Egy eséllyel kevesebb. A koppenhágai klímacsúcs bukása. Európai Unió és nemzetközi. no február. Szerepcsere Új donor nagyhatalmak 3

Európai Unió és nemzetközi fejlesztés no. 8. 2010. február

Szerepcsere – Új donor nagyhatalmak 3

Mindenki ott volt – Európai Fejlesztési Napok 6

Keresd a nôt! – Afganisztáni magyar szerepvállalás 5

HAND híradó 7

Magánzók a pályán – Vállalatok társadalmi felelôsségvállalása és a human itárius munka 7

l CSILLAG GÁBOR

A koppenhágai klímacsúcs bukása fotó: Kunkli Anna

Egy eséllyel kevesebb l csillag gábor

Hogy mekkora a kudarc, arról eltérnek a vélemények, de hogy a decemberi ENSZ klímacsúcs sikertelen volt, azt senki sem vitatja. A patthelyzetért nem csak a nyugati államok felelôsek. Mindenki veszít, de legjobban a legszegényebbek. Mikor jönnek a klíma­ menekültek?

Néhány kisebb eredménytől eltekintve a 193 delegációt egy asztal mellé ültető klímacsúcs résztevőinek nem sikerült megállapodniuk azokban a legalap­ vetőbb kérdésekben, amelyek miatt szükség volt egy ilyen méretű csúcstalál­ kozó összehívására. Mindenekelőtt nem jött létre egy kötelező érvényű meg­ állapodás. A záródokumentumot a világ vezetői pusztán „tudomásul vették”,

ami csupán egy illedelmes politikai rítus, jogilag megragadható (és számon kérhető) tartalma nincsen. A mindössze három oldalas dokumentum nem tartalmaz konkrét kibocsátás-csökkentési célszámokat vagy vállalásokat, márpedig ez lett volna a találkozó legalapvetőbb célja. A fejlett országok nem kötelezték el magukat a tudóstársadalom által szükségesnek mondott 40%-os szén-dioxid kibocsátás-csökkentés mellett. (Ezt az 1990-es bázisévhez képest 2020-ig kellene elérni.) Nem sikerült megállapodni a civil társadalom és számos – a klímaváltozás által legsúlyosabban érintett – ország (pl. kis sziget­ országok) által követelt 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedési ha­ társzintben. Ehelyett a század végéig egy 2 °C-os emelkedési szintet fogadtak folytatás a 2. oldalon a

Egy eséllyel kevesebb a folytatás az 1. oldalról

el, amely pusztán 50%-ban tudja garantálni, hogy elkerülhetőek lesznek a klí­ maváltozás nagy tömegeket érintő katasztrofális következményei. (Az sem lett részletesen kibontva, hogy a célszám pontosan hogyan teljesíthető, hiszen a jelenleg jóval magasabb, több mint 3 Celsius-fokos emelkedés felé haladunk.) Nem sikerült megállapodni olyan intézkedésekben sem, amelyek érdemben korlátoznák az erdőirtás terjedését.

Törésvonalak mindenhol

Elemi érdekek Mindezeket figyelembe véve, méltányosnak tűnik a fejlődő világ azon igénye, hogy a múltban elkövetett szennyezés közeljövőben bekövetkező negatív következményei miatt valamilyen kompenzációt, vagy szubvenciót kapjon a leggazdagabb államoktól. A tervek szerint ezt a támogatást a fejlett orszá­ gok a már meglévő klíma-hatások enyhítésére, illetve új, tiszta technológiák bevezetésére biztosítanák. Koppenhágában ezen a téren is sikerült elma­radni a kívánatostól. A szükségesnek mondott minimum évi 140 milliárd dollár he­ lyett 2010–12 között a fejlett világ mindösszesen 30 milliárd dollárnyi támo­ gatást nyújtana. Ebben az időszakban bizonyos feltételek teljesülése mellett, a fejlődő országoknak további évi 100 milliárd dollárt juttatnának klímavé­ delmi beruházásainak támogatására. Mielőtt még valaki hatalmas jótékony­ kodásra gondolna, fontos leszögezni, hogy a fejlődő országok klí­mavédelmi „felzárkóztatása” a fejlett világ elemi érdeke. Közhely, hogy a klímaváltozás nem ismer határokat, de mivel a szennyezés globálisan jelenik meg, a fejlődő országokban megoldatlan kibocsátási problémák elkerülhetetlenül mindenki számára rontaná a helyzetét. Áttételesebb, ám sokkal fenyegetőbb a klímame­

volumen No. 8. / 2010. február

fotó: Kunkli Anna

A klímavita, így a klímacsúcs egyik meghatározó konfliktusa a legfejlettebb gazdasági nagyhatalmak és a fejlődő országok érdekellentétéből származik. Ám azt is fontos tudatosítani, hogy e két tábor sok szempontból egyáltalán nem homogén. Bár a legfejlettebbek között is elég szélesek az eltérések – így pl. az Európai Unió leggyakrabban egy sokkal aktívabb és progresszívebb álláspontot képvisel, mint a sokak által egyszerűen kerékkötőnek tekintett Egyesült Államok –, a fejlődők táborában is jelentősek a különbségek. A minden szempontból leszakadónak számító legszegényebb országok (elsősorban az afrikai országok, valamint bizonyos – jelentős olaj vagy ás­ ványkinccsel nem rendelkező – latin-amerikai és kelet-ázsiai államok) és a robbanásszerűen növekedő, nagyhatalmi aspirációkkal is rendelkező szuperállamok, mint például, Kína, India vagy Brazília aligha vehetők egy kalap alá. (Egyes elemzők szerint a különbségek olyan jelentősek, hogy ma már félre­

des-óceáni szigetek teljes pusztulását hozó tengerszint-emelkedésre, a karibi régiót veszélyeztető hurrikánok számának és intenzitásának növekedésre, végül, de nem utolsó sorban a szubszaharai övezet országait fenyegető min­ den eddiginél nagyobb szárazságra.

2

Kína volt az, aki nem járult hozzá ahhoz, hogy a csúcson kialkudott vállalások végrehajtását egy meghatározott szisztéma alapján ellenőrizhessék (amelyhez viszont az Egyesült Államok ragaszkodott.) Végül így jött létre egy klasszikus „mindenki a másikra mutogat” helyzet.

A fejlôdô világ termelôi is eljöttek

vezető a hagyományos fejlett-fejlődő világ felosztás, mivel egyre kevésbé tükrözi a valós gazdasági és hatalmi viszonyokat.) A fejlődő világ országai egy kérdésben mindenképpen egységfrontot alkotnak, és ez a felelősség kér­ dése. Jogosan hívják fel a figyelmet arra, hogy történelmi perspektívából nézve nem az ő országaik széndioxid-kibocsátása okolható a globális klíma­ változásért. Azzal is nehéz vitatkozni, hogy a legfejlettebb államoknak nem csak azért kell élen járniuk a klímaproblémák kezelésében, mert elsősorban az ő tevékenységük idézte elő őket, hanem azért is, mert ők rendelkeznek azzal az anyagi és technológiai kapacitással, amely által kezelni lehet a klíma­ kérdést. Az sem elhanyagolható tény, hogy bizonyos földrajzi, klimatikus és gazdasági adottságok miatt a globális klímaválság okozta időjárásbeli változások leginkább éppen a fejlődő világ egyes országait fogják sújtani – gondoljunk itt a Gangesz Deltában várható hatalmas árvizekre, egyes csen­

nekültek kérdése. A klasszikus G8 országok gazdasági stratégái és politikai döntéshozói pontosan tudhatják, hogy a fejlődő országok klíma­válsága teljes gazdaságok tönkremeneteléhez, teljes régiók eltartó képességének összerop­ panásához vezethet, ami viszont precedens nélküli tömeges elvándorlásokat, népmozgásokat indíthat el. A több millió, alkalmasint százmillió klímamenekült meg­jelenése Európa, az USA, vagy Japán kapujában kezelhetetlen problémát jelentene. Ennek egyetlen ellenszere a tömeges migráció megelőzé­se. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a fejlő­dő országokban kiépítsék a tiszta tech­ nológiák használatához nélkülöz­hetetlen kapacitásokat; kialakítsák a várható klímaproblémák elleni védekezés helyi infrastruktúráját; az egy lábon álló, és így rendkívül sérülékeny gazdaságokat (elsősorban mezőgazdaságot) diverzi­ fikálják, megteremtve annak lehetőségét, hogy egy esetleges árvíz, aszály vagy természeti kataklizma után se szűnjön meg egy adott térség eltartó képessége.

fotó: Kunkli Anna

Tettestársak Ám a fejlődő világ immáron nem homogén, számos ország nem csak áldo­ zat, hanem tettestárs, vagy „pszichikai bűnsegéd” is. A legfrissebb adatok szerint a világ legnagyobb CO2-kibocsájtója immáron Kína, India is ott van az „előkelő” negyedik helyen (az Egyesült Államokat, és az Európai Uniót követve). Ezen jövendő nagyhatalmak egy ipari forradalom kellős közepén vannak, gazdaságuk (szennyező-anyag kibocsátásuk) növekedésének üteme elképesztő. És itt áll elő a klíma-patthelyzet. A világ egyfelől jogosan várja, hogy Kína, India és más fejlődő gigászok fogják vissza a CO2 kibocsátásukat, hisz ez egyértelműen egy globális klímakatasztrófához vezet. Kína és India pedig jogosan hivatkozik arra, hogy képmutatás az USA és az EU részéről, hogy miután ők évszázadokon keresztül gátlástalanul növekedtek, most másoktól önmérsékletet követelnek. Sok keleti üzletember szerint e kettős mérce nemcsak, hogy képmutató, de valójában azt a rejtett törekvést fedi, hogy az USA és az EU mesterségesen korlátozza gazdasági vetélytársainak növekedési potenciálját, s versenyképességét. A „nagy növekvők” – különö­ sen Kína – ambivalens viselkedése a klímakérdésekben Koppenhágában is nyilvánvaló volt, sőt igen sokan Pekinget hibáztatják a bukásért. Kína volt az ugyanis, aki ragaszkodott a nagyhatalmak zárt ajtók mögötti tárgyalásához, (majd minden diplomáciai protokollt durván megsértve nem első emberét, pusztán annak egy képviselőjét küldte el az egyeztetésre). És Kína volt az, aki nem járult hozzá ahhoz, hogy a csúcson kialkudott vállalások végrehajtá­ sát egy meghatározott szisztéma alapján ellenőrizhessék (amelyhez viszont az USA ragaszkodott.) Végül így jött létre egy klasszikus „mindenki a másik­ ra mutogat” helyzet. Egy biztos, Koppenhágában egy nagy lehetőség már elszállt, és csak bízni lehet abban, hogy a világ nagyhatalmai (régiek és újak egyaránt) jobb belátásra jutnak a következő fordulóig és 2010-ben Mexikó­ ban megszülethet egy a jövő nemzedékek érdekeit ténylegesen szolgáló klímaegyezmény. Az óra addig is ketyeg.  l Fiatalok ezrei tüntettek a megállapodásért

COP15 linkek

1 2 3

HÁTTÉR

A COP15 (15th United Nations Climate Change Conference) hivatalos honlapja http://en.cop15.dk/ Koppenhágai megállapodás teljes, frissített szövege http://www.ibtimes.com/articles/20091218/climate-change-copenhagen-draft-text.htm WWF Koppenhága blogja (magyarul) http://koppenhaga.blog.hu/

Új donor nagyhatalmak

l SZERENCSI ÁGNES

Minden eddiginél aktívabb szerep juthat Ázsiának a nemzetközi fejlesztés és segélyezés terén, elemzôk szerint ráadásul a távol-keleti országok mainstreamtôl eltérô gyakorlata a jövôben nemcsak a fejlôdôk, de a fejlett országok számára is új mintául szolgálhat.

A világgazdasági válság eszkalálódása óta száz­ nyolcvan fokos fordulattal az ázsiai nagyok váltak a nemzetközi fejlesztés és segélyezés fő szószólói­ vá. Leghangosabb köztük Kína: az ország legma­ gasabb rangú képviselői általában minden lehe­ tőséget megragadnak, hogy az együttműködés fontosságára és a donor országok aktivitásának fokozására hívják fel a figyelmet. Az új hivatalos vonal promotálására Jang Csie-cse külügyminisz­ ter az ENSZ júniusi, a válság fejlesztéspolitikákra gyakorolt hatásairól szóló konferenciáján egy

á­ tfogó ajánlásokat tartalmazó csomaggal állt elő. Ebben többek közt a fejlett országok részéről bruttó nemzeti jövedelmük 0,7 százalékát kitevő fejlesztési hozzájárulást, valamint a fejlődők adósságállományának csökkentését, lehetőség szerint teljes eltörlését szorgalmazta. A legszegé­ nyebbek megsegítését és a globális egyenlőtlen­ ségek mérséklését nevezte a válságból való kilá­ balás egyik meghatározójának év végén többször Hu Csin-tao miniszterelnök is, aki a nemzetközi

volumen No. 8. / 2010. február

Szerepcsere

folytatás a 4. oldalon a

3

a folytatás a 3. oldalról

közösség számára az eddig jobbára ismeretlen fogalomnak számító kiegyensúlyozott és fenn­ tartható társadalmi-gazdasági növekedést tűzte ki legfontosabb célul.  

Valamit valamiért

legnagyobb devizatartalékaival rendelkező Kína helyett. Németország október végén jelentette be, hogy beszünteti az országnak, valamint Indi­ ának folyósított segélyeit – Berlin a gazdasági válság következté­ben súlyosbodó belföldi prob­ lémákkal indokolta a döntést.  

A világgazdasági válság eszkalálódása óta száznyolcvan fokos fordulattal az ázsiai nagyok váltak a nemzetközi fejlesztés és segélyezés fő szószólóivá.

India és Japán is szívesen segít

részesül fejlesztési támogatásban, ennek összege 2008-ban 1,35 milliárd dollárt tett ki. A nagy eu­ rópai segélyezők az elmúlt időszakban mind hevesebben kritizálják ezt a gyakorlatot, a brit konzervatívok szerint Londonnak a valóban rá­ szoruló országokat kellene támogatnia a világ

volumen No. 8. / 2010. február

fotó: world economic forum

  A világgazdasági erőviszonyok átrendeződésével és a jelenlegi válságkezeléssel is együtt járó foko­ zott felelősségtudat, a fejlődő és legszegényebb országok felkarolása Peking részéről mindazo­ náltal a nemzetközi gyakorlattól eltérően valósul meg. A kormány ugyanis segélyezési politikájá­ ban a pragmatista vonalat képviseli, vagyis ideo­ lógiai, politikai alapon nem válogat a célországok közt, azoktól csupán az „egy-Kína-elv” elismeré­ sét és Tajvan függetlenségének tagadását várja el. Peking elsősorban saját gazdasági érdekeit szol­ gáló fejlődő országokat karol fel, vagyis nyers­ anyagban és energiaforrásban gazdag államokat, illetve olyanokat, amelyek potenciális piacot jelenthetnek a kínai áruk számára. Az országból kiáramló fejlesztési összegekről pontos szám­ adat nem áll rendelkezésre, a Kínai Népköztár­ saság (KNK) ugyanis nem tesz közzé erre vonat­ kozó statisztikákat. A segélyek nagy része pedig nem közvetlenül pénz, hanem többnyire kedvez­ ményes hitel, államilag támogatott, többnyire infrastrukturális beruházások, közműépítési programok, adósság-elengedés és természetbeli juttatások formájában valósul meg. A becslések szerint a 2002-es 2 milliárd dollárral szemben 2007-ben már 25 milliárd dollárt tehetett ki a KNK által Afrikában, Latin-Amerikában és DélÁzsiában finanszírozott projektek volumene, amelyekben a három kontinensen 2001 és 2008 között 62 ország részesült. Ez azt jelenti, hogy Peking informálisan lekörözte az Egyesült Álla­ mokat is, mely az OECD-statisztikák szerint 2007-ben összesen 22 milliárd dollárt szánt fej­ lesztési támogatásra (ODA). Kína ugyanakkor az OECD DAC-bizottságán keresztül maga is

4

A kínai utat járja az elmúlt évek gazdasági növe­ kedésével donor országgá avanzsáló India is. Peking és Tokió egyik legnagyobb riválisaként Delhi legaktívabban Afrikában van jelen, de igen fontos szerepet játszik Afganisztánban, valamint a Világélelmezési Programban (WFP) is. Az or­ szág ugyanakkor maga is súlyos problémákkal küzd: a lakosság mintegy harmada a szegénységi küszöb alatt él, az öt év alatti gyermekek fele alultáplált, s a lakosság 27 százaléka analfabéta. A problémák enyhítésére az ország évente öt­ milliárd dollárt  segélyt kap a Világbanktól, az Ázsiai Fejlesztési Banktól és Japántól – kettős szerepe miatt így a szubkontinenst is gyakran érik kritikák a nemzetközi közösség részéről. A kontinens harmadik nagyágyúja, Japán 1989 és 2000 között az ODA legjelentősebb segélyezője volt, azóta az USA mögött második (2008-ban 16,9 milliárd dolláros felajánlással). Japán első­ sorban a délkelet-ázsiai térség fejlesztését támo­ gatja, az egyik legnagyobb segélyezője Kínának, de jelentős összegeket juttat Indonéziának, Indi­ ának, Vietnámnak és a Fülöp-szigeteknek is. 

Kockázatok   Az ázsiaiak segélyezési politikája igencsak meg­ osztja a nemzetközi közösséget: egy november végi jelentésében maga az ENSZ is elismeri, hogy az elmúlt évtizedben Kína és India volt a déli félteke fejlesztési együttműködésének hajtóereje, a keleti pragmatizmus gazdasági aszimmetriákat kihasználó, sokakat gyarmatosításra emlékeztető jellege ugyanakkor több országban is morális ag­ gályokat kelt. Ráadásul a pozitív végkimenetel sem garantált: a segélyezésben közvetítő nemzet­ közi szervezetek (például a Világbank) ellenőr­ zési mechanizmusának kiiktatásával a célországi befektetés kockázata is megnő, amit a távol-keleti országok segélyezési rendszerének decentralizált jellege csak tovább fokoz. l

Keresd a no´´t!

Afganisztáni magyar szerepvállalás

l WAGNER PÉTER

PRT Atlasz Sokkal inkább figyelemre méltó a Külügymi­ nisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműkö­ dési (NEFE) főosztálya által 2009 decemberére vég­legesített „PRT-Atlasz”, amely táblázatokkal,

Nôi földmûvesek

dia­gramokkal és rövid szöveges beszúrásokkal mutatja be Magyarország Baghlán tartományban végzett eddigi tevékenységét. Az atlasz egyelőre nem nyilvános, ám a legfontosabb tartalmi elemei már megtalálhatóak az interneten. A Magyar Kül­ ügyi Intézet tavaly októberben szervezett konfe­ renciát a témában, az ott elhangzott prezentációk felkerültek az intézet weboldalára is. A PRT Atlasz igazi csemege mindenkinek, aki a magyar fejlesz­ tési tevékenység részleteire kíváncsi. Afganisztáni tevékenységünk későbbi értékeléséhez nélkülöz­ hetetlen lesz ez a dokumentum, hiszen területi (hárási) és szektoriális lebontásban is feldolgoz­ za a fejlesztéseket. A közölt adatokból levonható következtetések segíthették volna a korábban em­ lített stratégiai kitekintés elkészítőit és minden jövőbeli döntéshez fontos forrásként szolgálhat­ nak. Csak egyetlen példa: 2009-ben 10 százalék­ kal csökkent az egész fejlesztési keret, ám az NGO-k részére biztosított keret több mint 50

Barack Obama: plusz 30ezer katona, új stratégia Mire lesz elég 130ezer katona ott, ahol százezer sem tudta megállítani az afgán felkelők térnyerését? Nem tudjuk, és a válaszra még legalább egy évet kell várni. Az biztos, hogy nem pusztán katonai létszámnöveléséről van szó. Az elképzelés mögött új stratégia hú­zódik, amely remélhetőleg majd gyakor­lati eredményeket is hoz. Az ISAF tevékeny­ ségének középpontjában mostantól a lakosság megnyerése áll. Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy eddig mi másról szólt az egész, a válasz egyértelmű: a felkelők üldözésén és felszámolásán. A szempontváltás talán a légitámadások alkalmazásának gyakorlatán mérhető le a legjobban. Idáig, ha egy egységet támadás ért néhány száz méterről egy fallal körülvett házból, akkor az ellenség megsemmisítésének legbiztosabb módja egy légitámadás kérése volt. Ezek az akciók azonban gyakran nem csak a felkelőket füstölték ki, de mindent romba döntöttek a környéken, civilek és gyerekek is áldozatul estek. Mivel az afgán ellenállók óvatos becslések is majd öt millió fiatal férfi közül válogathatnak, az ISAF felismerte, hogy nincs értelme egy-egy akcióban 30 vagy 50 felkelőt megölni. Ha azonban az embereket sikerül megszólítani, békés jövőt és munkát kínálni számukra, akkor az ellenfél utánpótlása fog „elszáradni”. Ez az egyetlen hosszú távú esély a Nyugat és az afgán kormány számára. Ehhez azonban fejlesztésekre, pénzre és biztonságra van szükség. Nyolc év kellett, hogy az Egyesült Államok ezt felismerje.

volumen No. 8. / 2010. február

Magyarország afganisztáni tevékenységével kap­ csolatban az elmúlt hónapokban két fontos doku­ mentum is napvilágot látott. Az első egy stratégiai kitekintés, amely hazánk 2010 és 2015 közötti sze­ repvállalását foglalja össze. A Külügyminisztérium weboldaláról letölthető 13 oldalas írás katonai, rendészeti és fejlesztési területen tárgyalja hazánk vállalt tennivalóit. Mindenképpen dicséretes, hogy végre elkészült egy előremutató, középtávú szin­ ten tervező dokumentum, az idő azonban sajnos gyorsan meghaladta a lefektetett elképzeléseket. Az egyeztető munkák 2008 őszén kezdődtek a külügy, a Honvédelmi Minisztérium, illetve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munka­ társai között és 2009 nyarára a szöveget véglege­ sítették. Ennek megfelelően a stratégiai kitekintés egyáltalán nem reagál az időközben megváltozott afganisztáni helyzetre. A tavalyi év szeptembere attól volt visszhangos, hogy a nemzetközi erők (ISAF) főparancsnoka további 30 – 40 000 kato­ nát és több ezer fejlesztési szakembert kért Barack Obama elnöktől és egy teljesen új, a lakosság vé­ delmére, a fejlesztések felgyorsítására és a bizton­ sági szervezetek megerősítésére építő stratégiát vázolt fel. Magyarország 200 újabb katonát aján­ lott fel a mostani 240 mellé, ám a fejlesztésekhez is elkelne egy-két további szakember Baghlánba és természetesen még több pénz.

A szerzô fotói

A magyar PRT (Tartományi Helyreállítási Csoport) civil szekciója a fejlesztési tevékeny­ ség teljesen új szintjét valósítja meg. Ebbôl kirajzolódik, mi lehet hosszú távon is mûködô­képes és mi illeszkedne inkább a nemzetközi haderô idôközben megváltozott stratégiájába.

A faültetési program megnyitó ünnepsége

5

fotó: tölli ist ván

százalékkal. Ehhez képest, ha megnézzük a PRT Atlasz egyik táblázatát, azt találjuk, hogy az NGO-k révén a tartományban a teljes magyar fejlesztési keret további egyharmadát, 500 millió forintot költöttünk el.

Nyerô szisztéma

volumen No. 8. / 2010. február

Tölli István nagykövettel és a fejlesztési tanács­ adói feladatokat társadalmi munkában ellátó feleségével 2009 novemberében készített inter­ júm a fejlesztési tevékenység egy teljesen új szint­ jét mutatta meg. A helyi afgán NGO-k bizonyos területekre specializálódtak (nők, oktatás, egész­ ségügy), természetszerűleg kiváló kapcsolatokkal rendelkeznek a lakosság felé, és bár kapacitásaik gyakran hiányosak, rendkívül lelkesek és aktívak. Tölli Tünde Baghlánba érkezése után számos ki­ sebb projektet indított be, amelyek elsősorban a tartomány fővárosra, Pul-i Khumrira és a nők hely­ zetére koncentráltak. Számtalan hivatalos és nemhivatalos afgán szereplővel került kapcsolatba, ve­ lük közösen néhány ezer dollárból valósított meg fejlesztési projekteket vagy segélyezési akció­kat. A helyszíni tapasztalatok, a személyes kapcsolatok meg tudják sokszorozni a kormányzati fejlesztési tevékenységet és ezzel együtt a magyar jelenlét is­ mertségét. Kiváló példa erre a PRT civil szekciójá­ nak legutóbbi programja. Egy Világ­banki projekt keretében Észak-Afganisztánban 3000 hektáron indult gyümölcsfa telepítés, amelyhez faiskolák létrehozása, kertészeti és gyümölcs-feldolgozási tanfolyam is tartozott. A 25 millió dolláros pro­ jekt végrehajtója egy amerikai NGO volt, de a Roots for Peace-nek gondot okozott, hogy telje­ sítse a kiíró egyik feltételét, azaz, hogy résztvevők 10 százaléka nő legyen. Ennek egyik oka, hogy kevesen rendelkeztek a belépéshez szükséges 40 dolláros önrésszel, másrészt ebben az országban nem szokás nőknek idegenekkel (többségében férfiakkal) kapcsolatba lépni. Ilyen körülmények között nyert új értelmet, hogy a megelőző évek munkája során Tölli Tünde szoros és közvetlen kapcsolatot ápolt a helyi nőszervezetekkel. A bi­ zalom mellett az is kulcsfontosságú volt, hogy a PRT civil képviselője felajánlotta: saját keretéből kifizeti a női jelentkező önrészét. Így 2009-ben ötszáz, 2010-ben további 1500 női résztvevője lesz a faültetési projektnek. Az összesen húszezer család számára tervezett program teljes női kvó­ táját Baghlanban töltik fel, mert a PRT civiljei aktivista fellépésükkel, személyes kapcsolataik ré­ vén már képesek voltak beágyazódni a helyi afgán

6

oktatási segédanyagok és egyéb kiadványok megrendelhetôk vagy letölthetők:

www.hand.org.hu

Humanitárius segély osztás letelepített menekülteknek

társadalomba, és rendelkeztek azonnal használ­ ható saját forrással. Magyarország fejlesztési tevékenységének irányait tekintve nagyrészt ki­ rajzolódik, hogy mi lenne hosszútávon is mű­ ködőképes. Megerősített civil jelenlét a magyar PRT-ben, a fejlesztési keret növelése (legalább az

500 milliós forintos szintig), és a döntéshozatali szint „leszállítása” Budapestről Pul-i Khumriba. Itt a diplomaták, fejlesztési szakemberek, NGO-k és a katonák közösen a legjobb döntéseket tud­ nák hozni, és a pénzt a lehető leghatékonyabban tudnák elkölteni. l

Mindenki ott volt

Európai Fejlesztési Napok ­— 2009. október 22–24. Stockholm l MIHÁLTZ RÉKA

A decemberi klímacsúcs elôtt a svéd fôvárosban tartották az Európai Fejlesztési Napokat. A 2006-ban életre hívott rendezvénysorozat célja az uniós erôfeszítések bemutatása, a fejlôdô országokkal folytatott együttmûködés ösztönzése és az európai polgárok ismereteinek bôvítése. A világ egyik legnagyobb fejlesztési eseménye ezúttal arra összpontosított, hogy a klímaváltozás, a globális pénzügyi- és élelmiszerválság, illetve a demokrácia kérdései miként kapcsolódnak össze a nemzetközi fejlesztési problémáival.

A mintegy 1500 szervezet által delegált 6000 európai, afrikai, dél-amerikai és ázsiai résztvevő között voltak civil szervezetek, minisztériumok, tudományos kutatócsoport képviselői, valamint természetesen egy sereg politikus, akik plenáris üléseken, a „Fejlesztési Falu” standjainál, illetve a több száz fős kerekasztal beszélgetéseken talál­ koztak. Az eseményt a svéd hercegnő nyitotta

meg, ezután az Európai Unió nemzetközi fejleszté­ si együttműködési tevékenységének jelentőségére hívta fel a figyelmet Libéria, Sierra Leone, Svédor­ szág miniszterelnöke és a Világbank igazgatója, az IMF vezetője, illetve az Európai Bizottság elnöke is. Karel De Gucht, az Európai Bizottság Nemzet­ közi Fejlesztési biztosa minden EU tag­államot arra szólított fel, hogy erőfeszítéseiket megsokszorozva

a szerzô felvételei

A svéd fejlesztési miniszter és a hercegnô

Barroso és a svéd hercegnô

érzékeltetésére a Kilimandzsáró jégsapkájának eltűnését hozta fel példának: 1912 és 2009 között a hófödte csúcs 80%-a elolvadt és 2015-re akár tel­ jesen el is tűnhet. Carl Bildt svéd külügyminiszter

Rövid hírek a HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetségtôl Készül az új Aidwatch jelentés A 2007-es és 2008-as statisztikai adatok alapján hamarosan elkészül a HAND Szövetség újabb Aid Watch jelentése, amely a magyar nemzetközi fejlesztési pénzek felhasználását vizsgálja és ajánlásokat fogalmaz meg. A jelentést a szövetség Aidwatch munkacsoportja készít el dr. Kiss Judit (MTA Világgazdasági Kutatóintézet) kutatásvezető közreműködésével. A jelentéshez kapcsolódóan elkészül A magyar nemzetközi fejlesztéspolitika válság idején című dokumentum, ami egy döntéshozóknak szóló rövid szakpolitikai állásfoglalás lesz.

A nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó civilek is készülnek az európai uniós elnökségre A HAND Szövetség a tavalyi év során el­kezdte a civil szervezetek felkészítését a 2011-es magyar EU-elnökségi periódusra. Ennek folytatásaként 2010 folyamán szemi­náriumokat szervez az összes érdekelt (civilek, döntéshozók, szakértők stb.) bevonásával annak érdekében, hogy a nemzetközi fejlesztés témái is megfelelően képvisel­ ve legyenek a magyar európai uniós elnökség alatt és a döntéshozók valamint a társadalom egésze felfigyeljenek a témára. További információk: www.hand.org.hu

Dr. Rajendra K. Pachauri, az IPCC elnöke beszél

ugyanakkor leszögezte, hogy az EU élen jár a klí­ maváltozás elleni küzdelemben, hiszen azt tűzte ki célul, hogy 2020-ra 20%-kal csökkenti széndioxid kibocsátását. Az Oxfam ügyvezető igazga­ tója figyelmeztetett, hogy a Koppenhágában ho­ zott döntések következménye emberi életekben mérhető. Az eseményeket követő megfigyelő szá­ mára úgy tűnt, hogy Európa politikusai és a vezető nemzetközi intézmények, szervezetek, kutatócso­ portok rendkívül komolyan veszik a glo­bális prob­ lémákból fakadó egymásrautaltságot és az együtt­ működés kényszerét. Kérdés, hogy aztán a „tét­meccseken”, a tárgyalóasztalnál, a fontos döntések megszületésekor mindebből mi látszik majd. És vajon Magyarország külpolitikai aktivitásán észlelhető lesz-e valamikor, hogy nem csak az EU, hanem az egész világ része vagyunk? l

Magánzók a pályán Vállalatok társadalmi felelôsségvállalása és a humanitárius munka l ANNA WROCHNA

Egyre gyakoribb az együttmûködés a segélyszervezetek és a nagyvállalatok között, de még nem látni, hogy milyen hatással lesz ez a szektorra és a világra.

A Disaster Resource Network nevű platformot a 2001-es Világgazdasági Fóru­ mon hozták létre, hogy hídként működjön a for-profit szféra és a segélyszer­ vezetek között az erőforrások hatékonyabb mobilizációja érdekében. Azóta a bevont pénz mennyisége és a szereplők száma is növekszik. Úgy tűnik, bizonyos cégek számára megéri részt venni humanitárius segélyakciókban is. Bizonyos logisztikai cégek szolgáltatásait munkájuk sikere érdekében a hu­ manitárius szervezetek már hosszú évek óta igénybe veszik, az utóbbi évek­ ben viszont már nemcsak üzleti kapcsolatról vagy cégek egyszerű pénzado­ mányozási akcióiról van szó. Az üzleti szféra szereplői már maguk is részt vesznek humanitárius tevékenységek kivitelezésében, sőt előfordul, hogy állami donorok vállalatokat szerződtettek a civil szervezetek helyett.

Kapcsolatépítés A cégek krízishelyzetben felmutatott társadalmi felelősségvállalásának több formája is létezik az egyszeri együttműködéstől kezdve, a több NGO-t és/ vagy ENSZ szervezetet bevonó partnerkapcsolaton keresztül az úgynevezett meta-kezdeményezésig, ahol a tapasztalatokat egymásnak átadva, hosszú távú együttműködéssel próbálnak érzékelhető változást elérni. A cégeknek persze az önzetlenség és etikus magatartás mellett sajátos motivációi is le­ hetnek. Egyik ilyen a márka- és hírnévépítés, ebből kifolyólag sokan főleg

volumen No. 8. / 2010. február

a megállapodásoknak megfelelően a GNI 0,7%-át fordítsák nemzetközi fejlesztésre és segélyezésre. A pénzügyi válság által leginkább sújtott szegény országok nevében beszélt Ernest Bai Koroma, Sierra Leone elnöke, aki elmondta, hogy országá­ ban az olyan élelmiszerek ára, mint a rizs a kétsze­ resére nőttek; az ország 2007-ben tapasztalt 6,4%os gazdasági növekedése pedig 2009-re 4%-ra esett vissza. Mohammed Yunus, a mikro-hitelezés atyja (a 2006-os Nobel-békedíj nyertese) olyan alapve­ tő változtatásokat követelt a nemzetközi pénzügyi rendszerben, amely a világnépesség kétharmadá­ nak szempontjait is figyelembe veszik; emellett síkra szállt a szegények bankjához hasonló kezde­ ményezések, a kisvállalkozások, szociális szövetke­ zetek támogatásáért. A klímaváltozás okozta ter­ mészeti katasztrófák, gazdasági nehézségek, és potenciális veszélyek azonnali kezelésének szüksé­ gére hívta fel a figyelmet a 2007-es Nobel-békedí­ jas IPCC (Kormányközi Panel a Klímaváltozásról) elnöke, Dr. Rajendra Pachauri, aki elmondta, hogy előrejelzéseik szerint 2020-ra 75–250 millió em­ ber küzd majd rettenetes vízhiánnyal Afrikában az éghajlatváltozás miatt. Emmanuel Manny Mori, a Mikronéziai Szövetségi Államok elnöke felszóla­ lásában arról beszélt, hogy 600 kis szigetből álló országa a „közel van ahhoz, hogy vízbe fulladjon”, ezért a klímaváltozást serkentő túlfogyasztás és kör­nyezetszennyezés csökkentésére szólította fel az európai tagállamokat. Raila Odinga, kenyai minisz­terelnök a klímaváltozás drámai ütemének

folytatás a következô oldalon a

7

Bizonyos logisztikai cégek szolgáltatásait munkájuk sikere érdekében a humani­tárius szervezetek már hosszú évek óta igénybe veszik.

fotó: lerner balázs

csak a leghíresebb szervezetekkel léte­ sítenek kapcsolatot. Gyakori ok még a cég munkavállalóinak motivációja az önkéntes munkára vagy adakozásra, néha pedig az előbbieknél profánabb indok, konkrét üzleti érdek húzódik a részvétel mögött. Új terepen így lehet kapcsolatokat építeni, új piacokhoz közelebb kerülni és ott tapasztalatot szerezni. Utóbbira jó példa az IBM úgynevezett Krízis Válasz Csapata (Crisis Response Team), amely 1993 óta vesz részt katasztrófák hatásainak enyhí­tésében és a megszerzett tapasz­ tala­tot most már tanácsadást nyújtva sok pénzért kamatoztatja. A Motorola és CARE (a globális szegénység ellen küzdő nemzetközi szervezet) között létrejött együttműködés nemes célja az volt, hogy a kommunikációs techno­ lógiát távoli, elzárt területekre is elvigye, ezzel segítve elérhetőségüket katasztrófa esetén. Természetesen ezzel a Motorola olyan helyekre is kiter­ jesztette vevőkörét, ahová másképp nagyon nehezen jutott volna el.

Kommunikáció, számtech, logisztika Az eddigi legnagyobb mértékű együttműködés a TNT (szállító óriásválla­ lat) és az ENSZ Világélelmezési Program (WFP – World Food Program) között jött létre összesen 38 millió dollár értékben. A kapcsolat egyértel­ műen a cég és a szervezet megegyező (logisztikai) profiljából indult. Ennek eredménye lett a TNT Moving the World programja, amely a logisz­ tikán kívül iskolai élelmezési támogatással, vészhelyzet kezeléssel, szak­ emberek képzésével és elszámoltathatósággal is foglalkozik. Ehhez hason­ ló a DHL (szintén logisztikai megacég) és a UNDP (az ENSZ Fejlesztési Programja) közötti reptéri logisztikai partnerség. Pénzadományozás helyett egyre népszerűbb, hogy a vállalat dolgozói tapasztalatát felhasz­ nálva természetbeni támogatást, szolgáltatást kínál, ilyen például az Erics­ son idén tíz éves Response Volunteer nevű programja. A humanitárius munkára jellemzően a kommunikációs, számítástechnikai és logisztikai vállalatok a leginkább fogékonyak, de előfordulnak tanácsadó cégek, amelyek a konfliktuskezelés, újjáépítés- vagy fenntartható fejlesztés terü­ leten (Chemonics, Management System International, CDM, PADCO) akti­v izálják magukat.

Kwame Nkrumah szobra Accrában. Gyümölcsözô együttmûködés?

További példák partnerkapcsolatokra

Coca-Cola UNDP, UNICEF: víz elérhetôsége

Citigroup OCHA (humanitárius munkát koordináló ENSZ szervezet): infrastruktúra, közlekedés Goldman Sachs IRC (International Rescue Commitee): tanácsadás Johnson&Johnson IRC: Egészségügy

Félnetek nem kell A vállalatok segítségének nagy része azonban általában rövid távú és szinte csak a nagy médiafigyelemmel járó természeti katasztrófákhoz köthető. (A természeti katasztrófák következményeinek enyhítésére 1990-ben 2 milli­ árd dollárt költöttek, 2005-ben már 8 milliárdot!). Háborús helyzetektől a cégek távol tartják magukat, ezzel viszont éppen a leginkább rászorulók maradnak ki a CSR áldásaiból. Már csak ezért sem kell egyelőre attól tartani, hogy az üzleti szféra átvenné a civil szervezetek szerepét, vagy, hogy a hagyo­ mányos donorok abbahagyják a segítségnyújtást a vállalatok bekapcsolódá­ sa miatt. A céges aktivitás még mindig minimális a szervezetek vagy állami donorok munkájához képest. A kormányok cégeket csak az angolszász világ­ ban bíznak meg különböző feladatokkal, a kontinentális Európában ez szóba sem kerül. Hogy ez az új tendencia merre megy tovább és milyen hatásai lesznek, az valószínűleg inkább a gazdasági válság után fogjuk tudni meg­ mondani.  l

Nestlé UNHCR (ENSZ Menekültügyi Fôbiztosság): víz biztosítása etiópiai menekülteknek Nike UNHCR: sport eszközök a kenyai menekülteknek Pfizer WHO (Egészségügyi Világszervezet): logisztika Price Waterhouse Coopers ENSZ: technológia és átláthatóság Procter&Gamble USAID: víz projektek 600000 dollár értékben Microsoft 400000 dollár értékben technológiai segítséget nyújtott Vodafone ENSZ: technológia segítség 19 millió dollár értékben egy ötéves program alatt

VOLUMEN – Európai Unió és nemzetközi fejlesztés 3. évfolyam 1. szám (8. szám), 2010. február Felelôs szerkesztô: Linder Bálint Munkatársak: Csillag Gábor, Jaksa Brigitta, Lerner Balázs, Miháltz Réka Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány Felelôs kiadó: Pálvölgyi Péter – ügyvezetô igazgató Layout: Bóna Toma Partnerek: Globalance – www.globalance.hu, People in Need (PIN) Csehország, Slovak Nongovernmental Development Organizations Platform (PMVRO) Szlovákia, Partners for Democratic Change (PDCS) Szlovákia, Polish Humanitarian Organisation Foundation (PHO) Lengyelország, Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség (HAND Szövetség) Magyarország, European Journalism Center (EJC)  HU ISSN 2060-0593

A kiadványt az Európai Unió EuropeAid programja támogatja

A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió véleményét.

Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány