A TARTALOMBÓL: Na végre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Gyalog Ferenc ÁVHázi király beszéde. . . 2 báróihoz Rendõrállam? Fasiszta állam?. . . . . . . . . . 3 Feljelentették Gyurcsányt . . . . . . . . . . . . 5 Kisvállalkozások belföldi szabályozása . . . 5 Lóból teve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Vasfüggöny. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Rendhagyó elõszó, Moldova György . . . . 8 „Kádár János” c. könyvéhez Nyílt levél az írástudókhoz, és azokhoz,. 12 akiknek szeme van az olvasáshoz! Gój motorosok mai esete . . . . . . . . . . . . 13
Kenyeret és cirkuszt . . . . . . . . . . . . . . . . 13 A hallgatag többségnek . . . . . . . . . . . . . 14 A legnagyobb gumicsont . . . . . . . . . . . . 16 Mennyi a minimálbér az EU-ban? . . . . . 16 Nyílt levél Dr. Molnár Lajosnak . . . . . . 17 A polgárháború elõérzete. . . . . . . . . . . . 18 Ismét támogasd a Népfrontot!. . . . . . . . 20 Se szeri se száma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Neoliberalizmus 10. . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Van lejjebb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Márvány és kötél . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Tomcat blogjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Zsarnokság van. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
NA VÉGRE! Igen! Már nem is tudom, mióta várok erre. Hiszen olyan minden megint, mint akkor. Akkor, amikor harmincheten úgy döntöttünk, nem csináljuk tovább. Amikor úgy éreztük, nem bírjuk elviselni a nyúlás, ragacsos, undorító hazugságot, a rendszert. Úgy döntöttünk, ezentúl úgy teszünk, mintha egy normális országban élnénk Kádár ocsmány Magyarországa helyett. És akkor megalapítottuk a Fideszt. A rendszer most visszatért. Nyúlós, ragacsos, undorító hazugság borít mindent. Az a gazember hozta vissza a rendszert, aki legutóbb azt hazudta, hogy nem lehet egyszerre igent mondani Nagy Imrére és Kádár Jánosra. Nem ez a hazugság. Hanem aki mondja. Õ a hazugság maga. Álszent. Farizeus. Nyúlós, ragacsos, undorító. Õ a rendszer. A rendszer kordonnal vette körül a Parlamentet. Meg rendõrökkel. Azokkal, akik szemeket lõnek ki, embereket vernek össze és aláznak meg. Most, a szünetben ott sunyítanak a kordon mögött, és filmre veszik a turistákat. A rendszer összes szemete elõmerészkedett már. Közöttük a sátánfejû kopasz, aki fütyül törvényekre, szokásjogra, demokráciára – mindenre. Aki szemérmetlenül, aljasul hazudozik összevissza. Éppen, mint a kormányfõ. Zsák a foltját. Amikor akkor úgy döntöttünk, nem csináljuk tovább, egy aláírásgyûjtéssel kezdtük. Elmentünk a lakásokba, és megkértük az embereket, írják alá, hogy hívják vissza a parlamenti képviselõjüket. Néhány különösen visszataszító, vén, hülye kommunistát. Néztek az emberek. Csodálkoztak, aztán többnyire megilletõdötten aláírták, ízlelgették a szabadság furcsa levegõjét. Kádár nyúlós, ocsmány rendszere pedig reszketni méltóztatott. Most, hogy megint minden olyan, vártam, hogy teszünk végre valamit. Valami fideszest. Valami olyat, mint akkor. És most megtettük. A törvénytelen, hazugságból rakott kordont elbontottuk. Beledörgöltük Gergényi fejét a saját piszkába. Úgy tettünk, mintha egy normális országban élnénk. Úgy tettünk, mintha polgárok lennénk. Demokraták. Fiatalok. Amikor összeáll egy ocsmány, nyúlós, ragadós, undorító hazugsághalmaz rendszerré, olyankor valahol rést kell ütni rajta. És beáramlik a szabadság levegõje. Most ez történt. Nagyon vártam. Bayer Zsolt – Magyar Nemzet
2
Egy XXI. századi monológ – képzeletbeli beszéd egy valóságos szituációról
Fiúk! Ne hagyjuk, hogy az imperializmus és a kapitalizmus arassa le a szocializmusért végzett verejtékes munka gyümölcseit! Arassuk le mi, és osszuk szét az emberek között! Az ínséget. Így a saját javaink értéke növekszik. Mert a profit mindenek felett. Lenin vagy nem Lenin? – ez itt a kérdés! Miért félnénk, elvtársak – Hiszen a szakadék, amely köztünk tátong, meggátolja a népet abban, hogy felelõtlenül közénk furakodjon! Különben is: mindent a nép nevében, a néppel, a nép által, de semmit a népnek. Legfeljebb cirkuszt és pénteki kenyeret, ennyi is megteszi, akár eszi, akár nem eszi, nem kap mást. Ez már Rómában is mûködött. Csakúgy, mint a szocializmus, amelynek motorja oly sokat fogyasztott, hogy fenntartására ráment a gatyánk is. Na jó, nem pont a miénk. Elõre a Lenini úton, körúton – hangzott a jelszó. És, hogy acél kell az országnak, acélos emberek: erõsek, makkegészségesek, hogy bírják a szibériai klímát. Nyaralást a télben! Éljen a szabadság! Kenyéren és vízen. Mert az még akad, amíg nem privatizáltatjuk a forrásokat. Ne feledjük: a pénzhez pénz kell! Mert a haladást nem “agyják” ingyen. És ami itt hiány, amott többlet. A mi zsebünkben több lett a pénz, a szakadék túlsó szélén több lett az ember. És a kapitalizmus – Korábban kétségbeesetten próbált kihúzni minket a szakadékból, ma már õ is bajban van, elke-
seredetten igyekszik megkapaszkodni a peremen. Mi azonban ne féljünk, mert amíg õ így küszködik, mi felkapaszkodunk a hátán. Ha muszáj, foggal-körömmel is, elvtársak! Mert fõ a túlélés, a gyõzelem! Bármi áron. Amit majd természetesen a néppel fizettetünk meg. Az elvek változnak. Elavulnak, újak jönnek. De a pénz marad! Mert a pénz – hatalom, és a hatalom – még több pénz. Egyszerû ez. Tessék? Hogy a tudás is hatalom? Na igen, de csak akkor, ha pénzzel öntözik. Minek tanuljon a paraszt? Mûvelje csak a földet, nekünk. Hogy a szegény ember legkisebb fiának nem terem babér a krumplilevesébe, és hamuban sült pogácsára gyûjt? Semmi akadálya – a hamu már megvan, hiszen tûzre dobta álmait. In vino veritas! Borban az igazság! Elvtársak, adjuk olcsón a szeszt, és a problémák egy csapásra megoldódnak. Az extra profit úgyis csak ráadás. A lényeg az, hogy a gondolat megfenekeljen az alkohol zátonyain, hogy némely renitensek küzdelme belefulladjon a szesz áradatába. Mi gondunk azzal, hogy az ínség harsányan mulat, és bármit iszik, a szájából keserûség fakad?! Elvtársak. Miénk a világ, a múlt, a jelen, a jövõ! Ne siránkozzatok hát, döntsétek a tõkét a zsebembe – hadd építsem tovább a saját kommunizmusom. Lengyel János
jó ha figyelünk
– avagy A polgári szabadságjogok észrevétlen eltüntetése –
Az Amerikai Egyesült Államok 43. és az amerikai közvélemény által már színrelépésekor az Unió legbutább elnökének tartott ifjabb Bokor György, alias George W. Bush szép csendben, észrevétlenül, kiépítette a világon egyedülállló rendõrállamát. Azárt egyedülálló, mert nemcsak saját polgárainak szabadságjogait nyírbálta meg erõteljesen, hanem a külföldrõl odaérkezõk bizonyos csoportjai ellen is diszkriminatív intézkedéseket tesz, amikor például a repülõtéren kamerás felvételt készít illetve ujjlenyomatot vesz róluk, azaz rabosít. Mint a közelmúltban kiderült az Újvilág vezetõ hatalma lehallgatja a teljes telefon, fax és internetes forgalmat is. A dolog olyan szinten nem zavarja Amerikát, hogy a jó néhány esztendõvel ezelõtt a mozikban bemutatott „Közellenség” címû hollywoodi eksönmúviban maga Gene Hackman avat be minket a rendszer mûködésének titkaiban, amikor elmeséli nekünk – és a jól szituált, valamint megdöbbent munkajogászt alakító Kovács Vilmosnak, alias Will Smithnek – a rendszer mûködését. Mr. Hackmantõl megtudhatjuk, hogy a rendszerbe be van táplálva kb. 200 szó, mint például „bomba” vagy „Allah” és ha ezek megjelennek a kommunikációban, a rendszer azonnal rázoomol, és a szövegkörnyezetet figyelembe véve kielemzi milyen veszélyforrást jelenthet. De aki figyelemmel kíséri az immáron hatodik szériáját taposó „24” címû sorozatot, ahol Jack Bauer – a kitûnõ Kiefer Sutherland alakításában – a CTU, vagyis a Terrorelhárítás ügynökeként próbálja megakadályozni kisebb-nagyobb sikerrel azt, hogy az Egyesült Államok állandó terrortámadások célpontjajó ha figyelünk
ként összeomoljon, az is képet kaphat arról, mennyire könnyû manapság lehallgatni, vagy nyomonkövetni valakit. Eddig tartott a filmek világa, eddig tartott Hollywood. De nézzük a valóságot! Vajon mit írna ma George Orwell, ha élne? Átdolgozná az 1984-et? Nézzük mi a helyzet fatornyos kis hazánkban a terrorfenyegetések háza táján. A helyzet az, hogy az amerikai polgárok most már az ifjabb Bokor Gyurinak, közkedvelt nevén W-nek sem nagyon nézik el az efajta korlátozó intézkedéseket. Az emlékezetes szeptember 11-e óta lefojt már egy kis víz a Potomac folyón. De vajon mi a helyzet itt nálunk, több tízezer kilométerre a New York-i felhõkarcolóktól? Idézet az Index internetes portálon megjelent hírbõl: „Orwelli törvénymódosítás készül A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium „bûnüldözési és nemzetbiztonsági érdekekre való tekintettel“ az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal és a Miniszterelnöki Hivatallal együttmûködve kezdeményezte az elektronikus hírközlési törvény módosítását. Civil szervezetek szerint a törvénymódosítás tervezete adatvédelmi szempontból elfogadhatatlan, ellentmond a vonatkozó EU-irányelveknek és alkotmányellenes: a nemzetbiztonsági hivatalnak folyamatos online hozzáférést adna a telefonálók és az internetezõk összes adatához, a szerzõi jogvédõk pedig még a mobilosok helymeghatározási adatait is kikérethetnék a szolgáltatóktól. A tervezetet az adatvédelmi biztos is bírálta. Az EU 1997 óta több irányelvben tette lehetõvé a tagállamok számára, hogy hírközlési szolgáltatóikat - bûnüldözési és nemzetbizton-
sági érdekekre tekintettel - a kommunikációval összefüggõ forgalmi és egyéb kísérõadatok megõrzésére és szolgáltatására kötelezzék. „A tagállamok ugyanakkor az adatok körét és megõrzési idejét egymástól eltérõen szabályozták. Ez mára a nemzetközi bûnüldözési együttmûködés korlátjává vált, amelyet az EU mielõbb orvosolni kíván.“ - áll a GKM az elektronikus hírközlésrõl szóló törvény módosítására vonatkozó elõterjesztését indokló közleményében.” „Nemzetbiztonsági ügy!” – hangzik el a mondat a hollywoodi eksönmúvikban, amikor nem akarnak valamit tudomására hozni a gyarló pórnépnek, No, hát itt is valami hasonló jelenség van kibontakozóban. Kapóra jön ez a lopakodó módszerekkel visszatért pártállami diktatúrának, megvan most már a demokratikusnak tûnõ indok, amivel aztán végképp szentesíthetõ az egypárt uralom. Francisco és csapata tanul a külhoni nagyembertõl. Tanulja, hogyan kell indokolni. W is megindokolta, hogy miért kell korlátozni az alkotmányos szabadságjogok egy részét. Jó ürügy volt a terrorfenyegetettség, most pedig az annak folyományaként létrejövõ iraki helyzet. Most a mûminiszterelnök is valami effélével próbálkozik. Szokásához híven rendkívül ostobán és tehetségtelenül. Elõször is szögezzük le, ezt egyszer már eljátszották, és a bûvész sem húzza elõ kétszer ugyanazt a kalapból. Mert unalmas. Éppen ezért egyúttal rendkívül hiteltelen. Emlékszünk még 2006. március 15-ére, ahol a gyáva féreg gyermekekkel vettte körül magát? A fekete ruhás mesterlövészek pedig kifejezetten diszharmóniát keltettek a Nemzeti Múzeum homlokzatán, ha a díszítõ ornamens szerepét szánták nekik, hát nem valami sikeresen tettek eleget ennek a feladatnak. És mint tudjuk, akkor sem volt semmilyen fenyegetettség. Nem kell ahhoz a 24-et vagy bármilyen más hasonló témájú sorozatot nézni, hogy tudjuk, ha az állambiztonsági szerveknek bármilyen információja van ilyen vagy hasonló jellegû cselekményekrõl vagy arról, hogy azok tervezési stádiumban vannak, a megszerzett információk birtokában kimennek, és elfogják a merényletet szervezõket, nem pedig világgá kürtölik, hogy mi a helyzet. Már ezért sem hihetõ a dolog. (Lásd „látókörünkbe kerültek bizonyos személyek” Akkó’ mi a rossebér nem mentek ki értük és hozzátok be õket? Ha pedig elmarad a merénylet, mondhatjuk azt, hogy a titkosszolgálat hibájából nem tudták elkapni õket, mert a bejelntés következtében a potenciális elkövetõknek volt idejük kereket oldani az országból? Sehogy sem áll össze a kép Szilvásykám!) 3
Természetesen az is elképzelhetõ – hiszen fényképfelvételeket láthattunk október 23-áról, ahogy rendõrök öltöznek át „Nagy-Magyarországos” pólókba, s vegyültek el provokátorként a tüntetõk között, tehát azt a lehetõséget sem szabad kizárni, hogy a hatalom saját vagy felbérelt embereivel valamilyen provokatív cselekményt követtet el, csakhogy mégis bekövetkezzen a terrorfenyegetettség és el lehessen rendelni a kijárási tilalmat vagy a rendkívüli állapotot. (Ki tudja, talán még a statáriális bíróság felállításától sem riadnának vissza? Nem voltak olyan régen még azok a sortüzek és Horn eftárs is itt jár közöttünk...). Még egy apró nüansz otóber 23-a kapcsán. Nem egy, nem két szemtanú állította, hogy az intézkedõ „rendõrök” nem magyarul beszéltek. Egyesek szerint ukránul, mások szerint héberül, mindenesetre elgondolkodtató, hogy mire nem képes az internacionalizmus, hogy eftikéim hatalmának érdekében kihúzza õket a szarból. Ó pardon, hogy megoldja a problémás helyzeteket. Nemcsak az következett be, amit annak idején a bülbülszavú titokszolga közölt a jó néppel, nevezetesen, hogy „a jóléti államok kora lejárt”, hanem most már „nyugodtan” kimondhatjuka szabadságjogok kora is végképp leáldozóban van. Ezért nem lehetünk nyugodtak! Készül az új világrend. Úgy tûnik a szociális piacgazdaság egy hitelpénzzel eladósított világ képében akar reinkarnálódni, melynek elsõ számú ismérve a fasiszta rendõrállam. Ez az új világrend mind gazdasági vonatkozásában – ennek csalhatatlan jelei a hitelpénzzel végletekig történõ eladósítás, valamint a megjelenõ munkanélküliség, amelytõl késõbb aztán nem lehet megszabadulni, mind társadalmi vonatkozásában melynek legfõbb ismérve, hogy korlátozzák az egyén szabadságjogait, végzetes hatást gyakorol a társadalmi kohézióra, a végsõkig próbára téve a társadalom egészséges önvédelmi képességét. Lerombolja a szolidaritás kersztényszociális eszméjét, valamint a goebbels-i kommunikációs sulykolás módszerével káros mértékben elõtérbe tolja az individuumot, ezáltal a végletekig ledegradálja a közösségek által nyújtott összetartozás élményt. Ez az új világrend a szó legszorosabb értelmében nekimegy a családnak, mely a szociális piacgazdaságban és annak társadalmi-gazdasági termékében, a jóléti államban a társadalom legkisebb alapegysége volt, és helyére az önmegvalósító individuumot, az egyént állítja. De talán még pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy az önzõ egyént állítja. Hiszen ez az új világrend azt mondja, hogy az önmegvalósítás érdekében csak az egyén számít. Nem kell törõdnöd másokkal. Nem számít hány szerencsétlen sorsú embertársadon kellett átgázolnod a siker 4
érdekében, a képzeletbeli célszalagot átszakítva pedig, ha visszanézel, hány vetélytársadat kellett beledöngölni a betonba ahhoz, hogy aznapra is megtermeld a betevõt. Egy cél lebegjen a szemed elõtt: valósítsd meg önmagad! De legalább a nap végén elmormolhatsz majd egy imát Mammonhoz, valahogy így: „A mindennapi profitunkat add meg nekünk ma! És taposd el az ellenünk vétkezõket!” Ez az új világrend minden középpontjába a kíméletlen versenyt állítja, ahol minden megengedett. A háttérhatalom kezében tartva a tömegtájékoztatást olyan viselkedési sémákat mutat be mintaként a felnövekvõ nemzedékek számára, mely ezt a kíméletlen – a mindenek felett álló anyagi haszonszerzésbõl fakadóan természetesen egyenlõtlen és eleve kilátástalan – versenyt kiáltja ki mindenhatónak és elsõ számú értékmérõnek. Ahogyan azt annak idején a megszorítások bejelentésénél maga a mûminiszterelnök is mondotta, itt van most mán az ideje annak, hogy a magyarok – ez a ritka tehetséges nép – végre a sarkára álljon és elkezdjen öngondoskodni magáról. Nem érdekes, hogy a lassan már európai mértékû árakat negyede-ötöde annyi pénzbõl kellene kifizetnie, nem érdekes, hogy megfosztották a vagyonától, s ezzel együtt önrendelkezésétõl is, nem érdekes, hogy nincsenek megtakarításai, semmi nem érdekes. Tehetséges nép ez a magyar, valahogy majd csak megoldja ezt is. Ja és természetesen ehhez az új világrend diktálta „minimál létezés” koncepcióhoz az államtól aztán már végképp ne számítsunk semmilyen segítségre, mer’ hogy annak egyetlen feladat van csupán, hogy a KÖZTÁRSASÁG mûködéséhez, mûködtetéséhez szükséges lóvét beszedje a néptõl. Ennyi. Most akkor vessünk egy pillantást arra, hogy mindehhez a (nép)köztársasági elképzeléshez milyen gazdasági létezés, illetve környezet párosul. Idézet David Icke: Az igazság szabaddá tesz címû munkájából: „Az Új Világrendre vonatkozó terv és a globális ellenõrzés új szakaszhoz érkezett az úgynevezett ‘funny money’ (furcsa pénz) létrejöttével. Ez az a folyamat, amelynek segítségével a bankok kölcsön tudnak adni olyan pénzt, amely nem létezik (hitel), és kamatot tudnak érte szedni. Ha valaki kölcsönad valamit, ami nem is létezik, és azt várja el, hogy a kölcsönbe vevõ fizessen is érte, akkor még az is eszünkbe juthat, hogy a rendõrséghez forduljunk. Ha kölcsönadok valamit, ami nem létezik, és azt mondom, hogy neked azért fizetni kell, mert másképp bíróság elé megyek és elveszem a tulajdonodat, akkor már kijelenthetjük, hogy egy fasiszta államban élünk. Pedig, amirõl eddig szó volt, az nem más, mint a világ jelenlegi bankrendszere és az az eszköz, amellyel, mind a népeket, mind a kormányokat el lehet adósítani.”
Így néz ki tehát mai világunk, s benne Magyarország is. Ahogyan azt a kitûnõ Drábik János mondotta egy helyütt: „Meg kell ismernünk a pénzrendszert, mert ma pénzuralmi rendszerben élünk, ahol pénzuralmi módszerekkel uralkodnak rajtunk!” A monopolizált vagy a monopolizálásra törekvõ tömegtájékoztatás szervilis módon szolgálja ki ezt a fékevesztett pénzhatalmat, mely brutális módon, kíméletlenül szaggatja szét a társadalom szövetét. Szétveri a közösségeket, atomizálja a társadalmat, tömegtermékek döbbenetes mennyiségû túltermelésével uniformizálja a fogyasztást, miközben a világnak egy jelentõs részén éhen pusztulnak az emberek. Eddig soha nem látott mértékben nõnek a különbségek az élet és a világ minden területén, s mindehhez társul egy központosított, kézileg levezényelt és vezérelt jogfosztás, ami az emberiséget – túl azon, hogy immáron létezésében fenyegeti – önérzetükben is meg is alázza az egyes embereket. Tudom, hogy közhelynek hangzik, s mint a közhelyek ez a mondás is sokszor elcsépeltnek tûnik, és az ember olykor már csak legyint rá, mégis azt mondom, ez az egyetlen kiút: GONDOLKODJ GLOBÁLISAN, CSELEKDJ LOKÁLISAN! Ne akarjuk rögtön megváltani a világot, miközben térdig járunk a szemétben, mert a kukában turkáló hajléktalan most már arra is lusta, hogy az utcai szeméttároló fedelét visszacsukja. Elõször nézzünk körül, mit tehetnénk a saját környezetünk, és igen, nem félek leírni, még akkor sem ha esetleges álliberális elveket valló olvasóim kiakadnak, mint az Epeda sezlonyrugó, szóval a saját életterünk jobbá tételéért. Legyen vége most már a hazudozásnak, adjuk vissza végre a szavaknak a valódi jelentés- és igazságtartalmát! Mert ha a munka nem is, de az igazság bizonnyal szabaddá tesz! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
Feljelenti Gyurcsány Ferencet és kormányának minden tagját egy magánember a Kossuth teret biztosító rendõrök azonosíthatatlan mi volta miatt – értesült a HavariaPress. A feljelentõ egyúttal kezdeményezte az országos és a budapesti rendõrfõkapitány azonnali felfüggesztését is, alkalmatlanságuk címén. A Köztársasági Elnöki Hivatalnak címzett, de számos ügyészségnek is megküldött nyílt feljelentés egyebek közt a rra hivatkozik, hogy a rendõrségi törvény elõírja a rendõrök számára az azonosító használatát, ennek ellenére múlt pénteken a Kossuth téren tartózkodó egyenruhásoknak – a feljelentõ becslése szerint – legalább 70%-a nem viselt azonosítót. A feljelentés szerint így a 2006 október 23-a tartó sorozatos rendõrségi törvénysértések mára már a jogállamiságot is veszélyeztetik. A nyílt feljelentés feladója a továbbiakban így fogalmaz: „azon rendõri vezetõ, amely hatályon kívül helyezte a rendõrségi törvényt, esetleg hallgatólag beleegyezett az azonosító használatának mellõzésébe, visszaélt szolgálati hatalmával és súlyosan antidemokratikus lépést hajtott végre.
Tisztelt KDNP webszerkesztõség! A hazai kisvállalkozásokat a 2007. évi költségvetés belföldi szabályozása is súlyosan diszkriminálja. Ezt egyik tanulmányom alábbi része támasztja alá. A 2007. évi költségvetés értékelése során az alábbiakat írtam (Pavics Lázár): „A KKV-k helyzete. A magyar gazdaságban, fõleg a foglalkoztatás terén a kkv-k (a kis– és közép vállalkozások) kiemelt szerepet töltenek be.” A KSH ezzel kapcsolatos, 2006-ban kiadott felmérése szerint (melyet csatolom): „Magyarországon (az EU átlagánál jóval alacsonyabb gazdasági aktivitás mellett) 2003-ban a foglalkoztatottak 71,4%-ának a kis– és középvállalatok adtak munkahelyet.” Ezzel szemben a „túltámogatott” külföldi többségi tulajdonú cégeknél a foglalkoztatottak mindössze 15 % talált munkahelyet és az utóbbi években egyre csökkenõ számban, a KSH utóbbi évekre vonatkozó adata szerint. „2003-ban a gazdasági szféra bruttó hozzáadott értékének nagyobb hányadát, 52,6%-át a magyar gazdaságban a kis– és középvállalatok hozták létre.” A költségvetés a GKM fejezetben „Kis– és középvállalkozások fejlesztése” kiemelt elõirányzatának kiadási számai szerint 2006-ban 16 330,6 millió forint , 2007-re csak 3285,0 millió forint szerepel. A számok mögé nézve a valóban igénybe vehetõ összeg ennél is kisebb, mert 2007-tõl megszûntetik az alapjuttatást és csak kamattámogatást akarnak adni a hitelek felvételéhez. Ezzel szemben a külföldi tulajdonú cégek támogatását több síkon nagymértékben növelik: jó ha figyelünk
Azon rendõrök, akik törvényben meghatározott kötelességüknek nem tesznek eleget, az az nem helyezik ki az azonosítójukat, szintén törvénysértést követnek el: arra való utasítást ugyanis senki sem adhat, hogy a törvénnyel ellentétesen nem kötelezõ az azonosító használata ." Mivel az elmúlt hónapokban ez a gyakorlat nem változott, a feljelentést benyújtó magánember szerint egyértelmû, hogy a rendõrség vezetõi nem tartják irányításuk alatt a Magyar Köztársaság Rendõrségét. A feljelentés szerint az azonosító használatáról szóló törvényi elõírás hatályon kívül helyezése ellen a mindenkori kormánynak – az Alkotmány értelmében – azonnal fel kell lépnie. Miután pedig több, mint 3 hónapja nem történt olyan lépés, ami a helyzet rendezésére utalna, a feljelentõ szerint valószínûsíthetõ a magyar kormány bûnrészességének alapos gyanúja. Mindezek miatt a beadvány készítõje feljelentette Gyurcsány Ferenc kormányfõt és kormányának minden tagját, az Alkotmány 35. szakasz 4. bekezdésének egyértelmû megsértése miatt.
a. A GKM fejezetben szereplõ beruházás ösztönzési célelõirányzat kiadási összegét, melyet fõleg külföldi többségi tulajdonú cégek veszik igénybe, 2006. évi 7059,5 millió forintról 2007-re 39 000 millió forintra növelték, A PM fejezetben lévõ társasági adókedvezmények igénybe vehetõ összege nagy beruházások és fejlesztések után, az alábbiak szerint alakul (részletesebben lásd a „Társasági adóbevétel” táblázatban)
körüli áfa, jövedéki adó, stb. fizetnek. Ezeket összesítve, a bér jövedelmi és kiadási teljes terhe 100 forint bérköltségre vetítve mintegy 60 forintot tesz ki, vagyis 160-170 százalék körül alakul. Ezzel szemben a vállalkozások tõke terhe, vagyis az amortizáció adómentes mert költségként elszámolható. Ez az elszámolási és támogatási rendszer az államháztartást fenntarthatatlanná teszi.
Társasági adókedvezmények alakulása, milliárd forintban, folyó áron* 2005. elõírányzat
2006. elõírányzat
2007. elõírányzat*
Külföldi cégeknek jutó összeg, nagy beruházások és fejlesztési tám.
63,0
70,1
133,1
KKV-k
4,2
2,9
3,1
Külföldieknek többlet
58,8
67,2
130,0
15
24
43
Külföldiek/kkv hányados Forrás: PM, fejezet
A fentiekbõl látható, hogy a közel háromszor annyi fõt foglalkoztató hazai kkv-k 2007-re mindössze 1/43-adnyi támogatásban részesülnek, vagyis kkv-k egy foglalkoztatottjára csak 1/120-ad támogatást adnak. Vagyis a támogatás gyakorlatilag kizárólag a tõke nagyságot ösztönzi. Az államháztartási bevételek jövendõbeli alakulása szempontjából vizsgálva ez tovább fogja növelni az államháztartási hiányt, mert az átlagos társasági adóterhelés mindössze 9 % körüli, de ezen belül is a külföldi tulajdonú cégek többsége gyakorlatilag nem fizet társasági adót. Ezzel szemben a foglalkoztatottak utáni bérterhek (adó és járulékok), már az átlagbérnél meghaladják a 100 százalékot, ráadásul a foglalkoztatottak bérük elköltésekor további 20 százalék
A hiány évrõl évre növekedni fog. A fentiekben vázolt helyzet további romlása várható, mert a kormány adó és járulék növelési terhe, fõleg az élõ munkát sújtja, vagyis hazai egyedüli lehetõségeink kihasználásának esélyét tovább rontja. Ezt a tarthatatlanságot a hazai foglalkoztatási adatok az EU-25 foglakoztatási adataival való összevetése is egy értelmûen bizonyítják. A 2004. évi EU csatlakozás után 2004-ben és 2005-ben, a piaci bõvítés összesen 4,2 millió új munkahelyet hozott létre, Csehországtól, Lengyelországig stb. és csak, kizárólag Magyarországon járt munkahelyvesztéssel!!! Újabb bõvítés jön 2007-tõl Románia és Bulgária, ha ezt is kihagyjuk az ostoba költségvetés miatt, akkor vesztességünk tovább és pótolhatatlanul tovább nõ! 5
Igénytelenségünkkel a gyerekeinkbe rúgunk bele – véli Badár Sándor, aki az elmúlt rendszernek hála, pontosan tudja azt is, hány kilót nyom egy méter vasúti sín. Ön színész? – Ezt a szakmát tanultam négy évig, úgyhogy végül is, igen. – Csak mert mintha mindig Badár Sándort játszaná. Állítólag szöveget sem tanul. – Nincs bajom a szövegtanulással, ha muszáj, képes vagyok rá. De mire az ember megkapja a forgatókönyvet, addigra ötször átírják a szövegét. Ezért én átolvasom egyszer, hogy értsem a történetet, aztán beszélgetek a rendezõvel. Az igaz, hogy az elsõ Szõke András-filmekben magunkat alakítottuk, de a Roncsfilmben vagy a Kontrollban már megvolt az elõre kitalált figura. Az Egy bolond százat csinál kínai maffiózója sem én vagyok, még ha minden szerep saját élmények gyurmája is. Egyébként játszottam színházban vagy másfél évig, aztán rájöttem, nem az én mûfajom. – Hamletet kellett volna játszani? – Dehogy. Szentesen volt színház, mégis alig adtunk elõ darabokat. A társulatnak a munkás-diák színjátszó kör elnevezést adták, és olyan is volt. Leginkább ünnepségekre használtak minket, ahol zengzetes hangon elõ kellett adni, hogy “mondta a költõ...” – Vagy Lenin. – Vagy Lenin. Amolyan vers– és dagályügyi szolgáltató ágazat voltunk. Mondjuk március 15-én szóltak: szavalj valami Petõfit. Azt sem tudtam, eszembe jut-e még egy sora... – Végül is a rögtönzés a stand up mûfaj alapja, aminek köszönhetõen a filmeken túl – a Szõke Andrással elõadott Dumaszínház miatt – népszerû. – Sokat köszönhetek annak a másfél évnek. Megtanultam, milyen a bukás, a szégyenérzet, és ma már tisztában vagyok azzal, hogyan kell eloszlatni a feszültséget, amikor színpadra lép az ember. Nincs bajom a színházi színészekkel, de a fõiskolán nem tanulják az improvizációt, pedig ennek a mesterségnek az a csúcsa. – Nem csak savanyú a szõlõ, mert nem vették fel a fõiskolára, s vasutasnak kellett állnia? – Nem kellett. Bizonyítani akartam, hogy lehet civilen is élni, nem kötelezõ mûvészkedni. Szentesen egyébként, a Várkonyi Zoltán-féle iskolában szinte minden ugyanúgy volt, mint a fõiskolán, csak nem kaptunk diplomát. Nem vettek fel fõiskolára, el kellett helyezkedni. A közveszélyes munkakerülés akkor még ismert fogalom volt. Elhelyezkedhettem volna valamilyen színháznál, a könyöklõs-nyalós rendszerre azonban nem vágytam. Nagyon hierarchikus volt akkor a 6
színház, voltak nagy színészek, akikért rajongott a közönség, s hogy ilyen magasságok közelébe juss, ahhoz sok mindent meg kellett volna tenni. – De miért a vasút? – Egész Európára szóló ingyenjegyet lehetett kapni. Gondoltam, elvagyok ott egy évet, aztán megyek fõiskolára, leszek tanár, ha színésznek nem kellettem. Aztán ott ragadtam. Olyan világot ismertem meg, amely különbözött a “kintitõl”. Végezd el a munkád, aztán csinálhatsz bármit – ez volt a rendszer, ráadásul 14 napot dolgoztam havonta, és marha jól kerestem. És mindenféle embert megismerhettem ott. Volt háromdiplomás krampácsoló, meg olyan is, aki nem sokkal korábban szabadult, mert agyonverte a szomszédját. – Azóta is ezeket, a múlt rendszerbeli kis figurákat látjuk a Badár-karakterben. Nem járt el fölöttük az idõ? – Azok az emberek még ma is a szentesi vasútnál dolgoznak, csak ma már alig megy el ott vonat. – Ön viszont újra vasútközelbe került: a legújabb Szõke András-film, a Hasutasok fõszereplõjeként állomásfõnököt alakít. – Volt állomásfõnököt, akit leváltottak. Mire én elloptam az állomást, és felépítettem belõle a kocsmát. A kutyát nem érdekli, persze, hiszen vonatok már úgyse járnak arrafelé. Egyszer csak hívatják az új állomásfõnököt, hogy a mi falunkon át terelik a tehervonatokat. Azt persze nem meri megmondani, hogy nincs állomás, én meg, aki tudom, hogy a régi érában hogyan lehetett úgy tenni, mintha, segítek. – Tapasztalatból beszél? – A nyolcvanas években aligha volt vasutas, aki ne tudta volna, mennyit nyom egy méter sín. – Mennyit?
– Pontosan 64 kilogrammot. Nehéz, de még épp haza lehet vinni. Persze a kommunizmusban így mûködött szinte minden. – Tényleg: az elõzõ rendszerben nem ütközött politikai falakba? – Dehogynem. Amikor például egy abszurd drámát akartunk színpadra állítani – egy Vámos Miklós-darabot! –, a városi KISZ-titkár letiltotta az elõadást. Mire mi beültünk a tanács kisbuszába, elhajtottunk Tanya 23-ba egy téesz ebédlõjébe, és elõadtuk tizenöthúsz embernek, akik nem nagyon értették, mirõl is szól a darab, de szépen tapsoltak. Csak ebbõl nem éltünk meg. – Az anyagi okból vállalt szerepet, nemrég egy reklámfilmben is? – Mindenki így gondolja, de nem akkora összeg ez, hogy évekig meg lehessen élni belõle. Régi beidegzõdés, hogy a színész ne szerepeljen reklámban, mert elrabolja a személyiségét, és így tovább. De Cserhalmi Györgyöt sem az alapján ítéljük meg, hogy milyen volt a bankreklámban. Attól, hogy õ volt az elsõ, aki ilyen szerepet is vállalt, még rendkívüli színész, aki minden feladatot megold. Tehát nem a pénzért csináltam, hanem mert azt mondták, egyet szeretnének: ha jól érezném magam. Három szót kellett beledolgozni a szövegbe, különben szabad kezet kaptam. – Azt, hogy az arcának reklámértéke van, Antal Nimródnak köszöni, amiért a Kontrollban szerepet osztott önre? – Igen, bár minden a Szõke-filmekkel kezdõdött. Más rendezõ tán sosem engedte volna be a filmjébe azokat a jeleneteket, amelyeket Horváth Jánossal a Vattatyúkban improvizáltunk. Szõke Banditól viszont már-már természetellenes bizalmat kaptunk. Azt, hogy Szuper 8-as technikával, ötvenezer forintból nézhetõ mozifilmet tudunk készíteni, akkor senki nem hitte el. Mi bebizonyítottuk, és a kongresszusi központban Jancsó csak a földön fekve tudta nézni, úgy dugig volt a vetítés. Aztán a Roncsfilm volt még fontos – az emberek az utcán utánam dobták filmbéli szövegeimet. Szünet következett, majd a Sub Bass Monster taxis klipje, és persze a Kontroll után megtalált ugyanez a fajta érzés: a siker. – A Roncsfilmben együtt szerepel Fábry Sándorral, akinek a gegcsapatát is erõsíti. Akkor ismerkedtek meg? – Összebarátkoztunk, amikor még a filmgyárban volt dramaturg. Kedvenc filmem volt Jeles András Álombrigádja, amit az elkészülte után dobozba tett a hatalom. Csak két éve tudtam meg, hogy annak is Fábry írta a forgatókönyvét. A gegcsapatnak egyébként külsõs tagja vagyok, akkor dugom oda az orrom, ha van ötletem. – Ön szerint a humoristának, színésznek dolga véleményt nyilvánítani közügyekben, ahogy például Fábry megteszi? jó ha figyelünk
– Kevés az olyan közéleti személy, mint õ, aki van annyira sikeres, hogy kipakolhatja a véleményét az ablakba. A színészetemnek viszont nincs köze a politikai véleményemhez, a kettõt egyszerû különválasztani. – Amikor Fábry mûsorában jelbeszéddel mutogatta el a miniszterelnök õszödi kitárulkozását, kettétört egy szegfût, mintha nem tudta volna megállni a politikai véleménynyilvánítást. Vagy csak színészkedett? – A sajnálatos szeptemberi események után voltunk. A mûsor elõtt egy sor barátom hívott föl, hogy ezt a beszédet nem kellene elmutogatni, mert megüthetem a bokámat. Gondolkodtam, aztán azt mondtam: azok után, hogy az utcán elpaskolják az embereket, el lehet-e mutogatni egy beszédet, ami már a csapból is folyik? Aztán rájöttem, hogy nagyon is. Mi az hogy! Nem hiszem, hogy ez hõstett lenne. – Fõleg, hogy nem is esett bántódása. – Személyemben nem, bár 2006 karácsonyán volt elõször megint ugyanolyan érzésem, mint amikor a KISZ-titkár leszólt, hogy a Vámos-darab sztornó.
– Merthogy? – Eddig évente megrendeztünk egy betlehemes játékot a Vörösmarty téren. Élõ állatokkal, birkával, szamárral, ökörrel, tevével. A gyerekek imádták. Én meg fontosnak tartottam, hogy ha már templomba nem viszik õket, legalább így ismerkedjenek meg ezzel, az európai kultúra egyik tartóoszlopának számító történettel. Aztán a rendezvény elõtt szólt a színház: idén nincs engedély. – Nem egyszerû tevét szerezni. – Nem gond. Ha nincs teve, jó a ló is. Régi kommunista szokás szerint bevisszük egy szobába, és addig ütjük, amíg púp nem nõ a hátán, el nem ismeri, hogy õ teve, és alá nem írja, hogy nem bántottuk. De komolyra fordítva: egy évvel korábban is kekeckedtek a hivatalok, akkor az ÁNTSZ. Hogy hová tesszük a veszélyes hulladékot. Mit? – kérdeztem. Kiderült, a trágyára gondolnak, amit mindig szépen összegyûjtünk. Nem úgy, mint a budapesti kutyatulajok. – Nincs ínyére a fõváros?
Magyarországon különös állapotok uralkodnak. Budapest közepén demonstrációjukat be nem jelentett tüntetõk állnak szemben azonosító nélküli rendõrökkel. Ez a felállás úgy jöhetett létre, hogy a Fidesz országgyûlési képviselõi, vállalva tettük következményeit, lebontották a Kossuth térre mindenféle jogalap nélkül kihelyezett rendõrségi kordont. A kordon nem tetszett ugyan senkinek, kivéve talán a gravitáció nagy tanárát, Gergényi Péter díszpolgárt, mégis, már századik napja éktelenkedett a magyar fõváros szívében. A kordonról fontos közéleti szereplõk egész sora állapította meg, hogy alkotmányosan aggályos, a rendõrség általa törvényellenesen korlátozza a szólás– és gyülekezési szabadságot, az indokként felhozott mûveleti terület mint kifejezés pedig nem is létezik a magyar törvénytárban. Sólyom László köztársasági elnök, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin házelnök, tehát a három legfõbb magyar közjogi méltóság, ki hangsúlyosabban, ki finomabban, de egyaránt kifejezte nemtetszését. Gergényi Péter amatõr fizikus azonban nagyobb befolyással bír Magyarországon, mint az említett közjogi méltóságok, a kordon tehát vidáman rozsdásodott a téren. Aztán a Fidesz képviselõi polgári engedetlenséget emlegetve lebontották. Miután szétszedték, a kordon csodálatos változáson ment keresztül. A demokrácia és a jogállam szimbóluma lett, amelyet a Fidesz politikusai galádul ledöntöttek. Kiderült, hogy a kordon védett minket az anarchia sötét erõitõl. Megtudtuk, hogy a kordon a törvény és a rend jelképe volt, melyek nélküle semmivé lettek. Tudomásunkra hozták, hogy a kordon az Alkotmányt és a törvényességet óvta, s nélküle a szakadék szélén billegünk. Sejteni engedték, hogy míg a lakosság léhán él bele a világba, addig a kordon õrködik a vártán, Budapest népe álmán. Készül az ismeretlen kordon szobra. Persze, akik ezeket mondják, azok hazudnak. jó ha figyelünk
– Belebolondulnék a fõvárosi létbe. Sajnálom azokat a gyerekeket, akiket ez a folyamatos vijjogás, fojtott agresszió és igénytelenség vesz körül. – A filmekbõl ismert Badár-karakter sem harmóniát sugárzó, ápolt figura. – Talán azért, hogy vegyék észre az emberek, milyenek. Nem véletlen, hogy olykor gejzírként tör fel a feszültség. Ez nem pártharc – alapkérdésekben nincs egyetértés. A társadalom foga szuvas, és úgy fest, magának kellene kihúznia. Tokióban a kólásdobozt is elmossák, mielõtt kidobják, mi pedig az igénytelenség társadalmát építgetjük. Én is része vagyok, persze, amilyen toprongy tudok lenni. De láttam, hogy lehet másképp is. Az igényességnek pedig felülrõl kellene terjednie. Az erre való nevelés helyett viszont üzleti és politikai érdekek szerint mossák az agyakat: Mónika-show, Balázs-show, Heti hetes. Itt egy ország, amely képtelen két percnél tovább tekinteni, és amelyet nem érdekel, hogy mai igénytelenségével a gyerekeibe rúg bele. Stumpf András – Heti Válasz
A törvénytelenségeket, a hazugságok sorát, a sutba vágott elveket, a kitalált KRESZ-táblákat, a szétvert és szétlõtt kormányellenes tüntetéseket, az ömlõ könnyû, lovakkal legázolt tiltakozókat, a pénzügyi és politikai trükköket, az elkúrtuk mentalitást, a reformnak csúfolt szabad rablást. A kordon falaz ezeknek a miniszterelnöki mondatoknak is: “Elnök úr, kérnék Öntõl valami szívességet most itt. Ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, hogy itt valaki gyógyszerfelírási díjat akar bevezetni, legyen olyan kedves, vonja vissza. Ilyet senki nem mondott. Akkor én most mondom Önnek: ez nem igaz.” És csak ilyen mondataik voltak és vannak. A kordon szimbolizálja beteges rettegésüket, amelynek oltárán habozás nélkül áldozzák fel nemcsak a saját – mert az kit érdekel? –, de közös elveinket is. A taxisblokád valaha volt védelmezõi, fogadott és fogadatlan prókátorai most szanaszét rángatják a polgári engedetlenség jogi tartalmának cafatjait. Hogy az nem így van, hanem úgy, meg talán amúgy. Pedig nem. Így van. Felnõtt emberek, lemondva mentelmi jogukról, állampolgárként vállalva tettük következményeit, lebontották azt a vasfüggönyt, amely törvényen túli eszközként védelmezte a koalíció politikusait. Pedig a koalíció tagjai is felnõtt emberek, az intézkedéseik által kiváltott reakcióktól õk sem bújhatnak el. Valószínûleg nem is árt nekik egy kis továbbképzés a demokráciából, különösen a magukat valami félreértés révén liberálisnak tató Kuncze-gárdának. De kedve szerint okulhat és tanulhat belõle mindenki, akit foglalkoztatnak Magyarország közügyei. Fõként azt, hogy nem kell félni. Nekünk, tõlük, semmiképpen. Csermely Péter
7
Az ‘56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján beharangozott Moldova György – Kádár Jánosról készített – „termését” nagy várakozás elõzte meg az ortodox kommunisták részérõl. Õk azok, akik a bizonyítottan primitív, igénytelen, hazug, alattomos, gyáva, gerinctelen, hazaáruló, valamint véreskezû diktátort, történelmünk legnagyobb államférfijává választották, és alig várjták, hogy Moldova új könyvét a „tiszta szobájuk”, kádári relikviákból kialakított, diszkrét vodka illatú, vörös sarkába helyezhessék. A médiák által becsilingelt „mûrõl” már hónapok vagy hetek óta, többször is faggatták a szerzõt a tévé kamerái elõtt, de Moldova, a gyengeelméjûekre jellemzõ, permanens kuncogó-hamiskás „vihorászással” hárította el a könyv titkainak felfedését. Az alábbiakban,– néhány 100%-os bizonyítással rendelkezõ anyagot „nyújtok át” rendhagyó elõszóként Kádárról, mivel Moldova figyelmét elkerülték ezek az „apróságok”, és ezek nélkül nem lenne teljes a nagy kacsingatósról készült moldovai írásmû. KÁDÁR , AZ ELVTÁRS ÉS A BARÁT Közismert, hogy Kádár szoros elvtársi és baráti kapcsolatban volt Rajk Lászlóval, gyakran vendégeskedett a Rajk családnál, és térdén lovagoltatta a kis Rajk Lacikát. Amikor az ÁVO ugrásra készen állt Rajk letartóztatására, Kádár vállalta, hogy bokros teendõi ellenére, tiszteletét teszi Rajknál, majd sakkozással tereli el barátja figyelmét, nehogy észlelje a lefüggönyözött ablakú fekete kocsik rajzását lakása közelében, és (esetleg) akadályt gördítsen az ÁVO-sok felelõsségteljes munkája elé. Az összehangolt akció olyan sikeres volt, hogy akkor berregett fel a bejárati ajtó fölé szerelt csengõ, amikor Rajk egy lépésre állt a parti vesztésétõl, és Kádár a székébõl felugorva, diadalittasan felkiáltott: „sakk-matt Laci!”. Az adott szituációval teljes mértékben harmonizáló, a mocskos „színjáték” elsõ felvonásának a végét jelzõ mondat, az aljasság csúcsteljesítését produkáló Kádár részérõl! Erre a „hõstettére” Kádár olyan büszke volt, hogy számos helyen elmesélte, többek között a Pártfõiskolán is (1949 májusában), amikor Rajk bûnösségét ecsetelte, egy pártaktíva vezérszónokaként. KÁDÁR, A KIHALLGATÓ Rajk László kihallgatását, illetve vallatását, Kádár János és Farkas Mihály irányította. Mivel Rajk nem akarta elvállalni azokat a valótlanságokat, amivel gyanúsították, ezért Kádár, élve (frissen kapott) be1ügyminiszteri hatalmával –, engedélyezte Rajk megkínzását, a hamis vallomás kicsikarása érdekében. A tettre kész verõlegények tevékenységét Kádár és Farkas – a szomszédos szobából hallgatták végig, majd az eredményes procedúra után, Farkas vitte el Rákosihoz a Rajk vallomását és aláírását, tartalmazó jegyzõkönyvet. 8
KÁDÁR, A HALOTTI TORON Kádár baráti gesztusát jellemzi, hogy az utolsó útjára is elkísérte egykori elvtársát. A Conti utcai börtön második emeleti ablakából nézte végig Rajk kivégzését Farkas Mihály, Farkas Vladimír, Péter Gábor és más személyek társaságában. Amikor Bogár Imre hóhér hozzáértõ, valamint nagy gyakorlatra utaló „kézimunkáját” követõen Rajk teste megszûnt vonaglani, és a jelenlévõ börtönorvos megállapította a halál beálltát, akkor Kádár, a kóser szilvapálinkával töltött pohárkáját odakoccintotta Károlyi Márton áv. alezredeséhez és gratulál neki az eredményes munkavégzéséért (K. M. volt Rajk egyik verõlegény-kihallgatója). KÁDÁR, AZ ÁVH LÉTREHOZÓJA Az ÁVO (Államvédelmi Osztály) hatáskörének kibõvítése érdekében Kádár „kieszközölte” Rákosinál, hogy hatósági jogkörrel ruházzák fel ezt a szervezetet. A jogkör törvénybeiktatását követõen „keresztségben” nyerte el az ÁVO az ÁVH betûszavas becenevet (Államvédelmi Hatóság). KÁDÁR, A KULÁKVERETTETÕ Kádár, az ÁVH sikeres szereplése érdekében személyesen igazította el az ÁVH-s brigantikat a kulákok megregulázásának „hogyanjára”. Az ÁVH-s vezetõi értekezleteken elhangzott „veretes” mondásai: „Amikor a kulák megmozdul a rendszer ellen, éreznie kell a hatalom öklét”; „Felállítottuk azt a gyorsan mozgó különleges operatív csoportot, amely gyorsan beavatkozik és ellátja a kulákok baját”;(Sic!) „A reakció rémhírére, miszerint a fákat is államosítják, igen nagy mennyiségû fát vágtak ki. Bár ezeket nem a kulákok csinálták (Sic!), mégis szigorúbb megtorlást kell alkalmazni ellenük”; „Az új ÁVH-s egyenruha jelentõsége abban van, hogy a fejlõdés irányát dokumentálja. Jobb a kulákot új egyenruhában megverni, mert ez a megmagyarázásnak nem rossz módja”. (Sic!) (Szánjunk néhány másodpercet ennek a primitív „verettetõ-legény” mondatainak a tartalmi részére. Véssük az agyunkba, hogy a gyorsan mozgó csoport, gyorsan fog beavatkozni (valamibe vagy valamiért) „Szigorúbb (!) megtorlást” kell alkalmazni a fakivágásban vétlen kulákok ellen, holott a vétleneken nincs mit megtorolni! Az új egyenruha a „fejlõdés irányát dokumentálja”. Jobb a kulákot új egyenruhában megverni a megmagyarázás „nem rossz módja” érdekében, mivel használt egyenruhában a megmagyarázást szolgáló kulákverés módja kifejezetten rossz!) KÁDÁR, RÁKOSI ÉS A KV Kádár volt Rákosi egyik legnagyobb csodálója és támogatója. Rákosi iránti ragaszkodása (hithû bolsevikhoz méltóan) akkor sem változott, akikor szeretve tisztelt fõnöke intézkedésére õt is letartóztatták jó ha figyelünk
(1951-ben), és csak azért kerülte el a vallatással járó procedúrát, mert minden eléje tett jegyzõkönyvet szó nélkül aláírt, mindent bevallott és készséggel együttmûködött kihallgatóival. Talán ennek köszönhette azt is, hogy Rajkkal ellentétben nem ítélték halálra, és börtönévei alatt – viszonylag – elfogadható bánásmódban részesült. Kiszabadulását követõen (1954-ben) azonnal jelentkezett “szolgálattételre” Rákosinál (mintha misem történt volna) és örömmel konstatálta, hogy Rákosi intézkedésére kapott egy összkomfortos (bebútorozott) lakást, egy 250 kötetes könyvtárat, négyhetes üdülési beutalót), valamint mai értékben kifejezve, kb. 10-12 millió forintnak megfelelõ “bánatpénzt”. Bár (vélt és valós) nimbusza fenntartása és növelése érdekében nem állt a nyilvánosság elé, hogy megcáfolja azt a hírt, miszerint Farkas Vladimír ÁVH-s kihallgatója fizikai kényszert alkalmazott vele szemben, az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) PB-hez írt levelében a következõket rögzítette: „Tisztelt Politikai Bizottság! Tegyék lehetõvé számomra, hogy személyesen adhassam elõ a Központi Vezetõségnek: Miért tettem fiktív vallomásokat 1951-ben durva fizikai kényszerítõ eszközök alkalmazása nélkül. (Sic!) Elvtársi üdvözlettel: Kádár János”. (Kiemelés: B. I.) KÁDÁR ÍGÉRETEI Kádár, 1956 két utolsó havában, majd 1957-ben, a Kossuth és a Petõfi Rádió hullámhosszán sugárzott mondókájában, valamint a Népszabadságban többször közétett interjújában (nyilatkozatában) személyesen biztosította a fegyveres harcban résztvevõket, és a külföldre menekült hazatérõket, hogy nem lesznek felelõsségre vonva. Nagy Imre és társai várható sorsáról is többször nyilatkozott a közvélemény elõtt. 1956. november 25-i rádióbeszéde „ISKOLAPÉLDÁJA VOLT” a megtévesztésnek, a képmutatásnak és az emberi aljasságnak, amelyet másnap (november 26-án) “megpatkolt” egy hasonló minõsítést érdemlõ nyilatkozatával: “A kormány joggal feltételezhette, hogy az országban rejtõzködõ ellenforradalmi elemek provokációhoz folyamodnak, megölik nagy imrét vagy valamelyik munkatársát, hogy aztán a közvélemény elõtt a magyar kormányt tegyék felelõssé ezért a gyilkosságért”. „Megígértük, hogy nem indítunk büntetõ eljárást nagy imre és barátai ellen múltbeli bûneikért, még ha késõbb maguk is elismerik azokat. tartani fogjuk magunkat ehhez az ígérethez”. Hasonló, égbekiáltóan körmönfont nyilatkozat kiagyalására, még a legjobb formájában lévõ Goebbels sem volt képes! Mentségére szolgáljon, hogy nem kommunista, hanem (csak) náci volt. KÁDÁR, A PURITÁN ÉS A VAGYONTALAN Kádár számos híve (jobb híján) azzal védelmezi kacsingatós és virslit osztogató bandavezérét, hogy milyen “egyszerû körülmények között élt” és egy fillér sem tapadt a kezéhez. Vizsgáljuk meg ennek a (széles körben elterjedt) állításnak a valóság tartalmát. Kádár puritánsága részbeni igénytelenségével (!) és nagyfokú primitívségével magyarázható. Tévét évente csak egyszer nézett (május elsején, a moszkvai díszszemlét, valamint szovjet elvtársai felvonulását), és személyesen tiltotta meg, hogy az akkori két magyar tévéadó hétfõi napokon sugározzon. Kádárnak gyakorlatilag minden jobb üdülõhelyen, vadásztanyán és pártobjektumban fenntartott lakosztálya volt, a balatonaligai pártjó ha figyelünk
üdülõben még a KB tagoktól is több méter magas drótkerítéssel elkerített rezidencia állt a rendelkezésére, a pártuszodában pedig pihenõszoba várta megfáradt testét. A biztonsági “gorillák”,– a medence és az épület körül vizslattak, pontosan úgy, mint a TANÚ c. filmben láthatták a nézõk, bár ott a rendezõ nem tûntette fel az épület körül settenkedõ biztonságiakat. Kádár számára mindig behozták a legújabb nyugat filmeket, amelyeket csak (Sztalinhoz hasonlóan) egy kiváltságos galeri társaságában tekintett meg. Hasonló módon beszereztetett saját céljára minden olyan korszerû nyugati terméket, ami felkeltette a figyelmét, bár ebben engedékenyebbnek mutatkozott, mert a az általa és (fõként) Mária asszony számára privilegizált helyzetben lévõ “ügyeletes” kedvencek is olcsón (bagóért) hozzájuthattak speciális “magazinjaikban” olyan termékekhez, amelyeket (hétfõ kivételével) a “pórnép” csak Aczél elvtárs és Lendvai elvtársnõ által engedélyezett nyugat filmekben láthatott. A Kádár házaspár a Bajza utcai pártszálló és étterem rendszeres látogatója volt, és olyan menübõl válogattak, amelyet a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány munkásai csak hírbõl ismertek. Arról nem is beszélve, hogy bejelentkezésük esetén, a párt fõguruk közül csak 2-3 személy (házaspár) kapott belépési engedélyt, a mintegy 100-120 fõre méretezett étterembe, mert sem Kádár, sem Mária asszony nem szerették a tömeget. A “vagyontalan” Kádár hagyatéka (kisebb részének) árverezése során közel 100 millió folyt be a kasszába! De úgy is vizsgálható a kérdés, hogy kinek, mit és miért gyûjtögetett volna a gyermektelen Kádár házaspár (?), amikor MINDENÜK MEGVOLT! Mindenhol, mindig, minden és mindenki a rendelkezésükre állt: szakácsok, orvosok, gépjármû, különvonat (vagy vagon), repülõgép, motorcsónak, sétahajó, õrzõ-védõ szolgálat, kísérõvadász, horgászmester, titkárnõ, vadászterület, kilövésre kiszemelt vad, szállodai rezidenciák, és kívánságra zenekar vagy Hofi-féle szórakoztató komédiások. Kizárólagos használatukra, illetve (részben) vendégeik számára! Az a tény, hogy Kádár csak a “legócskább” cigarettát szívta, nem a szerénységére utal, hanem megszokására, igénytelenségére, tudatlanságára és nemtörõdömségére (pl.: környezetével szemben). Mindezekért nem lenne helyes glóriát fonni a feje köré, és marxista-leninista istenként imádni! KÁDÁR SZAKÁCSAI ÉS VENDÉGEI Talán az elõzõ pontban lévõ fejtegetés kiegészítését is szolgálhatja ez a bekezdés. Kádár titkárságáról gyakran futott be a legfelsõbb guruk számára üzemelõ objektumokba a következõ (vagy hasonló) tartalmú telefonüzenet, amelyre sem választ nem vártak, sem magyarázkodást nem fogadtak el: “Kádár elvtárs érkezik 13.00-kor, 25 fõ részére készítsenek halászlét, túrós csuszát és palacsintát”. A titkárság vezetõje (vagy Kádár titkárnõje) soha nem kérdezte meg, hogy van-e hal a konyhán, ott van-e a személyzet? Gyarmatpusztán például – legtöbbször –, Szûcs Ferenc altábornagy fogadta a “puritán nagyvezírt”, lelkesen kavargatta a szabad ég alatt forgó üst fortyogó tartalmát, és büszkén invitálta Kádárt: “ezt KÓSTOLD meg Kádár elvtárs, ezt a halászlét én fõztem a saját receptem szerint”. A “kóstold” szavacska nyomatékos hangsúlyozásával azt jelezte a Kádárral “befutott” vendégek számára, hogy tegezõ viszonyban az MSZMP elsõ titkárával, aki szokása szerint az elvtárs szó elhagyásával csak vezetéknevén szólította beszélgetõ partnereit, így kedvenc 9
tábornokával, fõvadászával és önkéntes szakácsával is csak „per Szûcs- özött”. Azt mondani sem kell, hogy konyhai dolgozó serege sürgölõdött az ebéd elkészítésénél, és tisztes távolságról figyelték Szûcs szemérmetlen hazudozását. KÁDÁR, A HORGÁSZINAS Kádárt Gyarmatpusztán tanította meg horgászni „Gyula bácsi”, aki minden bizonnyal az ország egyik legtisztességesebb, legszerényebb és legtapasztaltabb halõreként kezelte az egykori fõúri kastélyból kormány-pihenõvé átalakított objektum halastavait. Gyula bácsi otthoni asztalára csak (!) akkor jutott halétel, ha a meghívott vendég komolyan veszi a szabályokat, és a három darab kvótán felül kifogott mennyiséget leadja, vagy leadatja a konyhára, egy-két darabot pedig átenged a halõrnek. Miután a „kiéheztetett”, (dömperrel elõzõleg odaszállított) 2-4-5 kilós pontyok kifogásával megvolt az MSZMP elsõ titkárának a sikerélménye (röpke egy óra leforgása alatt, három horgászbot és Gyula bácsi segítségével 14 darab halat fogott ki), így Kádár elvtárs rendkívül jó tanulónak, Gyula bácsi pedig jó oktatónak bizonyult. A jól végzett és eredményes munka befejeztével, Gyula bácsi (oktondi módon) megkérdezte a boldogságban fürdõ „tanítványát”, hogy mi legyen a halakkal, megpucolják-e a konyhán és szállításra becsomagolják vagy a hûtõbe tegyék, és megengedi-e Kádár elvtárs, hogy egy darabot haza vigyen a feleségének? Kádár János megmutatta, hogy vigyáz a dolgozó nép vagyonára és a vonatkozó szabályok sem ismeretlenek elõtte. Kioktatta Gyula bácsit, hogy a közösségi tulajdont nem lehet megrövidíteni, neki nem kell becsomagolni semmit, vigye mindet a konyhára és szóljon a szakácsoknak, hogy egy óra múlva tálalhatnak... Gyula bácsi nem járt jobban, az ott horgászgató Borbély Sándor munkásõr fõparancsnokkal sem! Borbély tapasztalt horgász volt (fõként halastóban), nem szorult Gyula bácsi segítségére, viszont Kádár elvtársával ellentétben nem vigyázott a nép vagyonára, és hatalmas nejlon zsákba gyûjtögette zsákmányát, majd a szolgálati kocsija csomagtartójába helyezett 80-90 kilós „zsákmányával” elrobogott a tavacska közelébõl, egy pillantásra sem méltatván a halõrt. Na már most: lehet szavazni, választani és „késhegyig” menõ vitát folytatni afelett, hogy Kádár vagy Borbély a nagyobb puritán, gazember, kiskirály vagy tolvaj? Kádár nem vitt el halacskát (bolond lett volna Mária asszony otthon kínlódni a sütéssel-fõzéssel), Borbély viszont mázsaszámra zabrált, egyikõjük sem fizetett, és semmibe vették az általuk szüntelen hangoztatott dolgozókat vagy a nép vagyonát. Csupán a kivitelezés módszerében és formájában különböztek egymástól! E téma bezárásaként meg kell említeni, hogy Kádár még jó néhány leckét vett Gyula bácsitól, és a kisöreg, „hivatalból”, mindig segédkezett Kádár a magas rangú vendég horgászata során. Az ajándékhal nem került többé szóba, bár egyszer Kádár, mintha elfelejtette volna az elsõ lecke történéseit megkérdezte Gyula bácsit: „mondja Gyula, maga nem fog magának vacsorára egy halat?”. Gyula bácsi csendesen megjegyezte: „Kádár elvtárs, én halõr vagyok, nekem nem szabad itt horgászni, és soha sem szegtem meg a szabályokat életemben”. Kádár elismerõ pillantást vetett tanítójára, de halat egyetlenegyszer sem adott neki! KÁDÁR, HRUSCSOV ÉS A MEGSZÁLLÓ SZOVJET CSAPATOK Kádár Hruscsovnak köszönhette hatalmát, ennek tudatában igen nagy tisztelettel viseltetett patrónusával szemben. Hruscsov minden kérését teljesítette, bekapcsolódott a gazdaságot sújtó fegyverkezési programba, az adófizetõk pénzébõl és külföldi kölcsönökbõl finanszírozta a szovjetek világhódító katonai/gazdasági terveit. 10
„Meg kell dönteni a kormányt. Sajnos majdnem mindig” Egyszer mondott ellent Hruscsovnak, amikor moszkvai vendége, a pazar fogadtatástól elbódulva, szóba hozta a hazánkban „ideiglenesen állomásozó” szovjet katonai kontingens visszahívását. Kádár határozottan tiltakozott Hruscsov terve ellen, és elérte, hogy a téma ne kerüljön többé a dúsan terített asztalra. Ennek következtében, Magyarország 171 szovjet helyõrségében, mintegy 120 ezer katona (és családtagjaik) mindennemû ellátása tovább terhelte a népgazdaságot, közel harminc éven át! Kádár nem bízott sem a hadseregben, sem a belügyi erõkben, de még a munkásõreiben sem! A miniszterelnökét és hazáját eláruló „szökevény” jól emlékezett arra, hogy szovjet harckocsiban és szovjet szuronyok árnyékában (az éjszaka leple alatt) jött vissza Budapestre Apró Antal társaságában ‘56 november 6-án. Nyilvánvaló, hogy imponálhatott neki Hruscsov és az intervenciós katonák határozott fellépése forradalmunk és szabadságharcunk eltiprása, valamint Budapest rommá lövése. Ezért „vétózta meg a szovjet csapatok kivonási tervét, mivel tisztában volt azzal, hogy kritikus helyzetben kire támaszkodhat. A szovjet kormány akceptálta Kádár álláspontját és politikai vonalvezetését, ezért hamarosan elnyerte a Lenin-békedíjat és a SZOVJETUNIÓ HÕSE kitüntetést, messze megelõzve Farkas Bertalan ûrhajósunkat! KÁDÁR, MINT A HAZUG GYURCSÁNY „JOGELÕDJE” Történelem (gyakran) ismétli önmagát! Az egykori szocialista táborhoz tartozó államokban meghonosodott az állampolgárok megfélemlítése, megtévesztése és elbutítása. jó ha figyelünk
Szovjet mintára, Kádár vezette be, hogy az ötéves terveken belüli éves tervteljesítési statisztikai adatok megjelenjenek a párt központi lapjában,– a Népszabadságban. Természetesen – jó és figyelmes vezetõhöz méltóan -, személyesen ellenõrizte a közlésre készült adatokat, mivel jól ismerte azt a közmondást, miszerint: „gazda szeme hizlalja a jószágot”. Kádár rendszeresen „felhizlalta” az évek során egyre csökkenõ tendenciát mutató számadatokat. Ebben készséges segítõtársa volt Havasi Ferenc, miniszterelnök helyettes, KB és PB tag, valamint számos más állami, illetve pártfunkciók fõhopmestere. Amikor a népgazdasági mutatók romlása kezdett erõteljesebbé válni, 1979-ben, Bálint József, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke, elkészítette a tervteljesítés összesítõ adatait és bemutatta Kádár elvtársak, a Népszabadságban közzétételre tervezett anyagot. Kádár megdöbbenve látta, hogy a tervteljesítési mutatók többsége nem éri el a 100%-ot, de olyanok is voltak, amelyek 90%-ot is alig alatt „vegetáltak”. Kádár azonnal hívta Havas elvtársat, és kettesben agitálták Bálintot, hogy „srófoljon fel” minden adatot 100% fölé. Miután Bálint József erre nem volt hajlandó, ezért felszólították, hogy nyújtsa be lemondási kérelmét. A 49 (!) éves KSH elnököt korkedvezménnyel nyugdíjazták, és Nyitrai Ferencnét nevezték ki a KSH elnökévé. Nyitrainé 10 évig srófolgatta Kádárnak a statisztikai adatokat 100%-fölé, érdemei elismeréseként (1985-89-ben) a brit Királyi Statisztikai Társaság tiszteletbeli tagjává, (1984-89-ben) az Európai Statisztikusok Konferenciája alelnökévé, majd a rendszerváltozást követõen a JPTE és a Miskolci Egyetem díszdoktorává,
1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának tagjává választották. 1988-ban Állami Díjjal, 1994-ben Fényes Elek és Keleti Károly emlékérmekkel ismerték el eredményes munkáját. Elképzelhetõ, hogy a valóságtól gyökeresen eltérõ, valótlan (DÜBÖRGÕ) gazdasági mutatókkal való „bûvészkedést”,– Medgyessy, Gyurcsány és Kókai elvtársak Kádártól, Havasitól vagy Nyitrainétõl vették át (örökölték), felismerve, hogy a nyilvánosság elõtt elkövetett (gátlástalan) hazugságokat, számos hazai vagy külföldi intézmények is honorálják. KÁDÁR ÉS A SZOVJET NUKLEÁRIS FEGYVEREK Kádár, az MSZMP KB elsõ titkáraként – egy személyben – hozzájárult ahhoz, hogy megszállóink, hazánk területére közepes és nagy hatósugarú nukleáris pusztító-töltetet és a töltet célba juttatására alkalmas hordozórakétákat hozzanak (telepítsenek és/vagy tároljanak). Tudomása kellett, hogy legyen arról is, hogy a Dunántúl egyes pontjain „atombiztos” vezetési pontokat (harcálláspontokat) építenek a szovjetek, mert ha a nukleáris eszközök behozatalára az áldását (és hozzájárulását) kérték, akkor aligha tartottak arról a Kreml illetékesei, hogy a SZOVJETUNIÓ (magyar?) HÕSE ellenezné a mélyépítési munkálatokat. Nagy valószínûséggel fel sem vetõdött Kádár primitív agyában az a gondolat, hogy egy NATO-VSZ konfliktus esetében hazánk kapta volna a legelsõ nukleáris csapásokat, mert az ide telepített szovjet rakéták (földrajzi helyzetükbõl kifolyólag), képezték a legnagyobb potenciális veszélyt a Nyugat számára. Egy ilyen esetben viszont nem csupán a Dunántúl vált volna porsivataggá, hanem a Kárpát-medence élõvilága is kipusztulásra lett volna ítélve. A most elhunyt Faludy György így írt errõl Torontóban (1981ben), EGY HELYTARTÓHOZ 25 ÉV UTÁN c. Kádárhoz szóló versében (részlet): „És a jövõ? Aki még el nem gárgyult, az ismeri a kilövõpályákat, miket a ruszkik szerte a Dunántúl gyér erdeibe vágtak. Ha háború jön, rajtunk kezdik. A föld olajfestéke hámlik. Izzó szõre leperzselõdik. A Balaton fölforr, gázfelhõ lesz belõle, a városok rizsporrá kenõdnek szét, halálsugarak csapnak fel az égre, és nem marad se sír, se rom, sem emlék. Más nem lehet a vége". ÖSSZEGEZVE „Aki még el nem gárgyult” annak észre kell venni, hogy Kádár (Czermanik, Csermanek, Barna, Lipták) és bandája, valamint az MSZMP-re keresztelt (MKP, KMP., BÉKEPÁRT, MDP) erkölcsi, anyagi, egészségügyi és tudati értelemben a sárba tiporta a nemzetünket. Ugyan ezt teszi most, az M-betûvel csökkentett utódpárt és vezetõi. Vajon Moldova könyve érinti-e ezeket a kérdéseket? És ha igen, akkor miként értékeli, hogy egy félmûvelt, ideológiai szemellenzõvel rendelkezõ, szakmáját soha nem mûvelõ, gyenge jellemû mûszerész segéd irányította a tíz millió ember életét, és hazárdjátékosként játszott egy nemzet jövõjével? Vajon mi a magyarázata annak, hogy Kádárt azért imádják egyesek, mert (szerintük) „nincstelen” proletár volt? És mi lehet a magyarázata annak, hogy ugyanezek az emberek – ma – “életüket és vérüket” adják a többszörös milliárdosért? Prof. Dr. Bokor Imre
jó ha figyelünk
11
az írástudókhoz, és azokhoz, akiknek szeme van az olvasáshoz! A zsarnok ripacsok, a gazemberek nagy korát éljük, s te, az okos kimûvelt fejeddel nem veszed észre, hogy téged újra csak tematizálnak! Okos vagy, mûvelt vagy, lelkes vagy és vak vagy! A már nagyon esedékes szembeköpõsdit lazán felváltja újfent a szembekötõsdi! Te, kedves Barátom ugrasz, rákattansz, hevesen megvitatod, érvelsz a többi „okoskával” szemben, vagy épp mellette! Jól elvagy önmagaddal, s a hozzád hasonlókkal, mert éles elmédnek ismét vetettek egy koncot! Ugrasz az odavetett koncra, mint a fél évszázadon keresztül idomított kutya, rámarsz, morogsz mérgesen, rágódsz rajta, a tolvaj, a gazember, a vörös maffiózó pedig lenézõ mosollyal elsétál a veszettnek látszó kutya mellett, melletted! Igaza van! A nagy magyar butaságot testesíted meg! Na, most lehet sértõdni, kedves hölgyek és uraimék! A betegségedhez hozzátartozik az a melléktünet is, hogy nem az igazi ellenfelet marod, hanem aktuálisan mindig azt a személyt, aki a szemeidet megpróbálja felnyitni! Hát igen, büszke magyar értelmiség! A több mint félszázados vörös taktika bevált! Megint másra figyelsz, megint fészkelõdsz a magad vélt intellektuális kis világában, a saját fajtáddal szemben élces, érces kemény hangú kirohanásokat mívelsz! Amikor kiszedik a lábunk alól lassanként a hazánkat, amikor lassan hatmillió koldus országává válunk, amikor a lányainknak önkéntes sterilizálást ajánlgatnak, amikor elveszik a kórházainkat, amikor a birka népet a legsötétebb nyomorba taszítják az újabbnál újabb furmányos adókkal… soroljam? – akkor te-kegyelmed a saját posványában konspirál, polemizál, hogy ugyan már, Orbán vagy Kósa a nagyobb gazember? Ugyan már, – gondolod te a pallérozott paranoid agyaddal – hiszen szerinted, tele van a jobb oldal –bocs. nemzeti oldal– ügynökökkel, spiclikkel, manipulátorokkal, spekulátorokkal! És eljutsz az egyetlen, az üdvözítõ végkövetkeztetéshez; meg kellene tisztulnunk, nekünk, nyomorgatottaknak végre! És jönnek újra a téglák, az ékek, Gorkák, Dávid Ibolyák, Torgyánok stb…. szalámiznak, éket vernek közénk, éket vernek a nemzeti egységbe! Én azt mondom, ez a magyar értelmiség gyalázata! Gyalázatos vaksággal vert meg a magyarok Istene! Édes hazánk a spekulátorok, a 12
globál-liberális nemztirtó bûnözõk paradicsomává lett, mert te, mi, csak polemizálunk és „öntisztulgatunk” ahelyett, hogy a népet tanítanánk! A kisebbik kormánypártban beindult valami kis halvány erjedése a demokratizmusnak. Lám, láss csodát, és végy példát! A „lenézett” IQ-ju nagyobbik kormánypárt, az „utódpárt” lásd, nem hagyja kiénekelni a szájából a sajtot, mint azt mi már annyiszor, mindig engedtük! Kóka, a kiszes selejt-doki vár, kivár, és eközben az utódpárt mobilizálható és latens masszája egyenként lép be a liberálisnak hitt kispártba! Elfoglalják szavazóállásaikat, és akkor jön a helikopteres… Találd ki, mi lesz a vége? Eközben te el vagy foglalva önmagaddal, eközben te bomlasztod szellemi fölényed önmelegítõ hitében azt az erõt, amely esetleg képes felszedni az elhullottakat, azokat, akik talán még igazi liberálisként vörösödõ képpel adják át helyüket a régi pártjukban a vándorló szavazógépeknek! A sors fintora folytán két hetet egy olyan helyen töltök, ahol enyhén szólva egyoldalú a tájékoztatás. Van Klub rádió, van MTV 1, TV 2, RTL, és langyos szájú Duna TV, meg tömérdek német és francia adó. Fogadni merek, itt még a Magyar Nemzetet sem ismerik…. –no, ez csak vicc, de tuti, hogy itt a fõ sajtóorgánum a „Népszabi”! Ezen a környéken, s még Magyarország számos zugában tele van a köznép csalódott, kiábrándult „kisemberrel”! A szerencsétlenhez nem jutnak el az igazi, a valódi
információk, de érzi a bõrén, hogy valami nem kerek! Ráadásul eljut hozzá a koalíciós guruk jóvoltából az olyan információ, hogy az általa tisztelt személyek, akiktõl õ azt várja, hogy kivezessék a liberál-szocializmus útvesztõjébõl, marják egymást, kikezdik egymást, és nem az ellenfelet ütik, hanem a hasonszõrûeket! Mit lát a kisember? Azt, hogy egyik se különb, mint a másik! Na, látod kedves marakodó írástudó Barátom, hát ez itt a baj! Marakodsz, alkalmi vakságban szenvedsz, és még mindig nem ismered az írástudók felelõsségét! Tedd a dolgod, és tudd végre, hol a helyed, mert elveszik a magyar nemzet! Állj oda a tudatlan, a megvezetett mellé, mondd el neki az igazat, mert nem hülye a kisember, csak megvezették! A te hibád, hogy a vörös guruk úgy tematizálnak, szórakoznak, csalnak, ahogyan csak akarnak! Szó nem esik már sehol a gazemberekrõl, a lopásokról, az ország kifosztásáról, csak azt hallani, ki alakít új jobbos pártot, ki nem, s hogy alkalmatlan Orbán, alkalmatlan a Fidesz! Ahelyett, hogy a barátod hátával foglalkozol, mondd el a kisembernek a TV 2, az RTL KLUB helyett az igazat! Mondd el, és állj végre oda, ahová való vagy, az élre! Addig is, amíg nem ezt teszed, mélységesen szégyelld magad, mert vétkesek közt cinkos az, aki néma! Addig is esetleges tisztelettel üdvözöllek: Z.Z. jó ha figyelünk
Estleges szalagcímek a különbözõ sajtónak ajánlásra: Gój motorosok szervezkedését akadályozta meg a Rendõrség vagy, A rendõrség csoportosulást kezdeményezett a Kossuth téren, csakhogy kiegyensúlyozottak legyünk Esett leírás: [komolyan mondom ilyen böszmeséget, mi nem engedhetnénk meg magunknak] A mai napon a Magyarok Világszövetségének felkérésének tettünk eleget, nagy örömmel és megtisztelve éreztük, hogy Egyesületünket felkérték, hogy a bejelentett és engedélyezett rendezvényükön vegyünk részt és az Ereklyés Országzászló pontos helyének megjelölésére a gépkocsijukat 4 motor kíséretében a székháztól a Szabadság térre vezessük fel. Miután ez megtörtént a legnagyobb rendben, úgy határoztunk, hogy beülünk a Parlament kávézóba egy kis dumálásra. [Gójmotoros, Kuvik, Friendly és én] Azt vettük észre, hogy a szabályosan parkoló motorjaink mellett megáll egy rendõrautó félig elfoglalva egy forgalmi sávot. Még meg is jegyeztem humorosan a fiúknak, hogy látjátok már annyira ismertek vagyunk még vigyáznak is a vasakra. Tovább beszélgettünk és már a kávézóban is az volt a téma, hogy miért áll ott egy rendõrautó – megjegyzem nem mi foglalkoztunk vele. Tíz perc elteltével fizettünk 1820 Ft-os számlát [2000 Ft] és kimentünk a motorjainkhoz. Ekkor kiszálltak a rendõrök [ egy nõ, egy férfi ] és udvariasan elkérték az iratainkat és a motorjainkét. Mint jogkövetõ állampolgárok
Mészáro Imre, a Gój Motorosok elnöke ennek a kérésnek maradéktalanul és azonnal eleget tettünk. A két rendõr ezek után beültek az autóba és lekérdezték valamint leellenõrizték a papírjaink valódiaságát. Nos itt jön a böszmeség! Ebben az idõben 14 óra és 14 30 közötti idõpontban a Kossuth tér élte a régi megszokott hétköznapi életét, de ezzel az intézkedéssel ami pont 20 percig tartott szép kis tömeget gyûjtött össze ez az intézkedés. A 50-60 fõs járókelõ minket faggatott, hogy mi történt? Válaszunk rövid és tömör volt. Igazoltatnak bennünket, de tudomásunk szerint azon kívül, hogy kávéztunk és parkoltunk nem tudunk semmilyen jogsértõ magatartásunkról, amit késõbb az eljáró rendõrök is megerõsítettek.
A 20 perces igazoltatás végén, vissza kaptuk az iratainkat és nagyon udvariasan elköszöntek, de elõtte a kérésemre bemutatkoztak és a jelvény számukat is megmutatták [17886]. Ide tartozik még, hogy röpke idõn belül a sajtó számos tagja megjelent és mi csitítottuk a népet és örömmel hallottam, hogy jelszavunkat skandálta egy jó pár autós is mikor elhaladt mellettünk. Nos röviden ennyi. A magam részérõl én nagyon sajnáltam azt a két rendõrt akik kaptak hideget – meleget a járókelõktõl, mert én tudom, hogy csak parancsot hajtanak végre és mint tudjuk azt megtagadni nem érdemes. Csak sejtem, hogy fogást kerestek rajtunk, de mint már olyan sokszor mondtam – írtam nálunk rend és fegyelem van. Ha pedig félelemkeltés volt a cél, az sem járhat sikerrel, mert nincs miért és fõleg kitõl félnünk. Az egyetlen hátrány ami ért, hogy nem volt így idõm átöltözni és motoros ruhában mentem a fogorvoshoz és a tárgyaló partnereimhez. Mondanom sem kell, hogy mint a rendelõben, mind az fogorvos és tárgyaló partnereim fogták a hasukat a röhögéstõl. A magam részérõl biztosra veszem a vereségüket, ha már négy embertõl ennyire fél a hatalom !!! A Kádár rezsim is így mûködött, igaz ott nem tartott ennyi ideig az igazoltatás, hanem simán elvitték az embert. Jövõ héten már lehet, hogy bevezetik de utána már csak az összeomlás marad a hatalom birtokosainak . Forrás: www.lelkiismeret88.hu
Barátaim! Ne essünk tévedésbe. Ami most folyik Magyarországon, az a régi római elv komcsi variációja. Eredetileg úgy szólt, hogy „KENYERET ES CIRKUSZT!” Ma nincs kenyér, tehát „KENYÉR HELYETT CIRKUSZT!” A FIDESZ, mikor komoly lépésrõl lett volna szó, mint Gyurcsány ellen bizalmatlanságot szavazni, lapult, mint az a bizonyos dolog a fûben. Mikor látták, hogy a nép bizalma bennük is – joggal – megingott, elhatározták, hogy csinálnak egy következmények nélküli, de látványos cirkuszt a kordonok lebontásával, és amíg a nép ezen örvendezik és rágcsálódik, nem kérnek kenyeret, azaz a helyzet javítását, ami egyre romlik! Így most a brüsszeli feljelentés[i][1] a cirkusz folytatása, amitõl a zsinórok hátsó rángatói azt remélik, hogy mikor megunta a nép az MSZP bábúkat, akkor jöhet a bábszíndarab második jelenete: a nemzetire festett FIDESZ-bábuk kerülnek uralomra, csak õk majd nem ismerik be, hogy õk is hazudtak, hazudtak éjjel hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon, és minden marad a régiben. Az Isten szerelmére, lássátok be már, hogy mire megy a játék! Prof. Balogh Sándor
jó ha figyelünk
13
Lehet Gyurcsányt sajnálni, de attól még köztörvényes! Dr Bene Gábor barátomat szombaton a diktatúra rendõrsége, erõszakkal, elõállította. Hozzam eljutott információk szerint Dr. Benét a letartoztatás során, a diktatúra fizetett pribékjei bántalmaztak. Alább közlöm egy, korábban, hozzám eljutatott írását! Egyben csatlakozom a politikai foglyok szabadon bocsátását követelõkhöz! Mikor lesz jó a Gyurcsány csomag? Amikor a börtönõr kiabálja, hogy: Gyurcsány! Csomag! „A világ ingadozik az Erkölcs és a Kufár Szellem között, amely utóbbi megteremtette az igazi értékmérõ pénz helyett, az istenné emelt pénzt, az aranyborjú virtuális változatát”. Most láthatta meg igazán a magyar társadalom – kiábrándultságból vagy érdektelenségbõl passzívvá vált „hallgatag többsége”– hogy hova is vezet a pártpolitika. Hova is vezet akkor, ha a civil társadalom hagyja, hogy a politikusok járják a saját útjukat, és ne törõdjenek azokkal, akiknek mindenféle ígéretekkel tömték tele a fejét, a „pártatlan” média segítségével. Azok, akik idáig azzal álltatták magukat, hogy: nem megyünk el szavazni, mert nincs kire! Azok, akik elmentek ugyan de azt mondták, hogy: ezekre kell szavazni mert nincs jobb! Nos, ez a felületes és hallgatag többség, most kapja meg a jutalmát, hiszékenységéért. Ennek a jutalomnak a neve: Gyurcsány csomag. Az a baloldali gondolkodású -aki elhitte, hogy a kádári idõk relatív biztonságát, pont az utódpárt fogja vissza hozni, melynek vezetõi „csak a saját érdekeiket érvényesítik iszonyú következetességgel” az most fog szembesülni az MSZP és az SZDSZ liberalizmusával és baloldaliságával és fõleg szociális érzékenységével. Az, az egyszerû melós aki tényleg elhitte, hogy van Magyarországon szociáldemokrata erõ és nem csak a pénz az összekötõ cement a kormánykoalícióban, az most össze van zavarodva de nem a pártja élén álló pénzembereket hibáztatja, sokkal inkább a nemzeti radikálisokat és fõleg a démonizált, lecsõcselékezett tüntetõket, a békés forradalmárokat. Az, amit a közszolgálati média sugall, hogy nincs alternatíva, csak a Gyurcsány mentheti meg az országot a csõdtõl, szemenszedett hazugság. Ki látott már olyat, hogy – normális ember – kecskére bízza a káposztát! Különösen akkor, amikor számtalan olyan képzett közgazdászt ismerünk, aki ezerszer tehetségesebb és fõleg becsületesebb mint a Fletó, aki inkább „magángazdász.”(pl: Csath,Var14
ga,stb.) Ja, hogy ezeknek nincs vagyona? Tegyük a szívünkre a kezünket, lehetett ebben az országban tisztességesen ekkora vagyonra szert tenni? Az elévülés, egy bûnügy vonatkozásában, nem jelenti azt, hogy a bûnügy nem történt meg és a cselekmény jogszerû volt. Az elévülés azt mutatja, hogy a bûnüldözõ szervek, nem fedezték fel a bûnt idõben, tehát rosszul dolgoztak! Bevallom, sokszor megkérdeztem magamtól hogy: Megúszhattuk volna ezt a helyzetet? A válaszom igen! Ha a teljes nemzetinek mondott tábor, oda áll a „hídi tüntetés” mellé és erélyesen követeli az újra számolást. Miért csak az USA-ban lehetséges a szavazatok többszöri újra számolása? LEHET, HOGY FIDESZ NEM IS AKARTA? Valójában mi vezetett a gazdaság hirtelen megroppanásához? A hatalomért folytatott pártküzdelem a világ minden táján pénzbe kerül és elég sokba. Talán ezért is óvta a pártoskodástól az amerikai népet George Washington és a magyarokat Széchenyi. A választási küzdelem kulisszatitkait jól megismerhetjük az elhíresült balatonöszödi beszédbõl, de hogy pontosan mibe is kerültek a trükkök százai, azt csak most kezdjük érezni. A „kúrmány” tehát velünk akarja megfizetetni a Fidesz legyõzésének számláit. Talán még ennél is nagyobb problémának tûnik viszont a „magánosított állam” kérdése ahol a gyurcsányi stílusú profitmaximalizálás elszippantja a forrásokat a jövõtõl. Leállt az oktatás tudás újratermelõ rendszere, leállt az egészségügy finanszírozhatósága és most már nem lehet nagyképû kijelentésekkel operálni. (dübörög a gazdaság/jólét van / a Pannon puma ugrik stb.)
Mindeközben a globális tõke, a „kúrmány” és a teljes politikai elit támogatásával kiáramoltatja az egyébként is nagyrészt garantált profitot és közben adókedvezményével visszaélve, szép lassan teszi tönkre a magyar kisvállalkozásokat, termelõket. Ez a helyzet, kedves baloldali érzelmû barátaim, törjétek a fejeteket Ti is, hogy lehetne kisöpörni a szemetet az ország házából, mert történelmi esély az, ami most kínálkozik. Nézzük van-e lehetõség ebbõl a kátyúból kirántani az ország szekerét? Ez a „kúrmány” csak erõszakkal képes önmagát fenntartani, mert minden médiatámogatás ellenére egyre kevesebben hiszik el a meséiket. Megpróbálkozik majd a félelem keltés minden eszközével, de már egyre kevesebben ülnek fel nekik. Próbálják majd maguk mellé állítani a nyugati sajtót azzal, hogy mi állítólag el akarjuk zavarni a tõkéseket. Nos mi nem vagyunk kommunisták, hogy a tõkét megdönteni vagy akár elüldözni akarnánk, de az igaz hogy az adókedvezményeket megvonnánk sõt a kitelepülõ multinacionális cégeken a teljes kedvezményt behajtanánk, a magyar nagytõkét is kicsit jobban köteleznénk arra, hogy a közterhek viselésébe jobban kapcsolódjon bele. Emlékeztetném Önöket kedves baloldali barátaim, hogy ezek az urak (Hiller, Kovács, stb.) nem is oly régen még a rothadó kapitalizmus megdöntésérõl álmodoztak. Sõt, ide vehetjük a KISZ titkári minõségében osztályharcot folytató Furcsán Nyerencet is, aki valóban furcsán lett Nyerenc, de miniszterelnök is. A nadrágszíj húzogatást megfordítani, nevezetesen hogy mi húzzuk meg az új gazdagok nadrágszíját, bizony csak szervezett civil mozgalommal lehetséges.(a párt szótól, még a víz is kiver) NÉHÁNY SZÓ A SZERVEZETT CIVIL MOZGALOMRÓL. Önkritikával mondom, hogy Én mindig békés, morális, forradalomnak neveztem a Kossuth téri megmozdulást, de belátom, hogy tévedtem. Forradalomról csak akkor beszélhetnék, ha a zsarnok, hatalmaskodó diktátort és csapatát már eltávolítva, egy demokratikus önszervezõdéssel építkezõ, a jövõt, és a hatalmat akaró és tudó, gyorsan kialakult szervezet munkálkodna. Viszont most egy lassan kifejlõdõ szervezetet látunk, amely még nem távolította el a zsarnokot, ez tehát evolúció és nem revolúció. jó ha figyelünk
OLVASÓI VISSZAEMLÉKEZÉS KÉRI LÁSZLÓ AZON ÜGYNÖK-GYERMEKEK EGYIKE, AKINEK SOHA NEM KERÜL ELÕ AZ AKTÁJA.
NEM LEHET MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKE OLYAN EMBER, AKINEK VÉR TAPAD A KEZÉHEZ Nyilvánosságra került a Civil Jogász Bizottság õszi zavargásokról szóló jelentése A Morvai Krisztina vezette civil jogász bizottság pénteken nyilvánosságra hozott jelentése arra a következtetésre jutott, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Demszky Gábor fõpolgármester aktív felbujtással, utasításokkal, Petrétei József rendészeti miniszter passzivitásával, a jogsértések kivizsgálásának elmulasztásával, illetve a késõbb indított vizsgálatok blokkolásával járult hozzá az október 23-i tömeges tragédiához. A dokumentum szerint a szeptember 17. és október 22. közötti idõszakban megkezdõdött „az emberi jogaikat gyakorló, békésen gyülekezõ és a kormányt kritizáló emberek – és rajtuk keresztül az egész ellenzék démonizálása”. A jelentés azt állapította meg, hogy Gyurcsány Ferenc nemhogy tudott az aránytalan és brutális rendõri fellépésrõl, „de kifejezetten biztatta, utasította a rendõri vezetõket a további erõszakra, jogsértésekre”.
Nem bújt ki semmilyen szög a zsákból. Kéri már kora ijfúsága óta, kb. 24 éves korától dr. Samu Mihály (a dr-t erõsen megkérdõjelezem; diák-elnevezéssel: Kamu Mihály) mellett dolgozhatott ... akirõl kb. 2 éve, amióta a HVG lehozott egy parányi névsort a kommunista hálózatból, tudjuk: az ELTE Állam,– és Jogtudományi Karánál a BM III/2-es fõcsoportfõnökségének szt. tisztje volt századosi rangban. Feladata: az egyetem oktatói gárdájának figyelemmel tartása, programjuk, kapcsolataik felfedése, vallásosságuk, az elõadásaik, stb. A jelentéseket az olyan sz...háziak adták le neki, mint pl. Kéri László. Kéri beépült a hallgatók közé is, klubdélutánokat tartott az egyetemi irodájában, de ugyanolyan jó kapcsolatokat ápolt az egyetemi kar „ellenálló” tanári csoportjával is. És a gyanútlanok bizonyára beszélgettek vele, nála a szocializmus hazug ideológiájáról, a diktatúráról, arról, hogy 1956-ban forradalom volt, a hídi tüntetések konspirációjától. Érdekes, amióta Kéri odakerült, egyetlen, a jogi karon szervezett március 15-i akció sem volt sikeres, több 100 embert kapcsoltak le március 14-én, fogva tartották, majd március 16-án szabadon engedték. Valakik a hireket kivitték. Feltehetõleg közöttük volt a mi stencil-forradalmárunk, Demszky Gábor is. Kéri ehhez a bandához tartozott és tartozik! Volt a jogi karon egy rejtélyes öngyilkossági sorozat. 4 vagy 5 tanár végzett önkezével – talán -2-3 hónapos intervallumban. Volt aki kiugrott a 10. emeletrõl, egy kiváló professzor a vadászfegyverével lõtte szét a fejét még pedig bent az egyetemen. Egy valaki „disszidált”, de pár napon belül hazacibálták, majd a börtönben halt meg ... és ugyancsak a börtönben halt meg egy fiatal tanársegéd. Gõzünk nem volt, miért kerültek börtönbe, illetve valami baromságot irt a Népszabadság. Sajnos a SZER-hez sem jutott el az ügy ... azóta sem törõdik vele senki...
Morvai Krisztina
Forrás: Villanypostán érkezett
Az önszervezõdés eddigi legnagyobb akadályai – álláspontom szerint– az ügyünkhöz méltatlan messianisztikus küldetéstudat megjelenése, a háttérbe szorított értelmiségiek passzív hitetlensége, vagy karrier görcse és a hatalom által küldött, ügynökök nagy tömege volt. A megtisztulási folyamatban a Kossuth tériek felismerték, hogy nemzetté kell nõnie a népmozgalomnak, és alázattal kell szolgálni az ügyet – nem gondolva saját érdekre – csak a nemzeti közösség érdekeit figyelve és képviselve. A média folyamatosan lejáratta a népmozgalom résztvevõit, hol csõcseléknek, hol szélsõjobboldalinak, hol pedig randalírozó tömegnek, sõt elenyészõ kisebbségnek írta le a békés, morális, tüntetõket, akik pedig nem vittek a hónuk alatt molotov koktélt, az erõszakot pedig, kizárólag a hatalom provokálta.(lásd: a TV ostromnál készült fényképeken, eltakarták a provokátorok arcát) Ha a közszolgálati Tv beolvassa a követeléseket, akkor a tömeg haza megy.
jó ha figyelünk
Lehetséges, hogy azért nem olvasták be, nehogy hazamenjenek és akkor nincs politikai hisztériakeltés? Magam is számtalanszor felhívtam a figyelmet arra, hogy az erõszak a kormány érdeke, s így a kormány malmára hajtja az a vizet aki „lángba akarja borítani Budapestet”. Ráadásul, ha a hatalom ezt szótlanul tûri – nem tartóztatja le az erõszakra buzdítókat – akkor bizony ezek az ún. védett emberek leleplezõdnek. Persze sokan mondták a hátam mögött, hogy gyáva vagyok. Pedig nem a magam életét féltem, csupán a nemzetet óvom a felesleges véráldozattól. Az Lugánói Tanulmány arról tájékoztat bennünket, hogy milyen módon kívánja a pénzháttérhatalom a világ és kis hazánk lakosságát, radikálisan csökkenteni. Kedves magyar közömbösek és kiábrándultak! Kedves hallgatag többség! Ne dõljünk be! Inkább gondolkodjunk, s magyar kreativitással találjuk ki, a hatalom forgatókönyvének ellenszerét! Dr Bene Gábor Sándor – Eduardo
15
A közvélemény-kutatások szerint a diktatúra alapját képezõ pártrendszer megbukott: a parlamenti pártok támogatottsága 50 % alá esett. Lépni kellett a megosztottság megerõsítésére: a FIDESZ vezetõk egygyökerû látszat-ellenségük, a kormány hatalmát jelképezõ Parlament elõtti kordont lebontották. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy most (elõször) igazat mondott egy parlamenti párt vezetése azzal, hogy a demokratikus jogokra hivatkozva dobta be ezt a gumicsontot. A bekódolt „feljelentés-cirkusz” is a várható eredményt hozta[1]. Az az igazság, hogy a FIDESZ elément egy rövidesen bekövetkezõ kormányzati döntésnek: a kordont le fogják bontani a Helsinki Bizottság követelésére. „... a kordon eltûnhet, vagy visszahúzódhat a Kossuth téren” – mondta Bene László a Bizottság jelentésével kapcsolatban[2]. Így hát nem érdem, hanem olcsó hatásvadászat, hogy most kordont bontott az a FIDESZ vezetés, amely a kordon okát, a szeptember 17-én kezdõdött forradalmat nem tartotta saját ügyének (Pokorny Zoltán október 23-i nyilatkozata), de az elsõ parlamenti napon volt a képén bõr verni a nyálát az általa kirekesztettekkel szembeni rendõri brutalitás miatt.
Most ismét a politikai hatást használják ki, és eszük ágában sincs – ígéretük szerint – tovább vinni a folyamatot: a „minden nap lebontjuk a kordont” orbáni kijelentés természetesen hazugság, éppúgy, mint sok minden a liberálisból néppárttá vedlett társaság tetteiben, nyilatkozataiban. A Gönczöl-bizottság jelentése[3] a politika minden résztvevõjét és kiszolgálóját felelõssé teszi a tömegelégedetlenség kirobbanásáért. Az nyilvánvaló, hogy Gyurcsány rosszul mérte fel a helyzetet, amikor azt mondta, hogy a tüntetõk „majd abbahagyják”. Amiért nem hagyják abba, elsõsorban nem személyének, hanem a Gyurcsány-jelenség okának, vagyis az EU csatlakozásnak köszönhetõ, amit a diktatúra 1968 óta páratlan türelemmel épített[4]. Nyilvánvaló a FIDESZ célja a fentiek alapján: a meg nem szûnõ elégedetlenség-megnyilvánulást a maga javára fordítani, megakadályozandó a természetes megoldást, a rendszerváltást. Ennek a tervnek az elõkészítõje a FIDESZ-kölyök Jobbik, amely eddig távolmaradásával tiszteletben tartotta a Forradalom pártsemlegességét, pénteken nemcsak zászlókkal jelent meg, de Vona Gábor nem röstellte a FIDESZ-t dicsõíteni, heves nyelvcsapásokkal. Kiadott közleményükben olyan
Ausztriában is napirendre került a törvényileg rögzített minimálbér bevezetésének a kérdése, miután a szociáldemokrata Alfred Gusenbauer vezette nagykoalíciós kormány programjában rögzítették: alapbiztosításként havi ezer euró körüli összegre emelik mindazok jövedelmét, akiknek ennél kevesebb a bevételük. Az osztrák tömegtájékoztatás emlékeztetett arra, hogy Ausztriához hasonlóan – ahol az ágazati szakszervezetekkel kötött megállapodások szabályozzák a bérezést – Németországban is napirendre került a törvényileg garantált minimálbér bevezetése. Ennek apropóján az osztrák hírszolgálati iroda szerdán összeállítást közölt az EU-tagországokban érvényes minimálbérekrõl. Az unió statisztikai hivatalának adataira hivatkozó összeállításban felhívták a figyelmet arra, hogy az EU 27 tagországa közül 20-ban törvényileg szabályozott minimálbér van érvényben. Az Eurostat adatai alapján három csoportba sorolták a tagországokat a bruttó minimálbér euróban számolt nagysága alapján. A havi 300 eurónál kisebb minimálbért alkalmazó országok csoportjába tartozik Bulgária (82 euró), Románia (90), Lettország (129), Litvánia (159), Szlovákia (183), Észtország (192), Lengyelország (234), Magyarország (247) és Csehország (261). A 400 és 700 euró közötti nominális minimálbért alkalmazó országok közé tartozik Portugália (437 euró), Szlovénia (512), Málta (580), Spanyolország (631), Görögország (668). Az 1200 eurónál is nagyobb minimálbért fizetõ országok csoportjához tartozik Franciaország (1218 euró), Belgium (1234), Nagy-Britannia (1269), Hollandia (1273), Írország (1293) és Luxemburg (1503). 16
szintû aljasságot követtek el, hogy pártvezérüket a Kossuth tér eddigi egyetlen hiteles és vállalható személyiségének aposztrofálta. Ezzel meggyalázták mindazt, ami az erkölcsi értéket adta 140 napon át a Forradalomnak. Várható volt, hogy a kordonbontási-gumicsont minden eddiginél nagyobb kárt okoz a nemzetnek, hiszen a Forradalommal elindult rendszerváltási folyamatot tudta lelassítani és eltolni a hangsúlyt a – semmit meg nem oldó – kormányváltás felé. Péntek éjjel már Orbánt és Szájert „igazi nemzeti politikusnak” nevezte az egyik – addig a rendszerváltás mellett álló – elõadó és szorgalmazta azt, hogy a forradalmárok a FIDESZ-szel és a KDNP-vel kezdjenek tárgyalást. Választani kell: a négy liberális alapelvre épülõ EU diktatúráját akarja-e a magyarság továbbra is eltûrni a jelenlegi pártok megtévesztését, hazudozását tovább elviselve, a „legjobban kirabolt rezervátum” címet elnyerve, visszasírva a kádári „legvidámabb barakk” kitüntetõ jelzõt, vagy szabadságát visszaszerezve a Szent Korona Eszme öt természetes alapelvén akarja-e újjáépíteni Hazáját. Kelt Szegeden, 2007. február 5-én. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József
(Az Egyesült Államokban szövetségi szinten tavaly januárban 753 euróval volt egyenlõ a havi bruttó minimálbér.) A számértékek összevetésénél többet mond a minimálbérek vásárlóerejének egymáshoz mérése. A nominális értékeknél ugyanis a legalacsonyabb és a legmagasabb minimálbér közötti különbség 11-szeres az EU-ban, a vásárlóerõt tekintve azonban csak hatszoros. Ha azt vizsgálják, hogy ugyanazokból a termékekbõl és szolgáltatásokból hány egységet lehet vásárolni a minimálbérbõl, akkor ezen a listán is Luxemburg vezet: ott a 1503 eurós minimálbér 1184 áru-és szolgáltatásegységet ér, és az utolsó helyezett Románia, ahol a 90 eurónak megfelelõ minimálbér viszont 189 egységet ér. Magyarországon a 2004-ben 247 eurónak megfelelt minimálbér 401 egységet ért. A kizárólag minimálbérért foglalkoztatottak arányáról is csak 2004-es adatokat ismertettek a bécsi híradásban. Ezek szerint akkor Spanyolországban a foglalkoztatottak 0,8, Nagy-Britanniában 1,4, Máltán 1,5, Szlovákiában 1,9, Csehországban és Szlovéniában 2 százaléka dolgozott minimálbérért úgy, hogy ez volt az egyetlen jövedelemforrása, és ezek jelentették a legalacsonyabb értékeket. A legmagasabb arányt Luxemburgban mutatták ki, ahol a munkavállalók 18 százaléka dolgozott a legalacsonyabb törvényes bérért úgy, hogy más jövedelme nem volt, majd Franciaország következett 15,6, aztán Litvánia 12,1, majd Magyarország 8 százalékos aránnyal. Az Egyesült Államokban a minimálbérért dolgozók aránya 1,4 százalékos volt. Forrás: euractiv.hu
jó ha figyelünk
A „reform” óta, mióta a mentõszállítást leépítették és „szállító munkásoknak” adták, nem ez az egyetlen eset. Az idõs, görbebottal járó, érszûkületes beteg itt ül étlen-szomjan és várja mi lesz vele. Dr. Molnár Lajos Egészségügyi Miniszter K. L. 78 éves beteg Szabolcs megye egy távoli falujában, Nyíregyházától kb. 100 km-re lakik. (A beteg adatai az intézmény rendszerében megtalálhatók, nem kitalált személy, nem született hétszer, nem volt egyetlenegy császármetszése sem és fel sem boncolták eddig). A beteget 2007.01.16-án érsebészeti javaslatra a mátészalkai kórházból a nyíregyházi kórházba szállították érfestés vizsgálatra, majd ennek eredményével érsebészeti controll vizsgálat történt, értágítós infusios kezelést javasoltunk a területileg illetékes mátészalkai kórházban. A beteget a mentõszolgálatnak lejelentettük, hogy oda vigyék vissza. A beteg vizsgálata (érfestés és érseb. contr.) 09óra 5 perctõl 11óra 27 percig tartott. Mint ügyeletes orvos a beteget 16 órakor még mindig az osztály ambulanciáján láttam ülni, közben a fehérgyarmati kórházból küldtek emboliával egy beteget, miután a beteget átvettem és mivel az útirány egybe esett a mátészalkai kórházzal kérdeztem, hogy a régóta itt várakozó beteget nem lehetne-e Mátészalkára elvinni. – Erre csak az OMSZ diszpécser válaszolhat – volt a válasz. Felhívtam a mentõszolgálatot mire azt válaszolták, hogy fél négy után nincs alkalmi szállítás és különben is a beteget biztosan alternatív mentõk hozták. Igaz a beteg elszállítási kérelme már fél tizenkettõkor megtörtént. Õk nem vihetik vissza , mert nincs kocsi , alkalmi szállítást nem végezhetnek. A „reform” óta , mióta a mentõszállítást leépítették és „szállító munkásoknak” adták, nem ez az egyetlen eset.
Az idõs, görbebottal járó, érszûkületes beteg itt ül étlen-szomjan és várja mi lesz vele. Szerintem, ha már a mentõ útja úgyis egyezik logikus lett volna az elvitele, hiszen a magán szállítóknak is ki kell fizetni az OEP részérõl a vitel díjat, így nem kellene négyszer megtenni ugyanazt az utat két beteggel. A beteget nem vehetem fel az osztályra, mivel volumen korlát van, az ágyszámok le vannak csökkentve, nincs üres hely, hiszen a jelenlegi állás szerint a nyíregyházi megyei kórházban 28 aktív sebészeti és 12 érsebészeti ágy lett megállapítva egy megyényi / 330000 / ellátandó betegre igen csak kevés. Mit tegyek, mit tegyünk, hogy a beteg se károsodjon, a kórház sem és az orvosi hivatásunknak is eleget tegyünk? Nem tudom Ön ilyen helyzetben mit tenne? Hány, de hány beteg fog még hátrányba kerülni amiatt, hogy nincs rendes közlekedés, nincs megfelelõ betegszállítás, illetve nincs pénze, hogy megfizesse az ellátást (akár a 300 Ft-ot is), kifizesse a gyógyszert stb. Hányan fognak elhanyagolt, kilátástalan helyzetben sürgõsséggel bekerülni, amikor már igen nehezen, nagyobb költséggel és egyáltalán nem biztos végkimenetellel lehet csak meggyógyítani õket. Önnek ismernie kell a Szabolcs megyei helyzetet! Az én és munkatársaim lelkiismerete nehezen viseli ezt a „hulljon a férgese ” reformot! És az Önöké? „Salus aegroti suprema lex est” – A beteg üdve a legfõbb törvény. Biztosan Ön is sokszor olvasta ezt a feliratot a belgyógyászati elõadóban. Ha egy orvos rosszul ítéli meg a helyzetet, rossz döntést hoz, vagy téved és annak a betegre nézve káros következményei lesznek, felelnie kell a felettesei vagy a törvény elõtt, de legfõbbképpen a saját lelkiismerete elõtt . Ha nem tud egymaga döntést hozni, kétségei vannak, konzíliumot kér. Kikéri tanultabb kollégái tanácsát. Vajon Önnek megszólalt-e a lelkiismerete, megszólalt-e azoknak a képviselõknek
a lelkiismerete, akik orvosként megszavazták ezeket az intézkedéseket? Vajon Önök miért nem hívtak össze konzíliumot? Ön elmagyarázza a Tv-ben az ön szerint IQ 40-nel is alig rendelkezõ orvosoknak és betegeknek, hogy a piros kapszulát kell enni, mert az olcsóbb és nem baj, hogy a betegnek a zöld, vagy a fehér jobb lenne. Arról, hogy esetleg a piros, a fehér, meg a zöld is járna, arról ne is álmodjon senki. Esetleg teljesen szélsõségesen elvetemült halálba indulók kaphatják meg, ha az orvos ezt több példányos javaslattal és engedéllyel alátámasztja. A békés, nyugalomra vágyó beteg beveszi szépen azt a piros kapszulát, miközben az Interneten nézegeti Dr. Akut felvilágosító filmjét a „gyógyulj olcsóbban” (vagy múlj ki most , de csendesen) reformról. Nem tudom, hogy azok az emberek, akiknek nem jut pénz gyógyszerre, vizitdíjra, útiköltségre, de talán még kenyérre sem, illetve a fentebb említett, Önök által sugallt IQ-val rendelkeznek, hogy jutnak hozzá a milliárdokért legyártott propagandafilmhez. Gondolom az öreg paraszt bácsi meg a nagymama a tanyán, ahol út sincs, meg mentõ sincs, meg iható víz sincs, az Interneten nézegetik a lehetséges gyógyszer választékot. Nem kellett volna ezt a pénzt inkább a gyógyításra fordítani, ha már ilyen válságos a helyzet? Néha az az érzésem, hogy nem is egy országban élünk. Visszatérve a mentõszolgálatra. Egy évvel ezelõtt megépítették Nyíregyházán a korszerû mentõállomást, nagy dérrel -dúrral átadták, majd leépítették a mentõszolgálatot, elbocsátották a szakképzett dolgozókat és átadták a betegszállítást magánfuvarozóknak. Nem egyedi az eset, hiszen az országban számtalan nagy kórházi felújítás történt azokban az intézetekben, melyeket most bezárnak. Ez milyen célokat szolgál? Talán egy éve még nem tudták, hogy mi lesz a „reform” lényege? Vagy az a cél, hogy állagában megjavított, de mûködésében ellehetetlenített intézményeket tudjanak privatizálni? Nem feltételezem, hogy az egészségügy direkt lerombolása, vagy tönkretétele a cél, akkor viszont csak a teljes hozzá nem értés miatt hoznak ilyen népirtó intézkedéseket. A másik alaptörvény a gyógyítók számára a „nil nocere”, a nem ártani, elve – ha már használni nem tudunk, legalább ne ártsunk. Ezt kérem Önöktõl is. Ezért nagyon kérem, mondjon le és vigye magával az államtitkárnõt is. Dr. Sztankó Éva sebész -érsebész szakorvos
jó ha figyelünk
17
Egyre távolabb kerülünk a társadalmi békétõl Sokkoló kép a falon. Nézem ezt a fájdalmas rémületet. Ezek az egymásnak feszülõ ibériai lények, akik õsszel felfalják egymást, a polgárháborúnak, mint természettörténeti jelenségnek az álszent pátoszát testesítik meg. Undorító szörnyek kannibalizmusának képében, két torz erõ végsõ összecsapása villan elõ, akik civilizált evõeszközökkel a kezükben álmatagon, de mégis szakszerûen szeletelik, „kanalazzák” szét egymást. Az emberevõ lidérces monstrumot, a testcsonkokon felmeredõ iszonyatos konstrukciót mintegy betetõzi az oszlásnak indult zilált emberfej, félelmetesen eltorzult, fájdalmas grimasszal az arcán. A két „ibériai lény” irracionális alakja egyetlen szétfolyó, lecsüngõ, képlékeny masszává olvad össze. Nincs arcuk, elrohadt. Aszott fülekkel éktelenített, elnyújtott, torzan deformált fejük egymásba folyik. Iszonyúak a kezek is, a természetellenesen sovány, petyhüdt, mégis ragadozó módjára szorító, pénzsóvár ujjakkal. A késpenge holt csillogása szinte belehasít a kietlen sziklás tájba. Az „ibériaiak” kezében lévõ tárgyak egymás kínzásának, végsõ megsemmisítésének sajátosan drámai szimbólumai. Önmagát felzabáló rémálom, mereven összeránduló halálgörcs ez a lidérces pillanat. Salvadore Dali univerzális zsenialitása megérzett valamit. Szörnyû látomása hat hónappal a spanyol polgárháború kitörése elõtt, vagyis 1936. július 18-a elõtt készült el, örök elrettentésül és örök tanulságul az egész emberi faj számára. SOKKOLÓ VALÓSÁG AZ UTCÁKON. Hullámzik a tömeg. Az erõvágó széthasítja a tiltakozás szimbolikus láncait. Aztán a hideg fémlemezzel burkolt furgonban felrakják a bilincset. Zajos zötykölõdéssel távolodunk a vaskordonnal körbezárt alkotmánytól. Rákóczi, Kossuth és Bibó szelleme messzire kerül. Odabenn gyorsan rabosítanak. Lekerül mindenkirõl a cipõfûzõ és derékszíj, pórázon tartva vonulunk a földalatti cellákba. Vasajtó, rács, mûfény, apró résen beáramló áporodott levegõ. Kopott fehér falakon, bekarcolt üzeneteken szidják a kormányt. A két koszos fapriccsen bevésett intelem: EZ GYURCSÁNY ÁGYA! Odakinn zaj, cellaajtó csapódás, elhaló beszédfoszlány. Lassan megtelik a legalsó szint békés tüntetõkkel, magyar zászlót lobogtató, magyar érzelmû, ártatlan emberekkel. Késõbb csend lesz, nyugalom. Megáll az idõ. Elmúlik a gyûlölet is. Egy politikai fogoly sohasem magányos. Elõveszem útravalónak szánt könyvem, olvasom Krassó börtönverseit. Aztán valami furcsa érzés kerít hatalmába. Régi márciusok emlékei kavarognak fel bennem. Hihetetlenül erõsnek érzem magam. Szabad vagyok megint, akár az égen keringõ könnyed madár. Hazatalálok. Hazatalálok ebben a szerencsétlen, börtönbe zárt, rabosított országba. Mert ez itt az én hazám, bármilyen furcsa is most ez a megrendült haza. Innen bezárva, innen a föld alól, innen vastag vasrácsokon keresztül látható leginkább, ez az elrettentõ kinti valóság. Az, ahol rendõrsorfalak brutális falanxában akad fenn a magatehetetlenül szánalmas, tolókocsis bénaság. Maga a megfélemlített és gettóba zárt nemzeti akarat. GÕGÖS ÉS SZEMELLENZÕS BALOLDAL. Retusált lendülettel tör elõre megint Gyurcsány. Hosszú kényszerpihenõ után ismét itt van közöttünk. Ismét öntelten, pökhendin és ostobán irányítani kívánja a kibicsaklott közbeszédet. Szembenézés helyett bátran leköpi saját kommunista múltját és gyûlölt politikai ellenfelei önérzetét. Gátlástalanul manipulál. Nagy Imre bátor reform-kommunista örököseként akar feltûnést kelteni, ám csak zavarodott és beteglelkû Kádár-epigon marad. Egy szánalomra méltatlan simlis, egy grafomán hazudozó. Hatalmas népszerûségveszté18
se ellenére, közvetlen környezetével együtt önhitt, gõgös és esztelen. Reformok dicsfényében áltatja önmagát, miközben fontos társadalmi érdekek és csoportok folyamatos kizsigerelésével rohan a semmibe. (Hatalmi játszmája közepén még koalíciós partnerét is megpróbálja mohón megosztani és bekebelezni!) Csalfa glória közepén nem akarja észrevenni, hogy megdicsõült diktátori rögeszméi nem távolba mutató gazdasági ésszerûségen, hanem törvénytelen megnyomorításokon és pénzbehajtásokon alapulnak. Beteges magabiztosságának oka, a hitelezõk töretlen /?/ bizalma. Azt érzékeli, hogy tankok helyett itt vannak mögötte a bankok! Azt gondolja, hogy a késõ kádárista kapcsolati tõke és a parancsuralomhoz szoktatott karhatalomi erõszak megvédi az egyre növekvõ népharagtól. Zsugorodó média-pártja abban bízik, hogy az összeterelt és feldühített jobboldal szekértábora együttes roham esetén fennakad a rendõrállami erõszakon. A csapda készen áll. A „független” szakértõkbõl álló Gönczöl-jelentés szinte elõkészíti Gyurcsány számára a demokratikus köntösbe bújtatott, „alkotmányos diktatúrát”. A ki– és bejárási tilalmat, a rendészeti szükségállapotot, ahol a tüntetések helyszínének és idõpontjának korlátozásával eljöhet a mennyei béke tere és mûveleti ideje. A jelentés szerint növelni kell a biztonságot nyújtó kétharmados törvények arányát, a rendõri csapaterõt, a tömegoszlatás és kényszerítõ eszközök hatékonyságát. Mert értse meg végre mindenki, hogy „jogszerû” karhatalmi brutalitás ellenében az utcákon nem váltható le a gyurcsányi furmányos diktatúra! Fogja fel mindenki, hogy nincs és nem is lesz semmiféle közkegyelem, megegyezés! Itt nem lehet szó nemzeti megbékélésrõl. (Ahogyan azt a 168 órában legutóbb megjelent Vásárhelyi Mária által jegyzett cikk félelmetesen feltárja: -Végleg eljött a végsõ összecsapás és leszámolás ideje.) Vagy az ódivatú, poros és magyarkodó keresztény középosztály marad fenn, marad életben, vagy a modern és haladó, baloldali internacionalista értékrend. Már nincs arany középút, már nincs megalkuvás! Az ellenfelet megsemmisítõ végsõ harc elkezdõdött és hamarosan véget ér. jó ha figyelünk
HÁBORÚRA USZÍTÓ LIBERÁLISOK. A gazdasági háttérhatalmakkal megtámogatott magyarországi megszálló rezsim, és annak harcias ultraliberális körei most azt hiszik –akárcsak 1919, 1948, 1956 megtorlásai során-, hogy minden kül– és belpolitikai eszköz a kezükben van, amely a nemzetállam végleges felszámolásához elvezethet, amely eltüntetheti az erõtlennek hitt, megroppantott nemzeti identitást. Nem véletlen ez a nyílt polgárháborús logika. Láthatóan kegyetlenül és megszállott hevülettel támadják az oktatás, a kultúra és az egészségügy testi-lelki területein a mentálisan megroppant és kivéreztetett közösségek utolsó védvonalait. Ez a magyar állam ellen irányuló, hadüzenet nélküli agresszív belháború tudatosan rombolja a védekezésre kényszerülõ nemzetközösséget, tovább szûkíti és korlátozza az alkotmányt, védelmezi a csalásokon alapuló választójogot, a korrupt pártfinanszírozást és az erõszakszervezeteket, vagyis magához öleli szinte az összes átmentett pártállami kiváltságot. Ebben a végsõ támadásban, az arrogáns hatalmi garnitúra saját szájíze szerint értelmezi a demokrácia, a kapitalizmus, a liberalizmus és az emberi jogok ismérveit és követelményeit, miközben mindössze saját kiváltságainak megvédésére összpontosítja a pártállami intézmények /fedõszervek/ szolgalelkû bürokratáit. Ezekbõl –a kizárólag elitvédõ törvényekkel körülbástyázott hadállásokból-, támadják aztán a gyülekezés és szólásszabadság alapjogát, a magyar történelmi jelképeket, és általánosságban az egész jobboldalinak vagy nemzetinek nevezett politikai ellenzéket. A végsõ áldozat nem lehet más, mint a bûnösnek kikiáltott és elpusztításra ítélt magyar történelmi középosztály! Balliberális harci indulók közepette így lesz „náci zászló” az Árpádházi történelmi lobogóból, így „huligánfasiszta” a békés tüntetõbõl, így „csõcselékorgia” a tiltakozó tömegbõl, így „szarszagú nemzeti vizelde” a parlament elõtti Kossuth térbõl. Így nevezhetõ büntetlenül a Gyurcsány-kormány távozását követelõ, hónapok óta tartó, széleskörû nemzeti kezdeményezés az „emberiség legaljának”, a
„társadalom selejtjének” és „félszázaléknyi söpredéknek”. A szélsõséges liberálisok ügyesen használják a kezükben lévõ, gyûlöletre szakosodott médiát. A felfokozott politikai hisztériakeltéssel nem akarhatnak mást, mint aktív ellenségképekkel életben tartani és összeterelni saját szekértáboraikat. Ebben az erõsen túldramatizált helyzetben, a verbális és utcai csatározásokat felnagyítják egy permanens polgárháború víziójaként, ahol egyfajta megtervezett és aljas háborús pszichójó ha figyelünk
zissal megfélemlítik, és egyúttal sakkban tartják a nyugalomra és rendre vágyakozó lakosságot. A hatalom sáncai mögé behúzódó szélsõséges erõk végsõ soron nem tesznek mást, mint provokatív szándékkal, tervszerûen elõkészítenek egy számukra kedvezõ, véres társadalmi összecsapást. KITELJESEDÕ BELSÕ VÁLSÁG JELEI A JOBBOLDALON. A kényelmes parlamenti ellenzék és annak enervált vezéralakja eközben tanácstalan. Nem képvisel erõt és jövõképet, nyilvánvaló politikai taktika és félelem okán nem erõlteti egy gyors hatalomváltás kicsikarásának lehetõségét. Jelenleg szintén gyáva médiapártként kihasználja elbizonytalanodott és megosztott, ám kényszerûségbõl idõrõl idõre mégis hozzácsapódó szavazóbázisát. Egykori párton belüli szabadelvû harcostársaival szemben, a radikalizálódó közvélemény egyre inkább behúzza Orbánt -mint dédelgetett spirituális vezetõt-, egy irracionális világ felé /a szimbolikus politizálás mezõjébe/, ahol már jól látható, hogy saját vallásának megtört áldozata, esetleg bálványozott aprószentje lehet mindössze. Külsõ körülmények és párton belüli ellenfelei hatására, felülrõl ismét megosztja, visszaépíti -miközben személyesen ellenõrzi-, az általa lerombolt régebbi politikai struktúrát. Hallgatólagosan erõsíti ugyan a KDNP és a most alakuló Kisgazdapárt látszólagos szuverenitását, mialatt a már beszippantott egykori MIÉP-es értelmiség mellett, a háttérben magához láncolni igyekszik a Jobbik fiatal radikálisait. Orbán jelenlegi hiteltelen radikalizmusa és szövetségi politikája akár eredményes is lehetne, ha megmaradhatna a partnerpártok teljes önállósága, ha mûködhetne a jobboldalon a kritikus és racionális kisebbségi vélemény és akarat, amely demokratizálná, és egyben hatékonnyá tehetné a több síkon szervezõdõ politikai gépezetet. A Fidesz azonban –akárcsak az eltorzult magyar pártok többsége-, egyfajta betegesen felülrõl vezérelt gazdasági társulás, bezárkózó, bolsevik típusú hitbizomány, amely nem enged teret az alulról vagy kívülrõl megfogalmazott szellemi és politikai megújulásnak. A Fidesz és Orbán most végleg foglya lett önmagának! Nem tud semmit kamatoztatni a kormányzó szocialisták ámokfutásából. A legnagyobb ellenzéki párt vezetõjének fejére most hullik vissza az „egy a tábor, egy a zászló” károsan centralizált diktátuma, amely elmarta maga mellõl a sokszínû, kreatív küzdõtársakat. Ha valódi demokrataként korábban elengedte volna szövetségesei kezeit, ha a 2006-os választások alkalmával engedte volna felnõni, és parlamentbe bekerülni azt az új és hiteles radikális generációt, amely most kitartóan tüntet a megszorítások ellen, nos akkor most megmaradhatna a racionális politika szakterületein. Az erõszakosan összedarált, belsõ kényszerektõl szétfeszülõ jobboldal azonban teljesen védtelen és kiszolgáltatott a polgárháborús hisztériakeltéssel szemben. A Brüsszelben meglapuló néppárti képviselõk nem voltak képesek felrázni az európai közvéleményt a rendõrállami brutalitásokkal szemben. Nem tudták megakadályozni a posztkommunista karhatalom uniós pénzeken való felszerelését sem. Az elmúlt közel két évtized során a Fidesz nem tudott létrehozni egy olyan hatékony és sikeres emberjogvédõ szervezetet, mint például a civil kezdeményezésre létrejött Nemzeti Jogvédõ Iroda. De tõkeerõs civil alapítványok hiányában vergõdik a polgári oldal sajtója is, akárcsak a hiteles és többrétegû nemzeti érdekvédelem. Így a Fidesz mindössze gyorsan kifulladó, felszínes média-akciókkal kísérletezhet. Akár 2002-ben, a valódi rendszerváltást beteljesítõ hatalmas tömegtüntetésen, ahol aztán mindenki szétszéledt. Akár az MTV székháza elõtt, ahol ígéretet tett az igazságos médiaegyensúly megteremtésére, amibõl aztán nem lett semmi. Akár a nagyszerû polgári körös mozgalom meghirdetése során, ami késõbb szánalmas, szavazatgyûjtõ párt-csicskává silányult. Akár a kormánynak adott ultimátum kihirdetése alkalmával, ami gyorsan nevetségessé vált. Akár a Kossuth téri ellen-színpad felállításával, és a golyózáporban elmondott semmitmondó 56-os orbáni beszéd kapcsán, amikor gyáván és végleg cserbenhagyta a megvert tüntetõket. Végül most, a látványos kordonbontás során, ami akár végleg leültethette volna az országos tiltakozást. Jól látható, hogy önös pártérdeke19
in túl a Fidesz nem tud, és nem akar semmit következetesen végigvinni kirakat-politizálása során! Mára a bukott „elit” részeként csapdahelyzetbe szorult, ahonnan a képviselõk mandátumának visszaadása jelentheti csak az egyetlen alkotmányos kitörést, az egyetlen morális megtisztulást. TAKTIKA ÉS STÍLUSVÁLTÁS AZ UTCÁKON. Miközben az ellenséges balliberális média egyre fokozódó hisztériával ecseteli a március 15-i fegyveres felkelés vízióját, és az országházat erõszakkal megostromló csõcselékrõl szóló rémhíreket -a legvégsõ véres konfrontációt-, addig a rendõrállam apparátusa nyers politikai felhatalmazás keretében továbbépíti elnyomó és megtorló intézményeit. Megerõsítik a törvényhozás körüli kordont, a jogellenes „mûveleti területet”, uniós pénzeken korszerû eszközökkel felszerelik az államvédelmet, gyorsítják a fegyveres kiképzést, nemzetbiztonsági eszközökkel lehallgatják és követik a másként gondolkozókat. Ezzel mintegy politikai, jogi és „erkölcsi” felhatalmazást adnak az illegális Gyurcsány-kormányt milliárdokért védelmezõ erõszakos karhatalmistáknak. Lassan lopakodva visszatérnek a kommunista diktatúra népelnyomó módszerei. A tüntetõk azonban meglepõen gyorsan tanulnak a magyar történelembõl. Regulárisan szervezett fegyveres túlerõ ellen nem összetömörülve, hanem erõiket szétszórva, kiscsoportokba szervezõdve, sokszor váratlanul lépnek fel. Akár Árpádházi királyaink a tatárok ellen, akár Mátyás a törökök ellen vagy akár Bem tábornok erdélyi offenzívája során a behatoló orosz hadak ellen. A leleményes magyar tüntetõk egyelõre kikerülik a nyílt összeütközést az erõszakra éhes, brutális karhatalommal szemben. Helyette inkább szétszóródva, lassan, de tömegesen felégetik a „gyurcsányi reformok”
Elvtársak! Elvtársurak! A Hazafias Népfront a dolgozók széles tömegeinek véleményét összefoglalva, a nyugatra költözött Nagy Testvér bölcs útmutatásai alapján gyõzedelmeskedett a 2006-os választásokon, ezzel biztosította a következõ parlamenti idõszakra a hatalomgyakorlást. Mindenki vegye észre: a dolgozó nép vívmánya a többpárt-rendszer, amelynek képviselõ-jelölését a Hazafias Népfront felügyeli! Ne veszítsd el belénk helyezett bizalmadat a választási malõr miatt, amit Fletó elkövetett! Ha úgy látjuk jónak, miniszterelnököt váltunk, de rendszert semmi esetre sem! Neked nem gondolkodni kell, a Hazafias Népfront átveszi tõled ezt a nehéz munkát! Neked csak követned kell az iránymutatást! De ebben is választhatsz: ha akarod, a kordonbontók mellé állsz, ha akarod, a kordon-visszaállítókat támogatod. De, hogy lásd: a demokrácia él és virágzik, mint Soros György narancsa és Micsurin vörös szegfûje, mi színezéssel gazdagítottuk a választékot! Ha a piros tetszik neked, kövesd azt, ha a sárga, akkor azt. Ha a zöld vagy a kék a kedvenc színed, mi azzal is rendelkezésedre állunk, sõt, a kifakult barna is szerepel a választékban. Sõt, megváltoztatjuk a választási törvényt is azért, hogy minél színesebb legyen a paletta. Több népfrontos egység fogja alkotni a következõ parlamentet, szigorúan fenntartva a bal– és a jobb egységét. De ne keresd ezután sem a piros-fehér-zöldet, vagy a svájcisapkát (a reakció20
pénzügyi és morális hátországát. (A tömeges demonstrációk iszonyatos módon lekötik, és anyagilag ellehetetlenítik a népnyúzó apparátust!) Szerte az országban, naponta egyszerre több helyen, több idõpontban jelentenek be kisszámú gyülekezést és tiltakozást azok a szervezett csoportok, amelyek számaránya mára eléri a negyvenezer fõt. A Magyar Nemzetben megjelent Schmidt-levél eközben elindított egy újabb meglepõ folyamatot, melynek során az egyelõre még „hideg polgárháború” elérte a politikusok intim szféráját is. A politikai garnitúra védett közszereplõit igen érzékenyen érintette személyes adataik nyilvánosságra hozatala, ezért a tüntetõ csoportok elõszeretettel gyakorolnak nyomást a posztkommunista rezsim kiszolgálóinak magánéletére. Jelenleg tiltakozó csoportok jelennek meg házaik elõtt, de nem kizárt, hogy hamarosan magánéletük minden apró részlete (mobilszám, bankszámla, ingatlan, gépkocsi rendszám, baráti kör, életviteli szokások, fogyasztási szokások, stb.) felkerül a világhálón bujkáló oldalakra. Az internetes hadviselés várhatóan kiteljesedik. A tüntetõk saját védelmükben már most is mindent archiválnak, gõzerõvel folyik a rezsim elleni adat-, kép-, és információk begyûjtése. Az egyre szervezettebb nemzeti ellenállást megvalósító csoportok 2007 tavaszán meghirdették békés tavaszi hadjáratukat, amellyel elsõsorban az antidemokratikus Gyurcsány-rezsim mielõbbi trónfosztását kívánják elérni. Nyomásgyakorló szándékaikat nem kizárólag csak az utcákon folytatják. Ügyesek, leleményesek és szemtelenek lesznek akár Ludas Matyi, aki háromszor vett elégtételt a gõgös Döbrögin. A posztkommunista hatalommal ellentétben a nemzeti ellenállás bátor tagjainak nem érdeke a polgárháborús erõszak, „mindössze” valódi demokráciát, szabadságot és igazságosságot akarnak!
sok Szent Koronának nevezik), mert nem adtunk helyet a nacionalista, soviniszta, fasiszta, antiszemita, rasszista elemeknek! A munkás-paraszt-kizsákmányoló szövetség vezetõi õrzik azt a lángot, amit Herzl Tivadar (legyen áldott az emléke) Bázelben gyújtott 1867-ben, és soha nem lankadó éberségükkel mindent megtesznek a hatalom megõrzésére, ezért méltán „egyenlõbbek”. Õk az egyszerû nép fiai, akik szüleik, nagyszüleik örökségét követve gondoskodnak feleségeikrõl, szeretõikrõl, gyermekeikrõl, unokáikról, elv– és úrtársaikról és azok feleségeirõl, szeretõirõl, gyermekeirõl, unokáiról. És gondoskodnak azokról, akik õrzik-védik, kiszolgálják õket, és azok feleségeirõl, szeretõirõl, gyermekeirõl és unokáiról. Magyarország demokratikus állam! Ezért a munkás-paraszt-kizsákmáonyló szövetség vezetõi gondoskodnak azokról is, akik alulról jövõ, jogos, radikális kritikát gyakorolva „egyenlõbbekké” akarnak válni. Gondoskodnak róluk és az õ feleségeikrõl, szeretõikrõl, gyermekeikrõl és unokáikról. A következõ választások után már gondoskodni tudnak saját, „egyenlõbb” szüleikrõl, nagyszüleikrõl is, de a begyûrûzõ világpolitikai helyzet fokozódása miatt erre most még nincs lehetõség. Az egész világot integráló, kohezionáló és a Liberális Négy Alapelv Szentsége alapján álló demokrácia ellenségeinek reakciós törekvései egyre erõsödnek hazánkban és világ összes országában. Megfékezésükre je-
Molnár Tamás, Magyar Október Mozgalom ügyvivõ
lentõs erõt kell kifejtenünk, ezért ma még nincs arra lehetõség, hogy a gondoskodás mindenkire kiterjedjen. De ne csüggedjenek! Haladunk a teljes világdemokrácia mindenkinek gondoskodást ígérni tudó jóléte felé! Adjon biztatást nektek az a tény, hogy a világdiktatúra már a Föld egyharmadán uralkodik, de nincs messze az idõ, amikor egynegyedén, sõt nemsokára egytizedén fog meghatározó lenni! Addig is felejtések el nyelveteket, múltatokat! A jelenben készüljetek fel a jövõ teljes jólétet ígérõ Falanszterére, ahol nem kell gondolkoznotok, nem kell éreznetek, nem kell semmit sem tennetek magatokért, mert az „egyenlõbbek” atyai gondoskodása már most mindent megígér nektek, amire szükségetek van: bort, búzát, békességet, munkát, nyugdíjat, adó– és társadalombiztosítási járulék-csökkentést, család– és egészségügyi gondokoskodást. A jólétnek ezt az ígéretét megkaphatod, ahogyan megkaptad Fletótól is, ha a Hazafias Népfrontot támogatod úgy, hogy a színek közül saját magad választatsz 2010-ben is! De addig még tenned kell! Állj rajtra készen! Február 2-án kijött a medve barlangjából és mivel meglátta saját árnyékát a kordon mögött, visszament ellenzéki odújába. Vedd ezt jeladásnak, attól függetlenül, hogy a Hazafias Népfront palettájából melyik színt választottad! Hirdetned kell a jó ha figyelünk
...a kordonbontás megéneklõinek s elemzõinek; és ez így van rendjén. Így van rendjén, mert ez volt a cél. Az azóta eltelt néhány nap alatt a híradásokban drasztikusan lecsökkent a Magyarországon jelenleg folyamatban lévõ népirtásról tudósító és az azt kommentáló hírek száma, úgymint: kórházbezárások, iskola-megszüntetések, tömeges munkahely-bezárások, elbocsátások, energiaár-emelések stb... A várólisták miatt lassan, de biztosan áttétekké fejlõdõ daganatokról, a megfizethetetlenül magas gyógyszerárak következtében a – fõleg az idõskorúak körében – belátható idõn belül várható tömeges elhalálozásokról most nem is beszélve. (Hiába no, szorít az idõ, valahogy hozni kéne már azt a Világbank által optimálisnak tartott hatmilliós létszámot...) Ugyanígy háttérbe szorultak a gazdaság katasztrofális állapotáról és az összeomlás szélén álló egészségügyi, szociális és-nyugdíjrendszerrõl, valamint más egyéb romokban heverõ struktúrákról szóló beszámolók is. A határozott fellépésnek feltüntetett – tesszük a dolgunkat!! (O.V.) – de valójában pótcselekvésnek is rémesen silány kerítésszaggató igyekezet valójában nem volt más, mint önként vállalt asszisztálás egy háborodott elméjû közbûntényes vezette bûnbanda ámokfutásához – lásd az õszödi részletes beismerõ vallomás teljes dokumentációját. De égetõ szükségszerûség is volt egyben, mert mint ahogy a Kossuth rádió aznap déli krónikájából megtudhattuk, a FIDESZ fakultamunkás-paraszt-kizsákmáonyló szövetség mindenek felettiségét, ha kell szép szóval, ha kell a revizionista veszélyre hivatkozva, ha kell pénzzel – amit korlátlanul adunk neked. Ha másképp nem megy, a zsarolás, a fenyegetés fegyverét is bevetheted, mert a cél szentesíti az eszközt! A cél annak elhárítása, hogy az a mocskos, gazember, nacionalista, soviniszta, fasiszta, rasszista, antiszemita, csõcseléktömörítõ Kossuth téri szellem gyõzni tudjon! Az elsõ sikerélményben már március 15-én részed lehet: akkor megláthatod, hogy a Hazafias Népfront milyen ügyesen lép hátra egy lépést, annak érdekében, hogy két lépést elõre léphessen. Gyönyörködhetsz az egyszínekben! Sõt, már március 15-én válthatsz is színt palettánkról, mert a Hazafias Népfront ebben is szabad akaratodat szolgálja. A jól végzett munka kipihenésére lesz három éved! Meg is érdemled! Rendez neked a Hazafias Népfront kampányrendezvény néven szórakoztató mûsorokat, ahol – jó bohóchoz méltóan – azok a képviselõk fognak egymás arcába habostortát vagdosni, akik a te áldásos ragaszkodásod révén kerültek a porondot jelentõ Parlamentbe. Az utcán óriásplakátokkal fognak kacagásra, vagy a más színû képviselõ gyûlöletére késztetni. (Ezt nem kell komolyan venned!) A tv-be és a rádióba is beköltöznek a támogatásoddal fityulát kapott bohócok: elvégre alkotmányos kötelességük, hogy szórakoztatva tájékoztassanak téged arról, hogy hogyan fognak becsapni, megtéveszteni. jó ha figyelünk
tív politechnikai foglalkozásának köszönhetõen maradt el a képviselõk úgynevezett „költségtérítésének” aznapra tervezett tisztázása. Utóbbiért minden parlamenti párt hálával tartozik a legnagyobb ellenzéki pártnak... Talán tetszenek még emlékezni, arról a fejenkénti öt-tíz millióról van szó, amit mindennemû elismervény illetve számla nélkül tettek zsebre a képviselõk – mivelhogy nekik az jár. Szóval cselekedték mindezt a demokráciára és az állampolgárok jogaira hivatkozva, mit sem törõdve azzal, hogy bugyuta megmozdulásukon felbuzdulva hamarosan több ezer lelkes tüntetõ lepte el a Kossuth teret, akiket az ugyancsak a demokráciára és a magyar állampolgárok jogaira hivatkozó többszörös túlerõben lévõ, állig felfegyverzett, azonosító szám nélküli símaszkos rohamrendõrök tõlük szokatlan tapintattal – egy csepp vér sem folyt! – rövid úton el is takarítottak a helyszínrõl. Az érthetetlen módon polgári engedetlenségnek keresztelt mûbalhé hozadéka mindössze néhány bála Brüsszelnek írt egymást mindennek elhordó levél, és egy igazi hungarikum, a nagyszerûségében csak a dinamóhoz, a hologramhoz és az Ötvös ingához mérhetõ találmány: a kordonvédõ kordon. Összeláncolva. Lakattal rögzítve. És mivel minden csupán nézõpont kérdése, a magam részérõl meg is volnék elégedve ezzel a Fõvárosi Állatkertet a védtelen járókelõktõl elválasztó biztonsági rendszerrel.
Március 21-ig, a dicsõ Tanácsköztársaság kikiáltásának napjáig az „egyenlõbbek” végzik (éjt nappallá téve) felelõsségteljes munkájukat, a Nagy Testvér és Brüsszelben székelõ elsõ helytartója bölcs irányítása mellett. Ekkor meghozzák azokat a tisztáldozatokat, amelyekkel téged megnyugtatnak: nem volt hiábavaló a kordondöntés éppúgy, ahogy a kordonmegtartás. Ezután a szórakoztató mûsorok színessége fokozódik: a színek csatája kiteljesedik. Ezzel beköszönt a nyugalom csendes hajlékodba. Megadják vezetõid a lehetõséget arra, hogy visszatérj a Kossuth térre, de akkorra már nem a szeptember 22-én Népfront-ellenes céljait megfogalmazó mocskos, gazember, nacionalista, soviniszta, fasiszta, rasszista, antiszemita, csõcseléktömörítõ Kossuth téri szellem fog ott randalírozni, hanem Ti, az EU-hoz a Népfronton keresztül hûséges, drága Elvtársak, Elvtársurak! Ezt biztosítani fogja az új gyülekezési törvény. Elvtársak! Elvtársurak! Eddig még nem volt soha ekkora szükség a munkátokra! Ha ez a reakciós, a jövõ szavát nem halló, holmi hagyományokra hivatkozó, jelképéül a svájcisapkát (Szent Koronát) és a fasiszta Árpád-sávos lobogót választó, ezért maradi Kossuth téri szellem valahogyan összegyûjti Alkotmányozó Nemzetgyûléssé a félrevezetett néhány milliós tömeget, és kénytelenek leszünk nyilvánosságot adni bomlasztó gondolataiknak, meginoghat a világdemokrácia színes jövõt ígérõ hatalma.
Matkovits János
Mit fogtok kezdeni ígéretek nélkül? Mi lesz veletek, ha megszûnik az a kellemes feszültséget adó érzés, az az erõt adó bizonytalanság, hogy várjátok, mikor teljesülnek ígéreteink? Mit kezdetek magatokkal, ha nem lesz miért elégedetlenkedni? Hogyan veszitek tudomásul, hogy a határon túli magyarok is magyar állampolgárok (ezt nevezik ezek a revizionista szemetek a Szent Korona tagjainak) és az itthon élõk semmiben nem szenvednek hátrányt e miatt? Gondoljátok el: nem lesz Mónika show! Nem lesz Heti Hetes! Nem lesznek pornográf filmek a tv-kben és mozikban! Nem lesz példamutató a homoszexualitás! És a drogozás? Nem fog hiányozni? Elveszik alapvetõ emberi jogaitokat! Vigyázzatok! Nagy veszély fenyeget mindannyiunkat! Jegyezzétek meg a veszély nevét, mert egyre többen akarják, hogy bekövetkezzék: Rendszerváltás. Kerüljétek a www.eunyet.hu honlapot, nehogy fertõzõdjetek! Véletlenül se hívjátok a 30/616-3894es mobiltelefont! Nehogy e-mailt küldjetek a következõ címre:
[email protected]! Õrizkedjetek a legfõbb ellenségtõl, akit Szent Korona Eszmének hívnak! Képes, és eltérít benneteket az internacionalista-kozmopolita gondolattalanságból és elvezet a krisztusi gondolkodás fertõjébe! Õrizkedjetek a Magyar Újjászületéstõl! Halász József
21
– avagy a poszthumán kor kezdete 10. – A demokratikus jogszabályok elvetése, az erõszak preferált módszereként történõ alkalmazása a vita és a megbeszélés helyett, és persze a másság (mondjuk a mensevikség) meg nem tûrése. Az „aki nincs velünk, az ellenünk van” szlogent nem Bush használta elõször, hogy a hatalom mit ért ez alatt, azt mi itt, a volt Kelet-Európában már jól ismerjük korábbról. Nem véletlen tehát, hogy a módszereket tekintve egyre inkább teszünk ma egyenlõségjelet Hitler és Sztálin közé, de fontos ugyanakkor észrevennünk, hogy az egynelõségjel használatának jogosságát módszereik hasonlósága indokolja elsõsorban, nem pedig áldozataik számának hasonlóan rémisztõ nagyságrendje. A fasizmus és a bolsevizmus közötti módszertani rokonság felemlegetése nem véletlen itt, egy a neoliberalizmust megérteni szándékozó írásban. Ha Gireoux-nak igaza van, amikor a demokrácia gyengülése miatt egy esetleges fasizálódástól tart az Egyesült Államokban, akkor a mai magyar parlamentarizmus milyenségét vagy a most hatalmon lévõ, magukat baloldalinak nevezõ pártok viselkedését megfigyelve, mi itt joggal félhetünk a bolsevizmus újbóli felbukkanásától. Pláne érezhetjük a bolsevizmus erõsödését itt, és a fasizálódás fokozódását Amerikában, ha megfigyeljük a magyar és az amerikai vonalas média rendkívül agresszív, már-már dühödt (és gyakorta uszító) részkövetelését a politika közvetlen irányításában. A 2002–2006 közötti idõszakban Magyarországon a média túlnyomó többségének, a kollaboráns médiának az összejátszása az uralmon lévõ MSZP–SZDSZ-koalícióval – az ízléstelenség meghökkentõ szintjén túl – már kivehetõen vázolja fel a bolsevizmus restaurációjának forgatókönyvét, egy újfajta bolsevizmus, a neobolsevizmus születésének menetrendjét. Azt az új világot, amelyben a tõke és a magát baloldalnak mondó politika majd eggyé forr, és amely – a média hathatós mûködése révén – épp a leginkább becsapottakat jelentõ többség által lesz támogatott. Ez az ellentmondás; mármint a becsapók becsapottak általi támogatása pedig látszatellentmondássá lesz épp a média, a már a hatalom részévé váló média lehengerlõ hatékonysága miatt. Nem szabad, hogy elkerülje figyelmünket az a körülmény sem, amely szerint a mai modern demokráciák eddig elfogadott „mûködési szabályzata” egyáltalán nem jelent védelmet egy bolsevizmusba való esetleges átvedlés ellen. Nem nehéz belátni, hogy demokráciánk maga a bolsevizmus, amennyiben úgy mûködik, hogy az 51 százalékos oldal mindent visz a 49 százalékos mensevik oldallal szemben. 22
Amennyiben úgy mûködik, hogy több mint kétmillió magyar választópolgár akarata nem számít, illetve a mai parlamentarizmusunk „szokásrendjének” megfelelõen nem is számíthat. Az utóbbi idõ gyakorlata pedig az, hogy így mûködik, és nem nehéz megjósolni, hogy a 2006-os választások eredményén felbuzduló balliberális oldal
(tovább erõsödve a neokonzervativizálódó MDF-fel) pedig még inkább így próbálja mûködtetni. Nem pusztán koincidencia, hogy alig egy hónappal a 2006-os választások után Tamás Gáspár Miklós már a baloldali koalíció antidemokratizmusáról ír a kormányprogram meghirdetését megelõzõ õszödi susmussal kapcsolatosan. Felteszem, hogy írását valamiféle aggodalom, a zárt ajtók mögöttiségben megbúvó potenciális bolsevizmus, vagy más diktatórikus elfajulás lehetõsége miatti aggodalom ihlette. Gyurcsány stílusa, vagy éppen a 2004-es hatalomra kerülésének módja pedig nem véletlenül kelti fel sokunkban a gyanút. Kiváltképp akkor, amikor a média zöme – személyekben és módszerekben egyaránt – egyre kevésbé leplezetten alkalmazza a kádári múlt gyakorlatában megszokott propagandista stílust ( és persze élvezi az ott szerzett, vagy abban gyökerezõ elõjogokat) akkor, amikor a magyar polgár véleményét befolyásolja már nem is igazán leplezett hazugságokkal, elhallgatásokkal és csúsztatásokkal. Amikor – a valóban oldalfüggetlen média teljes hiányában – információközlés helyett az állampolgár (valójában a potenciális választó) véleményének befolyásolása a média fõ célja és feladata. Amikor a vonalas, a balliberális média, amelynek feladata már nem más, mint politikai marketing és propaganda, soha nem látott mértékben dominálja a hír– és kommentáripart, sõt a közízlés formálást is. Ha belegondolunk a képviseleti demokrácia (mint idea) lényegébe, nem lesz nehéz belátnunk, hogy a média ilyesfajta mûködése, azaz a média politikai marketinggé, propagandává silányulása szükségképpen a demokrácia gyengítését, a bolsevizmus, vagy éppen valamiféle fasizmus erõsödését segíti elõ. Ami talán a legtöbbet ártott a magyar demokráciának az utóbbi években, az a Nap-Tv közszolgálati programmá tétele, illetve az amerikai demokráciának a Fox Tv térnyerése, szemben például a valamelyest még tisztességes NBC-vel vagy az AC-vel. Az egy bizonyos politikai oldalt támogató, illetve annak választási sikerét (és az ellenlábasának sikertelenségét) is elintézni, elrendezni képes, demokráciát meghazudtoló médiabeavatkozásra éppen a 2006-os választások idõszakában és közvetlenül utána láthatunk ragyogó példákat. Bár a Fidesz sutasága is vitathatatlanul oka a jobboldal 2002es és 2006-os vereségének, de legalább annyiban hozzájárult ahhoz, hogy az MSZP–SZDSZ-elkötelezett média által vezetett és irányított Fidesz, illetve Orbán-ellenes médiakampány. jó ha figyelünk
Napjainkban, a 2006-os választások utáni napokban pedig ugyancsak a kollaboráns médiára vár a feladat a baloldalt kisegíteni. Érdekes megfigyelni azt a már-már hollywoodi forgatókönyvek aprólékosságára emlékeztetõ, precíz és mindenre kiterjedõ figyelmet, amellyel a média azon munkálkodik, hogy a baloldal választások elõtti és utáni „országértékelését” valahogy össze lehessen egyeztetni, azaz a baloldal választások elõtti hazugságaira ne derülhessen fény, és pláne ne arra a tényre, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció választási sikere lényegében a választó – elsõsorban a média által kivitelezett – félrevezetésének az eredménye. Mi ez, ha nem a demokrácia megtorpedózása az „ügyes és elkötelezett” média által, az intézményesült hazudozás által, amit utóbb persze a neoliberalizmus az erkölcs viszonylagosságával és a hazugság elfogadhatóságával és a hazugság elfogadhatóságára vonatkozó tételével természetessé deklarál, társadalmilag elfogadhatóvá tesz. A neoliberalizmus-neokonzervativizmus sikereit annak köszönheti, hogy az átlagpolgár becsapható. Becsapható, mert nincs esélye megbízható információhoz jutni, illetve mert a hatalmat kiszolgáló, a vele együttmûködõ és a vele egyet akaró média mindent elkövet annak érdekében, hogy ne lehessen erre esélye. Ragyogóan példázza ezt is a 2006-os választásokat megelõzõ idõszak, amikor a kormányoldal és a vele kollaboráló média csak két dologra ügyelt: arra, hogy a valóság még véletlenül se derülhessen ki a gazdaságról, vagy az ország pénzügyi helyzetérõl, és arra, hogy az ellenzék épp az ország valóságosnak tûnõ helyzetére alapuló érvei semmi esetre sem rezonálhassanak az átlagpolgár fülében. Annak ellenére látta jónak így eljárni a média, hogy prominensei (például a Nap-Tv emberei) minden bizonnyal jól tudták már, hogy szükségképpen másként kell majd megnyilatkozniuk a választások utáni egy-két hónap elteltével, illetve hogy valójában homlokegyenest más következik majd a választások után ( megszorítások az ország valóságos pénzügyi-gazdasági zûrjei miatt). Sõt azt is jól tudhatták, hogy lényegé-
ben az ellenzék országértékelése helyes volt (annak ellenére, hogy akadtak bornírt javaslataik, mint mondjuk a 14. havi nyugdíj). A becsapáson és csaláson alapuló hatalom azonban, a nyertes választási eredményektõl függetlenül, illetve a megbízhatóan rendelkezésre álló médiatámogatás ellenére sem lehet teljesen biztos a dolgában. Soha nem lehet bizonyos afelõl, hogy manipulációira és csalásaira nem derül fény elõbb-utóbb, illetve hogy a becsapott és megcsalt közember, a nép nem fogja egyszer csak azt mondani, hogy elég és ne tovább. A történelem ugyanis arra tanít minket, hogy erre elõbb-utóbb mindenképpen sor kerül. Ettõl az elégtõl való félelmében pedig a hatalom nem tehet mást, mint hogy redukálja az állami intézményrendszer mûködésének demokratikus voltát; körülbástyázza magát a hatalmát biztosító, tovább erõsítõ antidemokratikus eszközökkel. Azzal kezdi, hogy „csak” titkolózik és hazudozik (amiket az utóbbi választások elõtt és alatt megtett). Ha pedig tovább kell mennie az antidemokratizálás útján, például azért, mert a lebukás és az azt követõ elszámoltatás veszélye egyre valóságosabb, végsõ esetben a fasizmus vagy a bolsevizmus lesz a módszer az esetleges ellenvéleményt elcsendesíteni, majd pedig a morgolódó, netán lázadó tömegeket kontrollálni. Minél disznóbb lesz a hatalom, annál disznóbb eszközökhöz nyúl hatalmát biztosítandó (lásd a tavaly október 23-i eseményeket, és azok indítékait – a szerk.). Egyszerûen azért, mert már nem tehet mást. Hogy a neoliberalizmus „eszméi” disznók, afelõl nem lehetnek kétségeink. Ebbõl viszont az következik, hogy egyáltalán nem oktalan dolog a legrosszabbtól tartanunk. A 2006-os választások elõtt és közvetlenül utána történtek pedig talán már a legrosszabb megérkezését jelzik. A demokráciához fûzõdõ viszonyunkat illetõen a fasizmus és a bolsevizmus közé valóban tehetõ egyenlõségjel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a neoliberalizmus végsõ intézményesülése után és következtében mondjuk az Egyesül Államokban és Magyarországon azonosan menjenek majd végbe a
politika vagy éppen a történelem ügyei egy esetleges worst scenario megvalósulása esetén. Már csak azért sem, mert amíg például a tengerentúlon a tõke csak közvetve és viszonylag sok bürökratán keresztül uralhatja a politikát (bár bizton uralja), addig nálunk láthatóan, sõt néha megvallottan a tõke közvetlen politikai szerepre tör. Erre utal például Gyurcsány és Kóka megjelenése a politikában. Megjelenésük módja – különösen Gyurcsányé – pedig arra, hogy a tõke nagyon is komolyan gondolja közvetlen politikai szerepét, aminek érdekében akár még egy puccs kivitelezését sem találja az ördögtõl valónak. Nem kizárt, hogy a nagytõkés Gyurcsány és Kóka ilyen direkt megjelenését a politikában a történészek egyszer úgy emlegetik majd, mint a neobolsevik történelmi kor kezdeteit. Az amerikai tõke zöme, amelyik valóban a többé-kevésbé szabad piacon gyarapodott és méretett meg valamikor („...az elsõ millióról ne beszéljünk!”), nem akarhat semmiféle politikai diktátumot, hiszen az az õ gazdasági és társadalmi pozícióit is gyengítené, de legalábbis elbizonytalanítaná. Itt nálunk azonban már más lehet a tõke viszonya egy esetleges diktatúrához: például a Gyurcsány-fajta tõke, amelyik viszonylag könnyedén harácsolódott össze, és amelyik piaci megmérettetéstõl mentesen, politikai kapcsolatokon alapuló módszerekkel válhatott tõkévé (és feltehetõen mûködik tovább is), jól megférhet a bolsevista rendszerrel, sõt tovább gyarapodhat annak újrahonosításával. A siker érdekében pedig a gyurcsány-féléknek nem kell mást tenni, mint közvetlen politikai hatalommal rendelkezni, illetve hatalomban maradni. A 2006-os választások utáni kormányprogramban már könnyedén fedezhetõk fel azok a kormány mûködését „megreformáló” gyurcsányi elképzelések, amelyeknek vitathatatlanul és egyben jogos félelmet keltõen egyetlen céljuk van: a hatalom antidemokratikus központosítása, a Gyurcsány-hatalom növelése és persze az ország pénzeinek, akutálisan az EU-tól várt sok-sok milliárdnak a „vigyázása” és elosztásának kontrollja. (folytatjuk)
OLVASÓI VÉLEMÉNY: 19 évünk elszelelt... 1988-ban Orbán Viktor rázta a korlátokat, Gyurcsány Ferenc pedig a rendõrség és a belsõ elhárítás segítségével el akarta hallgattatni. 2007-ben Orbán Viktor rázza a korlátokat, Gyurcsány Ferenc pedig a rendõrség és a belsõ elhárítás segítségével el akarja hallgattatni... Ha ilyen a Harmadik Köztársaság akkor inkább kocsmázzunk! jó ha figyelünk
23
Szonda Ipsos: a lakosság többsége a politikai elitet és a kormányt okolja a kialakult helyzetért A magyar lakosság relatív többsége, 44 százaléka helyteleníti a Fidesz pénteki kordonbontását, és 68 százalék tart attól, hogy a polgári engedetlenségi akció további utcai zavargásokhoz vezethet – derült ki a Szonda Ipsos közvélemény-kutatásából, amit vasárnap ismertettek a Magyar Televízió A szólás szabadsága címû mûsorban. (Nagyon szeretem, mert olyan szólás és olyan szabad, hogy alig van a kormány utasitása alatt!) Závecz Tibor kutatási igazgató a mûsor megbízásából készített felmérés eredményét ismertetve elmondta, hogy az elsõ kérdés, amire választ vártak, az volt, hogy az emberek helyeslik-e a Fidesz képviselõinek kordonbontását. A magyar lakosság relatív többsége, 44 százaléka helytelenítette a Fidesz lépését, és 35 százalék mondta azt, hogy helyesli a képviselõk tettét. Mivel egy újszerû demokrácia-gyakorlási mûfajról van szó, a szokásosnál nagyobb a bizonytalanság ebben a kérdésben: 21 százaléknyian nem tudtak ebben a kérdésben állást foglalni – mondta. Megjegyezte: a szocialista tábor kilenctizede felsorakozott a párt álláspontja mögé, azaz elutasítják a kordonbontást, míg a Fidesz-tábor héttizede támogatja egyértelmûen a lépést. Mit jelent ebben a kontextusban a 9/10-ed és a 7/10-ed??? Nem ugyanarról beszél!!! Az egyiknél 10-bõl 9 nem tudjuk mit mond, a másiknál 10-bõl 7 támogatja a pártját! A lényeg: két számot rakott egymás mellé, amelyiknél a „szocialista” jelzó mögött NAGYOBB VAN!
A második kérdés az volt: a válaszadó tart-e attól, hogy a polgári engedetlenségi mozgalom újra zavargásokhoz vezethet. Erre a kérdésre az emberek 68 százaléka azt mondta, tart attól, hogy erõszakos cselekmények lesznek a fideszes képviselõk kordonbontása miatt, egynegyedük pedig elutasította ezt a lehetõséget. Azok között, akik helyeselték magát a kordonbontást, 50 százalék mondta azt, hogy tart a zavargásoktól és 40 százalék utasította ezt el. Az MSZP-szimpatizánsok kilenctizede tart az eszkalációtól; a Fidesz-táborban 48 százalék tart az utcai zavargásoktól, 43 százalék szerint pedig ez nem várható. Arra a kérdésre, hogy kit tart felelõsnek a kialakult helyzetért – a kormányt, a Fideszt vagy az egész politikai osztályt – a lakosság többsége, 53 százalék válaszolta azt, hogy az egész politikai elit; 22 százalék szerint a kormány, 13 százalék szerint a Fidesz a felelõs. Mindkét párt táborára igaz, hogy több mint 50 százalék szerint a másik oldal a felelõs. Ez a vizsgálat a manipulációs tecnika állatorvosi lova. Minden benne van, hogyan kell a gyanútlan és kellõen ostoba agyvelõt a saját érdekei ellen forditani. Csak egyetlen példára hivom fel a figyelmedet: Ha a kérdezõ azt kérdezi: „kit okol”, akkor a válaszadó felé már eleve sugallja, hogy okolni márpedig kell. Az okolás szó üzenete: valami rossz, valami negativ dologról van szó, tehát mindenképpen valaki azért a dologért hibás. Innentõl kezdve már teljesen mindegy, hogy a hülyéje mit válaszol. A „hatástalanitás”, vagyis az emberi agyban egy történésnek olyatén visszatükrözése, amiben elveszik az igazi elkövetõ, õsi
módszer ... azt hiszem a pszichoanalizisben már Freud is használta. Lényege: az egyén figyelme sohase a konkrétra terelõdjék, hanem az általánosra. Az általánossal mindig sokkal könnyebb elbánni az agynak, mint a konkréttal! Egyébiránt az a válasz, hogy a „politikai elit”, totálisan sikeresen elvégzett manipuláció. Igy nincs konkrét ... tehát az áldozat van kriminalizálva és elbújtattuk az elkövetõt! E logika mentén müködik pl. a Quantanamói börtön, amelynek egyetlen rohadt célja van: a muzulmán társadalmak megfélemlitése. Kriminalizáld a muzulmán társadalmakat, legyen minden mohamedán hivõ bünös ... és helyeselni fogják ennek a népcsoportnak az irtását. De elõtte nagy szükség volt arra, hogy a „holkausztozás”-sal felkeltsék a keresztény társadalmakban a kollektiv büntudatot a lassan 60-65 éves „népirtásért”. Ezzel térdre kényszeritették a keresztény társadalmak önbecsülését, kriminalizálták a „holokauszt-tagadást”, így szabad utat nyert a mohemán társadalom irtása. Mert ha felszólalnál az „antiszemita” mohamedánok irtása ellen, egyszers mind rátsüthetik: tagadod a holokausztot. Mint alant látod, ez roppant egyszerûen megcsinálható! Erre kiképzett aljadék rendõrök, ügynököknek ez már nem feladat. És aztán szépen irthatja a BIRODALOM a mohamedán népeket, hogy az olajukat elrabolja! Amelyik nép vagy vezetõje ellenáll, azt legyarmatositja katonai és a fentebb leirt pszichikai hadviseléssel, amelyik kollaborál (mint az Arab Emirségek, vagy Kuwait), ott béke fog honolni, csak a spájzokban állomásoznak ideiglenesen az amerikai csapatok. Amig az olajkészlet tart. Forrás: Gondola
OLVASÓI LEVÉL
Tekintettel arra, hogy a rendészet vezetõi szerint a Parlament környéke állandó terrorista fenyegetés alatt áll kérjük aki tudja hívja fel: – Rogán Antal figyelmét, hogy a Parlament elé tervezett óriási játszótér állandóan többszáz gyermek életét veszélyeztetné, – Szili Katalin figyelmét, hogy az összes képviselõ állandó életveszélyben van, emiatt egyszer és mindenkorra ki kell ürítettetnie a Parlamentet! 24
jó ha figyelünk
„Nincs lejjebb” kesereg egy fülsértõ irományában Petri Lukács Ádám elõretolt vízágyú a Népszabadságban. Hogy miért e dobhártyaszaggatás? Elsõsorban, mert képtelen kilépni a mi vagyunk az igazság és annak letéteményesei szerepbõl, ami korát és „munkásságát” tekintve röhej, másodsorban a nyûtt igazodás, hogy Orbánt minél jobban elkapálom, annál frankóbb gyerek vagyok. Orbán Viktort aljas húzásokkal operáló halandzsázó paprikajancsinak nevezi. A hevület hordoz némi extremitást, mivel Petri a közelmúltban perelt be egy ellenkezõ oldalon mõködõ kiváló publicistát, aki viszont a nevezett édesapjáról ejtett volt kegyeletsértõ szavakat. A Népszabadság, óh, mily kár, stílusilag lassan beéri a Népszavát. A Kossuth tér kordonjának lebontása semmi. Húszperces mozzanata annak a dágványos, káoszos, hazugsággal teli, ájtatoskodó és egyre sötétebb idõszaknak, amelynek elõidézõje és mozgatója nem Orbán Viktor, hanem, egy Gyurcsány Ferenc nevezetû miniszterelnök, aki barátjával karöltve öt év alatt a szakadék szélére juttatta az országot. 2002-ben a régió sztárjai voltunk, ma igazoltan a legutolsók a sorban. Ez tény. A többi magyarázkodás, kenegetés, porhintés és szemfényvesztés. Kihagytam valamit? Óh, igen. Hogy mindez tévedés, nem Gyurcsány és tettestársainak mûve, hanem a paprikajancsi Orbáné, meg a Fideszé. Õk taszítják a törvénytelenség káoszába az országot, és tõlük szenved a miniszterelnök, amikor emeletes baromságokra ragadtatja magát – kissé félrehajtott fejjel és sírós hangon -, mint Szili Katica a „köteles” fõpróbán, hogy: „bajban van a köztársaság akkor, ha valaki vagy valakik szembeszegülnek a rendõrség intézkedéseivel, és nem tartják be a törvényeket. A rendõrséget óvni és szeretni kell.” Lehet, hogy ezt az utóbbit nem mondta, de eggyel több ökörség már nem számít.
Tanúságos beszélgetést hallottam ma. Idõs hölgy mesélte el egy rokona (pünkösdi királyságát) jólétét a buszon. Az anyós lehetett: – „És képzeld el, hogy minden márvány az új házban. Gyönyörû. Egyetlen gombnyomás, és lezáródik a kapu, a rolók, és minden. Nercbundát kapott a kislányom ajándékba, az unokám meg olyan iskolába fog járni, ahol csak angolul tanítanak. a magyar csak mellékes nyelv. És a szülinap! Hát az volt csodálatos. Megrendelték a gyereknek a szolgáltatást. rengeteg ajándék jaj, hát ez a Gyurcsány. nélküle nem lenne az egész. Tudod, az autópálya építés nagy üzlet. Egy év alatt lebontotta a régi házát és újat épített a vejem. – És nem félnek ebben az új házban? Tudod milyen az országban a hangulat. – Óh, dehogy! Egy képernyõn az egész házat kívülrõl látják. bent. Mindenhol kamerák vannak, de fizet a rendõröknek is, hogy ha baj van, akkor három perc alatt ott vannak. a .... utcában. Ott sok gazdag ember lakik. Ott lakik a .. És a ... úr is! És már kezet is fogtam vele. egy angyal. Ott mindig járõrözjó ha figyelünk
Drága Miniszterelnök úr! Csapja fel a Munkásmozgalom történetének Nemes Dezsõ által gondozott köteteit, és frissítse fel a tanulmányait. A véres csütörtöktõl a vörös Csepelig mirõl szól a magyar munkásmozgalom? Na, ugye! Lendvai Ildikótól Nyakón, Charles Gatin, Fejtõ Ferencen, Halmai Gáboron át Gusztosig egyetlen elhaló hörgés az egész haladó baloldal. A világnak vége van, ennél lejjebb nincs már, mondja Petri Lukács Ádám, mert ezzel a törvénytelenséggel üzentek a mûveletlen, tájékozatlan szélsõjobboldalnak. Ádika, jöjjünk össze, és beszéljük már meg ezt a tájékozatlan és mûveletlen minõsítést mirólunk, mert mivelhogy én is ott voltam a Kossuth téren, ahol sok okos és tájékozott barátommal találkoztam ott, úgyhogy birizgál a kétely, miszerint magácska kissé hazudós. A Kossuth tér, ami ugye nem magánterület, nem Gyurcsány birtoka, nem a képviselõk homokozója, hanem nyílt tér. Közterület, aperto loco, agora, amelyet törvénytelenül nem zárhat le a magyar nemzet bármely tagja elõl, nem létezõ jogszabályra hivatkozva egy törvényben járatlan, tájékozatlan és mûveletlen fõrendõr. Vagy nagyon is jártas, s így a miniszterelnökkel összejátszva követik el a törvénysértést. Amire hivatkozni a Gyurcsány-kormánynak a legnagyobb szemérmetlenség. Mi az, egy kerítés lebontása? Semmi. És mi a valami? Az, hogy a rendõrök, felsõbb parancsra, visszaépítették. Nem is nagyon kódolt az üzenet: teszünk rátok, magyarok! Közben óriási a csönd a képviselõk ötmilliárd forintnyi, számla nélkül kapott pénze körül. Mi a legnagyobb adócsalás? A feketén szerzett pénz. Mi egy nyomorult kerítés ehhez a gigantikus törvénysértéshez képest? Hogy nincs lejjebb? Dehogy nincs, Gyurcsány ötlettára kifogyhatatlan.
nek. Isteni hely, és az egész fõvárost lehet látni onnan. – Hogy is hívják a vejedet? . – .... – nak". – mondta hangosan a hülye anyós, mire egy idõsebb úr elõvette a noteszát és felírta a nevet és az utcát.. (mellette álltam és láttam a felírást). A következõ megállónál a szikár, katonás idõsebb úr leszálltában visszaszólt a dicsekvõ proli vénasszonynak: – Csak azt ne higgye a veje, hogy a börtönbe is beviszik majd neki Gyurcsány mellé a márványlépcsõjét! De a dobozba se teszik mellé. Mocskos rabló! A lepcses öregasszony csak nézett az idõsebb éppen leszálló úrra, és barátnõje felé fordulva kérdezte: – ennek mi a baja szegény ... -vel. – Hát az, ami nekem édesem! Én az ilyeneket, mint a te vejed, simán agyonlõném, mert tisztességes munkával ennyit nem lehet keresni! Legalább ne hencegnél vele. még eljöhet az idõ, amikor téged is felkötnek a vejed miatt. Gazemberek építik az autópályákat a mi zsebünkbõl, hogy az Isten verné õket meg!... én meg nem tudok megvenni a gyógyszeremet!
Seszták Ágnes – Magyar Nemzet
És a barátnõ felállt, botjával jól begyakorolt mozdulattal jelzett, és leszállt a buszról. A lepcses proli vénasszony meg úgy kihúzta magát, mintha õ lenne a spanyolviasz feltalálója. Büszke volt magára, és nem értette miért ez a nagy megvetés. Talán még azt sem értette, hogy a megvetés, amely a busz minden utasától ráirányult, miért is van, s van-e egyáltalán. Gyurcsányt látta maga elõtt megdicsõülni, hiszen a lánya nercbundát kapott, amit korábban az õ idején csak a kizsákmányoló arisztokraták kaphattak. Elgondolkodtam a hallottakon, és eszembe jutott Péter Gábor tömeggyilkos, aki literszám vette a francia kölnit karácsonyra a feleségének. és büszke volt, mert megtehette. És arra gondoltam, hogy egy-egy balatoni villában a Királyi Palota egykori márvány korlátbabái díszelegnek. s a megmaradt stukkók, foglalatok, díszlámpák... És most ismét ezeké a kommunista söpredék arisztokreténeké a világ!... De (vajon) verik(-e) már a kötelet(?)! Stoffán György
25
Nem várt választ kaptam a tegnapelõtt feltett kérdésre, hogy hová tûntek a Kossuth téri rendõrök jelvényei. Este csöngött a telefonom, és egy Kossuth téri rendõr keresett. Azt mondta, a jelvények nem véletlenül „estek le” megint: az eligazításon szigorú utasítást kaptak, hogy ha elhangzik a „sisakot fel” parancs, vegyék le. Ilyen egyszerûen. Volt valami mellékesen odaböfögött magyarázat is, hogy azért, mert a sisakon úgyis van azonosító, de ezt még a civilek se veszik be, hiszen aki látott már rohamrendõrt – és mostanában a Kossuth téren elég sokan vagyunk ilyenek – azok tudják, hogy azon legfeljebb egy kétjegyû szám van, a sisak hátulján, ami az alegységen belül azonosítja a faszit a parancsnoka számára. Arról nem is beszélve, hogy az én képeimen is látható, hogy nem csak sisakos rendõrökön nem volt jelvény. Az a hadnagy is, akinek a kitûzõt átadtam, közönséges sapkát viselt, mellette álló társaival együtt. Rendõrünktõl megtudtam azt is, hogy a rendõröket „politikai megbízhatóság” alapján osztották be a különbözõ helyekre. A vidékrõl felhozott embereket a legeldugottabb helyekre tették, ahol biztosan nem
várható balhé: a tévészékházhoz, a rádióhoz, vagy a megerõsített járõrökbe osztották õket. A Kossuth térre, az „állatkertbe” Gergényi legmegbízhatóbb emberei kerültek, a BRFK központi állományából. Õk ugyanazok, akik bátran lõttek és viperáztak október 23-án. Meg persze most is: tegnap is viperával agyaltak meg valakit, mielõtt elõállították, legalábbis ezt beszéli az a harminc-negyven ember, aki ezer rendõr gyûrûjében, a Batthyány-örökmécsesnél próbál úgy tenni, mintha nem félne. Az elõállítások során is trükköket alkalmaznak. A begyûjtött személyeket nem „elõállítják”, vagyis összecsomagolják, és bilincsben elcipelik, hanem, úgymond „elvezetik.” Ez a legenyhébb kényszerintézkedés, amelyre az elvezetett személy saját biztonsága érdekében szokott sor kerülni. Engem is így vezettek el a Moszkva téri cigánytüntetésrõl. A lényeg, hogy ezért az elvezetett személy nem indíthat pert, mert erre, ugyebár, az õ biztonsága érdekében került sor, tehát kuss. Az más kérdés, hogy a megnevezésen kívül a dolog azonos az elõállítással. Halvány remény azért még van arra, hogy nem minden rendõrt képeztek át birodalmi rohamosztagossá. Szombaton öt-
ZSARNOKSÁG VAN – A fekete álarc mögé rejtõzõ budapesti rohamrendõr teljes inkognitóban védi tõlünk a köztársaságot, a kisvárosi fakabát meg titkosszolgálatosdit játszva lépi túl mindennemû hatáskörét, miközben az országos rendõrfõkapitány hímeztetne. És akkor a Kossuth téren ideiglenesen állomásozó rohamrendõrök harsány röhögés közepette visszatuszmákolták zsebükbe a tépõzáras azonosító jelvényt, amit néhány másodperce Demeter Ervin felszólítására helyeztek el egyenruhájukon. De nehogy már egy ellenzéki képviselõ oktassa ki jogkövetõ magatartásból a rend õreit; szedték is le magukról a bilétát azonnal, amint a Fidesz politikusa néhány lépésnyire eltávolodott. Az országos rendõrfõkapitány azonban másként látta a történteket. Mint késõbb elárulta: a jövõben felhímeztetik a rendõri egyenruhákra az azonosító számokat, méghozzá azért, mert a most használatos kitûzõk könnyen leesnek a ruhákról – az elmúlt napokban három ilyen azonosító pottyant a földre. Bene László közölte az is, elvileg minden Kossuth téri rendõrön kellett legyen azonosító, a bevetés elõtt az állományról videofelvételt készítettek. Na ha ezt a rendõrségi, felmatricázott egységekrõl szóló pretüntetési mozit összevágjuk a Demeter Ervint körberöhögõ szakaszról készült bevetési képekkel, máris kész a hazánk állapotát bármilyen Gönczöl-jelentésnél igazabbul bemutató oktatófilm. Egészen tegnapig azt gondoltam, hogy a tömeget kizárólag noname oszlató karhatalom a demokráciának nevezett társadalmi-politikai berendezkedésünk elmúlt tizenhat esztendejének mélypontja, ám most kiderült, van ennél lejjebb is. Hétfõn ugyanis megtudtam, hogy egyik vidéki városunkban a helyi egyenruhások arra kérték a Volán, illetve a MÁV alkalmazottjait: azonnal értesítsék õket, ha nemzeti lobogóval, árpádsávos zászlóval felfegyverkezett állampolgárok Budapestre történõ utazás céljából váltanak menetjegyet. Mindezt csak 26
ven-száz fõs csoport tüntetett Kuncze tököli házánál. Az ott biztosító rendõrök valamennyien tisztelegtek, amikor a tüntetõk a Himnuszt énekelték. A Kossuth téri rendõröktõl valahogy sosem látunk ilyesmit. S van olyan is, aki négyszemközt megmondta néhány tüntetõnek, õ nem fog részt venni benne, ha még egyszer gumilövedékes utcabált akarnak velük csinálni, alegységével együtt meg fogja tagadni a törvénytelenül kiadott parancsokat. Most pedig rohanok a boltba, és megint nincs idõm többet, vagy legalább érdekesebbet írni. Így megy ez. Mire este végre kidugom a fejem a rahedli munka alól, már billentyûzet-undorom van. De nyugi, holnap megkapjátok a prágai képeket, és írok nektek Szálasiról is, mert róla még úgysem volt itt szó. 2007. 02. 05., hétfõ tomcat
úgy megelõzõ csapás jelleggel, mert a jó vidéki zsaru naprakészen szemmel tartja egész birodalmát, mindenkirõl tud mindent, s fõleg a csõcselékre ügyel, hogy semmi baj ne legyen senkivel. A legegyszerûbb lenne most csupán annyit ideírni: 2007, Magyarország. Némi szentimentalizmussal esetleg hozzátenni, hogy Európa közepén, vagy hogy történik mindez az Európai Unió teljes jogú tagállamában, ilyesmi. De ezek mind elcsépelt megoldások lennének, és a legkevésbé sem fejeznék ki a velünk élõ Kádár-rendszer elpusztíthatatlan, kiirthatatlan lelki nyomorúságát, azt, hogy a szocializmus valamennyi kínkeserve a mai napig itt rohasztja a közéletet, sõt, a sejti szinten lerakódott diktatúra most talán még erõsebb, mint 1989 óta bármikor. Hogy a liberálisok támadják leghevesebben a forma– és kordonbontó megmozdulást, amelyet egyébként nekik kellett volna végrehajtaniuk, azon már meg sem lepõdünk; nekünk a szabadelvûségbõl is ilyen jutott. De hogy a hirtelenjében elkészített közvélemény-kutatások adataiból kitûnik: a megkérdezettek túlnyomó többségének nem sikerült megértenie a kordonbontás szimbolikus jelentõségét, az az elkövetkezendõ évtizedek tekintetében nem sok jóval kecsegtet. Itt egy ország, amelyiknek nem kell a demokrácia. Amely simán beáldozná a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot, bármit, csak ne kelljen a másként gondolkodókat néznie az esti híradóban. Itt él közöttünk (vagy mi közöttük?) jó pár millió ember, akiknek többet számít az önbecsapásból táplálkozó úgynevezett nyugalom, mint a szabadság fennkölt, de kézzelfoghatatlan, forintosíthatatlan eszméje. A fekete álarc mögé rejtõzõ budapesti rohamrendõr pedig teljes inkognitóban védi tõlünk a köztársaságot, a kisvárosi fakabát meg titkosszolgálatosdit játszva lépi túl mindennemû hatáskörét. Pórul mégis csak az járhat, aki fellobogózva indul ki a Kossuth térre. Forrás: Dévényi István – Heti Válasz
jó ha figyelünk
