Szabó Sarolta:
E G Y CURRENTÁLIS KÖNYV NÉPRAJZI VONATKOZÁSAI (A parasztságot érintő hatósági rendelkezések a nyíregyházi currentális iratokban 1754 - 1838) A X V I I I . század második felében az átalakuló abszolutisztikus rendszer, szellemi alapjaiból következően a közigazgatást messzemenően felhasználta társadalomalakító tevékenységéhez. A kor közigazgatásának lépcsőfokain a rendeletek a currensek segítségével jutottak el végső címzettjükig, a lakos ságig. A currenseket futó levélnek, közönséges tudósításnak is nevezték. Kibocsájtója lehetett valamely országos hatóság, a megye, vagy a helységek szolgabírája. Funkcióját tekintve hivatalos közlöny, a korabeli hatályos jogszabályok végrehajtási utasításai. Szabolcs megyének az 1840-es évekig nem volt önálló statútuma, minden ügyet külön szabályoztak. A rendeletek nagy többsége az utak, töltések javítására, a katonaságra, a forspontra, az adózásra, a vásárokra vonatkoztak, de elvétve már találkozunk az észszerűbb mezőgazdálkodást szorgalmazó utasításokkal is. A X V I I I . században és a X I X . század első felében kiadott megyei rendeletek közül a tűzrendészeti ( P Ó K 1993.) és az építészeti ( P Á L L 1987. 1995.) szabályokról készültek feldolgozások. Ugyancsak a cunensek - Gégény község currentális könyve 1842-1849 - adták az alapját annak a tanulmánynak, arnelv az előzőektől eltérő megközelítésből kiindulva elemezte a helyi társadalmat az adott időhatárok között. ( L Á C Z A Y ) A körlevelek meghatározott útvonalon jutottak el a közigazgatás legalsó fokaira, s onnan vissza a főszolgabíróhoz, illetve a megyeszékhelyre. Ezeknek a körleveleknek, híradó leveleknek a nyelve többnyire magyar volt, elvétve latin vagy német. Gyakran előfordult, hogy a helységek bírái, nótáriusai nem fordítottak kellő figyelmet a rendeletek közhírré tételére, s napokig vissza tartották az azokat ismertető leveleket. 1774-ben a szolgabíró sérelmezte, hogy sokáig "hevertetik" a híradó leveleket, ezért a helységek bírái írják a levélre mikor érkezik kezeikbe, az utolsó helység pedig késedelem nélkül küldje vissza Nagykálióba. A X I X . sz. elejétől vannak adatok arra, hogy a rendeleteket tartalmazó leveleket a település protokollumába vagy egy külön könyvbe kellett bejegyezni. "A Currenseket és más közönséges vagy különös rendeléseket minden csonkítás vagy elmellőzés nélkül (a) Protocolumba beírassák a bírák és helybéli notórius uraimék, azontúl a szükséges hellyeken bemutatván, jó gondviselés alatt minden tartóztatás nélkül küldjék" tovább." A körlevelekben sokszorosított rendeletek azonban többnyire nem jutottak el az érintettekig, a települések lakóihoz. Ezért a főszolgabíró utasította a 1
helységek bíráit, hogy a vármegyei statútumokat kötelező jelleggel ismertessék minden harmadik hónapban a templomok előtt. Azoknak a tisztségviselőknek, akik ezt nem hajlandók végrehajtani, bünte-tésként akár hivatalvesztést is kilátásba helyezett. A nyíiegyházi önkormányzathoz érkezett körlevelek 1754 és 1838 között szinte folyamatosan megmaradtak. A z 1770-es évektől választották külön a többi nattól és az 1780-as évek elejétől (1783-tól) gyűjtötték külön kötetekbe. A rendeletek magas számához viszonyítva kevés foglalkozott a közellátással. A X V I I I . század második felében már jelentkezett - ha m é g csíráiban is - az államnak az a törekvése, hogy biztosítsa a legelesettebb néprétegek élelmezését, elsősorban kenyérrel való ellátásukat. A közellátással kapcsolatos rendeletek főleg a gabona- és húsellátással, a hús limitálásával foglalkoztak, kisebb hányada a ruházkodási és egyéb, a háztartásban ül. a gazdálkodáshoz szükséges termékek előállítására és forgalmazására vonat kozott ( S Z A B Ó 1993.) A korabeli földművelési viszonyokra a két- és háromnyomásos gazdál kodás volt a jellemző. A gabonanövények közül a települések túlnyomó többségén búzát, rozsot, zabot, kevés helyen kétszerest termeltek. A lencse és a borsó szinte minden településen ismert volt, sok helyen termeltek dinnyét. Burgonyát az 1772. évi urbáriumban a megye területén m é g sehol sem említettek. ( T A K Á C S 1987, 1988, 1988.) A burgonya feltehetően Tárcaírói, a kamarai uradalomból került Szabolcs megyébe, ahol először német telepesek (Rakamaz 1786) foglalkoztak termesztésével. ( F R I S N Y Á K 1985. 85.) A X V I I I . századi adatok szerint Rakamazon kívül Pócspetri és Napkor a legjelentősebb burgonyatermelő hely. (KOSA 1980.) A burgonyának az élelmezésben betöltött fontosságára hívta fel a figyelmet 1789-ben egy főispáni körlevél. A főispán Bihar és Arad megyében járva úgy tapasztalta, hogy ott "kimondhatatlan haszonnal esik a krumpérnak termesztése. Ez a természetnek ollyan gyümölcse mely az ember életének fenn tartására a kenyér szűkébe legnagyobb haszonnal fordíthatik. Azonban ezen vármegye már jó előre nagy; keserűséggel és aggódással látja az idei kicsin terméshez és szűk aratáshoz képest" a lakosoknak a j ö v ő esztendei "kenyér tel enségek(et) s emiatt bejövő szükségek(et)." Ezért a főispán felszólította a lakosokat, hogy "a klumpérnak termesztése serkentessen, ... s azt minél bővebb mértékben elvessenek. Egy másik körlevél, amely a helytartó tanácstól érkezett, aira ösztönöz, "hogy! mind az üressen maradott őszi mind a tavasz alá való földeket be vetni igyekezzenek és (a) magnak hiányosságát ahol lehet klompémak ültetésével pótollyák" Vagyis ahol nincs elég kenyérnek való vetőmag, ott burgonyával egészítsék k i a vetést, így biztosítva nagyobb esélyt az ínség elkerülésére. Szabolcs megyében a burgonya termesztés még 1828-ra sem vált általánossá, 133 települése közül 57-ben nem termesztették. ( T A G Á N Y I N É T H O L T 1983. 4.) A szántóföldek szorgalmas 3
4
5
ffő
müvelését általában is előírták/ de az okszerű mezőgazdálkodást is igyekezett az állam befolyásolni a rendeletek segítségével. A helytarótanács utasítására a vármegye elrendelte, hogy "az egész tavasz mezőbe mindenütt ... vetessen kukorica és ... az egész tavasz mező ... a kukorica törésig tilalmasban tartasson". Ugyancsak a kukoricára vonatkozik ugyanebből az évből az a rendelet, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy várják meg a szemek beérését, ne törjék le hamarabb a termést. Szatmár megye síksági részein 1680 körül már termelték a kukoricát, Szabolcsban 1715-ben nagy kiterjedésű kukorica vetéseket jeleztek az íratok. ( B A L A S S A 1960. 46) A X V I I I . században a kukorica termesztése egyre elteijedtebbé vált, bár a rendeletek tanulsága szerint helyes művelési módja m é g nem igazán rögzült. 1787-1788-as évek környékén csúcsosodnak azok a rendeletek, amelyek a gabonaellátással foglalkoztak. Ezekben az években a gabonatermés katasztro fális volt, központi rendeletekkel igyekezett az állam megkönnyíteni a belföldi gabonakereskedelmet, a vármegyéket kötelezte gabonavásárlásra, hogy az ínséget szenvedőket el tudják látni élelemmel. Tiltották a gabona exportot, gabonából a pálinkafőzést. A kevés gabonatermés miatt áremelkedésből kellett tartani, ezért a főispán elrendelte "mindenféle jó életből való pálinka és serfőzésnek tiltását úgy szintén az nyereségért élettel való kereskedést, ...az életnek idegen országba kivitelét". Ezeknek az éveknek rossz időjárása következtében a gabonát növényi kártevők támadták meg, üszögös lett. A z üszögös búza egészségié káros voltára hívta fel a figyelmet az egyik rendelet, a másik arra vonatkozóan adott tanácsot, hogyan kell az üszögös életből kenyeret sütni. A gabona tárolásának helyes módjáról ugyancsak készült rendelet. Ebben élés házak építését szorgalmazták. "Mindenféle vermes életnek, hogy' a szárasztás és szeleltetés szükséges, úgy tartom mindenik tapasztalhatták, akiknek módjok vágyjon benne /.amennyiben az életnek szagát és dohosságát a verem szokta okozni:/ az éles házoknak tsifialtatásokban szorgalmatoskodjanak. 10
11
12
13
14
Kenyér szűkös időkben, mint amilyennek az 1795-ös esztendőt is jelezték, a hatóságok a lakosság figyelmét felhívták olyan növények gyűjtésére is amelyek kiegészíthették élelmezésüket. Ilyen növény volt a súlyom. "A kenyérnek ily nagyi szükibe a jó tápláló eledelek közé számláltatik a súlyom is" ezért a vármegye "a Tisza oldali helységek lakossai/t/ a súlyom fogásra" bíztatta. "Szabadsagokba hagyatván, hogy akar/mely/ Vármegyebéli szűkölködő táplálására adják el a tű sulymot, az ollyan tokra a Földes Uraságtól kikérendő engedelem s egyezés mellett foghatnak akár eladás végett" s ezt m á s vármegyékbe is vihetik eladni. A súlyom gyűjtésének hagyományai a népi táplálkozásban csaknem a legutolsó évtizedekig megma radtak. A súlyom vízinövény /lat:Trapa natans/, tüskés termését ősztől tavaszig a folyók mentén gyűjtötték. Igen sok sulymot szedtek a Tisza mentén és Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Szolnok piacain árulták. Ették nyersen,
sütve, főzve. A főtt súlyomból kevés rozsliszt hozzáadásával és zsírral pogácsát sütöttek. ( G U N D A 1981. 499.) A gyümölcstermesztés fellendülése a X V I I I . század végén kezdődött, terjedését a rendeletekkel is igyekeztek a hatóságok elősegíteni. A X V I I I . század közepén a helytarótanács országos fásítási akciót indított. A megyékhez küldött körlevelekben a fűzfa és egyéb gyorsan növekvő fafajták telepítésére kötelezték a lakosságot. A z 1781-ben kiadott helytartótanácsi körlevél megállapította, hogy a gyorsan növő fák telepítése érdekében kiadott felhívások nem jártak eredménnyel. Ennek ellenére a vonatkozó rendeletek megtartását továbbra is kérte a megyéktől és kötelezte őket, hogy a faültetés eredményéről évente kétszer számoljanak be. ( H A R S F A L V I 1961. 85.) Ezek a rendeletek Nyíregyházára is eljutottak, nagy részük bekerült a currentáhs könyvbe. A körlevelekben szorgalmazták, sőt előírták a lakosoknak - legyen az nemes vagy adózó - a gyümölcs- és főzelékfélék termesztését. 1789-ben a vármegye rendeletet adott ki "a kerti vetemények és gyümölcsfák plántálására". A váTTnegyei főorvos. Jósa István is ajánlotta, hogy a lakosok több főzeléket és gyümölcsöt egyenek, egyben felhívta a figyelmet a húsevés ártalmaira: "... az húsnak szüntelen való itele sok terhes nyavalyára ad alkalmatosságot mellyek a kerti veteményekkel és gyümölccsel való élés által eltávoztathatván /azt/ magok által láthatják a lakosok, hogy az marhahússal való élés sokkal több költségekbe is kerül mint a vetemények plántálása, az azokkal való élés." A paraszti gyümölcstermesztés a X X . század közepéig középkori formákat őrzött meg. A z erdei és áttéri gyümölcsösöket kertszerűen használták, szabálytalanul ültették, a fák egy része magától kelt, vagy homlítással szaporították, egyszerű oltással nemesítették. ( K Ó S A HOPPAL 1979. 3S3.) Egy 1795-ös rendelet a gyümölcsfák ültetésének előnyeit így ecsetelte: különösen hasznos lenne, ha a lakosok a "házak körül vagy gyümölcsös, almás, szilvás kertekbe valamint a szőllős kertekbe gyümölcsfákat ültetgetnének, azokat esztendőről esztendőre szaporítanának s elromladozni nem engednének és ha ezen gyümölcs fákat a házakhoz közel ültetnének a történhető tűznek megakadályoztatására is szolgálna, sőt ha szép renddel ültettetnek az a helységeknek is ékességekre volna..." Ezek után az adófizetőket kötelezték, hogy egy év alatt legalább hat oltványt vagy m á s j ó gyümölcstermő fát ültessenek. Néhány évvel később ismét szorgalmazták a hatóságok, az 1807-ben kiadott főszolgabírói utasítás szerint a "gyümölcsfák ültetése keményen parancsoltatik úgy), hogy minden háznál legalább 12 csemete legyek."^ Valószínű, hogy a népi gyümölcstermesztésben ekkor m é g a vadabb gyümölcsfajták voltak általánosak, de már ebben a korszakban terjedtek a nemesített gyümölcsfák is. ( H Á R S F A L V I 1961. 87.) ]6
1
A ruházkodás és a paraszti háztartások textilszükségletének alapanyagát a len és a kender biztosította. Az önellátásra berendezkedett paraszti háztartá sokban a ruhafélék nagy részét is házivászonból készítették, így azokat a
finomabb minőségű lenből szőtték, ezért a kender mellett lent is termeltek. A z 1772. évi összeírásban pl. a kisvárdai járás 30 településén három kivételével mindenütt termeltek kendert és lent, 60 %-ban mindkét növényt 17 %-ban csak kendert, egy településen csak lent. A X V I I I - X I X . században az Alföldön általános volt a lentennelés, de a XEX. század második felétől a manufaktúrákban, később a gyárakban készült gyolcs, i l l . pamutvásznak elterjedése miatt a finom rostot adó len fokozatosan háttérbe szorult. A kender termesztése ellenben a X X . század közepéig élő hagyomány volt. ( S Z O L N O K I 1972. 37.) A kender termesztése többnyire a nyomásrendszeren kívül, külön erre a célra kijelölt területen történt. A z önellátó parasztgazdaságokban annyi rostnövényt termeltek, amennyit egy család fel tudott dolgozni ill. ami saját szükségleteit kielégítette. A vizsgált időszakban több rendelet is foglalkozott a len- és kendertermesztés szorgalmazásával. A z egyik rendelet tiltotta, hogy a külföldről behozott gyolcsokért a nép fizessen, ehelyett mindenki termelje meg a maga számára szükséges ruházati és egyéb textil alapanyagot. ' Egy másik körlevélben az elöljáróság azért írta elő a kender és a len vetését, hogy az asszonyok és lányok télre megfelelő elfoglaltságot találjanak maguknak." A z 1793-ban kelt körlevélben a főszolgabíró kéri, hogy a falvakban írják össze hány mázsa len és kender terrnett és abból észten dónként mennyit szoktak eladni. A z 1800-as évek elején ismét visszatértek a kérdésre, újból szorgalmazták a len termesztését. Egy rendelet kapcsolódik a szorosabban vett kenderfeldolgozáshoz, ill. mai szóval élve inkább a környezetvédelemhez. A szakirodalomból is ismert, hogy a hatóságok tiltották a kenderáztatást a folyóvizekben, mert a bomló növényi részek a halak pusztulását okozták. Egy 1806-ból keltezett megyei rendelet is tiltotta, büntetés terhe mellett, a folyóvizekben történő kenderáztatást mind a nemeseknek, mind az adózó lakosságnak. 1
0
21
22
23
A gazdálkodást befolyásoló tényezők közé tartozott a mértékegységek kérdése is. Több rendelet foglalkozott a mértékek egységesítésével, ugyanis egy véka vagy egy gönci hordó alatt vidékenként más mennyiséget értettek. 1791-ben előírták, hogy a gönci hordó 180 iccés legyen, 1827-ben csak azt határozták meg, hogy 176 iccénél kevesebb ne legyen és erre a vásárlók figyeljenek oda. Sok visszaélés történt a véka nagyságának különböző mértékéből eredően, ezért a helytartótanács szabványosította a véka űrtartalmát, az általa kiadott mustrához kellett igazítani és készíteni a vékákat. A véka nagysága vidékenként különbözött, általában 25-30 liter között változott. A z adózás szempontjából volt fontos, hogy egységes földmértéket használjanak országszerte. I I . József idejében két rendelet is eljutott a nyíregyházi önkormányzathoz, amely egy katasztrális hold nagyságát 1600 négyszögölben határozta meg. Ezen túlmenően a föld mérésmódjáról is adtak ki rendeletet. 24
25
26
27
Viszonylag sok rendeletet hoztak az állattenyésztéshez kapcsolódóan. Kisebb része a szén a termelést szorgalmazta, nagyobb hányada a szarvasmarha helyes tartását ismertette, illetve a marhabetegségekre és annak megelőzésére vonatkozott. A X V I I I . századi magyar létgazdaság és állattartás fő tendenciáit nehéz megragadni. Az agrártörténeti és néprajzi munkák e korszak fo jellemzőjének a rét- és szénagazdálkodás hiányát, a takarniánykészletek szűkösségét tartották. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a X V I I I . század folyamán az ország lakossága csaknem megháromszorozódott, a korábbi földbőség az Alföldön is megszűnőben volt. A réteket sokfelé szántónak törték fel, új irtások terjeszkedtek az erdők, mocsarak és nádasok rovására. ( P A L Á D I - K O V Á C S 1979. 50.) A takarmánynövények termesztését a X V I I I . század végétől szorgalamazták a hatóságok, ( G A Á L 1966. 260-261.) az azt megelőző évtizedekben kiadott rendeletekben a szénatermelés hasznára hívták fel a figyelmet. A z is kiderül a rendeletekből, hogy ezen a területen a rétgazdálkodás fejlettebb formáit nem ismerték, a rétet csak egyszer kaszálták, sarjút nem hagytak. Racionálisabb legelőhasználatot szorgalmaz a helytartótanács által kiadott rendelet: ahol elég nagy a határ ott a különböző fajta jószágok ne egy legelőn legeljenek, hanem egymást- váltva. Annál is inkább mert a juh kopárra tépi a mezőt, így a többi állat számára nem marad elég táplálék, a sertések pedig gyakran okoznak "nyavaját" a lovaknak. Minden helységben fogadjanak pásztort, a gazdák ne merészeljék gyerekre bízni a sertések legeltetését, inkább iskolába járassák őket . 28
29
3 0
A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása előtt az Alföld képe teljesen m á s volt, mint amilyennek ma ismerjük. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek s a hatalmas szikes pusztaságok nagy része állandóan vagy az év egyegy időszakában víz alatt állott. ( S Z A B A D F A L V I 1984.22.) A vizek szabályozása előtt a Nyírség nagy része lefolyástalan volt, az ősi folyó- és patakvölgyeket mocsarak és lápok foglalták el. A csapadékvizet levezető patakok, a nyírvíz-patakok, a Rétköz és az Ecsedi-láp felé szállították a csapadékvizet. Ez a terület az extenzív állattenyésztésnek kedvezett. A tavaszi és őszi árvizek idején az áimentes hátakon és a távolabbi területeken (belső nyírségi területek, Tokaj-Hegyalja, Hegyköz, stb.) legeltették az állatokat. így az árterek téli és nyarközépi legelők voltak az extenzív pásztorkodás korában. ( F R I S N Y Á K 1985. 32-33., 84.) Ezek a területek, a "nyírvizek", a lápok a betegségek előidézői is voltak, emebert s állatot egyaránt veszélyeztettek. 1774 és 1835 között csaknem húsz olyan körlevelet jegyeztek be Nyíregyháza currenfális könyvébe, amely az állatbetegségekkel, főleg a marhavésszel foglalkozott. Többségük 1783 és 1791 között érkezett az elöljárósághoz. Részben az állathullásról kértek adatokat, másrészt felhívták a figyelmet az állatok pusztulásának okaira és arra is, hogy ezt hogyan előzhetik meg. A megelőzés egyik formája volt, ha az egészséges állatokat elkülönítik a betegektől, de a legcélravezetőbbnek azt tartották, ha a gazdák az állatok 31
32
33
helyes téli tartásávái és legeltetésével elejét veszik a megbetegedéseknek. A vármegye előírásokat juttatott el a helységek bíráihoz arra vonatkozóan is, hogy a döglött jószágokat azonnal földeljék el, mert sok helyen a "döglött marhák húsai többnyire azokon a helyeken hagyattatván ahol megdöglöttek, vagy kutyáknak eledelül, ... ebből pedig a kutyák megdühödése rész szerint a levegő égnek meg bvszhödése következik" A z eddig leírtakból kitűnik, hogy a mezőgazdaság domináns szerepet játszott az akkori magyar gazdaságban, ezért a rendelkezések zöme ehhez kapcsolódott. Természetesen egy társadalomban nem csak a gazdasági élet szabályozására van szükség, ezt tükrözik a továbbiakban ismertetett rende letek, amelyek egymáshoz ugyan szorosan nem kapcsolódnak, de érzékelhető belőlük az akkori közigazgatás azon törekvése, hogy szabályozza a minden napi élet egészét. M
A hatóságok nagy figyelmet fordítottak a tűz elleni védekezésre, számos rendelet jutott el a nyíregyházi önkormányzathoz is. Ezek egy része építészeti előírásokat tartalamázott, másik része a tűz megelőzésére adott utasításokat. Legkorábbi rendelet 1775-ből való, s a "belül fűtő és sütő kemenczék" lerombolását írta e l ő . Időrendben tovább haladva, a következő 178l-es helytartótanácsi, ill. a vármegye által is megrősített rendelet a fából való h á z és kerítéskészítést tiltotta részben a tűz megelőzése, részben az erdők védelme érdekében. 1788-ban ugyancsak megismételték, hogy téglából, vályogból vagy vert földből építsék a házakat, a kéményeket pedig téglából. Ismételten a kemencékkel foglalkozott az 1794-ben kiadott vármegyei körlevél, amely a szabadban álló kemencék elbontására kötelezte a háztulajdonosokat és a szabadkéményekről intézkedett. A gabonás vermekről a gabona helyes táro lásáról szóló rendelet kapcsán m á r volt szó. Ezek a vermek baleset- és tűzveszélyesek voltak, hiszen a településen belül szétszórva, rendszertelenül helyezkedtek el. Hiába szorgalmazták a hatóságok, hogy a verem helyett "élés házakban" tárolják a gabonát, rendeleteik hosszú évtizedekig nem változtatták meg a falun élők gyakorlatát, szokásait. ( P Á L L 1987. 55.) A vermet égetéssel készítették elő a gabona tárolására, ilyenkor sok baleset is történt, ezért a vármegye körlevélben hívta fel a figyelmet ezek elkerülésére. Egy száraz malom leégése kapcsán született 1798-ban az a rendelet, mely szerint ezután a malmokban tüzelni nem szabad, világításra lámpást kell használni. 35
36
37
38
39
40
Szabolcs megye 1819. és 1836. évi statútumaiban is visszatérően foglal kozott a pásztorok megrendszabályozásával. A pásztorok nem helyhez kötött foglalkozása miatt kevéssé voltak ellenőrizhetőek mint a társadalom többi tagja, ezért egy kicsit törvényen kívülinek érezvén magukat, annak kötöttségei alól megpróbáltak kibújni. A hatóságok igyekeztek korlátozni a közemberek fegyverviselését, így a pásztotorokét is. Nem sok eredménnyel, hiszen hosszú évtizedekig a rendeletek visszatérő témája volt. 1764-ben adta ki vármegye
azt a currenst, amelyben elrendelte, hogy minden közrenden levő puskás ember földesurának beszolgáltassa a fegyverét "mindjárt a currens vételével", vagyis azonnali hatállyal. A pásztorokat pedig arra kötelezték, hogy "igaz valóságos pásztorságok felől ... bizonyságlevelet vegyenek", mert a ható ságok ennek alapján különböztetik meg őket a k ó b o r l ó és gonosz emberektől. Amelyik pásztor nem tudja magát igazolni, azt a vármegye tömlöcébe vitetik. A kondások balta tartását több rendelet is tiltotta annak okán, hogy gyakorta követtek el gyilkosságokat. A vermekkel kapcsolatos, de a korabeli közelekedési viszonyokat jól jellemzi az a vármegyei rendelet, amely megtiltotta a v e n n é k és egyéb árkok ásását a települések utcáin. "... tapasztaltatott, hogy ... némely helyekben az utzák vermek és árkolások által annyira elszoríttatnak, hogy azok miatt az utazás mind alkalmatlan mind pedig veszedelmes..."^ Ugyancsak az utcákon való közlekedést hátráltatta, sőt annak járhatatlanságáról panaszkodtak az oda hordott szemét miatt. Néhány állat- és emberorvoslással, illetve mai fogalommal élve közegész ségüggyel kapcsolatos körlevelet is bejegyeztek a nyíregyházi cunentális könyvbe. A bábaképzésről és a bábák fizettségéről 1787 és 1789 között több rendelet is megjelent. Ezeket a helytartótanács adta k i , de a vármegye is megerősítette azokat. A bábák képzését a vármegyében dolgozó orvosokra bízta a rendelet. A h á b á k munkájáért járó fizetséget először egy rhénes vagy német forintban állapították meg, egy évvel később ezt eltörölték és úgy rendelkeztek, hogy a szegények számára minden fizetség nélkül kötelesek szolgálni. A z ember gyógyításával kapcsolatos rendeletek főleg a kolerára és annak megelőzésére vonatkoztak és az 1830-as évek első felében adták k i azokat. A gyermekek himlő elleni oltását szorgalmazta egy 1835-ös helytartótanácsi rendelet. Ezért a vármegye is úgy határozott, hogy a megye főorvosa "minden esetben gondoskodjon jó himlő anyagokról az egész megyére nézve, s ezekkel próbát tévén, egyedül /a/ jónak tapasztaltatott anyagot ossza ki orvossai között," mivel "a rosz himlővel való oltás miatt... számos halálok esent kellett látni..." A közegészségügyi rendeletek sorába tartoznak azok a körievek, amelyek tiltották az egészségtelen ételek árusítását, a marhák településen belüli vágását. Külön intézkedéseket adtak k i a holtak t e m e t é s é r e , a temetés után a lakóházak fertőtlenítésére és az elhullott állatokra v o n a t k o z ó a n , valamint ana nézve, hogy lehet a betegsé geket megelőzni a poshadt vizek megszüntetésével. 41
42
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
Végül szeretnék még néhány rendeletet megemlíteni, amelyek környezeti kérdésekkel foglalkoztak, s valamilyen módon az akkori környezeti viszonyok óvására törekedtek Szinte visszatérően adták k i a kártékony madarak és a farkasok irtását. A z adó mértéke szerint állapították meg hány madárfejet kell az elöljáróságnak bemutatni. Nyíregyháza cunentális könyvébe az erdő védelmére vonatkozó körleveleket 1785-ben jegyezték be. A z elsőben az 54
1770-ben kiadott királyi rendeletet erősítették meg azzal, hogy "az erdőnek irtása eránt szorgalmatos vigyázást" parancsoltak. A másodikban arról rendelkeztek, hogy a hamuzsír égetését csak csak ott engedélyezik ahol a fák más célra nem alkalmasak. A hamuzsír égetését helytartótanácsi engedélyhez kötötték, az kaphatta meg, aki a kiégetett fák helyére újat ültetett. A harmadik levélben megtiltották a vargáknak, hogy a fatörzsek kérgét lehántsák, kötelez ték őket, hogy a bőröket gubics felhasználásával készítsék k i . A rendeletek tükrében úgy tűnik, hogy az állam számos területen próbálkozott a paraszti társadalom életébe beavatkozni (gabonaellátás biztosítása, burgonyatermelés, gyümölcsfa ültetés szorgalmazása, az állat tartásra vonatkozó rendeletek, közegészségügyi, közbiztonsági, a tűz megelő zésére vonatkozó szabályok stb.). Felmerül a kérdés, volt-e valamilyen hatása ezeknek a rendeleteknek. Rövid távon biztosan nem, hiszen sok rendeletet többször megismételve adtak k i , de hosszabb időszakot tekintve az állam évtizedekig tartó szívós tevékenysége is hozzájárult a paraszti társadalom lassú változásához. A fennálló viszonyok állandó felülről való javítására való törekvés közrejátszőtt azokban a folyamatokban, amelyek elvezettek a magyar társadalom és gazdaság X I X . században bekövetkezett átalakulásához. 5 6
JEGYZETEK 1. Szabolcs-Szatmár-Beteg megyei Önkormányzat Levéltára (mivel minden hivatkozott iratanyag innen származik a továbbiakban nem jelölöm külön) V. A. 102/c 38/1 18 1774. 2. V . A. 102/c 39/119 1806. Ilyen értelmű körlevél 1826-ban is érkezett a nyíregyházi elöljárósághoz. 3. V . A. 102/c 39/1 19 1824. 4. V . A. 102/c 38/118. és 39/119. dobozok. Nyíregyháza város legrégebbi iratai. 5. kétszeres = a búzának és rozsnak vegyes vetése 6. V . A. 102/c 38/118. 1789. július 13. 7. V . A. 102/c 39/119. 1795. 8. V . A. 102/c 38/118. 1787. " A szántóföldek szorgalmatos nevelése k e m é nyen parancsoltatik." 9. V . A. 102/c 39/119. 1795. 10. V . A. 102/c 38/118. 1788. aug. 1. 1789. júl. 13.39/119. 1795. 11. Üszög = (Főleg a gabonaneműeken, kukoricán) növénybetegség, amelyet a növény testében vagy termésében élősködő gomba okoz; hatalmas mennyi-ségű, sötét színű spórájától a növény megdagad, megfeketedik. (É. SZ. V I I . Bp. 1962. 117.)
12. V . A. 102/c 38/118. 1787. jan. 30. A következőket írták az üszögös búzáról: "Onnan veszi eredetét, hogy amidőn az élet virágzik, akkoron őtet a hosszas esőzés veri és a gyakori esőzések miatt a búza és a gabona erőszakos növésre s mintegy kelésre erőszakoztatik, ezen elemek a magva, vagyis szeme úgyis nőni szokott mintha taglós is volna, és mind az embernek, mind az marhának ártalmas." A z ilyen gabonából sütött kenyér betegséget okoz, ennek tünetei: fáradságot éreznek és "hemzsegést az ujjak végeiben mintha hangy(a) volna benne, azután következik a nyavallya kiütése megmegkeméuyedvén a beteg teste és felfuvattatik, s következnek a borzadások és ájulások ... s végtére az halál ..." A betegség több hétig is eltarthat, ha idejében észlelik a betegséget gyógyítására a következőket ajánlják: "... a beteg(et) hányásra és purgatiszásra való eszközökkel savanyú olajos vagy sűrííbb ... italokkal segíthetik, ezen nyavajában pedig izzasztó szerek ártalmasak." 13. V . A. 102/c 38/118. 1788. I . A z üszögös életet a konkolyos és m á s ártalmas magokról amennyire lehet jól k i kell rostálni. 2. Őrlés előtt a kemencébe kell tenni, hogy a "... kemence melege ... az ártalmas nedvességet szikassza". 3. M é g a malomban, őrlés után "választasson szét a korpa a liszttől". 4. "Igen erős kovászttal, mely j ó életből készített legyen, kell csinálni", rendszerint több kovászt kell adni hozzá a szokásosnál, "és még ezen felül hamuzsírt, nem különben égetett bort is tenni" kell bele. 5. "A kovászt annak kelése idején melegbe kell tartani, mint rendszerint szokás, és mindössze 18 óráig kell engedni kélni és jól kidagasztani". 6 A kemence ne legyen túl f o n ó , "hogy hirtelen felfogván (a) kenyér vastag héját, inkább tovább kell a kemencében tartani." "És mivel a gyomorba megemésztése sokkal nehezebb 1. egyszene az illyen kenyérből nem kell sokat enni 2. sem szalonnával, sem túróval az olly kenyeret nem kell enni, 3. hanem főzelékkel, kerti zöldségekkel ú. m. kerti veres és fog hagymával, retekkel, borssal és keménymaggal kell enni." 14. 15. 16. 17. 18. 19.
V . A. 102/c 38/1 18. 1783. V . A. 102/c 39/1 19. 1795. V . A. 102/c 38/1 18. 1789. V . A. 102/c 38/118. 1789. V . A. 102/c 39/119. 1807. V . A. 102/c 38/118. 1783. "Hogy külső országokból behordatni szokott gyoltsokért az nép ne fizessen, az lennek és kendernek vetését és azok aránt való szorgalmatosságot méltóztatik kegyesen parantsolni." 20. V . A. 102/c 38/1 18. 1783. "Keményen parancsoltatik újra, hogy a lakosok annyi kendert és lent vessenek, hogy az asszonyok magokat a férfiak restségével ne menthessék, mert amint az elmúlt ... eunensben megírtam minden asszony embertül, leányoktul hány(at) font szoros számot fogok venni. Désy Mihály főszolgabíró"
21. V . A. 102/c 38/118. 1793. 22. V . A. 102/c 39/119. 1806. Egy 1789-ben megjelent rendeletre hivatkozva "serkentetnek a lakosok, hogy a köz és önnön hasznok tekintetéből a len termesztésén és annak mívelésén igyekezzenek." 23. V . A. 102/c 39/119. 1808. "Folyóvízben kendernek való áztatás megtiltatik nemesekre nézve fijeális perben ... nemtelenekre nézve pedig az kendernek szijjel való hányattatása büntetése alatt." 24. V . A. 102/c 38/1 18 1791. "Hogy minden gönczi hordó 180 itzés legyen és minden bodnárok nemcsak a magok, hanem a helységek szokott bélyegével is (az) általok csinált minden hordót megbélyegezzenek, mely rendes megtartására a bodnárok keményen szoríttatnak." 25. V . A. 102/c 39/1 19. 1827. 26. V . A. 102/c 39/1 19. 1809. 27. V . A. 102/c 38/1 18. 1785. 1786. 28. V . A. 102/c 38/118. 1783. "Mind a Tttes (tekintetes) Uraság úgy a szegény adófizető nép is tapasztalhattyák, hogy a szénának sok haszna vagyon, ... azért minden(ki) azon igyekezzen, hogy szénája bőven legyen." 29. V . A. 102/c 39/119. 1789. A főispán az álatala kiadott körlevélben foként a földesurakat és a helységek elöljáróit kéri: "... mivel az idei hosszantartó szárazság miatt a szénatermés nem a szükség és kívánság szerint fog ezen vgyében (vármegyében) kiütni ezért is elmúlhahatatlanul megkívántatik, hogy minden birtokos és elöljárók a kaszállókat az Anya fűnek lekaszállása után is ... a marha járásiul megoltalmazzák, azon legyenek, hogy a sarjút is, bátor azt m é g ezen a tájon nem szoktak is takarmánynak bővítése végett tsinálhassanak, hogy ezáltal és az szalmájukra is szűk aratás miatt méltán előre vélhető nagy széna és takarmány szükség eltávoztassák." Sarjú = a második és a következő kaszálású fű, széna (E. SZ. V . Bp. 1961. 1131. p.) 30. V . A. 102/c 38/1 18. 1785. 31. V . A. 102/c 38/118. 1774. 1784. 32. V . A . 102/c 38/118. 1783. A marhapusztulás okát a körlevél abban látta, hogy az állatok posványos vízből ittak és nem kaptak elég sót. Ezért elrendelték, hogy ahol nincs folyóvíz, ott kutakat kell ásni és a gazdáknak gondoskodni keh az állatok sózatásáról. 33. V . A. 102/c 38/118. 1787. 1788. 1789. 39/119. 1807. 1829. 1830. A "marha dög" orvoslására 1829-ben és 1835-ben a vármegye több oldalas rendeletet adott k i . 34. V . A. 102/c 38/1 18. 1795. 35. V . A. 102/c 38/118. 1775. "... parantsoltatik, hogy a bírák minden házaknál a belül fűtő és sütő kemenczéket a gazdákkal rontsák le és kiki kívül fűtő boglya vagy kájha kemenczéket építsen házába, melyet ha a
gazdák elmulasztanak, a bírák kemény büntetés alatt véghez vinni el ne mulassák ..." 36. V . A. 102/c 38/118. 1781. "A felsőbb esztendőkben a Felséges Helytartó Tanács által parancsoltatott és az T. N . Vármegye által is meghirdettetett, hogy a lakosok a házaiknak falát vagy kőből és téglából vagy legalább vályogból vagy vert földből készítsék és házaikat sorba épicsék, úgy kerítéseiket is nem sövényből vagy felállított karókbul vagy deszkából vagy nádból vagy garadjából csinállyák. Ezen parancsolatot megújítván H.T. a T . N . Vármegye is ujjitya azzal edjező rendelését, egész remény séggel lévén a Földes Urakhoz, hogy ezen hasznos parancsolatot magok is igyekeznek tökéletességre vitetni és az erdők conservatiójára nézve is sem épületeket sem kerítéseket fából vagy vesszőből tenni nem engednek, vigyázván ebbe a t ű z hánt való közönséges butaságra" is. 37. V . A. 102/c 38/118. 1788. A rendelet tíz pontban foglalta össze a tűzesetek megelőzése érdekében teendő intézkedéseket, a következők az építkezésre vonatkoznak: "2. A z hol a víz miatt paticsból nem szükséges házakat tsinálni ott mindenütt vagy téglából vagy vályogból és vert földből kell házakat tsinálni. 3. A z kéményeket is tehetősebbek igyekezzenek kivált a nemesek téglából tsinálni." 38. V . A. 102/c 38/118. 1794. "... ollyan az ég alatt levő sütő kemencék melyek vagy az utcán vagy az épületek között volnának elhányattassanak és olyan helyre építessenek az hol miattok semmi veszedelemtől ne lehessen tartani. ... a házakon belül fűtő kémények (milyeneket egyéb aránt ezen a részen nem igen találtatnak) ne tarthassanak hanem rnindenütt boglyakemencék legyenek, azok mellett a világítás és főzés kedvéért kisded kandalok is meghagyassanak." 39. V . A . 102/c 39/119. 1798. " A v e n n é k nyitva tartása és kivált mikor fulteltettek, azok bé nem fedése sok szerencsétlenségre adott alkalmatos ságot és csak ebbe az esztendőbe is több helyeken a gyermekek belé estek s belé égtek a tüzes vermekbe, ... a perselés idején a vermeket be fedettes sék, a puszta vermek bé csináltassanak." • 40. V . A . 102/c 39/119. 1798. "Olyan eset fordulván elő a Ntes Ns Vgye előtt, hogy bizonyos száraz malom az őrlő és malomházba tüzelő emberek vigyázatlansága miatt meg gyúlott ... ennek utánna a malmokba tüzelni egyátallyában szabad ne legyen hanem inkább a ... tulajdonosok a magok malmokba lámpást tarcsnak, hogy a tüzelő miatt megeshető károk az által eltávoztassanak, ellenkező esetben ha valami kár és szerencsétlenség esne, az ilyen károkat a malom tulajdonosai akik ezt engedték ezen határozás megszegői fogják téríteni." 41. V . A. 102/c 38/118. 1764. jan. 28. 42. V . A . 102/c 38/118. 1791. 39/119. 1823. " A kondások által elkövetni szokott vérengzések és gyilkosságok eltávoztatása tekintetéből újra
meghatároztatotl a T. Ns Vánnegyének", hogy a kondások baltát ne hordjanak magukkal. 43. V . A. 102/c 39/119. 1824. 44. V . A. 102/c 1798. "Tapasztaltatván, hogy némely helységekbe a j ó rend és tisztaság ellen némelyek a ganajt és más tisztátalanságokat az utcára kihordják és azokkal az utcákat majdnem járhatatlanokká teszik." Ezéit a jövőre nézve "senki az utcákra semmiféle ganajt, gazt vagy szemetet kihordani ne merészelyen, különben azt más törvényes büntetésen kívül maguk fogják onnan elhordani." 45. V . A. 102/c 1787. "... ezen Ns Vármegyébe találtatható bábák annyival jobban serkengethessenek ... /a/ gyermekágyban fekvő vagy szülni akaró asszonyok körül való szolgálatra. Ezen T. Ns Vármegye azt méltóztatott rendelni, ... hogy ezután mindenféle paraszt személyek a Bábának 8. nap tejendő szolgálattyáéit 1 Rhenes vagy német forintot fizessenek, hogy ha pedig ne talán oly szegény szülő asszony is találtam a ezen ns Vgyébe, hogy azt az 1 Rh forintot meg nem fizethetné a Helységek Elöljárói a tévők legyenek, "hogy az elöljáróság kasszájából fizessék ki a bábát. "Az ezen megyebéli falusi bábákra nézve a felséges Hely tartótan ács által" kiadott rendeletek: 1. "Minden ilyen falusi bábák számára mértékletesen meghatározott flzetésetske rendeltessék", ennek végrehajtását a szolgbíróra bízzák. 2. "... a Vgye Doctorai a magok lakóhelyekbe, egy-egy szolgabíró járásonként gyűjtvén oktatni tartoznak, ezen oktatás ideje alatt kit-kit közzülök a maga Helysége tartozik tartani." A bábák tehetősebb helyeken elfogadhatnak ajándékot, "hanem a szegé-nyeknek minden pénz és jutalom nélkül szogálni tartoznak." N . Kalló 1788. november 11 46. V. A. 102/c 1831. 1836. 47. V. A. 102/c 1835. 48. V . A. 102/c 1789. M á r többször megtiltották, hogy egészségtelen ételeket árusítsanak, de "tapasztaltatott, hogy a parancsolatok ellen is némely helyeken döglött és sok rosz halakat, egészségtelen marhákat, döglött sőt mán csak nem rothadt rákokat árulni merészelnek." Ezért aki ilyen ételeket árusít azt keményen büntessék meg, javaitól fosszák meg. A romlott élelmiszert foglalják le és jó mélyen ássák el a földbe. 49. V. A. 102/c 1788. "Minthogy helységekben levő mészárszékeknél levágott marhák vére ... csaknem szenyvedhetetlen büdösséget okoz, mely az egészségre ártalmas, arra nézve a marhát nem ben a helység közepén, hanem ... ahol lehet az folyóvizek mellett, ahol a víz még minden büzködtető részeket elvigye, vágattassanak és az úton a hús úgy hordódjon a mészárszékekbe a kimérés kedvéért " 50. V. A. 102/c 1806. 51. V. A. 102/c 178').
52. V . A. 102/c 1788. ' A m i d ő n az marba megdöglik azt kivált az nyári melegebb napokban mindjárt el kell temetni, a marhá/nak/ tudva lévő módon bőre lebuzatik és pedig j ó mélyen a földbe ásatik." Szintén 1788ból egy másik rendelet: "Az egészségnek megtartására" az utcán dögöt ne hagyjanak, a hízó ólakat ne az utca felé, hanem másfelé csináltassanak. 53. V . A. 102/c 1788. "... úgy ben ... mint kívül lévő álló vizek sok sok betegségeket okoznak" a lakosok szárasszák ki az ilyen vizeket, vagy folyóvízbe eresszék be, helyét nem "ganajjal hanem homokkal bé kell hordatni." Ugyancsak 1788-ban adták k i , hogy "az ivó és itató kutak mind belül az helységekbe, mind pedig kívül az legelő mezőkön szaporítassanak és ahol csak lehet védve tartassanak." 54. V . A. 102/c 1782. 1784. 1791. 1798. 1801. 1806. Például 1782-ben Nyíregyházának 1 farkassal, 1500 nagy madárral, 4000 verébbel kellett elszámolnia a vármegyének. A z 1791-ben kiadott körlevélben a hatóságok úgy tapasztatták, hogy az ez ügyben kiadott rendeletek végrehajtásában "eddig a legkisebb mozdulásokat sem tapasztalni, holott ezek az ártalmas állatok eszközei a szükségnek, s gyakran sok szegény ember a farkasok miatt oly károkat szenved, hogy 5-6 esztendeig is megérzik." Ebben az évben Nyíregyházára kirótt mennyiség: 4 farkas, 10691 veréb, 5347 nagy-madár. 55. V . A. 102/c 1785. 56. V . A. 102/c 1785. "Ismét keményen tilalmazza Eő Felsége, hogy a vargák kivált azokban az eszetndőkben, mellyeken a gubicsnak szüksége nintsen a fákat meg ne hántsák, következendőképpen fa héjjal bőröket készíteni ne merészeljenek, ... azon vargák a gubits által szokott készítésének módját tanulják meg."
IRODALOM BALASSA 1960. = Balassa, I . : A magyar kukorica. Budapest 1960. É.SZ. 1962. = A Magyar Nyelv Értelmező Szótára Budapest 7:117 FRISNYÁK 1985. - = Frisnyák, S.: Történeti földrajz. Nyíregyháza 1985. GUNDA 1981. = Gunda, B.: Súlyom. In: O R T U T A Y , Gy. (Főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest 4:499. H Á R S F A L V I 1961. = Hársfalvi, P.: Szabolcs megye gyümölcsfa adatai 1781ből. Agrártörténeti Szemle 1961. 1. 85-93. KOSA 1980. = Kósa, L . : A burgonya Magyarországon. Bp. 1980. KOSA - HOPPAL 1979. - Kósa, L . - Hoppal, M . : Gyümölcstermesztés, In: O R T U T A Y , Gy. (Főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon, Budapest 2: 381385.
L A C Z A Y sajtó alatt = Láczay, M . : Egy currentális könyv vallomásai (18421849) P A L L 1987. = Páll. 1.: Szabolcs megye építést szabályozó rendeletei a 19. században. Ház és Ember 4. 1987. 55-62. PÁLL sajtó alatt = Páll, L: Szabolcs megye 19. századi szabályrendeletei S Z A B A D F A L V I 1984. = Szabadfalvi, J.: Tanulmányok a magyar pásztor kodás köréből Debrecen 1984. Studia Folklorisztika et Ethnographica 10. SZABÓ 1993. = Szabó, S.: Hatósági rendelkezések a közellátás érdekében (Szabolcs megye X V I I I . század második fele). V I I I . Kézmüvesipartörténeti Szimpózium. Veszprém, 1993. 111-115. S Z Ö L N O K Y 1972. = Szolnoky, L : Alakuló munkaeszközök. Bp. 1972. T A G Á N Y I N E T H O L T 1983. = Tagányiné Tbolt, J.: A burgonya szántóföldi szerepe az 1828. összeírás szerint (különös tekintettel Zemplén, Somogy és Szabolcs megy ékre). Agrártörténeti Szemle 1983. 1-2. sz. 1-13. T A K Á C S 1987. = Takács, P.: A dadái járás parasztjainak vallomásai 1772. A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár Kiadványai I I . Közlemények 3. T A K Á C S 1988. = Takács, P.: A kisvárdai járás parasztjainak vallomásai 1772-ből. A Rétközi M ú z e u m Füzetei 8. T A K Á C S 1988. = Takács, P.: A Dél-Nyírség és a Hortobágy-melléke parasztjainak vallomása 1772-ből. A Jósa András Múzeum Kiadványai 26.
Sarolta Szabó: Ethnographische Bezüge eines kurrentalischen Buches (Behördliche Verordnungen über das Bauerntum in den kurrentalischen Schriften in Nyíregyháza, 1754-1838) hi der zweiten Hälfte des X V I I I . Jahrhunderts benutzte das sich in Umwandlung befindliche absolutistische System - ausgehend von seiner geistigen Basis die Verwaltung weitgehend zu seiner gesellschaftsumformenden Tätigkeit. G e m ä ß der Verwaltungspraxis der Zeit gelangten die Verordnungen durch Currenta zu den Adressaten, zu der Bevölkerung. Die Currenta wurden auch als fortlaufender Brief, allgemeiner Bericht bezeichnet. Der Herausgeber konnte eine Landesbehörde oder das Komitat sein. Die Funktion war die des Amtsblattes, die Durchfühmngsbestimmungen der damalig geltenden Rechtsvorschriften. Das Komitat Szabolcs hatte bis zu den 1840er Jahren kein selbständiges Statut, ein jeder Fall wurde gesondert geregelt. Die große Mehrheit der Verordnungen bezog sich auf die Instandhaltung der Straßen und D ä m m e , auf das Militär, den Vorspann, die Steuerzahlung und auf die Marktenordnung, aber sporadisch sind auch auf die vernünftigere landwiitschaftliche Betriebsfuhrung abzielende Anweisungen zu finden. Die bei der Selbstverwaltung von Nyíregyháza eingetroffenen Rundschreiben von 1754 bis 1838 sind beinahe lückenlos erhaltengeblieben, nach 1782 wurden sie in einem gesonderten Band abgelegt. Unter den Verordnungen über die Landwirtschaft sind die über die Verbreitung der Kartoffel und die Förderung der Maisproduktion von besonderer Wichtigkeit. Die Kaitoffel gelangte vermutlich vom Kammergut in Tarcal in das Komitat Szabolcs, wo sich zuerst die deutschen Siedler in Rakamaz (1786) mit dem Kartoffelanbau befaßten. Eine allgemeine Verbreitung erfuhr sie auch bis 1828 nicht, in 57 Dörfern von den insgesamt 133 Dörfern des Komitats wurde sie noch nicht angebaut. Der Maisanbau war viel mehr verbreitet, aber die richtige Behandlung festigte sich laut der Verordnungen noch nicht ganz. Der Obstanbau erfuhr einen Aufschwung gegen Ende des 18. Jahrhunderts, die Behörden waren bestrebt, die Verbreitung auch durch Verordnungen zu fordern. Die Verordnungen vom Statthalterrat und vom Komitat drängten auf den Anbau von Obst- und Gemüsesorten und vom Hanf und Flachs. Zu den Fragen, die die Wirtschaftsführung beeinflußt haben, gehört auch die der Maßeinheiten. Es wurde mehrfach auf die Regelung des Umfanges des Scheffels und des
Gönczer Fasses zurückgegriffen, da man ihn je nach Region verschiedentlich auslegte, auch die Handelsinteressen des Reiches verlangten die Vereinheitlichung. Wegen der Steuerabfühmng war die Benutzung des einheitlichen Feldmaßes wichtig. Zahlreiche Verordnungen wurden über die Tierhaltung getroffen. Der kleinere Teil drängte auf die Heuproduktion, der größere Teil beschrieb die richtige Masthaltung bzw. bezog sich auf die Mastviehkrankheiten und deren Vorbeugung. Aus den Verordnungen geht hervor, daß die Behörden auf den Anbau der Futterpflanzen vom ausgehenden 18. Jahrhundert drängten, in den vorangehenden Jahrzehnten wurde die Aufmerksamkeit auf die Nützlichkeit der Heuproduktion gelenkt. Die intensiveren Formen der Wiesenbewirtschaftung waren nicht bekannt, die Wiese wurde nur einmal gemäht, es blieb kein Grummet. Ab 1774 wurden fast jährlich Rundschreiben über Tierkrankheiten, hauptsächlich über Rinderseuche abgeheftet. Darin wurde zur Datenlieferung über die Tierverendung aufgefordert bzw. auf die Ursachen der Verendung aufmerksam gemacht und wie der vorzubeugen ist. Die Behörden schenkten große Aufmerksamkeit dem Feuerschutz, darüber gelangten zahlreiche Verordnungen zu der Selbstverwaltung in Nyíregyháza. Ein Teil davon enthielt Bauvorschriften, der andere Teil gab Anordnungen zur Vorbeugung. Das Komitat Szabolcs befaßte sich in seinen Statuten vom 1819 und 1836 wiederholt mit der Regulierung der Hirten. Da sie bemfsbedingt weniger ortsgebunden waren, waren sie schwer zu kontrollieren, sie fühlten sich etwas außerhalb der Gesetze, versuchten deren Vorschriften zu entgehen. Die Behörden versuchten ihre Waffenführung einzuschränken, mit wenig Erfolg. Das Verbot der Waffenfuhrung für den gemeinen Mann blieb für lange Jahrzehnte ein wiederkehrendes Thema der Verordnungen. Die Hirten wurden auch dazu veipfliehtet, ihr Hirtentum durch einen Bekenntnisbrief zu bekunden, ansonsten drohte ihnen das Komitatsgefängnis. Die damaligen Verkehrsverhältnisse werden durch die Verordnung gut charakterisiert, die die Aushebung von Mieten und Graben in den Straßen der Gemeinden untersagte, da diese, über die Einengung der Straßen hinaus die Unverletztheit des Körpers der Reisenden außerordentlich gefährden. Die auf den Straßen abgelagerten vielen Abfalle bedeuteten für den Straßenverkehr ebenfalls eine Behinderung. Auch einige Briefe - mit einem modernen Wort - zum Sanitätswesen wurden ebenfalls registriert. Über die Hebammenausbildung, über ihre Vergütung
erschienen zur Zeit Josef I I . (1787-1789) mehrere Verordnungen. Diese wurden vom Statthalterrat herausgegeben, wurden aber auch vom Komitat bekräftigt. In den 1830er Jahren wurden Verordnungen zur Vorbeugung der Choleraepidemie herausgegeben. Eine Vorschrift des Statthalterrates vom 1835 drängte auf die Impfung der Kinder gegen Blattern. Die Studie schließt mit einigen Verordnungen über Umweltfragen. Im Spiegel der Verordnungen entsteht der Eindruck, daß der Staat auf zahlreichen Gebieten versuchte, auf das Leben der bäuerlichen Gesellschaft einzuwhken. Es stellt sich die Frage, ob diese Verordnungen Auswirkungen hatten. A u f kurze Sicht bestimmt nicht, aber eine längere Periode betrachtet trug auch die beharrliche Tätigkeit des Staates der allmählichen Umgestaltung der bäuerlichen Gesellschaft bei.
