SUBA JÁNOS
Egy határmegállapító bizottság anatómiája: A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság szervezete 1921–1925
A trianoni határvonal politikai kijelölését (delimitációját), részletes kitűzését, határkövekkel való állandósítását, a határvonal térképezését, a határokmányok elkészítését a szövetséges és társult hatalmak által létrehozott nemzetközi határmegállapító, „határrendező bizottságok” végezték 1921 és 1925 között.1 Jelen dolgozatunkban az erre a feladatra létrehozott szervezetet vizsgáljuk meg feladata és felépítése szempontjából.2
1. A Határmegállapító Központ létrejötte és működése 1. 1. Előzmények A békeszerződés megkötésével kapcsolatos előkészületekkel és az ebből fakadó feladatok végrehajtásával a magyar kormány már 1918 óta foglalkozott.3 A minisztertanács 1919. szeptember 30-i értekezletén elhatározta a „Béke Előkészítő Iroda” felállítását.4 A Külügyminisztérium már 1920 elején egy tudományos osztályt állított fel a békeszerződés tárgyalására vonatkozó teljes anyag gyűjtésére, Cholnoky Jenő egyetemi tanár vezetése alatt. Ez az osztály a határkérdésre vonatkozó összes anyagot később szétosztotta az egyes magyar delegációk között. A békeszerződésből következő határkérdések ki- és feldolgozására, a határmegállapító munkálatok előkészítésére gróf Csáky Imre vezetésével egy „határA forrásokban különböző megnevezésekkel találkozhatunk, pl. a Millerand-féle kísérőlevélben „határbizottságok”, az utasításokban és a pótutasításban „határmegállapító bizottságok” szerepel. Vassel Károly (a magyar–jugoszláv határmegállapító bizottság elnöke) 1922. évi jelentésében „határrendező bizottság” és „határt rendező bizottság”, 1924-ben készült jelentésében „határkiigazító bizottság” névvel találkozhatunk. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban mindenütt a határmegállapító bizottság kifejezést használjuk. 2 A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság működésére láthatunk példát Bacsa Gábor következő tanulmányában. 3 A béketárgyalások tudományos előkészítésére bővebben lásd: Magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly S/s.-ben 1920. január–március havában. Bp., 1920, I–III. kötet. I. kötet., Bevezetés. 4 Az 1919. szeptember 30-ai minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL), I. 42 (A magyar királyi honvédelmi miniszter előterjesztései a minisztertanács számára). 1
megállapító irodát” létesített a magyar kormány. Ennek az irodának volt a feladata a szomszédos államokkal kapcsolatos és eldöntendő határkérdésekben a magyar érdekeket képviselni. Az irodában kidolgozott tervek szerint a határmegállapítás kérdésének lebonyolítása teljesen a polgári hatóságok feladata lett volna, a katonai szervek – a honvédelmi miniszter és a vezérkar főnöke – esetenként az egyes felmerülő kérdésekben képviselőjük útján foglalt volna állást. Ezzel szemben a Nagykövetek Tanácsa 1921. június 21-én a párizsi magyar képviselőhöz intézett jegyzékében kijelentette, hogy haladéktalanul meg kell tenni az intézkedéseket a határmegállapító bizottságok megalakítására, és csatolta az összes határmegállapító bizottság számára az 1920. július 22-én kiadott utasításokat, valamint az 1921. június 3-án a magyar határmegállapító bizottságok számára elfogadott pótutasításokat.5 Az „Utasítások” II. A) c) pontja kimondta, hogy a biztosok és, amennyire lehetséges, a helyettes biztosok csak törzstisztek lehetnek, vagy ezekkel egyenrangúak. Ezért magyar részről katonatiszteket neveztek ki a határmegállapító bizottságok magyar delegációinak élére.6 A kinevezett határmegállapító biztosok tájékoztatásáról gróf Csáky Imre irodája gondoskodott. Delegációikat részben az iroda személyzetéből állították össze. A határmegállapítást érintő elvi döntéseket a miniszterelnök tartotta fent magának, a határmegállapító bizottságok anyagi ellátását pedig a honvédelmi miniszter és a pénzügyminiszter intézte, az egyes tárcák alkalomadtán való bevonásával.
1. 2. A határmegállapító bizottságok felállítása A Nagykövetek Tanácsa 1921. július 25-én kelt átiratában közölte a nagyhatalmak részéről a határmegállapító bizottságokba kiküldött biztosok névsorát.7 A határmegállapító bizottságok „nem érdekelt” tagjai az angol, francia, olasz és japán megbízottak voltak, a megfelelő segédszemélyzettel kiegészítve. Határszakaszonként az „érdekelt államok” delegációi (csehszlovák, román, jugoszláv, osztrák) és a magyar delegáció vett részt a munkában. 5
6
7
Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) K 69 (Külügyminisztériumi Levéltár, Gazdaságpolitikai osztály), KÜM. 3386/Pol., 1921. A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottságba Táncos Gábor altábornagyot, a magyar–román határmegállapító bizottságba Dormándy Géza vezérkari ezredest, a magyar–jugoszláv határmegállapító bizottságba Vassel Károly vezérkari ezredest, a magyar–osztrák határmegállapító bizottságba Keresztes Arthur vezérkari ezredest nevezték ki. Lásd Suba János: A trianoni határ kitűzése és felmérése 1921–1925 (A határmegállapító bizottságok működése). Doktori disszertáció. Kézirat, 1996. A magyar–osztrák határmegállapító bizottság 1921. július 27-én Grazban tartotta meg alakuló ülését, elnöke Jocard francia őrnagy lett. A magyar–román és a magyar–jugoszláv bizottságok 1921. augusztus 2-án Párizsban alakultak meg, a magyar–román határmegállapító bizottság elnöke Meunier francia tábornok, a magyar–jugoszláv határmegállapító bizottságé Cree angol alezredes lett.
A magyar biztosok vezetése alatt segédbiztosokból, műszaki és irodaszemélyzetből állították össze az egyes bizottságok magyar delegációját. A katonatisztek mellett8 a külügyminiszter a külügyminisztérium állományából minden delegációba kirendelte egy-egy képviselőjét. A bizottságok feladata két részből állt: a politikai részből, vagyis tárgyalás, javaslatok, ellenjavaslatok útján a bizottságoktól Magyarországra nézve a legkedvezőbb döntéseket kieszközölni, és műszaki részből, vagyis a döntés után a szükséges háromszögelésekkel, felmérésekkel kapcsolatban a határvonal kijelölése, kicövekelése, a határkövek felállítása és az „Utasítások”-ban előírt térképek és határokmányok elkészítése. A bizottságok az „Utasítások” értelmében szavazattöbbséggel hozták meg döntéseiket, melyek az érdekelt országokra nézve kötelezők voltak. A bizottságok székhelyére nézve az a megegyezés született, hogy a két érdekelt fél területén felváltva, körülbelül egyforma időt fognak tölteni. (Ez pénzügyi szempontból volt előnyös, mert a bizottságok költségei idegen területen – az idegen terület pénzegysége folytán – jóval többe kerültek, mint Magyarországon.) A székhely kijelölése minden bizottságnál meg is történt, kivéve az osztrák határszakaszt, ahol a bizottság 1921. október 1. óta Sopronban székelt. 1. ÁBRA: A határmegállapítás szervezeti keretének fejlődése 1. Külügyminisztérium Tudományos Osztály (Cholnoky Jenő egyetemi tanár) Feladata: a békeszerződés tárgyalására vonatkozó teljes anyag gyűjtése. 2. Miniszterelnök (Miniszterelnökség) Határmegállapító Iroda 1919–1921. augusztus 3-ig
8
A tisztek a Honvédelmi Minisztérium Elnöki D osztály létszám feletti állományában voltak beosztva. Létszámuk állandóan változott a vezénylések, áthelyezések miatt. Létszámcsökkentés is volt, mivel a kivált tisztek pótlását a HM VI./1. osztálya nem tartotta szükségesnek, „mert az eddigi tapasztalatok szerint a még várható határkiigazítások oly csekély mérvűek lesznek, hogy katonai szakértő ezekhez nem szükséges”. 2634/HM VI–1. a) –1922, Werth ezredes feljegyzése. HL, a Honvédelmi Minisztérium iratai. 1023. d.. A tisztek szerepére a határmegállapításban: Suba János: A m. kir. honvédtisztek szerepe a trianoni határ megállapításában. (Kézirat).
3. Miniszterelnök (Miniszterelnökség) Határmegállapító Központ 1921. augusztus 3. – 1927 Határmegállapító Központi Iroda
Magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság Magyar–román határmegállapító bizottság
Magyar–osztrák határmegállapító bizottság Magyar – szerb–horvát–szlovén határmegállapító bizottság
1. 3. A Határmegállapító Központ megalakulása A határmegállapítás kérdésének a fent ismertetett – váratlan külső befolyás folytán nem egységesen felépült – szervezete átalakításra szorult. A honvédelmi miniszter az 1921. augusztus 3-án megtartott minisztertanácsban javasolta, hogy egy teljesen egységes, gyorsan működő szervet kellene létesíteni, amely haladéktalanul és hatékonyan tud intézkedni.9 A tervezet szerint a magyar királyi miniszterelnök úrnak volna közvetlen alárendelve egy Határmegállapító Központ, melynek vezetője gróf Csáky Imre volt külügyminiszter lenne. A négy határmegállapító bizottságot közvetlen Csáky Imre grófnak rendelnék alá, s tőle nyernék irányításukat úgy tárgyi, mint anyagi tekintetben. A Határmegállapító Központi Iroda két részből állna: az egyik a közigazgatási osztály két tisztből és három tisztviselőből; a másik az elvi anyagi osztály, a Belügyminisztérium, Földművelésügyi, Honvédelmi, Igazságügyi, Kereskedelemügyi és Pénzügyminisztérium egy-egy képviselőjéből. Az egyes tárcák képviselői fel lennének hatalmazva a központi iroda és a képviselt tárcák között felmerült elvi, anyagi kérdések 24 órán belüli megoldására.
9
Az 1921. évi augusztus 3-án megtartott minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve. HL I. 42 (A magyar királyi honvédelmi miniszter előterjesztései a minisztertanács számára).
2. ÁBRA: A Határmegállapító Központ, 1921. augusztus 13. – 1927 Határmegállapító Központi Iroda
Közigazgatási osztály – két tiszt – három tisztviselő
Elvi–anyagi osztály – Belügyminisztérium képviselője – Földművelésügyi Minisztérium képviselője – Honvédelmi Minisztérium képviselője – Igazságügyi Minisztérium képviselője – Kereskedelmi Minisztérium képviselője – Pénzügyminisztérium képviselője Feladata: a Központi Iroda és a képviselt tárcák között felmerült elvi, anyagi kérdések 24 órán belüli rendezése.
A központi iroda látná el az egyes határmegállapító bizottságokat a munkájukhoz szükséges tárgyi kellékekkel, s biztosítaná anyagi szükségleteiket. Úgy a központi irodába, mint a határmegállapító bizottságokba beosztott tisztek és tisztviselők azon minisztériumok állományában maradnának, amelyek beosztásukat elrendelték, ennek folytán szabványos illetményeiket is ezen minisztériumoktól kapnák, s csupán a határmegállapításból adódó személyi és tárgyi kiadások terhelnék a központi irodát. A központ vezetősége a miniszterelnök „rendeletéből” kiadványoz. A minisztertanács elfogadta a honvédelmi miniszter előterjesztett tervezetét, és így a magyar királyi külügyminiszter dr. Szőgyén György követségi tanácsost, kereskedelmi igazgatót bízta meg a Határmegállapító Központi Iroda szervezésével.10 A Határmegállapító Központi Iroda 1921. augusztus 13-án kezdte meg működését a Szalay utca 8–10-ben (a volt Haditermény épületében), az V. emeleten.11 Tagjai : − elnök: gróf Csáky Imre; − a központi iroda vezetője: dr. Szőgyén György II. osztályú követségi tanácsos, kereskedelmi igazgató; − „irodaszakbeli hivatalnokul”: Országh Miksa konzuli irodafőtiszt és Stouy Kamilló miniszteri irodatiszt a Külügyminisztérium állományából; − a Pénzügyminisztériumból a földmérési osztály vezetőjét, Antalffy Andor min. tanácsost, a Kereskedelemügyi Minisztériumból dr. Péteri Ödön miA Határmegállapító Központ vezetését Csáky Imre gróf helyett Szőgyén György vette át. Lásd 1922. augusztus 25-i minisztertanácsi előterjesztés. MOL K 27 (Minisztertanácsi jegyzőkönyvek). 11 84/HMK–1921. A Határmegállapító Központ címének közlése a postai küldemények miatt. MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok). 10
niszteri tanácsost, az Igazságügyi Minisztériumból dr. Császár Károly miniszteri tanácsost, a Honvédelmi Minisztériumból báró TheissenruckFleischmann Móric vezérkari alezredest vezényelték a Határmegállapító Központi Irodába.12
2. Határmegállapító bizottságok 2. 1. A határmegállapító bizottságok elvi felépítése A Nagykövetek Tanácsa 1920. július 22-én tartott ülésén hagyta jóvá a határmegállapító bizottságok számára szóló utasításokat. Az utasítások szerint minden egyes határmegállapító bizottság áll: általánosságban biztosokból, akiknek számát és nemzetiségét a békeszerződés határozza meg, esetleg segédbiztosokból, a műszaki személyzetből, amely a helyszíni munkát végzi el, valamint az ezeket kiszolgáló állományból: térképrajzolók, titkárok, tolmácsok, futárok, sofőrök stb. A „nem érdekelt szövetséges hatalmak” kiküldötteinek létszáma elvben – az utasítás szerint – nem lehet több, mint egy biztos, egy tolmács és egy titkár, valamint egy segéd-térképrajzoló. Ha a körülmények úgy kívánták, akkor a Nagykövetek Tanácsa elrendelhette, hogy a küldöttség egy segédbiztossal, műszaki személyzettel és a szükséges kiszolgáló állománnyal növekedjen. Takarékossági szempontból és a Nagykövetek Tanácsának rendeletére ugyanazon biztosok több bizottságnak is tagjai lehettek. Az „érdekelt hatalmak” – akiknek a határát megállapítják – delegációjának létszámát tételesen nem határozták meg, mivel a műszaki munkálatok végzése a küldöttségükre hárult. „Bizonyos mozgási szabadság adatik, mely megengedi a körülményekhez való alkalmazkodást a bizottság műveleteinek minden szakában. A szükséghez képest, a bizottság határozza meg az összeállítást, megállapítván a helyettes biztosok, műszaki személyek és a munkálatok érdekében szükséges segédalkalmazottak számát” – írta elő az utasítás. A határmegállapító bizottságok a Nagykövetek Tanácsa hozzájárulásával a különböző hatalmak delegációin kívül felállíthattak egy titkárságot, melynek összetétele a határmegállapító bizottság munkálatai szerint változhat, és amely elvben állhat egy tisztből, aki a bizottság titkára, és egy titkárból. A Nagykövetek Tanácsa jelölhette ki, hogy melyik „nem érdekelt szövetséges hatalom”-nak kell a titkárságot kiszolgálni. 3. és 4. ÁBRA: A határmegállapító bizottságok elvi felépítése magyar delegáció
12
szomszédos állam delegációja
angol delegáció
francia delegáció
olasz delegáció
japán delegáció
A vezénylésekre lásd az egyes minisztériumok átiratát: MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok).
érdekelt államok
nem érdekelt államok
Titkárság
érdekelt hatalmak
tiszt titkár
A nem érdekelt szövetséges hatalmak
biztos
biztos
segédbiztosok (I–IV.)
tolmács
műszaki személyzet (mérnökök)
titkár segéd-térképrajzoló
kiszolgáló állomány (térképrajzolók, titkárok, tolmácsok, futárok, sofőrök stb.) A határmegállapító bizottságok személyzetének jogállásáról az utasítás a következőket írta elő: „A határmegállapító bizottságok személyzetének elvben katonainak kell lenni. Mindazonáltal a mellékszemélyzet, melyet előnyösen lehet a helyszínen összeállítani, lehet civil is. A biztosok, és amennyire lehetséges, a helyettes biztosok csak törzstisztek lehetnek, vagy ezekkel egyenrangúak. A műszaki személyeknek alantas tiszteknek kell lenni, vagy ezekkel egyenrangúaknak. A titkárok, segéd-térképrajzolók stb. elvben altisztek, csapatkatonák vagy ezekhez hasonlóak. Elvben a határmegállapító bizottságok személyzete katonai egyenruhát visel. Kivételesen, abban az esetben, ha az egyenruha viselése incidensekre adna alkalmat, a bizottság az egyenruha viselését megtilthatja.”13
2. 2. A magyar határmegállapító bizottságok belső (elvi) felépítése és ügyrendje A következőkben ismertetett felépítés és ügyrend csak általános irányelvül szolgált a magyar delegációk felépítésére, ezt a tapasztalatok alapján a határmegállapító biztos – utasítás szerint – a helyi viszonyoknak megfelelően célszerűen változtathatta.14 A biztos (tiszt): A bizottság egyszemélyi felelős vezetője, az antantbizottságokkal való tárgyalásokon képviseli a magyar kormányt. Közvetlenül alá van rendelve a biztoshelyettes és a bizottság összes egyéb tiszti személyzete, akikUtasítások a határmegállapító bizottságok részére. Helybenhagyta a Nagykövetek Tanácsa 1920. július 22-én tartott ülése. KÜM 3386/Pol., 1921, MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok). 14 A határmegállapító bizottságok felépítése. MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok), szám nélkül. 13
nek munkakörét megszabja, azoknak vagy közvetlenül, vagy a biztoshelyettes útján parancsokat ad. Ő a bizottság „szellemi” vezetője, így az ő tudta nélkül a bizottság tagjai semminemű hivatalos funkciót, szóbeli vagy írásbeli elintézést nem végezhetnek. Mindennemű írásbeli kiadványt csakis a biztos írhat alá, kivéve, ha erre ő valakit felhatalmaz. Miután a biztos anyagi tekintetben is felelős, mindennemű anyagi kiadás általa láttamoztatandó, illetve jóváhagyása kikérendő. Az I. segédbiztos (tiszt, katona): A biztos távollétében, annak megbízásából a biztost helyettesíti. Mint a biztos helyettese, állandóan mindenről tudomással kell bírnia, ezért a bizottság egyéb személyzete minden, a biztostól nyert utasításról, parancsról s ezek mikénti végrehajtásáról a biztoshelyettest mindenkor tájékoztatni tartozik. Részt vesz a tárgyalásokon. Feladata a határvonal megállapítása a terepen és a megállapított új határvonalak kitűzése. Egyedüli intézkedési joga van a rendelkezésre álló járművek felett, és közvetlen neki van alárendelve a bizottság altiszti és legénységi személyzete. Meghatározott időtartamú (heti, havi stb.) jelentéseket szerkeszt. A II. segédbiztos (tiszt, diplomata): Összeköttetést tart fenn a bizottság és a Külügyminisztérium között, amennyiben – egyes esetekben – a Külügyminisztérium támogatása válna szükségessé (egyes ügydarabok stb. beszerzése a Külügyminisztériumtól). A francia nyelven kimenő kiadványokat fordítás után és jóváhagyás előtt szerkesztési és stílus tekintetében átvizsgálja és esetleg javítja. A helyes francia szövegért egyedül ő felelős. Fogalmazói munkálatokat végez, tárgyalásokon a jegyzőkönyvet és a naplót vezeti, melyeket a biztoshelyettesnek bemutat a heti jelentés szerkesztése végett. Ellátja a fontosabb futárszolgálatot. III. segédbiztos (tiszt): Irodaigazgatói munkálatokat végez, vagyis kezeli az iktatót, az irodafelszerelési tárgyakat, gondoskodik azok utánrendeléséről, egyezteti a tisztázott ügydarabokat, a postát átveszi és elküldi (kiadó), előjegyzést vezet az esetleges kincstári pénzről stb. Nyilvántartja, feldolgozza a bizottság összes aktáját, a tanulmányokat, az irattárt, a könyveket és az összes térképet. Összeállítja az esetenként szükséges statisztikai és egyéb anyagokat (esetleg statisztikus közreműködésével). Ellátja a fontosabb futárszolgálatot. Megjegyzés: Az I., II. és III. segédbiztos a biztos előzetes hozzájárulásával közös tárgyalásoknál felszólalhat. Francia fordító (altiszt, tiszt): A fordítási munkálatok mellett, amennyiben a körülmények engedik, egyéb szolgálatra is alkalmazható (adatgyűjtés, rajzolás, statisztikai összeállítás stb.). Tolmács altiszt, esetleg tiszt (román, cseh, szerb): Főleg helyszíni kiszállásoknál kerül alkalmazásba. Egyébként más szolgálatra is alkalmazandó, az I. segédbiztos rendelkezésére áll. Segédtiszt: Utazásoknál mint úti marsall és szálláscsináló működik. A szükséges előfogatok felfogadásáról stb. gondoskodik. Futárként is alkalmazható. Egyébként a II. segédbiztosnak az irodai munkálatoknál segédkezik. Futárszolgálatot végez. Közvetlen a biztosoknak van alárendelve. Rajzoló (altiszt): Az összes előforduló rajzmunkálatot végzi. Ha a viszonyok megengedik, egyéb szolgálatra is alkalmazható.
Térképészek és műszaki segéderők: a szakmájukba vágó összes munkálatot végzik, a biztos vagy a biztoshelyettes utasításai szerint. A határmegállapító bizottsági helyek státuszát tekintve öt tiszti hely volt (biztos, I–III. segédbiztos, segédtiszt). A két tolmácsi helyet (egy francia, illetve cseh, román vagy szerb) esetenként tisztek is betölthették. Ezen kívül a következő altiszti helyek voltak rendszeresítve: két altiszt gépíró (magyar, francia), egy rajzoló altiszt, valamint öt (hét) tisztiszolga. A törzslétszám öt (hét) tiszt, négy (kettő) altiszt, öt (hét) katona. A térképészek és a műszaki segédszemélyzet a Honvédelmi Minisztérium Elnöki D osztályától igényelhető (távírászok, politikai detektívek stb.). Az állami földméréstől volt vezényelve a műszaki segédbiztos és a bizottság mérnöke. Feladata: a rendelkezésre bocsátott mérnökökkel a politikai határmegállapítás után a határvonal terepen való kijelölése, kicövekelése, a határkövek felállítása és a szükséges geodéziai topográfiai felmérések után az „Utasítások”ban előírt térképek és határokmányok elkészítése. 5. ÁBRA: A magyar határmegállapító bizottságok (elvi) felépítése Biztos (tiszt)
I. segédbiztos (tiszt, hivatásos katona)
műszaki segédbiztos
II. segédbiztos (tiszt, diplomata)
bizottsági mérnök
III. segédbiztos (tiszt)
mérnökök
Francia fordító (altiszt, tiszt) Tolmács altiszt (esetleg tiszt) Segédtiszt gépíró altiszt (francia) gépíró altiszt (magyar) Rajzoló altiszt Térképész HM Elnöki D osztályától igényelhető Műszaki segéderők HM Elnöki D osztályától igényelhető tiszti szolga (5–7)
Ezek alapján álltak fel a határmegállapító bizottságok. Ez az állománytábla csak a politikai határmegállapítás időszakára volt érvényes,15 ehhez jöttek még esetenként különböző minisztériumok szakértői is. A műszaki munkálatoknál a műszaki delegáció (osztály) létszámát a tervek szerint duzzasztották fel. A honvédelmi miniszter utasította a katonai kerületek és vármegyei parancsnokságok határelőadóit, hogy a helyi jellegű gazdasági érdekek letárgyalása céljából álljanak a biztosok rendelkezésére. A határmegállapító bizottságok munkáját megkönnyítve a határszakaszt kellően ismerő tiszteket bocsátott ideiglenesen a bizottságok rendelkezésére.16 A határmegállapítási munkálatok lefolyásáról minden hét végén részletes írásbeli jelentést küldtek a biztosok – a Honvédelmi Minisztérium Elnöki D osztály útján, amely összesítette, és úgy terjesztette fel – a honvédelmi miniszternek.
2. 3. A magyar határmegállapító bizottságok működését szabályozó utasítások 2. 3. 1. Elvi utasítások a politikai határmegállapításhoz Egy szervezet felépítését meghatározza az a feladat is, amelyre létrehozták. A feladat megoldásához egységes utasításokat adtak ki, amelyek ismertetésétől nem tudunk eltekinteni, hiszen a szervezeti működést határozzák meg. Az utasításoknál ki kell emelni a határmegállapító bizottság érvrendszerét, amelyet a gyakorlatban nagyszerűen használtak fel. Minden magyar javaslat kitűnt logikus felépítésével és gazdag adatbázisával. A magyar javaslatokat és érveléseket a „tudományos hidegség”, a „közgazdasági racionalitás” jellemezte. A magyar katonai és politikai vezetés több utasítást adott ki, amelyek összhangban álltak a Nagykövetek Tanácsa által kiadott utasításokkal és pótutasítással. A magyar vezetés álláspontját a miniszterelnökség és a honvédelmi miniszter által kiadott elvi utasítások szabályozták. A miniszterelnöki utasítást a Határmegállapító Központi Iroda állította össze.17 Ennek legfontosabb pontjai a biztosok által benyújtott javaslatok indoklásai voltak: A nemzetiségi indok: Az utasítás szerint követelhetők a színmagyar vagy magyar többségű helyek és területek, hasonlóképpen olyan nemzetiségű területek, amelyek a szomszédos állammal szemben is idegenek. Követelhetők magyar minoritású vagy teljesen idegenek lakta területek is, azzal az indoklással, hogy máshol még mindig marad elég elvágott magyar terület ellenérték gyanánt.
A határmegállapító bizottság állománytáblája (tervezet). MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok), szám nélkül. 16 80.002/Eln.D/1921. A határmegállapító bizottságok megalakulása. MOL K 49 (A magyar–osztrák határmegállapító bizottság magyar delegációjának iratai). 17 Melléklet a határmegállapító biztosok részére szóló utasításokhoz. MOL K 51 (A magyar–román határmegállapító bizottság magyar delegációjának iratai). 15
Gazdasági indok: Ezeket úgy kell beállítani, hogy lehetőleg ne egyoldalúak legyenek, hanem kétoldalúak. A magyar részre történő határkiigazításnak kedvez, ha helybéli és idegen érdekként egyaránt fel lehet tüntetni. „Ügyelni kell arra, hogy a felhozott gazdasági indokok ne legyenek ellenünk fordíthatók, azaz nehogy egy kárunkra történő határkiigazítással legyenek megoldhatók, pl. városok és környékük kölcsönös vonzása egymásra. A gazdasági érdekek lehetnek lokálisak és általánosak. A lokális érdekek alapvető fontosságúak, mivel Magyarország a békeszerződés következtében nagyrészt vagy egészében vitális szükségletektől lett megfosztva. Ezen szükségletek biztosításához feltétlenül szükséges a határkiigazítás. A lokális gazdasági érdekek a következők lehetnek: − a határ birtokokat vág ketté, − elválasztja a birtokost a birtokától, − munkást a munkahelyétől, − nyersanyagtermelőt a feldolgozótól, − az előállítót a fogyasztótól. „Az utóbbinál ügyelni kell arra, hogy az egzisztenciális érvek legyenek kimutathatók, és hogy a békeszerződés által teremtett helyzetet ne lehessen könnyűszerrel új közlekedési vonalakkal, vagy új fogyasztópiacok létrehozásával felszámolni.” Az általános gazdasági érdekek figyelembevételéhez egy táblázatot mellékeltek.18 Itt figyelemmel kell lenni arra, hogy „annyit igényeljünk, hogy az ellenfélnek is maradjon vagy legyen elég. Ilyenkor a szállítási viszonyokra is lehet utalni, oly módon, hogy ha pl. kavicsbányát igénylünk, felhozhatjuk érvként, hogy egy dunántúli kavicsbánya a nagy szállítási távolság folytán nehezen fedezi a Tiszántúl útépítő szükségletét, és így a kavicsbányát Arad megyében kell igényelnünk.” Általános gazdasági érdekként fel lehet hozni, hogy ha minden közszükségleti cikkben importra szorulunk, akkor elszegényedünk, és más állam számára fogunk piacot jelenteni. Közigazgatási indokok: A kettévágott megyék és járáshatárok nem képviselnek nyomós indokot. Itt a községek és községhatárok a birtokviszonyok szempontjából lesznek érvényesíthetők. Igazságtalanságok: Az igazságtalanságok esetében az utasítás úgy rendelkezik, hogy azok helyrehozásakor az „általános érdekeket” kell figyelembe venni. Igazságtalannak minősíthető: − magyar, illetve túlnyomóan magyar részek elszakítása, különösen azok megkérdezése nélkül, vagy kifejezetten ezek megnyilvánult akarata ellenére; − magyar területek tőlünk más, pl. gazdasági okból történő elszakítása, és hasonló, nem magyar területek tőlünk való megtagadása; − anyagforrás, nemzeti vagyon tőlünk történő elvétele, csak azért, hogy a másiknak legyen, (különösen, ha van neki). Az utasításokban nem említett, de érvényesíthető indokok a következők: A határ helyzete:
18
A határok megállapításánál használatos magyar statisztikát a béketárgyalásokra készített anyagokból állították össze.
− Közös érdek, hogy a határ legyen természetes, amely a legkevésbé sért gazdasági érdekeket. A jelentéktelenebb folyókat viszont kerülni kell a határok megállapításánál, mert gazdasági érdekek ilyenkor kiterjedhetnek a túlsó partra. − A határellenőrzés, amely szintén közös érdek a csempészet és mindennemű agitáció megakadályozására, továbbá az egészségügyi és állat-egészségügyi szabályok foganatosítása szempontjából, valamint a magyar haderő csekély létszáma és a még mindig fennálló, különösen Magyarország ellen irányuló bolsevista felforgató törekvések miatt. − Miután a békeszerződés következtében a hadsereg létszáma csak a belrend fenntartására alkalmas,19 ezért a határrendőri szolgálatnál fontos a határvonal futása a határvasutak, csomópontok, támadóhídfők stb. miatt. Kereskedelem. Ipar: Általában csak a gazdasági indokok között lesz érvényesíthető. Vízrajz: Közös érdek, hogy az ármentesítő társulatok eszközei és tevékenységük (vízfogók, zsilipek, vízállásjelzők, töltések, szivattyúmű-telepek, erdőgazdaság) egy kézben legyenek, mégpedig egy folyónak vagy csatornának teljes hosszán, a víz vagy a víz erejének kihasználása szempontjából. Közlekedés: Ez az indok gyakorlatilag csak akkor lesz érvényesíthető, ha szoros összefüggésben van gazdasági érdekekkel, amennyiben az elmetszett közlekedési útvonalak egykönnyen nem pótolhatók. Belefoglalható a határvédelem és az igazságtalanság keretébe is. Történelmi jog: „Kevés gyakorlati értékkel bír, főleg viszont-érvként kell alkalmazni”. Kultúra: Szintén nehezen lesz érvényesíthető, mert az iskola jó nemzetesítő eszköz. A kultúrfok kimutatása ugyan mindig a mi javunkra fog eldőlni, azonban ingerült hangulatot eredményez. Egészségügy: Az egészségügyi határellenőrzéstől eltekintve ugyanolyan értékű, mint a kultúra, csak valamivel reálisabb és politikai mellékíztől mentes.
2. 3. 2. A katonai vezetés utasításai a politikai határmegállapításhoz A honvédelmi miniszter is kiadta utasításait a határmegállapító bizottság elnökeinek, amelyek közül a legfontosabbakat emeljük ki: 20 − „A határmegállapító bizottságok kötelesek egymást állandóan, kölcsönösen és közvetlenül tájékoztatni. Ez különösen az első időben fontos. Midőn arról van szó, hogy megismerjük az egyes személyiségeket, magatartásukat, lássuk, hogy mily szempontok, mily fogadtatásra találnak.” − A tárgyalások sikere a nem érdekelt hatalmak képviselőjétől függ. Azok megnyerése szükséges, de figyelésük is kívánatos. A sima lefolyás, a konfliktusok elkerülése az ügy érdekében áll. Ez azonban nem zárja ki fontos ese19 20
Lásd ennek okairól Szakály Sándor tanulmányát a kötetben. HM 80.002/Eln.D/1921. Utasítás a magyar kir. határmegállapító biztosok részére. MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok).
tekben azt, hogy a magyar határmegállapító biztos kijelentse, hogy további utasításokat a kormánytól kell kikérnie, s erre az időre a tárgyalásokat megszakítja. − Igyekezni kell a tárgyalásokat elejétől fogva úgy feltüntetni, hogy azok teljesen reális alapon állnak. El kell kerülni, hogy a bizottsági tagok adatainkkal szemben bizalmatlanná váljanak. Ne akadályozzuk, hogyha akarnak másutt is érdeklődni. Ezen érdeklődést azonban érdekünkben irányítani és befolyásolni ügyesség dolga. Célszerű is lesz minden alkalommal, amidőn az ránk nézve előnyös, a másutt való érdeklődést és a helyszíni adatok beszerzését egyenesen proponálni. Amennyiben konkrét kívánságainkat illetőleg színt kellene vallani, akkor annak előrebocsátása mellett, hogy még oly messzemenő határkiigazítás esetén is marad igen sok helyrehozhatatlan igazságtalanság, a biztosok utasítása gyanánt kiadott térképben berajzolt piros vonalat kell előterjeszteni, amely nemzetiségi, gazdasági, közigazgatási és egyéb praktikus szempontok egybevetéséből eredő kompromisszum. − A minimumot lényegében a trianoni határ képviseli. − Gondos mérlegelést igényel, hogy egy közlekedési vonal vagy csomópont melyik fél számára fontosabb. Ha ellenfeleink kimutatják az ő szempontjukból azok nélkülözhetetlen voltát, a határbiztosok jelentsék ki, hogy kormányuknak javaslatot tesznek arra vonatkozóan, hogy a másik érdekelt állam a számára szükséges új vasút megépítésének költségeihez hozzájáruljon.21 („Tudomásul szolgáljon, hogy a magyar kormány esetleg hajlandó bizonyos esetekben az illető vasutat saját költségén megépíttetni.”) Harmadikként egy feljegyzést ismertetünk, amely a Támpontok az anyagi és egyéb kérdések megbeszéléséhez címet viseli, pontokba csoportosítva a határmegállapító bizottság működéséhez és munkájához szükséges feltételeket. Legfontosabb pontjai a következők: – Egy pontos térkép szerkesztendő a békeszerződésben leírt és a jelenleg gyakorlatban és érvényben levő határok feltüntetésével. – Meg kell állapítani, hogy ki fogja a műszaki munkálatokat végezni, és ki intézi a határjelző anyag előkészítését. A határjelző anyagokat célszerű lenne gyárilag, egységesen elkészíteni és a vasúti végpontokra kiszállítani, az elosztás onnan történne. A határjelek típusait mielőbb közölni kell. Ha valamely bizottság megszállt területen tartózkodik, akkor törekedni kell arra, hogy a határjelzők legnagyobb részét Magyarország állítsa fel (egységesség szempontja). – A műszaki személyzet megállapításánál törekedni kellene arra, hogy a teljes személyzetet a magyar állam szolgáltassa. (Helyi ismeretek, az előmunkálatok anyaga miatt.) E kérdések (problémák) ismertetését azért tartottuk fontosnak, mert ezek, sőt még a határmegállapító bizottság jogköre, jogosítványai sem voltak tisztázva. Így menet közben alakult ki a határmegállapító bizottság működésének szabá21
Hogy a vasutak milyen fontos szerepet töltöttek be a határok megállapításánál, arra lásd a kötetben Majdán János tanulmányát.
lyozása, tisztult le ügyköre. Ezek a kérdések párhuzamosan merültek fel a politikai határmegállapító munkálatok során, amikor a legélesebb elvi ellentétek is jelentkeztek.
2. 4. A határmegállapító bizottságok műszaki személyzete számára adott elvi utasítások Az országhatár kitűzésének és megjelölésének mérnöki munkálatairól kiadott utasítást érdemesnek találtuk nagyobb mértékben idézni, hiszen a műszaki munkálatok sorrendjét, a mérnökök feladatait sorolta fel.22 Az alább leírt műszaki folyamatok zajlanak le minden határszakaszon, mióta a határvonalat határjelekkel állandósítják, geodéziailag felmérik és térképezik. Az országhatár kitűzésével és megjelölésével megbízott mérnök feladata, hogy a határmegállapító bizottságok által elméletileg megállapított és katonai térképbe nagy vonalakban berajzolt határvonalat a természetben és részleteiben kitűzze, kövekkel láthatóan kijelölje, továbbá a kijelölt határvonalat térképeken – úgynevezett kataszteri térképeken –, melyeken a magánbirtokok is fel vannak tüntetve, ábrázolja. A katonai térképek méretaránya ugyanis olyan, hogy azokon az egyes magánbirtokokat nem lehet feltüntetni, és így az országha-
22
A felmérés különböző munkálatainak rendszeres, egységes végrehajtása végett utasításokat adnak ki, melyek teljes részletességgel előírják a tennivalókat és azok mikéntjét. Felsorolják a bemérendő és ábrázolandó összes tereptárgyat, megszabják bemérésük és ábrázolásuk módját. A mérések és az ábrázolások megkívánt pontosságának biztosítása céljából hibahatárokat adnak meg, amelyeket a mérés vagy a rajzolás hibáival túllépni nem szabad. Az utasítások meghatározzák az írásbeli, számítási és rajzi munkarészek formáját, kidolgozási módját is. Az utasítások szerkesztésekor a gazdaságosság szempontja szintén nagyon fontos. A követelményeket a szükségletek szerint kell megállapítani, és a megállapított követelményekhez kell megválasztani az azokat kielégítő leggazdaságosabb bemérési módokat és a térképezési méretarányt. A hibahatároknak nem szabad túl szigorúaknak lenniük. A hibahatárokat a még megengedhető és kivételesen előfordulható legnagyobb hibára kell megadni. Jó munkánál átlagosan a hibahatárnak legfeljebb felét használják ki. Az olyan munkában, amelyben az eltérések általában elérik vagy megközelítik a hibahatárokat, valami szisztematikus hibának kell lennie, amelyet fel kell kutatni és ki kell küszöbölni. Az utasítások előírásai a mindenkori követelményeknek megfelelően változhatnak, és általában változnak is. Felmérési munkákban az érvényben levő utasításokat a legszigorúbban be kell tartani. Elv, hogy az országban bárhol és bárki végezze is a felmérés munkáját, a munkarészek egyöntetűek legyenek, és bárki folytasson is egy más által elkezdett munkát, az zökkenőmentesen, külön tanulmányozások nélkül folytatható legyen, továbbá bármely földmérési munkában a szakember azonnal kiismerje magát. Az utasítások általában minden írásbeli (számítási) és rajzi munkarészre előírják a formát, a számítások legnagyobb részéhez nyomtatványok állnak rendelkezésre. – A most ismertetett utasítás műszaki szempontból mai szemmel nézve már elavult, mind szókincsében, mind eljárásában.
tárvonal menetét sem tartalmazhatják teljes részletességgel, amely viszont a magánbirtokok határaira lehetőség szerint tekintettel van. A mérnök ezért a következő munkálatokat végzi: Adatokat szerez be a községekben a helyi viszonyokra és kívánságokra vonatkozóan. A határvonalat tájékozódás céljából előzetesen bejárja. Mielőtt ugyanis a határbizottsági bejárására sor kerül, amely során lehetőség szerint már a határ ideiglenes megjelölése is megtörténik és a határ menetére vonatkozóan vitás ügyek is szóba kerülnek, a mérnök a határvonal általános földrajzi helyzetével, menetével, a helyi terepviszonyokkal stb. már tisztában kell, hogy legyen. A határ első bizottsági bejárását vezeti, és megmutatja, hogy a határkijelölő bizottság általános döntése alapján hol kell az országhatárnak vonulnia. Az egyéni birtokhatárokat figyelembe véve (nehogy az új határ a magánbirtokokat elvagdossa) a bizottság megállapítja a természetben, hogy hol fog vonulni az új határ. Ennél a műveletnél természetesen figyelembe veszik a határmegállapító bizottság esetleges egyéb utasításait is. Ha a bizottságnak nincs ellenvetése, akkor minden töréspontot meg kell jelölni, egyelőre ideiglenesen, cövekkel. A töréspontokat meg is számozzák, hogy a továbbiakban adott esetben ne legyen kétséges, melyik töréspontról van szó. A kataszteri térkép megfelelő részéről készített másolatba a mérnök berajzolja a kitűzött töréspont helyét és beírja a számát. Ez a térképi feltüntetés egyelőre csak megközelítőnek tekinthető, mert a bizottsági eljárás folyamatossága nem engedheti meg azt, hogy a terepen ez alkalommal pontosan megállapítsák, hogy az a hely, ahova a cöveket letűzték, tényleg pontosan azonos-e a kataszteri térképen ábrázolt ponttal, például birtoksarokkal. Ennek megállapításához hosszasabb mérések lennének szükségesek, amik az eljárást csak feltartóztatnák. A kisebb vitás ügyeket a helyszínen elintézik, a nagyobbakat és fontosabbakat a központi bizottsághoz terjesztik fel döntésre. A kitűzés alapján a mérnök megállapítja, hogy mennyi, milyen minőségű és nagyságú határkőre lesz szükség az általa munkába vett szakaszban. Nem minden határkő lesz ugyanis egyforma nagyságú, mert a főszakaszok végein nagyobb köveket kell elhelyezni, mint a közbeeső pontokon, továbbá a csupán mérési célokat szolgáló kövek is más méretűek és alakúak lesznek, mint a többi kő. Az adatok és mennyiségek megállapítása után a mérnök gondoskodik a kövek megrendeléséről. A határvonalat térképen is részletesen kell ábrázolni. Mikor az ideiglenes kitűzés megvan, akkor már hozzá lehet látni a pontos felmérési és „ábrázolási” munkálatokhoz. Hogy helyesen tudjunk valamely idomot: határvonalat, birtokot vagy más egyebet térképen ábrázolni, ahhoz szükséges, hogy a terepen legyen egy-két pont, a valóságban egy-két kő, amelyeknek helyzete egymáshoz képest és az ország többi részeihez képest meg van határozva. Ezek az úgynevezett háromszögelési pontok. (Az elnevezés a helyzetük meghatározására szolgáló eljárásból származott.) Ilyen köveket általában az egész országban az ezekhez a munkálatokhoz különlegesen kiképzett mérnökök helyeznek el. A háromszögelési pontok meghatározása céljából először mintegy 30 kilométeres oldalakkal bíró, úgynevezett elsőrendű háromszögelési hálózatot kell kifejleszte-
ni, és néhány háromszögoldal hosszát is meg kell határozni. Ezeknek az oldalhosszaknak a meghatározása úgy történik, hogy közelükben alkalmas helyen 8– 10 km hosszú alapvonalat mérnek nagy pontossággal, és ezekből az alapvonalakból szintén nagy pontossággal mért szögek segítségével állapítják meg a háromszögoldal hosszúságát. Az egymástól átlag 30 kilométernyire lévő elsőrendű pontok között azután már szögméréssel, fokozatos sűrítéssel annyi háromszögelési pontot határoznak meg, amennyi a részletek beméréséhez már kellő alapot szolgáltat (átlagosan kilométerenként). Az országhatár felmérési és térképezési munkáinál is szükség van tehát háromszögelési pontokra. Az első nagy munka a meglévő háromszögelési pontok adatainak összegyűjtése. A magyar–szlovák országhatár esetében például az adatokat Prágából, Pozsonyból stb. kell összeszedni, ahova a korábbi évtizedekben vagy a csehszlovák kiürítési eljárások folyamán a régebbi háromszögelési munkálatok kerültek. Ezekből aztán még ki kell választani azokat, melyek az új határ mentén fekvő és felhasználható pontokra vonatkoznak. Ha különböző hálózati rendszerekben vannak megadva (a csehek más rendszerben mértek, mint a magyarok), akkor a felméréshez választott hálózati rendszerbe kell az olyan háromszögelési pontokat átszámítani, amelyek más rendszerűek. Ezek az átszámítások elég bonyolult matematikai műveletek. Előfordulhat, hogy a legszorgosabb kutatással sem sikerül teljesen összegyűjteni az evakuálások alatt szertehurcolt anyagot. Ebben a valószínűleg előforduló esetben a hiányokat új mérésekkel és számításokkal kell a háromszögelő mérnököknek pótolniuk. Ezt a pótló munkát még a részletes felmérés megkezdése előtt kell elvégezni. Ha az új határ mentén már mindenütt vannak háromszögelési kövek, tehát olyan kövek, melyeknek pontos helyzete országos viszonylatban meg van állapítva, akkor a határvonal felmérését, illetve töréspontjainak helyzetét ezekhez a már megállapított helyzetű kövekhez viszonyítva végzi el a mérnök. Hogy ezt megtehesse, két-két háromszögelési pont között úgynevezett sokszögvonalat vezet, és a részletpontok helyzetét ezekhez a sokszögvonalakhoz viszonyítja mérésekkel. Az ilyen sokszögvonal egy olyan tört vonal, melynek mindkét végpontja meghatározott pont (háromszögelési pont). Ha megmérjük a tört vonaldarabok (sokszögoldalak) hosszait és a töréspontoknál keletkezett törésszögeket, akkor ennek a vonalnak a helyzetét a térképen felrajzolt háromszögelési pontok között pontosan ábrázolhatjuk. Ha most a részletpontoknak megmérjük a merőleges távolságait a megfelelő sokszögoldaltól, és megmérjük a merőlegesek talppontjának a távolságát a legközelebbi törésponttól, akkor a részletpontokat is pontosan helyükre tudjuk rajzolni a térképen. A mérnök tehát a természetben kijelöli ezeket a sokszögvonalakat, mégpedig úgy, hogy lehetőleg sok határpont már a sokszögvonalnak töréspontjaként legyen felhasználható, mert így időt takarít meg, és a munkálat is pontosabb lesz. A kitűzés után megméri az oldalhosszakat, és műszerrel megméri a törési szögeket.
A határköveket kifuvaroztatja helyükre, és az előírásoknak megfelelően elhelyezteti őket a kitűzési karók helyére. Az előírások szerint például vannak olyan kövek, melyek alá pontosan elhelyezett földalatti jelzést is kell tennie, mások alá viszont nem; elő van írva az is – különböző műszaki meggondolások alapján –, hogy milyen mélységre kerüljenek a kövek stb. Mindezeknek a munkálatoknak helyes elvégzésére személyesen kell felügyelnie. Úgy kell a munkálatokat beosztania, hogy a kövek elhelyezésével – legalábbis a sokszögpontul is szolgáló köveknél – a sokszögmenetek mérési munkáit megelőzze. Amikor az előzetes kitűzés alapján a köveket elhelyezték, akkor megtörténhet a határvonal végleges bizottsági bejárása. A bizottság most már azt a helyzetet fogja maga előtt látni, amely a gyakorlatban a határőrizeti szervek és a pénzügyőri szervek céljait hivatott – egyéb fontos célok mellett – szolgálni. Meggyőződhet egyszersmind arról, hogy a végleges határmegjelölés az ideiglenesen kitűzött határral megegyezik. A bizottság ezután véglegesen jóváhagyhatja a határ megjelölését. Ezek után a mérnök megméri minden egyes határkő helyét a kitűzött sokszögvonalhoz viszonyítva. Minden egyes határkő elhelyezéséről – a környező tereptárgyakhoz, esetleg mezsgyékhez viszonyítva – rajzokat készít. Ezekbe a rajzokba beírja a tereptárgyaktól (pl. mezsgyesarkoktól, házsarkoktól stb.) megmért távolságokat. Ezek az úgynevezett helyszínrajzi leírások arra szolgálnak, hogy a határkövek később is bármikor feltalálhatók legyenek, és pontos helyzetük is bármikor megállapítható legyen. A mérések alapján minden sokszögpontnak és minden határkőnek kiszámítja a pontos helyét az országos hálózatban (kiszámítja a sokszögpontok és határkövek koordinátáit). A mért és számított adatok alapján a határvonalat és környezetét nagy méretarányú térképen (kataszteri térképen) ábrázolja. A határra vonatkozó minden fontosabb adatot tartalmazó, részletes határleírást készít. Ez magában foglalja sorszámuk szerint az összes határpontot, megadja az egymástól való távolságukat, térképkivonatokon ábrázolja a szóban forgó határszakasz helyzetét a környező birtoktestekhez és tereptárgyakhoz viszonyítva, megjelöli a kőtípust, amellyel a pont meg van jelölve stb. A részletes határleírásokat rendszerint nyomdai úton sokszorosítják és szakaszonként füzetekbe foglalva bocsátják az érdekelt hatóságok rendelkezésére.23
23
Az országhatár-kitűzések és -megjelölések mérnöki munkálatai. MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok).
2. 5. A határmegállapító bizottság munkaterve 2. 5. 1. Az előkészítő munkálatok A határmegállapító bizottság munkáját a már megismert utasítások szabályozták. Az utasítások szigorúan előírták a munkálatok lefolyását, a munka szakaszait, a szerkesztendő okmányokat stb. A munkafolyamat részei a következők voltak: Az előkészítő munkálatok során a határmegállapító bizottság az érdekelt községeket, hatóságokat falragaszok útján értesítette. Az érdekelt delegációk összegyűjtötték a térképészeti és statisztikai adatokat, a szükséges tanulmányokat menet közben összeállították. A bizottság az érdekelt hatalmak (Magyarország és az érintett ország: Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria) által – az 1921. június 30-i utasítás értelmében – előterjesztett javaslatokat először a térképen, azután egy általános helyszíni szemle keretén belül a terepen megvizsgálta. A térképek alapján a bizottság határozatot hozott, amelyben döntött, illetve elvetett, és meghatározta, hogy mely határszakaszok azok, amelyek egyelőre (véglegesen vagy részlegesen) tárgyalandók, tekintettel a Népszövetséghez való fellebbezésekre. A határvonal azon részeit, amelyekre vonatkozóan a bizottság teljesen elutasította a javaslatokat, azonnal „tárgyalás alá kellett venni”. Tárgyalási alapul a trianoni békeszerződés határokmányai szolgáltak. Ezután azon határszakaszokat vizsgálta meg a határmegállapító bizottság, amelyekre vonatkozóan döntést kért a Népszövetségtől. A fellebbezések eldöntéséig (elfogadás vagy elutasítás) a trianoni békeszerződés által megállapított határvonalat kellett ideiglenes határvonalként elfogadni. Ezekről az érdekelt községeket tájékoztatni kellett. A határvonal térképi kijelölése, elfogadása (bejárása) és kijelölése (kikarózása) ugyanúgy történt, mint az első esetben, azzal a különbséggel, hogy határjelekkel való állandósítása és térképezése csak akkor történt meg, ha a határvonalról döntés született. A határmegállapító bizottság az általa bekért adatokból és javaslatokból jelentést állított össze a Népszövetségi Tanácshoz úgy, hogy egy általános jelentést küldött a Nagykövetek Tanácsának közvetítésével. Közben a véglegesen változatlanul maradt határszakaszokon megjelölte a demarkációs vonalat. Az első megállapodások után a határmegállapító bizottság véglegesítette a határvonalnak szakaszolását, ügyelve arra, hogy a szakaszok részben közigazgatási határok, részben a természetben jól felismerhető természeti képződmények legyenek, valamint minden szakaszra nézve megállapította a sürgősségi sorrendet. A határvonal azon részei, amelyek a Népszövetséghez intézendő felterjesztés „tárgyát képezték”, általában külön szakaszokat alkottak. Ezt követően történt meg a határvonal tervezése, illetve bejelölése az 1:75 000, 1:25 000 és végül 1:2880 méretarányú térképekbe.
2. 5. 2. A helyszíni munka megszervezése A helyszíni munka az egyes szakaszok tanulmányozásával kezdődött. Az „érdekesebb esetek” megállapítását az érintett községek elöljáróinak közbenjárásával tisztázták. A munkafolyamat a következő feladatokat foglalta magában: − A határvonal végleges kijelölése az 1:2880 méretarányú térképeken, vagy pedig az egyes birtokok pontosan másolt vázlatain. − A határvonal kikarózása és a karók megjelölése. − A határkövek lehelyezése (állandósítása) és megjelölése. − A határvonal bemérése és térképezése. − Geodéziai munkálatok. − A magyar állami háromszögelési hálózatba tartozó háromszögelési pontok felkeresése, nyilvántartása a határvonal meghatározott sávjában, esetleg újak építése. − Néhány pont földrajzi összrendezőinek (koordinátáinak) meghatározása. − A határvonal kitisztítása.
2. 5. 3. Szerkesztendő okmányok A munkálatok folyamán a határmegállapító bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, a jelentések és a hozott határozatok képezik a törzsanyagot. Ebből állítják össze a határmegállapító bizottság által meghatározott térképeket és határokmányokat, amelyek a következők voltak: – A határvonal általános leírása (különböző, 1:200 000, 1:75 000, 1:25 000 méretarányú térképeken berajzolva); – nagy méretarányú határtérképek (1:2880, 1:5000); – kis méretarányú határtérképek (1 :25 000); – részletes határleírások; – jegyzőkönyvek; – geodéziai okmányok stb. 2. 6. A térképészeti alapanyagok biztosítása A békeszerződés 31. cikkelye kimondta: A különböző érdekelt államok kötelezik magukat, hogy a bizottságok rendelkezésére bocsátják a munkához szükséges összes okmányokat, nevezetesen a jelenlegi vagy volt határok megjelölésére vonatkozó jegyzőkönyvek hiteles másolatát, az összes meglévő nagyméretű térképet, a geodéziai adatokat, a megtörtént, de nyilvánosságra nem hozott helyrajzi felvételeket, a határfolyók árterületére vonatkozó felvilágosító adatokat. Ezeken felül arra is kötelezik magukat, hogy utasítani fogják a helyi hatóságokat, hogy a bizottságok rendelkezésére bocsássanak minden okmányt, nevezetesen tervrajzokat, katasztereket és telekkönyveket, továbbá hogy a bizottsá-
goknak kívánatra a tulajdonjogi viszonyokra, a gazdasági forgalom irányaira vonatkozó adatokat és minden egyéb szükséges felvilágosítást megadjanak. A Pénzügyminisztérium XIII. B osztálya (Állami Földmérés) ennek szellemében 1921. november 1-jén valamennyi határ menti pénzügyigazgatósághoz, valamennyi állami földmérési felügyelőséghez, a budapesti Állami Földmérési Térképtárhoz, az Állami Háromszögelő Hivatalhoz, valamennyi kataszteri helyszínlelési felügyelőséghez és az Állami Nyomda igazgatóságához címzett körrendeletében szabályozta a térképészeti alapanyagok kiadását.24 A körrendelet értelmében mindennemű térképészeti alapanyagot az előbb felsorolt hivataloktól csak a határmegállapító bizottság magyar biztosa, műszaki segédbiztosa, illetve ezek megbízásából az Állami Földméréstől a határmegállapító bizottsághoz beosztott mérnöki tisztviselők kérhettek. Az Állami Földmérés és a Földadó-nyilvántartás a következő módon járt el az alapanyagoknak a határmegállapító bizottság részére való kiszolgáltatásában: Nagyobb méretarányú térképként a pénzügyigazgatóságoknál lévő kataszteri birtokvázlatokat, továbbá az Állami Földmérési Térképtárnál és az Állami Földmérő Felügyelőségeknél lévő nyomtatott kataszteri térképvázlatokat, ezek hiányában – sürgősség esetén rövid használatra – a nyilvántartó kataszteri térképmásolatokat, amennyiben ezek is hiányoztak, az eredeti kataszteri térképeket kellett a határmegállapító bizottság rendelkezésére bocsátani. A helyszíni munkálatok céljaira leginkább a kataszteri birtokvázlatok feleltek meg, ezért a pénzügyigazgatóságok ezeket ideiglenesen kiszolgáltatták. Ha a kért birtokvázlatok valamelyik kataszteri helyszínelési felügyelőségnél voltak, a pénzügyigazgatóság elkérte azokat a határmegállapító bizottság részére. A kataszteri térképek esetében az Állami Földmérés csak a nyomtatott kataszteri térképmásolatokat adhatta ki, ezeket a határmegállapító bizottságok műszaki osztályai általában két példányban kérték. Azokat a kataszteri térképeket, amelyekről nem állt rendelkezésre másolat, sokszorosították. Azon kataszteri térképekről, amelyek 1904 előtt – nem fénymásolással – készültek, az Állami Nyomda készített másolatot. A másolatok elkészítése után az ideiglenesen kiadott nyilvántartó vagy eredeti térképeket visszakérték. Az új nyomtatott kataszteri térképmásolatokat úgy készítették el, hogy az egyes szelvénykeretekben a határmegállapítás által érdekelt két vagy több község területe szabatosan jelentkezzen. Ezért a teljes másolatok elkészítéséhez szükséges szomszédos községbeli térképszelvényeket is beküldték. Ha végképpen hiányzott a nyomtatott kataszteri térképmásolat a földmérési hivataloknál, akkor – szükség estén – az illető községtől kellett elkérni. Minden község közigazgatása rendelkezett az illető község kataszteri térképével. A térképkiadási munkálatok operativitását növelte az, hogy a földmérési hivataloknál megengedték másolatok készítését a kataszteri térképekről. Sürgős esetben a kézi rajz elkészítését is vállalták a földmérési felügyelőségek a fennálló szabályok szerint. (Az így elkészített másolatokhoz a rajz- vagy másolópapírt 24
124.355/1921–XIII.B. Püm. körrendelet. 972/HMK–1921. MOL K 481 (A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság magyar delegációjának általános iratai).
a határmegállapító bizottság adta. A térképmásolatok hivatalból vagy alkuban való elkészítésekor felmerülő költségek – személyi járandóságok, dologi kiadások, másolási díj – listáját a „határmegállapítás” terhére megtérítés végett minden hónap végén a fennálló szabályoknak megfelelően felterjesztették a Pénzügyminisztérium XIII. B osztályához.) A határmegállapító bizottságnak véglegesen átadott nyomtatott kataszteri térképmásolatok költségeinek jegyzékét a budapesti Állami Földmérési Térképtár minden hónap végén szintén felterjesztette. Ugyancsak jelenteni kellett, ha a határmegállapító bizottság más méretarányú földművelési térképeket, átnézeti vázlatokat igényelt. Az Állami Nyomda is havonta jelentette a sokszorosítási költségeket. A községek kataszteri határleírási jegyzőkönyveinek másolatát, valamint a kataszteri telekkönyveket ideiglenes használatra a pénzügyigazgatóságok rendelkezésre bocsátották. A földmérési és földadó-kataszteri munkálatok alapanyagának egy része az utódállamoknál maradt vagy elvitték, ezért a határmegállapító bizottságok mindent elkövettek, hogy az érintett területek és községek földmérési alapanyagait megszerezzék. A térképek kapcsán szólnunk kell még a határmegállapító bizottságok delegációinak térképekkel való ellátásáról. A honvédelmi miniszter parancsára a négy magyar határmegállapító bizottság részére a Térképészeti Intézet két-két példányból álló egységcsomagokat állított össze határszakaszok szerint, oly módon, hogy az 1:200 000 méretarányú térképekbe előzetesen berajzolták a régi magyar és a békeszerződésben előirt új határt, az 1:75 000 méretarányúakba a tényleges demarkációs vonalat is, valamint az eredeti, 1:25 000 méretarányú felmérési szelvények másolataiból is került a csomagba.25 A legnehezebben az 1: 25 000 méretarányú térképeket tudták előteremteni, hiszen ezeket még akkor nem nyomták Budapesten. A Térképészeti Intézet 1921. július 2-án jelentette, hogy „a kérdéses sávról [a határvonalról – S. J.] 1-1 reprodukcióra szánt példányon [a vaskészletet ábrázolón – S. J.] kívül e sávnak feléről van átlag 7 példánya. A nyomólemezek még nem érkeztek meg. A fotográfiai úton történő 9–10 példány sokszorosítása igen nagy költséggel járna. Célszerűnek mutatkozik, hogy az egyáltalán hiányzó lapok 10–10 példányra való kiegészítésére Bécsből rendeljék meg a térképeket” – javasolta a Térképészeti Intézet.26 Ezért Bécsből megrendelték, majd állandóan vették a térképeket. Később rákényszerültek a huszonötezresek sokszorosítására. Azonban térképekből nem volt elegendő az egységcsomag, hiszen minden biztos ugyanilyen csomagot szeretett volna. Továbbá minden magyar biztostól elvárták, hogy a javaslataikhoz térképeket mellékeljenek. A magyar fél nagy nehezen elé-
80.002/Eln.D/1921. A határmegállapító bizottságok megalakulása. MOL K 49 (A magyar–osztrák határmegállapító bizottság magyar delegációjának iratai). 26 610.szám/kt.–1921. A határkiigazítási műszaki munkákra vonatkozó jelentés. MOL K 52 (A magyar–jugoszláv határmegállapító bizottság magyar delegációjának iratai). 25
gítette ki az igényeket, a delegációk mindig térképhiányról panaszkodtak.27 Ezért nagyon sokszor kellett térkép hiányában vázlatot vagy oleátát készíteni a saját jelentéseikhez, hiszen minimum hét példányban küldték el a jelentéseiket.
3. A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság szervezete 3. 1. A határmegállapító bizottság állománya a politikai határmegállapítás folyamán A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság 1921. július 21-én, Brünnben tartotta meg alakuló ülését. Elnöke Carey angol alezredes lett, a nem érdekelt hatalmakat Ufler francia alezredes, Pellicelli olasz alezredes és Andó japán őrnagy képviselte. A csehszlovák delegációt Roubik miniszteri osztályfőnök vezette. Tagjai voltak: Houdek segédbiztos (volt miniszter), Durych miniszteri tanácsos, Hajny műszaki főtanácsos, műszaki segédbiztos és Makkovicka százados, tolmács. A magyar delegációt Tánczos Gábor altábornagy vezette.28 Tagjai: I. segédbiztos: Pentsy Zoltán tüzér százados,29 II. segédbiztos: dr. Gerevits Zoltán miniszteri osztálytanácsos, III. segédbiztos: gróf Csáky István követségi attasé, Kokocsány Lajos főhadnagy segédtiszt, Szilágyi Béla műszaki főtanácsos, műszaki biztos, Sipos József mérnök, tanácsos, műszaki biztoshelyettes.30 3. 2 A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság műszaki delegációja A már ismertetett trianoni békeszerződés 31. cikkelye értelmében az érintett országoknak a határmegállapító bizottság rendelkezésére kellett bocsátani a szükséges szakszemélyzetet, a földmérő mérnököket, térképészeket. A magyar fél az Állami Felmérés (kataszteri felmérés) földmérő mérnökeit jelölte ki. A kiválasztott földmérő mérnökök a különböző földmérési felügyelőségektől vonultak be a határmegállapító bizottság műszaki osztályához. A háromszögelő mérA határmegállapító bizottság irataiban nagyon sok térképigényléssel találkozunk, különösen azokban az időpontokban, amikor a javaslatot kellett benyújtani. Azokhoz a jelentésekhez, amelyek tájékoztatásra szolgáltak, elég volt a vázlat. 28 Tánczos Gábor (1872. január 22., Bp. – 1953. augusztus 11., Hajdúnánás): A Katonai Főreáliskola és a Bécsújhelyi Katonai Akadémia elvégzése után 1891-ben avatták hadnaggyá. 1900-tól százados, 1907-től őrnagy, 1914-től ezredes, 1917. december 16-tól vezérőrnagy. 1919. augusztus 7. és 15. között a Külügyminisztérium ideiglenes vezetésével bízták meg, 1921–1922-ben a hadügyminiszter helyettese. 1923-tól a Nemzetek Szövetségének magyar delegátusa, 1923. március 1-jétől altábornagy. 1926. március 2-ától címzetes lovassági tábornok. Nyugállományba helyezve 1926. szeptember 1-jétől. Lásd Szakály Sándor: Az ellenforradalmi Magyarország hadseregének felső vezetése. Adattár. II. rész. Hadtörténelmi Közlemények, 1984/3. Kiegészítve Gellért Tibor szíves adatközlésével. 29 Pentsy Zoltán (1892. június 19., Bánffyhunyad – 1964. szeptember, Kaposvár): A Mödlingi Katonai Akadémia elvégzése után 1912-ben avatták hadnaggyá, 1915. május 1-jétől főhadnagy, 1916. május 1-jétől százados. 1920–1927 között a HM Elnöki D osztályon, 1927–1939 között a HM Elnöki B osztályon előadó. 1936-ban őrnagy, 1939–1942 között Hajmáskéren a 102. tüzérségi osztály parancsnoka. 1942–1945 között a hajmáskéri lövészeti iskola parancsnoka, 1943. február 1-jétől vezérőrnagy. Gellért Tibor szíves közlése. 30 1128/HMK –1921., MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok). 27
nököket a Háromszögelő Hivatal bocsátotta rendelkezésre. A Térképészeti Intézettől is vezényeltek topográfus tiszteket a határmegállapító bizottsághoz. A bizottság az egész 805 km hosszú magyar–csehszlovák határvonalat – térképen – 19 úgynevezett munkaszakaszra osztotta fel. A térképen kijelölt munkaszakaszok hossza a határkitűzés folyamán állandóan változott, ugyanis a terepmunkák során – azokon végzett munkálatok előrehaladásával – pontosítódott a terepen. A háromszögelési munkálatok szempontjából a határvonalat három szakaszra osztották: az első a IV–VI., a második a VII–XII., a harmadik háromszögelési szakasz a XIII–XIX. munkaszakaszokból állt. Átlagban öt-öt háromszögelési mérnök dolgozott a határvonal menti háromszögelési hálózat fejlesztésén. A műszaki munkálatok ellenőrzésére a határvonalat két ellenőrző szakaszra osztották fel. Az első az I–XI., a második ellenőrzési szakasz a XII–XIX-ig terjedő munkaszakaszokat foglalta magában.
3. 2. 1. A személyi állomány A Pénzügyminisztérium 1921. szeptember 1-jei rendeletével a csehszlovák határszakaszra a határmegállapító bizottsághoz beosztotta Szilágyi Béla31 műszaki főtanácsost műszaki segédbiztosként, és mérnökként Sipos József műszaki tanácsost.32 A magyar delegáció műszaki vezetője a már említett Szilágyi Béla, a csehszlovák delegáció vezetője Hajny műszaki tanácsos volt. A Pénzügyminisztérium mint felügyeleti szerv koordinálta a mérnökök beosztását a különböző határmegállapító bizottságokhoz, és ügyelt arra, hogy munkájuk elvégzése után azonnal Szilágyi Béla (1876–1964) a magyar geodézia egyik jeles képviselője volt, részt vett az asztrogeodéziai munkákban, alapvonalmérésekben és a felsőrendű háromszögelő hálózat fejlesztésében. Sokoldalú tudományos és ismeretterjesztő munkát is folytatott. 1902-ben szerezte meg mérnöki oklevelét, 1902–1904 között az Országos Vízépítési Igazgatóság Vízrajzi Osztályán dolgozott Pozsonyban. 1904-től átment az Állami Földméréshez, 1909-ben a Háromszögelő Hivatalhoz vezénylik. 1909-ben részt vett a magyar–román határvonal bejárásában és a határőrizeti utak tervezésében. 1910-ben geodéziailag felülvizsgálta a magyar–román határvonalat. 1914-ben már háromszögelő főmérnök. A világháborúban először csapatszolgálatot teljesít, majd 1917-től mint századost a hadifelméréshez vezénylik. 1919-ben visszakerül a Pénzügyminisztérium Állami Földmérési Ügyosztályába. 1921-től 1924. május 1-jéig a magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság műszaki delegációját vezette. Ezt követően a Pénzügyminisztérium Állami Földmérési Osztályának irányítója, majd 1926-ban a minisztérium Földadó-nyilvántartási és Földmérési Főosztályának lesz a vezetője. Műszaki téren, különösen az Állami Földmérés korszerűsítésével, a telepítésügy és a tagosítás fejlesztésével szerzett érdemeiért 1935-ben helyettes államtitkári címmel tüntették ki. 1937ben vonult nyugalomba. 1945 után az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos munkatársaként háromszögelési és asztrogeodéziai méréseket végzett, gravitációs számításokkal foglalkozott. 1957-ben végleg nyugalomba vonult. Életútjáról részletesebben: Bendefy László: A magyar földmérés 1890–1920. Geodéziai Közlöny, 1937/11–12., 40–41. 32 124.355/1921– XIII.b. sz. rendelet. MOL K 481 (A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság magyar delegációjának általános iratai). 31
bevonuljanak eredeti állomáshelyükre, mert ott is várt rájuk a munka. A vezényléseket minden évben újraszabályozták. A legkiválóbb mérnököket vezényelték a határvonalra. Volt olyan mérnök, aki több határszakaszon is dolgozott.33 A határmegállapító bizottság elnökének távirati utasítására a műszaki munkálatoknak 1922. március 3-án kellett megindulniuk a IX. és a VII. szakaszon. Március 1-jén a csehszlovák delegáció kiküldte Gesztetére (IX. szakasz) Zizka Jaroslav főmérnököt, Csákányházára (VII. szakasz) Knezinek Frantisek segédmérnököt, magyar részről Makay Géza főmérnököt Sikátorra (IX. szakasz) és Bajáky Antal főmérnököt a VII. szakaszba. Az 1922. március 1-jei ülésen a műszaki munkálatok megkezdésének időpontját kitolták március 6-ára. A határmegállapító bizottság rendelkezésére bocsátott magyar és csehszlovák mérnököket Vácott összevonták, majd kioktatták az elvégzendő feladatok speciális vonásaira. Az előbb felsorolt csehszlovák mérnököket táviratilag visszarendelték, helyettük kiküldték a VII. szakaszba Hrabovsy Anton segédmérnököt (állomáshely: Tarnócz), a IX. szakaszba Vankát Vacláv segédmérnököt (állomáshely: Petrovce–Péterfalva). A háromszögelési munkálatokra kikülönített mérnökök márciusban már a terepen dolgoztak.34
3. 2. 1. 1. Az 1923. évi műszaki munkálatok személyzete 1923. január 17-én Tánczos altábornagy jelezte, hogy a terepmunkák megindulása alkalmával minden szakaszban egy-egy mérnökre lesz szüksége, tehát összesen 18-ra. A munkálatok várható kezdési időpontja március 1-je. Nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a határvonal keleten fekvő szakaszaiban – ahol tavaszi áradásoktól kell tartani – már előbb is három-négy mérnök dolgozzon, mivel irányításukkal fagyott terepen könnyebben tudják szállítani a határköveket. A be nem fejezett háromszögelési munkálatok végrehajtására három háromszögelő mérnököt kért.35 Ebben az időpontban a határmegállapító bizottság műszaki delegációját a következő mérnökök alkották: Szilágyi Béla műszaki főtanácsos, Sipos József műszaki tanácsos, Ruff Endre és Bertalan Lajos mérnökök.36 1923. február 19-én a Pénzügyminisztérium XIII. B osztálya (Állami Földmérés) a következő mérnököket vezényelte a magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság magyar delegációjához: Gyurik Mihály műszaki tanácsost, Koncz Károly és Beke Gyula főmérnököket az egri 3., Heilmann János és vitéz Viszlói 3656/HMK–1922. MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok); Uo. 1048/C–1922. 34 671/C–1922. MOL K 481 (A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság magyar delegációjának általános iratai). 35 4810/HMK–1923.; 4937/HMK–1923.; 5077/HMK–1923. A Határmegállapító Központi Iroda átirata a Pénzügyminisztériumnak a mérnökök vezénylése tárgyában. MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok). 36 Uo. 1497/C–1923. 33
Ferenc mérnököket a pécsi 11., Varga István mérnököt a szombathelyi 15., Bajáky Antal főmérnököt, Wolrab Géza, Rusz Kornél és Rapkay Kálmán mérnököket, Bulkay Lajos és Kesserű Imre segédmérnököket a győri 18., Bodor János mérnököt, Acház Arnold és Tóth Vincze segédmérnököket a pápai 18. és végül Siemenszky Kálmán műszaki tanácsost a budapesti 22. Magyar Királyi Földmérési Felügyelőségtől.37 1923 decemberében két szakaszmérnök: Wolrab Géza és Heilmann János, akik már végeztek munkaszakaszukban, visszatértek felügyelőségeikhez.
3. 2. 1. 2. Az 1924. évi műszaki munkálatok személyzete A határmegállapító bizottságok magyar delegációi mindig arra törekedtek, hogy minél hamarabb fejezzék be a határkijelölő és határtérképező munkálatokat, mivel a határmegállapító bizottságok tagjainak ellátása a költségvetést terhelte. A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság műszaki munkálataira is ez a tény nyomta rá a bélyegét. Tánczos altábornagy és Carrey alezredes álláspontja az volt, hogy 1923-ban be kell fejezni a helyszíni munkálatokat. A magyar szakaszmérnökök szorgalma révén ez sikerült is, a csehszlovák szakaszmérnökök is kénytelenek voltak haladni, így ők is elvégezték a helyszíni munka 70%-át. 1924. március 1-jén a következő szakaszmérnökök fejezték be a munkálatokat a nekik kiosztott munkaszakaszon, és tértek vissza állomáshelyükre: Zelkó József műszaki főtanácsos, Farkas Sándor és Makay Géza főmérnökök. 1924. május 1-jén fejezte be a munkát Csontea Ágoston, Radimszky Oszkár, Rapkay Kálmán, Rusz Kornél, Viszloy Ferenc mérnök, Beke Gyula műszaki tanácsos, Koncz Károly és Bajáky Antal mérnök.38 1924-ben végig a határon dolgozott: Gárdonyi Jenő és Klipp Alajos főmérnök, Varga István, Bodor János és Bertalan Lajos mérnök, Bulkay Lajos, Acház Arnold, Tóth Vincze segédmérnök és Siemenszky Kálmán műszaki tanácsos. A Pénzügyminisztérium 1924-ben többször tett sikertelen kísérletet arra, hogy Szilágyi Béla miniszteri tanácsost, a magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság műszaki biztosát és Sipos József műszaki tanácsost a határmegállapítási munkálatok alól kivonja, és eredeti beosztásukba visszavezényelje.39 3. 2. 1. 3. A háromszögelő mérnökök A határvonalat három háromszögelési szakaszra osztották, melyek mindegyike több munkaszakaszt foglalt magában, az itt dolgozó mérnökök pedig a következők voltak: – Első háromszögelői szakasz: Gárdonyi Jenő a IV–VI. munkaszakaszokon; – második háromszögelői szakasz: Farkas Nándor, Klipp Alajos a VII–XII. munkaszakaszon; – harmadik háromszögelői szakasz: Zelkó József, Csontea Ágoston a XIII–XIX. munkaszakaszokon. Uo. 20.199/XIII/B–1923. Uo. 1876/C–1923. 39 Uo. 7015/HMK–1923.; 23.731/1924/XIV. 37 38
1922-ben a háromszögelési mérnökök először felkeresték a régi felsőrendű háromszögelési pontokat, és újakat építettek. A meglévő hálózat felsőrendű pontjaiból kiindulva szükség szerint először is a felsőrendű hálózatot sűrítették, és aztán ebből határozták meg a határvonal mentén átlagosan két kilométerre elhelyezett IV. rendű pontokat. A háromszögelést a magyar és a cseh geodéták közösen végezték. Ezután a számítások elvégzése következett, amit a magyar királyi Állami Háromszögelő Hivatal számított ki Budapesten, amiért természetesen fizetni kellett. A számítási munkálatokat szintén közösen kellett volna elvégezni, azonban a helyszíni és a számítási munkálatok 70%-át magyar geodéták végezték el. A Háromszögelő Hivatal bérmunkát is végzett a határmegállapító bizottságok műszaki osztályainak. A legnagyobb megrendelő a csehszlovák–lengyel határmegállapító bizottság volt: pl. 1923-ban 160 800 koronát fizetett 5 db II. rendű, 12 db. III. rendű főpont átszámításáért hengervetületből sztereografikus vetületbe, és 64 db főpont földrajzi koordinátáinak kiszámításáért. 1925-ben a csehszlovák delegáció 5 984 000 koronát fizetett a megrendelt háromszögelési adatok másolásáért, kivonatolásáért, vizsgálatáért. Az adatok Kárpátalja területén lévő háromszögelési pontok koordinátáit, irányméréseit, vázrajzait tartalmazták. Több ilyen jellegű bérmunkáról tudunk, hiszen az új országhatárok kikövezése, felmérése és térképezése egy időben ment végbe mindenütt.40
3. 2. 1. 4. A műszaki (irodai) munkálatok 1924-ben A magyar kormány pénzügyi szempontból mindenáron sürgette a határmegállapító munkálatok mielőbbi befejezését.41 Tánczos altábornagy jelentette, hogy nem tudja befejezni az 1924. év végéig, a csehszlovák delegáció el van maradva a munkálatokkal, a rá eső határtérképekkel és leírásokkal nem tudott elkészülni határidőre. A magyar delegáció a rá eső munkálatokat – a Duna határszakaszát kivéve – 1924 novemberében befejezte. A Duna-térképeket addig nem tudták befejezni, míg a csehszlovák delegáció a térképszelvényeken a csehszlovák oldalt ki nem egészítette. Ez a kiegészítés 1925. január 15-ig befejeződött. A határvonal 1:2880 méretarányú térképeinek nyomtatása már folyamatban volt októberben. Az irodai munkálatok minden sürgetés ellenére lassan haladtak. A csehszlovák delegáció a műszaki személyzet létszámát nem emelte.42 1159/C–1923. MOL K 481 (A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság magyar delegációjának általános iratai); Uo. 8346/HMK–1925. 41 A magyar biztosokat utasították, hogy „a bizottsági üléseken hivatkozással a szanálási akció által megkívánt legszigorúbb takarékosságra, a munkálatok sürgős befejezésének szükségét hangoztassák”. 3990/Pol., 1924. MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok). 42 A csehszlovák biztos folyton azt hangoztatta, hogy a munkálatok gyorsítása csak a minőség rovására menne, mint azt az osztrák–csehszlovák határvonalon tapasztalta, ahol a munkálatok teljes lezárása után olyan hibákat találtak, amelyek utólagos javítása számottevő költségbe és időbe került. A valószínű ok az volt, hogy a csehszlovák delegáció, nagyrészt ugyanolyan összetételben, a lengyel–csehszlovák és a román–csehszlovák határon is mű40
Ezért a magyar delegáció csökkentette a műszaki létszámot: november 1-jével öt, november 15-én kettő, december 1-jével újabb öt mérnök vonult be szolgálati helyére. A visszamaradó hat mérnök a csehszlovák delegációval párhuzamosan fogja a munkálatokat befejezni.43 A határtérképek és határokmányok 1925 májusára lettek készen, amelyeket a bizottság tagjai 1925. május 15-én, Brünnben tartott utolsó ülésükön aláírtak és lepecsételtek. A jegyzőkönyvek aláírásával Magyarország a trianoni szerződésbeli kötelességét teljesítette, és a határmegállapítás formálisan befejeződött. Ezzel a lezárult a magyar–csehszlovák határ megállapítása, kijelölése és határokmányainak elkészítése. A határmegállapító bizottságok szervezete bevált, a kitűzött feladatot sikerrel oldotta meg. A politikai határmegállapításnál a bizottságok szűk mozgásterét ismerve, a trianoni békeszerződésben leírt és a ténylegesen megállapított határvonalat összehasonlítva elmondhatjuk, hogy a magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság működésének tiszta nyeresége 10 014 kat. hold volt, és kijelölte, kövekkel állandósította a 828 km 627 m + 324 m hosszúságú északi határszakaszt.44 A szervezet felépítése példaként szolgált a Felvidék visszacsatolása után történő határkijelölő munkálatok során, amelyet a Határkijelölő Központi Bizottság irányított.
ködött. A magyar–csehszlovák határmunkálatok esetleges korábbi befejezése után sem oszlana fel a csehszlovák delegáció, vagyis ez nem eredményezne költség-megtakarítást részükre. 2227/C/24. MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok). 43 A műszaki munkálatok befejezése. 790/HMK. MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok). 44 Az Állami Térképészet Szerkesztő Osztálya 1931-ben a határmegállapítás felmérési anyaga alapján kb. ±1 km pontossággal megállapította Magyarország határhosszát: Magyarország trianoni határhossza összesen 2266 km 297 m + 1009 m volt. A határhossz megállapítása a határmegállapító bizottságok részletes határleírásai és nagy méretarányú határtérképei alapján történt. A határleírások a határkövek közti távolságokat cm-re pontosan megadják. Az egyes szakaszok határhosszát e megadott hosszértékek összeadásával nyerték, és térképen egyszeri leméréssel ellenőrizték. Azokon a határszakaszokon, ahol a határkövek nem magán a határvonalon állnak, ott a határvonal hosszát a térképről való leméréssel határozták meg. Minden távolságot kétszer mértek, és végleges értékül a két mérés számtani középértékét vették. A határleírás az egyes határszakaszok fentiek szerint megállapított hosszát és a kétszeri mérések különbségének fele összegét tartalmazza. (Ez a mérés 78 munkanapot – két ember másfél hónapi munkáját – vett igénybe.) Térképészeti Közlöny, 1932/1–2. füzet, II. kötet, 33–34.
