A COCHLEA DOPAMINERG ÉS GLUTAMÁTERG NEUROTRANSZMISSZIÓJÁNAK VIZSGÁLATA dr. Halmos György Témavezető: Prof. Dr. Vizi E. Szilveszter
Doktori értekezés tézisei
Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Budapest 2001.
Semmelweis Egyetem Doktori Iskola 6/I. Idegtudományok VI. Alprogram: Neurofarmakológia
Irodalmi háttér A belső szőrsejtek a hallás valódi receptorsejtjei, mivel az afferens hallóideg 90-95 %-a róluk vezetődik el, azonban fontos tudni, hogy ezek valójában passzív receptorsejtek, hiszen a finom hangolást (nagyfokú szenzitivitás és frekvencia specificitás) a külső szőrsejtek biztosítják elektromotilis tevékenységükkel. A belső szőrsejtekből felszabaduló ingerületátvivő anyag legnagyobb valószínűség szerint a glutamát, ami a központi idegrendszer általános excitatoros transzmittere. Az oliva superior mediális sejtcsoportjaiból eredő mediális olivocochlearis efferens rostok zömmel az ellenoldali belsőfülbe futnak, ahol szinapszist képeznek a külső szőrsejtekkel, és szabályozzák azok motilis tevékenységét. A mediális olivocochleáris rostok és a külső szőrsejtek között a fő ingerületátvivő az acetilkolin, de CGRP és GABA jelenlétét is kimutatták ebben a szinapszisban. A lateralis olivocochleáris rostok az azonos oldali oliva superior laterális magcsoportjaiból szállítanak információt a belsőfülbe, a belső szőrsejtek alatt az afferens idegrost dendritjein alkotnak szinapszist. A belső szőrsejt és az afferens idegrost közötti ingerületátvitel modulációját végzik ezek a rostok. Az itt felszabaduló transzmittereket immunhisztokémiai és folyadékszcintillációs módszerekkel azonosították, ezek az acetilkolin, a dopamin, a GABA, a szerotonin és különböző neuropeptidek (encephalinok, dinorphinok, CGRP). Laboratóriumunkban Gáborján és mtsai (1999) elsőként szolgáltattak neurokémiai bizonyítékot a dopamin felszabadulására izolált tengerimalac cochleából in vitro mikrotérfogatú perfúziós rendszerrel. A glutamát felszabadulása ischaemiás körülmények között a sejtek tartós depolarizációja következtében a megnövekedik. A belső szőrsejtekből felszabaduló extrém mértékű glutamát az afferens rostok dendritjein elhelyezkedő ionotróp glutamát receptorok aktivációja következtében nagy mennyiségű nátrium- és kalciumion belépéséhez vezet. Ez vízbeáramlást okoz, mely az afferens rostok duzzadásához vezet. A belépő kalciumionok proteázokat, lipázokat aktiválnak, illetve aktiválódik az NO szintetáz is, mely hosszú távon az afferens degenerációjához, pusztulásához vezet. A primer afferens rostok akusztikus trauma kiváltotta duzzadása, majd degenerációja és pusztulása ugyanennek a folyamatnak, azaz a glutamát excitotoxicitásnak a következménye. A két noxa, azaz az ischaemia és zajhatás, hasonló patomorfológiai következményének egyik oka a zaj hatására fellépő csökkent cochleáris véráramlás, és az endolympha oxigénszaturációjának romlása, másrészt a belső szőrsejtek kóros túlaktivációja. A cochlea szinapszisrendszere
Belsõ szõrsejt
Külsõ szõrsejt
Glu
Glu a9nAChR
ACh DA GABA NP 5-HT
ACh GABA NP
mAChR
D2
kainát NMDA
AMPA
nAChR
Lateralis Olivocochlearis Efferens
I. típusú II. típusú Afferens
Medialis Olivocochlearis Efferens
Az aminoglikozid antibiotikumok gramnegatív baktériumok ellen hatékonyak.. Támadáspontjuk többes, egyrészt a fehérjeszintézist gátolják a bakteriális riboszómákhoz való kötődés révén, másrészt foszfolipidekhez is kötődnek, amivel membránkárosodást is létrehoznak, harmadrészt szabadgyökképzés révén a fehérje-, zsír- és DNSkatabolizmust is indukálnak. Ezek a folyamatok nem kizárólag
a baktériumokban, de a gazdaszervezetben is lejátszódhatnak. Bár ezeknek a gyógyszereknek az oto- és nefrotoxicitása jól ismert, a klinikai gyakorlat még a mai napig rákényszeríti az orvosokat az aminoglikozidok használatára súlyos gram-negatív fertőzésekben. Az ototoxikus antibiotikumok egy csoportja főleg vesztibulotoxikus, mint pl.: a streptomycin és a gentamicin, másik részük inkább cochleáris károsodást idéz elő, ilyenek az amikacin, a kanamycin és a neomycin. Ezeknek az antibiotikumoknak nagy dózisa a legtöbb emberben toxikus reakciókat vált ki, de egyes családokban már kis koncentrációk is halláskárosodást, süketséget okoznak. Az ototoxikus halláskárosodáshoz való genetikai fogékonyság intenzív kutatások tárgyát képezi, feltételezik egy öröklött mutáció szerepét A belső szőrsejtet ért akusztikus noxa, vagy ischaemia hatására abból extrém mértékű glutamát szabadul fel, ez a nervus cochlearis izgalma révén a ochleáris magvakba juttatja az ingerületet, ami átkapcsolódás után az oliva superior lateralis magvainak ingerületi állapotát okozza. Ezekből a magokból a lateralis olivocochleáris rostok a cochleába vezetik vissza az információt, mégpedig a belső szőrsejtek alatti afferensek dendritjeihez. Ezt a visszacsatoló kört nevezzük short-loop feed-back mechanizmusnak. A lateralis olivocochleáris rostoknak védő funkciót tulajdonítanak; zaj és ischemia esetén az extrém glutamát felszabadulás toxikus hatását posztszinaptikusan gátolja az afferens ideg dendritjén. A lateralis efferens elektromos stimulációja csökkentette az intenzív hanginger kiváltotta cochleáris potenciálokat. Kimutatták, hogy, intenzív akusztikus expozíció a cochlea potenciáljait jobban megváltoztatja, amennyiben az efferenseket gátolják. A lateralis efferensek transzmitterei közül kísérleteink során a dopaminra fókuszáltunk. A dopamin önmagában alkalmazva nem befolyásolja az afferens spontán aktivitását, ezzel szemben az NMDA- és AMPA-kiváltotta tüzelést dopamin és D1, illetve D2 dopamin-receptor agonisták dózis-függően gátolják. Egy D2/D3 agonista szer, a piribedil intracochleáris perfúziója során azt találták, hogy intenzív zajexpozíció alatt, illetve ischaemia előtt alkalmazva, hatására a cochleáris potenciálok kevésbé változtak meg. Ezzel morfológiailag egybevág, hogy a piribedil alkalmazása mellett az afferens dendritek károsodása elmaradt, ugyanakkor a szőrsejtek károsodása ugyanolyan mértékű volt. Ez a kísérletsorozat arra utal, hogy a dopamin közvetlenül az afferens rostokat védő funkciót lát el ischaemia, illetve zajkárosodás esetén. Célkitűzések: 1. Izolált tengerimalac cochleán végzett in vitro kísérleteinkkel bizonyítékokat akartuk szolgáltatni a preparátumunkból felszabadult dopamin neurális eredetéről. 2. Arra kerestük a választ, hogy gyógyszeresen modellezett zaj és ischaemia hatására valóban emelkedik-e a dopamin felszabadulása. 3. Meg akartuk tudni, hogy a cochleáris dopamin felszabadulásában az ionotróp glutamát receptorok szerepet játszanak-e. 4. Célunk volt egy új módszer beállítása, melynek segítségével izolált tengerimalac cochleából in vitro mikroperfúziós módszer segítségével párhuzamosan detektálhatóvá válik a dopamin és a glutamát felszabadulása. 5. Dopamin agonista és antagonista szerekkel végzett kísérleteink során arra kerestük a válasz, hogy a glutamát felszabadulására hatással van-e a dopamin. 6. Kísérleteinkkel az aminoglikozidok hatását vizsgáltuk a dopamin felszabadulására. Figyelembe véve, hogy a dopaminnak ischaemia és zaj esetén védő szerepet tulajdonítanak, az aminoglikozid antibiotikumok hatásmechanizmusában a dopamin-felszabadulás blokkolása új patofiziológiai utat jelenthet. 7. Jelenleg is folyó kísérleteinkkel a fenti folyamatok intracelluláris mechanizmusainak jobb megértését tűztük ki célul. Ennek érdekében egy olyan preparátum létrehozásándolgoztunk, mely elsőként lehetőséget teremt a halló érzékhám különböző sejtjeinek intracelluláris kalciumion koncentrációjának szimultán mérése. Mindezt olyan körülmények között kívántuk elérni, melyben a sejteket saját környezetükben vizsgálhatók, nem elveszítve a más sejtekkel fennálló kapcsolataikat.
Módszer Dopamin felszabadulásának mérése A tengeri malacok dekapitálását követően csontos bulla tympanit kiemeltük. Sztereómikroszkópos szemellenőrzés mellett a csiga csontos vázát körkörösen lepattintottuk, a stria vascularist lefejtettük, a modiolust a cochlea bázisánál eltörtük. Az így kapott preparátumot trícium izotóppal jelölt dopamint tartalmazó perilympha-szerű oldatba helyeztük. Egy órás inkubációt követően a cochlea-preparátumokat egyenként 100 mM belső térfogatú plexiüveg kamrákba helyeztük. Ezt követően 0,3 ml/perc áramlási sebességgel a kamrákat perilymphaszerű oldattal áramoltattuk át. Egy órás előperfúziót követően a kifolyót 20 db 3 perces frakcióba gyűjtöttük. Az egyes frakciók rádióaktivitását meghatároztuk. Az elektromos téringerlést általában a 3. és 13. mintagyűjtési periódus alatt alkalmaztuk. Egyek kísérletekben kizárólag a 3. periódus alatt ingereltünk, míg bizonyos kísérletek során nem végeztünk elektromos ingerlést. A perfúziót követően a cochlea a preparátumok szöveti radioaktivitásként lemértünk. Az egyes frakciókra jutó dopamin-felszabadulást az egész szövet radioaktivitásának az adott frakcióra jutó aktivitásának arányaként határoztuk meg. Glutamát és dopamin felszabadulásának párhuzamos mérése A fenti preparálást és töltést követően, a preparátumunkat in vitro mikrotérfogatú perfúziós rendszerbe helyeztük, a kifolyót 8 db 3 perces frakcióba gyűjtöttük. A 0,9 ml-es mintákból 0,5 ml-t folyadék szcintillációs spektrometriás dopamin-meghatározásra, a fennmaradó 0,4 ml-t pedig magas nyomású folyadékkromatográfiás (HPLC) glutamát meghatározásra használtunk fel. Elektromos ingerlést a 3. frakció alatt alkalmaztunk olyan ingerlési paraméterekkel, melyek mellett mind a dopamin, mind a glutamát felszabadulását szignifikánsan megnő. Aminoglikozid antibiotikumok hatásának vizsgálata a dopamin felszabadulására Az aminoglikozid antibiotikumok hatásának vizsgálatakor a dopamin felszabadulásának mérését a fentiek szerint végeztük. A krónikus neomycin-kezelést 14 napig végeztük 50 mg/kg/die adaggal, majd a cochleájukat izoláltuk. Ezt követően in vitro mikrotérfogatú perfúziós módszer segítségével, a fentiek szerint vizsgáltuk a dopamin felszabadulását elektromos téringerlés hatására, neomycin különböző koncentrációjú oldatainak a jelenlétében. Intracelluláris Ca2+-koncentrációmérés intakt tengerimalac Corti-szerven A fenti preparálási procedúrát megváltoztattuk, úgy hogy a csiga csontos vázát nem teljesen pattintottuk le, hanem csak a csúcsi részről távolítottuk el a csontot. A stria vascularist nem fejtettük le, és a modiolust a cochlea bázisánál nem törtük el. Az érzékhám felületének óvatos scarificálásával távolítottuk el a Reissner membránt és a membrana tectoriát. A preparátumunkat 10 µM fura-2/AM-mel töltöttük, majd perfundáló kamrában rögzítettük, melyet 2 ml/perc sebességgel áramoltattunk át perilympha-szerű oldattal. A preparátumot 40X vízimmerziós objektívvel vizsgáltuk. A preparátumot 340 és 380 nm-es ultraibolya (UV) fénnyel gerjesztettük, az emittált fényt (l=510±20 nm) egy hűtött CCD kamerával detektáltuk. Ingerléshez a perfundáló folyadékhoz adott 100 mM koncentrációjú kálium klorid oldatot használtunk. Eredmények Veratridinnel modellezett ischaemia hatására a dopamin felszabadulása megnő, mely egyben bizonyítja a dopamin neuronális eredetét Kísérleteinkben a 10 mM veratridin koncentráció kisebb mértékben emelte meg a [3H]dopamin nyugalmi felszabadulását, hatására azonban jelentősen növekedett az elektromos ingerlés
hatására létrejött kiáramlás. 30 mM veratridin szignifikánsan hatott a dopamin bazális felszabadulására, és az elektromos stimulálás hatására a dopamin-kiáramlás ezt követően még tovább emelkedett, így az ingerlés hatására létrejött felszabadulás növekedés is szignifikáns volt. A nem-szelektív Na+-csatorna blokkoló tetrodotoxin (TTX) 1 mM koncentrációban teljes mértékben antagonizálta a veratridin hatását. Glutamát receptor antagonisták hatástalanok a dopamin felszabadulására Glutamát receptor antagonisták hatását vizsgálva azt találtuk, hogy sem az NMDA-receptor antagonista dizocilpin (3 mM), sem pedig a non-NMDA-receptor antagonista GYKI-52466 (100 mM) nem befolyásolta a veratridin-kiváltotta [3H]dopamin-felszabadulást. További kísérleteink során azt találtuk, hogy a glutamát receptor antagonisták sem a bazális sem pedig a veratridin + elektromos ingerlés kiváltotta [3H]dopamin-felszabadulást nem befolyásolták. A dopaminal együtt a glutamát felszabadulását is szignifikánsan megemeli az elektromos ingerlés Elektromos téringerlés hatására a mind a [3H]dopamin, mind a glutamát felszabadulása szignifikánsan megemelkedett, majd stimulációt követően a bazális kiáramlás közel az alapértékre tért vissza mindkét transzmitter esetében. A TTX hatására a stimuláció-kiváltotta és a nyugalmi [3H]dopamin-felszabadulás is szignifikánsan csökkent. A TTX blokkolta a stimuláció által okozott glutamát-felszabadulás növekedést, de a glutamát nyugalmi kiáramlására nem volt hatással. Dopamin receptor agonista és antagonista nem változtata meg a glutamát felszabadulását A D2 dopamin receptor agonista bromokriptin (20 µM) és a D2 antagonista szulpirid (100 µM) is az elektromos téringerlés hatására létrejött [3H]dopamin-kiáramlást szignifikánsan megemelte. Ugyanezek a drogok hatástalanak voltak a glutamát bazális és stimuláció-kiváltotta felszabadulására. Neomycin hatására a dopamin ingerlés kiváltotta felszabadulása csökken A neomycin hatására az elektromos téringerlés kiváltotta [3H]dopamin-felszabadulás koncentráció-függően csökkent. A gentamicin és a kanamycin egyik koncentrációban sem volt hatással a [3H]dopamin felszabadulására. A krónikus neomycinnel kezelt állatok cochleáival végzett kísérletek során meglepő módon egyik koncentrációjú neomycin oldat sem okozott az előkezeletlen állatokéhoz hasonló hatást. KCl ingerlésre a belső szőrsejtek intracelluláris kalciumkoncentrációja megemelkedik A preparátumunkon DIC mikroszkópiával megvilágítva felkerestük a megfelelő látóteret, melyen felülnézetből azonosítottuk a támasztósejteket, a külső szőrsejtek három sorát, a külső és belső pillérsejtek által alkotott Corti alagutat, a belső szőrsejtsort. A megfelelő sejtek azonosítását követően ugyanazt a látóteret UV fénnyel világítottuk meg, és az emittált fényt detektáltuk. A belső szőrsejtsor fluoreszcenciája megfelelő volt, a pillérsejtek nem töltődtek, a külső szőrsejtek belső sora részben töltődött, míg a második és harmadik sor nem. A belső szőrsejtek kalciumion koncentrációját monitoroztuk 100 mM KCl oldat perfúziója közben. A KCl oldattal való ingerlés hatására a belső szőrsejtek nagy részében szignifikáns intracelluláris kalciumion koncentráció-változást tapasztaltunk. Összefoglalás A dopamin védő funkciója a belsőfülkárosodások ellen néhány éve ismert. A lateralis olivocochlearis efferensekből felszabadulva posztszinaptikusan gátolja a glutamát hatását, azaz zaj és ischaemia esetén az excitotoxicitás által okozott afferens rostok károsodása ellen nyújt védelmet. A veratridin a nátrium csatornák aktiválásával gyors intracelluláris nátriumion
koncentráció emelkedést, az ischaemiához igen hasonló intracelluláris állapotot hoz létre. Hatását kizárólag depolarizálható sejtmembránokon hozza létre, azaz csak neuronális sejteken hat. A veratridin alkalmazásával tehát bizonyítottuk, hogy olyan kísérleti körülmények között, melyek hasonlítanak az ischaemiához és a zajhatáshoz, emelkedik a neuronális dopamin felszabadulása a cochleában. Ezek a kísérletek, illetve az, hogy a veratridin hatása blokkolható volt tetrodotoxinnal azt bizonyítják, hogy kísérleti modellünkben a dopamin neuronális struktúrákból származott. Mivel más dopamint tartalmazó struktúra nem ismert a cochleában, feltételezhetjük, hogy a dopamin felszabadulás eredete a lateralis olivocochlearis efferensek axon-terminálisai voltak. A veratridinnel végzett kísérletek mindezeken túl azt is bizonyítják, hogy a dopamin felszabadulása fokozható exogén anyagokkal, és mivel a dopamin védő hatású, így ez terápiás lehetőségekhez juttathatnak bennünket a jövőben az idegi halláskárosodások terápiájában. Az ismert short-loop feed-back körön kívül elképzelhető egy, cochleán belüli fékező mechanizmus, melyben a nagy mennyiségben felszabadult glutamát közvetlenül a lateralis olivocochleáris efferensek terminálisain hatva serkentené a dopamin felaszabadulását. Mivel a glutamát receptor antagonisták hatástalannak bizonyultak a dopamin felszabadulására, így kísérleteink ennek a lokális mechanizmusnak a működését nem igazolták. A rendelkezésre álló korábbi anatómiai és élettani adatok alapján a belsőfülben a glutamát és dopamin közötti interakció nagyon valószínű. Ezért akartunk egy olyan módszert létrehozni, mellyel egyszerre mérhető e két transzmitter felszabadulása. A párhuzamos mérések előnye még az is, hogy az ingerlés hatására mindkét transzmitter felszabadulásának megemelkedése bizonyítja a stimulus hatékonyságát. Kísérleteink során elektromos ingerlés hatására szignifikáns kiáramlás-emelkedést észleltünk mindkét transzmitter részéről, melyet tetrodotoxin mindkét esetben gátolt, bizonyítva ezzel a glutamát és a dopamin neuronális eredetét új kísérleti rendszerünkben. A D2 dopamin receptor agonistával és antagonistával végzett kísérleteink során azt találtuk, hogy a dopamin, közismert posztszinaptikus gátló hatásán kívül nem volt hatással a glutamát felszabadulására. Bár korábbi kísérletek kizárták a D2 receptorok részvételét a dopamin felszabadulásának preszinaptikus szabályozásában, mi ezzel szemben mind a dopamin agonista, mind az antagonista hatására dopamin-szint emelkedést észleltünk a kifolyókban. Ennek hátterében állhat az, hogy a detektálható glutamát-felszabadulás érdekében jelentősen megemeltük az elektromos téringerlés paramétereit. Az agonista és antagonista egyforma hatása több módon magyarázható: (1) a lateralis olivocochlearis terminálisain a szulpirid a a preszinaptikus receptorok blokkolásával a lokális feed-back mechanizmust kikapcsolta; (2) a bromocriptin partialis agonistaként kisebb agonista aktivitást fejtett ki, mint az endogén ligand, azaz a dopamin, így a bromocriptin kompetícióba lépett a dopaminnal, és elfedte a ligandkötő helyeket; (3) az agonista magas koncentrációja deszenzitizálta a D2 receptorokat. Több mechanizmust feltételeznek az aminoglikozidok halláskárosító mechanizmusának hátterében. Ezek közül az egyik a külső szőrsejteken az L-típusú feszültségfüggő kalciumcsatornák blokkolása, másik a külső szőrsejtek másodlagos hírvivő rendszerének a gátolása. Továbbá kimutatták, hogy az aminoglikozidok a mediális olivocochleáris efferens terminálisainak preszinaptikus muszkarin receptoraihoz kötődnek, és ezeket gátolva kikapcsolják az acetilkolin negatív feed-back szabályozását, melynek eredményeként az acetilkolin felszabadulása jelentősen megnő. Végül a glutamáterg transzmisszó zavarát is kimutatták aminoglikozid antibiotikumok hatására, az afferens rostok dendritjén elhelyezkedő NMDA receptorok aktivációját figyelték meg, ami ion- és következményes vízbeáramlással az ischaemiás és zaj okozta afferensduzzadást és- degenerációt okoz. Kísérleteinknél abból a kísérleti megfigyelésből indultunk ki, hogy aminoglikozidokkal és intenzív hanggal kezelt állatoknál nagyobb küszöbemelkedést tapasztaltak, mint a külön-külön kezelés során. Mivel a dopaminnak védő funkciót a zaj elleni védelemben, így feltételezhetjük, hogy a fenti mechanizmusokon kívül az aminoglikozidok negatívan befolyásolják a cochleáris dopamin felszabadulását. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a neomycin koncentráció-függő módon gátolta a dopaminnak ingerlés hatására történő felszabadulását. Ennek legvalószínűbb
hatásmódja a lateralis olivocochleáris efferens rostokon található feszültségfüggő kalciumcsatornák gátlása, melyek a laboratóriumunkban korábban végzett kísérletek alapján, legnagyobb valószínűséggel N-típusú csatornák. Az, hogy a neomycinnel hosszabb ideig kezelt állatok izolált cochleáival végzett kísérletek során az előzőekkel ellentétben a perfundáló oldatban alkalmazott neomycin egyik koncentrációban sem változtatta meg a dopamin felszabadulását, egy adaptív mechanizmust feltétélez. Az intracelluláris szabad kalciumszint a halló érzékhámban különös jelentőséggel bír, hiszen a hanginger elektromos jellé alakítása, illetve a külső szőrsejtek motilitása is transzdukciós mechanizmusok eredményei, melyek kalcium által szabályozottak. Az izolált sejtpreparátumok nagy előrelépést jelentettek a hanginger perifériás feldolgozásának jobb megértéséhez, azonban a fiziológiás viszonyoktól távol kerültek a sejtek izolálásával. Intakt Corti szerven végzett kísérletek során bebizonyosodott, hogy ugyanolyan a kísérleti körülmények között például a külső szőrsejtek nyugalmi potenciálja szignifikánsan eltér egymástól. Mindezek figyelembevételével egy olyan izolált intakt Corti szerv preparátumot hoztunk létre, melyen egyszerre és saját környezetükben vizsgálhatók a halló érzékhám idegi struktúrái. Ez eddig elvégzett kontroll kísérletek folytatásaként a közeljövőben eddigi eredményeink pontosabb megértése, a cochlea fiziológiás és patológiás folyamataink sejtszintű detektálása válik lehetővé egy olyan preparátumon, mely az eddig ismertekhez képest közelebb áll a fiziológiás viszonyokhoz. Köszönetnyilvánítás Elsősorban köszönetet szeretnék mondani témavezetőmnek, Vizi E. Szilveszter Profeszor Úrnak, akinek a segítsége, útmutatásai nélkül nem készülhetett volna el ez az értekezés. Szeretnék köszönetet mondani volt és jelenlegi főnökeimnek, Z. Szabó László Professzor Úrnak és Csokonai Vitéz Lajos Tanár Úrnak, akik kutatási tevékenységemet támogatták. Köszönet illeti minden kollégámat, akik a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának Fül-orr-gégeklinikáján Ph.D. napomon helyettem is dolgoztak a betegellátásban. Köszönet illeti Dr. Gáborján Anitát, aki a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben izolált tengerimalac cochleán az in vitro mikrotérfogatú perfúziós technikával való dopamin mérést beállította, és megtanította. Köszönetet szeretnék mondani Dr. Lendvai Balázsnak, Dr. Zelles Tibornak, Dr. Tóth Miklósnak, Baranyi Máriának kísérleteimhez nyújtott segítségükért. A Ph.D. tandíjamat az OMKER Rt. vállalta a teljes képzés ideje alatt, ezért a cégnek, és személy szerint Sztanoj Miklós Úrnak szeretnék köszönetet mondani. A kongresszusi részvételeimet részben a Solvay Pharma és az AstraZeneca cég szponzorálta, ezért nekik is szeretnék köszönetet mondani. Végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom családomnak kutatómunkám és az értekezés megírása alatti megértésükért és támogatásukért.
A témában megjelent publikációk jegyzéke Közlemények: 1. Halmos, G., Gáborján, A., Répássy, G., Z. Szabó, L., Vizi, E.S., 2000. Veratridine-evoked release of dopamine in guinea pig isolated cochlea. Hear. Res. 144, 89-96. 2. Gáborján, A., Halmos, G., Répássy, G., E.S. Vizi, E.,S., 2001. A new aspect of aminoglycoside ototoxicity: Impairment of cochlear dopamine release. Neuroreport 12(15), 3327-3330. 3. Halmos G., Lendvai, B., Gáborján, A., Baranyi, M., Z. Szabó, L., Csokonai Vitéz, L., 2002. Simultaneous measurement of glutamate and dopamine release from isolated guinea pig cochlea. Neurochem. Int. 40(4) (közlésre elfogadva) Előadások 1. Halmos, G., Gáborján, A., Répássy, G., Z.Szabó, L., Vizi, E.S. 1999. The effect of veratridine on the release of dopamine at the axon terminal of the lateral olivocochlear efferent fibres. Fund. Clin. Pharmacol. 13/Suppl.1., 343s. 2. Vizi, E.S., Gáborján, A., Répássy, G., Halmos, G., Z.Szabó, L., 1999. Neurotransmitters in the cochlea: Role of dopaminergic innervation. International Békésy Centenary Conference on Hearing and Related Sciences, 1999, Budapest. 3. Halmos, G., Gáborján, A., Z.Szabó, L., Vizi, E.S., 1999. Neurotranszmitter rendszerek kölcsönhatásai a zaj elleni védelemben. Magyar Fül-orr-gégeorvosok Egyesülete Audiológiai Szekciójának XXXVI. Vándorgyûlése, Gyõr. 4. Gáborján, A., Halmos, Gy., Répássy, G., Vizi, E.S., 1999. Efferens moduláció a belsõfül mûködésében. Magyar Fül-orr-gégeorvosok Egyesülete Audiológiai Szekciójának XXXVI. Vándorgyûlése, Gyõr. 5. Halmos, G., Gáborján, A., Z.Szabó, L., Vizi, E.S., 1999 Effect of ototoxic drugs on cochlear neurotransmission and outer hair cell function. 31st Annual Scientific Symposium of the HMAA, 1999, Sarasota, Florida. 6. Halmos, G., Gáborján, A., Baranyi, M., Halmos, P., Z. Szabó, L., Vizi, E.S., 2000. Simultaneous measurement of glutamate and dopamine release from isolated guinea pig cochlea. Laryngo-Rhino-Otologie 79/Suppl. 1., S100. 7. Halmos, G., Gáborján, A., Baranyi, M., Z. Szabó, L., Vizi, E.S., 2000. Glutamát és dopamin felszabadulásának szimultán mérése izolált tengerimalac cochleából. Magyar Fül-orrgégeorvosok Nemzeti Kongresszusa, Hévíz. 8. Halmos, G., Zelles, T., Lendvai, B., Csokonai Vitéz, L., Vizi, E.S., 2001. Szőrsejtek intracelluláris Ca2+-koncentrációjának vizsgálata intakt tengerimalac Corti-szerven. Magyar Fülorr-gégeorvosok Egyesülete Audiológiai Szekciójának XXXVII. Vándorgyûlése, Pécs.