„Lássátok , milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya”
30. szám
(1Jn 3:1)
Örömhír
A Budapest Külső-Kelenföldi Református Egyházközség Ünnepi Kiadványa
2012. Advent * Karácsony * Újév A KARÁCSONY IGAZI ARCA
R
ejtelmes, az ember életének belső, sok esetben a mélyen rejtőző emlékeket is megmozgató időszaka köszöntött ránk újra, itt a karácsony. Gyermekkori emlékek élednek fel bennem ilyenkor, és bizonnyal nemcsak bennem, hanem sokakban a kedves Olvasók közül is. Martonvásári gyermekkorom szép, karácsonyi emlékei, amelyek ma már oly távolinak tűnnek, hiszen azok az eltelt karácsonyok régen feltekeredtek már az idő orsójára. S azok is, akik azokban a régi időkben széppé tették az ünnepet számunkra, gyerekek számára, régen kiköltöztek a temetőkbe. Régi és nehéz időkben ők, szüleink, nagyszüleink voltak azok, akik „angyallá” válva tettek meg minden tőlük telhetőt, hogy megajándékozzanak minket. Ma pedig mi vagyunk azok, akik igyekszünk mindent megtenni, hogy mi lepjük meg ajándékokkal azokat, akik hozzánk tartoznak. Akiknek a szemében felcsillanó öröm, amikor kibontva meglátják, hogy mit rejt az ajándékcsomag, sok mindenért kárpótol minket. De miért is ajándékozunk mi ekkor? Miért érzi az ember a kényszerét annak, hogy örömet szerezzen azoknak, akik a számára fontosak? Miért igyekszik minden jóérzésű ember arra, hogy övéi felé ajándékaival nyilvánítsa ki a szere-
tetét karácsonykor? Miért ragaszkodunk a meglepetésekhez? A választ máshol nem találhatjuk meg, mint ott, ahol a karácsony gyökereit kell keresnünk: „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala”. (1János 4,9) Ez számomra azt jelenti, hogy az első nagy Ajándékozó a szeretet Atyja, az élő Isten volt akkor, amikor elküldte a számára legkedvesebbet, egyszülött Fiát ebbe a világba, hogy éljünk általa. Erre az ajándékra rezonál belül, ezt imitálja titkon az ember, amikor maga is érzi, hogy ilyenkor ajándékkal kell, hogy kinyilvánítsa a szeretetét azok felé, akiket valóban szeret. Isten az első karácsony éjszakáján Jézus Krisztust küldte el, benne öltött testet, hogy éljünk általa. Sokan kérdezik: de miért így? Miért kellett ez? Miért lett testté az Isten? S miért ajándék ez? Már a régi korban is sokakat foglalkoztatott ez a kérdés, és kérdezték egyszerű emberek, teológusok, nagyok és kicsik: cur Deus homo? Miért lett Isten emberré? Azért, hogy felismerjük igazi szándékát irányunkban; hogy felismerjük mentő szeretetét, igazi szeretetét, ami még arra is képes volt, hogy teljesen azonosuljon velünk. Hiszen Jézus tel-
jesen ugyanolyanná lett, mint mi, a bűnt kivéve. Eljöttében, és halálában azt bizonyította be, hogy halálosan szeret bennünket az Isten. Bennünket, akik úgy jövünk a világra, hogy csak valami halvány sejtelmeink vannak – ha vannak – az igazi életről. Az örökéletről. De mivel ő annyira szeret bennünket, anynyira azt akarja, hogy az ember ne bűnben, halálban, kilátástalan küzdelemben élje le az életét, és rogyjon a sírba, ezért ajándékozta nekünk Jézust. Őróla mondja a Biblia egy más helyen: ő a mi Főpapunk. A latin a papra a pontifex szót használja, ami azt jelenti: hídépítő. Jézus azzal, hogy karácsonykor emberré lett, és meghalt értünk a Kereszten, híddá lett a számunkra – vissza Istenhez. Isten tehát karácsonykor azzal, hogy Jézust ajándékul küldte nekünk, hidakat akar építeni hozzánk, az emberi szívekhez, és boldoggá akar bennünket tenni. Úgy, ahogy mi is akkor, amikor a fa alá tesszük ajándékainkat, ezzel hidat akarunk építeni egymás felé, és boldoggá akarjuk tenni egymást. Ez van hát ajándékaink, szeretetünk ilyen megnyilvánulásai mögött. És valójában ez a karácsony igazi arca! Molnár Sándor lelkipásztor
2012. Karácsony
Örömhír
FOLYAMATOS Isten iránti hálával emlékezünk arra, hogy 11 évvel ezelőtt, 2001. Adventjében és Karácsonyán jelent meg először gyülekezeti lapunk ünnepi száma: az Örömhír. Amikor ezt tesszük, ugyanakkor fájdalommal, de hálás szívvel gondolunk Megyaszai Imre gondnok testvérünkre, akinek a neve egybeforrt ezzel az ünnepi újsággal. Imre barátunk volt a szerkesztője és lelke az Örömhírnek, ő volt, aki mozgatta a szálakat, aki megszólította gyülekezetünk tagjait egy-egy cikk, beszámoló vagy portré megírására. Nehéz és áldozatos munkával járt ez, hiszen mint szerkesztő tapasztalhatta azt – bár a jóindulat és igyekezet mindig megvolt –, hogy nem mindig érkezik a szöveg határidőre. Ő tudta legjobban, a szerkesztés olyan mint a kirakós játék: ha egy kis rész is hiányzik, már nincs meg az egész. Számtalan e-mailt küldött és fáradhatatlanul telefonált, tárgyalt a nyomdával, hogy minden szépenidőre elkészüljön. Igényesen és ízlésesen szerkesztette a lapot, melyben megfelelő arányban voltak találhatók a lelki táplálékok és más tartalmak. Megrendült szívvel olvastuk azt a sorozatot is, amely a kommunista diktatúra szenvedőiről, a kitelepítettekről szólt. Emellett művelődéstörténeti, képzőművészeti és zenei témákról szóló írások és istenes versek tették még érdekesebbé
30. szám
KEGYELEM
az újságot. Nyilvánvaló, hogy azért is lehetett ennek a címe Örömhír, mert mind a szerkesztő, mind pedig akik ebben az újságban írtak, már korábban megismerték azt az örömhírt, amelyben Isten szeretete szent Fiában, Jézus Krisztusban testet öltött itt ezen a Földön. Így emlékezünk a 11 évvel ezelőtti Örömhírre, amelyet együtt éreztünk át, amikor ezt a Lapot kezünkbe vettük, és utána mindig érdeklődéssel vártuk az újabb megjelenést. Emlékezünk MEGYASZAI IMRÉRE, aki nagy betegen is szívesen és felelősségteljesen végezte ezt a munkát, a presbiterre és gondnokra, aki hűséggel szolgált közöttünk, az igehirdetőre, aki Őrmezőn többször vezette az istentiszteletet. Ide kívánkozik az az idézet, amely latinul is ott volt mottóként: LAUS
VIVENDI
DEO – DICSÉRET AZ ÉLŐ ISTENNEK!
Miközben hálás szívvel emlékezünk, ugyanakkor reménységgel tekintünk arra, hogy a mi Urunk a hazahívott szolgálók helyett mindig tud újakat adni, és az Örömhírnek lesz folytatása a gyülekezet épülésére, hitbeli mélyülésére. Áldjon meg bennünket ebben az Úr!
Kálmán Péter ny. lelkipásztor
30 ÉVES AZ IFI Gyülekezetünkben az ifjúsági munkának, azaz az IFI-életnek komoly hagyományai vannak. Ezúttal a kezdeteket mutatjuk be, két, azóta lelkipásztorrá lett egykori ifivezető segítségével. Visszaemlékezések az 1980-as évekből.
A
z újonnan született Külső-Kelenföldi gyülekezet újdonsült „rakétakilövő” alakú templomában a Szentlélek életre hívott egy ifi-csapatot – először Misi bácsi és Váradi Feri bácsi közreműködésével. Később Kálmán Péter és Fodor Dániel lettek az „atyák”, akik keze alatt megindult az ifi-élet. Nagy élet indult! Az ifi alkalmakat nagyon fellendítették a táborok: nyáron Tahiban, télen Mátraházán. Ezek az Istennel és egymással való kapcsolatunkat hatalmas módon építették! Mennyi élményünk volt! Ezekből éltünk az év további részében. 2
Egyszer elhatároztuk Tegez Ferivel, hogy a lelki élet mélyítésére imaközösséget kezdünk, amire az ifiket is meghívjuk. Az elején csak mi ketten voltunk Tegezzel – legalább fél évig. Utána jött a csoda: egyre többen jelentek meg. Egy év múltán több, mit a fél ifi csoport ott volt! Az egyetem minden erőt kivett. Vizsgák, dolgozatok, határidők. Ebben az időben született az Életmód-klub, amit egyetemi tanulmányaim és érdeklődési köröm olvasmányai alapján ollóztam össze: dietetika, étkezési kultúra, relaxáció, mozgáskultúra, feng-shui. Nem igei alapon jöttünk össze, és nem is a templomban, hanem lakásunkban, azért elhangzott egy-egy ige is ilyenkor – hiszen mindent Istenen akartunk lemérni, Tőle elkérni. Fodor Dánielnek megtetszett ez a „klub”-formátum, és ő is szervezett egyet, ahol különböző témákat vetett fel, amin ütköztethettük véleményeinket. Ez lett a „Vélemény-klub”.
30. szám
Örömhír
Az ifi-burjánzás velejárója a lelkes zenei élet. Meg voltunk győződve róla, hogy az ifjúság zenéjével némi reformációt hozhatnánk megkövesedett, fekete énekeskönyves, gyülekezeti éneklésünkbe. Persze, az egész istentiszteleti liturgiába is szerettünk volna több színt vinni. Zenészeinkkel megkörnyékeztük Kálmán Pétert, hogy hadd csináljunk egyszer egy ifjúsági istentiszteletet, amikor minden liturgiai elemet az ifi szolgáltat. Megengedte! Nagy siker volt, mindenkinek tetszett. Legalábbis mi így éltük meg. Kértük lelkészünket, hadd legyen ez rendszeresen. „Jó – mondta – felvetem a presbitériumban..” A presbitérium beleegyezett a dologba: évente egyszer... „Sebaj – mondta Kálmán Péter – majd megcsináljuk félévenként, úgyis elfelejtik, hogy már volt ebben az évben...” Zámbó András
Ős ifis csoportkép Tahiban 1983-ból: a leghátsó sorban jobbról a harmadik Tegez Ferenc. A kép jobb szélén az akkori Belsőkelenföldi lelkipásztor, Hajdú Péter és felesége, Rozka néni
F
urcsa kiszámolni azt az időt, ami azóta telt el, hogy Külső-Kelenföldön alig egy tucat fiatal úgy gondolta, szükség van Isten ege alatt, hogy hátunkat egymásnak támasztva megbeszéljük a világ dolgait, s védve legyünk azokban a változásokban, melyek körülvesznek minket, de bennük asszimilálódni nem szeretnénk. Hétfő. Hétfő volt a választott nap, végiggondolni sem merem, hogy ebben szempont volt-e televíziós adásszünet. Beszéljünk úgy róla, mintha műsortól, házi feladattól, távolságtól, felnőttes figyelmeztetésektől függetlenül, szent elhatározásként, heti rendszereséggel összegyülekeztünk volna. Miért is? Csak. Mert megvolt az akarat, s reméltük, meglesz hozzá az áldás is. Hallgattunk zenét, és megbeszéltük. Olvastunk könyvet, és megbeszéltük. Kirándultunk, és megbeszéltük. Elmentünk moziba, és megbeszéltük. Igét olvastunk, és megbeszéltük. Mindannyiunknak volt gondolata. Hangosabb vagy halkabb kifejezési eszközökkel megáldva, egymás elé tártuk kérdéseinket, felháborodásainkat, botladozásinkat. Bennem már ott munkált valami beszédkény-
2012. Karácsony
szer, amivel képességek és bölcsesség híján próbáltam összezavarni a többieket, így hamarabb született meg számon a szó, minthogy végiggondoltam volna a „következőt én tartom” mondatot. A következőt, ami pontosan hét nap múlva lesz. Milyen hosszúnak tűnt az az egy hét! Főleg, hogy a mondandóm lényege, az ige megvolt (János 14:6). Ott parázslott fejemben, várta, hogy valami lángra lobbantsa. Én reméltem, hogy a gyors döntés után a felülről jövő tűz keresztülárad rajtam. Papírra vetettem kusza gondolataimat, és a lapok megteltek betűkkel, majd napok alatt lényegire zsugorodott a fogalmazás. Átköltözött egy kis sárga jegyzetlapra, ami már csak nekem beszélt arról a gazdagságról, ami a szavak mögött elrejtőzött. Fejben néhányszor elmondtam magamban azt, ami majd az ifi előtt reménységem szerint felcsendül. Szép volt. Hangzatos. Kerek. Megrázó. Fajsúlyos. Magával ragadó. Pont tökéletes. Izgalommal, s mégis nyugalommal vártam a hétfő délutánt. Gyülekező beszélgetések, ének, imádság, s menetrend szerint érkezni kellett volna a Szentléleknek is. De a saját mondataim elhadart, rövidre harapott zajában nem tűnt föl, hogy teljes egészében ÉN vagyok, s ami fejben oly szépnek tűnt, az itt most csak valami absztrakció. Összességében a gyönyörű igéről tartott ifi csak számomra volt feledhetetlen, aki kínosan átélte, hogy azalatt a három perc alatt, míg elmondtam a mondandómat többen még el sem helyezkedtek. A kínos csönd után a támogató mondatok formáló kezekként nyúltak felém, s mivel mindenki hozzáfűzte a maga háromperces godolatát, már nem én, hanem valóban a Szentlélek hozott közénk valódi beszélgetést. Harmic év. Semmi sem változott. Bennem semmi. Azóta is folyamatosan azt szeretem átélni, ahogyan az ügyetlen szavakból Isten élő üzenetet formál a megszólaló és hallgató szívekben. Koroknai-Tegez Ferenc
Tahi táborosok egy csoportja 1989-ben: a kép bal szélén a leghátsó sorban Zámbó András. A kép közepén pedib Simonné Margitka
3
2012. Karácsony
Örömhír
* * * * * * * * Új rovatunkban egy-egy ünnepkört
a
gyülekezet
néhány tagja idéz meg. Így még jobban megismerhetjük egymást, beavathatjuk a testvéreket a saját családunk, otthonunk, életünk apróbb mozzanataiba, emlékeibe is.
Arday-Janka Zsolt
1950-et írtunk és én 4 évesen vártam a Jézuskát. Aznap olyan jó voltam, mint már régen. A nappali szobában üldögéltem egy mesekönyv társaságában, és szerettem volna felgyorsítani az időt, hogy mihamarabb este legyen, és közben elgondoltam, hogy vajon milyen játékot fogok kapni. Édesapám, aki református lelkipásztor volt Mezőkeresztesen, a nagyszobában tanult, és készült a másnapi ünnepi prédikációjára. Azt már tudtam, hogy ilyenkor nem szabad bemenni és zavarni, csak azt nem értettem, hogy miért van ilyenkor még az ajtó is bekulcsolva. Miután mindig ebbe a szobába jött a Jézuska, kicsit aggódtam is, hogy amíg Édesapám ott van, addig biztos nem mernek az angyalkák bejönni a karácsonyfával, a díszítésről nem is beszélve. Nagy nehezen, de végre este lett, megszólalt a harang, és szüleimmel és testvéreimmel átmentünk a 4
30. szám
Személyes
templomba. Istentisztelet után már alig bírtam magammal, és vártam, hogy megszólaljon a csengő, ami azt jelentette, hogy végre berohanhatok a számomra eddig tiltott területre, a karácsonyfához. Végre ez is eljött, körbe álltuk a feldíszített karácsonyfát, elénekeltük az ilyenkor szokásos karácsonyi dícséreteket, és ekkor jött a feketeleves. Odamentem a fához, és elkezdtem keresni az ajándékomat, de nem találtam a fa alatt semmit sem. Az fel sem tűnt, hogy nagyobb b testvéreim sem kaptak semmit sem m (akkor még én voltam a hat gyerek k közül a legkisebb, mert a húgom csak négy év múlva született). Nagyon elkeseredtem – mert ugyan azt én sem vitattam, hogy nem voltam mindig mintagyerek –, de enynyire, hogy a Jézuska semmit sem hozott nekem, elképzelni sem tudtam. Testvéreim bátorítottak, hogy imádkozzam és meglátom, hogy a Jézuska még a rosszaságomat is megbocsátja. Miután még másnap is vigasztalhatalan voltam, a karácsonyi istentisztelet után a nagytestvéreim arra biztattak, hogy járjam még egyszer körbe a karácsonyfát, és vegyem alaposabban szemügyre. Így is tettem, és akkor az ágak között megpillantottam egy kis farepülőt. Nagy volt a boldogságom, hogy mégsem felejtett el a Jézuska, sokáig ez a kis farepülő volt a kedvenc játékom. Csak évekkel később (amikor már meg tudtam érteni) mondta el Édesapám, hogy abban az időben olyan nehéz anyagi körülmények között voltak, hogy hálát adtak azért, hogy étel került az ünnepi asztalra. A nagyobb testvéreimmel már meg
tudták beszélni hogy ezen a karácsonyon nem lesz ajándék, de az én gyermeki lelkemnek nem akartak csalódást okozni, így az egyik ügyeskezű bátyám vállalta, hogy farag nekem egy kis farepülőt, de a festék nem száradt meg rajta időre, és ez okozta az egynapos csúszást. Így tanultam meg g gyermekként, hogy az Úr Jézus még a rosszaságot is megbocsátja, a, ha őszinte hittel kérjük.
Baintner Fanni
Az egyik legkedvesebb vesebb dolog a karácsonyban, yban, amikor a szüleimmel mmel együtt díszítjük a fát. Sokáig ez azalatt azz idő alatt történt, amíg a húgom aludt. Reggel persze mindig arra ébrededtem, ahogy boldogan an kiáltotta: „Fanni, gye-re! Megjött a Jézuska!”. Tavaly óta azonban már ő is segít a díszítésben, így egy új családi szokás alakul ki. Egy kis vers, vagy néhány gondolat után, lágy zene mellett szoktuk kibontogatni az ajándékokat. Izgalommal várom mindig, hogy a már rég kitervelt meglepetések milyen hatást váltanak ki a többiekből. Vajon tetszik nekik? Én addig nem is merek hozzányúlni az enyéimhez. Az egyik legnagyobb boldogság, ha örömet szerezhetek nekik!
30. szám
ü nnep
Benke Gabriella
Nekem a karácsony a leggyönyörűbb ünnep az évben. Olyan csodálatos dallamok, meglepetések, örö-mök kapcsolódnak hozzá, amelyek k velünk együtt nőttek fel, épültek to-vább, kaptak új jelentőségett családunkban. immáron saját csa felnőtt fejjel azt Most látom, feln a sok áldozatot, imádságot, szentelt munkát, az Úrnak szent papcsaládban külöami a papcsalá nösen zsúfolttá tette az ünnepet. Mégis... a gyülekezeegyedülálló tagjainak tünk egyedülál ablakai alatt felzendülő gyercsaládi kórusban, kóru mekkorom hideg, mégis szívet melengető templomaiban felzútemploma énekekben, vergó ének sekben, édesapám sekben karácsonyfa alatt karács elmondott hálaelmon adó imádságában megéreztem Isten csodálatos szeretetét, ameszer lyet lye ezen az első, titokzael tos to karácsonyon, kegyelny méből nekünk m adott. Áldáad sait sa igyen osztogatta, s ebben toga a szegény, ötgyerekes papcsaládban tele volt a karácsonyfa alja ajándékkal. Nálunk valósággal angyalok jártak, és a mézeskalács, a reggeli kuglóf, a beigli, a töltöttkáposzta is mindig megkerült reggelre. Hogy hogyan csinálta édesanyám, ma sem tudom... csak a mosolygós,
Örömhír
* * * * * kínálkozó tekintete van előttem ma is. Ez a drága örökség kötelez. Az Úr közel... Uram, segíts újra és újra átélnem ezt a csodát!
Irlanda Sándor és Gabriella
Nagycsaládban az ünnepi időszak elsősorban utazással telik. Ritkán látjuk egymást, ezért szívesen tesszük meg a nagyobb távolságot, hogy végre közösen tudjunk ünnepelni. Ez a folytonos készülődés és a viszontlátás öröme elhomályosíthatja az ünnep valódi tartalmát, de számunkra inkább elmélyíti. A szülői házhoz való visszatérés, a meghitt szeretetkapcsolat az Atyával történő találkozásunkra, a mennyei hon örök örömére utalva teszi könnyen érthetővé a gyermekek számára is az advent és karácsony ünnepét. Így kívánunk mindenkinek áldott, békés ünnepet!
Juhász István
Számomra is, mint oly sokaknak, a gyermekkor karácsonyai a legkedvesebbek. Az igazi „nagy” ünnep gyönyörű színekkel, hangokkal, ízekkel, doromboló kályhával. De ennél is fontosabb volt a meghittség, a biztonság, az önfeledt boldogság, amit szüleim szeretete teremtett meg. Ennek is a középpontjában Édesanyám állt. Hallom a fülemben Szenteste szép hangját, ahogy a karácsonyi dallamokat mi, „férfiak” csak úgy dünnyögtük, de ő szépen ívelve hangjával is koszo-
2012. Karácsony
* *
* *
rút font körénk, nem csak karjaival ölelt át bennünket, ahogy körbeálltuk a karácsonyfát. Olyan hirtelen jött számára a szabadulás 1953 őszén a hortobágyi munkatáborból, mintha egy angyalt küldtek volna érte, aki átkarolta és elrepítette a szabadságba. A másik szabadítója, amely hozzászegődött a reménytelenségben, a szerelem volt. Még abban az évben, Szenteste a hajdúböszörményi református templomban örök hűséget fogadtak Édesapámmal. Ezen a napon indult szűkebb családunk története, így négyünk számára ez a kezdet, az örök kiindulási pont. Természetesen, ahogy cseperedtünk, egyre tudatosabban kezdtünk Bátyámmal kutatni a potenciális rejtekhelyeken ajándékok után, de Anyu mindig túljárt az eszünkön. Egyszer azonban sikerült rátalálni az ágyneműtartóban egy fantasztikus, irányítható, hatalmas, sötétzöld tankra, amely megdobbantotta a szívemet, hogy talán ezt én fogom kapni. Borzasztóan izgultam, alig bírtam kivárni a két hetet Szentestéig, és bizony, nagy boldogságomra, nekem hozta a Jézuska. Ezután valahogy többet már nem keresgéltünk, megértettük, hogy az ajándékot hozó Jézuska biztosan létezik, évről évre eljön hozzánk, és a mai napig ez a legfontosabb karácsonykor.
5
Örömhír
2012. Karácsony
30. szám
ILDIKÓ TÉRI NAPLÓ Őszi Mátra Gyülekezetünk életében évtizedek óta fontos esemény az évről-évre megtartott, kirándulással színesített gyülekezeti hétvége. Autóbuszszal bebarangoltuk, és körbejártuk az országot, ismerkedve a tájjal, meglátogatva sok-sok gyülekezetet. Legtöbbször azonban hétvégi csendesnapokat tartottunk, az ifi pedig „táborozott” akár többször is egy évben. Idén kiszínesedett a hagyomány, mint a falevelek őszszel. A gyülekezetépítés jegyében, többgenerációs, családi hétvégére rándultunk ki a mátraházi nagy református üdülőbe. Hát bizony, ezt a hétvégét, az imaidőket és az éjszakákat leszámítva, csendes napoknak nem nagyon lehetett nevezni. Örömteli, pezsgő hétvége volt! Az üdülő megtelt, 95 külső-kelenföldi töltötte meg. A legfiatalabb résztvevő öt hónapos, a legidősebb 85 éves volt, vagyis a teljes gyülekezet képviseltette magát, de helyhiány miatt sajnos még így is akadtak, akik nem jöhettek velünk. Sokat énekeltünk, ismerkedetünk a mai, újkeletű dalokkal,
Perjési Máté és csapata jól irányította – szövegvetítéssel is segítve – a közös éneklést. Lelki épülésül, és hogy jobban eligazodjunk a világban, Molnár Sándor tiszteletes úr a mai magyar társadalom sokat hangoztatott problémájáról, a tolarenciáról tartott három részes előadást, Keresztyén tolerancia címmel. Az egyes előadások után, csoportokba oszolva, megbe-
széltük, értelmeztük, vitattuk a hallottakat. Nagysikerű csoportvetélkedő is volt, itt is ügyesen lettek keverve a korosztályok, és volt kirándulás, szalonnasütés, finom ebédek, vacsorák, és természetesen vidám gyermeklárma. Még az idő is jó volt, igazán minden összeállt. Vasárnap délelőtt istentisztelet zárta a tartalmas, gazdag három napot. Kunfalvi Endre
AZ ÉRKEZÉS ÖRÖME Gyülekezetünk új beosztott lelkipásztora, Bob Ilona Enet, akit ezúttal egy kis összefoglalóra kértünk az első pár hónap után a beilleszkedés és az érkezés tapasztalatairól.
I
sten iránti hálával mondhatom, hogy mindazt, amiért imádkoztam az új szolgálati helyem kapcsán, feljebb meghallgatta Isten, mint kértem, vagy gondoltam volna. Nagyon örültem a missziói lelkületnek, a szeretetteljes, őszinte légkörnek, amely a gyülekezetet jellemzi, és amelyben otthon érzem magam. Úgy látom, hogy lelkésztársaim lelki értelemben és személyiségük révén olyan formáló hatást hoznak
6
a közösség életébe, amelybe örömmel kapcsolódok bele. Az első hónapok tapasztalatai közül kiemelten jó élmény volt a mátraházai hétvége, a testvéri közösség örömét adta a számomra. Szintén jó élmény a szolgálói csapat sokszínűsége: jó látni, hogy mindenki képviselheti a saját egyéni látásmódját, és nem kell ugyanolyannak lennünk ahhoz, hogy egy cél felé tudjunk tartani. Antoine de Saint-Exupéry szavai jutnak eszembe erről: „Akik igazán szeretik egymást, azok nem egymás felé, hanem egy irányba néznek.” Sokat jelent az a testvéri fáradozás is, amely nagyban hozzásegített, hogy a kis szolgálati lakásból jóhangulatú ottho-
nom válhatott. Kihívás a számomra, hogy a sokféle feladat között felismerjem, mely területek azok, amelyekre nagyobb hangsúlyt kell helyeznem, melyek tartoznak elsődleges feladataim közé. Továbbá, hogy a gyülekezeti tagok közül sokakat még nem, vagy csak kicsit ismerek, ebben szeretnék előrébb haladni! Végül, hogy mit adhatok-kaphatok a közösségben? Lelkészként most az lett fontossá, hogy az Ige szolgálatába bekapcsolódhassam, és igyekezzem arra, hogy a Bibliának, Isten aktuális üzenetének a megszólító ereje érvényre jusson mindannyiunk életében. Köszönöm mindazt a segítséget, amit ehhez kapok a gyülekezettől!
Örömhír
30. szám
2012. Karácsony
NÉZZ, ÉS LÁSS! Karácsonykor mindenki megpihen egy kicsit. Ilyenkor több időnk van egymásra, szeretteinkre, körbelátogatjuk hozzátartozóinkat. Este elfáradva jól esik leülni a TV elé. A bajok itt kezdődnek. Lehet, nem szeretnénk ötvenedjére is megnézni – az egyébként bájos – Reszkessetek betörőket vagy kívülről fújjuk már a Télapu mindegyik részét? Itt az idő a változtatásra! 3 filmet ajánlanék, amik persze nem helyettesíthetik a karácsony igazi üzenetét, de ha figyelmesen nézzük őket, nagyon sokat tudnak lelkileg nyújtani.
A
z első film az Alan Parker rendezésében, 1984-ben készült Madárka. Két gyermekkori barát történetét láthatjuk, akik megjárták Vietnám poklát. A háború után egyikük képtelen visszailleszkedni a társadalomba, elmegyógyintézetbe kerül. Hatalmába keríti a repülés vágya, ami számára az egyetlen kiutat jelentené elméjének bezárt állapotából. Másikuk minden erővel azon van, hogy közösen átélt élményeiket újra és újra elmesélve, kibillentse barátját jelenlegi állapotából, és visszakaphassa igazi énjét. A film végét nem szeretném elmondani, de az a szeretet, ami a Nicolas Cage által
kitűnően megformált barátot vezérli, példaértékű lehet számunkra. Nem akarja elveszíteni barátját, nem számít az sem, hogy jelenleg többnyire öntudatlanul motyog maga elé. Egy cél vezérli: segíteni rajta. Ennek eléréséhez nem sajnálja sem az idejét, sem az energiáját. Jó látni, hogy mindig van az életünkben olyan, aki nem hagy magunkra.
A
második film első látásra kilóg a sorból, hiszen alapvetően egy romantikus filmmel van dolgunk. 2001-ben került mozikba
a francia Jean-Pierre Jeunet filmje, az Amélie csodálatos élete. Főszereplője egy párizsi pincérlány, aki lakásában véletlenül megtalál egy, az előző lakó által ott felejtett dobozt. Eldönti, hogy visszajuttatja neki. Akciója sikerrel jár, innentől kezdve a maga egyedi módján megpróbál a körülötte lévőkön segíteni. Mindezt úgy teszi, hogy ne tudják meg, ő áll a dolgok hátterében. Természetesen a szerelem is beköszönt életében, de ennek elnyerése sem egyszerű. A film teljesen új élményt nyújt az elsziruposodott hollywoodi romantikus filmek végtelen tengerében. Megnézése után garantáltan más-
ként tekintünk az életre. Örülni tudunk Amélie-vel együtt a hétköznap apró csodáinak, amelyek felett sokszor hajlamosak vagyunk elsiklani. Megfáradt kapcsolataink is új erőre kaphatnak, örömet tud újból szerezni, ha másokon segíthetünk.
V
égül pedig a Születés című filmet ajánlom 2006-ból, melynek rendezője Catherine Hardwicke. A film Jézus születését meséli el. Miben áll mégis újítása? Olyan korhű díszletek között elevenedik meg előttünk a történet, és olyan precízen felépített rendezéssel, me-
lyet korábban talán csak Mel Gibson letaglozó Passiójában láthattunk. Hiába ismerjük a történetet, mégis végig tudjuk izgulni, hogy sikerüljön Máriáéknak Isten akaratát véghez vinniük. A hiteles színészi alakítások, a valóságos környezet és a nagyszerű korrajz együttesen eredményezik azt, hogy a film nézése során rácsodálkozzunk arra, hogy Isten mennyire szeret minket. Eljött közénk, ünnepeljük ezt, és Jézus személyében köszönjük meg a legnagyobb ajándékot, amit valaha is kaphattunk! Kálmán Gergely 7
Örömhír
2012. Karácsony
30. szám
LAPOZÓ K
ilenc évtized kalandos életútja, megrázó fordulatai, egy nagy szerelem, önfeláldozás.. Reini, már kapható a könyvesboltokban. Akár ilyen reklámszöveggel is nyugodtan eladható lenne ez az interjúsorozatra épülő életrajzi könyv. Nem teljesen alaptalanul, hisz ilyen szűrőn át is megállná a helyét. Miért több mégis? A 19 éves, svájci-német Ruck Reinhild élete egy csapásra megváltozik, mikor egy áttáncolt egyetemi bál, pár hónap udvarlás és gyorsan lebonyolított esküvő után egy kofferral Magyarországra érkezik. Életében először találkozik férje szüleivel, akikkel nyelvismeret hiányában beszélgetni sem tud. Gyermekévei legalább olyan meghatározóak azonban, mint a többi 70 év, amit hazánkban tölt. Több nyelven beszél, de minden további nélkül megtanul oroszul is, mert Dosztojevszkijt eredetiben akarja olvasl k ééneni. 14 évesen már Wagnerért rajong, Schubert dalokat kelnek, a középkori mondavilágot jobban ismeri, mint a meséket. Szülei nem voltak olyan babusgatósak, mint szerinte a magyarok, ám képmutatástól mentes, biztonságos és melegszívű otthonra emlékszik vissza. Férje kezdő lelkipásztorból később mindenki Bandi bácsija lesz, a hazai pasztorálpszichológia egyik legkiemelkedőbb alakja. Reini néni élete nem egy híres ember árnyékában eltöltött életnek tűnik. A dagályos érzelmi kitárulkozás helyett minden válaszában nagyon
diszkrét, ám a sorok között egy nagyon mély lelket is érzékelhetünk. Beszél több gyermekének elvesztéséről, a háborús idők megpróbáltatásairól, férjének lelkipásztori és kiemelkedő lelkigondozói munkájának feszített időbeosztásáról. Világi állást vállal életében először 40 évesen. A humor sem hiányzik, amit különösen fontosnak tart (megtudhatjuk például, milyen kapcsolatban áll a bilikkel). Apai nagyszüleim sokszor eszembe jutottak. Nagypapám szintén református lelkész, jogi doktor és német ösztöndíjas volt. Biztos forrásból tudom, hogy neki is feltűnt, vannak csinos német lányok. Végül magyar lányt vett el, nagymamám diakonissza testvér volt, hasonló kegyességgel, mint Reini néni, és ő is a fél világgal levelezésben állt. Reini néni hitvallása a válasz arra, miért több ez az életút az elején felvillantott reklámszövegnél: „A legfontosabb számomra ezután is az marad, hogy a szeretetet, amit naponként Istentől, az én Uramtól kapok, továbbadhassam azoknak, akikkel aznap találkozom. És várom, hogy a leglényegesebben részesüljek: amikor itt az ideje, ott legyek, ahol az én megváltó Uram van.” (REINI – Dr. Gyökössy Endrénével beszélget Sz. Kiss Mária, Harmat Kiadó, 2012, 132 oldal.) Kálmán Gyöngyvér
ÉNEKES TÖRTÉNETEK A 327. dícséret
A
z egyik legnépszerűbb, 327-es „Ó jöjjetek hívek” kezdetű karácsonyi énekünk története tele van rejtéllyel. Vajon eredetileg is Jézus születésére írták, esetleg a skót jakobinus felkelők titkos üzenete rejlik a sorok mögött? II. Stuart Jakab angol királyt 1688ban elüldözték a protestáns rendek, és lányát, II. Máriát ültették a trónra. Az ő hívei voltak a jakobiták, akik Franciaországban, Skóciában és Írországban szervezték a katolikus király viszszatérését. Az ének történetét sokáig homály fedte, mígnem egy francia bencés író, Dom Stéphan 1947-ben kiadta kutatásainak eredményét. Arra a következtetésre jutott, hogy a dallamot és a latin szöveget John Francis 8
Wade, angol katolikus atyafi szerezte. 1711-ben született, és miután a jakobiták üldözése elől Franciaországba költözött, egyházi énekeskönyvek másolásával kereste kenyerét. Amikor 1740-ben Franciaországban megszületett Edward, az idősödő Jakab fia, nem csoda, hogy a jakobiták ezt az eseményt a Messiás megszületéséhez hasonlították, hiszen tovább élt a remény, volt trónörökös. A szövegben megjelennek a jakobita irodalmi virágnyelv ismert szimbólumai, mint például a hívek, akik maguk a jakobiták, vagy Betlehem ami pedig Anglia. Ennek párja az Angelorum-Anglorum, angyalangol szójáték, mely szintén utalhat a vers esetleges politikai üzenetére. Így olvasva tüzes forradalmi in-
dulóvá válik a kedves karácsonyi melódia. Mások úgy vélik, hogy az eredeti latin verset a művészetszerető IV. János (1604-56) portugál király írta. Még az is meglehet, hogy énekeskönyvünknek van igaza és tényleg a XIII. században keletkezett a himnusz eredetije, méghozzá Szent Bonaventura olasz püspök, filozófus, misztikus tollából, ahogy azt megint más kutatók feltételezik. Bármi legyen is az igazság, ha jobban belegondolunk, mindegyik karácsonyi éneket lehet forradalmi énekként énekelni! Sőt, csak úgy érdemes. Megszületett a Szabadító! Eljött a Király! Irány Betlehem! (Forrás: Penguin Book of Carols) Jó András
Örömhír
30. szám
2012. Karácsony
DRÁMAI PILLANATOK „ÁDÁM: Érzem, hogy Isten a mint elhagyott, Üres kézzel taszítván a magányba, Elhagytam én is. Önmagam levék Enistenemmé, és a mit kivívok, Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem. LUCIFER (FÉLRE): Hiú báb, most daczolsz az égnek, Meglátjuk szíved, villámok, ha égnek. ÉVA: Nekem meg büszkeségem az csupán, Hogy a világnak anyja én leszek. LUCIFER (FÉLRE): Dicső eszmény, mit e nő szíve hord Megörökítni a bűnös nyomort.” MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
F
öldhözragadt, küzdelmes életünk nagy miértjeire Bibliánk harmadik oldalán választ kapunk. Miért a fájdalom, a fáradtság? Az állandó korlátok közti vergődés? Miért a lelki terhek, a testi fájdalmak emésztő ereje életünkben? Miért véges számunkra minden végtelenbe törekvő lelkünk ellenére? Hogy juthatott az ember ebbe a nyomorúságos állapotba, amelyet egy szóval talán bizonytalanságnak nevezhetnénk? Eltértünk az Isteni rendtől. Átkódoltuk, felülírtuk a ránk vonatko-
zó isteni alapgondolatot, így hibás működésbe hoztuk földi létünket. Drámai helyzetbe kerültünk Alkotónkkal, és kibékíthetetlen konfliktusba magunkkal és egymással. A kígyó személyéről, szerepéről nem kívánok értekezni, az egy másik dolgozat témája lehetne. Engem most az Isten és ember között lezajló ütközés érdekel, és annak következményei. Olvassuk el Mózes 1. könyvének harmadik részét! Megkísértés, bűnbeesés, mezítelenségünk felismerése, Istennel való szembenézésünk és a felelősség hárítása. Itt kezdődik az „ember tragédiája”. Megromlott a viszony Teremtőnkkel és saját magunkkal: szégyenérzet fogja el az embert mezítelensége miatt. Ami eddig természetes volt, most falként emelkedik közéjük. Elrejtőzik Isten elől, aki magával sem képes szembenézni. Megromlott a viszony Egymással is: a felelősséget először a nőre, majd a kígyóra hárítják. Ezt követi Isten átka, amelynek legsúlyosabb gondolata: „Bizony por vagy és viszsza fogsz térni a porba.” Aztán a kiűzetés az Éden kertjéből.
Innen indulunk hát. Ez az alap. Ezek a dolgok állnak nyomorúságunk hátterében. Ezzel az örökséggel kell birkóznunk. „Csillaghálóban hányódunk partra vont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap, suttogón hiába hív az elveszett elem, nem véletlen vont a partra, fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk, szívünk megremeg: vergődésünk testvérünket, anyánk fojtja meg! Pilinszky János az apokaliptikus sűrítés legnagyobb költője, Halak a hálóban című versével átvezet minket gondolatilag Káin és Ábel történetéhez, onnan pedig jelenünk önző törekvéseihez. Egy igazi drámának nem mindig van feloldás a végén. Gondoljunk itt akár görög tragédiákra, akár néhány Shakespeare színműre. Madáchnál az Úr annyit mond csupán Ádám világtörténelmi kalandozása után: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” Ez szinte ironikusan gyenge válasz a lét értelmére feltett kérdésre. Bibliánk újszövetségi része ennél komolyabb emberszeretetről tesz bizonyságot. Nem szavakat ad nekünk, hanem egy életet. Ajándékba. Feloldozásul. Jézus Krisztus kereszthalálát állítja elénk. Hidat építve az elvesztett Éden felé, amelyben Isten féltőn szeretve kíván visszaadni nekünk mindent, amit mi eldobtunk. Örömöt, biztonságot, lelki otthont és mindenekfelett az igazi életet. Az Általa igazinak gondolt életet. Teszárek Csaba 9
2012. Karácsony
Örömhír
30. szám
ISTEN GONDVISELÉSÉBEN ÉLVE Ki ül mellettem? Megnyugtató a tudat, hogy vannak, akik már több, mint 50 éve hűséges tagjai gyülekezetünknek és ha vasárnap belépek a templomajtón, szinte biztos, hogy ők ismét itt lesznek. Ezúttal egyik leghűségesebb gyülekezeti tagunkat, Váradi Ferencné, Emike nénit kérdezem, hogy számára mit jelent Isten gondviselésében élni.
– Mikor kezdett el ebbe a gyülekezetbe járni, és mit szeret ebben a közösségben? – 1957-ben, az esküvőm után kezdtem el ebbe a gyülekezetbe járni, akkor még a régi imaházunkban, a Bartók Béla út végén lévő kovácsműhelyben tartottuk az alkalmakat Dr. Szabó Géza lelkipásztor úr vezetésével. Rögtön megszerettem ezt a közösséget, mert ő is, mint azóta majdnem mindegyik lelkipásztor, igyekezett családias hangulatot kialakítani, és úgy érzem, hogy azóta is igazi szeretetközösség ez a gyülekezet. 10
Emellett sok barátom van itt, segítjük egymást, és részt tudunk venni, egymás örömeiben és gondjaiban is. Ennek is köszönhetem, hogy bár a férjem már 13 éve meghalt, mégsem érzem egyedül magam.
– Mivel szereti eltölteni a szabadidejét? – Leginkább a gyerekekkel szeretem tölteni az időmet, otthon pedig szeretek olvasni és rejtvényt fejteni. Most éppen Ruth életéről olvasok egy könyvet, de szeretem az 1930as évek női íróit is.
– Miért tartja fontosnak, hogyha teheti, minden istentiszteleten, illetve a bibliaórákon és az asszonykör al- – Volt olyan nehéz helyzet az életében, amikor különösen is megtakalmain is részt vegyen? – Szeretem ezeket az alkalmakat, pasztalta, hogy „Isten gondvisemert mindig kapok valamilyen út- lésében” él? mutatást, megerősítést az életemre – Minden nap tapasztalom Isten nézve egyrészt az igéből, másrészt gondviselését, már tudok értékelni minden percet, a bibliakörön és amit kapok. Sokaz asszonykörön egymás meg„Minden nap tapaszta- féle betegségben nyilvánulásailom Isten gondviselését, éreztem már Isten segítségét, de kétból is. Másfelől, már tudok értékelni minszer különösen. ha valami oknál den percet, amit kapok.” Egyszer, amikor fogna – például egy súlyos műtét betegség miatt előtt álltam, be– nem lehettem jött az orvos, és biztatott, hogy ne jelen egy alkalmon, annak mindig féljek. Mondtam neki, hogy letettem megéreztem a hiányát. az Úr kezébe az életemet, imádkoz– Meséljen kicsit a gyermekkoráról tam, és ezért nem félek. Mire ő: „Én is”. Ez egy csoda volt a számomra. és családjáról! – Szüleim és nagyszüleim is reformá- A másik pedig nagyjából egy éve tusok voltak, amikor elkezdtem is- történt. Rosszul lettem, és 3-4 perkolába járni Szabolcsveresmarton, cig szörnyű fejfájásom volt, de épakkor először mindig a templom- pen ott volt velem Gabriella legnaba mentünk imádkozni, majd on- gyobb gyermeke, és ő tudott intéznan az iskolába. Később hittan órá- kedni. Egy ismerős agysebész műra is jártam, és úgy éreztem, hogy tött meg, egy kis platinát kellett beén Isten gyermeke vagyok, de tu- ültetni, és olyan csodálatos, hogy lajdonképpen az életemet a nagy azóta semmi bajom nincsen. ébredés idején adtam át az Úrnak. Két gyermekem van, Ferenc fiamék – Ha visszatekint eddigi életére, Budafokon laknak, ő az ottani gyü- akkor mi az a három dolog, amiért lekezetben presbiter, és öt gyerme- a leghálásabb az Úr Istennek? ke van. A másik gyermekem, Gab- – Legjobban azért, mert megtalált, riella, neki tíz gyermeke született. hogy az Övé lehetek. Utána pedig Nagy öröm, hogy mindkét család hí- a családomért és ezért a gyülekevő életet él, és így nevelik az uno- zetért. Pusztai Tímea káimat is.
Örömhír
30. szám
2012. Karácsony
KÖRKÖRÖS STAFÉTA Kiss Dorottya és Bodó Richárd Istennek hála, hogy gyülekezetünkben virulnak a régebbi és újabb körök. Sorozatunkban ezúttal a Házaskör tagjai vallanak arról, miért tartják fontosnak, hogy odatartozzanak. A kör a sokéves múltra visszatekintő egykori őrmezei Házaskör és az Ildikó téri Szülői kör összevonásából alakult. Az új „alakulat” idén ősztől működik ebben a formában minden hónap 3. szerdáján.
Pont megfelelően laza, igényesek az alkalmak, lelkileg és szellemileg építő, mégis kötetlen. Jó azokkal együtt, akikkel ifisek voltunk 20 éve.
Sóskuti Ferencné, Kati Szeretem a közvetlen hangulatát, a jókedvet és az érezhető bizalommal teljes hozzászólásokat, amik ha különbözőek is, épp ezért tanulságosak.
Molnár Eszter és Rotarides Mihály Bede Lívia Az itt elhangzó témák, beszélgetések a mindennapi életünk leggyakrabban felmerülő kérdéseit érintik. Hasonló örömöket, gondokat, sikereket, nehézségeket megélő emberek között lehetek, akikkel erről nyíltan, őszintén lehet beszélgetni! Jó érzés, hogy megértenek, elfogadnak és megtisztelnek a bizalmukkal, amikor elmesélik saját tapasztalataikat. Érkezzek akár utolsó percben rohanva, feszülten, fáradtan, mindig békésebben, nyugodtabban, lélekben megtisztultan megyek haza az alkalmakról. Az ilyen estéken valahogy könnyebbnek érzem az életem.
Kálmán Gyöngyvér és Teszárek Csaba Az alkalmak elég töredékesen ugyan, de visszahozzák a régi idők (ifis korszakra is gondolhatunk) hangulatát. Amikor hosszasan tudtuk az Úr és a lelkünk titkait föltárni közösségben.
Kálmán Emese és Papp Miklós A „nem vagyunk egyedül”-érzés a legjobb benne, ahogy össze tudunk nevetni tipikus helyzeteken, reakciókon. Külön öröm, hogy roppant fiatalos nagyszülők is járnak ide, akiktől sokat tanulhatunk.
Észrevétlenül kerülünk közelebb egymáshoz, így már a vasárnapi Istentisztelet is egészen más. Görgetjük a problémáinkat „nahát, a Tiéd az enyém is”, és tesszük ezt kimondott vagy kimondatlan szóval, imádsággal, felszabadító nevetéssel. Számomra Arany János Családi kör című verséből az alábbi versszak idézi meg leginkább ezen alkalmak hangulatát: A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörõdött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredõi elsimulnak szépen; Gondüzõ pipáját a tûzbe meríti; Nyájas szavu nõje mosolyra deríti.
IMPRESSZUM ÖRÖMHÍR. A Budapest Külsõ-Kelenföldi Református Egyházközség ünnepi kiadványa. Megjelenik évente háromszor. Felelős kiadó: Molnár Sándor lelkipásztor Alapító szerkesztő: Megyaszai Imre Szerkesztő: Kálmán Emese • Olvasószerkesztő: Arday-Janka Judit Tördelés és nyomdai előkészítés: Rácz&Réthy Köszönettel várjuk a testvérek hozzászólásait, írásait és beszámolóit! Gyülekezetünk elérhetőségei: www.kulsokelenfold.ref.hu • 1115 Budapest, Ildikó tér 1. • Telefon: (+36-1)204-2767
11
Örömhír
2012. Karácsony
30. szám
KERESZTREJTVÉNY 2
3
4
5
6
7
8
E 15
16
18
32
36
20
12
24
27
28
33
37
11
13
14
21
23
26
10
17
19
22
9
E
25
29
30
34
31
35
38
39
40
41
42
SZ
Á
R
Készítette: Kiss András
1
Vízszintes: 1. Idézet Ézsaiás 52-ből (folyt. a vízsz. 42-ben). 15. Esztendeje. 16. Végtelenül hibás! 17. …dörgöl (beolvas neki). 18. Déli gyümölcs. 19. Nosztalgia. 21. Király egyik fele! 22. Mezőgazdasági eszköz. 23. Sertés finom része. 24. Erdei növénynek. 26. Párt összead. 28. Férfinév. 30. Régi foci trófea. 33. EAR. 34. Ritkás erdő. 35. Maga előtt mozgató. 36. Pepecselő, piszmogó. 39. Botanika része! 41. Ellenzéki párt. 42. Vízsz. 1 folytatása. Függőleges: 1. Egyik jelképe a galamb. 2. Becézett női név. 3. Nem több. 4. SH. 5. Gyászol 6. Lankadatlanul figyelő. 7. Akadályai. 8. TOO. 9. HR. 10. Céltalanul ír valamit. 11. Eső angolul 12. Vágd. 13. Igekötő. 14. Állateledel. 20. Előkelő. 23. Nem énrám, és nem őrá. 24. Palesztin szervezet. 25. Ruhaszövet. 27. ….. Kum sivatag. 29. Cselekedet. 31. Egyiptomi keresztyén. 32. Autóbusz egyneműi. 34. LOL. 37. Azonosak! 38. Elején lukas! 40. Nikkel vegyjele.
GYEREKSAROK
Puszedli és Habcsók – Télen-nyáron karácsony, Kolibri Kiadó
TALÁLD MEG A KÉT KÉP KÖZÖTTI 8 KÜLÖNBSÉGET!
