DUNASZEKCSŐI HÍREK. II. évfolyam 8. szám szept. 2

DUNASZEKCSŐI II. évfolyam 8. szám 2016. szept. 2.

Napsütés, hó, eső: irány Dunaszekcső! Tizenhárom óra gurulás, döcögés után buszunk megérkezett Dunaszekcsőre, hogy csapatunk részt vegyen a Lugio napokon. A melegszívű fogadtatás után elfoglaltuk szállásunkat, és kíváncsian vártuk, hogy milyen programok várnak ránk. Hogy kik vagyunk mi? Honnan és hogyan érkeztünk a Nemzetközi Limes Táborba? A válasz igen egyszerű. Erdélyből, egészen pontosan Sepsiszentgyörgyről, még pontosabban a Plugor Sándor Művészeti Líceumból (Ambrus Tekla, Barabás Ivett, Kovács Xénia) a Székely Mikó Kollégiumból (Para Eszter, VénVinceffy Anna), a Református Kollégiumból (Boldizsár Kriszta, Már Kristóf, Szabó György), a Váradi József Általános Iskolából (Csáki Lóránd) és a Mihai Viteazul Kollégiumból (Jakab Abigél, Tóth Viktória) érkeztünk. Mi vagyunk azok, akik a 17. Barangoló városismereti vetélkedőn dobogós helyezéseket értünk el, így díjmentesen részt vehettünk a Lugio napokon. Az akkori három-négytagú csapataink egyesültek, így tizenhárom személlyel érkeztünk meg a római kori gyökerekkel rendelkező településre. Két felnőtt kísérőnk (Beteg Zsuzsa, Nemes Előd) odaadó munkával segítette felkészülésünket és versenyzésünket. Az érdekes programokkal teletűzdelt hét alatt, nem volt hiány kultúrtörténeti és geológiai előadásokban, illetve méhészeti és harcászati bemutatókban sem. Esténként szórakoztató koncerteken, filmnézésen, illetve fáklyás felvonuláson vehettünk részt. Külön élmény volt, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum, illetve a Szent Miklós Vízi- és Taposómalom látogatásával egybekötött biciklis kirándulás. Ugyanakkor volt lehetőségünk megismerni a sárkányhajózás rejtelmeit is. Először jártunk Dunaszekcsőn, de a barátságos, közvetlen programok alatt úgy érezhettük, mintha már régóta ismernénk úgy a települést, mint a lakóit. A hét utolsó napján örömmel vettük tudomásul, hogy csapatunk a tábor ideje alatt kitűzött feladatok teljesítése alapján kategóriájában első helyezést ért el. Kirándulásunk után gazdagabbak lettünk meleg kézfogásokkal, nagyobb tudással, na meg néhány szúnyogcsípéssel és kék arcfestékkel is. A búcsúzás pillanatában szívünkbe zártuk a Duna hömpölygő vizét, a szakács nénik és a szervezők kedves mosolyát, miközben arra gondoltunk, hogy hiányozni fog ez a barátságos környezet. Vén-Vinceffy Anna (Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó Kollégium, X. A)

HÍREK

Lugio Napok és Limes tábor 2016 Nehéz elkezdeni arról írni, hogy mi is történt két hónappal ezelőtt egy olyan program sorozaton, amire sokan régóta készültek, és a szervezése is hónapokkal korábban kezdődött. Inkább tűnhetek csapongónak, vibráló lelkülettel keresve a jövőbe vezető utat, mely garantált örömmel tölt meg egy héten át több száz embert, akit valahogy érint, vagy megérint a 2003-ban kezdődő kalandos út következő állomása. Mi is lehetne az első a képzeletbeli faliújságon, mint az időjárás, amely most először rondított bele a szombati programba. Ha valaki ezt előre mondja, biztos elásom magam félelmemben, meg elkeseredettségemben, hogy ne kelljen szembenézni a szombat gyalázatos esőáztatta képével. Még sem így történt, valahogy másként élte meg az ember, és még örülni is tudott aznap. Biztosra veszem, hogy a közösség összetartó ereje volt aznap a mindenható. Mindig felteszem a kérdést, hogy kevesebbek lettünk, vagy többek? Az ember általában a hiányaira érzékenyebb, ezért pár gondolatban jöjjenek elő, amit úgy értékelhetünk, hogy hiányzott, elmaradt, vagy csak egyszerűen nem jött össze. Kezdjük mindjárt egy markáns ténnyel, hogy saját magunkon túl nem volt római harcos az idei táborban, és állomás sem volt. Okoknak nevezhetnénk a pénzhiányt, programütközést, szervezési hiányosságokat, de inkább azt érzem, hogy civil egyesületek egyre nehezebben működnek, és a Legio Brigetio közéjük tartozik. No meg közénk is, ezért reméljük jövőre sikerül elhozni őket! Ebből fakadóan megszűnt az utolsó kapocs Dunafalvával, ez volt az első év, hogy nem sikerült a túlpartot meghódítani. Illetve dehogynem, Kaszúr Laci dunafalvi barátom segédkezett a régészeti állomás működtetésében. És ha már ő, akkor Kovács Anti is Szeremléről, kinek köszönhet a kiállításunk megannyi megmentett régészeti leletet, nem beszélve a táborban nyújtott segítségéért. Azért volt kapcsolat a túloldallal, a kerékpár túrán Magosi György Polgármester Úr támogatásával keltünk át a Dunán. Ha már előkerült Dunafalva, kétségtelen tény, hogy turisztikában, közösségépítésben előrébb tart, mint Szekcső, és ebből mi nem elvenni szeretnénk, hanem hozzátenni. A jövőre való tekintettel kellene egy szervező kapocs, aki kiokumlálja, milyen módon lehetne közös programot szervezni. Kevesebb lett helyiekből, akik egyszerűen csak részt vettek volna az esti programokon. Az okok között sorolhatjuk, többek közt a külföldi munkavállalást, a családokat érő nehézségeket, az egyszerű fogyatkozást, ami az emberpalántákon kívül értendő természetesen. Van egy olyan olvasata is számomra a jelenségnek, hogy a rendezvény már nem tölti be a „falutösszehozó” szerepét, amin sürgősen változtatni kell. Kevesen vagyunk már, mégis ezerfelé húzunk, és szakadunk. Nyilván ezek inkább sarkos érzések, de jobb félni, mint megijedni! Hiányoztak azok a fiatalok, akik az elmúlt években komoly segítséget nyújtottak a tábor ideje alatt. Kevesebbek lettünk színtérben, díszletben, környezetben, közeledve a nyitónaphoz már érezni lehetett, hiába álmodunk nagy tábori környezetet, palánkokat, kaput, már nincs aki felépítse, ezért csak annyit vállaltunk, amit biztosan meg tudtunk csinálni. És hát az anyagiak, mindig egyre húzni kell a nadrágszíjon is, nem tudunk sátrakat bérelni, meg még sok minden mást sem. Nem segített a helyzeten és az érzéseinken a templomkert használatát érintő nézeteltérés sem. Már kicsit keserrel indultunk neki a hétnek ez miatt is. Még mielőtt bárki sírva fakadna, nézzük csak sorjában, mit hozott a hét, július 11-e, hétfővel kezdődően, közbe ékelve a köszönetnyilvánításokkal, amit még sosem sikerült minden igényt kielégítően összeszedni. De a remény hal meg utoljára, ugye, hátha most összejön! Hétfőn este levetítettük „A lovasíjász” című filmet, a szervezésért hálás köszönetünk dr. Kollmann Györgynek, a falu egyik hazatekintő fiának. Nem tudom, hogy itt illene-e, vagy egy külön írásban, interjúban, de mélységes tiszteletem Dodinak, akit talán mi is befolyásoltunk annyiban, hogy a szülői házat, amit Ő csak Berger-Ribár háznak aposztrofál mindig az ÖNO-val szemben, az elmúlt években óriási erőfeszítésekkel rendbe hozott. Ha megszámolta volna valaki, akkor biztosan új rekordot állított volna fel az időegység alatt elkövetett Szekcső-Budapest - Szekcső utazásokban. Még nem hallottam

senkitől sem ennyi anekdotát a „régi” Szekcsőről, egy kétlábon járó lexikon, irodalmi attitűdökkel megáldva. Jó lenne kihúzni belőle minél többet, és papírra vetni! Személye nekem is, meg mindenkinek, aki kapcsolatba került vele erőt adott a folytatáshoz. Akarjuk, kérjük, hogy ne veszítsen a lendületéből! A keddi nap rendhagyóra sikeredett, a sok új lehetőségnek, és programnak köszönhetően. Tavaly még együtt töltötte a napot minden táborlakó, idén már nulladik napos kalandtúrát szerveztünk. Azért, hogy így történhetett, sok barátunknak tartozunk köszönettel. Tégény Krisztián törzszászlós és kollégái a Magyar Honvédség kötelékéből fegyverbemutatón, airsoft lövészeten, és ismeretterjesztő előadáson foglalkoztak a gyerekek csoportokkal egész nap. A pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársai dr. Gábor Olivér régész, és Kiltau Kristóf restaurátor római éremkészítésről tartott előadást, és mindenki készíthetett saját pénzt is a velük hozott verőtő, és egy kalapács segítségével. Már régóta érdekel a lehetőség, hogy a kalandtúrán milyen aktivitásokat lehetne a nagyobb gyerekeknek kitalálni, többek között ötlet volt a kerékpártúra is. Tavaly az általános iskola vásárolt 15 új kerékpárt, így adta magát a gondolat, hogy idén szervezzük meg a túrát. Kedden nyolc előtt a kompnál a szekcsői felső tagozatosok, és garamszentgyörgyi vendégeink és a kísérők várták az indulást. A túra útvonala Dunaszekcső rév - Dunafalva rév – Mohács rév – Kanizsai Dorottya múzeum – Szent Miklós vízimalom. Mohácson a múzeumban tárlatvezetés, és utána egy kérdőív kitöltése volt a feladat, a vízimalomban pedig Bugarszki Norbert nem csak a molnárélettel kapcsolatos ismereteket mondta el, hanem ebéddel is várta az érkezőket. A túra kísérői Baloghné Kiss Gyöngyi, Balogh Fanni, Kovács Károlyné, Taliga Gyula, Mózes Gábor voltak. Köszönjük a Dunafalva Önkormányzatának segítségét az átkelésben! A Szőlőhegy – Dunaszekcső szakaszon az országúton kellett haladni, ehhez rendőri segítséget kértünk. Köszönjük Szemelácz Zsolt, Szentesi Péter szekcsői rendőrök segítségét a biztosításban! A többi táborlakót Erdélyi Mária tanárnő az építészet-öltözködés, valamint Pál Krisztián és Prucs Ákos közösségi szolgálatos diákok az ókori játékokkal foglalkoztatta. Délután háromtól került sor a szokásos vetélkedő rendezésére az Örökségházban Szödényi István közreműködésével. Maga a limes tábor sok szálon futó eseménysorozat. Az egyik külön szervezést igénylő feladat a tavaly már itt állomásozó sárkányhajó eljuttatása Dunaföldvárról Szekcsőre. Idén a csapatok által kipróbálható új kalandtúra állomásként akartuk használni a hajót, ezért már kedden este ide kellett érkezzenek. Az indulás hétfőn reggel hat órakor történt Dunaföldvárról, Györkő Sándor vezetésével. Sanyi lelkes vízi ember, szabad idejének nagy részét a vízen tölti. Úgy ismerkedtünk meg vele, hogy Földvárról pár éve rendszeresen jön motorcsónakkal pár napra horgászni Szekcsőre. A hajó szállításában részt vettek volt diákjaim, Bakos Csaba, Balla Tihamér, Ódor Erhardt, Balogh Árpád. Őket Kovács Károly szállította Földvárra az önkormányzat kisbuszával hétfőn hajnalban. Egy éjszakát kellett eltölteni a Duna parton Kalocsánál. Kedden este hét órakor, pont a megnyitó idején érkeztek meg. Földvárról a következők hajtották még a sárkányt egész héten: Görgics Tamás, Szabó Péter, Tóth Dénes, Rácskai Zsuzsanna, Szentirmai Imre. A hajó útját motorcsónakkal követte, és óvta Suska Pál és családja. A megnyitó kissé rendezetlenre sikeredett, ami sok mindennek tudható be, többek között a sok-sok eseménynek, ami erre az időpontra torlódott össze. A megnyitó után a Bácska banda zenélt, és aki akart, táncolhatott is. Miután mindenki elfoglalta a szállást, megtalálta a csapatát, teljes létszámmal szerdán indultunk neki a tábornak. Mivel Szekcső félig meddig katasztrófa sújtotta terület a Duna és a várhegy miatt, arra gondoltunk, hogy nem ártana tisztába lenni ezekkel a fontos kérdésekkel is. Oláh Tibor ezredes naponta járta a természet révén elbánt területet, őt kértük meg, tartson előadást a táborlakóknak. Minden nap délelőtt kilenctől az ő érdekfeszítő előadásával kezdődött néhány csapat napja az Örökségházban. Nagyon köszönjük az együttműködését! A keddihez hasonlóan indult a kerékpártúra, most az erdélyi vendégeinket invitáltuk a környéket bejáró túrára. A hét eleje kánikulával telt, és a forró

aszfalt bizony megviselte néhány drótszamár gumiját. Ezen a napon már igénybe lehetett venni a sárkányhajót, valamint a kisgályát is. A Duna magas vízállása miatt csak a túlpartra történő átkelés, kikötés lehetett a cél. Nézzük az idei állomásokat! Már szót ejtettünk az ókori játékokról, az öltözködésépítészetről, a sárkányhajóról, kerékpártúráról. A gályát Faller Martin, Bíró Bence, Draskovits Vencel hajtották a motoron kívül. Köszönet a mohácsi vízi rendőrség munkatársainak! Kelták nélkül már tényleg nem lenne élet a táborban, az ő részvételük alapvető. Idén, kicsit pótolva a római katonák hiányát, két állomást (életmód, katonai kiképzés) vittek a Kalandtúrán. A csapat tagjai: Szmeskó Gábor, Varga Krisztián, Tőkés Nóra, Jeszenszky Zsolt. Felszerelésük szállításáért köszönet az Önkormányzatnak, és Kovács Károly sofőrnek! A népvándorlás-honfoglalás korát, valamint a középkort bemutató állomást Haramza Márk régész szervezte, társai: Haramza Kristóf, Haramza Klára, Józsa Margit, Balogh Bálint, Dobre Dénes, Pál Péter voltak. A gasztronómia állomást sok-sok év óta Priskin Anna régész vezeti, nem volt ez másként idén sem! Férje Szeverényi Vajk, őskoros régész segítette lefoglalni a kicsi Somát, valamint Vajk tartotta pénteken este az Szekcső őskoráról szóló régészeti előadást. Terepre sajnos keveset tudtunk menni, pedig az omlásból elsősorban a bronzkorból származó csodálatosan szép edények, töredékek kerülnek elő. Az örökségvédelemről szóló állomásokat úgy szerveztük, hogy vagy délelőtt, vagy délután férjen be a csapatoknak, a részfeladatokat pedig szétosztottuk témák szerint. Az eredeti terv az volt, hogy régészeti feltáráson vesznek részt a diákok, de ez az ásatási engedély hiányában meghiúsult. Jövőre alaposabb előkészítés után újból megpróbáljuk! Annál is inkább, mert kopogtat az ajtón a világörökségi nevezés, és jó lenne valami rendkívülit produkálni, mint a Marcus fej volt 1974-ben! Az Örökségházban Gábor Olivér a régészetről, Kiltau Kristóf a restaurálásról, Szingler József numizmatikáról, a régészeti leletekről tartott érdekes gyakorlati előadást, ahol mindent ki lehetett próbálni, és kézbe venni. Minden csapat berendezte saját vitrinjét, a kicsik pedig cseréptöredékeket tisztítottak vízzel és fogkefével. Segítők voltak egész héten Hegedűs Ferenc, és Czernics Levente közösségi szolgálatos diákok a mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumból. Szintén visszatérő, és nélkülözhetetlen segítőink a régi nevén Örökségvédelmi Hivatal munkatársai (új neve kimondhatatlan), Szajcsán Éva, Aranyos Annamária, Tokai Zita az örökségvédelem általános kérdéseit vitatták meg a diákokkal érdekes feladványokon keresztül. Utolsó helyszínként pedig felmerészkedtünk a Várhegyre, itt Szeverényi Vajk, Kovács Antal, Kaszúr László, Gábor Olivér felváltva mutatta be Szekcső régészeti ékkövét, a Várhegyet. Ta v a s s z a l v o l t e g y n a g y o n é r d e k e s családfakutatással kapcsolatos kiállítás az Örökségházban, ezen felbuzdulva Schmidt Gabriella nélkülözhetetlen segítségével az iskolai könyvtárban a családfakutatás módszerével ismerkedhettek meg a diákok. Nem maradhattak el idén sem a kézműves foglalkozások, Medvegy Zsuzsa Dunaújvárosból 2005-óta vesz részt állomásvezetőként a táborban. Idén amulett tartó kapszulát készült a Néprajzi Múzeumban. A Szépművészeti Múzeum munkatársai is minden évben velünk vannak, idén Birkás Éva, és Kevély Flóravoltak a segítőink, és egyben a tábor szakmai támogatói is. Állomásukon a szövés technikáját sajátíthatták el a diákok. Régi ságváris tanítványom, Posta Ádám szintén régi vendégünk, és támogatónk. Az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban dolgozik, kolléganőjével Bán Katával a római fürdő rejtelmeibe avatták be a gyerekeket a Kalandtúrán, nagyszerű kivitelezéssel!

Nem utolsó sorban említendő a Szabó-Gogolák Méhészet táborbéli hihetetlenül energikus, és jó kedvvel (bőséggel) teli állomása. Családi házuknál berendezett méhészetükbe mindig nagy örömmel vonulnak a diákok! Nyáron saját szememmel is láthattam a birtokot, mely még Szekcsőn is szép jövőt ígér! Jó lenne, ha sok család hasonló optimizmussal kezdene bele megélhetést biztosító vállalkozásba. Köszönet Szabó Andrásnak, és feleségének Szabóné Gogolák Gabriellának! Szerda este került sor dr. Torbágyi Melinda előadására, a „Dunaszekcsői kelta pénzek” címmel az Örökségházban. Dr. Torbágyi Melinda a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának vezetője. Ő dolgozta fel többek között a Szekcsőről előkerült közel kétezer darabból álló kelta éremleletet. Sok környékbeli numizmata is eljött az előadásra. Köszönjük hogy Melinda elfogadta meghívásunkat, és az önzetlen fáradozását az előadás megtartásáért! Külön köszönet volt kolléganőjének, aki véletlenül férjével Szekcsőn vett házat a Vár utca elején, ahol vendégül látták az előadót! A házat nagyon szépen felújították az elmúlt években, megőrizték a ház és az udvar tradicionális jellegét. Jó lenne, ha még sokan követnék a példájukat! Szerda este volt az első konfrontáció az időjárással, minek következtében elmaradt a fáklyás felvonulás. Azért legalább a tűzoltó autót meg lehetett nézni esőben is! Köszönet a mohácsi tűzoltóságnak a támogatásukért! A retro parti idejére már megint jó lett az idő, gyér érdeklődés mellett azért megtartottuk a programot. Csütörtökön hajnalban óriási vihar keletkezett, ami átrendezte a tábort szó szerint. volt olyan sátor, amit száz méterre repített az erős szél. Köszönet mindenkinek, aki segített helyreállítani a táborképet! Az idő nem szeghette kedvünket, a Kalandtúra folytatódott! Este nyolctól Varga Krisztián a kelták vezetője tartott érdekfeszítő előadást az Örökségházban, előtte Somos Nadin vezetésével került sor az ókori divatbemutatóra. Köszönet Nadinnak és segítőinek. Kilenctől pótoltuk az elmaradt fáklyás felvonulást, szerencsére az idő most kegyes volt hozzánk, de már lehetett sejteni, hogy rosszul fogunk kijönni a tábor végéből az időjárást tekintetében. A péntek szerencsére rendesen indult, Oláh Tibor és Kraft János előadásával az Örökségházban, majd folytatódott a Kalandtúrával. Idén is indítottunk limes túrát kerékpárral, ami komoly sportteljesítmény is egyben. A túra útvonala Dunaszekcső-HercegszántóKiskőszeg-Mohács-Dunaszekcső volt, közel 140 km-t tettek meg a résztvevők: Mózes Gábor, Mózesné Kovács Andrea, Kovács Károlyné, Mikola Zoltán, Taliga Gyula, Balogh József, Balogh Fanni, Hausknecht János, Balázs Zlatko, Tatai László, Teveljácz Sándor. Szeretnénk hosszú távon a Limes tábort úgy kiterjeszteni, hogy ne csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is tudjon programokat kínálni. Főleg azoknak, akik aktív kikapcsolódásra vágynak. Öt órakor nyílt meg az Örökségházban a Pécsi Alkotó Pedagógusok Képzőművészeti Műhelyének kiállítása, ahol a hét folyamán készített alkotások kerültek bemutatásra. A tábor szakmai szervezője Svasticsné Bogáthy Zsuzsa, fő támogatója pedig Szabó Marika néni a Halászcsárda melletti „tornyos ház” tulajdonosa. Köszönet nekik a kitartásukért! Nyolc órától Szeverényi Vajk előadását hallhattuk Dunaszekcső bronzkoráról az Örökségházban. Délután a rendezvényt átköltöztettük a Művelődési Házba, az esti élvezetes gitárkoncertet is már ott tartottuk. Végezetül jöjjön a hidegzuhany, a szombati esőáztatta nap, mikor is 2003-óta először nem tudtuk megrendezni a szokásos jelmezes felvonulást. A nap programjai (tartós áramszünet után): Kézműves foglalkozások, Kéméndi Tamás és Gráf Vivien (harmonika, ének), kelta bemutató, középkori fegyverbemutató, Dunaszekcsői Fúvószenekar koncertje, Rua (ír-kelta népzene), Instrumentális zene és tánc, CS.I.T. koncert. A gladiátorjáték, és a lovas bemutató kivételével minden programot megtartottunk. Sokkal hangulatosabban sikerült a nap, mint ahogy rémálmaimban elképzelte. A mozi előterében berendezett retro kocsma feelingje fergeteges volt. Ha számítunk rá korábban, akár a mozi teremben is lehetett volna előadást tartani. Az előtér díszítéséért hálás köszönet Puskás Ilonának, és Kelemen Erzsébetnek!

A szombati napért köszönettel tartozunk mindenkinek, akik dacolva a rossz idővel részt vettek és/vagy segítettek a szervezésben. Külön köszönet a Dunaszekcsői Fúvószenekar tagjainak, vezetőinek, Alföldi Balázsnak, és Hermann Szepinek. Rókus Józsefnek, Martina Jánosnak, Fábik József szakácsnak, az asszonyok Baráti Körének az ebéd megszervezéséért, Zsivkovits Ákosnak a hangosításban nyújtott segítségéért. Eddig nem szóltam a logisztikáról, mely végig kísérte az egész hetes tábort, sok esetben a programoknál sokkal munkaigényesebb feladatok ellátásáról van szó. A számok tükrében néhány adat: a táborban részt vett közel 120 diák, gyermek, még vagy ötven segítő, és állomásvezető, 3000 adag étel került kiosztásra, 100 főnek kellett szállást biztosítani. Köszönetünket fejezzük ki az elszállásolásban nyújtott segítségéért Paréj Péternének, Schmidt Gabriellának, Kollmann Györgynek, Hegedüs Györgynek, Sebestyén Györgyinek, Husti Mihályné Ilonka néninek, Szödényi Istvánnak, Pálfi Sándornak, Hans és Marta Mendlernek, a katolikus egyháznak és közösségnek a plébánia lak használatáért, Prucs Zsuzsának és az ÖNO-nak A reggeliztetésért Frányó Jánosnénak, Frányó Marikának, Teibert Józsefné Melindának, Beke Józsefnénak, Schmidt Rékának, Bíró Katának, Palotai Mihálynénak és Müller Gyulánénak A Dunaszekcsőért Alapítvány dolgozóinak a három hetes megfeszített munkájukért: Husti Katalinnak, Tóthné Fehér Ibolyának, Horváth Tamarának, Schmidt Bencének, Kiss Viktóriának, Orsós-Vágó Ferencnek, Bíró Tamásnak, Szeteli István Pityu bá-nak, aki mindent megszerel, és megjavít. A Dunaszekcsőért Alapítvány kurátorainak, dr. Schmidt Józsefnének, Gubik Viktóriának, Baloghné Kiss Gyöngyinek, Balogh Viktóriának, Treutz Lászlónak, Schmidt Zoltánnak a szervezésben nyújtott segítségükért. Az Dunaszekcső Önkormányzatnak és Faller János polgármesternek a sok szállításért, a szekcsői, garamszentgyörgyi és az erdélyi gyerekek részvételének támogatásáért. Pont a napokban ért véget az erdélyi cseretábor, ahol szekcsői gyerekek vehettek részt egy hasonló erdélyi táborban. A felvidéki Garamszentgyörggyel június végén írt alá testvérkapcsolati megállapodást Dunaszekcső, ott is hosszú távon lehet számítani tartós cserekapcsolatra, közös programokra. Talán ez lehet a hosszú távú kitörési pont, ha a Lugio Napokról van szó. A napközi konyhának a heroikus munkáért, amit a tábor ellátásáért végeztek, külön köszönet Tóth Péter konyhavezetőnek! Az általános iskolának, és dolgozóinak elsősorban Baloghné Kiss gyöngyi igazgató nőnek, Glock Péternek és feleségének Gizinek a sok segítségért. A Nyugdíjas Klubnak az Örökségház őrzéséért, a Bütykölő körnek a sok mindenféle munkáért, az Otthonka Egyesületnek a szervezésért, munkáért, a Sportegyesületnek a sátor, és a padok kölcsönadásáért. A csapatok vezetéséért: Emmert Józsefné, Mile Tünde Ágnes, Kis-Gadó Csabáné, Skaliczki Judit, Frank Csaba, Lászlóné Szőke Csilla, Liliomné Pávkovics Judit, Treutz László, Paczári Lászlóné, Lápossy Rita, Bazsó Ágnes, Molnár Luca, Weissmann Sára, Garai Éva, Garai Zsolt, Tóth Zsolt, Tóth Eszter Azoknak a családoknak, akiknél rokonok, ismerősök szállhattak meg, és csapatokat szerveztek: Maracskó Tibornak, és feleségének Mauchner Csillának, Schaffer Zoltánnak és feleségének Balogh Ildikónak, Schmidt Zoltánnak és családjának, a Szingler családnak Továbbá: Ébert Martinnak a két hétig tartó közösségi szolgálatáért. Vágóné Szemelácz Máriának a Deli udvar rendelkezésre bocsátásért és a sok szállításért, Kulutácz Tímeának a büfé működtetéséért, valamint a Művelődési Házban nyújtott segítségéért, Kovács Károlynak a sok-sok szállításért, Bedecs Ferencnek és a Paksi Evezős és Vízisport Egyesületnek a sárkányhajó utánfutó rendelkezésre bocsátásáért, Duba Máriának a garamszentgyörgyi csapat kíséretéért, Dudás Katalinnak és Dudás Rebekának az izsai csapat kíséretéért, Nemes Elődnek az erdélyi csapat kíséretéért és a szervezésért. Végezetül jöjjenek a csapatok, akikért a tábor szólt: Alba Regia, Aquincum, Castellum, Dacia, Florentia, Granus, Kelemantia, Lugio inferior, Lugio superior, Pannonia, Sopianae, Vigilum. Mit is lehetne a végén írni, mint hogy a frissítések letöltése, és a hibajavítások után akkor jövőre is Lugio Napok, Limes Tábor 2017. július 17-23 között. Várunk minden segítő szándékú gondolatot! Bíró Zsolt

Európa a polgárokért 2016. Tájékoztató a Garamszentgyörgyön (Szlovákia) négy ország településeinek résztvételével lezajlott testvérvárosi találkozóról. Demokratikus szerepvállalás és polgári részvétel: Testvérváros program „ Nyitottak vagyunk az európai emberek számára – Garamszentgyörgy 2016 “ A találkozó helyszíne: Garamszentgyörgy – Szlovákia. Résztvevők: a projekt keretén belül ezen a találkozón 532 személy vett részt . 50 személy Vískyből ( Csehország ), 30 Hosszúfaluból (Szlovénia ), 50 Dunaszekcsőből (Magyarország ), 43 Pécsváradról (Magyarország ), 359 Garamszentgyörgyből (Szlovákia). A találkozó időpontja : 2016. július 01- 03. A találkozó rövid bemutatása: 2016.07.01. – Péntek Garamszentgyörgy község képviselői fogadták a külföldi meghívott delegációt, és ünnepélyesen megnyitották a háromnapos közös programot. A megnyitón az egyes partnerek bemutatkoztak, és jóváhagyták a program keretén belüli munkájukat. Megvitatták az együttműködés lehetőségeit, nem hagyták figyelmen kívül a fiatalokkal kapcsolatos témákat sem. Megállapodtak abban, hogy minél több személyt kell bevonni ebbe a programba, s szorgalmazni kell a közös munkát, valamint az együttélést az egységes Európában. A résztvevők a fogadás után megtekintették a zselízi F. Schubert Zeneiskola társulata előadásában Alice csodaországban című musicalt, s utána filmvetítésre került sor, amely bemutatta az Európai Úniót a fiatalok szemével. A vendégeknek lehetősegük volt megtekinteni a EU projektekből épített épületeket, felújított tereket a községben. Az esti órákban a Duba Tájház látta vendégül a delegáció tagjait, ahol megkóstohatták a háziasszony, Duba Ernőné Oroszi Gizella kemencéjében sült házi kenyeret és finomságokat. A helyi parkban Szlovákia keleti részéről, Kassáról érkező Ščamba zenekar zenéje mellett ismerkedhettek egymással a résztvevők. 2016.07.02. – Szombat Szombat reggel a csehországi MALÁ HANÁ -i fúvószenekar akkordjaira ébredhetett a falu lakkossága. A kultúrházban ünnepélyes keretek között aláírták a közös munkáról szóló szerződést: Vísky (Csehország), Dunaszekcső (Magyarország), Garamszentgyörgy (Szlovákia ). Ez a szerződés nagy szerepet játszik majd a falu életében, hisz meghatározza a további feladatokat a határokon átnyúló együttműkodésben, egymás megismerésében, a kultúra terén, a magánszektorban, a mezőgazdaságaban. A szerződés aláírása után a delegációk részvételével falunk polgármestere a helyi alapiskolában megnyitotta a ,,Helyünk Európában,, című képzőművészeti kiállítást. A kiállításon a projektben résztvevő külföldi települések iskoláinak-, valamint a helyi alapiskola diákjainak munkáit tekinthették meg. A vendégek és az ifjúság között kötetlen beszélgetés alakult ki, ahol szó esett az iskolák

közti baráti kapcsolatok kialakításáról is. Ebéd után a vendég és a hazai folklór együttesek népviseletbe öltözve levonultak a helyi parkba, ahol a Gálaműsoron mutatkoztak be. Felléptek: A helyi óvoda és alapiskola diákjai, a garamszentgyörgyi Rozmaring menyecskekórus, folklórcsoportok a magyarországi Dunaszekcsőről és Pécsváradról, a szlovéniai citerazenekar és táncegyüttes, a csehországi fúvószenekar, valamint a zselízi Kincső ifjúsági folklórcsoport. Aki kedvet kapott, táncház keretén belül magyar, cseh, szlovén és szlovák táncokat tanulhatott, melyeket ifj. Juhász Sándor budapesti táncos tanított a zselízi Gereben zenekar muzsikájára. ,,Ismerd meg szokásainkat és hagyományainkat“ – a partner települések bemutatták szokásaikat a gasztronómia és a hagyományos mesterségek területén. Az EU információs standjánál az önkéntes fiatalok Európai Únióval kapcsolatos hírleveleket, valamint tájékoztató anyagot osztogattak. Egész nap lehetőseg volt megtekinteni a Duba Tájházat. Az esti programot a magyarországi Dupla KáVé és a Rikkoň testvérek tették színvonalassá. 2016. 07. 03. – Vasárnap A delegáció és a falu lakossága ökumenikus istentiszteleten vett részt a helyi római katolikus templomban, amelyen a sági MUSICA AUREA koncertet adott. Az istentisztelet után megkoszorúzták az I. és a II. világháborúban elesett katonák, valamint a kitelepített lakosok emlékművét. A vasárnapi közös ebéd alkalmával a háromnapos programot Garamszentgyörgy polgármesterének ünnepi beszede zárta, melyben megköszönte a vendégek részvételét, remélve, hogy a közös munka elérte, s a jövőre nézve eléri célját. Az esemény nagy sikert aratott Garamszentgyörgy lakosai között is, s reméljük, hogy jövőre is sikerül megrendeznünk egy hasonló találkozást Európai Úniós támogatással. A projekt eredményei: Testvértelepülés-hálózat kialakítása: A projekt megvalósításának köszönhetően kölcsönös együttműködésen alapuló szilárd testvértelepülés-hálózat alakult ki. Az integráció és a kölcsönös támogatás szorosabb formájáról van szó. A projekt eredményeként jött létre a Partnerségi charta. Az Európai Unió sajátosságainak és prioritásainak a megismerése: A projekt jelentős mértékben hozzájárult az Európai Unióval összefüggő információk megismeréséhez. A polgárok megismerkedhettek az Európai Unió alapvető sajátosságaival, az alapszabályzatokkal, az európai állampolgárság elveivel. A polgárok aktivizációja, tevékenységre ösztönzése: A polgárok aktívan részt vettek az európai uniós projektben (aktív európai polgárokká váltak). A fiatal generációra fektetett hangsúly: A fiatal generáció jelenti Európa számára a jövőt. A fiatalok képzésével és felkészítésével fejlesztettük körünkben az európai állampolgárság-tudatot. Forrás (szöveg és képek): A beszámoló elérhető még több képpel (amik az előző oldalakon felsorolt programokat mutatják be részletesen ) Dunaszekcső község honlapján, a www.dunaszekcso.hu weboldalon.

Le Boulay – Dunaszekcső (2016. 07.28 – 08. 03.) Kicsiny falunk, Dunaszekcső és a Le Boulay nevet viselő francia település közt már több mint tíz éve tartó testvérkapcsolat áll fent, amit mindkét oldalról lelkesen visznek tovább évről-évre, vagyis pontosabban kétévente a szervezők-résztvevők. Jómagam még csak négy éve erősítem a résztvevők listáját, de számomra is nagyon értékes mindaz, amit ezekben az években a francia barátainkkal együtt éltünk át közösen. Ebben az évben, csak úgy, mint négy évvel ezelőtt, a magyar csoporton volt a sor, hogy meglátogassák barátaikat, ahogy ők tették azt két évvel ezelőtt. Az utunkat július 26-án este kezdtük meg, de először Olaszország felé vettük utunkat. Idén úgy döntöttünk, hogy ezt az útvonalat választva még több érdekességet megtekintünk. Első megállónk Velence volt, ahol egy kellemes napot tölthettünk el. Míg volt, aki a Dózse palotában töltötte az idejét és megismerhette annak szépségeit, addig a csapat másik fele korzózhatott Velence keskeny kis utcáin és élvezhette ennek a nyüzsgő városnak a forgatagát.

A Velencében töltött idő hamar eltelt, és folytatnunk kellett utunkat Torinoba, ahol megszálltunk azon az éjszakán. Másnap reggel, kilépve a könnyen magával ragadó, pezsgő olasz életből folytattuk utunkat barátaink felé. 28-án a késő esti órákban érkeztünk meg Le Boulay-ba, ahol a vendéglátó családok egy vendégváró táncos üdvözléssel és étellel vártak bennünket. A másnapot a vendéglátó családoknál töltötte mindenki, majd este elindultunk Semblançay-ba, ahol hét órakor várt minket a vacsora, majd később megtekinthettünk egy szabadtéri színdarabot. A vállalkozó szelleműek fel is próbálhatták a színdarab végeztével a kosztümöket és fotózkodhattak is a színészekkel.

Szombaton a délelőtti órákban hagytuk el a falut és indultunk el, hogy részt vegyünk egy Loire-on való hajaókiránduláson. Amint visszaértünk, megebédeltünk egy Rochecocorbon nevű fogadóban. Délután mindenkinek szabad program volt, majd este a vendéglátócsaládoknál étkeztünk. A vasárnapi programok minden családnál másként zajlottak. Volt, akiket az Amboise-i vásár forgatagába vitték a családok, voltak, akik kirándulást tettek Lavardin-be, és akadtak, akik a Thoré la Rochette kisvasútat választották program gyanánt. Augusztus 1-én, hétfőn a Beauval-i állatkertbe vitték csoportunkat, ami egy egésznapos programként szolgált a társaságnak. Rengeteg gyönyörű állattal találkozhattunk, és megcsodálhattuk a fóka valamint

az elképesztő madárshowt is. A keddi napunkon elvitték a csapatot a faluban lévő iskoláb, polgármesteri hivatalba, valamint a templomba is. Megbeszélést tartottunk a francia-magyar fiatalok bevonásával a jövőre való tervekkel kapcsolatban, és ebéd után egy közös játékban vettünk részt a franciákkal és összemérhettük erőnket Pétanque-ban. Este közös vacsorával zárult a nyaralásunk, ahol átadtuk egymásnak ajándékainkat, majd megkezdődött a táncos mulatozás. Megmutattuk francia barátainknak, hogyan kell táncolni a kólót vagy éppen sodrófás táncot járva nevettük végig a zenéket, és örömmel vettünk részt azokban a táncokban, amiket barátaink mutattak nekünk. A mulatság végezte után indultunk útnak a késő esti órákban azokkal a szép emlékekkel, amiket Le Boulay-ban szereztünk az elmúlt hét alatt. Horváth Tamara

Augusztus 20-a Dunaszekcsőn Augusztus 20. az egyik legősibb magyar ünnep, Szent István király ünnepének napja. István uralkodása idején augusztus 15-én, Nagyboldog-asszony napján hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot. Ekkor tartották az ún. törvénynapokat. Később Szent László király hozott döntést az ünnepnappal kapcsolatban: áttették augusztus 20-ra, mert 1083-ban e napon avatták szentté I. István relikviáit a fehérvári bazilikában. Az 1848-as szabadságharc után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet. Ezt követően először 1860-ban ünnepelhették meg ezt a napot. A kiegyezést követően teljes mértékben visszanyerte méltóságát az ünnep: 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította. A két világháború között mindez kiegészült a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállításának össznemzeti célkitűzésére való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt. Majd ezt eltörölték, de az egyházi ünnepek sorában még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. Szent István ősi ünnepéből az "új kenyér ünnepe" lett, majd az új alkotmányt, mint új szocialista államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ettől fogva 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepeltük. A rendszerváltozás óta, 1989-től ismét a régi tradíciók szerint rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi újjászületése csak 1991-ben történt meg. Az első szabad választásokon létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5-i döntése Szent István napját a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította. Idén augusztus 20-a alkalmából megrendezett ünnepségen részt vett az Acoustic Flames zenekar. Róluk azt kell tudni, hogy 2 éve jöttek létre, akkor még 3 taggal. Zenei koncepciójuk akusztikusan átdolgozott örökzöld magyar rock slágerek voltak. Alapgondolatuk az volt, hogy a rock zene akusztikus hangzásban is hűen átadható a hallgatóságnak.2015 telén azonban a zenekar felbomlott. Azonban a felkérések sorra érkeztek az alapítóhoz, Kozák Péterhez, akit nem hagyott nyugodni, hogy muzikális ember lévén zene nélkül egy űr tátong benne, s értelmetlen zene nélkül élni, így felkereste Izsák Gábort, Bizsut, és létrehozták azt a formációt, amit most Önök is megismerhetnek. A repertoárjukat némiképp megváltoztatták, nemzeti érzésű dalokkal bővítették.

Ismét remek fellépéssel örvendeztette meg a közönséget a Dunaszekcsői Német Nemzetiségi Tánccsoport, ami 2014 januárjában alakult meg. Kezdetben kis létszámú együttesként, majd a fellépéseik hallatán folyamatosan bővültek táncolni vágyó fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt. Mára már teljes létszámuk 20 főt tesz ki. 2014 őszén megalapítottak egy gyermekcsoportot is. A kezdetektől fogva élő zenekar kíséri mindkét csapatukat a próbákon és a fellépéseken is. Fellépéseket vállalnak falunapokon, fesztiválokon, találkozókon egyaránt. A táncegyüttes vezetője, felkészítője: Alföldiné Pajkos Kitti. Idén sem maradhatott el a Dunaszekcsői Fúvószenekar szereplése. Ők 2011 márciusában alakultak, a dunaszekcsői zeneoktatással karöltve. Tagjai a faluban élő, muzsikáló fiatalok és idősebbek. Létszámuk kb.35 fő, melynek több, mint négyötöde gyermekkorú. A zenekar ötlete először Hermann József fejében fogalmazódott meg, a falu korábbi, több mint 40 évvel ezelőtt megszűnt fúvószenekarára emlékezvén. Állandó szereplői a falu rendezvényeinek, továbbá az elmúlt évek során megfordultak mind környékbeli mind távolabbi, akár külföldi fellépéseken, nemzetiségi napokon, falunapokon, fúvószenekari találkozókon. 2012-ben megalakult a Dunaszekcsői Fúvósok Egyesülete, mely segíti és támogatja a zenekar életét és fellépéseit. Célja a tehetséges fiatal zenészek felkarolása, zenei nevelése, szakmai segítése a zenekari utánpótlás biztosítása érdekében. A zenekar fő támogatója a Német Nemzetiségi Önkormányzat, valamint a Dunaszekcsői Önkormányzat, kinek támogatásának és segítségének legfőbb oka, hogy a zenekar hidat épített a generációk között, s fellépéseikkel, szerepléseikkel településünk hírnevét öregbítik bármerre is járnak. A fúvószenekar szakmai vezetője, karnagya és a diákok zenetanára Alföldi Balázs. A Dunaszekcsőért Díszokleveleket idén Bátai Ferenc és Kovács Károlyné kapta.

Jótékonysági koncert A Dunaszekcsőért Alapítvány 2016. 08. 27. – i napon, szombaton jótékonysági koncertet szervezett a Dunaszekcsői Római Katolikus templomban délután 17:00 órai kezdettel. A koncert bevételéből a dunaszekcsői Frányó kereszt helyreállítását szerettük volna támogatni. Féllépőink barokk szerzők műveiből állítottak össze egy órás műsorukat. Fellépőink voltak: Kovács Árpád – fuvola, Czepf József – fuvola. Kísérőjük a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola zongora művésztanára Ancil Anita – zongora, csembaló. Elhangzott művek: G. F. Händel: e-moll szonáta HWV 395b /Kovács Árpád/ A. Vivaldi: d-moll kettősverseny /Kovács Árpád – Czepf József/ J. S. Bach – c-moll szonáta BWV1017 /Czepf József/ G. P. Telemann: 10. fantázia szólófuvolára /Kovács Árpád/ W. F. Bach: Duó F. 59 /Kovács Árpád – Czepf József/ J. M. Hotteterre le Roman: Szvit két fuvolára /Kovács – Czepf/ J. M. Hotteterre le Roman: Szvit Op. 4 Nr. II /Kovács András/ A fellépők és a szervezők az adományok teljes összegét a Frányó kereszt helyreállítására ajánlják fel, melynek pontos össze 61.620 Ft. Köszönjük fellépőinknek, hogy támogattak minket színvonalas műsorukkal és segítettek nekünk. Valamint köszönjük minden szekcsőinek a részvételét és nagylelkű támogatását!

Otthonka Egyesület Augusztus 12-én koncertezett az Örökségházban a Trio Afium formáció. A jazz zenét játszó pécsi csapat másodszor zenélt falunkban. És a tervek… - Szept. 25. vasárnap 14 órától - Krumplirétes fesztivál a Dunaszekcsőért Alapítvány szervezésében az Örökségházban és a piactéren, tervek szerint lesz itt zsibvásár, kézműves vásár, népi játékok, vetélkedő gyerekeknek, néptánc, kiállítás a pásztoréletről, állatok megáldása, színdarab (Forrás Művészeti Stúdió), krumplirétes sütés, melyre a helyi civil szervezeteket, csoportokat kérik fel a szervezők - Szept. 26. hétfő - Köszikávé Nap, adománygyűjtés a posta előtti téren a Dóri Házért, ahol daganatos gyerekeket ápolnak Az alábbi programok kezdési időpontjait plakátjainkon és az interneten tesszük közzé: - a Latin Táncesteket folytatjuk szeptembertől Dudok Evelinnel - Gyékényfonás szakkör folytatódik ősztől, lehet csatlakozni - Zenetanulás - gitár és zongora - akár új jelentkezőkkel - Zumba Linder Ildivel folytatódik a tornateremben

Aranydiploma - Horváth Tamara beszélgetése Erdélyi Máriával Kinek? Minek a hatására lett tanár? Mindig tudta, hogy ezzel a hivatással szeretne foglalkozni? Nem tudtam mindig. Hetedikes koromban a TSZ-be akartam menni, aztán varrónő akartam lenni, fodrász akartam lenni. De apám mondta, hogy ebbe fogsz járni, Mohácson a gimibe. Kaptam négy év haladékot, hogy válasszak. Addigra a Guzsvánné végzett, és akkor kézenfekvő volt, hogy én is pedagógus legyek. Ennyi volt. Mentem a rokonság után. Meg aztán egy falusi lánygyerek nem tudta, hogy mi minden lehet. Látott maga előtt fodrászt, varrónőt, más iparosnő nem volt. Aztán volt az irodista, és tanító. Ez a négy. Más lehetőség nem igen volt a hatvanas évek elején. Milyen volt a kezdet? Hol kezdte a tanulmányait? A Mohácsi Kisfaludi Károly Gimnázium 1/D osztályában orosz tagozatra jártam. Heti hat orosz órám volt, de ennek ellenére el tudnának most már adni Oroszországban. Akkor ott hatvankettőben érettségiztem és akkor felvettek a főiskolára biológia-földrajz mezőgazdasági szakra. De én földrajzos akartam lenni, földrajz- történelmes. Mivel azt nem indították. Akkor a biológiai is egy kicsit olyan muszáj szak volt, hát a mezőgazdaság pedig egy abszolút muszáj szak volt. Még mehettek volna testnevelésre. Mondjuk futásból jó voltam rövidtávon, meg súlylökésből, gerelyhajításból. Hosszú távon már nem. A felemás korlát a halálom volt, úgyhogy. Szóval ennyi, ezeket a szakokat kellett választanom, mert rajz sem volt. Valamikor volt földrajz-történelem, az sem volt. Valamikor volt biológia-földrajz, most az sem volt. Hát ezt a hármat választhattam, testnevelésre pedig el sem mentem felvételizni, mert tudtam, hogy röhej. A tanulmányait hogyan kezdte? Hogy indult a pályafutása?

Hatvankettő őszén kezdtem és hatvanhatban kaptam diplomát. Ez négy év volt. Akkoriban négy év volt és három szak. Az előttem levők, azok két szak és három év, két szak és két év, szóval több lett. Szerintem mi azért lettünk akkor sokan pedagógusnak képezve, mert akkor jöttek be a Ratkó gyerekek és jöttek be a fölső tagozatba. A Ratkó-korszakról már biztos hallottál. Azok a gyerekek voltak ott a hatvanas évek közepén a felső tagozatban. Akkor tényleg kellett a sok tanár. És akkor utána még több, mert azoknak jöttek a gyerekeik és akkor a nyolcvanas évek végén is. Akkor az embereket már képesítés nélkül is felvették és próbáltak belőle tanárt kiképezni, mert akkor sok gyerek volt. Most ilyen probléma nincs, mert sajnos nagyon kevés a gyerek. Milyen sikereket ért el Ön és tanítványai az évek során? Talán először beszéljünk arról a sikerről, amit a főiskolán értem el. Hát én itt rettentően hajtottam, és végül jeles diplomával végeztem. Azonban soha senki nem volt kíváncsi arra, hogy én milyen eredménnyel végeztem. Diploma száma, és akkor be kellett mondani a számot és ennyire voltak kíváncsiak. Az, hogy ott mi volt írva, arra senki sem volt kíváncsi, még arra sem, hogy milyen szakon végeztem. Aztán népgazdasági érdekből át lettem helyezve Dunafalvára. Akiket elmenesztettek, azok jól jártak, én jártam rosszul. De végül is én szerettem Falván lenni. Az emberek kedvesek voltak, csak a dunai átjárás volt rossz. Ködbe, fagyba, az nem volt jó. Hogyan emlékszik vissza a tanárként eltöltött időkre? Voltak jó és rossz percek egyaránt? Élvezte, vagy volt olyan, amikor azt érezte, hogy nem jó felé indult? Az eleje volt nagyon rossz, de végül is utána beértem. Avval értem be, ami melót letettem az asztalra. Nem volt számomra olyan, aki engem ott istápolt volna. Amit elértem, azt azzal értem el, ami munkát tettem bele. De nem, sosem akartam ott hagyni, én jól éreztem magam a pályán. Azt hiszem a pedagógus pálya előnye az, hogy mindig fiatalok közt vagy, mindig életvidám emberek között vagy. Ez valahogy lelkileg is befolyásolja az embert. Egyszer volt egy találkozónk. Egy főiskolai találkozónk, amit én szoktam szervezni. És az egyik férj, ügyvéd azt mondta, hogy ez valami rettenetes. Amikor ügyvédekkel összeül, szinte elképzelhetetlen ez a fajta diskurzus. Azt mondta, olyanok vagytok, mint a gyerekek. Hatottak ránk a gyerekek és mi megmaradtunk ilyen örök gyerekeknek. Nevettünk, viccelődtünk és nem voltunk ilyen kimértek és komolyak, mint egy ügyvédi társaság. Szóval nem bántam meg. Szerettem a pályámat és a gyerekeket is. Voltak olyan tanítványai is, akikről tudja, hogy erre a pályára mentek? Persze, hogyne. Wilhelm Zoltán, Életem legszebb pedagógusnapi ajándékát kaptam tőle, egy köszöntőjét. Egy földrajz továbbképzés ment az egyetemen, és hát ugye öt órám volt, valamit ettem, beültem az autóba és hát csak elkéstem. Hát rettenetesen szégyelltem magam, na mindegy, bementem. Na végül beosontam, és akkor fújtam egyet, hogy túl vagyok ezen a kellemetlenségen. Akkor megszólal a Wilhelm Zoli, mert ő volt az előadó, egykori tanítványom és azt mondja, hogy:„ És akkor bemutatom az én egykori földrajz tanáromat, aki elindított ezen a pályán.„ Ne tudd meg. Örültem is, de közben azért mégis. Wilhelm Márta is pedagógus lett, őt is tanítottam földrajzból. Biztos van még más is, de most a Wilhelmék azért vannak eszembe, mert a Márti adta át a virágot. De többen voltak, akik ezt a pályát választották, volt aki még a szakomat is választotta. Mikor ment nyugdíjba? Miket szokott csinálni? Hiányzik a tanítás? Nyugdíjba kilencvenkilencbe mentem el ötvenöt évesen, mert ugye korán születtem negyvennégyben. Akkor mentem el nyugdíjba, de aztán még bent voltam a suliban egészen hatvan éves koromig. Az utolsó évben már csak óraadó voltam, értekezletre sem kellett járnom. Az az igazság, hogy én ilyen szépen -

fokozatosan maradtam ki az iskolából. Talán azért tudtam nyugdíjas koromban aktív maradni meg visszajárni, mert bennem nem maradt tüske. Én a mai napig visszajárok a tanáriba, ha kell gyűjtök nekik dobozt ,viszem nekik a kincseket és akkor osztozkodnak rajta. A rajzosnak is viszem a kellékeket. Az az igazság, hogy lassan most már kezdem a múltamat így leszámolni. Már vittem sablonokat, meg mappákat rajzokkal. De nem unatkozom. Van Csipkeklub ugye, azt rögtön akkor alapítottam, amikor kimaradtam. Tulajdonképpen ez egy nyugdíjas klub csak másképpen. Csöndes, visszafogott főállású nagymamák egy héten egyszer elbeszélgetnek. Egy évben egyszer elmegyünk kirándulni, de olyan helyekre, ahol nem kell átszállni, meg közel is van. Most voltunk Geresdlakon meg a Történelmi Emlékparkban. Tavaly voltunk Szekszárdon. Voltunk már Decsen is. Vissza van még a Kanizsai Dorottya Múzeum az ősszel. Azt helyi járatos busszal is meglehet oldani, tehát ilyesmik. Vagyunk huszonketten. A kézimunka meg úgy van, hogy van aki még tud kézimunkázni, van aki már nem tud. És hát az Alapítványnak segítek, amiben tudok. Ruhák terén meg az állomáson. De horgolni még tudok meg szeretek is. Bár, amikor a hatvanadik kokárdát horgolja az ember, akkor már...De az mégis egy kis pénzt jelent, és akkor a Limesek mégis kapnak egy kis csokit. Szóval mindenképpen megéri. És nem is hiányzik a tanítás? Hát mindig lehet valamit tanítani. A Csipke klubban is lehet tanítani. Viszont az a fajta tanítás, hogy bemegyek az iskolába, leadom az anyagot, na az a fajta tanítás nem hiányzik. Amit most az oktatással művelnek, az sem hiányzik. Földrajzi ismereteimet úgy tartom szinten, hogy a fejem fölött ott van a térkép, mondanak valamit, és azt megkeresem. Akármiről is van szó, megkeresem a térképen. Biológiából kezdek erősen kikopni. De hát, fejelt az ember. És a gyerekeket sokat vitte versenyekre? Ketten voltunk ezen a szakon, a Hetényiné meg én és úgy volt helyünk a Nap alatt, hogy felvettünk más szakokat is. Ő például a testnevelést, én pedig csapatvezető voltam, amiért járt órakedvezmény, és így kettőnknek volt helye az iskolában. Tulajdonképpen a szakjaimhoz kapcsolódó táborozást, turisztika, térkép, ami a szakomhoz közelebb azon a vonalon mentem tovább. De nyolcvanhatban elmentem szakfelügyelőnek. Szakelügyelőnek vettek fel, de januártól már úgy hívtak bennünket, hogy szaktanácsadók. Óriási különbség van a kettő között. És akkor gyakorlatilag egyik iskolából mentem a másikba, amit egyik helyen láttam azt elmondtam a másikban. Az egy kellemesebb foglalkozás volt. Akkor nyolcvanhat, kilencven gyorsan hazapucoltam tanítani. De akkor úttörő sem volt és akkor végül osztályfőnök lettem. Kaptam egy nehéz sorsú osztályt. Szoktak osztálytalálkozók lenni? Volt már olyan, de a mai gyerekek nem vágyódnak egymásra úgy, mint a mi korosztályunk. Valahogy a mi gyerekkorunkba nem volt annyi beleavatkozás. Akkoriban lehettünk gyerekek a magunk örömére, egymás közt. A mai gyerek délután négyig ott van az iskolában, örül, ha nem látja a másikat. Mi meg hazamentünk tanítás után. Akkoriban önként, önszervezéssel mentünk játszani mindig, nem olyan volt, mint most. Lehet, hogy ezért is ragaszkodunk egymáshoz jobban, mint a mai fiatalok. Mit érzett, amikor átvette a diplomát? Mégis ötven évről van szó. Zavarban voltam. De, mikor átvettem azért igyekeztem, hogy ne látsszon rajtam annyira. Tudod, az én időmben egyszerű európai ruhákba voltak a tanárok, most meg ilyen talárokban vonultak be. De nagyon zavarban voltam, mikor átvettem. Annyira, hogy azt sem tudtam, kitől vettem át. A rózsát a Wilhelm Márti adta át. Sok csoporttársa volt ott? Hát, mivel én szerveztem, ezért igen. Harmincnégyen voltunk. Horgoltam minden csoporttársamnak egy aranydiplomát is. Szép számban összejöttünk. Vége

HÍREK és PROGRAMOK A kishajó 2015. november 1-től a következő menetrenddel közlekedik: Hétfőtől péntekig: 7.00 7.45 13.15 14.15 15.00 16.00 17.00 Pénteken: 17.10 - kor. Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a kishajó jár a következő menetrenddel: 07.45 12.00 15.45 Vasárnap: 15.30 További információ: +36 70/338 - 6484

A Művelődési Ház állandó programjai és könyvtári nyitva tartás Hétfő: Szerda:

18.00 - 20.00 Sváb tánccsoport 14.30 - 17.00 Nyugdíjas klub 17.00 - 18.00 Magyar tánccsoport Csütörtök: 17.00 - 18.00 Sváb tánccsoport 18.30 - 20.00 Jóga Péntek: 09.00 - 11.00 Baba - Mama klub 18.00 - 21.00 Zenekari próba

Művelődési Ház ügyeleti ideje: Kedd: 08.00-12.00

Római Kat. Plébánia irodai ügyelete: Hétfő: 14.30-16.00 Szerda: 13.30-15.00

Etka jóga a Művelődési Házban

A könyvtár nyitva tartása a Művelődési Házban (felnőtt irodalom): Hétfő: 8.00 - 10.30 Kedd: 14.00 - 16.00 Szerda: ZÁRVA Csütörtök: 8.00 - 10.30 Péntek: 14.00 - 17.00 A könyvtár nyitva tartása az iskolában (gyerek irodalom): Hétfő: 10.30 - 12.00 Kedd: 16.00 - 17.00 Szerda: ZÁRVA Csütörtök:10.30 - 12.00 Péntek: 13.00 - 14.00

Az Etka jógáról dióhéjban: - segít a saját öngyógyító erőinket mozgósítani - immunrendszer erősítő hatású, - nyitja a mellkast, javítja a tartást, - lazítja az izmokat és az ízületeket - segít azok regenerálódásában, a csontritkulás megelőzésében, - javítja a légzés hatékonyságát, csökkenti az asztma tüneteit, - hosszú távon megszünteti a migrént, - javítja a stresszel szembeni ellenállóképességet - erősíti az idegeket, - fiatalít a tizedik X-ben is - akárcsak egykor Etkát! Csütörtökönként 18.30-20.00 óráig Dudok Timivel. Elérhetőség:0620/430-4553 [email protected]

Lugio Mansio szálláshely A Baranya megyei Dunaszekcső központjában egy 4 szobás, 20 férőhelyes épület kiadó. A szálláshely 20 darab ággyal van felszerelve. Rendelkezik külön konyha résszel, így a főzési lehetőség is biztosított. Zuhanyzókkal és wc-vel ellátott, valamint egy külön kertrésszel is. Parkolási lehetőség biztosított. Érdeklődni lehet a 69/535-010-es telefonszámon, valamint a [email protected] email címen. A Mansiok a nagy főutak mentén voltak fellelhetőek. Egymástól 5-8 római mérföld távolságban állottak a mansiok, attól függően, milyen sűrűn lakott vidéken vezetett át az út. Két mansio között hat - nyolc lóváltó állomás (mutatio) volt, ahol a fáradt állatokat pihentekkel lehetett felváltani. Mivel a mansiokat rendszerint nagyobb községekben építették, a gazda (parochus) feladata volt, hogy megfelelő fekhelyről, ágyról, főzéshez és fűtéshez való fáról, az állatok számára pedig abrakról gondoskodjon. Dunaszekcsőről bővebb információt találhat a www.dunaszekcso.hu és a www.lugio.hu weboldalakon. Dunaszekcsőért Alapítvány

Visszaemlékezés a régi Dunaszekcsői Hírekből Horgászsarok – Bátai Feri bácsi tollából Folytatódik a harcsafogás módszere, mégpedig legmodernebb módszerrel, az úgynevezett műcsalival való harcsahorgászattal. E módszer lényege, hogy amit már a kuttyogtatásnál is említettem, a harcsa ingerelhető (mérgesíthető), így a műhallal való harcsázás ezt veszi elsősorban figyelembe. A műcsalik megjelenéséről, technikai fejlődésükről a későbbi „horgászsarokban” majd külön foglalkozunk. Általában a harcsára való műcsalis horgászat esteli vagy éjjeli tevékenység, de ilyen módszerrel már nappal is fogtak harcsát. Igen sokan szeretnek a harcsára így horgászni, megemlíteném. Előre bocsájtom, hogy a legdrágább módszer is, mivel egy jó műcsali (Wobbler) 2-5.000 Ft körül van. A műcsalinak (wobblereknek) igen sok fajtája létezik. Minden valamire való horgász cég állít elő wobblert. (Mischel, ABU, Rapala stb.) Így kiválogatni a legjobbakat művészet. Az érthetőség kedvéért kétféle jól bevált Rapala típusú wobblert bemutatok: kép forrása: internet

kép forrása: internet

A wobblerek színe a szivárvány összes színében megtalálható – talán lényeges; fényes nappal ne használjunk rikítóan csillogó-fényes műcsalit, inkább matt színűt rakjunk fel. A felszerelés: erős, 3 m körüli bot, jól beállított fékű orsó, rajta erős, nem vastag zsinór. Az igazi wobblerezők fonott zsinórt használnak. Tekintettel az esti és éjszakai órákra, lámpát és mindenesetre kép forrása: internet vágóhorgot vigyünk magukkal. A harcsa előfordulási helyéről már írtam az előzőekben, wobblerezésre legalkalmasabbak a kőgátak végeinél lévő burványok, a párhuzam kövezések visszaforgói. A harcsa este és éjjel kijön a kövezések közelébe. Vannak mélyen járó wobblerek is, állítható uszonnyal, így ha horgászunk, meghúzhatjuk a víz fenéktől felszínig terjedő rétegeit. Ne csüggedjünk, ha egy-két, tíz-húsz bedobás után nincs rávágásunk. Ez nem azt jelenti, hogy nincs ott harcsa. Az akasztás utáni fárasztásról, kiemelésről már volt szó. Végezetül: mivel sötétben horgászunk, lehetőleg ne egyedül vágjunk neki az éjszakának, legyen egy társunk. A következőkben a vizek „farkasának” nevezett hal, a csuka horgászatával foglalkozunk.

Kézzel horgolt ajándékok kaphatók a Teleházban! Aki kézzel horgolt fülbevalót és egyéb ajándék tárgyat vásárol, a Limes tábor díjazását segíti elő. Dunaszekcsőért Alapítvány

Mi kérünk elnézést rovat Miért nem tud úszni a süket? - Mert nem hal. Mi az hosszú és vérzik? - Sebes vonat. Mi az abszolút értelmetlen? - A fogyókúra ellen tüntetve éhségsztrájkot tartani. Hogy hívják a bátor, mindenre képes kanalat? - Merőkanál. Hány fekvőtámaszt tud megcsinálni Chuck Norris? - Az összeset. Az ember megkérdezi az asszonytól - Mi lesz ma az ebéd? - Semmi. - De tegnap is az volt. - Tudom, két napra főztem.

Képművészet

Fotó: Horváth Tamara

Receptsarok Szüreti pogácsa Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 2 dkg élesztő, 1 tojás, só, tejföl, 1 dl fehér bor Elkészítés: A margarint hozzámorzsoljuk a liszthez, hozzáadjuk a bort, a tojást, a felfutatott élesztőt és a tejfölt, majd az egészet összedolgozzuk. A tésztát 20 percenként ki kell nyújtani, majd még háromszor át kell dolgozni (mint a hájas tésztánál). Az utolsónál vastagra kell kinyújtani és késsel lehet megvágni a tetejét. Megkenjük a felvert tojásfehérjével, majd jöhet a szaggatás. Előmelegített sütőben addig sütjük amég piros nem lesz.

Kép forrása: internet

Almás krémes Hozzávalók: Tésztához: 6 tojás, 6 evőkanál liszt, 1 kg alma, 1 csomag sütőpor Krémhez: 4 csomag vanília puding, 1 liter víz, 6 evőkanál cukor, 6 tojásfehérje Elkészítés: Sütőpapírral kibélelt tepsi aljába almaszeleteket teszünk, majd a 6 tojásból, a lisztből és a sütőporból összekevert tésztát ráöntjük. Ha megsült a tészta, akkor felfordítjuk, úgy, hogy az almás rész felfelé kerüljön. A pudingokat 2 evőkanál cukorral és a vízzel sűrűre főzzük, majd a tojásfehérjékből és a 6 evőkanál cukorból kemény habot verünk, amit a meleg pudinggal elkeverünk. Ha elkészültünk, akkor a tészta tetejére kenjük a krémet. Ezután a tejszínből szintén kemény habot verünk, és ha elkészültünk vele, akkor elsimítjuk a sütemény tetején. Tetejét meg lehet hinteni fahéjjal, kakaóval, vagy akár porcukorral is. Kockára szeletelve mutat a legjobban. Fűszeres - sajtos muffin Hozzávalók: 30 dkg liszt, fél csomag sütőpor, fél teáskanál szódabikarbóna, szárított zsálya, 1 kávéskanál szárított petrezselyemzöld, 10 dkg reszelt parmezán sajt, 2 dl kefír, 5 dkg olvasztott margarin, 1 tojás Elkészítés: A lisztet elkeverjük a sütőporral, a szódabikarbónával, a zsályával, a petrezselyemmel és a reszelt sajttal. Ha ez megvan, akkor hozzáadjuk a kefírt és az előzőleg megolvasztott vajat, majd legvégül a tojást. A muffin formákat megtöltjük a masszával. Célszerű előmelegített sütőben, közepes hőfokon, kb. 10-15 percig sütni. Utána lehet tűpróbát tartani. Ha elkészült, akkor hagyjuk a formában, amég ki nem hül. Radír szelet Hozzávalók: 1 csomag natúr zselatin, 3 dl víz, 1 doboz málnás, vagy epres ízű zselatin Sárga krémhez: 3 egész tojás, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor A barna krémhez: 3 egész tojás, 4 evőkanál cukor,1 csomag vaníliás cukor, 1 evőkanál kakaó A fehér krémhez: 2 pohár tejföl, 4 evőkanál cukor, 2 csomag vaníliás cukor Elkészítés: A zselatint 3 dl vízben fel kell főzni, ugyanakkor a gyümölcs zselatint is fell kell melegíteni. A sárga krémhez valókat kemény habbá verjük, és hozzáadunk 1 dl elkészített zselatint. Előzőleg kivajazott tepsibe öntjük. A barna krémet ugyanígy készítjük el, mint a sárgát, csak még hozzákeverjük a kakaót, majd óvatosan ráöntjük a sárga krémre. A fehér krém hozzávalóit is habosra verjük, majd jöhet hozzá az 1 dl zselatin és ha elkészült, akkor a barna krémre kenjük egyenletesen. Ha ez is kész van, akkor a tetejét leöntjük a már félig megdermedt epres, vagy málnás gyümölcskocsonyával. Az egészet hütőszekrénybe tesszük, hogy megdermedjen. Amikor teljesen kocsonyás a sütemény felszeleteljük és azonnal tálaljuk. A változatos színek miatt különleges sütemény. Kiadja: Dunaszekcsőért Alapítvány Szerkesztette: Sümegi János Külön köszönet Schmidt Bencének, Horváth Tamarának, valamint a cikkek íróinak és a képek készítőinek!