DR. VIZI E. SZILVESZTER a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2008. március 11. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Megtiszteltetés számunkra, a tudomány emberei számára, hogy a magyar törvényhozás házában beszámolhatunk a magyar tudományosság helyzetéről. Az Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény alapján a Magyar Tudományos Akadémia elnökének kötelessége beszámolni a magyar tudományosság helyzetéről. Ennek megfelelően jelen beszámoló az elmúlt évek munkájáról szól. Jogszabályi kötelezettségünknek eleget téve szakmai háttéranyagokkal, a kutatás-fejlesztésben érdekelt illetékes minisztériumok segítségével és az országos hatáskörű, különböző intézetek és intézmények anyagaival kiegészítve készítettük el anyagunkat. A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése megvitatta és elfogadta, majd az elnökség kiegészítésével került Önök elé a Jelentés. Itt szeretnék köszönetet mondani az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának, külön is Szabó Zoltán elnök úrnak, Sándor Klára, Zsigó Róbert alelnököknek, hogy az MTA vezetésének meghívására az Akadémián tartotta a Jelentéssel is foglalkozó ülését. Hadd mondjam el: nem első ízben találkoztunk az Oktatási és tudományos bizottsággal; az Akadémia többször is vendégül látta már az Országgyűlés ezen testületét. Köszönöm a gazdasági és informatikai bizottságnak, valamint a kutatási és innovációs eseti bizottságnak, elsősorban Magda Sándornak és Pálinkás Józsefnek, hogy a magyar tudomány helyzetét, egyáltalán a tudomány és a gazdaság kapcsolatának problematikáját 10-10 meghívott, igazán kiváló, nemzetközi hírű szakértő jelenlétében megtárgyalta. Hölgyeim és Uraim! A politikában vannak jobboldali és baloldali irányzatok - a tudományban nincsenek. Az igazi tudós, az alkotó értelmiség e tevékenysége a világ és a társadalom törvényszerűségeinek feltárása, ez a feladata. Mindez nemzetközi munkamegosztásban történik. Először a tudomány globalizálódott, és nemcsak azért, mert azonos nyelvet használtunk, valamikor a latint, aztán a németet, a második világháború után pedig az angolt; hanem azért is, mert kalákában, egymás tudományos eredményeire, felismeréseire épül és fejlődik a tudomány. Ez azt jelenti, hogy nálunk a munkamegosztás és a közös gondolatvilág természetes. A XXI. század nagy kihívása, hogy minden, de minden termékben megjelenik a hozzáadott szellemi érték – ma a húzóágazatok területén már 80-90 százalékban ez a meghatározó, nem a nyersanyag. Ebben változott meg az elmúlt évszázad során a világ. Valamikor a pénztőke oda ment, ahol nyersanyag volt, ma oda megy, ahol a legfontosabb nyersanyag, a szellemi tőke van. Óriási kérdés tehát, hogy vajon Magyarországon az itthon gyártott termékekben milyen mértékben jelenik meg a hozzáadott magyar szellemi érték. Ezért hatalmas a felelősségünk nekünk, tudósoknak, hogy felhívjuk az Önök, a törvényhozók figyelmét arra, milyen fontos kérdés az, amikor közoktatásról, felsőoktatásról, amikor kutatásfejlesztésről beszélünk; milyen fontos kérdés az, hogy vajon hány kiváló magyar tudós, oktató megy el végleg külföldre; és milyen fontos kérdés az, hogy milyen jogi, társadalmi, erkölcsi hátteret biztosítanak Önök törvénykezésükkel a magyar állampolgárok számára. Az elmúlt évszázad során a tudomány exponenciálisan fejlődött, teljesen megváltoztatta a világot, hiszen látom, hogy Önök előtt ott van a komputer, a zsebükben ott van a mobiltelefon, és akár Alaszkával beszélhetnek ebben a pillanatban, akár az itt készült
1
fényképet egy másodperc alatt el lehet küldeni a világ bármelyik részére. Ezt mind-mind a tudomány adta a világnak. A nagy kérdés az – és itt vitába szállok sokakkal –, hogy vajon a kutatásnak csak az-e a haszna, hogy termékké váltható ötletet ad, felfedezést ad, vagy az legalább olyan fontos-e, hogy a hasznosuló innovációhoz elengedhetetlen alapkutatási kultúrát biztosítja, és emellett fenntartja a nemzetközi tudományos munkamegosztásban születő elgondolások honosításához szükséges befogadói kultúrát. Nagyon nagy a jelentősége annak, hogy amikor a miniszterelnök megkérdezi a Tudományos Akadémiát, hogy a geotermikus energiafelhasználás tárgyában mi a véleményünk, akkor az Akadémia bal- és jobboldali politikai irányzatoktól függetlenül le tud tenni az asztalra egy tanulmányt, amelyben azt mondja, hogy kérem, ezt gondolja ma a tudomány. Vagy az atomenergia kérdésében mi bátran állást foglalunk, és ez felhasználható a politika, a Tisztelt Ház számára. Ezekben a véleményekben közvetítjük a világ tudását - tehát a tudós tevékenységének van egy olyan haszna is, hogy honosítja a világban tapasztalható tendenciákat, a világon meglévő új felismeréseket, és ezzel növeli a gazdaság, a magyar gazdaság versenyképességét. Tisztelt Ház! Európai uniós tagságunk teljesen új típusú tudománypolitikát igényel. Nemcsak a kormánytól igényelné, hanem a többi közszereplőtől is, tőlünk is, tőlem is. Igen, ezért van akadémiai reform, ezért van a tudomány területén reform, amelynek egyik célja a minőség biztosítása, a másik célja pedig nyitni a társadalom felé és nyitni a gazdaság felé. Igen, ki kell jönnünk az elefántcsonttoronyból, ahogyan ezt a magyar tudósok meg is teszik, és ez a feladatuk a jövőben is. Igen, haszonra is szükség van, de ahogy elmondottam: a tudománynak van egy olyan haszna is, amikor a külföldi eredményeket honosítja, nem beszélve arról, hogy a közoktatás és a felsőoktatás számára nyújtja, átadja a világban észlelt legújabb tudományos eredményeket. Tisztelt Ház! Napjainknak van egy sajátos képlete: tudás plusz információ egyenlő hatalom. Sajnos ebből a képletből egyvalami hiányzik, ami ebben az országban is hiányzik: ez az erkölcs. A tudást meg lehet szerezni, az információt az információs forradalomban meg lehet szerezni, ezzel a hatalmat is, de a hatalom megtartásához, véleményem szerint, erkölcs kell. Ma az országok rangsorát nem elsősorban nemzeti jövedelmük nagyságával, nem katonai potenciáljával, hanem azzal mérik, hogy milyen mennyiségű szellemi tőkével rendelkezik. Magyarország ilyen szempontból előnyös helyzetben van, ezt kell, hölgyeim és uraim, kihasználni. Nem véletlen, hogy a Nature egyik vezércikkében éppen arról írt, hogy „The 20th century was made in Budapest”, a XX. századot Budapesten csinálták - de ez a múlt, erre hivatkozhatunk, de ez ma már kevés. Itt, itthon kell tenni, ma és most, hogy tényleg olyan szellemi tőke álljon rendelkezésünkre, amellyel a magyar gazdaságot, a magyar közéletet is tényleg meg lehet segíteni. Nem véletlen, hogy George W. Bush a tavalyelőtti State of the Union beszédében azt mondta, hogy Amerikát még kompetitívebbé, még versenyképesebbé kell tenni, és ehhez kell fejleszteni a természettudományos alapkutatást és oktatást. A német kancellár, Angela Merkel asszony 2006 júliusában az egyik legjelentősebb tudományos lapban – a Science-ban – úgy írt, hogy a német kormánynak elemi érdeke a tudományt támogatni – s azóta lépések sorával vívta ki a tudomány kancellárja megnevezést. A költségvetés kapcsán köszönetet kell mondanom a Magyar Kormánynak, a pénzügyminiszternek, valamint az ebben a kérdésben minket támogató parlamenti képviselőknek, akik lehetővé tették, hogy a Magyar Tudományos Akadémia működése biztosított legyen, és azoknak, akik lehetővé tették azt, hogy a harminckilenc tudományos intézettel rendelkező professzionális kutatóhálózat tovább működjön. Fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon van-e ennek haszna? Számtalan példát tudnék felhozni, elmondtam számtalanszor a sajtóban, és hadd mondjam el, örülök, hogy a politika igen tisztelt képviselői kezdik értékelni ezt.
2
Ami pedig azt illeti, hogy vajon a lisszaboni döntés értelmében eleget tesz-e Magyarország annak az elvárásnak, hogy a nemzeti jövedelemből elegendőt költünk a kutatás-fejlesztésre, és ezzel Európát versenyképessé tesszük Távol-Kelettel - amibe nemcsak Japán tartozik, hanem ma már Kína is - vagy Észak-Amerikával szemben, akkor azt kell mondanom, hogy sajnos jelen pillanatban, az elmúlt évben 1 százalékát költöttük a nemzeti jövedelmünknek a kutatás-fejlesztésre, és ez kevés. Jelen pillanatban az európai uniós átlag 1,8-1,9 százalék az EU 25-ökben, még nem a 27-eket számolva. Ígéret van arra, hogy mi, Magyarország 1,8 százalékot fogunk elérni 2010-re, amikorra viszont az Európai Unió már 3 százalékot várna el tőlünk. Az OTKA költségvetését is köszönöm Önöknek, valamennyiüknek, akik támogatták. Azért fontos ez, mert az alapkutatás a fejlesztéshez is nélkülözhetetlen, hiszen az innovációs lánc lerövidült négy-öt évre. Ez azt jelenti, hogy a felismerés pillanatától a termékké válás pillanatáig már csak négy-öt év telik el, elmúlt az az idő, amikor ötven-hatvan-hetven év kellett hozzá. Az Innovációs Alap – amelynek létrehozását Önök megszavazták a mi kezdeményezésünkre, köszönet ezért - évente 35-36 milliárd forintot tesz pályázatok útján elérhetővé a magyar gazdaság elsősorban, a kis- és középvállalkozók, az egyetemek, az akadémiai intézetek számára. Meg kell mondanom, hogy keményen kritizáltuk az előző időszakban az NKTH – a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal – működését, úgy érzem joggal, most azonban el kell mondanom, hogy Pártos Ferenc vezetésével egy igazságos, korrekt allokációs politika megvalósulásban bízhatunk. A magyar tudomány teljesítményét érzékeltettük a Jelentés két kötetében, de hadd mondjam el azt, hogy a megjelent magyar publikációk 36 százaléka nemzetközi, tehát angol, német, francia, orosz és további nyelveken jelenik meg. Tehát globalizálódott a magyar tudomány, és ezt nagyon nagy eredménynek tartjuk. Azt is olvashatják az anyagokban, hogy a magyar kutatás több tudományterületen is - matematika, elméleti fizika, agykutatás, sorolhatnám - az első tízben szerepel. Önök tudják, hogy versenyképességben vagy gazdaságban hányadik helyen áll Magyarország. Van az Európai Uniónak egy felmérése, hogy vajon gazdaságosak-e az európai uniós kutatások. Ebben első helyen van Magyarország, azaz kevés pénzből sok eredményt ér el, erre büszkék lehetünk. De azért hadd mondjam meg, sokkal jobb lenne, ha ez az eredmény, ez az arány akkor is ilyen szép volna, ha sokkal többet költhetnénk. Ami a szabadalmi bejelentéseket illeti, sajnos számuk kevés, és egyre csökken. Ennek egyik oka, hogy nagyon sokba kerül a szabadalmi bejelentés az EPO-nál – a European Patent Office-nál. Támogató politikát kellene folytatni, az NKTH-nál, a Gazdasági Minisztériumnál megvan a szakmai alap erre, de kevés a pénz. Ami a kutatás-fejlesztési létszámot illeti: ebben nagyon el vagyunk maradva. Az Európai Unióban ezer aktív keresőre hat kutató-fejlesztő jut; Magyarországon 3,8, míg Finnországban 16. Ami pedig azt illeti, hogy az üzleti szférában hány kutató-fejlesztő van, Magyarországon feleannyi, mint az Európai Unió 25 országában. Feleannyi! Itt nemcsak a kormányzati hozzájárulással van probléma, - azzal is, - de főként azzal, hogy a magyar gazdaságban nincs igazából kutatás-fejlesztés, vagy nagyon kevés van. Kivétel a gyógyszeripar, amelyről tudjuk, hogy például egyedül a Richter gyár több mint 11 milliárdot költ kutatás-fejlesztésre, több mint 11 százalékát a turn-overének. Meg kell említeni itt a tudás újraképzését, a közoktatást, a felsőoktatást. Ebben a politikában hibádzik az, hogy kevés műszaki értelmiségi végez az egyetemeken, pedig erre volna a piacnak igénye. Tehát össze kellene hangolni a piaci igényeket a magyarországi lehetőségekkel. Belehallgattam Hoffmann Rózsa és Arató államtitkár úr beszélgetésébe, a minőséget mind a ketten preferálták. Nagyon örültem, hogy egyetértenek ezzel. A minőség mindenekelőtt! Ennek az országnak egyetlenegy kitörési pontja van a jövőt illetően: a
3
minőség preferálása a közoktatásban, a felsőoktatásban. Ha ezt a kormányzatok nem veszik figyelembe, akkor baj lesz. Több mint hetven felsőoktatási intézmény működik hazánkban. Ez nonszensz, kérem! Ha jól emlékszem, volt egy felsőoktatási integrációs törvény 2000-ben, amelynek célja volt, hogy csökkentsük az intézmények számát. Itt, Önök szavazták meg, és mi nagyon egyetértettünk vele, ennek ellenére a főiskolák és egyetemek burjánzása tapasztalható, és sokszor azért, mert a parlamenti képviselők úgy gondolják, hogy a saját területükön is kell egy főiskolát legalább egyetemmé minősíttetni és főiskolát alapítani. A versenyképes magyar egyetemi hálózat igenis jelentős bevételhez juttathatná az országot, az oktatást. Van egyetemünk, amelyeken van német kar, van angol kar, illetve idegen nyelvű képzések, tessék megkérdezni, hogy milyen hatalmas összegeket tud behozni. Továbbképzés, tanulás életen át, tanítás életen át, ez az Akadémia reformjának egyik motívuma. A Mindentudás Egyeteme mindent elsöprő sikere bizonyította, hogy igenis, a magyar lakosságban van igény a szép és a jó iránt, van igény a tudás iránt; ez egy multimédiás vállalkozás, a könyvtől kezdve a napilapokig, a CD-től kezdve a rádióig, a televízióig, mindenütt adták az előadásokat, hatalmas sikerrel. A Medián felmérése szerint a magyar lakosság 83,6 százaléka több műsort látott. Nem olyan rossz a kép a magyar lakosságról, nem is beszélve most a határon túliakról. Nem olyan rossz az összkép, nemcsak az egyéb műsorokat nézik, hanem nézik ezt is. Nemzetközi sikerünk a World Science Forum. Magyarországról úgy beszélnek ma, mint a tudás központjáról a világon, ahol kétévente a világ Nobel-díjasai, kiváló kutatói, oktatói, politikusai, írói, költői, közéleti emberei, törvényhozók, sőt a különböző nagy cégek döntéshozói találkoznak, és a tudomány nagyon gyors fejlődésének következtében bekövetkező társadalmi és egyéb problémákat megtárgyalják, és üzenetet adnak át a világnak. A CNN kétszer egy percben adott közvetítést a legutóbbi, tavalyi World Science Forumunkról. Jövőre megrendezzük a következőt, amelynek elnöke, Barroso elnök úr mellett – terveink szerint –, ott lesz Macura úr, az UNESCO főtitkára, továbbá az ENSZ főtitkára, a magyar államfő és a Magyar Tudományos Akadémia következő elnöke is. Igen, a World Science Forum, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia szervez, és amelyet a tudomány, a tudás Davosának hívnak, sikertörténet a már említett Mindentudás Egyeteme mellett. Ez a magyar felsőoktatás, a magyar tudóstársadalom dicsősége, mert ők csinálják. Néhány szót az európai keretprogramról! A VII. keretprogram 52,4 milliárd eurót irányoz elő 2007 és 2013 között. Ebből, ha Magyarország ugyanolyan eredménnyel szerepel, mint eddig, akkor mi jóval többet nyertünk vissza, mint amennyit befizettünk, ebben az esetben Magyarországon évi 30-40 milliárd forinttal több juthat kutatás-fejlesztésre. Támogatjuk a European Institute of Technology létrehozását –azt hiszem éppen Dióssy államtitkár úr beszélt erről –, támogatjuk azt, hogy jöjjön Magyarországra egy nagy intézmény, amelyet Brüsszel alapít, és fenntart. Nagyon fontos lenne a European Institute of Technology Magyarországra kerülése, vagy egyéb nagy kutatási centrumnak az idetelepítése. Mi a baj Magyarországon a kutatás-fejlesztéssel? Egyrészt nincs kockázati tőke, nincs forgóalap, a kutatók, fejlesztők képzése és a szellemi tőke újratermelése között nincs kellő összhang, az üzleti szféra innovációs tevékenysége nagyon jelentős mértékben sajnos nem éri el az európai uniós átlagot. Mi Magyarország megítélése, ami a tudományt és a versenyképességet illeti? A high-tech iparágaknak lényegesen jobb a megjelenítése, mint az európai uniós államokban, a diplomások aránya már rosszabb, a szabadalmakban 10 százalékát sem érjük el az európai uniós átlagnak az európai szabadalmi bejelentésekben. A felnőttképzésben is elmaradás van, a vállalatok kutatás-fejlesztési hozzájárulásában is. Tehát van mit tenni. Engedjék meg, hogy megemlítsem azt a bizalmi indexet, amelyet a Medián készített, amelyben a magyar tudóstársadalom nagyon jó bizonyítványt kapott. A Medián 2006-os
4
felmérése szerint a társadalmi bizalmi tőkét vizsgálva a Magyar Tudományos Akadémia messze első helyen végzett, az Alkotmánybíróság, a Magyar Nemzeti Bank, a köztársasági elnök, az ügyészségek, a Magyar Televízió, a bíróságok, a Magyar Rádió, a rendőrség, a hadsereg, az egyházak, a napilapok, a kereskedelmi bankok, a parlament, a biztosítótársaságok, a Kormány – amely a 16. volt –, és a szakszervezet, illetve a politikai pártok előtt. Az Akadémia feladata, hogy gondolataiban és cselekedeteiben egyidejűleg fejezze ki a nemzetit és a nemzetközit, a hagyományt és az újdonságot, és mindezt mindenki számára hozzáférhetővé teszi. Ezért alapították eleink a Magyar Tudományos Akadémiát. A magyar kormány, de megítélésem szerint a parlamentben levő pártok is egy hajóban eveznek, amikor a magyar tudományosságról beszélnek. Magyarországnak és a nemzetnek szüksége van az értelmiségére; a Magyar Tudományos Akadémia 1989 óta a világon élő minden magyar tudós akadémiájának vallja magát. Tavaly Kolozsvárott megalapítottuk a 6. területi bizottságunkat, a következőt Pozsonyban fogjuk létrehívni. Meggyőződésem, hogy Magyarország, ha nem olcsó munkabéreivel akar feltűnni, és valóban versenyképes akar maradni az Európai Unióban, akkor nagyon jól képzett munkaerőre van szüksége, nemzetközi színvonalú kutató-fejlesztő szakemberekre. Vallom gróf Széchenyi István „Hitel”-beli gondolatát, amikor arról beszélt, hogy mi lesz Magyarországgal; ezért meggyőződésem, hogy ha Magyarország, ha a Kárpát-medencében élő magyarság arra a szellemi tőkére teszi fel a jövőjét, amellyel jelenleg is rendelkezik és amellyel – reményeim szerint – a jövőben rendelkezni fogunk, akkor meggyőződésem – Akadémiánk alapítójával szólva, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Köszönöm szépen.
5
