mű 45 kr.-ban megállapított ára helyett küldtek eddig: Städler Tófor úr Beszterczebányáról 5 frt, Terplán Kornél úr Sztgothardról 1 f r t 45, Ambrózy Béla, b. Füzes-gyarmat, Bachar Gryula B.-Gyarmat, Busbak Ádám Losoncz, Bánó József Osztropatak, Csermák Kálmán Tótkomlós, Ernszt Frigyes Százdalja, Eitel Frigyes Nagy-Sink, Greduly Elek Lónyabánya. — Nyilvánosan nyugtatom azon 26 frtnyi összeget, melyet a p é c s i anyagyülekezet, a rácz-borjádi leányegyháznak, ennek „kérő szózat"ára szeretetadományként küldeni kegyeskedett. — Fogadja különös köszönetünket : Nagyságos N á d o s y K á l m á n egyházmegyei felügyelő úr és nagy tiszteletű J e s k ó L a j o s lelkész úr, kik a szegény rácz-borjádi népről meg nem feledkeztek ! — Isten áldása lebegjen a pécsi gyülekezet buzgó hívei felett ! — Kelt Magyar-Bolyt 1886. deczember 23-án. Kottler Ottó, ev. leik — Özv. Búlyovszky Gyuláné, mint múlt évben, ez idén is a rákos-keresztúri evang. iskolás-gyermekekről megemlékezvén, az ünnepek előtt a lelkészre czimezve 50 frtot azon meghagyással küldött, hogy abból az összegből 30 f r t a kedves lutheránus szegényebb iskolásgyermekek közt osztassék el ; a mi karácsony előestéjén a megelőző áhítatosság után az iskolahelyiségben egybegyűlt presbyterium jelenlétében meg is t ö r t é n t ; 60 gyermek e kegyajándékból részesülvén. A kegyes ég áldja meg egyházunk e nemeskeblű s jóltevő jóakaróját ! — Kubis Emil. o s z t r o l u k a i t a n í t ó , a mult hónapban kelt egybe választott arájával K u s z i H e r m i n á v a l . A tanitó eg} r bekelésük emlékére, a lakodalom napján 20 forinttal gyarapította a vezetése alatt álló iskolás gyermekek takarék-perzselyét. Ez nem csak legszebb emlék, de egyszersmind leghelyesebb módja is a tanításnak : ilyen példákat látva, hamarább tanulnak meg híveink is, mi módon tehetik sokak előtt kedves emlékűvé éltük nevezetesebb napjait. — A rákos-keresztúri egyház árverés utján 3545 írtért második iskolának való házat szerzett meg. — Jó karácsom ajándék ! — Rákos-Keresztúron a d i p h t e r i t i s , mely miatt az iskola október óta mai napig zárva van, szünőfélben van ugyan, de mindamellett még mindig áldozatokat követel. — Baltazár Antal betléri lelkész, több évig gömöri alesperes, a Szász Károly által kezdeményezett ó testamentőm revideáló bizottság egyik munkás tagja, egyházában és az egész vidéken úgy tudományos műveltsége, mint kellemes és megnyerő modora, egyháziasságot munkás hazafisággal párosítani tudó erélye miatt közkedvelt és szeretett férfiú a j o l s v a i evang. egyház által egyhangúlag ennek lelkészévé választatott meg. — Szívből kívánjuk, hogy a derék férfiú új körében találja meg azt a szíves szeretetet és közbecsülést, a melylyel ő az itteni vidéken környezve volt. F. K
POZSONYBAN.
