DR.VÉGH TIBOR S Z MIT ÜZEN A KORONA? T 2006

DR.VÉGH TIBOR

S Z MIT ÜZEN A KORONA? T 2006 Dr. Végh Tibor

Mit üzen a Szent Korona? (Intuitív asszociációs tanulmányok) 1

[A saját tervezésű címlapról: A címlap szövege (a kérdőjel nélkül) ugyanúgy 19 betűből áll, mint ahány kép van a Szt. Koronán. A szavak azonban csak 17 betűből vannak egybeszerkesztve, mert – a 2 vízszintes sor és a függőleges oszlop 2 kereszteződésénél – 2 betűt 2x-eresen kell kiolvasni. Ez ugyanaz a 19:17-es arány, mint a Szt. Korona összes (=19), és eredeti (=17) képeié (a 3 kicserélt kép közül a Dukász Mihály-kép helyén Szűz Mária képét biztosra véve). A felső sor 2 szóköze pedig megfelel a 2 kicserélt képnek.]

2

TARTALOMJEGYZÉK Előszó ................................................................................ 4 Bevezetés........................................................................... 5 1. A magyar Szent Korona zománcképein ábrázolt szentek névünne-pének naptári sorrendje ............................................. 8 1.1 A szentek naptári sorrendje az évkörben ..................... 16 1.2 A szentek naptári sorrendje a Szent Korona szerkezetében............................................................. 39 1.3 A szentek naptári sorrendje a Szent Korona síkban kiterített felületén....................................................... 58 1.4 Utószó az 1. fejezethez ................................................ 74 2. Kísérlet Bertalan zománcképének részleges rekonstrukciójára.................................................................... 80 3. A Szent Korona és Molnár V. József állatövi jegyei... 88 3.1 Első üzenet................................................................... 95 3.2 Második üzenet .......................................................... 105 4. A Szent Korona és a 7x7-es négyzetháló .................. 112 4.1 A 7x7-es négyzetháló tulajdonságai .......................... 113 4.2 Az Y-szárú keresztalak tulajdonságai........................ 118 5. Az ékkő a homloknál................................................. 131 Függelék ........................................................................ 141 1. A Szt. Korona zománcképei szentjeinek sorrendje Pap Gábornál .................................................................. 141 2. Kérdések és válaszok ................................................... 148 3. A folyamatszervezésről................................................ 151 Zárszó ............................................................................ 154

3

Előszó Az igazán nagy dolgokat – lett légyen az akár vers, akár épület, akár zenemű – sohasem csak egyetlen szempontból lehet szemlélni, vizsgálni, elemezni, értékelni. A nagy dolgok értékét, gazdag tartalmát csakis sokoldalú megközelítéssel lehet feltárni, kibontani. A magyar Szent Koronával kapcsolatosan itt leírt észrevételeim a megközelítésnek csak egyik – sajátos – esetét és megoldásmódját jelentik. Szeretném azonban remélni, hogy legalább kismértékben hozzájárulok ezzel a szent Koronában foglalt hatalmas tudás, a benne elrejtett rengeteg titok és sok fontos üzenet egyikének-másikának a megsejtéséhez vagy talán kiolvasásához is. Ahogy Borbola János írja ‘Királykörök’ c. könyvének mottójában – egyetlen mondatba foglalva össze azt, amit 21 éves fiatal fejjel annakidején 1949-ben csak terjedelmes tanulmányban tárgyalva tudtam többé-kevésbé kifejezni –: „Igazság csak egy van, a kérdés csak az, hogy mennyit ismerünk meg belőle?” Nekem annyit sikerült, mint amennyi a következő lapokon látható, de számomra ez is boldogító érzés. Kívánom, hogy az észrevételek megismerésével Olvasóimat is öröm töltse el. 2006. november 25.-én, Katalin napján

4

a Szerző (régebben üzemeket szervező, újabban üzenetet felvevő)

Bevezetés A magyar Szent Koronáról sok mindent kiderítettek már a kutatók, mióta (1978-ban) hazakerült az USA-ból. (Készakarva választottam azt a ‘vegyes’ jelentéstartalmú kifejezést, hogy ’… került’, mert nem lehet pontosan tudni, hogy az amerikaiak maguktól küldték, vagy a mi kérésünkre hozták. A ‘Demokrata’ c. hetilap 2005/7. száma 82. oldalán pl. az olvasható, hogy Kádárék levél-cenzúrája fedezte fel, hogy a Szt. Koronát az USA-ban pontosan hol őrzik egy magánlakáson (!). Erre ösztöndíjas diákoknak álcázott 2 kémet küldtek ki oda, s mikor azok megerősítették a hírt, akkor a Szt. Koronáért cserébe engedték ki az országból Mindszenty bíborost, aki 1956-tól addig a budapesti amerikai követségen tartózkodott.) Az említett kiderítetlen kérdésekkel kapcsolatban bizonyítékok hiányában a kutatóknak nincs más – de tudományosan megengedett – lehetősége, mint feltételezésekbe bocsátkozni, mígnem valamilyen bizonyítékra nem bukkannak, s az aztán vagy igazolja, vagy megcáfolja a feltételezést. Az utóbbi esetben újabb feltételezések számára nyílik meg az út. Nem lévén kutató, csak olyan valaki, aki építészi érdeklődéséből fakadó fiatalkori vizuális alkotókedvét késő öregkoráig megőrizte, s így ha olvasmányaiban olyasmire bukkan, ami az ilyen irányú érdeklődését felkelti, akkor azon tovább elmélkedik, hogy az agya be ne rozsdásodjék. S bár az emberi jogok között tudtommal nincs tételesen felsorolva, hogy „hypotéziseket felállítani márpedig bárkinek joga van”, azért mégis veszem magnak a bátorságot, és megpróbálok egyes megválaszolatlan kérdésekre olyan hypotéziseket felállítani, amelyek esetleg segítenek a válaszok megtalálásában. Ezzel kapcsolatban engedtessék meg a Hopp. F. KeletÁzsiai Múzeum igazgatójának a 2003 őszi kiállítása megnyitóján elhangzott bátor szavait idéznem: „A művelt laikus készakarva sem tud olyan siralmasan tévedni, mint az egyoldalú tudós.” (Gondoljunk csak pl. Weszprémi Istvánra, aki a Szt. Korona kétnyelvűségét annak bizonyítékául vette, hogy 2 helyről származik, és a hivatalos fórumok több mint 200 év óta mind a mai napig ezt is hirdetik.) Azt egyébként Pap Gábor, a neves 5

Korona-kutató jegyzi meg, (‘Hazatalálás’ c. kötete 534. oldalán), hogy az „az 1978 óta eltelt 20 évben egyetlen jelentős felfedezés sem szakpublikációs fórumon jelent meg.” Most közreadandó gondolataimat nem tekintem felfedezéseknek, hanem észrevételeknek, és sokkal inkább ajándékként kapott olyan kötelezettségnek, amiket gondolatébresztőként a szakemberek figyelmébe kell ajánlanom, hogy gondolkodjanak el ők is rajtuk, mert meg vagyok győződve arról, hogy – egyrészt az igazán nyitott szellemiségű, elfogulatlan kutatókat a legképtelenebbnek tűnő ötletek is gyümölcsöző gondolatokra serkenthetik, – másrészt az általam észrevett szabályszerűségek és öszszefüggések olyan feltűnőek és olyan következetesek, hogy gondolkodó ember nehezen tudná azokat merő véletleneknek minősíteni. („… ha a véletlenek szaporodnak, akkor a normális és becsületes kutató nem tekinthet el tőlük.” Pap G. ‘Hazatalálás’ 524. old.) – Külön érdekessége az észrevételeknek az, hogy bár – több kutató szerint – a Szt. Koronát az évszázadok során át is alakították, valamint tudott dolog az is, hogy a szentek névünnepei a naptárban is módosultak az idők folyamán, mégis a Szt. Koronát – a mai állapotában, és – a jelenlegi naptári ünnepek dátuma szerint vizsgálva is egymást erősítő, igazoló észrevételekre, szabályszerűségekre lehet bukkanni. A továbbiakban ellenőrizhető adatokat, szemmel látható összefüggéseket, következetes szabályszerűségeket fogok bemutatni azzal a legjobb szándékkal, hogy a kutatóknak alapokat szolgáltassak, kiindulási lehetőségeket nyújtsak, kutatási irányokat ajánljak, és ezzel a szerény hozzájárulással segítsem előbbre vinni munkájukat. Ha pedig valaki még harmonikusabb megoldást talál, igyekezni fogok elsőként gratulálni neki. Észrevételeim mind csupán alaki jellegűek. Tartalommal megtölteni, a hátteret felderíteni csak a hivatásos kutatók tudhatják, és ezt nem is tartom feladatomnak. Ha néhol mégis megkockáztatok megindokolni, megmagyarázni valamit, ha itt-ott következtetéseket kísérelek meg levonni a látottakból, 6

az csak azt jelenti, hogy elragadott a lelkesedés a gyönyörű összefüggések és szabályszerűségek láttán, amiket – ezt hangsúlyozom, kérve, hogy ellenőrizzék is! – nem én erőltetek bele a témába, hanem maguktól mutatkoznak meg. De ezek a hozzáfűzött megjegyzések semmiesetre sem jelentik azt, hogy az így kipattant gondolataim tudományos eredményként való elfogadására igényt tartanék. Számomra tökéletesen elegendő maga az észrevétel – túlzás nélkül mondhatom: – megrázó, éltető hatású élménye. Épp ezért vitába se tudnék szállni senkivel, míg a feltételezéseimmel egyező, vagy azokat cáfoló adatok nem merülnek fel. Úgyhogy ezért a talált összefüggések és szabályszerűségek – egymásra hivatkozva – maguk kell, hogy megvédjék magukat, míg a bizonyítás ideje elérkezik. (Ha valaki mégis vitára tudna kényszeríteni, annak az ellenvetéseire csak azt ismételgetném: „Lehet, lehet, … de akkor azt tessék megmondani, hogy mégis miért ‘stimmel’ minden ennyire?”)

7

1. A magyar Szent Korona zománcképein ábrázolt szentek névünnepének naptári sorrendje Pap Gábor, a neves Korona-kutató ‘Hazatalálás’ c. kötete (Püski, 1999) 549. oldalán nagyon határozottan állítja, és kételkedés nélkül bízik benne, hogy a Szt. Korona zománcképein ábrázolt szentek névünnepét naptári sorbarendezve világosan értelmezhető, fontos üzenethez, u. n. képi üzenethez juthatunk. Pap G. a tanulmányában (az 547. oldalon) elárulja azt is, hogy megírásakor már 2 évtizede foglalkozik a zománcművészet gyakorlati művelésével, s így ez a körülmény csak fokozza a hitelességét annak a sok csodálatos meglátásnak, amit a szentekről képeik kapcsán egyenként elmond. (Persze a sorrend kulcsát nem várhatjuk a zománckészítés technikájának ismeretétől). Jómagam viszont fél évszázadon át (1951-2000) foglalkoztam – többek között – folyamatszervezéssel, és ehhez kapcsolódóan a szentek naptári sorbaállításáról azt kell tudni, hogy az tulajdonképpen színtiszta példája a folyamatszervezésnek. (Lásd a Függelék 3. pontját.) Megpróbáltam tehát a Pap G. által ajánlott és szorgalmazott sorbarendezést – magasfokú rejtvényszerű feladatként felfogva – a folyamatszervezés tudományos elvei és az ezen a téren bőségesen rendelkezésemre álló gyakorlati tapasztalat alapján – Pap G. tanulmányából kiindulva, de tőle a saját módszerem alkalmazása miatt lényegesen eltérve – elvégezni. Így is tartottam azonban magamat ahhoz az 5 alapelvhez, illetve követelményhez, amiket Pap G. (könyve 549. oldalán) fogalmaz meg és ír elő követendő eljárásként mindenkinek, aki erre a feladatra vállalkozik, mert teljesen egyetértek velük, és fenntartás nélkül helyeslem valamennyit: – a szentekhez kell névünnepük szerint dátumot keresni (és nem előre kiszemelt csillagképekhez kell utólag szenteket találni), – a 19 képből (ezekről mindjárt lesz szó részletesen) 3-at le kell vonni, mert azok nem köthetők egyetlen ünnepnaphoz (a Mindenható, Krisztus és Szűz Mária képe), 8

–

csillagászati szemléletben kell gondolkodni, így a hónaphatárokat is eszerint kell figyelembevenni, – a sorbarendezést a ‘legkisebb változtatás’ elve szerint kell végezni, (vagyis amit egyszerűen meg lehet oldani, azt ne komplikáljuk), – és végül – ez nagyon fontos! – „ne diktáljunk a műnek!” (Ezt úgy értelmezem, hogy ne előzetes koncepcióra keressünk benne igazolást.) A magyar Szent Koronán összesen 19 zománckép van. Ebből az abroncson lévő 8-nak és a 2 keresztpánt 4 ágán levő 2-2-nek, azaz összesen 16-nak az együttesét úgy szokás emlegetni, mint ‘a szentek képei’. Ez úgy értendő, hogy eredetileg ez a 16 kép valóban szenteket kellett hogy ábrázoljon. Tudniillik a szakértők már kimutatták, hogy az abroncson hátul középen levő 2 személy képe – akik egyébként nem is szentek, – utólag és meglehetősen goromba munkával került oda. A 16 képnek a Szt. Koronán való elhelyezkedését az 1. sz. melléklet mutatja. (A 19 és a 16 közötti különbséget: az Atyaisten, Krisztus, ás Szűz Mária képe.) A rajzon a keresztet, a pártázatot és a csüngőket nem is ábrázoltam. (A pártázatról Borbola János ‘Királykörök’ c. könyve szól bővebben.) A szenteket azonban csak akkor tudjuk sorbaállítani, ha hiánytalanul rendelkezésünkre áll a jegyzékük. A már említetett megválaszolatlan kérdések egyike éppen az, hogy vajjon kinek a képe lehetett eredetileg ott, ahol a kicserélés szakmailag kétségtelen jeleit találták az aranyművesek és mérnökök? (Lásd Csomor Lajos és dr. Ferencz Csaba munkáit.) Minthogy az már biztos, hogy a Szt. Koronán hátul középen, a pánt előtt, az abroncs fölé magasodóan valaha nem Dukász Mihály (bizánci uralkodó) képe volt, ahogy ma van, hanem Szűz Máriáé, mert erről Révay Péter, a megbízható koronaőr 1613-ban írásban tett tanúságot máig olvashatóan, azért egyszerű intuitív asszociációval (azaz megsejtéses gondolattársítással) arra a következtetésre jutottam, hogy ha a vitatott 2 kép Szűz Mária közvetlen közelében van, és az összes kép közül ez a 2 van a legközelebb hozzá, akkor annak a 2 képnek olyan 2 személyt kellett ábrázolnia, akik az életben is, és üdvtörténeti (azaz a megváltás történetében betöltött) szerepük szerint is közel álltak Szűz Máriához. 9

1. sz. melléklet.

10

Kit tekinthetünk ilyen személynek? Szent Józsefet és Keresztelő Szent Jánost. Szent Józsefet, mint Szűz Mária férjét a világ szemében, és Jézus nevelőapját, Keresztelő Szent Jánost pedig, mint Jézus unokabátyját, és közvetlen (kortárs) előhírnökét az evangélium hirdetésében. A 3 kiemelt kép (: a Mindenható, Krisztus és Szűz Mária) a környezetét a tekintve így válik azonos felfogásúvá: hiszen az alakilag azonos módon kivitelezett 2 Krisztus-kép (: mint Atya, és mint Fiú) is a hozzájuk legközelebb álló égi és földi személyekkel van körülvéve (a 2 arkangyallal és az apostolok legfontosabbjaival), mégpedig fordított kapcsolatban, hogy a 2 isteni személy azonossága (teológiai szóhasználattal élve: egylényegűsége) ezzel is kihangsúlyozódjék: a földi életben is megjelent Krisztust az égiek (Mihály és Gábor) kísérik, a láthatatlan Atyát viszont a földi kiválasztottak (a 4 apostol) veszik körül. Így érvényesül tehát a ‘közelállóság’ mind a 3 kiemelt kép környezetében. Most már elkészíthetjük a szentek – hipotézissel kiegészített – jegyzékét. Előtte azonban még meg kell választanunk az év indulásának időpontját. A naptári sorrend szerinti felsorolást – Pap G.-tól eltérőleg és a következőkben meg is indokoltan – nem január 1-gyel, és nem a Vízöntő havával tartom helyesnek, hanem a tavaszi Napéjegyenlőséggel, (március 21gyel), mert azokban a régmúlt időkben, amikor a Szt. Korona készült, azok a – minden bizonnyal igen nagytudású – emberek, akik ezt a bámulatos összhangot megtestesítő szerkezetet megtervezték, csillagászati felfogás szerint gondolkodtak. (Az ebbe a gondolkodásmódba való belehelyezkedés elengedhetetlen fontosságát egyébként Pap G. – könyve 548-549. oldalán – nyomatékosan hangsúlyozza is.) És mint több kutató ki is mutatta, a Szt. Koronába a méretek és arányok megválasztásával a világmindenségről szóló rengeteg tudást is beleépítettek. (Lásd pl. Berta T., Borbola J., dr. Ferencz Cs., Molnárfi T. munkáit.) Az évkezdetre vonatkozó indoklással összhangban az évet a Zodiákus hónapfordulói, azaz a naptári hónap 19-edike és 23-adika között szóródó csillagászati határnapok szerint vizsgálandónak tartom helyesnek, (ahogy ennek szükségességét Pap G. is kifejti könyvének 549. oldalán). A csillagászati ada11

tok tekintetében Teres Ágoston ‘Biblia és asztronómia’ c. könyvét tartom irányadónak (Springer, 1998). A naptári és a csillagászati hónapok határnapjainak összehasonlítása a 2. És a 2a sz. mellékleteken látható. Hogy jól áttekinthessük a szentek zománcképeinek helyét a Szt. Koronán, és be tudjuk jelölni, hogy melyik szent hol található rajta, célszerű a Szt. Koronának a képeket érintő felületét síkban kiteríteni. Így Y-szárú kereszt alakzatát kapjuk, és ez a7x7-es négyzethálóban szerkeszthető meg. (Ezt már Kovács József is így tette az ‘A magyar Szent Korona’ című, ‘Ikonológiai megjegyzések’ alcímű füzetében, amely a Főnixkönyvek sorozatában 18-as számon jelent meg 1999-ben Debrecenben, és az ábra a 42. oldalon található benne.) Az a 2 kép pedig, amellyel kapcsolatban hipotézis igénybevételére kényszerülünk, legfelül, középen látható (Lásd a 3. sz. ábrát.) A szentek naptári jegyzéke tehát így alakul: 1. Gábor 2. György 3. Fülöp 4. Keresztelő János 5-6. Péter-Pál 7. Jakab 8. Bertalan 0. sz jegyzék.

12

III. 24.

9-10. Kozma és Damján IV. 24. 11. Mihály V. 1. 12. Demeter VI. 24. 13. András VI. 29. 14. Tamás VII. 25. 15. János VIII. 24. 16. József

IX. 27. IX. 29. X. 26. XI. 30. XII. 21. XII. 27. III. 19.

2. sz. melléklet.

13

A csillagászati hónapok kezdőnapjának dátuma Nap → Hónap Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Január Február

19

21

22

23

Kos Bika Ikrek Rák Oroszlán Szűz Mérleg Skorpió Nyilas Bak Vízöntő Halak

2/a melléklet

14

20

3. sz. ábra.

15

1.1 A szentek naptári sorrendje az évkörben Keressük meg most már azt a közeget, amelyben ez a jegyzék vizuálisan jól kezelhetően helyezhető el, hogy meglegyen a lehetősége a képi üzenet kiolvashatóságának, sőt, hogy elő is segítsük a képi üzenet kiolvashatóságát. Tekintettel arra, hogy a dátumok, mint időadatok, elsődlegesen az idő (és nem a tér) dimenziójába tartoznak, azért erre a célra vagy a végtelen egyenes, vagy az önmagába visszatérő egyik szabályos görbevonal, pl. a kör a legalkalmasabb. És mivel esetünkben éppen ismétlődő, évente visszatérő adatokról van szó, válaszszuk a kört, az u. n. csillagászati évkört. Ebben a körben kiindulópontként az óralap 9-esének megfelelő helyet vegyük fel, ahogy ezt a csillagászati felfogás diktálja, mint a tavaszi Napéjegyenlőségnek, azaz a Kos jegye (= csillagászati hónapja) kezdetének hagyományos pontját. Ha a szentek névünnepének dátumait ebbe az évkörbe arányosan bejelöljük, a 4. sz. ábrát kapjuk. (Forgásirány: jobbos.) Bármiféle erőltetés, torzítás, az adatok nagyvonalú elhanyagolása, vagy előzetes koncepció belemagyarázása nélkül szembeszökően csoportosulások, ‘sűrűsödések’ tűnnek elő a 4 Napforduló közvetlen közelében. Ezek számszerű kiértékelésének képét és a dátumok kiemelt részletezését az 5. és 6. sz. ábrán láthatjuk. (Az erőltetést, torzítást, az adatok nagyvonalú elhanyagolását, stb nem ok nélkül tartottam szükségesnek hangsúlyozni. Ugyanis – sajnos – akadnak olyanok, akik előzetes koncepciójuk érvényesítése érdekében az említett tisztességtelen fogásokra is vetemednek. Pap G. – nagyon helyesen – fel is szólítja az olvasót könyve 540. oldalán: „… tanuljuk meg leleplezni a szellemi szemetelőket”.) A téli Napfordulónál és a tavaszi Napéjegyenlőségnél 2-2 szent, a nyári Napfordulónál és az őszi Napéjegyenlőségnél 33 szent van. A téli Napforduló tája és a tavaszi Napéjegyenlőség tája között nincsenek szentek. (A tavaszi Napéjegyenlőség tája és a téli Napforduló tája közötti kb. ¾ évben a fordulókon kívüli naptári hónapokban csak 1-1 szent van.) A Napfordulók táján az ünnepek sűrűsödésének mértékét a közbülső időszakokhoz képest a 6/a. sz. ábra és a 6/b. sz. táblázat mutatja. Az 1-nél több személyes, azonos nagyságú ‘létszámok’ egymással átellenben párokat alkotnak, mégpedig mindig 16

Napéjegyenlőség—Napforduló összetételben, és az ilyen öszszetételű 2 páron belül fordított sorrendben. (A nyári: Napforduló, párja, az őszi: Napéjegyenlőség. A téli: Napforduló, párja, a tavaszi: Napéjegyenlőség.) A Napforduló—Napéjegyenlőség párok között félreérthetetlen szimmetria-tengely húzódik, ami azonban nem egyszerű, semleges egyenes vonal, hanem határozott (mondhatnám vektoriális) irányultsága is van. Mert ahol alul (a Vízöntőben, ahol nincs szent, és amelynek ‘kiüresedett’ jellegéről Pap G.-nak csodálatos fejtegetései vannak,) metszi a kört, ott 0 (= nulla) szent van, de innen a köríven kétfelé is kiindulva és a Napfordulókon keresztülhaladva egyre nagyobb számban találunk szenteket, (először 2-t, aztán 3-at), így a tengely felső metszőpontja a körön mintegy a kicsúcsosodását, középpontját alkotja az évköri sorrendnek. De milyen nap, milyen ünnep van ott? Augusztus 15ödike: NAGYBOLDOGASSZONY! Megkockáztatom azt a véleményemet, hogy a magyar kereszténységnek a világon egyedülálló sajátosságú Boldogasszony-tisztelete ezek szerint nem egyszerű és spontán népi jámborság csupán, hanem a Szt. Koronába beleírt ősi kötelességünk! És ha képi üzenetet várunk a szentek sorrendjétől, akkor íme, itt az üzenet, az egyértelmű, félremagyarázhatatlan, tisztán világos, magától megmutatkozott üzenet. Szent József és Keresztelő Szent János képének feltételezése ugyan még nincs bizonyítva, de az ennek a feltételezésnek a segítségével felbukkant eredmény nagy valószínűséggel hat vissza a feltételezés megalapozottságára. (A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor valaki a megoldóképlet ismerete nélkül ‘megsaccolja’ az x és az y értékét a kétismeretlenes egyenletben, behelyettesíti, és lássuk a csodát! – előáll az egyenlőség.) A magyar kereszténységnek a Szt. Koronába beleírt ez a Boldogasszony-központúsága egyúttal rögtön új megvilágításba helyezi Szt. István tettét is. Ezek szerint ugyanis nem egyszerűen és alapvetően fia elvesztése miatti bánatában, a dinasztikus öröklés meghiúsulása miatti tanácstalanságában, és a 2 nagyhatalom – a német-római és a bizánci – közötti választás dilemmájának feloldásaként ajánlotta fel a Szt. Koronát és vele az országot Szűz Máriának, és ez a tett részéről nem 17

4. sz. ábra.

18

5. sz. ábra.

19

6. sz. ábra.

6/a sz. ábra 20

A névünnepek megoszlásának arányai az évkötben

6/b. sz. ábra.

21

rögtönzött ötlet, a kényszerhelyzetben felmerült egyetlen kiút, nem a kétségbeesésből született megoldás, és főleg nem egyéni választáson alapuló döntés volt, hanem jól ismert – mai szóval élve: ‘munkaköri’ – kötelesség, a helyzetre szabott parancs, aminek a Szt. Koronában előírt voltát Szt. István, az ezzel a Koronával megkoronázott apostoli király még nagyon világosan tudhatta, ha ez a tudás később – különösen a Szűz Mária-kép kicserélésével – feledésbe is merült. Augusztus 15-ödike egyébként a január 1-ejével kezdődő év aranymetszési pontja is. (365x0,618034=225,6, és a napok száma január 1-ejétől – magát az ünnepet még bele nem értve –: 31+28+31+30+31+30+31+14=226.) Arról, hogy maga az ünnep a 226 napos határvonal után áll, és nem éppen a 226. napon, később még szó lesz az ‘utánállásos szimmetria’ vizsgálatánál. (Az aranymetszés jelenlétével kapcsolatban emlékeztetek Pap G. megjegyzésére, amikor is könyve 532. oldalán Einsteint idézi, aki szerint „az aranymetszés az az arány, mely a jónak a létrejöttét előmozdítja, a rosszét pedig megnehezíti egy-egy műben.”) Részletezzük egy kissé az 5. és 6. ábrán bemutatott szimmetriát. A téli Napfordulónál és a tavaszi Napéjegyenlőségnél közvetlenül a fordulónap előtt és után áll 1-1 szent, a nyári Napfordulónál és az őszi Napéjegyenlőségnél mindkét esetben mind a 3 szent közvetlenül a fordulónap után. Az utóbbiaknak ez az ‘utánállásos’ helyzete első pillantásra eltérőnek látszik az évkör nagy szimmetriájától. De ha mindkét 3-as csoport utolsó tagja után húzunk határvonalat, megértve azt az útmutatást, hogy ilyen egységesen a fordulónapok után állnak, és ezt az időtávot megfelezzük, kiderül, hogy Nagyboldogasszony ünnepe éppen középen van közöttük. (Lásd a 7. sz. ábrát.) Megemlítem még, hogy páros számú napból álló időtávnál nem lehetséges, nincs ‘középső’ nap, csak vagy a középvonal előtt, vagy utána álló nap. És visszatérve az aranymetszéshez, ahol ugyanígy ‘utánállásos’ az ünnep helyzete, hozzá kell még fűznöm azt is, hogy ha mérésünk egysége az ‘1 nap’, akkor 225,6 nap csak 1 napos egységre kerekítve értelmezhető. Mindezt csak azért tartom szükségesnek megjegyezni, hogy lássuk: a Szt. Korona tervezői a lehető legnagyobb pontosságot érték el. Elnézést kérek ezért a kis ‘méréstechnikai’ kitérőért, de előfordulhat, hogy a kvarcórához és lézerhez szokott mai ember22

ben felmerül a gyanú a tizedes adat láttán, hogy „lám, mégsem voltak elég pontosak…” Dehogynem. A lehető legpontosabbak voltak. Dátumot csak ‘1 nap’-egységben lehet kifejezni. Olyan dátum nincs, hogy 23.1/4-edike. Vizsgáljuk meg, hogy – naptári hónapok szerint is, meg – csillagászati hónapok szerint is melyik hónapba hány szent tartozik? Elámulhatunk azon a határozott és világos szabályszerűségen, ami egyrészt mindkét rendszerben megvan, másrészt – és ez méginkább értékelendő teljesítmény! – ahogyan ez a 2 rendszer össze van hangolva egymással is. (Lásd a 8. 8.a és 9. sz. ábrát.) Mindkét rendszerben szimmetrikus és azonos a 2-2 és a 3-3 személyes fordulók ritmusa. A naptári hónapok rendszerében a sorrend utolsó (=16.) tagja áll a legelején, (: III. 19., közvetlenül a csillagászati évkezdet előtt,) ezzel mintegy visszacsatolva a folyamatot a naptári év végéről, és egyúttal megvalósítva az évenként ismétlődést. És ebben a rendszerben márciustól decemberig 10 hónapon át minden hónapban van szentnek ünnepe. Az állatövi jegyek ugyancsak 12 hónapos rendszerében bár 2 jegy (az Ikrek és a Vízöntő) üresen áll, (: az Ikrek talán azért, mert a Szt. Koronának nincsen párja?) de a ritmus mégis megegyezik, meg tud (!) egyezni a naptári rendszerével. (A többszemélyes ünnepek és Napfordulók szimmetrikusan helyezkednek el, azonos sorrendben mindkét rendszerben. Mindkét rendszerben ugyanannyi azoknak a hónapoknak a száma, amelyekben nincs, illetve 1, 2, vagy 3 szent [ünnepe] van. Lásd a 9/a sz. mellékletet.) Azokat a csillagászati hónapokat, amelyekben 22, illetve 3-3 szent van, vonallal összekötve az évkörben is szimmetriát kapunk. (Lásd a 10. sz. ábrát.) A szentek névünnepe többnyire a naptári hónap 3. harmadában van. Ez a csillagászati hónap 1. harmadának felel meg (Lásd a 2.sz. mellékletben). Pap G. (tanulmánya 550. oldalán) Fülöpöt elsejei ünnepe miatt a többiekhez képest kivételnek minősíti. (Fülöp V. 1-ejei dátuma ugyanis 1 nappal túllépi a IV. 20adikán kezdődő Bika jegyének első 10 napja határát.) Az áttekintés kedvéért kiszámoltam a szentek névünnepének napokban mért távolságát csillagászati hónapjuk kezdetétől a saját hipotézisem szerinti névjegyzék tagjaira nézve. (Lásd a 11. sz. mellékletet.) Eszerint Fülöp inkább csak határértéknek tűnik az 23

7. sz. ábra.

8. sz. ábra.

24

8/a ábra első harmad 1 napos túllépésével, ellenben nálam József és Tamás adata kiugró (28 és 29 nap). (Tudnunk kell, hogy József nem szerepel Pap G.-nál (lásd a 74. Sz. mellékletet), Tamást pedig – XII. 21-edikei ünnepével – Baknak mondja, pedig az a jegy csak XII. 22-edikén kezdődik. Figyelemre méltó, hogy Pap G. a csillagászati hónapon belüli dekádhatárt milyen szigorúan veszi, a hónaphatár átugrását viszont megengedhetőnek tartja.) A szentek ünnepének a csillagászati hónapjuk kezdetétől napokban mért távolságára vonatkozó adatokat kétféleképp is sorrendbe állítottam: – az ünnep dátuma szerint (1-ejétől 30-adikáig, emelkedő sorrendben), – és a napokban mért távolság nagysága szerint, szintén emelkedő sorrendben (az 1 napos távtól a 29 naposig.) Lásd a 12. sz. mellékletet. Az így rendezett kettős jegyzékből az derült ki, hogy ugyanaz a 3 szent, (méghozzá ugyanabban a sorrendben is) áll az egyik jegyzék legelején és a másiknak a legvégén. Vagyis a dátum szerint legkorábbi három szent (az 1-sejei Fülöp, a 19-edikei József és a 21-edikei Tamás) van a legtávolabb a csillagászati hónap kezdőnapjától (: Fülöp 11 napra, József 28 napra, Tamás 29 napra). Mi mást jelenthet ez a szabályszerűség, mint azt, hogy mind a 3 szent ‘a helyén van’ az évkörben, hogy ott a helyük, 25

ahová kerültek, és ezek a helyek nem kétségesek, hanem szervesen illeszkednek a Szt. Korona rendszerébe. Térjünk vissza mégegyszer az évköri ábrához: Tamás és József csakis úgy állhat közvetlenül a Napforduló előtt, és mégis a saját csillagászati hónapján belül maradva, hogy annak a legvégén áll. (12/a. sz. ábra.) Pap G.-nak a Fülöp – általa kivételesnek minősített – helyzetére vonatkozó megjegyzése adta ugyan az alkalmat arra, hogy ezeknek a szenteknek a névünnepi dátumát kissé alaposabban vizsgálgassam, de most már – az eredmények birtokában, (amelyek a ‘kiugróan’ távoli dátumú szentek helyzetének elfogadhatóságát megnyugtatóan igazolták) – tovább is mentem. Megnéztem Fülöp apostol részletesen megrajzolt képét (Csomor Lajos könyvében), és legnagyobb megdöbbenésemre azt láttam, hogy jobb keze mutatóujjával a jobb melle előtt balra, a bal mellén levő, hatalmas méretű, dupla vonallal megrajzolt nagy M betűre mutat. (Lásd a 13. sz. mellékletet.) Mi ez, ha nem a legtisztább iránymutatás arra nézve, hogy „arra van Mária”? Mert Fülöp képének a Szt. Koronán elfoglalt helye szerint a Mária-kép éppen balra van tőle. Ezek után megnéztem Fülöp ünnepének (V. 1.) az aug. 15-ödikétől való távolságát az évkörön, és ámulva láttam, hogy a túloldalon András (1 %-on belüli ‘pontatlansággal’) ugyanolyan távolságra van VIII. 15-ödikétől, mint Fülöp. És éppen ez a 2 apostol az, akiket szkíta-térítőknek is nevezünk! (Lásd a 14. sz. mellékletet.) Amiről tehát eddig esetleg azt gondolhattuk, hogy ‘kivétel’ (mármint Fülöp elsejei ünnepe), az ezek után számomra inkább zseniális rendnek tűnik. Az évkört szemlélve rögtön az is szembeszökő, hogy ez a 3 ünnep (V. 1. – VIII. 15. – XI. 30.) egyenlőszárú háromszöget alkot, de a hozzájuk tartozó képekről meg jól tudjuk, hogy a Szt. Korona felülnézetében szintén egyenlőszárú háromszöget alkotnak. És az évkörben is, a Szt. Koronán is a háromszög magassági vonala a tengelyben van! (Lásd a 14. sz. mellékletet.) Az évköri háromszög arányait szemlélve egy másik – a geometriában jártasabbak előtt jól ismert – háromszög arányaihoz való hasonlóság gyanúja merült fel bennem szemmérték alapján. (Lásd a 15. sz. 26

ábrát.) A gyanú beigazolódott: az évköri háromszög arányai megegyeznek a kör 1/12-ed résznyi cikkébe rajzolható legnagyobb méretű körnek a kiinduló (nagy) kör ívével és sugaraival érintkező 3 pontja által alkotott háromszög arányaival! Ha Fülöp zománcképén ilyen világos utalás szól hozzánk, akkor vajjon András képén is van-e valami nyoma az összetartozásuknak? Fülöp után gyorsan megnéztem András képét is. Az alaposan kinagyított rajzon félreérthetetlenül látszik, hogy András alakján az övmagasság felett, a környezetétől teljesen elkülönült egyenlőszárú háromszög ékeskedik, amit semmiképpen nem lehet összetéveszteni a ruharedőzet vonalaival. Egyúttal ellenőriztem az összes többi apostol képét is, de sehol még csak hasonló vonal-kombinációt sem találtam. Ezeknek a fizikai tényeknek (az M-betűnek és a háromszögnek a zománcképeken), mint elégséges bizonyítékoknak a jelentősége abban van, hogy megegyeznek Révay P. tanúságtételével a Szűz Mária képet illetően. És – talán nem mellesleg – az is megállapítható, hogy teljesen függetlenek az abroncson hátul kicserélt 2 képre vonatkozó bármelyik – már meglévő vagy ezután felállítható – hipotézistől. Mindebből látszik, hogy Fülöpnek és Andrásnak különleges szerepe van, hiszen ők közvetítették a kereszténységet a magyarságnak. Born Gergely (a ‘Dobogó’ 2006. Októberi számában a 16. Oldalon) ezt úgy fejezi ki, hogy ennél a 2 képnél tevődik át a hatás a pántokról az abroncsra. Az aranyművesek és mérnökök azt is megállapították, hogy a Szt. Korona (felülről nézett) jobb fele (azaz a ‘viselés ’ szerinti bal fele) nagyobb, mint a másik fele, szóval aszimmetrikus. Ez azonban egyáltalán nem a készítők ügyetlenségéből adódik, hanem mesteri módon van úgy elrejtve a Szt. Korona szerkezetében, hogy egyszerű ránézéssel nem is lehet észrevenni. Eddigi olvasmányaimban nem találtam erre magyarázatot (dr. Ferencz Cs. is csak a tényt magyarázza, de nem indokol), pedig az ok magától értetődő már az eddigi észrevételek értelmében is: az abroncs az Eget, az évkört (is) jelképezi. Márpedig a nyári Napfordulótól (VI. 21.) a téliig (XII. 22.) tartó csillagászati félév hosszabb (184 napos), mint a másik félév, amely 181 napos. (Az már a mérnökök és aranymű27

vesek dolga, hogy megállapítsák: a méretbeli eltérés arányos-e az időadatokkal).

9. sz. ábra.

28

9/a. sz. ábra.

29

10. sz. ábra.

30

11. sz. melléklet.

31

12. sz. melléklet.

32

12/a. sz. ábra.

33

13. sz. melléklet.

34

Ide kívánkozik az az adat is, hogy a Szt. György napjától (IV. 24.) Szt. Mihály napjáig (IX. 29.) tartó régi magyar gazdálkodási év – vagyis ahogyan a számadó juhászokat megfogadták még az 1900-as évek elején is – kezdő és befejező napja (az érintett szentek képe szerint) szimmetrikusan helyezkedik el a Szt. Koronán – az évet jelképező abroncsot mintegy körüljárva – a Boldogasszony-központúság már megtalált tengelye mentén. (Lásd a 16. sz. ábrát.) Utoljára pedig kérdést kell feltennem: vajjon lehetséges-e, hogy a Szt. Koronában meg van írva a saját története, a pályafutása is, mint ahogyan a csillagoknak? (A csillagok pályafutását annyiban értem megírtnak, hogy a csillagászok és fizikusok a csillagok tömegéből, sugárzásából, pályájából ki tudják számítani a várható élettartalmukat. Lásd Pap G.-nak a ‘Hazatalálás’ c. kötete megjelenése előtt közreadott füzet alakú tanulmánya címét: „Angyali Korona, szent csillag”.) Ugyanis a Szt. Korona tényleges fennhatósága 1944-ben azon a hűvös tavaszi vasárnapon függesztődött fel (: igen élesen emlékszem erre a napra!), amikor a német hadsereg lerohanta országunkat. És a Szt. Korona fennhatóságát mi, magyarok azóta sem állítottuk vissza. Az EU-ba történt belépésünkkel pedig az önállóságunkról is lemondtunk egészen olyan fokig, hogy lényegében gyarmattá váltunk. (Lásd Drábik János ‘Uzsoracivilizáció’ c. műve II. kötetét.) Az a hűvös tavaszi vasárnap pedig 1944-ben épp március 19., azaz József napja volt. És a szentek sorrendjében az utolsó szent: József! Vegyük még ehhez hozzá azt is, hogy ha az állatövi jegyeknek az évköri (jobbos) forgásirányával ellentétes, u. n. precessziós mozgásirányát nézzük, ami az évnél hosszabb periódusokra nézve irányadó, akkor József (a Halak) után már csak a Vízöntő üressége következik. (Lásd újból a 4. sz. ábrát.)

35

14. sz. melléklet.

36

15. sz. ábra.

37

16. sz. ábra.

38

1.2 A szentek naptári sorrendje a Szent Korona szerkezetében A Szt. Korona zománcképein ábrázolt szentek névünnepét az évkörben elhelyezve a magyar kereszténység Boldogaszszony-központúságának bizonyítéka tárul fel előttünk. De a szentek naptári sorrendje ezen az üzenet-jelegű eredményen túl még más figyelemreméltó összefüggéseket is napvilágra hoz. Ezek alaki felismerése után a hivatásos Koronkutatók feladata az esetleg mögöttük rejtőző, de megtalálható tartalom, jelentés kiderítése. A Szt. Korona szerkezete három síkból tevődik össze. (Lásd a 17. sz. ábrát.) Ha a képek szentjeinek névünnep szerinti naptári sorrendjét a síkokban vizsgáljuk, a következő szabályszerűségeket találjuk: – a keresztpántok egymásra merőleges 2 függőleges síkja szentjeinek sorrendjéből teljesen azonos ábra adódik. (Lásd a 18. sz. ábrát.) Kérdezhetné valaki, hogy miért éppen a bal oldalnézetben ábrázoljuk a hosszanti keresztpánt szentjeinek naptári sorrendjét? A válasz igen egyszerű: azért, mert az illendőség így kívánja. Illemszabály ugyanis az, hogy ha nálunk magasabb rangú személyiség közelében vagyunk, akkor annak balján kell állnunk, helyet foglalnunk, mellette balról kell vele mennünk, ha kísérjük. Márpedig a Szt. Korona nálunk sokkal magasabb rangú, és személyiség is. (A személyiségére vonatkozóan lásd a Szt. Korona-tant.) Az ábra alakulása szempontjából egyébként az eredmény azonos akkor is, ha jobbról szemléljük a keresztpántot, csak a forgásirány lesz fordított. Ha a 2 keresztpánt forgásirányát felülnézetben együttesen ábrázoljuk, újból találkozunk a Boldogasszony-központúság szimmetriatengelyével. (lásd a 19. sz. ábrát.) – Az abroncs vízszintes síkjában a naptári sorrendből 2 ábra is adódik: – az oldalirányú keresztpánt 2 végénél levő 4 szent, tehát egymással átellenben a 2 orvos-szent (Kozma és Damján), valamint a 2 katona-szent (György és Demeter) ellipszisre vagy nullára emlékeztető ábrát alkotnak. 39

– a (homloktól induló) hosszanti keresztpánt 2 végén az egymás melletti 2-2 szent, tehát a pánt elülső végénél levő 2 arkangyal (Gábor és Mihály), valamint a pánt másik végénél levő (Jézushoz és Máriához családilag is és üdvtörténetileg is kötődő) 2 szent (József és Keresztelő János) a 8-as avagy a végtelen jelének megfelelő ábrát alkotják. (Lásd a 20.sz. mellékletet). A nullát és a 8-ast csak alaki jellemzésként említettem, de ez nem érinti az a kérdést, hogy a Szt. Korona készítői a készítés idején ismerték-e, használtak-e ilyen jelet a maguk matematikai rendszerében! – A hosszanti keresztpánt 2 végénél levő szentek továbbá átlószimmetrikus viszonyban is vannak egymással; – Gábor és József a szentek naptári sorrendjének első és utolsó (1. és 16.) tagját képezik, és ez az irány lent jobboldalról felfelé balra vezet. (16.-1. irányban pedig fordítva.) – Keresztelő János és Mihály pedig a Boldogasszonyközpontúság évköri tengelyének alsó metszéspontjától kiindulva és a köríven kétfelé haladva egyaránt az 5. helyen állnak, az egyik a jobbos, a másik a balos forgási irányban, és ha ennek a 2 szentnek is a naptári sorrendjét vesszük, akkor kettejük közt ez az irány jobboldalról fentről balra lefelé vezet. (Lásd a 21. sz. mellékletet.) – A kétféle forgásirányban elhelyezkedő 5-5 szent után az évkörben még fennmaradó, (a 6-8. helyen álló) 3-3 szent a Szent Korona felülnézetében egymáson belüli 2 (nagy és kis) egyenlőszárú háromszöget alkot. (Lásd a 22. sz. ábrát.) egymással ellentétes irányú (a naptári sorrendben meghatározódó) forgásuk talán a Föld forgását (a Nap járásának irányát), meg a Föld-tengely u. n. ‘precessziós’ forgását jelentik. – Érdekesség az is, hogy az abroncson egymás mellett álló 2 arkangyal (balról Mihály, jobbról Gábor) az évkörben (is) egymással átellenben (azaz félévnyi távolságra) van, (III. 24. IX. 29.) de természetesen fordított sorrendben (: Gábor van előbb, Mihály később). – Ha a pántok alsó apostolképeit az abroncson mellettük levő 2 szent képével együtt képhármasként nézzük, akkor egyegy képhármason belül a szentek naptári sorrendje azt mutatja, hogy – 3 ilyen képhármas – természetesen a csillagászati évkezdet helyétől indulva (tehát György—Kozma—András, Ke40

resztelő János—Tamás—József és Fülöp—Damján—Demeter) – jobbra forgó irányú, – a 4. csoport (:Gábor—Bertalan—Mihály) pedig balra forgó irányú. (Lásd a 23. sz. ábrát.) -- Sőt a képcsoportok kiinduló dátuma a képcsoportok háromszögének sarkán is jobbra forogva következik egymás után a képhármasok sorrendjében. (Lásd a 24. sz. ábrát.) – Különös érdekesség az is, hogy a 4 képhármas mind a 4 ‘kiinduló’ (az ábrán bekarikázott) szentje a szentek évköri naptári sorrendjében épp az első 4 helyet foglalja el: 1. Gábor (III. 24.), 2. György (IV. 24.), 3. Fülöp V. 1.), 4. keresztelő János (VI. 24.) – Ha pedig a kezdő ünnepek szerint felsorolt jegyzékhez hozzárendeljük a képhármasok sorrendjében elfoglalt helyük adatát, akkor ezt a számsort (: 4,1,3,2) Molnár V. József állatövi jegyeinek kódjaként kiolvasva a Nyilas jegyét kapjuk. (Lásd a 25. sz. mellékletet.) Molnár V. József állatövi jegyeiről, azok kódjáról a 3. fejezetben lesz szó.

41

17. sz. ábra.

42

18. sz. ábra.

43

19. sz. ábra.

44

20. sz. melléklet.

45

21. sz. melléklet.

46

22. sz. ábra.

47

23. sz. ábra.

48

24. sz. ábra.

49

– A Szt. Korona szerkezete – felülnézetben – megegyezik a neves néplélek-kutató, Molnár V. József által számontartott u. n. ősképek egyikével is, mégpedig a körbe írt kereszttel. Ez azonban csak a statikus állapot. De az alsó és felső szinten levő apostolok névünnepének naptári sorrendje ezenfelül ki is rajzolja, meg is határozza a kört is és a keresztet is. (Lásd a 26. sz. ábrát.) Figyeljük meg, hogy a forgásirány itt is ugyanúgy jobbos, mint az eddig vizsgált esetekben a fejezet elejétől fogva (kivéve az említett precessziós forgást – 22. sz. ábra – és a 4. képhármas forgását – 24. sz. ábra). Ha a 16 kép közül a 8 apostolé külön is ilyen sajátos összefüggéseket mutat, mint azt az előbbiekben láthattuk, akkor érdemes az apostolképeket tovább vizsgálni. A 8 apostol a 16 szent teljes naptári jegyzékében a következő helyeket foglalja el: 1. 9-10. 2. 11. 3. Fülöp 12. 4. 13. András 5-6. Péter-Pál 14. Tamás 7. Jakab 15. János 8. Bertalan 16. A 27. sz. ábrán pedig egyszerre láthatjuk az apostolok – nevét, – névünnepének dátumát, – csillagászati jegyének megnevezését, – és képük helyét a Szt. Koronán. A 28. sz. ábrán az apostolok helyét láthatjuk a naptári és csillagászati rendszerben. A naptári rendszerben az apostolok dátumai 8 hónapot fognak át (és éppen 8-an is vannak!), de közben 2 hónapot (: IX., X.) kihagynak. A csillagászati rendszerben 9 állatövi jegy tartamát fogják át (lásd a 2. fejezetben a képek oldalsó mintázatának vizsgálatát, ahol Jánosnak 2-féle mintázata van, ez tehát így 8+1), és 3 jegyet hagynak ki (az Ikreket, a Mérleget és a Skorpiót). Borbola Jánosnál a 8-as 9-es számnak az egyiptomi matematikában betöltött kitüntetett szerepéről is olvashatunk. Az évkörben a legkorábbi és legkésőbbi apostol (Fülöp és János) ünnepe között 241 nap telik el, (V. 1-ejétől XII. 27edikéig: 31+30+31+31+30+31+30+27=241) – természetesen a 50

naptári és a csillagászati évben egyaránt, – így az évből marad még 124 nap. Érdekes ez a két szám. Megközelítő pontossággal a 2/3–1/3 arányt mutatja (66,03+33,97). Ez az arány sokszor és sokféleképp megmutatkozik a Szt. Koronában. Például a 12 apostolnak is a 2/3-ada van jelen rajta. De erről az arányról a későbbi fejezetekben még szó lesz. Az így 2 részre osztott év napjainak számában ugyanaz a 3 számjegy (: 1, 2, 4) szerepel, és ezek – sorbarendezve – mindig az előző megkettőzéséből származnak. (1x2=2, … 2x2=4). A 3 számjegy (1, 2, 4) lehetséges sorrendjének 3. esete pedig (214) egyenlő Fülöp és András távolságával (V.1.—XI. 30.(. Lásd a 14. Sz. mellékletet. A 3 számjegyet összeadva mind a 2 számban 7-et kapunk. (2+4+1=7, és 1+2+4=7). Ez a két 7-es a 7x7-es négyzethálóra emlékeztet, aminek már eddig is szerepe volt az észrevételekben, és a későbbiekben is érdekes szerepét fogjuk látni. Ez a többszöröződés talán arra utal, ahogyan az apostolok egyre nagyobb mértékben terjesztik az evangéliumot. A keresztpántok alsó és felső helyzetű apostolainak, valamint az apostolok ágankénti helyzetének szabályszerűségeit a naptári és a csillagászati rendszerben vizsgálva az alábbiakat találjuk: (Lásd a 29-30. sz. ábrát.) – ahogyan a Szt. korona felülnézetében a pántok alsó képei ‘külső’ helyzetűek (a középponthoz képest), a felsők pedig ‘belső’ helyzetűek, ugyanúgy dátumuk is ‘szélső’, illetve ‘közbülső’ helyzetű az időskálán – úgy a naptári rendszerben, mint a csillagászatiban, – de a külső–belső viszony az oldalsó és a hosszanti keresztpánt között megcserélődik, – a pántok egy-egy ágának apostol-párjai dátumukkal ugyanúgy ‘egymásbanyúló’ kapcsolatot mutatnak a naptári és a csillagászati rendszerben, de míg az oldalsó pánt esetében a jobboldal a ‘belső’ helyzetű és a baloldal a ‘külső’ helyzetű, addig a hosszanti pántnál az elülső ág a ‘külső’ helyzetű és a hátsó ág a ‘belső’ helyzetű. A baloldali ág és a hátsó ág, valamint a jobboldali ág és az elülső ág ilyen alapon fennálló összetartozása megint csak a Boldogasszony-központúság tengelyét idézi fel. (Lásd a 31. sz. ábrát.)

51

25. sz. melléklet.

52

26. sz. ábra.

53

27. sz. ábra.

54

28. sz. ábra.

55

29. sz. ábra.

56

30. sz ábra.

57

1.3 A szentek naptári sorrendje a Szent Korona síkban kiterített felületén A Szent Korona síkban kiterített felületébe a szentek névünnepének naptári sorrendjét egyenes vonalakkal bejelölve olyan vonalhálózatot kapunk, (lásd a 32. sz. ábrát,) ami igen erősen emlékeztet a Louvre-ban őrzött sólyom-alakú kancsóra. (Lásd a 33. sz. mellékletet — Fehér Mátyás Jenő ‘Avar kincsek nyomában I.’ c. könyvéből.) A vonalhálózat és a kancsó szerkezeti egybeesését a 34. sz. ábra szemlélteti. A naptári sorrend kialakítására vonatkozó követelményeket szem előtt tartva egyébként az egyenesvonalú hálózat jobban meg is felel a „legkisebb változtatás”-nak hiszen egyszerűbb, mint az ívelt összeköttetés a képek között. Ezzel a következő feltételezés lehetősége nyílik meg: A Szt. Koronán legfelül, a pántok kereszteződésénél a Mindenható Atyaisten képe van, elől középen az abroncs fölé magasodóan Krisztusé. De hol van a 3. isteni személy, a Szentháromság 3. tagjának, a Szentléleknek a megjelenése a Szt. Koronán? Ugyanis az olyan óriási rendezettséget, olyan szoros összefüggéseket, olyan feltűnő szabályszerűségeket mutató alkotásnál, mint a Szt. Korona, indokolt ez a várakozás és méltán tehető fel ez a kérdés. Az első 2 isteni személy emberi alakban is ábrázolható, a Szentlelket azonban nem lehet így ábrázolni. Érthető tehát, hogy olyan képet, mint a meglevők, hiába keresnénk. A régi magyarok a Szentlelket sólyom alakjában ábrázolták, és ez – őszintén szólva – jobban meg is felel a Szentléleknek az Égből villámként lesugárzó működésére, mint a (nyugati kereszténységben) szokásos galambszerű ábrázolás, ami egyébként nem is alkalmas ‘interkontinentális’ és a velejáró ‘interetnikai’ jelképnek. Ismeretes ugyanis az újkori keresztény hittérítőknek az a blamázsa, hogy amikor Indiában a katekizmus oktatásában eljutottak a Szentlélekig, és galambképeket mutogattak róla, a megtérőben lévő hinduk elkezdtek furcsán vigyorogni. Az indus kultúrában ugyanis a galamb a sexuális kicsapongás egyértelmű jelképe. (A Szépművészeti Múzeum 2005-ös kopt kiállításán látható volt egy relief, ami félreérthetetlenül a Szeplőtlen Fogantatást jelenítette meg, és azon a Szentlélek jellegzetes sólyom-alakban van ábrázolva. 58

Az Arábiai-félsziget nomád beduin solymászai mind a mai napig – átszellemült arccal beszélve róla – azt állítják, hogy a sólyom a Fényt hozza le az égből a Földre. Spectrum-TV ‘Legendák Lényei’ c. filmsorozat, 2006. IX. 7.-i adás). Mármost ha a Szt. Korona előbb készült, mint Szt. István kora, – ahogyan ezt több kutató is feltételezi, – akkor lehetséges, hogy ez a kancsó, amit Nagy Károly az avarok elleni hadjárata során rabolt el vagy 16 társzekérre menő más kincscsel együtt, beletartozott a koronázási szertartás eszközkészletébe (nem a koronázási jelvények közé). Hiszen a leendő avar vagy magyar fejedelmet vagy királyt olajjal fel kellett kenni, ezt az olajat valamilyen edényben kellett tartani, és a szentek – általam feltételezett – sorrendjében az utolsó a vonalhálóban éppen ott van, ahol a kancsó száján, a sólyom csőrének megfelelő szerkezeti részen kifolyik, kiömlik, mint a Szentlélek kiáradásának jelképe. A naptári sorrend egyenes vonalú hálózatában néhány önállónak, kiemelhetőnek, – és így talán külön is értelmezhetőnek – tűnő részletet is észre lehet venni: 1. A szentek naptári jegyzékének 1. és utolsó (16.) tagja a Szt. Korona síkban kiterített felületén váltó-szimmetrikusan helyezkedik el a hosszanti (a homloktól induló) tengely mentén. (Lásd a 35. sz. melléklet felső ábráját.) ((Ehhez az észrevételhez kénytelen vagyok tájékoztató jellegű megjegyzést fűzni. Töredelmesen be kell vallanom ugyanis, hogy ezzel az elrendezéssel könnyen magamra vonhatom Pap Gábor kifejezett rosszallását. Ugyanis tanulmánya 544. oldalán azt írja az abroncson levő bármelyik képpel történő kezdés lehetőségéről, hogy ‘tipikusan rossz indítás’. A valóság azonban az, hogy – függetlenül attól, hogy bárki indít-e olyan sorrendet, amelyik az abroncson levő képpel kezdődik – nem az ilyen indítás a rossz, hanem Pap Gábor megállapítása az. Mégpedig nem valaki más megítélése szerint, hanem a Pap Gábor saját maga által kitűzött alapelvekhez és követelményekhez képest. 59

31. sz. ábra.

60

32. sz. ábra.

61

33. sz. mellélet.

62

34. sz. ábra.

63

35. sz. melléklet.

64

Nyúljunk vissza a sorbarendezésre vonatkozó – P. G. által kitűzött – alapelvekhez. Elsődlegesen arról volt szó, a szentek névünnepének dátumát kell mindenekelőtt kikeresni. Nyilvánvaló, hogy ezek után – akármilyen sorrendet is állít fel valaki – lesz egy első helyen álló szent, és ez időbelileg áll az első helyen. Viszont tartozik hozzá egy kép, és ahol ez a kép van, ott kell kezdődnie a térbelileg (vagy ha felülnézetről van szó, akkor síkon is) szemlélhető sorrendnek. Ha csak egy kicsit is komolyan vesszük azt, hogy a kiinduló alapkövetelmény a szentekhez csatolandó dátum, akkor teljesen felesleges megpróbálni ezen a követelményen felül még a helyét is meghatározni akarni az első képnek, hiszen az magától adódik az alapkövetelmény folyományaképpen. Ez a hely-előírási kísérlet egyébként is 50%-ban előre láthatóan végrehajthatatlan, t. i. mi van akkor, ha az időbelileg 1. kép mégse a pántokon van, hanem az abroncson? (8 kép lévén a pántokon is és az abroncson is, innen az 50 %.) Akkor melyik követelmény érvényesüljön? Az elsődlegesen már meghatározott időbeli, vagy az utólag még hozzátett, a helyre vonatkozó? Pap Gábor ezzel a ‘tipikusan rossz’ helymeghatározási kísérletével a korábban már ismertetett saját 5 alapkövetelménye közül egyszerre 4-et is megsértett: – megsértette a sorbaállításra vonatkozó követelményt, mert annak nem a hely, hanem a dátum alapján kell történnie már az első hely esetében is, – megsértette a csillagászati gondolkodásmódra vonatkozó követelményt, mert a pántok szentjei közül egyetlen egy sincs csillagászati évkezdő helyzetben, márpedig P. G. csak a 4 legfelső helyzetű (a Mindenható közvetlen közelében lévő) képet tartja elfogadható kiindulásnak, – megsértette a ‘legkisebb változtatás’ elvét is, mert a sorbaállításra vonatkozó és elégségesen meghatározó erejű követelményen (az időrendiségen) felül még további kötöttséget (a helyet is) elő kívánja írni, holott az az időrendből magától adódik, – megsértette a ‘ne diktáljunk a műnek’-elvet is, mert a helykijelölés – különösen ilyen ellentmondó tartalommal – olyan 65

‘diktálás’ a műnek, amit végre sem lehet hajtani anélkül,

hogy más elveket meg ne sértsünk. Egyébként azt hiszem, méltán gondolhatom úgy, hogy ha Pap G. nem is minősíti a sorrendnek az abroncson történő kezdését ilyen negatívan, akkor sincs semmi okom rá, hogy a kezdő és befejező képnek a hosszanti tengely mentén átlósan szimmetrikus elhelyezkedését ne tartsam eléggé hihetőnek, elfogadhatónak, hiszen sokkal jobban illik a Szt. Korona szerkezeti rendjébe, mint az az aszimmetrikus helyzet, amikor a Mindenható mellett közvetlenül indul jobboldalt (Pállal), és közvetlenül a Mindenható "alatt” avagy „előtt" fejeződik be (Jánossal), vagyis ahogy az Pap G.-nál alakul. (Lásd a 36. sz. ábrát.) Pap G. azzal indokolja a kezdő helyet, hogy minden a Teremtőtől indul el. Ez vitathatatlan. De ha jobban megnézzük a (nálam) Józseftől (16. hely) Gáborhoz (1. hely) vezető vonalat, akkor azt láthatjuk, hogy az pontosan a középen (a Teremtő képének helyén) vezet keresztül, így tehát Gáborhoz is a Teremtőtől érkezik a vonal, és Józseftől is a Teremtőhöz fut be a vonal. És az sem mindegy, hogy a sorrend 16. és 1. helye közötti viszonylatban (; III. 19.-III. 24.) az időskálán – Teremtő képének megfelelően – ott helyezkedik el a tavaszi Napéjegyenlőség, mint az Abszolút Kezdet jelképe. Megoldásom tehát egyáltalán nem ellentétes Pap G. indoklásával, hanem éppen hogy eleget tesz annak is.)) 2. A kettős kereszt alakzata is megjelenik. A vízszintes szárakat a "kétszemélyes” ünnepek alkotják. A keresztet úgy látjuk, mintha a Szt. Korona alatt állnánk, ugyanabban az irányban, mint a viselője, és felfelé néznénk. (Lásd a 35. sz. melléklet alsó ábráját.) 3. A rovásírás B betűje is megjelenik. Ebben a 2 szkítatéritő apostol és a 2 katona-szent vesz részt. (Lásd a 37. sz. melléklet felső ábráját.) 4. A rovásírás CS betűje az évkörben 3-3 szentből álló csoportokból tevődik össze. (Lásd a 37. sz. melléklet alsó ábráját.) 5. A rovásírás GY betűje feltűnően olyan szentekből áll, akik a Boldogasszony-központúság tengelyéhez képest szimmetrikusan helyezkednek el az évkörben. (Lásd a 38. sz melléklet felső ábráját.) 66

6. A rovásírás H betűjének kialakításában részt vesz a 2 szkíta-térítő apostol. (A többi apostol a kettős keresztben szerepelt együtt. (Lásd a 38. sz. melléklet alsó ábráját.) 7. A rovásírás Ü betűje a naptári sorrend szerint egymás utáni 4 szentből áll. (Lásd a 39. sz. melléklet felső ábráját.) 8. A rovásírás l00-as jele is kirajzolódik a vonalhálózatban. (Lásd a 39. sz. melléklet alsó ábráját.) Mivel a rovásírás jelei többféle változatban is használatosak, megemlítem, hogy a cserkészetben az 1930-as években tanultak alapján jártam el. (Könnyen lehet, hogy a rovásírás mai, képzettebb tudói még más jeleket is fel tudnának fedezni a vonalhálózatban, vagy ugyanezeket a vonalcsoportokat más jelekként értelmezik. Pl. Varga Géza az „A magyarság jelképei” c. könyve 88. oldalán – Íráskutató Intézet 1999 – azt írja, hogy a kettős kereszt alakú székely írásjelnek, mint GY betűnek a jelentése egyúttal ‘egy’. Így tehát a magyar címerben levő kettős keresztet sem elsősorban mint keresztény jelet kell értelmezni, hanem mint rovásjelet, ami azt jelenti, hogy ‘Egy az Isten’.) Ha a Szt. Korona szerkezeti síkjainak korábbi vizsgálatánál érdemesnek bizonyult külön is foglalkozni az apostolokkal, (azaz a pántok szentjeivel), akkor talán érdemes ugyanezt megtenni velük most, az egyenes vonalú hálózat vizsgálata kapcsán is. A pántokon az apostolok többféle szempontból is párokat alkotnak. Párok – az azonos ágon levők (:András és Péter, Pál és Fülöp, Tamás és Jakab, János és Bertalan), – az egymással átellenben levők (:Péter-Pál, AndrásFülöp, Jakab-János, Tamás-Bertalan), – de párok azok is, akiket (a naptári jegyzékben 1 sorszámnyi különbséggel szerepelvén) vonallal köthetünk össze (5.–6. Péter-Pál, 7–8. Jakab-Bertalan, 14–15. Tamás-János). A 3. szempont szerinti pároknál csak Fülöp és András a kivétel (:10 hely különbség 3-13.) De annak ellenére, hogy nem közvetlenül egymás után következnek a sorban, az őket összekötő vonal ugyanúgy áthalad a háló középpontján (azaz a Teremtő képének helyén avagy – nem síkban, hanem térben 67

szemlélve: – a függőleges tengelyen,) mint a többi apostol párnál. Érdekes, hogy a hosszanti pánt szentjei – térben szemlélve – átló-szimmetrikusan vannak sorszámuk szerint összekötve, míg az oldalsó keresztpánton szintenként (alsó és felső szinten). (Lásd a 40. sz. mellékletet.) Az oldalsó keresztpánt apostolainak szintenkénti összetartozását nézhetjük úgy is, hogy – a felső szinten levő Péter és Pál az egész kereszténység apostola, – András meg Fülöp pedig a szkíta-kereszténység apostola. Ami a középponton (függőleges tengelyen) való áthaladását illeti az összekötő vonalaknak: az apostolokon kívül az 1. és utolsó (16.) sorszámú Gábort és Józsefet összekötő vonal is áthalad a függőleges tengelyen (16-1. irányban). Ez talán azt jelenti, hogy – az apostolokkal együtt – nekik is kiemelt (üdvtörténeti) szerepük van. A sorszámokat tőszámokként összeadva érdekes "feleződések" és "duplázódások" adódnak, András és Fülöp sorszáma pedig együttesen kiadja az összes szent létszámát. (13+3=16.) (Lásd a 40. sz. mellékletet.) Amint láttuk, a szentek ünnepeinek a Szt. Korona 7x7-es négyzethálóban ábrázolt felületébe egyenes vonalakkal berajzolt naptári sorrendje olyan hálózatot alkot, amit első pillantásra akár ‘össze-vissza cikk-cakknak’ is nézhetünk — anélkül, hogy ezt a véleményt rossz szándékúnak lehetne minősíteni. Felmerült azonban bennem az a kérdés, hogy vajjon ezek a vonalak – látszólagos összeviszszaságuk ellenére – hátha mégiscsak úgy helyezkednek el a 7x7-es hálóban, mint koordinátarendszerben, hogy arányosan oszlanak el, azaz ezáltal a hálózat valamilyen szempontból végső soron kiegyensúlyozott, teljesíti a kiegyensúlyozottság követelményét?

68

36. sz. ábra.

69

37. sz. melléklet.

70

38. sz. melléklet.

71

39. sz. melléklet.

72

40. sz. melléklet. Vizsgálódási módszerként a következőket vettem fel: – a 7x7-es hálót függőlegesen és vízszintesen megfelezve 4 mezőre osztom fel, hiszen kétszeresen szimmetrikus, – és azt vizsgálom, hogy az egymás után következő sorszámok szerint érintett 2-2 négyzet közötti vonal – a 4 mező közül éppen melyikben vonul, – mi az iránya, – és a 7x7-es háló szerkezetében hány oszlopot, illetve sort hidal át? A 7x7-es háló 7 oszlopa, illetve sora között 6 egységnyi táv adódik, 3–3 mindkét oldalon, illetve mindkét szinten. (Lásd a 41 sz. ábrán.) A vonal haladási iránya – ha az oldalak szerinti elhelyezkedést nézzük: balra vagy jobbra mutat, – ha a szintek szerinti elhelyezkedést nézzük: lefelé vagy felfelé mutat. Az esetenkénti táv természetesen 2 szakaszból is tevődhet össze, ha a vonal átlépi az oldalak, vagy a szintek közötti határt, de a vonalnak mindig csak azt a szakaszát vesszük figyelembe, ami a mezőn belül van. 73

Ezt a vizsgálódási módszert – példával együtt – a 42. sz. mellékleten láthatjuk. A vizsgálódási módszer alapján felmért adatokat a 43. sz. melléklet tartalmazza. A táblázat alsó, utolsó előtti összegsora azt a megdöbbentő eredményt hozza, hogy – akár oldalanként, akár szintenként vizsgáljuk a vonalakat (hosszúságukat az előbb ismertetett módszer szerinti egységnyi ‘távban’ kifejezve), – mindig ugyanannyi távot kitevő vonal halad balra, mint jobbra, és lefelé is ugyanannyi, mint felfelé! Tehát igenis különleges (rejtett, de mégis kimutatható) kiegyensúlyozottság valósul meg az egyenesvonalú hálózatban! Nem lehet tehát úgy hozzányúlni a Szt. Koronához, hogy ne a legmagasabb szintű rendezettség tűnjék elő belőle lépten-nyomon. Az is nagyon érdekes, hogy ha az oldalak, illetve szintek közötti megoszlást nézzük, az egész táblázat végösszegének pontosan a felét (40-et) olyan területpárok (azaz a baloldal és az alsó térfél, meg a jobboldal és a felső térfél) adják ki, amelyek ebben az összetartozásukban magukban hordozzák ugyanazt a tengelyt, mint amit a Boldogasszony-központúság jelent! (Lásd a 44. sz ábrát.) Ezt a sok összefüggést és szabályszerűséget látva vajjon ki meri még azt állítani, hogy a Szt. Korona 2 része 2 helyről származik, és utólag egyesítették, mégis ilyen összhang alakulhatott ki benne?!

1.4 Utószó az 1. fejezethez Rutherford tekintélyes (angol) fizikus volt. 1929-ben – tudóshoz nem méltó módon – ‘ex cathedra’ (értsd; tévedhetetlenségben tetszelegve, önhitt magabiztossággal) kijelentette, hogy „az emberiség sohasem fog eljutni odáig, hogy az atomokban rejlő hatalmas energiát hasznosítani tudja.” Nemsokára hazánk zseniális fia, Wigner Jenő a londoni utca forgalmi jelzőlámpájának színeváltásakor rádöbbent az atomok egymással való ütköztetésének ötletére. És 1929-től 74

alig telt el másfél évtized, az emberiség – régi jó szokása szerint – legelőször is gyilkolás céljából hasznosította az atomenergiát. További alig egy évtized múltán pedig működni kezdtek az áramot termelő első atomerőművek. Pap G. a Szt. Koronából fontos képi üzenet kiolvasását helyezte kilátásba, de ezzel adós maradt. A kiolvasáshoz a Szt. Korona zománcképei szentjeinek – saját követelményei és alapelvei megsértésével kialakított – naptári sorrendjét igyekezett felhasználni, és erről (’Hazatalálás’ c. kötete 550. oldalán) azt állította, hogy: „Egyszerűen nem lehet másképp végigjárni ezt a szentsort.” Úgy látszik azonban, hogy mégis lehet, mégpedig egyszerűbben is, mint ahogy Pap G. megpróbálta kierőszakolni, és olyan módon, amelyik eredményhez is vezet. A saját maga által ‘jellegzetes kettős spirálvonalként’ hivatkozott (Hervay Tamás által készített) ábra (: észrevételeim során 59. sz. mellékletként szerepel), a létrehozásában elkövetett torzítások ellenére is tartalmazza a Boldogasszony-központúság tengelyét. Tehát a Boldogasszony-központúság törvénye olyan mélyen gyökeredzik a Szt. Koronában, és olyan erősen érvényesül, hogy még a torz megközelítés ellenére is megmutatkozik, és áttör mindenféle erőltetett eljárás homályán és zavarán. Észrevételeim tehát végeredményben nem cáfolják Pap G.-nak az üzenet várhatóságára vonatkozó reményét, hanem inkább kiteljesítik azt, helyrehozva eljárásának önellentmondásos tévelygéseit. (Az önellentmondások bizonyítását lásd a Függelék 1. pontjában.)

75

41. sz. ábra.

76

42. sz. melléklet.

77

43. sz. melléklet.

78

44. sz. ábra.

79

2. Kísérlet Bertalan zománcképének részleges rekonstrukciójára Csomor Lajos ‘Magyarország Szent Koronája" c. könyvében pontos és igen részletes rajzok láthatók a Szent Koronáról, így az apostolok képeiről is. Az apostolokból azonban csak 7nek a képe teljes (többé-kevésbé, azaz a sérüléseket leszámítva), mert Bertalan képéből csak az alig kiolvasható felirat maradt meg. A Szt. Koronában megnyilvánuló óriási rendezettség, – aminek már eddig is számos bizonyítékát láttuk, – arra a következtetésre indít, hogy ugyanez az összefüggő rendezettség bizonyára az apostolképek részleteiben is érvényesül. Magának a szentnek az alakjára nézve nem tudnék elképzelést felvázolni – ez ugyanis tartalmi kérdéseken múlik, de én csak alaki észrevételeket teszek, - amint ezt már a bevezetőben is hangsúlyoztam. (Az apostolok alakjával kapcsolatban csak egyetlen formai észrevételem van, amit bárki más is könnyen észrevehet: egyedül Fülöpnek nincs szakálla, a többieknek mindegyiknek van.) Az apostolképek mindegyikén kétoldalt látható mintázat azonban figyelmesebb szemlélődéssel arra csábit, hogy azokban is rendezettséget feltételezve a hiányzó kép oldalsó mintázatára következtethessek. Megpróbáltam tehát először is az apostolképek oldalsó mintázatának néhány feltűnő jellegzetességét – áttekintő rendszerezettségű táblázatban – összefoglalni. Lásd a 45. sz. mellékletet. Eszerint: 1. A képek középső (függőleges) mezejét elfoglaló egészalakos személyek mellett kétoldalt a kép többi részét mintázat tölti ki, és ez vállmagasságban – Péternél, Pálnál és Jakabnál vonallal alsó és felső részre van tagolva, – a többieknél nincs így megosztva. 2. Az oldalak felső részében (akár meg van osztva, akár nincs,) – Pálnál, Andrásnál és Jánosnál 2-lábú, – Péternél és Jakabnál 4-lábú 80

állatfigura van, a többieknél (azaz Fülöpnél és Tamásnál) nincs. 3. Az oldalakon 3-féle mintázat fordul elő: ‘keresztes’, ‘lépcsős’ és ‘indás’. A minták példái a 46. sz.-on mellékelt (Csomor Lajos könyvéből átvett) 2 rajzon láthatók. Péter képe a ‘lépcsős’ mintára példa, János képe a másik 2 mintára példa, mert baloldalt ‘keresztes’, jobboldalt ‘indás’. János kivételével tehát a 2 oldal mindig azonos mintázatú, és csak Jánosnál kétféle, – Pál és András ‘keresztes’, – Péter és Jakab ‘lépcsős’, – Fülöp és Tamás ‘indás’. János 2-féle mintázatával kapcsolatban megjegyzem, hogy ilyesfajta kettősség Pálnál is előfordul (mint erre Pap G. könyve 546-547. oldalán figyelmeztet): nevében a 2x szereplő Ubetű kétféleképp van írva. (Ez talán utalás életének 2 szakaszára, arra, hogy keresztényüldözőből lett később apostol?) Itt – az oldalsó mintázatoknál – a kettősség abban áll, hogy míg Péter és Pál esetében – mint tudjuk – 2 szent ünnepe van 1 napon, addig János esetében 2 mintázat van 1 képen, így ezek az adatok valahogy egymásnak mintegy fordítottjai, és épp ezzel hozhatók kapcsolatba egymással, mert ugyanakkor dátumként vizsgálva a Péter-Pál és János közti viszonyt (VI. 29. és XII. 27.) az évkörön pont egymással szemben vannak, méghozzá a 2 Napforduló táján. És a 2 dátum az évet a csillagászati félévek tartamára vonatkozó adatokkal pontosan megegyezően, de fordított sorrendben osztja ketté. (A csillagászati félévekről az 1.1-es fejezetben volt szó.) Lásd a 47. sz ábrát. Ha Bertalan képének teljes ismeretlensége miatt a jellemzők ilyen vagy olyan lehetséges esetét megpróbáljuk feltételesen bejelölni a táblázatba, hogy teljes képünk legyen az apostolok képeinek jellemzőiről, akkor érdekes összefüggéseket és szabályszerűségeket találunk: 1. Bertalannál vagy van megosztás vállmagasságban, vagy nincs. (Lásd a 48. sz. mellékletet. Ha van, akkor az l/a jelű ábra kerekedik ki a pántok felülnézetében, ha nincs, akkor az 1/b jelű.

81

45. sz. melléklet.

82

46. sz. melléklet.

83

47. sz. melléklet.

84

2. Ha a számszerű egyensúly kedvéért azt feltételezzük, hogy a 3-féle mintázat mindegyikének 3x kell előfordulnia az apostolok képein, akkor a 7 képen csak 2x előforduló ‘lépcsős’ mintázatból hiányzik a 3. előfordulás, így feltehetően az illik Bertalanhoz. (Lásd a 49. sz. ábrát. — 8 apostolnál 3-féle mintázat úgy fordulhat elő 9x, hogy János képén 2-féle mintázat is van. Ez látszik a táblázatból is és az ábrából is.) 3. Ha Bertalan képén esetleg állatfigura is van, akkor az feltehetőleg 4-lábú, mert a többi 7 apostol által alkotott hálózatrendszer épp ezzel a kiegészítéssel képez tökéletes szimmetriát a Szt. Korona felülnézetében, mégpedig a Nagyboldogasszony-központúság tengelye mentén. (Lásd az 50. sz. ábrát.) Az apostolképekkel kapcsolatos ezeknek a – részben tényszerű, részben feltételezésszerű – észrevételeknek abban van a jelentősége, hogy teljesen függetlenek az abroncson hátul középen kicserélt 2 kép eredetijére vonatkozó bármelyik – már meglévő, vagy ezután kialakítható – hipotézistől, és mégis rendezettséget, szabályszerűségeket mutatnak, sőt, ahol szimmetriatengely tűnik elő, ott az is a Boldogasszony-központúsággal megegyező irányt mutat.

48. sz. melléklet.

85

49. sz. ábra.

86

50. sz. ábra.

87

3. A Szent Korona és Molnár V. József állatövi jegyei Neves néplélek-kutatónk, Molnár V. József munkásságának egyik jelentős eredménye, hogy megszerkesztette a Zodiákus csillag-képeinek geometrikus szimbólumait. (Lásd az 51. sz. mellékletet.) Ezek megszerkesztésében úgy kell eljárni, hogy azon a két követelményen felül, hogy – a 4x4-es négyzethálóban 10 elemet kell felhasználnunk, – és a kész figura ebben a hálóban átlósan (a bal alsó saroktól a jobb felsőig tartó ferde tengely mentén) szimmetrikusan kell, hogy elhelyezkedjék, – de harmadikként még annak a követelménynek is eleget kell tennünk, hogy az így kapott alakzatot 4 függő1eges oszlopra tagolva mindig kell találnunk 1 olyan oszlopot, amelyikben csak 1 négyzet van, 1 olyat, amelyikben 2 négyzet, 1 olyat, amelyikben 3, és 1-et, amelyikben 4 négyzet van felhasználva. (Ha ezt a 3. követelményt nem tartjuk be, akkor nem 12 ‘jegyet’, hanem sokkal többet lehet kihozni 10 elemből átlósan szimmetrikusan. Ilyen alakzatok egyike pl. az, amelyikben a felhasznált elemek száma oszloponként 2-3-3-2. Lásd az 51/a. sz. mellékletet. Ez az alakzat 2x-esen is szimmetrikus. Egyszer a bal alsó saroktól a jobb felsőhöz irányuló tengely mentén, egyszer pedig az erre a tengelyre merőleges, azaz a bal felső saroktól a jobb alsó sarokhoz vezető tengely mentén. Ugyanez az alakzat áll elő egyébként akkor is, ha a Szent Korona 16 szentjét – naptári sorrendben a tavaszi Napéjegyenlőség tájától kezdődően – beírjuk a 4x4-es négyzethálóba, és kihangsúlyozzuk azt a 10 szentet akiknek az ünnepe a 4 Napforduló hónapjában van. Lásd ugyancsak az 51/a. sz. mellékletet és emlékeztetőül a 4. sz. ábrát.) Észrevettem, hogy az oszlopok felhasznált négyzeteinek számát egymás mellé írva a jegyek egyértelmű azonosítását eredményező kódot kapunk. Az ember első pillanatban – logikusnak tűnő módon – azt gondolja, hogy mivel az 1, a 2 és a 3 négyzet többféleképp is elhelyezhető a maga (4 négyzet elhelyezésére lehetőséget adó) oszlopában, azért ez a 4-jegyü kód 88

nem határozza meg elég pontosan a felhasznált négyzetek helyét ahhoz, hogy a kódot alapulvéve az alakzatot meg is tudjuk rajzolni. De nem így van. Igenis teljes pontossággal meghatározza. Ugyanis a szimmetria követelménye folytán a kódnak megfelelő számú négyzetek mindig csak egyféleképp helyezhetők el a maguk oszlopában. (Lásd az 52. sz. mellékletet.) A szimmetriának a jegyek kialakításában kifejtett ez a meghatározott erejű működése valahogy rokonságot mutat a determinizmussal, az eleve elrendeltséggel. Mégpedig úgy, hogy helyes megvilágításba is helyezi azt. Ugyanis bár igaz, hogy ha az egyik oldalon valahova elhelyeztünk egy négyzetet, akkor a másik oldalon már nincs választásunk, hogy a négyzetet hova tehetjük, de észre kell vennünk azt is, hogy az első négyzet elhelyezésénél szabad választásunk volt! És ha azon az oldalon a négyzet jó helyre került, akkor a szimmetria megmarad, – azaz a világ rendje nem sérül, – de ha rossz helyre tettük, akkor a szimmetria felborul, azaz a világ rendje – a bűn által – elkerülhetetlenül sérül! A jegynek kód alapján történő felépítését a Nyilas alakzatán szemléltetem. A kód első számjegyének elhelyezésével lefoglaljuk az egész 1. oszlopot, és – az átló menti szimmetria kötelezettsége folytán – az egész alsó sort. De mivel így a 2. oszlopban (és egyúttal az alulról 2. sorban is!) 1-1 négyzet már le van foglalva, azért ezzel meghatározódott a kód második számjegye által megkívánt l négyzet helye is. A továbbiakban már csak a jobb felső negyedben "gazdálkodhatunk", mert ha a többi 3/4 részben bármit is csinálnánk, az felborítaná az egész rendet. Következik a kód 3. számjegye, a 3-as. A 3. oszlopban 1 négyzet már foglalt (a legalsó sorban), a maradék 2 négyzetet nem tehetjük máshova, mint a felső negyedbe, ahol számára éppen 2 hely van. A kód utolsó számjegye a 2-es. l négyzet belőle is már meg van határozva (a legalsó sorban), a maradék l-et a jobb felső negyedben nem tehetjük máshova, mint a felülről 2. sorba, mert különben megbomlanék a ferde tengely menti szimmetria. Molnár V. József állatövi jegyeinek megvan az az érdekes tulajdonsága is, hogy bár megjelenésükben nem látszanak többnek, mint 2-dimmenziós ábráknak, mégis – több síkon is bizonyíthatóan – általános érvényű összefüggéseket is rejtenek ma89

gukban(az általuk képviselt csillagképeknek megfelelően), és így sok területen alkalmazhatók az ottani jelenségek értelmezésére. A Szt. Korona adatait pl. eddig 2 közegen keresztül vizsgálgattuk (jegyzékek és grafikonok mellett): az évkörben és a 7x7-es négyzethálóban. Vajjon a 4x4-es négyzetháló, amelyben Molnár V. József' állatövi jegyei elhelyezkednek, kapcsolatba hozható-e az évkörrel meg a 7x7-es négyzethálóval? A 4x4-es négyzetháló kapcsolata az évkörrel az 53. sz ábrán látható. Jobbra fent a 12 részre osztott kör és a 4x4-es négyzetháló egymásra vetítve látható. (A kör átmérője = a háló oldalhosszával.) Lejjebb ennek a kis ábrának a bal felső negyede látható kinagyítva. Vastagított vonallal van meghúzva az az egyenlőoldalú háromszög, amelynek mindhárom oldala = a kör sugarával. A háromszög alapja és jobboldala sugárhelyzetben is van, a háromszög baloldala a körív 6-felé osztásából származik, amit épp a sugármérettel végzünk. Ezek alapján biztosak lehetünk a következőkben:

51. sz. ábra.

90

51/a melléklet

91

52. sz. ábra.

92

53. sz. ábra.

93

– a negyedkör biztosan 60º+30º-os két körcikkre van felosztva, – a háromszög magassági vonala biztosan felezi az alapvonalat. Tehát mivel a négyzethaló negyedelő vonala és a háromszög magassági vonala egybeesik, azért pontosan ott metszi a körívet ez a negyedelő vonal, mint ahol a háromszög csúcsa van. (A szerkesztést 90°-kal balra elforgatva – szaggatott vonallal jelölve – kiteljesedik a kör 12 részre osztása.) A 2-féle négyzetháló kapcsolata egyszerűbb, mint a 12 részre osztott kör és a 4x4-es négyzethálóé. (Lásd az 54. sz. ábrát.) A 7x7-es hálónak 7 oszlopa, a 4x4-es hálónak – a ferde tengelyére merőlegesen – 7 ‘rétege’ van. (Ez a 7 ‘réteg’ azokra a világfelfogásokra emlékeztet, amelyek a létezésnek 7 szintjét különböztetik meg.) Az alakzatok, mint befogadó közegek kapcsolatát természetesen ne úgy vegyük, hogy egyes részeik egy-az-egyben megfeleltethetők egymásnak (pl. a kör 12-edrésznyi egyik cikke a 4x4-es háló egyik négyzetének), hanem csak arról van szó, hogy bizonyos tartalmak többféle alakzatban is elhelyezhetők, megjeleníthetők, kifejezhetők. Tehet itt az alakzatok kapcsolatáról, és nem a beléjük írtak kapcsolatáról van szó. Vagyis az alakzatoknak arról a közös képességéről, hogy ugyannak a tartalomnak a befogadására alkalmas az egyik is és a másik is. Az állatövi jegyek pl. ugyanúgy elhelyezhetők – dátumuk szerint – az évkörben, mint ahogy geometriai alakjuk szerint a 4x4-es hálóban. A továbbiakban látni fogjuk, hogy Molnár V. József állatövi jegyeinek segítségével is olvashatók ki üzenetek a Szt. Koronából, mint ahogyan ebben a szentek dátumának évköri ábrázolása is segítségünkre volt.

94

3.1 Első üzenet Ha Karácsony közeledtével a betlehemes játékokhoz kartonpapírból el akarjuk készíteni a Háromkirályok fantáziaszülte koronáit, akkor előbb ki kell gondolnunk azok szabásmintáit. Ha aztán készülődés közben a Háromkirályok koronáiról a beszélgetések során a szó a magyar Szent Koronára terelődik, és annak a modelljét is el akarjuk készíteni, akkor ahhoz is előbb szabásmintát kell szerkesztenünk. A szabásminta alakja természetesen igen sokféle lehet. (Lásd az 55. sz. mellékletet.) De a kartonlap anyagkihasználása, meg a szerkesztési logika és a formaérzék szempontjából is az u n. szvasztika-alak kínálkozik a legjobb választásnak. (Lásd a mellékleten az utolsó variációt a jobb alsó sarokban.) Ennél a variációnál a kieső anyagdarabok egyformák (téglalapok), és a szabásminta-alak a kész koronához képest annak mindig az azonos viszonylatú 4 helyén történő felmetszéséből származik. (A metszés helye az abroncson van, ott, ahol a pántok bal széle érkezik felülről az abroncshoz.) Összeállításkor a lehető legkevesebb toldást kell így alkalmazni, és a toldások azonos helyzetűek lesznek. (Lásd az 56. sz. ábrát.) A szvasztika-alakról pedig mai félretájékoztatott világunkban fontos tudni, hogy az egyáltalán nem a német nemzeti szocialisták találmánya az 1930-as évekből, – ezért szó sincs róla, hogy önkényuralmi jelkép lenne, — legalább is a helyesen kialakított formájában! – hanem egymástól földrajzilag távoli, de több ezer éves nagy kultúrák egységesen használt jelképe: alkotás, teremtés, építés, élet jelentéstartalommal. (Lásd Várkonyi Nándor ‘Sziriát oszlopai’ c. monumentális kultúrtörténeti művét. A szvasztika egyébként szanszkrit szó. Ezt a nyelvet tekintik az indoeurópai népek közös ősnyelvének.) A szvasztika pontos, hiteles formájáról még annyit, hogy az ezt a jelképet ruháikon, szőnyegeiken ősidők óta használó és emiatt az 1950-es években nácizmussal alaptalanul megvádolt amerikai indiánok figyelmeztettek arra, hogy az igazi szvasztika kampói balra mutatnak, azért jobbra forgó irányt képesek megjeleníteni, míg a nemzetiszocialista horogkereszt kampói jobbra mutatnak, így az balra forgó irányt jelenít meg. 95

54. sz. ábra.

96

55. sz. melléklet.

97

56. sz. ábra.

98

Ami a mű – az eredeti és modellünk – méretezését illeti, úgy járhatunk el a legegyszerűbben, ha a felületét azonos alakú és nagyságú elemekből összeállítottként kezeljük. Az abroncs 16 ilyen négyzetalakú egységből, a pántok 4x2 egységből tevődnek össze. Mindez a pántok kereszteződésénél levő egységgel kiegészülve (ide – zárólemezként – a végén még egy nagyobb négyzetet kell majd ragasztani) összesen 25 egység. A pántok a szabásmintában is megtartják eredeti viszonyukat egymással, az abroncs pedig a szvasztika ágainak külső, derékszögben elforduló szakaszaiként 4 részből tevődik össze. Így a szabásmintában egy-egy négyzet megfelel egy-egy kép helyének is a Szt. Koronán, de az abroncson 1 kép és 1 drágakő sorakozik felváltva körben. (Az abroncson 8 kép és 8 drágakő adja ki a 16 egységet. Lásd az 57. Sz. mellékletet.) Ha a négyzetek szabadon álló oldalhosszát 1 egységnyinek véve leolvassuk a szabásmintán előforduló méreteket, és a leolvasást 2 irányból is elvégezzük, (pl. a bal felső sarokból és a jobb felső sarokból egymással szemben elindulva), csupán les, 2-es, 3-as és 4-es méretet találunk. Erről a 4 számról Molnár V. József állatövi jegyei jutottak eszembe. Az 1, 2, 3, 4-es adatok egyező előfordulásának ez a közös jellege Molnár V. József állatövi jegyeiben és a Szt. Korona szabásmintájának méreteiben arra a gondolatra vezetett, hogy ebben a ‘körbejáró’ méretsorban hátha van olyan összefüggő szakasz, azaz közvetlenül egymás utáni 4 olyan adat, amelyik együttvéve megegyezik valamelyik állatövi jegy kódjával, és így a kódból vissza lehet következtetni arra a csillagképre, amit szimbolizál, a csillagképet pedig értelmezni lehet. A 12 jegyből csak kettőnek a kódja található meg a méretsorban, mégpedig az egyik az egyik irányú leolvasásban, a másik a másik irányúban, és – érdekes módon – mindkét esetben a méretsor leolvasási irányához képest ‘visszafelé’, azaz úgy lehet kiolvasni, mint a rovásírást! (Így a rovásírás lehet a Szt. Korona ‘4. nyelve’? A képeken ugyanis görög és latin feliratok olvashatók, Borbola János pedig felfedezte, – ‘Királykörök’ és ‘A magyarok Isten’ c. könyvében számol be róla – hogy a pártázaton és a Krisztus-képen az egyiptomi matematika nyelvén kifejezett ismeretek vannak megjelenítve.) Az egyik jegy a Halak, a másik a Nyilas. (Lásd az 57. sz. mellék99

letet.) A Halak a kereszténység közismert korai jelképe, a Nyilas pedig a csillagképek hagyományos értelmezése (az asztrológia, az asztrál-mitológia) szerint a magyarok csillagképe. Tehát a Szt. Koronába ilyen módon bele van írva, hogy az nem bizánci és nem római, hanem egyszerre keresztény és magyar, és ez a 2 jellegzetesség egymástól elválaszthatatlan, mert ugyanannak a méretsornak a tagjaként talált adatokból jelentek meg számunkra. Figyeljünk fel arra is, hogy a szvasztikának is, és az évkörnek is (ahogy az előző fejezetekben láttuk), meg a Szt. Korona síkban kiterített felületén a szentek névünnepének naptári sorrendje is azonos módon jobbra forgó irányú. (Az utóbbira lásd az 58. sz. ábrát.) Ha ugyanis a szvasztikát forgó szerkezetnek képzeljük el, a szél vagy a víz csak balról tud belekapaszkodni az ágaiba, tehát jobbra forgatja. Ugyancsak az évkörben is – az óralap 9-esének megfelelő helyről kiindulva – a Kostól a Halakig jobbra haladunk, az évkör forgásiránya jobbos. És a Szt. Korona síkban kiterített felületén a csillagászati naptári sorrend szerinti első összekötő lépés, ami Gábortól Györgyhöz vezet, szintén jobbra forgó irányt határoz meg, amit aztán végig tartani kell és lehet is. Mások szerzői jogainak részemről történő legmesszebbmenő tiszteletbentartása miatt fontosnak tartom az 58. sz. ábrával kapcsolatban kiemelni, hogy az abban különbözik a neves Korona-kutatónak, Pap Gábornak a ‘Hazatalálás’ c. kötete 55l. oldalán megtekinthető, és első pillantásra esetleg hasonlónak tűnő ábrájától (59. sz. mellékletként idemásolva), hogy – a Szt. Koronának nem a felülnézeti képébe, hanem a síkban kiterített felületébe jelöli be a szentek névünnepének a sorrendjét, és az irányt nyíllal jelöli is, – ez a sorrend nem januártól (a Vízöntő havától), hanem a csillagászati év kezdetétől (márc. 2l-edikétől) indul, – menetközben nem vált át ellenkező forgásirányba (mint Pap G.-nál Jakabtól), hanem végig tartja a jobbos irányt, – nem érinti a Mindenható és Krisztus képét állomásként, mert ezeket Pap G. kizárta a sorrendből, (ámde ezt saját magára nézve úgy látszik nem tartotta kötelezőnek), 100

– a Pap G. által követelményként támasztott ‘legkisebb változtatás elve’ betartásával nem többféle és egyenként is többközpontú, azaz összetett íveket alkalmaz a képek közötti összeköttetésre (mint P. G.), hanem egységesen csakis félköríveket, – a közös ünnepű szentek párosait (Péter-Pál VI. 29., KozmaDamján IX. 27.) azonos módon kezeli, tehát egyik párost sem bontja fel 2 külön ünnepre, (Pap G.-nál Pál jan. 25., de Péter marad VI. 29.) – és az ugyanazon a naptári hónapon belüli ünnepeket nem cseréli fel, hanem az időrendet szorosan követi, (KozmaDamján IX. 27., Mihály IX. 29, és nem előbb Mihály és utána Kozma-Damján.) És még valami a szvasztikáról. Hogy a szvasztika a maga forgó mozgásra is utaló jellegével egyúttal az időnek, az év körforgásának a jelképe is, azt az mutatja, hogy ha összeadjuk a méretsor adatait – teljesen körbejárva a szvasztikát, – 52-t kapunk eredményül, ami megegyezik a hetek számával az évben. (Egy-egy ág méreteinek összege 13, és 4 ág van.) Lásd újból az 57. sz. ábrát.

101

57. sz. melléklet.

102

58. sz. ábra.

103

59. sz. melléklet.

104

3.2 Második üzenet A Szt. Korona abroncsán és pántjain – mint már láttuk – 16 kép van. (A pántok kereszteződésében lévő, valamint az elől és hátul az abroncs fölé magasodóan álló 2 képpel együtt 19.) Ha a Szt. Korona teljes felületének azt a részét, amelyen a 16 kép foglal helyet, síkban kiterítve ábrázoljuk, Y-szárú keresztalakot kapunk, és ez az alak a 7x7-es négyzethálóban helyezhető el. Ha a hálófelületet függőleges oszlopokra tagoljuk, és a bennük található, a Szt. Korona felületét képező elemi négyzeteket megszámoljuk oszloponként, ugyanúgy l-es, 2-es, 3-as és 4-es számot kapunk, mint ahogy az első üzenettel kapcsolatos szabásminta méreteinek leolvasásakor történt. (Lásd újból az 57. sz. mellékletet.) Ha a négyzeteket vízszintes soronként számoljuk meg, természetesen oldalt ugyanazok a számok írhatók fel összegként, mint amilyeneket a függőleges számbavételnél a háló alá írtunk, hiszen a háló többszörösen (: az oldalakra merőlegesen is és a sarkok közt átlósan is) szimmetrikus. 7 oszlop lévén 7 adatunk van. Köztük középen a 4-es szám ugyan csak egyszer fordul elő, de tőle kétoldalt szimmetrikus páronként azonosak az adatok. A középtől mindkét irányban – balra is és jobbra is – kiindulva, és ezeket az adatokat kódként kiolvasva, mindkét irányban a Bak jegyének megfelelő kódot kapjuk. Ennek a jegynek az egyik legfontosabb szimbolikus értelmezése az áldozati jelleg. (Ez annyira általánosan ismert, hogy még a köznyelv is használja a ‘bűnbak’ kifejezést, ami abbó1 az ószövetségi szokásból ered, hogy az akkori népek bűneiket jelképesen egy bakra terhelve azt a pusztába űzték abban a hiedelemben, hogy ezzel levették magukról a bűn következményeit.) — És ne felejtsük, hogy Krisztusnak is az egyik átvitt értelmű megnevezése: az Isten Báránya. (Csak mellékesen kérdezem: hát nem Magyarországot tették meg Trianonban a világ bűnbakjának?) (Lásd a 60. sz. mellékletet.)

105

60. sz. melléklet.

106

Sorszámozzuk be a 7x7-es háló összes négyzetét a bal felső saroktól kezdve és soronként haladva. Emeljük ki a számok közül azokat, amelyek az Y-szárú kereszt területére tartoznak, és tőszámként adjuk össze oszloponként alul, a hálón kívül. Olyan számokat kapunk, hogy ha azoknak a középső adathoz képest szimmetrikusan megegyező párjait összeadjuk, az öszszegek aránya megint csak az 1, 2, 3, 4-re emlékeztet, de 50szeresen megtöbbszörözve. És – szinte hihetetlen, hiszen egészen más adatokat kell összeadnunk, – de ha a sorokat adjuk össze ezután, jobboldalt megint ugyanazokat az adatokat kapjuk, mint a függőleges összegezésnél, méghozzá – a szimmetrikus párok összevonása után – ugyanabban a sorrendben is! Ha most már a vízszintes alsó és a függőleges oldalsó adatsort egyetlen közös adatsorba egyesítjük, amit a 2 adatsornak egymás irányában történő 45º-os elforgatásával hozhatunk létre, és az így kialakult egyetlen sor közepét képező 2 részadatot (a háló sarka mellett) összevonjuk, ugyanúgy 7 adat birtokába jutunk, mint az első üzenetnél, amikor az ‘üres’ négyzeteket számoltuk meg. Ezt a 7 adatot ezután ugyanúgy használjuk fel egy jegy tükörképszerű 2 helyzetének kódjaként, mint az első üzenetnél. (Lásd a 61. sz. mellékletet.) A középső adatok kétszeres felhasználásának jogosultságával kapcsolatban (az első üzenetnél is és itt, a másodiknál is) hivatkozom Pap Gábornak az asztrál-mitológiai tárgykörben általános étvényűként ismertetett magyarázatára, miszerint: ami középen van, az mindig egyszerre tartozik kétfelé is. Ha réteges a megosztottság, akkor az alsóhoz és a felsőhöz is, ha pedig kétoldali, akkor a baloldalihoz is és a jobboldalihoz is. (Elhangzott Pécsett 2oo4. márc. 25-ödikén a nagyszentmiklósi kincsről szóló előadásban.) Visszatérve a kapott eredményhez és a jegyek értelmezését keresve azt találjuk, hogy az áldozatvállalást jelképező Bak = a feladattal, a magyarságot jelképező Nyilas pedig a feladat címzettjeként, végrehajtójaként van beleírva a Szt. Koronába. És hogy áldozatot vállalni és magyarnak lenni, ez a kettő lényegében ugyanazt jelenti, az mutatkozik meg abban, hogy a 107

Bak és a Nyilas 3 elemük áthelyezésével egymássá alakul át. Egyik áttevődik a másikba. (Lásd a 61. sz. mellékletet. „Három a magyar igazság” – így szól a közmondás. Vajjon mire vonatrkozik?) Feladat és címzettje ugyanazon az Y-szárú keresztalakon belül azonosul, átlényegül, egybeolvad. (A 3 elem áthelyezésének irányát az ábrán nyilak, helyüket pedig az áthelyezés előtt és után szaggatott vonalak mutatják.) Egybeolvasva tehát a 2 üzenet: A Szt. Korona sem nem bizánci, sem nem római, hanem egyértelműen keresztény és egyben elválaszthatatlanul magyar, — üzenetként pedig félreérthetetlenül sugározza felénk azt a történelmi feladatunkat, hivatásunkat, hogy áldozatot kell vállalnunk, tudomásul kell vennünk, hogy magyarnak lenni annyi, mint áldozatot vállalni. Figyeljük meg azt is, hogy a Mindenhatónak a pántok kereszteződésében levő képét (: a 25. négyzetet) sem a szabásminta méretsorainál, sem az Y-szárú keresztalaknál nem kellett számbavennünk. (Erről később még szó lesz.) Az üzenetek kiolvasásának eljárását összefoglalva: A Halak és a Nyilas a szvasztika méreteinek 2 irányban történő leolvasásából állt elő, a Bak és a Nyilas pedig a síkban kiterített felület kétfajta : merőleges és 45º-os) átlója szerinti, (az ‘üres’ és a ‘tartalommal telített’) négyzeteinek összegezésébő1 állt elő. És a Nyilas megjelenéséhez mindenképp eljutunk, akár az egyik, akár a másik módszert alkalmazzuk. A magyar jelleg tehát nem csupán egyszeri, járulékos tartalom, hanem lényegi összetevő, ami elhagyhatatlan az üzenetek jelentésébő1. De a magyar jelleg még ennél is mélyebben bele van írva a Szt. Koronába: - a szentek elhelyezkedésének megoszlása az évkörbe berajzolt csillagászati hónapokban ugyanúgy 3+7 összetételű, mint az elemek a Nyilas Molnár V. József szerinti alakzatában, és az évköri szimmetriatengely által érintett 2 csillagkép (: a Kos és a Mérleg) is azonos a 4x4-es hálóbeli ábra szimmetriatengelyével, valamint a forgásirány is közös: jobbos. Lásd a 62-64. sz. mellékletet. 108

61. sz. melléklet.

109

62. sz. melléklet.

64. sz. melléklet.

110

63. sz. ábra.

111

4. A Szent Korona és a 7x7-es négyzetháló A magyar Szt. Korona igazi mibenlétének, valódi mivoltának megértésével kapcsolatban azzal az alapvető nagy nehézséggel állunk szemben, hogy látszó1ag lehetetlen és hihetetlen helyzetet, tényt kell megmagyaráznunk, elfogadtatnunk, sőt esetleg be is bizonyítanunk. A Szt. Korona ugyanis kettős síkon, kétszeresen is létezik, önmaga megkettőzése a tárgyi és a szellemi világban: – létezik mint látható, érzékelhető, kétkedések nélkül tudomásul vehető tárgy, aranybó1, drágakövekből mesteri munkával elkészített mű, fizikai valóság, esendő anyagi szerkezet, de ez csak külsőség, felület, mert – létezik – méghozzá elsődlegesen, azaz tárgyi megjelenésénél fontosabban: – mint személyiség. Igen, jól hallottuk, nem értettük félre: mint személyiség. Láthatatlan, de létező és működő személyiség. (Erről szól a Szt. Korona-tan.) Így felmerül az a kérdés, miszerint – ha a Szt. Korona ilyen különleges, kettős létezésű valami, akkor – vajjon már a tárgyi létezési formájában is megnyilvánul-e va1amilyen módon az a tény, hogy ilyen kettős létezésről van szó, vagyis, hogy a Szt. Korona hordoz-e, tartalmaz-e o1yan jeleket, utalásokat, amelyek ennek a kettősségnek az irányába mutatnak, megsejtetik, vagy akár be is bizonyítják ennek a kettősségnek a meglétét. Más szóval: a Szt. Korona-tant eddig csak eszmeileg kapcsolatuk a Szt. Koronához, mint tárgyhoz, de tulajdonképp ettől a Szt. Korona lehetne egészen más szerkezetű, külsejű, méretű, összetételű alkotás is, szóval a meglévő, konkrét Szt. Korona elárul-e valamit arról, hogy ne csak tárgyat lássunk benne, hanem vegyük észre a személyiségét is. Az előző fejezetek vizsgálódásaiban többször indultam ki abból, hogy a Szt. Koronának a szentek képeit érintő felületét Y-szárú kereszt alakjában síkban kiterítve 7x7-es méretű négyzethálóban ábrázo1om. És az ilyen hálónak a belső összefüggéseit elemezve jöttem rá arra, hogy valamennyi adat és összefüggés bizonyos egyenértékűségre, azonosságra utal 112

forma és tartalom között, hogy a formai és a tartalmi jellegű adatok ugyanabba az irányba mutatnak, mert ugyanahhoz az eredményhez vezetnek, ha összevetjük őket. Tudom, hogy ezek nagyon merész gondolatok, de – a Szt. Koronának épp az előbb vázolt lényegéből fakadóan – nem indokolatlanok.

4.1 A 7x7-es négyzetháló tulajdonságai Az előző fejezetekben a 7x7-es négyzetháló segítségével végzett vizsgálódások érdekes eredményeket hoztak. Meglepetés volt pl., hogy a háló besorszámozott négyzeteinek adatait (tőszámként) függőlegesen és vízszintesen is összeadva a sorok és oszlopok összeg-adatai – bizonyos szimmetria szerint – rendre megegyeztek egymással, holott más-más alapadatokból nyertük őket, így tehát nem számíthattunk ilyesmire. Mindez azt indokolja, hogy a 7x7-es hálót nem csak a Szt. Koronával összefüggésben alkalmazva, hanem előbb önmagában is kissé vizsgáljuk meg. Ugyanis az eleve világos kellett, hogy legyen számunkra, miszerint ezek az összefüggések nem a Szt. Korona kizárólagos tulajdonságai, hanem a 7x7-es háló sajátosságai, így részesedhet belőlük minden olyan alakzat, amit a 7x7es hálóban legalább kétszeres szimmetriával szerkesztünk meg. A Szt. Korona síkban kiterített felülete is ilyen, több mint kétszeresen szimmetrikus alakzat. De az, hogy az említett összefüggések és szabályszerűségek nem kizárólagosan a Szt. Korona tulajdonságai, nem csökkenti ezek értékét, hanem csupán talán arra utalnak, hogy a Szt. Korona szervesen illeszkedik a Mindenség 7 létfokozatába, és részesedik a létezésnek mind a 7 szintjében. (A létezés 7 szintje a legtöbb fejlett világszemléletben elfogadott módon megtalálható lépcsőzése, rétegezése a Mindenségnek a 1eganyagszerűbb valóságtól a legszellemibbig.) Megindokolandó az is, hogy a négyzethálót miért töltjük ki számokkal, és miért éppen számokkal? A négyzetháló ‘üresen’ a formát jelenti, ami benne van, az a tartalom. A legfejlettebb szintet elért, azaz a legelvonatkoztatottabb szemléletű 113

ókori tudományos felfogás szerint (: Pythagoras) a számok mindent kifejeznek, a világ tulajdonképp csupa számból áll. Nézzük hát az elemeiben besorszámozott négyzethálók tulajdonságait. A háló mérete természetesen bármekkora is lehet, nem csak 7x7-es. Azonban annak a fajta hálónak, amit mi vizsgálunk, alapvető kikötése, hogy mindig legyen központi eleme. Ez csak úgy tud megvalósulni, ha a sorok és oszlopok száma páratlan. Az ilyen négyzetháló legkisebb mérete nyilvánvalóan a 3x3-as. És ahhoz, hogy a 3x3-as méret jellegzetességei az ennél nagyobb hálóban is érvényesüljenek, a háló méretének legkisebb háló mérete többszörösének kell lennie, plusz 1 elem. Erre a plusz elemre azért van szükség, hogy páratlan számú oszlopunk és sorunk legyen, mert csak így adódik középponti elem is. Lehetséges ilyen kötöttségű méretek tehát: (2x3)+1 = 7x7 (2x7)+1 =15x15 (2x15)+1=31x31 (2x31)+l =63x63 stb. A hálóméret páratlanszámúságát eredményező középső oszlop és középső sor kihangsúlyozásával a hálóban keresztalak jelenik meg. Lásd a 65. sz. ábrát. Megjegyzendő, hogy (a 3x3-nál nagyobb méretű) bármely hálóban, (nemcsak páratlan, hanem páros méretűben is!), annak bármely részében kialakíthatók keresztalakok, (már amekkorák ott elférnek), mégpedig nemcsak a legkisebb méretben, hanem annak többszörösében is, sőt bármely páratlan számú méretben is. Lásd a 66. sz. ábra példáit. És az ilyen keresztalakok területén belül is érvényesül a négyzethá1ónak az alábbiakban felsorolásra kerülő összes szabályszerűsége. Továbbá ugyanaz az elem (négyzet) akár több keresztalak része is lehet. (Mint ahogy a Föld is része a Naprendszernek, a Naprendszer a Tejút-rendszernek, az meg további csillagrendszereknek. Avagy az ember, aki egyidejűleg tagja lehet egy családnak, egy településnek, egy országnak, egy nemzetnek, egy vallásnak, akárhány egyesületnek, stb.) Világosan látszik mindebbő1, hogy a rendszer(ek)ben való gondolkodás a régiek számára természetes volt a Mindenségbe történő tudatos beilleszkedés, beletartozás jó1 megértett parancsának állandó követése, folyamatos átélése okán. 114

Nem kellett tehát megvárniok, míg ezt a fajta gondolkodásmódot a XX. században újra feltaláljuk. (Lásd Lász1ó Ervin ‘A rendszere1mélet távlatai’ c. könyvét, Magyar Könyvklub 2001.) A hálóban található szabályszerűségek keresését és bemutatását végezzük el a legkisebb hálón, hogy könnyen utána tudjunk számolni:

Σ

1 4 7 12

2 5 8 15

3 6 9 18

Σ 6 15 24 45

A középső négyzettől egyenlő távolságban levő, egymással átellenben elhelyezkedő négyzetekben szereplő adatpárok összege mindig egyenlő a középponti adat kétszeresével. (1+9=2x5, 2+8=2x5, 3+7=2x5, stb.) Ilyen párok lehetnek a középponttól az oldalakra merőleges irányban is, és a sarkok irányában is. A 3x3- asnál nagyobb hálók esetében az említett 2 határhelyzet között ferde irányban is, vagyis nemcsak 90 vagy 45º-ban. – A középső sor és a középső oszlop összege mindig azonos egymással. – Az egész háló összege annyiszorosa a középső sor vagy középső oszlop összegének, mint ahány sor vagy oszlop van a hálóban. – A középső négyzetben levő szám és a háló elemei számának szorzata egyenlő az egész háló összegével. (Vagyis a középső szám a háló legkisebb és legnagyobb számának átlagával – számtani közepével – egyenlő.) – Bármelyik szám annyival magasabb, mint a felette levő sorban, a neki megfelelő oszlopban levő szám, mint ahány tagból áll a sor.

115

– 65. sz. ábra.

116

66. sz. ábra.

117

– A függőleges összegezés sorában balról jobbra minden következő adat annyival magasabb az előzőnél, mint ahány tagból áll a sor. – A vízszintes összegezésnél (azaz a jobb margón) minden adat annyival magasabb a közvetlenül felette levőnél, mint ahány elemből áll a háló. Az elsőként ismertetett szabályszerűség következtében ha a háló középpontján keresztül a háló szélétől a széléig átlót húzunk, és azt körbeforgatjuk, a középponttól egyenlő távolságra lévő számpárokból ‘gyűrű’ alakul ki. (Négyszögletes keret.) A 3x3-as hálóban csak l ilyen gyűrű, de az ennél nagyobb méretű hálóban több. (Az 5x5-ösben 2, a 7x7-esben 3, stb.) Lásd a 67. sz. ábrát. Ezek az átlók egyébként a hálót alakilag (csak alakilag és nem tartalmilag is) 2 szimmetrikus félre osztják. Az oldalakra merőleges és a sarkok közötti átlók tükörszimmetrikus feleket, az ezektől a határesetektől eltérő többi átló pedig váltószimmetrikus feleket eredményez. (A ‘váltószimmetria’ mibenlétére a legjobb példa a magyar kártya az évszakok képeivel.)

4.2 Az Y-szárú keresztalak tulajdonságai Elevenítsük fel újból azt az ismeretünket, hogy az Y-szárú keresztalak a Szt. Korona felületének arra a részére terjed ki, ahol az abroncsra és a pántokra ráerősített 17 kép van. (A pántoktól elállóan az abroncs fölé magasodó 2 kép, tehát a Krisztus-kép és Szűz Mária képe nélkül.) Az Y-szárú keresztalak 17 elemi négyzetből áll. Ebbő1 – a középponti helyzetűn kívüli többi, vagyis – 16 négyzet megfelel a szentek képeinek. Az elemeiben besorszámozott 7x7-es négyzetháló 49 négyzetébő1 a 25. a középponti helyzetű. Ez a hely a Szt. Koronán megfelel a Mindenható képének a pántok kereszteződésében. De mivel a Mindenhatót nem lehet számmal azonosítani, nem szabad egyetlen számmal sem helyettesíteni, azért elemzésünkben ezt a 25. négyzetet nem szabad felhasználni. A sorszámokkal teljesen kitöltött 7x7-es négyzetháló és az Yszárú keresztalak elemeihez tartozó számok a 68. sz. mellékleten láthatók. A középponton keresztül vezető átló mentén a középponttól egyenlő távolságra levő elemek párosa az Y-szárú 118

keresztalakban is mindig a középső adat kétszeresével egyenlő. Lásd a 68/a. sz. mellékletet. A 7x7-es négyzetháló tartalmának végösszege 1225, a 25. négyzet nélkül 1200. Az Y-szárú keresztalak tartalmának végösszege 400. Ha a továbbiakban a 7x7-es négyzethálót úgy kezeljük, mint ami magában foglalja az Y-szárú keresztalakot is, és ezért a 25. négyzetet a 7x7-es hálóban sem használjuk fel, akkor az egész háló és az Y-szárú keresztalak között figyelemreméltóan következetes arányok tűnnek elő. Ezek az arányok egységesen a 3:1, avagy a 2/3-ad, illetve az 1:2 értékeket mutatják, attól függően, hogy valami egészet hasonlítunk a kisebbik részhez, vagy a nagyobbikhoz, illetve hogy a részeket hasonlítjuk egymáshoz. Emlékeztetek arra, hogy ez az alapvető arány a Szt. Korona szerkezetében már az apostolok számában (’létszámában’) is elénk állt, hiszen a 12-bő1 8-an vannak. Az 1 és a 3, valamint egymáshoz való viszonyuk uralkodóan végigvonuló megjelenése talán a Szentháromságra utal.

Négyzetek száma Számtartalom

A 25. négyzet nélküli 7x7-es háló 48 1200

Az Y-szárú keresztalak

Arány

16 400

3:1 3:1

A középponttól (átló mentén) azonos távolságban levő adatpárokból előálló gyűrűk vagy keretek az Y-szárú keresztalakban 3 fokozatot képeznek: külső, közbülső és belső réteget. A rétegek összefüggését (megfeleltetését) a Szt. Korona szerkezetével a 69. sz. ábra szemlélteti. A rétegek adattartalmát a 67. sz melléklet mutatja. A rétegekre vonatkozó adatokat úgy láthatjuk jól áttekinthetően, ha táblázatba foglaljuk. Az adattartalmat a négyzetek számával osztva minden rétegben azonos arányszámot kapunk. Keret méret 7x7 5x5 3x3

AdatTartalom 600 : 400 : 200 :

Négyzetek száma 24 16 8

= = =

Arány 25 25 25 119

600=400+200

24=16+8

Az is 1átható, hogy a belső és a közbülső réteg együttes összege megegyezik a külső réteg adatával. Vajjon ez az egységes arány nem a forma és a tartalom egyenértékűségére utal? A négyzetek száma jelentheti a formát, a beléjük írt számok pedig a tartalmat. És mi van olyankor, amikor a forma és a tartalom egyenértékű? Az ilyen helyzetnek a legkifejezőbb mintája az Oltáriszentség, vagyis az a csoda, hogy a kenyér és a bor '"színe alatt" (= formájában) Krisztus valóságos teste és vére van jelen hitünk szerint. Esetünkre alkalmazva a hasonló csoda lehetőségét: Ez az azonosság vajjon nem azt jelenti-e, hogy bár a szentek zománcképek formájában vannak a Szent Koronán megjelenítve, de szent mivoltuk jellegzetességét (: őrző, védő, gyógyító, megvilágosító, stb.) hatását mégis valóságosan képesek kifejteni a Szent Koronán keresztül? És ezért lehet szent a Szent Korona, és ez lehet talán a Szent Korona legbelsőbb titka? Vigyázat! Ezek kérdések, és nem állítások! (A forma és tartalom kérdésével a Szt. Korona kapcsán tudtommal csak egyetlen – de igen figyelemreméltó – forrás foglalkozik; Visy Zoltán „A magyar Szt. Korona formájáról és tartalmáról” c. tanulmánya a Történelmi Szemle 1991. 1.-2.-es számában). A 25. négyzetet ugyanis nem vettük figyelembe, azzal nem számoltunk, mégis állandó eredmény gyanánt jelenik meg. Ott rejtőzködött az összefüggésekben mindenütt. Hát lehet-e szebben kifejezni az Isten mindenhatóságát, mindenütt jelenvalóságát? És az, hogy a középponttól egyenlő távolságra levő adatok (az átló mentén) mindig a középponti számnak, a 25-nek a kétszeresét teszik ki, vajjon nem az Atyának a Fiúban történő megkettőződését jelentik-e? A Szt. Korona tervezői nem ennek a hitvallásuknak akarták-e esetleg- jelét adni? Ismétlem, ezek nem állítások, hanem kérdések.

120

67. sz. melléklet.

121

68. sz. melléklet.

122

68/a. sz. melléklet.

123

69. sz. melléklet.

124

70. sz. melléklet.

125

A középponti 25-ös szám közös tartalomként, alkotó tényezőként nemcsak a végösszegekben, hanem a részösszegekben is érvényesül. A 70. sz. melléklet 3 hálóban vizsgálja ezt a szabályszerűséget: – a teljes 7x7-es hálóban, – az Y-szárú kereszt há1ójában, – és ennek a 2 hálónak a különbözetében. Ha a 7x7-es há1ót a Mindenség modelljének tekintjük, akkor az a része, amelyik az Y-szárú kereszt kialakításában nem vesz részt, a Szt. Koronán kívüli világnak vehető. (Teljes világ, ebből a Szt. Korona, és marad a világ többi része.) Számszerűen 1200400= 800. A 800-as összeget tehát a hálónak az a része teszi ki, ami megfelel az Y-szárú keresztalak ‘negatívjának’. Ez a negatív, – avagy vehetjük úgy, hogy kiegészítés, a Szt. Korona és a Mindenség különbözete – 4 mezőből és 4 önál1ó elemből áll. Lásd a 71. sz. mellékletet. A 4 mezőn belül (mint 4 világtájon belül) 1-1 (3x3-as méretű) kereszt rejtőzik. Ez is mintha Istennek az egész világra, a világ 4 tája által jellemzett egészére kiterjedő mindenhatóságát jelentené. 1-1 mező 7 elemből áll és ebből 5 vesz részt a kereszt kialakításában. A 4 mező adattartalma (a 4 önál1ó négyzet nélkül) összesen 700, a 4 önálló négyzeté 100. Ha a 4 mező adatait és a bennük levő keresztek középső sor- vagy oszlopadatait megpróbáljuk különböző csoportosításban egymáshoz viszonyítani, meghökkentő (: 4 tizedes!) pontosságú azonos eredményeket és egységesen azonos végtelen tizedes törtet (2,33) kapunk. Lásd a 72. és 73. sz. mellékletet. A 73. sz. melléklet adatjegyzékeinek szöveg és értelmezése: 1. A mező összegadatát osztva a benne levő kereszt középső sor- vagy oszlopadatával, mindig 2,3333-at ad. 2. 2-2 mező (mint fél év, tehát nem csak mint egymás utáni 2 egyedév) adatait osztva a bennük levő kereszt középső sorvagy oszlopadatával, szintén mindig 2,3333-at ad. 3. A II.+III. mező együttes adatát osztva az I.+IV. mező együttes adatával, ugyanúgy 1,1739-et eredményez, mint amikor a bennük levő keresztek együttes középső sor- vagy oszlopadatait osztjuk egymással. 126

4. Viszont a III.+IV. mező együttes összegadata osztva az I.+II. mező együttes összegadatával ugyanúgy 3,5454-et eredményez, mint amikor a bennük lévő keresztek középső sor- vagy együttes oszlopadatát osztjuk egymással. A talált 3-féle kulcsszám igen erős megközelítéssel úgy viszonylik egymáshoz, mint az 1:2:3. ha ha ha

1,1739 2,3333 3,5454

akkor =1 ↓ ≈2 (1,9876) ≈3 (3,0202

akkor ≈1/2 (0,5031) =1 ↕ ≈1½ (1,5195)

akkor ≈⅓ (0,3311) ≈⅔ (0,6581) =1 ↑

Egy ősi kaukázusi ország, amelynek ókori elődje a világon elsőként tette államvallássá a kereszténységet, (295–305 között végezve el az akkor még nagykiterjedésű birodalom térítését — megjegyzendő, hogy a római birodalom csak jó 20 évvel később,) 2004. januárjában tért vissza hajdani zászlajának használatához. A zászlót a szélétől a széléig tartó keskeny kereszt osztja 4 mezőre, és mindegyik mezőben 1-1 kisebbméretű kereszt van. Vajjon a Szt. Korona 7x7-es hálójában, annak ‘negatívjában’ talált hasonló elrendezésű 4 kereszt nem kaukázusi kapcsolatra utal-e? (Vannak kutatók, akik a Szt. Koronát Kaukázus-környéki műhelyben készült műnek valószínűsítik.) És vajjon az Y-szárú keresztalak adattartalmának végösszege (a 400, vagy a középső számmal együtt 425) nem lehet-e éppen a készítés éve is? A Szt. Koronában annyi csodálatos összefüggés, utalás, olyan – szinte emberfeletti – rendezettség van, hogy még az sem lehetetlen: a megszerkesztői beleírták a készítés évét is. (Vannak kutatók, akik szerint a Szt. Korona jóval Szt. István kora előtt készülhetett.) És az, hogy az a 4 szent, akik nem bibliai korabeliek, hanem későbbiek, (György, Kozma-Damján, Demeter) mind nem sokkal 400 előtt haltak meg, azt jelenti, hogy visszamehetünk akár eddig az időpontig, tehát 400-ig is.

127

71. sz. melléklet.

128

72. sz. melléklet.

129

73. sz. melléklet.

130

5. Az ékkő a homloknál A Szt. Korona abroncsán elől középen levő ékkő különleges alakja is felkeltette a figyelmemet és elgondolkoztatott. Ez az alak nem könyvelhető el csak úgy, hogy ‘lekerekített sarkú háromszög’. Sokkal több annál. Ennek az alaknak sajátosan bonyolult belső szerkezete van: egyforma nagyságú, egymással érintkező 3 körből áll, és az alakot határoló külső vonal ott is ívelt, ahol nem a körök kerületének egy része képezi a határoló körvonalat. (Az ékkövet természetesen nincs módomban megmérni, de szemmérték alapján úgy találom, hogy a 3 kör éppen érintkezik egymással. 2-2 kör között nincs hézag, és egymásba sem hatolnak.) Lásd a 73-1. sz. ábrát. De hogyan kell megszerkeszteni a határoló külső vonal körök közötti szakaszának ívét? (Az alak az újkori geometriában a Rouleau-féle idomok egyik eseteként ismert. Azért egyik eset, mert más páratlan számú sokszög, pl. ötszög, hétszög felhasználásával is szerkeszthető hasonló felfogású alakzat. A legújabb korban a háromszögön alapuló ezzel az alakzattal a Wankel-motorban találkozhatunk, de úgy látszik, hogy a régiek is birtokában voltak ismeretének és gazdag kifejezőkészségének ennek a szép alakzatnak.) A kiindulást képező, egymást érintő 3 kört ugyanis könynyű megszerkeszteni: megfelezzük az egyenlőoldalú (azaz szabályos) háromszög oldalát, és ezt a fél oldalhosszot a csúcsokból, mint középpontokból sugárként használjuk. Lásd a 73-2. sz. ábrát. A körök közötti ívszakaszt pedig úgy kaphatjuk meg, hogy a háromszög oldalainak vonalát a csúcsokon túl a körök kerületéig meghosszabbítva a körök középpontjától a mellettük levő kör túlsó széléig tartó távot sugárnak véve a meghosszabbított oldalvonalak között ívet húzunk. Lásd a 73-3. sz. ábrát. Ezt a műveletet természetesen mind a 3 csúcsból elvégezzük. Az alakzat különlegessége az, hogy ugyanúgy van ‘átmérője’, mint a körnek mint idomnak, de ez az átmérő nem az idom középpontján megy keresztül, és forgáspontja nem a felénél van! Lásd a 73-4. sz. ábrát. (Az átmérő teljes körülfor131

gatása 3 szakaszból áll — a forgáspontnak egymás után mindig a következő kör középpontjába történő áttevődésével.) Az átmérő hosszának állandósága bizonyíthatóan fennáll olyankor is, amikor az átmérő nem 2 kör középpontján megy keresztül, hanem az elforgatás során közbülső helyzetben van. Ugyanis mindig 2 szakaszból tevődik össze: a kör sugarából (a forgásponttól az egyik irányban, azaz az átmérő rövidebb szakasza), ehhez ugyanannak a körnek a sugarából mégegyszer, továbbá a másik kör átmérőjéből (a forgásponttól a másik irányban, azaz az átmérő hosszabb szakasza). Úgy is mondhatjuk, hogy a 2 – azonos – kör átmérőjéből. Lásd a 73-5.sz. ábrát. És a különleges átmérő felezőpontja a 3 csúcsból megtörtént körülforgatás során épp azt a – homorú ívekből álló – ‘háromszöget’ rajzolja meg, ami az egész alakzatnak a közepe. Lásd a 73-6.sz. ábrát. Ennek a különleges alakzatnak többféle rejtett jelentése is lehet. Igen szépen fejezi ki a Szentháromság 3 személyének egymáshoz való viszonyát (az állandó átmérővel) a 3 kör kapcsolatában" de egyúttal a Boldogasszony-központúságot is. Az utóbbit azáltal, hogy az alakzat középső része – és ez egyáltalán nem profán, és különösen nem obszcén hasonlat, hanem a legszentebb jelkép! – megfelel az anyaölnek is. Lásd a 73-7. sz. ábrát. Testrésznek a szereplésével kapcsolatban a szent Koronán ne felejtsük el, hogy legfelül a kereszt is a Mindenható képéből az emberalak köldökének megfelelő helyről emelkedik ki! És azt se felejtsük el, hogy a homlokon (volt vagy) van az u. n. 3. szemünk is...! Gondoljunk tehát nagy-nagy tisztelettel azokra a mesterekre, akik ezt a drágakövet meg tudták csiszolni ilyen alakra. Vajjon milyen (u. n. kényszerpályás) lengőmozgást végző segédszerszám(gép)et, milyen befogószerkezetet találtak ki ehhez a munkához, és milyen alakú csiszo1ókövet használtak a kő megmunkálásához? Hiszen az elképzelhetetlen, hogy szabad kézzel és csupán szemmértékre dolgoztak volna. A Szt. K. tervezőit és kivitelezőit egyaránt csodálat illeti meg. — *— 132

Remélem, hogy az általam (is) felvetett kérdéseket – és még sok más, eddig megválaszolatlan kérdést is – a nálam avatottabb kutatók előbb-utóbb meg fogják tudni válaszolni, és ehhez talán észrevételeim is hozzásegíthetik őket. Munkájukban segítse őket is az Ég.

133

73-1. sz. ábra.

134

73-2. sz. ábra.

135

73-3. sz. ábra.

136

73-4. sz. ábra.

137

73-5. sz. ábra.

138

73-6. sz. ábra.

139

73-7. sz. ábra.

140

Függelék 1. A Szt. Korona zománcképei szentjeinek sorrendje Pap Gábornál Idézetek a ‘Hazatalálás’ 550-551. oldaláról, és a hozzájuk fűzött megjegyzéseim: „Ha Pál apostoltól indulok el, mint a Vízöntő képviselőjétől, akkor a következő ‘hónapszent’ a Halak havában Géza lenne! De hát, mint említettem, a ‘Géza-kép’ minden valószínűség szerint másodlagos a Koronán. (Sejtjük, hogy ki lehetett eredetileg a helyén, ezt a kérdést most azonban nem részletezném, később még úgyis visszatérünk rá.)" A Pap G. által a sorbarendezésre vonatkozó követelményeket szem előtt tartva már az első mondatból a következők látszanak: – Nem a szentekhez keres dátumot (névünnepük szerint), hanem épp fordítva: a Zodiákus jegyeihez keres szenteket. – Nem a csillagászati szem1é1etmód szerint választja meg az évkezdetet, (hiszen az a Kos jegye kellene, hogy legyen). – I. 25.-ét tekinti Pál apostol ünnepének, holott az Pálnak nem mint apostolnak az ünnepe, hanem a megtérésének. Mint apostolnak Péterrel van közös ünnepe (VI. 29.) Pál képe nem azért kerülhetett a Szt. Koronára, mert megtért, hanem mert apostol volt. Tehát P. G. itt önkényesen ‘diktált a műnek’. – Péter és Pál közös ünnepének felbontása ellentmond P. G.nak a ‘Hazatalálás’ 555. oldalán Kozmáról és Damjánról olvasható fejtegetéseinek is, mert ott fontosnak tartja, hogy a közös ünnepű szentek egymással átellenben helyezkednek el. (’Drasztikus átlövésről’ beszél köztük.) Nos, Péter és Pálnak ugyancsak közös az ünnepe és egymással átellenben helyezkednek el a Koronán, sőt 2 szinttel magasabban, mint az abroncson levő orvos-szentek, de ennek az ő esetükben nincs semmi jelentősége, és szét lehet akár szakítani is őket? „A Halak után a Kos következik (Gábor), utána a Bika (György), utána az Ikrek (itt megint csak annyit mondhatunk, hogy nem Konstantin, 141

de hogy pontosan ki, azzal egyelőre adósak maradunk), azután fölcsavarodik az útvonal Péterhez a Rák havába, és visszatér az ősforráshoz.” – Pap G. sorbarendezési követelményei közt első helyen arról volt szó, hogy a Mindenható és Krisztus képét nem szabad állomásként érinteni a felsorolásban. Itt mégis ‘visszatér’ a Mindenható képéhez ‘ősforrás’ néven. „Nem lehet ezt a kanyart tovább a maga irányában folytatni, mert akkor a többi kép nem fűzhető fel rá a hónapok sorrendjében. Új indítás következik tehát.” – A "Hazatalálás" 550. oldalán látható ábra nélkül nem érthető, hogy mit jelent ez a "nem lehet … a maga irányában folytatni". Nyúljunk vissza az 59. sz. ábrához, amelyet a hivatkozott helyrő1 vettem át, de kiegészítőleg (nyilakkal) bejelöltem a ‘kanyarok’ irányát is, ami az ábrán igencsak hiányzott és nehezítette a sorrend követhetőségét. A nyilakkal kiegészített 59es ábrán viszont már jól látható, hogy Páltól Péterig balra forgó (összetett) ívek jelölik a sorrendet, de Péter és a Mindenható után jobbra forognak az ívek. Mivel a sorrend az idő folyására vonatkozik, azért lehetetlen erőszaktétel megfordítani annak irányát. Vagyis Pap G. itt megint ‘diktált’ a műnek. Ezenfelül a követelményei között szereplő ‘legkisebb változtatás’ elve is azt kellene, hogy eredményezze, hogy ha elkezdett valamilyen forgásirányt, akkor végig tartsa is azt, ne fordítsa meg félúton. Az 58. sz. ábrán épp azt mutattam be, hogy igenis végig tartani lehet a kezdő forgásirányt, eleget téve ezzel a ‘legkisebb változtatás’ elvének, hiszen az egyetlen irány egyszerűbb, mint·a többszörösen változó görbületű ívek a ‘Hazatalálás’ ábráján. „A második menet Jakabbal indul, őt odafönt Fülöp és Bertalan követi, aztán az elülső-alsó Pantokrátor lesegít bennünket az alsó részre, és máris…” – Pap G. a szentek egyetlen sorrendjét két menetre osztja tehát. Ez is erőszaktétel a mű ellenében és a ‘legkisebb változtatás’ elvének megkerülése. Fülöpöt (kimondatlanul, de) egy kalap alá veszi (Szűzként) Bertalannal, és már másodszor 142

használ közbülső állomásként a sorrendből általa előzőleg kizárt képet, éspedig a Krisztus-képet. „… Mihálynál vagyunk, a Mérleg havában. Innen Kozmára, Damjánra lépünk tovább, mert abban a hónapban Mihállyal együtt hárman vannak.” – A forgásiránynak az előbbiekben feltárt szerepe miatt, és csakis amiatt érthetővé válik a Mihály és a Kozma–Damján közötti (ki nem mondott) időrendi csere (: IX. 29. után 27.) Ha nem venné Pap G. előre Mihályt, akkor megint csak forgásirányváltásra kényszerülne azoknak az íveknek a használata mellett, mint amilyeneket az ábra készítője (Hervay T.) alkalmazott. Tehát a ‘legkisebb változtatás’ elvét be nem tartó megoldású ábrázolás kényszerhelyzetbe hozta Pap G.-t, és úgy vágta ki magát ebből a helyzetből, hogy nem követte az idő szerinti sorrendet, holott az egész eljárásnak ez kellene, hogy az alapja legyen. „Demeternél újra följövünk a keresztpántokra és kettős kanyarral, Andráson (Nyilas), majd Tamáson át felérkezünk Jánoshoz. (Az utóbbi két apostol ünnepe a Bak havának első tíz napjába, szaknyelven szólva dekanátusába esik.)” – Érdekes ez a ‘kettős kanyar’ kifejezés is. Talán inkább kétszeresnek lehetne mondani, hiszen egyszer Demetertől Andráson és Tamáson át (változó görbülettel, de) majdnem háromnegyed kört ír le, aztán tovább még egy félkör következik (ugyancsak változó görbülettel), így jut el Jánosig. Közben azonban Fülöpön áthaladva ötkarimájú kis jel van oda beiktatva, azonos azokkal, amelyek a Mindenhatónál, Krisztusnál és Szűz Máriánál is láthatók, de nincs jelmagyarázat arró1, hogy ezek mit óhajtanak kifejezni. Talán azt, hogy itt csak átmegy a görbe, de nem áll meg. Ennek viszont ellentmond az, hogy a Mindenható képén együttesen van jelen a megállást máshol is egyértelműen jelentő fekete pont is, meg az ötkarimájú jel is. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a forgásirányok többségét az ábra rajzolója az abroncson kívüli nagy görbékkel is meg tudta oldani, de néhány lépést csak úgy, hogy a sorrendből egyébként kihagyandó képeken vezette keresztül. 143

– Itt vélekedik egyébként Pap G. úgy, hogy Tamás is Bak, pedig az a jegy csak 1 nappal Tamás ünnepe után kezdődik. – A sorrend szöveges leírása itt befejeződik, de nem szól már arról, hogy a görbevonal újból oda van vezetve a Mindenható képéhez. (Másodszori megszegése a Mindenható képével kapcsolatban a kizáró követelménynek.) Ez tehát a szentek sorrendje Pap G.-nál. A szenteknek a Zodiákus jegyeiben való elhelyezkedését Pap G. szerint és feltételezésem szerint a 74. sz mellékleten láthatjuk összehasonlítva. Pap G. a tanulmánya hivatkozott oldalain többször is hangsúlyozza, hogy a szentek sorrendjéből rendszer bontakozik ki, rendszer tűnik elő, a sorrendben rendszer nyilvánul meg. Döntse el a kedves Olvasó, hogy felelősséggel elmondható-e ez a 75. sz melléklet felső ábrájáról. Kiegészítő megjegyzések a 74. sz. melléklethez: A 2. sor alatti kettős elválasztóvonal a csillagászati év határát jelzi. A felkiáltójelek a 2 felsorolás közti különbségekre hívják fel a figyelmet: – Fülöpöt P. G. Szűznek minősíti — pontosabb dátum megjelölése nélkül, és a 8. helyen, Jakab után veszi jegyzékbe Ez VII. 25. és VIII. 24. közötti dátumot igényel. – Péterrel egyedül képviselteti a VI. 29.-i kétszemélyes ünnepet. Ezért az egyszemélyes Péter-ünnep vagy nem lehet VI. 29-edike, vagy Pál – burkoltan, de – mégis ide is tartozik, így tehát 2x fordul e1ő. – Mihálynak, és a 2 orvos-szentnek az ünnepét P. G. megcseréli az időben: 29.-ét 27.-e elé veszi. (Indokát nem látom, P. G. sem indokolja.) – A XII. 2l.-edikei Tamást P. G. Baknak minősíti, pedig ez a jegy 22-edikén kezdődik. A kérdőjelekről: A Halak és az Ikrek jegyébe illeszteni kívánt szentekkel kapcsolatban ebben – az 550-551. oldali – szövegrészben P. G. nem foglal határozottan állást, de később – az 554-555. oldalon – Budát és Attilát szeretné ide besorolni. (Lásd a Függelék 2/c. pontját.) P. G.-nál így összesen 15 dátum szerepel a 14 helyett, mivel a (12 egyszemélyes és a 2 kétszemélyes =) 14 ünnep egyik kétszemélyes dátumát (VI. 29-edikét) felbontotta, még144

pedig úgy, hogy nem 2 másik ünnepre, hanem egy másikra (I. 25.), és meghagyva kétszemélyes ünnep dátumát is. Pap G.-nak a szentek sorbaállításáról két sarkalatos kijelentése olvasható a tanulmányában: – a sorrendből képi üzenet olvasható ki (549. oldal), és – „Egyszerűen nem lehet másképpen végigjárni ezt a szentsort." (550. oldal). Az utóbbi állítás arra a ‘végigjárásra’ vonatkozik, amit az előbbiekben szó szerint idéztem. Nos, a két állítás kizárja egymást. Az a "végigjárás" ugyanis, amit Pap G. állított össze, semmiféle üzenetet nem tartalmaz, nem fejez ki, abból üzenet nem olvasható ki. (Maga az ábra pedig a legjobb szándékkal sem értelmezhető üzenetként.) Pap G. a sorrend leírásán kívüli szöveghelyeken csodálatos dolgokat mond el a szentekről egyenként, hangsúlyozom, hogy egyenként, de sorrendjük értelmét, jelentését nem adta meg. Ez még nem lenne baj, hiszen már pusztán annak a felvetése is elismerendő teljesítmény, hogy arra gondolt, miszerint a sorrendből üzenet olvasható ki. És ha ez neki nem is sikerült, másnak még sikerülhet. Ha viszont így állunk, akkor az az állítás nem igaz, hogy "nem lehet másképpen végigjárni". Szükségképpen kell, hogy lehessen, hiszen különben nem kapunk üzenetet. Én hittem Pap G. sejtésének, felvetésének, bíztam abban, hogy létezik üzenet. És találtam is valamit, amiről ki-ki eldöntheti, hogy üzenetként elfogadható-e?

145

V.T.

74. sz. melléklet.

146

P.G.

75. sz. melléklet.

147

2. Kérdések és válaszok Észrevételeim szélesebb körben történő ismertetésére irányuló próbálkozásaim során (folyóiratokban, előadásokon 2002 óta) kérdések, aggályok, ellenvetések merültek fel. Ezeket megelőzhettem volna, ha a tanulmány megszövegezésekor már magamnak feltettem volna, mint várható kérdéseket. De a helyzetet és a választ olyan természetesnek tartottam, hogy nem vettem észre: ezek nem mindenkinek természetesek, így szükséges a kifejtésük. Azoknak, akik a kérdéseket feltették, az aggályukat fejezték ki, avagy ellenvetéssel éltek, csak hálás tudok lenni, mert nélkülük hézagos maradt volna észrevételeim indoklása. a.) "Józsefet csak a késői középkorban kezdték szentként tisztelni." Ez jellegzetes Nyugat-Európa-centrikus egyháztörténeti felfogás. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy azon a földrajzi vidéken, ahol a Szt. Család élt, az ott kialakult korai keresztény egyházak ne tisztelték volna már az első századoktól kezdve Jézus nevelőapját szentként. Az Istengyermek és az Istenszülő Anya mellett nem maradhatott el a családfő megfelelő arányú tisztelete sem. Megkerestem tehát dr. Vörös Győzőt, a zseniális fiatal egyiptológust, aki egy kopt barlangban a Szt. Korona Krisztusképével megegyező képet fedezett fel, és megkérdeztem, hogyan áll a keleti egyházakban József, az ács tisztelete. Dr. Vörös Győző sejtésemet teljes mértékben igazolta, és jónéhány bizonyíték felsorolása között említette, hogy József szentként való tiszteletére a legkorábbi tárgyi bizonyítékok a IV-V. szd.ból származnak. Ezzel tehát egyrészt bebizonyosodott, hogy Szt. József szerepeltetése a Szt. Koronán nem zárható ki csak azért, mert Nyugaton később kezdték el szentként tisztelni, mint Keleten, másrészt erősíti azt a feltevést, hogy a Szt. Korona jóval Szt. István kora előtt is készülhetett, mégpedig keletebbre fekvő műhelyben, mint eddig gondoltuk. b.) „Révay Péter már 1613-ban leírta, hogy császár és király képe van Szűz Mária képe alatt.” 148

A császár-kép – anélkül, hogy Révay P. nevesítette volna – nagyon jól megfeleltethető a Konstantin-képnek, a királykép pedig a ‘Géza-képnek’. Az l613-ban látott és igazoltan leírt tények nem zárják ki azt, hogy 1613 előtt ugyanott más képek lehettek. Amit Révay P. látott, az tény. De hogy ez volt-e az eredeti állapot, erre nézve csak feltételezéseink lehetnek. Pap Gábor azt vallja (‘Hazatalálás’ 530. oldal), hogy ‘csakis’ 1784–90 között volt mód képek cseréjére, amikor II. József – törvényellenesen – magához vette és Bécsbe vitette a Szt. Koronát. Ez a ‘csakis’ azonban nem igaz: ugyanis (pl.) 1551-től több mint 50 éven át is idegen kézen volt a Szt. Korona, és ez kb. l0x annyi idő, mint a "csakis", tehát még bővebben volt mód képcserére. (Lásd Katona Tamás dokumentumgyűjteményét: ‘A Korona 9 évszázada’, Európa 1979). Azaz röviden: Révay P. leírása csak arra bizonyíték, hogy 1613-ban milyen volt a Szt. Korona, de nem arra, hogy eredetileg milyen volt. (Csak gondolatkísérletként: a törökök 1551 előtt kevesebb, mint 100 évvel – 1456-ban – vereséget szenvedtek a 2 János – Hunyadi és Kapisztrán – vezette seregtől. Amikor a Szent Korona a kezükbe került, miért ne gondolhatták volna úgy, hogy ha eltávolítják róla, mint a magyarok legnagyobb erejű talizmánjáról a János képet, akkor ezzel gyengítik az ország erejét, s így az nem lesz képes ellenállni a hódításnak. Bizánc is a törökök kezén volt, az ottani kincstárakban bőven akadt zománc kép is. De mivel a cserére elég alkalmasnak talált kép méreteiben mégiscsak feltűnően eltért az eredetitől, ezért kénytelenek voltak a szimmetrikus párját – Józsefet – is kicserélni, hogy így a beavatkozás kevésbé legyen feltűnő.) c.) „Honnan lehet tudni, hogy mind a 16 képnek szenteket kellett ábrázolnia?” A felelet nagyon egyszerű: azért, mert a Szt. Korona szent. Nem félig-meddig, nem többé-kevésbé, nem nagyjából, nem túlnyomórészt, nem leginkább, nem 17/19-ed részben, hanem egészen az, a maga teljességében. Aki, vagy ami nem éri el a szentség fokozatát, az nem kerülhet rá a Szt. Koronára. Olyan személyek képével, akik nem szentek, nem lehet és nem szabad a Szt. Korona szent jellegét felhígítani, színvonalát keverékké süllyeszteni, vegyes tartalmúvá alakítani, egységes minőségét eltorzítani. 149

A Szt. Koronán Konstantin és ‘Géza’ helyén tehát szentek képének kell lennie. Ez fakad a Szt. Korona lényegéből. Pap Gábor ott Attilát és Budát szeretné látni, de ezek semmiképpen nem illenek vele a Szt. Korona eszmei rendszerébe. Vitán felül áll ugyanis, hogy a Szt. Korona beavató korona. Ezt Pap G. alaposan ki is fejti. (’Hazatalálás’ 513. old.) Hogyan kerülhetne beavatott(ak)nak a képe a beavató koronára? Ez szerepcsere lenne, ellentmondás a Szt. Korona szerepét illetően! Hogyan fejthet ki a beavató korona beavató hatást, ha már beavatott személyek jelenléte nehezíti, gyengíti, zavarja ezt a működését? A beavató szinten lévő (szent) személyeket és a beavatott személy(eke)t nem lenne helyes és indokolt ugyanabban a koronában egymás mellé rendelni, mert a beavató folyamatnak épp az ellenkező pólusán léteznek. Az márpedig nyilvánvaló, hogy a beavató folyamatnak egyértelműen csakis egyirányúnak – beavatónak – kell lennie, a folyamat nem oda-vissza játszódik le. (Ha Pap G. a szentek ünnepével kapcsolatban ragaszkodik az állatövi jegyek hatásának ‘keveretlen’ érvényesüléséhez, – ‘Hazatalálás’ 549. old. – akkor a Szt. Korona egészének jellegénél miért nem tartja szintén szem előtt a ‘keveretlen hatás’ követelményét?) Tegyük fel, hogy Attilát már a Szt. Koronával avatták be. De előbb Attila rátetette volna a saját (és Buda) képét? Ilyen önteltség egy sacrális királytól nem telik ki. Akkor vajjon Attila megkoronázása után tették rá az ő és Buda képét? És ettől kezdve már ő is (és Buda is) beavatóvá vált volna? Nem, ez így semmiképp nem megy. A beavatói helyzet és minőség meg a beavatotti helyzet és minőség tisztán el kell, hogy különüljék egymástól, különben nincs értelme a beavatásnak, mert az ugyanúgy egyirányú folyamat, mint az időé. (Igaz, hogy Pap G. azt is képes volt megfordítani az évköri sorrendben félúton. Lásd az 59. sz. mellékletet.) Ha beavatandó személy képe rákerülne a Szt. Koronára, akkor az akár saját magát is beavathatná? A beavatandó személynek csak passzív szerepe van a beavatási folyamatban, nincs aktív beavató képessége. Ezért képtelenség (pl.) Attila és Buda (vagy Szt. István és Szt. Lász1ó) képének feltételezése. d.) „Miért nincs a Vízöntőben és az Ikrekben szent?” Ezt magam is furcsállottam, de mivel a szentek névünnepének dátumai az évkörben épp így helyezkedtek el, 150

tudomásulvettem. Magyarázatát nem tudtam, és nem is kerestem. Ehhez ugyanis másféle tudásra lett volna szükség, mint amilyen az az alaki megjelenítéses módszer, amivel én dolgozom. Persze reméltem, hogy a szakembereknek van magyarázatuk ezekre a ‘hiányokra’, és épp ezért szerettem volna együttműködni velük. Aztán a ‘Dobogó’ c. folyóirat 2006. áprilisi számában, Born Gergely "Mária országa" c. írásában (a 17. é s a 18. oldalon) magátó1 megkaptam a szakszerű feleletet a kérdésre: „A Vízöntő az egyetlen a 12 állatövi jegy közül, ami rendellenesen viselkedik. Ez abban nyilvánul meg, hogy ahol szabályosan neki kellene kifejtenie működését, ott időszakadék tátong.” „Az Ikreknél a téridő lenullázódik.” Lám, lám, itt a kielégítő magyarázat! Ahol "nincs idő", ott miért lennének dátumok? Bebizonyosodott tehát, hogy nem szabad azt hinnünk, hogy ha valamit merev, hétköznapi logikánkkal elvárhatónak tartunk, akkor annak biztosan úgy is kell lennie, hanem egészen más okok is működhetnek mögötte, amelyek fényében már a furcsaság egyszeriben érthetővé válik.

3. A folyamatszervezésről Észrevételeim legelején említettem a folyamatszervezés módszerét. Ez a szakterület látszólag távol esik a Koronakutatástól, de eddig már sok esetben bebizonyosodott, hogy egymástól látszólag távoleső szakterületek módszereit egymás témáira alkalmazva igen jelentős előrehaladást lehet elérni a témák feldolgozásában. (A matematikai játékelméletnek a gazdasági versenyre való alkalmazásáért pl. még Nobel-díjat is lehetett kapni.) Ha nagyon tömören akarunk fogalmazni, akkor a folyamatszervezést – és a szervezést általában is – úgy jellemezhetjük, hogy az ‘konstruktív kritika’. T. i. nem csak azt mondja meg, hogy mi nem jó, sőt, hogy miért nem jó, hanem azt is, hogy ezután miképpen kell valamit jobban csinálni. A szervezés azzal kezdődik, hogy célokat, és hozzá követelményeket tűzünk ki, és egyúttal tudomásul vesszük azokat a kötött feltételeket, amelyeket nem változtathatunk meg. Követ151

kezik a meglevő helyzet felmérése az előbb említettek figyelembe vételével. Ez a bírálat. De nem állunk itt meg. Ezután a helyzetfelmérést kiértékelve és az ismert szakmai megoldásokat, meg az esetleg helyben kitalált vadonatújakat is hozzátéve javaslatot készítünk arra, hogy miképpen lehet még jobban csinálni. (Készakarva mondom, hogy ‘jobban’, és nem azt, hogy ‘jól’, mert mindig lehet még jobban!) Ez a szervezés építő (konstruktív) része. Mármost ha a legenyhébb formában sem mondjuk ki, hogy valamit rossznak találtunk, vagy csak nem elég jónak, de azáltal, hogy olyat ajánlunk, amiről azt állítjuk, hogy az jobb, mint a meglevő gyakorlat, helyzet, akkor az emberek többsége ezt kritikának veszi és feltámad benne az ellenkezés. Részben azért, mert megszégyenülve érzi magát, hogy nyilvánosságra került, miszerint nem dolgozik elég jól, vagy pláne rosszul dolgozik, részben pedig azért, mert nem bízik eléggé magában ahhoz, hogy képes lesz-e olyan módon dolgozni, ahogy azt a szervező javasolja, még akkor is, ha a szervező kellő részletességgel megtanítja, és minden feltételt is megteremt, vagy segít megteremteni ahhoz, hogy a munka az új módon végezhető legyen. Az a kritika tehát, amit tagadhatatlanul benne van a szervezésben, egészen más, mint az irodalom- vagy műkritika, mert nem önmagában áll, mint azok. Két tekintetben is más. Egyrészt azért, mert az irodalom- vagy műkritikusnak nem lehet mondani, hogy „ne kritizálj, hanem mutasd meg, hogy tudsz szebbet, jobbat írni, festeni, stb.” Az irodalom- vagy műkritikust nem lehet erre kötelezni. A szervezőnek viszont épp az a fő feladata, hogy megkonstruálja, felmutassa a jobbat. Az előzetes kritika csupán azért kellett, hogy ne légvárakat építsen, hanem a gyakorlatban megvalósítható, testreszabott megoldásokat tudjon adni. A szervezőnek nem célja a kritika, hanem elengedhetetlen eszköze a feladata jó hatásfokú teljesítéséhez. Másrészt az irodalom- vagy műkritikusok által leírt kritika ízlésen, véleményen alapszik, és ezek még ugyanazon a szűk térbeli és időbeli körön is belül is, ahol a kritika elhangzik, nagyon eltérők lehetnek, főleg a kritikát olvasók között. Azaz ha vitára kerül sor, ízlések, vélemények vitatkoznak ízlésekkel, véleményekkel. A szervező ezzel szemben adatokkal, bizonyítékokkal, megfogható, ellenőrizhető számokkal, meg152

történt eseményekkel alapozza meg a megállapításait és javaslatait. Olyan szervezési javaslat, elképzelés még nem született, amelyik valakinek az érdekeit ne sértette volna. De ezek az érdekek mindig önzőek, közönségellenesek. (Pl. pozíciószerzés és megtartás, jogosulatlan, vagy legalább méltánytalan anyagi haszonszerzés lehetőségének elvesztése, az egyedülálló hozzáértés fenntartott látszatának szertefoszlása, megszokott, és elismertként kezelt eddigi teljesítmények, eredmények átértékelődése, hamisnak bizonyulása, stb). Nem csoda tehát, hogy a szervezés mindig óriási ellenállásba ütközik

153

Zárszó Ha a józan ésszel megáldott és becsületben nevelkedett gazdaembernek szántás közben az ekéje kiforgat valamit a barázdából, amirő1 látja, hogy nem eldobnivaló, bár azt nem tudja, hogy igazából mit is talált, akkor mihelyst legközelebb úgyis bemegy a városba a hetivásár miatt, a múzeum felé is elkanyarodik, és leteszi a régész urak asztalára a talált holmit, aztán Istennek ajánlva a régész urakat – dicséretet és elismerési nem várva – elköszön tőlük. Így szerettem volna tenni én is. Ugyanis a tisztán csak magánszórakozásként művelt Korona-‘kutatásom’ során már az elején olyasmikre bukkantam, amit kötelességemnek tartottam annak, mint legilletékesebbnek a tudomására hozni, akinek egyetlen mondatából kiindulva kezdtem a témával foglalkozni. Hivatkozva hatalmas asztrál-mito1ógiai háttérismeretére, bámulatos beleérzőképességére, többször is megismételten felajánlottam észrevételeimet Pap G.-nak, hogy használja fel őket. Éveken keresztül nem reagált, míg végül 2004 dec.-ében a MOM Művelődési Központban (Bp., Csörsz u.) a Szt. Koronáról tartott brilliáns előadásában több száz hallgatója előtt kitérőleg megemlítette, hogy "hiába bombázzák (!) levelekkel, nem hajlandó foglalkozni velük". Sokat elárul ez a kijelentés olyan ember szájából, aki a nagyhatalmú akadémikusok vaskalapos dogmáival dicséretes bátorsággal száll szembe, de az ismeretlen nyugdíjas ajándékba küldött gondolatainak véleményezése elől elzárkózik. Így aztán nem marad más választásom, mint a magyar művészettörténészek nagyasszonyának megtisztelő közvetlenséggel és őszinte jóindulattal adott tanácsát megfogadni, és "publikálni, publikálni, publikálni." Pap G. a ‘Hazatalálás’ 514-515. oldalán ezt írja: „… a német-római császári Korona összesen 4 zománcképére külön könyv íródott… A mi Koronánk 19, összefüggő programot alkotó zománcképére a mai napig (: 1999) nem íródott hasonló témájú könyv. Ez nagyon komoly mulasztás. A pótlást nemigen halogathatjuk, mert előbb-utóbb szóvá fogja tenni az ügyet a nem154

zetközi közvélemény. Nehogy azt higgyük, hogy sokáig lehet büntetlenül elodázni olyan feladatunkat, amelyet elvár tőlünk a világ.” Észrevételeimmel az ilyen könyv tartalmához szeretnék hozzájárulni. Egyébként felfedeztem a korábbi időkből egy ugyancsak Pap G. nevű szerzőt is, aki azonban nyilván csak névrokona annak, aki nem hajlandó az "őt bombázó" levelekkel foglalkozni, de akinek emelkedett erkölcsi felfogását csak helyeselni és követendő példaként ajánlani tudom minden Koronakutatónak. Idézet a "Fehérvár — fehér folt" (Püski, 1999.) Függelékéből: „Valamit újra kellene tanulnunk, amit valaha jól tudtunk, és amit ha elfelejtünk, abból végzetes nagy baj lehet. Azt t. i., hogy küzdeni nemcsak agymás ellen, de egymásért is lehet. Ez a fajta küzdelem nem a másik megsemmisítését vagy megalázását célozza, hanem azt, hogy – mindkét fél maximális erőkifejtésre kényszeríttetvén – a bennük szunnyadó értékek felszínre kerüljenek. Egymás elvtelen kímélgetése a nemes ellenfél lebecsülését jelenti.„ Remélem, Olvasóim is egyetértenek az idézettel.

155