A MAGYAR CSENDŐRSÉG TÖRTÉNETE ÉS SZERVEZETE

*

DR. LAKATOS MÁTÉ

A MAGYAR CSENDŐRSÉG TÖRTÉNETE ÉS SZERVEZETE Bevezető gondolatok A csendőrség, mint rendvédelmi, rendfenntartó intézmény a mai magyar jogrendben már nem létezik, ám számos európai országban élő és működő fegyveres rendvédelmi szervezet napjainkban is (pl.: Olaszország, Franciaország stb.). A gendarmerie Franciaországban Napóleon uralma alatt létrehozott fegyveres közrendvédelmi testület volt, a francia gens d’armex (fegyveres férfiak) vagy gendarme elnevezésből a magyar nyelvben a zsandárság kifejezés honosodott meg. Az Osztrák Császárságban a franciák által a napóleoni háborúk alatt megszállva tartott osztrák területeken kiépített zsandárság Napóleon bukása után is tovább funkcionált, például Lombardiában, ahol hatékonyságuknak köszönhetően a területnek az Osztrák Birodalomhoz történő visszacsatolása után is fennmaradhatott a zsandárság, mint korszerű közbiztonsági szervezet. Ennek a közbiztonsági szervezetnek a kiterjesztése történt meg császári rendelettel az egész Osztrák Birodalomra az 1848-as forradalmak és a magyar szabadságharc leverése után 1849-ben Császári Királyi Csendőrség név alatt. A zsandárság az abszolutista hatalmat megtestesítő, a magyar önállósodási politika elleni védelmet szimbolizáló intézményként funkcionált, ezért a kiegyezést követően, 1867-ben politikai hangulatnak megfelelően a magyarországi zsandárságot megszűntették. Másfél évtizeddel később alakították meg a magyar honatyák a Magyar Királyi Csendőrséget, melyről jelen írás szól. Ez a csendőrség, bár nevében és szervezetében fennállása alatt sokat változott, közel hat és fél évtizeden keresztül nélkülözhetetlen eleme volt a vidéki életnek s rendnek. A csendőrség „egy testület, amelyre nem lehet ambivalens érzések nélkül emlékezni. Nevének említése még ma is indulatokat vált ki. Működése során mindig is megfigyelhető volt egy kettősség: tagjai közé *

I. évf. nappali tagozatos doktorandusz , ME-ÁJK, Pénzügyi Jogi Tanszék, Témavezető: Dr. Nagy Zoltán PhD egyetemi docens.

198

LAKATOS MÁTÉ

bekerülni jelentős társadalmi presztízst jelentett, miközben erős társadalmi elutasítással találkozott. Jelszavuk: ’Híven, becsülettel, vitézül!’ Istenfélelmet, hazaszeretetet, hivatástudatot tükröz, s a csendőrség 1881-ben történt felállítását követően a Magyar Királyság legmegbízhatóbb, leghatékonyabb rendvédelmi testülete lett. A rendszer egyik fő támaszaként azonban a ’hárommillió koldus országában’ nyomorgó emberek számára a testület egyet jelentett az elnyomással, a hatalmon lévő elit érdekeit bármi áron érvényesítő fegyveres erőszakkal. A vidéki ember nem a miniszterelnökkel, nem a hatalomban lévő gazdasági és politikai elittel, hanem ’a’ csendőrökkel konfrontálódott. A ’köteles tisztelet’ mellett gyakran bizony a félelem is ott ült az emberek szemében, amikor a járőrre néztek. Ugyanakkor az a közel hatvanöt esztendő, amelyet a testület a ’közrend és a közcsend’ védelmében eltöltött, nem az emberek elnyomásáról, sőt nem elsősorban arról szólt. Nem szabad elfelejteni, hogy a csendőr első számú feladata az ország törvényeinek betartatása, illetve az emberi élet és tulajdon védelme volt. A testületnek a bűnüldözés terén elért eredményei még napjainkban is rendkívül figyelemreméltónak mondhatók. Rendvédelmi testületként a csendőrség emberöltőkön keresztül megbecsült és elismert, bár tagadhatatlanul félt része volt a vidéki ember életének, ezért fontos, hogy történelmi szempontból is árnyaltabb legyen a róla kialakított kép.”1 Működésének ideje alatt, tehát 1881-től 1945-ös megszűntetéséig, egy a rendőrségtől katonai szervezetében és illetékességi területében különböző, de céljaiban és rendeltetésében ahhoz nagyon hasonló rendvédelmi testület volt. Megítélése annak ellenére is problémás, hogy a rendszerváltás után az Alkotmánybíróság 44/1991. (VIII. 28.) számú határozatában rehabilitálta a testület azon tagjait, akiket koholt vádak alapján ítéltek el és/vagy fosztottak meg nyugdíjuktól. ’Híven, becsülettel, vitézül!’ A Magyar Királyi Csendőrség megalakulása és története, szervezete az első világháború végéig 1850-re hat, 1854-re nyolc zsandárezredet állítottak fel Magyarországon a Császári Királyi Csendőrség név alatt. Ezzel a magyar csendőrség közvetlen – de idegen eredetű - elődje megkezdte munkáját, hasonlóan a szintén ekkor kiépülő rendőri szervezethez. A csendőrség a vidéki 1

Kaiser Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség Az alapítástól a felbomlásig 1881-1919, Rubicon, 2010/1., 4-5.

A MAGYAR CSENDŐRSÉG TÖRTÉNETE ÉS SZERVEZETE

199

illetékességű, míg a rendőrség a városi, fővárosi illetékességű rendvédelmi szerv lett, mely hatáskör megosztás hazánkban nagyrészt követte a vármegyei/nemesi és városi/önkormányzati rendvédelem kettősségének középkorból származó hagyományait. Ezt a zsandárságot szüntették meg a kiegyezést követően, Erdélyt és Horvátországot kivéve, amelyeknek területén azok ’különleges helyzetére hivatkozva’ a zsandárságot továbbra is fenntartották. A magyar vidéken ezután visszaállították a kevésbé hatékony pandúrrendszert, aminek okán a bűnözés egyre nagyobb méreteket öltött, újjáéledt a legendás betyárvilág, a közbiztonság nagymértékben romlott. Eközben Erdélyben és Horvátországban, ahol még mindig zsandárok tartották fent a rendet, továbbra is magas színvonalú volt a közbiztonság. Ezért 1881-ben a magyar honatyák a történtekből levonva a megfelelő következtetéseket a zsandárság intézményének újjáélesztése mellett döntöttek, mely immár új név alatt került becikkelyezésre, ez volt a csendőrség.2 Elmondható így, hogy a – francia és osztrák császári múltú – erdélyi csendőrség került kiterjesztésre az egész országra, immáron a magyar törvényhozás áldásával, mivel az erdélyi minta került átültetésre a II. számú kerületben is és idővel mindegyik másik kerületben is. Az ország területét hat csendőrkerületre osztotta fel a törvény, ezeket pedig a parancsnoksági székhelynek helyet adó városról nevezték el, így: I. kerület Parancsnoksági székhely (továbbiakban székhely) Kolozsvár (Erdély), II. kerület székhely: Szeged, III. kerület székhely: Budapest, IV. kerület székhely: Kassa, V. kerület székhely: Pozsony, VI. kerület székhely: Székes-Fehérvár.3 Ezeket 1903-ban három új követte: Brassó, Debreczen, Szombathely4 (nem bővült az ország területe, mint majd a második világháborúban a békés területi revíziókkal, ekkor csak szervezeti jellegű bővítés történt). A csendőrkerületek szárnyakra, a szárnyak szakaszokra, a szakaszok pedig őrsökre voltak osztva. A kaszárnyák, laktanyák, központok elhelyezése követte a népesség eloszlását, így a legfontosabb és legnagyobb városokba kerültek a csendőrség központjai (lásd: a Parancsnoksági székhelyek), a belügyi tárca 1903-as költségvetése szerint az –ekkor még csak- 6 csendőrkerület területén 41 szárny, 112 szakasz, 1 tiszti különítmény, 1 pótlókeret és 1295 örs működött.5 Az őrsök közti legnagyobb távolság nem haladhatta meg a 23-24km-t. Az őrsök általában 1881. évi III törvénycikk a közbiztonsági szolgálat szervezéséről 1. §. 1881. évi III törvénycikk a közbiztonsági szolgálat szervezéséről 2. §. 4 1903. évi VII. törvénycikk indoklása három új csendőrkerület felállításáról 2. §. 5 1903. évi VII. törvénycikk indoklása három új csendőrkerület felállításáról – Általános indoklás. 2 3

200

LAKATOS MÁTÉ

5-7 fővel működtek, 2-3 legénységi szobával és őrs irodával, ahol az őrsparancsnok lakott, valamint a vidéki életben nem szokatlan melléképületekkel, úgy, mint kamra, ólak, veteményeskert. Illetékessége: a csendőrség alapvetően a ’vidék’ rendjéért volt felelős, tehát a városokban működő rendőrséggel nem kerülhetett hatásköri vitába. „A testület működési területe kizárólag a vidék volt, illetékessége nem terjedt ki a törvényhatósági jogú városok kül- és belterületére, illetve a rendezett tanácsú városok belterületére.”6 Ezen utóbbi területeken a rendőrség bírt illetékességgel, így azokra legfeljebb tettenérés és üldözés vagy a rendőrség megkeresésére léphettek hivatalos minőségükben csendőrök. A Magyar Királyi Csendőrséget szervezetileg már a kezdetektől egy időben két minisztérium alá rendelték. A csendőrtisztek és a csendőrlegénység személyi, fegyelmi, előléptetési ügyeiben a honvédelmi miniszter, a szolgálattal kapcsolatos kérdésekben pedig a belügyminiszter volt jogosult eljárni. A tiszti kinevezések, a szabályzatok, a fegyverzet és felszerelés kérdéseiben a két miniszter egyeztetett álláspontjára volt szükség.7 A legénységi állományt a korábbi rendfenntartói szervek állományából kellett feltölteni, ahol pedig ez nem lett volna kielégítő számú, ott az 1881. évi II. törvénycikk a csendőrségi legénység állományának kiegészítéséről megnevezésű törvény volt alkalmazandó. Ez a törvény a csendőrség létszámának mielőbbi és folyamatos feltöltését célozta a haditengerészet és a honvédség állományából, különböző (szolgálati időre vonatkozó) kedvezményeket adva a csendőrséghez önként csatlakozóknak.8 Ezen lépéseknek köszönhetően 1881 után a közbiztonság és a közrend fokozatosan helyreállt, sőt a dualista magyar állam közrendvédelmének hatékonysága európai- és világviszonylatban is jó hírnévnek örvendett. A csendőrség a felállítását követő 5 (!) éven belül az ország többi részén is felszámolta a ’betyár világot’. A közrend és közbiztonság fenntartása mellett ugyanakkor a fennálló társadalmi és hatalmi rend védelme is ugyanolyan jelentőséget képviselt a testület feladatai közt. Ennek érdekében a csendőrség fellépett a munkásmozgalmi és nemzetiségi megmozdulások ellen, ellenőrizte a parlamenti választásokat vidéken. 6

Kaiser (2010): i. m., 7. Csapó Csaba: A csendőri szolgálat, Rubicon, 2010/1., 11. 8 „Azoknak, kik a hadseregből vagy a honvédségből lépnek be a csendőrségbe és abban négy évig szolgálnak, összes szolgálati idejükből, a honvédségnél töltendő két utolsó év elengedtetik. Az ilyenek tehát két évvel előbb bocsáttatnak el véglegesen a hadi kötelékből.” 1881. évi II. törvénycikk 3. §. 7


201

1884. január 1-én 5112 fő a csendőrség állománya. A legénységi állomány kiegészítéséről további két törvény született 1881 után: az 1883. évi XXVII. törvénycikk az V. és VI. csendőrkerületi parancsnokság felállitása czéljából, a csendőrség legénységi állományának ideiglenes kiegészitéséről és az 1893. évi XXXVI. törvénycikk a csendőrtiszti állomány kiegészitéséről, mely törvény a nemzetiségi és munkásmozgalmak megjelenésére válaszul a csendőrség létszámát az 1890-es években 2000 fővel felemelte és több száz új őrsre osztotta őket be. Ezen időszakban vette át a tábori csendőrség a honvédségtől a katonai rendfenntartást és jött létre a határrendészet is, előbbire részletesen ki fogok térni a későbbiekben, utóbbiról elég annyi itt, hogy a határőrség, határrendőrség feladatainak ellátásában segített be. 1903-ban a Magyar Királyi Csendőrség állománya a belügyi tárca költségvetése szerint: 8214 fő (ebből 199 tiszt). 9 Ezt a létszámot kívánták az 1903. évi VII. törvénycikkel 10000 főre kibővíteni fokozatosan. 1903-ban Brassó, 1907-ben Debrecen kapott csendőrkerületi parancsnoksági címet egy-egy új csendőrkerülettel természetesen. Létrehozták a járásőrmesteri intézményt, 1908-tól kezdve pedig fokozatosan készültek a csendőrség háború esetén történő alkalmazására. Az első világháború kitörésekor 12 000 csendőr teljesített szolgálatot hazánkban. Az első világháború kitörésével a csendőrségre háruló feladatok megnőttek, a legénység egy részét tábori csendőri szolgálatra vezényelték át, vagy a megszállt területekre irányították, és a kieső hazai állományt viszonylag alkalmatlan (értem itt, hogy a korábbi magas követelményeknek nem megfelelő) humán erőforrásokból töltötték föl, akik a háború vége felé mind gyakoribb dezertőrökkel, a katonai szolgálatot megtagadókkal, lázítókkal, fegyveres rablóbandákkal szemben képtelenek voltak megfelelő eréllyel fellépni. 1918-ra a fegyveres katonaszökevények, a békés lakosságot fosztogató, gyilkoló rablóbandák, a mind gyakoribb nemzetiségi- és munkásmegmozdulások hatására a közbiztonság színvonala erősen hanyatlott. 1918. október-novemberében a dualista állam és a Magyar Királyság szétesése a rendvédelmi erők széthullását is szükségképpen magával hozta. Az újonnan hatalomra kerülő pártok nem bíztak a csendőrség hűségében, sőt még a lakosság sem, így olyan alternatív rendvédelmi szervek alakultak, mint amilyen a polgárőrség, népőrség, védőrség, vasútőrség voltak.

9

1903. évi VII. törvénycikk indoklása három új csendőrkerület felállításáról – Általános indoklás.

202

LAKATOS MÁTÉ

A csendőrség hazai története és szervezeti változásai az első világháborút követően A katonatanácsok mintájára kialakul a csendőrtanács. Károlyi Mihály kormánya Czibere Istvánt jelölte ki a Magyar Csendőrség felügyelőjének, aki a csendőrtanácsok követeléseinek eleget téve Gencsy Arnold alezredest nevezi ki a csendőrség parancsnokának. A korábbi tisztikar 1919. március 26-ig lecserélésre kerül, nyugállományba vonul. A legénységi állomány az Antant és szövetségesei (románok) által meg nem szállt területeken a Vörös Őrség felállításáig tovább tevékenykedett. A Tanácsköztársaság hajlandó volt tovább foglalkoztatni az összes rendfenntartó testület –teljes- legénységét, immár a Vörös Őrségben, ami, mivel a csendőrség korábban a kommunistákat is féken tartotta és megfélemlítette mint a fennálló rend ellenségét, így érthető ellenállást váltott ki számos keményvonalas csendőrből. Akik mégis kiszolgálták a vörösöket, azok a Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-jén bekövetkező bukása után számos alkalommal súrlódtak a vörös rendet kiszolgálni nem hajlandó csendőrökkel (az előbbiek legtöbbször a közrendet óvták politikai akarattól függetlenül, így értelmezhető szerintem helyesen cselekedeteik motivációja). Történt mindez amiatt, mert a kommunisták kormányzása alatt sok támadás –köztük számos halálos- érte a volt csendőröket (legalább 22 fő legénységi állományú, 2 fő tiszt és 3 fő főtiszt)10 ellenforradalmi tevékenységük miatt. Az első világháborút követő idegen megszállás ideje alatt a legénységi állomány vagy leromlott, esetleg fizikai értelemben is megsemmisült, (román) hadifogságba került vagy más módon volt akadályoztatva posztjának ellátásában. Ahhoz, hogy újra magyar karhatalmi erők vigyázzanak a – még - magyar területek közbiztonságára, az kellett, hogy újraalakuljon a rendőrség és a csendőrség. Ezt a román megszállók minden eszközzel hátráltatták, az őrsöket és szálláshelyeket, laktanyákat, fegyverraktárakat kirabolták a franciák hallgatólagos beleegyezésével. Legvégül az Egyesült Államok küldöttsége ’csapott az asztalra’ és bízta meg Halsey E. Yates ezredest a magyar karhatalom újjáépítésével, ami 6000 rendőrt, 8000 csendőrt és 2000 határőrt jelentett. 1919. augusztus 9-én Horthy Miklós altengernagy bejelentette az önálló Fővezérség megalakulását. Miután Siófokon berendezte főhadiszállását, az országot katonai körzetekre osztotta, mely felosztás szolgált alapul az új csendőrkerületek kijelölésére is. Ezek a körzetek is 10

Kaiser (2010): i. m., 9.


203

központjukról kapták nevüket, így: Budapest, Siófok (később Székesfehérvár), Szombathely, Kaposvár (később Pécs), Szeged, Debrecen és Miskolc.11 A meg nem szállt Siófok, Szombathely és Kaposvár körzetekben a Fővezérség nyomban elkezdte a karhatalmi szervek kiépítését, amely munkában kiemelt szerep jutott a csendőrségnek. Horthy a karhatalom – rendőrség, csendőrség- és a csendőrtartalékok12 felett mindaddig megőrizte ellenőrzési jogát, míg 1920 áprilisában átadta azt a belügyi tárcának. 1920. április 20-án a Fővezérséget megszűnteti Horthy, ezzel a rendőrséget és csendőrséget ténylegesen is ’visszaadja’ a Honvédelmi és Belügyminisztériumoknak. 1920. június 4. A Trianoni békeszerződésben maximalizált létszám a magyar katonai erőt pusztán karhatalmi erővé degradálja (a maximális létszám: 35 000 fő honvéd/közkatona, 1750 tiszt, 2333 altiszt), a csendőrség és rendőrség létszámát az 1913-as csonka-ország területén szolgálatot teljesítők létszáma szerint határozták meg, ami 4000-4000 főt jelentett.13 Ezzel szemben az 1920 július 1-jei adatok szerint a Nemzeti Hadsereg 105 300 főt ( 9840 tiszt, 6686 altiszt, 87 809 honvéd)14, a rendvédelmi szervek összesen pedig 17 340 főt tettek ki. 1921. január 3-án született megoldást a lehető legnagyobb számú katonai személyzet szolgálatban tartására, amikor is miniszteri rendeletben emelték fel a rendőrség és a csendőrség állományát (előbbit 16 652 utóbbit 18 084 főre) és elrendelték, hogy a rendvédelmi szervek, a vám- és a határőrség állományát a hadseregből töltsék fel. Ezzel 1921 januárjától megkezdődött a rendvédelmi szervek átszervezése, ami ugyebár kettős Kaiser Ferenc : A csendőrség a Horthy-korban 1919-1945, Rubicon, 2010/1, 14. A csendőrtartalékok az antant kijátszására szolgált, mivel az volt a célja vele Horthynak, hogy a Nemzeti Hadsereg tiszti, altiszti és katonai állományt így mentse át ’jobb időkre’. „November 30-án 56 000 fő, december 6-án már 75 000 fő tartozott a Nemzeti Hadsereg állományába. Rejtési okokból azonban 34 000, illetve 50 000 katonát a csendőrtartalékhoz soroltak, amelynek állományába a hírhedt tiszti különítmények is beolvadtak.” – Kaiser (2010): i. m., 14. 13 „107. Cikk. A csendőrök, pénzügyőrök, erdőőrök, községi és városi rendőrök vagy egyéb hasonló közegek száma nem haladhatja meg azoknak számát, akik 1913-ban hasonló szolgálatot teljesítettek és akik most Magyarországnak a jelen Szerződésben megállapított határain belül szolgálnak. Mindazonáltal a Szövetséges és Társult Főhatalmak felemelhetik ezt a számot abban az esetben, ha azt a 137. Cikkben említett Ellenőrző Bizottság helyszíni szemle alapján elégtelennek ítélné. Ezeknek a közegeknek számát a jövőben csak az őket alkalmazó községek vagy városok népességének szaporodása arányában szabad emelni.” 1921. évi XXXIII. Törvénycikk – A trianoni békeszerződés. 14 Kaiser (2010): i.m., 15. 11 12

204

LAKATOS MÁTÉ

célt szolgált, mégpedig a képzett katonai állomány átmentését a rendvédelmi szervek állományába, másrészt a megváltozott helyzetnek megfelelő közrendvédelmi és közbiztonsági funkciók ellátását. 137 új, csakis tisztek által vezethető csendőrparancsnokság felállítása egyértelműen a jól képzett tiszti állomány ’jobb időkre való átmentését’ célozta. Ugyanakkor tényleges szervezeti lépések is megtörténtek, mint amilyen a 160 új csendőrőrs felállítása is volt. A rendőrség és csendőrség közötti új illetékességi megosztás is megtörtént az előbbi javára, mert a rendőrség fedett nyomozói és munkásmozgalmi ’bűnügyekben’ jártasabb szervezet volt. A csendőrség központi nyomozói osztály csak 1928-ban, míg a helyi nyomozó alosztályok csak a ’30-as évek elején kezdték meg munkájukat. A Nagykövetek Tanácsa az antant oldaláról eleinte határozottan fellépett az ilyen mértékű létszámbővítést célzó lépesek ellen, de az intézkedés életbe lépett, köszönhetően a rendvédelmi szerveknek a Belügyminisztérium alá történő besorolásának és nem utolsósorban a második királypuccs kísérlet kivédésének. A megszülető törvényt az 1922. évi VII. törvénycikk a magyar királyi állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról címmel fémjelzik, mely a csendőrség létszámát 12 000 főben határozza meg. Így végül a rendvédelmi szervek száma mégis megengedett módon lépte túl a békediktátumban foglalt keretszámok felső határát. A 4000 főhöz képest a 12 000 határozottan jó eredmény, de a polgári szolgálatosok száma nem volt túl magas (így a polgári szolgálat nem tudott jelentős számú korábbi katonai, rendvédelmi tapasztalattal rendelkező személyt magába szívni, mint tette azt például a csendőrtartalék), hiszen a polgári ruhás segédszemélyzet száma alig néhány száz főt tett ki ekkor. 1925-re a csendőrségnél szolgálatot teljesítő tisztek száma 542 fő, 11 412 fő legénységi és 374 fő polgári állású személy mellett, akik 7 csendőrkerületben, 30 osztályban (megfelel a vármegyének), 93 szárnyban, 209 szakaszban és 853 őrsben látták el feladatukat. 15 Az infrastruktúra kiépítése és a legénység felfegyverzése a katasztrofális pénzügyi helyzet miatt nehézkesen valósult csak meg. Egy 1926-os statisztika számai szerint az ország 93 010 négyzet km-es területéből és 8 000 000 lakosából 91 330 négyzet km és 5 800 000 lakos tartozott a csendőrség hatáskörébe.16 Bűncselekmény felderítési mutatóik újra 90%-ot mutattak, mint a dualizmus ’aranykorában’. Tehát a – már 15 16

Kaiser (2010): i.m., 16. Kaiser (2010): i.m., 17.


205

újfent – Magyar Királyi Csendőrség név alatt működő testület az új kihívásoknak (szélső jobb és baloldali megmozdulások, munkásmozgalmak, a kor szellemének nem tetsző vallási szekták, a gazdasági világválság okozta problémák) ugyanúgy megfelelt, mint a mindennapi kisebb (lopás, kocsmai verekedés) nagyobb súlyú bűncselekmények okozta feladatoknak. A súlyosabb, például élet elleni bűncselekményeket pedig a már említett csendőrnyomozók vizsgálták. „1926-tól kezdték felállítani a kerületek székhelyein a repülőtéri különítményeket a meginduló polgári légi forgalom ellenőrzésére. Szintén ekkortól működött rendszeresen – Horthy Miklós nyaralásához kapcsolódóan – a gödöllői tiszti különítmény, amely minden év augusztus 1-jétől szeptember 30-ig állt fenn, amíg a kormányzó a gödöllői kastélyban tartózkodott. A kenderesi különítmény ellenben csak abban az esetben jött létre, ha a kormányzó a birtokára érkezett. … A fürdőkülönítményeket a nyári szezon idején azokon a jelentősebb Balaton-parti településeken állították fel (Keszthely, Tihany, Balatonföldvár) , ahol nem volt állandó őrs.”17 1927-ben az osztályok iskoláit egy-egy kerületben tanosztályokba vonták össze és Szombathelyen őrsparancsnokképző iskola alakult. 1927. szeptember 1jén új, európai színvonalú Szervezeti és szolgálati utasítás lépett életbe, ezzel teljessé vált a testület majd egy évtizedet igénybe vevő újjászervezése. 1929-ben jött létre a közlekedési csendőrség Budapesten, Győrben és Székesfehérváron, de országos kiépítése csak 1936-ra valósul meg. „1943-ban már 750 fő több mint 300 gépjárművel végezte a vidéki országutak ellenőrzését.”18 Szintén a harmincas évek folyamán épült ki a csendőrség híradási és kommunikációs rendszere, rádióhálózata. 1940ben vasúti-, 1942-ben vízi csendőrség is alakult utóbbi a Balatonon. Habár a testület mind a jobb, mind a baloldali szélsőségesekkel szemben ugyanolyan keményen lépett fel, (pl.: Gömbös Gyula 1925. augusztus 3-án bepanaszolta a csendőrséget, mert fajvédő híveit keményen összeverte a kiszálló csendőralakulat) nem maradt mindenki politikailag független. 1931 őszén a csendőrség akkori felügyelője, Schill Ferenc belekeveredett egy jobboldali (Vannay-Schill puccs) puccskísérletbe, amely Horthy bizalmatlanságát a testületben vonta maga után és nem mellékesen Schill öngyilkosságát is. Más tisztek is szimpatizáltak a jobboldallal, de csak kevesen léptek át egy bizonyos

17 18

Kaiser (2010): i.m., 17. Kaiser (2010): i.m., 19.

206

LAKATOS MÁTÉ

határt (például: Baky László őrnagy, aki nyugdíjazását kérelmezte, hogy aktív politikai résztvevő lehessen). Horthy Miklós, a Magyar Királyság kormányzója, 1931. december 30án nyilvánította csendőrnappá február 14-ét, de az első valódi ünnepség csak 1933. február 14-én jöhetett létre az előbb említett puccskísérlet okán. A Magyar Királyi Csendőrség története és szervezeti változásai a második világháború időszakában Az ország 1938-1944 közötti területi revíziója a csendőrség létszámának és a csendőrkerületek számbeli kibővülését vonta magával. A békés területszerzés időszakában 1938-ban felállították a VIII. Kassai székhelyű és központú csendőrkerületet, 1940-ben a IX. Kolozsvári és X. Marosvásárhelyi csendőrkerületeket. Így 1944-ben már a testület 22 000 fős apparátussal dolgozott 10 csendőrkerületben, 35 osztály és 1121 csendőrőrs igénybevételével. A területi növekedéssel viszont újra megoldandó probléma lett a nemzetiségi kisebbségek kérdése. Továbbá az illegális ellenzéket is folyamatosan figyelemmel kellett tartania a csendőröknek, csendőrnyomozóknak. A rendőrség és csendőrség közti már-már hagyománynak számító, folytonos hatásköri súrlódások vezettek 1942-ben az Államvédelmi Központ létrehozásához (Keresztes-Fischer Ferenc javaslatára). A Központ feladata lett nem csak a rendőri és csendőri erők munkájának összehangolása, hanem a hírszerzés és kémelhárítás eredményességének javítása is. A háborúba való tényleges belépésünkkel a csendőri apparátusra mind nagyobb teher nehezült. A megszállt területeken élő nemzetiségek ellenállása, a partizántevékenység, az ellenséges ejtőernyős kommandókkal való harc, a németek igényeinek megfelelő intézkedések (SS-toborzások, deportálások lebonyolítása), a tábori csendőrség intézménye. De még így is magasan a leghatékonyabb rendfenntartó erő volt a csendőrség a korabeli Európában: „A csendőrség és a többi belbiztonsági szerv hatékonyságára jellemző, hogy amikor a németek megszállták az országot, megdöbbenve tapasztalták, hogy hiányzik az illegális ellenzék. A háború idején a magyar belbiztonsági szervek több mint 7000 személyt tartóztattak le politikai okokból.” 19 Számos

19

Kaiser (2010): i.m., 21.


207

letartóztatást a csendőrség intézett, így az illegális debreceni kommunista mozgalom vezetésének ’lefejezését’ is. A német megszállás, a keleti front közeledése a csendőrséget sem hagyta változatlanul: korlátlan fegyverhasználati engedélyt kaptak, rohamcsendőrség alakult, a rendőrséget is a csendőrparancsnokság alá rendelték, a csendőriskolákat zászlóaljakká szervezték, feloszlatták a szakaszparancsnokságokat és az így felszabaduló tiszthelyettesi állományt az őrsökre és a honvédséghez irányították. Az 1944-es német megszállás ideje alatt számos csendőr látott el a nyilasok megbízásából, vagy egyszerűen a fasisztákkal szembeni szimpátiája miatt, olyan feladatot, ami egyáltalán nem öregbítette a csendőr testület jó hírnevét. A nyilas hatalomátvétel és a megszállás alatt, mikor az oroszok már hazánk területén voltak a csendőrség segédkezett az ország javainak Németországba ’menekítésében.’ A szovjet csapatok térnyerését a csendőralakulatok honvédség melletti bevetésével is fékezni próbálták, de a rendfenntartói szerepkörre létrehozott apparátus kevés sikert aratott, arathatott, hiszen megfelelő kiképzést kevesen kaptak (a rohamcsendőrség mindösszesen körülbelül 3000 fő – alább – volt és ők is szegényesen felfegyverezve) és nem rendelkeztek nehézfegyverzettel, amit az ellenség páncélosai, légi egységei és gyalogos alakulatai ellen bevethettek volna. A csendőrség az orosz benyomulással párhuzamosan morzsolódott fel, mire a magyarországi harcok véget értek a csendőrség 1944-es (addigi legnagyobb számú) állományának 50%-át, körülbelül 11 000 embert veszített el valamilyen formában (harc közben életét vesztette, eltűnt, hadifogságba került). A csendőrség maradékát pedig a második világháborúnak az európai hadszíntéren való lezárultát követő napokban az Ideiglenes Nemzeti Kormány feloszlatta az 1.690/1945. M.E. számú rendelettel.20 Az Ausztriába menekült csendőrökből az amerikaiak újra rendvédelmi egységeket alkottak, felfegyvereztek a háború befejezése után, akik magyarországi feladataikat immáron nyugaton, osztrák területeken látták el. Így jártak el a német katonai rendőrség megmaradt legénységével is. 20

„1.§. (1) A m. kir. csendőrség a múlt népellenes kormányait feltétlen engedelmességgel kiszolgálta, a magyar demokratikus mozgalmakat kíméletlen eszközökkel megsemmisíteni törekedett és a magyar parasztság és a magyar munkásság ellen megszámlálhatatlan erőszakosságot követett el, ezért a magyar nép egységes ítéletének végrehajtásaképpen, az Ideiglenes Nemzeti Kormány megállapítja a csendőrségnek, mint testületnek a felelősségét és intézményét megszünteti, szervezetét feloszlatja.”Az ideiglenes nemzeti kormány 1.690/1945. M. E. számú rendelete a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről.

208

LAKATOS MÁTÉ

Mindkét testület a Szövetségesek tiszteletét kivívó módon látta el – addig ameddig – a rájuk bízott feladatokat. Ezzel azonban a csendőrség dicsőséges-dicstelen évtizedei egy csapásra véget értek, a csendőrség vagyonát a rendőrségnek utalták és a rendőrséget jelölték ki mint egyedüli és egységes rendfenntartó szervet. A csendőrséget kollektíven elítélték, tagjainak nyugdíjjogosultságát megvonták. Sokukat felelősségre vonták, ezért számos korábbi csendőr emigrált nyugatra. A rohamcsendőrség A rohamcsendőrség már említésre került, de bővebben még nem került ismertetésre. A partizánok mellett úgynevezett ejtőernyős partizánokat is bevetettek a szövetségesek, akik katonák voltak ugyan, de mivel az ellenség vonalai mögött működtek, így a köznyelv őket is partizánoknak nevezte. Az első ilyen alakulat 1941. szeptember 1-jén került ledobásra a Bükkben, habár Sziléziába kellett volna érkezniük. Őket a csendőrség néhány nap alatt elfogta. Tömeges bevetésük hazánkban csak 1943 végétől indult meg és mivel a csendőrök, bár nagy erejű katonai puskákkal voltak ellátva, az automata fegyverekhez és robbanóeszközökhöz nem értettek, így eleinte mérsékeltek voltak a sikereik. 1943-44 telén 3000 csendőr végezte el az úgynevezett csendőr „rohamtanfolyamot”, amin ezeknek a frontvonalbeli hadi eszközöknek a kezelésére kaptak kiképzést. Ezután már sikeresen vették fel a harcot a beszivárgó ellenség ellen a csendőrök. A magyar tábori csendőrség „Magyarországon a katonai rendészeti (rendfenntartási) feladatok önálló megvalósításáért először 1890-ben csendőröket vezényeltek, akiket tábori csendőröknek neveztek.21 A tábori csendőrség feladata volt a hadra kelt seregben és a hadtápkörletben a tábori rendészeti szolgálat ellátása, a vezérkari tiszteknek menetre, elszállásolásra, hírszerzésre vonatkozó ügyködéseinél, szemrevételezésnél való segédkezés, a karhatalmi segédkezés, valamint a futár-, küldönc-, fontosabb kísérő-, illetve különleges biztonsági szolgálat. E feladatok ellátása érdekében a tábori 21

Parádi József: Rendvédelem a határokon a XIX-XX. században, II. kötet, Tipico Design Kft., 2003, 44.


209

csendőröket a katonai őr jogával ruházták fel, miszerint jogukban állt a figyelmeztetés, a megintés, a rendreutasítás, a feljelentéssel vagy elfogással való fenyegetés, az elővezetés, az elfogás, a bilincs alkalmazása és a fegyverhasználat.22 A tábori rendészeti szolgálat és a tábori csendőrség a XIX. század végétől egészen a II. világháború lezárásáig létezett. Igaz a két világháború között nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottak neki, szervezésükre, feladatuk pontos meghatározására csak háború idején fordítottak fokozottabb figyelmet. A II. világháborúban a tábori csendőrök feladatát a mindenkori fronthelyzet szabta meg, jogukban állt minden, a háború kimenetele szempontjából kedvezőtlen jelenség megtorlása.23 „Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege egyike volt azoknak, amely a háborús előkészületek folyamán a tábori rendészeti szolgálat megszervezésével és előkészítésével a legkevesebbet törődött. Nem tekintve a francia hadsereget, amelynek tábori rendészete mind szervezetében, mind létszámában a legfejlettebb volt, még a kisebb államok (pl. Belgium, Románia) tábori rendészete is felülmúlta korszerűségében az Osztrák-Magyar Monarchia ilyen szervezetét. A Monarchia 1914-ben is még az 1870/71-i háború tapasztalataira alapozott, tehát már teljesen elavult tábori rendészeti szervezettel és szabályzattal lépett a világháborúba.”24 (ismeretlen csendőrtiszt) Az 1890-es években fokozatosan kerül át a tábori csendőrség jogkörébe a katonai rendfenntartás, de az erről szóló források nem voltak egységesek, nem létezett a tábori csendőrségre vonatkozó Szervezeti és szolgálati utasítás csak a honvédségre vonatkozó Harcászati szabályzat szólt néhány mondat erejéig a tábori csendőrségről, és ebben a csekély mértékű írásban is gyakorta keveri össze a katonai rendőrséggel azt. A tábori rendészeti szolgálat végrehajtó közegei a Magyar Királyi honvédségben a tábori csendőrök és a csapattestek esetében a csapatcsendőrök voltak. A tábori csendőrség mindenkori feladatai a következők voltak: - a haderőn belül a rend és a fegyelem fenntartása, - a bűncselekmények elkövetésének a megakadályozása, - a már elkövetettek felderítése,

Szakály Sándor: A magyar tábori csendőrség története 1938-1945, Ister, Budapest, 2000. 16. 23 Hollós Ervin: Rendőrség, csendőrség, VKF 2. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1971. 124. 24 Szakály Sándor : A magyar tábori csendőrség , Rubicon, 2010/1 , 26. 22

210

LAKATOS MÁTÉ

- a megszállt vagy hadműveleti területen lévő polgári lakosság, akár ellenséges akár saját, körében a haderővel kapcsolatba hozható tevékenység ellenőrzése, - kémelhárítás, stb.25 A tábori csendőrnek annyiban volt több feladata, mint bármelyik más csendőrnek, hogy neki a megszállt, elfoglalt területeken működő polgári lakosságot is szemmel kellett tartania, az esetleges hírszerzői tevékenységet, kémtevékenységet megakadályoznia. A saját haderő vonatkozásában a tábori csendőr feladata volt a „katonaszökevények, maradozók, valamint az arcvonal mögött kóborló katonai személyek erélyes üldözése.”26 A rendet bomlasztó sajtótermékek és bujtogatók lefülelése. A tábori csendőrség felállításáról szóló konkretizált rendeletek viszont csak 1938-tól képeznek egységes rendszert, mely rendeletek az összhaderő reformjára vonatkozó terv részeként nyernek értelmet. (1941. Szervezeti és szolgálati utasítás a tábori csendőrök részére, 1942. új Csendőrségi ügyviteli szabályzat, mely már háborús helyzetre vonatkozó utasításokat is tartalmazott.) A tábori csendőrség ennek értelmében egy olyan rendfenntartó intézmény, amely csak a fegyveres erők – a honvédség – részleges vagy teljes mozgósítása esetén kerülhetett felállításra, békeidőben nem volt szükséges. Ha pedig elrendelték felállítását, akkor a Magyar Királyi Csendőrségnek kellett felállítania és saját tényleges és tartalékos állományából volt köteles biztosítani a tábori csendőri feladatok ellátásához megfelelő számú legénységi (csendőr és csendőr tiszthelyettes) és tiszti állomány átirányítását. Honvéd nem lehetett ezek alapján ’normális’ esetben tábori csendőr, hiszen hiányoztak a közbiztonság és közrend fenntartásához szükséges alapismeretei, amivel minden csendőr rendelkezett viszont (jogi, kriminalisztikai, bűncselekmény megelőzésében, felderítésében való jártasság). A honvédségnek a második világháború idején minimum 3500-5000 fős tábori csendőrségre lett volna szüksége, de mivel – ahogy azt már ismertettem – a csendőrség ekkoriban mintegy 12 00027 fős apparátust tudhatott magáénak, ez a nagy számú a harcoló alakulatokhoz való átirányítás lehetetlenné tette volna a hazai rendfenntartást a csendőrség parancsnokságának véleménye szerint. A csendőrség így mintegy a legénység 10 %-át kitevő 1500-1700 főt vezényelt át a tábori csendőri Szakály (2010): i.m., 26. Szakály (2010): i.m., 27. 27 1922. évi VII. törvénycikk 1.§ 25 26


211

feladatok ellátására. Ennek a következménye volt az, hogy azzal ellentétben, hogy honvéd – alkalmatlansága, képzettségének hiányosságai folytán – nem láthatott el tábori csendőri feladatokat, mégis osztottak be honvédeket tábori csendőrök parancsnoksága alá a második világháború ideje alatt (csapatcsendőrök). Egy másik következménye annak, hogy nem volt elegendő tábori csendőr a Magyar Királyi Honvédségnél, hogy egyes tisztek már a doni katasztrófa idején is felhívták a figyelmet arra, hogy a 2. Magyar Hadsereg összeomlása részben a nem megfelelően működő tábori csendőrségnek is köszönhető. Tábori csendőrök látták el a rendfenntartói feladatokat 1938-ban a felvidéken, 1939-ben Kárpátalján, 1940-ben Észak-Erdély és a keleti országrészek visszavételekor és 1941 áprilisától májusig a délvidéken. A csendőrnyomozókhoz hasonlóan tábori csendőri nyomozóosztag is került felállításra, ennek feladata a ’katonai bűncselekmények’ felderítése volt. „Egy korabeli összegzés szerint számos honvédségen belül elkövetett lopást, sikkasztást, okirat-hamisítást, megvesztegetést, üzérkedést stb. derítettek fel, amelyek elkövetői között szinte azonos arányban voltak tisztek – többnyire tartalékosok és alacsonyabb rendfokozatúak – tiszthelyettesek, honvédek és munkaszolgálatosok.” 28 A vagyon elleni bűncselekmények tárgya legtöbbször a kincstári vagyon volt. A nyomozást pedig szinte minden esetben a hadbíróságon lefolytatott tárgyalás követte. A tábori csendőrök feladatai a tábori rendőri, karhatalmi, futári, kísérői, küldönci, biztonsági szolgálatok voltak. A rend fenntartásában a honvédség tagjainak esetében a következő feladatokat látták el: - büntetendő cselekmények elkövetésének megakadályozására, illetve az elkövetett bűncselekmény tetteseinek kinyomozására; - a csapatok és az alakulatparancsnokok mellett a honvédség fegyelmének fenntartása; - köteléken kívül lévő honvéd egyének ellenőrzése; - a hírszerző és kémelhárító szolgálatban való közreműködés; - ellenséges támadás esetén bekövetkezett pánik elhárítása és a visszaözönlés megakadályozása; - az anyaggyűjtésre vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése. A rend fenntartásában a polgári lakosság esetében a következő feladatokat látták el:

28

Szakály (2010): i.m., 28.

212

LAKATOS MÁTÉ

- a bűncselekmények elkövetésének megakadályozása, az elkövetett bűncselekmények tetteseinek kinyomozása tekintetében a polgári közbiztonsági szervekkel való együttműködés; - a hírszerző és kémelhárító szolgálatban való közreműködés (kémkedés, szabotázs, ellenséges agitáció, propaganda- és bandatevékenység megakadályozása); - helységekben, utakon, vasútállomásokon stb. közreműködés a rend fenntartásában; - általában az államrendészet és közrendészet fogalma alá tartozó feladatok.29 A tábori rendészet feletti irányítási jogkör a Magyar Királyi Csendőrség hatáskörén kívül esett, mivel a honvédség szervezetén belül létrehozott Tábori Rendészeti Szolgálat látta el a tábori csendőrség feletti parancsnoksági feladatokat és tartott kapcsolatot a Magyar Királyi Honvédséggel. Hogy feladatainak ellátásában ne legyen akadályoztatva sohasem, a tábori csendőrt a legszigorúbban tilos volt magántermészetű, irodai, ügyeleti vagy őrszolgálati feladatokra beosztani, kivéve, ha az őrséget: - bűncselekmény színhelyének ellenőrzése, - törzsszállások tábori rendészeti őrszolgálatának ellátása, - járványos betegséggel fertőzött helyiségek és helységek őrzése, - fontos közhivatalok és katonai épületek őrzése, - különösen veszélyes foglyok őrzése, - különös titoktartást igénylő helyiségek kémelhárító őrizete. Szigorúan tilos volt őket harcoló alakulatként bevetni. A tábori csendőrség a nyilas hatalomátvétellel követően szűnt meg, mivel minden rendészeti feladatot ellátó szervezetet az egységes Tábori Biztonsági Szolgálatba akartak a nyilasok összevonni, de erre már se idejük se erejük nem volt. Csapatcsendőrség A csapatcsendőrség a tábori csendőrség kiegészítésére szolgált. A csapatcsendőrség nem volt a Magyar Királyi Csendőrség része, tagjai nem csendőrök, hanem honvédek voltak, továbbá nem csak mozgósítás esetén felállított rendvédelmi szerv volt, hanem a mostani katonai rendészethez hasonlóan állandóan működő olyan szervezet, mely egy-egy 29

Szakály (2010): i.m., 29.


213

csapattesten (ezred, zászlóalj, osztály) belül látott el tábori – mai szóval élve katonai - rendészeti feladatokat. A tábori rendészeti feladatokat meghatározott időben – pl.: kihelyezett fegyvergyakorlatok – látták el méghozzá hivatásos vagy tartalékos csapatcsendőrtiszt irányítása alatt. Három alapvető feladatot láttak el: - tábori rendészet, - kémelhárítás, - egészségügyi rendészet. Feladataikat honvéd egyenruhában, szuronyos puskával (tiszteknél tiszti oldalfegyver) és az egyenruhán „Csapatcsendőr” feliratú jelvénnyel látták el. (Ilyen jelvényt használtak a német katonai rendőrség (Army feldgendarmerie) állományának megkülönböztetésére is a Wehrmachtban. Az egyenruhára felvarrandó jelvény mellett nyakba akasztható, jobban látható jelvénnyel is rendelkeztek a csapatcsendőrök szintén német példára. A (fém)jelvény 1944-45-ben megegyezett formájában és jellegében a német katonai rendészeti jelvénnyel. A nyakba lánccal akasztható felső oldalán homorú, háromszöget alkotó jelvény fémszínű volt rajta a német egységeknél a birodalmi sas és a Feldgendarmerie felirat, magyaroknál a Kossuth címer, koronával és levelekkel valamint a Tábori biztonság felirattal. 30) Státuszukat külön, a csapattest parancsnokának aláírásával rendelkező, csapatcsendőri igazolvánnyal igazolták, amikor az szükséges volt. Szervezettségükben és állományukban lévő hiányosságra a doni katasztrófa élesen világított rá, mind képzettségük, mind állományuk mérete elégtelennek bizonyult a visszavonuló katonák megállítására és újra ’harcba dobására’. Létszámuk jelentősen csak 1944-ben lett felemelve: innentől kezdve egy főtiszt, egy hivatásos csendőr tiszthelyettes, hat tiszthelyettes és 24 honvéd látta el a csapatcsendőri feladatokat. A háború végére „harcfegyelem-biztosító” alakulatokat akartak helyettük felállítani, de az idő rövidsége megakadályozta ezen törekvések gyakorlati realizálódását. Összegzés A kiegyezést követő időszakban hazánk közbiztonsága egyre romló tendenciát mutatott, így a döntéshozók egy idegen eredetű, de modern, bevált intézmény végleges meghonosítása mellett döntöttek, ez az 30

Gordon Williamson: German Military Police Units 1939-1945, Men-at-arms series 211, ISBN 0-85045-902-8 , 7-11.

214

LAKATOS MÁTÉ

intézmény a csendőrség volt. A Magyar Királyi Csendőrség elsősorban a vidék rendfenntartó ereje volt, csak másodsorban politikai nyomást gyakorló eszköz a hatalom kezében. Szervezete és legénysége – mind számban, mind legénységben – bővülő, fejlődő tendenciát mutatott 1881től egészen az első világháborúig, amikor is a tábori csendőrség követelményeinek való megfelelés minőségi problémákhoz vezetett a csendőrségnél. A háború elvesztése, az idegen megszállás ellehetetlenítette a csendőrség korábbi minőségének megfelelő működését, néhol egyáltalában véve a rendfenntartást. Vitéz nagybányai Horthy Miklós színrelépése új lendületet adott a csendőrségnek. A csendőrség legénységét korábbi honvédekkel, katonatisztekkel töltötték fel, felállították a csendőrtartalékot. Megkezdték a korábbinál kisebb területű országnak és a modernitás igényeinek megfelelő szervezeti átalakításokat a csendőrségnél. A második világháború előestéjén, a békés területi revíziók idején a csendőrség újra létszámbővítéssel válaszolt a megújult igényekre. Az országnak a háborúba való belépésével pedig újra felállították a tábori csendőrséget és a csapatcsendőri szolgálatok is nagyobb szerephez jutnak, mivel a Magyar Királyi Csendőrség folyton bővülő létszámának ellenére is létszámhiánnyal küzdött. A megszállás és a nyilasok vezetése alatti szervezeti átalakításokkal és az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletével zárul a csendőrök közel 65 éves időszaka. Ezután került ismertetésre a roham csendőrség, csapatcsendőrség és a tábori csendőrség története, szervezeti felépítése, jogszabályi kötelezettségei. Felhasznált irodalom Kaiser Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség Az alapítástól a felbomlásig, 1881-1919, Rubicon 2010/1 Rektor Béla : A Magyar Királyi Csendőrség oknyomozó története, Árpád Könyvkiadó Vállalat, Clevelend, Ohio, U.S.A., 1980. Csapó Csaba : A csendőri szolgálat , Rubicon 2010/1. Kaiser Ferenc : A csendőrség a Horthy-korban 1919-1945, Rubicon 2010/1 Parádi József: Rendvédelem a határokon a XIX-XX. században, II. kötet. Tipico Design Kft. 2003.


215

Szakály Sándor: A magyar tábori csendőrség története 1938-1945. Ister. Budapest, 2000. Szakály Sándor : A magyar tábori csendőrség , Rubicon 2010/1. Hollós Ervin: Rendőrség, csendőrség, VKF 2. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1971. Gordon Williamson : German Military Police Units 1939-1945, Men-atarms series 211, ISBN 0-85045-902-8 Felhasznált jogforrások 1881. évi II. törvénycikk a csendőrségi legénység állományának kiegészítéséről. 1881. évi III törvénycikk a közbiztonsági szolgálat szervezéséről. 1883. évi XXVII. törvénycikk az V. és VI. csendőrkerületi parancsnokság felállitása czéljából, a csendőrség legénységi állományának ideiglenes kiegészitéséről. 1893. évi XXXVI. törvénycikk a csendőrtiszti állomány kiegészitéséről. 1903. évi VII. törvénycikk három uj csendőrkerület felállitásáról. 1921. évi XXXIII. Törvénycikk – A trianoni békeszerződés. 1922. évi VII. törvénycikk a magyar királyi állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról. Az ideiglenes nemzeti kormány 1.690/1945. M. E. számú rendelete a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről.

216

LAKATOS MÁTÉ

SUMMARY The history and organization of the Hungarian gendarmerie The Hungarian Royal Gendarmerie was an answer to the declinig public safety. It was introduced in 1881 under dual commandership The gerdarmerie has French origins, it was transferred to the Austrian Empire in the time of the Napoleonic wars. It maintained order only in the countrysides and uphold political power of the regime. Its number and organization grew continously until the end of the first World War. In the end of the lost war the whole apparatus fell apart. Governor Horthy Miklós reorganized the gendarmerie and started the reforms of the organization. The Hungarian Royal Gendarmerie became modern and effective again in the 1930’s. In the second World War the gendarmerie maintained order in the occupied territories and the field gendarmerie within the Hungarian Royal Army. In the end of the war the bombings and the soviet forces destroyed or captured half of the gendarmes and in the end of the war the Temporary National Government dissolved it. After I shortly introduce to the reader the ’reserve gendarmerie’, the ’airfield commandos’, the ’officers party in Gödöllő’ and the ’traffic gendarmerie’. The so called ’storm gendarmerie’ and ’troop gendarmerie’ will get a longer introduction. Another important part was the ’field or army gendarme’.

A tanulmány/kutató munka a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

A MAGYAR CSENDŐRSÉG TÖRTÉNETE ÉS SZERVEZETE

Recommend Documents