Eger, II. fertály műemlékei

Eger II. Fertály műemlékei

Eger, II. fertály műemlékei Séta az egri Szent Miklós városrészben - LETÖLTÉS - Csiky Sándor u.2. Egyeme letes barokk, valamikori Jezsuita Konviktus, majd lakóház, később a Dobó Gimnázium igazgatósági és tanári épülete. A telket Foglár György kanonok adományozta a jezsuitáknak 1748-ban (a rajta álló házzal együtt, mely 1730-tól volt az övé). A jezsuitáké 1750-től 1787-ig, majd a cisztercitáké 1791-ig, attól kezdve ismét Foglár egykori házaként említik. A ház 1800-ban leégett. Ekkor Malatinszky János szerzi meg, és újra felépíti. Leánya, Dozlern Károlyné 1851-ig bírja. 1887-ben a Heves megyei Takarékpénztáré, 1897-től az állam tulajdona ( Állami Reáliskola ). Csiky Sándor u.4. Barokk lakóház, 1754-től 1771-ig Fodor Ferenc háza állott e helyen. 1772 és 1798 között Markhot Ferencé, majd örököseié. Az új ház tervezője id. Zwenger József , és részben építője is (Zwenger az építkezés közben – annak vége felé – meghal 1777-ben). Az építkezés folytatója talán Povolni János. 1798-ben Várkonyi László örökösei veszik meg, 1800-ban leég. 1808-ban Dozlern Károly megyei orvos ( Markhot egykori nagy ellenfele ) birtokába jut. 1833-ban Hanák Mihály orvos szerzi meg, 1887-1903-ig Schönberger Soma és özvegye bírja, majd Tyuskay Katalin zenetanárnőé ( magán zeneiskolát tart fönn itt ), 1938 és 1952 között Dr Halmos Béla és felesége Máriássy Marianna tulajdona ( az államosításig ). Az épület az utca felé egyemeletes, hátsó homlokzata ( a domb felé ) földszintes. Kováts ( Kovács ) János u.2. Földszintes barokk lakóház. 1807-ben e házban született Lenkey János 1848/49-es honvéd tábornok. Épült a XVIII. Században. Boltozott helyiségek, a kapualj síkfödémes. A kőből készült ablakkereteken füles díszítés. Mária utca A volt gát maradványai ( Posuerunt ). A régi városfalat gróf Eszterházy Károly püspök lebontatta a Cifra-kapu és Rác-kapu között is, ( Porta Germanica, v. Felnémeti kapu, ill. Szent Miklós kapu ) - 1767 körül. Mivel a régi tapasztalat az volt, hogy a fal megvédi a várost az

1/9


árvizek ellen, 1770-ben határozták el a védőfal fölépítését. 1771-től 1781-ig épült a „Nagy masina” Zathureczky Sándor városi geometra műszaki ( vízmérnöki ) tervei szerint. Az építkezés kivitelezője és a művészi részletek tervezője Povolni János egri kőműves mester, a Lyceum főpallérja volt. A gátfalon balluszteres rács, a zsilip fölött nyitott kápolna ált. Ebben a Szűz Anya szobra volt ( valószínűleg innen ered a Mária utca neve ) a gyermek Jézussal, egyik oldalán Nepomuki Szt. János ( a hidak – utak védszentje ), másik oldalán Szent Mihály arkangyal ( az égi seregek vezére, az egri egyházmegye védszentje ) alakja. A szobrok között két angyal lámpással, díszes kovácsoltvas rácsozat volt, a tornyocskában harang függött. A műszaki alkotás tehát szép is volt! A rajta elhelyezett táblán az Énekek Énekéből vett részlet kezdő szavairól ( Posuerunt me custodem… = Őrzőnek állítottak engem….. ) alapján Posueruntnak nevezték. 1813-ban az árvíz megrongálta, de kijavították. Az 1878 augusztus 31-ei árvíz azonban ledöntötte ( részben az átfolyó eldugulása miatt ), ezután lebontották. Ennek az árvíznek a nyomát kis vörös márvány táblák jelzik a városban több helyen ( a II. fertályban két db. Tábla van: a Széchenyi utca 29. - a Szent Anna templomon, és a 39. számú házon. Egyébként 18 tábláról van tudomásunk az 1984-ben végzett fölmérés alapján. A gát nagyjából a mai Mária utca vonalát követte. A volt Malomárok vízét átengedő boltozott hídnyílást 1960 körül támfalépítéssel eltüntették ( a magyar műemlékvédelem nagyobb dicsőségére! ). A Malomárkot megszüntették ( betemették ). Rottenstein köz 3. Barokk lakóház, mely 1726-ban már álott, ekkor nemes Gyömöreyné asszony bírja. 1754-56-ban nemes Balogh Sándor és nemes Balogh Ádám a tulajdonos. 1758-tól Rottenstein nevén van ( valószínűleg Rottenstein Károly – 1716-1745-ig Eger város főbírája – egyik fia, Ignác szerzte meg ). 1770-ig Rottenstein Ignácé, majd 1787-ig özvegyéé, 1791-től 1800-ig a Rottenstein Jánosé, 1800-ban Ignác az unoka, 1805-től Rottenstein Jánosné a tulajdonos. 1810 és 1845 között Rottenstein József, majd özvegye kezén van. 1848-ban R. Pálné, sz. Vratarich Vilma bírja, 1851-től 1887-ig R. Pál erdőkövesdi birtokosé. Ezután a Répássy család, majd öröklés folytán 1927-ben Kállay Árpádné, sz. Répássy Hajnalka és örökösei a ház gazdái 1941-ig. 1952 körül államosították. A Széchenyi utca felé egyemeletes, a domb felé földszintes épület. 1980 körül átépítik, az emelet fölött a falat megmagasítják és a tetőteret beépítik, az eredeti három pislogó ablakot nem állítják helyre. A kapuzatot megerősítik, a rácsozatot javítják, de a vízszintes fölső merev rácsot eltüntetik (a teherautók ugyanis nem tudnak behajtani ….?!! ). Sem ezt, sem a benne levő „R” betűt nem állítják helyre ( a műemlékvédelem nagyobb dicsőségére…! ). E ház és a vele egyvonalban állt többi jelölte ki Eger egykori főutcájának irányát! A háztörténet fönti vázlata igazolja, hogy téves a régi megállapítás, miszerint az épületet Rottenstein Károly Antal építette volna! Széchenyi ( volt Hosszú ) u. 15. Barokk jezsuita, majd ciszcercita templom (1944-től Szt. Bernát lelkészség ), kéttornyos, belül hatszakaszos, egyhajós, 3+3 oldalkápolnával, illetve mellékoltárral. A Jezsuiták 1644-ben

2/9


jelentek meg Egerben ( Leleszi János S.J. ). A Historia Domus ( = háztörténet ) vezetve 1687-től 1772-ig. 1687 december 11-én a török katonaság a Maklári kapun át, a fürdők mellett hagyta el a várost.- Ekkor Caraffa tábornok táborában P. Pusztabonyak István S.J. már tárgyalt a magyar fővezérrel a rend megtelepedéséről. Megkapta az engedélyt. Telekhez jutott a rend, és azon 1699 és 1743 között Pethő István S.J. építész tervei alapján fölépített a templomot. Az építész az egri Giovanni Battista Carlone volt. A főoltár Johann Anton Krauss fő műve, és a magyarországi barokk szobrászat egyik legjelesebb alkotása. 1773-ban a jezsuita rendet föloszlatta XIV. Kelemen pápa ( majd csak 1814-ben állítja vissza VII. Piusz ), és 1776-ban a cisztereknek adták a templomot ( a konventépülettel és a gimnáziummal együtt ). 1787-ben a cisztereket pedig II. József oszlatta föl. Javaikat ( a templomi kincseket ) Budára szállították királyi parancsra. A gyógyszertár továbbra is működik a rendházban ( ott lakik Specz József patikus és több lakóbérlő is ). A jól jövedelmező major-kertet és épületeket nemes Farkas János, a püspöki építési iroda felügyelője bérli. 1800 augusztus 23-án volt „Eger nagy égése”! Elpusztult a templom tetőzete, a toronysisakok, öt harang, az óraszerkezet és az orgona. A ciszterek 1802-ben térhettek vissza. Az újjáépítés megtörtént, de az 1827 augusztus 26-án kiütött tűzvész ismét tönkretett mindent. Ekkor pusztult el Kracker János Lukács freskósorozata is. Földrengés okozta károk: 1835-ben, 1841-ben, és a legnagyobb 1925 január 31-én. Renoválásuk: 1936-ban, 1968-69-ben és 2000-ben valamint 2007-ben. A barokk rendházat és gimnáziumot a templommal együtt építették. A keleti oldalon új ( a Széchenyi utcára néző ) rendház épült – előre ugorva a régi homlokzat vonalához képest – 1900-tól 1902-ig Alpár Ignác tervei szerint. Az épületek előtt levő teraszt ( az út kivételével 1960 körül ) elbontották, így a Széchenyi utca levegősebb lett. A volt park rovására kiszélesítették a Csiky Sándor utca torkolatát, ekkor a kapuzatot is áthelyezték. A két szobrot durván kötéllel lerántották, s azok darabjai sokáig ismeretlen helyen lappangtak, míg 1984-ben megtalálta a Városszépítő Egyesület egyik tagja ( Havas-Horváth István ) a kórusra vezető csigalépcső alatt ( Baráz Mária sekrestyés segítségével ). Hosszú ideig tartó restaurálás után visszakerült a két szép szobor eredeti helyére ( Nepomuki Szt. János ill. Szt. József a Kisjézussal ). Az 1960-as években a gimnáziumot új szárnnyal bővítették a Csiky S. utcában. Szobor került a bejárat elé: Segesdi György Daidalosz szobra. ( Pótolandó: ciszterek visszajöttek ( mikor? )tornaterem, Primus-udvar, ) Széchenyi u. 16. Kétemeletes klasszicista épület, egykori Ó-Kaszinó ( előbb Specz-ház ), majd 1940 után Szakszervezeti Székház, 1990-től a kultúra háza ( Ifjúsági Ház majd Művészetek Háza benne a Bródy Sándor Megyei Könyvtár egyik részlege ). Második emeletét az 1827. évi tűzvész újjáépítésekor kapta. 1690-ben a telken Somogyi Miháky hajdúkapitány háza állott, szemben a jezsuitákéval. ( Előzőleg nyolc kis ház állt a helyén, de mind romos volt. ) Somogyié 1713-ig, majd Berzsenyi Demeter, utána Zorger Gergely a tulajdonos 1732-ig, ekkor Csomortányi Imre kanonoké 1738-ig, őt követően Gyetvay Mihály kanonké. 1746-ban Gusztinyi kanonoké, 1751-ben özv. Vallner Józsefnéé, 1752-től Pécsy Mihály szenátoré 1775-ig. Tőle ifj. Farkas János városi főjegyző szeri meg cserével a mai Jókai és Kossuth utca sarkán álló házáért. 1798-ban Szalgháry Antal és felesége Vratarics Anna vásárolta meg, majd eladta

3/9


Specz József gyógyszerésznek és feleségének Rembold Katalinnak 1802-ben 4500 forintért. Specz 1795-ben megvette a jezsuita patikát, mely a mai ciszterci rendház ÉK-i sarkán volt. E gyógyszertárnak Specz József 1781 – 83-ban provizora volt, 1787 – 89-ben pedig bérlője. A telken új házat épít, melynek D-li sarkán működik a gyógyszertár. A földszintes épületre ( melyben kávéház van ) emeletet építtet táncteremmel. A terveket Povolni Ferenc, a helyi klasszicista építészet kiemelkedő alakja készíti el, és ő a kivitelező is a ház majdnem teljes fölépüléséig. Az építtető és építő között vita támad valamely más kőművesmester fejezi be a munkálatokat 1812 és1814 között. Az épület kultúrtörténetéhez tartozik, hogy 1823 decemberében a nagyszállóban fölállított színpadon játszott Déryné is, aki a terem melletti szobában lakott az emeleten. 1827-ben tűzvész rongálta meg, de Specz újjáépíttette a házat, mely valószínűleg ekkor kapta a második emeletét ( 1830 ). Specz a sok vállalkozásban és építkezésben tönkrement. Az 1833 január 19.-én megalakult Kaszinói Társasággal még megköti a bérleti szerződést. A gyógyszertár ott maradt 1900-ig, mikor a Köllner-örökösök a mai mozi épületébe vitték át ( jelenleg Patika múzeum ). A házból a lakók lassanként kiköltöztek ( közben a Kaszinó is bérlő volt ). 1841-ben elárverezték a Specz-házat Rajner és Frimm kanonok vette meg közösen. A Kaszinó tőlük bérelte az épületet, a szerződést 1844-ben megújították. A Kaszinó 1878 nyarán vásárolta meg az ingatlant. A homlokzaton fölirat olvasható: FATI PARTUS (=sors szülötte, vagy a végzet szülötte ), mely valószínűleg a tűzvészek után újjászületett ház sorsára utal. A mellette levő utca a Kaszinóról kapta a nevét ( Kaszinó u. ), ma Sándor Imre u. Széchenyi u. 19. Barokk épület, volt Jezsuita gimnázium, majd Főreáliskola és Dobó István gimnázium 1753-54-ben épült ismeretlen mester tervei szerint. Második emelete egyetlen hatalmas színházterem volt ahol a jezsuita iskoladrámákat adták elő. 1773-ig a Jezsuitáké ( akkor föloszlatja a rendet a pápa – lásd a Csiky u.2.-höz írottakat! ). 1776-ban megkezdődött az épület helyreállítása a Helytartótanács által Eszterházy püspök fölterjesztése nyomán. 1778-tól a cisztereké volt, de 1787-ben a rend működését II. József betiltotta, így állami intézmény lett. 1802-ben a királyi leirat újra a visszaállított ciszterci rend birtokába adta a gimnáziumot. 1827-ben tűzvész pusztítja az épületet, melyet eladnak Pyrker János László egri érseknek, amit ő a katonaságnak ajándékoz. A helyreállítás után városi katonai laktanya lesz az épület ( ún. gimnaziális kaszárnya ), 1891-től városi reáliskola. 1897-ben a város megvásárolta a Heves Megyei Takarékpénztártól a Csiky S. u. 2. sz. alatti házat, ahol igazgatói és altiszti lakásokat alakítottak ki. 1898-99-ben É. felé bővítették az épületet.( tervező Baumgartner Sándor, kivitelező Wind István építész ). A tornatermet 1900-ben adták át a rendeltetésének. 1914-16-ban hadikórház volt a gimnázium épületében, majd városi hivatal és raktár 1919-ig. Ettől fogva ismét gimnáziumi célokat szolgál napjainkig. Az épület déli oromfalán három szoborfülke van egy-egy szoborral: középen az Immaculata ( Szeplőtelen Szűzmária ), balról Szt. Ignác, jobbról Szt. Alajos. A fal közepén fölirat: Gymnasium / Societatis Jesu / auspice / Deo Opt(imo)Max(imo)/formandae / bonis moribus, literis / juventuti / positum / 1754. ( = A Jézustársaság gimnáziuma a legjobb és legnagyobb Isten jóvoltából az ifjúságnak a jó erkölcsökben és tudományokban való képzésére emeltetett 1754-ben). E föliratot 1877-ben az épület javításakor bevakolták ( !? ). 1892-ben Dr Kemény Ferenc igazgató sürgetésére a város

4/9


nagy fáradsággal helyreállíttatta. A II. világháború után Hevesy Sándor tervei alapján rendbe hozták a megsérült épületet. Széchenyi u. 24. Késő barokk lakóház, helyén Horváth István városi főjegyző háza állott 1785 körül. 1790-ben épült a ma is meglevő ház, mely 1795-től már Horváth István árváié. 1805-1834 között nemzetes Simonyi János városbíró úr bírja, majd Sávoly Sámuelé, 1839-től 1851-ig Helmeczy Mihály újságíróé, 1887-től 1903-ig Tavassy Antal és neje a tulajdonos. 1952-ben államosították. Széchenyi u. 28. Barokk lakóház, 1785-ben Koczka Ferec szenátoré ( ekkor még földszintes ). 1785-1791-ig itt lakott gróf Sztárayné asszony. 1795-ben Szentimreyné, született báró Szepessy Klára birtokába kerül. Valószínűleg ekkor építik ki emeletesre. Bizonyára Francz József egri kőművesmester munkája. Szepessy Klárától 1805-ben Dozlern Anna és férje Keszlerffy József városi, majd megyei ( tiszti ) orvos vásárolja meg. A ház 1887-től a Wolf családé az 1952-es államosításig. A kapu kőkeretének zárókövén rokokó cartouche-ban 1727-es évszám. A telek valaha lehúzódott az Eger-patakig ( ma a piaccsarnok melletti parkoló van a területén ). Széchenyi u. 29. Barokk Szt. Anna templom és egykori szegényház, majd Szt. Vince kórház 1952 ( az államosítás ) óta II. sz. Megyei Kórház, ma Markhot Ferenc Kórház. Több telek összevonásával alakult ki az ingatlanegyüttes. A Kováts J. u. felőli telekrészen állott a város „ispitálya”, mely 1712-ben lett kész mint a város menháza, vagy szegényháza. A templomot 1730-ban ( valószínűleg egy mecset helyén ) Erdődy, illetve Komáromi kanonok építtette. Komáromi a fölszentelés alkalmából egy kelyhet adományozott a templomnak, ezen 1729-es évszám van ( talán ekkor volt a szentelés? ). Komáromi az ispotályt kibővíttette és ekkor alapítványt is létesített az ott ápoltak javára. Az épületet 1936-ban lebontották, hogy a helyén korszerű, kétemeletes kórházépületet emeljenek. A régi egyemeletes ház homlokzatán fölirat is volt: Építtette a szűkölködő emberiségnek Komáromi János 1744-ben. A vincés nővérek ( „szürke nénikék” az egriek nyelvén ) 1858-ban átvették és renoválták az épületet, ekkor került rá a fölirat. A templomtól Délre álló épületet Kováts ( Kovács ) János alapítványából emelték 1842-ben. Ennek homlokzatán is volt fölirat: „Kováts János elszegényült földieinek 1843-ban”. A templomot a régi egriek ispita-templomnak is hívták. A kórház udvarán álló pavilon épület Györgyényi Ignác kanonok bőkezű támogatását dicséri ( emléktábla). 1900 körül a templom egyszerű, gúla alakú toronysisakját átépítették a ma is látható tetszetősebb formára. A kórház 1950 december 31.-én az állam tulajdona lett ( államosítás! ) – a nővérek szétszéledtek, csak a

5/9


sekrestyés nővér ( Manger Mária ) szolgált tovább a templomban. A sekrestyét és az oratóriumot meghagyta az állam egyházi tulajdonban, a templom a Főszékesegyház filiája lett. A Kováts-féle szárnyat egy emelettel bővítették 1960 körül. A nővérek ezt az épületet visszakapták 1991-ben. 40 évi szünet után újra megszólalt a templom harangja! ( A harangozást ugyanis megtiltotta a vörös uralom, mert „zavarta a gyógyító munkát”! ) Széchenyi u. 35. Késő barokk lakóház 1785 – 1796-ig Toldi Istvánné háza állt itt, majd Vass István kezébe került. 1805-ben Gondos Istváné a telek. 1810 és 1835 között már mint Gondos István házát veszik számba az összeíráskor. A házat valószínűleg ő építtette 1810 körül. 1835-ben Szalay József jogtanácsos veszi meg, 1887-ben Hanák Sándoré, 1903-ban Kánitz Géza kereskedőé. Később Dr Skultéthy Béla orvosé ( özvegye 2007 január 7.-én hunyt el ). Üvegezett ámbitusa van, a padlásföljáró külső lépcsős. D-i végén tetőtérbeépítés: 1990 körül. Széchenyi u. 40. Egyemeletes barokk lakóház, Végess János építtette 1765-ben ( a fundus tulajdonosa 1760-ban még Simonyi András ). 1785 – 1800-ig a ház a Végess-örökösöké, az 1805-10-es összeírás szerint Bernáth János kereskedő, 1815-25-ig Suhajda János posztós a tulajdonos. 1830-ban Madár György örököseié, 1838-ban Rózsa Károly vásárolja meg – az ügyvéd és városi főbíróé 1851-ig. 1887 és 1903 között a Láng családé, 1920-tól Dr Ács József fogorvos, 1940-ben Dr Csanády kanonok tulajdona. Benne lakott Dr Schwartz Sándor orvos és id. és ifj. Bertha Dezső fűszer- és csemegekereskedő, az üzlet is a házban volt. 1952-ben államosítva. Homlokzatának közepén az emeleti ablakok között szoborfülke, benne Immaculata- ( Mária- ) szobor. Udvari szárnyán szép loggia. 1985 körül a tetőteret beépítették, az üzletajtót megszüntették ( helyén ismét ablak ). Széchenyi u. 51. Késő barokk plébániaház, egykor a minoriták egyemeletes háza. A telket a letelepedett szerzetesek1695.május 11-én kapták ( adománylevél!-de kitől? ), és ott pincét építtettek. / N.b. Északi szomszédjukban a most 53. sz. alatt a serviták borháza volt, kik I. Lipóttól kapták, illetve özv. Görgeynétől 1755-ben vásárolták a telket. Ezen építkeztek! A funduson egy másik ház is állott 1785-1805-ig, melynek tulajdonosa Jászai János, majd nemes Madarassy Pálné. A servitákat idézi a kőkeretes nagykapu zárókövén a faragott servita-címer! /

6/9


A minoriták telkén 1770-ig csak pince volt, 1775-től már pinceház, s mögötte kert 1787-ig. 1790-től ezen építményt házként említik az összeírásokban. Ekkor építhették át az addig földszintes házat emeletessé. 1946-ig a minoritáké, majd Kisboldogasszony plébánia. Szép kapuja van eredeti ( faragásokkal díszített, a középen nyíló kiskapun Mária-monogram, a félkörös lunettában istenszem ). Széchenyi u. 55. Barokk, görögkeleti ún. Rác-templom, temető és plébániaház ( rác parókia ). A parókia a Széchenyi u. felé magasföldszintes, a domb felé földszintes. Az egri görögök az Ágoston-rendű remeték templomát használják 1695-97-ben ( jezsuita Historia Domus ). Az egri Ágoston-rendiek első említése 1346-ból való ( további: 1385, 1511, 1623 ). A templom használatára II. Rákóczi Ferenctől kaptak engedélyt. 1731-ben a templom egyik fala megroggyant, ezért javíttatni akarják. Erre a püspök-földesúrtól kellett engedélyt kérniük ( Erdődytől ). Ő meghagyta nekik, hogy a templomot kijavíthatják, de nem nagyobbíthatják. 1744-ben panaszkodnak a Helytartótanácsnál, hogy a templom szentélye ledőlt, a hívek száma nagyobb, de Erdődy nem engedi a templombővítést. 1752-ben panaszukat megismétlik – immár Barkóczy ellen. Kezdetben a rácok egyesülteknek minősültek a görög katolikusokkal, a katolikus körmeneteken zászlóikkal részt vettek, de papjaik üldöztetése miatt ezzel fölhagytak. Ekkor derült ki, hogy az egri rácok nem egyesült görög szertartásúak ( 1718-tól ). A Helytartótanács nyomására Barkóczy megengedte egy torony építését ( 1753 ). A parókiát említi az adóösszeírás, miszerint 1758 előtt már volt a rác nációnak egy háza a telken, benne a harangozó lakott. A meglevő területhez megvették Imreh József nemesember telkét és házát 1759-ben, így fundusuk területe 850 négyszögöl lett. Ezen építtették föl 1760-ban az új parókiát Szantner Ferenc kőművesmesterrel. A templom 1768-ban igen rossz állapotban van. Ekkor a rácok helyre akarják hozatni ( a következő évben a szél leszakította a tetejét ! ), de új földesuruk, Eszterházy püspök hallani sem akar a munkákról. Templomtervet készített Povolni János, a Lyceum önállósult kőművesmestere, Francz József, Eszterházy építésze ( 1776-77 illetve 1777 ), majd Mayerhoffer József budai mester ( 1777 ), mert a templom rossz is, kicsi is. A Helytartótanács, a vármegye, és Eszterházy egyaránt elutasítja a terveket, az építkezést nem engedélyezte. 1784-ben újra kérelmezik a templomépítést. 1784. november 2-án a király ( ! ) úgy dönt, hogy a rendkívül költséges és nagy terjedelmű új templom építésére nincs szükség, a jelenlegi mérete a görögök létszámához képest megfelelő. A következőkben azonban gyökeres fordulat állt be az ügyben, ui. II. József uralkodó Egerben járt és személyesen tárgyalt a rácokkal. Az uralkodó a helyszínen győződött meg a valóságos helyzetről, és a templomépítést a Helytartótanács útján engedélyezte ( Buda, 1784.nov.15.). Az építéshez 1786 tavaszán fognak hozzá, és két év múlva, 1788. július 1-én megáldották a Rác-templomot ( a gömböt ekkor helyezték föl a toronyra ). Az elkészült templom Povolni János 1777-es tervéhez áll a legközelebb. Valószínű, hogy Povolni egy harmadik tervet is készített –ez alapján készült a templom – de ezek a rajzok nem maradtak ránk.

7/9


Az ikonosztászion elkészítésére Szerém vármegyéből ( Sirmia ) 1789-ben szerződtettek kivitelező művészt Jankovics Miklós személyében. A mester le is telepszik Egerben, 1817-ben végrendelkezik súlyos betegen. Az ikonok egy részét Arszenije Teodorovics festette, az ikonosztaszion Anton Kuchenmeister műve. A templom ünnepélyes fölszentelésére ( a görögök és a rácok nyelvi különbözősége, s az ebből fakadó szertartásbeli viták miatt ) csak 1804. nov. 21-én került sor. 1936-ban súlyosan megrongálódott az épület: egy villámcsapás következtében kigyulladt. 1970-ben kezdődött a külső és belső helyreállítás. 2003-ban beázott az épület, 2006-ban a tető D-i oldala új zsindelyfödést kapott. A parókia hátsó udvara a késő barokk templomhoz és a templomkerthez három tagú és zsindellyel fedett lépcsővel csatlakozik. A parókián született Vitkovics Mihály 1778-ban, kinek atyja itt volt szerb plébános. A templom D-i díszes kapuzata Giovanni Adami műve. Az 1970-es évektől a parókia múzeum ( Vitkovics és Kepes-gyűjtemény ). A templom teraszán kis temető ősi síremlékekkel, köztük Panakoszta Sándoréval, ki házát Eger városra hagyta közvilágítási célokra. Itt nyugszik egy cári követségben ide küldött orosz diplomata is. Torok köz 1. Barokk, földszintes lakóház. 1785 – 1820-ig Papp Tamásé, valószínűleg ő építtette. 1825 –1848-ig Gyergye Andrásné nemesrendűé, 1851-ben Gyergye Katalin bírja, 1887 és 1903 között Fehér Béla iskolaigazgatóé. Az 1950-es években Trieb Alberté, 1980-tól Pál György tulajdona. Két utcai ablakán szép rokokó kovácsoltvas rács. Torok köz 4. Barokk, magasföldszintes lakóház, 1717-ben építették. Első ismert tulajdonosa 1787-ben nemes özv. Szalay Józsefné. 1791 – 1800-ig Kornits Sándor táblabíróé, majd 1834-ig nemes Szalatnay János főkáptalani fiskális, ill. 1848-ig az özvegye tulajdonában van. 1851-ben özv. Szökő Józsefné bírja, 1887-ben Nánásy Ernőé, 1903-tól özvegyéé, később Kánitz Dezsőé. Eger XVIII.sz.-i ún. pinceházainak régi példája. Az ajtó szemöldökkövén vésett fölirat:eX hoC anno aeD(IfI)Cata sVM, a kronogramma az 1717-es építési dátumot adja. A domb felé az épület földszintes.

8/9


Tűzoltó tér A tűzoltó őrtanya előbb püspöki, majd érseki malom volt. Samassa érsek 1000 négyszögölnyi területtel együtt átadta a városnak tűzoltói célra 50000 db téglával együtt. Az őrtanya 1898-ban, az új szertár 1927-ben épült. Fölállításától kezdve itt volt a mentőállomás is kb. 1958-ig. Tűzoltómúzeum 2000 óta. Városfal u.2. Eger városfalának maradványai. A középkorban Egernek csak palánkfala volt. Ezt kezdik megerősíteni a XVI.sz. végén olasz mesterek segítségével. Ekkor a váron dolgozó olasz mesterek föladat körébe tartozott e munka. A kőfal megépítése 1570 körül kezdődött, 1583-ban kb. a fele megvolt. 1592-re zömében állott. A török kivonulása után ( 1687 ) Eger szabad királyi város kívánt lenni. A kérelem beadásakor kiderítették, hogy régen csak palánk védte a várost, a kőfal a török bevonulásakor ( 1596 ) még nem készült el ( olasz mesterek műve volt a kőfallal és kővel bélelt árkokkal körülvett város megerősítése ). A török különösen a bástyákon fejezte be munkát, viszont továbbra is maradtak palánkfalak. Ezek sokhelyütt ( és különösen a városkapuknál ) kettős városfalak voltak. A török után a városfalak romoltak – pusztultak: sem a várkapitányság, se a püspök-földesúr, se a város nem költött rájuk ( egymásra hárították a felelőséget – mindig a pénzhiányra hivatkozva ). A most látható bástya ( az egyetlen, ami megmaradt ) ötszögű, és a védmű belső falát képezte. Belül a régi kolostorkert felől kerti pihenőnek alakították ki. Zalár József u.11. Barokk egyemeletes, ún. Generális ház, v. Tábornok ház, később iskolaépület ( 1945 után iparitanuló-intézet, majd 1970 körül a Dobó Gimnázium használatában, később magánkézben 1989-től; romos, majd évekig tartó helyrehozatal, ami máig is –2007- tart ). Pichler György egri kőművesmester építette 1756-58-ig. A Helytartótanács az egri püspök útján utasította várost, hogy a generális kvártélyházát hozassa rendbe, mert O’Donnel gróf 4 éve nem tud szálláshelyhez jutni Egerben. Az új ház elkészültét Pichler nem érte meg, így a neki járó hátralékot árváinak fizették ki. A katonaság használta – Eger háziezrede, a 60. gyalogezred. Egy iratukon így szerepel: Kaserne am Wasser ( kaszárnya a víznél, vagyis az Eger pataknál ).

Összeállította: Havas-Horváth István fertálymester

9/9

Eger, II. fertály műemlékei

Recommend Documents