A szexipar igazi arca

Robert Yugovich

2

Olja

Robert Yugovich

OLJA A szexipar igazi arca

Atlantic Press Kiadó Budapest, 2011

3

Robert Yugovich OLJA © Robert Yugovich, 2011

Szerkesztette Bokor Pál

Tipográfia, tördelés Soltész Attila

Borítóterv Sobota A címlapon látható fotó illusztráció

Felelôs kiadó Az Atlantic Press Kiadó igazgatója 1114 Budapest, Bartók Béla út 55. www.atlanticpress.hu

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mû bôvített, illetve rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mû, sem annak része semmilyen formában – akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem sokszorosítható.

Atlantic Press Kiadó, 2011 ISBN 978-615-5033-40-7

4

Robert Yugovich

– Hát igen. Isten bôkezû volt vele, amikor a szépséget osztotta – bólogatott a pap is. – Foglaljanak helyet, és halljuk, Olja, hogy mik a további terveid. Ugye tegezhetlek, nincs ellene kifogásod? – kérdezte az igazgató olyan magabiztosan, mint aki úgyis tudja a választ, s közben érdeklôdve fürkészte a lány szabályos arcvonásait. Az igazgató az asztala túloldalán már odakészített két székre mutatott. Olja megszeppenve nézett a papra, várta, hogy ô szólaljon meg helyette, hisz eddig is ô irányította az életét, és az elmúlt három hétben már afféle pótapaként tekintett rá. A pap azonban most nem szólalt meg, így az igazgató folytatta: – Mondd el nyugodtan, amit gondolsz, itt a szégyenlôsködésnek nincs helye. Ezt hamarosan te is meg fogod tapasztalni, hisz ha itt maradsz a kollégiumban, akkor már csak magadra számíthatsz, vagy úgy is mondhatjuk, azt eszel majd, amit fôzöl. Az igazgató ezt biztatásnak szánta ugyan, de Olja még jobban elbizonytalanodott, hisz nemigen társalgott eddig ilyen magas beosztású személyekkel. Aztán erôt vett magán és válaszolt: – Orvos szeretnék lenni – mondta bátortalanul, majdhogynem suttogva. – Orvos?! – meglepetésében az igazgató hangja feljebb csúszott egy oktávval, majd igyekezett tárgyilagos hangon válaszolni. – Nagyszerû foglalkozás, és bátor választás. És tudod-e, hogy mi minden kell ahhoz, hogy orvos legyél? – nézett a lányra. – Igen. Sokat kell tanulnom – válaszolt Olja meggyôzôdéssel. – Nos, igen. A tanulás nagyon fontos, csakhogy a tanulás mellett szükség van egy másik fontos dologra is, mely nélkül senki sem lehet orvos, legalábbis itt, a mi kis hazánkban, anélkül nem megy. – Mi kell még ahhoz, hogy orvos lehessek? – kérdezte a lány egy picit csalódottan. Eddig mindig azt hallotta, hogy a tanulás az egyetlen dolog, mely elvezetheti az új világba. – Pénz kell, kicsi lány, sok pénz. Ez kell ahhoz, hogy egyáltalán tanulhass, és hogy bármire vidd az életben. 18

Olja

– Pénz?! – Olját váratlanul érte, hogy a beszélgetés új irányt vett, de igyekezett nem mutatni, hogy mennyire meg van lepve. – De hát pont azért akarok tanulni, hogy pénzem legyen. Sok pénzem, hogy a családomnak a városban házat vehessek, meg autót. – Igen ám, de magához a tanuláshoz is sok pénz kell – könyökölt rá az igazgató az asztalra és dôlt kissé közelebb Oljához, miközben szúrósan a szemébe nézett, ezzel is mintegy nyomatékot adva mondandójának. Olja semmit sem értett, és ez az értetlenség ott is volt a szemében, ahogy visszanézett rá. – Bizony ám! Laknod kell, enned kell, ruhákra, cipôkre is szükséged lesz. Aztán tankönyveket is kell venned, meg egyéb iskolai taneszközöket, amik kellenek a tanuláshoz. Ezek nélkül egy napot sem tudsz tanulni, és ezek mind pénzbe kerülnek. Arról nem is beszélve, hogy mivel nem állami tanintézetben végezted el az általános iskolát, különbözeti vizsgát is kell még tenned, hogy lássuk, megfelelô tudás birtokában vagy-e. Ez szintén pénzbe kerül. Sok minden kell még neked, kicsi lány – szögezte le az igazgató. – Nekem nincs pénzem, és a szüleimnek sincs. – Olja most értette csak meg, mekkora bajban van, és kicsordultak a könnyei, mert a pap egyáltalán nem készítette fel egy ilyen beszélgetésre. A pap úgy tett, mintha ôt is meglepetés érte volna. – Igazgató úr, nincs valami megoldás? – kérdezte. – Megoldás az mindig van, csak az a kérdés, hogy a kisasszony mennyire bevállalós. Hajlandó-e megdolgozni a pénzéért, méghozzá lehet, hogy keményen, és lehet, hogy nem mindig kellemesen. – Mondják meg, mit kell tennem, hogy maradhassak és tanulhassak? – ugrott fel székébôl Olja. Bármi legyen az, én vállalom – bizonygatta magának is. – Mondtam, pénzt kell keresned, ha nincs, és pedig nem is keveset! – szólt az igazgató, s szigorú tekintettel adott nyomatékot mondandójának. 19

Robert Yugovich

– Mennyit? – próbált Olja alkudozni, mint egy tapasztalt vállalkozó. A kedve már elszállt, de az elszántsága nem hagyott alább. – Legalább havi háromszáz dollárra lesz szükséged – bökte ki az igazgató. – Ennyi pénz? De hogyan? Ennyi pénzt lehetetlen keresni! – A lány szemében újra megjelentek a könnyek. – Nem lehetetlen, csak akarni kell – vágta rá gyorsan a direktor. Olja már végképp nem értett semmit. Az járt az eszében, hogy ha ô havonta háromszáz dollárt is tudna keresni, akkor az apja miért dolgozza agyon magát havi százhúsz dollárért? És rajta kívül még sok ezren. Mit kell azért tenni, hogy ennyi pénzt kapjon az ember? Most már a pap is elérkezettnek látta az idôt, hogy újra megszólaljon: – Lehet ennyi pénzt keresni, csak nem mindenkinek. Ahhoz, hogy valaki ennyi pénzt tudjon keresni, megfelelô adottságok kellenek – mondta, érdeklôdéssel figyelve, hogyan reagál a lány. – És nekem van ilyen adottságom? – nézett zavartan elôbb a papra, majd az igazgatóra Olja. Az igazgató a plafonra emelte a tekintetét, mint aki elképzelni se tudja, hogy lehet valaki ennyire naiv, aztán furcsán rámosolygott Oljára, és miközben tovább mustrálta, méghozzá egyre ragacsosabb tekintettel, kijelentette: – Neked, kislányom, kimondottan remek adottságaid vannak ahhoz, hogy ennyi pénzt megkeress, és ha érdekel hogyan, meg is mutathatom. – Rendben, mutassa! – válaszolta Olja, akinek már régen gyanítania kellett volna, mire célozgat ez a két ember, hiszen otthon is elôfordult, hogy felnôtt férfiak kigúvadó szemmel méricskélték ôt. De ô most semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, hogy hátha mégiscsak maradhat, és nem kell visszatérnie a katlanba. És azt is eltökélte, hogy bármit is mutat a direktor, habozás nélkül elvállalja. Az igazgató kihúzta az íróasztal egyik fiókját, kivett belôle egy kulcsot, és egy hanyag kézmozdulattal jelezte, hogy akkor mehetnek. 20

Olja

A lifttel a 10. emeletre mentek fel, aminek a lány kifejezetten örült. Legalább volt ideje gondolkodni, hogy mi is legyen és mit is tehet. Amint kiléptek a liftbôl, Olja megállapította, hogy sokkal rendezettebb és tisztább ez a folyosó, mint akár a földszint, akár az az emelet, ahol az igazgató irodája van. Itt halk zene szólt és édeskés illatok terjengtek. A világítás sokkal tompább volt, mint lent, amitôl még hangulatosabbá vált a szint. Odalent többnyire ápolatlan vagy éppen elszáradt virágokat látott, cigarettacsikkekkel a cserepekben, ezt a folyosót viszont tarka színekben pompázó, egészséges, friss virágok díszítették. Elôkelôen finom, rendezett környezetbe jöttek. A falak is tiszták voltak, mintha frissen festették volna ôket, a padlót pedig vastag bordó szônyeg fedte, melyen kimondottan kellemes volt a járás. Olját ez a látvány teljesen felderítette, már nyomai sem látszottak rajta az iménti kétségbeesésnek. Ajtók elôtt mentek el, aztán az egyiknél, melybôl hangosabb zene hallatszott, az igazgató megállt, és a kulccsal, melyet a fiókjából vett elô, kinyitotta, de csak résnyire, hogy a bent lévôk ne vegyék észre, hogy kintrôl figyelik ôket. A pap hátulról egy határozott mozdulattal megragadta Olját, és egyetlen szó nélkül odanyomta a fejét a résnyi nyíláshoz. Olja teljesen odaszorult a másik férfihoz, aki az ajtót tartotta, nehogy tágabbra nyíljon, és maga is azt figyelte, ami a szobában történik. A szobában egy meztelen párt láttak, hancúrozás közben. A lány éppen egy óvszert húzott fel rutinos mozdulatokkal a férfi farkára, majd puhán hanyatt dôlt a kanapén és megemelte a csípôjét, jelezvén, hogy készen áll az aktusra. A férfi egyetlen türelmetlen és erôteljes mozdulattal hatolt a lányba, aki felnyögött. A férfi kicsiket lökve kezdte, aztán fokozatosan gyorsított. A lány közben átkarolta a nyakát, a nyelvével a fülét nyaldosta. A pap és az igazgató elégedett mosollyal figyelte a jelenetet, csak Olja bámult megrökönyödve. Még mindig nem fogta fel, mi köze lehet a látottakhoz, s ha derengett is valami a fejében arról, hogy egyáltalán nem véletlenül került ide, értetlenül állt a történtek elôtt. Kellemetlenül érezte magát, de a két férfi oly szorosan tapadt rá, hogy moccanni sem bírt, szólni meg végképp nem. 21

Robert Yugovich

Nem is mert volna megszólalni most, s a félelme még tovább nôtt, amikor odébb taszigálták egy másik ajtóhoz, amelyet ismét az igazgató nyitott ki a minden ajtóhoz jó varázskulcsával, s ismét csak résnyire. Megint a pap volt az, aki Olja fejét a réshez nyomta, s azon keresztül egy újabb párt látott. Egy kopasz, kigyúrt testû férfi pont azon tüsténkedett, hogy a lányt, aki egyidôs lehetett Oljával, megszabadítsa a fehér blúzától, s amikor ez sikerült, szenvedélyesen tapadt ajkával a rózsaszínû mellbimbóira, miközben a lány a nadrágján lévô zipzárhoz nyúlt, kiszabadította a kemény szerszámot, és elkezdte rajta az ilyenkor szokásos játékokat: elôbb a kezével dolgozott, aztán letérdelt és a nyelvét táncoltatta a férfi makkján, majd letért a golyóira, és onnan lassú tempóban húzta végig a nyelvét az egész péniszen. Olját nem izgatta ez a látvány, inkább undorodott. Szíve szerint menekült volna már a folyosóról, az emeletrôl, az épületbôl, az egészbôl, de errôl most már szó sem lehetett. A pap csontos, de erôs kezei az ajtónál tartották, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy hátulról a két kéz a melleire tapad. Olját soha senki nem érintette még ezen a módon. Lábain remegés vett erôt. Nem mintha a szex idegen lett volna a számára. Néha, lopott pillanatokban látta otthon szeretkezni a szüleit, tudta, mit csinálnak ilyenkor a felnôttek. De az sehogyan sem fért a fejébe, hogy mi köze mindennek az ô anyagi helyzetéhez. A harmadik ajtón benézve egy idôsebb embert látott – hatvanon is túl lehetett –, valamilyen uniformisban volt, és egy Oljánál is fiatalabb gyereklányt próbált éppen kényeztetni a nyelvével, kutyapózban. Olját az undor mellett már a hányinger is kerülgette. A szíve hevesen vert, és amit most érzett, az már pánik volt a javából. Ettôl a pillanattól kezdve teljesen elvesztette a kontrollt az események felett, melyeknek többé már nem a szemlélôje volt, hanem – akarata ellenére – a résztvevôje. A két férfi karjánál fogva egy másik szobába ráncigálta be ôt. Az igazgató azonnal nekilátott, hogy lehúzza róla a felsôjét, a pap pedig, ez a joviális idôs úriember, akibe egészen a mai napig maradéktalanul megbízott, a szoknyát tépte le róla. 22

Olja

Olját fojtogatta a sírás, de nem tört ki rajta. Sikított volna, de a félelem a torkára forrasztotta miden szavát, sikolyát. Amikor megszabadították az összes ruhájától és hanyatt lökték az ágyra, nem is ellenkezett. Ijedten feküdt, kiterítve a két férfi elôtt, fogalma sem volt róla, mit tehetne ilyen helyzetben, és csak könyörgô tekintettel meredt támadóira, mint aki azt akarja mondani, hogy hagyják békén. Rá se hederítettek. A direktor azonnal a szép melleire vetette magát, az öreg pap pedig a combjai közé fúrta a fejét. Riadtan érzékelte az ismeretlen és kellemetlen érintéseket a teste minden pontján, de a két idegen test súlya alatt mozdulni sem tudott, a döbbenettôl pedig egy szó sem hagyta el a száját. Csak nyöszörgött halkan, és bármit tettek is a testével, alig érzékelte fizikailag. Az elméjét csak az a kérdés töltötte be, hogy miért történik mindez. Miért teszik ezt vele? Miért nem hagyják békén? Mi történt az Atyával? Választ nem várt ezekre a néma kérdésekre. Becsukta a szemeit, és az édesanyjára gondolt, aki egyszer ezt mondta neki: „Eljön az az idô, amikor majd férfiak akarják birtokolni a testedet. Bízzunk benne, hogy ez majd szerelembôl és közös akarattal történik. De ha nem így lesz, azt tartsd titokban, mert ami a férfinek dicsôség, az a nônek szégyen!” Olja sírni akart, már nem csak kellemetlen volt minden érintés, ami a testét érte, hanem fájdalmas is. Élete elsô szerelmes éjszakájáról igazság szerint sosem képzelôdött, tizenöt évesen ezek a dolgok még alig érdekelték. Csupán egy valamirôl álmodozott, arról, hogy egy nap más életet kezdhet, hogy orvos lesz. Ehelyett most két egyáltalán nem vonzó idôsebb férfi markolászta a testét, s ez oly mértékben felizgatta ôket, hogy Olja szerencséjére az egész nem tartott sokáig. Pár rövidke perc alatt mindkettôjüknél elérkezett a beteljesülés, s koruknál fogva másodszorra már nem sikerült azonnal csatasorba állítaniuk a lövegeket. Maradt bennük a kínzó vágyakozás, némi bosszúsággal vegyítve. Olja mozdulatlanul, meztelen lábait széttárva hevert az ágyon, és a semmibe bámult. Megalázottnak, mocskosnak érezte magát, viszolygott a férfiaktól, de önmagától is. Sírni akart újból és újból, de a könnyei már korábban elfogytak. A két öreg kéjenc sóvár tekintete még fel alá járt a testén. A pap tett volna egy újabb próbát, de egyedül nem mert nekifogni, az igazgató meg csak levegôért kapkodott, mint a partra dobott hal, és izzadt, mint egy ló. 23

Robert Yugovich

Olja nem is mert rájuk nézni, de miután észrevette, hogy most valószínûleg nem kell újabb rohamra számítania, a térdeit felhúzta a hasához, és csecsemôpózban oldalra fordult. Egy szót sem szólt. Pár perc pihegés után az igazgató és a pap magára hagyták Olját. Odakint ültek le, a folyosó végén elhelyezett fotelekbe, és mindketten rágyújtottak. Oljának viszont lassan szembe kellett néznie azzal, hogy mi is történt vele. A nap úgy indult, hogy megtalálja azt a helyet, ahol tanulhat és építheti az életét. És mivel végzôdött? Azzal, hogy megölték az álmait, és elvették az egyetlen kincsét, az ártatlanságát. Végre el tudta sírni magát. Zokogás közben hangokat hallott az ajtó túloldaláról, ahol az Atya és az igazgató fennhangon társalogtak, és olyan kedélyesen, mintha semmi rendkívüli nem történt volna. – Hát én ilyen kibaszott gyönyörûséget még életemben nem láttam. Ha nem volnék nôs, esküszöm, még haza is vinném ezt a kis tündért – áradozott az igazgató. – Ja, engem is meglepett, amit láttunk, amikor megszabadítottuk a ruháitól – vigyorgott a pap önelégülten. – Tökéletes a teste, illetve annál kicsit jobb. – Igen! Húsz éve hordod ôket ide, de lehet, hogy az összes eddigi lány nem ért annyit, mint ez az egy. – Szóval? Mi a véleményed? Szerinted lehet belôle pénzt csinálni? – kérdezte a pap. – Mi az hogy?! Ez a lány luxuscikk! Csak az kaphatja meg, aki a tarifa háromszorosát hajlandó fizetni – lelkendezett az igazgató. – És ha nem akarja ezt csinálni? – Miért? Van más választása? Tehet mást? Elmegy megmondani a mamának, hogy az iskola igazgatója meg a pap megdugták? És különben is, a lány itt marad, akár tetszik neki, akár nem! – zárta le az ügyet a direktor. – Na jó! Akkor most... jöhet még egy menet? – kérdezte a pap felhevülten. – Próbálkozni mindig érdemes – heherészett az igazgató, s mindketten elindultak az ajtó felé, mely mögött Olja kuporgott.

24