Egy igazi harcmûvész

XXXIX. évf. 2. szám 2008. június A Rosti Pál Gimnázium, Általános és Szakképzõ Iskola Diákönkormányzatának lapja Az ÖREGDIÁK jogfolytonos kiadványa Internetcím: www.rosti.sulinet.hu E-mail: [email protected]

Ballagás 2008 Idén is elérkezett a várva várt pillanat: a végzõs osztályok ballagása. Ebben az évben rendhagyó és egyben hagyományteremtõ céllal iskolánk kertjében zajlott le ez a fontos esemény.

Ballagás 2008

2. oldal

Diákolimpia 2008 Számos sikerrel büszkélkedhetünk 2. oldal

Egy igazi harcmûvész Ebben a számban Sudár Ferenccel, a Rosti 11. osztályos tanulójával készítettem interjút, aki kiváló eredményeket ér el sportágában, a karatéban. 3. oldal

A rettenthetetlen katona „Könnyebb találni több embert, aki elég bölcs ahhoz, hogy felfedezze az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte”

Rég várt osztálykirándulás

4-5. oldal

Váli sikerek Idén másodszorra rendezték meg Válon a hely híres szülöttének, Vajda Jánosnak a tiszteletére a Vajda János Szavalóversenyt, ahol iskolánk elsõ ízben képviseltette magát egy háromfõs csapattal. 5. oldal

Versmondók a Rostiban A költészet napja alkalmából versmondó versenyt hirdettek a Rostiban április 4-én, pénteken. 5. oldal

A régóta várt kirándulás Végre eljött annak is az ideje, hogy mi, a G12.N osztály, eljutottunk elsõ és egyben utolsó osztálykirándulásunkra. 6. oldal

Diákszáj Marcello D’Orta nápolyi tanító, aki összegyûjtötte és kiadta saját kisdiákjai dolgozatait, akik a legváltozatosabb témákban – helyenként butuskán, máskor meghökkentõen bölcsen, de mindig magával ragadó humorral – fejtik ki véleményüket. 8. oldal

Egy igazi harcmûvész

2

2008. június

ROSTIRON

Ballagás 2008 Idén is elérkezett a várva várt pillanat: a végzõs osztályok ballagása. Ebben az évben rendhagyó és egyben hagyományteremtõ céllal iskolánk kertjében zajlott le ez a fontos esemény. Az idõjárás kegyes volt hozzánk, így ragyogó napsütésben nézhettük-hallgathattuk végig a színvonalas mûsort. Az ilyenkor szokásos köszöntõk és beszédek sorából kiemelkedett Fegyveresi Anikó tanárnõ és osztálya, a G12.Ny által kitalált és megvalósított mûsorszám. Ennek lényege az volt, hogy egy kitalált egykori rostis diák, ma már híres Dj, emlékeit a tanárairól nem szóban, hanem egy jól megválasztott zeneszámmal elevenítette fel. A közönség nagy derültséggel helyeselte a találó dalszövegeket. Az az alapigazság, hogy a ballagás egy ember életében örök emlék, most, úgy érzem, fokozottan igaz. Ehhez az emlékezéshez adnak mankót az alábbi képek, fogadjátok szeretettel! A szerk.

Diákolimpia 2008 2008. április 25-én a Rosti Pál Gimnázium, Általános és Szakképzõ Iskola fiú labdarúgó csapata az ötödik korcsoportban harmadik helyet szerzett Vácon, a területi döntõben. A csapat tagjai: Hegedüs Sándor, Varga Attila, Csima László, Helenkár András, Meleg József, Gillich Emil, Bór Patrik, Berkes Zsolt, Bíró Ferenc, Bóna Benjámin, Csányi Ádám, Hegedüs Dávid, Huszár Dávid, Kelemen Adrián, Nagysolymosi András, Papp Máté, Szekeres Dániel, Szinatkasz Iliász. Edzõk: Andriska Gábor, Szepessy László, Gyalus Zoltán. Testnevelõ: Dobra László, ill. Jung József. 2008. április 25-26-27-én rendezték meg Gyõrött az ötödik-hatodik korcsoportban a fiú és leány kézilabda diákolimpia országos döntõit 8-8 csapat részvételével. A lányok a négy közé jutottak, majd a hazai csapattal szemben elvesztett meccs eredményeképpen a III. helyért játszottak az egyik bp-i csapattal, ahol végül is nyertek, így bronzéremmel térhettek haza. A csapat tagjai: Domokos Kinga, Slakta Petra, Pécsi Tímea, Szádvári Krisztina, Szitás Anett, Szalma Dóra, Vincze Orsolya, Felsõ Anna, Csuka Alexandra, Takács Fruzsina, Ruppert Barbara, Tamás Krisztina. Edzõ: Majoros Gusztáv. Testnevelõ: Dobra László. A csapat legjobbja: Csuka Alexandra, ill. a torna legtechnikásabb játékosa szintén Csuka Alexandra lett. A fiúk minden meccsüket megnyerték, olyan csapatokat szorítottak ki, mint a Pécs, a Veszprém gárdája. A végsõ meccsen az igen erõs szegedi csapatot sikerült megverni, akikkel már ko-

rábbi években is nagy csatákat vívtak, de most a Rosti jobb volt, s így méltán szerezték meg az I. helyet, s lettek országos bajnokok. A csapat tagjai: Ancsin Gábor, Benmiloud Yassine, Béres Attila, Czigány Péter, Hajdu Gábor, Kurbely László, Molnár Márk, Morva Zoltán, Pásztor Ákos, Repóth Dániel, Szepesi István, Takács Bence. Edzõ: Szabó László. Testnevelõ: Dobra László. A csapat legjobbja: Szepesi István, ill. a torna legtechnikásabb játékosa Takács Bence lett. Minden rostis résztvevõnek gratulálunk, nagyon büszkék vagyunk rátok!

ROSTIRON

2008. június

3

Egy igazi harcmûvész Ebben a számban Sudár Ferenccel, a Rosti 11. osztályos tanulójával készítettem interjút, aki kiváló eredményeket ér el sportágában, a karatéban. – Helló! Kérlek, mutatkozz be egy kicsit nekem és az olvasóknak! – Sziasztok! Sudár Ferenc vagyok, a Rosti G11.Ny osztályos tanulója. Ercsiben élek szüleimmel, és két bátyámmal. Az iskolán kívül versenyszerûen karatézok, az Ercsi Harcmûvészeti Egyesületben.

– Hogyan és mikor ismerkedtél meg a karatéval? – Kicsi korom óta sok mindent csinálok. A karatéval négy éves koromban ismerkedtem meg, amikor édesanyám elvitt bátyáim edzésére, és rögtön be is álltam közéjük. – Azt mondtad, kicsi korod óta sok mindent csinálsz, ki tudnál emelni egy–két dolgot? – Négy évesen nem csak a karatéval, hanem az úszással is megismerkedtem, amit 12 éven keresztül ûztem. Testvéreimmel több Balaton– illetve Velencei–tó átúszáson vettünk részt 2,5 és 4 km–es távon, valamint 6 évesen kezdtem zeneiskolába járni. Zeneiskolai bizonyítványomat nyolc sikeres év után szereztem meg furulya tanszakon.

– Ezek szerint valóban több mindent kipróbáltál, mégis a karatét választottad. Miért? – Dunaújvárosba kerültem, így nem maradt idõm az úszásra, továbbá az is a karate mellett szólt, hogy nagy hatással van az önuralomra, az akaraterõre és a szorgalomra, harmadrészt az befolyásolta a választásom, hogy testvéreim is karatéznak. – Milyen jelentõsebb eredményeket értél el a karatéban? – Háromszor lettem országos fudokan bajnok, és nevezett sportolója vagyok az Országos Fudokan Karate Szövetségnek. – Hogyan edzel?

– Heti négy edzésen veszek részt, ahol versenyekre és vizsgákra készülünk fel, továbbá nagyon sok bemutatót tartunk az egyesülettel. – Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást és a sportot? – Elég nehezen. Azért is jelentkeztem ebbe az iskolába, mert itt figyelembe veszik, hogy a tanulók többségének nem csak az iskolára kell koncentrálnia. A sportolóknak rengeteg energiát kell az iskolán kívüli edzésekbe is fektetni. A tanárok szerencsére nagyon sokat segítenek, hogy megkönnyítsék számomra a két elfoglaltság összehangolását. – Mik a terveid a jövõben? – Minél jobb eredményeket szeretnék elérni az országos versenyeken, és sok idõt

fordítok a felkészülésre, hogy megszerezzem elsõ danomat. – Miért ajánlanád ezt a sportot másoknak? – Bárki bármikor elkezdheti, és mindenkinek ajánlom, aki azonosulni tud a karate filozófiájával, és el tudja fogadni a szabályrendszerét. Itt gondolok arra, hogy a karatés sose kezdeményezhet verekedést, tudását csak védekezésre használhatja, valamint minden övfokozat megszerzését komoly elméleti és gyakorlati felkészítés elõzi meg. – Végül légy szíves mondj néhány szót a rostis sportnapról, ahol ti is felléptetek! – A sportnap keretén belül mi is lehetõsé-

get kaptunk egy kis karate bemutatóra. Testvérem fekete öves, és vállalta, hogy összehangol egy kis alkalmi programot az iskolában tanuló karatésokkal. Itt megpróbáltuk bemutatni, körülbelül mi az, amit kitartással és szorgalommal meg lehet tanulni. Bár az idõbe nem fért bele minden, remélem, kellemes idõtöltést nyújtottunk az iskola tanárai és tanulói számára. – Köszönöm szépen, hogy válaszoltál erre a néhány kérdésre. Gratulálok a sportnapi bemutatótokhoz, az eddigi eredményeidhez, és az elkövetkezõ években is legalább ilyen sikereket kívánok. Szia. – Köszönöm szépen. Szia. Készítette: Kasler Csaba G12.N

4

2008. június

ROSTIRON

A rettenthetetlen katona Utoljára múlt év novemberében jelent meg színházi élettel kapcsolatos cikkem. Akkor a Tóték címû tragikomédiáról írtam, melynek rendkívüli hangulatos világát szerettem volna az olvasók elé tárni. Azóta eltelt nagyjából 5 hónap, miközben újabb lehetõségem adódott egy színpadi játék megtekintésére. A tanítási idõszak utolsó heteiben járunk, már egyik tollam sem fog, de én egy holmi „rendetlenasztalnál” ülök, és az irományomat fogalmazom. Azt kell, hogy mondjam, nem egyszerû: egy érdekes téma feldolgozását választottam, és szeretném a lehetõ legtöbbet kihozni magamból.

Éppen a minap bukkantam rá az otthoni könyvtárunkban Jaroslav Hasek: Svejk címû regényére. A nõi logikámnak köszönhetõen a 2. kötetet kezdtem el nézegetni, majd felcsillant szemmel olvastam az elsõ kötetben a következõ sorokat: „Emlékül Csapó Viktória 7.b osztályos tanulónak eredményes tanulmányaiért és közösségi munkájáért” - Aba, 2005. június 15. Furcsa, de azóta nem nagyon akadt a kezembe. Úgy emlékszem, talán egyszer elkezdtem olvasni, de nem értettem. Amit pedig nem ért az ember-fõleg, ha nem annyira lényeges-, inkább hagyja észrevétlenül. Azt hiszem, ezzel én is így voltam. Szépen és elegánsan visszaraktam a könyvet a helyére, gondolva, egyszer még jól jöhet. Mindennek eljön az ideje. Hamar eltelt ez a pár év, tele élményekkel. Az emberek életkora növekedett hárommal úgy, ahogyan az enyém is. Most 16 éves vagyok, azt a bizonyos könyvet pedig 13 évesen helyeztem vissza szobám polcára. Amikor erre gondolok, akkor különleges érzésem támad. Mintha megérettem volna a regény olvasására. Lehetséges, hogy nem véletlenül került a kezem ügyébe ez a 2 részes kötet. Talán az élet akarta, hogy így alakuljon. Azt vélte, inkább vár még velem vala-

mennyi idõt, csak azért, hogy normális, emberi ésszel tudjam értékelni ezt a világhírû alkotást. Jaroslav Hasek a cseh irodalom fenegyereke. Az író a XIX. század végétõl, a XX. század elejéig élt. Élete során bejárta az egész Osztrák-Magyar Monarchiát, újságíróként próbált megélni, amit egyébként hazugságnak tartott ugyanúgy, mint a politikát. A 3. x-én túl, kitört az 1. világháború, ahol katonaként közremûködött. A háború végeztével a Cseh Köztársaságban született meg a Svejk címû mûve, amely a világhírnév felé röpítette. Az alkotást már több millió ember olvasta a világon és látta színházban az elmúlt évtizedek alatt, közöttük egy 68 esztendõs jászberényi nagymama is, akivel volt lehetõségem errõl beszélgetni. Õ így mesélte nekem a történteket: „1957 szeptemberében, 16 évesen láttam Budapesten a Svejket, az akkori Petõfi Színházban. Azt hiszem, az a

mai Katona József Színház a Margit-sziget környéken. Több kisebb iskolai elõadást láttam már, közöttük a János vitézt is, de azt a mai napig nem felejtettem el, hogy a fõszereplõ bõrébe Agárdi Gábor, Kossuth-díjas színész bújt, aki pár évvel ezelõtt hunyt el. A történet az 1. világháború bonyodalmáról és a katonai besorozásról szól. Svejk alakját idézve, hát… italos volt, de a maga részegségével õszinte és egyaránt humoros a feljebbvalóival szemben. Gondolok itt az õrmesterekre és a katonatársaira. A szereplõk élethû játékával a mû elénk tárta a katonaság csínját-bínját. Szenzációs élmény és fantasztikus érzés kerekedett bennem akkor, amit a mai na-

pig magamban õrzök. Szájtátva és meredt arccal néztem valamint hallgattam végig az egész elõadást… Azt az elõadást, amit akkor, még 16 évesen nem olvastam el könyvben.” Pont úgy, ahogy még én sem. 2008. április 28-án, este 6 órai kezdettel került sor a Svejk elõadására a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban. Hétfõ volt. Az a megszokott hétfõ, amikor mindenki beveti magát az unalmas hétköznapokba. Délután egy kollégiumi ballagáson vettem részt. Az izgalomtól elfáradtam, mégis volt kedvem a színházhoz. Biztos vagyok benne, az a 3 évnyi kíváncsiság fojtott, ami akkor már nagyon kikívánkozott belõlem. Nem voltunk olyan sokan. Vagyis, inkább elegendõen voltunk ahhoz, hogy kellemes légkörben érezhesse magát az ember. A történetet Réz Ádám fordította magyarra, Smuk Imre pedig megrendezte kamaraszínpadra. Iskolánk érdeklõdõ tanulói is megtekintették a darabot, közöttük néhány osztálytársammal én is. A színpadi kép a maga egyszerûségével volt összehangolva a szereplõkkel. Mondhatni, a háború színei domináltak a díszletben és az elõdadók ruhájában is, amit Balogh Adriennek, a kiváló tervezõnek köszönhet a nézõközönség. A mû megértéséhez segítségül szolgált a közönségre nézõ plazma tévé, amelyen háborús felvételeket vetítettek. Svejket Kiss Attila vitte a színpadra, Lucas fõhadnagyot Jakab Csaba, Katz tábori lelkészt pedig Sashalmi József játszotta el. A színpadi játék 2 részben ment le, míg a cselekmények több szálon futottak egyszerre.

A hangsúly nem a történeten,éppen ellenkezõleg, a szereplõk személyiségén van. Az 1. világháború embereit úgy mutatja be a színpad egésze, mint akiknek az életét fenekestül felforgatta ez a borzalom. Svejk egy szürke kisember, akibe mindenki belebotlik, akibe mindenki beleköt, és akinek mégis minden sikerül. Nem harcol, csak settenkedik a dolgok körül. Nem lá-

ROSTIRON

2008. június

5

Váli sikerek Idén másodszorra rendezték meg Válon a hely híres szülöttének, Vajda Jánosnak a tiszteletére a Vajda János Szavalóversenyt, ahol iskolánk elsõ ízben képviseltette magát egy háromfõs csapattal. A kedves falucska közepén, a Községházán került lebonyolításra az országos verseny, ahol a szép számú induló két kategóriában:felnõtt illetve 14-18 éves korosztályban mérhette össze versmondó tudását. A jó hangulatú, profi lebonyolítású megmérettetésen a Rosti Pál Gimnázium mind felnõtt, mind diák kategóriában elnyerte a Zsûri Különdíját. Az erõs mezõnyben Kaszás István és Csapó Viktória díjai mellett Szõts Fanni is kivívta a zsûri dicsérõ szavait. Hazafelé egyöntetû volt a vélemény: ide jövõre is el kell jönni, lehetõleg még több rostissal. Ha találkoztok velük a folyosón, ne felejtsetek el gratulálni nekik! zad fel semmi ellen, meghúzza magát,és õrületbe kerget mindenkit a történeteivel. Józan, paraszti eszét használja, amivel átlép minden akadályt. Alakja az 1. perctõl feledhetetlen… Puhány testével, a magára aggatott ruhával és a bugyuta tekintetével a színpadra csalja az ember tekintetét és szellemileg az egész figyelmét. Svejk egy tiszta, õszinte ember, aki bohókás észjárásával hat az emberekre. A történet teljes egésze hosszú. Felvázolhatnám, elkezdhetném a mélyérõl, de nem hiszem, hogy erre szükség van. A célom az volt, hogy ahol a jász öreg néni abbahagyta a történetet, én most tisztességgel befejezhessem.

Versmondók a Rostiban

A mûvet ajánlani tudom mindenkinek, vagyis inkább minden olyan embernek, aki érteni akarja a dolgok összefüggéseit és azt, hogy a dolgok miért vannak úgy, ahogyan vannak. Azt hiszem, 3 évvel ezelõtt én sem értettem sok mindent… Azóta megváltozott minden. 16 évesen úgy döntöttem, itt az ideje annak, hogy a kezembe vegyem a rettenthetetlen katonát, vagyis Jaroslav Hasek Svejkjét… Éppen úgy, ahogy az a néni 1957 szeptemberében. „Könnyebb találni több embert, aki elég bölcs ahhoz, hogy felfedezze az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte” Legyen ez a végszó Svejkrõl… 2008.05.22. Csapó Viktória G10.S (képek: http://www.bartok.dunaujvaros.hu /index.php?p=galeria)

A költészet napja alkalmából versmondó versenyt hirdettek a Rostiban április 4-én, pénteken. 12 verskedvelõ középiskolás jelent meg. A zsûri a legkiválóbbakat oklevéllel és könyvjutalommal díjazta. A gyõzelmet Csapó Viktória szerezte meg (Rosti); második lett Szántó Balázs (Bánki); a harmadik helyen holtverseny alakult ki két bánkis diák - Farkas Adrienn és Csõgér Lejla - között. Különdíjban részesült Kaszás István (Rosti). A többi résztvevõ is emlékezetes teljesítményt nyújtott: Márta Borbála (Rudas), Koller Kata (Bánki), Zajtai Milán (Rosti), Újvári Boglárka (Bánki), Hollos Fanni (Bánki), Szilvási Julianna (Rosti), Parádi Klaudia (Rosti)

6

2008. június

ROSTIRON

A régóta várt kirándulás Végre eljött annak is az ideje, hogy mi, a G12.N osztály, eljutottunk elsõ és egyben utolsó osztálykirándulásunkra. Az elmúlt éveket tekintve nem is csodálom, hogy csak most értük el ezt, és azt hiszem, ezzel mindenki egyet is ért. Két éve folyamatosan csak a kirándulás fogalma merült fel, de ennél többet nem tudtunk elérni. Ám idén mi mint végzõs osztály, kötelezõnek gondoltuk és tartottuk ezt a dolgot.

Délután 3-4 óra körül már megérkeztek az elsõ autók szálláshelyünkre, és megkezdõdtek a fõzés elõkészületei. A menü marhapörkölt volt bográcsban elkészítve. „Sokan” részt vettek a segítségben, ám ezt hamar felváltotta a tópart homokos pályáján folyt izgalmas focimeccs, melybõl nem maradhatott ki az aranylábú Csikós Imre tanár úr sem. Többen a pálya szélérõl szurkoltunk, mialatt Nagy György mesterszakácsunk a bográcsot

Célunkat végül sikerült elérnünk 2008 áprilisában. Utunk a Velencei-tó partján fekvõ Ifi Szállóba vezetett, ahol két napot töltöttünk. Bátor tanáraink, akik el mertek bennünket kísérni, osztályfõnökünk, Kaszás Zsolt és két ”segítõje”, Csikós Imre és Nagy György voltak.

felügyelte néhány kukta segítségével. A foci jó hangulatban telt mindaddig, míg be nem sötétedett. Ahogy a nap lement, úgy a hangulatunk is fokozódott. Mialatt a vacsora készült, a szobákban, a parton és a ”tábortûznél” töltöttük az idõnk nagy részét.

Végül elérkezett az a pillanat, amire már oly régóta vártunk, elkészült a fenséges vacsora Nagy Györgynek köszönhetõen. Az éjszakai falatozást követõen folytatódott a mulatozásunk hol együtt, hol pedig szétszóródva. Ahogy telt az idõ, belefolytunk még egy kis part menti sétába is, melynek állomása egy móló volt. Ezt követõen szálláshelyünkön töltöttük az idõnk többi részét. Ahogy hajnalodott, a zene is lecsendesült. A szobákból már csak a hangos szuszogások és horkolások zavarták meg néhányak nyugalmát, na meg persze a kora reggeli ébresztõóra.

Másnap korán keltünk, délelõtt 10 óráig el kellett hagynunk szállásainkat, persze az utána tervezett túra a Velencei-kilátóra is elmaradt a jó idõ ellenére. Végül is ez nem befolyásolta kirándulásunk hangulatát. Azt hiszem, sok mindenki nevében elmondhatom, hogy egy felejthetetlen élmény volt, megérte ennyit várnunk. Készítette: Mezei Gabriella G12.N

ROSTIRON

2008. június

7

Húsvéti hagyományok Amint azt bizonyára tudod: a húsvét egyházi ünnep. Keresztény szokások szerint Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk ilyenkor, amely a Biblia szerint húsvét vasárnapján történt. Létezik azonban zsidó húsvét is, amelynek beállta elõtti napon történt a Megváltó megfeszítése. Maga a húsvét szó pedig onnan származik, hogy a nagyböjt után az emberek ezen a napon kezdték meg újra a húsevést. Negyvennapos böjt elõzi meg a húsvétot, Jézus ugyanennyi ideig tartó böjtölésének és szenvedésének emlékére. Ilyenkor az volt a szokás, hogy a keresztények nem ettek húst, illetve voltak olyanok, akik csak kenyéren és vízen éltek. A húsvét elõtti pénteket hívjuk Nagypénteknek. Ez Jézus kereszthalálának a napja. Ilyenkor a templomokban passiójátékokat, az iskolákban pedig misztériumjátékokat szerveztek, amelyben elõadták Jézus szenvedésének és halálának történetét. A következõ nap a Nagyszombat. Ezen a napon számos népszokás létezett: tûzszen-

telés, vízszentelés és feltámadási körmenet. A szentelendõ tüzet a templom mellett gyújtották meg és végig is égették. A megmaradt hamut az emberek hazavitték, és azon fõzték az ünnepi ételeket. Voltak, akik különleges erõt tulajdonítottak ennek a hamunak, és ezért tettek belõle az állatok ivóvizébe, illetve szétszórták a földeken. A vízszentelés a templom keresztvizének megszentelését jelentette. A leglátványosabb nagyszombati hagyomány a feltámadási körmenet volt. Esténként legtöbbször a falu legtekintélyesebb embere (például a bíró) vitte körbe Krisztus szobrát a faluban. Ezzel a szertartással ért véget a negyven napos böjt, tehát a családok hazatérve nagy lakomát fogyasztottak, amely nagyrészt sonkából és tojásból állt. (A tojás világszerte a termékenység jelképe.) Szokás volt ezeket az ételeket elõször a templomban megszenteltetni. Az asszonyok a már megáldott ételekkel szinte rohantak haza, mert az a hiedelem

GARFIELD

járta, hogy aki gyorsan ér vissza, az ügyes lesz a munkában is. És végül húsvét hétfõn történt a locsolkodás. Ez azonban nem egyházi, hanem kifejezetten világi szokás. A férfiak és a legények ilyenkor a lányos házakat körbejárva tiszteletük jeléül megöntözték a lányokat. Ám régebben nem kölnivel, hanem kútból húzott vízzel locsoltak. Ezután a lányok, asszonyok megvendégelték a férfiakat tojással és szalonnával. Szokás volt a legényeknek locsolóverset mondani, amiért cserébe festett vagy írott tojás járt. A piros tojás a szerelmes lány érzelmeit tükrözte, még régebben viszont a vörös szín a tojáson Jézus vérét jelképezte. Virágnyelven úgy, hogy ne kelljen kimondani - fejezték tehát ki a fiatalok az egymás iránti érzelmeiket. A festett és kifújt tojások közül azonban nem mindet ajándékozták el a lányok. A többit barkaágra akasztották. Magyarországon ez az ág helyettesítette a pálmaágat, amellyel Krisztust üdvözölték jeruzsálemi bejövetelekor. Húsvét vasárnapján a barkaágat is megszentelték, mert hittek abban, hogy így gyógyító ereje lesz. Ez a növény ma is díszítheti Húsvétkor a szobákat és a konyhákat. Úgyhogy fiúk, lányok figyelem! Vigyétek tovább a még létezõ szép hagyományokat! Lányok, fessetek tojásokat és díszítsétek fel a lakást! Ti pedig, fiúk, ne felejtsétek el megöntözni a lányokat, nehogy elhervadjanak! (forrás: http://www.sulinet.hu /tart/fcikk/Kjfc/0/13519/1)

8

2008. június

ROSTIRON

Diákszáj Marcello D’Orta nápolyi tanító, aki összegyûjtötte és kiadta saját kisdiákjai dolgozatait, akik a legváltozatosabb témákban – helyenként butuskán, máskor meghökkentõen bölcsen, de mindig magával ragadó humorral – fejtik ki véleményüket. Az írásokból jól kirajzolódik sajátos életük, értékrendjük, világképük. Figyelem, az itt közölt szövegek eredeti „helyesírással” vannak közölve!

Marcello D’Orta: Elemisták dolgozatai Beszélj a tanítódról! Az én tanítómat Marcello D’Ortának hivják, elsõbe lett az enyém, mikor ovodába jártam, nem volt az enyém. Nagyon szeretem õt, mert jó és egy csomó mindenre megtanít bennünket. Kéntelen bennünket verni, amiért nem fogadunk neki szót. látcólag harminc éves, de egy kicsit öttel több. Szakállas, szemüveges. A haja egy kicsit barna, egy kicsit szõke. Kék és zöld szemet visel. Nyáron lebarnul, télen nem. Egy kicsit magas és egy kicsit alacsony, játcik velünk és kéntelen verni bennünket. Nincs valami jóba a többi tanítónénivel, mert a többi tanítónéni csak kiabál és játca az eszit és minél öregebb annál jobban játca az eszit, és álandóan cigerettázik a folyosón és nem tud semmit. Az én tanítóm elmagyarázott nekünk bizonyos dolgokat, és megmondta hogy ,,mit tuggya azt a többi tanítónéni!’’ Az én tanítóm nagyon jól rajzol és mindenki hozzá jön, de karácsonyi meg anyáknapi ajándékot nem tud csinálni, ezért az anyák mindig duzzogni szoknak. Õ sose akar semmi évvégi ajándékot, de mi akkoris adunk neki. Én az idén olyan ajándékot hozok neki, amiér 10000 lírát fizetek, a felit édesanyám álja, a másik felit Armaduccióé.

Meséld el röviden a legkedvesebb filmed tartalmát! Az én legkedvesebb filmem röviden pont tegnap ment a moziban, az a címe hogy “Odüsszeia’’ . Most akkor elmesélem. Volt egyszer egy Odüsszeusz, aki fölgyújtotta Tróját. Bevetette a falovas cselt és mindenkit megölt. Avval a háborunak vége lett és neki haza kellett menni. A hazáját úgy hívták hogy ,,Itakába’’. Akkor szedelõzködött és ment, ment, ment lendületlenül. De ettõl kezdve annyi, de annyi bajon ment keresztül, hogy az már hétbaj volt! Az elsõ baj amin keresztülment a Küklopsz volt. Volt egy bazi nagy barlang egy bazi nagy fésüvel, egy bazi nagy hajszárítóval, egy bazi nagy darab sajttal, egy bazi nagy ággyal. Bejön a Küklopsz, egy egyszemü óriásszörny. Ordít egy bazi nagyot, aztán meglátja Odüsszeusz társait és megette õket. De senki se akart meghalni. Élni akartak még egy kicsikét. Egyik azt kiabálta: “Küklopsz, ne éngem egyél meg, edd meg inkább néd azt a másikat!’’, de a Küklopsz pont õt akarta bekapni, mer látta, milyen kis zsíros jó falat! Akkor Odüsszeusz ivatott vele egy kis bódult bort, és a Küklopsz alva rogyott össze. Nyugi nyugi, kumtak oda egymásnak, aztán elpucoltak. Akkor az óriás kiabálni kezdett de senki se hallotta, de a végin mégis meghallották a többi szörny és azt monták neki: “Hát neked meg ki kaparta ki a szemed? ”, és a Küklopsz azt monta “senkise”, na akkor hülye vagy, monták neki. És így Odüsszeusz meguszta. De volt ám egy másik baj. Bizonyos félig hal félig nõ szirének tudtak egy nagyon szép számot. Erre Odüsszeusz parafadugót tettetett a barátai fülébe, de õ nem tetette be magának, és amikor azok a félhalak énekelnek, õ legszivesebben a tengerbe ugrana, de megvan kötözve, és senki ráse ránt. A végin aztán kiszabaditsák, erre tessék, nem ott az ujabb baj? Találkozik a szelek istenével, aki ad neki egy acskó szelet, de a társai kinyitják az acskót, és a hajó meg hun le, hun fölbukfencezik. Na akkor kikötnek Kirke varázslónõnél, aki egy ujabb baj. A varázslónõ mikor meglátja õket, disznóvá változtatja õket, de Odüsszeuszt nem; Odüsszeusz az erõsebb , és õ nem akar disznó lenni. (…) Akkor csinált egy nagy cselt, egy ilyen kelepcét. Ez egy erõs íj volt , amivel senki nem birt lõni. Mindegyik Disznó fogta megpróbálta, bohóckodott, menõsködött, hencegett! De egyik se birt vele. Akkor jött Odüsszeusz, mindenki kinevette, béna, béna monták neki, de õ megbirt vele és ijedtibe mindenki futóra! És Odüsszeusz megint fiatal és erõs lesz és minden ajtó bevan zárva, és Odüsszeusz meg a fia agyonverdesték õket. A végin felmosták a padlóról a vért valami lugféleséggel, aztán lefeküdtek aludni.

A tanítód Svájcról beszélt az órán. Össze tudnád foglalni magyarázatának fõbb pontjait? Svájc egy kissebbfajta Európai ország, Svájcal, Olaszországgal, Németországgal, Svájcal és Ausztriával határos. Sok a tava meg a hegyei, de a tenger nem mossa Svájcot, fõleg Bernet. Svájc az egész világnak eladja a fegyvereket, lûdözzenek csak, de õ még egy egész kicsi háborut se visel el. Azon a pénzen inkáb bankokat épit. De nem jó bankokat ám, hanem a rosszak bankját, fõleg kábitósokét. A szicíliai meg a kínai aljvilág ide rakja a pénzeit, a miliárdokat. Kimegy a rendõrség, kié ez a pénz itt, kérdi, mittudom én, mi közöd hozzá, az én dógom, zárva vagyunk. Pedig nem voltak zárva! Nyitva voltak! Svájc, ha Nápolyban rákos vagy, Nápolyban meg is halsz, de ha elmész Svájcba csak késöb halsz meg vagy pedig élsz. Mert ott a klinikákon az egy gyönyörü hely, a szõnyeg, a virágok, a

ROSTIRON

2008. június

tiszta lépcsõk, se egy patkány se semmi. Deviszont nagyon drága, hacsak nem csempézkedsz , nem mehetsz. Ennyi elég lesz fogalmazásnak?

Írd le a házatokat! A mi házunk tiszta roggyant, a plafon roggyant, a butorok roggyantak , a székek roggyantak, a padló roggyant, a falak roggyantak, a fürdõszoba roggyant. Mégis lakjuk, mert ez a mi házunk, és pénz meg nincs. Anyám azt mondja, hogy a Harmadik Világba még roggyant házuk sincs, ezér mi csak ne panaszkodjunk: a Harmadik Világ sokkalta harmadikab nálunk! Most hogy meggondolom minálunk nem is olyan rossz ahogy mi othol élünk ! Az egész család eggyágyba alszik, oldalba rugdossuk egymást a takaró alatt és nevetünk. Ha bejön egy vendég és õ is aludni akar kidobjuk, nincstöb hej az ágyba : teltház! Amit eszünk tiszta moslék, egymás szemibe pöködjük ha meg kell enni, és kinn a seggünk a nadrágból. Én vagyok othol a legtisztáb, mer bele birok menni a fürdõkádba. Tennap beszereltük az uj csengõt. Amikor eljönnek a barátaim, mindig jól kinevetik milyen dülédezõ a házunk, de a végin mindig a tyukjaimmal játszanak! Szeretem ezt az én roggyant házunkat, egész a szivemhez nõt, én is roggyantnak érzem benne magam! De ha megütöm a fõnyereményt, vásállok egy tiszta uj házat , a roggyant meg nem bánom Pasqualéé lehet.

Beszélj a vérkeringésrõl! „A vérkeringés a vér keringése.” „Ha az artériák kékek, kék a vér.” „Van még vérkeringésátömlesztés is.Ha az anyuka Érces terhes, a gyereknek mihelyest megszületik, beadják az átömlesztést.Ha a csoport 0, minden rendben, ha a csoport A,B ,C,D satöbbi, akkor csak a gyereknek lehet beadni.” „A szív fontosabb mint a fej, mert szív nélkül nem élhetne a fej.” „Amikor lázunkvan, elkel számolni 70-ig, legföljebb 80-ig. Ha számolunk van lázunk, ha nem, nem.” „Az állatok körében nem jó a vérkeringés: védõojtásra kell menni. Viszont az állatokra nem jön rá az ingfarktus, mert nem isznak kávét.”

Beszélj a francia forradalomról! „A francia forradalom látta hogy volt az amerikai forradalom, és megcsinálta a francia forradalmat.” „Mária Antoanett királyné jó kis firma volt, déli tizenkét óra öt perckor kelt, bereggelizett kapucinert kekszel, aztán megmosta az arcát, a körmét, a bidét.” „Mária Antoanett a szegények adóiból vette a pénzt a ruháira meg az ékszerekre.És mindenkivel kikezdett. Persze a király is egy önzõ egoista volt, Istennek képzelte magát. Náluk otthon lukszus volt, mindenük aranyból volt:a székek aranyból, a poharak arany-

9

ból, az evõeszközök aranyból.A nép meg közben majdnem éhenfordult, és csak mûanyag, és csak mûanyag evõeszküzökre futotta neki.” „Ezt idegileg már nem lehetett idegekkel bírni, és kitört a francia forradalom. Elõkerültek a durungok. Verekedtek. Valaki szemen is köpött valakit. Volt nagy adok, kapok. Ha ott lett volna Brusz Li, azoknak vége. „Elmentek Basztijba és bevették, utána feltalálták a gijotint és levágták a fejeket. Mária Antoanett még a gijotinon is riszálta magát, azt mondta, szebb vagyok, mint a francia forradalom. És megölték. Aztán jött Napóleon.”

A sok-sok bibliai történet közül melyik volt rád a legnagyobb hatással? „Mondá neki: „Mózes (sõt Noé), a világ nagyon gonosz, ha nem építesz semmit, figyeld meg hogy mindenki meghal, nem lesz ennek jó vége. Építkezzél. És pakolj fel mindet, ami belefér. Most megmondom, melyikek a jó állatok és melyikek a rosszak: A jók: te, a feleséged és a gyerekeid, a tehén, az ökör, a bika, a kecske, az oroszlán mikor evett, a ló, a zebra, a kutya, a macska, a kismajom, az elefánt, a zsiráf, a gyík, a veréb, a disznó, te, a feleséged és a gyerekei. A rossz állatok: a kígyó, a keselyü, a patkány, a hiéna, az oroszlán amikor még nem evett, a hegyi farkas, a cápa, a vaddisznó, a fekete denevér.” És Noé igy is tett. Épitett egy bazinagy bárkát, és egy speciális ragasztóval jól megragasztotta. Aztán fölterelte rá az összes állatot, a jóknak azt mondta parancsoljatok fáradjatok be, a rosszaknak azt, hogy hé hova mentek, és igy szétválogatta õket. Csak egy maradt a végén, egy jó, de nem akart beszálni, ez volt a szamár. Akkor az egész család odaállt, egyik a nyakánál, másik a segginél fogva huzta, tolta, de nem mozdult. Nagyon megmakacsolta magát. Már az idegeikre ment az iázásával. Aztán végül csak beszált. Ezer szerencséje, mert már esett is egy kis özönviz.

Össze tudnád foglalni az üvegházhatás lényegét? „Az üvegházhatás egy esernyõféleség, amirõl viszaverõdnek a napsugarak és fölmegy a hõmérséklet. a tanítóbácsi megmondta, ha nem hagyuk abba a : cigarettázással, gyárépítéssel, drogozással, gyilkosságokkal megnézhetjük magunkat, mert az üvegházhatás soha többet nem mullik el a földrõl, és február foyamán meghalunk.”

Március 8. nõnap. Beszélj a nõk helyzetérõl! Én azt gondulom (és hiszem) hogy a nõnek eggyenlõnek kel lenni a férfival, mert nem helyes, hogy nem eggyenlõ. Március 8-cadikán a nõnek eggyenlõnek kel lenni a férfival! Ezen a napon minden ember mimózát visz a nõknek és a többi embernek is, deviszont én ismerek egy embert akki március 8-cadikán segberugot egy nõt. Édesapám mesélte, hogy volt. Édesapám most villamos vezetõ , de azelött tüzoltó. Akor történt hogy egy ilyen március 8-cadikai nõ leakart ugrani a tetõrõl és ki letek híva a tüzoltókat. Édesapám szokot felmászni a tetõkre hogy az emberek ne ugorjanak le a házak tetejérõl. Õ fölmászot, ésamikor szemtõl szembe ált a bolond nõvel, azt monta neki: “Mos mondmeg mér akarsz leugorni csakhogy a bajunkat szaporitcsd azér?” Akor a bolond ezen egy kicsit elgondulkodot, hogy téleg kiakare ugorni vagy visszamenne inkáb a szobába és ugy döntöt leugrik. De az édesapám is jól ráugrot és megfokta. Amikor lejötek, az édesapám eggyik barátyja akki tüzoltó volt õ is (de lenn), segberukta a bolond nõt, amiér ilyen agságot okozot. Én annak az embernek a hejébe nem ruktam volna segbe azt a nõt pont március 8-cadikán, máskor igen. Összeállította: Petrovics Tekla G12.N

10

2008. június

Vicces képek

ROSTIRON

ROSTIRON

2008. június

F E J T Ö R Õ: Jékely Zoltán, költõ

GARFIELD

11

12

2008. június

ROSTIRON

Vicckazal A paraszt bácsi a folyóparton baktat a szekerével. Ott van szolgálatban a rendõr. A bácsika megkérdezi tõle: – Biztos úr, hol lehet itt baj nélkül átkelni a szekérrel? – Jöjjön csak, bátyám, majd megmutatom. Itt nyugodtan áthajthat. – A bácsi úgy is tesz, de hamarosan elsüllyed a szekérrel együtt. Megszólal a rendõr: – Érdekes! A kacsáknak csak derékig ért

– Neked nincs, de az anyósomnak van! *** – Hol nyaraltok az idén? – Egy spanyolországi fürdõhelyen, San Juanban. – Nem San Juanban, hanem San Huanban, mert a spanyolok a j–t h–nak ejtik! És mikor indultok? – Húniusban vagy húlius elején. *** Mi az: Öreg emberek ugrálnak le a hídról, lábukon gumikötéllel? – Bácsijumping. *** A kutya tényleg az ember legjobb barátja. Ha nem hiszed el, próbáld ki a következõt: Zárd be a kutyádat és a feleségedet a kocsid csomagtartójába. Egy óra múlva nyisd ki! Ki örül neked jobban, amikor meglát?

*** Két rendõr találkozik. Az egyik megszólal: – Hallom, meghalt a feleséged. Hogyan történt? – Tudod, tegnap elvágta a kezét. – És abba belehalt? – Nem, de lelõttem, hogy ne szenvedjen

SUDOKU FEJTÖRÕ

*** – Tudod, rettenetesen hasonlítasz az anyósomra – mondja Kovács a barátjának – leszámítva persze a bajuszt. – De nekem nincs is bajuszom!

*** Egy részeg fickó igyekszik felkapaszkodni otthon, a ház lépcsõjén. A felesége felriad a zajra, és lekiált neki a hálószobából: – Mi az úristent csinálsz ilyenkor? Akkora lármát csapsz, hogy felkelnek a szomszédok! – Csak egy hordó sört akarok felvinni a lépcsõn! – feleli a részeg férj. – Ugyan már, hagyd a csodába! Majd holnap reggel felhozod! – Nem lehet, már megittam! *** Egy nap a nyuszika vígan szalad az erdõben, amikor egy fa tövében meglát szivarozni egy szarvast: – Mit csinálsz? Megbolondultál? Egy ilyen szép napon a jó levegõn mérgezed

a tüdõdet? Gyere inkább, és szaladj velem, hogy oxigénnel teljen meg a tüdõd! – Igazad van! – mondja a szarvas es elkezd szaladni a nyuszival. Amint szaladnak, meglátják a rókát, az orra a kokainba lóg. – Hé te! – mondja a szarvas, itt a természet közepén kokainozol? Gyere, inkább szaladj velünk, hogy teljen meg a tüdõd oxigénnel! – Igazad van! – mondta a róka és elkezdett õ is rohanni a többiekkel. Egy kicsit késõbb találkoznak a farkassal, amint az épp egy injekciós tût tart a kezében egy adag tiszta heroinnal. – Hé, itt a természet lágy ölén akarod belõni magad? Gyere inkább szaladj velünk, hogy teljen meg a tüdõd oxigénnel! – mondja a róka. – Menjetek a fenébe! Mindig, amikor a nyuszika bekap egy extasy–t, nekünk rohannunk kell az erdõben?

A Rosti Pál Gimnázium, Általános és Szakképzõ Iskola Diákönkormányzatának lapja 2400 Dunaújváros, Bartók Béla tér 2-4. Tel/fax.: 06 (25) 410-936 Internet cím: www.rosti.sulinet.hu e-mail: [email protected]