BIALKÓ LÁSZLÓ GERGŐ
Feljegyzések egy XXI. századi elmebajról
© Bialkó László Gergő, 2006
ELŐSZÓ Esterházy Péter napi nyolc órát tölt írással. Én húsz percet. A különbség nyilvánvaló, annál is inkább, hogy nekem még tehetségem sincs hozzá (esetleg csak egy kicsi). Ez nem könyv, vagyis nem annak készült. Ez blog. Egy netnapló, amely arról szól, mint a többi. Néhol humoros, olykor botrányos, van, hogy érthetetlen, indulatos, szétszórt, csapongó, és van, hogy szenvedélyes, okoskodó, tartalmas. Mint az emberi természet, mint maga a szerző. „A blogger az az ember, aki semmi más, értékekben gazdag irodalmat nem tud művelni” – ne legyen igazam! Naplókat mindig is szívesen olvastak az emberek függetlenül attól, hogy rendőr, orvos, pap, vagy éppen esztergályos vezette azt. Egy okos ember mondta egyszer: a levél és a napló már magában irodalmi műfaj, mivel őszinte, kitárulkozó. Hogy azután a szerzője mennyire tudja jól kidolgozni művét, már más lapra tartozik. E „blog-könyv” egy sok sebből vérző állat. Még nem az igazi, de őszinte. A regény jobb lesz…
Bialkó László Gergő
3
AMI A NAPLÓBÓL KIMARADT
Egyszerű cikk Ez egy egyszerű cikk, nincs mondanivalója. Nincs felütés, figyelemfelkeltő első mondat. A tartalma merész: a semmiről szól harminc sorban. Párosíthatatlan dolgokat hányok össze, lehetőleg érthetetlenül tálalva azokat. Bajba vagyok a bekezdésekkel. Szeretem hallani a billentyűzeten a kis kattanásokat, amikor írok rajta. Persze azért a papírt meg tollat is szeretem – negyvenöt fokos szögben megdöntve a jegyzettömböt. Fölé hajolva, „hajlelógósan” körmölni, mondjuk egy balatoni, nyári reggelen. A semmiről írni: a giccses napfelkeltéről vagy arról, hogy már megint túlestünk életünk sokadik egyperces szerelmén. És végülis miért írnánk a semmiről, ha nem azért, mert unjuk azt, ami van, mert alkotói válságban szenvedünk, mert nem akarunk se jót, se rosszat, mert igazából szerelmesek vagyunk, és mert belénk viszont senki nem az. Öröm, ha dolgozhatunk, boldogság, ha nem kell. Öröm meglepetést szerezni egy lánynak, s boldogság, ha örül neki. Egy plüssmacin is múlhat egy élet(minőség), de az mindenképp, hogy mily módon ér-
4
vényesülhet a játékállat egy kapcsolatban, vagy méginkább akkor, mikor álmunkból kelünk, s nézzük egy kicsit az éjszakát.
A köd sző misztikus vágyakat Valahogy ösztönből jött a válasz, mikor barátaim megkérdezték, hogy milyen volt Skócia. „Más ember lettem” – mondtam, majd a csodálkozó tekintetek után kifejtettem, hogy bár túlzás azt állítani, hogy lényem egészét megváltoztatta volna egyhetes kint tartózkodásom, de mindenképp sokat tanultam. Tanultam emberséget a művész úrtól, skótságokat az elnök úrtól, történelmet a szerkesztőtől. Hogy egy szobor csókot int feléd, csak Skóciában történhet, mint ahogy az is, hogy a hirtelen leszálló köd sző misztikus vágyakat, álmokat, amelyeket semmilyen medditerán hangulat sem kárpótolhat. Nem is a középkorba utazunk, ha Skóciában járunk, inkább valami misztikus világba, ahol az emberek még hisznek a csodákba; a tündérek és koboldok még köztük élnek. Felhőkön járunk valahol a skót felföldön. A tavakra fátyolos köd ereszkedik, a birkák békésen legelnek, egy őz fut át az autó előtt. Elered az eső, de mintha csak a bogáncs miatt tenné, el is áll. Nincs olyan zöld másutt, mint itt, ahogy e táj kivételével máshol sincs olyan kopár szikla sem, amelyet szép jelzővel illethetünk. Ám ha elrugaszkodom a sok lelki ömlengéstől, nem is annyira a fentebb leírtak, mint inkább St. Andrew’s városa fogott meg. Egyetem-
5
város, ahol az iskola épületei inkább a skótok véráztatta századaira emlékeztető múzeumra, mintsem oktatási intézményre emlékeztetnek. Kis utcák, kisváros, kis központtal, ahol azonban minden fellelhető, ami a hétköznapokhoz szükséges. Az elnök úr ezt csak úgy nevezi: élhető város. A szerkesztő St. Andrew’s templománál történelemórát tart. Arra próbál rájönni, hogy a templom alapja – már ami megmaradt belőle – miért görög kereszt formára épült, mikor – elmondása szerint – az 1100-as években már a skótok bigott katolikusok voltak. A problémát csak tetézi, hogy kevés latin, ám annál több kelta kereszt domborul a sírhelyek fölé. Valahol Edinburgh fővárosában a művész úrral szórólapokat és turista kiadványokat gyűjtünk. Egy volt katedrális csarnokában prospektusokban búvárkodunk, hónunk alá gyűrjük, amit érdekesnek vélünk. Az egyik asztalon egy könyv pihen, rajta egy matrica: ingyenes. Felkapom hát azt is – biztos jó lesz valamire... Egy regény, ami Skóciában, túlnyomórészt Edinbugh-ban játszódik. Első lapján a következő sorokkal: én egy vándorkönyv vagyok, barátokat keresek. Gyorsan kilogikázom, hogy ezt valaki elolvasta, majd „elrejtette” egy katedrálisban, hogy egy arra járó, olvasni szerető, leleményes leányzó vagy legény aztán elvigye, hogy aztán valahol máshol ő is elrejtse, miután elolvasta. Vajon gondolt rá az előző olvasó, hogy könyve nemsokára Magyarországon talál új gazdára?
6
A NAPLÓ
Úristen@Kossuthtér.com Megjelent a Magyar Világ legújabb száma! – üvölti egy jó ötvenes rikkancs a Kossuth téri metró bejáratánál. Akciós magyar zászló – így a másik. Egy kis pódiumon négy könyv pihen, rajtuk egy cetli: „Saját köteteim helyben dedikálom”. (Köszönjük Kovács Bélának.) Új szavak kerülnek a szótárba; így például a pecabotzászlórúd, amelyre akasztva békésen megfér egymás mellett (alatt) egy Fidesz szalag, egy nemzeti lobogó és egy árpád-sávos zászló. Egy idősebb hölgy épp Down-szindróma gyermeke nyakába akaszt egy sípot. (Őszintén, kettőnk közt szólva: tudja ő, hogy mi történik körülötte? Nos, nekem van egy olyan érzésem, hogy még jobban is, mint sokan mások, akik a téren felvonultak.) Az egyik táblán kézírással a „Ne az MSZPÉ (!), ne a Fidesz, Gyurcsány menjen” felirat olvasható, míg a másikon vesszen a kormány, harmadszorra szakértőket követelünk! Három felvetés, de egy a zászló! Legalábbis egy lenne, ám valahogy a nemzeti lobogó mellé kerül egy nagy Magyarországot ábrázoló transzparens, néhány árpád-sáv, és az elmaradhatatlan Viktor-portré. Kérdés: Ki mit akar? Menjen Gyurcsány? Legyen újra nagy Magyarország? Foglaljuk vissza Erdélyt, és a Felvidéket?
7
Nekem lenne egy javaslatom: miután a pártok leültek egymással beszélni, tegyék meg ezt a tüntetők is, és állapítsanak meg egy, azaz egy közös célt. Mert úgy látom ez az ország már tüntetni sem tud rendesen... 2006. október 17.
Degeszre tömve (Ne viselj skót sapkát egy angol bárban!) Hátitáskám degeszre tömve (honnan ered a degesz szó?), úgy érzem magam, mint a télapó december 5-én. Megyek, és szerencsét próbálok. Magamnál hagyom, ami szükséges: egy Esterházy kötet, néhány újság (amiből kiolvastam a betűket, de ha padon alszom még mindig jól jön), a laptopom (hozzá egy tucat kábel, hogyha úgy adódik, bármit dokumentálhassak), az újonnan szerzett palmtopom (az nem tudom minek, de jobb ha van, minthogy nincs), két nagy- és egy kisalapú jegyzetfüzet, valamint a határidőnaplóm, benne fontos emberek fontos telefonszámaival. A mobilomból kiveszem a SIM kártyát, csak S.O.S. számot tudok hívni. Az útlevelem mindig nálam (soha nem lehet tudni, mikor tör ki egy természeti katasztrófa vagy gazdasági világválság, amikor el kell hagyni az országot, ahol éppen tartózkodunk). Busszal megyek, vonattal, vagy repülővel, jószerivel gyalog.
8
Ha két nap múlva nem jelentkezem, úgy várjatok tovább. Kulcs a lábtörlő alatt. 2006. október 17.
Tíz Gé Magyarnak lenni sosem volt kifizetődő. Annak vallani magad, mostanában legfőképp nem az. Egy tucat Nobel-díjasunk közül kettő, esetleg három tartotta magát magyarnak (nem megerősített információim szerint!). Innen származtak, de kutatásaikban Magyarország tudós társadalma nem, vagy csak alig segítette őket. Olyan ez az ország, s népe is, mintha valami nagy bűnt követett volna el, ezért a Sors (az Isten, az Egy) ledobta Európa közepébe mondván: tanuljatok hibáitokból. Adott hozzá (dobott hozzá) egy szép nyelvet, amelyhez hasonló nincs e kerek világon. Nem furcsa ez? Germán, angol-szász, szláv, latin, arab nyelvcsaládok – és mellékesen még létezik a magyar is. (Tudom, általános iskolában én is megtanultam, hogy Finn-ugor, de amíg a cseh megérti a lengyelt, addig én nem értem meg a finnt. Te igen?) Aztán adott (dobott még egy tizenkettest) egy olyan virtust, kultúrát, történelmet (tizenkettő: harangoztak!), amely méltán tett minket híressé világszerte: a magyar-viccekben az örök vesztesként vagyunk feltüntetve. Visszautalnék egy korábbi gondolatomra, amikor is azt írtam, hogy ez a nép még tüntetni sem tud rendesen. Megerősítve. Ahányszor felkeltünk, annyiszor vertek le. De legalább próbálkozunk.
9
Külföldön viszont igencsak szeretik a magyar munkaerőt. Egy magyar szorgalmas, pontos, jól dolgozik, intelligens, kreatív. Nagyobb társaságban lusta, nagyszájú, kretén. Angol szerződésekben sokszor szerepel: No group meeting! Tudják ők: a tömegpszichózis ránk tíz G-vel hat. 2006. október 17.
Mondanivaló Már ágyban, minden gépet elfoglalt minden orvostanhallgató, egy kis kézi kütyüvel pötyögök; érintőképes billentyűzeten. Mire egy hosszabb szót leírok, szétesik a mondat, e jegyzet mondanivalóját pedig elfejtem. De éppen erről kellene, hogy szóljon: a mondanivalóról. Hiába tanuljuk meg írni a novellát, magunkra erőltetjük annak elemeit, az irodalmi eszközöket, egy-egy fordulatos barokk körmondatot, vagy éppen az egyszerű, klasszikus megfogalmazásokat, ha nem érezzük, hogy benne élnénk. Tehetséggel bírsz, íráskészséggel nem különben. A szöveggel azonban nemhogy nem szeretkezel, de még csak nem is barátkozol. Pedig szükség volna rá. Ez a minimum elvárás. Maximum nincs, csak ahhoz közeli állapot, amelynél a szeretkezés már kevés. Kielégületlenül (nagy áldozat!) henyélsz már az ágyban, unottan pötyögsz egy kézi kütyüvel. A szeretkezés játszótere az éjszakai égbolt. A papír már mellékes. 2006. október 19.
10
„Már kétszer voltál öngyilkos” Briliáns szereposztás, egy kiváló történet – bár még itt, az elején megjegyzem, hogy nem lesz a kedvencem Az órák című alkotás. Bármennyire is szeretem és elismerem Virginia Woolfot, a film valahogy furán nem egész. Egy kicsit lefesti Virginia őrült világát, egy kicsit bemutatja annak főművét, egy kicsit valósággá teszi a fikciót. A síkok néhol elcsúsznak egymás mellett (Tarantino ponyvája után egyenesen amatőrnek hat), a sok-sok utalás legalább olyan zavarossá teszi a filmet, mint amilyen az írónő állapota lehetett anno – talán ez lenne a lényeg, és ha valóban ez, úgy sikerült az alkotóknak túlművészkedniük a mozit. (A nők biztosan hevesen vitáznak, vagy éppen csak legyintenek e pár sorra, amiket aztán dilettáns jelzővel illetnek.) Hiányzik a csattanó – amit ebben a filmben (el)várunk – és a sok utalás mellé egy esszé, vagy csak egy mondat, egy kiteljesedés. Mindemellett égbekiáltó szarvashibát követtek el a forgatókönyvírók vagy a fordítók. „Már kétszer voltál öngyilkos” – mondja Mr. Woolf nejének. Na akkor vegyük ezt át még egyszer... Legyen mondjuk az, hogy már kétszer kíséreltél meg öngyilkosságot. Mégiscsak jobban hangzik, nem? 2006. október 19.
11
1956 Mert egy nép ötven évvel ezelőtt azt mondta elég volt. Nincs már, aki suttogva ejtené ki 1956-ot. Fél évszázada már, hogy a magyar szembeszállt a tankkal, saját házának bejáratánál. Segédmunkás, könyvelő, kőműves, pék, jogász, orvos – egyre ment, de nem egyre lépett. Nem számított, kinek mi a hivatása, egy cél lebegett az Egy ember, a nép előtt. Mert van egy nép, amely sosem tűrte meg az elnyomást. Ha fojtogatták, mindig kiszabadult. Ha felkelt, mindig leverték. Ha leverték, mindig felállt, és folytatta, amit elkezdett. Tudta, hogy ötszáz éve csak neki szól a harang. Október 23-a most, 2006-ban különösen nagy hangsúllyal bír. Pont ötven év hát, hogy egy nép azt mondta: elég. Legalább ez az egy nap legyen mentes minden politikai csatározástól. Kérem én, olvasod te… 2006. október 20.
Elmebaj Senki nem kötelez, még a bennem megbúvó fikarcnyi firkász véna sem, hogy írjak. Aludni azonban nem tudok, a lap pedig zavaróan fehér. Ezért betű betűt követ, s talán a szavak is megtalálják helyüket a nekik szánt mondatokban.
12
Nem hagy nyugodni egy gondolat: vagy én vagyok skizofrén, vagy az szorul orvosi kezelésre, aki váltig állítja a maga igazát (konkrét esetről lévén szó). Mert úgy tűnik, igazam, az nekem is van, a valót azonban senki nem tudja megállapítani harmadik személy (tanú) hiányában. Persze a valóság engem igazol, bizonyítéka ennek számos dokumentum kronológiai sorrendben, támadhatatlan szavak, egy nem létező, egy sosem létezett kapcsolat morzsái egy bár padlóján, amelyet barátok söpörtek össze s dobtak kukába, mivel lényegtelen – mondom, nem létező maradékról beszélünk. (Igen Bíró Úr, befejeztem.) Tehát nem lehetek skizofrén. A legnagyobb gondot talán ott érdemes keresni, ahol helyzet volt, ahol a szituáció történt. Az éterben. Az első logikus magyarázat a kommunikációs interferencia lenne, de az nem volt. Két ember volt, két igazsággal, egy valósággal. És a két ember barátai, családja, akik szerencsétlenül itt csöppentek a történetbe. Pontosabban fogalmazva csak az egyik fél családja vette vállára az ügyet nem szerencsétlenül, viszont botorul. (Igen Bíró Úr! Nincs üldözési mániám, nem gyártok összesküvés elméleteket.) Velük ellentétben. Kiderült, hogy vádolnak engem, és itt ismét muszáj pontosítani: vádolnak egy olyan embert, aki nem én vagyok, aki gyakorlatilag – legjobb tudásom szerint – nem létezik, hacsak nem valaki fejében. És aztán tűrtem a vádaskodást, nem alacsonyodtam le vádlóim szintjére.
13
A baj azonban a morális viselkedés semmibe vételével kezdődik, és valahol ott végződik, hogy ominózus személyek még büszkék is arra, amit tettek, amit elképzeltek tettnek. A képzelt válasz részükről persze az, hogy én volnék a klinikai eset. A rekontra a részemről annyi csupán, hogy néha illene kicsit gondolkodni. Dehát azt minek is? „Minek gondolkodni?” Mikor már a szavakkal sem bír a zavart elmeállapot. És hogy ezt miért kellett leírnom? Részükről a képzelt válasz, hogy ezzel is magyarázkodom. A rekontra a részemről pedig csak annyi, hogy zavaróan fehér VOLT ez a lap... 2006. október 21.
Mályvacukros csoki ital Hiányzik az a mályvacukros csoki ital, amit St. Andrew’s egyetemi kávézójában ittam. Hiányoznak a kelta temetők, Szent András temploma, az Edinburgh-i Vár, a Királyi Mérföld, a hűvös, szeles tengeri levegő. Hiányzik a King’s Warks pub, amely valahol a Skót főváros tengerpartján fekszik. Hiányzik az a sejtelmes köd, amibe annyi mindent beleláttak már. Hiányzik a pincérlány abból a kisvárosi kávézóból. De úgy igazán, úgy nagyon, az a mályvacukros csoki ital hiányzik leginkább. 2006. október 22.
14
A blogger A blogger az az ember, aki semmi más, értékekben gazdag irodalmat nem tud művelni. Pötyög valamit néha arról, hogy mi történt vele, leírja véleményét a közéletről, néha pedig támad egy-egy jó gondolata, ami köré megpróbál egy prózát, novellát, esetleg verset fűzni. Ezért is nevezzük őket bloggereknek, naplóíróknak. Kivétel persze itt is akad. A közhelyes nagy számok törvénye ebben az esetben is érvényes. „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd.” Írja Petőfi Sándor a XIX. Század költői című versében. Mert azért nézzünk jól magunkba. A szerelem – amely oly sok bejegyzés témája – látszólag egyedi, egyéni, az egyénben mindent felölelő érzés; boldogság, fájdalom. Valójában azonban egyetemes téma – és bár szükség van arra, hogy valaki újat mondjon róla -, mindenkivel megtörténik minden apró részlete, csak a helyszínek és a nevek változnak. Aztán a másik közkedvelt (és átlátszó) téma a halál. (Egyik barátom mondta, hogy jó művészfilmet nem lehet úgy csinálni, hogy a címében ne szerepeljen valamilyen módon a szerelem és a halál. Például
15
szerelmes halál, halálos szerelem, haláli szerelmes, szerelmesen halálos etc.) Nagy tragédia, és örökérvényű filozófiai, orvosi, írói eszmefuttatások végeláthatatlan sora jellemzi. Mégis, legtöbbünk húsz éves korára megismeri azt, hogy milyen végleg elveszteni valakit. Persze mindez nem jelenti azt, hogyha a fenti témákról olvasom (esetleg még hétköznapibb személyes tragédiákról), ne éreznék részvétet, vagy együttérzést, de valljuk be: egy vadidegen ember siralmai egyáltalán nem érdekelne akkor, ha mi is éppen saját problémánkkal küzdünk. Hogyha nincs benne tanulság (ami nem egyelő az okoskodással!), hogyha nem ad nekem valami újat az írás, úgy nincs értelme. Bár ha már hárman olvasnak, felelős leszel. Három ember erkölcsi, morális, etikai, és mentális egészségére kell figyelned. Részben. 2006. október 23.
Kétféle író létezik Kétféle író létezik. Az egyik munkájának három-negyedét a szemetesbe dobja. A másik ebből kukázik. Előbbi saját ötleteinek egy részét hagyja csak meg, utóbbi a mások által rossznak tartott ötleteket használja fel s dolgozza át. Az egyik író a világot írja le, a másik leír egy világot. Az előbbi sokszor újságíróként keresi kenyerét és nem túl jó, inkább múlandó kö-
16
teteket ír. A másik tanárként, nyelvészként, mérnökként asztalosként, inkább orvosként, vegyészként, és mint matematikus dolgozik. Az egyik író jegyzetelget és fecniket ragaszt a szoba minden szegletére. Kiemelt figyelmet fordít WC-jének kitapétázására, képregényszerűen mesélve el önnön és a világ baját. Rózsaszín, sárga, lila és fehér fecnik díszelegnek az ablakokon, ajtókon, íróasztalok polcain, a ruhásszekrényen. A másik író fejben érleli gondolatait akár több éven át is, majd pár hét alatt lejegyzi azt. Az egyik író tehetséges. Zsigerből ír, sokszor átgondolatlan mondatokat, mintha csak beszélne. Utálja a tanárokat, a szerkesztőket, nélkülük azonban nem állna össze a fejében kavargó kirakósdi. A másik író nem tehetséges, de mindent megtesz, hogy megtanuljon írni. Sok munkával sikeres vagy sikertelen, de jószerivel egykötetes szerzővé válik. Kétféle író létezik. Az egyik megél az írásból. A másik éhen hal... 2006. október 26.
Hogyan válhat szerzővé az író? Douglas Adams szerint – aki mint tudjuk a Galaxis útikalauz stopposoknak című ötrészes trilógia megalkotója – a szerzővé váláshoz három dolog szükségeltetik. Az első a rengeteg egyedüllét, a második az ennél is több kávémennyiség, és a harmadik, egyben legfontosabb tényező egy olyan íróasztal beszerzése, amely kibírja az
17
olyan megterheléseket, mint például a koponyánk és az asztalfelület többszöri találkozása legalább négyszeres gravitációs erővel. Ezeken kívül szükségeltetnek még olyan elhanyagolható dolgok, mint a számítógép, a jegyzettömb (ne adj Isten golyóstoll!), ceruza, radír, tinta, hibajavító, titkárnő, vagy egy gyors és gépíró. Nem kötelező, de nem árt, ha van sztorink, hőseink, hősnőink (a hősnő a legfontosabb!), helyszínek, események, amelyek természetesen magukba foglalnak szerelmet és halált, vagy halálos szerelmet, esetleg szerelmes halált, paródiába pedig haláli szerelmest. Márai Sándor szerint szükségünk van még a magány jelenlétére. Ha van, a nőt elhagyni szükségeltetik. Így sikerülhet csak alámerülni a dekadencia legmélyebb bugyraiba. Egy-egy jó pillanatban aztán írni kell: szenvedéseinkről, elfojtott szexuális vágyainkról, és a többi (már kétezer éve is bevált) témákról. Majd szerkesztőt kell keresni. Lehetőleg jó barátot, aki csak 1/3-ot húz. Átírni a kéziratot. Az első mondat a legfontosabb. Itt a helyes első mondat így állna össze: a szerzővé váláshoz három dolog szükségeltetik – véli Douglas Adams a Galaxis útikalauz stopposoknak című ötrészes trilógia megalkotója. 2006. október 26.
18
Puskás telefonált „Hétfőn délután megszólalt szerkesztőségünkben a telefon: – Halló, itt Puskás „Öcsi” beszél. Nehogy megírják, hogy meghaltam, mert az egész csak rémhír. Szerencsésen átéltük ezeket a nagy napokat feleségemmel, kislányommal és egész családommal együtt. Jól vagyunk és nagyon várjuk, hogy mindaz a szép cél, amiért ennyi áldozatot hozott az ország, meg is valósuljon. Puskás közölte még, hogy a Bp. Honvéd csapatának minden tagja egészséges.” Népszava 1956.10.30 2006. október 30.
Könyvajánló: Gilbert Gilbert Ottót az évszázad legnagyobb titkosszolgálati fogásaként emlegették a nyolcvanas évek Amerikájában. A kommunista blokk hírhedt spionját látták benne, holott csak egy egyszerű magyar vagabund volt. Egy kalandvágyó pesti srác, aki kész volt minden veszélyt vállalva szolgálni a hazáját. De a hazája elárulta. Gilbert Ottó egy sikertelen titkosszolgálati akció után tíz évet töltött amerikai börtönökben kémkedés miatt. A hazája hátat fordított neki, a katonai hírszerzés letagadta, magára maradt.
19
Most kész, hogy élete minden titkát elmesélje: a magyar Holocaust átélt borzalmait, az 56-os szökés kalandjait, az amerikai csibészségeket, a titkosszolgálati megbízatást és a bukást követő börtönéveket. Eredeti FBI-jegyzőkönyvek, eredeti fotók, eredeti iratok. Egy tanulságos életút. Egy igaz történet. 2006. október 30.
Halottak napja Az élőknek ma tilos a munka. Nem szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Halottak napján, sőt egész hetében tilos mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. A néphiedelem szerint a halottak ma hazalátogatnak, ezért számukra meg kell teríteni, kenyeret, sót, vizet az asztalra, és szükséges gyertyát gyújtani. A gyertyák a halottakért égnek, a tűz ugyanis megtisztulást hoz. (Minden mondatban szerepelt a halottak szó. Hátborzongató.) 2006. november 1.
Fényes vasak, piros ledek Ma nagyon fontos dolgom van, összedobok pár szót (sokat emlegetem Szárszót), és megszűnök létezni egy kis időre a világhálón. Mert nagy meghatás ért, egy gyönyörű 160 centiméter magas (alacsony) cigánylány jött velem szembe, fekete fürtös hajába vörös rózsa, ar-
20
cán sejtelmes mosoly, a piros, zöld és sárga ledek megvilágításában pedig indiánok játszottak törzsi dalokat – micsoda képzavar! Kell, hogy kiderítsem miért, icipici gondolatból, meghatásból, az élet tortájából muszáj kivágnom ezt a szeletet. És majd elmesélem, milyen íze volt... 2006. november 11.
Amikor megkísért sok bús história Wiwnek hála megtaláltam őt is. Telepi sráchoz, telepi kislányt. Mostmár nagylányt, akit bevette a nagyváros. Három nap otthon, ott ahol nem várnak, az otthon ott vagyon, ahol felnőttem, ahol ismerem a pincért, aki rágót rak a kávémba, hogy kiszúrjon velem, ahol nyugodt szívvel, megengedett bármi flört, ahol a múlt megkísért, sorra feltűnnek régen elfeledett személyek, s velük együtt az emlékek is utat törnek, a sok ismerős helyben, és helyzetben nem vagyok idegen. Néhányan Angliából látogattak haza e pár napra; a bátrabbak már délután berúgtak, a régi kedves lányismerősök már rég kiégtek. Rímekben beszélik el, hogy megtörte őket a sors, amikor Viktort éppen a kórházba visszük, mert részegen felvágta az egyik ütőerét... 2006. november 12.
21
Semmi konferencia Megjelent Lovasi András (Kispál és a Borz) „hobbizenekarának”, a Kiscsillag formációnak bemutatkozó nagylemeze Greatest Hits vol. 1. címmel. Az együttes frontembere a lemezről szólva elmondta: az album csupa emlékezetes számmal szolgál. A kiscsillag zenekar 2004 végén alakult, tagjai Brautigam Gábor (dobok), Ózdi Rezső (basszus), Lovasi András (gitár, ének) és Leskovics Gábor (gitár, ének).
– Greatest Hits Vol. 1. a címe a Kiscsillag első albumának. Nem túl merész cím a legszebb slágerek egy első lemezes zenekarnál?
– Sokat küzdöttünk ezzel a lemezzel, sokat formáltuk a dalokat, hogy minél csupaszabbak legyenek: ha valaki a zenekarból valamit nem tartott jónak egy dalban, azt kigyomláltuk belőle. Aztán amik a legjobban sikerültek a stúdióban – van öt-hat dal, amit be sem fejeztünk –, azok lettek a legjobb számaink. Úgyhogy ilyen értelemben ez a lemez valóban egy Greatest Hits.
– Mind a koncertjein, mind a nyilatkozataiban sokszor beszél a dalok keletkezéséről. Sok számnak valós története is van. A Kiscsillag lemezén a Menetszél című szám igaz történetre épül?
– A menetszél egy filmötletemnek az előtanulmánya. Szeretnék csinálni egy olyan darabot, amely arról szólna, hogy négy ember elutazik Svájcba, ahol egy konferenciát rendeznek a semmiről. A menetszél című szám az egyik utasról szól.
22
– Filmekben is gondolkodik? – Egy olyan színdarabot vagy filmet csinálnék szívesen, ami különböző síkokban játszódik. Ezekhez a különböző síkokhoz más-más alkotókat kérnék meg, hogy kitalálják: az ő szereplőjük miért megy erre a konferenciára. De ezzel most nincs energiám foglalkozni.
– Jelenleg a Kispál és a Borz vagy inkább a Kiscsillag köti le az energiáit? – A Kiscsillag alkalmazkodik a Kispál és a Borz időbeosztásához, vagyis nagyjából akkor tudunk a Kiscsillaggal játszani, amikor nincsen Kispál- vagy Pál Utcai Fiúk-koncert.
– Megvan a Kispál új dobosa? – Nos, aki a következő fél évben valószínűleg játszik velünk, az megvan, csak kicsit óvatosabbak vagyunk most mi is, illetve Bóra Áron is fenntartásokkal kezeli ezt a státust. Majd elválik, tud-e olyan intenzitással dolgozni a Kispálban, ahogy azt a zenekar elvárja.
– Tervezik-e, hogy új számokat is játszanak majd Bórával? – Azért nem adunk a Kispál és a Borzzal februárig hangos koncerteket, mert egy olyan műsorral akarunk előjönni, ami már megmutatja, hogy merre megy az új Kispál zenekar. A koncerteken sok új számot játszunk majd, nem akarunk nosztalgiazenekarrá válni.
– És merre megy az új Kispál zenekar? – Van egy koncepció, hogy merre szeretnénk vinni a zenekart: az „A” terv szerint egy szellősebb hangzásvilágba. Van most körülbelül negyven dalötletünk, amiből összeállhat egy következő lemez. A „B” variáció szerint – ami a valószínűbb –, hogy a teljesen friss, új
23
ötleteinket kovácsoljuk össze. Úgy gondolom, hogy a Kispál egy rendkívül jó koncertzenekar lesz. Az azonban, hogy milyen lesz az új lemez, vagy hogy lesz-e egyáltalán új lemez, hogy lesz-e egy aktív és kreatív időszaka a zenekarnak, elsősorban a Kispálon (Kispál András – gitár) múlik. Mert én ugyan tudok jó Kispál és a Borzlemezt csinálni, de úgy gondolom, hogy a Kispál nélkül nem érdemes. A legnagyobb baj, hogy a Kispál néhány éve alkotói válságban szenved. Kérdem tőle: „Kispi, csináltál valamit?” Mire ő: „Csináltam, de nem jó.” Ugyan már készítettünk a Kispál nélkül vagy félig nélküle pár lemezt, de ez nem járható út. A következő lemeznek olyannak kell lennie, amiben százszázalékosan ott van a Kispál.
2006. november 13.
Koffein – Egy regény első mondata Nyolc feketét megivott, mire befejezte a kéziratát. Pontot tett utolsó mondatának végére. Rágyújtott, a füstöt hosszan fújta maga elé. Az ablakot kinyitotta, a város fényeit nézte. A csikket az utcára pöckölte. A szobában csak az íróasztali kislámpa világított. A termoszban már csak egy ujjnyi kávé maradt. Éppen annyi, hogy még azon az éjen újraírja az első mondatot... 2006. november 13.
24
Alig vérzik – lassan heged Találtam egy őrültet. Nem viccelek, biztos bölcsész. Amolyan Fejszabadító Front. És ha már az alliterációknál tartunk a neve is F-es, szólítsátok Friedhofnak, vagyis Temetőnek. Nem ismerem, de azt tudom róla, hogy egyszer ’leszarta’ egy galamb – hogy az ő szóhasználatával éljek. Ajánlom mindenkinek rosszkedv esetén. Meg akkor is, ha jó a kedv, mivel lakik ott egy barna medv. (Na ez most nem volt jó.) 2006. november 15.
Égi tünemény Biztos, hogy egy Mikszáth novellából lépett elő. Fehér inget viselt, sápadt arcát piros rúzs, és fekete szemfesték tette színessé. Egyenes, fekete rövid hajának egy-egy tincse ajkához ért. Már elkelt. Vőlegénye egy nap Ferihegyre vitte, s magángépével körberepülték Magyarországot. Pestről Mátrára mentek, és a hegyek közti éjszakai lovaglás után a vadhúsból készült romantikus vacsorát francia borral, nyugodtan költötték el. Meggyűrűztek egy sólymot, majd magukat. Nem telt el sok idő, és már az ágyban voltak. A lányt egy szombat este láttam egy kávézóba. Amikor a nevét kérdeztem a pincértől, csak annyit mondott: nem a te kasztod. Erre azt feleltem, hogy hasonlókat mondtak akkor is, amikor egy államtitkár
25
lányának csaptam a szelet. Az államtitkár lánya semmi hozzá képest – így a pincér. Lehet, hogy a vőlegényének nagy a vagyona: repülőgép, bükki kúrja, yacht a Genfi tavon, de hol a lelki gazdagság? – így én. Sajnos benne az is megvan – így a válasz. Mi esélye lehetne hát egy földiekkel játszó égi tüneménynek? (Biztos, hogy nem egy Mikszáth novellából lépett elő.) 2006. november 19.
Láz Valami űrlény az éjszaka kivehette az agyam, negyven fokon fél órán át moshatta, utána pacalba tunkolhatta, majd most várva az eredményt, megfigyel. Én persze nem adom fel, futóversenyt rendezek az idegpályákon, a szabadon maradt részeket parcellákra osztom, lefuttatok rajta egy vírusirtót, aztán újrabútolom. Egy-pár kémprogram beszerzi a szükséges információkat, és közhírré teszi: Lacika mostanában nincs túl nagy formában. Óh, az a költőiség: „Harminchat fokos lázban égek mindig...” (JA), és alaptalanul rágalmazol öreganyám! Saját véredet mocskolod avval, amilyen vagy! Mi kell ahhoz, hogy ennyi gyűlöletet halmozzon fel egy ember rövid élete során? És talán jó lenne, ha a megoldáson gondolkodnál. Holnap ugyanis megint élni kell! 2006. december 1.
26
Hello – hazudta Nyugodtan iszom a kávém este tizenegykor. Kezem, lábam ellazul... Egész testem laza. Velem szemben Buddha Börni az élet nagy dolgairól beszél. Nem figyelek rá. Egész testem laza. Balra tőlem egy pár szereti egymást szenvedélyesen. – Birgikém, hozd a söprűt, meg a lapátot – szólok oda a pincérlánynak. – Miért? – feje felett nagy sárga kérdőjel, szája résnyire nyitva, szemeiben értetlenség. – Össze kéne söpörni törött szívemnek az darabjait. – Elhagyott a menyasszonyod? – A virágokban sziporkázó lány hagyott el, mielőtt még hozzám jöhetett volna. – Hagyd a szomszéd asztalt békében – így Buddha Börni. – Az semmi, hogy virágokkal díszített felsőt visel, de nézz a szemébe! – Ühüm, okos lehet. – A barátjával csókolózik – szól Brigi. – Akkor a felmosó rongyot is hozhatod – így én. – Tudod, hogy hívják ezt Börni? Elszalasztott lehetőség... (Nagy sárga kérdőjel környezetem minden tagjának feje felett.) Na jó, most hazamegyek, mert szerelmi bánatom van, és lesz is, egészen reggelig, mert akkor felébredek, a kezem pedig belelóg a bilibe. Lacika fizet. El. 2006. december 3.
27
St Andews Day Minden év november harmincadikán kellő tisztelettel és pompával ünneplik meg a skótok egyik védőszentjük, Szent András névnapját (St Andews Day), legyenek bárhol is a világban. Skócia zászlaja, a kék alapon fehér kereszt (sokak szerint elnyújtott iksz) is Szent Andráshoz kapcsolódik. A fehér kereszt nem más, mint a Saltire, azaz Szent András keresztje. Ilyen alakú keresztre feszítve halt mártírhalált Szent András Kr. u. 70-ben. Azóta ez a kereszt lett a skótok nemzeti azonosságtudatának jelképe. András sokáig halászként dolgozott, mielőtt Jézus követője lett. Később Kis-Ázsiában, Macedónia területén, illetve Dél-Oroszország területén hirdette az igét, az oroszok azóta szintén védőszentjükként tisztelik Szent Andrást. A római vezetés azonban ellenséget látott benne, ezért kivégezték. Csontjait elásták, majd körülbelül háromszáz évvel később a hódító Nagy Konstantin kiásatta és elvitette azokat Konstantinápolyba. A legenda szerint nemsokára egy görög szerzetes (mások szerint egy ír), bizonyos Szent Regulus volt az, aki kimenekítette a maradványok egy részét. A szerzetes álmában üzenetet kapott, amelyben arra figyelmeztették, hogy Szent András csontjai veszélyben vannak. Az angyal arra kérte, hogy a maradványokat vigye olyan meszszire, amennyire csak bírja. Regulus, betartva az utasításokat, elhozott egy fogat, egy karcsontot, egy térdkalácsot és néhány ujjat azok
28
közül, amelyeket a sírhantban talált. Az ereklyékkel aztán meg sem állt Skóciáig, mégpedig Fife grófság észak-keleti partvidékéig, ahol egy Kilrymont nevű városkában rejtette el őket. Ez a város a mai St. Andrew’s, amely nemcsak egyetemi életéről, de golfkultúrájáról is világhíressé vált. Egy másik legenda szerint, amikor II. Angus király a skótokat és a pikteket az angolok ellen vezette, éjjel látomást látott. Szent András jelent meg álmában és arra bíztatta: ha hisz Istenben és a győzelemben, a győzelem sem marad el. Angus másnap reggel a csatamező két oldalán két hatalmas fehér Szent András keresztet látott, mögötte a kék éggel. (Innen a skót nemzeti lobogó) Angus kivonta kardját és legyőzte az angolokat. 2006. december 4.
Könyvajánló: Hazugságok barikádjain Az RTL Klub „Házon kívül” című háttérmagazinjában egy fiatal egyetemista lány, aki jelen volt a pesti zavargások újkori barikádjain, indoklásként úgy fogalmazott: „Én a Blahán lakom, hazamenni nem tudtam, úgyhogy megnéztem, hogy a barátaim jól vannak-e, és kíváncsiságból még a Ferenciek terére is elmentem, és egyetértettem azokkal, akik kimentek az utcára (…) Anyukám folyamatosan hívott, én mondtam neki, hogy van még két gyereke, de igen, én meg tudnék halni. Ha biztos lennék benne, hogy ennek lenne következmé-
29
nye, hogy változás lenne, akkor én igen. (…) Hát, hogy az országnak jobb sorsa legyen. (…) Hát a hazámért meghalok. Tehát hogyha jobb a hazámnak, jobban megy a gazdaság, az emberek boldogabbak.” Vajon ez a huszonéves lány tisztában van mondatai súlyával? Emlékszik-e még egyáltalán, hogy mi váltotta ki a zavargásokat? Meg tudja-e pontosan fogalmazni, hogy mi az a változás, amiért kész lenne eldobni akár saját életét? Ez a könyv nem akar ítéletet mondani sem Gyurcsány Ferenc, sem Orbán Viktor felett. Csupán végigköveti a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő eseményeket, elemzi a nyilatkozatokat, keresi az ellentmondásokat. Talán így jobban érthető válik, hogy 2006 őszén miért is emelkedtek barikádok a pesti utcákon. Tizenhat évvel egy békés rendszerváltás után. 2006. december 4.
Depresszió Ma valahogy minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban, minden szerelem darabokban, a többit tudjátok. Nem akarom felvenni az adys splín érzést, de döngetnek hátulról egy vastag tölgyfa ajtón, engem akarnak, nem nyitom ki, a malacok visítanak, a zaj kintről még erősebb, kialszik a lámpa, és eltűnnek a készenléti fények. Várnak rám, most mennem kell, és megetetem a disznókat. 2006. december 7.
30
A legnagyobb élő magyar író Esterházy Péter nyerte el az idei Pablo Neruda Nemzetközi Irodalmi Díjat, melyet december 6-án ünnepélyes keretek között vette át a nápolyi L’Orientale Tudományegyetemen. Az olaszországi irodalmi díjak sorában a legrangosabbak közé számító elismerést Campania tartomány, a Chilei Nagykövetség és a „ L’Orientale” Tudományegyetem alapította olyan írók számára, akik nemzetük kultúráját magas szinten képviselik a nagyvilágban. A díjat Pasquale Ciriello rektor adta át, hangsúlyozva, hogy korábban már Torinóban és Bariban is kitüntetett Esterházy Péter nagy hatású regényei meghódították Itáliát. Az író Nápolyban különösen népszerű: szeptemberben Nápoly város könyvdíját is elnyerte. (Ismét jár neki a kockacukor.) Update: a magyar irodalom kategóriában Esterházy Péter nyerte a Prima Primissima Díjat. Gratuliere! (Én rá szavaztam.) 2006. december 8.
31
VERSEK
Teraszról Teraszra Feltett szándékom, hogy megszeretem Önt. Sok-sok kilométert teszek meg naponta. Ha csak néha láthatom, nekem az is öröm. Mosolya mosolyt csal az arcomra. Nem vagyok más, vagy több a soknál: Zenész, színész, ismert-híres ember. Valahogy többre becsülök egy búvárt, Aki elmerül az érzelmekben. Többet jelent, ha látom, hogy örül, Mint saját rabságom problémái. Körberajongják Önt, körös-körül Legendás férfi-szívek emblémái. Most is mosolyog, vagy inkább nevet rajtam? Ki írna manapság verset Önnek? Íme, két kérdés is megválaszolatlan, Pedig már rég elneveztem Gyönyörűnek.
32
Tudtam, hogy nem szeretsz majd Hát jó – mondom magamnak és hátradőlök. Egy kávé még pont belefér. A hegyről nézem a várost – és sokan sírnak Valamiért. Mondtam, hogy nem szeretsz majd. Elhittem sok szép szavad, és várat építettem. Magamat szép jövővel kecsegtettem, Belső szobrot emeltettem, Amely immár ledőlni látszik. Mert tudtam, hogy nem szeretsz majd. Ma is csak néztem az éjszakát. Álmom álmoddal miért szövődne? A budai hegyek már nem beszélnek, A sírkövek már mind ledőltek. Hogy nem szeretsz majd.
33
És már hiába próbálok tenni bármit, Ha szívbillentyűkön játszik a Hold. Halak csillognak üveg medencékben: Minden úgy lesz, ahogyan volt… Mert megmondtam, hogy nem szeretsz majd. Minek is írok így, hiszen Téged evvel Meghatni már nem lehet. Közömbös lesz Minden szó, mi tőlem ered s Hozzád ér. Mit nem adnék néhány könnyedért. Hogy tudjam, tán szerethetsz még valaha engem.
Egyedül, éberen Nincsen senkim, ki betakarna, Rossz vállamra batyut adna. Felkelne, ha ébreszteném, Elmenne, ha elküldeném. Kirúgna, ha megérdemlem, Befogadna, ha szeret engem.
34
Leszek várúr! Kicsi gróf. Ura Holdnak: Felehold. Leszek kertész! Növény-ember. Eledele Növényemnek.
Világvándor Szárszón Van úgy, hogy el kell menni, Galambokat megetetni, Verseket a falra írni, Szeretőnket felpofozni, Puha földbe gödröt ásni, Betemetni számadásig. Papírra vetni pár szót, Sokat emlegetni Szárszót. Van úgy, hogy el kell menni, Hegyet, völgyet felfedezni, Úrinőket kinevetni, A világgal megbékélni, Más halálát elfeledni, Rémeinket elkergetni.
35
Papírra vetni pár szót, Sokat emlegetni Szárszót. Van úgy, hogy el kell menni, Szegényeknek ételt adni, Oktatókat meghallgatni, Más országban munkát kapni, Féregként a földbe bújni, Itt e Földön élni, halni. Papírra vetni pár szót, Sokat emlegetni Szárszót.
Mondd el nekem… Mondd el nekem, miért oly nehéz? Alakot ölt a forma, tollat fog a kéz, És sikertelenség hárul az alkotóra. Fontos, hogy pontos legyek, S ne csússzak el pár idősíkon. És néhány szó is elég lehet, Hogy kimaradjon egy vékony szelet A munkából, és táncra jöjjön, Ki már régen máshol körmöl. Kedves Attila, ez Neked szól. (Tegeznélek, ha nem haragszol.)
36
Égi tolladdal húzzál engem, Tudom, régen nem szerettem Verseidet – nem értettem, Kamasz voltam és hanyag: Nem tetszett a tananyag. Én most kérek segítséget! Hogy versben írjak vezércikket, Hogy megjelenjen pár gondolat, Hogy irányítsam álmomat, Hogy publikálják versemet, Olvassák a cikkemet, S hogy legyek benne minden sorban, Mint Attila, csak másik korban.
Az égi vonal foglalt Ahogy egymást a párok a Duna parton, Úgy ölelem én a múltat. Ha Ady Endre felhatalmazna jogutódnak, Kínos lenne a helyzet: Az „Elbocsátó, szép üzenethez”. Mert lássuk be, mihez is értesz? Magadból erőt merítesz,
37
Az égre vágyakat vetítesz, Eltúlzod, mi átlag, S mégis megcsodálnak. És volt idő, mikor e szavak meghatottak. Az égből engem elhajtottak Hiába kerestem ott Pilinszky Jánost: Azt mondták, hogy belőlünk Nem csinálnak párost. (József Attila a Szép Szóval küzdött, Míg Petőfi Arannyal kergetőzött. Karint hy az orrát túrta, Szabolcska meg jól leszúrta „Így írtok Ti” – Mihály mondta. Ady Endre seggbe rúgta.) Meghagyta m hát nekik e keserédes létet, Mégiscsak nekem kell megfejtenem Téged. S hogy szerettem volna kihagyni, hogy vége, Megírtam hát a versedet; íme –
38
Szétzilálva Egy érzés a teraszra vitte őt, Onnan figyelte a kikötőt. Nem indult hajó, se repülő: Kihalt volt már az üdülő. Hallgat a rádió, és hallgat a tévé. Kineveztelek szívem nagykövetévé. Fecse g az újság, a betűk élnek. Az emberek mindenfélét megígérnek. Te is ígértél szép számmal: Aranyat bányával— Szerelmet magányban Örömöt magában— Te vagy a papír, s én a toll, De lehet, hogy én a tinta. Rád írom, hogy mérleghinta, Csak hogy rímeljen e sor.
39
Hazám 2000 (JA után) A magyarság honérzése Nem kellett éjjel hazafelé mennem, Hogy érezzem, a bársony nesz, hogy inog. A szellőzködő, langy melegben Itt nem teremnek jázminok. Nagyon fáradt dzsungel volt a lelkem S hánytak az utcán. Rám kacsintott, Amiből másolatom – nyeltem – Származik s öklendezni fog, A közömbösség, amely e részeg Csapdába csaló „tigrisfészek” Kisfiúként él, romló Munkahelyen káromkodva, Hiába töpreng az éj nagy odva Mélyén a nemzeti nyomor! 2. Ezer fajta népbetegség, Ezer HIV – Halál, Nincsen már korai öregség, Elmebaj van, s nem sivár!
40
Bűnözés a lelki restség? A hitetlen ki csodára vár? Ki nem ismeri még, hogy Egység, De maga fellázadna már! S a keményen dolgozó Nép rejtett gyülekezetében Titokban kibeszélni száz bajunk. A jelen-gazdag bűvöletében Mit bánja sok okoskodónk Hogy pusztul el a mi fajunk. 3. Megválasztott vezetőnk, akinek sérvig Emelnek szobrot s kalodát, Már szavakkal is puszta tért nyit, Szétveret egy országhatárt. S a rendre bátor okos férfit, Ki próbálta menteni honát, Állatokat terelni kérték S válasszon bölcs honatyát? Könnyen írnak a párt-tollak, Szenteskedve, mosolyogva Írják meg, hogy ki lesz majd fent,
41
Hisz nyíltan dönt, ki ezer éve Nem szenved már helyszűkébe Mert sunyít és parancsot követ. 4. Sok vezér nem volt rest, se kába Posztját óvni ellenünk. S kivándorolt Angliába Több százezer emberünk. Szíve szorult s remegett lába, Mikor a repülőn tovatűnt. Emlékezve bár, de leokádva Kis hazájáról a bűnt. Volt, aki úgy vélte, ki az országot Utolsónak hagyja el, A villanyt az kapcsolja le. Miért érdekelne már a múltunk, Mely újat már nem hozat; Ismét kivándorolt vagy tíz tucat szép fiad. 5. A munkásnak nem több a bére, Mint amit maga könyörög. Jut neki tejre és kenyérre S ha sörre is, már ő a dög.
42
Az ország miért nézné Mennyire gyűlik a baj? Mivégre kérdezné a munkást Hogy vajon ő mit akar? Már egy pincérlány is csak cukros ételekről Álmodik. Ő nem tud kártelekről! S ha a hó végén kezébe nyomják A pénzt s adóját levonják: Egy napra van cukros étel ennyiért Dolgoztál, nem semmiért. 6. Retteg a gazdagtól a szegény, De jobban retteg szegénytől a gazdag. Egy fortélyos félelem igazgat: Vajban a kenyér csak maszlag… Nem adna jogot a parasztnak, Ki eszi a paraszt kenyerét, S még morzsáiból is cipók dagadnak; És más mossa a szennyesét. Ezer esztendő távlatából Vállán nagy csomaggal, kilábol A népségből a nép fia.
43
Hogy hol lehet jobb, azt kutatja, Holott a helyt, hol ott van anyja Nem szabadna elhagynia. 7. S mégis, magyarnak számkivetve, Lelkem sikoltva megriad – Édes hazám, ne fogadj szívedbe, Én nem leszek hűséges fiad! Totyogjon a buksi medve Láncon – én ugyan nem fogok! Senki vagyok, szólj ügyészedre: Mert nem enyémek e verssorok. Adtál földmívest a tengernek – de minek? Adj emberséget az embernek – ne kérdezd, kinek. Adj magyarságot a magyarnak – ha létezik még ez a szó, Hogy bár lennénk angol gyarmat – magyarságunk csak régió. Hadd írjanak a költők szépet, jót – nekem Add meg boldogabb életem – ha tudod.
44
FÜGGELÉK Gilbert könyvajánló: Szalay Tamás Lajos – Gilbert Hazugságok barikádjain könyvajánló: Szalay Tamás Lajos – Hazugságok barikádjain HIVATKOZÁSOK, HONLAPOK, AMIKET SZERETEK, AHONNAN „LOPOK” www.parlamentblog.hu – Parlamentblog www.skocia.hu – Skót Kulturális Egyesület www.nepszava.hu – Politikai napilap www.freeblog.hu – Blogom motorja www.ahogyerzed.hu – Pozitív blogirkák www.sophie.freeblog.hu – Bolondos bolondságai www.friedhof.freeblog.hu – Őrült bölcsész naplója www.missionimpossible.freeblog.hu – Egy nem mindennapi szerető www.kispalesaborz.blogter.hu – Lovasi András blogja
45
TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ
3
AMI A NAPLÓBÓL KIMARADT
4
Egyszerű cikk
4
A köd sző misztikus vágyakat
5
A NAPLÓ
7
Úristen@Kossuthtér.com
7
Degeszre tömve
8
Tíz Gé
9
Mondanivaló
10
„Már kétszer voltál öngyilkos”
11
1956
12
Elmebaj
12
Mályvacukros csoki ital
14
A blogger
15
Kétféle író létezik
16
Hogyan válhat szerzővé az író?
17
Puskás telefonált
19
Könyvajánló: Gilbert
19
Halottak napja
20
Fényes vasak, piros ledek
20
Amikor megkísért sok bús história
21
Semmi konferencia
22
46
Koffein – Egy regény első mondata
24
Alig vérzik – lassan heged
25
Égi tünemény
25
Láz
26
Hello – hazudta
27
St Andews Day
28
Könyvajánló: Hazugságok barikádjain
29
Depresszió
30
A legnagyobb élő magyar író
31
VERSEK
32
Teraszról Teraszra
32
Tudtam, hogy nem szeretsz majd
33
Egyedül, éberen
34
Világvándor Szárszón
35
Mondd el nekem…
36
Az égi vonal foglalt
37
Szétzilálva
39
Hazám 2000 (JA után) A magyarság honérzése
40
FÜGGELÉK
45
47
