A S Z T A L O S PÉTER*

A S Z T A L O S PÉTER* 100 É V E S V O L T A T R A N S Z F O R M Á T O R

1984. nyarán volt 100 éve annak, hogy a villamos energiaátvitel lehetősé­ gét megteremtő transzformátor-rendszer kifejlesztésére irányuló kísérletek a Ganz és Társa cég egykori Fő utcai villamossági gyárában megkezdődtek.

F ő utcai g y á r t e l e p

* G A N Z V i l l a m o s s á g i M ű v e k , 1024 B u d a p e s t , L ö v ő h á z u . 39.

1985. májusában pedig már annak az eseménynek ünnepelhettük 100 éves jubileumát, hogy az akkori Országos Általános Kiállításon, Budapesten bemu­ tatták ennek a rendszernek az alkalmazását a nagy nyilvánosság előtt.

1831. Faraday

Egyenáramú előzmények Az előzmények sorát 1831. augusztus 29-én Michael Faraday angol fizikus nyitotta meg az elektromágneses indukció jelenségének felfedezésével. Az ő több, mint 150 évvel ezelőtti, zárt vasmagos készülékén két tekercselés volt: az egyik­ ben folyó egyenáramot megszakítva, a másik tekercs kapcsain feszültséglökést lehetett észlelni (a).

Tőle függetlenül Joseph Henry 1832-ben szintén végzett kísérleteket az amerikai Albany város akadémiáján és sikerült egy vasmagos tekercs áram­ körének megszakításával két elektród között szikrát húznia (b). 1836-ban C. J . Page professzor Washingtonban megállapította, hogy ha egy tekercs áramát megszakítjuk, akkor annak megcsapolásai között is lehet szik­ rákat kapni (c). 1837-ben N. J . Callan két, egymással csak induktív kapcsolatban levő te­ kercs egyikében folyó áramot szakította meg, és így kapott szikrákat a másik tekercs kapcsain (d). 1851-ben Ruhmkorff megalkotta a szikrainduktort, amellyel a galvánelem kis feszültségét nagy feszültséggé tudta átalakítani. 1856-ban C. F . Varley kísérletei közben abból a célból, hogy erősebb szik­ rákat kapjon, minden kapcsolásnál meg is fordította az egyenáram irányát (e). Ugyancsak Varley volt az első, aki 1856. évi angol szabadalmában távbeszélő­ technikai célokra zárt vasmag alkalmazását javasolta. Mindezek a készülékek — Faraday és Varley indukciós tekercseit kivéve — nyitott vasmaggal bírtak. Így ugyanis — a nagyobb felhalmozott elektromág­ neses energia miatt — nagyobb szikrákat kaptak a kísérletezők. Mindezek a kísérletek és más próbálkozások csak előfutárai voltak a transzformátornak, mert a váltakozó áramot még nem is ismerték. 1857 után, amikor a francia „Alliance" gyár első lépései után több helyen is megindult a váltakozó áramú áramfejlesztő gépek előállítása (Grammé, stb.), az ezzel a kérdéssel foglalkozó szakemberek nem figyeltek fel Varley javasla­ tára, és továbbra is nyitott vasmagos tekercsekkel kísérleteztek. W. R. Grove volt az első, aki 1868-ban váltakozó áramot kapcsolt egy nyi­ tott vasmagos induktor egyik tekercsére (f). Ebben az időben a szakemberek sokat foglalkoztak a „villamos fény osztá­ sának" kérdésével: miként lehetne egy generátorról több ívlámpát táplálni egyszerre. A „villamos fény osztására" irányuló kísérletek sorában Jablocskov primer oldalukon egymással sorbakapcsolt — nyitott vasmagos — indukciós tekercse­ ken át váltakozó árammal táplált „gyertyáit" (két, szigetelő anyagba ágyazott szénrúd között égő ívfény) az 1876—81. években néhány kiállításon is bemu­ tatták (g). 1879-ben Edison kifejlesztette a szénszálas izzólámpát és ezzel megoldotta a gazdaságos villamos világítás problémáját — egyenárammal, kis távolságok esetén. Megoldatlan maradt azonban a villamos energia nagyobb távolságokra történő gazdaságos szállítása és elosztása. P. Ny. Jablocskov, de Meritens, C. T. Bright, E . Edwards, A. Normandy kísérletei és szabadalmai a váltakozó feszült­ ségű áramellátási kérdések megoldását egyaránt a nyitott vasmagos indukciós tekercsek alkalmazásában vélték megtalálni. Mások is voltak, akik néhány ötlettel hozzájárultak a homályos kérdések tisztázásához anélkül, hogy gyakorlati megoldással szolgáltak volna: J . B. F u l ler, R. Kennedy, Deprez és Carpentier, valamint Werner Siemens próbálkozá­ sai, és ötletfelvetései után a gyakorlatban csupán egy megoldás valósult meg. L . Gaulard és E . D. Gibbs 1882-ben szabadalmat kértek általuk „szekunder generátornak" nevezett, primer oldalon soros kapcsolású, 1:1 áttételű készülék­ kel táplált áramelosztási rendszerre. Rendszerüket 1883-ban, a londoni West­ minster Aquarium kis villamos kiállításán mutatták be először. Készülékük

(g) 1876-81 Jablocskov

-0 -0H MA

-0-0-

ww

m J

0

•0-0©:

•0"

K8H -0-<2>-

"hj 1882 Gaulard - Gibbs

W\A-|

-00

1884-85 ZipernowskyDéri - Bláthy

± Váltakozóáramú elrendezések

nyitott vasmagos volt, a feszültséget e vasmag ki- és betolásával szabályoz­ ták (h). A Gaulard—Gibbs rendszert az 1884. évi torontói kiállításon is bemutatták, amelyen a Ganz-gyár is kiállítóként szerepelt: a budai üzem egy 500 izzólám­ pás, váltakozó áramú világító berendezést mutatott be.* Ezt a kiállítást megtekintette a Ganz-gyár fiatal mérnöke, Bláthy Ottó Titusz is, és rögtön felismerte a Gaulard—Gibbs rendszer gyengéit: a soros kapcsolással együtt járó feszültségszabályozási nehézségeket és a nyitott vas­ mag kedvezőtlen mágneses viszonyait. Ebben a berendezésben az összes primer tekercsen átfolyt a váltakozó nagyságú terhelési áram. Emellett a nyitott vas­ mag miatt nagy volt a készülékek szórási reaktanciája és mágnesező árama. Mindezek következtében a fogyasztók kapocsfeszültsége erősen ingadozott a terheléssel. Hazatérve, Bláthy beszámolt Zipernowskynak tapasztalatairól, aki rendszeres kísérletezést folytatott Dérivel együtt. Bláthy beszámolója ezeknek a kutatásoknak új lendületet adott, hiszen már őket is foglalkoztatta a „villa­ mos fény osztásának" kérdése. A Ganz-gyárnak, mint a fennállása óta a váltakozó áramú technika egyik úttörőjének, személy szerint Zipernowsky Károlynak, Déri Miksának és Bláthy Ottó Titusznak történelmi érdeme, hogy e kísérletek eredményeképpen az elektrotechnika rohamos fejlődését a transzformátor rendszernek az 1884—85. évben történt kidolgozásával lehetővé tette.

Zipernowsky, Déry és Bláthy

* A Torinóban számkivetésben élő Kossuth Lajos is megfordult itt.

A gyár világhírét megalapozó új rendszer zárt vasmagú, mindkét oldalán egymással egyaránt párhuzamosan kapcsolt, tetszőleges áttételű, váltakozó áramú és a feltalálók által „transzformátor"-nak elnevezett indukciós készülé­ kek alkalmazásán alapult. A primer oldali nagyobb feszültséget mindegyik transzformátorban átalakították kisebb, fogyasztói feszültséggé. Ezek azok a lényeges tulajdonságok, amelyek a transzformátort a megelőző indukciós ké­ szülékektől megkülönböztetik (3. i. ábra). Erőmű-oldali (feszültségnövelő) transzformátorok iránti igény csak a távvezetékek feszültségének későbbi nö­ vekedése következtében, a X I X . század vége felé merült fel. Az első feljegyzések, amelyek a transzformátorral kapcsolatban folytatott kísérletekről számolnak be, 1884. július 17-ről és augusztus 7-ről származnak. Bár ezek a Ganz Villamossági Művekben már nem lelhetők fel, az eddigi gyárt­ mánytörténeti forrásmunkák mind tényként hivatkoznak rájuk. E kísérleti tár­ gyak szerkezeti részletei ma már nem rekonstruálhatók, de a legtöbb forrás­ munka „pólus nélküli" (tehát zárt vasmagú vagy ahhoz közeli alakú) indukciós készülékekről beszél velük kapcsolatban." Ugyanakkor a Ganz Villamossági Művek transzformátorszámítási irodájá­ nak gyártási számkönyve és egy másik nyilvántartókönyv szerint is tény az, hogy az első sorszámot viselő transzformátor (akkor még a Ganz-gyárban is szekunder generátornak nevezték) 1884. szeptember 16-án készült el, a követ­ kező műszaki adatokkal: 1400 watt, 40 Hz, 120/72 volt, 11,6/19,4 amper; át­ tétel 1,67:1.

Js

X

Az első Ganz-transzformátor adatai>

4
ivUI"

5 Qeo

Q90

Qeo

30

(^)30 (^30

óóöóó°l A párhuzamos kapcsolás szabadalmi rajzának részlete

Ennek a készüléknek még nyitott vasmagja volt, amely 2,5 mm átmérőjű, szigetelt vashuzalokból állt; a rúd alakú vasmag átmérője 90 mm, hossza 350 mm volt. A belső tekercs háromréteges volt, rétegenként 80 menetből állt, a tekercselés anyaga 3,5 mm átmérőjű vörösrézhuzal volt. A külső tekercs négy­ réteges, rétegenként 100 menetből álló, szintén vörösréz huzalból készült, mely­ nek átmérője 2,5 mm volt. A második készülék ehhez hasonló volt. Ebben az évben összesen négy ilyen rúdvasmagos őstranszformátor szerepel a gyári fel­ jegyzésekben: a 3. számú a budapesti Árpád-malom, a 4. számú egy szevasztopoli ügyfél rendelésére. Az első szabadalmi bejelentések 1885. január 2-án, február 18-án, március 3-án és 6-án keletkeztek. Az első és a harmadik dátum az osztrák—magyar, míg a másik kettő a német szabadalmi bejelentés időpontja.

Kmp/trdrtHi

'

Kuf/trdraki

EisimptraU* ndl' BUcHt A zárt vasmag szabadalmi rajzának részlete

Az első két bejelentés a párhuzamos kapcsolásra és a tetszőleges áttételre vo­ natkozott, míg az utóbbi kettő a zárt vasmagos transzformátor mindkét alap­ formáját (magtípusú és köpenytípusú) tartalmazta, és kiterjedt a szigetelt vas­ huzalból és szigetelt vaslemezből vagy vasszalagból felépített vasmag külön­ böző változataira. Az idejének nagy részében Bécsben tartózkodó Déri Miksa 1885. márciusá­ ban bemutatta a transzformátoros elosztó rendszert a bécsi „Technologisches Gewerbe-Museumban". A bécsi kísérlet céljára készült a 6. és 7. sorszámot vi­ selő két, 6000 wattos transzformátor, 1885 elején. A gyári számkönyv szerint még ezeknek a vasmagja is rúd alakú (nyitott), átmérője 160 mm, hossza 405 mm volt, és szintén 2,5 mm átmérőjű, szigetelt vashuzalokból volt felépítve. Déri Miksa 1934-ben kelt egyik levele és más források szerint is viszont a bemutatón (amely több napig tartott) szerepelt indukciós készülékek vasmagja már meghosszabbított és mindkét végükön széjjel (egymás felé) hajlított vas­ huzalokból állt („sündisznó" transzformátorok). Zipernowsky 1885. március 31-én a Magyar Mérnökök és Építészek Egye­ sületében bemutatásokkal kísért felolvasás keretében ismertette az új energia­ elosztó rendszert. Ennek során két Gaulard-rendszerű és két Ganz-gyártmányú transzformátorral bemutatta a kétféle rendszer terhelésváltozáskor észlelhető tulajdonságait. Az előadás a MMÉE Közlönyében nyomtatásban is megjelent, „Elektromos világítás izzólámpákkal központi állomásokból" címmel. Minden valószínűség szerint a párhuzamos kapcsolás Zipernowsky ötlete volt, az ezzel kapcsolatos kísérleteket Déri végezte, és a részleteket együtt dol­ gozták ki. Bláthy viszont a zárt vasmagra vonatkozó javaslataival járult hozzá a sikerhez. Ezt bizonyítják a szabadalmak tulajdonosainak nevei és az 1885—87. években több nyelven is kiadott Ganz-gyári brosúrák címei és tartalma is. A rendszert pl. eleinte Zipernowsky—Déri rendszernek, majd Zipernowsky— Déri—Bláthy rendszernek nevezték. A három feltaláló egyébként 1885. szep­ temberében kötött egymással egyezséget a részesedés tárgyában. Eszerint Ziper­ nowsky és Déri részesedése egyenként 40—40%, míg Bláthyé 20%. Ezt az arányt 1889. novemberében 35—35—30%-ra módosították. A 8. és 9. sorszámú és már biztosan köpenytípusú transzformátor a szaba­ dalmi hivatal részére készült. Az egyik vasmagja („köpenye") 1 mm átmérőjű lakkozott vashuzalból, a másiké 280 darab, félmilliméter vastag vaslemezből állt, („Kofferform"), amelynek két 40X40 mm-es kivágásában helyezkedett el a tekercselés. 1885. májusában nyílt meg az Országos Általános Kiállítás Budapesten. A kiállítás több épületének világítását egy 1350 voltos, 70 frekvenciás, Ganz­ gyártmányú generátor táplálta köpenytípusú transzformátorok segítségével. Ezek a transzformátorok több, mint 1000 Edison-lámpának (szénszálas izzó­ lámpának) szolgáltattak áramot és a kiállítás 1885 novemberében történt bezá­ rásáig állandóan üzemben voltak. A kiállítás 1885 nyarán megnyílt újabb rész­ legét négy — már magtípusú — transzformátor táplálta negyvenkét periódusú árammal. A transzformátoros elosztó rendszer hatalmas lépéssel vittel előre a villa­ mosenergia-ellátás fejlődését. A párhuzamos kapcsolású készülékek feszültsége nagymértékben független lett a terheléstől. A zárt vasmag alkalmazásával pedig a mágnesező áram csökkent elfogadható értékre, javult a hatásfok, stb. Az első években a Ganz-transzformátorok tényleges kivitelei a következő alakúak voltak:

Köpenytranszformátor

Magtranszformátor

1. vashuzalokból álló rúdvasmagon egymással koncentrikus tekercsek; 2. vashuzalokból készült köpeny alakú vasmag vette körül az egymással koncentrikus tekercseket. Sokszor a kettéosztott kisebb feszültségű te­ kercselés közrefogta a nagyobb feszültségű tekercselést („dupla-kon­ centrikus" elrendezés őse); 3. a „Kofferform" névvel illetett elrendezéssel csak a már említett transz­ formátor készült a szabadalmi hivatal részére; 4. a magtranszformátorok kétféle vasmaggal készültek: a. vashuzalból, b. vasszalagból tekercselve. A magtranszformátorokat másképpen gyűrű alakúnak is nevezték („Ringstransformatoren"). Az első volt a 28. sorszámú és 1885. május 15-én készült. A tekercselések a vasmagon egyenletesen elosztva voltak elhelyezve, vagy úgy, hogy a belső rétegekbe került a nagyobb, a kül­ sőkbe a kisebb feszültségű tekercselés, vagy a kerület mentén sávok­ ban egymással váltakozva foglalt helyet a két tekercselés. Ezek 1886ban már 4 típusnagyságban (800, 2000, 4000 és 7000 watt teljesítményre) és négyféle primer feszültségre (600, 900, 1200 és 1800 V) készültek. A szekunder feszültség 2X50 V volt. Az 1885. évből négy Ganz-gyártmányú őstranszformátor maradt fenn. Egy köpeny- és egy magtranszformátor a Budapesti Történeti Múzeumban lát­ ható. A 16. sorszámú köpeny-transzformátort (amelyik eredetileg az említett kiállításra készült) 1937-ben a gyár a Detroit melletti dearnborni — jelenleg a Henry Ford Museum kebelében működő — Edison Institute-nak adományozta.

A 16. számú (köpeny-) transzformátor Dearbornban

A 26. sorszámú, szintén köpenytranszformátor a torinói Ferraris-intézetben található. Galileo Ferraris neves olasz fizikus volt ugyanis az első, aki a Ganz-rendszer tudományos jelentőségét elismerte: 1885. júliusában tartott előadásában kifej­ tette, hogy Zipernowsky, Déri és Bláthy elvitathatatlan érdeme, hogy megoldot­ ták a villamosenergia-átvitel problémáját. A müncheni Deutsches Museumban is található egy — néhány évvel k é ­ sőbbi — Ganz-transzformátor. A londoni Electrical Review 1885. augusztus 8-i számában elragadtatással számolt be a Ganz-gyár által a kiállításon aratott sikerről. Még ugyanebben az évben Londonban és Antwerpenben is volt ipari kiállí­ tás, ahol szintén nagy sikerrel mutatkozott be a transzformátorrendszer. A fel­ találók az összes fontosabb ipari országban szabadalmaztatták találmányukat, és a jelentősebb szaklapok világszerte foglalkoztak az új rendszerrel. Az emlí­ tett kiállítások után a Ganz-gyár egyre-másra kapta a megrendeléseket, és még ebben az évben elkészült a 86. sorszámot viselő transzformátor is. A 100. transz­ formátor 1886. március 18-án, az 1000. transzformátor 1889-ben, a 10 000. transzformátor 1899-ben készült el a Ganz-gyárban. A 100 000. sorszámot viselő transzformátort pedig 1961-ben gyártották a Ganz Villamossági Művekben. Az első évek rohamos fejlődése a többi európai villamossági céget is erősen érdekeltté tette a transzformátorrendszer alkalmazásában. Ezek közül néme­ lyek megvásárolták a Ganz-szabadalmakat (Schwarzkopf, Helios, SchneiderCreuzot, Planas Flaquer), mások pedig kihasználva a transzformátor szabadal­ mak nem szerencsés fogalmazását, azokat megtámadták. Angliában és Német­ országban ezek a perek a magyar feltalálók számára kedvezőtlenül végződtek. Edison képviseletében John W. Lieb látogatta meg az 1885-ös budapesti kiállítást, és tapasztalatairól lelkesedéssel számolt be Edisonnak, aki azonban a váltakozó áram alkalmazását mereven ellenezte. Bár 1886-ban a Ganz-gyár hozzájárult a transzformátor rendszernek Edison által történő felhasználásához, Edison ezzel a lehetőséggel nem élt. Emiatt a két gyár között szabadalmi per is folyt. Az amerikai elektrotechnika akkori másik vezéralakja, Westinghouse más­ ként ítélte meg a rendszer jelentőségét. Megbízásából Pantaleoni tájékozódott 1885-ben Európában a váltakozóáram jövőjéről. Az ő véleménye alapján is­ merte fel Westinghouse a rendszer óriási jelenségét. Pantaleoni — bár a Ganz­ gyárral is tárgyalt — elsősorban Gaulard és Gibbs rendszerével ismerkedett meg, és ezért Westinhouse az ő szabadalmukat vásárolta meg. Az első irodalmi ismertetés 1885. október 3-án jelent meg a transzformátorrendszerről Ameriká­ ban. Westinghouse William Stanleyt bízta meg a „szekunder generátorok" ame­ rikai meghonosításával. Az ő feljegyzései szerint az első Stanley-féle indukciós tekercsek 1885 nyarán készültek el. Az első Gaulard—Gibbs-féle „szekunder generátorok" 1885 novemberében érkeztek meg Amerikába. Ezek már szintén zári vasmaggal készültek annak ellenére, hogy Gaulard az ilyen megoldást Torinóban m é g károsnak és gazda­ ságtalannak tartotta, amikor Bláthyval erről beszélgettek. Stanley szabadalmi bejelentéseinek kelte 1885. október és november 23. Nem egészen egy évvel, tehát az első Ganz-transzformátorok elkészülte után, már Amerikában is ko­ moly lépések történtek a transzformátorrendszer bevezetésére. 1886. március 20-án helyezték üzembe Great Barringtonban az első, transzformátorokkal táp­ lált amerikai villamos berendezést. Ezekben a napokban készült el a Ganz-gyár

100. transzformátora. Így ennek a rendszernek az amerikai bevezetése Westing­ house nevéhez fűződik. Ma azonban már világszerte elismerik Zipernowsky, Déri és Bláthy találmányának elsőbbségét, amint azt az 1964-ben rendezett washingtoni kiállítás is bizonyította. Az ő történelmi érdemük tehát az, hogy miután a technikai fejlődés akkori állása mellett parancsolóan szükség volt a villamosenergia-átvitel problémá­ jának megoldására, ők elsőnek ismerték fel annak egyetlen, gyakorlatilag hasz­ nálható lehetőségét. A nagy nemzetközi versenyfutásban az ő nagyszerű alko­ tásuk vitte el a győztesnek járó pálmát: rendszerük a kellő lélektani pillanat­ ban keletkezett, hiszen eszméje már a „levegőben lógott". A Ganz-gyár sokáig megtartotta vezető szerepét a transzformátor-gyártás­ ban, és két évtizeden keresztül a világ legjelentősebb transzformátor-gyártója volt. A rendszer kidolgozása indította meg a mai értelemben vett erőműépítési tevékenységet is a gyárban, bár már a transzformátorrendszer kidolgozása előtt — 1884 végéig — is több, mint 150 váltakozó áramú villanytelepet, illetve vilá­ gító berendezést helyezett üzembe a Ganz és Társa cég villamos osztálya. A legelső, transzformátoros világító berendezésre vonatkozó megrendelés még 1885. szeptemberében futott be a gyárba, Svájcból. A Littau melletti (Lu­ zerntői 7 km-re fekvő) vízesés energiáját hasznosító dorenbergi kis vízierőműbe első lépésben két, 250 percenkénti fordulatszámú, 150 L E névleges teljesítmé­ nyű, egyfázisú, húszpolusú, 42 Hz-es, öngerjesztésű generátort szállítottak. Az 1800 volt feszültségű áramot távvezetéken vezették a fogyasztókhoz (malmok, falvak, luzerni szállodák, stb.). A több ezer izzólámpát 30 volt feszültségen lát­ ták el energiával, megfelelő számú köpeny-transzformátor segítségével. Az új energiaelosztási rendszer a gyárnak komoly helyzeti előnyt biztosí­ tott. Az áramfejlesztő gépeken és transzformátorokon kívül fellendült a mellék­ gépek, segédeszközök, szabályozó és ellenőrző berendezések, kapcsolók, stb. gyártása is. Ezeknek a szintén saját tervek alapján előállított készülékeknek is döntő szerepük volt az erőművek üzembiztos működésében, és ezek is mind a Ganz-gyárban készültek. A gyár 1885 és 1890 között közel 60, a századfordulóig pedig összesen közel 300 komplett erőművet épített a világ minden táján, eleinte egyfázisú, majd később háromfázisú (ritkábban kétfázisú) rendszerrel. Ezek eleinte kizárólag világítási, később egyre inkább általános erőátviteli célokat is szolgáltak. A l i cenia-vevők közül csak Planas Flaquer az ibériai félszigeten ezeken felül 1900-ig kb. 120 Ganz-rendszerű villanytelepet létesített. Az első Ganz-szállítású gőzerőmű — egyben a második transzformátoros világító berendezés — a milanói Verme Színház részére készült. Az Edison-cég rendelésére készült berendezés a város egyes részeinek világítására is szolgált. Az első világvárosi méretű gőzerőmű a római telep volt, amelyet a Ganz­ gyár 1886-ban helyezett üzembe. A gőzgépekkel közvetlenül kapcsolt Ganz-gene­ rátorok 2000 volt feszültségű egyfázisú áramát föld alatti kábelek továbbították a városi transzformátorállomásokba, ahol azt 105 volt feszültségűre alakították át. A Cerchi erőmű után még évtizedekig Róma város minden villamos beren­ dezését a Ganz-gyár szállította. Így a Ganz-gyár építette a Róma melletti Tivoliban, 1892-ben az akkori Európa legnagyobb, összesen 2100 L E teljesítményű vízierőművét. A Tivoli— Róma távvezeték városi végpontján, a Porta Pia alállomáson 32 — akkoriban még jelentősnek tűnt — 30 kV A teljesítményű transzformátort szereltek fel.

Porta Pia alállomás

Háromfázisú

Ganz-transzformátor

Tivoliban utcai világítás is volt. Ennek az volt az érdekessége, hogy ott Gaulard—Gibbs-féle, soros rendszerű szekunder generátorok voltak a Ganz­ rendszer bevezetése előtt üzemben. A háromfázisú rendszernek a Ganz-gyárban való bevezetése Kandó Kál­ mán érdeme, aki 1894-ben lépett a gyár szolgálatába. Ö tervezte az első három­ fázisú transzformátorokat is a Ganz-gyárban. A X I X . század utolsó évtizedében fejlesztette ki a Ganz-gyár az oszlopos vastestű transzformátortípust. Ez az elrendezés különösen háromfázisú áramnál mutatkozott igen célszerű­ nek. Ilyen volt a gyárban 1899-ben a Valtellina vasút számára készült és a 10 000. transzformátor is.

PETER ASZTALOS: CENTENARY OF T H E TRANSFORMER T h e a r t i c l e c o m m e m o r a t e s the c e n t e n a r y of the t r a n s f o r m e r . A f t e r d e t a i l i n g the antecedents f r o m F a r a d a y ' s i n d u c t i o n c o i l to the s e c o n d a r y generators of G a u l a r d a n d G i b b s , the r e c o r d s a n d facts about the first G a n z t r a n s f o r m e r s a r e e n u m e r a t e d . F i n a l l y a u t h o r s u m m a r i z e s the w o r l d - w i d e s p r e a d of the t r a n s f o r m e r s y s t e m u s i n g i n d u c t i o n devices w i t h closed i r o n core a n d p a r a l l e l connected w i n d i n g s of a r b i t ­ r a r y ratio.