Égi Béke a Földön közösség lapja
2011. május 01.
"ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET, AKI HISZ BENNEM, MÉG HA MEGHAL IS, ÉLNI FOG,"(Jn. 11;25.)
Kérdés-felelet Dombi Feri bácsi válaszai feltett kérdéseinkre az inárcsi utolsó vasárnapi összejöveteleink (szentmise, meditáció, kérdés - felelet) alkalmával. Az 1998. májusától rendelkezésünkre álló hangfelvételek alapján szerkesztett változat. 2000.04.30. Kérdés: Eli, Eli, lama sabactani: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Válasz: testvérek tudnunk kell, hogy az Ószövetségben van egy ima, a haldoklók imája – és ez így kezdõdik: Eli, Eli, lama sabactani: Istenem Istenem, mért hagytál el engem? – és aztán folytatódik. Jézus elkezdte a kereszten ezt a haldoklók imáját és bizonyára folytatta is magában. Minden esetre hangosan ennyit mondott – de ha megkeresitek ezt az imát a Bibliában, olvashatjátok, hogy ez bizony átcsap ám dicsõítõ imába! Mivel nagyon hasonló az Éli – Éli Illéshez, ezért az ott lévõk félreértették Jézus szavait és ezért mondták: talán Illést hívja? – Nem, Jézus a haldoklók imáját mondta. Szóban feltett kérdés: Isten akarata és az ember akarata szabadságban hogyan tud összehangolódni? Nagyon súlypontos kérdés. Itt tudni kell, a mi egyházunkban két iskola van: a molinisták a jezsuiták és a tonisták, õk Szt. Tamás vonalán vannak. A molinisták arra teszik a hangsúlyt, hogy az embernek van szabad akarata és amit eldönt, azt keresztül tudja vinni. A tonisták pedig azt mondják, hogy az Istennek van szabad akarata és amit az Isten akar, az fog megtörténni. Most a kettõt hogyan lehet összeegyeztetni? A legszorosabb értelemben az egyházunknak az a véleménye, hogy egyiket sem lehet a másikkal szemben kiközösíteni. Nem szabad azt mondani, hogy csak neked van igazad. A kettõt testvérek úgy lehet összeegyeztetni, hogy a szabadság tartalma: külsõ -és belsõ kényszer ellenére teszi az ember a meglátott jót. Az ember szabad akarata az Isten szabad akaratára van kitalálva! Ott vagyok igazán otthon! Amíg akadályozza valami, addig nem tudok igazán szabad lenni. Mondhatjuk azt is, hogy a földi élet célja, hogy szabaddá tudjak válni mindentõl, mindenkitõl és akkor tudok igazán szeretni. Ennek gyakorlati része, hogy feladatokban gondolkodjunk – és ne személyekben… Igazán a szabad akarat formája a választási lehetõség. Akarhatom azt is, hogy szabad legyek – és akarhatom azt is, hogy rab legyek. Ilyen értelemben az Istenben nincs formai szabadság – illetve van! – de amit akar: az van és amit nem akar: az nincs. Tudjátok, hogy az erkölcsi rendben a bûn az nem valami, hanem valaminek a hiánya: a szeretet hiánya. Amikor valaki azt akarja ami rossz, akkor igazában azt akarja, amit az Isten nem akar, tehát ami nincs is! Tehát: boldog akarsz lenni, de ott keresed, ahol soha nem fogod megtalálni! Ez olyan, mintha 2
örökké olyan ételt ennél, amiben nincs semmi táperõ. Bármennyit ehetsz belõle, mégis éhes maradsz. Ilyen értelemben az ember szabadsága és az Isten szabadsága egy és ugyanaz. Azonban a földön a kísértés területén van egy geller, amikor úgy tûnik: nekem van egy akaratom – ami ellenkezik az Istenével -pedig az nincs is-. Mikor Jézus mondja azon az éjjelen a Getsemáni kertben ’ ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te Atyám!’ - Ne tegyek rosszat, hanem azt, ami helyes. - Amikor imádkoztok én azt javasolom a kéréseteket úgy mondjátok: Istenem, az akaratod szerint történjen meg. A földön az ember élete folyamatban van, így az akaratunk, a szabadságunk is egy folyamat. Ahogy átadom az akaratom az Istennek, úgy adom át a folyamatnak - ami történés velem, ami valóságot jelent az én bensõ békém, boldogságom területén. A következõ szóban feltett kérdés: Mit jelent, boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek országa? Itt a jelenlévõk közül már sokan meg tudnák válaszolni. Tehát mit jelent ez? Én mikor ezt olvasom – úgy fordítom le a magam számára: boldogok, akik a lelkiismeretükre hallgatva szegényítik magukat, mert övék a Mennyek országa. Testvérek – nem a gyagyások, a kevés értelemmel bírók a boldogok, nem a lelki szegények – a lelki toprongyok a boldogok, és azok a szegények sem boldogok, akiknek az árvíz vitte el a házát! – hanem akik a lelkiismeretükre hallgatva teszik azt, amit jónak látnak. Akik a lelkiismeretük szerint adnak, a lelkiismeretükre hallgatva szegényítik magukat. szerk. Budainé Marika
ÉGI ÉDESANYÁNK, A BÉKE KIRÁLYNÕJÉNEK ÜZENETE Meðugorje, 2011. március 25 "Drága Gyermekek! Ma különösen szeretnélek a megtérésre hívni benneteket. Ma hadd kezdõdjék egy új élet a szívetekben. Gyermekek, az igent szeretném hallani tõletek, hadd legyen örömteli Isten akaratának megélése életetek minden pillanatában. Ma különlegesképp áldalak meg benneteket, Szívembõl és fiam, Jézus Szívébõl, a Béke, a Szeretet és az Egység anyai áldásával. Köszönöm, hogy követitek hívásom." 03/2011 (Medjugorje-i hivatalos fordítás.) Forrás:www.medjugorje.org/olmmsghu.htm
Kedves Olvasó Bizonyára többen voltunk már úgy, hogy egy mondatot hallva, egy esemény hatására ’leesett a tantusz’. Velem is ez történt 12-én egy filmmel kapcsolatban. Címe: K-PAX Elõször Feri bácsi miséin lettem figyelmes ezekre a megértésekre. Õ számtalanszor elmondta nekünk a jézusi alapokat: az univerzális hitet, az alapalázatot, a szeretés tartalmát, a szabadságkört és még sok minden mást is. Ezeket hallgatva éltem meg, hogy az addig sokszor hallott fogalomból egyszer csak egyet megértettem úgy, hogy bennem a helyére került. Ez a film nem a jézusi életrõl, még csak nem is vallásról szól. Egyetlen mondat hangzott el csupán: „Jézus is elmondta, hogy ne így éljetek.” Ez a mondat zene volt a füleimnek, de nagyobb jelentõséget nem tulajdonítottam neki. Amikor a vetítés végén hazafelé bicikliztem, akkor történt velem a csoda. Egyszeriben több minden a tudatomba villant és megértettem! 1. Jézus eljött és elmondta, elénk élte, hogyan éljünk. 2. A vallások keretek, a magatartásom, kapcsolatom Jézussal a lényeg. 3. Szabaddá kell válnom mindentõl és mindenkitõl. 4. Belesimulni Isten akaratába. Ezeket a gondolatokat már ezerszer hallottam, olvastam, de most már belülrõl tudom, valósággá vált bennem. Megértettem, de nem úgy mint elõtte. Küszködöm a kifejezésekkel, mert nem tudom átadni mindazt amit hazafelé megéltem. Örültem, elérzékenyültem és szárnyaltam. Ezek a gondolatok csak villanásnyi ideig tartottak, de sok mindent átrendeztek bennem. 1. Eljött Jézus és elmondta, elénk élte tanítását, elküldte a Szentlelket ennél többet nem tehetett értünk. Felkínálta az Életet, önmagát útként. Így éljek! Kövessem, csak ez vezet engem az Életbe! 2. Megértettem, mindegy melyik valláshoz tartozom. Eszközök azok és nem cél. Oly mindegy, hogy katolikus vagyok, református, izraelita, mohamedán, vagy éppen hindu. Ezek csak keretek – mint egy képkeret. Maga a kép a lényeg, ez pedig a magatartásom. Vagyis hogyan élek, mennyire van az életem, magatartásom szinkronban a szeretés hármas tartalmával. Milyen a kapcsolatom Istennel és az emberekkel. 3. A szabadságra törekvést nagyon komolyan kell vennem, mert amivel meg vagyok kötözve, az uralkodik rajtam, nem tudok helyesen szeretni. Komolyan kell figyelnem magam, szavaimat, tetteimet. Az anyagi dolgokra is ez áll, semmit nem viszek el, mindent itt hagyok. Ezek csak eszközök lehetnek a szeretésem kibontására. 4. Amirõl én nem tehetek az tuti biztos, hogy Jézus kezében van, hiszen Õ a gondviselõm. Értelmetlen bármiféle zúgolódás, ellenállás a történtekért. Minden, amirõl nem tehetek, azzal terve van Jézusnak. Valamire szeretne engem vezetni. Így ennek tudatában ott kell tennem a meglátott jót, ami a szívem békéjét biztosítja, ahol éppen vagyok. Azon kell nekem gondolkodnom, hogy abban a helyzetben mit szeretne velem együtt tenni Jézus. A filmbeli fõszereplõt már az elsõ percben bilincsbe verték a rendõrök, mert a válaszaiból drogosnak vélték. Ilyeneket mondott a forgalmas repülõtéren, hogy nincs jegye, nem utazik sehová, megérkezett egy távoli bolygóról. Azonnal bedugták egy elmegyógyintézetbe. Egy hónapig gyógyszerekkel tömték, majd egy pszichológus kezdte el a személyes kezelését. Ez az ember teljesen belesimult a kialakult helyzetbe és végezte a dolgát, amiért idejött. Figyelt és jegyzetelt, mert elmondása szerint kíváncsi erre a bolygóra. Eszébe sem jutott, hogy neki most valahol másutt kellene lennie. Jézustól tanultak alapján most értettem, meg csak igazán, hogy én a helyemen vagyok. Ott, ahol éppen lennem kell. Megértettem, hogy Jézus tökéletesen végzi a feladatát, nekem pedig csak az a dolgom, hogy ebbe belesimuljak. Tegyem Vele és Érte mindig az általam meglátott jót. Azt tapasztalom magamon, hogy tisztábban látok. Lényeges dolgokat értettem meg. Isten Szentlelke egy pillanat alatt megmutatott nekem összefüggéseket és bennem nagyobb rend lett. Hála és köszönet Neked Égi Atyám, Szentlélek Isten és Jézus Krisztus testvérem. Deák Zoltán 3
Evangéliumi Jézus Mt 25.15 és (az) egyiknek öt talentumot adott és a másiknak kettõt, harmadiknak pedig egyet, mindenkinek képessége szerint, azután elutazott külföldre Jézus tanításának egyik fontos eleme a talentumokkal, minákkal való helyes gazdálkodás. Mielõtt Mesterünk tanítását átgondolnánk, vizsgáljuk meg a szavak jelentését. Mind a két szó Jézus idejében tömeg- és pénzegység volt, a mina 0,4366 kg a talentum (talanton) 26,19 kg (60x0,4366 kg) értéket jelentett. Pénzegységként 1 talentum = 60 mina-val. A Magyar Etimológiai Nagyszótárban a talentum a tömeg és pénzegységeken kívül, szellemi tehetség, igen tehetséges ember jelentéssel egészül ki. A Mennyei Atya amikor szétosztja vagyonát az emberek között (Mt. 25.14), mindenkinek ad belõle képessége szerint, és azt mondja „tevékenykedjetek amíg megjövök”(Lk. 19.13). A pénzzel úgy lehet jól gazdálkodni, ha pénzváltóba, bankba visszük, forgatjuk, használjuk, és ha jól használtuk megsokszorozódik a pénzünk. A szeretõ Istentõl kapott vagyon a Szeretet. Ha nem „ássuk el”, akkor megoldást jelent az életünkre. Szeretõ Istenünk úgy teremtett bennünket, hogy tudunk dolgozni, szellemi illetve fizikai munkával el tudjuk tartani magunkat és családunkat, használnunk kell ezt a Szeretet örökségünket. Szeretet örökségünk nem csak fizikai életünkben segít, hanem lelki életünk megfelelõ alakulásában is. Szellemi tehetséget is kapunk Istenünktõl, ha átgondoljuk lelkiismeretünk jelzéseit, a tízparancsolatot, Jézus tanításait, megérthetjük a földi élet értelmét: lehetõség az Isten visszaszeretésére, lehetõség az Isten által felkínált élet elfogadására, megélésére, lehetõség mindezek elmondására (tanítása) embertársainknak. Ahogy a pénzbõl akkor lesz több, ha használjuk, úgy a szeretetbõl is akkor lesz több, ha használjuk, gyakoroljuk. Szeretet örökségünk a fizikai és szellemi gondoskodáson kívül tartalmazhat speciális ajándékokat is. Jézus idejében is a tanítványok többféle szellemi ajándékkal rendelkezhettek, úgymint prófétálás, gyógyító erõk, nyelveken való szólás és annak ma gyarázata, tanítás, a másokon való segítés szolgálata. Voltak, akik többel rendelkeztek, volt aki eggyel. Az isteni örökségbõl legalább egy talentummal mindannyian rendelkezünk, ez a talentum lehetõséget ad földi életünk tisztességes leéléséhez, és megtérésünkhöz, valamint példamutatással, tanítással mindezt a lehetõséget tovább adhatjuk embertársainknak, barátainknak. Nagyon fontosnak tartom, hogy tovább adjuk a Hang által Jézusról tanultakat, álljunk be az Isten Országát építõk táborába. Meggyõzõdésem, hogy feladatunk, és ha feladatunk talentumunk is van annak a szeretõ Isten képnek a tanításához, amit a Hang által tanultunk. Ha jól sáfárkodunk, talentumunkkal (talentumainkkal) megtapasztalhatjuk azt, hogy újabb lehetõségeink nyílnak Isten szolgálatára: „kevésen hû voltál, sokat bízok rád”. Kedves barátaim kívánom mindenkinek, hogy sokat bízzon rátok az Istenünk. Kecskeméti Sándor 4
Hét éve ment haza Gyertaláng volt Dombi Ferenc nagy lánggal égõ, lobogó fajta. Olyan, aki az Istentõl kapott tüzével gyújtotta meg a körülötte élõk, vele találkozók szíveit. Hét éve ment el, 2004.május 1.-én. Lehet nem nagy idõ, mégis régmúltnak tûnik. Egyre többször hallom, hogy „én nem találkoztam Feri bácsival életében”. A könyvei vagyis egy könyve ami sorozattá vált a Hang könyv és a róla, vele készített hang és kép-anyagok még most is lángra gyújtanak gyertyákat, szíveket. Én 1999. májusában voltan elõször Inárcson, akkor találkoztam Feri bácsival. Akkor is és utána is mindig tûzzel beszélt. Amit mondott az bennem visszhangra talált. Szinte minden mondatára azt tudtam volna mondani, hogy ezt én is így gondolom, ez így van. Pedig megfogalmazni én nem tudtam. Egy pap, aki érthetõen, egyszerûen, minden ködösítés, misztifikáció nélkül beszélt, akit értettem, mert az én nyelvemen beszélt. Nem volt szükségem teológiai ismeretekre, hogy értsem. Sõt olyan sokat használt szavak értemét, tartalmát is kibontotta, amit én is nap -mint nap használtam, de nem tudtam volna megmondani annak pontos értelmét. Ilyen volt a szeretet. Õ fejtette ki mit jelent szeretni. Mit tesz az, aki szeret. Feri bácsi neve összeforrt Inárcs nevével. Itt erõsödött meg benne a ’Hang’. Egy új fejezet kezdõdött el akkor életében és mindenki életében aki vele ezután találkozott. Az elsõ Hang könyvben még jobbára az õ beszélgetéseit írta le Jézussal és Máriával. Majd elkezdõdött egy folyamat, mely a haláláig tartott. Vállalta, hogy mások kérdéseit Jézus elé viszi párbeszédimában. Az elsõ válaszokat – melyeket név nélkül könyv formájában is megjelentetett, szûnni nem akaró levél áradat fogadta éveken keresztül. 43 Hang könyv született az utolsó válasz száma 4770, ha csak hárommal szorozzuk be, akkor is 14310 kérdésre válaszolt Feri bácsiban a Hang. Hallottam egyik testvéremtõl, aki választ kapott, leült a konyhájában és remegõ kézzel bontotta ki a borítékot, mert Jézus írt neki. Mástoktól pedig hallottam, hogy mind a mai napig értékként õrzik a válaszlevelet, melyet Feri bácsitól a Hangtól kaptak és pontosan tudják, hogy melyik Hang könyvben van az õ válaszuk leírva. Azt gondolom, hogy Feri bácsiban Jézus új fejezetet akart nyitni az emberek számára a Vele való kapcsolat területén. Így fogalmazta meg: ’Beszélgessünk.’ Feri bácsinak pontosan ezt mondta mikor a kötött imádságait mondta; felszólította a Hang, hogy „hagyd most ezeket és beszélgessünk”. Ezzel szerintem nem húzta át Jézus a kötött imák helyét és szerepét a hívõ ember életében, hanem egy új tartalmat kívánt adni, mint ahogy betölteni jött kétezer éve a Törvényt. Az imádságaink ne monológok legyenek, hanem dialógusok, párbeszédek Vele és akár a szeretõ angyalokkal, testvérekkel, szentekkel. A hét egy napját kivéve minden este ott ültek a szobájában az emberek, akik csoportokat alkotva tanultak tõle. Õ pedig fáradhatatlanul mondta Jézus tanítását. Ezek felvételeibõl született meg a Feri bácsi csütörtöki tanításai könyvsorozat. Csak a szerdai napja volt kivétel, ekkor a bejelentkezettekkel életgyónásokat végzett. Havonta két alkalommal, egyszer Pesten egyszer pedig Inárcson misézett. A pesti mise minden hónap második, az inárcsi mise pedig a hónap utolsó vasárnapján volt. Óriási lendülettel, tûzzel, érzelemmel, ha kellett indulattól fûtötten beszélt. Nagy hangsúlyt helyezve a gondolkodás-átalakításra. A prédikációkban az összefüggések megláttatása mellett az egyes fogalmak kitisztázására is kitért. Valaki ezt mondta, hogy: „téglákat adott, amibõl nekünk kell felépíteni a saját életünket”. Feri bácsiban egy olyan testvért ismertem meg, aki hitelesen megmutatta nekem és még sok száz, ezer ember számára a szeretõ Istent, Aki értünk, bennünk él, Aki velünk együtt szeretne mûködni. Gyertyaláng volt, tiszta fény, csonkig égõ lobogás, Isten oltárán. Deák Zoltán 5
VERS ÖRÖK-BE, „MENT”! LELKÉRE TEREMTÕJE FÉNYE RAGYOG SZÍNRÕL-SZÍNRE LÁTÁSÁRA ENGEDÉLYT KAPOTT HATALMAS A VÁLLALÁSA! ATYÁNK MEGVALLÁSA. MÁR ITT FÖLDI LÉTBEN BELÉPETT ISTEN ORSZÁGÁBA A FÉNY-BIRODALMÁBA TESTE ISTEN LELKÉNEK TEMPLOMA A TÉRBEN, AZ IDÕBEN LELKE HONA SZÍVÉVEL LÁTVA SZÓLT BENNE A „HANG” A FÜLÜNKBE CSENGÕ HA- „RA”-NG EGYSZERÛ ÉRTHETÕ E SZÓ SEGÍTÕ NEM BÁNTÓ MEGBOCSÁTÓ AZ ÖRÖKBE MENT! MENT! MENDEGÉLT S MOST HAZA-MENT BE-”TELT” AZ IDÕ A LELKE AZ ÖRÖK-BE-MENT MENT! ENGEM TÉGED A LELKEK EZRÉT FÉNYÉT SZIVÁRVÁNYKÉNT SZÓRJA SZERTESZÉT KÖZÖSS-ÉG!
KIS ÉS NAGY KÖZÖSSÉG
HOL A LELKEK TÜZE EGYÜTT-ÉG HOL A LÉLEK A LÉLEKHEZ - ÉR HOL A HANG AZ IGE -HANG ÉLETRE -KÉL HOL VIRÁGBA LOBBAN A KERESZT A NAP-VIRÁGOK ÖRÖM-ÉNEKE EZ TANÍT! HÍV S EGY ÉLETET ELÉD ÉL TANÍT! IMÁDKOZNI -AZ IMA MONDJA: PÁR-BESZÉD NE CSAK TÉGY, TUDJ HA KELL LENNI AZ IMÁT NE CSAK MOND TUDD HALLGATNI TUDD HALLANI
HALD! MEG GAZDÁD SZAVÁT HISZ Õ MINDÍG MONDJA HOGYAN ÉLJ! AZ Õ ÚTJÁT JÁRVA MIT MONDJÁL! MIT TEGYÉL! EGYMÁS FELÉ NYÚLIK A KÉZ ÍTÉLI ÖNMAGÁT A CSELEKVÉS HA TETTEID LÉTED A FÉNYRE VISZED E LOBOGÁSBA MEGLÁTHATOD MINDEN SÖTÉT RÉSZED 6
DÖNTHETSZ VÁLASZTHATSZ ÉJ UTÁN REGGEL HALÁL VAGY ÉLET A SÖTÉTSÉGBEN ÉLSZ VAGY A FÉNYBEN A HAZUG SZÓBAN VAGY AZ IGÉBEN VÁLASZOLHATSZ A HÍVÓ-SZÓ-RA NEMET MONDHATSZ A BENNED LÉVÕ TÉKOZLÓRA DÖNTHETSZ EGY EL NEM VESZTHETÕ BELSÕ BÉKE MELLETT TIÉD AZ ÖRÖM-HÍR A BOLDOGSÁG A VÉGTELEN SZERETET ELMÚLIK IDEGESSÉGED A BÛN VÁZA HA BENNED ÉL JÉZUS: FÉNYE VARÁZSA VARÁZS EZ A FÉNY RAGYOGÁSA AZ ÖRÖK-HON HAZA-HÍVÓ LOBOGÁSA REZZEN A PARÁNY, SZÁGULD A LÉLEK TEREMTÕNK DALAKÉNT SZÓL EZ AZ ÉNEK! AZ ÖRÖKBE „MENT”! EL- „MENT” HAZA- „MENT” KÖZÖTTÜNK ÉLVE LELKEKET „MENT”-ETT TE IS EZT TEDD! BÍRÓ LAJOS
7
Két csoport találkozója „jobban megismertük egymást mint elõtte” Március 12-én Kiskõrösön volt vendégségben a Szentes-csongrádi közösség. Egy kedves meghívásnak tettünk eleget mikor ide látogattunk. Az elõkészítõ szervezések után öten utaztunk el testvéreinkhez tanulni, beszélgetni. Kecskeméti Sanyitól a Kiskõrösi csoport vezetõjétõl kérdezem, milyen elgondolásból hívtátok meg a Szentesieket még tavaly õsszel? - Az alapelgondolás onnan indult, hogy mi tavaly õsszel költöztünk Kisõrösre Kecelrõl és többen kérdezték, milyen az új hely? Erre született az a gondolat, hogy meghívunk titeket, nézzétek meg az új otthonunkat. Belaktátok már ezt a helyet, megszoktatok már itt? - Igen, most már elég jól megszoktuk. Most tavasszal tett eleget a meghívásnak a Szentes-Csongrádi kisközösség. Mi vezette a közösséget? kérdezem Medgyesiné Gizikétõl a csoport vezetõjétõl. - A kedves meghívásnak eleget szerettünk volna tenni és kíváncsiak is voltunk arra, hogyan is élnek itt Kiskõrösön. A másik ok pedig, hogy együtt lenni, együtt tanulni mindig jó. Ismét Sanyit kérdezem. Lehet-e ez a meghívás egy folyamat része? Arra gondolok, hogy más kisközösségekkel is ilyen formában kapcsolatot építetek ki? - Lehet egy folyamat része, de igazából még nem beszéltünk róla. A pesti közösségekbõl egy már járt nálunk. Nagyon pozitívan értékeltük mi és õk is az együttlétünket. Jó ha közelebbrõl megismerjük egymást, mert egy közvetlenebb eszmecsere olyan ismeretet adhat a másikról, amit egyébként nem tudunk a hóvégi misén, mert ott rövid az idõ. Leülünk, beszélgetünk, együtt eszünk, ez egy lazább találkozás. Jobban meg lehet ismerni a másikat - a gondolatát, módszereit, ahogyan az evangéliumot elemzi, ahogy megéli az Istennel való életét. Ebbõl a szempontból nagyon jók az ilyen látogatások. Gizikétõl kérdezem, hogy ez a kisközösség tervezi-e más csoportok látogatását, meghívását. - Tavaly õsszel voltunk a szolnoki csoportnál, most itt vagyunk és júniusban tartunk egy lelkigyakorlatot, ahová Sanyiékat és a jakabszállási - kecskeméti testvéreket is szeretettel meghívjuk. Szeretnénk, ha tényleg ez a közös gondolkodás, tanulás mindannyiunknak segítene abban, hogy jobban megismerjük az evangéliumokat és Jézust, erõsödjünk hitben, szolgálatban, alázatban, emberségben és összetartásban. Sanyitól kérdezem, mit emelnél ki e mostani látogatásból? - Ha röviden kell mondani, akkor jó volt. Mintha megállt volna az idõ, amikor megérkeztetek. Jó hangulatú beszélgetések alakultak ki, már készültünk rá mi is, hogy jöttök és jó lesz együtt. Még jobban megismertük egymást mint elõtte. Ez a találkozás annyiban más mint amikor a barátainkkal találkozunk, hogy mindennek a vezérfonala az Isten. Az Isten világa amirõl beszélünk, ami összeköt, eggyé tesz bennünket. Ez mindig öröm és boldogság, ha ilyen 8
emberekkel lehetünk együtt. Gizikétõl is kérek egy értékelést. - Én nagyon örülök és nagyon köszönöm ezt a vendéglátást, mert valóban mi is úgy éreztük, hogy haza jövünk, mert ismertük már a csoport tagjait. Nem voltak idegenek, hiszen a táborokban is közelebb kerültünk egymáshoz és valahogy áthatott bennünket az érzés: olyan jó, hogy itt a földön nekünk vannak testvéreink, akikkel közösen tudunk gondolkodni. Mindenképpen gazdagított bennünket ez a találkozás és megerõsített abban, hogy jó úton jár és jól teszi, hogy ezen az úton jár. Ebben az együttlétben is megmutatkozott számunkra – Jézus azon akarata, hogy ’egybeszeressen bennünket’. Deák Zoltán
AZ UTOLSÓ ÓRA FELADATA II.befejezõ rész Még mindig a 2009-es évben járunk. A nyáron szinte egy-két hét leforgása alatt sikerült az isteni kegyelem segítségével az, ami úgy általában szokásosan hónapokat, sõt éveket vehet igénybe, ha valaki belekezd. Sõt van, hogy egyáltalán nem is sikerül. A hegedûmtõl, mely zenekari éveimet kísérte, nagyon „szerencsésen” megváltam. Egy olyan fiúnak adtam el, akitõl ellopták a hangszerét, és éppen olyan hegedû után vágyott, amilyen az enyém volt. Ez örömmel töltött el. S ezzel párhuzamosan, rögtön az „ölembe hullott” egy olcsóbb, kedves kis hegedû, melyet az elsõ percben megszerettem. Nevet is adtam neki, amit az elõzõ hangszerrel eszembe se jutott megtenni. Mivel az új hegedû alakja olyan, mint egy Guarneri-hangszeré, és ennek a kitûnõ olasz hegedû-készítõ mesternek a teljes neve Guarneri del Jesú; s mivel szerettem volna, ha a Szûzanya is valamiképpen benne van a választott névben, hiszen Õtõle kaptam a medjugorjei út minden kegyelmét, s Õt Erdélyben így nevezik: Babba Maria; így lett a hegedûm: Babba Violina del Jesú. Nem is volt kérdés e név. „Õ” Babba Violina del Jesú. Különös, de e hosszú idõszak alatt lelkem mélyén nem vágyódtam sem arra, hogy „meggyógyuljak”, sem arra, hogy munkahelyet találjak. Egyik sem elégített volna ki, s a kettõ együtt sem. Én merészen ennél többre vágytam. Csak olyan testi megélhetést akartam, amely egyben lelki megélhetés is, tehát örök értéket hordoz. December 6-a piros-boldog ünnep volt ebben az évben is. Gyerekkoromtól van kitüntetett helye a szívemben Szent Miklósnak, s ez az áhítattal ötvözött tisztelet most forró szeretettel fordított õhozzá: „Drága-kedves testvérem, Szent Miklós! Kérem, várom segítõ-ajándékozó jóságodat! Kérlek, ajándékozz meg azzal a munkával, amely nem csak a megélhetésünket biztosítja, hanem szeretõ szolgálat is Jézusnak. Küldj hozzám embereket, akiknek az Õ szeretetére van szükségük!” Karácsony elõtt – még mindig 2009-ben – nagy ajándékot kaptam. Kati, a Ceragem (ez egy gyógymasszázs-ágy) kispesti alkalmazottja – akit egyébként nagyon megszerettem – megkért, hogy december 22-én, a kis közösségük karácsonyi ünnepélyén hegedüljek. Hirtelen nem tudtam, elvállalhatom-e ezt, de aztán arra gondoltam, hogy ha várok a megfelelõ idõpontra, amikor nem fáj már a karom, akkor lehet, hogy soha-napjáig várhatok, a szeretet-szolgálat alkalma pedig elillan. Úgyhogy elõvettem a hegedûmet, és úgy ahogy voltam, fájós kézzel elkezdtem gyakorolni. Minden nap sikerült játszogatni, igaz, csak néhány percet, de nem is volt többre szükség. Egyik este elõvettem a szekrénybõl a fehér „Jézus-ruhámat”. Csodálatos, meleg hála-érzés lepte el a lelkemet, szememet pedig a könnyek. A lemez… Azt még sikerült véghezvinni, elkészíteni, s azután, majdnem szó szerint, utánunk volt az özönvíz, Jézusom. A felvételre készített templomi ruha újra rajtam van, s én már – szinte magam sem tudom, hogyan – ott hegedülök a Ceragem-terem kicsi színpadán a szép karácsonyfa mellett. Még három lelki ajándékot említenék meg az Ünnep alkalmából. Az egyik egy gondolat volt, Nagy Gáspár költõ egyik versének záró-sorai: „A remény soha nem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ.” A másik, egyik barátunk karácsonyi ajándéka volt: Éva kartonból, parafa-dugóból, színes textil-rongyocskákból 9
készített kicsinyke Betlehemet. Lenyûgözött ez a pici Szent Család. Odatettem az éjjeli szekrényre, és csak néztem, néztem… Korábban alig érzett, szinte ismeretlen öröm járt át: még sosem láttam a szegénységet ilyen gazdagnak, ilyen szépnek, ilyen mindent-adónak. A harmadik ajándék is hasonló érzéseket keltett: pici, rózsaszínû, töredezett felületû vázácska, amit árva, fogyatékos gyermekek készítettek. Az Élet elpusztíthatatlan volta keresztül süt a sérült, törékeny eszközökön is. Ezen a Karácsonyon õrangyalomhoz fordultam: „Angyalom, hol keressek helyet Jézusnak? Kísérj arra a helyre, ahol megszülethet Õ, nem csak a magam örömére, hanem mások számára is. Legyen bármilyen szerény, eldugott hely, egy magános istállócska, csak legyen Jézusnak fedele, ruhája, fészke, menedéke. Akkor ott megszülethet a boldogság. E hely nélkül Õ is veszélybe kerül, és én is. Vezess engem!” Mire idáig értetek az olvasásban, már látjátok is, hogy mitõl lettem „megfosztva”, és miben lettem meggazdagítva. Elvétetett tõlem a világ színpada, ami – valljuk meg – nem is volt nekem való. Szinte soha nem éreztem magam jól rajta. Helyette adatott egy kicsiny színpad, melyen emberek felé továbbíthattam annak a fénynek, szeretetnek áradó harmóniáját, melyet én csak kaptam, meg nem érdemelt, ingyen kegyelembõl. „Nem enyém a fény, csak bennem jár” –írta Reményik Sándor. Így érzem én is. A legnagyobb meggazdagodás annak megtapasztalása volt, hogy a víz is járható talaj annak, aki Jézusba kapaszkodik. Vele a vízen is lehet járni, s nem csak lehet, de kell is, ha egyszer arra hívott, hogy lépjek ki az anyagi biztonság hajójából. S ahogy egyre több idõ telt el, azt kezdtem észrevenni, hogy a vízen járás Jézussal biztonságosabb, mintha Nélküle, tehát az Õ szándéka ellenére megmaradtam volna a sérült, szakadozott, léket kapott hajótestben. Az valóban nagyon veszélyes lett volna. Õ ezt semmiképpen nem akarta. S arra is ráláttam idõvel, hogy a hajókban ülõk semmivel sincsenek nagyobb biztonságban, mint az, aki – hajó híján – kénytelen a vízen járni. December utolsó napjaiban furcsa érzések töltöttek be. A legfõbb jellemzõje e lelki állapotnak a csend volt. Kívülbelül csend, mintha megszûnt volna a világ. Amikor nehéznek éreztem, akkor a csend üres volt, visszhangtalan és kongó. Amikor a békét tudtam benne megérezni és megélni, akkor ez a csend édes volt. Ez a két arculat váltakozott. S eltûnõdtem: vajon hogyan fogja Jézus megoldani ezt a helyzetet? Afelõl nincs kétségem, hogy Õ képes rá, és az is kétségtelen, hogy én pedig nem vagyok képes saját magam kijönni. A lelki sivatag kiélezett állapotot jelent: itt fokozottan lehet megtanulni mindent, ami fontos. Itt lehet megtanulni az egyetlen igazán lényeges dolgot: hogy egyedül Istentõl függök. Emellett egy nagyon fontos felismeréshez lehet jutni: hogy Isten a sivatagban is bõséggel ontja ajándékait. A lelki sivatag csupán egy szubjektív megélés, a végsõ valóságban nem is létezik. Hiszen ott voltak a bensõséges ünnepi együttlétek; a sok finom étel, a jó beszélgetések, vidám társasjátékok, amit mindig úgy szerettem. Nem beszélve az erõt adó, továbbsegítõ istenélményû pillanatokról… S Jézus szavai, az örök-áldott kincsek, Hang-gondolatok, Hang-levelek: pompáztak, mint megannyi sivatagi rózsa… Aztán egyszer csak, szinte észrevétlenül, napról napra kezdett megváltozni minden. Kései esõ kezdte záporozni a sivatagi homok-talajt, és változtatta át puha, dús termõfölddé. A sivatagi rózsák szép, mégis érdes-karcos, kemény kontúrjai puha-selymes, rózsaszínû szirmokká enyhültek, melyeken az égi kegyelem harmatcseppjei csillogtak. Éreztem, tudtam, hogy most már csak kis idõ, és a felszínen is elindulhat a megváltás szabadságának megnyilvánulása. Átléptünk 2010-be. Újévi hála-gondolataimban elsõ helyen áll, hogy az ÖVÉ vagyok. Hogy most fájó karral vagy fájdalom nélkül, anyagi elõrelátással vagy anélkül, az teljesen mindegy. Még talán jobb is, hogy valamennyire nélkülözöm ezeket a „javakat”. Túl tökéletes egészség, túl sok fizikai erõ, túl nagy anyagi biztonság birtokában annyira földhöz ragadttá tud válni az ember! Valósággal leragadnak az Ég felé vágyó szárnyai. A kora tavaszi hónapok még nehezen teltek. Küszködés az extrémmé váló idõjárás külsõ-belsõ hatásaival, s egyéb kellemetlenségek, akadályoztatások sora… Kínlódós volt a Nagyböjti idõszak. A virágbimbók mélyen aludtak, egyetlen rügy sem látszott sem a külsõ, sem a benti világban. Mindössze egyetlen kis madár volt, aki vidám, tavaszt csiripelõ hangját hallatta a legzordabb idõben is a házunk környékén. Talán õ már tudott valamit, amit mi még nem. Ezekben a szürke hónapokban egy gondolat jött utamba Lisieux-i Szent Teréztõl, Kis Égi Barátnõmtõl, s ez a gondolat mindenre vigasz, erõ, magyarázat volt: „Isten inkább sötétségben hagy engem, mintsem olyan világosságban járasson, ami nem Õ maga.” A Húsvét még nem hozott örömet, a Feltámadási Ünnepen olyan borúban volt a lelkem, hogy teljesen lelombozódtam. Még aznap jött a telefon-üzenet egyik kedves régi kollégámtól: „Krisztus feltámadt! VALÓBAN feltámadt!” Fényt és erõt kapott a lelkem tõle. Telt az idõ tovább, ötleteket kaptam, lehetõségeket nem. De hát mit is akarok? Én soha nem leszek Márta, csak Mária tudok lenni. Ülni Jézus lábánál és… alig másra vagyok képes. S tudom, mert ezt is tapasztaltam, hogy a mindenkori Márták nem tûrik el a Máriák tétlenségét. Nem értik csendes figyelmüket, ezért mindig bepanaszolják õket még Jézusnál is. Nehezen viselik a Máriák jelenlétét, talán mert lelkük mélyén érzik, hogy õk még nem a legjobb részt választották. Itt állok hát, és nézem három kicsi tanítványomat, meg számba veszem azt a néhány dalocskát, darabocskát, amit már 10
el tudok játszani hegedûmön. De nem akarom átengedni magam a borúnak. Eszembe jut a mondat egy könyvbõl, amit Jézus mond: „Csak továbbra is add nekem azt a keveset, amid van –és együtt fogjuk szemlélni, ahogy gyarapszik.” Lassan eszmélek: amikor kiléptem az állásomból, akkor egyúttal döntöttem valami mellett. Csak ezt akkor még nem tudtam. S ez a valami most kezd kitisztulni. Nem kevesebb ez, mint a teljes ráhagyatkozás arra, aki Gondviselõm. Arra mondtam igen-t, hogy Õ fogja biztosítani a megélhetésemet. Nem lesz itt már semmiféle „biztos állás”, „kiszámítható jövedelem”, tervezhetõ anyagi háttér. Egyszerre csodálatos és nehéz ez a ráhagyatkozás. De inkább nehéz… Lelki szemeim elõtt végigperegnek a vándor-szentek, fõleg Assisi Szt. Ferenc, de Feri bácsi is, és legfõképp Jézus. Egyikük sem tudhatott maga mögött biztos anyagi hátteret az Istenen kívül. De ez a legbiztosabb volt számukra! Úgy érzem, én még nem tartok itt lélekben, de igyekszem… Egy következõ történés a nyáron: Zoltán egyik rokona felajánlott egy kisebb – de nekünk nagy jelentõségû – anyagi segítséget, hogy ki tudjunk mozdulni, valamit kezdeni az elmúlt két év „helyben járása” után. Bennem egy honlap gondolata fogant meg. Egy kis „otthon” az Internet világában, ahová behívhatok néhány embert. Úgy látszik, mégsem tudom „megúszni”, hogy a világban ne maradjak. De nem is kell! „A Nekem adott lelkeddel nem kivonulni, hanem bevonulni kell a világba!” –mondja Jézus. Ez nekem is szól. Ehhez kértem segítséget Péter testvéremtõl, akivel együtt tervezgetjük-készítgetjük ezt az otthont. Töprengeni sem kell nagyon, jönnek maguktól az ötletek. S ezeket a sorokat már 2010. július 13-án írom. Tegnap Péter testvérem az utolsó simításokat is elvégezte a honlapon, elkészült a munka. Jézusom, íme a kis otthon! Ez volt az én részem, hogy megteremtsem Számodra a helyet, ahol segíthetjük egymást. Küldj olyanokat, akik kisded módjára valami új értékre tudnak itt megszületni, és el tudnak indulni innen, ahonnan Te majd továbbvezeted õket. Jászol, bölcsõ akar lenni ez az otthon. Kezdet, amelynek Te biztosítod a folytatását. Eddigi életemben három nagy találkozásom volt Jézussal. Bár az utolsó kettõ nem múlja fölül az elsõt, de ezek is fontosak. Döntõ és egész életre meghatározó módon találkoztam legelõször a felnõtt, tanító Jézussal, a szerelmes jó baráttal, Testvérrel, amikor 14 évvel ezelõtt a HANG-ra találtam. Beteljesedett életem legnagyobb öröme. Azután a keresztre feszített Jézussal találkoztam karom és lelkem fájdalmában, elesettségemben, és a végesség, az elmúlás megtapasztalásának ízében. S találkoztam a jászolban fekvõ Kisdeddel, s a gyermek Jézussal, akit úgy karolhatok fel, hogy az egyben erõt is ad. Értem már: „Én vagyok a Kezdet és a Vég.” S érzem már: „A szeretet a gyermek (az új kezdet), aki elkergeti a halált.” Ámen. Nyíriné Kiss Mónika
Mlecsenkov Angel
Vasárnapi gondolatok 2011. május hónapra 2011. május 01. Húsvét 2. vasárnap Jn.20,19-31. „Újra szólt hát hozzájuk a Szabadító : „ Békesség nektek! Amint küldött engem az Atya, küldelek titeket én is.” /Jn.20,21/ 1. Milyen küldetést érzek magamban? Kikhez? 2. Milyen szellemiség tölt el? 3. Tudom-e, hogy Jézus példájára, nekem is össze kell szeretnem a magam tizenkettõjét? 2011. május 08. Húsvét 3. vasárnap Lk.24,13-35. „Azoknak pedig megnyílt a szemük és fölismerték, Ö viszont eltûnt elõlük.” /Lk.24,31/ 1. Kiben /kikben/ ismerem fel Jézust? 2. Mennyire nyitott a szemem? /Mire?/ 3. Amire nyitott a szemem, arra nyitott a szívem is?
2011. május 15. Húsvét 4. vasárnap Jn.10,1-10. „Aki azonban az ajtón át jut be, az pásztora a juhoknak.” /Jn.10,2/ 1 Mit teszek azért, hogy az ajtón jussak be? 2. Milyen kerülõ utakat ismerek? Mihez? 3. Kinek /kiknek/ vagyok a pásztora? 2011.május 22. Húsvét 5. vasárnap Jn. 14,1-12. „s, ha elmegyek és helyet készítek számotokra, újra jövök és elviszlek benneteket magamhoz, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” /Jn.14,3/ 1. Mennyire szeretek együtt lenni az enyéimmel? 2. Mennyire számítok rá, hogy mennyei lakás vár rám? 3. Kiben bízom? Mennyire? 2011. május 29. Húsvét 6. vasárnap. Jn.14,15-21. „Még egy kis idõ és a világ többé nem lát, de ti láttok, mert én élek, ti pedig élni fogtok” /Jn.14,19/ 1. Mivel biztatom az enyéimet? Mire? 2. Mennyire érzem magam valakikkel egynek? 3. Ki elõtt tudok feltárulkozni? Mennyire? Miért? 11
Áprilisi Hang útravaló „Gyermekem! Már verejtékeztél te is életedben éppen eleget. De csak víz-verejtéket ismersz. Mikor már a vér töri át az érfalakat, s a pórusokon talál kiutat magának, akkor bizony a lélek harcol. Éspedig élethalálharcot vív. Fiam ezt élte át. Átélte, hogy a gyõztes oldalán állni nem olcsó mulatság. A gyõztes oldal éppen azáltal lesz gyõztes oldal, hogy számûzi onnan a halál ijesztõ rémeit. A gyõztes oldalt nem a fegyverletétel jellemzi. Éppen ellenkezõleg! A gyõztes oldalon minden fegyver üzemel. Nincs pihenés. De még elfáradás, belefáradás sincsen. Nem lenne gyõztes oldal, és nem is az, ahol nem dolgoznak a fegyverek: a fegyelem és a figyelem. Az ellenséghez pártolás, az árulás! Nem lehet árulással, hazaárulással hazát védeni! Isten Országa képes a vérrel verejtékezésre is. De soha nem engedhet át egyetlen területet sem a “jövõ” érdekében.” „Bennem, Jézusban, megjelent az égi béke közöttetek. Megjelent egy rongyos istállóban, s látszatra eltávozott egy bitófán! De csak látszatra. E szavaim: “Aki szeret Engem, Atyám is szeretni fogja, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála (János 14; 23), szent és igaz szavak ma is, és ilyenek is maradnak az idõk végezetéig!” Nyíriné Kiss Mónika
Tízparancsolat 8. rész. VIII. Hamis tanúságot ne tégy A tízparancsolat gondolati struktúrájában az ember emberre irányuló magatartása három szempont segítségével rendezõdik el. 1. Cselekedetek IV. – VII. 2. Szavak VIII. 3. Gondolatok IX. - X. A tanú fogalma minden kor társadalmában ismeretes. A tanú szerepe hitelesítés volt egy megtörtént esemény kapcsán. A tanú felelõsségét a tanúság igaz voltát az eskü pecsételte meg. Az eskü Ószövetségi elgondolásban szakrális beszédnek számított. Az Ószövetségben esküdtek Istennek, embernek, hatóságnak, Isten is esküdött övéinek. A tanúra egy társadalom jogrendszerében mindig is szükség volt és lesz az igazságszolgáltatás mûködéséhez. Ezért ezt eltörölni nem lehetett, csak szabályozni. A mózesi jogrendszerben 2-3 tanú szaván kellett álljon a tanúság. Mivel hamis tanú révén bármit meg lehetett szerezni, bárkin bosszút lehetett állni, akár halálbüntetést is eszközölni, a hamis tanúnak büntetése ugyanaz volt, mint amit a perbefogott kapott volna. Az eskü, a tanúk szerepe Jézus idejében is meghatározó. Heródes esküszik és prófétagyilkos lesz. Péter csak eskü árán menekülhet a fõpap házából. Jézusnak az élõ Istenre kellene esküdnie Kajafás elõtt… Jézus elitéléséhez a nagytanácsnak meg kell erõsítenie saját tanúságtevõ megnyilvánulását. Ez csak egyetlen módon lehetséges, hamis tanúkat keresnek a törvény õrei! Mk. 4/54. „sokan tettek ellene tanúságot de a vallomásuk nem egyezett…Mi szükségünk még tanúkra? …Mind méltónak ítélték a halálra.” A hamis tanúság következménye jelen esetben életelvétel, 12
keresztre feszítés. A Jézussal történtekbõl jól látszik a hamis tanúzás mögött meghúzódó kapzsiság, hatalomvágy, egyéni érdek, ami nem fér össze Isten országának ügyével. Jézus szétválasztja tanításában az evilági hatóságok igazságszolgáltatását és Isten országának Igazságát. Jólehet a világon mindenütt elfogadott joggyakorlat az eskü és a tanúkra épített jogorvoslat, Jézus viszont Isten népe között feloldja az eskü és a tanú szükségességét, a hangsúlyt a tiszta, egyértelmû beszédre teszi. Mt. 5,33. „ Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot. Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek… Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való.” Az eskü léte abból adódik ugyanis, hogy a választott nép hazudik egymásnak. „Hamisság” helyett legyen az igazmondás lelki szükséglet mindenki számára. Isten népe között nincs szükség eskütevõkre, mert az övéi békességszerzõk, nem mennek jogorvoslatért hatóságok elé. Helyette igyekeznek megbocsátani a kárt okozónak. A tiszta egyértelmû beszéd megalapozója a szív tisztasága (Mt. 15,18.) Beszédünkön keresztül a száj fedi fel a szívben meghúzódó törekvéseink negatív vagy pozitív irányultságát. (Mt. 12,35.) Az ember beszéde elárulja, hogy Isten népe szólal -e meg szavaiban. Mt. 26,73. „De bizony közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul” Lk. 19,22. „A magad szájából ítéllek meg te mihaszna szolga.” Törekvésünk következménye. Az egész ember is lehet haszontalan – gyümölcstelen, a szavai is lehetnek ilyenek. Mt. 12,36. „Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden haszontalan szóról számot adnak, amit kiejtenek szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.” Szívünk bõségét szavaink minõségét a Szentlélek munkálja. Jézus övéinek „szájat” és bölcsességet ígér (Lk. 21,15.), hogy pletykálkodás, minõsítgetés, ármánykodás, ítélkezés, rágalmazás, bomlasztó beszéd kártékony megnyilvánulása helyett beszédünk is gyümölcstermõ legyen. Szeretettel: Gyulainé F. Erzsébet folytatjuk
Alaphang Élõ kapcsolat - párbeszédima Mi élõ kapcsolatot alakítottunk ki és ápolunk az égiekkel. A Teremtõnkkel és azokkal a teremtményekkel akik szeretnek minket, Égi Édesanyánkkal, angyalokkal, szentekkel és testvéreinkkel akik már megelõztek minket és haza érkeztek. Feri bácsi tanította meg nekünk: természetes, hogy az imádságainkra szeretne válaszolni a megszólított. Az elsõ Hang könyvben pedig leírta Jézus, hogyan kell ezt a párbeszédimát végezni. Imádkozni annyit tesz, mint a lelkemet Istenhez emelem. Megszólítom Õt és elmondom saját szavaimmal, amit szeretnék Vele megbeszélni. Õ pedig az én szavaimmal válaszol. Mindaz ami épít, buzdít és vígasztal, Tõle jön. A párbeszédimádság nem médiumitás, ezen az imaformán keresztül Jézus szeretne mindenkivel beszélgetni. Ehhez nem kell semmiféle beavatottság, csak egy pici alapalázat és hit. Mi elhiszzük, hogy Jézus velünk közvetlenül is akar beszélgetni és rajtunk keresztül nekünk mondani olyan szavakat amelyek az evangélium tanításán állva építenek, buzdítanak és vígasztalnak minket bármilyen élethelyzetben. Megtapasztaltuk, hogy Nála nincs olyan élethelyzet, melyben nem tud segíteni nekünk. Deák Zoltán
13
Április hónapra
Mindennapi Evangélium és Hang idézetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
Jn 20. 19-31 Jn 3. 1-8 Jn 14. 6-14 Jn 3. 16-21 Jn 3. 31-36 Jn 6. 1-15 Jn 6. 16-21 LK 24. 13-35 Jn 6. 22-29 Jn 6. 30-35 Jn 6. 35-40 Jn 6. 44-51 Jn 6. 52-59 Jn 6. 60-69 Jn 10. 1-10
17/1652 10/824 11/898 12/1112 27/2787 11/939 10/827 9/694 39/4243 8/673 8/675 33/3403 9/725 20/1937 38/4129
16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.
Jn 10. 1-10 Jn 10. 22-30 Jn 12. 44-50 Jn 13. 16-20 Jn 14. 1-6 Jn 14. 7-14 Jn 14. 1-12 Jn 14. 21-26 Jn 14. 27-31 Jn 15. 1-8 Jn 15 9-11 Jn 15. 12-17 Jn 15. 18-21 Jn 14. 15-21 Jn 15. 26-16, 4 Jn 16. 5-11
16/1465 38/4129 2/100 10/858 18/1788 11/957 21/2062 31/3220 6/427 11/924 37/3906 4/276 41/4438 13/1123 17/1631 11/951 Szerkesztette: Palásti Imre
Húsvéti elmélkedések 2011. április 1. Mk.12, 28b-34 A Jézust csapdába ejteni akaró írástudók között üdítõ kivétel a „Melyik az elsõ a parancsok közül?” kérdés feltevõje, akiben õszinte kíváncsiság érzékelhetõ. Egyik evangéliumban sem szerepel az „Uradat, Istenedet imádd” válasz után a katekizmusból ismert „csak neki szolgálj” fordulat. Úgy gondoljuk, hogy nem is mondana többet, hiszen az Istenszolgálat megegyezik a fõparancs másik felével: „szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” (1 Ján.4, 20) Soha nem lehet az Isten - és emberszeretet kijátszani egymás ellen! Az Igét és a kenyeret mindig egyszerre kell nyújtanunk, az arra rászorulóknak! Csak azt tudjuk jól szeretni, akit ismerünk. Ez a böjti idõszak szolgáljon arra is, hogy számba vesszük bûneinket, félelmeinket, rendezetlen – megbocsátatlan kapcsolatainkat, hiányainkat, de ugyanakkor erõtartalékainkat, lehetõségeinket, képességeinket is! Az önismeret empatikus önkritikához vezet, melybõl megszülethet a helyes önszeretet. A magunkkal való harmonikus kapcsolattal egy idõben – és nem csak azt követõen! – folyamatosan keressük embertársaink szolgálatának széleskörû lehetõségeit, hiszen Isten irgalmasságot akar és nem áldozatot. Jézus megdicséri a vele egyet értõ írástudót: “Nem jársz messze az Isten országától”. Ugyanakkor távlatot is nyit elõtte: hiszen nem azt mondja, hogy az Isten Országa benned van. Aki csak tudja, hogy mit kell tenni, de még nem cselekszi, az még csak az „Uram, Uram” – ot hajtogató, de a menyegzõre be nem jutó emberek számát gyarapítja. Április 8. Jn.7,1-2; 10. 25 – 30 Jézust rokonai is noszogatták már, hogy lépjen nyilvánosság elé, de Jézus tudta, hogy mindennek megvan a maga ideje. A II. Vatikáni Zsinat egyik szállóigévé vált mondata, hogy „ismerjük fel az idõk jeleit”, s annak megfelelõen cselekedjünk. Ez azonban soha nem volt könnyû feladat. Fõleg, ha a korabeli zsidókhoz hasonlóan mi is a mende – mondáknak, pletykáknak, hipotéziseknek hiszünk, a tények helyett. Egy ilyen senkibõl nem lehet di csõséges Messiás – gondolták a jeruzsálemiek. Vajon a mi elõítéleteink kiket bélyegeznek meg, kiktõl veszik el a lehetõségét is annak, hogy kiteljesítsék önmagukat? (Házastársunk, gyerekeink, munkatársaink, közösségi testvéreink, cigány szomszédaink stb.?) Jézus tudja, hogy mit beszél! Ismeri az Atyát és az általa, saját képére teremtett embert is. Nem is fél ezt kinyilvánítani, még akkor sem, ha ez haragot vált ki hallgatóiból. Gyakran elõfordul, hogy Jézust el akarják fogni, de „kiszabadul, átmegy köztük, nem vetettek rá kezet stb.” Feltehetõen annak, aki úgy beszélt, mint akinek „hatalma van” (Mt 7,29) valamilyen olyan kisugárzása lehetett, akire elsõként senki sem mert rátámadni, már csak azért sem, mert szívük mélyén érezhették, hogy igaza van, ahogy ezt a házasságtörõ asszony történetébõl is láthattuk. Ez viszont újfent azt bizonyítja, hogy a nagypénteki események azért alakulhattak így, mert Jézus engedte. 14
Április 15. Jn.10,31-42 Még mi is nehezen fogjuk fel a Szeretet – Isten útjait, pedig 2000 éve tanulgatjuk az Õt hallók tolmácsolásán keresztül. Hát még milyen nehéz lehetett a korabeli zsidó népnek! Az Ószövetség Istene hol megkapóan gyengéd és megbocsátó, mint Ozeás könyvében, hol meg szinte vérszomjas és büntetõ. A 13 éves zsidó fiúk is már kívülrõl fújták a történeteket, ahol Isten segítségével legyõzték az ellenséget. Ez a Jézus meg nem elég, hogy megszegi a szent szombatot, meg galileiai, még arról beszél, hogy nem szabad haragudni sem a másik emberre. Érik már a Nagypéntek! Jézus pedig türelmesen és logikai érveket is felhasználva gyõzködi õket. Az Ószövetség sok esetben hívja „isteneknek” a választott népet, különösen azoknak bíráit. Mégis felháborodnak azon, hogy Jézus Istennek mondja magát. Érezhették, hogy e mögött a kifejezés mögött most valami más erõ munkál. Mi rosszat tettem? Bizonyítsd be! – mondja Jézus itt is, s majd az õt megütõ katonának is a késõbbiekben. De hiába! Pedig ma is igaz a tanítás: gyümölcseirõl ismerjük meg a fát! Segíts Uram, hogy mindig el tudjuk különíteni az ocsút ebben a szólamoktól hangos világban! Április 22. Jn.18,1 - 19,42 Nagypéntek Elõttünk az egész passió! Szörnyû történet, árulásokkal, vérrel, verítékkel, gyilkossággal. S közepében a soha senkit nem bántó Isten Fia! Ha nem azt tesszük, ami elvárható lenne tõlünk az adott helyzetben, akkor mi is árulók vagyunk! Ha gyengék vagyunk a lelkiismeretünk szavát követni, akkor mi is megtagadjuk azt, aki haláláig hûséges volt a Jóhírhez! Péter keserves sírással ismerte be vétkét, s az evangéliumok leplezetlenül beszámolnak gyengeségérõl is. A ma Egyháza sem kisebbedne, hanem tisztulna, ha beismerné múltbeli vétkeit és könnyeivel járulna Istene és a társadalom elé. És persze nekünk sem szabad rejtegetnünk bûneinket, mert megposványosodik bennünk a szép is! Gyomorszorító olvasni, hogy Jézus virrasztásra kéri övéit, s azok mindannyiszor csõdöt mondanak. Olyan jó lenne, ha ránk mindig számíthatna az Isten, ha ugrásra készen lennénk, mint a kis Sámuel: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!” Jézus a saját érdekében sohasem használta isteni erejét. Nem mondhatom, hogy neki könnyû volt, én csak ember vagyok. A legnehezebb perceiben õ is teljes emberként szenvedett, küzdött (pusztai kísértés, kereszt). Életpéldája követhetõ és követendõ! Április 29. Jn.21,1-14 A feltámadt Jézus újra megjelenik övéinek. Azoknak, akik az Ige hirdetése helyett visszamentek halászni, mert az mégiscsak biztosabb munka, mint az apostolkodás. Az emmauszi tanítványok a kenyértörésben ismerik fel Jézust. János a csodás halfogás megismétlésével szembesül a ténnyel, hogy az „Úr az”. Õ, aki az írások szerint közel állt Jézushoz, hamar megérezte jelenlétét. Bizonyos, hogy ez ma is igaz: ha rendszeresen beszélgetünk Istennel, elõbb meghalljuk mit lenne jó következõnek lépnünk. Péter viszont az elsõ, aki vízbe veti magát. Õ a tettek embere. Az intézkedõ, a menedzser, akire legalább annyira szükség van, mint a misztikus Jánosra. Ma is minden féle alkatú embert tud használni az Isten. Nem kell kifordulnunk önmagunkból, ha megtérünk, csak meg kell találnunk, hogy itt és most, éppen minket mire tud használni az Úr. S aztán jöhetnek a cselekedetek! (Az áprilisi pénteki elmélkedéseket a pécsi Gyurgyóka közösség készítette).
15
MÁRCIUSI INÁRCSI PILLANATOK
A SZENTMISÉK IDÕPONTJAI MÁJUS 15. Szolnok
Szolnok - Szandaszõlõs, Kocsoros út 28. Mlecsenkov Angel
Idõpont: 10,30h
MÁJUS 29. Inárcs Új helyszín!
Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár Inárcs, Bajcsy Zsilinszky út 94. Idõpont:13h-16,30h 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Deák Zoltán Téma: 1. Közösségi életünkrõl 2. Bemutatkozik a Szentes-csongrádi közösség 3. Körbeszélgetés: Pünkösdi Lélek kiáradásáról
Társ web - oldalak: - web-hang.hu - ahangtanítvany.hu - szeretethang.hu
A Hang-könyvek megrendelhetõk: Szabó Jánosné 2011 Budakalász, Hegyalja u. 10. Tel.: 06/26/341-468
Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT
Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor, Mlecsenkov Angel A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Klauzál Gábor u. 40. T: 06/30-692-9274 E-mail:
[email protected] Közösségünk internetes oldala: www.egibeke.hu Az újság postai úton megrendelhetõ: Kecskemétiné Kohlmann Eszter 6200 Kiskõrös Budai Nagy Antal u. 9. Tel.: +36/70/337-3274; 06/78/950-309 200,-Ft
