E L Õ S Z Ó. - helyzetértékelésében reális képet nyújtson a fenntartóknak a megye közoktatásának helyzetérõl,

ELÕSZÓ

A közoktatásról szóló többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény 88. §-a a megyei és megyei jogú városok önkormányzatai részére kötelezõ jelleggel írja elõ a közoktatási feladatellátási, intézményhálózat-mûködtetési és fejlesztési terv - egyszerûbb megnevezésén a közoktatásfejlesztési terv - elkészítését. A Vas Megyei Önkormányzati Hivatal a Vas Megyei Pedagógiai Intézet bevonásával, Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalával együttmûködve elkészítette a most kézben tartott fejlesztési tervet. A fejlesztési terv célja, hogy -

helyzetértékelésében reális képet nyújtson a fenntartóknak a megye közoktatásának helyzetérõl,

-

meghatározza azokat a középtávra, a 2002/2003. tanévig szóló elképzeléseket, amelyekkel orientálni lehet a települési önkormányzatokat a közoktatással kapcsolatos kötelezõ feladataik megoldásában,

-

meghatározza a megye területére vonatkozó középtávú beiskolázási tervet, az egyes iskolatípusok befogadóképességét, az egyes iskolák tennivalóit a tankötelezettség teljesítésében és a továbbtanulásra való felkészítésben,

-

segítse a magyar közoktatás távlati stratégiai céljainak megvalósítását.

A fejlesztési terv elkészítését széleskörû egyeztetés elõzte meg. Készítõi elsõdlegesen vették figyelembe a települési önkormányzatok helyi fejlesztési, iskolafenntartási elképzeléseit. Javaslatot, véleményt kértek az intézményvezetõktõl, a gazdasági kamaráktól, a nem önkormányzati iskolafenntartóktól, a megyei kisebbségi önkormányzatoktól, a szakmai szervezetektõl, a pedagógus szakszervezetektõl, a megyei munkaügyi központtól és az iskolahasználók (szülõk, diákok) képviselõitõl. Közremûködésükért a fejlesztési terv készítõi ezúton mondanak köszönetet. Vas megye 1997/98-tól 2002/03. tanévekre szóló, a Vas Megyei Önkormányzat és Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata saját területeire elkészített és azokat egybeszerkesztett közoktatásfejlesztési tervét az Egyeztetõ Bizottság 1997. október 29-i ülésén együttesen hagyta jóvá. A megyei fejlesztési tervet Vas Megye Közgyûlése ajánlás formájában, határozattal adja ki a települések számára. A megyei fejlesztési tervnek nem célja illetéktelenül beavatkozni a települési, intézményfenntartó önkormányzatok jogosítványaiba. Az iskolafenntartó önkormányzatok helyi fejlesztési elképzeléseik, területi érdekeik megvalósítása során továbbra is érvényesíthetik a megyei fejlesztési tervvel összhangban álló, saját, az adott területre konkrét megfogalmazásokat is tartalmazó fejlesztési terveiket.

2

I. A fejlesztési terv szerepe a közoktatási stratégiában

A magyar oktatásügy átalakulásának legújabbkori folyamata az 1980-as évek elején kezdõdött. Megjelentek az innovatív törekvések, elkezdõdött a közoktatás irányításának fokozatos decentralizációja, mely erõsítette az intézményi - pedagógusi autonómia kiteljesedésének igényét. Ezen törekvések már megjelentek az 1985-ik évi oktatási törvényben. Az 1989-ben megindult demokratikus átalakulás szükségszerûen felgyorsította az oktatásügyhöz tartozó részterületek változásait is. E változások alapjai az 1993-as oktatási törvényben találhatók. 1995-ben megtörtént az iskolák tartalmi munkáját, annak megújítását szolgáló Nemzeti Alaptanterv elfogadása, majd 1996-ban az idõközben szerzett tapasztalatok, változások birtokában a közoktatási törvény átfogó módosítása. Ez a folyamat tette lehetõvé, hogy elkészüljön - 1996-ban - a magyar közoktatás távlati fejlesztésének stratégiája, mely összhangot keresett a törvényi szabályozással. A fejlesztési stratégia a hosszabb távon elérhetõ közoktatási célokat, az azokhoz vezetõ utakat vázolja fel, mintegy lezárva az elmúlt két év e tárgykörben szervezett vitáit. A vita vége nem jelenti, hogy a dokumentumban foglaltaknak a következõ másfél évtizedben változatlannak kell maradniuk, "csupán" irányt mutat a XXI. század elsõ évtizedének végéig prognosztizált korszerûsítési - fejlesztési tendenciához, körvonalazza az iskola szerepét a magyar társadalomban. Ez a stratégia figyelembe vette a nemzetiségi és kisebbségi oktatás igényeit, a szakoktatás és felsõoktatás eddig megfogalmazott követelményeit is. A magyar közoktatás távlati fejlesztésének stratégiája három alapvetõ célt jelöl meg: a.) - a közoktatás modernizálását b.) - a középiskolai oktatás kiterjedésének támogatását c.) - az erõforrásokkal való gazdálkodás hatékonyabbá tételét a.) A közoktatás modernizálási folyamatában a helyi-intézményi innovációk nem maradhatnak a közoktatás fejlõdésének és alkalmazkodásának kizárólagos forrásai, hiszen ez túl egyenetlen szakmai minõséget eredményezne. A fejlõdést aktív állami politikával is támogatni kell, melynek legfontosabb elemei: az oktatás tartalmi modernizációja, az oktatás minõségét biztosító értékelési rendszer fejlesztése, a pedagógusszakma erõsítése és megújítása, és a lemaradókról való fokozott gondoskodás. Ennek értelmében már a közeljövõben arra lesz szükség, hogy a Nemzeti Alaptanterv fokozatos alkalmazásának keretében sor kerüljön az iskolai tantervek, tankönyvek, taneszközök összehangolt fejlesztésére és az elért eredmények tudatosan szervezett terjesztésére. Nevelési kérdések körében nem lesz elhanyagolható azoknak az ismereteknek és viselkedési jellemzõknek elsajátíttatása, melyek a demokratikus jogállam, az erõsödõ polgári társadalom és piacgazdaság viszonyai közt az egyén és a társadalom számára nélkülözhetetlenek. Az állampolgári jogok- és kötelezettségek ismerete, a megfelelõ kommunikációs, problémakezelõ készség, a folyamatos tanulás igénye, környezetünkhöz való egészséges viszony éppúgy hozzátartozik a modern európai társadalomhoz történõ közeledésünk feltételrendszeréhez, mint az, hogy fokozottabban törõdjünk a gyengébb adottságúakkal, a leszakadókkal, a nehezen beilleszkedõkkel. Stratégiai célként könyvelhetjük el a tantervi szabályozás központi

3 dokumentumainak helyi vonatkozásokat figyelembe vevõ folyamatos fejlesztését, a részletes vizsgakövetelmények kidolgozását, a szakképzés megkezdéséhez szükséges elõképzettség biztosítását. Fontos továbbá az országosan kötelezõ tananyag és a helyileg szükséges segédletek kínálatának, helyes kiválasztásának megszervezése. Nagy felelõsség hárul azokra az országos- és helyi szervekre (fenntartókra), akik a valóban értékes innovatív törekvéseket menedzselik, vagy éppen ellenkezõleg: ezektõl elzárkóznak. A tartalmi modernizáció tartozéka a pedagógus képzés- és továbbképzés megújítása. (Ezen belül a tanítási technológiák elsajátításának és a tanítási készségeket fejlesztõ gyakorlati képzésnek a megújítása.) Az oktatás tartalmának és módszereinek fejlesztését támogató információs és szolgáltató rendszer létrehozásában a fenntartókra és a megyei pedagógiai intézetekre vár nagy feladat. b.) A közoktatás fejlesztésének egyik legnagyobb feladata a középiskolai oktatás kiterjedésének elõsegítése és az ezt szolgáló iskolaszerkezet kialakításának ésszerû befolyásolása. A tankötelezettség 18 évre történõ felemelése hosszabb távon megvalósuló célkitûzés, melynek konkrét formáját a jövõben kell kialakítani. A 12 évfolyamos oktatási idõszak három elkülöníthetõ képzési szintet foglal magába: az iskolai kezdõ szakaszt, az alsó középfokú és felsõ - középfokú oktatást. Az alsó - középfokú képzési szint a jelenlegi tankötelezettségi koron belül befejezhetõ. Szükség van annak garantálására, hogy a tanulók az általános alapoktatás évfolyamainak befejezése elõtt ne lépjenek át specializált szakképesítésre felkészítõ oktatási formákba, ne kényszerüljenek mindenáron korai pályaválasztásra. Ehhez az is szükséges, hogy az alsó - középfokú oktatáson belül az iskolaszerkezettõl és iskolatípustól függetlenül biztosított legyen az átjárhatóság, a nevelés-oktatás folyamatában pedig a differenciált fejlesztõ munka. A közoktatásfejlesztés stratégiájához tartozik annak az elvnek érvényesítése, hogy kisiskoláskorban lehetõleg minden tanuló a lakóhelyén vagy lakóhelyéhez közel teljesíthesse tankötelezettségét. Ennek nem mond ellent az sem, hogy a kisebb településeken a teljes alapoktatás színvonalas és költségkímélõ megoldásának feltétele a helyi önkormányzatok közötti együttmûködés mainál hatékonyabb megszervezése. Az állami irányítás a NAT és a vizsgaszabályzatok segítségével a képzési szinteket és a tantervi programok kereteit határozza meg. A helyi önkormányzatoknak, az intézményfenntartóknak kell eldönteniük, hogy ezek megvalósítására milyen helyi tantervi programot hagynak jóvá. A szerkezeti változások nem veszélyeztethetik a mûködõ intézmények tanulóinak iskolai pályafutását. Továbbra is alapvetõ célnak kell lennie, hogy az iskolarendszert minden tanuló valamilyen szakmai végzettség birtokában hagyja el, illetve a rendszerbõl kilépve valamennyi tanuló ilyen végzettséget nyújtó képzésbe léphessen be. A differenciált oktatás és a nevelõmunka javítása mérsékelheti az iskolai lemorzsolódást. Ilyen jellegû tevékenység ellenére lemaradók számára az esti, illetve levelezõ tagozati formában kell kielégíteni a továbbtanulási igényt. A közoktatási stratégia szerint növelni kell az érettségit szerzõ fiatalok arányát. Ez akkor teljesíthetõ - ha a jelenlegi iskolaszerkezeti állapotokat figyelembe véve - az érettségit

4 nyújtó középiskolai oktatásba belépõk aránya egy-két évtized alatt 80-85 %-ra emelkedik. Ennek megfelelõen csökken a mai szakmunkásképzõ iskolákban, szakiskolákban továbbtanulók aránya. Az általános képzés meghosszabbodása egyúttal azzal a veszéllyel járhat, hogy növekedhet azon tanulók száma, akik nem fejezik be tanulmányaikat, nem rendelkeznek majd továbbtanulásra jogosító képesítéssel, vagy a munkába álláshoz szükséges, azt megkönnyítõ képzettséggel. (Ezidáig ez az arány országosan mintegy 25-30 % körül volt.) Ennek a nemkívánatos jelenségnek megakadályozására legkézenfekvõbb megoldásnak a lemaradást elõidézõ - meghatározó okok feltárása, megszüntetése: pl.: családok kulturális-szociális elmaradottsága, munkanélkülisége, a deviáns környezet, szellemifizikai fogyatékosság okozta hátrányok kompenzálása látszik. A tanulásban lemaradók közt különösen magas a roma származásúak aránya, ami ennek a ténynek megkülönböztetett kezelését igényli. A sokszínû iskolaszerkezet és a gazdagodó választék tovább növeli a továbbtanulással kapcsolatos tanácsadás jelentõségét. Az iskolázás esélyegyenlõségeit a településközi együttmûködés enyhítheti. Ehhez célszerû a központi irányításnak kidolgozni a településközi társulás szervezeti rendszerét, a közös feladatellátás jogi szabályozását, mely megerõsíti a területi felelõsség elvét, formálja a helyi intézkedéseket összehangoló területi oktatásszervezés módszereit. c.) Az oktatás stratégiai céljai közt fontos helyet foglal el annak az elvnek követése, miszerint a rendelkezésre álló erõforrásokat ésszerûbb elosztás mellett hatékonyabban kell felhasználni, mely egyúttal igényli a költségérzékenységet garantáló finanszírozási rendszer további fejlesztését. Ezért szükség van a helyi átszervezési folyamatok orientálására, a területi (megyei) fejlesztési tervek központi támogatására. (Pl.: közoktatási közalapítványok.) A hatékonyságot növelheti a demográfiai tendenciákat figyelembe vevõ iskolaszervezés, a szakképzés átalakítása, eredményesebb szociális támogatás. A létszámgazdálkodás racionalizálását célzó intézkedéseket az iskolafenntartóknak a munkáltatókkal, az érdekvédelmi szervezetekkel közösen kell elõkészíteniük a jogszabályi keretek közt. Az oktatáspolitikai irányítók elõtt kiemelt feladatként jelentkezik, hogy a fenntartói-oktatásigazgatási tevékenységet a stratégiai célok irányába tereljék, ösztönözzenek a takarékos létszámgazdálkodásra és hatékony költséggazdálkodásra, segítsék a hátrányos helyzetû önkormányzatokat (fenntartókat) abban, hogy kielégíthessék az állampolgárok oktatás iránti igényét. E tekintetben a hatékonyság fogalmát a közoktatásban nem lehet csak pénzügyi szempontból értékelni. Nem akkor hatékony egy intézmény, ha olcsón mûködik, hanem akkor, ha tanulóinak társadalmilag hasznos értékeket ad át - megfelelõ színvonalon. Ezt az elvet is mérlegelni kell a helyi döntések meghozatalakor. Az irányítás kérdései közt tisztázni kell a felügyeleti, ellenõrzési - értékelési és a szolgáltató funkciók közötti kapcsolatokat, ezek szervezeti-mûködési kereteit. Mindezeket be kell illeszteni a közigazgatás reform-folyamatába. Az oktatási irányításnak azzal kell számolnia, hogy a központi és területi, illetve a helyi szint közötti felelõsségmegosztás rendszere távlatokban is fennmarad. A fenntartók döntõ többsége valószínû - a jelentõs autonómiával rendelkezõ önkormányzatok lesznek. Éppen ezért csak olyan központi - területi (megyei) célkitûzéseket érdemes megfogalmazni, melyek tiszteletben tartják ezt az autonómiát, ugyanakkor segítik az országos stratégiai céloknak ilyen erõtérben való megvalósulását.

5

xx Egyértelmûvé vált - s ezt hangsúlyozza a közoktatás országos stratégiája is, - hogy a közoktatás-fejlesztés területi szintû koordinálását erõsíteni szükséges. Ezt indokolja, pl. az általános alapoktatás idõtartamának meghosszabbodása, a középiskolai oktatás kiterjesztése, a szakképzés kezdési idõpontjának kitolása, stb. A területi önkormányzás felelõsségének oktatáspolitikai vetületét húzza alá a közoktatási törvény elõírása, mely középtávú közoktatásfejlesztési terv készítését írja elõ a megyei- és megyei jogú városi önkormányzatok számára. E tervnek korrekt helyzetelemzésre épülve számot kell vetnie a valós igényekkel, gazdasági lehetõségekkel, a települések együttmûködési készségével, a megye általános területfejlesztési elképzeléseivel, az oktatás feladatellátásában érintett más fenntartókkal, közremûködõkkel. Lényegében a tervnek a döntéshozói (fenntartók) és az iskolahasználói (tanulók-szülõk) érdekek egyensúlyát kell megcéloznia és szolgálnia. Ez azért nem elérhetetlen, mert az iskolafenntartók és használók alapvetõ érdeke objektíve találkozik: ez a közintézmények feltételeinek a tanulók tehetségének, képességének lehetséges legoptimálisabb módon való kibontakoztatása, hogy azok képesek legyenek önmaguk boldogulását és általa a nemzet (az ország) gazdagodását szolgálni. xxx

6

II. A megye bemutatása

A.) A megye demográfiai helyzete 1980-1996 között Vas megye demográfiai helyzetére nagyjából az országos tendenciák a jellemzõk. A lakosság száma 1970-1980 közt abszolút mértékben, több mint 6.000-rel nõtt. Ez a növekedés azonban a falvakban már akkor is csökkenéssel járt, mert az adott idõszakban a városok lakossága duzzadt föl a falu-város közti népmozgás miatt. 1970-ben még - a mai városi struktúrára vetítve - a lakosság 42,5 %-a élt városokban, 1980-ban ez az arány 50,8 % volt. Az emelkedésben meghatározó szerepet játszott Szombathely, amelynek a lakosságszáma 63.456-ról 82.295-re nõtt (29,6 %-os emelkedés). 1980-tól napjainkig a megye lakosságszáma mérsékelten ugyan, de folyamatosan csökken. A csökkenés 1980-1996 között 4,5 %-os volt úgy, hogy a városok lakossága Csepreg és Vasvár kivételével stagnált, a falvaké pedig 11,2 %-kal lett kevesebb. (Csepreg és Vasvár lakosságszáma csökkenéséhez az ebben az idõben történõ falukiválások - Tormásliget, Alsóújlak - meghatározóan járultak hozzá.) A folyamat eredményeképpen Vas megye 208 községében 1996-ban 121.227-en éltek, az egy falura jutó népességszám 583. Összesen 23 település (köztük öt város) lélekszáma emelkedett mindössze 4,4 %-kal. A városokon kívüli települések többsége a megyeszékhely kistérségébe tartozik (Balogunyom, Gencsapáti, Gyöngyösfalu, Lukácsháza, Sé, Söpte, Táplánszentkereszt, Torony, Vasszécseny, Vát, Vép). Érdemes megemlítenünk a legnagyobb mértékû fogyást mutató községeket is. Ugyanis ez alatt a másfél évtized alatt 25 olyan község volt, ahol a lakosság száma legalább 30 %-kal csökkent, köztük négynek 40 % fölötti volt a vesztesége (Pápóc, Nagytilaj, Keléd, Lócs). A legnagyobb arányú veszteséget szenvedõ községek elsõsorban a celldömölki, az õrségi és a vasvári kistérségekbõl kerültek ki. Bizonyára nem véletlen, hogy egyikükben sem mûködik iskola. A nyolcosztályos iskolaszékhelyû községek közül a legnagyobb fogyást az olaszfai (27,6 %), a hosszúperesztegi (-25,7 %), felsõszölnöki (-25,4 %), a gyõrvári (-24,3 %), az oszkói (-23,7 %), a sótonyi (-20 %) és a gersekaráti (-18,9 %), helységek mutatták. Ennek a folyamatnak a velejárója, hogy az egyes községek közül - amelyeknek a száma ugyan a kiválások következtében nõtt - mind többen csúsznak le a kisebb település nagyság kategóriába, miközben a régebbi állapotoknak megfelelõ, sõt az 1990 után bõvített infrastruktúrájukhoz ragaszkodnak. Ezt a folyamatot az alábbi táblázat is példázza. A községek abszolút száma és aránya 1.000 fõ felettiek 1980:36=17,5 % 1990:29=14,1 % 1996:27=13 %

500-1.000 fõ 68 = 33 % 54 = 26,3 % 56 = 27%

200-500 fõ 83 = 41 % 90 = 43,9 % 90 = 43,4 %

100-200 fõ 16 = 7,8 % 24 = 11,6 % 26 = 12,6 %

100 alatt 2 = 1,7 % 8 = 4,1 % 8=4%

Ha szemügyre vesszük ezt a statisztikát, azt látjuk, hogy 1980-ban még a községek 50,5 %-a a 500 fõn felüli lakosságú, ám ez az 1996-ik évre 40 %-ra csökkent.

7

Nézzük meg a témánk szempontjából meghatározó 0-6 évesek arányának alakulását! A statisztikai adatok szerint 1990-ben a városokban a 0-6 év közötti állandó népesség 10.846 volt, ami 1996-ra 9.968-ra (98,9 %-ra) módosult. Történt ez úgy, hogy egyetlen városban sem növekedett az adott korosztály létszáma; hanem mindenütt csökkent. Ugyanakkor a községekben valamelyest nõtt az adott korosztály létszáma (8.120-ról 8.169-re). Ez összefüggésben van Alsóújlak és Tormásliget önállóvá válásával. Végülis ezekbõl az adatokból (tendenciákból) azt lehet leszûrnünk, hogy: -

a városokban nem növekszik a fejlesztési idõszakra prognosztizálható gyerekek száma; sõt: némileg csökken, hiszen a már általános iskolában lévõk létszáma az alacsonyabb évfolyamokon még mindig kevesebb, mint a felsõkén,

-

a községekben lényegében stagnál ez a létszám, még a dinamikusabban fejlõdõkében feltételezvén, hogy a községekbõl nemigen költöznek a városokba - is (pl.: Szombathely térségében lévõkében 1,7 %-kal csökkent),

-

kedvezõnek látszhat, hogy az intézményrendszer szempontjából egyik legneuralgikusabbnak tûnõ térségben, Vend-vidéken az adott populáció létszáma 13,7 %-kal nõtt; azaz, ha nem költöznek el a szóban forgó családok, vagy ha nem viszik el nagyobb %-ban a gyermeküket más (pl. szentgotthárdi) iskolákba, akkor a két szlovén nemzetiségi iskola helyzete némiképp stabilabbá válhatna,

-

a kistérségek közül a legnagyobb létszámcsökkenés a celldömölkire jellemzõ (4,2 %), azt követi a vasvári (3,3 %),

-

következésképpen: az elkövetkezendõ hat évben az általános iskolai struktúra fejlesztése - demográfiai szempontból - nem kerülhet szóba, legfeljebb a jelenlegi helyzet megtartása, de az is további áldozatokat kíván a helyi fenntartóktól.

1990-ben a megye lakosságának 2,5 %-a (6.827 fõ) vallotta magát valamilyen nemzetiségûnek. Ebbõl 2,581-en horvátnak, 1.633-an szlovénnek (vendnek), 1.630-an cigánynak és 686-an németnek. (Valószínûsíthetõ, hogy a nemzetiségi lakosság valós száma és aránya ennél magasabb; ezt tartják a nemzetiségi szövetségek és önkormányzatok is.) A nemzetiségiek (etnikumok) többnyire falvakban élnek. Húsz olyan település van, ahol arányuk meghaladja az 5 %-ot, közülük 14 falu nevezhetõ nemzetiségi településnek, kilenc helyen a nemzetiségiek vannak többségben. A nemzetiségek számára kiépült az alsó fokú oktatási-nevelési intézményhálózat, 15 nemzetiségi óvoda és 12 általános iskola van. A gond, hogy a nemzetiségiek lakta helységek lélekszáma az átlagosnál is gyorsabban fogy, a lakosság elöregszik, így egyik-másik intézményt az elnéptelenedés veszélye fenyegeti. Cigányok legtöbben Toronyban, Rönökön és Csörötneken élnek, itt meghaladják a lakónépesség 10 %-át. Számukra azonban speciális óvoda-iskolai képzés nincs; csak Toronyban és Vépen alkalmaznak helyben készített felzárkóztató programot. A demográfiai jellemzõk közt szemügyre kell vennünk a népesség iskolázottságát is. A megye helyzete ebbõl a szempontból is kedvezõbb az országos átlagnál. Az egyes településkategóriákban is némi megyei fölény mutatkozik, kivéve Szombathelyt, ahol az aktív keresõk iskolai végzettségében a megyeszékhelyek átlagához képest deficit mutatkozik. Az iskolázottság tekintetében a megyén belül nagy a szóródás. A törpefalvakban a diplomások

8 száma még a 3 %-ot is alig éri el, sõt 37 településen egyáltalán nincs értelmiségi, a kisvárosokban ez az arány már 10 % fölötti, Szombathelyen pedig 15,4 %. Az iskolázottsági mutatókban a legalacsonyabb értékek az elöregedõ, kedvezõtlen szaporodási adatokkal rendelkezõ településekre jellemzõek; azokra, ahol nincs iskola.

B.) Gazdaságának fejlõdése ba) Ipara A megye gazdasági fejlõdésére földrajzi fekvése hol kedvezõ, a XX. század nagyobb részében inkább kedvezõtlen módon, erõteljesen rányomta a bélyegét. A kiegyezés után a BécsBudapest-Pozsony régió munkamegosztásába eredményesen kapcsolódott be. Ekkor dinamikus ipari (gépipar, élelmiszeripar, textilipar, faipar, téglaipar) és pénzügyi fejlõdés jellemezte. Trianon azonban megyénk megcsonkítását hozta, több körzetközpont (pl. Szombathely, Kõszeg, Szentgotthárd) elveszítette vonzáskörzetének jelentõs részét, megbénultak természetes gazdasági kapcsolatai is. A két világháború közt a veszteségeit pótolni nem tudó megyében a mezõgazdaság túlsúlya jelentkezett. A II. világháborút követõ hidegháborús korszak különösen nem kedvezett ipara fejlõdésének. Ebbe a térségbe - a vasfüggöny árnyékába - nem jutott a központi költségvetési beruházásokból, megyénk ipara periférikus szerepre volt kárhoztatva. Ez a helyzet csak a 60-as évek második felétõl kezdett el lassan változni; ám igaziból a 70-es, 80-as években érkezett ide számottevõ tõke ipari beruházás céljából. Ennek a megkésett iparfejlesztésnek két negatív jellemzõje volt: -

az itt létesült nagyobb ipari beruházásoknak több mint fele nem Vas megyei székhelyû vállalatokhoz kapcsolódott,

-

jó néhány területen a megyébe betelepülõ mamutvállalatok monopolhelyzetbe kerültek.

Ez a közoktatásra, kiváltképp a szakképzésre is közvetlen hatással volt, hiszen a tervutasításos pályaválasztás idején mindenekelõtt a RÁBA, a REMIX, a cipõgyár, a FALCO, stb. nagyvállalatok igényeit kellett kielégíteni; a kis- és középüzemek alig-alig "kaptak" tanulókat; a magánszektorról nem is beszélve. Ugyanakkor a megkésett iparfejlesztésnek volt egy nem elhanyagolható hozadéka: késõbb válságágazattá váló iparágak nem telepedtek meg megyénkben. A legutóbbi években a változások három markáns jellemzõjét figyelhetjük meg: a magánvállalkozások elterjedését, a külföldi tõke beáramlását és a gazdaság súlypontáthelyezését. A rendszerváltás utáni adottságok (amelyek közt a Nyugathoz való közelséggel azonos súllyal kell megemlítenünk a képzett, kulturált munkaerõ meglétét) oda vezettek, hogy megyénk iparának jövedelemtermelõ képessége 1991-95 közt az elsõk közt szerepelt, az egy lakosra vetített beruházásokban elsõ volt (több mint 10 %-kal meghaladta a következõ megyéét), igen magas volt az ipari termelés növekedési üteme és az export aránya is. Kétségtelen azonban, hogy az iparfejlõdés területileg egyenetlen volt, néhány frekventált körzetben (Szombathely, Szentgotthárd, Sárvár) igen látványos eredményeket hozott, ugyanakkor másokban (pl. Celldömölk és térsége, Vasvár és vonzáskörzete) az elmaradottság konzerválódott és még szembetûnõbbé vált.

9

bb) Mezõgazdasága A megye agrárgazdasága a hazai termeléshez területének és lakosságának arányainál nagyobb mértékben járul hozzá. Különösen sikeresek voltak a 80-as évek, amikor itt az országos tendenciákkal ellentétes termelési és gazdálkodási folyamatok érvényesültek. Az 1989-es években pl. a nyereség megközelítette az 1 milliárd forintot úgy, hogy a megyében a jogi személyiségû társaságok közt veszteséges nem volt. A megyében - még a 70-es, 80-as években felgyorsult iparfejlesztés mellett is meghatározó volt az agrártermelés. Ez középfokú oktatási struktúráján is meglátszott. A szakképzõ intézmények közt jelentõsek voltak a mezõgazdasági- és élelmiszeripari jellegûek (Kõszeg, Körmend, Szombathely, Vép); az itt végzetteket szívesen várták munkára a termelõszövetkezetek és állami gazdaságok. A rendszerváltás után elvetették az agrárfejlõdés addigi útját, a családi gazdálkodás megteremtésére került a hangsúly. Megindult a kárpótlás. Így a tulajdonviszonyokban, a termelési egységek nagyságrendjében számottevõ változás állt be. 1994-ben a szövetkezetek már csak az összterület 37, a mezõgazdasági terület 54, a szántó 57 %-át használták. A gazdasági társaságok és vállalatok használatában volt a megye területének 31, a mezõgazdasági terület 14, a szántóterület 15 %-a. Az egyéni gazdálkodók és kistermelõk az összterület 14, a szántóterület 13 %-át mûvelték, de õk használták a kertek 87, a gyümölcsösök 47, a szõlõterületek 87 %-át. Meghatározó változások mentek végbe a földtulajdonban is; elterjedõben a földek bérbeadása. A nagyüzemekben a mellék- és kisegítõ üzemági tevékenység csaknem teljesen felszámolódott, a munkaigényes növénytermelés háttérbe szorult, csökkent az állatállomány. Egyre általánosabb a vagyonfelélés. A kárpótlással földhöz jutóknak csak elenyészõ része épített ki önálló mezõgazdasági vállalkozást, a többsége kereset-kiegészítõ tevékenységet folytat. (Erre ösztönzi õket a földterület átlagos nagysága is.) A megye a 14 élelmiszeripari szakágazatból 9-cel képviselteti magát. Jelentõsebb a húsipar, a baromfiipar, a tejipar, a malomipar és a cukoripar, kevésbé jelentõs a szesz-, a borés a söripar. bc) A gazdaságszerkezet változásai Miként országosan, nálunk is fokozatosan nõ a tercier szektor szerepe a foglalkoztatásokban, miközben az ipar és a mezõgazdaság aránya csökken. Ugyanakkor némiképpen meglepõ, hogy az országos átlagot még mindig jóval meghaladó a mezõgazdaság (10,7 %) és az ipar (38,7 %) foglalkoztatásban betöltött szerepe, más oldalról: a gazdasági jellegû szolgáltatásokban az országosnak csak a felét teszik ki a megyei mutatók. A gazdasági szervezetek közt is dinamikus változások mentek végbe. A szolgáltató szervezetek aránya érezhetõen nõ (24 % - 30 %-ra), az építõiparé és az iparé csökken. A szervezetek több mint 3/4-e 21 fõnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalkozás, amelyek nagyságrendüknél fogva - kifejezetten a szolgáltatói jellegû tevékenységre optimálisak.

10 A megye ipari termelésének 52 %-át a gépipar adja. Ebben az ágazatban található a legnagyobb számú jogi személyiségû vállalkozás (82) és a legtöbb nagyvállalat is. Ebben az ágazatban a meghatározó az OPEL Hungary Jármûgyártó KFT, jelentõs a Siemens, a Philips, a Packard Electric KFT, a Kromberg és a Schubert KFT. Az OPEL az ország 6. legnagyobb vállalkozása, az iparon belül második. Megtelepedése már ma is figyelemre méltó következményekkel járt a szakképzésre; ma még fel sem mérhetõkkel a termelési kultúra fejlesztésében; különösen, ha megyén belül - vagy azon kívül - beszállítók találtatnak. Az élelmiszeripar - némi visszaesése ellenére is - az iparstruktúrán belül a második legjelentõsebb, súlya nagyobb az országos átlagnál. Ezen az ágazaton belül nagymérvû változás ment végbe a gazdálkodó egységek nagyságrendjét illetõen. Míg a rendszerváltás elõtt még az akkor stabil mezõgazdasági nagyüzemek sem foglalkoztak igen melléküzemági élelmiszer feldolgozással, ezért ebben az ágazatban a nagyvállalatok szinte monopolhelyzete volt; addig 1990 óta e téren alakult a legtöbb új ipari kisvállalkozás. Így a hat nagy és a hét középvállalat mellett ma csaknem 40 huszonegy alkalmazottnál kisebb foglalkoztató van. A megye legmeghatározóbb hagyományokkal rendelkezõ textil, ruházati és bõripara ma is az egyik legtöbb embert foglalkoztató ágazat, ugyanakkor - egy-két vállalattól eltekintve - a szektor termelékenysége meglehetõsen alacsony; másrészt a megyei termelés legalább fele külföldi bérmunka. Ámbár jó hagyományokkal rendelkezik, de némiképp visszavonulóban van a fa-, papír- és nyomdaipari termékeket gyártó ipar és a kiadói tevékenység. A visszavonulást nem csak az abszolút termelési érték, hanem még inkább a csekély jövedelmezõség, valamint a foglalkoztatottak mintegy 40 %-os csökkenése mutatja. Az ágazaton belül meghatározó a FALCO szerepe, õ foglalkoztatja az ágazatban dolgozók 40 %-át, nettó árbevétele 85 %-a az ágazaténak. A vegyipar némiképpen növelte a súlyát. Csaknem változatlan (csekély növekedés) foglalkoztatott mellett a termelés dinamikusan nõtt. Az ágazaton belül nagy a külföldi tõke jelenléte. Meghatározó a kizárólagos német tulajdonban lévõ répcelaki Linde RT., amely az ágazat foglalkoztatásához kb. 60, árbevételével 66 %-ban járul hozzá. Az építõiparban elsõsorban az üzemszerkezetben végbement változásokra kell odafigyelnünk. Az ágazaton belül meghatározóvá váltak a kis- és középüzemek. Ez a tény - és az, hogy az építõipari - szerelési munkák nagy hányadához minden gépesítés ellenére szükséges az emberi jelenlét, kéz - a szakképzés számára is kihívásként jelentkezik. Az építõipar összvolumenének némi (1995-rõl 1996-ra radikális - elsõsorban a mélyépítésben mutatkozó -) csökkenése ne tévesszen meg bennünket, hiszen a gazdaság élénkülésével növekednek a megrendelései. A gazdasági életre, annak teljesítménymutatói fejlõdésére kedvezõen ható néhány tényezõ mindazonáltal meglehetõsen hiányzik a megyébõl. (Ez a hiány ma még, a látványos fejlesztés, illetve strukturális átrendezõdés idõszakában kevésbé szembetûnõ, de évek, évtizedek múlva érezteti hatását.) Nincs a megyében felsõfokú gazdasági képzés, a termelõüzemekben nemigen folyik kutatás, a multinacionális cégek kutatóintézetei ugyanis erõsen centralizáltak. Így a megye termelõ ágazataiban foglalkoztatott tudományos potenciál ma kisebb, mint az a rendszerváltás elõtt volt.

11

bd)A munkanélküliség aránya a megyében az országos átlagnál kedvezõbb. A munkanélküliségi ráta 1990-1993-ig gyorsan emelkedett, azóta csökkenõ tendenciájú. Jelenleg 6,8-7 % körüli. Ugyanakkor a megye kistérségei közt nagyok az eltérések. A legsúlyosabb gondok Vasvár térségében (1994-ben itt 16 %-os volt a munkanélküliség); az õrségi és a vend-vidéki mikrokörzetben találhatók. A munkaerõpiacon a leghátrányosabb helyzetben az alacsony iskolai végzettségûek vannak. A regisztrált munkanélküliek mintegy 40 %-a legfeljebb általános iskolát végzett. Az országos helyzethez hasonlóan a megyében is feltûnõen sok a szakmai végzettséggel rendelkezõ munkanélküliek száma (szakmunkásképzõ, szakközépiskola), amely egyrészrõl a szakmai képesítés egyes munkahelyeken történt leértékelésén túl a szakképzést befolyásoló piaci szabályozás zavaraival magyarázható. A fizikai munkanélküliek körében a legnagyobb a szakmunkások aránya (35,1 %). A közeli évek szakmatanulása (tanítása) okán külön figyelmet kell szentelnünk a pályakezdõ munkanélküliség belsõ struktúrájára. Jelenleg a legtöbb pályakezdõ munkanélküli az autószerelõ, a dísznövény-kertész, a fodrász, a vasas szakmák (esztergályos, hegesztõ, lakatos) és a mezõgazdasági szakmák körébõl kerül ki. Számviteli és mûszaki végzettségûek iránt is nagyon visszafogott a kereslet.

C.) A megye idegenforgalma Vas megye varázslatos, sokszínû tája, az itt található természeti és alkotott értékek mindig is vonzerõt gyakoroltak külföldiekre és hazaiakra egyaránt. A mai vasi táj egyik legnagyobb értéke a viszonylagos érintetlensége. A kõszegi, a Ság-hegyi, az õrségi és a vendvidéki táj sok-sok embernek nyújtott és nyújt marandó élményt. Nem kevés turistát vonzanak a megye mûemlékei sem. A kíváncsiság érthetõ, hiszen a látogató a római kori emlékektõl a barokk emlékekig mindenre talál példát itt az épületek (építmények) tekintetében és a köz- és magángyûjteményekben is. A turizmus vonzerejét a megye gazdag kulturális hagyományai és kínálata is motiválja. Mégis a legsajátosabb jellemzõje a gyógyturizmusa és a fejlõdõ (fejlõdésre váró) ökoturizmusa. Megyénk páratlanul gazdag gyógyító erejû termálvízekben: 14 hévíz kút áll a vendégek rendelkezésére - köztük 5 gyógyvíz minõsítésû -, 30 pedig lefojtva várja sorsa jobbrafordulását. A legismertebb gyógyfürdõnk Bük, ahol 1995-ben 800 ezren fordultak meg. Míg Bük a mozgásszervi, addig Sárvár a nõgyógyászati és légzõszervi betegségek gyógyítására alkalmas. A gyógyfürdõkön kívül számos természetes épített tó adottságai is vonzerõt gyakorolnak a turisták számára (pl.: Szombathely: Csónakázó tó, Csepreg, Döröske, Himfa, Máriaújfalu, Ölbõ, Gersekarát, Hegyhátszentjakab: Vadása tó). A megye turisztikai kínálatát színesíti az egyre jelentõsebbé váló falusi turizmus; - amely azonban itt-ott szemléleti, másutt infrastrukturális okok miatt még messze elmarad a lehetõségektõl. (Ezért is tartjuk fontosnak, hogy Vépen folyik a falusi vendéglátásra való fölkészítés szakiskolai formában; és kívánatos volna a falusi turizmus tekintetében leginkább számba jöhetõ térségek általános iskoláiban is a helyi tantervbe illeszteni azt.) Méltánytalan volna, ha nem említenénk meg az egyre izmosodó kulturális turizmust. A Savaria Õszi Fesztivál, a Tavaszi Fesztivál szombathelyi eseményei, a Bartók Fesztivál, a megye közmûvelõdési intézményeinek rangos kiállításai, a kõszegi nyári színi elõadások, a körmendi vizikarnevál, a szentgotthárdi hármashatár-találkozó, a sárvári népzenei-néptánc fesztiválok, a Vasvár központtal szervezett Hegyháti Napok, a Ság-hegyi kráterhangverseny, a szaporodó tudományos konferenciák, a divatba jött vásárok (pl.: a szombathelyi, az Õrségi Vásár), termékbemutatók kínálkoznak felsorolásra.

12

Megyénk idegenforgalmára az elmúlt években a külföldi érdeklõdés megnövekedése és a magyar kereslet visszaesése volt a jellemzõ. Változatlanul kedvezõtlen, hogy egyrészrõl a külföldiek számára is "csak" átutazó megye vagyunk, illetve nagyrészt bevásárlás céljából keresnek föl bennünket. Ezt példázza az is, hogy a megye határain 1995-ben 2,6 millió külföldi lépett be (28,8 %-kal több, mint 1990-ben), ám a vizsgált idõszakban a szállást is igénybevevõk száma 41 %-kal kevesebb volt; igaz, hogy az átlagos tartózkodás hossza a kereskedelmi szálláshelyeken 3 napról 3,9-re nõtt. Mindeme ellentmondások mellett tényként kell kezelnünk, hogy az idegenforgalom a megye húzóágazata, vagy azzá kell válnia; a határmentiségbõl, adottságainkból fakadó lehetõségeinket még jobban ki kell használnunk. Ehhez a közoktatásnak is alkalmazkodnia kell. Egy, a minden polgárt megcélzó színvonalas átlagmûveltség közvetítésével, az idegen-nyelv tanítás színvonalának emelésével és az idegenforgalmi, vendéglátó szakemberképzés mennyiségi és minõségi fejlesztésével. Ezt nemcsak a vendégek fogadása oldaláról tartjuk fontosnak, hanem azért is, mert már ma is számos lehetõség van ausztriai munkavállalásra (kitüntetõen az idegenforgalmi szakmákban), az EU-hoz való csatlakozással pedig az ország e térségében lakók lehetõségei az átlagosnál is nagyobbak lesznek. Az oktatásnak is fel kell tehát erre készülnie. D.) A kulturális, tudományos és egészségügyi infrastruktúra állapota Ezzel a kérdéssel a fejlesztési terv okán két megközelítésbõl is foglalkoznunk kell. Egyrészrõl: a megyében lévõ kulturális, tudományos, felsõoktatási intézmények kínálata, munkája a közoktatási intézmények képzését (annak lehetõségeit, hatékonyságát) közvetlenül is befolyásoló tényezõ - ezek az intézmények az elsõ vonalbeli partnerek - másrészt a közoktatás pályaorientációs tevékenységét is alakítják mint potenciális munkahelyek. A megye dicséretes gondosságának - és Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata példaértékû részvállalásának - eredményeképpen a megye a nagyságrendjéhez viszonyítottan igen fejlett kulturális intézményrendszert legalább a fennmaradás és a jóvátehetetlen értékvesztés elkerülése szintjéig az elmúlt években is fenn tudta tartani. És nemcsak az ún. kötelezõ feladatot ellátó Savaria Múzeumot, a Vas Megyei Levéltárat, a Berzsenyi Könyvtárat, a területi módszertani szolgáltatás intézményegységét, hanem az Életünket, a Vasi Szemlét, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekart, a Szombathelyi Képtárat, a Megyei Mûvelõdési és Ifjúsági Központot is. Sõt! Volt ereje új intézmények - a Szombathelyi Bábszínház, Vasi Szemle - megalapítására is. Ugyan nem megyei fenntartású, de nemcsak megyei jelentõségû a Capella Savaria. Kétségtelen, hogy a megye és a megyei jogú város által választott stratégia, az értékmegõrzõ, értékfelmutató intézmények mindenáron való megtartása az intézmények mindegyikétõl nagy önmérsékletet, a lehetséges mértékig való önkorlátozást kívánt, ami számos feszültség forrása volt. Mindazonáltal egyre nagyobb hiányként említhetjük, hogy nincs állandó színházunk. A megyeszékhelyen (a megyében sehol másutt nincsenek) mûködõ felsõoktatási intézmények: a Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskola, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Kara Szombathelyi Tagozata és a Hittanári Fõiskola. A BDTF az 1991-tõl tartó idõszakban az egyetemmé fejlesztés programjának megvalósítását tûzte ki célul. Ugyanebben az idõszakban született meg az Apáczai Alapítvány egyetem-alapítási (késõbb módosult) programja. A tanárképzõ fõiskola - mindenekelõtt a habilitált oktatók arányának növelésével, új képzési profilok megtelepítésével, nemzetközi kapcsolatainak

13 fejlesztésével, kiadói tevékenységének gazdagításával - nagy lépéseket tett elõre, ám az egyetemmé válást még ma is sok bizonytalanság kíséri. A POTE fõiskolai karán szociális munkás-, védõnõ-, diplomás ápoló- és szülésznõképzés folyik, az intézmény tervei közt szerepel a tagozatnak egyetemi szintû egészségtudományi karrá fejlesztése. A megye a tudományos tevékenység tekintetében az országos rangsor utolsó harmadában található. Kevés a kutató-fejlesztõ helyek száma; 1995-ben - az 1992-ben alapított MTA Regionális Kutatások Csoportjával együtt - öt kutatóhely volt a megyében; a bennük dolgozók száma: 92. Amint arról másutt már szó volt; a termelõ szférában a korábban sem erõs kutatási-fejlesztési kapacitás mára lényegében megszûnt. Ugyanakkor a megyében 1989-1995 között dinamikusan nõtt a tudományos minõsítéssel rendelkezõk száma (19-rõl 65re), köztük hét a tudományok doktora, 58 pedig kandidátus. Még ezzel a nagyléptékû változással sem sikerült azonban a lemaradásunkat behozni; megyénk a minõsítettek rangsorában az Északnyugat-Dunántúlon az utolsó, az országos rangsorban pedig a 14. helyen áll. A megye lakosságának egészségügyi állapotában ugyanazokat a tendenciákat figyelhettük meg az elmúlt évtizedekben, mint országosan. Mindazonáltal a közelmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a lakosság egészségügyi helyzete némiképp kedvezõbb az országosénál. Jobbak a halálozási mutatók, kiváltképp az erõszakos halálokban (az öngyilkosságban), kevesebb a terhességmegszakítások száma, éveken át a legalacsonyabb volt a csecsemõhalandóság. Az objektív, környezeti feltételek, a lakosság életmódbeli szokásai, hagyományai mellett ebben nagy szerepe van a fejlett egészségügyi hálózatnak, amely különösen egészségügyi középkáderek, mentálhygieniás és szociális munkások kategóriájában - munkaerõigénnyel lép fel, és erre az oktatásnak is figyelnie kell.

14

III. A megye közoktatásának helyzete Óvoda

A megye településeinek pontosan a felében (108 helység) van óvoda. A rendszerváltás óta az óvodák száma 7-tel nõtt úgy, hogy 10 új intézmény született (közte két egyházi) és három (kettõ Szombathelyen, egy Kõszegen) megszûnt. Jelenleg 150 óvoda van. A megye óvodai sûrûsége megfelel a valóságos igényeknek és lehetõségeknek. Ezt az intézményhálózatot tehát érdemes fenntartani még akkor is, ha a községi óvodákba járó gyermekek átlaga 38. Az óvodákban 418 csoport mûködik, ez hattal több mint az öt évvel elõtti. Az óvodába járók létszáma 212-vel nõtt. Ez nem a szülési kedv áhított megváltoztatásából, hanem az új létesítmények mûködésébõl, városokban pedig az óvodai ellátást igénybe vevõk magasabb százalékából fakad. Így a megye óvodai hálózatában összességében javult az ún. "hatékonyság", hiszen 1990-hez képest 0,1-del nõtt (24,5) az egy csoportra jutó gyerekek száma, miközben 15-tel csökkent az óvónõké. Az egy óvónõre jutó gyermekek száma (11,9) az aprófalvas településszerkezet ellenére - csaknem eléri az országos átlagot. Az óvodáskorú népességnek - Szombathely kivételével - 85%-a veszi igénybe ennek az intézménytípusnak a szolgáltatásait. Ez az arány lényegében az elmúlt öt évben nem változott, ám az óvodások közt az iskolaelõkészítésben részesülõ öt évesnél idõsebbek aránya 34 %-ról 39 %-ra nõtt. Szombathelyen az óvodáskorú népesség 95 %-a jár óvodába. Ez az arány a hat évvel ezelõtti állapotokhoz képest (akkor 90,7 %-ot tett ki) és az országos átlaghoz képest (ez 88 %) is kiemelkedõ. A megyeszékhely önkormányzata - lehetõségei függvényében - példásan biztosította a szabad óvodaválasztás jogát. Ezt igazolja az a tény, hogy nõtt a más körzetekbõl óvodába íratottak száma, és 1990-tõl kezdve egyenletesen emelkedett a más önkormányzatok területérõl Szombathelyre iratkozott óvodások száma. Ez az 1995/96. tanévben volt a legmagasabb: 115 fõ. Az óvoda nélküli településekrõl a gyerekek átlagosan 9,6 km-t utaznak oda-vissza naponta. A bejárást a szülõk 11,3 %-a egyénileg oldja meg, 10,5 %-a iskolabusszal, 73,6 %-a menetrend szerinti járatos autóbusszal, a maradék egyéb módon. A bejáró gyermekeknek csak a 37,9 %-ához biztosítanak kísérõt; többségében dajkát, kisebb részben szülõi kíséretet. Ebbõl következõen az eljárni kényszerülõ 3-6 éveseknek több mint 60 %-a - illetve szüleik - úgy gondoskodnak az utazás közbeni biztonságukról, ahogy tudnak. Szombathelyen az óvodai csoportok száma 116-ról 110-re alakult. Ebben közrejátszott az is, hogy az 1993. évi közoktatási törvény szigorúan megtiltotta a 3 év alattiak felvételét, így az ún. mini-csoportok megszûntek. A megyeszékhelyen kívüli települési körben 1993/94-tõl az óvodai csoportok száma 276-ról 282-re nõtt, miközben az alkalmazott óvónõk száma 541-rõl 561-re alakult. Ez az elsõ pillanatra talán elfogadhatónak is látszhatna, azonban távolról sem az. Az 1996-ban megjelent törvénymódosítás egyértelmûbbé teszi ugyanis, hogy az óvodák teljes nyitvatartásuk alatt óvónõi jelenlétet kötelesek biztosítani, és azt is, hogy az óvónõk kötelezõ órája megállapításakor két órás ún. fedési idõvel is számolni kell. Jelenleg 20 olyan községi óvoda

15 mûködik, ahol ehhez a kívánalomhoz bizonyosan nem teremtik meg a feltételeket, ahol még a minimálisan elvárható egy csoport két óvónõi állás, illetve foglalkoztatás sem biztosított. A foglalkoztatott óvónõk szakképzettségi szintje jó. A szombathelyi óvodákban az óvónõk 93,2 %-a felsõfokú végzettségû, képesítés nélkülit nem alkalmaznak. A nem szombathelyi intézményekben a felsõfokú végzettségûek aránya az elmúlt öt évben 83-ról 86 %-ra nõtt, a középfokúaké 15-rõl 11 %-ra csökkent, miközben a képesítés nélkülieké változatlanul 3 %. Ezt a tendenciát fölerõsíti az a tény, hogy a Vas Megyei Pedagógiai Intézet szervezõ közremûködésével a Szombathelyen folyó felsõfokú óvóképzés II. évfolyamán csaknem 70 gyakorló megyei óvónõ szerzi meg a képesítését és 1997. szeptemberétõl új évfolyam is indul. Az óvodákban fontos szerepük van a dajkáknak, akik nemegyszer asszisztensi jellegû feladatokat is ellátnak. A csoportonként egy dajka normát sem mindenütt tartják be, noha a megyeszékhelyen kívüli óvodákban a 282 csoportra 282,5 foglalkoztatott jut. Örvendetes, hogy ezeken a településeken a dajkák szakképzettségében jelentõs fordulat állt be; míg 1993/94-ben azokban még 52 %-a szakképzetlen volt, jelenleg ez 30 %. Az óvodák költségvetése 1993 és 1996 közt mérsékelt ütemben, az inflációtól elmaradó mértékben nõtt. Az éves növekedés átlagos üteme 14,1 %, ezen belül a béré 15,9 %. A szombathelyi intézményeké 22 %, a béreké 23,5 %. A dologi növekedés éves 13,5 %-os rátája különösen figyelemfelhívó, hiszen ennek is köszönhetõen az óvodák eszközei, berendezései gyorsan avulnak el. Mindazonáltal igen nagy különbségek vannak az egy óvodás ellátására biztosított költségvetési elõirányzatokban. (Ez 90.000 Ft-tól 417.000 Ft-ig terjed.) A megyeszékhelyen kívüli intézmények 65,4 %-a önálló, 11,2 %-uk közös igazgatású, 9,3 % általános mûvelõdési központ tagintézménye, egyetlen tagóvoda van és egyéb státusú 13,2 %. Sajnálatos, hogy a községi óvodák jelentékeny része csak szakmailag önálló (a nem szombathelyi óvodák 25,5 %-a); nekik ezek szerint még a munkáltatói jog gyakorlásához sincs kompetenciájuk, ami hatáskör-elvonásnak tûnik; és csak 14,1 %-a (15 óvoda) kapott gazdálkodási jogkört is a fenntartótól. A nem szombathelyi önkormányzati óvodák 70 %-át egy önkormányzat tartja fönn, 30 %-ukat társulásban mûködtetik. Az utóbbi esetekben a közvetlen irányítást a székhelyközség szerinti önkormányzati hivatal látja el. Tizenöt óvoda nemzetiségi. Ezek a három nemzetiség (horvát, német, szlovén) közt egyenlõ arányban oszlanak meg; közülük egy két nemzetiséget is befogad. A nemzetiségi óvodákba járók száma 319; azaz egy óvodára 22,8 gyerek jut. A fenntartók és az ilyen jellegû óvodák véleménye alapján az óvodák 67 %-ában van csak nemzetiségi óvónõ; átlagosan egy. Így a nemzetiségi nyelvoktatás (hagyományápolás) személyi feltételei nem jók. Az óvodáknak is csak mintegy fele van ezzel megelégedve. Az óvodák egyharmadába járnak roma gyermekek (számuk az óvodások 4 %-a). Részükre 7 helyen szerveznek speciális foglalkozásokat. A Szombathelyen kívüli óvodák épületei átlagosan 50 évesek; elõfordul azonban csaknem 100 éves is. Az alapterület átlaga 406,4 m2. A csoportszobákon kívül csak 9 intézményben van valamilyen foglalkoztató terem, 19-nek van tornaszobája (17,6 %). Az intézmények 76

16 %-ának önálló konyhája van, a többiek iskolai (iskola-napközi) és önkormányzati konyháról kapják az ellátást (egy óvoda vendéglátóegységtõl). Egy kivételével valamennyi óvodának van saját udvara, ennek átlagos nagysága meglehetõsen nagy (1725 m2). Az intézmények 3/4-ében van nevelõi kézikönyvtár (könyvtár), az átlagos kötetszám 265. Az óvodák mintegy 10 %-ában nincs elegendõ játék, ezen kívül 20 %-ukban elavultak vannak csak. Az óvodák szakmai munkájában a folyamatos korszerûsödés, javulás jeleit regisztrálhatjuk. Egyre kevésbé kisiskolák, lehetõségeiket az adott korosztálynak megfelelõ szocializáció szolgálatába állítják. Tevékenységük középpontjában a játék van. Intenzívebbé vált a gyerekekkel történõ egyéni foglalkozás, amelynek fontosságát megerõsíti az a tény, hogy a veszélyeztetett és hátrányos helyzetû, valamint a sérült (testi, mentális) gyermekek száma folyamatosan emelkedik. 1996-ban a Kormány elfogadta az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramját, a vasi óvodák megkezdték az általa elvárt óvodai nevelési program készítésére való felkészülést. Sokan és sok helyütt vallják az alternatív programok megvalósítását.

Az általános iskola Megyénk 217 településén 129 általános iskola mûködik; (ebbõl Szombathelyen 15) a városokban (Csepreg és Vasvár kivételével) egynél több is. Az iskolával rendelkezõ települések száma 102 (46,8 %), a helységek többségében (53,2 %) nincs semmiféle iskola. Így van ez annak ellenére, hogy a rendszerváltás óta az általános iskolák száma 14,3 %-kal nõtt. Leginkább csak az alsó tagozatos (legfeljebb 1-tõl 4 osztályt magukba foglaló) ún. kisiskolák bõvültek, 34,4 %-kal. Az iskolabõvülés háromféle úton ment végbe. 1) önálló, alsó tagozatos iskolát alapítottak olyan településen, ahol az iskolaalapítás idején nem volt még tagiskola sem (pl.: Nicken, Bejcgyertyánosban), 2) tagiskolát önállósítottak változatlan évfolyammal (I-IV. osztály, pl.: Õrimagyarósdon), 3) az alsó tagozatos tagiskola levált az anyaiskolától és egyúttal megszervezte felsõ tagozatát is; azaz teljes értékû nyolcosztályos iskolává szervezõdött (pl.: Sorokpolányban, Oszkón, Püspökmolnáriban). Az egyes önkormányzatok döntésüket kétféleképpen valósították meg: vagy fokozatosan építették (építik) ki az iskolát (pl.: Bejcgyertyánoson), vagy egyszerre: azaz hazaviszik valamennyi tanulójukat a körzeti iskolából (pl.: Oszkó). Nem tipikus gyakorlat, de egyetlen esetben az is elõfordult, hogy nem a tanév kezdetével, hanem február 1-jével alapítottak iskolát, és akkortól vették át a tanulókat a volt körzeti iskolából. Miközben minden településkategóriában aggasztóan fogyott a gyermekek létszáma (összességében a legutóbbi három évben 14,7 %-kal), aközben növekedett az iskolák száma. Ennek egyenes következményeként csökkent az egy iskolára jutó gyerekek száma; a városokban 28 %-kal, a községekben pedig 21,5 %-kal. A városi - drámainak látszó csökkenést befolyásolta az egyházi iskolák nyitása (Püspöki Elemi Iskola Szombathely, Árpádházi Szent Margit Iskola Kõszeg, Szent László Általános Iskola Sárvár, Szent Benedek

17 Általános Iskola Celldömölk), amelyek felmenõ rendszerben épülnek ki, ezért igen alacsony a létszámuk, illetve kislétszámú tagozatok (pl.: a körmendi ún. kisegítõ iskola) önállósítása. Ezzel együtt is természetesen fogyott a régebbi iskolák tanulói létszáma is a városokban, csaknem 28 %-os átlaggal. A falvakban az átlaglétszám csökkenésének szintén két oka volt: a beiskolázandó gyerekek abszolút számának a csökkenése és az új, illetõleg önállósodó iskolák belépése. Vizsgáljuk meg, hogy milyen nagyságrendû településeken van, illetve nincs valamelyik típusú (alsó tagozatos vagy nyolcosztályos) általános iskola! 1) Természetes, hogy valamennyi 1000 lakosnál nagyobb községben (21 település) van önálló általános iskola. Jánosházán (2884 lakos) kettõ is, mert a rendszerváltás után az addigi egységes iskolából kettõt formáltak, az egyik keresztény (katolikus) iskola. Ugyanakkor Náraiban (1067) és Uraiújfaluban (1016) csak alsó tagozatos önálló általános iskola mûködik. Nárai Szombathely tõszomszédságában van, jó a tömegközlekedés a megyeszékhelyre. Emellett Szombathelyen viszonylag kedvezõ térítési díjat kérnek, ami mindenképpen alacsonyabb egy helyi iskola mûködése során az egy tanulóra számított összegnél. Uraiújfaluból hagyományosan Répcelakra járnak a felsõsök, a két település többedmagával - közösen tartja fönt a répcelaki iskolát. 2) Az ötszáz lakos feletti települések 81,6 %-ában van - többségében nyolcosztályos általános iskola. Mindössze 11 községben nincs. Ezek Bucsu (596), Csörötnek (950), Gasztony (542), Jákfa (597), Lukácsháza (958), Narda (565), Nemesbõd (590), Ölbõ (830), Sé (722), Tanakajd (649), Vashosszúfalu (533). Ezekrõl a helyekrõl a gyerekek 1-5 km-t utaznak az iskolába. A 11 település legnépesebb községeitõl (Csörötnek, Lukácsháza, Ölbõ, Tanakajd, Sé) ez 3 km-en belüli. 3) Az ötszáz fõn aluli községek közül 24-ben (20 %) mûködik általános iskola. Ezek közül hétben (Apátistvánfalva, Csehimindszent, Egervölgy, Egyházashetye, Felsõcsatár, Kõszegszerdahely, Rátót) nyolcosztályos iskola. Valamennyi körzeti iskola, legalább három falu gyerekeit fogadja. A legfeltûnõbb Rátót esete, ahol is a lakosság lélekszáma a 300-at sem éri el (276 fõ). A rátóti körzeti iskola létesítése, különösen a rábagyarmati iskola ide történõ körzetesítése a 70-es években (a rábagyarmati iskola 1991-tõl újra mûködik), nagy ellenérzést váltott ki a környéken. A csak alsó tagozatos önálló, törpefalvakban lévõ iskolák közül három olyan helyen mûködik, ahol a lakosság száma nem éri el a 300-at (Csempeszkopács 288, Kisrákos 279, Õrimagyarósd 296). A csempeszkopácsi többcélú intézmény, közös igazgatású az óvodával és a kultúra házával. Az iskolaszám bõvítése ellenére a Szombathelyen kívül lakó tanulók 23 %-a nem a lakóhelyén jár iskolába; nagyobb részt mert ott nincs iskola, másrészt mert nem elégedett a lakóhelye szerinti iskolával vagy családi okok miatt nem tudja annak szolgáltatásait igénybe venni. Az természetes, hogy mindenütt van és lesz egy-két ilyen eset, ám arra már fel kell figyelni, ha egyes iskolával rendelkezõ településekrõl tömegesen járnak el a diákok (Balogunyom, Felsõcsatár, Magyarlak). A bejáró gyerekek átlagosan 12 km-t utaznak. Az utazást 4,5 %uk egyénileg, 10,5 %-uk iskolabusszal, 84 %-uk menetrend szerinti járattal oldja meg.

18 Figyelmeztetõ tény, hogy kíséretükrõl az önkormányzatok csak 16,4 %-ban gondoskodnak. Ebben a tekintetben is helyesnek ítélhetõ az iskolabusz-program. A megye általános iskolai struktúrája településszerkezet-függõ. Sok a nagyon kis létszámú intézmény. Van öt olyan iskola, ahol a tanulói létszám 10 vagy az alatti (5,2 %), 12 olyan, amelyben a gyermeklétszám legfeljebb 20 (10,5 %), 14 amelyben a gyermeklétszám 50 alatti (12,2 %) és 16 az 51-100 közti tanulót számláló (13,8 %). Így az általános iskolák 41,7 %-a a 100 tanuló alatti. Mindeközben a gyermeklétszám 15,2 %-kal, a tanulócsoportok száma 2,2 %-kal, a pedagógusoké 5,8 %-kal csökkent. Jelenleg az általános iskolák átlagos tanulói létszáma 145, a városiaké 472, a községieké 102. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy csökkent az egy pedagógusra jutó gyermekek száma. Ez jelenleg a városokban 10,8, a községekben 10,1. (Ha a szombathelyi adatokat is figyelembe vesszük, akkor ez a megyei átlag 10,6.) Természetesen nagy a szóródás az egyes intézmények között. Akadnak olyan, többnyire csak alsó tagozatos intézmények, ahol ez 3-5 gyereket jelent (pl.: SzentgotthárdFarkasfa: 3, Hegyhátszentjakab: 3, Õrimagyarósd: 5, Szarvaskend : 4,5, Bögöt: 5), miközben még ugyanebben az iskolatípusban is elõfordul, hogy egy pedagógusra a megyei átlagnál jóval több gyerek jut (pl. Uraiújfalu: 12,4, Vasalja: 12, Viszák: 12, Mikosszéplak: 12, Ivánc: 13,5, Kám: 14, Alsóújlak: 15, Bejcgyertyános: 15, Duka: 20). A megye általános iskoláiban a pedagógus-ellátottság kifejezetten jó. A Szombathelyen kívül mûködõ pedagógusok 36,9 %-a tanítói, 60,7 %-a általános iskolai, 1,6 %-a középiskolai tanári végzettséggel rendelkezik. Statisztikai értelemben csaknem elhanyagolható, hogy összesen 9 pedagógusnak nincs szakképesítése (hárman az alsó-, hatan a felsõ tagozatban dolgoznak). A tartósan távollevõk aránya nem magas (10 %), kevés az óraadók száma. Õk 40en vannak, elsõsorban ott alkalmazzák õket, ahol nincs bizonyos tárgyra (kiváltképp számítástechnika, idegen-nyelv) megfelelõ képzettségû törzstag pedagógus. A megyeszékhely általános iskoláiban dolgozó pedagógusok 32,9 %-a tanítói, 63,6 %-a általános iskolai, 3,5 %a középiskolai tanári diplomával rendelkezik. Itt képesítés nélküli gyakorlatilag nincs. A pedagógusok közérzete ambivalens. Tisztában vannak azzal, hogy munkájukra a mai körülmények közt (is) nagy szükség van, ám jövedelmi viszonyaik és tevékenységük társadalmi hasznossága nincs összhangban. Ezt az is alátámasztja, hogy 1992 és 1996 közt a bérük évente átlagosan csak 15,4 %-kal növekedett. Ez messze elmarad a termelõ szférában és némileg egyes köztisztviselõi, közalkalmazotti kategóriában ez idõ alatt realizált bérnövekménytõl. Az általános iskolákról - tulajdonosaik - lehetõségeik szerint megfelelõen gondoskodnak. Az iskolák költségvetése öt év alatt (1992-1996) 86,2 %-kal, azaz évente 17,2 %-kal nõtt. Ezzel együtt meg kell állapítanunk, hogy ez a növekedés nem tartott lépést az inflációval, ezért az iskolák ma rosszabb helyzetben vannak, mint öt éve. Furcsa sajátossága a helyzetüknek, hogy ezt a fenntartók túlnyomó többsége nem így érzékeli, ugyanis a relatíve csökkenõ költségvetési támogatás biztosítását is mintegy erején felüli áldozatként éli meg. Mindazonáltal igen nagy különbségek mutatkoznak az egy tanulóra jutó éves költségek tekintetében. Az volna az evidens (és tendencia-jellegûen ez így is van), hogy az alacsonyabb létszámú (összevont vagy részben összevont) iskolákban ez az összeg jóval magasabb. A valóság azonban nem egyszer mást mutat. A - szinte önmaguk erejét meghaladóan iskolát fenntartó - kis önkormányzatok és az ottani közösség mindent megtesz azért, hogy az iskola

19 megmaradjon. Ezért nem egyszer a törvényben elõírt minimális feladatok egy részét elhagyja, csakhogy képes legyen intézményét mûködtetni. Ebben az ottani pedagógusok jelentõs része is partner, ezért nem vesz föl túlórát, társadalmi munkában látja el a könyvtárosi teendõket, stb. Egyértelmûen megállapítható, hogy a fenntartó - pedagógusi ügyeskedések ellenére a kisiskolák csak úgy tudják produkálni az "elfogadható" relatív költségeket, hogy az ott tanuló gyerekek számára a tanórán kívül mérsékeltebb szolgáltatást nyújtanak, mint a nagyobb intézetek. Természetes, hogy az egy fõre jutó kiadások önmagukban nem minõsítenek, hiszen azokat az adott intézmény feltételei meghatározóan befolyásolják. Mégis lehet a városok gyakorlatából némi következtetést levonnunk. Összességében a leginkább nagyvonalú költségvetést biztosít Szentgotthárd, Sárvár és Körmend, a "legolcsóbban teljesíti" alapfeladatát Kõszeg és Csepreg. Az általános iskolák 71 %-a önálló intézmény. A szombathelyiek valamennyien azok. Közös igazgatás alá tartozik 12 %-uk, 7 % általános mûvelõdési központ tagintézménye, 6 % tagiskolai jogállású, egyéb kategóriába 4 % tartozik. Az integrált intézmények száma kiváltképp az ÁMK-ké radikálisan csökkent az elmúlt években, ma már csak 11 ilyen intézmény van. A visszafejlesztés oka nem egy helyen egyértelmûen politikai színezetû volt. Minthogy ezt a fajta intézménytípust megyénkben a pártállam utolsó éveiben hivatalosan igen csak (néhány esetben erõltetett módon) preferálták, a rendszerváltás után ezért (is) vált kegyvesztetté. Üdítõ kivételként kell megemlítenünk Csempeszkopácsot, ahol az új intézményeket közös igazgatás alá szervezték (Óvoda, Iskola és Kultúra Háza). A nem szombathelyi önkormányzati intézmények fenntartója 57 %-ban egy önkormányzat, 43 %-ban társulás. (Természetes, hogy a megyeszékhelyen nincs általános iskolát üzemeltetõ fenntartói társulás.) A társulási szerzõdések nagyobb részét 1991-ben kötötték, azóta a társulási kedv csökkent, majd 1996-ban újra megerõsödött. Ezt az ésszerûség puszta tényén kívül az is kiváltotta, hogy a jelenlegi politika kifejezetten társulás-párti. A társulások mégis ott mûködnek igazán jól, ahol azok létrejöttét a szerzõdést kötõk önmaguk szorgalmazták. Ezek általában olyan helységcsoportok, amelyeknek az egymásra utaltsága, a körzetközpont - és benne az ottani intézmények - szerepköre minden település számára evidens volt a rendszerváltás elõtt is. (Pl.: Egyházasrádóc, Csákánydoroszló, Nádasd, Horvátzsidány, Répcelak, stb.) Néhány helyen azonban (pl.: Bajánsenye, Felsõcsatár) a társulás mûködtetésében komoly funkciózavarok vannak; Felsõcsatáron a társult fenntartók pl.: hosszú ideig nem tudtak megegyezni az igazgató személyében. Az általános iskolák szakmai önállóságát fenntartóik teljes körben deklarálták. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a vidéki iskolák 13 %-a még munkáltatói jogokkal sem rendelkezik, ezeken a helyeken az önkormányzatok törvénytelenül járnak el. Az sem hízelgõ tény, hogy az intézményeknek csupán 30 %-a kapja meg az önálló gazdálkodás jogát. A szabad iskolaválasztás jogával a több iskolát is fenntartó városokban lakó tanulók élhetnek. Kitüntetõen igaz ez Szombathelyre, ahol az 1996/97. tanévben az I. osztályba iratkozóknak több mint 50 %-a az iskola megjelölt körzethatárán kívülrõl érkezett. Szombathelyen folyamatosan növekszik a más településekrõl felvett elsõs tanulók száma is; ez 1996/97-ben 89 volt. Ugyanakkor az iskola nélküli vagy az egy iskolával rendelkezõ települések lakói nehezen élhetnek ezzel a lehetõséggel. Több iskola nélküli település önkormányzata nem köt közoktatási megállapodást más iskolafenntartóval, illetve nem hajlandó megfizetni a

20 normatíva és a tényleges bekerülési költség közti különbözetet. Számos helyen pedig kikötik, hogy melyik iskolába írathatják vagy járathatják a szülõk a gyermekeiket. Az iskolák 80,5 %-ában van napközi, 18 %-ában tanulószoba. A napközisek száma folyamatosan csökken, jelenleg 35,5 %. Az átlagot számottevõen meghaladó ez Szombathelyen. Itt a tanulók 45,2 %-a napközis. Az alsó tagozatosok csaknem fele (43 %), a felsõsöknek alig több mint egytizede (13 %) veszi igénybe ezt a szolgáltatást. Az egy-egy évfolyamon lévõ napközisek alacsony száma miatt - a városok kivételével - alig találni homogén napközis csoportot, számos helyen 3-6 évfolyamot is összevonnak. Ez a tény a szakmai munkára káros hatással van. A gyerekeknek 17 %-a tanulószobás. E tekintetben is kedvezõbbek a megyeszékhelyi adatok (36,8 %). Mindezekbõl következik, hogy az általános iskolai tanulóknak csak 52,5 %-a étkezik szervezetten az iskolában. Ez a helyzet a térítési díjak állandó, kényszerû emelkedése, illetve egyes rétegek (térségek) lecsúszása miatt állt be. Az iskolákban kiépültek a diák- és szülõi érdekképviseletek szervei, ám néhol mûködési zavaraikkal lehet találkozni. Az intézmények 69 %-ában van diákönkormányzat. A diákönkormányzatok tevékenységében nagyok az eltérések. Számottevõ részüknek a mûködése a tanulók szabadidõs programjainak szervezésével kimerül, nem fordítanak elegendõ figyelmet a valóságos demokrácia technikáinak gyakoroltatására. (Tapasztalataink szerint ez a középfokú intézményekre is érvényes.) Érdekes és figyelmeztetõ jelenség, hogy az 1993. évi törvény által kötelezõen megalakítandó iskolaszékek 16 %-a ma már nem mûködik (a kötelezõséget az 1996. évi törvénymódosítás oldotta), ugyanakkor a nagy hagyományokkal bíró szülõi munkaközösségek az iskolák 85 %-ában ott vannak. Sajnálatos, hogy az iskolaszékeknek még a felében sem szerepel a diákoldal, holott erre a törvénymódosítás ösztönözte az iskolákat. A megyében nemzetiségi nyelvoktató iskolák: - német nemzetiségi:

Balogh Ádám Kõszeg, Széchenyi István Szentgotthárd, Rábafüzes, Felsõszölnök, Horvátzsidány, Reguly Szombathely, Felsõcsatár

- horvát nemzetiségi:

Szentpéterfa, Felsõcsatár, Horvátzsidány, Peresznye

- szlovén nemzetiségi: Apátistvánfalva, Felsõszölnök, Szakonyfalu, Széchenyi Szentgotthárd Valamennyi iskolában biztosítottak az anyanyelvi-oktatás személyi feltételei. Olyannyira, hogy egy-két helyen eltorzultak a képesítési arányok. Apátistvánfalván pl.: a hét pedagógusból öt szlovén szakos (vagy szlovén szakos is); emiatt is a leadott óráknak csak 2/3a szakszerû. Lényegében a dologi feltételek is adottak, csak egyetlen iskolából jeleztek némi hiányt. A roma-tanulók száma megyénkben ugyan nem magas (3 %), de egyes településeken jelentékeny. Számukra differenciált foglalkozásokat szerveznek, korrekciós, felzárkóztató programokat iktatnak be. Igaziból azonban csak két iskolában Toronyban és Vépen találkozhatunk jól átgondolt tanítás - tanulási stratégiával. Az iskolák objektív feltételeiben nagyok a különbségek. A megye iskolái átlagosan két épületben tanítanak; az iskolaépületek átlagéletkora: 51 év. Ez az adat önmagáért beszél, arra figyelmeztet, hogy az iskolai tevékenység által nagyon is igénybe vett épületállomány radiális

21 felújítása tömeges mértékben elkerülhetetlenné válik az elkövetkezendõ években. Külön gond a kastélyiskolák ügye (pl.: Balogunyom, Csepreg, Rátót, Sorokpolány, Vassurány), amelyek funkcionálisan kifogásolhatók, ugyanakkor tisztességes fenntartásuk meghaladja a helyi önkormányzatok erõit. Az osztályok 87 %-ának van saját tanterme, az iskolák 51 %-a rendelkezik valamilyen szakelõadóval (ez döntõen természettudományi) és 81 %-uk szertárral. A megyeszékhelyen kívüli iskoláknak csak 51 %-a rendelkezik tornateremmel. Emellett 17 %-uknak tornaszobája van. A korszerû oktatás elengedhetetlen feltétele az iskolai könyvtár. Megyénkben ezt a kérdést a rendszerváltás elõtt is - és azóta is - kiemelten kezelték, mégis súlyos hiányok, figyelmeztetõ jelek vannak ez ügyben. Vannak teljesen osztott, nyolcosztályos iskolák, ahol nincs könyvtár. (Apátistvánfalva, Csepreg, Ikervár, Káld, Olaszfa, Ostffyasszonyfa, Simaság) Vannak ahol az iskolai könyvtárat beolvasztották a községibe (Kemenesmihályfa, Rum), és vannak csak formálisan könyvtárnak mondható képzõdmények, ahol 300-900, többnyire régebben beszerzett kötet található (pl.: Acsád, Balogunyom, Egervölgy, Kemenesmagasi). Ahol vannak és mûködnek a könyvtárak, ott az egységek átlagos száma meghaladja az 5000-t; és ez akár jónak is ítélhetõ. Aggasztó azonban, hogy a könyvtárfejlesztésre szánt összegek sok helyütt normálisan is - reálértékben csökkennek. 1996-ban három, könyvtárral rendelkezõ iskola egyetlen fillért sem fordított beszerzésre, a nem szombathelyi iskolák 40,7 %-a harmincezer forintot vagy annál kevesebbet (köztük két városi iskola: Kõszeg Béri Balogh, Szentgotthárd Széchenyi), 22 %-uk 30-50 ezer forintot (a városiak közül: Nádasdy Sárvár, Arany J. Szentgotthárd, Berzsenyi Celldömölk), 50-100 ezer forintot hat iskola (köztük olyan kicsi mint Boba, amely 100 ezer forintot költött e célra), 100-150 ezer forintot 5 iskola (Gencsapáti, Sótony, Répcelak, Gárdonyi Sárvár), 150-200 ezret szintén öten (Csákánydoroszló, Nádasd, Õriszentpéter, Olcsai Körmend, Sylvester Sárvár), 200-300 ezret pedig Bük (300 e), Somogyi Körmend (233 e), Vasvár (300 e). A megye általános iskoláiban az adottságoknak megfelelõ, hatékony nevelõ-oktató munka folyik. Ezt támasztja alá pl.: az 1995-ben lezajlott ún. Monitor nemzetközi tudásmérés, amelyben megyénkbõl véletlenszerû kiválasztás útján négy általános iskola és kilenc középfokú intézmény vett részt. A mérés tárgya az olvasási készség, a matematika, az élõvilág, a földrajz, a fizika tudásszint helyzete a 3-4. és 7-8. osztályokban, valamint a 8. osztályos számítástechnika. Az olvasási készség, a matematikai, a természettudományos és számítástechnikai ismeretek szintjének mérését a 10. illetve 12. tanév végén mérték. Összességében a megye iskolái 7 %-kal jobb eredményeket értek el az országos átlagnál. Különösen kiemelkedõ volt általános iskolai számítástechnikából a szombathelyi Neumann Iskola tanulóinak 121 %-os teljesítése. A megye közoktatásának hatékonyságát jelzik a tanulmányi versenyek eredményei és a jó egyetemi-fõiskolai felvételi arányok. A tudásszint mérés tanulságai közül néhányat ki kell emelni: az általános iskola felsõ tagozatának végére a tudásbeli gyarapodás üteme lelassul. A falvakban élõ tanulók tudásszintje általában alacsonyabb, mint a városiaké. Minden vizsgált korosztályban és minden tudásterületen meglehetõsen nagyfokú az iskolák közötti különbség. A középfokú oktatásba belépõk magasabb számaránya együtt jár az átlagos színvonal csökkenésével. Sajnos az utóbbi idõben növekedett a falusi iskolák elszigetelõdése. Az iskola tartalmi munkájából két igen fontos területet külön is kiemelünk. Az oktatás tartalmában egyre nagyobb jelentõséggel bír az idegen-nyelv oktatás, amely társadalmi igényeket szolgál és elõfeltétele az európai integrációs törekvéseink megvalósulásának is.

22 A megye általános iskoláiban - kiváltképp a nem megyeszékhelyiekben - túlsúlyos a német nyelv oktatása. A szombathelyen kívüli iskolákban - már ahol idegen-nyelv oktatása folyik, hiszen számos, csak alsó tagozattal rendelkezõ intézményben nincs idegen-nyelvoktatás mindenütt tanítanak németül (97 iskola), 15-ben oktatják az angolt, egyben-egyben a franciát és az olaszt. Ahol a németen kívül más nyelvet is tanítanak az csak egy-két (legfeljebb néhány) csoportra terjed ki; azaz ahol folyik e nyelvek oktatása, ott is a német van túlsúlyban. Szomorú, de tény, hogy 1997 õszétõl a megye vidéki általános iskoláiban megszûnik az orosz nyelv oktatása. Az iskolai nyelvoktatás hiányait elsõsorban a TIT nyelviskolája pótolta az elmúlt években. A megye iskoláinak testnevelõ-tanári ellátottsága - mind mennyiségileg, mind minõségileg - az országos átlagot meghaladóan jó. Ebben nagy szerepe van a Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskolának. Ugyanez nem mondható el a tárgyi feltételekrõl. A Szombathelyen kívüli iskoláknak csak 51 %-ában van tornaterem, 17 %-ában tornaszoba. Még szerencse, hogy szabadtéri sportlétesítményekben némileg jobb a helyzet. 41 helyen van közelebbrõl meg nem nevezett sportpálya, 60 intézményben kézilabda-, 20 helyen kosárlabda-, 13 helyen füves focipálya, 1 iskolában adottak a teniszezés feltételei, 3 esetben játszóudvar. A megyei közgyûlés által a diáksport témáját érintõ elõterjesztések azt rögzítették, hogy az iskolai sportegyesületek (és DSE-k, DSK-k) aránya az országos átlagnak felelnek meg. Legfrissebb felméréseink szerint a nem szombathelyi iskolák kétharmadában mûködik valamelyik képzõdmény. Ezzel az adattal önmagában meg is lehetnénk elégedve, ha ezek a sportkörök, egyesületek megfelelõ hatással tudnának lenni a tanulók nagyobb hányadára. A tanulók sportolási, testedzési rendszerességérõl készült értékelés azonban azt tanúsítja, hogy az általános iskolások 50 %-a nem vesz részt a tanórán kívüli sportfoglalkozásokon, noha 72 %-uk egyesületi, sportköri tag. Másrészt vannak olyan, három tanulócsoportos vagy annál nagyobb iskolák ahol nem hozták létre a törvény által elõírt iskolai sportkört (kb. 10 %). A megye általános iskolái - miközben vállalják a hagyományos ún. klasszikus értékek megõrzését is - fogékonyak az új, az alternatív programok és eljárások iránt. A tartalmi munka, az iskolamendzselés hatékonyságát emelõ tényezõ, hogy a megyében folyamatosan és jól mûködnek az igazgatói, vezetõi munkaközösségek a közoktatás minden szintjén. Nélkülözhetetlenek a szaktárgyi szakmai munkaközösségek, amelyeknek az intézmények belsõ ellenõrzési programjában nagyobb hatékonysággal kellene részt vállalniuk. A nevelés mindennapos iskolai gyakorlatát egyszerre szabályozzák a nevelés társadalmi szinten megfogalmazott céljai és a mindennapi élet hagyományos, megszokott normái. Ez kifejezõdik az értékek pluralizmusában, a politikai demokrácia érvényesülésében, a piacgazdaság normáiban, melyek a társadalmi élet normarendszerét is átformálják. A változások az iskolai életre is egyre erõteljesebben hatnak, némileg megkésve és közvetett módon. Jelentõs változás a vallási értékek rehabilitációja, az iskolai vallásoktatás lehetõségének a megteremtése. A legnagyobb kihívást az iskola számára a korszerû általános és szakmai tudás biztosítása, az erkölcsi alapértékek megtartása és az intézményesített demokrácia kereteinek kialakítása jelenti. A diákérdekek megjelenítésének legfontosabb intézményes keretét a diákönkormányzatok alkotják, míg a közoktatás társadalmi környezetében lezajlott változások egyre jelentõsebb szereplõi a szülõk és a civil szféra.

23 Meglehetõs visszaesés tapasztalható az iskolák pályapedagógiai munkájának hatékonyságában, az ifjúságvédelem szervezettségében, az ifjúsággal, diákönkormányzattal való törõdésben, gondozásban is. Az általános iskolát a tankötelezettségi koron belül elvégzettek aránya évek óta alig változik. Ugyanakkor az elmúlt években csökkent a dolgozók általános iskolai levelezõ oktatását vállaló intézmények száma; ezzel együtt az itt tanulóké is. Ma csak négy helyen mûködik ilyen tagozat (Celldömölkön az Eötvös Iskola, Sárváron a Gárdonyi Iskola, Szombathelyen a Váci Iskola szervezeti keretében és az ikervári nevelõotthonban), jelenleg 11 tanulócsoportban 178 tanulóval. A szombathelyi iskola különösen fontos társadalmikulturális szerepet tölt be. Itt ugyanis nappali képzés keretében ifjúsági osztályokat mûködtetnek. Ellátja ez az intézmény a tanköteles korosztály más oktatási intézményekbe tartósan beilleszkedni nem tudó, többszörösen hátrányos és veszélyeztetett tanulói, illetve a már nem tanköteles korú fiatal felnõttek által igényelt általános iskolai oktatást. Fõállású pedagógusokat (3 fõ) csak a szombathelyi intézményben alkalmaznak, másutt túlórában végzik el e teendõket. A felsorolásból is kitûnik, hogy a megye nyugati-délnyugati térségében nincs lehetõség az általános iskolai hiányos képzettség pótlására. Ennek egyik fõ oka, hogy az ilyen tagozatot fönntartók nagyrészt ellenérdekeltek annak mûködtetésében, hiszen e csoportokba többségében (vagy jelentékeny mértékben) nemcsak helybeliek iratkoznak (iratkoznának be).

Gyógypedagógiai intézmények Vas megyének meglehetõsen kiterjedt intézményhálózata van a fogyatékos gyermekek gondozására. 1990 óta ez az intézménytípus 3 egységgel bõvült. Hat, igazgatásilag, szakmailag önálló fogyatékos intézményünk van: a Szombathelyi Korai Fejlesztõ és Gondozó Központ, a Frim Jakab Általános Iskola Szombathely, a dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézmény Kõszeg, a Körmendi Általános (Kisegítõ) Iskola az enyhe fokban értelmi fogyatékosokat, a Beszédjavító Általános Iskola és Diákotthon, Kõszeg - országos beiskolázással - a beszédhibás gyermekeket, az Általános Iskola és Diákotthon Rum-kastély a középsúlyos értelmi fogyatékosokat gondozza. Eltérõ tantervû csoportok mûködnek enyhe fokban értelmi fogyatékosoknak 10 általános iskola szervezeti keretein belül (Celldömölk Gayer, Jánosháza Batthyány, Õriszentpéter, Csepreg, Sárvár Sylvester, Szentgotthárd Arany, Vasvár, Csehimindszent, Torony, Vép). Az enyhe fokban értelmi fogyatékosok önálló iskoláiban és tagozatain 510-en (40 csoportban 67 pedagógus közremûködésével), a középsúlyosban 84-en (10 csoportban 14 pedagógussal), a beszédjavítóban 187-en (16 csoport 36 pedagógus) tanulnak. A nem önálló tagozatokban 304 tanulóval 26 csoportban 36 pedagógus foglalkozik. A diákotthonokban 378-an élnek (294-en Kõszegen, 84-en Rumban). Amennyire kedvezõnek mondható, hogy a nem fogyatékosok képzésére létesített intézmények mellett vannak helyben tagozatok, annyira sajnálatos, hogy azok egy részében nincsenek meg a szakszerû munka minimális garanciái. Néhány helyen egyáltalán nincs szakképzett gyógypedagógus (Õriszentpéter, Csehimindszent, Torony, Vép), - Õriszentpéteren pl.: óvónõt alkalmaznak - néhol túl sok évfolyamot - törvénytelenül - vonnak össze, Csehimindszenten az egyetlen összevont osztály létszáma (20 fõ) is aggályos. A testi-, érzékszervi fogyatékosokat vagy a normál tagozatos integrált iskolákban vagy magántanulóként, másrészt az ilyen fogyatékosságra szakosodott, megyén kívüli nevelésioktatási intézményekben oktatják, nevelik.

24 A Szombathelyi Korai Fejlesztõ és Gondozó Központban fogyatékos gyermekek óvodai ellátása, másrészt korai fejlesztés és gondozás folyik. Az óvodai tevékenység négy csoportban folyik, benne 32 gyerekkel, akik közül 12-t vidékrõl hoznak be naponta. A korai fejlesztésben és gondozásban részesülõk száma 78, közülük 38 nem szombathelyi. Egy ilyen típusú intézmény munkáját hitelesen megítélni csak néhány év után lehet, az azonban már most is megállapítható, hogy az intézmény - színvonalasan - indokolt és valós szükségleteket elégít ki. A megye gyógypedagógiai intézményei tartalmas munkát végeznek. Eredményeiket igazolják a megyei, országos bemutatók, versenyek (pl.: Ilyenek vagyunk, komplex verseny, sportversenyek; ez utóbbiakon kiemelkedõt nyújtott a Frim Jakab kötélugró csapata és a kõszegiek teremhokisai, akik az 1997. évi fogyatékosok olimpiáján aranyérmet nyertek). Az önálló gyógypedagógiai intézmények tevékenységét dicséri az is, hogy eredményesen segítik hozzá növendékeiket az életkezdéshez, a szakmaszerzéshez, a munkába álláshoz. Végzett növendékeik sorsát figyelemmel kísérik. Mindazonáltal nem megnyugtató a középsúlyos fogyatékosok intézeti nevelését, gondozását követõ helyzete, a társadalomba való beilleszkedése.

Zene-(mûvészeti) iskolák

Intézményes mûvészetoktatás alatt a 80-as évek végéig a zeneoktatást kellett érteni. Az 1985ös oktatási törvény a társmûvészetek oktatását a zeneoktatás mintájára és többnyire annak szervezeti modelljébe illesztve engedte meg. A zeneoktatás iránti érdeklõdés rohamos növekedése, a megnövekedett társadalmi elvárások és a hagyományosan megbízható belés külföldön jól bevált módszerek a közoktatás fontos részévé avatják a zeneiskolákat. Mind a szakmai, mind pedig a személyiség kibontakoztatását a maga intenzív és individuális módján sok esetben más intézménytípusnál hatékonyabban éri el a zeneiskola. Ezen felül, a különösen kisebb településeken egyben kulturális központ, mûhelymunka lehetõségét megteremtõ intézmény is. A két régi zeneiskola: Kõszeg és Szombathely mellett az 1960-as években Szombathely fiókiskoláiként jöttek létre Sárvár, Celldömölk, Körmend iskolái. Ezek az intézmények az önállósodás után különbözõ struktúrákban további fejlõdést indítottak el. A közoktatásról szóló törvény 10. §. (3) a.) pontja a gyermek alapvetõ jogaként fogalmazza meg a mûvészetoktatásban való részvételt, tehetségének felismerése és fejlesztése érdekében. A lendületes fejlõdés ellenére rendkívül eltérõ mértékben és mélységben, igen különbözõ feltételek között van jelen Vas megye településein a mûvészetoktatás. A mûvészetoktatás fõ területe változatlanul a zene. Sárváron Mûvészeti Iskola mûködik: zene, képzõ- és táncmûvész tagozattal. A körmendi Kölcsey Utcai Általános Iskola pedig néptánc tagozatot mûködtet. A zeneiskolák száma 10. Bajánsenyén többcélú intézményként általános iskolával együtt mûködik a zeneiskola. Szakmailag önállóan, önálló jogi személyként mûködik a többi.

25 Iskola: Bartók Béla ZeneIskola Szhely. Kõszeg Szentgotthárd Celldömölk Körmend Csepreg Jánosháza Vasvár Bajánsenye Sárvár

Növendéklétszám:

Tagozat, kihelyezett osztály:

1067 276 246 436 238 225 96 115 96 504 (ebbõl zene: 230)

Horvátzsidány, Kõszegszerdahely Magyarlak

Simaság, Szakony, Bük, Bõ

Ivánc, Õriszentpéter, Kondorfa, Pankasz Répcelak, Ikervár

Kiemelkedõ szakmai munkája és a megye zeneiskolai oktatásában betöltött szerepe okán is külön kell szólnunk a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskoláról. Tanulóinak létszáma - annak ellenére, hogy a megcélozható korosztály létszáma csökkent - fokozatosan emelkedett (199096 között 39,8 %-kal). Ennek következtében a megyeszékhely általános iskolás tanulóinak a zeneiskolai oktatásban részesülõ aránya 5,3 %-ról 9,4 %-ra nõtt. Mindezek mellett az intézmény sikeresen integrálta az 1996/97. tanévtõl a Fiú Énekiskola 150 tagjának hangszeres képzését is. Az adatok alapján a megye zeneiskolai ellátottsága (területi elhelyezkedésük alapján is) és a növendéklétszám kedvezõnek mondható, de az országos gondoktól általában nem különbözõ problémák a késõbbiekben komoly mûködési zavarokat jelenthetnek. Ezek: 1. Saját hangversenyterem, illetve elõadásra alkalmas helyiség hiánya. 2. A liberalizált hangszerpiac az iskolák számára sok esetben megfizethetetlen. Ezért nem egy helyen a hatékony munkát gátló hangszerhiány (pl.: zongora) jelentkezik. 3. A tanulólétszám emelkedését nagyfokú pedagógushiány követte (pl.: Bajánsenye, Vasvár, Jánosháza). Ez néhány tanszakon egészen kirívó (pl.: gitár), vagy emiatt sok jelentkezõt kell elutasítani. 4. Az iskolaalapítási láz elmúltával a fenntartó önkormányzatok némelyike érthetetlenül kis összeggel támogatja saját intézményét, amely így ellehetetlenül és fõképp dologi fenntartása tekintetében válságos állapotba kerül.

Középfok 29 középfokú oktatási intézmény van a megyében, ebbõl 1 egyházi (Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium). A többnyire közös igazgatású iskolákban 10 gimnáziumi (1990-ben 8 volt), 19 szakközépiskolai (16 volt) és 13 szakmunkásképzõ (11 volt) tagozat mûködik. A változás oka, hogy a korábban csak szakmunkásképzéssel foglalkozó intézmények szakközépiskolai, egyes szakközépiskolák (Szent-Györgyi Albert Középiskola és a Savaria Szakközépiskola) gimnáziumi osztályokat indítottak; az utóbbi intézmény átmeneti jelleggel.

26 Figyelemre méltó, hogy Bükön 1994-ben megkezdte a mûködését az egyetlen, nem városi fenntartású (és nem is városban lévõ) középfokú intézmény, a Vendéglátóipari Szakmunkásképzõ Iskola, Kõszegen pedig 1992-ben a Speciális Szakiskola. Ez utóbbiban 108 enyhe fokban értelmi fogyatékosok iskolájában végzett tanulót 7 csoportban készítenek föl eredményesen - az önálló életre; közülük 72-en kollégisták. A demográfiai - remélhetõleg túl nem szárnyalható - mélypont megyénkben is elérte a középfokú intézményeket. Így van ez annak ellenére, hogy Vasban az utóbbi években a nyolcadik osztályt eredményesen elvégzõk 98-99 %-a továbbtanult; a hároméves szakmunkásképzést folyamatosan felváltja a négyéves; illetve a szakközépiskolák több helyen szervezik az ötödik és hatodik évfolyamot. A középfok létszámát a nyolc- és hatosztályos gimnáziumok létszáma is növeli; mégis a középfokon tanulók létszáma csökkent. Az ilyen típusú intézményekben dolgozó fõállású pedagógusok száma ugyanakkor 5,5 %-kal nõtt. A szakmunkásképzésben foglalkoztatottaké szerény mértékben csökkent, a szakközépiskolákban dolgozók létszáma 18,1 %-kal nõtt. Az országos tendenciáknak megfelelõen folyamatosan nõ a teljes értékû (érettségit is adó) képzésbe vontak száma és aránya. Amíg ez a ráta Vas megyében 1990-ben 55,8 % volt, addig 1995-ben már 63,5 %. Különösen a szakközépiskolai képzés bõvülése a szembetûnõ. (1990-ben a középfokú tanulók 35,7 %-a, 1995-ben 41,2 %-a ebben az iskolatípusban tanult.) Ugyanakkor igen alacsony a gimnáziumban tanulók aránya (20,4 %), és vannak olyan térségek (Hegyhát, Vend-vidék), ahonnan az átlagosnál jóval alacsonyabb az érettségit adó iskolákba iratkozók száma. Természetes, hogy a szombathelyi iskolákban végzettek nagyobb arányban választották az érettségit adó iskolatípust, ez az elmúlt öt év átlagában 69 % volt, az 1996/97. tanévben meghaladta a 70 %ot. Új típusú középiskolaként jelent meg a szakmunkások szakközépiskolája nappali tagozata, amely a szakmunkásképzõt végzettek számára kétéves, nappali képzés keretében biztosítja az érettségihez jutást. A megye középfokú iskolahálózata a városokba tömörül; fele arányban Szombathelyen van, illetve a másik fele a megye más városaiban. Ugyanakkor a szombathelyi középfokú intézményekben tanul a növendékek 62 %-a. Az ide felvett szombathelyi illetékességû tanulók száma 1990-tõl mintegy 100-zal (13,3 %-kal) nõtt, csaknem ennyivel a megye más településérõl ide iratkozók száma csökkent és visszaesett a más megyébõl felvett tanulók száma (kb. 15 %-kal) is. A szombathelyi többlet igaziból a szakmunkásképzõt végzettek számára megnyílt ún. intenzív képzésbe bekapcsolódókból és egy-két speciális (pl.: mûvészeti szakközépiskola) adataiból származik. Ugyanakkor a megyeszékhely szakmunkásképzõ intézeteibe (ez mind a hagyományos hároméves képzés, mind a négyéves képzésre igaz) a Szombathelyen kívüli megyei jelentkezõk túlsúlya jellemzõ. Az 1996/97-es évre való beiskolázás idején fordult elõ elsõ ízben, hogy a középiskolák kínálata 868 hellyel meghaladta a végzõs 8. osztályos tanulók számát. Ennek is köszönhetõen megindult a harc a középfokú intézmények többsége részérõl a tanulókért. Ennek vannak pozitív következményei is. Egyrészt kénytelenek - kiváltképp a hagyományos szakmunkásképzést folytató iskolák - új profilokat kialakítani, másrészt a pedagógusok rákényszerülnek egy másfajta attitûd fölvételére, a szakszerûbb, differenciáltabb, személyiségközpontúbb, a tanuló megtartását célzó pedagógiai gyakorlatra, hiszen ez az õ egzisztenciális érdekük is.

27

A szakmunkásképzõk kritikus (itt-ott válságos) helyzetbe jutottak. Hagyományosan nagy képzésvolumenû szakmák iránt nem mutatkozik a piacon igény (pl.: vasas szakmák, mezõgazdasági jellegûek), másrészt az ún. divatszakmák egy része (pl.: autószerelõ, fényezõ, fodrász) is telítõdött; közülük is sokan jutnak a munkanélküliek sorsára. Természetes, hogy az egyes szakképzõ intézmények adottságai nagyrészt befolyásolják mozgásterüket. Igaz az is, hogy a kereslet igényeit nehéz prognosztizálni, hogy a gazdaság nem lépett föl még olyan igazi megrendelõként, amely karakteresen meg tudja fogalmazni az elvárásait; mégis némiképp a képzõ intézmények bátortalansága, rugalmatlansága is oka a válsághelyzetnek. A megye középiskolái közül három mûködik a megyei önkormányzat fenntartásában, melyeket az elmúlt években vett át a települési önkormányzatoktól (Csepreg, Kõszeg, Vasvár). 1995-ben más településen is felmerült egyes közoktatási intézmények megyei fenntartásba való átadása (Sárvár, Körmend, Kõszeg gimnázium), de a helyi közvélemény és önkormányzat ismételt mérlegelése után erre nem került sor. A megye iskolarendszerében - hasonlóan az országoshoz - az elmúlt években horizontális és vertikális szerkezetváltás ment végbe. Ennek jegyében jöttek létre a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok. A tíz, gimnáziumi képzést (is) folytató intézménybõl négyben (Kanizsai Dorottya Gimnázium Szombathely, Bólyai Általános Iskola és Gimnázium Szombathely, Tinódi Gimnázium Sárvár, Vörösmarty Gimnázium Szentgotthárd) indítottak nyolcosztályos képzést úgy, hogy megmaradtak a hagyományos négy évfolyamos osztályok. Ugyanilyen módon szervezõdtek a hatosztályos gimnáziumi csoportok a celldömölki Berzsenyi és a körmendi Kölcsey Gimnáziumban. A legrégibb múltra visszatekintõ kõszegi, a szombathelyi Premontrei Rendi és a Nagy Lajos Gimnáziumban a hagyományos struktúrán belül folyik a tevékenység megújítása. Különösen érdekes, hogy a képzést nemrég újraindító Premontrei Rendi Gimnázium egyelõre nem a nyolcosztályos, hanem a négyosztályos gimnáziumi modellt választotta. A szakmai, szakmapolitikai álláspontok tekintélyes része nem támogatja a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi képzés gyakorlatát, nem preferálja azt - csak megtûri - az érvényes törvényi szabályozás és a Nemzeti Alaptanterv sem. A Vas megyei tapasztalatokat igazán csak akkor lehet relevánsan összegezni, ha már egy-két éven át érettségizett osztályok hagyják el az intézmények kapuit. Jelenlegi - a tartalmi és szakmai munkára vonatkozó tapasztalataink azonban nem rosszak. Az ma már nyilvánvalónak látszik, hogy ezekben az osztályokban jobb a diákok viszonya a tanuláshoz, összességében intenzívebben terhelhetõk, erõs a versenyszellem, él a gyermekekben egyfajta teljesítménynövelõ büszkeség. (Természetesen ez a felvételi szelekciónak is köszönhetõ.) A szerkezetváltás a szóban forgó iskolákban folyamatosan generálja az alkotó pedagógiai légkört, a gyakorlat erõteljes megújítására késztet. Az új típusú képzésben csak azok a pedagógusok tudnak eredményt felmutatni, akiknek sokirányú alkalmazkodó képességük van, állandóan továbbképzik magukat. A hat gimnázium mindegyike ismereteket, készségeket szerzett a helyi tanterv készítésében, számos esetben (pl.: a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban) a tanárok készítik a tankönyveket, jegyzeteket. Ennek a tanári innovációs munkának a termékei az országos tankönyvpiacon is megjelentek. Ugyanakkor ma már az is látszik, hogy hat- és nyolcosztályos gimnáziumok iránt csökken az érdeklõdés, egyesek alig vagy nem célirányosan tudnak csak beiskolázni. Ez még a szombathelyi nyolcosztályos gimnáziumokra nézve is igaz, hiszen az érdeklõdés az 1991/92.

28 tanévhez képest 57,2 %-kal csökkent az ide jelentkezõk száma. Különösen tapasztalható azonban a vidéki gimnáziumokban. Ezt példázza - többek közt - a körmendi hatosztályos képzésnek az érdeklõdés hiánya okán, a szüneteltetése. Ez a tény - ami tendenciává válhat, és igazolható okai vannak - felveti a kérdést (elsõsorban a fenntartók felelõsségét), hogy nem túl sok szerkezetváltó gimnázium nyílt-e a megyében az elmúlt években. A struktúraváltás másik dimenziója a hagyományos képzés idõkeretének meghosszabbítása. Egyrészrõl a hároméves szakmunkásképzõk alakulnak át négyévessé, azaz NAT- és OKJ komformmá. A négyéves képzés elsõ felében csak közismereti tárgyakat tanulnak a fiatalok (kis részben szakmai elméleti alapozó ismereteket is), a második felében pedig magát a szakmát. Természetesen az elsõ két évben a mindenki számára kötelezõ 9-10. osztály tantervi anyagát kell teljesíteniük. Az 1995/96. tanévre a szakmunkásképzõk az I. évesek számára már több négyéves osztályt és helyet kínáltak, mint hároméveset. Ugyanakkor a négyévesre tervezett képzési kapacitásokat - a kliensek régi beidegzõdései miatt - csak alacsonyabb százalékban lehetett betölteni. A szakmunkásképzés rendszerének tervszerû átalakításában különösképpen a szombathelyi városi oktatáspolitika gyakorlata dicsérendõ; bár az 1996/97. tanévben a megyeszékhelyen a kedvezõ folyamatok megtorpantak. Az ilyen rendszerû képzés lehetõséget teremtett a szakmunkásképzésben az idegen-nyelv és a számítástechnika terjedésének is. A szakközépiskolákban egyre több gyerek választja az ötödik, néhol a hatodik évfolyamot és ezzel a technikus vizsgát (pl.: Gépipari, Savaria), illetve egyre nagyobb a már eleve ötévesre tervezett képzés aránya (pl.: Orlay kéttannyelvû, Közgazdasági, stb.). Nagy valószínûséggel a demográfiai folyamatok kényszerítõ hatása is hozzájárult ahhoz, hogy a középfokú intézményekben csökkent a lemorzsolódott tanulók aránya. Erre nézve konkrét adatokkal csak a szombathelyi iskolák tekintetében rendelkezünk, de semmi okunk nincs feltételeznünk azt, hogy ezek a tendenciák a nem szombathelyi iskolákra is érvényesek. (Sõt! Tapasztalataink szerint a vidéki középfokú intézményekben még alacsonyabb a lemorzsolódás.) A szombathelyi állapotok azt mutatják, hogy az elmúlt években a négyosztályos gimnáziumokban a lemorzsolódás mintegy felére (1,8 % évente), a hároméves szakmunkásképzõkben a csaknem 30 %-ot az 1990/91-ben elérõ értékrõl 10-12 %-ra esett vissza. Ugyanakkor a szakközépiskolákban mintegy 50 %-kal nõtt, ez 1993/94-ben megközelítette a 15 %-ot. A szakközépiskolák adatait az alábbiakkal indokolhatjuk: 1.) A szakközépiskolai képzés bõvült a legdinamikusabban. A bõvülés bizonyos mértékû felhígulást is jelentett. 2.) Egyes - nem elhanyagolható számú - szakközépiskolák a többszörös jelentkezés ismeretében még megtehetik, hogy könyörtelenül megrostálják növendékeiket. Ezzel nemhogy elriasztják a késõbbi érdeklõdõket, hanem respektjüket erõsítik a közvéleményben. 3.) A szakközépiskolába felvettek - eredménytelenség esetén - nemigen iratkozhatnak más szakközépiskolába, hanem kikerülnek ebbõl az intézménytípusból. Magyarázni lehet a viszonylag magas arányú lemorzsolódást, de abba nem lehet beletörõdni. A jelenség is azt mutatja, hogy a középiskolákban dolgozó pedagógusoknak javítaniuk kell mesterségbeli tudásukat, korszerûsíteniük szemléletüket, hogy képesek legyenek a magas százalékban érettségit adó iskolákba iratkozó tanulókat eredményesen oktatni.

29

Javítani kell a középfokú intézményekben dolgozó pedagógusok (oktatók) felkészültségét. Változatlanul magas a csak fõiskolai végzettséggel rendelkezõk aránya (ez még Szombathelyen is több mint 40 %), és - sajnálatos módon - nemigen csökken a csak középiskolai végzettségû szakoktatók száma sem.

Diákotthonok

A megyében egy általános iskolai diákotthon (Körmenden) mûködik; lakóinak a száma: 48. Az már rég nemcsak az eredeti rendeltetését tölti be, (a volt körzeti iskolába naponta bejárni nem tudó vagy nem akaró befogadását), hanem a létszám többségét (32 fõ) az Ausztriában (Feldbach) tanulók adják, akik itt szállnak meg és naponta járnak át iskolájukba. Õk nem is általános iskolás korúak. A megye középfokú intézményeit kiszolgálandó 20 kollégium van (közülük 3 egyházi: Egyházmegyei Fiú-, Egyházmegyei Leány- és a Szalézi Kollégium). Azokban 3069 tanuló van, nagyjából fele-fele arányban lányok és fiúk. A három egyházi kollégiumban 317-en laknak (129 leány), a többiek az önkormányzatok által fenntartottakban. A középfokú kollégiumok nagyobb része (a 20-ból 11) Szombathelyen van; az iskolai, illetve tanulólétszámhoz viszonyítottan sok a kõszegi kollégiumok (3) száma, ami a város tradicionális iskolavárosi jellegét igazolja. A kollégisták 58,2 %-a (1786 fõ) Szombathelyen van. A legnagyobb kollégium mindazonáltal a vépi, ahol 373 tanulóról gondoskodnak (közülük 136 a Vas megyei). A kollégiumi elhelyezés iránt az elmúlt idõszakban folyamatosan csökkent az igény - elsõsorban a gimnazisták részérõl - ezért Celldömölkön föl is számolták azt. Másrészt a volt, csak egy oktatási intézményt (többségében gimnáziumot) kiszolgáló vidéki kollégiumokba az ottani helységben lévõ valamennyi középfokon tanulót fölveszik; sõt, néhol a szakképzõkbe járók többségbe is kerültek. Ez az adott kollégiumokban újfajta életrendet, pedagógiai megközelítést és gyakorlatot kíván meg. A kollégiumokban alkalmazott fõállású pedagógusok száma 132. Eszerint egy pedagógusra 23,2 tanuló jut. Különösen nagy az egyházi kollégiumokban dolgozók leterheltsége: itt egy pedagógusra 35,2 diák jut. Az önkormányzat által fenntartott diákotthonokban is nagyok e tekintetben az eltérések: a körmendi intézményben - ahol 118-an laknak - ugyanúgy 7 pedagógust alkalmaznak, mint az Orlayban, ahol 237 a bentlakók száma. A kollégiumi nevelõtanári munka - a néhol elérhetõ, figyelemre méltó többletjövedelem ellenére - az egyetemet végzett pedagógusok körében nem vonzó. Az alkalmazottaknak csak 22 %-a (29 fõ) végzett egyetemet, a többségük (90 fõ - 68 %) általános iskolai tanári diplomával rendelkezik, 9 a szakmai tanár, 3-an tanítók és 1 fõnek nincs pedagógiai képzettsége. Különösen meglepõ, hogy a megye harmadik legnagyobb középiskolai kollégiumában, a szombathelyi Péterffyben a foglalkoztatott 10 pedagógusból senkinek sincs egyetemi diplomája. A kollégiumokban a szociális funkció erõsödött föl. Az itt töltött - jó esetben - heti négy és fél nap és a gyerekek szinte egész napját igénybe vevõ iskolai elfoglaltságok nem igen adnak lehetõséget a rendszeresen végzett speciális kollégiumi tehetséggondozói munkának.

30

Szakmai és szakszolgáltatás

A megyében országosan is példaértékû pedagógiai szakmai és szakszolgálati intézményként mûködik a Vas Megyei Pedagógiai Intézet. Közös fenntartására, mûködtetésére a megyei önkormányzat és Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata megállapodást kötött (60-40 %-os fenntartói támogatással), munkáját Intézményirányító Társulás Bizottsága irányítja. A fenntartók egy szervezetbe integrálták a szakmai és szakszolgáltatásokat (tanulói képességek vizsgálata, korai gondozás, képzési kötelezettség, pályaválasztási tanácsadás, logopédiai szolgálat, nevelési tanácsadás) is. Egyedülálló az a gyakorlat, hogy a megye települési önkormányzatai helyett, illetve azok megbízásából az intézmény ad segítséget, keres iskolát a középfokra sikertelenül pályázó általános iskolát végzettek számára. Az elmúlt években - többnyire ajándékozás okán - gazdagodott a Pedagógiai Intézet könyvtára (a költségvetési lehetõségekbõl vásárolt könyvtári egységek száma felére csökkent öt év alatt); jelenleg 25.000 egységbõl áll a gyûjtemény; benne 21.000 könyv, 2.600 bekötött folyóirat, 600 videokazetta, 200 számítógép-program és 500 egyéb audiovizuális dokumentum. A könyvtár a magyarul megjelenõ pedagógiai szakirodalmat és a határterületek irodalmát teljes körben gyûjti. Az 1995/96. tanévben a kölcsönzött egységek száma csaknem 12.000 volt, 17 irodalomjegyzéket állítottak össze 1.109 tételben. Az 5.600 könyvtári látogató fele vidéki volt. Az intézetben tankönyvtár és Soros- illetve OKI adatbázis (számítógépes, Internet lehetõséggel) mûködik, amelyek tartalmazzák a NAT-komform minõsített tanterveket is. A közoktatási vezetõképzések száma és az abba bekapcsolódóké is folyamatosan, mérsékelten nõ. Újdonság, hogy az elmúlt években a fenntartók számára is szerveztek képzéseket. Az intézet intenzív és a nemzetközi tapasztalatokat is hasznosító vezetõképzést folytat. A továbbképzés központi témája jelenleg a NAT alkalmazására való fölkészítés. A megyében - nem optimális feltételek mellett, de - mûködik a szaktanácsadói rendszer. A jelen feltételek mellett (órakedvezmény nélkül, 6-12 ezer Ft havi bruttó tiszteletdíjjal) azonban - kiváltképp a NAT alkalmazásától - lehetetlen helyzetbe kerül. Pedig az autonóm iskolák nem nélkülözhetik az elérhetõ távolságban lévõ, térítésmentes szaktanácsadást. Jelzésértékû, példanélküli gesztus, hogy Szombathely Megyei Jogú Város Képviselõtestülete ez év júliusában úgy döntött, hogy az intézményeiben foglalkoztatott szaktanácsadóknak 1997. szeptember 1-jétõl heti 2 óra órakedvezményt biztosít. A pedagógiai szakmai szolgáltatási gyakorlat újdonsága, hogy a fenntartók is egyre inkább igényt tartanak arra. Ezt az 1996. évi törvénymódosítás legitimálta. Az önkormányzatok által kért szolgáltatások száma négy év alatt a háromszorosára emelkedett. Az elmúlt években számottevõen nõtt a szakszolgálatok igénybevétele. Évente 100-120 gyermeket utal a Tanulói Képességeket Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság korai

31 fejlesztõ foglalkozásra, ennek 90 %-át a Szombathelyi Korai Fejlesztõ- és Gondozó Központban látják el. A képzési kötelezettek száma 50-60 közt ingadozik, kétharmad részük egészségügyi gyermekotthonban van. A tanulói értelmi képességek vizsgálatára az elmúlt öt évben "beutalt" gyerekek abszolút létszáma megkétszerezõdött (295-rõl 535-re emelkedett), ugyanakkor az adott korosztályhoz viszonyított, enyhe vagy középsúlyosnak minõsített gyerekek aránya csökkent (a vizsgálaton részt vettek 35,1 %-áról 21,2 %-ára). Ez persze nem jelenti az abszolút szám csökkenését, hiszen a szakértõi bizottság kétszer akkora esetszámból "produkálta" ezt. Újdonság, hogy a "hivatalos" vizsgálatkéréseken kívül évente ma már 100-nál több tanácsadás-kéréssel jelentkeznek szülõk. Az áthelyezett gyerekek számára van fogadókész intézményrendszer. Intézményi kapacitáshiánnyal nem kell számolnunk. Az ilyen feladatra létrehozott (néhány esetben bentlakásos) intézmények kihasználtsági deficitjére inkább. Ennek oka lehet a magántanulói státus terjedése és az integrált oktatásra való hajlam. (Ez utóbbi ma Vas megyében még alig érhetõ tetten, kivétel a "kisegítõ iskolákban" integrált középsúlyos értelmi fogyatékosok képzése.) A szakszolgálatok fejlesztésében nagy horderejû lépés volt az 1996. év, amikor is a logopédiai ellátás egész megyére kiterjedõ rendszerét és gyakorlatát vezettük be. Szombathelyen az 1995/96. tanévben a 4 fõállású logopédus 229 tanulót (184 óvodást, 45 iskolást) gondozott, a megye ellátatlan térségeiben 8 mellékállású szakember 471-et. A Tanulói Képességeket Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság feladatköre az elmúlt években jelentékenyen megnõtt (pl.: korai fejlesztés, képzési kötelezettség, a kötelezettek évenkénti felülvizsgálata, utazó gyógypedagógusok felderítése, alkalmazása, az idegen nyelv alóli felmentés, a szakszolgáltatást igénybevevõk útiköltség térítésének rendezése, stb.). Ehhez némiképpen a szakapparátus fejlesztése megtörtént (még messze sem a közoktatási törvény normatívái szerint), ám a szakfeladatokat szolgáló adminisztratív állományi létszám egyáltalán nem. A közeli jövõben erre sort kell keríteni, mert ellenkezõ esetben az elvégzett vizsgálatokról való visszajelzések, azok alapos dokumentálása sérelmet szenved. A nevelési tanácsadásra számos ok miatt egyre nagyobb igény van. A megyében három tanácsadó mûködik (a Pedagógiai Intézetben Szombathely, Kõszeg, Vasvár városokra és környékükre, Körmenden a város és vonzáskörzete, valamint Szentgotthárd városra és térségére, Sárváron a megye keleti részére szólóan). A tanácsadók igénybevétele nagy mértékben nõ. Erre példa a Pedagógiai Intézetben mûködõé, ahol az 1992/93. tanévben 376, az 1995/96. tanévben pedig 1.007 gyermeket gondoztak. A három tanácsadó közül a sárvárit érik a leginkább nyílt vagy burkolt kritikák. A pedagógiai intézeti tanácsadó munkájában érezhetõ javulás tapasztalható, ám az elhelyezés körülményei még egy-két évre is tarthatatlanok. Megoldásra váró szakmai és fenntartói feladat a három tanácsadó szakmai színvonalának közelítése, az ott dolgozó szakemberek képzése és továbbképzése. Mivel mind a sárvári, mind a körmendi nevelési tanácsadókat városi önkormányzatuk mûködteti, ezáltal a környezõ települések gyermekeit csak az esetben látják el, ha az adott önkormányzattal megállapodási szerzõdést kötnek. Ezt a megállapodást esetenként a helyi önkormányzatok megkötik, más esetekben pénzügyi fedezet hiányára hivatkozva nem, illetve elõfordul (a személyiségjog védelme ezt lehetõvé is teszi), hogy a szülõ elzárkózik az elõl, hogy az önkormányzatnál a neve mint a tanácsadó segítségét kérõé megjelenjen. Ezáltal a szombathelyi tanácsadó a megállapodásban rögzített területeken kívülrõl is fogad gyermekeket, családokat. Ezekben az esetekben (de még Vasvár környékérõl rendszeresen fejlesztésre beutalók esetében is) a szülõk vállalása kimeríti a törvényben szereplõ "aránytalan teher" fogalmát.

32

Az ország más területeihez hasonlóan több városkörnyéki óvodás iskolaérettségi szûrése, illetve rendszeres fejlesztése az óvoda, illetve a szülõ kezdeményezésére valósul meg, az általános szûrés és fejlesztés (mint törvényben megfogalmazott jog) nem. A nevelési tanácsadó tevékenységi körének fontos területét képezõ viselkedési-, beilleszkedési- és érzelmi zavarok diagnosztizálására és terápiájára még a pedagógiai intézet tanácsadójában is kevés a szakember (egy szakpszichológus, egy pszichopedagógus). Így a munka természeténél fogva (a pszichoterápia hosszú, idõigényes gyógyító eljárás) csak a legrászorultabbak terápiás ellátására vállalkozhatnak; sok esetben pedig be kell érniük a szülõknek a kevésbé hatékony tanácsadással. A vidéki gyerekek hátránya még nagyobb, hiszen a hosszan tartó rendszeres bejárást csak a legmotíváltabb családok vállalják. Az 1996/97. tanévtõl a pedagógiai intézet a konduktív pedagógiai ellátás figyelemmel kíséréséhez, szakmai befolyásolásához is képesített szakemberrel rendelkezik. A szakszolgálatok közül ma a gyógytestnevelés helyzete a leginkább rendezetlen. Ezen a téren még szaktanácsadás sincs; teljesen esetleges megoldásokkal lehet találkozni. Ezért is indokolt legalább egy, a megyei tevékenység koordinálását végzõ, szakmailag azt gondozó szakember alkalmazása.

IV. Célok és általános elvárások

A célrendszer alapvetõen két pillérre támaszkodik: -

a magyar közoktatás távlati fejlesztési stratégiájára, és a megye sajátos helyzetére, társadalmi-gazdasági fejlõdésének valószínûsíthetõ irányaira.

A fejlesztési tervnek tehát lényegében az egész magyar közoktatás elõtt álló célokat kell a helyi viszonyokra adaptálnia. 1.) A megyei közoktatásfejlesztési terv legfontosabb célja a tartalmi modernizáció szolgálata, az intézmények arra való ösztönzése. A tartalmi korszerûsítést kiváltó (sürgetõ) okok: a) a magyar közoktatás teljesítményének egyensúlytalansága (a matematika és az ún. reál tantárgyakból "világra szóló" eredmények; a modern társadalom és embertudományokból elmaradás) b) a politikai rendszerváltás, c) és a legutóbbi központi tanterv (1978), illetve annak korszerûsített változatai óta eltelt idõszak kihívásai (társadalmi, politikai, szakmai, tudományos, stb.) A tartalmi modernizáció alapeszköze az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja és a Nemzeti Alaptanterv. Lehetnek (és vannak) a kötelezõ alkalmazásuk feltételei megteremtése, a bevezetés ütemezése tárgyában viták és nézeteltérések; ám az aligha vitatható, hogy korszakos jelentõséggel bírnak, új lehetõségeket kínálnak az egységes nevelési követelmények, a nemzeti mûveltség közvetítése és a helyi igények kielégítése tekintetében

33 is. Az intézmények törvényi kötelessége az Alapprogram és NAT-komform nevelési, illetve pedagógiai program és a helyi tanterv elkészítése (kiválasztása, adaptálása). A fenntartó felelõssége az említett dokumentumok jóváhagyása. A megye óvodáinak és iskoláinak helyi programjaik elkészítésekor az értékõrzés és a megújulást szolgáló fejlesztés igényeire együtt és egyszerre kell figyelemmel lenniük. Másrészt: a rendszerszerû (központi) célok érvényesítése mellett a tartalmi tevékenység alapdokumentumainak a helyi igényekre és lehetõségekre kell építkezniük. Célul kell kitûznünk azt, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a kommunikációs képességek (verbális és nem verbális) fejlesztése, a modern társadalom- és emberismeret (benne az önismeret és önérvényesítés) és fontos nevelési tartalmak (kiemelten: a hétköznapi viselkedés, általános erkölcsi normák, a jogkövetés, a másság elfogadása, a szolidaritás érzése, egészségnevelés, környezeti nevelés). Az óvodai nevelési tervek és az iskolai pedagógiai programok (bennük a helyi tantervek) készítéséhez, gondozásához a pedagógiai intézet hatékony segítsége nélkülözhetetlen. Célszerû, ha a fenntartók a tervek, programok szakértõinek felkérésekor elvárható szempontonként fogalmazzák meg az alábbi kérdéseiket: -

összhangban van-e a program a törvényi elõírásokkal,

-

megfelel-e a program a koherencia (a kitûzött célok, feladatok, módszerek, eszközök egymásra épülésének) elvárásainak,

-

mennyiben teljesíti a program a helyi adottságokra épülõ elvárásokat,

-

hogyan követhetõ nyomon a megvalósítása (ellenõrizhetõsége)?

A tartalmi modernizációs folyamat meghatározó tényezõje a pedagógus. E szakma társadalmi elismertségének javulása nélkülözhetetlen kelléke a megújulás sikeres véghezvitelének. El kell ismerni, hogy a korábbi pedagógusszerep jelentõsen megváltozott, csakúgy, mint a nevelõt körülvevõ családi-, társadalmi állapotok, az információk, értékek minõsége és mennyisége. Módosult a tanulás motiváltsága, a pedagógus munkájának minõsítésében közremûködõk összetétele, igénye. A pedagógusoktól elvárt növekvõ követelmények fejében nagyobb társadalmi tolerancia, segítõkészség és feltételjavító szándék megnyilvánulása kívánatos. A fenntartók kötelessége, hogy a pedagógusok számára a törvényekben biztosított járandóságot, feltételeket biztosítsák. 2.) A középfokú képzés expanziója (kiterjesztése). Ezt több tényezõ sürgeti: - a hazánkban (így megyénkben is) sajnálatos módon lejátszódó népességcsökkenés, - az európai színvonalhoz, arányokhoz történõ felzárkózás igénye, - a pályaválasztás megalapozottabb elõkészítése, - az érettségit szerzõ fiatalok arányának növelése. A középfok expanziója kétirányú. Egyrészt: mennyiségi jellegû; növekszik a szakképzést választók (szakiskola, szakközépiskola) képzési idejének az átlagos nagysága, másrészt

34 strukturális jellegû: növelni kell a teljes értékû középfokú intézményekben (érettségire fölkészítõk) tanulók arányát. Mindkét változás közös célja az, hogy a tanulók ne kényszerüljenek túl korai pályaválasztásra, hogy erõsödjék az általános alapmûveltség szerepe a közoktatásban, hogy a rendszer segítse az átjárhatóságot. A tapasztalatok azt igazolják, hogy az elmúlt években a strukturális expanzió (is) megindult minden különösebb direkt beavatkozás nélkül. Sõt! Szombathelyen az 1996/97. tanévben az érettségire fölkészítõ középiskolákba beiratkozottak aránya (69 %) csaknem elérte az országos stratégia által tíz év múlva megcélzandó értéket. Az 1997. évben végzõs szombathelyi tanulók már 72,4 %-ban akarnak ilyen iskolákban tanulni. Ugyanakkor a megyének vannak olyan térségei (érdekes, vagy inkább törvényszerû(?), hogy ezek éppen azok, ahol a legtöbb munkanélkülit regisztrálják), ahol a megyei átlagnál nagyságrendekkel kevesebben iratkoznak teljes értékû középiskolába. Vasvár térségében pl.: 1994-97 között ez az arány 41-49 % közt mozgott. Az iskolaszerkezet átalakulást-átalakítást úgy kell megcélozni, hogy az - lehetõség szerint - ne veszélyeztesse az intézmények fennmaradását; semmiképpen sem a már a rendszerben tanuló fiatalok iskolai pályafutását. A középfok expanziójának megvalósulását szolgálják a középfokú egyházi oktatási intézmények (Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium) és kollégiumok (Szalézi, Egyházmegyei) is. Ez a tény önmagában is kiköveteli, hogy a központi költségvetésnek biztosítania kell számukra az önkormányzati intézményekkel azonos szintû támogatást. Mindezekre figyelemmel el kell érni 2002/03 végére, hogy az akkor végzõ nyolcadikosok minimum 70 %-a érettségit adó középiskolába iratkozzanak, a beiskolázási terveknek erre figyelemmel kell lenniük. Mindent meg kell tenni azért, hogy a jelenleg e tekintetben (is) elmaradott térségekben az önmagukhoz viszonyított növekedési ütem a megyei átlagot meghaladja. Ugyanakkor nagy a veszélye annak, hogy ha az adott korosztályon belül nagyobb arányban tanulnak tovább gimnáziumban vagy szakközépiskolában, akkor azonos szintû követelmények, változatlan tanulásszervezési stratégiák és módok mellett nõ a lemorzsolódók száma. Ennek a kérdésnek a kezelésére országos intézkedések és ajánlások szükségesek. Mindemellett elkerülhetetlen a pedagógusok mentalitásának, attitüdjének megváltozása; szakmai hozzáértésük erõsítése is. Ezzel együtt a rendszernek - és a megyei iskolastruktúrának is - föl kell készülnie az ilyen típusú középiskolákba iratkozó, de az elvárásokat teljesíteni képtelen (vagy nem akaró) fiatalok fogadására, átvételére.

3.) A minõségbiztosítás feltételeinek megteremtése. Minden mérés és vizsgálat azt mutatja (errõl a helyzetelemzés részben már szóltunk), hogy az egyes iskolák hatékonysága és eredményessége közt nagyok az eltérések. A minõség garanciális feltételei megteremtése ezért alapvetõ fontosságú.

35 Ennek egyik legfontosabb eszköze a sztenderd vizsga, amelyrõl országosan a megfelelõen megválasztott pontokon a kormányzatnak kell gondoskodnia. A hatályos törvény szerint két ilyen vizsga lesz: a 10. évfolyam végén az alapmûveltségi, a 12. (13.) évfolyam végén pedig az érettségi vizsga. Ez a két vizsga azonban nem elegendõ arra, hogy a fenntartók és az iskolahasználók idõben és hiteles képet kapjanak az egyes intézményekben folyó nevelésoktatás teljesítményérõl. Egyrészt azért, mert a tíz év túl hosszú idõ ahhoz, hogy az esetleges hibák, hiányosságok és gyengeségek felszínre kerüljenek és azok idõben korrigálhatók legyenek, másrészt az alapmûveltségi vizsgát csak az adott korosztály kb. egyharmadának kell majd letennie, annak a valószínûleg leggyengébb egyharmadnak, amely a nem érettségihez kötött szakmatanulást választja. A szinte kizárólagosan nyolc évfolyamú általános iskolában semmilyen ponton nincs központi vizsga, kötelezõ mérés; és nincs intenzív folyamatellenõrzés sem. Ezért indokolt helyi (megyei) általános iskolai mérési (vizsga) rendszert kidolgozni, amely differenciáltan föltárja az egyes iskolák összehasonlítható teljesítményeit. Ez legyen a pedagógiai intézet egyik hangsúlyos feladata, amihez a feltételeket is meg kell teremteni. A minõségbiztosításnak azonban a vizsgán kívüli eljárásai is vannak. Ezek közül az alábbiakra kell hangsúlyos figyelemmel lennünk: -

biztosítania kell minden fenntartónak azokat a minimális feltételeket (tanórán kívüli óraszámok, megfelelõ számú és felkészültségû szakember, eszközbeli alapfelszerelés, könyv- és médiatár), amelyeket jogszabályok a számára elõírnak,

-

lehetõvé kell tenni minden pedagógus számára a neki törvényileg alanyi jogon biztosítandó továbbképzéseken, kísérletekben, kutatásokban való részvételt,

-

megfontolandó, hogy a nagyon kicsi (1-3 tanerõs, 5-50 fõs) iskolák fenntartói kössenek együttmûködési szerzõdést a közelükben lévõ nagy iskola fenntartójával arra, hogy a jobb adottságokkal rendelkezõ nagy iskola vállaljon felelõsséget a kis intézmény folyamatos szakmai gondozásáért; járható útnak tartanánk a részleges (szakmai, munkáltatói) integrációt is,

-

a minõségbiztosítás elengedhetetlen feltétele a folyamatos és hiteles szaktanácsadás, amelyhez a szükséges körülményeket meg kell teremteni.

4.) A leszakadó rétegek, a hátrányos helyzetûek, a sérültek megfelelõ ellátásának biztosítása. Egy-egy ország (társadalom) kulturáltságának, civilizációs szintjének az egyik leghitelesebb fokmérõje, hogy miként gondoskodik a hátrányos helyzetû vagy sérült állampolgárairól. A gondoskodás alapelvei: a lehetséges megelõzés, a szolidaritás, a pozitív diszkrimináció és a rehabilitáció. Az iskolarendszernek kettõs a funkciója és felelõssége: -

egyrészt alkalmazkodnia kell a hátrányos helyzetû és sérült gyermekek állapotukból és helyzetükbõl fakadó igényeihez,

-

másrészt az egyes intézményeknek úgy kell megtervezniük és megvalósítaniuk programjukat, megválasztaniuk munkarendjüket, eljárásaikat és elvárásaikat,

36 hogy azokkal ne legyenek kiváltói egyes tanulói csoportok leszakadásának, peremhelyzetbe szorulásának. Mindazonáltal természetes, hogy a közoktatási intézmények nem képesek pótolni, kiváltképp megszüntetni azokat a hátrányokat és negatív adottságokat, amelyek a közoktatási rendszeren kívüli okokra vezethetõk vissza. A legfontosabb teendõk e cél érdekében: -

biztosítani kell, hogy anyagi okok miatt ne legyen egyetlen gyermek sem, aki nem veszi igénybe az óvodai vagy napközis (tanulószobai) ellátást,

-

a közoktatási intézmények probléma-érzékenységét fokozni kell, töltsenek be jelzõ szerepet; tájékoztassák tapasztalataikról az önkormányzatokat, a gyámhatóságot, karitatív szervezeteket,

-

az iskoláknak mindent meg kell tenniük, hogy csökkentsék a lemorzsolódások arányát úgy, hogy a minimális követelményekbõl nem engednek, a fenntartói ellenõrzések, beszámoltatások során kapjon kiemelt figyelmet az e réteggel való törõdés és foglalkozás: az elesetteket, sérülteket eredményesen gondozó pedagógusok és iskolák kapjanak ezért külön elismerést,

-

-

a városokban indokolt kis létszámú elsõ osztályok indítása, ahol a valamilyen részképességzavarban szenvedõ gyermekek differenciált oktatását és nevelését végzik; ez az osztály (osztályok) addig mûködjenek, amíg az szakmailag indokolt,

-

ahol a más tanulókkal együtt nevelhetõ fogyatékos gyerekeket (szakértõi vélemény alapján) integráltan gondozzák, meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket (speciális program, eszközök és gyógypedagógus alkalmazása teljes vagy részmunkaidõben, illetve szaktanácsadóként),

-

a gyógypedagógiai intézményhálózat kapjon kiemelt figyelmet a fenntartói gondoskodásban,

-

a részképességzavarban szenvedõk, a magatartási zavarokkal küzdõk, a fogyatékosok vizsgálatához, az egyes intézményekben külön el nem végezhetõ terápiákhoz meg kell teremteni a még hiányzó feltételeket a Pedagógiai Intézetben.

A tanulásban lemaradók közt különösen magas a roma tanulók aránya. Annak ellenére, hogy megyénk iskoláiban a tanulóknak csak 3 %-a tartozik ehhez az etnikumhoz, a sajátos problémákkal való foglalkozás a mainál nagyobb figyelmet igényel. Ennek érdekében: -

ajánlatos minden olyan óvodától, iskolától megkövetelni speciális felzárkóztató programok indítását, ahol a településen a roma származásúak aránya eléri a 10 %-ot,

-

azokban az intézményekben, ahol csak néhány a roma tanulók száma, ott egyéni felzárkóztatást, illetve tehetséggondozást kell biztosítani, ha az szükséges,

-

az óvodák, iskolák éljenek azokkal a pályázati lehetõségekkel, amelyek pótlólagos forrást biztosítanak ehhez a munkához,

37

-

a pedagógiai szaktanácsadás keretében - hasonlóan a nemzetiségiekhez - meg kell teremteni a roma gyermekek tanítását-nevelését támogató szaktanácsadás feltételeit; roma gyerekeket oktató pedagógusok rendszeresebb továbbképzésének a körülményeit.

5.) Az oktatás rendelkezésére álló anyagi erõforrások hatékony felhasználása. Az országos stratégia szerint is ez a cél nem azt fogalmazza meg, hogy a közoktatási rendszerbõl pénzt kellene (szabadna) kivonni; sokkal inkább azt, hogy a lehetséges anyagiakat az eddigieknél ésszerûbben kell(ene) fölhasználni. Ennek érdekében: -

Az iskola, óvoda székhelye szerinti településtípusra jellemzõ, egy tanulóra jutó költségeket indokolt összehasonlítani. Ott, ahol ez az átlagtól +- 20 %-kal vagy annál nagyobb arányban eltér, részletes, alapos és szakszerû vizsgálat kívánatos.

-

Az iskolafenntartók hivataluktól és intézményeiktõl várják el, hogy a központi költségvetésbõl a lehetséges és jogos normatívát maradék nélkül igényeljék meg.

-

Megyei eszközökkel (pl.: közalapítványi prioritások) is ösztönözni kell a helyi (iskolafenntartó vagy használó) önkormányzatokat arra, hogy az intézményeket társulásban tartsák fönn.

-

Az oktatási intézmények kapják meg a teljes (tehát a gazdálkodásit is) önállóság lehetõségét, ami nem egyenlõ azzal, hogy a pénzt minden intézmény kritika nélkül, autonóm módon költi el. Ezzel összefüggésben sokkal inkább arról van szó, hogy - a minden körülményre tekintettel reálisan megállapított anyagi eszközökkel - a felhasználó szabadon rendelkezhessen a hatékonyság növelése érdekében.

-

A fenntartói támogatás igazodjon az intézmények sajátos helyzetéhez, épületbeli adottságaihoz, személyi feltételeihez, konkrét, speciális nevelési-pedagógiai programjaihoz, amelyeket a fenntartó elõzetes mérlegelés alapján törvényesített.

-

A fenntartók az egyes intézmények költségvetésének megállapításakor legyenek figyelemmel az adott óvoda (iskola) munkája hatékonyságára, eredményességére, a szülõk és diákok, a szélesebb értelemben vett társadalmi környezet értékítéletére.

38 V. A megoldandó feladatok

A.

A tartalmi modernizáció terén

Az óvodák legfontosabb feladata felkészülni Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja alkalmazására. 1999-ig valamennyi óvodának jóváhagyott helyi nevelési tervének kell lennie. A nevelési programok feleljenek meg a korszerû gyermek- és óvoda értelmezésnek. Tartsák fontosnak, hogy minden gyermek önálló individum, akit a saját adottságainak megfelelõen kell szocializálni. Az óvoda ne akarjon kisiskolává válni, a legfõbb tevékenysége a játék legyen. Tartsa meg, ha lehet erõsítse, a környezetével való szoros kapcsolatát, legyen nyitott intézmény. Nevelési alapfunkciója mellett fektessen még nagyobb hangsúlyt szociális szerepkörének, járuljon hozzá sajátos eszközeivel az esélyegyenlõtlenség csökkentéséhez. Az iskolai életmódra való felkészítés ne tantárgyszerû ismeretek közvetítését és azok számonkérését jelentse, hanem a gyermekek fejlesztését, azoknak a viselkedési elvárásoknak a begyakoroltatását, amelyek az eredményes iskolai tevékenység feltételei. Az óvodák és az óvónõk fordítsanak kiemelt figyelmet a környezeti, az anyanyelvi és az életkoruknak megfelelõ testi-lelki (értelmi, érzelmi, akarati) - egészségre nevelésre, a helyi hagyományok megismertetésére, a gyermekek magatartási és részképességzavarainak, valamint fogyatékosságainak korai felismerésére; arra, hogy azok minél hamarabb kiszûrhetõk legyenek és a rászorulók szakszerû terápiában részesülhessenek. A nemzetiségi óvodákban teremtsék meg a nemzetiségi nyelven való foglalkozás feltételeit, közvetítsék a nemzetiségi kultúra hagyományait. Megoldandó a normál óvodába járó értelmi-, érzékszervi-, mozgás, beszéd- és más fogyatékos gyermekek speciális fejlesztése. Erre a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság készítsen javaslatot. Az általános iskolák pedagógiai programjaik és helyi tantervük elkészítésében az elért nevelési-oktatási eredményeikre építsenek. Kezeljék kiemelten a kommunikációs kultúra, a hon- és népismeret, a környezeti nevelés, a tanulási képességek elsajátítása, a testi és lelki egészség, a globális problémák iránti fogékonyság eléréséhez szükséges feltételek megteremtését, állítsák ezeket a célokat tevékenységük középpontjába. Törekedjenek a helyi igények mind teljesebb kielégítésére. Az idegenforgalmilag frekventált helyeken tanítsák az idegenforgalmi, vendéglátási (fogadási) ismereteket, a tájvédelmi körzetekben az ökológiai ismereteket. A helyi tantervekben legyenek figyelemmel a település helytörténetének fontos eseményeire, a természeti adottságokra, a helyi hagyományokra, a helység társadalmi összetételére, gazdaságára, fejlõdése várható tendenciáira. Törekedjenek a németen kívül más élõ idegen nyelv tanítására, az informatikai kultúra fejlesztésére. A pedagógiai munkát hassa át a differenciálás. Tervezzék meg a hatékony tehetséggondozás formáit és módozatait. Szorítsák a minimálisra a kudarcforrásokat, törekedjenek a gyengék fölzárkóztatására. Különösen a kisiskolák tegyenek eredményes lépéseket a teljesítmények fokozására. Az iskola belsõ életét jellemezze az emberséges, demokratikus és alkotó légkör. Biztosítsák a diákjogokat, ösztönözzék a diák- és szülõi szervezetek (önkormányzatok) megalakulását, segítsék a munkájukat. Teremtsék meg a mindennapos testnevelés feltételeit. Alakítsák

39 ki a szakmai munka belsõ értékelési rendjét, kapcsolódjanak be diagnosztikus mérésekbe. A nemzetiségi tanulók számára biztosítsák anyanyelvük és kultúrájuk megismerését. A roma tanulók számára indítsanak speciális felzárkóztató foglalkozásokat. Nevelõmunkájukban rendszeres és következetes gyakoroltatással, személyes példaadással, humánus követeléssel állítsák központba a mindennapi viselkedési szabályok elsajátíttatását, a közösségi alapnormák betartását. Az iskolák tevékenységében kapjon hangsúlyos szerepet a gyermek- és ifjúságvédelmi munka, a szociális hátrányok lehetséges csökkentése. A gyógypedagógiai intézményhálózatban a tiszteletre méltó eredmények stabilizálása az alapfeladat. Emellett az ilyen intézményeknek fel kell készülniük a NAT speciális módon történõ alkalmazására. A követendõ elvárás az, hogy ahol és akivel csak lehet a NAT mindenki számára kötelezõ követelményeinek minél nagyobb részét el kell sajátíttatni. Az adott intézmények növeljék a nyitottságukat. Teremtsenek kapcsolatokat "normál" általános iskolákkal, munkahelyekkel, társadalmi szervezetekkel és egyesületekkel. Tartsák kiemelt feladatuknak növendékeik munkára való felkészítését, segítsék õket tanulmányaik befejeztével a munkába állásban, kísérjék figyelemmel a végzés utáni helytállásukat. A zeneiskoláknak az országos összehasonlításban is figyelmet érdemlõ eredményeit meg kell szilárdítani. Ehhez a szükséges - elsõsorban eszközbeli - feltételeket biztosítani kell. Az intézmények fordítsanak nagyobb figyelmet a belsõ struktúra kialakítása során az újabban jelentkezõ igényekre, amelyek a modern zenéhez kapcsolódnak (pl.: gitár, szintetizátor tanszak). Az egyik legkevésbé drága (eszközigényes) szak a furulya, amelyre tömeges érdeklõdés is tapasztalható. Igényes megyei továbbképzéssel meg kell teremteni színvonalas tanítása személyi feltételeit. A zeneiskolák törekedjenek - igény szerint - komplex mûvészeti intézményekké fejlõdni, vállalják föl a zenéhez közelálló mûvészeti ágak (pl.: elõadómûvészet, tánc) tanítását. Minthogy az országban Budapesten kívül csak a Vas Megyei Pedagógiai Intézetben van a zeneiskolák számára szaktanácsadás, megfontolandó a Zeneiskolák Szövetségének javaslata: szervezõdjön meg ezen a bázison egy regionális zene- és mûvészetoktatási továbbképzési centrum. Valamennyi típusú középfokú intézmény tartalmi munkájában állítsa középpontba a kommunikációs ismeretek, az informatika, a gazdasági, vállalkozási ismeretek, valamint a polgári létforma, a polgárrá nevelõdés elvárásait. Abban a tudatban dolgozzanak, hogy tanítványaik már minden bizonnyal tevékeny életük túlnyomó részét a közös Európa állampolgáraiként élik meg. Ez olyan tulajdonságok fejlesztését követeli, amelyet az egységesülõ világ elvár (pl.: pontosság, fejlett munkakultúra, felelõsség önmagáért és embertársaiért, tolerancia, a természetes és épített környezet védelme, stb.). A tartalom és a tevékenység megújításához használják ki azokat a lehetõségeket, amelyeket az intézmények kiterjedt nemzetközi kapcsolatai adnak. Ennek keretében minél több tanuló vehessen részt nyugat-európai ill. szlovéniai gyakorlati képzésen, ezzel is szolgálva az Európa-komform felkészítést. Az intézmények - igény esetén - fogadjanak Szlovéniából és Burgenlandból magyar ösztöndíjasokat, ehhez a Megyei Önkormányzat teremtse meg a feltételeket. Az Önkormányzat saját nemzetközi kapcsolatainak alakításával is segítse a tanulócseréket. Az érettségit adó középiskoláknak legfontosabb feladata lesz az elkövetkezendõ években az expanzió feltételeinek megteremtése, a pedagógiai munka hozzáigazítása az új helyzethez. Úgy kell az adott korosztályon belüli nagyobb %-nyi tanulót befogadniuk,

40 hogy ezzel együtt az eredménytelenül szereplõk aránya ne emelkedjék; inkább csökkenjen. Mindez nem azzal oldható meg, hogy a legtehetségesebbek elé állított követelményeket leszállítják, hanem úgy, hogy a képességekben még eltérõbb adottságú növendékek oktatását differenciáltabb módon valósítják meg. Ehhez a pedagógus mentalitás megváltozására, a tanárok részérõl az újszerû mesterségbeli tudások elsajátítására (pl.: személyiségközpontúság a gyakorlatban, mérés stb.), állandó ön- és továbbképzésre van szükség. Az érettségire felkészítõ iskolák ismerkedjenek meg az érettségi vizsga szabályzatával és követelményeivel, készüljenek föl az azoknak való megfelelésre. A gimnáziumok a felsõoktatásra való felkészítés mellett törekedjenek a tovább nem tanulók munkába állító képzésére (jó példa Sárvár: vendéglátó és szállodás képzés, támogatandó szándék: Celldömölk: vállalkozói, pénzügyi és számviteli alapismeretek fakultáció). A szakközépiskolák közti meglehetõsen nagy teljesítménykülönbségeket csökkenteni kell. Ezzel még inkább a felsõoktatás utánpótlás - bázisa lehet ez az iskolatípus is. A szakképzõ iskolák számára jelentkezik korunkban és a tervidõszakban is a legtöbb megoldandó feladat. Ráadásul olyan körülmények közt, amikor még azokhoz a gazdaság nem tud hiteles és konkrét információkat, igényeket megfogalmazni, és nem tud (vagy nem akar) a kívánatos szinten és nagyságrendben a gyakorlati képzésben részt venni. Ma még a gazdaság és az oktatáspolitika - irányítás számára is csak az világos, hogy a szakképzés a hagyományos módon nem folytatható, hogy a duális képzés felé kell vennünk az irányt, de a konkrét elvárások konkrét megfogalmazására nem képesek. Ebben a helyzetben a szakképzõ intézmények akkor járnak el helyesen, -

ha építenek az Európai Unióban már bevált gyakorlatra; ezért kell erõsíteni (esetleg más szakképzési modellek kárára kapacitásnöveléssel is) a világbanki program szerinti képzés szerepét,

-

ha a szélesebb szakmai alapozó képzést bõvítik,

-

ha bevezetik (ehhez központi bátorítás is kell) a többszakmás, komplex képzést (ez leginkább az építõipari és a szolgáltató szakmák esetében valósítható meg),

-

ha azokban az ágazatokban, amelyekben kockázat nélkül megjósolható igénynövekedés áll be, bõvítik a képzést: irányítástechnika, elektronika, informatika, mechatronika, automatika.

Mindazonáltal az ún. stabil ágazatokhoz kapcsolódó, bevált képzési irányokat és formákat meg kell erõsíteni (kereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom, hírközlés, szállítás, közlekedés, közgazdaság, postaforgalom, egészségügy, szociális munkások) legfeljebb a munkaerõpiaci helyzet részletes elemzése alapján egyik-másik képzést nagyságrendjében idõlegesen visszafogni. Az agrárszakképzésre megrendítõ hatással voltak az elmúlt évek változásai. Ebben az ágazatban különösen fontos a több szakterületet ismerõ, általános (de biztos) szakmai ismeretekkel rendelkezõ fiatalok képzése, akik alkalmasak lesznek (lehetnek) az ágazat

41 ma még pontosan fel nem mérhetõ igényeinek teljesítésére. Mindenesetre az agrárszakképzésbe bevonandók körét nagyon mértéktartóan kell meghatározni. A szakiskolák (szakmunkásképzõk) legyenek nyitottabbak a sérült gyermekek irányában; gondoskodjanak azok speciális megsegítésérõl. A szakképzés hatékonyságának fejlesztése, tartalmi megújításának érdekében hangsúlyosan kell foglalkozni a gyakorlati oktatók általános, szakmai és pedagógiai ismereteik bõvítésével, korszerûsítésével.

A felnõttoktatásban a középfokon a szakmai képesítés megszerzése kerül elõtérbe, erre kell rugalmasan programokat készíteni és megvalósítani. Mindemellett ameddig a nappali intenzív képzés mellett igény van rá, meg kell szervezni a szakmunkások szakközépiskoláját levelezõ (esti) formában is. Nagyobb figyelmet kell fordítani a hiányzó alapképzettség megszerzését célzó felnõttoktatásra; annak eredményességére, ehhez bõvíteni kell az intézményhálózatot. A szakszolgálatok folyamatosan és fokozatosan növeljék szakmai hozzáértésüket. Szakvizsgálataik és terápiás munkájuk mellett fordítsanak nagyobb figyelmet a korai szûrésekre, a tanácsadásra, a szülõk és a pedagógusok fölkészítésére. Munkájuk meghatározó jellemzõje a gyerek érdekének való megfelelés legyen. Meg kell teremteni a megyében mûködõ nevelési tanácsadók tevékenységének minõségbiztosításához a feltételeket. A sárvári és a körmendi tanácsadó fenntartóinak ajánljuk, hogy e célból kössenek megállapodást a Vas Megyei Pedagógiai Intézet fenntartóival. Át kell tekinteni, hogy miképpen lehetne biztosítani a tanácsadás Kõszegen, Vasváron, Celldömölkön, Szentgotthárdon történõ végzése feltételeinek megteremtését. Gondoskodni kell a gyógytestnevelés megyei szintû szakmai gondozásáról. A szakmai szolgáltatás keretében a Vas Megyei Pedagógiai Intézet teremtse meg és állandóan teremtse újra a pedagógiai információs bázist. Nyújtson hatékony segítséget az óvodák, iskolák számára a tartalmi modernizáció megvalósításához. Dolgozza ki és mûködtesse a megyei belsõ értékelési rendszert. Ezen túl legyen nyitott az egyes intézmények mérési igényeire is. Biztosítsa minden intézménytípusra és valamennyi mûveltségtartalomra (tantárgyra) az elérhetõ és igénybe vehetõ hiteles szaktanácsadást. A továbbképzések azoknak a pedagógus mesterségbeli tudásoknak a megszerzésére irányuljanak (pl.: helyi nevelési-, tanterv- és pedagógiai program készítése, adaptációja, gondozása, mérésmetodika, differenciált pedagógiai gyakorlat, személyiségfejlesztés stb.), amelyeket a ma már gyakorló pedagógusok nappali képzésük során nem (vagy nem korszerû tartalommal, szemlélettel) kaptak meg. Emellett kapjanak kiemelt figyelmet azok a mûveltségterületek, amelyek a NAT-ban újként jelentek meg. Kívánatos, hogy a Pedagógiai Intézet és a Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskola a pedagógus- (közoktatási) továbbképzés terveit, tartalmát hangolja össze; az intézet építsen a fõiskola oktatóira, elsõsorban az elméleti; a fõiskola pedig a pedagógiai intézet fõállású és megbízásos jogviszonyban dolgozó szakértõire (szaktanácsadóira), mindenekelõtt a gyakorlati felkészítés során. Az Intézet szervezze és fogja össze az iskolai kereteket meghaladó tehetséggondozás formáit. Fordítson nagyobb figyelmet az új célcsoportok igényeire (fenntartók, szülõk, diákok), teremtse meg ehhez a feltételeket.

42 B.

A szerkezeti-szervezeti modernizáció terén

Az óvoda a három-hét éves gyermekek nevelési intézménye. Meglehetõsen nagy nyomás nehezedik néhány fenntartóra, hogy tekintsen el a törvényi kötelezettségtõl, és tegye lehetõvé a 3. életévüket be nem töltött gyermekek fölvételét. Ez nem járható út. Javasolható azonban - ahol legalább öt-hat igény van a harmadik évüket be nem töltött gyerekek intézményes gondozására, és ahol ehhez az óvodai kapacitás (az épület befogadóképessége) ezt lehetõvé teszi - hogy az addig egyetlen funkciót betöltõ óvodát többcélú (bölcsõdeóvoda) intézménnyé szervezzék át. Ez a nagyközségekben és olyan városokban elképzelhetõ, ahol egyébként nincs bölcsõde. Több olyan szándék került napvilágra, ami szerint falvakban - kifejezetten anyagi okokból integrálni akarják az óvodát az általános iskolával. Egy ilyen integráció csak akkor támogatható, ha az óvoda legfeljebb kétcsoportos. Ugyanakkor, ha az ilyen nagyságrendû óvoda és az iskola egy épületben, közös udvarban, vagy szomszédos épületekben mûködik, ez az integráció kifejezetten ajánlatos. Mindazonáltal az egy helységben lévõ óvoda és iskola szakmai kapcsolatait erõsíteni kell. A városokban lévõ több óvoda összevonása csak bizonyos adottságok mellett képzelhetõ el. Az óvodai nevelés, életrend, az országos nevelési alapprogram által ösztönzött sajátos arculat igényének teljesítésével ellentétes a nagyobb (3 vagy annál több csoportos) óvodák közös vezetés alá szervezése. Különösen helytelenítendõ egy városon belül lévõ több óvoda egyetlen intézménnyé való szervezése. Az óvodák belsõ tagolása a nevelési program függvénye. Sem a szigorúan csak az életkornak megfelelõ vegytiszta csoportszervezés, sem a különbözõ életkorú gyerekek egy csoportba szervezése önmagában sem nem támogatandó, sem nem elvetendõ. A szülõknek azonban az intézmény helyi nevelési programjából tájékozódniuk kell a belsõ strukturális tagoltságról és arról, hogy a választott megoldás milyen elõnyökkel és hátrányokkal jár. Az óvodák bármelyik megoldást választják is, gondoskodniuk kell minél több olyan programról, foglalkozásról, ahol a különféle életkorú gyermekek együtt lehetnek és közös tevékenységben vehetnek részt. A törvény által meghatározott maximális csoportlétszámra (25 fõ) szigorúan figyelemmel kell lenni. Ezt csak a nevelési év megkezdése (szept. 1-je) utáni új felvételi igényekkel; ill. az egycsoportos óvoda esetében lehet maximum 20 %-kal túllépni. A fogyatékos gyermekek óvodai ellátását továbbra is döntõen a Szombathelyen mûködõ Korai Fejlesztõ és Gondozó Központban kívánatos biztosítani. Ugyanehhez az intézményhez kell szervezni a város vonzáskörzetéhez tartozó, esetenként az azon kívüli helységekben élõ, speciális fejlesztésre szoruló kisgyerekek gondozását. Biztosítani kell a több óvodával rendelkezõ városokban a szabad intézményválasztás jogát; a fenntartói érdekekkel (pl.: kihasználtság) összhangban. Az általános iskola alaptípusa a nyolcosztályos iskola. Természetes, hogy megyénk településszerkezete okán nem várható el, hogy valamennyi általános iskola nyolc osztállyal mûködjék. Elfogadható, hogy a hagyományoknak megfelelõen több helyütt csak alsó tagozatos (1-4. osztályos) iskola legyen. Az azonban nem, hogy az elsõ négy osztályt egy csoportban oktassák; az e téren tapasztalt törvénytelenséget haladéktalanul meg kell szüntetni (ui. legfeljebb három évfolyamot lehet összevonni). Meggondolandó, hogy az ilyen típusú iskolákat 1-3. osztályú tanulók alkossák, a 4. évfolyamosok pedig a körzetközpont iskoláiban tanuljanak. Ezt az a tény is erõsíti, miszerint az élõ idegen nyelvet általában a 4. évfolyamon kezdik bevezetni. Ugyanez vonatkozik az enyhe fokban értelmi fogyatékosokat

43 nevelõ iskolákra; kiváltképp a normál iskolák mellett mûködõ tagozatokra. A fogyatékosok iskoláiban is tilos a 7-8. osztály összevonása. Ugyanakkor néhány, teljesen kiépült, nyolcosztályos iskola egyes évfolyamain tanulók száma drámaian csökken. Az ilyen esetekben (ahol egy évfolyamon igen alacsony a gyerekek száma; néhol 3-8), a részben osztott munkarend szakmailag sem ellenezhetõ, sõt: bizonyos értelemben kívánatos, még ha ez egy-két pedagógus egzisztenciáját érintheti is. Az ma már ugyanis bizonyított tény, hogy az egyes osztálylétszámok és a hatékonyság bizonyos kritikus pont alatt már egyáltalán nincs közvetlen kapcsolatban. A nagyon kis létszámú általános iskolák elõtt ugyanis valójában csak a módosult szerkezetben, munkarendben való megmaradás, vagy a körzetesítés lehetõsége áll. A kis létszámú, nyolcnál kevesebb évfolyamú iskolák, illetve fenntartóik kössenek megállapodást a közelükben lévõ nagy iskolákkal (fenntartóikkal) a minõségbiztosítás céljából. A nagyobb iskola vállaljon kezességet a kisiskola szakmai munkájáért, vonja be a kisiskola pedagógusait szakmai munkaközösségei tevékenységébe, vállaljon részt az esetleges helyettesítésbõl, végezze el a kisiskola tanárai felett az elsõdleges szakmai kontrollt. Ezt azoknak az iskoláknak ajánljuk, amelyeknek 4, vagy annál kevesebb tanulócsoportjuk van; és a tanulólétszám 50-nél, a pedagógusok száma 4-nél nem több. A megnevezett esetekben a két iskola szakmai integrációja is javasolható. A városokban a legalább két párhuzamos osztállyal (16 osztállyal) rendelkezõ általános iskolák önállóságának megszüntetését nem támogatjuk. Különösen nem akkor, ha az összevonás eredményeként az adott városban csak egy általános iskola mûködne. Az említettnél kisebb nagyságú iskola összevonása is csak akkor támogatható, ha az összevonandó intézmények földrajzilag azonos városrészben, egymáshoz közel vannak. A városokban (amelyekben több általános iskola van) biztosítsák a szabad iskolaválasztás jogát. Ezeken a településeken - kiváltképp Szombathelyen - az iskolaválasztást alapvetõen két tényezõ határozza meg: - az iskola a földrajzi fekvése (elhelyezkedése), - az iskola pedagógiai programja, kínálata és annak megvalósítása. A nem túl távoli idõben a többiskolás helységekben így majd csak az adott iskola befogadóképessége szabhat határt az igények kielégítésének. Átmenetileg azonban célszerû államigazgatási, fenntartói eszközökkel - határt szabni egyes intézmények túlnövekedésének, mások elnéptelenedésének. Ugyanez az elv érvényesülhet a más településrõl jelentkezõ tanulók befogadásában. Szombathelyen indokolt a Váci Mihály Általános Iskola Sorok utcai tagozatán speciális tanterv alapján lehetõséget kínálni tankötelezettségük teljesítésére azoknak: - akik évismétlésük miatt az általános iskolában túlkorosak, de még tankötelesek, - akik ugyan már nem tankötelesek, de pótolni szeretnék alapképzettségük hiányát (meg akarják szerezni a 8. osztályról szóló bizonyítványt; a késõbbiekben pedig a 10. osztályról szólót). Pedagógiai programjának alkalmasnak kell lennie arra, hogy a sajátosan jelentkezõ problémákat kezelni tudja. Ennek eredményeképpen: -

Készítsen fel hatékonyan az alapmûveltségi vizsgára.

44 -

A szabad sáv terhére sajátíttasson el olyan szakmai alapozó ismereteket (készségeket), amelyek lehetõvé teszik, sõt ösztönzik a tanulót szakmunkásképzõ iskolában való továbbtanulásra. E célból a tagozat - már a programkidolgozó fázisában - teremtsen kapcsolatot a szombathelyi szakmunkásképzõkkel.

Ez a speciális képzés a megyeszékhely vonzáskörzetébõl is érdeklõdésre számíthat (ezt az érdeklõdést ki is kell elégítenie). Másrészt továbbtanulási lehetõséget biztosíthat azoknak az enyhe fokban értelmi fogyatékosoknak is, akiket - képességük alapján - a szakértõi bizottság erre alkalmasnak talál.

A középfokú intézményeknek biztosítaniuk kell a megye valamennyi nyolc osztályt végzett, de még tanköteles korú gyerekek továbbtanulását legalább 16 éves korukig; azaz részt kell vállalniuk a tankötelezettség teljesítésébõl. Ebbõl adódó kötelességük a 16 éven aluliakra való megkülönböztetett figyelem, és - ha ilyen tanuló elhagyja az iskolát - az illetékes jegyzõ haladéktalan tájékoztatása. Azoknak a tanulóknak is, akik nem szándékoznak továbbtanulni, vagy nem alakult ki bennük a konkrét továbbtanulási irány, a középfokú intézményekben kell a 9-10. évfolyam elvégzésének feltételeit biztosítani. Nem támogatjuk a kis létszámú, községi általános iskolák itt-ott tapasztalható ambicióját 9-10. osztály megszervezésére. Támogatandó ugyanakkor - kiváltképp kisvárosokban - a komprehenzív iskola, illetve iskolaszervezés. Sajnálatos tapasztalat, hogy számos középfokú intézmény az 1996. évi törvénymódosítás után is 34-36-os létszámban tervez leendõ elsõ osztályt. Ez törvénysértõ. A 9. évfolyamon (azaz a középfok elsõ évfolyamán) az osztálylétszám maximum 33 lehet. Ehhez a fenntartóknak és az igazgatóknak alkalmazkodniuk kell. A közoktatásfejlesztési terv nem támogatja újabb hat, vagy nyolcosztályos gimnázium (gimnáziumi osztályok) nyitását.

C.

Az irányítás modernizációja terén

A nevelési-oktatási intézmények minél teljesebb köre kapja meg a szakmai-gazdasági (azaz a teljes) önállóságot. A kettõnél több csoportos óvoda, a nyolc évfolyamos általános iskola és valamennyi középfokú képzés esetében ez elvárható. A teljes körû önállóság azonban nem zárja ki az egyazon településen lévõ oktatási intézmények önkéntes társulását gazdasági (gazdálkodási) ügyeik intézésére.

A megye sajátos adottságai és a szakmai-anyagi ésszerûség okán is javasolt, hogy még több település társulásban tartson fönn óvodát és általános iskolát.

A terv az alábbi óvoda- és iskolafenntartói társulások megalakítását, illetve közoktatási megállapodás megkötését tartja célszerûnek:

45 Óvodák számára: Intézmény KENYERI KÖRMEND BAJÁNSENYE HEGYHÁTSZENTJAKAB IVÁNC NÁDASD CSEPREG CSÉNYE GASZTONY RÖNÖK BALOGUNYOM NEMESBÕD SORKIFALUD BÉRBALTAVÁR

Társulásra, szerzõdésre Mesteri, Kemeneskápolna Pinkamindszent, Szarvaskend, Katafa, Vasalja, Magyarnádalja Velemér, Magyarszombatfa, Kercaszomor, Kerkáskápolna Szaknyér, Szõce, Õrimagyarósd, Felsõjánosfa Hegyhátszentmárton Daraboshegy, Halogy, Hegyháthodász, Hegyhátsál, Katafa, Szõce Tormásliget, Tömörd Bögöt, Porpác Rátót, Nemesmedves Vasszentmihály Kisunyom Vát Gyanógeregye, Nemeskolta, Sorkikápolna Nagytilaj

Általános iskolák számára: Intézmény CELLDÖMÖLK KENYERI KÖRMEND BAJÁNSENYE NÁDASD KÕSZEG CSEPREG SZENTGOTTHÁRD RÁTÓT TORONY VASSURÁNY VÁT

Társulásra, szerzõdésre Kemeneskápolna, Mersevát, Mesteri Pápóc Hegyhátszentjakab, Katafa, Õrimagyarósd, Szarvaskend, Vasalja Kercaszomor, Kerkáskápolna, Magyarszombatfa, Velemér Daraboshegy, Halogy, Hegyháthodász, Hegyhátsál Kõszegpaty, Nemescsó, Pusztacsó Tormásliget, Tömörd Szakonyfalu Gasztony, Nemesmedves, Rönök, Vasszentmihály Bucsu (Sé) Salköveskut Nemesbõd, Vasszilvágy

A társulásban fönntartott intézmények irányítására létre kell hozni a társult községek delegátusaiból álló intézményirányító közös bizottságokat az önkormányzati törvény által meghatározott konkrét feladatokra. Ennek a bevett (bevált) gyakorlata már tanulmányozható és elemezhetõ. Azok a települések, amelyek sem önállóan, sem társulásban nem tartanak fenn alapintézményeket (óvoda, általános iskola), kössenek közoktatási szerzõdést más intézményfenntartókkal. A szerzõdés az önkormányzat feladatellátási kötelezettsége teljesítésének a garanciáját biztosítja, és nem a szabad iskolaválasztás korlátozása a célja. A

46 szerzõdés megkötésekor elsõsorban a szakmai, szülõi érdekekre kell tekintettel lenni. A szerzõdés nem kényszerítheti a szülõt, tanulót egyetlen intézmény igénybe vételére sem, hiszen a tanulói jogviszony létesítésének, fenntartásának két alanya az intézmény igazgatója és a tanuló, aki helyett 14 év alatt ezt a jogot a szülõ, 14-18 év közt pedig a tanuló és a szülõ közösen gyakorolja. A kistelepüléseken lévõ különbözõ feladatokat ellátó, alacsony létszámú, illetve a funkciókhoz mérten külön-külön a költségvetés alacsony szintjén mûködõ intézmények integrálása (ÁMK) támogatandó. A közoktatási intézményeket fenntartó önkormányzatok alakítsanak társulást az intézmények szakszerû felügyeletére. Kiskörzetenként alkalmazzanak (bízzanak meg) olyan személyt e feladat ellátására, akinek mind a pedagógiai, mind az államigazgatási jártassága megvan erre. A másik megoldás: létesítsenek megbízásos jogviszonyt azzal (azokkal) a személyekkel erre a feladatra, aki (akik) a közeli városi hivatalban efféle tevékenységet végeznek. Ajánljuk, hogy a települések saját maguk is készítsék el közoktatási koncepciójukat (nagyobb községek, városok) és a megyei fejlesztési terv ismeretében hat évre saját közoktatási fejlesztési tervüket. A koncepció, ill. a tervek kialakításában biztosítsák a legszélesebb nyilvánosságot, a szakmaiságot és a demokráciát.

47 VI. A tartalmi célok, elvárások megvalósítása feltételeinek biztosítása

A közoktatásfejlesztési terv tartalmi elvárásainak, egyáltalán a kor követelményeinek az intézmények csak megfelelõ feltételek biztosítása, fejlesztése mellett lesznek képesek megfelelni. Ezek közül csak azokkal foglalkozunk, amelyek helyileg, vagy megyei szinten megteremthetõk, vagy befolyásolhatók. Mindenekelõtt le kell szögeznünk, hogy a fenntartóktól mérlegelés nélkül elvárható, hogy a közoktatási törvény elõírásainak teljesítéséhez a feltételeket és forrásokat megteremtsék. A megyei közgyûlés kezdeményezze az Országos Területfejlesztési Tanácsnál, hogy a területfejlesztési alapból lehessen pályázni a település, vagy a térség (kistérség) humánerõforrásait biztosító oktatás tárgyi feltételeinek megteremtésére is. Csak így képzelhetõ el a funkcionálisan alkalmatlan, állagában kritikus kastélyiskolák korszerûsítése, illetve fokozatos kiváltása. A fenntartók - lehetõségük szerint - fordítsanak nagy gondot a nevelési-oktatási intézmények folyamatos karbantartására, esedékes felújítására. A nagyobb felújításokat kössék össze korszerûsítéssel (energia, fûtés, komfortfokozat-növelés). A fenntartók 1998-ban (ill. 1998-tól) tervezzék meg a NAT alkalmazásával, 1999-tõl a helyi óvodai nevelési programok bevezetésével kapcsolatos tárgyi eszközbeszerzést, aminek az alapja az MKM által ígért eszközjegyzék egyrészrõl, a helyi pedagógiai és nevelési program speciális kívánalmai másrészrõl. El kell érni, hogy a tervidõszak végére valamennyi nyolcosztályos iskola rendelkezzék könyvtárral. Biztosítani kell a könyvtárak állományának folyamatos és fokozatos korszerûsítését; elsõsorban a NAT-nak és a helyi pedagógiai programnak megfelelõen. Az iskolák bõvítsék és korszerûsítsék számítógépparkjukat, kapcsolódjanak az Internethez. Ez nemcsak az informatika oktatás érdekében kívánatos, hanem valamennyi mûveltségterület, valamennyi tartalma hatékonyabb közvetítése okán is. Bizonyított tény ugyanis, hogy a számítógéppel támogatott oktatás minden területen igen eredményes. E célból vegyenek részt az MKM pályázatain. Javítani kell az iskolák tornateremmel való ellátottságát. Az volna a kívánatos, ha minden, nyolc évfolyamos iskola tornateremmel, minden alsó tagozatos kisiskola tornaszobával rendelkezne. Ahol és ameddig nincs mód tornaterem építésére, vizsgálják meg, hogy a már rendeltetésszerûen nem mûködõ középületek közül nem tehetõ-e alkalmassá valamelyik a teremhez kötött testnevelési és sport foglalkozásokra; illetve a közmûvelõdési intézmények nagytermei nem fogadhatnák-e be ezt a funkciót, mint többcélú intézmények. Ámbár a szabadtéri sportpályáknak minõsített létesítmények száma elég magas, azonban több helyütt ezekbõl is alapvetõ hiányok vannak. Elvárható, hogy valamennyi iskolának legyen (legyenek) szabadtéri sportlétesítményei, amelyek megfelelõ feltételt biztosítanak a NAT követelmények teljesítéséhez. Ahol mennyiségileg

48 (formálisan) ugyan vannak ilyen létesítmények, azok állapota - nem egy helyen kritikus, funkciójukat nem töltik be, balesetveszély forrásai. Ezért azok felújítására, rendeltetésszerû használhatóságára fokozott figyelem fordítandó. Folyamatosan gondot kell fordítani a kollégiumok komfortosságának fejlesztésére, tárgyi-eszközbeli ellátottságuk gyarapítására. A szakképzés egyik alap-pillére a gyakorlati oktatás. A gazdaság állapotára, a gazdasági szféra szándékaira tekintettel (is) a tervidõszakban meg kell õrizni az iskolai tanmûhelyi kapacitásokat. Ugyanakkor azok jobb kihasználására lépéseket kell tenni. A zeneoktatás elért és dicséretes színvonalát csak úgy lehet megtartani, ha a fenntartók gondoskodnak az egyre gyorsabban avuló hangszerek javításáról, cseréjérõl és pótlásáról. A Vas Megyei Pedagógiai Intézetben kialakult zsúfoltságot a Nevelési Tanácsadó városközpontban történõ elhelyezésével - tekintettel az új feladatok hely- és eszközigényére is (pl. tanulói tájékoztató, tanácsadó szolgálat, a szülõi szervezeteknek, a fenntartóknak nyújtandó szolgáltatások, megyei mérési rendszer mûködtetése, OKI, ill. Soros információs bázis mûködtetése, a közoktatási közalapítvány kuratóriumának elhelyezése stb.) - meg kell szüntetni. A feltételek megteremtéséhez valamennyi fenntartó (iskola) vegye számba az önkormányzati, illetve a költségvetési lehetõségeken kívüli forrásokat is. Támaszkodjanak a szülõk (szülõi szervezetek) önkéntes felajánlásaira, a különféle pályázati lehetõségekre, az állampolgárok, gazdálkodó egységek felajánlásaira, az állampolgárok adóalapja törvényben meghatározott részének e célra történõ biztosítására. Rendelkezzenek arról, hogy a helyi adók bizonyos %-ának a címzettjét az adófizetõk meghatározhassák (ahogy ezt Szombathelyen is teszik); ebben szerepeljen a közoktatási intézmények tárgyi feltételeinek javítása is. Az elvárások megvalósításához a személyi feltételek biztosítása azonos fontosságú a tárgyidologi körülményekével. A fenntartónak és az intézményvezetõknek mindent el kell követniük azért, hogy

-

az óvodákban növekedjék a szakképzett dajkák aránya,

-

annak ellenére, hogy a közoktatási törvény módosítása nem teszi kötelezõvé az óvónõk számára a felsõfokú képesítést, ennek megszerzésére ösztönözzék a fenntartók a csak középfokú képesítésû óvónõket,

-

az iskolákban emelkedjék az oktatást-nevelést közvetlenül segítõ asszisztensek, pszichológusok, szociális munkások, számítástechnikusok, laboránsok stb. száma,

-

az enyhe fokban értelmi fogyatékosok csoportjaiban; ill. a diákotthonban foglalkoztatott szakképzett gyógypedagógusok száma,

-

a zene- és mûvészeti iskolákban a megfelelõ mûvészeti képzettséggel rendelkezõ pedagógusok száma,

49

-

a középfokú intézményekben - kiváltképp a kollégiumokban; ill. az idegen nyelvet oktatók körében - az egyetemi végzettséggel rendelkezõk aránya,

-

erõsödjék a szakoktatók (gyakorlati oktatók) általános, szakmai és pedagógiai hozzáértése,

-

biztosítani kell a mennyiségileg bõvülõ, a kor követelményeit hatékonyan, jó minõségben biztosító pedagógiai szakszolgálat és szakmai szolgáltatás személyi feltételeit.

A teljeskörû, órakedvezményes szaktanácsadás mûködési feltételeit legkésõbb a NAT kötelezõ alkalmazásáig (1998. szeptember 1.) meg kell teremteni. A fenntartók gondoskodjanak arról, hogy intézményeik alapító okiratait korszerûsítsék, különösen a közoktatási törvény módosítására és az elfogadott nevelési-, illetve pedagógiai programokra.

50

VII. Beiskolázási (intézményfejlesztési) terv

A beiskolázási elképzelések, illetve konkrét terv megfogalmazását nehezítették az alábbi tényezõk: -

Az állampolgárnak (szülõnek és gyereknek) alkotmányos alapjoga a szabad iskolaválasztás. Nehezen prognosztizálható részletes pontossággal, hogy ezzel az érintettek a megyében hogyan fognak élni.

-

A demográfiai állapotok egyrészrõl, az oktatás gazdaságossága másrészrõl kiváltképp a középfokon - arra ösztönzik a fenntartókat és az intézményeket, hogy az iskolák mind nagyobb létszámú osztályokat tervezzenek; illetve mindent megtegyenek azért, hogy a jelenlegi intézményi struktúra változatlan kondícióban megmaradjon.

-

A megyei önkormányzatnak nincs hatásköre - a saját intézményein kívül - az egyes oktatási intézmények elképzeléseinek direkt befolyásolására.

Mindezek alapján e fejezetben többnyire olyan tendenciaszerû következtetések szerepelnek, amelyek figyelembevételét a megyei közgyûlés határozottan ajánlja a fenntartóknak és intézményeiknek. Az óvodák iránti igény a közeljövõben nem nõ. A szombathelyi 98 %-os igénybevétel az ország hasonló jellegû településeinél is nagyobb. A megyeszékhelyen kívüli 85%-os arány ugyan elvileg növelhetõ volna 1-2 %-kal, de a megye sajátos településszerkezete alapján erre sem kell számítanunk. Egy sajátos probléma azonban fölmerülhet. Nevezetesen: a kötelezõ iskolaelõkészítés feltételeinek megteremtése ott, ahol nincs óvoda, vagy a legközelebbi intézmény szolgáltatása is csak aránytalan áldozatok árán érhetõ el. Ilyen településeknek ajánlható 4 órás óvodai csoport szervezése, amelyhez igénybe vehetõk a törvényes normatívák. Nem támogathatóak (minthogy törvényellenesek) azok az elképzelések, melyek szerint az alsó tagozatos iskolában, tanító képesítésû közremûködõvel akarják e feladatot letudni. A helyzetelemzõ részben is utaltunk rá - az iskolaelõkészítés teljesítési kötelezettségrõl a fentiekben írtak ezt megerõsítik -, hogy a jelenlegi óvodai intézményhálózat fenntartása indokolt; sõt: egy-két esetben, kifejezetten az 5. életévüket betöltött gyerekek iskolaéletmódra való felkészítésére, négyórás csoport szervezése is elvárható, illetve valószínûsíthetõ. A nyolcosztályos általános iskolát igénybe vevõk száma stabilizálódik. Ma már az ilyen típusú intézmények 8. és 1. osztálya közti létszámkülönbség elhanyagolható. Ugyanakkor a megyeszékhelyen még a következõ években várható némi csökkenés, amelyet követõen 2000 után itt is - bár igen alacsony szinten - állandósul a létszám. Ebbõl következõen várható (feltételezhetõ), hogy a szombathelyi általános iskolák szívesen ösztönzik majd a környékbeli településeken élõket, hogy ide írassák a gyermekeiket; kapacitásuk jobb kihasználása, esetleges osztályösszevonások elkerülése érdekében. Ugyanez prognosztizálható más városi (nagyobb községi) iskolák esetében.

51

Erre is tekintettel: az általános iskolai intézményhálózat bõven elegendõ az ilyen korú népesség befogadására. Sõt: a megye településszerkezetébõl és demográfiai viszonyaiból adódóan, meglehetõsen nagy, szabad kapacitásokkal is rendelkezik. A hálózat változatlan fenntartása lényegében az egyes intézményeket fenntartó önkormányzatokon múlik. Az azonban elgondolkodtató, hogy vannak egymástól 4-5 km-re lévõ önálló, nagyon kevés (kirívóan 10 alatti) tanulót befogadó iskolák is. Ilyen esetekben feltehetõen presztizs-okok játszanak közre abban, hogy azokat nem szervezik egy intézménnyé. A fejlesztési terv nem adhat közvetlen utasításokat arra nézve, hogy hol kell (kellene) megszüntetni általános iskolát; a terv kidolgozói ilyen "megrendeléseket" el sem fogadtak volna. Azt azonban ajánlani lehet (és kell), hogy a nagyon kicsi iskolák minõségbiztosítása érdekében a közelben lévõ, nagyobb szakmai kompetenciával rendelkezõ intézmények - fenntartói megállapodás alapján - vállaljanak közremûködést. A megyei helyzettel és az országos stratégiával (oktatáspolitikai koncepcióval) - de az ésszerûséggel is - egyenesen ellentétes Kemenessömjén szándéka, miszerint önálló iskolát alapít 1998-tól. Ha ez megvalósul, akkor a ma mûködõképes kemenesmihályfai iskola helyett (a tanulók száma 126) két, aligha életképes, illetve csak részben osztott munkarendben mûködõ iskola lesz. Ezért a megyei terv ezt a szándékot nem támogatja. Vannak - ki nem érlelt - elképzelések néhol arra, hogy a nyolcosztályos iskolát tízosztályosra bõvítsék. A megyei terv azt támogatja - amirõl már elõbb szóltunk -, hogy a 9. 10. osztályt a gyerekek túlnyomó (meghatározó) többsége a középfokú intézményben végezze el. Ennek ellenére elfogadható, hogy a megye két kistérségi központjában (Répcelak, Õriszentpéter) a helyi általános iskola két évfolyammal bõvüljön. Elképzelhetõ - és megfontolandó - az is, hogy a két településen az általános iskola bázisán a nagy valószínûséggel többséget fogadó szakképzõ intézmények (Sárvár, Szentgotthárd) kihelyezett tagozata mûködjön a 9-10. évfolyamon. A gyógypedagógiai intézmények is képesek a társadalmi igények teljes kielégítésére. Egyesekben - pl. Rum - kapacitástöbblet várható. Ennek kettõs oka lehet. Egyrészt valóságosan kisebb az "igény" erre a speciális nevelésre, másrészt a középsúlyosan fogyatékos gyerekek szülei közül egyesek vállalják gyermekük otthoni ellátását. Ugyanakkor - kiváltképp ilyen esetekben - nem szabad az ezen intézmények sorsáról, átszervezésérõl csak rideg kihasználtsági mutatók alapján dönteni. Rum esetében is sokkal inkább arra kell törekedni, hogy a szabad kapacitásokkal további speciális igényeket elégítsenek ki (utógondozás, nyomonkövetés!), másrészt vállalják a gondozottak intézeti ellátását 18 éves korukon túl is. A gyógypedagógiai intézményeknek számolniuk kell azzal, hogy a mainál több általános iskola és iskolafenntartó tervezi az integrált képzést. (Pl.: Uraiújfalu, Vassurány, Csörötnek, Felsõszölnök, Szakonyfalu, Hosszúpereszteg, Gersekarát, Acsád, Boba, Balogunyom, Rátót, Simaság, Sorokpolány, Olaszfa, Ostffyasszonyfa, Oszkó, Rábagyarmat, Püspökmolnári, stb. jelezte ezt.) Az enyhe fokban értelmi fogyatékosok 9-10. évfolyamú képzését elsõsorban speciális szakiskolákban kell biztosítani. Ugyanakkor Kõszegen, Szombathelyen és Sárváron gondoskodni kell a szakiskolába nem iratkozók 9-10. évfolyamos képzésérõl.

52 A zeneiskolák és az oda járó gyerekek száma lényegesen nem növelhetõ. Minden körülményre figyelemmel a jelenlegi iskolahálózat feltételeinek a stabilizálása, illetve javítása lehet a cél. A fenntartók is így gondolkodnak. Egyetlen helyen - Õriszentpéteren akarnak 1998-tól átszervezést, amelynek eredménye általános és zeneiskola alapítása volna. A terv érthetõ, hiszen az Õrség központjáról van szó. Annak megvalósítása viszont - nagy valószínûséggel - a bajánsenyei képzés visszaszorulását, ha nem egyenesen a megszûnését eredményezi. Nehezen elképzelhetõ ugyanis, hogy az egymáshoz közeli két településen külön-külön zeneiskola mûködjék. A középfokú intézményrendszernek vállalnia kell minden nyolc osztályt elvégzett, 14-16 éves tanuló fogadását. Ez mennyiségileg nem is okozhat gondot; feszültség a tanulói (szülõi) óhaj (szándék) és az adott iskolatípus fogadókészsége közt képzelhetõ el. Nem indokolt a mai hálózat bõvítése, sokkal inkább annak belsõ struktúráját (érettségit adók arányának növelése) érintõ alakítása. Ebbe a koncepcióba vág Vasvárnak az az elképzelése, hogy a szakközépiskolai képzés mellett gimnáziumit is indít 1998-2000 körül. A szándék támogatandó, hiszen ennek a városnak a térségében a legalacsonyabb a gimnáziumban (érettségire fölkészítõ középiskolákban) továbbtanulók aránya. Mindazonáltal a döntést meghozóknak hatékony, jól átgondolt szervezõ, meggyõzõ munkát kell végezniük, nehogy az elképzelés (mint néhol a struktúraváltás) tiszavirág-életû legyen. Ezért a képzés indítása elõtt mérjék föl a konkrét (személyre és több évre szóló) érdeklõdést illetve igényeket. A tervek közt szerepel Õriszentpéteren - a szentgotthárdi III. Béla Szakközépiskola és Szakmunkásképzõ kihelyezett tagozataként - érettségire épülõ keramikus szakmunkásképzés és környezetvédõ szakközépiskolai osztályok indítása (kollégiummal). Mindenesetre kiváltképp a környezetvédõ szakközépiskola tekintetében - az érdeklõdés nagyságrendjén túl egyéb aggályok is fölmerülhetnek. (Többek között a környezetvédelmi képzés költségessége.) A nem szombathelyi középfokú intézmények kapacitási lehetõségei 1998-2002 között: (Táblázatot lásd az 53. oldalon.) A kimutatásból egyértelmûen az látszik, hogy a beiskolázási férõhelyek (szándékok) és az adott gyermeklétszám közt nagy a különbség. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt is, hogy: a) Nem minden, adott évben nyolcadik osztályt elvégzett fiatal iratkozik be a középfokra; lesznek, akik 9-10. osztályba; illetve speciális 9-10. osztályba iratkoznak. Másrészt: 100 %-ban soha nem tudjuk betartatni a tankötelezettségi törvényt. Ezek szerint még évente legalább 40-50 többlethiánnyal kell számolnunk. b) Az adott évre prognosztizált létszámokból le kell vonnunk a kettõnél több évet vesztõk számát, akik általában eleve nem vehetõk figyelembe a középfokú beiskolázáskor; ez is kitesz - a legóvatosabb becslések szerint is - további 50-60 fõt. A prognosztizálható gyerekhiány a teljes kapacitás kitöltéséhez tehát évente legalább 500-700 közé tehetõ. A feszültség megoldásának egy lehetséges útja az is, hogy a tervekben nem kell a 100 %-os lehetséges kapacitást, a törvényben maximálisan megengedett osztálylétszámokat megcélozni.

A megye középfokú intézményeinek beiskolázási elképzelései (kapacitása)

gimnázium

Szombathelyen kívüli intézmények Szombathely Szombathelyen kívüli intézmények Szombathely

330

szakközépiskola 501

1988/99. szakmunkásképzõ 532

összesen

nyolcadikat végzettek várható maximális létszáma

a különbség

1.353 3.698

3.113

- 585

3.556

3.147

- 409

3.677

3.074

- 603

3.612

3.174

- 438

3.707

3.116

- 591

2.345 355 (Vasvár 25)

471

1999/2000. 512

1.338 2.218

Szombathelyen kívüli intézmények Szombathely

355

Szombathelyen kívüli intézmények Szombathely

355

Szombathelyen kívüli intézmények Szombathely

355

471

2000/2001. 512 75 587

1.413 2.264

481

2001/2002. 587

1.423 2.189

501

2002/2003. 597

1.453 2.254

a) Az osztálylétszámok törvényben szereplõ lehetséges mértéke felsõ határának megcélzása az iskolafenntartók részérõl - gazdaságossági szempontok alapján - érthetõ és magyarázható. Szakmai-pedagógiai megközelítésbõl viszont inkább az átlagos létszám kitûzése a kívánatos. Mindkét megközelítést méltánylandó a Szombathelyen kívül lévõ középfokú intézmények elsõ osztályainak létszámát átlagosan 28 fõvel kell megtervezni. Így - azonos osztályszám mellett - mintegy 100-zal lehet csökkenteni évenként az iskolák beiskolázási igényét. Ezt a megoldást az érettségit nem adó szakmunkásképzõ iskolákban radikálisabban kellene (akár az átlaglétszámot vagy annál egy-két férõhellyel alacsonyabb osztálylétszámot megcélozva) alkalmazni, mert az iskolai tervek belsõ arányaiban nem követik az egyik alapcélt: az érettségire felkészítõ képzés expanzióját. A megfogalmazott igények alapján ugyanis az egyes években a felveendõk közt az érettségire készülõk aránya alacsony: 1998/99: 59,2 %, 1999/2000: 58,2 %, 2001/2002: 58,7 %, 2002/2003: 58,1 %. b) Az intézményi, városi tervekben erre sajnos nem láttunk határozott szándékot. Sõt! Jó néhány intézmény a leendõ elsõ osztályait 33-nál is magasabb létszámmal tervezte. Ennek megvalósítását meg kell akadályozni. c) Meg kell erõsítenünk iskoláinknak a más megyei tanulókra (jelentkezõkre) gyakorolt vonzását. d) A kapacitástöbblet csak átmeneti jelenség lesz; hiszen a következõ években fejlõdik ki a hosszabb idejû szakképzés teljes egészében. Már csak ezért sem szabad a meglévõ középfokú intézményhálózatunkat visszafejleszteni. Ahhoz, hogy a középfokú intézményeink (természetes folytonos tartalmi, funkcionális megújulás mellett) átvészelhessék ezt a kapacitástöbbletbõl adódó válsághelyzetet (és ez a megye, a város érdeke is), a megyei közgyûlés és a Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata elhatározza, hogy az évenkénti ajánlatokat, az egyes iskolákba, szakokra a beiskolázási tervszámokat, a beiskolázás ütemezését és lebonyolításának rendjét illetõen, megállapodást köt arra nézve, hogy ezeket a teendõket a Vas Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében, valamennyi fenntartó és iskolaigazgató bekapcsolásával évente határozzák meg. Ezt legkésõbb minden tanévet megelõzõ október 30-áig közlik az általános iskolákkal és rajtuk keresztül a szülõkkel (tanulókkal).

Megvizsgáltuk az egyes városokra és térségeikre prognosztizálható ellentmondásokat. Ezek szerint a tervezõ munkában a demográfiai helyzetre, a beiskolázandók tervezhetõ létszámára legjobban a celldömölki középfokú iskolák és fenntartója támaszkodik. A kitûzött osztály- és tanulólétszámnak a beiskolázását a legnehezebben a kõszegi, a körmendi, a szentgotthárdi iskolák, Sárváron pedig a szakképzõ intézmény tudja teljesíteni. Ezért is megfontolandó az ezekben a városokban mûködõ szakmunkásképzés és egyes szakközépiskolai képzés irányszámait újragondolni. A kõszegi mezõgazdasági szakközépiskola és szakmunkásképzõ pl.: profilváltással a szakközépiskolai tagozatára évente 70 tanulót tudna fogadni. (Ha ez megvalósulhatna, négy év alatt 280-nál többen tanulnának itt, jelenleg 9 szakközépiskolai osztályban 248 tanuló van. Ebbõl 35-en a szakmunkások középiskolája kétéves, intenzív tagozatán.) A hároméves szakmunkásképzõ tagozatán ma öt osztályban 97-en tanulnak, a tervek szerint (részben

55 profilbõvítéssel) évente 60 tanulót is képezhetnének. Ez a 2+2-es képzés bevezetésével azt jelenti, hogy a 2001/2002-es tanévben e tagozat létszáma 240 lenne. Nagyon magasnak ítélhetõk a sárvári Szakközépiskola és Szakmunkásképzõ szakmunkásképzést megcélzó irányszámai. A 2000 körülre tervezendõ 195-ös létszámot legalább 35-40 %-kal csökkenteni ajánlott. A körmendi szakképzõ intézmény éves (90-105) beiskolázási száma is irreálisnak tûnik, 1/3dal csökkenthetõ. A szentgotthárdi III. Béla Szakközép- és Szakmunkásképzõ Intézet nem tervezi az 1996/97ben kialakult struktúra megváltoztatását, évente 60 tanulót várnak a szakközépiskolai, 87-et a szakmunkásképzõ tagozatára. Feszültségforrás lehet azonban az a tény, hogy a közvetlen beiskolázási körzetükbõl ennyi tanulóra - a teljes kiépüléshez - nem számíthatnak. Mégis reálisnak tûnik a szakközépiskoláztatási elképzelésük, hiszen az OPEL - háttérre számítható, villamosságra, irányítástechnikára, informatikára (csúcstechnológiára) épülõ képzés megfelelõ vonzerõt gyakorolhat a megye távolabbi térségeiben élõkre; elsõsorban nagyobb arányban az õrségi és a Körmend környéki tanulókra. Ez azonban azt is jelenti, hogy az ide iratkozók hiányozni fognak a saját körzetükbõl.

Összefoglalva: a megye oktatási-nevelési intézményhálózata fejlett; az általános iskolai része túlságosan is tagolt. Az intézmények - minden iskolafokban - nemcsak képesek fogadni az igényeket, hanem egy részükben további szabad kapacitások keletkeznek, többségükben pedig - ha a fenntartók nem ragaszkodnak egyoldalúan és kizárólagosan az ún. gazdaságossági mutatók mindenáron való javítására - megteremtõdhetnek az adottságoknak és a hatékonyabb tevékenységnek jobban megfelelõ munkavégzés feltételei a tanulói összlétszám; illetve osztálylétszám tekintetében. A következõ években a legnagyobb kihívás elõtt a középfokú intézmények állnak majd.

56

VIII. Koordinációs, szervezési feladatok

A.) A terv gondozása, az érdekegyeztetés fórumai A megye közoktatásfejlesztési terve az 1993. évi közoktatási törvényben elõírt közremûködõkkel, a közoktatásfejlesztési távlati stratégia szellemében, felelõs fórumok döntése alapján készült. Nyilvánvaló, hogy a határozatokkal elfogadott dokumentumban foglaltak megvalósítása, a feladatok végrehajtásának elõsegítése a nevelés-oktatás ügyével kapcsolatban álló intézmények, szervezetek, területek további törõdését igényli. Ilyen jellegû viszonyulás várható el az intézményfenntartóktól, a gazdasági kamaráktól, szülõi- és diákszervezetektõl, a kisebbségi önkormányzatoktól, munkaügyi szervezetektõl, a pedagógiai szakmai- és szakszolgálatoktól, a nevelõtestületektõl, de az egyes pedagógusoktól is. Ugyanis a terv határozattal kiadott ajánlás, a benne szereplõ feladatok végrehajtása a megyei és a szombathelyi terv alapján a Vas Megye Önkormányzata és Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata által fenntartott közoktatási intézmények kivételével közvetlenül senkire nézve sem kötelezõ érvényû. Ennek ellenére indokolt a terv megvalósításának folyamatos segítése, a gyakorlat elemzése, melyet a következõk is alátámaszthatnak: -

A terv fõ vonulatai, célrendszere a közoktatási törvény, valamint a magyar közoktatás távlati fejlesztésének stratégiája mentén, ezek megvalósítása érdekében fogalmazódott meg.

-

A terv megfelelõ mozgásteret biztosít a fenntartók, a közremûködõk és a közoktatás intézményei számára sajátos, helyi autonóm törekvéseik érvényesítéséhez; a megyei terv koncepciójával nem ütközõ célok befogadásával és támogatásával pedig tiszteletben tartja a modernizáció, a progresszivitás irányába ható helyi igényeket.

-

A tervben a helyi igényekre, szándékokra való maximális figyelem és a fenntartók számára biztosított nagy mozgástér alapján feltételezhetõ, hogy a tervet az önkormányzatok túlnyomó többsége önmagára nézve is kötelezõnek minõsíti.

-

A megyei közoktatásfejlesztési tervhez való igazodást a közoktatási törvény is elõírja a fenntartók számára. (Kt. 26. - 28. - 88. - 100. - 107. - 119. §.)

A tervet megalapozó törvényi elõírások ellenõrzésére és felügyeletére az intézmények tekintetében a fenntartó; a fenntartók tekintetében pedig a Közigazgatási Hivatal, valamint az Állami Számvevõszék jogosult. Törvény szabályozza az intézményfenntartók, a jegyzõk, fõjegyzõk feladat- és hatáskörét, az eljárási szabályokat, az önkormányzatok feladatellátási kötelezettségét, a fenntartói irányítás, ellenõrzés tartalmát, stb. Ebbe a törvényi háttérbe kell beilleszteni a megyei terv ajánlásait,

57 melynek végrehajtását a törvényesség biztosítása mellett a fenntartóknak kell folyamatos jelleggel gondozni, értékelni. A közoktatási törvény a tervhez viszonyított változtatások egyes eseteiben elõírja, hogy be kell szerezni a megyei önkormányzat - fejlesztési tervre épített - szakvéleményét. A szakvélemények kiadását a közoktatási törvény 88. §. (5) bekezdése alapján Vas Megye Közgyûlése látja el az alábbiak szerint: -

a szombathelyi alapfokú közoktatási intézmények (beleértve a mûvészeti oktatást is) fejlesztési, átalakítási szándékait Szombathely Megyei Jogú Város saját hatáskörében bírálja el és döntését a szakvélemény kiadására a megyei közgyûlés elé terjeszti;

-

a nem szombathelyi kistérségi alapfokú közoktatási intézmények fejlesztési, átalakítási szándékai tekintetében a megyei közgyûlés oktatási bizottsága elõkészítése és elõterjesztése alapján a szakvélemény kiadásáról a megyei közgyûlés dönt;

-

a szombathelyi kistérségi alapfokú, valamint a megye összes középfokú és speciális nevelési-oktatási intézményeinek fejlesztési, átalakítási szándékait a két közgyûlés oktatási bizottságának konszenzuson alapuló megállapodása alapján a Koordinációs Bizottság hagyja jóvá és terjeszti szakvélemény kiadására a megyei közgyûlés elé.

A megyei közoktatásfejlesztési terv gondozásának, hatályosulásának értékelését az alábbi módon javasoljuk: -

Vas Megye Önkormányzata, Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata három évente közgyûlésen értékelje a terv végrehajtásának helyzetét.

-

A két közgyûlés Oktatási Bizottságának éves munkaprogramjában szerepeljen a terv valamely fejezetére (egyes intézménytípusokra) vonatkozó napirend.

-

A két önkormányzat koordinációs bizottsági ülésén kétévente szerepeljen a terv végrehajtásának értékelése, az együttmûködés tapasztalatai.

-

A Vas Megyei Pedagógiai Intézet gondozásában kétévente (Jelentés a magyar közoktatásról közzététele utáni évben) készüljön értékelés - elsõsorban a tartalmi vonatkozások; pedagógiai szolgáltatások, pedagógiai szakszolgálati ellátás megyei helyzetérõl.

-

A Vas Megyei Önkormányzat szervezésében három évente (a közgyûlés elõtt!) megyei érdekegyeztetõ fórumot kell összehívni, melynek célja a közoktatásfejlesztési terv szerepének érvényesülésérõl szóló értékelés.

B.) A fejlesztési terv és a megyei közalapítvány viszonya A közoktatási törvény 119. §. (1) bekezdése alapján: "A megyében a megyei és a megyei jogú városi, a fõvárosban a fõvárosi önkormányzat közalapítványt hoz létre a közoktatásfejlesztési tervben jóváhagyott - körzeti, térségi és országos feladatainak támogatásához…"

58 A Vas Megyei Önkormányzat Közgyûlése és Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyûlése - külön-külön elfogadott azonos tartalmú, közös dokumentumnak tekinthetõ alapító okiratával létrehozta a Vas Megye Közoktatásáért Közalapítványt. A szervezet bírósági nyilvántartásba vétele megtörtént, mûködése elkezdõdött. A közoktatásfejlesztési terv- és a megyei közalapítvány alapító okiratának összeállítása azonos idõszakra (1997. I. negyedév) esett; ezáltal a szükséges egyeztetések, információk feldolgozása - a cél- és feladatrendszer összehangolása párhuzamosan történhetett. A jogszabályalkotó szándéka nyilvánvaló: Az ajánlás szintjén érvényesíthetõ fejlesztési terv nyomatékot kap a közalapítvány törvényi erejénél fogva. A Vas Megye Közoktatásáért Közalapítvány - az alábbiakat szolgálja: a) a megye közoktatásának tartalmi fejlõdését segítõ programok, b) a megye területén szakmai szolgáltatássokkal és szakszolgálatokat ellátó szervezetek, c) a megyében mûködõ közoktatási intézmények feltételrendszerét korszerûsítõ törekvések, d) és a megyében zajló pedagógiai felzárkóztató és tehetséggondozó tevékenység támogatását az országos és a megyei közoktatásfejlesztési tervek céljaival összhangban. A megye aprófalvas településszerkezete késztetést jelent a körzeti - térségi feladatellátás szervezettebb formáinak, intézményi hálózatának kialakítására, e folyamat megyeimegyeszékhelyi támogatására. A körzeti-kistérségi közoktatási feladatellátás helyzetének javítása érdekében létrejövõ helyi pedagógiai programok, a tervkészítés során jelzett körzeti programok anyagi eszközökkel való támogatása a Közalapítvány Kuratóriumának fontos feladatát képezi; az Alapító Okirattal összhangban. Ugyancsak külön hangsúlyt érdemel a pedagógiai szolgáltatás és pedagógiai szakszolgálati rendszer egész megyét átfogó hálózatának mûködtetése. Különösen a szakszolgálati ellátás egyenetlenségeinek kiküszöbölése jelentheti közoktatásfejlesztési terv és a közalapítvány kiegyenlítõ funkciójának megvalósulását.

a

A nemzetiségi-kisebbségi közoktatási feladatellátás sem nélkülözheti a megyei és a megyei jogú városi önkormányzat közoktatásfejlesztési tervével összhangban a közoktatási közalapítvány törõdését, folyamatos gondozói figyelmét. A fejlesztési terv és a megyei közalapítvány egymást támogató viszonyrendszerében helyet kell kapnia annak az elhatározásnak, mely szerint a közalapítvány anyagi támogatására azok a fenntartók, intézmények tarthatnak igényt, amelyek érdemi együttmûködést tanúsítottak a megye közoktatásfejlesztési tervének kialakításában,

59 szûkebb és tágabb mûködési területük érdekeinek egyeztetése révén szervesen illeszkednek a megyei és országos közoktatásfejlesztési stratégiához. C.) A terv korrekciójának lehetõsége A megye közoktatásfejlesztési tervének idõtávlatait és konkrétságát számtalan tényezõ befolyásolja. Éppen ezért tanúsítottak kellõ mértéktartást a tervkészítésért felelõs önkormányzatok (Vas Megyei Közgyûlés; Szombathely Megyei Jogú Város Képviselõtestülete), tekintetbe vették a befolyásoló tényezõk egy részének kiszámíthatatlanságát is. Többek között ilyenek: -

A gazdasági-pénzügyi tényezõk várható alakulása a fenntartókat csak nagyon megfontolt és kisléptékû változások tervezésére ösztönözte.

-

A demográfiai hullámzás, az átalakulóban lévõ gazdaság és társadalom újabb és újabb igénytámasztása is tartogathat meglepetéseket a közoktatás-tervezõk és az intézmények számára.

Ezek a kiragadott bizonytalansági tényezõk is indokolják, hogy a megyei közoktatásfejlesztési tervet ne értelmezzük dogmatikusan, hanem a stratégiai célokkal összhangban rugalmasan alakíthatónak. A módosítás a tervet jóváhagyó közgyûlések, illetve a Koordinációs Bizottság joga, amihez a tervet (annak megvalósítását) figyelemmel kísérõ, a megye terveiben szereplõ és megalakítandó Közoktatás-fejlesztési Tanács véleményét ki kell kérni. A közoktatási törvény a nemzeti vagy kisebbségi óvodai nevelést, iskolai nevelést és oktatást végzõ intézménnyel kapcsolatos egyes változtatásokhoz a helyi kisebbségi önkormányzat egyetértésének és az országos kisebbségi önkormányzat véleményének elõzetes beszerzését írja elõ (Kt. 88. §. (10) bek.), a törvény e rendelkezésére figyelemmel kell lenni.

D.) A fejlesztési terv kihirdetése, nyilvánosságra hozatala A terv legyen abszolút nyilvános. El kell érni, hogy az (illetve az arról szóló tudósítás, értelmezés) jelenjen meg a megyei lapban, a városi (helyi) lapokban, a szombathelyi városi (regionális) és a helyi televíziók mûsoraiban. A tervet meg kell küldeni valamennyi helyi, települési önkormányzatnak azzal, hogy kérni kell helyi döntés (testületi határozat) során annak elfogadását.

This document was created with Win2PDF available at http://www.win2pdf.com. The unregistered version of Win2PDF is for evaluation or non-commercial use only. This page will not be added after purchasing Win2PDF.