Dr. Vizi E. Szilveszter elnök, MTA A szürkeállomány az egyetlen nyersanyag, amely nem véges Beszéd a TÉT-attasék találkozóján
Miniszter Úr, Államtitkár Úr, Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! A XX. század második fele sarkaiból forgatta ki a világot. A tudomány olyan gyorsan, exponenciálisan fejlődött, hogy a különböző országok társadalmai nagyon nehezen tudták követni, mi is történik. A tudomány már az elmúlt évszázad során globalizálódott, hiszen közös nyelvet használt. A közös nyelv, az egymás megsegítése, az egymás kritikáján alapuló fejlesztés felgyorsította a tudomány fejlődését, ugyanakkor az innovációs lánc váratlan és gyors lerövidülése néhány évre, 5-7 évre azt jelentette, hogy ma már a felfedezéstől, a laboratóriumi munkától a termékké válásig tartó idő rendkívül lerövidült. Érdemes volt befektetni kutatásba, alapkutatásba, érdemes volt az eredeti ötleteket, az innovatív erőt támogatnia a gazdaságnak, nemcsak a „venture capital”-ra gondolok, hanem egyéb tőkeforrásokra is. Azok az országok, amelyek bátrak voltak, és volt anyagi tőkéjük, rendkívül gyorsan kezdtek el fejlődni. Ennek lett egy olyan társadalmi eredménye az egész világon, hogy Észak és Dél között, a gazdagok és a szegények között a különbség még nagyobb lett. Ez vezetett oda, hogy a különböző országok felismerték: érdemes a szellemi tőkét felhasználni, és most már megváltozott az a trend, hogy az anyagi tőke odament, ahol nyersanyag volt,
vagy a nyersanyagot oda vitte, ahol az anyagi tőke volt. Az anyagi tőke ma oda megy, ahol szellemi tőke van, a szellemi tőkével egyesülve hoz létre extraprofitot. Az Európai Unió megalakulása nem véletlen. Nagyon komoly gazdasági és politikai érdekek fűződnek hozzá, hiszen ezzel kialakult a világ nagy hármas gazdasági egysége, Észak-Amerika, Távol-Kelet és Európa. Az sem véletlen, hogy az Európai Unió elhatározta, hogy egy knowledge-based society-t, tudásalapú társadalmat épít, és egyre többet akar invesztálni a szellemi tőkébe. Az információs forradalom nemcsak lehetővé tette, hogy a világ különböző helyein felismert és különböző tudományos folyóiratokban, könyvekben publikált eredményeket gyorsan felhasználja valaki, hanem azt is lehetővé tette, hogy igen széles körben lehet a tudást elterjeszteni. Ez oda vezet a következő évtizedekben, hogy azokban az országokban, ahol az információs forradalom teret hódított, ott az alkalmazott munkaerő átlagos felkészültsége jelentősen növekedni fog. Ezeket akarja az Európai Unió felhasználni. Amikor Magyarországon három évvel ezelőtt elkezdődött a Széchenyi-terv, majd folytatódott egy olyan tendencia, hogy a tudást mint nyersanyagot is fel kell használni, és fokozottabban kell felhasználni, akkor nyugodtan mondható, hogy semmi más nem történik, mint hogy azokra a tradíciókra támaszkodunk, amelyeket az Akadémia egykori elnöke, Eötvös József indított el nemcsak a közoktatás és a felsőoktatás reformjával, hanem a magyar tudomány, a magyar innovatív erő, a kutatás-fejlesztés alkotó felhasználásával is. Amikor megalakult a Tudományés Technológiapolitika Kollégium, amelynek a
miniszterelnök lett ismét az elnöke, két alelnöke, az oktatási miniszter, illetve az Akadémia elnöke, a tanácsadó testületben pedig mind a tudóstársadalom, mind az ipari, gazdasági vezetők képviseltetve vannak, akkor valahol Magyarország afelé fordul, ami az Európai Uniót is jellemzi: azt a „nyersanyagot” kívánja felhasználni, amelyben Magyarország tradicionálisan gazdag. S ez a szürkeállománya. Ez az a nyersanyag, amely nem véges. Egyetlen nyersanyag van a világon, ez az emberi agy és a benne rejlő tudás, amely nem véges, mert újratermelhető. Újratermelhető közoktatással, felsőoktatással. Tehát egy modern országnak a XXI. században, az Európai Unió keretein belül feltétlenül erre a nyersanyagra kell építenie a jövőjét. A gazdaságélénkítő szereppel bíró innovációs törvény lényege: arccal a magyar szürkeállomány, arccal a gazdaság felé! Az elmúlt évtizedekre jellemző volt egyrészt a gazdaság érzéketlensége az új, az innovatív saját gondolkodás iránt, másrészt pedig a magyar szürkeállomány nem volt igazából se anyagilag, se erkölcsileg érdekelve, hogy a magyar gazdaságban szerepet játsszon. Ezt kell megváltoztatni. Amikor Romano Prodi urat megkérdezték, hogy véleménye szerint mi Magyarország igazi hozománya, akkor azt mondta, hogy a tudása és a kultúrája. Azt hiszem, hogy ez nagyon fontos üzenet számunkra, üzenet a kormányzat számára, üzenet a magyar tudóstársadalom számára, a kutatás-fejlesztésben résztvevők számára, ezt várják tőlünk, és ez az a lehetőség, az egyetlen lehetőség, amellyel Magyarország élni tud. A Nature-ben, a számunkra, tudósok számára a legelegánsabb és legnagyobb presztízzsel rendelkező
folyóiratban két évvel ezelőtt, a januári első számban megjelent egy cikk, amely a következő alcímet viselte: „The Twentieth Century was Made in Hungary”. A XX. századot Budapesten, Magyarországon csinálták. Volt egy időszak, amikor a magyar közoktatás és a magyar felsőoktatás százával, ezrével produkálta a kiemelkedő tudósokat, ezeknek iskolája, gondolatvilága még ma is él. Meggyőződésem, hogy erre lehet építeni egy ország, egy nemzet jövőjét. Ez az egyetlen lehetőség, amellyel élhetünk, hiszen a többivel, ami kell a gazdagsághoz, nem rendelkezünk. A modern világban, a XXI. században az országok rangsorát már nem az fogja megszabni, hogy mekkora a területe, hogy mekkora a lakosságának a száma, hanem az, hogy a világ új termékeihez milyen mennyiségben tudott saját szellemi tőkét hozzáadni. Ez egy nagy-nagy paradigmaváltás a világon. Ezért az Önök feladata a különböző országokban, Tokiótól Helsinkiig képviselni ezt a magyar érdeket, képviselni azt, hogy Magyarország az az ország, ahol van szürkeállomány, ahova érdemes befektetni, ahova érdemes idehozni az anyagi tőkét. Valahol össze kell kötni a szellemi tőke képviselőit az anyagi tőkével, a gazdasági hatalmat a politikai hatalommal. Tudniillik ez az egyetlen lehetősége az országnak, hogy kitörjön. A XXI. században Európában Magyarországnak az Európai Unió keretein belül büszkén kell viselnie magyarságát, magyar nyelvét, és ahogy talán Kodály és Bartók egyszerre tudott a magyar népzenéből meríteni és európai lenni, úgy kell nekünk is a XXI. században, a modern Magyarországon magyarnak és európainak lenni egyszerre. Még egy gondolatot említenék itt, és ez a szellemi tulajdon védelme. Magyarországra az elmúlt időszakban
nagyon sok külföldi szabadalmi bejelentés érkezett, a magyarok részéről azonban csökkent a bejelentések száma. Ami részben azzal van összefüggésben, hogy nem kapnak honfitársaink elegendő támogatást ahhoz, hogy szabadalmaikat, ötleteiket megvalósítsák. Ez régi magyar betegség. Sok magyar film készült az elmúlt évtizedekben erről. Van azonban van még egy dolog: a gray period, a szürke periódus a szabadalmi bejelentésben, amely Japánt és az Egyesült Államokat jellemzi. Ez azt jelenti, hogy ha én felfedezek valamit, akkor kongresszuson elmondhatom, megvitathatom, tehát az első reflexiókat megkaphatom rá anélkül, hogy elveszíteném a bejelentési szabadalmi jogot. Ez Európára nem jellemző. A másik nagy különbség: Münchenben bejelenteni tízszer többe kerül, mint az Egyesült Államokban bejelenteni. Ez tragikus helyzet, a szegény országokat - most ide sorolom Magyarországot – jellemzi, ahol a felfedezőnek, az ötletgazdának vagy az egyetemnek nincs erre elegendő pénze. Megkérdezem, vajon hány egyetemen van szabadalmi hivatal Magyarországon? Évekig dolgoztam Oxfordban, Amerikában, New Yorkban, minden nagy egyetemnek saját szabadalmi részlege van, amely azzal foglalkozik, hogy az ott létrejövő eredeti ötleteket, a szellemi tulajdonjogot hogyan tudja megvédelmezni. Nálunk még tanácsadás sincs. Ez is feladata lenne az Oktatási Minisztériumnak, ez is feladata lenne a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy ezeket megoldja. De ezek olyan kérdések, amelyekben most az Unióba való belépéssel, az innovációs törvénnyel változást hozunk. A kutatás-fejlesztésre fordított összeg tekintetében egészségtelen arány - kétharmad rész a költségvetési pénzből teremtődik meg, és csak egyharmad a
gazdaságból – megváltoztatásával. Nyugaton éppen fordítva van, sőt az arány még inkább eltolódik: a gazdaság ott többet invesztál kutatás-fejlesztésbe, mint az állam. Tehát a feltételrendszert is meg kell teremteni ahhoz, hogy Magyarország, a magyar kutató eredményes legyen. Amikor arról beszélünk, hogy a kormányzatnak feladatai vannak, akkor soha nem szabad arról megfeledkezni, hogy a tudóstársadalomnak is vannak feladatai, mint ahogy a gazdaságnak is feladatai vannak. A gazdaságnak remélhetőleg anyagi érdekei fűződnek majd ahhoz, hogy befektessen kutatás-fejlesztésbe. Az innovációs törvénynek jellegzetes sajátossága, hogy amennyiben ő már befektetett, akkor nem kell befizetnie. Tehát az elképzelések szerint 2004-ben 23-24 milliárd jönne be a gazdaság részéről, 2005-ben 32-34, és 2006ban már 43 milliárd forint, és az előző évi átlagot, az előző évit tenné hozzá a költségvetés. Ez a pénz, ez az alap az ország hosszú távú érdekeit képviseli. Beszéltünk az állam kötelezettségeiről, de van a kutatótársadalomnak, a kutató-fejlesztő társadalomnak is kötelezettsége. Feltétlenül megkövetelendő dolog, hogy ez a kutató-fejlesztő társadalom, amely most ilyen segítséget kap, használja is fel, és a magyar gazdaságot élénkítő tevékenységet folytasson. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége és a köztestület valamennyi tagja nevében nyugodtan mondhatom, hogy valóságos 90 fokos fordulat történik ma Magyarországon. A magyar tudóstársadalom felismeri, hogy egyrészt érdeke, hogy kutatásai finanszírozva legyenek, érdeke, hogy tevékenysége biztonságban
legyen a jövőben, másrészt érdeke az is, hogy az ország gazdaságilag fellendüljön. Ebben rejlik a gazdaság érdekeltsége. Említettem, hogy anyagilag érdekelt elsősorban, ennek kell az első motiváló tényezőnek lennie. Mert ma minden megjelenő új áru, termék értékének 80 százaléka a befektetett szellemi tőke. A nyersanyag-érték elenyésző, 20 százaléknál is kevesebb a bérekkel együtt. Ezelőtt száz évvel éppen fordítva volt, a nyersanyag adta meg a valódi értékét egy árunak, és elenyésző volt a befektetett szellemi tőke aránya. Így változott meg a világ száz év alatt. Ez a változás, ez a hatalmas paradigmaváltás a tudománynak, az újabb és újabb technológiák kifejlesztésének volt köszönhető. Ezt kell tudomásul vennie Magyarországnak, ezt kell nekünk tudomásul vennünk, akkor sikeresek leszünk, és ehhez az Önök segítsége is szükséges. Köszönöm szépen a figyelmet.
