Égi Béke a Földön közösség lapja április 28

Égi Béke a Földön közösség lapja

2013. április 28.

“jöjj Szentlélek, jöjj közénk, jöjj el fényességünk! Jöjj tüzes Lélek, lobbantsd lángra szívünk!”

Kérdés-felelet Dombi Feri bácsi válaszai feltett kérdéseinkre az inárcsi utolsó vasárnapi összejöveteleink (szentmise, meditáció, kérdés - felelet) alkalmával. Az 1998. májusától rendelkezésünkre álló hangfelvételek alapján szerkesztett változat. 1998.09.27. Meditáció Drága Mennyei Atyánk a mi testünknek nagyon el kell csendesednie, lazulnia, hogy a mi igazi lényünk zavartalanul tudjon feléd fordulni. Azért vagyunk emberek, a testi résznek engedelmeskednie kell, amikor a lélek ezt neki parancsolja. Értelmünkkel tehát tudatosítjuk magunkban – ellazulunk fejünk tetejétõl kezdve végig… Jótékony nyugalom, béke, csend árad reánk mint valami csodálatos simogatás…Drága Atyánk a tieid vagyunk. Most belépünk a csodák birodalmába. Kinyílunk az Isten Lelke felé…Tudatunk igenlésével kinyílik a koronacsakránk – miként egy nyitható háztetõ, hogy a Nap sugara, ereje, melege zavartalanul áradjon belénk…. Mi Atyánk, ki Vagy a Mennyekben, ki Vagy az értelmünkben, ki Vagy a tudatunkban, ki Vagy az erkölcsi világunkban – hiszen az értelmünk által vagyunk emberek. Amikor a világ pozitív hatásai áradnak belénk, akkor drága Atyánk a Te országodat magunkban hordva éljük meg értelmi szinten és mondhatjuk; szenteltessék meg a Te neved. Megszentelni, megszentelõdni annyit jelent – Neked átadottá válni, Veled élõ kapcsolatba kerülni. Annak a vágynak – ami az értelmünket átjárja, az a tartalma: jöjjön el a Te országod, az értelem rendjének az országa. Fejünk, agyunk ehhez igazodik. Gyógyulnak a fejfájások, gyógyul a látás, a hallás – minden gyógyul a fejünkben, itt szentelõdik meg a Te neved, itt jön el a Te országod. Az egészség országa. – Kinyílik a homlokcsakránk, az akaratvilágunk: legyen meg a Te akaratod amint a Mennyben, úgy a Földön is. A homlokcsakrának ez a funkciója: a Menny átöleli a Földet – a Föld fölkapaszkodik a Mennyhez…Csodás itt a levegõ, többen átéreztük, itt a Szentlélek. Mondhatjuk az Ég és Föld itt találkozik most. A homlokcsakránk kinyitása ezt eredményezi bennünk. Megszentelõdik a föld, áldottá válik életünk – eljött az Isten országa – valósul az Isten akarata miképpen a Mennyben, úgy a Földön is. Megszûnik ez a kettõsség. A földön járunk, de a mennyországot hordjuk. Napi problémákkal küzdünk, de az örökkévalóságnak vagyunk édes gyermekei. Látszat-gondjaink vannak, mert gondviselõ Istenünk van! Így jött el a Te országod, hogy lelkünket Hozzád emeltük. Így valósul meg bennünk a Te akaratod. Tõlünk indul el, mi vagyunk a világ közepe – általunk, velünk, bennünk indul el a Te országod. Kimondjuk – igen, legyen meg…Ahogy Te mondtad Atyánk: legyen világosság és elindult a földi világ kezdete. Égi édesanyánk mondta: legyen meg az akaratod: és elindult a Te Szent Fiad földi életének a kezdete – és mi is most mondjuk: legyen meg a Te akaratod, és elindul rajtunk keresztül, ahol élünk, akikkel kapcsolat2

ban vagyunk a Te országod megvalósulása…Minden napi kenyerünket add meg nekünk ma. – A torokcsakránk arra való, hogy közvetlenül tudjuk ezt valamiképpen érzékelni. A mindennapi kenyérre amint a testnek szüksége van – úgy van szükség arra az eledelre, amelyet a Te Szent Fiad a tanítványainak mondott: „ Van nekem eledelem, amirõl ti nem tudtok”… Mi most már tudjuk, mi ez az eledel. Ez a minden napi eledelünk nekünk Atyánk a jelenléted – ez mindig teremtõ jelenlét a Szentlélek által. A torokcsakrán keresztül a minden napi kenyér és az örök élet kenyere – a földi élet szükségessége és az örök élet bizonyossága vált csókot, ezek ölelkeznek – nem harcolnak egymással, kiegészítik egymást. Odasimul a mindennapi kenyér az örök élet kenyeréhez és így a múlandóság eszköz arra, hogy az örökkévalóság kibontakozzék bennünk. – Bocsásd meg a vétkeinket, a szívcsakránk kinyílik. – Drága Atyánk Te most mindegyikünket látsz belülrõl. Látod, hogy mennyire szív-bajosok vagyunk, mennyire össze-vissza kalapál ez a masina, ez a szeretetközpont, ez a törekvésközpont. Könyörgünk, bocsásd meg vétkeinket, bocsásd meg szívünk elgyengülését, bocsásd meg szívbajainkat, szív-gyengeségeinket. Bocsásd meg, hogy nem szívesek – hanem szív-telenek voltunk.. „Tanuljatok Tõlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívû” – ezt mondta a Te Jézusod Atyánk. „Hozzátok Hozzám elfáradt szíveteket és Én megenyhítelek benneteket” – Édes Atyánk, ismerünk Jézus szíve kultuszt, szentképeket, amelyeken a Te Szent Fiad a szívére mutat. – Most mi is a szívünkre mutatunk, a beteg szívünkre – A Te Fiad áldott szívét döfte át a lándzsa, a mi szívünket is sok szeretetlenség zúzta össze – de olyan jó tudni, hogy új szívet teremtesz nekünk. Az Ószövetségi zsoltárok allelujákat énekeltek: majd jön egyszer az idõ, amikor

kicseréled a mi kõszívünket és olyan szívet adsz nekünk, ami Érted dobog – és bizony megtörténik, hogy szívet cserél, aki hazát cserél. Mi akarjuk a szívünket cserélni, mert a Te Hazád a mi Hazánk. A földi életünk országát édes hazánkat azért választottuk, hogy a még édesebb Haza legyen a mi igazi otthonunk, ahol nincsenek földrajzi határok, ahol csak testvérek vannak szeretetben, örömben és békében. A szívcsakránk nagyon Rád nyílik. Nagyon kell a Te gyógyító erõd. Gyógyíts bennünket áldott Istenünk – a Te Szent Fiad szeretõ szívére kérünk, gyógyítsd a szívünket, törekvésközpontunkat. Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek – a gyomorcsakránk kinyílik…Annyi minden van, amit nem tud a gyomrunk megemészteni, nem bírja el a gyomrunk. Ezért nyitjuk ki ezt a csakránkat, hogy taníts meg bennünket a földi élet problémáit, nehézségeit úgy földolgozni, ahogyan kell. A béke – a különbözõségek dinamikus harmóniája, ezt csak jó gyomorral lehet megcsinálni, hogy mosolyogni tudjunk azokra, akik vicsorognak ránk, áldást mondjunk azokra, akik átkoznak, imádkozzunk azokért, akik üldöznek – szenvedjünk együtt azokért a különbözõ felekezeti testvéreinkért, akik csalódtak és hontalannak érzik magukat. Jó gyomor kell ahhoz a földi élethez, amit vállaltunk, hogy az élet – amit örökéletnek nevezünk: megtapasztalható legyen magunk és mások számára… Miképpen mi is megbocsátunk, mert megbocsátunk mindenkinek. Értelmünkkel, szívünkkel, szeretetünkkel tudjuk, hogy az Istent szeretõknek minden a javukra válik. Éppen a szív és gyomorcsakránkon keresztül tudjuk befogadni azt, hogy egyetlenjei vagyunk az Istennek! Isten plusz egy fõ abszolút többség, a gyõztes oldalán állunk, az irgalom rendjében élünk, nincs félteni valónk, mert minden a miénk és ezt senki soha nem veheti el tõlünk. Ott áll szívünk-gyomrunk csakrájánál az Isten Angyala, mint mikor a Paradicsomból az elsõ emberpár kénytelen volt kimenni, mert összekuszálta a rendet. Mi most tudatosítjuk, hogy Te Atyánk a Te Szent Fiad által Angyalokat, Õrangyalokat állítasz szívünk – gyomrunk csakrájához, tudunk megbocsátani, fölé tudunk emelkedni a lehúzó erõnek – valóban a Gyõztes oldalán állunk…Ne vígy minket kísértésbe: a hasi csakra ’csak a test kívánságának különbözõ irányai’ – mind-mind zavarni akarják bennünk a rendet, a békét. A hasi csakra kinyílása lehetõvé teszi számunkra, hogy életté tudjuk formálni magunkban: energiaforrásunk kimeríthetetlen. Nem vagyunk fakírok, de tudunk parancsolni a szemek, a test kívánságának, az élet kevélységének, tudjunk parancsolni bennünk az ember-alatti világnak, tudjuk kézben tartani magunkat, urai vagyunk magunknak a Te erõddel Atyánk. Erre szólít fel bennünket a hasi csakrán át belénk áradó csodás erõ, energia… és a gyökércsakránk kinyílik: szabadíts meg a gonosztól – mondhatnánk így is, tudomásul akarjuk venni önmagunk gyengeségét, de azt is tudjuk, bármilyen nagy nullák vagyunk, az egyes Te vagy elõttünk és így valamiképpen – ahogy Égi Édesanyánkról mondani szoktuk és magunkról is mondhatjuk: a teremtett mindenhatóság vagyunk. A gyökércsakránkon át tudatosul, hogy egyedül Terád szorulunk abszolút mértékben, ez adja a mi emberi méltóságunk komolyságát. – Végig árad bennünk a Mi Atyánk tartalma, a legcsodásabb imádság aranyfonala…Nincs a világon olyan vallás, amelyiknek hívõi ne mondhatnák el ezt az imát. A Mi Atyánk ima átjár bennünket, nem vagyunk egyedül, itt vannak szeretteink, akik kérték imáinkat…Mi eljöttünk, de szívünkben elhoztuk hozzátartozóinkat, szeretteinket azzal a szent bizonyossággal, hogy egyszer õk is arra az egyetlen igazi Útra rá fognak találni, amelyikkel a Te Szent Fiad azonosította magát. Lehet sok út, de mind arra való, hogy akármilyen botorkálással, egyszer rálássanak, rátérjenek az igazi Útra. Ez a remény, ami birtoklássá válik – Benne soha nem csalódunk. Köszönjük Neked a gyógyítás kegyelmét, amivel megajándékozol bennünket. A Te megtapasztalható jelenlétedet magunkban hordjuk és ez kell, hogy áradjon – és árad is. Köszönjük, hogy bennünk élsz és mi Tebenned. A Te áldásodba öltözve emelkedünk föl ebbe a tér-idõ dimenzióba. A békességed nem csak álom, hanem törekvés a megvalósításra. Így emelkedünk föl a kis szûkre szabott világunkba – mi az örök élet boldog gyermekei. Köszönjük ezt Néked, Atyánk…. szerk. Budainé Marika

1998.05.31. Pünkösd. Az elsõ rögzített inárcsi meditáció: Mennyei Atyám, akik most itt vagyunk – ahogy mondani szokták, ellazulunk. Becsukjuk a szemünket, mert a körülöttünk lévõ világ számunkra most nem érdekes, nem azzal törõdünk. Befelé akarunk koncentrálni. Tudjuk Atyánk, hogy az emberi élet belül zajlik le. Ami ebbõl látható, az innen sugárzik, árad. Külsõ valónkat ellazítjuk mivel az úgynevezett külsõ karosszériánknak urai vagyunk és átélni akarjuk a Te jelenléted… 3

Kinyitjuk most mindazokat a csakrákat – a szívünk közepén, fejünk tetején lévõ nagy-nagy ablakokat kinyitjuk feléd. Ellazulunk teljesen a fejünk búbjától, a vállunkig, minden idegszálunkkal. Atyánk most mi vagyunk a parancsnokai ennek a törékeny hajónak és engedelmeskedik nekünk – minden részük ellazul a fejünk tetejétõl végig az arcunk, vállaink… Ez a lazulás árad lefelé teljes testünkön a lábujjunkig… Mi most Rád bízzuk magunkat. Elsõ rezdülésünkkel a szeretetünket nyilvánítjuk ki. Megköszönjük Néked Atyánk, hogy a Lélek világában nincsen idõ és tér, korlát. Ezért idehozzuk most eléd önmagunkkal együtt gyermekeinket, unokáinkat, élettársunkat, rokonainkat, ismerõseinket, barátainkat, minden testvérünket – akikkel bármiféle szál kapcsol össze. Itt vagyunk most elõtted Atyánk. Így nézünk ki – és amikor a gyermek, amikor édesatyja felé fordul, valamit vár. Várjuk Lelkednek gyógyító erejét – és Te ezzel nem fukarkodsz, mert bõségesen adod a Te Lelkedet. Ez a Lélek árad az egész világmindenségbõl, ránk koncentrál…Csodadolog ez. A fejünk, szívünk csakráján valami csoda árad belénk azzal a gyógyító hatással, ami a gyökeret érinti. Te nem akarsz bennünket vágott virágnak tudni. Beleültetsz szereteted földjébe. Lelked jelenlétébe beleültetsz bennünket – tiszta Forrás indul el és árad felénk. A Neked odaadottságunk valóság. A nekünk odaadottságod még nagyobb Valóság! Pünkösd ünnepén ezt éljük meg. Mi nagyon hiszünk abban, hogy a Te adásod szerinti túlcsorduló mérték megkapásával gazdagodva megyünk többként innen el, mint ahogy ide jöttünk. Köszönjük Néked, hogy mindent megérintesz bennünk, mert a forrást tisztítod. Tudjuk azt, hogy nem a pillanatnyi érzés a döntõ, hanem a folyamat – ami elindult. Óh Atyánk, közülünk már hányan vannak, akik elmondták, hogy engedték a Te Lelked hatását kibontakozni. Más emberek lettek… Ezzel az elsõ, rendelkezésemre álló pünkösdi meditáció részlettel emlékezem Dombi Ferencre – a mi Feri bácsinkra, aki immáron 9 éve – május elsejére virradóan hagyta itt földi életét és az égi hazából is segít bennünket, mosolyog ránk… A szeretet örök. Feri bácsi! Emléked õrizzük, a Hangot tovább adjuk, újra –és újra töltekezünk belõle. Megoldást kínál problémáinkra, örömöt, nyugalmat, tovább lendítõ erõt ad életed, magatartásod, Istennek adottságod. A Tõled tanultak visszacsengenek szívemben, lelkemben és másoknak is örömmel kínálom fel… Most is hallom belülrõl az egyik prédikációd alatt elhangzott mondatod – ’a szeretet tüzénél melegedjünk együtt.’ Így legyen. Egyszer beszéltem veled arról, hogy amikor nem énekelem hangosan, mégis hallom – a szívemben szól a szeretett ének, Szent Ferenc imája. Nagyon örültél ennek, átöleltél és mondtad, benned is szól a dal, a csendben is hallod belülrõl… Veled együtt énekelem most és a szívemben hallom: „Tégy engem békéd eszközévé, hol gyûlölet van oda szeretetet vigyek, hol neheztelés, békességet, hol széthúzás, egységedet…” Budainé Marika

Kedves Olvasó Néhány nap múlva május elsején lesz Feri bácsi halálának 9. évfordulója. Hiszem, hogy sokak szívébõl száll hálaadó ima Atyánk felé az õ életéért. Istennek odaadott ember volt, ki teljes szívvel, minden erõbõl és egész lélekbõl szerette a Teremtõ Istent. Abszolút elsõ volt számára így mondta, „az Úr Jézus Krisztus”. Mély szeretet fûzte õt Égi Édesanyánkhoz Szûz Máriához is. Ezreknek mutatta meg a szeretõ Istent, akit Jézuson keresztül mutatott be nekünk. Szenvedélyesen és tûzzel beszélt, olykor igen kiengedte a hangját, nem csak mikor énekelt. A tûz a Szentlélek tüze volt, mely 1976 október 4-én gyulladt meg a szívében. Kitartóan felkereste azokat, akikrõl tudta, hogy részesültek Lélekkeresztségben. Ezen a napon õrá is leszállt a Szentlélek, úgy élte ezt meg, hogy õt teljesen kívülrõl - belûrõl körül vette a fény, bemerítette õt a szeretetbe. Feri bácsi azt élte meg, hogy eddigi életében sokszor csak akadálya volt Isten akaratának, pedig már vagy húsz éve pap volt. Akkor indult el Feri bácsiban Jézus élete a földön. Nyelveken kezdett beszélni, énekelni, megtisztított emberi képességek, karizmák kezdtek el mûködni benne. Néhány év múlva pedig megszólalt benne a hang. Égi lényekkel, elsõsorban Jézussal kezdett el párbeszédet folytatni. Majd megszületett az elsõ Hang könyv és sorra a többi is. Három hét múlva Pünkösdre is emlékezünk, amikor Isten Szentlelke az apostolokra leszállt lángnyelvek formájában és betöltötte õket. Erõt kaptak, ahogyan azt Jézus mondta nekik Mennybe menetele elõtt. Erõt kaptak, hogy tanúságot tudjanak tenni a Föld minden nemzete elõtt, tanítsanak, gyógyítsanak és hirdessék az Örömhírt. Aki pedig a szavukra megtér, azt merítsék be az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Azt hiszem, hogy Feri bácsi élete a legszebb példa lehet arra, hogy mit tud Isten Szentlelke tenni az emberben, ha az 4

teljesen és egészen átadja magát Teremtõjének. Isten nem személyválogató, hanem szerepeket kiosztó. Feladatokat ad és ahhoz az erõt is megadja. Boldogan adja a Szentlelket is, ha kérjük. Kérjük hát áhítatosan és állhatatosan. Jöjj Szentlélek szállj le ránk. Deák Zoltán

Evangéliumi Jézus Mindenkor imádkozni kell, és nem szabad elcsüggedni Lukács18.7. az Isten pedig nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik hozzá kiáltanak segítségért éjjel és nappal, és megváratja-e õket? Lukács evangéliumának 18 fejezetének 1. versétõl a 8. verséig olvashatjuk az özvegyasszony igazság-szolgáltatásáról szóló történetet. A történetben szereplõ özvegyasszony igazságszolgáltatást kér ellenfeleivel szemben egy bírótól. A bíró megadja az asszonynak, amit kér tõle, hogy ne zaklassa tovább. Mennyivel inkább számíthatnak igazságszolgáltatásra azok akik az Istentõl kérik. Az özvegyasszony ismeri a jogait, amik nem érvényesülhetnek, ezért kéri a bíró segítségét. A bíró szintén ismeri az asszonyra vonatkozó jogokat, sõt jobban ismeri, mint a panasztevõ. Ismeretei alapján tud segíteni az asszonynak. A történetbõl kiderül, hogy meg is kapja a segítséget az asszony a bírótól. Az is olvasható az evangéliumi részben, hogy mi is segítséget-igazságot kapunk az Istentõl. Sokszor érezhettük azt, hogy nem hallgatott meg bennünket az Isten, mert másként alakultak a dolgok, mint ahogy szerettük volna, mint ahogy kértük. Mi alapján szolgáltat igazságot az Isten az embereknek? Az Õ elképzelése alapján, a Szeretet törvénye alapján. Ha nem ismerjük az Istent, nem ismerjük a Szeretetet akkor úgy érezhetjük, hogy hiába valóak a kéréseink. Egy általános iskolás tanárom azzal érvelt, hogy hiába is járunk templomba, hiába is imádkozunk, például egy talicskáért úgy sem esik le az égbõl és tolhatjuk haza, az imánk végén a templomból. Igaza volt tanáromnak abban, hogy nem úgy pottyan le a kért tárgy az égbõl, ha szükségem van rá, de az is lehet, hogy nem szükséges a szeretésemhez az a tárgy, így nem kapom meg. Az özvegyasszony és a bíró az érvényes jogszabályok alapján kérhetett illetve adhatott igazságszolgáltatást. Ami az érvényes jogszabályokon kívül esik nem teljesíthetõ. Az Istenhez kéréssel forduló az Istentõl a szeretet alapján kérhet illetve ad segítséget. A szereteten kívül esõ kérések nem az Isten hatókörébe tartoznak, hiába fordulunk hozzá ezekkel. A Szeretetkörön belül lévõ kérések teljesülnek, hogy mi tartozik a teljesíthetõ kérésekhez, kiolvashatjuk az evangéliumokból. Minél jobban megismerjük a Teremtõnket, annál jobban tudjuk, mi tartozik a szeretet köréhez. Az el nem csüggedésnek, ha imával párosul óriási jelentõsége van, a Szeretethez imádkozunk, a szeretetet tanuljuk ezzel. Minél jobban megszeretjük az Istent, annál jobban Rá merjük bízni magunkat. Kéréseink száma csökken, illetve megszûnnek a kéréseink, mert rájövünk arra, hogy Istenünk egyetlenjeként szeret bennünket, a hajunk szálait is nyílván tartja, és ha az Õ Országát keressünk, minden mást ami az élethez kell, megkapunk Tõle. Mert Õ az Út, az Igazság, és az Élet! Kecskeméti Sándor 5

Mire használom fel az életemet? Mire használom fel az életemet? Kérdezzük metanoizáló lélekkel. Amiért nem érdemes meghalni, azért élni sem érdemes. Tudta ezt Mózes és vállalta, hogy Isten lángjai megemésszék. Tudták a szent tanítványok is, az Új szövetség Mózesei, kik Isten lángjaitól megemésztve, a szív vértanúságával indultak feladatuk teljesítésére. AKI VAN, ma is szól, hív és küld. Minden keresztény ember egy égõ csipkebokor, s a bennünk élõ Isten ma is azonos programot ajánl fel. Mire használom fel az életemet? A gyümölcstermés nagyszerû szerepét kaptuk. AKI VAN, gyújtani akar általunk. Gyújtani fényt, hogy lásson a sötétben botorkáló világ. Ezért TUDNI adta nekünk az Isten Országának titkait, és gyújtani akar általunk meleget, a szeretetnek semmivel nem pótolható melegét e gyûlöletbe dermedt világban. Mire használom fel az életemet? Két képet világit meg a lángokban megjelenõ Isten. Az egyik: A vadrózsabokor isteni lángjai Mózesen keresztül áradnak a választott nép fiaira, s döbbenetes a Szentírás e pár szava: „Legtöbbjükön mégsem telt Istennek kedve”. Nem némelyekben hanem LEGTÖBBJÜKBEN. Bizonyára nem a lángokban volt a hiba. Mózesben sem. A hiba nem a leadóban, hanem mindenkinek a saját felvevõ készülékében volt. A következménye pedig: mind életét veszítette a pusztában. Mire használom fel az életem? A másik kép: Ha meggondoljuk, hogy egy olyan népet dobott félre a lángoló Isten, amely nép anyagilag: nem csupán egyházi adót fizetett, hanem tizedet adott mindenébõl, amije volt. Szellemileg nem egy héten egyszer félórát „hallgatott” Isten igéjérõl, hanem számára ez volt a legáltalánosabb beszédtéma. Lelkileg: kétszer böjtölt hetenként és énekei szent zsoltárok voltak. Ha mindez eszünkbe jut, így halljuk a vincellér szavát: „Ha nem hoz gyümölcsöt, jövõre kivághatod”, összeszorult szívvel kérdezzük: vajon nem járt le az egy esztendõ? Mert sajnos gyümölcstermésrõl a józanság megcsúfolása nélkül nem beszélhetünk. Szomorúan kell tapasztalnunk, hogy egyre fogyó és elöregedõ nemzetté leszünk. Mire használom fel az életemet? A pünkösdi lángokban megjelent Istentõl tüzet fogott tanítványok jól tudták, hogy gyümölcsöt kell teremniük, ha nem akarnak a pokol tüzére vetett fák lenni. Tudták, hogy a gyümölcstelen fa: ÁRT. A leadóban hiba nem lehet. A lángoló Isten kopogtat lelkiismeretünk ajtaján. Mindenki tudja, hogy semmire nem lehet használni azt a hadsereget, amelyben van egy tábornok, s párezer közlegény. Éppen ezért Jézus nem azt mondja, hogy „tegyetek hallgatóimmá mindenkit”, hanem „tegyetek tanítványommá mindenkit”. Mire használom fel az életemet? Talán utolsó lehetõség, hogy a bûnbánat hamuját a lángoló Isten váltsa fel, s bennünket is tûzzé, lánggá, tanítvánnyá, Országának terjesztõjévé tegyen. Meg akarok halni azért, amiért élek? Hiszen csak az hozza meg a százszoros termést, amely elhal. Ha el nem hal, egyedül marad. Ez a nagy kérdés melyre felelnem kell: Mire használom fel az életemet? Ha Isten Országának terjesztésére, akkor nem éltem hiába. Mlecsenkov Angel

6

Isten Lelke jöjj el. Isten Lelke, jöjj el, szállj reánk, tölts be minket! Imádkozz bennünk, szóljunk nyelveken általad! Bár tudnánk ajkak lenni. Tûz láng, égj! Tûzláng, jelezz! Végy állandó lakhelyet bennünk! Szól a mi Urunkról! Isten Lelke, Te átadott, Te nekünk adott, tégy minket is átadottá! Taníts meg minden titokra! Mutass meg minden mélységet! Mutasd meg a mi Urunkat, Jézus Krisztust! Fedd fel Õt nekünk egymásban! Fedd fel Õt nekünk életünkben! Egyesítõ Erõ, egyesíts minket Jézusban! A Fiú ígérete, hozd el az örömöt! Tégy tanúságot az örömrõl! Szállj reánk, és maradj velünk te áldott Láng! Részegedjünk meg és legyünk mámorosak az általad hozott örömtõl! Hozd el közénk a Szeretet Országát, mely béke és öröm Tebenned. Elküldött, küldj minket is! Mi a Te küldötteid akarunk lenni. Bárcsak a te igazságodat tudnánk szólni! Bárcsak megismernénk a Te nyelvedet, Isten Lelke. Tûzláng, lobbanj fel! Tûzláng, olvassz egybe- boldog háromságotokba! Tûzláng gyújtsd fel a szíveket! Egy Úr legyen, a mi Urunk. Egy Ország legyen, a Ti Országotok. Legyen eggyé az Isten nép. Egy szívvel egy Atyát imádjon a mindenség. A Szeretet legyen mindenben! Gyújtsd fel szíveinkkel a sötét földet! Boruljon lángba a világ a szeretettõl. Amen. Mlecsenkov Angel

Ima a Szentlélek adományaiért. Könyörögjünk! Kérjük Testvéreim Jézus Krisztus a mi Urunk által mennyei Atyánkat, hogy tegye bennünk teljessé a Szeretet Lelkének ajándékait: -

hogy a Szeretet Lelke termékeny talajra találjon a lelkünkben. hogy a Szeretet Lelke által megtanuljuk az egyetlen jézusi igazságot. hogy a Szeretete Lelkének nagykorúságával járjuk életünk útját. hogy a Szeretet Lelkéhez hûek tudjunk maradni a megpróbáltatások idején. hogy a Szeretet Lelke által az adás és megbocsátás törvénye alatt éljünk. hogy a Szeretet Lelke által hajlandók legyünk e világban embertársainkért élni. hogy a Szeretet Lelke által ellenségeinket is tudjuk szeretni. 7

-

hogy a Szeretet Lelke által elvezethessük Istenhez hitetlen embertársainkat is. hogy a Szeretet Lelke által építhessük Isten Országát. hogy a Szeretet Lelke által az igazi boldogság hirdetõi lehessünk.

Kérünk Téged, hallgass meg minket! Mindenkit egyformán szeretõ Istenünk a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki új életet adtál nekünk a Szeretet Lelke által, erõsíts meg bennünket, hogy hitünket bátran megvalljuk és hitünk szerint éljünk. Krisztus a mi Urunk által. Amen Mlecsenkov Angel

Tanítvány akarok lenni! A keresztény Krisztus követõje, Jézus tanítványa. Mit jelent tanítványnak lenni? Mi a tanítvány tennivalója Krisztus szerint? A válaszokat a Szentírásból próbálom megkeresni. Még csak a Hegyi beszédig /Mt,1-7,29/ jutottam el, de szinte megijedtem! Hol vagyok én ezek teljesítésétõl, igyekszem-e egyáltalán tanítvány lenni? Félre kell tennem a kételkedéseimet, félelmeimet és bátran szembe kell néznem a következõ kérdésekkel! Elsõsorban Isten Országát keresem-e? Kutatom -e Isten Országának titkait? Keresem -e az Atyát? Zörgetek -e az Atyánál? Kérek -e az Atyától? Imám nem szószaporítás -e? Tudok -e titokban imádkozni? Nem kérkedek, nem mutogatom -e magam imádság közben? Üldözõimért szoktam imádkozni? Böjtölök -e? Hogyan teszem? Kinek szolgálok: Istennek vagy a Mammonnak? Mennyei kincset gyûjtök vagy földi kincset? A mennyei Atya akaratát cselekszem -e? Meghallgatom -e, figyelek -e a Tanításra? Tanítom -e ezeket másoknak? Cselekszem -e a Tanításban tanultakat? Jótetteim láthatók -e? Nem csak azokat szeretem -e, akik engem is szeretnek? Azt cselekszem -e másokkal, amit velem is szeretném, hogy tegyenek? Nem ítélem -e el a másikat? Adok-e a kérõnek? Magam „szegényítve” adok? Nem csak kényszerbõl adok? Tartok-e haragot? Mondom -e felebarátomat butának, bolondnak? 8

Keresem -e a szálkát felebarátom szemében? Ki tudok -e békülni az engem sértõkkel? Védekezem -e a gonosz ellen? Visszaütök? Oda tudom -e tartani a másik arcomat is? Mlecsenkov Angel

Testvéreimnek a Szeretetrõl Életünk értelmét és célját ebben az egy szóban foglalhatjuk össze: szeretni. Véges emberi természetünkben végtelen vágyak feszülnek meg. Földön élünk, de Égre vágyunk. Lelkünk éhezik a végtelenre. Nem találjuk a helyünket, nincs nyugalmunk, sem boldogságunk, míg el nem érjük Õt. Vagy talán a végtelen vágyakat, szomjúságunkat, ki tudja elégíteni a véges világ? Szomjúhozzuk az Istent, aki maga a Szeretet. Az ember szeretetre lett teremtve. Ha bennünk a szeretet él, tanúi vagyunk Isten létének, jelenlétének. A mi szeretetünk parányi szikrája Isten végtelen szeretetének. Ahol él a szeretet, ott van az Isten. A szeretet az én legfõbb érvem Isten létezése mellett! Ha elkötelezem magamat, legyek élõ tanúja az Örök Szeretetnek! Ez a szeretet az én legalkalmasabb eszközöm arra, hogy embertársaimmal is megismertessem Istent. Nemcsak szóval hirdetem Õt, hirdetem nekik odaadó szeretettel is. A mindennapok apró kis szeretet-szolgálataival törekszem egy - egy embertársam gondolkodását Jézus tanítására segíteni és életté tenni a szeretet szellemét. Hiszem, hogy ennek az átalakulásnak következtében Jézus él bennük. „Tégy így és élni fogsz” Ez az én célom embertársaimmal. Segíteni akarok nekik abban, hogy õk is szeretetben szolgáljanak másokat, s hogy ez által örök életük legyen. De elõbb nekem kell példát adnom. Mi az én módszerem? Szeretem testvéreimet, hogy bennük is szeretet legyen, hogy az után õk is szeressenek másokat, hogy örök életük legyen. A módszerem bizonyára úgy valósul meg, hogy nem tudom átlépni saját árnyékomat. +! „Arkangyal Kardos Angyal. Az Ige kétélû kardját forgató Angyal. Kimozdíthatatlan Angyal. mozdítható Angyal. Megköszönni tudó Angyal. Köszönetre tanító Angyal. El nem fáradó Angyal! Õrizzen meg Téged a Gyermek ilyennek, még ilyenebbnek, hogy Felvétetett Angyal lehessél! ,79 karácsonyán Gy. b

Csak Jézustól

Öcsikém! Egész életemben mindig én voltam a szélen és elmondhatatlan jutalom a számomra, hogy 60 éves koromra elnagypapásodhatom, mert vagy Te, akit az Isten adott és nekem is adott. Kérem a Gyermeket, hogy õrizzen meg az elvek kérlelhetetlen elkötelezettjének, s meggyõzõdésed szentségének nagyobb szentséged soha se legyen, mert ez a Lélek hangja Tebenned, mert ez a szeretete és nem a világosságot elhomályosító köntörfalazás. ,78 karácsonyán szeretettel Gyurka bácsi Valószínû, hogyha valamilyen módszerrel ki lehetne mutatni, hogy az elmúlt négy évtizedben kiket tudtam elérni szerény és gyarló képességemmel, hogy Istenre találjanak, bizonyára az majd a „végén” kiderül. 9

Miért szeressek még? Sokszor úgy hiányzol Istenem. Oly távol vagy tõlem! Kereslek Téged, vágyom utánad, mert semmi más nem tud kielégíteni engem. És akkor tudom, hogy Te vagy a Szeretet. Elindulok és megkereslek. Igyekszem másokban észrevenni, felfedezni a szépet, a jót, a szeretetet. Köszöntelek Téged bennük, mert bennük is megtaláltalak. Azután én magam is akarok jobban szeretni, és ebben az akarásban ismét Rád találok. És miért akarok még nagyon szeretni? Mert halálom pillanatában szeretnélek felismerni Istenem, és az utolsó döntésemben örökre melletted maradni. Ha Te vagy a szeretet,- és akarod, hogy bennem is ugyanaz a szeretet legyen,- vedd kezedbe életemet, formálj át, változtasd át egészen tetszésed szerint és mûködj bennem. Hiszem, hogy akkor majd halálom pillanatában felismerlek Téged az ÖRÖK SZERETET: Mlecsenkov Angel

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, Itass át és végy birtokodba minket oly teljességgel, Hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk és úgy élj bennünk Hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet Érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, Hanem egyedül Téged Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogy Te ragyogsz, S világossággá válhatunk mások számára is. A fény csak belõled árad, ó, Jézus, nem belõlünk. Te ragyogsz rajtunk keresztül mások felé. Hadd dicsõítsünk Téged, ahogyan Neked a legkedvesebb, Fényed árasztva azokra, akik körülöttünk élnek. Hadd hirdessünk Téged szavak nélkül, életünk példájával, Annak megragadó erejével, amit Érted cselekszünk, Szívünk Irántad érzett teljes szeretetének minden jelével. /Teréz anya/

Jézus Péternek szegzett kérdései, harmadik megjelenése alkalmával... Felvezetés „Jézus így szólt nekik: jertek ide, reggelizzetek! Senki sem merte a tanítványok közül megkérdezni Õt: Te ki vagy? Tudták, hogy az Úr az. Odajött Jézus, fogta a kenyeret és adott nekik, hasonlóképpen a halakból is. Ezzel már harmadszor jelent meg (tette magát láthatóvá) Jézus a tanítványoknak miután életre kelt a halottak közül. Amikor tehát megreggeliztek, ezt mondta Simon Péternek Jézus: Simon, János fia, jobban (inkább) szeretsz-e engem ezeknél?...” (Jn. 21/12-15.) Elõzmények Isten -és önismeret nélkül minden ember rendelkezett és rendelkezik azzal a tulajdonsággal, mely arra készteti, hogy 10

valótlanságot állítson, azaz, szebbet „hazudjon” önmagáról (diplomatikus kifejezéssel élve – szebb képet „fessen” önmagáról), mint amilyen valójában, vagy, mint amire valójában képes... Máté 26/31. Ekkor mondta nekik Jézus: ti mindnyájan megbotránkoztok bennem ma éjszaka, mert meg van írva: megverem a pásztort és szétszóródnak a nyáj juhai, Máté 26/32. de azután, hogy feltámadtam, elõttetek megyek Galileába, Máté 26/33. ekkor Péter ezt mondta neki: ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom! Máté 26/34. Ezt mondta neki Jézus: Ámen, mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielõtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem. Máté 26/35. Ezt mondta neki Péter: Ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg soha! Hasonlóan szóltak a tanítványok is mind. Jézus a Valóságot állítja: senki sem áll ki mellette azon az éjszakán... Péter mindig és mindenben az elsõ, nyilván a cáfolásban is, rendíthetetlenül. Megnyilvánulásának jelentése: a Mester valótlanságot állít, azaz, nem ismeri Õt igazán. Ezért „kijelenti” önmagáról, kis adag abszolútummal is meghintve az egészet: „...én SOHA meg nem botránkozom!” Ezt nem hagyja szó nélkül Jézus: nemhogy tanítványai nem tudják elkerülni a megbotránkozást, hanem még az ismeretségi viszonyt sem merik majd felvállalni! Ez mindnyájukra érvényes! Persze, ekkor megtörténik az abszurditás: Péter tovább feszegeti a dolgot, Jézust újra valótlan állítással „vádolva”; ...és aki valótlant állít, azt helyre kell tenni! Dehogy tagadja meg a Mestert! Õ?!? SOHA!!! Inkább együtt „hal meg” Jézussal... Péter „felemeli”, egyenértékûvé teszi magát Jézussal, és utána minden tanítvány ugyanezt teszi! Itt már nincs mit gyürkõznie a Mesternek. Meg kell várnia a következõ alkalmas helyzetet. Súlyos probléma ez, amire vissza kell majd még térnie... Az alkalmas helyzet... Gyökössy Endre Bandi bácsi a Szeretetrõl címû könyvének 144. oldalán található egy eszmefuttatás a témáról. (A fejezet címe: A lefelé licitáló szeretet, 141. oldal.) Õ – a történetben – Péter alázatát véli felfedezni. Érdemes a teljes eseményt Jézus indítványozó- és segítõ-szándéka szempontjából szemügyre venni... ...Tudjuk, hogy Péter sírt azon az estén, de nem azért, mert megértette a történtek teljes mélységét. Azért sírt, mert eszébe jutott, hogy Jézus elõre jelezte a tagadás bekövetkezését, és Péternek fájt, hogy ezt Jézussal valóban meg is tette. Rájött saját állításainak valótlanságára... Az eredményt ismerte, de a kiváltó okot nem. Jézusnak azért kellett elõhoznia újra ezt a témát, mert valamit meg akart értetni Péterrel – és a többiekkel is... Nézzünk csak egy kicsit a mikroszkóp alá! A köztudatban a következõ kép él: - Jézus háromszor kérdez Pétertõl, lényegében majdnem ugyanúgy: 1) „...jobban szeretsz -é engem ezeknél?...” 2) „...szeretsz -é engem?...” 3) „...szeretsz -é engem?...” - Péter is háromszor felel, lényegében ugyanúgy: 1) „...te tudod, hogy szeretlek téged!...” 2) „...te tudod, hogy én szeretlek téged...” 3) „...te tudod, hogy szeretlek téged...” E téves felfogás a pontatlan fordításoknak köszönhetõ (lásd pl.: a Károli Gáspár-féle), melyek csupán egyetlen szóval helyettesítik az ágápé és a fília szavakat. Ez a szó: a szeretet. Bandi bácsi rávilágít írásában a szerelem-szeretet különbözõ jelentéseire, melyeket latin, illetve a görög szavakkal jelöl. Szexus: Szeretlek, mert enyém vagy. Érósz: Szeretlek, mert ilyen vagy. Fília: Szeretlek, mert a társam vagy. Ágápé: Szeretlek, – mert – szeretlek. (Bandi bácsi a Szeretetrõl, 8. oldal) 11

Másképpen is kibonthatók jelentéseik: Szexus: Fajfenntartás (állati minõség) Érósz: Szerelem (emberi minõség) Fília: Barátság (angyali minõség) Ágápé: Feltétel nélküli, irgalmas Szeretet (isteni minõség) E szavakból kettõ – az ágápé és a fília – helyes fordításban szerepel Vida Sándor-féle Újszövetségben: szeretlek és kedvellek. Jézus tehát, három különbözõ módon teszi fel a kérdést. Minden kérdés, felelet és felszólítás másképpen hangzik el, más jelentést hordozva... (A Vida-féle fordítás alapvetõen igazodik az eredeti, ógörög szöveghez.) János 21.14. Ezzel már harmadszor jelent meg (tette magát láthatóvá) Jézus a tanítványoknak miután életre kelt a halottak közül. János 21.15. Amikor tehát megreggeliztek, ezt mondta Simon Péternek Jézus: Simon, János fia jobban (inkább) szeretsz-e engem ezeknél? Ezt válaszolta neki: igen, Uram, Te tudod, hogy kedvellek téged. (Jézus) ezt mondta neki: legeltesd a bárányaimat! János 21.16. Újra mondta neki, másodszor: Simon, János fia, szeretsz-e engem? Ezt válaszolta neki: igen, Uram, Te tudod, hogy kedvellek téged. Ezt mondta neki: pásztorold a juhocskáimat! János 21.17. Majd harmadszor mondta neki: Simon, János fia, kedvelsz-e engem? Megszomorodott Péter, hogy ezt mondta neki harmadszor: kedvelsz-e engem? És ezt mondta neki: Uram, mindent tudsz. Te tudod, hogy kedvellek téged. Jézus ezt mondta neki: legeltesd a juhocskáimat! Az elsõ kérdés (Megjegyzés: az összefüggések kibontása végett a fontos kifejezéseket kiemeltem.) Jézus: – Ágápász (Szeretsz) me (engem) pleon (jobban) toutón (ezeknél)? Péter: – Nái (Igen), Kúrie (Uram), szu (te) oidász (tudod), oti (hogy) filó (kedvellek) sze (téged). Jézus: – Boszke (Legeltesd) tá (az) árniá (juhaim) mú (enyém). Az „ágápé” a teljes, tökéletes szeretetet jelenti. Ha az Isten teljes szeretettel szeret („ágápézik”), akkor logikátlan, hogy késõbb majd kevésbé vagy jobban szeressen! Hasonlatos ez egy teli pohár vízhez: ha már tele van, nem lehet telibb! Fél pohár vizet meg nem illik adni... Így már érthetõ Péter emlékeztetése a túlzásra: Péter, te „telítettebb ágápéval” szeretsz engem, mint a többiek? Ez egy kis „humoros ugratás”, de ugyanolyan képtelen indítás, túlzás, mint amilyen a Péteré szokott lenni. Péter ezt nem veszi észre. Zavarában megint túloz (nagyot mond – lásd korábban: „SOHA”), mert lelkesen rávágja, hogy: IGEN! Utána visszavéve az arányokból, a valóságról beszél: én valójában nem tudlak istenien szeretni, „csak” kedvelni tudlak, és ezt te is tudod... (Ezt a részét ismeri a problémának, hiszen ezzel mondott csõdöt.) Jézus válasza figyelemre méltó. A legkisebb feladatra szólítja fel Pétert, ti. a legeltetés a legegyszerûbb dolog, amit még a legkisebb pásztorgyerek is végre tud hajtani – a terelgetés, a legeltetés a mezõn. Azt is a kutyák végzik valójában! (A gondozás [poimáine = õrzés, dédelgetés, ápolás] nehezebb, komolyabb munka!) Érdekes, hogy a „legeltetnivaló” (pásztorolnivaló) embereket felnõtt állatokhoz – juhokhoz hasonlítja! A meglett állatok már tapasztaltak! A lényeg: a legkevésbé felelõsségteljes munkát a meglett, felnõtt juhokkal párosítja. Csak az elsõ kérdésnél szerepelnek juhok! Jézus elsõ felszólítása kizárólag és ugyanolyan túlzásokkal párosul, mint amilyeneket Péter szokott bevetni... A második kérdés Jézus: – Ágápász (Szeretsz) me (engem)? Péter: – Nái (Igen), Kúrie (Uram), szu (te) oidász (tudod), oti (hogy) filó (kedvellek) sze (téged). Jézus: – Poimáine (Õrizd, dédelgesd, ápold) tá (az) probátiá (kis báránykáim) mú (enyém). Jézus a második kérdésébõl elhagyja a fokozást és csak az ágápé-t használja. Ez egy reális kérdés: Péter, te úgy szeretsz engem, mint ahogy én téged – teljes szeretettel? Péter ezúttal sem tud elszakadni a túlzástól. Megint „hazudik”: IGEN-t mond! Azonban ismét felocsúdik és ugyanúgy válaszol, mint az elõbb: én valójában nem tudlak isteni szeretettel szeretni, „csak” kedvelni tudlak, és ezt te is tudod... Jézus felszólítása eltérõ az elõbbihez képest, sõt – az ellenkezõje. Pétert ezúttal a nehezebb, komolyabb munkára szólítja fel – az igazi pásztormunkára, a teljes körû szolgálatra. Ebben az esetben viszont a többi emberrõl kis 12

báránykákként beszél, akik fejlõdésben vannak és sok a tanulnivalójuk még... A harmadik kérdés Jézus: – Fileisz (Kedvelsz) me (engem)? Péter: – Kúrie (Uram), pántá (mindent) szu (te) oidász (tudsz). Szú (Te) ginószkeisz (felismerted, észrevetted), oti (hogy) filó (kedvellek) sze (téged). Jézus: – Boszke (Legeltesd) tá (az) próbátia (kis báránykáim) mú (enyém). Jézus ezúttal a valós képességével szembesíti Pétert: Kedvelsz te engem? Péter nem az elõbbiek szerint válaszol. Nincs most már IGEN, pedig ezúttal helyénvaló lenne ez a válasz. Egy megállapítást tesz csak: „Te mindent tudsz!” (Téged nem nagyon lehet átrázni – tudatlanul sem!) A Vida-féle fordítás itt téved! Péter nem azt mondja, „Te tudod, hogy kedvellek”, hanem azt, hogy „Te felismerted, észrevetted, hogy kedvellek” – észrevetted a „tódítást” a válaszaimban. Itt nem az oidász (tudod) szó hangzik el, hanem a ginószkeisz (felismerted, észrevetted). Jézus végül mindent a helyére tesz: az utolsó felszólításában visszatér a legegyszerûbb feladathoz (a „terelgetés”hez), hiszen Péternek még rengeteg dolgot kell tanulnia. Jézus, ahogy ígérte, feltámadt, és a tanítványai elõtt járt. Még csak most adta át a pásztori feladatokat a tanuló „pásztorgyereknek”, hogy a szintén tanuló „kis báránykákat” terelgesse. (Megjegyzés: az eredeti, ógörög nyelvû evangéliummal ellentétben a Károli Gáspár-féle fordítás, sajnos, éppen fordítva beszél a juhokról és a kis báránykákról.) Záró gondolatok Hogyan született meg ez az elmélkedés? Mint már említettem, kezdetben Gyökössy Bandi bácsi gondolatai keltették fel a figyelmemet, melyek a pontos fordításból eredõ, árnyalatos jelentés-tartalmakra fókuszáltak. Egy hete megkeresett egyik druszám azzal a kéréssel, hogy pár sorban vessem én is papírra gondolataimat, ugyanis errõl a történetrõl korábban már beszélgettünk, de nem emlékezett a részletekre. Újra terítékre került nálam is a téma, és ha elõkerült, hát aprólékosan próbáltam körüljárni. Nagyon fontosnak találtam (és találom ilyenkor) a teljes történés vizsgálatát, hiszen csak széleskörû elemzés után születhet hasznos szintézis, következtetés... Az újabb tanulmányozás kapcsán merültek fel bennem újszerû, meglepõ kérdések: tulajdonképpen miért is kellett Jézusnak utólag is kérdezgetnie Pétert? – hiszen tudjuk, hogy a „leleplezõdés” éjszakáján Péter sírt, tehát belátásra jutott elõzõ magatartása kapcsán... Vagy mégsem?... Mirõl is van akkor itt szó? Ugyan részletesen elemeztem a témát, mégis összefoglalásként célszerûnek tartom vázolni a teljes történet struktúráját is: A) - Jézus fontosnak tartja még – elmenetele elõtt, – hogy a megbotránkozás és a megtagadás témakörének megpendítésével rávilágítson a tanítványok téves, hiányos önismeretére. - Péter – a többiek „kárára” – cáfolja Jézus figyelmeztetését. - Jézus kizárólag Pétert figyelmezteti a „valódi” Péterre. - Péter újra cáfolja Jézust – a szokásos túlzással, ezúttal a saját maga nevében. - A „sértõ” kirohanás után a többiek is felzárkóznak Péter „magaslataihoz” – ti. erre a „dicsõségre” õk is képesek! - Jézus nem erõlteti a „segítségnyújtást” – nem tehet semmit, akárcsak Názáretben... B) - Jézus kivárja Péter „leleplezõdését”. A többiek másképpen „leplezõdnek le” – ekkor ott sincsenek. C) - Jézus újra találkozik a tanítványaival: Csak Pétert kérdezgeti – csak õ van túl a megtapasztaláson. A sírás csak a keserves tapasztalat következménye volt, csupán egy felismerésé. Az alkalmas helyzet a továbblépésre Jézus feltámadása után következik be. Péter ugyanis Jézus kérdései kapcsán jut el az igazi önismeretre. A tanítványok is részesei az eseménynek, de a helyes önismeret súlyát csak Péter értheti igazán, hiszen tud már mire építeni… * Köszönettel tartozom Bollók Pistinek a feladatért, és kedves feleségemnek, Bozó Editnek, a gondolatok írásba öntésekor nyújtott lektorálási segítségéért. Roth István

13

Versek TERÉZ ANYA IMÁJA MÁRIÁHOZ

Kereszt (Húsvéti elmélkedés)

Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja, hogy mi is tisztaszívûek legyünk, miként te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan te szeretted õt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy te tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk! (Vasváry Krisztina fordítása)

A húsvéti kereszt felragyog lelkemben – Jézus vállán a kereszt, arra feszíttetett. A fájdalom keresztjén Jézus az Ember! A mindent adó Szeretet keresztje – ahol Jézus Lelkét kilehelte; ’Atyám! Kezedbe teszem lelkemet!’ Felragyog lelkemben ez a kereszt – a Bûntelen szenvedõ keresztje – a Szent Fiú dicsõségének keresztje – az Élet diadala a halál felett! Felragyog lelkemben Húsvét üzenete… A mindent adó szeretés Életre visz, az Utat vállalva a Szentlélek segít. A Fény mindig legyõzi a sötétséget – Jézus a Feltámadás és az Élet! Testvérem, Õt az Üdvözítõt követjük. Keresztünket minden nap felvesszük. Amikor túl nehéz a teher vállunkon, Mindig jelen van egy cirenei Simon – aki megemelvén könnyít a súlyon. Drága jó Istenem! Amikor túl rögös az életem – Amikor nyomja vállam keresztem – Gondolatban felnézek a keresztedre. Jézusom – elvették életed nagy pénteken a Koponyahelyen… De harmadnapon a Fény beragyog mindent, És az Élet tündököl dicsõségében… Gondolatban fejet hajtok – én Istenem! Tisztán látom, milyen kicsiny az én terhem. ’Mi ez az Örökkévalósághoz képest?!’ Drága jó Istenem! Veled – Rád figyelve viszem minden napon a keresztem. És terhem édes, súlya könnyebb lett! Tisztán hallom szívemben, lelkemben: Bízz Bennem gyermekem! Én a világot legyõztem! Felragyog lelkemben a húsvéti kereszt, A szenvedés útja – a dicsõség jele! Az élet diadala! Feltámadt Krisztus alleluja! Örvendezz velem testvérem! Jézus itt él a lelkünkben. Budainé Gábor Marika

LATTAQUIÉ IGNATOS METROPOLITA ELMÉLKEDÉSE A SZENTLÉLEKRÕL Szentlélek nélkül távoli az Isten, Krisztus a múlté, az Evangélium holt betû, az Egyház egyszerû szervezet, a tekintély uralkodás, a misszió propaganda, az istentisztelet emlékek fölidézése, és a keresztény cselekvés rabszolgamorál. De Õbenne: A kozmosz fölemelkedik, és nyögve szüli az Országot, a föltámadt Krisztus itt van, az Evangélium életerõ, az Egyház szentháromságos közösség, a tekintély szabadító szolgálat, a misszió Pünkösd, a liturgia emlék és elõvételezés, az emberi cselekvés megistenült.

14

Anselm Grün: A Sötétség Angyala Amikor a Sötétség Angyalát kívánom neked, nem azt szeretném, hogy körülötted és benned sötétség legyen. Azt kérem ezzel, hogy az Angyal látogasson meg téged sötétségedben és segítsen. Olykor ránk tör a sötétség, akár akarjuk, akár nem. Néha sötét lesz bennünk. Egyszerre elkomorul a hangulatunk. Gyakran nem is tudjuk, hogy honnan jönnek a sötét érzések. Ha a jövõre gondolunk, csak sötétségbe ütközünk. Nem tudjuk, merre kell továbbmennünk. Ha a barátságunkat vagy a házasságunkat szemléljük, mintha sötét felhõ elõtt állnánk. Minden aggasztónak tûnik. Attól félünk, hogy soha többé nem találunk ki a sötétbõl. Ha pedig idáig a hit utad fénye volt, elõfordulhat, hogy hited is elsötétül, Isten szíved homálya mögött rejtõzködik. Napjainkban sokan szenvednek letargikus érzésektõl. A depresszióban minden elsötétül. Mindaz, aminek az ember eddig örülni tudott, most kicsúszik a kezébõl. Az embernek az a benyomása, hogy egy sötét veremben ül, ahonnét nincs többé kiút. Nem egyszer ilyen sötét veremben érezzük magunkat. Ott pedig minden érthetetlen, értelmetlen, érzéketlen, sötét. Ide többé nem jut el az emberi szeretet fénye. A jóakaratú szavak nem hallatszanak le a verembe. Hallom a szavakat, de nem értem meg õket. Semmit nem mondanak nekem. Sokan, akik ki akarják segíteni a másikat a „sötét verembõl”, megtapasztalják tehetetlenségüket, hogy egyáltalán semmit nem tudnak elérni. Ilyenkor az Angyalnak kell jönnie, aki leszáll a sötétségbe, és az éjszakában kezét nyújtja az ember felé. Az Angyal nem félhet a sötétségtõl. Abban kell bíznia, hogy õ maga nem esik sötét szakadékba, hanem megtartatik. Bátorságra van szüksége, hogy leszálljon a sötét verembe, és jelen legyen azok számára, akik ott ülnek. A Sötétség Angyala az Éjszaka Angyala is. Õ az, aki álmainkban szól hozzánk. Amikor már nem tudjuk, merre tovább, amikor mások szavai már nem érnek el többé, gyakran az álom hozhat fordulatot. Egyszer csak újra világos lesz a lelkemben. Egyszer egy fiatal lánynak segítettem, akit megerõszakoltak. A szavaim alig érték el õt. Számomra nem maradt más hátra, mint hogy meghallgassam nehézségeit, fájdalmát, és elviseljem könnyeit. Egyszer egy gyermekrõl álmodott, aki egy óriás fején táncolt. Egyszerre csak minden megváltozott ebben a lányban. Elõször merített újra reményt. Elõször érezte magáról, hogy újra él. Amit szavaim nem tudtak elérni, azt az Éjszaka Angyala egy álommal elvégezte. A Bibliában Isten gyakran küldi el angyalát, hogy valakinek álmában útmutatást adjon, új utat mutasson; bizonyosságot adjon arról, hogy Isten vele van, élete nem fog célt téveszteni. József, aki a ciszterna „sötét vermében” ült, a menekülés kilátása nélkül, korábban álmában kapott bizonyosságot arról, hogy élete sikeres lesz. Ez az álom világosságot gyújtott a ciszterna sötétjében. Ezért nem adta fel, hanem megtartotta õt az ígéret, amit az angyal álmában közölt vele (Ter 37,5-9 és 19-24). Kívánom neked, hogy az Éjszaka Angyala látogasson meg, és mutassa meg álmodban a következõ lépést; vezessen ki a sötétségbõl, és vigyen elõbbre a szabadság és szeretet útján. Ajánlja: Nyíriné Kiss Mónika

15

Zarándokút Medugorjeba. 1. rész A medugorjei plébániához tartozó papok és hívek a hit évében kézzel fogható módon szerettek volna részt venni az új evangelizációban. Ezért a 30 év alatt kapott lelki és anyagi javakért azzal fejezték ki hálájukat, hogy életté váltották az evangélium szavait: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” (Mt. 10.8) Kelet-európai országok híveit, akik még egyszer sem jutottak el Medugorjéba, 2013. február 22 és 25. között vendégül látták átvállalva a szállás és napi 3x-i étkezés költségeit. Csak az utazás költségeit kellett kifizetnünk, így jelentkeztünk mi is a zarándokútra. A zarándoklat országos vezetõje Kelemen Gábor atya volt, a dél-alföldi zarándokcsoport helyi szervezõje pedig Laczkó István atya. Magyarországról 7 busz, Erdélybõl pedig 3 busz indult. Február 21-én csütörtökön volt a találkozó Csongrádon a Nagyboldogasszony templomban. A zarándoklatunk este 6 órai szentmisével kezdõdött. A szentmise után azonnal indultunk. A zarándokok egy részét Hódmezõvásárhelyen, Szegeden és Mohácson vettük fel. Az országot az Udvari – határátkelõnél hagytuk el. Az éjszakát a buszon töltöttük, ismerkedéssel, imádkozással és videó nézéssel (ami a jelenésekrõl szólt). István atya elmondta hogy a legfiatalabb utas egy 8 éves kisfiú, aki egyedül indult el az útra az Õ felügyeletével. Induláskor is, de szinte egész Szerajevóig havazott. Innen kezdett száraz lenni az út és a sofõrök is merészebben vezettek. A magas-fennsíkon már ragyogott a nap, 22-én délelõtt 11 h-ra értünk szálláshelyünkre. Egy nagyon szép három emeletes panzióba, ahol már várt bennünket a 4 tagú család. A vezetõnk és az egyik utasunk beszélte a helyi nyelvet és a kulcsok átadása után mindenki elfoglalhatta a szobákat, ami nem kis izgalommal járt. A szobák gyönyörû kétágyas, fürdõszobás, nagy erkélyesek voltak. Lenyûgözõ volt a helybéliek vendégszeretete, szerénysége és türelme. A városban nincsenek utcanevek és házszámok, csak helyrajzi szám létezik. A panzió nevérõl szóló kártyát mindenkinek vinni kellett magával, – ha netán eltévedne! Szobafoglalás után mentünk az ebédlõbe, az ízlésesen megterített asztaloknál finomabbnál – finomabb falatok vártak bennünket. Az ételek úgy voltak összeállítva, hogy aki böjtölt (többen voltak, akik húst nem fogyasztottak) azok is finom ételekhez jutottak. Étkezés elõtt a háziasszony kezdte az imádkozást a Miatyánkkal, Üdvözlégy Máriával és asztali áldással. Minden étkezésnél így volt. Ekkor a család minden tagja jelen volt. Együtt imádkoztak velünk. Étkezés után megkaptuk a délutáni programot. Elsõ utunk a templom elõtti térre vitt a Szûzanya szoborhoz, ahol imádkoztunk a Szûzanyához és hálát adtunk az útért, hogy szerencsésen megérkeztünk, majd bementünk a Szt. Jakab templomba, ahol a helyi pap üdvözölt bennünket, átadták ajándékukat. Mindenki kapott egy-egy olvasót (rózsafûzért). Imádkozás után megáldott mindenkit. Ekkor már este 7 óra volt. Még volt egy óránk vacsoráig – egy kicsit ismerkedhettünk szûkebb környezetünkkel. Másnapi programunk az idõjárás függvénye volt. Mivel délelõtt esett az esõ, a helyi árvaházat látogattuk meg. Ide tíz busszal indultunk, minden zarándok részt vett ezen a látogatáson. Itt egy hatalmas terem volt, ahová mindenki befért. Elõadást hallgattunk, hogyan is jött létre az árvaház, hogyan gyûjtötték össze azokat a gyermekeket, akik a háború után árván maradtak, és rászorultak a segítségre. Mivel szakadt az esõ, a papjaink összefogtak és itt jártuk végig (gondolatban) a stációkat, körben a teremben. A közös imák, mivel az egész egy nagy teremben volt, nagyon felemelõ volt. Az adományozás után szakadó esõben indultunk a panziókba ebédelni. Délután kisütött a nap és indultunk a jelenések hegyére. Egy darabig a busz vitt bennünket, majd gyalog mentünk fel a hegyre ahol a Szûzanya már várt bennünket. Mindenki ragyogott a boldogságtól. Figyelmesen, áhítattal, szívünkben szeretettel, minden stációnál megállva és imádkozva. Sokan apró köveket gyûjtöttek emlékbe az otthoniaknak. Amikor felértünk a Szûzanya szobrához, csendben elmélyedve boldogan gondoltunk a Szûzanyára, aki évekkel ezelõtt megjelent a hat kisgyermeknek és amiért a helyiek szobrot állítottak neki. Nemcsak szívünk szeretetét hoztuk hanem az otthoniak képeit, kéréseket a Szûzanyához. Égi Édesanyánk megismerése közelebb hozott szülõ édesanyánk és magunk anyaként megélt eddigi életünk megértésére, elfogadására. Mély tisztelet, alázat töltötte be szívünket. Itt már csodás gyógyulások is történtek, mert ami eddig fájt, az észrevétlenül megszûnt. Visszafelé megnéztük az egyik látnok házát, névszerint Vickáét. Otthon volt, de betegsége miatt nem igazán megy emberek közé. István atya elmondott róla egy történetet. A látnok erõs fejfájással küszködik, kínok között él. Egyszer a Szûzanya megkérdezte tõle, ha akarod megszûnik a fájdalmad, de engem többé nem látsz. Vicka a fájdalom megszûnését választotta, de nagyon boldogtalan lett. Egy hónap után sok könyörgése után a Szûzanya újra megjelent neki és Vicka kérte, hogy adja vissza neki a fájdalmát, mert õ nem tud a Szûzanya nélkül élni. Ez így is történt, a Szûzanya azóta is rendszeresen megjelenik neki és elmondja üzeneteit. Utána elmentünk a templomkertben lévõ több méter magas Jézus szoborhoz. A zarándokok egy része már ott volt és imádkozott. Eközben a Jézus szobor térdébõl bõven csordogált könnyszerû izzadmány, az atya elmondása szerint bevizsgálták a folyadék összetételét és olyan, mint a könny. A zarándok testvérek zsebkendõket, kegytárgyakat nedvesítettek meg. A szoborhoz többször elmen16

tünk, de volt amikor a ’könnyezés’ megszûnt, az elmondás szerint csak ha hívõ emberek imádkoznak a szobor lábánál, akkor csordogál a folyadék. Sajnos elõadásra és misére nem mindig jutottunk be a templomba, csak a „sárgaházba”, ahol kivetítõn néztük a misét és együtt imádkoztunk. Mindig voltak tolmácsok, mobil telefonon és URH kisrádión lehetett a fordítást hallgatni – már akinek volt. Annyira kedvesek, segítõkészek voltak az emberek, hogy akinek nem volt fülhallgatója, szó nélkül átadta az egyiket, így jutottunk mi is hozzá addig, amíg nem tudtunk vásárolni egyet a bazárban és ezzel tudtuk hallgatni a más nyelven szóló miséket. folytatjuk Helbocsányiné Éva Shall Edit

17

Melléklet Juliska Hogyan is kezdõdhetne másként egy Juliskáról szóló írás, mint Jancsival. Az pedig, hogy mindjárt lesz egy Jancsink meg egy Juliskánk, s tán még mézeskalács házikó is akad, nem akadálya annak, hogy a gonosz boszorkányt gondosan kihagyjuk a mesébõl. Huszonegyedik századi a következõ történet, hiszen Jancsin és Juliskán kívül, olyan felnõttekrõl szól, akiknek nincsenek gyerekeik (s hát sajnos manapság sokan járunk ebben a cipõben). Nos, ezek a felnõttek – a barátaink – gondoskodási kapacitásuk egy részét Jancsi és Juliska pátyolgatásával kötik le amellett, hogy szívesen boldogítanak más rászorulókat is (embereket, állatokat egyaránt). Jancsi – hétkilós vörös kandúrjuk – az udvar réme. Rendkívüli jelenség! Garfield-os fizimiskájából elõvillámló sötét pillantására mindhárom szomszéd eb haptákban áll. Ivartalanított volta ellenére Jancsi – olyankor János – hatékonyan oroszlánkodik a környéken. Már jó ideje boldogítja a barátainkat! Egymaréknyi kismacskából vált csirkenyakakkal zsonglõrködõ fenevaddá. Még jó, hogy reggelente hagyja magát megsimogatni. Egy kicsit – csak ameddig õ akarja! Jancsi vígan élte egyeduralkodása fényességes napjait, mígnem „beütött a ménkû”. Gazdái épp a gyárba tartottak – így illetik a munkába járást –, amikor egy ártalmatlannak tûnõ keresztezõdésben megpillantották Juliskát. No, persze a nevét csak késõbb kapta az úton tébláboló macska-gyerek, azonban kétségbeesett lényével azon mód magára vonta a barátaink figyelmét. Dehogy gondoltak õk abban a pillanatban Jancsi lelkivilágára! Becserkészték a kölyköt, és máris a megmentésén tanakodtak. Alom, tál, eledel, állatorvos, mûegér, papírgalacsin, kutyafüle… és a sor végén – Jancsi. Hirtelen meg is hökkentek, ám a tettre készség heve tovább ragadta õket, s hagyták a sutban a lamentálást. Juliska küllemében gyönyörû, jellemében feddhetetlen négylábú. Képe a jobb oldalán egészen, balról pedig féligmeddig fekete. A bal pofácska többi részét vörös cirmos folt foglalja el. Vörös orra hatékonyan világít ki az alapvetõen fekete háttérbõl. Ha felébred, a cirmos csíkok erõsen gyûrötté varázsolják álomittas ábrázatát, s olyankor nem is lehet mást tenni, mint nevetgélni rajta egy kicsit. Természetesen csak addig, amíg a mindenre kiterjedõ nyújtózkodás teljesen fel nem ébreszti. A helyre billent éberség ugyanis teljesen más kifejezést biggyeszt a képére. Juliska hasa fehér és a lábai is azok pink talpakkal. A hátán az eddig felsorolt színek pompáznak derûs összevisszaságban (a rózsaszínt kivéve). Jancsi uralkodói magaslatokról tekintgetve alább, észre sem vette Juliskát. Legalább is úgy tett, mintha nem látná, hiába hancúrozott körülötte lelkesen a papírgalacsinjával. Kutyába sem vette a kölyköt (bár ez macskáéknál elég rendkívüli meghatározás). Juliska azonban nem érte be ennyivel. Rendre nekirontott Jancsinak, hogy valami törõdésfélét csikarjon ki belõle, de Jancsi – akkor éppen János –, rá sem bagózott. Egy alkalommal mégis sikerült hatást gyakorolnia! Be is zsebelt hirtelen egy oly hatalmas pofont, hogy annak csodájára járhattak volna a szomszéd ebek is, ha látják. Juliska ugyanis a maga viccesen kölykös hányavetiségével kiverte Jancsi szájából az ott tartózkodó csirkenyakat. A megtorlás frenetikus volt, s Juliska lélekszakadva menekítette be feketefehér-vörös-cirmos irháját a kanapé mögé. Ott órákon keresztül duzzogott. Jancsit persze nem hatotta meg az eset, s tán meg sem fordult a fejében, hogy másképp is eljárhatott volna. Juliska egy idõre felhagyott Jancsi abajgatásával, s inkább azzal törõdött, hogy szépen fejlõdjön és ügyesen összeszedje magát. Rövidesen olyan takaros kiscica vált belõle, hogy öröm volt ránézni. A barátaink elégedetten szemlélték a változást. Juliska önbizalomban is megerõsödve föl-le viharzott a lépcsõkön, fejen állt a babzsák-fotelben, lelkesen kertészkedett a nappaliban, apait-anyait beleadva hintázott a függönyre akadva, s lankadatlanul rendezgette a neki szánt takarót a garázsban. Adandó alkalommal azért megbosszulta a csúf helyreigazítás is. Észrevette egyszer, hogy Jancsi a babzsák fotelben szunnyad hanyatt tek18

eredve. A farát billegtetve megiramodott, s óriásit sózott a hortyogó despota fejére. Az attrakció után villámgyorsan eltûnt, így a csillagokat látó Jancsi hiába tekergette nyakát a visszacsapást fontolgatva. Jancsi nap közben többnyire odakint tartózkodott, és tüntetõleg lesajnálta vagy egrecéroztatta a környék többi állatát. Juliska bentrõl nézte, mit csinál, ha éppen jobb dolga nem akadt. Általában azonban sokkal jobb dolga akadt. Történt egyszer, hogy felhívtak a barátaink, s nem sokat kertelve megkérdezték, nem akarunk-e két napra egy kiscicát. Akkor már tudtuk, hogy van egy Juliskájuk, ezért nyomban arra gyanakodtunk, hogy róla lehet szó. Éppen nem készültünk sehová, ezért hajlottunk a befogadásra. Jancsiról nem kellett különösebben gondoskodni, remekül megoldotta mindig a háziak távollétét. Elõdöngött a ház körül, szemezgette a száraz eledelt, átment a szomszédba, s rémisztgette a környéket. Gondoskodott magáról, s a szomszédék is tettek ezt-azt a macskatálba. Juliska egy szombat délután érkezett, ahogy kell: boxban, stafirunggal, elegendõ eledellel s a kis vackával. Nem nézett ugyan sokáig a gazdái után, de kicsit sértõdötten vackolódott el a falnak fordulva. Egy macskakölyök kíváncsisága azonban határtalan, s Juliska sem duzzogott sokáig. Felfedezõútra indult, s ahogy kell megtalálta az összes pókhálót és porcicát. Ki tudja, hol? Mind ott ékeskedtek a bajszán. A kirándulás után leheveredett az érkezéskor kiszemelt párnára, ami a törzshelyévé vált, s hagyta magát megsimogatni. Mit hagyta?!? Hanyatt hengeredve, a párnáról lelógó fejjel dorombolt, mint egy traktor, s olvadozva konstatálta hasa vakargatását meg a pókhálótlanítást. Mint minden nálunk megforduló cicakölyök, Juliska is becsúszott a szekrény alá. Nincs szõnyegünk, ami ezt futás közben megakadályozhatta volna, s egy alkalommal lefejelte az asztal lábát is. Jó nagyot nyekkent, majd futott tovább. Nagyobb baj nem lett a dologból. Gazdái biztosítottak bennünket arról, hogy Juliska kimondottan szeret a garázsban éjszakázni, úgyhogy csak hagyjuk nyugodtan a fürdõszobában, ahová az almos dobozát is tettük. A következetesség azonban már az érkezése estéjén jócskán csorbát szenvedett. Nem csuktuk rá eléggé – hogy úgy mondjam, egyáltalán – a fürdõszoba ajtaját, így hamar a nyári takarónkat fedõ pléden termett. Elnyúlt mellettem, majd dorombolt, dorombolt és dorombolt, ki tudja, hogy meddig?! Belealudtunk… Elsõ osztályú dolog egy elégedett négylábú „hálótárs”. Mindezt bevallottuk a barátainknak, mint ahogy azt is, hogy Juliska tévézett is velünk. Sokat nem megy nálunk a televízió, ám elõfordulnak idõnként zenei tehetségkutató mûsorok, amiket azért figyelemmel kísérünk. A Juliskás hétvégén éppen egy ilyet adtak este. A férjem rajzolgatott – ez a munkája –, s a pont jó helyre akasztott tükörben kísérte figyelemmel a mûsort, mi meg az ágyon hevertünk. Juliska hanyatt a hasamon szétdobott tagokkal, úgy tekeredve, hogy lássa a képernyõt. Simogattam a pocakját, amitõl lelkesen dorombolt. Azt hiszem, pontosan értem, miért lehetséges kutyákkal és cicákkal gyógyítani! Végignéztük az adást. Esze ágába sem jutott megunni. Hamar eltelt a két nap, s jöttek Juliskáért. A gazdasszonya leguggolt az ajtóban, s az a pernahajder nyikkangatva vágtatott hozzá. Nem nyávogás volt az, amit az üdvözlésre tartogatott, hanem néhány olyan elfúló hang, mintha a szava is elakadt volna örömében. Ni! – majdnem elragadott a féltékenység… A minap szörföltem az interneten (azt hiszem így mondják), s találtam egy történetet egy oroszlánról, amit két fiatalember nevelgetett egy városban. A felnõtt „cicától” meg kellett válniuk, ezért rezervátumba vitték. Egy év elteltével azonban meglátogatták, s a vadonba szokott kedvencük a nyakukba ugorva üdvözölte õket. Boldogan roskadoztak a kifejlett oroszlán súlya alatt… Semmi elfeledés, semmi marcangolás! Néhány napja felhívtak a barátaink, így: „Juliska érdeklõdik, hogy mikor jönnek már vendégségbe azok, akiknél olyan jót nyaralt két napig?” Nem mulasztották el azt sem megemlíteni, hogy Juliska a szomszédék legújabb gyámolítottjával, a nálánál jóval kisebb Foltival dorbézol éppen a babzsák-fotelben, János pedig hátat fordítva sajnálja le éppen a ribilliót. Bozó Edit

19

Hírdetés Májusban nem lesz Hang újság! Könyvajánló Április végétõl új könyv jelenik meg Inárcson. Címe: Az evangélium “Hang”-ja A szerkesztõ ebben az elsõ munkájában Máté evangéliuma verseihez hozzá szerkesztette a Hang könyvek oda illõ idézeteit.

A SZENTMISÉK IDÕPONTJAI MÁJUS 26. JÛNIUS 30. Inárcs

Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár (Inárcs, Bajcsy Zsilinszky út 94.) Idõpont:12h-15,30h Május 26. 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Kecskeméti Sándor Téma: Hang tábor tájékoztató, Mi Atyánk meditáció Június 30. 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája:Kundra István

Hang-könyvek, Csütörtöki tanítások 4. Szabó Jánosné 2011 Budakalász, Hegyalja u. 10. Tel.: 06/26/341-468

Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT

Újra kiadott Hang könyvek 1-25-ig Újra kiadott Csütörtöki tanítások 1,2,3, Tárgymutató: A Hang könyvek (1-43) név és tárgymutatója

Kundra István 1026 BP. Törökvész lejtõ 18/a T: +36/30/324-0304

Társ web - oldalak: - web-hang.hu - ahangtanítvany.hu - szeretethang.hu

Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor, Mlecsenkov Angel, Nyíriné Kisss Mónika A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Áchim A. u. 6. T: 06/30-692-9274 E-mail: [email protected] Közösségünk internetes oldala: www.egibeke.hu Az újság postai úton megrendelhetõ: Kecskemétiné Kohlmann Eszter 6200 Kiskõrös Budai Nagy Antal u. 9. Tel.: +36/70/337-3274; 06/78/950-309

250 Ft