Kétséges rang – e hát szellem, tudás? Homályos származás-e a sugár Amely az égből a homlokomra szállt? Hol van nemesség más ezen kívül? Amit ti úgy neveztek porlatag, Hanyatló báb, mit lelke elhagyott, De az enyém örök-ifjú, erős. Madách Imre
165 éves Magyarországon a Tudományos ismeretterjesztés Ünnepi tudományos ülés Beszélgetés a felsőoktatás aktuális Győr – Moson – Sopron megyei kérdéseiről. Teremavató - és névadóünnepségek Megyei küldöttgyűlés NagyiNet Vendégünk: dr. Vizi E. Szilveszter, akadémikus. a Magyar Tudományos Akadémia és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke
Köszöntő Kedves Olvasóink! Egy 165 éves Társaság köszönti Önöket. Gondolják el, hogy ezen hosszú idő alatt hány és hány magyar ember szolgálta – előadóként, szervezőként, a ma divatos szóval: önkéntesként azt a nemes eszmét, amit Bugát Pál 1841-ben így fogalmazott: „A társulat magát tudományos társaságnak képzelje, melynek minden egyes tagja tanul és tanít egyszersmind.” S higgyék el, hogy nem változott Társulatunknál - nemcsak 1990, hanem a TIT-előd, a Természettudományi Társulat 1841-es megalakulása óta sem - az igényesség, a megbízható tudományos ismeretek tisztelete. Ezért nem szolgálták elődeink és nem szolgáljuk mi sem pedig komoly anyagi hasznot hozna – a tudománytalanságot, a sarlatánságot. Ellenben - a hagyományos, az általános műveltséghez tartozó ismeretanyagot adó előadásokon kívül egész seregnyi közvetlenül hasznosítható, "hétköznapi" ismeretet kínálunk: szakmai át- és továbbképzést, nyelvi kurzusokat, számítógépes tanfolyamot, ismeretterjesztő sorozatokat, nyári egyetemeket. Ma már a TIT nélkül szegényebb lenne a „Tudomány Napja”, „A magyar nyelv hete”, a „Műveltség hete, tanulás ünnepe”, az „Állampolgári Részvétel Hete” is. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pannon Egyesületének – ha lehetséges – még nevezetesebb ez az ünnep. Hisz’ újkori történetének egyik nagy sikerét, sajnos az ismeretterjesztésben ma már ritka alkalmat, székházának bővülését ünnepelheti. S mi mással tehetné meg ezt, mint neves elődeit megidézve, róluk termeket nevezve el.
Hívja Önöket a 165 éves múlt egyik részese a TIT Pannon Egyesülete, hogy ünnepeljenek velünk! S legyenek tanúi annak a munkának, amelynek célját Kossuth Lajos a megalakuló Magyar Természettudományi Társulatnak írt köszöntő szavaiban így fogalmazta meg: „erőt ad az ismeret a nemzetnek és hatalmassá teszi azt” Győr, 2006. május
dr. Cseh Sándor elnök
165 éves a hazai tudományos ismeretterjesztés Néhány mondat egy nemes és neves társaság történetéből „A műveltség a szabadság és az egyenlőség előfeltétele” Bugát Pál Egy aláírási ívvel kezdődött: Aláírási ív a magyar természettudományi Társulatra Alolírttak a természeti tudományokat mívelni s azok jótékonyságát a hazában terjeszteni akarva Részvénytársaságba állunk, s becsületünkel kötelezzük magunkat az Alapszabályok értelmében közredolgozni. Költ Pesten Tavaszutó 28-dik 1841. •
Bugát Pál, az elméleti orvostan professzora, társulást ajánlott kollégáinak a természettudományok művelésére és terjesztésére. Hívására - aláírási ívét - 134-en írták alá, szinte valamennyien, akik akkor lényeges szerepet játszottak a természettudományok oktatásában és művelésében. 1841. június 13-án, tartották alakuló közgyűlésüket, amelynek pártfogója József főherceg volt. Királyi Magyar Természettudományi Társulat néven alakult meg Európa első ismeretterjesztő szervezete, amelynek a kezdeti időszakban olyan neves történelmi személyiségek voltak tagjai, mint gróf Széchenyi István, báró Eötvös József, Tisza Kálmán, Jedlik Ányos, Irinyi János, Petényi Salamon, Enzt Ferenc, stb. A társulat elnökének Bugát Pált, másodelnöknek Kubinyi Ágostont választották.
•
1868-ban Szily Kálmán az akkori titkár javasolta, hogy adjon ki a társulat egy folyóiratot Természettudományi Közlöny címmel. (1869. január 8-án szerkesztésében megjelent az első szám) A Közlönynek döntő szerepe volt abban, hogy ugrásszerűen megnőtt a Társaság taglétszáma: az 1868-ban még csak néhány száz tag 1880-ra 5000-re növekedett, az 1910 – es évekre pedig elérte a 20000-et.
•
A második világháborút követően – a negyvenes évek végén - megszüntették az egyesületeket, az ismeretterjesztés a politika fennhatósága alá került.1951 – 53 között sorra alakulnak a haladó értelmiség „tömegszervezete” -i A városokban és falvakban, a gyárakban, munkásszállásokon és termelőszövetkezetekben az „értelmiségi dolgozók”, lesznek a motorjai a régi - új több tízezres tagsággal rendelkező Társadalom és Természettudományi Társulatnak.
•
A 90-es években - a társadalmi, gazdasági, politikai átalakul folyamatában az “egyesülési jogról” szóló törvény alapján létrejöttek az önálló vidéki TIT egyesületek. Júniusban az addig megalakult 16 egyesület létrehozta - a teljes országot lefedő - TIT Országos Szövetségét.
•
A Magyar Természettudományi Társulatnak, majd jogutódának a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak Bugát Pálhoz és az alapító gondolathoz méltó elnökei voltak: Kubinyi Ágoston múzeumigazgató, Scitovszky János, pécsi püspök, később hercegprímás, Than Károly, Szily Kálmán,
fizikus és nyelvész, egyben a Természettudományi Közlöny főszerkesztője, Lengyel Béla, Ilosvay Lajos, Eötvös Loránd, Hutyra Ferenc, Ádám György, Szentágothai János, Benkő Loránd, és olyan kiváló tagjai, mint Irinyi János, Toldy Ferenc, Trefort Ágoston, Jedlik Ányos, Semmelweis Ignác, Hőgyes Endre, Lenhossék József, Zemplén Géza, Tangl Harald, Erdey-Grúz Tibor, Issekutz Béla, Jávorka Sándor, Zólyomi Bálint, Manninger Rezsõ, Öveges József, Lõrincze Lajos. 2006. május 19.(péntek) 14,00 Klub Carát étterem
Beszélgetés a felsőoktatás aktuális a régiót érintő kérdéseiről A beszélgetés résztvevői: Dr. Vizi E. Szilveszter az MTA elnöke valamint A Nyugat – magyarországi Egyetem -, a Széchenyi István Egyetem -, a Hittudományi Egyetem és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vezetői.
MEGHÍVÓ A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pannon Egyesülete tisztelettel meghívja
a 165 éves Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tiszteletére rendezett
Ünnepi tudományos ülésére Ideje: 2006. május 19. (péntek) 16 óra Helyszíne: TIT Pannon Egyesület Székháza (9021 Győr, Szent István út 5.) Programja: J. S. Bach: A fúga művészete - Contrapunctus 6. A. Forqueray: Jupiter előadja: Horváth Anikó csemballóművész
Köszöntő – a megjelenteket és a 165 éves Társulatot köszönti: dr. Cseh Sándor a TIT Országos elnökségének tagja, a TIT Pannon egyesület elnöke.
A TIT Pannon Egyesülete oktatótermeinek ünnepélyes névadása (A termek a Győr – Sopron megyei ismeretterjesztés nagy alakjainak nevét kapják)
Horváth Árpád – terem A névadóra emlékezik: Kresz Albert fotóművész
Timaffy László – terem A névadóra emlékezik: Lanczendorfer Zsuzsa néprajzkutató
Z. Szabó László - terem A névadóra emlékezik:
Tudomány, ember és társadalom Előadó: dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a TIT elnöke
Beszélgetés a tudományos ismeretterjesztés nyugat - dunántúli feladatairól és a TIT jövőjéről Vendégeink: Bánfalvi Péter a TIT Öveges József Ismeretterjesztő Egyesület elnöke (Zala megye), dr. Faragó Sándor a Soproni TIT elnöke, dr. Banga Lajos a Vas megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület elnöke dr. Cseh Sándor a TIT Pannon egyesület elnöke.
. 2006. május 19.(péntek) 18, 30 A Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és a Bencés Diákok Győri Egyesülete szeretettel várja az érdeklődőket A Bencés Szabadegyetem következő előadására:
A hit szerepe a tudományban Előadó: dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2006. május 23. (kedd) 14 óra Helyszíne: TIT Pannon Egyesület Székháza (9021 Győr, Szent István út 5.)
MEGHÍVÓ A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pannon Egyesülete Elnöksége tisztelettel meghívja
2006 évi küldöttgyűlésére. Napirendje: 1. Beszámoló a TIT Pannon Egyesülete 2005. évi munkájáról. Előadó: Dr. Cseh Sándor - elnök
2. A TIT Pannon Egyesülete 2005. évi közhasznúsági jelentése Előadó: Dr. Cseh Sándor - elnök
3. Jelentés a TIT Pannon Egyesülete 2005. évi mérlegbeszámolójáról Előadó: Szűcs Istvánné - FEB elnök
4. A TIT Pannon Egyesülete 2006. évi terve
Előadó: Dr. Cseh Sándor – elnök
5. Kitüntetés átadás. A TIT Pannon Egyesület Elnöksége a hazai tudományos ismeretterjesztés 165. évfordulója alkalmából dr. Lengyel Alfréd emlékérem kitüntetést adományoz dr. Lengyel Alfrédnénak.
6 A TIT Pannon Egyesülete oktatótermeinek ünnepélyes névadása (A termek a Győr – Sopron megyei ismeretterjesztés nagy alakjainak nevét kapják)
Mónus Imre – terem Emlékezik: dr. Horváth József – könyvtárigazgató
Turóczy Mária –terem Emlékezik: Salamon Nándor művészettörténész
Winter Ernő –terem Emlékezik: Ada Winter Péter és Mészáros Sándor a Tungsram nyugalmazott főmérnöke
A Győr – Sopron megyei tudományos ismeretterjesztés nagy alakjai, akikről a TIT Pannon Egyesülete termei a neveiket kapták Dr. Horváth Árpád 1907. augusztus 3-án született Győrött. Édesapja, Horváth Lajos, győri fiákeres, majd taxis volt. A győri Bencés Gimnáziumban egykori tanára, Ferenczy Viktor vezette be a technikatörténet csodás világába. Szabad bejárása volt az iskola fizikai szertárába. Annak raktárában találta meg az intézet egykori tanárának, Jedlik Ányosnak kísérleti fizikai eszközeit. Nagy hatással voltak rá a diákkori élményei: az egykori győri Katonaréten (ma Bem tér) a Parseval hadiléghajó látványa, a győri malmok, vasúti mozdonyok és gépműhelyek, cséplőgépek, traktorok, autók, szivattyútelepek világa. A Tudományegyetemen az Európa-szerte ismert, híres kémikusoknál, Buchböck Gusztávnál, Winkler Lajosnál, Száhlender Lajosnál és Doby Géza növénykémikusnál tanult. A világhírű földrajztudós, Cholnoky Jenő, vezette be a földrajzi tudományokba. Tanári diplomájának megszerzése után visszatért szülővárosába, ahol Bíró Gusztáv, a győri Vegyvizsgáló Állomás igazgatója, avatta be a gyakorlati analitika műhelytitkaiba és a mikroszkóp-technika csodás világába. Leginkább élelmiszer és drogok vizsgálatával foglalkozott. Textilipari technikusi képesítést szerezve a Grab-féle nitró-műbőrgyárba került, majd 1941-ben Budapesten műszaki doktorátust szerzett. Pályáját az Iparügyi Minisztériumban folytatta. 1945 – ben mérnök-tanára lett a győri Gépipari Gimnázium és Textilipari Szakiskolának, majd az iskola szétválásakor a Rejtő Sándor Textilipari Technikum műhelyfőnöke lett. Bekapcsolódott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervezetének munkájába. Vezetője lett a Magyar Csillagászati Egyesület győri csoportjának. 1958-ban Budapestre, a Rákóczi Gimnáziumba került, majd - 1967 bekövetkezett nyugdíjazásáig - az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban a kémia vezető tanára volt. Nyugdíjasként a győri Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán technikatörténetet adott elő. Irodalmi tevékenysége: Első cikkei - még a háború előtt - a Búvár című tudományos ismeretterjesztő lapban jelentek meg. 1944-ben adták ki Jedlik Ányos életét bemutató „A dinamó regénye” című könyvét. A háború után – többek között a Természet és Társadalom, az Élet és Tudomány, a Haditechnika, a Magyar Vízgazdálkodás, a Fémkohászat, a Technikatörténeti Szemle című szaklapokban jelentek meg cikkei és tanulmányai. Dr. Horváth Árpád több tudománytörténeti film szakértőjeként is közreműködött. Igazi éltető eleme a technikatörténetet népszerűsítő irodalmi tevékenység volt. A legtöbb könyvét e téma ihlette: A varázsinga (Eötvös Lóránd élete - 1954), A reformkor mérnöke (Vásárhelyi Pál - 1956), Az óra regénye (1957). A Fizika és haladás című négykötetes tankönyvét 1960-1967 között Fehér Imrével írta meg. Majd következett a Csillagnézők (A csillagászat regénye - 1961); A tüzes gép (Fejezetek a gőzgép történetéből -1963);
a Végtelen világegyetem; a Camera obscura (A fényképezés és a film története - 1965); a Korok, gépek, feltalálók (1966); Az ágyú históriája és a Muzsikáló szerkezetek (1967). Folytatódott A gépkocsi regényével (1968 majd 1972); A hadirepülés évszázadával; A gondolat szárnyaival (1969); a Verne a technika álmodójával és az Utak, hidak, vasutak (1970) cíművel. Majd jött a Csodafegyverek (1972); a Jedlik Ányos(1974); a Nagy vállalkozások (1976); a Megkésett világhír (1980); az Órák, óriások (1982); az Edison (1983); A technika varázs (1984); A tűzgéptől a gázturbináig (1986) s végül 1988-ban a Nívó-díjas: A távcső regénye. Kedvenc hobbyja a technikatörténeti témájú tárgyak (régi órák, térképek, csillagászati eszközök, Edisonfonográf, galvanométerek) és könyvek gyűjtése volt.
Mónus Imre Hódmezővásárhelyen, szegény emberek egyetlen gyermekeként nevelődött 18 éves koráig Mónus Imre, s szüleinek korai halála miatt hamar kellett felnőtté válnia. A tanyasi gyerek tehetségének köszönhette, hogy iskolai tanulmányaiban – főként a humán tudományok területén – kimagasló eredményeket ért el. A Bethlen Gábor Református Gimnázium tanulójaként az őt tanító Németh László, a magyar irodalom jeles alakja, hamar felfigyelt a diák Mónus Imre olvasottságára, s ő volt első megbízója is, hogy diáktársainak tartson ismeretterjesztő kiselőadásokat azokról a könyvekről, melyeket 17 éves korára már kiolvasott. Talán innen indult az a nagy ívű ismeretterjesztő munka, melynek értelme már egy diák számára is nyilvánvaló lehetett: megosztani másokkal az irodalom, a műveltség kincseit, értékeit – igazi küldetés. Mónus Imre egész életét meghatározták a könyvek, melyben a magyar- és világirodalom, a nyelvészet és kultúrtörténet szinte minden témaköre fontos volt. A megszerzett tudást és műveltséget soha nem akarta megtartani magának. Mindig arra törekedett, hogy ezek az ismeretek széles körhöz jussanak el, s minél több ember életébe épüljenek be. Szenvedélyesen hitte, hogy a kiművelt emberfők nagy dolgokra képesek, eredményesebbek a munkában, érzőbbek a magánéletben, és fogékonyabbak a világ minden csodájára. Az ELTE magyar-könyvtár szakának elvégzése után a szakszervezeti könyvtárhálózat Győr-Moson-Sopron megyei kiépítésében nagyon jelentős szerepet játszott. Több mint kétszáz fiókkönyvtár tartozott irányítása alá. Ezekbe a könyvtárakba nem csak az új kötetek jutottak el a Mónus Imre által vezetett Központi Szakszervezeti Könyvtárból, hanem azok az élő emberek is, akik e köteteket írták. A megye legkisebb falvaiba is elvitte a magyar irodalom legkimagaslóbb íróit és költőit, rendületlenül hitt abban, hogy minden embernek joga van a kultúra értékeinek megismeréséhez. Író-olvasó találkozók sokaságán tudta az olvasót és az alkotót közelebb hozni egymáshoz, fölkeltve evvel az emberekben szunnyadó érdeklődést az irodalom iránt. Mónus Imre népművelő tevékenysége később túlnőtt a könyvtármozgalom keretein, és bekapcsolódott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkájába. A legkülönfélébb témakörökben – nyelvészet, viselkedéskultúra, retorika, zene, irodalom, képzőművészet – tartott előadásokat remek stílusban, hallgatósága nagy örömére. Szerteágazó érdeklődését nem csak előadásaiból ismerhették meg a győriek, hanem azokból a publikációkból is, amelyeket a könyvtári, az irodalmi, a helytörténeti folyóiratokban publikált. Évekig szerkesztette a Kisalföldi Könyvtáros című kiadványt, és a Műhely kritikai rovatát vezette évekig. Rendszeresen olvasott fel recenziókat a Magyar Rádió Győri Stúdiójában, s életének utolsó harmadában életre hívta a Németh László Kör győri csoportját, melynek rendezvényein rangos előadók ismertették Németh László gazdag hagyatékát. Aktív tagja volt az Olvasó Népért Mozgalomnak, és tőle származik a Győri Életrajzi Lexikon megvalósításának gondolata. 1996-ban a TIT Pannon Egyesülete oklevéllel tüntette ki a tudományos ismeretterjesztésben kifejtett kimagasló előadói és szervezői tevékenységéért. Mónus Imre 1997-ben a Győr Közművelődéséért Díjat érdemelte ki. Szakmai munkásságát több magas rangú állami kitüntetés is fémjelzi. A szó legnemesebb értelmében népművelő volt, aki mérhetetlen műveltségét tudatosan osztotta meg másokkal évtizedeken át.
Dr. Timaffy László születtem Mosonszentandráson 1916. április 16-án. Mosonmagyaróváron érettségiztem a piarista gimnáziumban, 1934-ben. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szereztem történelemföldrajz szakos középiskolai tanári oklevelet. Itt avattak bölcsészdoktorrá 1939-ben. Itt voltam tanársegéd, közben elvégeztem a Közgazdasági Egyetem gazdaságföldrajzi szakát. Így kerültem Mosonmagyaróvárra a
Mezőgazdasági Főiskolára tanárnak agrárföldrajz-pedagógia szakon 1943-ban. 1944-ben megszerveztem a Főiskola mellett működő Széchenyi Népfőiskolát, aminek igazgatója voltam megszűnéséig, 1949-ig. Ekkor bélistára kerültem, voltam favágó, kántor a Szigetközben, majd Győrben segédmunkás az Építő Vállalatnál, eladó a Rafilm boltjában, végül furulyatanár a zeneiskolában. 1956-ban tanár lettem a mosonmagyaróvári Gimnáziumban, innen tartóztattak le 1957-ben és elítéltek másfél évre. Szabadulásom után újra kezdődött segédmunkás, majd furulyatanár életem, míg végre 1963-ban tanár lehettem a győri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában. Innen mentem nyugdíjba 1976-ban. Közben a tudományos kutató munkámat megszakítatlanul végeztem a Tudományos Akadémia megbízásából. Tanulmányaimmal országos első díjakat nyertem. 1975-ben jelent meg első országos sikerű könyvem, a Szigetközi Krónika. Irodalmi munkásságom: Szigetköz vízrajza Bölcsészdoktori értekezés 1939 Szigetközi Krónika Győr, 1975 A lipóti Petőfi TSZ története 1976 Tanulmányok Dunaszentpálról 1977 Szigetköz Gondolat kiadó néprajzi sorozatában 1980 A néprajzi anyag felhasználása a történelem-szakkörökben Tankönyvkiadó 1977, 1982 A kisalföldi kocsik, szekerek szókincsének nyelvatlasza és szótára ELTE és az MTA Nyelvtud. Intézetének kiadása 1985 Tündértó titka, Kisalföldi népmesék, Móra kiadó 1987 Ezer Sziget Országa, Szigetköz Móra kiadó 1988 Rábaköz és Hanság Győr, 1991 Táltosok, tudósok, boszorkányok, Kisalföldi népmondák, Győr, 1992 Tanulmányaim jelentek meg az Ethnographia, az Arrabona, Néprajzi Értesítő, Magyar Nyelvőr szakfolyóiratokban, A Magyar Néprajz 3. kötetében, az MTA emlékkönyveiben, kiadványaiban, francia, német, csehszlovák folyóiratokban. Előadásaim száma több száz. Filmjeim az MTV Magyar tájak sorozatában: Szigetköz, Rábaköz, Pannonhalmi dombvidék, Rába folyó az eredettől a győri torkolatig. Az Örökségünk sorozatban: Aranymosás, Szigetközi halászat, Pásztorkodás. Portréfilmem a TV adásában 1986. Kitüntetéseim Elsők között kaptam meg néprajzi kutatásaimért a Sebestyén Gyula emlékérmet, a HNF országos Honismereti Emlékérmet, a HNF Társadalmi Munkáért emlékérmet, az Érdemes pedagógus kitüntetést, a Pedagógus Szolgálati emlékérmet, a TIT országos aranyérmes előadói kitüntetést, háromszor kaptam meg a Szocialista Kultúráért emlékérmet, 1970, 1978, 1987. 1990-ben Hédervár díszpolgárává választottak 1991-ben kaptam meg az 1956-os Emlékérmet 1992-ben a Győr Közművelődéséért kitüntetést 1992-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét 1993-ban Pro Urbe Győr
Turóczi Mária 1907. augusztus 7. Jászberényben született. Középiskolai tanulmányait már a győri Apponyi Albert Magyar Kir. Leánygimnáziumban folytatta, ahol 1925-ben érettségizett. Innen a budapesti Országos Magyar Kir. Képzőművészeti Főiskolára vezetett az útja, ahol 1929-ben középiskolai rajztanári oklevelet szerzett. Mesterei Illés Aladár, Benkhardt Ágota és Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak. 1936-ban a Képzőművészeti Főiskola Apponyi Kollégiuma elvégzésével, a tanítóképzésre jogisító rajztanári oklevelet kapott. 1959-ig, a győri Magyar Állami Elemi Tanítóképzőben, majd Győri Állami Tanítóképzőben rajzot, művészettörténetet, ábrázoló geometriát és műszaki rajzot oktatott. A következő tanévtől a Kazinczy Gimnáziumban és a Zrínyi Gimnáziumban végezte pedagógusi munkáját. Innen a Győri Leánygimnáziumba vezetett az útja, ahol főállásban 1965-ig, majd nyugdíjas óraadó tanárként nevelte növendékeit. Turóczi Mária nem csak pedagógus, de festőművész és tanfelügyelő is volt. Hozzá tartozott a szombathelyi és székesfehérvári tankerület rajz és kézimunka szakfelügyelete. Rajztanárként nem lankadó figyelemmel kutatta a színek csodálatos világát. Kollégájával Panka Károllyal, 28 évi kutatómunka gyümölcseként megírta a „Színek világa és a személyiség”című könyvet. Tapasztalatairól nemzetközi konferenciákon számolt be. Pedagógus társaival, a rajztanári munkaközösség vezető tagjaival általános - és középiskolások részére művészettörténeti segédlet füzetet állítottak össze.
Munkásságának köszönhetően több nemzetközi konferencia előadójának meghívták. Számos továbbképzést és tanfolyamot szervezett és vezetett diákok, felnőttek és rajztanárok számára egyaránt. 1960-ban szervezte meg és több, mint 17 éven át vezetett képzőművészeti előadássorozatokat (havonta 1 – 1 alkalommal színes vetített képes előadásokon vehettek részt az érdeklődők) és képzőművészeti klubot a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Győr Városi Szervezetének tagjaként. Festészetét (főleg akvarelljeit) a nagyközönség a Győr – Sopron megyei közös tárlatokon valamint önálló kiállításokon ismerhette meg. Győrben hunyt el 1994. május 7 – én. Kiállításai: Győri Műcsarnok – 1969, 1975 Városi Könyvtár Galériája – 1981 Béri Balogh Ádám Honvéd Kollégium – életmű kiállítás - 1985 Elismerései: Már diákként dicséretben részesült a rajztanárok vándorgyűlése alkalmából Pápán. Miniszteri elismerést két alkalommal kapott, először 1939-ben, majd 1964-ben. Rajzpedagógiai munkásságát 1971–ben Székely Bertalan – éremmel ismerték el. Hitvallása: Arany János gondolatát vallotta magáénak: „A művészet a valóság költészete”.
Winter Ernő akadémikus, az MTA tagja – a magyar híradástechnikai tudomány és ipar úttörője, évtizedeken át lelkes vezetője – 1897. március 15.-én született Győrött, a mai Stelczer Lajos út 8. szám alatti házban. Szegény szülők gyermeke volt, apja foltozó szabó, anyja mosónő, tízen voltak testvérek. A középiskolát a győri Állami Főreáliskolában (ma Révai Gimnázium) végezte. Édesapját korán elvesztette, így 14 éves korától önmagát kellett eltartania. Érettségi után önkéntesként szolgált az olasz fronton. Az első világháború befejeztével iratkozhatott csak be a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára. Egyetemi tanulmányai alatt két évig Drezdában, majd Pesten a Meister szappangyárban dolgozott. Huszonnyolc éves volt amikor végre kezébe kapta a diplomáját. Mint fiatal vegyészmérnök került az Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. üzemi laboratóriumába. A vállalat ez idő tájt kezdett rádiócsövek gyártásával foglalkozni. Válságos ideje volt ez a magyar rádiócsőgyártásnak. A vállalat számára létkérdéssé vált, hogy a külföldi szabadalmaktól független, de azokkal egyenértékű vagy jobb minőségű rádiócsöveket tudjon gyártani és exportálni. Cukor Károlynak a magyar rádiócsőgyártás vezetőjének kérésére Winter Ernő kidolgozott egy eljárást, miszerint a rádiócsövekben katód huzalnak platina-nikkel ötvözetet alkalmazott. Az így nyert katódok elektromissziója alkalmas volt arra, hogy külföldi gyártmányokkal már minden tekintetben versenyképes hazai „bárium csövek”et gyártsanak. Winter Ernő találmányával így az Egyesült Izzó a világpiacon kiemelkedő helyet foglalt el. Ezt követőleg rövid idő alatt kidolgozta - a mikrofonia kiküszöbölésére - a csövek rácsának aranyozását, s ezzel sikerült megalapoznia a magyar rádiócső gyártás világhírét. Fiatal éveiben szenvedélyes hegymászó volt, feljutott a Keleti-Alpok legmagasabb, 3899 méteres csúcsára, az Olteherre. A felszabadulás után Winter Ernő egyike volt az elsőknek, akik az Egyesült Izzó rádiócső gyártását megindították. Újfajta telepes csövek kidolgozásával és exportjával sikerült az Egyesült Izzónak a svájci piacot meghódítani. Winter Ernő – többekkel együtt – megalakította a mikrohullámú kutatásokat végző Távközlési Kutató Intézetet. 1951-ben az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. Az általa vezetett Híradástechnikai Bizottság tekintette át elsőnek és szervezte meg a hazai híradástechnikai kutatást és fejlesztést. Alapító tagja volt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak Az 1958-ban megalakult Akadémia Műszaki Fizikai Kutató Intézetének ő lett egyik igazgatóhelyettese. Az Intézetben – 1971-ben bekövetkezett haláláig – az elektron-emisszió problémáival foglalkozott. Winter Ernő kétszeres Kossuth-díjas (1951 és 1956), háromszor kapta meg a munkaérdemrend arany fokozatát és életművének elismeréséül Puskás Tivadar Emlékéremmel tüntették ki.
Z . Szabó László Egy Pozsonyhoz közeleső kisvároskában, a csallóközi Somorján születtem 1927-ben. Apám a kisemberek világához tartozott; mindennel próbálkozó, nyugtalan természetű ember volt. A gyerekkor szokásos játékai, vágyai és álmodozásai engem is úgy érintettek és befolyásoltak, akár többi társamat. Udvarokon s a kertek alján telt az életem. Úgy emlékszem erre vissza, mintha egy nagy családban teltek volna napjaim. Talán a közeli Duna sejtelmes, sokszor kiismerhetetlen ágvizei, a folyót kísérő erdők titokzatosnak tűnő világa tette mássá, másokétól különbözővé ezeket az éveket. No meg anyám meséi. Ezek persze nem valóságos mesék voltak, hanem az övéiről szóló történetek. A régmúlt és közvetlen közeli idő elevenedett meg bennük. Iskoláimat Somorján kezdte, majd 1939-ben Dunaszerdahelyen folytattam. Itt akkor szerveztek egy kis gimnáziumot a Pozsonyból kikerült csallóközi gyerekek számára. A háborút követően Csehszlovákiából szökött emberként kerültem Budapestre. Magyar-történelem szakos tanárjelöltként végeztem az egyetemet, 1951-ben szereztem tanári diplomát. Az irodalom mindig kísértett. A Válaszban verseim jelentek meg, fordítottam a rádiónak, aztán valahogy abbahagytam a szépirodalommal való kísérletezést. Amikor az egyetemen végeztem, az egyik gyakorló gimnáziumba neveztek ki tanárnak, de én vidékre mentem. Előbb Tatán, majd Győrben tanítottam s tanítok ma is. A tanári pályát sohasem tudtam ott hagyni. Ez határozta meg s határozza meg mindmáig életem. Hiszem, hogy a nevelésnél nem lehet fontosabb. Kár, hogy ezt kevesekkel sikerült eddig megéretnem. Győrött 1958 őszén – akkor kerültem a városba – egyik alapítója voltam a győri Irodalmi Színpadnak. Abban az időben – jó két évtizeden át – ez az együttes országos rangot vívott ki magának az irodalom népszerűsítéséért végzett munkájával. Hosszú lenne felsorolni ősbemutatóinak, írói estjeinek, élő újságjainak címeit, sorozatát. Emellett 1966-tól az anyanyelv ápolásáért indított mozgalomnak, a Kazinczy-versenyeknek vagyok országos szervezőtitkára. Közben Wacha Imrével közösen megírtuk a verseny történetét is, megfogalmazva könyvünkben majd másfél évtized nyelvművelő tapasztalatait. E két évtizedes országos mozgalom, az anyanyelv tisztaságáért végzett munka ma már történeti tény, egyik mozzanata az anyanyelv történetének. 1971-ben alapítója voltam a Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaságnak. Ez a társaság azóta komoly rangot szerzett a költészeti biennálék rendezésével és a Radnóti-díj sorozatos kiadásával. Az élő költészet fontos fóruma mindmáig. Ezt a munkát az Írószövetség támogatásával, különösképpen pedig Fodor András hathatós közreműködésével közösen végezzük. A társaság országos hírnevet nem csupán díjat odaítélő munkája révén szerzett; az ott élő költészet rendszeres népszerűsítésével is igyekszik szolgálatát teljesíteni. E munkánk mellett fennmaradó időmet az irodalomtörténeti kutatások kötik le. Jelenleg a nyelvújítás történetének feldolgozásával foglalkozom. Szükségesnek vélem az egész folyamat újrafogalmazását, hogy világosabban láthassuk a múlt küzdelmeinek eredményeit a máig ható tennivalóit. Z. Szabó László (Z. Szabó László életrajza az Írószövetségbe valósikeres tagfelvételi kérelméhez készült) További életrajzi adatok: 1974-ben Dramaturgia-színházelméleti diplomát kap a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1990-től magyar nyelvet és irodalmat tanít a pozsonyi egyetemen. 1987-től haláláig óraadó tanár a Győri Balett Kísérleti Tánc és Vizuális Szakközépiskolában és a Kazinczy Gimnáziumban. Legjelentősebb kitüntetései: Apáczai Csere János-díj (1986); Kiváló tanár (1974); Kazinczy-díj (1970); Radnóti-díj (1971); Ifjúsági díj (1979)
PROGRAMAJÁNLAT A győrsági Általános Iskola a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézettel és a TIT Pannon Egyesülettel együttműködve, 2006. május 19-21-én rendezi meg:
Sajó Károly Országos Környezetvédelmi Csapatverseny 7-8. évfolyamos tanulóknak Helyszíne: Általános Iskola ( 9084 Győrság, Öreg u. 11)
-------------------------------------------
NagyiNet Ingyenes számítógépes alapképzés nyugdíjasoknak Időpont: 2006. május 22, 24, 29, 31. naponta: 9,00 – 12,00 óra 2006. június 2, 7, 9, 12, 14, naponta: 9,00 – 12,00 óra Helyszín: a TIT Pannon Egyesülete Székháza Winter Ernő - Számítógépes terem
----------------------------------------------------------
Tehetséggondozó Bentlakásos Tábor Matematika, Kémia, Biológia – Környezetismeret Tantárgyakból Táborunkban elsősorban az országos felmenőrendszerű tantárgyi versenyek megyei résztvevőit és a matematika, kémia, biológia – környezetvédelem iránt érdeklődő általános iskolásokat (5- 8 osztály) várjuk. Időpontja: 2006. június 26 – június 30. Jelentkezési határidő: 2006. június 9. Helye: a TIT Pannon Egyesülete Székháza Vár rád a tudás, a játék, a társak, egyszóval a tábor!
-------------------------------------------------------
IV. Gerontológiai Nyári Egyetem Győr, 2006. június 21 -23. A konferencia központi témája: a demencia A nyári egyetem szakmai irányítója: Prof. Dr. Iván László az Idősügyi Tanács szakértő tagja, a Magyar Szociálpolitikai Társaság elnöke Szakmai házigazdája: Makra Ottó, a Megyei Szociális Módszertani Intézet igazgatója Vendég: Bécs tartomány (Ausztria) – a CS Pflege- und Sozialcentrum Kalksburg A konferencia résztvevő meglátogatják a bécsi intézményt dr. Feller Gábor osztályvezető főorvos szakértő kalauzolásával. Jelentkezési határidő: 2006. május 31.
A programokról érdeklődni lehet: TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT PANNON EGYESÜLETE 9021 GŐR, SZENT ISTVÁN ÚT 5. 9002 GYŐR, PF. 83 TELEFON:96-525-060, 525-061, 528-689, 528-688 E- MAIL: GYOR@TITPANNON. AXELERO. NET
www.titpannon.hu
