Dr. Krähling János - Dr. Halmos Balázs: Építészettörténet 4. Újkor BMEEPETA401

E U R Ó PA I U N I Ó STRUKTURÁLIS ALAPOK

Építészettörténet 4. Újkor Dr. Krähling János - Dr. Halmos Balázs: Építészettörténet 4. Újkor BMEEPETA401 „Az építész- és az építőmérnök képzés szerkezeti és tartalmi fejlesztése” HEFOP/2004/3.3.1/0001.01

1

Építészettörténet 4. Újkor BMEEPETA401 Dr. Krähling János - Dr. Halmos Balázs TARTALOMJEGYZÉK 1. A reneszánsz építészet fogalma, kultúrtörténeti helye, időbeli és térbeli lehatárolása. A reneszánsz kialakulásának tényezői 2. A reneszánsz építészet kezdetei . Filippo Brunelleschi építészete. 3. A reneszánsz korai szakaszának palotaépítészete Firenzében 4. Az antik építészet kutatása – Leon Battista Alberti építészete és építészetelméleti munkássága. Michelozzo di Michelozzi munkássága 5. A reneszánsz palotaépítészetének főbb regionális típusai Itáliában a XV. század második felében. 6. Giuliano da Sangallo és Francesco di Giorgio építészeti munkássága. Milano reneszánsz építészete a quattrocento második felében. Filarete építészetelméleti munkássága. Velence építészete a XVI. sz. elején. 7. Bramante építészeti munkássága Rómában. Bramante hatása: Raffaello, Baldassare Peruzzi és Giulio Romano építészeti munkássága. 8. A Francia reneszánsz építészet kibontakozása a XVI. század első felében. 9. Michelangelo építészeti munkássága. Sanmicheli építészeti munkássága 10. Későreneszánsz építészet Firenzében, Velencében, Genovában és Rómában. Giacomo Barozzi da Vignola építészeti munkássága és hatása 11. Palladio építészeti és építészetelméleti munkássága 12. A reneszánsz építészet elterjedése Európában: áttekintés. 13. A barokk építészet fogalma, kultúrtörténeti helye, időbeli és térbeli lehatárolása. A barokk építészet kezdetei Rómában. 14. A római barokk klasszikus irányzata - Bernini építészeti munkássága 15. A római barokk expresszív irányzata - Borromini építészeti munkássága 16. Cortona és Rainaldi építészeti munkássága. 17. A barokk Észak-Itáliában – Guarini építészeti munkássága. 18. A késő barokk Közép-és Dél-Itáliában. Spanyol és portugál barokk építészet. 2

19. A barokk építészet kialakulása és korai szakasza Franciaországban. A barokk kibontakozása, Louis Le Vau munkássága. 20. Jules Hardouin-Mansart munkássága és a barokk kiteljesedése. A klasszicizáló késő barokk Franciaországban. 21. Barokk építészet Ausztriában 22. Cseh barokk építészet 23. Német barokk építészet 24. A barokk építészet elterjedése Európában. Angol és orosz barokk építészet.

3

1. A reneszánsz építészet fogalma, kultúrtörténeti helye, időbeli és térbeli lehatárolása. A reneszánsz kialakulásának tényezői A reneszánsz fogalma, eredete. A reneszánsz kutatástörténetének főbb vonásai. A humanizmus fogalma, szerepe a reneszánsz eszmekörében. A studia humanitatis. A reneszánsz kezdetei az irodalomban, a festészetben és a szobrászatban. Az antik filozófusok munkásságának szerepe és jelentősége. Firenze jelentősége a reneszánsz kialakulásában. A firenzei céhek és szerepük a művészetpártolásban. A firenzei textilipar, a kereskedelem és a pénzügyletek fejlődése. A római jog bevezetése. A Medici család története, szerepe a korai reneszánszban. Cosimo (1389-1464) Medici szerepe a városállam anyagi gazdagságának megteremtésében. Lorenzo „il Magnifico” (1449-1492) Medici művészetpártoló tevékenysége. Igény a római jog által megszabott életkeretek antik előképeinek felkutatására: az ókor egyre intenzívebb tanulmányozása. A humanista mozgalom által kutatott diszciplínák. A humanisták szerepe az antik építészetelmélet felkutatásában. Az antik filozófia és tudomány tanulmányozása, szerepe a reneszánsz világképének kialakulásában: Platón, Arisztotelész, Pythagorasz. Manuel Chrysoloras, a tudós diplomata jelentősége a klasszikus filozófia megismertetésében, tanulmányozásában. A tudomány és a művészet kapcsolata a reneszánszban. A világkép meghatározó jelentősége a művészet fejlődésében, alakulásában. A Fibonacci-sorozat. A középkori térszemlélet hierarchikus jellege. A reneszánsz térszemlélet mellérendelő karaktere. A reneszánsz tér állandósága. A perspektíva szerepe a reneszánsz térelméletben és művészetben: a tér tudománya. Masaccio, Piero della Francesca munkásságának párhuzama a korareneszánsz építészetével. A reneszánsz építészetelmélet alapja: Vitruvius „Tíz könyv az építészetről” c. művének újra felfedezése, tanulmányozása és értelmezése.

4

2. A reneszánsz építészet kezdetei . Filippo Brunelleschi építészete.

Brunelleschi rangja és pozíciója a korabeli Firenzében, mint ötvös és építész. A firenzei dóm kupolájának befejezésére kiírt pályázat. Toszkána gótikus építészeti öröksége. A dóm mint a város gazdagságának szimbóluma. A kupola szerkezeti problémájának megoldása: római tanulmányút és kísérletek, a kettős héjú, rejtett csavarbordás szerkezet. A Dómkupola mint a reneszánsz alkotó szellemiségének szimbóluma. Az Ospedale degli Innocenti, a reneszánsz építészetének szimbolikus kezdete. AZ ospedale funkcionális kialakítása, térszervezése. Az antik vagy annak vélt középkori előképek szerepe Brunelleschi építészetében. A tökéletes számok és a rejtett kvadratúraháló szerepe a homlokzat kialakításában. Az arányok és a harmónia törvényszerűségei a homlokzat kompozíciójában. Az árkádos homlokzattípus szerkezeti és alaktani jellemzői. Firenze, San Lorenzo, Sagrestia Vecchia: a kubus-szerű tér a templom térszervezési alapegysége. A linearitás és síkszerűség a belső tagozatképzésben; Heinrich Wölfflin kategóriái. A kvadratúra és a trianguláció szerepe a San Lorenzo templom téralakításánál. A zárt forma ideája a belső alakításában. A tagozatképzés egyszerűsége, lineáris jellege. A della Robbia család majolikái Brunelleschi épületein. A Santo Spirito templom: kísérlet a centrális reneszánsz téreszmény és a hosszházas, latin kereszt alaprajzú keresztény templomtípus ötvözésére. Az azonos térelemekből, az oktáv aránya szerint megvalósuló additív építészeti struktúra. Az alaprajzi szerkesztés szabályai és konfliktusa a funkcionális igényekkel. A Cappella Pazzi: az első összetett rendszerű centrális templom, a hosszanti és haránt térszervezési irány egyensúlya. A síkszerűség és a tagozatok linearitásának összetettsége. A következetesen alkalmazott arány (az aranymetszés) végig vitele az épületen. Az oszlop-ívezet használatának tisztasága a főhomlokzaton. A Cappella Pazzi tagozatképzése és részletei, a della Robbia család munkássága. A Cappella Pazzi szimbolikája. A Santa Maria degli Angeli mint centrális koordinatív térszervezet: előzményei, reneszánsz térszervezési jellegzetességei és hatása. Emlékanyag: Firenze, Dóm-együttes (Filippo Brunelleschi) befejezés: 1418-1436-1468 Firenze, Ospedale degli Innocenti (Filippo Brunelleschi) 1419Firenze, San Lorenzo, Sagrestia Vecchia (Filippo Brunelleschi) 1421Firenze, Santa Croce, Cappella Pazzi (Filippo Brunelleschi) 1429Firenze, Santa Maria degli Angeli (Filippo Brunelleschi) 1434Firenze, San Lorenzo (Filippo Brunelleschi) 1419Firenze, Santo Spirito (Filippo Brunelleschi) 1436-

5

3. A reneszánsz korai szakaszának palotaépítészete Firenzében

A firenzei palota típusa a mediterrán lakóházból származtatott középkori, belső udvaros, emeletes városi reprezentatív lakhely továbbfejlődése; a középkori struktúra klasszikus elemekkel és rendszerben történő átformálásával. A palazzo helye Firenze városi kontextusában; funkcionális rendszere, a homlokzat tagolásának módozatai. A Palazzo Medici reneszánsz karaktere, építésének meghatározói, az építtető programja. A palota klasszikus kompozíciós elemei. A horizontális homlokzattípus jellemzői. A horizontális párkányok rendszere, funkciója, kialakítása. A klasszikus zárópárkány szerepe, arányai. A középkori eredetű ablaknyílások klasszikus átformálása, ritmusuk és tagolásuk. A palota tektonikus építészeti tagolása: a homlokzatfelületek alakítása. A szimmetria és az arányok a kompozíciós rendszerben. A palota és környezetének kapcsolata. A Palazzo Antinori (feltehetően Giuliano da Maiano tervezte) térrendszere és homlokzata: a szabálytalan építési telekosztáson belül megvalósuló tiszta reneszánsz kompozíció. A Palazzo Pazzi-Quaratesi (szintén Giuliano da Maiano tervezhette) homlokzati kompozíciójának hagyományos és újszerű elemei: nyílásformái és arányai, párkányainak rendszere, a Palazzo Medici hatása. A firenzei Palazzo Strozzi alaprajzban és felépítményben megnyilvánuló egységes, hexagonális szerkesztési rendszere. Az alaprajz világos, kiérlelt funkcionális tagolása. A párnakváderes, horizontális rendszerű homlokzat monumentalitása, a zárópárkányzat aránya és szerkezete. A firenzei Palazzo Guadagni homlokzatának újszerűsége és hatása a XVI. század elején. A sgrafittódíszes és kőburkolatos homlokzatfelületek szembeállítása; a négyszintes homlokzat felső emeletének loggiája: funkcionális és tektonikai újszerűsége.

Emlékanyag: Firenze, Palazzo Medici-Riccardi (Michelozzo di Michelozzi) 1446-1460 Firenze, Palazzo Antinori (Giuliano da Maiano) 1450k. Firenze, Palazzo Pazzi-Quaratesi (Giuliano da Maiano) 1460-as évek Firenze, Palazzo Strozzi (Giuliano da Sangallo, Benedetto da Maiano, Cronaca) 1489-1505-1536 Firenze, Palazzo Guadagni XVI.sz. elje

6

4. Az antik építészet kutatása – Leon Battista Alberti építészete és építészetelméleti munkássága. Michelozzo di Michelozzi munkássága Leon Battista Alberti és a humanista mozgalom. Vitruvius traktátusának ismerete és hatása. Alberti műve, a „Tíz köny az építészetről”: kiemelkedő elméleti jelentősége, párhuzama és kritikai-újító jellege Vitruvius vonatkozásában. Az építész reneszánsz pályaképe, a modern építész-karakter meghatározása. Az antik építészet tudatos tanulmányozása és formáinak, szerkezeteinek alkotó módon történő átvétele. Az oszloprendek ismerete. A Palazzo Rucellai jelentősége: az első kísérlet a klasszikus oszloprendek következetes alkalmazására a palotahomlokzaton. A hálózatos homlokzattagolás: horizontális és vertikális tagolásrend kiegyenlítettsége, a nyílásritmusok és a párkányok arányainak komplexitása. A homlokzat kulissza-jellege. A hálózatos homlokzattípus antik előzményei és hatása. Alberti kísérlete a reneszánsz templom antik elvek szerinti megvalósítására: a diadalív-forma alkalmazása a rimini Tempio Malatestiano homlokzatán. Alberti törekvései a klasszikus antik templomhomlokzat és a keresztény templom ötvözésére. A Santa Maria Novella homlokzatának középkori meghatározottsága, a márványberakásos firenzei homlokzat-előképek. A homlokzat új reneszánsz kompozíciós rendszere: a kvadratúraháló. Az antik templomhomlokzat és a bazilikális tértípus összehangolása: a voluta szerepe a kompozícióban. A mantovai San Sebastiano-templom mint centrális görögkereszt alaprajzú tér és antik templomhomlokzatú épület. A görögkereszt alaprajzi forma előzményei és jelentése-jelentősége a reneszánsz építészetben. A mantovai San Andrea-templom, mint szintézis. A diadalív-forma következetes alkalmazása a külső és belső architektonikus tagolásában. Az antik minták szerepe és megjelenése a keresztény templom típusában: a bazilikális forma. A latinkereszt alaprajzi forma, a négyezeti kupola és a kápolnasorral övezett hosszanti dongaboltozatos főhajó. A mantovai San Andrea-templom mintaadó jellege, jelentősége. Michelozzo di Michelozzi, a firenzei Palazzo Medici tervezőjének munkássága Firenzében: a San Marco-templom és kolostor, a Villa Medici a Firenze melletti Careggiben, és a Santissima Annunziata-kolostor és temploma. Emlékanyag: Firenze, Palazzo Rucellai (Leon Battista Alberti) 1447Rimini, Tempio Malatestiano (Leon Battista Alberti) 1450 Firenze, Santa Maria Novella (Leon Battista Alberti) 1457Mantova, San Sebastiano (Leon Battista Alberti) 1460Mantova, San Andrea (Leon Battista Alberti) 1470Firenze, San Marco-templom és kolostor (Michelozzo di Michelozzi) 1437-1452 Careggi, Villa Medici (Michelozzo di Michelozzi) 1420-1450Firenze, Santissima Annunziata-kolostor és temploma (Michelozzo di Michelozzi) 1444-

7

5. A reneszánsz palotaépítészetének főbb regionális típusai Itáliában a XV. század második felében. A reneszánsz palotaépület típusa: középkori előzmények és antik mintakövetés. A palotaépítészet szociális meghatározói. A palota funkcionális rendszere. A palota szimbolikája. A sienai palotaépítészet kiemelkedő emlékei: a Palazzo Piccolomini (terv: Bernardo Rossellino) és a Palazzo Spannocchi (terv: Giuliano da Maiano). A sienai építészeti hagyományok és a firenzei palotatípus ötvözése. Bologna antik és középkori építészeti öröksége. A lakótornyok a városképben: funkció, szerkezet, szimbolika. A középkori városszerkezet jellemzői. Az árkádos palotahomlokzat-típus. Az árkádok szerepe, építészeti és szerkezeti kialakítása. A palotahomlokzatok jellemző anyaghasználata. A bolognaio Palazzo Ghisilardi-Fava (terv: Egidio Montanari). A bolognai Palazzo Sanuti-Bevilacqua jellemzői: gyémántkváderes homlokzati struktúrája, udvari architektúrájának jellemzői. Az árkádívek sorolása, megkettőzése. A ferrarai Palazzo dei Diamanti (terv: Biagio Rossetti) homlokzati kialakítása és hatása. A pienzai főtér (Piazza Pio II.) építészeti kialakítása, urbanisztikai jellemzői. A megbízó, Aeneas Silvio Piccolomini igényei. A tér épületei: elhelyezkedésük, építészeti feltárulásuk A reneszánsz tájeszmény megjelenése az építészeti formálásban: a „teatro”. A pienzai Palazzo Piccolomini (terv: Bernardo Rossellino), mint a firenzei palotatípus adaptációja, hálózatos homlokzatrendszere (Alberti után) és újításai. Róma építészetre e a XV. század közepén; a Palazzo Venezia: középkorias formálása és a keresztosztós ablak formatana, az ablaktípus elterjedése és hatása. A palotaudvar építészeti tagolása: jellemző megoldások és típusok. A római Palazzo della Cancelleria: a firenzei palotatípus, a helyi hagyományok és speciális igények, valamint Alberti építészetének szintézise. A hálózatos homlokzattípus továbbfejlesztése: a Palazzo della Cancelleria építészeti nyelvezete. Emlékanyag: Siena, Palazzo Piccolomini (Bernardo Rossellino?) 1469Siena, Palazzo Spannocchi (Giuliano da Maiano)1473Bologna, Palazzo Ghisilardi-Fava (Egidio Montanari) 1480-as évek Bologna, Palazzo Sanuti-Bevilacqua 1470-es évek végétől Ferrara, Palazzo dei Diamanti (Biagio Rossetti) 1482Pienza, Piazza Pio II. (Bernardo Rossellino) 1459Pienza, Palazzo Piccolomini (Bernardo Rossellino) 1459Roma, Palazzo Venezia 1455Roma, Cancelleria 1480-as évek vége-1510k.

8

6. Giuliano da Sangallo és Francesco di Giorgio építészeti munkássága. Milano reneszánsz építészete a quattrocento második felében. Filarete építészetelméleti munkássága. Velence építészete a XVI. sz. elején. Giuliano da Sangallo építészeti munkássága: a firenzei és római építészet összegzése. A Poggio a Caiano-i Villa Medici programja: a neoplatonikus elvek és az építészet. A villa építészeti formálása és úttörő jelentősége: az antik templomhomlokzat, a balusztrádos terasz, az apartman-rendszerű belső tagolás. A prato-i Madonna delle Carceri: kísérlet a reneszánsz centrális téreszmény térbeli, külső és belső nézőpontra szervezett megvalósítására. A Santo Spirito sekrestye mint oktogonális térforma; az additivitás következetes végig vitele a téralakításban. A Santo Spirito sekrestye hatása a közép-európai reneszánszra. Sangallo palotáinak homlokzattagolási rendszere: horizontalitás, festőiség, dekorativitás, arányosság. Urbino művészeti központ – szerepe. Federico da Montefeltre művészetpártoló tevékenysége. A hercegi palota kialakulása, funkcionális elrendezése és tömegalakítása. A függőkert, a belsőépítészeti kialakítás és a belső udvar: a firenzei, római és észak-itáliai ízlés szintézise. Francesco di Giorgio Martini építészetelméleti munkássága és hatása. A trattati di architectura ingeneria e arte militare – Értekezés a polgári és hadi építészetről. Erődterveinek és építészeti gondolatainak hatása, magyarországi fogadtatása. A latin kereszt alaprajzi forma Francesco di Giorgio építészeti munkásságában. Milano építészete a XV. század második felében. Antonio Averlino, ismert nevén Filarete szerepe a város építészeti fejlődésében. Az Ospedale Maggiore típusalkotó jellege, a középkorias és reneszánsz formálás együttes megjelenése homlokzatainak formálásában. Filatere építészetelméleti traktátusa: középkori és humanista jellegzetességei, főbb kérdésfelvetései és hatása. Az ideális város gondolatának megfogalmazása. Bramante építészeti munkásságának korai szakasza: A San Satiro –együttes lombard karaktere, a sekrestye észak-itáliai jellegzetességei – összehasonlítása a firenzei Santo Spirito sekrestyével. Dekorativitás, tektonika és illuzionizmus. A Santa maria delle Grazie szentélyének összehasonlítása Brunelleschi Pazzi-kápolnájával: a lombard és toszkán formálásmód különbségei. Velence építészetének festői karaktere és a reneszánsz építészet klasszikus rendje. Mauro Codussi és Pietro Lombardo munkássága: klasszikus rend és dekorativitás; a pártázat mint díszítőmotívum. Emlékanyag: Poggio a Caiano, Villa Medici (Giuliano da Sangallo) 1480-as évek elje Prato, Madonna delle Carceri (Giuliano da Sangallo) 1484Firenze, S. Spirito sekrestye (Giuliano da Sangallo) 1489Firenze, S. Maria Maddalena dei Pazzi (Giuliano da Sangallo) 1490k. Firenze, Palazzo Gondi (Giuliano da Sangallo) 1490Firenze, Palazzo Strozzi (Giuliano da Sangallo, Benedetto da Maiano, Cronaca) 1489-1505-1536 Urbino, Palazzo Ducale (Luciano da Laurana, Francesco di Giorgio Martini) 1465-1472; 1478Cortona, Madonna del Calcinaio (Francesco di Giorgio Martini) 1484Milano, Ospedale Maggiore (Antonio Averlino – Filarete) 1450-es évek eleje Sforzinda (Antonio Averlino – Filarete) 1460-as évek Pavia, Certosa homlokzata (Giovanni Antonio Amadeo) XV. sz. vége Milano, Santa Maria presso San Satiro templom (-1482) és sekrestye 1480-1488 (Bramante) Milano, Santa Maria delle Grazie (Bramante?) 1490-es évek közepe Velence, San Zaccaria főhomlokzat (Mauro Codussi) 1481Velence, Santa Maria dei Miracoli (PietroLombardo) 1481-1489 Velence, Scuola di San Marco (Mauro Codussi, PietroLombardo) 1487Velence, Palazzo Vendramin-Calergi (Mauro Codussi) XV. sz vége - 1509 Velence, ProcurazieVecchie 1500 után 9

7. Bramante építészeti munkássága Rómában. Bramante hatása: Raffaello, Baldassare Peruzzi és Giulio Romano építészeti munkássága. Bramante római munkássága: fordulópontot jelent a reneszánsz építészetben. A centrális tér problematikája: a reneszánsz világkép sajátos építészeti vetülete. A centrális terek típusai. A Tempietto mint tökéletes épületszobor és antik minta. Az antik építészet mintáinak követése a XVI. század elején. A római Vatikán együttese: a klasszikus cirkusz épülettípusának reneszánsz adaptációja, a tengelyre szervezett együttes újszerűsége. Az antik építészeti paradigma és a longitudinális térszervezés. A hosszanti udvari homlokzatok megoldásának kérdése: a diadalívmotívum. A San Pietro Bramante-féle terve: a quattrocento centrális térideáljának megfogalmazása. II. Gyula pápa mint programadó, építtető. A milánói alkotói évek és Leonardo szerepe: előzmények a térkoncepció megfogalmazásához. A kilencosztatú centrális térszervezés reneszánsz típusa: statikus térszervezés, additivitás, centrum köré szervezett alá-fölé rendelt terek. A térkoncepció megvalósíthatóságának szerkezeti problémái. A homlokzat. a tornyok és a kupola problémája. Bramante koncepciójának kisugárzása: a centrális templomok Toscana építészetében. A todi Madonna delle Consolazione: a leonardo-i minta, a tökéletességre törekvés megvalósulása, a függőleges térdinamika fokozódása. A montepulciano-i Madona di San Biagio-templom, id. Antonio da Sangallo műve, és előzménye, a bátyja által tervezett prato-i Madonna delle Carceri. A görögkereszt alaprajzú térszervezés, tömegalakítás és szerkezeti megoldások változatai, előzményük és hatásuk. Bramante iskolateremtő szerepe, tanítványai. A bramante-i „klasszikus” reneszánsz és a dogmatikus szabályokkal szembeni útkeresési próbálkozások tanítványainak munkásságában. Raffaello Santi (1483-1520) építészete: kísérlet a festői hatások ötvözésére. A Palazzo Branconio dell' Acquila jelentősége: a manierista homlokzatképzés mintája. A firenzei Palazzo Pandolfini festői hatású, plasztikus homlokzatképzése. A római Villa Madama: az antik villa típusának újrafogalmazása. A villa és környezetének egysége. A Villa Farnesina, Baldassare Peruzzi (1481-1536) fő műve: a cour d'honneur-ös térszervezés alaptípusa. A villa belső tagolódása. Az illuzionizmus szerepe a program megvalósításában. A római Palazzo Massimo alle Colonne: a városi kontextus figyelembe vétele, a beépítés „modern” jellege. A Pal. Massimo homlokzatának manierisztikus jellege. Giulio Romano és a manierizmus építészete. A mantovai Palazzo Té: festői térszervezés, individualizmus és illuzionizmus. A római Palazzo Farnese, a XVI. század eleső felének legfontosabb római palotája. A firenzei palotatípus és a tengelyes térszervezés ötvözése. Michelangelo munkájának eredménye a belső homlokzatok manierisztuikus jellege és a főhomlokzat nagyvonalú kompozíciója, a dinamikus részletképzés és a főtengely hangsúlyozása. Emlékanyag: Roma, Santa Maria della Pace kolostor udvara (Donato Bramante) 1500 Roma, Tempietto (Donato Bramante) 1500Roma, Vatkáni együttes (Donato Bramante) 1504Roma, San Pietro (Donato Bramante) 1506Todi, Madonna della Consolazione 1508Montepulciano, Madonna di San Biagio (id. Antonio da Sangallo) 1518-1529 Firenze, Palazzo Branconio dell' Acquila (Raffaello Santi) 1510-es évek Firenze, Palazzo Pandolfini (Raffaello Santi) 1518Roma, Villa Madama (Raffaello Santi) 1517Firenze, Palazzo Bartolini-Salimbeni (Baccio d’Agnolo) Roma, Villa Farnesina (Baldassare Peruzzi) 1509-1511 Roma, Palazzo Massimo alle Colonne (Baldassare Peruzzi) 1532Roma, Palazzo Farnese (Ifj. Antonio da Sangallo, Michelangelo) 1534-1546Mantova, Palazzo Té (Gioliu Romano) 1527-1534 10

8. A Francia reneszánsz építészet kibontakozása a XVI. század első felében. A francia reneszánsz kialakulásának előzményei; a gótikus hagyomány meghatározó szerepe, a gazdasági-társadalmi berendezkedés Itáliától eltérő jellege. A reneszánsz eszméinek megjelenése a francia kultúrában a XV. században. I. Ferenc lombardiai hódításai. Milano és az észak-itáliai reneszánsz hatása a francia kultúrára. A paviai Certosa homlokzatalakítása, mintaadó jellege. A blois-i kastély középkori és reneszánsz épületszárnyai. A francia késő-középkori palotaépítészet homlokzatképzési és nyílásalakítási sajátosságai. Az I. Ferenc-szárny elhelyezkedése, építészeti formálása. Az udvari homlokzat kettőssége: középkorias formálás és antikizálás. Az udvari homlokzat részletképzése. A csigalépcső szerepe. Külső homlokzat építészeti formálása, klasszikus és középkori szerkezete, részletképzése. A loggia jelentősége; funkcionális, szimbolikus szerepe, építészeti kialakítása. A chenonceaux-i kastély építészeti formálása; a corps de logis. A szimmetria szerepe a homlokzatképzésben. A kastély belső közlekedési rendszere. A folyó feletti szárny hatáselemei; a galéria mint enteriőrtípus. Azay-le-Rideau kastélyának tömegalakítása: az avantcorps megjelenése és típusalkotó jellege. A tömeg és a homlokzatképzés szimmetriája, a középkori eredetű és reneszánsz formálás festői ötvözete. Chambord kastélya: a francia reneszánsz korai periódusának szintézise. Középkori eredetű és reneszánsz tervezési elvek az alaprajz tagolásában. A várkastély belső közlekedési rendszere: a reprezentatív és kiszolgáló funkciók szétválasztása. Az apartment-rendszer megjelenése. A homlokzattagolás franciás jellege: hálózatos karaktere, felületkitöltő nyílástagolása, gazdag tetőfelépítménye. A fontainebleau-i kastély reneszánsz bővítése, szerepe az itáliai manierizmus enteriőrművészetének átvételében és közvetítésében, Rosso Fiorentino és Francesco Primaticcio szerepe. Az I. Ferenc galéria építészettörténeti jelentősége. Az ancy-le-franc-i kastély jelentősége a XVI. század első felének itália teóriája átvételében; a szabályos négyszög alaprajzú, saroktornyos várkastély típusának. Sebastiano Serlio hatása. A párizsi Louvre Lescot-szárnya: a francia klasszikus reneszánsz szintézise. A hálózatos homlokzattípus klasszikus arányai, nyílásritmusa, a szobrászati díszítés újszerűsége, a homlkokzat plaszticitása, a rizalitok formálási sajátosságai. Philibert de l'Orme szerepe a francia építészetben, építészetelméleti munkássága. Az Anet-i kastély mintaadó jellege, jelentősége: a cour d'honneur, az avant-corps, a corps de logis, az oldalszárnyak és rizalitok kompozíciója. A kastély és környezete. IV. Henrik francia király szerepe Párizs újjáépítésében. A place royale típusa. A Place des Vosges városépítészeti helyzete, építészeti formálása, homlokzatai. A Palais Luxembourg: átmenet a cour d'honneur-ös kastélytípus és a városi palota típusa között.

Emlékanyag: Blois, Kastély, XII. Lajos és I. Ferenc-szárny 1515-1524 Chenonceaux, kastély1515-1522; XVI. sz. II. fele Azay-le-Rideau, kastély 1518-1527 Chambord, kastély (Domenico da Cortona) 1515-1537-1550 Fontainebleau, kastély 1528-1540 (Rosso Fiorentino, Francesco Primaticcio) Ancy-le-Franc, kastély 1546Párizs, Louvre, Lescot-szárny (Pierre Lescot) 1546Anet, kastély (Philibert de l'Orme) 1547-1552 Párizs, Place des Vosges 1607-1612 Párizs, Luxembourg-palota (Salomon de Brosse) 161511

9. Michelangelo építészeti munkássága. Sanmicheli építészeti munkássága Michelangelo Buonarroti (1475-1564) művészete: alkotás és teremtés. Munkássága a festészet, a szobrászat és az építészet magsszintű szintézise. A firenzei San Lorenzo Sagrestia Nuovája: Brunelleschi centrális terének szimmetrikus párja, a centralitás eszményének XVI. századi újrafogalmazása. A sírkápolna szimbolikája, szobrászati és építészeti összefüggései; építészeti részletképzésének invenciózus jellege és dinamikája. A klasszikus nyelvezet individuálissá alakítása. A vertikális térdinamika eszközei. A firenzei Biblioteca Laurenziana építésének előzményei, szerkezeti meghatározottsága és funkciója. Az előcsarnok építészeti tagolása és épületszobor-karaktere. A tartószerkezeti elemek: a falazat és az oszloprend szembeállítása és feszültsége. Michelangelo zsenialitása: a klasszikus alaktan konvencionális formáinak „szobrászati” alkalmazása, egyedi jellege. A római Piazza del Campidoglio kialakulásának antik és középkori előzményei, városépítészeti meghatározottsága. A trapéz alaprajzi forma elemzése, téralakító jellege. A térfeltárulás axiális jellege és időben lejátszódó eseményei: a Lépcső kialakítása és vizuális szerepe a rávezetésben; a térbe érkezés pillanata és a feltárulás élménye; a dinamikus feltárulás eszközei és hatástényezői: a süllyesztett-domborodó térburkolat és a csillagpoligon, a lovasszobor eszmei és térszervezési funkciója. A teret övező épületek kialakítása. A Palazzo dei Conservatori építészeti tagolása, homlokzatrendszere: a nagyoszloprendes homlokzat és az árkádok építészeti kialakítása. A római Palazzo Farnese befejezése kevés, de lényeges változtatással: a palota nagyvonalú, hossztengelyre szervezett kompozíciójának kiemelése, a bejárati architektúra végleges meghatározása, a nyílásrendszer és a főpárkány nagyvonalú megformálása. A Palazzo Farnese helye a tervezett városépítészeti kompozícióban: feltárulása a Via del Corso-tól a Campo dei Fiorin át a Piazza Farnese-ig, folytatása a kerten és a Tiberis hídján át a villa Farnesinához. A római San Pietro folytatása: a Bramante-i sikertelen koncepció kijavítása és a kilencosztású centrális kompozíció befejezése. A statikus térszervezés mellőzése, a térdinamika fokozása a kupola valamint alépítményének kiemelésével. A nagypilaszterrend alkalmazása az építészeti feladatra méretezve; a grandiózus római építészeti formák átvétele és újraértelmezése a keresztény eszmei tartalomhoz. A nagypilaszterrend összetettsége és ellentmondásai. Michele Sanmicheli (kb. 1484-1559) építészeti munkássága, a veronai erődítések tervezésében betöltött szerepe. A veronai városkapuk tervei az antik római építészet formáival; a városkapuk homlokzatalakítási típusai; hatásuk. A Palazzo Pompei alaprajza mint a közép-itáliai és velencei hagyomány szintézise. A lábazatként kezelt földszint és a Colosseum-motívummal tagolt piano nobile építészeti rendszere. A Palazzo Bevilacqua diadalív-ritmusban komponált homlokzata, mintaadó jellege, összetett kompozíciója. Emlékanyag: Firenze, San Lorenzo, Sagrestia Nuova (Michelangelo) 1520Firenze, San Lorenzo, Biblioteca Laurenziana (Michelangelo) 1523Roma, Piazza del Campidoglio (Michelangelo) 1535Roma, Palazzo dei Conservatori a Piazza del Campidoglo-n (Michelangelo) 1535Roma, Palazzo Farnese (Michelangelo) 1546Roma, S. Pietro folytatása (Michelangelo) 1546Verona, városkapuk (Michele Sanmicheli) 1550-es évek Verona, Palazzo Pompei (Michele Sanmicheli) 1530Verona, Palazzo Bevilacqua (Michele Sanmicheli) 153012

10. Későreneszánsz építészet Firenzében, Velencében, Genovában és Rómában. Giacomo Barozzi da Vignola építészeti munkássága és hatása A firenzei Uffizi városépítészeti jelentősége: kapcsolat a Piazza della Signoria és az Arno között. A középület architektonikus formálása: Michelangelo, Raffaello, Palladio és a firenzei palotaépítészet hatása. Az Uffizi homlokzatainak architektonikus formálása, plasztikája. A firenzei Palazzo Pitti későreneszánsz bővítése: építészet, kertépítészet festői kompozíciós egysége. A rusztikázás eredete, megjelenési formái. Sansovino építészeti munkássága a XVI. század középső harmadában Velencében. A Libreria di San Marco funkcionális elrendezése, homlokzatának újító jellege. A klasszikus formálás és a szobrászati díszítés viszonya. Serlio szerepe a homlokzat kompozíciójának megismertetésében (a serliana motívuma); a Palladio-motívum kialakulása. A Logetta funkciója, városépítészeti helye, építészeti formálása, plasztikai tagolása, manierisztikus jellege. A Zecca funkciója és ennek szimbolikája a homlokzat építészeti formálásában, klasszikus nyelvezetében, rokon vonásai Sanmicheli veronai munkáival. A Palazzo Corner funkcionális kialakítása és újító jellege, építészeti előzményei Velencében él Firenzében. A hálózatos homlokzati kompozíció gazdag építészeti nyelvezete, összetettsége. Genova építészete a XVI. század második felében; Galeazzo Alessi szerepe a római stílus átvételében; a Strada Nuova építése. A Santa Maria di Carignano: az ötkupolás kilencosztatú tértípus jelentős emléke. A Palazzo Doria-Tursi térszervezési és formálási újításai: az axialitás és a közlekedőtér jelentőségének fokozása, a mezzanin megjelenése a homlokzattagolásnál. Giacomo Barozzi da Vignola (1507-1573) építészetelméleti munkássága: a "La Regola delle Cinque Ordini di Architettura": a traktátusirodalom mintaadó műve, az oszloprendi mintakönyv alaptípusa. a traktátus hatása az építészettörténetben. A S. Andrea a Via Flaminián: a Trienti Zsinat utáni egyházművészeti és építészeti formálási konvenciók hatása, a centrális tértípus hosszantivá alakítása. A Villa Giulia mint villatípus. A róma környéki főrangú egyházi építtetők villái. A klasszikus minták szerepe a villa kialakításában. A villa urbana, a villa suburbana és a villa rustica reneszánsz megfelelői. A caprarola-i Palazzo Farnese: az itáliai erődépítészeti teória és római palotaépítészeti hagyomány szintézise. Az Il Gesú, a jezsuita rend főtemploma és jelentősége a templomépítészet fejlődésében. A tervezés előzményei: a megújuló egyház művészeti elvei és a klasszikus reneszánsz hagyomány. Az Il Gesú térszervezésének jelentősége: a hosszanti és centrális térszervezés szintézise. Alberti építészetének hatása. Az Il Gesú vizuális feltárulási viszonyai. A homlokzat Vignola-féle koncepciója. Az Il Gesú ilág építészetére. Emlékanyag: Firenze, Uffizi (Giorgio Vasari) 1560-81 Firenze, Pal. Pitti (Brunelleschi?, Bartolomeo Amannati) 1457-; 1568Velence, Libreria di San Marco (Jacopo Sansovino) 1537Velence, Logetta (Jacopo Sansovino) 1537Velence, Zecca (Jacopo Sansovino) 1537Velence, Palazzo Corner (Jacopo Sansovino) 1537Genova, Santa Maria di Carignano (Galeazzo Alessi) 1552Genova, Palazzo Doria-Tursi Roma, S. Andrea a Via Flaminián (Giacomo Barozzi da Vignola) 1550-es évek Roma, Villa Giulia (Giacomo Barozzi da Vignola, Bartolomeo Ammannati, Giorgio Vasari) 1551Caprarola, Palazzo Farnese (Giacomo Barozzi da Vignola) 1559-1564 Roma, Il Gesú (Giacomo Barozzi da Vignola) (1568-1576-1584) 13

11. Palladio építészeti és építészetelméleti munkássága Andrea Palladio (1508-1580) építészete, jelentősége a későreneszánsz építészetben és az egyetemes építészettörténetben. Palladio képzettsége, kapcsolata a humanista mozgalommal. az "I Quattro Libri di Architettura" (Négy könyv az építészetről) építészettörténeti és építészetelméleti jelentősége; összevetése Vitruvius és Alberti művével; a Négy könyv mintaadó jellege és hatása. A vicenzai Basilica építésélnek előzményei, Palladio építészeti koncepciója a középkori eredetű épület befejezésére. a Palladio-motívum eredete és elemzése. Palladio alkotói pályájának első, 1550-ig tartó szakasza: a villaépítészeti elvek érlelődése és a korai paloták. A Palazzo Porto Festa alaprajzi és térszervezési újításai; homlokzatának formálása és előzményei. A Palazzo Chiericati mint városépítészeti és tervezési feladat: funkciója, építészeti tagolása, antik előképek a homlokzatalakításban. Palladio alkotói pályájának második szakasza kb 1550-1570): jelentős villaépítészeti megbízások a velencei patríciusok részére, kiemelkedő palotaépületek. A Palazzo Porto-Barbarano: a Palladio-i háromszintes palotahomlokzat kiérlelt változata, a piano nobile oszloprendjének plasztikus megfogalmazása. A Palazzo Valmarana mint nagypilaszterrendes homlokzattípus: összetettsége, rátét-jellege, illuzionisztikus térnövelő hatása. a Homlokzat és a városi utcakép összefüggése. A Palazzo Valmarana tervezett funkcionális kialakítása, rendeltetési egységeinek differenciált jellege. Az érett alkotói periódus legjelentősebb villái. A központi épülettömeg, az antikizáló homlokzattagolás (templomhomlokzat, a barchessa összefüggésrendszere. A hármas tagolási elv a villaépület térbeli kialakításában. Főbb villatípusok Palladio építészetében. A Montagnana-i és Piombino Dese-i villa elemzése; az emeletes oszloprend megjelenése, a barchessa redukálása. a Villa Rotonda szimbolikája, építészeti programja és funkciói. A Rotonda klasszikus nyelvezete. a Villa Rotonda hatása az egyetemes építészettörténetben. A Villa Badoer, a Villa Barbaro és a Villa Emo elemzése: funkció, térszervezés, tervezési elvek, aránytan. A villaépítészet és a társművészetek: építészet, festészet és épületszobrászat egysége. A villa mint a latifundium "fővárosa". Palladio velencei munkássága: a templomépítészet tervezési elveinek a megújítása. Az antik épületek felmérése, a felmérések szerepe. az antik bazilikák hatása, velence gazdag liturgikus hagfyománya és a differenciált egyházi funkció Palladio templomaiban. Az antik templomhomlokzat és a bazilukális keresztény tértípus összefüggése-konfliktusa, megoldási kísérletek. Palladio templomhomlokzatai és belső tereinek összefüggése. Az Il Redentore differenciált axiális térszervezése, illuzionizmusa. Palladio klasszikus építészeti nyelvhasználatának eredetisége, alkotói szabadsága. Emlékanyag: Vicenza, Basilica (Andrea Palladio) 1546Vicenza, Palazzo Porto-Festa (Andrea Palladio) 1540-es évek vége Vicenza, Palazzo Chiericati (Andrea Palladio) 1550Vicenza, Palazzo Porto-Barbarano (Andrea Palladio) 1570-71 Vicenza, Palazzo Valmarana (Andrea Palladio) 1565 Montagnana, Villa Pisani (Andrea Palladio) 1550-es évek első fele Piombino Dese, Villa Cornaro (Andrea Palladio) 1560-as évek első fele Malcontenta di Mira, Villa Foscari (Andrea Palladio) 1560k. Vicenza, Villa Rotonda (Andrea Palladio) 1560-as évek II. fele Fratta Polesine, Villa Badoer (Andrea Palladio) 1570-től Maser, Villa Barbaro (Andrea Palladio) 1558Fanzolo di Vedelago, Villa Emo (Andrea Palladio) 1560-as évek eleje Velence, San Giorgio Maggiore (Andrea Palladio) 1559; 1565Velence, Il Redentore (Andrea Palladio) 1576-

Vicenza, Teatro Olimpico (Andrea Palladio) 158014

12. A reneszánsz építészet elterjedése Európában: áttekintés. Spanyolország nagyhatalommá vált a XVI. század elején. V. Károly spanyol király abszolutisztikus hatalmi berendezkedés a korabeli Európában. A német, francia és flamand mesterek szerepe a korai reneszánsz művészetben és építészetben. A gótikus és iszlám építészet stíluselemeinek továbbélése a reneszánsz kezdetén. A platereszk stílus fogalma, párhuzama az ötvösművésszettel (plateresco=ötvös). A térszervezés új elemei, az itáliai reneszánsz és a spanyol gótika kompozíciós elemeinek szembeállítódása. Enrique de Egas munkássága, kapcsolata a lombard reneszánsszal. A toledoi Santa Cruz-kórház és a santiago de Compostela-i kórhz párhuzama a milanoi Ospedale Maggiore-val. A sevillai városháza – vélhetően Diego de Riańo munkája - középkorias térszervezése és platereszk stílusú homlokzata. A sevillai városháza és a salamancai egyetem homlokzatának „rendezett zsúfoltsága”, tektonikus rendszere. Rodrigo Gil de Hontańon alcalá de henares-i egyeteme: reneszánsz arányosság és platereszk részletképzés. Az alcazar mint erődítéstípus. Alonso de Covarubbias toledo-i Alcazar-ja: a hagyományos spanyol erődépítészet és az itáliai palazzok hatásának metszéspontja; a lépcsőtér jelentősége és ötvözése az itáliai típusú loggiás udvarral. A granadai katedrális (tervezői: Enrique de Egas, Diego de Siloe) mint kísérlet a gótikus térszervezés és a reneszánsz ideális centrális tér ötvözésére, valamint a gótikus szerkezeti struktúra és a reneszánsz (római) részletképzés ötvözésére tett kísérlet. V. Károly palotája az Alhambra-együttesben: az úgynevezett „görög-római” stílus jelentős példája, amely az itáliai reneszánsz hiteles átvételén alapult. A tervező. Pedro de Machuca koncepciója: antik monumentalitás: centrális térszervezés. A madridi Escorial (tervező: Juan Bautista de Toledo, Juan de Herrera): kolostor, Palota, pantheon, iskola és múzeum, a funkció összetettsége és a monumentalitás egyszerűsége. A XVI. századi itáliai példák szerepe az Escorial tervezésénél. Az Escorial mint az „udvari templom”, a „Kolostorkastély” barokk példáinak előképe. Németország és Ausztria reneszánsz építészete meglehetősen későn bontakozott ki, ennek oka – a területi széttagoltság, a fejedelemségek hatalmi harca mellett – elsősorban az volt, hogy itt bontakozott ki legeredetibb módon a későgótikus építészet. A XVI. századi német építészetben a reneszánsz elsősorban a díszítményeket jelentette a középkori térszervezés és kompozíciós elemek (pl. lépcsőtornyok) fennmaradása mellett. A művészi kovácsolás és a bútorművesség jelentős hatást gyakorolt az építészeti ornamentikára: jellemzője a veretdísz és a kartus. A torgau-i Hartenfelskastély: szimmetria és renszánsz egységességre való törekvés, későgótikus részletképzés. A stuttgarti Altes Schloss XVI. sz-i újjáépítése: az itáliai loggia németföldi interpretációja. A heidelbergi kastély Friedrich-szárnya (Friedrichsbau): a német lakóház és a felületetkitöltés elvén alkalmazott klasszikus formák ötvözete. Aschaffenburg, kastély: szabályos négyszögre szerkesztett térrend, monumentalitás, harmóniát kereső német reneszánsz homlokzati kompozíció. A német városházák építészete: a polgárság legfontosabb közösségi épülete. A lipcsei és Rothenburg ob der Tauber-i városháza: a lépcsőtorony, a loggia és a díszterem kapcsolata a kompozíciós megoldásban. Az augsburgi városháza, Elias Holl műve a legkiérleltebb német reneszánsz középület, a reneszánsz harmóniarend - elsősorban Palladio építészetének – elmélyült ismeretéről tanúskodik a nagyvonalú térszervezés és a kiérlelt homlokzati kompozíció. A lakóházépítészetben még erősebben megmaradt a gótikus hagyomány: a tradicionális alaprajzi megoldások fennmaradása mellett az oromzat klasszikus formákat felmutató, de inkább felületkitöltő és felülettagoló, kevésbé elvont arányok és tektonikus rend szerint kialakított rendszere jellemző. A müncheni Szt. Mihály jezsuita templom (1583-97) a hosszházas-oldalkápolna soros- négyezeti kupolás térszervezésű itáliai templomok első németföldi megvalósulása; hiányzó négyezeti kupolájával és keskeny keresztházával inkább a hosszhajós térszervezést hangsúlyozza. Torony nélküli főhomlokzatának kompozíciós rendje a lakóházépítészettel is kapcsolatba hozható. Freudenstadt (1601-1608) az első tervezett német város, evangélikus temploma (Heinrich Schickhardt) L-forma alaprajzával az első kísérleti protestáns 15

templomtér, részleképzése és fából készült hálóboltozata gótikus. I. Ferdinánd régenssé kinevezésével a Német-Római császárságon belül megerősödött az osztrák tartomány. Hatással volt az eltérő és markánsabb fejlődésre az a tény, hogy a terület közelebb fekszik Itáliához.A karintiai Spittal an der Drau-i Porcia-kastély: tér- és tömegalakításában itáliai mintatervet követ, kiemelkedő tágas, aránytalan elemkből felépített, de egységes összhatású baluszteres, oszlop-ívezetes udvara. A schallaburgi várkastély nagy udvarának loggiája tematikus összetettségében, a terrakotta díszítés részletgazdagságában, az itáliai és német minták hatásos ötvözésében a német-osztrák manierizmus egyik csúcsteljesítménye. Az észak-tiroli Tratzbergvárkastély (1571 k.) középkorias tömegében a csúcsíves mellett megjelenik a kosáríves loggia is, az udvari architektúra tektonikus karakterét – gazdag díszítettsége mellett – a festett ill. színezett vakolt felületek adják. A grazi Landhaus, Domenico dell' Allio műve mink városi középület méltó párja az augsburgi városházának, kolosszeum-motívumos, arányos és kiérlelt udvari loggiája erősen hatott a régió barokk kastélyainak kiépítésére. Németalföld reneszánsz építészetében szintén nagy jelentősége volt – az itáliai formák átvételén túl – a veretdíszekkel és kartusformákkal díszített ornamentikának. Az antwerpeni városháza (feltehetően az építészeti traktátust is létrehozó Cornelis Floris de Vriendt alkotása) római reneszánsz karakterelemei (kolosszeum-motívum) mellett nyílástagolásában és díszítményeiben jellemzően németalföldi. Lieven de Key leydeni városházája és a haarlemi Húscsarnok a klasszikus itáliai és a francia reneszánsz építészetének dekoratív ötvözése a helyi veretdíszes stílussal. A németalföldi stílus terjedésében szerepet játszottak Hans Vredeman de Vries (1527-1606) könyvei. Anglia reneszánsz építészetének kezdete egybeesik az angol késő gótikus stílus gyakorlatával. A XVI. század közepén épült és a XVIII. században elbontott londoni Somerset-ház volt az első jelentős alkotás. A Longleat-kastély (építtető és egyik tervező sir John Thynne) reneszánsz jellegét – a sok középkori karakterelem mellett – az udvarok köré szervezettség, a kifelé fordulás, a homlokzatok (terv: Robert Smythson) kiegyensúlyozott pilaszterrendje jelenti. Smythson másik jelentős művénél, a nottinghami Wollaton Hall-nál és a derbyshire-i Hardwick Hall-nál az itáliai mintára (Serlio) emlékeztető alaprajz francia és németalföldi részletképzéssel valamint az angol gótika hagyományos formáival párosul. Az Audley End-kastély – bár Robert Adam és Lancelot „Capability” Brown munkássága nyomán a XVIII. században jelentősen átalakult – az oldott tömegalakítás és kompozíció jelentős mintája. A hertfordshire-i Hatfield-kastély az első jelentős Ualaprajzú kompozíció. Inigo Jones (1573-1652) építészetében valósult meg a középkort elhagyó, itáliai szellemű angliai reneszánsz. A greenwich-i Queen's House és a londoni királyi palota, a Whitehall fogadóterme, az ún Banqueting House az itáliai reneszánsz és Palladio építészetének elmélyült ismeretéről, és egy saját klasszikus stílus kiérleléséről tanúskodik. Skandinávia reneszánsz építészetére – részben hasonló geopolitikai és vallási háttere miatt is – a holland reneszánsz fejtette ki leginkább hatását az itáliai minták mellett. Az orosz reneszánsz építészetének legjelentősebb emlékeit az Itáliából hívott mesterek jegyzik. A moszkvai Kreml újjáépítése (tervező: Pietro Antonio Solari) során épültek jelentős reneszánsz épületek: a bolognai hadmérnök-építész Aristotile Fioravanti munkássága révén megvalósuló Uszpenszkij-székesegyház hagyományos térformálása mellett elsősorban levegős és áttekinthető térképzésében reneszánsz; a Granovitaja-palota (Pietro Antonio Solari műve) az egyetlen itáliai karakterű homlokzat-kompozíció, a bolognai palazzo Sanuti-Bevilacqua hatását mutatja. Alevisio Novi velencei építész műve az Arhangelszkij-székesegyház (1506-1509): ötkupolás hagyományos elrendezésében új a klasszikus oszloprend a homlokzaton – a S. Maria dei Miracoli velencei templom hatására utal. A kolomenszkoje-i Voznyeszenyije-templom egyszerű, 10 métert alig meghaladó fesztávú négyszög alaprajza fölött 40 méter magasságban záródó kolstorboltozat feszül. Az erősen dinamikus hatású vertikális kupolát kokosnyikok díszítik. A legeredetibb alkotás a moszkvai Vaszilij Blazsennij-székesegyház (Barma és Posznyik tervezte); mind összetett-kilenc sejtből felépített centrális jellegében, mind építészeti programjában (a tatárok legyőzésének nemzeti emléke) mind pedig népművészetből vett díszítményeiben a nemzeti építészet kifejeződése. 16

A cseh reneszánsz építészet jellemző épülettípusa a főúri rezidencia, annak különféle formái; a templomépítészetben sokáig domináns maradt a gótika. Az építészeti megbízásokban jelentős szerepet kaptak itáliai mesterek, de a német és magyar közvetítéssel érkező reneszánsz is fontos. Lengyelország korai reneszánsz építészetében fontos szerepe volt a délről jövő hatásoknak, és ezekben fontos szerepet játszott Magyarország mint közvetítő. Mind a Wawel belső díszudvaránál, mind pedig a Wawel székesegyházához épített Zsigmond kápolnánál. A krakkói Posztócsarnok pártázata a régió fontos emléke.

Emlékanyag: Toledo, Santa Cruz-kórház Graz, Landhaus Sevilla, Városháza Antwerpen, városháza Salamanca, Egyetem Leyden, városháza Alcalá de Henares, Egyetem Haarlem, húscsarnok Toled, Alcazar Longleat-kastély Granada, katedrális Nottingham, Wollaton Hall Granada, V. Károly palotája az Alhambra-Audley End-kastély együttesben Hardwick Hall Madrid, Escorial Hatfield-kastély Torgau, Hartenfels-kastély Greenwich, Queen's House Stuttgart, Altes Schloss Kalmar, várkastély Heidelberg, kastély, Friedrich-szárny Hillerod, Fredriksborg-várkastély Aschaffenburg, kastély Koppenhága, Rosenborg-kastély Lipcse, Városháza Koppenhága, Börze Rothenburg ob der Tauber, Városháza Moszkva, Kreml Augsburg, Városháza Moszkva, Uszpenszkij-székesegyház Nürnberg, Pellerhaus Moszkva, Vaszilij Blazsennij-székesegyház München, szt. Mihály-templom Prága, Belvedere Freudenstadt, evangélikus templom Jindrichuv Hradec, kastély Spittal an der Drau, Porcia-kastély Bucovice, kastély Schallaburg, várkastély Krakko, Wawel Tratzberg-várkastély Krakkó, Posztócsarnok

17

13. A barokk építészet fogalma, kultúrtörténeti helye, időbeli és térbeli lehatárolása. A barokk építészet kezdetei Rómában. A „barokk” szó etimológiája, a művészettörténeti fogalom kialakulása. A barokk megítélése a XVIII. század végén és a XIX. században. Jackob Burckhardt munkássága – a barokk beillesztése a művészeti fejlődés történeti folyamatába. Heinrich Wölfflin munkássága – a barokk meghatározása, mint önálló, teljes értékű korstílus. Wölfflin fogalompárjai a reneszánsz és barokk művészet összehasonlítására: linearitás – festőiség; síkszerűség – mélység; zárt forma – nyitott forma; sokaság – egység; világosság – talányosság. A barokk művészet kialakulásának mozgatói. Tridenti zsinat (1545-1563), az ellenreformáció meghirdetése. Polgári fejlődés, feudális restauráció kísérlete. A XVII. század tudományos fejlődés: racionalizmus, tudományágak specializálódása, mechanikához kötődő világszemlélet. Róma városképe a XVI. század végén – az antik városnál kisebb kiterjedés, nagy nyílt térségek között szűk utcás lakónegyedek. Reneszánsz kísérletek a városszerkezet szabályozására – sugárutak. V. Sixtus új városrendezési elképzelése – a nagy ókeresztény bazilikák összekapcsolása által új tengelyek kijelölése. Cél: nem csak a meglévő utcahálózat szabályozása, hanem egyben a városfejlődés irányának meghatározása is. Építésze Domenico Fontana. Obeliszkek felállítása a sugárutak tengelyének lezárásaként. Irány kijelölése, rávezetés távoli nézőpontból – mozgásra késztető barokk téralakítási gondolat városépítészeti léptékben. A nagy késő reneszánsz építkezések befejezése barokk szellemben – Giacomo della Porta munkássága. Az Il Gesú típusalkotó homlokzata: hierarchikus kompozíció, síkok mélységi rétegződése, az interieur rendjét tükröző szerkesztés. A homlokzat különböző magasságú részeit egységgé szervező voluta – Alberti Santa Maria Novellájának megoldása új tartalommal. Összehasonlítás Vignola későreneszánsz homlokzattervével. A San Pietro kupolájának befejezése: a kupola ívének megemelése a sugár ötödével. Fokozott dinamika, feltehetőleg már Michelangelónál meglévő szándék kibontakoztatása. Carlo Maderno: Fontana és della Porta tanítványa. Építészetében fokozottabb dekorativitás (lombard származás), ugyanakkor jellemzi a késő reneszánsz fegyelmezettsége, erős plasztika, tömegesség. Santa Susanna homlokzata: Il Gesú típus jellegzetes korai barokk változata. A San Pietro hosszházának és főhomlokzatának felépítése: a térrendszer megváltoztatása a tridenti zsinat szakrális térre vonatkozó előírásainak szellemében. A kupola feltárulása, Michelangelo alapkoncepciója sérül: a belsőben nem tekinthető át a tér a belépéskor, a külsőben megszűnik a kupola tömeget uraló szerepe. A főhomlokzaton Michelangelo oldalhomlokzatainak léptékét veszi át – kedvezőtlen arányú, terjengős palotahomlokzat, túlméretezett részletekkel. Emlékek: • Róma XVI. századi városrendezése (Domenico Fontana), 1586• Róma, San Pietro kupolájának befejezése (Giacomo della Porta), 1574• Róma, Il Gesú homlokzatának befejezése (Giacomo della Porta), 1575-1584 • Róma, Santa Susanna homlokzata (Carlo Maderno), 1603 • Róma, San Pietro hosszháza (Carlo Maderno), 1608-

18

14. A római barokk klasszikus irányzata - Bernini építészeti munkássága Gian Lorenzo Bernini pályájának indulása szobrászként. Maffeo Barberini (VIII. Orbán) pártfogása, első pápai megbízások. Munkakapcsolat Francesco Borrominivel a San Pietro tabernákulumán. Bernini egyénisége, a XVII. századi építész kivívott társadalmi pozíciója és megbecsültsége. A késő-reneszánszban kialakuló térkompozíciós eszközök kiteljesedése a barokk építészetben. A tengelyes mozgás folyamatában feltáruló, előrehaladásra késztető téralakítás. A perspektíva felhasználása a téri illúzió keltésére Bernini építészetében. A San Pietro hosszháza miatt kialakult kedvezőtlen látvány korrekciója városépítészeti léptékű beavatkozás segítségével. A Piazza San Pietro kialakítása a Borgo városrész helyén, a székesegyház Maderno tervezte homlokzatának és Michelangelo kupolájának kedvezőbb feltárulása érdekében. A térsor elemei – Piazza Retta, Piazza Obliqua, Piazza Rusticucci – és szerepük az illúzió keltésében. A látvány változása a megközelítés folyamatában. Reprezentatív lépcsőtér kialakítása szűk téri szituációban a perspektíva eszközének alkalmazásával a vatikáni Scala Regia esetében. Az elliptikus templomtér, mint a perspektívára épített illúzió keltésének eszköze a San Andrea al Quirinale esetében. A San Andrea al Qurinale terének elemzése. A klasszikus előkép (a római Pantheon) barokk átfogalmazása. A klasszikus homlokzatformálás eszközeinek (Colosseum-motívum, korinthuszi oszloprend) alkalmazása a belsőben. Fegyelmezett részletképzés. A tér kivetülése a tömeg- és homlokzatformálásban. A homlokzat, mint teret gerjesztő elem. A külső tér és a homlokzat viszonyának összehasonlítása a reneszánszban és a barokkban. Fókuszpontok kijelölése városi térkompozíciókban: obeliszkek, díszkutak elhelyezése propagandisztikus célokkal. A Piazza Navona terének kialakulása, Bernini tevékenysége a tér strukturálásában. Bernini díszkútjainak szimbolikája. Bernini palotaépítészete. A Palazzo Barberini Carlo Maderno koncepciója által meghatározott formájának továbbfejlesztése a homlokzatok alakításával. U alaprajzú, kifelé forduló városi palota a reneszánsz villák tömegalakítási megoldásának felhasználásával. Az architektúra klasszikus elemeinek (Colosseum-motívum) korszerűsítése, a formálás expresszív szabadságának elutasítása. A Palazzo Chigi Odescalchi – az eredeti Bernini-féle terv elemzése. A nagyoszloprendes római reneszánsz palotatípus barokk átfogalmazása. A homlokzaton megjelenő hierarchia. Bernini viszonya a klasszikus antik építészet formáihoz. Emlékek: • Róma, Piazza di San Pietro (Gian Lorenzo Bernini), 1667• Róma, San Pietro tabernákuluma (Gian Lorenzo Bernini), 1624-1633 • Róma, vatkáni Scala Regia (Gian Lorenzo Bernini), 1663-1666 • Róma, San Andrea al Quirinale (Gian Lorenzo Bernini), 1658-1670 • Róma, Fontano del Tritone (Gian Lorenzo Bernini) 1642-1643 • Róma, Piazza Navona, Fontano dei Quattro Fiumi (Gian Lorenzo Bernini) 1648-1652 • Róma, Palazzo Barberini (Carlo Maderno, Gian Lorenzo Bernini) • Róma, Palazzo Chigi Odescalchi (Gian Lorenzo Bernini), 1664-

19

15. A római barokk expresszív irányzata - Borromini építészeti munkássága Francesco Borromini életrajza, egyéniségének és tanultságának szerepe pályájának alakulásában. Lombard tóvidéki származása, a helyi kőfaragó műhelyek erős gótikus hagyománya és szerepe a reneszánsz és barokk építészet formáinak elterjesztésében. Borromini pályájának indulása Bernini árnyékában. Berniniétől eltérő jelleme, lelki alkata, és művészi látásmódja. Bernini és Borromini rivalizálása. Az elliptikus centrális térformálás Borromini építészetében: a San Carlo alle Quattro Fontane. A középkupolás, görögkereszt alaprajzú centrális tér barokk átfogalmazása. A középkori eredetű trianguláris szerkesztésmód megjelenése a barokk építészetben. A spontán, organikus formálást sejtető látvány, és a precíz szerkesztettség között feszülő ellentmondás. A római egyetem kápolnája, a San Ivo della Sapienza elemzése – a barokk térformában rejlő intellektuális tartalom. Elhelyezkedése, a téri helyzet adottságai. A trianguláris szerkesztésmód, a részletek meghatározottsága az alapvető geometriai rendszerben. A háromszög-hatszög-tizenkétszög forma által hordozott geometriai szimbolika – utalások vallási jelképekre, bibliai részletekre és az építtető személyére. A tér egységbe foglalása a kupola szerkezeti kialakítása által. A földi és égi szférák megjelenése a belső homlokzatokon. Expresszív részletformálás – lehetséges előképek a természeti formák, és a keleti építészet világából. A palotahomlokzatok és templomhomlokzatok szokásos megoldásainak ötvözése az Oratorio di San Filippo Neri homlokzatán. Szokatlan anyaghasználat (vakolatlan tégla) eredete és a használatában rejlő lehetőségek. Homlokzati sík és építészeti tagozatok konvex-konkáv vonalvezetése – a mozgás élménye. Palotahomlokzat kialakítása a szűk utcaból adódó korlátozott rálátás figyelembevételével – a Collegio di Propaganda Fide. A homlokzati síkok megmozgatása, az axisok, szintek, elemek hierarchiája. Az időbeliség, a részletek feltárulása a közeledés folyamatában. A tagozatok expresszív formálása. A „barokk San Pietro” megvalósulatlan terve – a San Giovanni in Laterano átépítésének Borrominiféle koncepciója. Középkori előképekre utaló stukkó-bordás rajzolatú boltozat – hasonló megoldást alkalmazott a Collegio di Propaganda Fide kápolnájában. A kilencosztású centrális tér barokk átértelmezése a Sant’ Agnese in Agone templomán. A térhatás alapvető megváltoztatása a Girolamo és Carlo Rainaldi által megkezdett épület szerkezeti és alaprajzi kötöttségei ellenére. A tektonikai egyensúly megbontása a szerkezet teherviselő szerepének leplezésével. A homlokzat kialakítása Borromini szándéka szerint: a térfal kis mértékű megbontása, a kupola ellensúlyozása alacsony, áttört tornyokkal. A homlokzat és tömeg alárendelése a Piazza Navona kedvezőbb összképének érdekében. Személyes nézeteltérés miatt az épületet nem fejezte be, Carlo Rainaldi változtatott a templom homlokzati megjelenésén. Emlékek: Róma, San Carlo alle Quattro Fontane, „San Carlino” (Francesco Borromini), 1638-1641, homlokzata (Francesco Borromini és Bernardo Borromini) 1665-1676 Róma, Oratorio di San Filippo Neri homlokzata (Francesco Borromini), 1637-1641 Róma, San Ivo della Sapienza (Francesco Borromini), 1652-1655 Róma, San Giovanni in Laterano bátépítési terve (Francesco Borromini) 1647-1650 Róma, Sant’ Agnese in Agone (Francesco Borromini, Girolamo Rainaldi, Carlo Rainaldi), 1651Róma, Collegio di Propaganda Fide (Francesco Borromini), 1654-1664

20

16. Cortona és Rainaldi építészeti munkássága. Bernini és Borromini mellett a római barokk harmadik mestere Pietro Berettini da Cortona. Bernininél és Borromininál kevésbé újító szellemű. A városi polgárság köréből érkező megbízások – reálisabb, világiasabb felfogás. A polgári barokk előfutára. Eredetileg festő – az építészetben is a látvány, a színpadiasság jellemző. Santa Maria della Pace homlokzata, és az előtte kialakított tér – racionálisan, a forgalmi igényeknek megfelelő komponálás. A homlokzatot a tér részeként alakított, a teret megszépítő látvány elsődleges. Templomhomlokzatain erőteljes fény-árnyék játék, sötét hátér elé állított plasztikus tagozatok (Caravaggio festészetének hatása). A homlokzat nem következik a mögöttes térből, képszerű hatást kelt, független alkotás. Cortona homlokzatai térbe kitáguló felületek. Visszafogott részletképzés, reneszánsz hagyományokra támaszkodik. Hatása van Berninire és Borrominire is (náluk a homlokzat különállása nem ennyire határozott szándék). Homlokzat és a tér viszonya összehasonlítás a San Andrea al Quirinale és a San Ivo della Sapienza homlokzatával. Dekoratőri munkák – firenzei Palazzo Pitti termei. Oldalfalakat és boltozatokat határozottan elválasztott felületekként kezeli – a dekoráció nem válik a szerkezet, térforma szerves részévé. Felszíni, rátétszerű – nagy hatással van a francia barokkra (az akadémikus építészet szigorú rendszerébe is beilleszthető divat). XIV. Lajos korabeli interieurművészetet inspirálta. Carlo Rainaldi – a római barokk második vonalának legtehetségesebb mesterei közül való. Római Sant’ Agnese – Borromini koncepciójának átalakítása. Piazza del Popolo: Róma északi kapuja, a város bejárata, meghatározza a város feltárulását.. Része Domenico Fontana sugárutas városépítési koncepciójának. Rainaldi templomai (Santa Maria di Montesanto, Santa Maria dei Miracoli) – a városi térsor barokk felfogásban jelentős indító képei. Szerepe az átvezetés. A templomok egyszerű barokk centrális terek, a városi tér kompozíciójának alárendelve. San Andrea della Valle homlokzata – Il Gesú típusát követi. Párhuzamos síkok rétegzése, de erősebb függőleges hangsúly, azonos plasztikai értékű szintek. Összehasonlítás a római Santa Susanna homlokzatával. Santa Maria in Campitelli – szabadabb formálású Il Gesú típusú homlokzat. Mélyebb plasztika, az alapsík jelzésszerű, a tényleges homlokzat háttérként jelenik meg, előtte scenae frons szerű díszarchitektúra. Festőiség az architektonikus szabályok tiszteletben tartása mellett. Emlékek: • Róma, Santa Maria della Pace (Pietro Berettini da Cortona), 1657 • Róma, Santa Maria in Via Lata (Pietro Berettini da Cortona), 1658-1662 • Firenze, Palazzo Pitti interieurjei (Pietro Berettini da Cortona), 1640-1647 • Róma, Piazza del Popolo (Carlo Rainaldi), 1662• Róma, Santa Maria di Montesanto (Carlo Rainaldi, Gian Lorenzo Bernini) • Róma, Santa Maria dei Miracoli (Carlo Rainaldi, Carlo Fontana) • Róma, San Andrea della Valle (Carlo Rainaldi), 1656-1665 • Róma, Santa Maria in Campitelli (Carlo Rainaldi), 1663-1667

21

17. A barokk Észak-Itáliában – Guarini építészeti munkássága. Történeti bevezető: Piemonte és Velence vezető szerepe az északi tartományok között. Észak-Itália déli területekétől eltérő művészeti, építészeti fejlődése. Erőteljesebb gótikus hatás, más szemléletű reneszánsz építészet – dekoratívabb, az antik szabályokhoz kevésbé ragaszkodó formálás. A velencei Santa Maria della Salute kompozícióját egységbe fogó barokk gondolat: centrális téregységek axiális sorolása. Az épületben fellehető építészeti idézetek: Velence középkori épületei, a ravennai San Vitale, Palladio és Bramante művei. Guarino Guarini építészete – pályájának indulását meghatározó észak-itáliai származása (Borrominihez hasonlóan). Szerzetes-építész, matematikával, asztronómiával, filozófiával és teológiával foglalkozó tudós. Építészetelméleti munkái: Eucledes adauctus (sztereotómia), Del Mondo di Misurare le fabbriche (méretezési elvek), Trattato di fortificare (erődítések), Architettura civile (rendszerező elméleti mű a világi építészetről). Vitruviusra támaszkodik, de elismerően szól a gótikáról is. Torinoi San Lorenzo – irányított centrális tér, centrális egységek sorolásával. Expresszív részletformálás, az elemek önállóságuktól megfosztva, a nagyobb egységnek alárendelt szerepben. A valódi teherhordó rendszert elleplező térbe húzott támaszok. Külső tér - belső tér ellentmondására építő belső homlokzatok, hullámzó vonalvezetés. Iszlám építészet hatása a boltozat bordázatának formájában. Capella della Santisima Sindone – a torinói lepel kápolnája. Ellentmondásra építő szerkezet, kör alaprajzra szerkesztett háromszögű csegelyes kupola. A 3-mas számon alapuló szimbolika. Dinamikus hatás a háromszögek elforgatásával, váltott ritmusával. A fény, sötét világos színek szerepe a távlati hatás keltésében. Iszlám eredetű boltozási technika. Torino, Palazzo Carignano bejárati térsora – irányváltásokra, tengelyváltásokra komponált, végigjárás során feltáruló rendszer. A belső térsor kivetülése a homlokzaton. Nyers tégla homlokzat, idomtégla díszítmények – Borromini hatása és az észak-itáliai építészet hagyománya. Guarini típusalkotó, 1755-ben elpusztult hosszházas barokk tere, a lisszaboni Santa Maria della Divina Providenzia. Ellipszisekkel szerkesztett Il Gesú típusú tér. A boltmezők és támaszok ritmusa ellentétes, hullámzó felületek és részletformák. Oszthatatlan, részegységekre nem bontható tér. Jelentős hatás a cseh és német barokkra, a Dientzenhoferek hosszházas templomtereire. Guarini egyéni, expresszív stílusát követően annak ellenhatásaként mérsékeltebb, klasszicizáló késői barokk kibontakozása Észak-Itáliában. Legfontosabb képviselője Filippo Juvarra. Építészetében mestere, Carlo Fontana világos szerkesztése, Borromini dekorativitása, Bernini optikai hatásokra tudatosan építő komponálása ötvöződik. Emellett francia minták megjelenése kastélyépítészetében: Stupinigi vadászkastély, torinói Palazzo Madama. Torinói Suprega – centrális egységek axiális sorolásával létrehozott templomtér. Római minták követése (San Pietro és Sant’ Agnese, Pantheon barokk kori homlokzata) a kéttornyos kupolás homlokzat kialakításában. Emlékek: • Velence, Santa Maria della Salute (Baldassare Longhena), 1631-1648 • Torino, San Lorenzo (Guarino Guarini), 1668-1679 • Torino, Cappella della Santissima Sindone (Guarino Guarini), 1668-1694 • Torino, Palazzo Carignano (Guarino Guarini), 1679-1684 • Lisszabon, Santa Maria della Divina Providenzia (Guarino Guarini), 1680 k. • Stupinigi, Vadászkastély (Filippo Juvarra), 1729-1733 • Torino, Palazzo Madama (Filippo Juvarra), 1718-1721 • Torino, Suprega (Filippo Juvarra), 1717-1731

22

18. A késő barokk Közép-és Dél-Itáliában. Spanyol és portugál barokk építészet. A későbarokk két iránya itáliában. Dekoratívabb, játékosabb formálás a rokokó felé mutat – Spanyol lépcső. A klasszicizáló irány a római császárkor és a kora-barokk felé közelít – San Giovanni in Laterano homlokzata (előkép a San Pietro Maderno-féle homlokzata). Nápoly Itáliában a felvilágosodás központja – az uralkodó palotájában ezt a szellemiséget érvényesítteti. Caserta, Palazzo Reale – szigorú, klasszicizáló, ésszerű tömeg- és homlokzatalakítás. Gazdag, reprezentatív belső terek. Oktogonális terekkel kombinált háromhajós axiális térsor szorosan összekapcsolva a kert tengelyével. Teátrális lépcsőtér. Hatások: versailles-i kastélypark és kastélykápolna, velencei Santa Maria della Salute nyolcszögű központi tere. Spanyolország és Portugália: a barokk, mint térművészet nem jelentkezik abban a formában, ahogy Itáliában. Elsősorban agitatív jellegű, nagyrészt a díszítésben kimerülő művészet. A térképzésben a XVI. század végére kialakult formák élnek tovább. Francisco Herrera – Itáliában tanult, de a téralakítás vívmányait nem ültette át Spanyolországba. Zaragozai katedrális – hagyományos alaprajzi formát követ. Churrigereszk – a spanyol barokk irányzata (a Churriguera művészcsaládról) a XVII. század végétől a XVIII. század közepéig. Merít a spanyol reneszánsz platareszk stílusból, és a mór építészet dekorativitásából. Burjánzó, expresszív stukkódíszítés. Transparente (a toledói székesegyház kórusa) – az architektúrát a látványban feloldó dekoratív alakítás. Granadai karthauzi kolostor – elsősorban az architektonikus elemeket elborító, eredeti szerepüktől megfosztott, tört vonalvezetéssel alkalmazott klasszikus párkány- és lábazati profilok, voluták. Kontraszt a díszítetlen semleges falfelületekkel. XVIII. század közepére a dekoratív stílus háttérbe szorul. Tektonikus fegyelmezettség – az itáliai klasszicizáló késő barokk hatása. Filippo Juvarra spanyolországi tevékenysége – madridi királyi palota. Portugáliában az északi országrészben a dekoratív stílus, délen konzervatívabb, a tektonikát és a tömeget hangsúlyozó építészet jellemző. Mafrai kolostor-palota: építésze Itáliában tanult német mester – mindkét hatás érvényesül. Tömegalakítás a német kolostorokra, a részletképzés itáliai mintákra utal. Amerikai spanyol és portugál gyarmatok építészete – dekoráló stílus jellemző. Aleijadinho: Brazíliában alkotó mester, eredetileg szobrász – plasztikusan megformált épületek, mozgással teli belső, térben kifejlődő homlokzatok. • • • • • • • • •

Róma, Spanyol lépcső (Francesco de Sanctis, Alessandro Specchi), 1723-1726 Róma, San Giovanni in Laterano homlokzata (Alessandro Galilei), 1733-1736 Caserta, Palazzo Reale (Luigi Vanvitelli), 1752-1774 Zaragoza, katedrális (Francisco de Herrera), 1680Granada, karthauzi kolostor, sekrestye (Francisco Hurtado Izquierdo), 1732-1742 Toledó, székesegyház, Transparente (Narciso Tomé), 1721-1732 Madrid, Escorial (Filippo Juvarra, Giovanni Battista Sacchetti), 1735Mafra, Palota-kolostor (Johann Frederich Ludwig), 1717Ouro Preto: Sao Francisco de Assis (Antonio Francisco Lisboa „Aleijadinho”)

23

19. A barokk építészet kialakulása és korai szakasza Franciaországban. A barokk kibontakozása, Louis Le Vau munkássága. Előzmény: a francia reneszánsz építészet sajátos fejlődése, erőteljes „nemzeti” jellege (ennek megfogalmazott igénye Delorme munkásságában). A központosított királyi hatalom, központosított állam befolyása a művészetekre. Művészeti akadémiák megalakulása és szerepe. (Királyi Építészeti Akadámia, 1671). Az reneszánsz itáliai mestereinek tisztelete: Palladio, Scamozzi, Vignola, Serlio, Alberti – erős reneszánsz hatás. A francia barokk az Itáliában kevéssé kiművelt területeken bontakozik ki: tömegformálás, interieurművészet, kertépítészet. Jacque Lemercier a Rómában tanultakat ülteti át a francia barokk kezdeti szakaszában. Louvre nagyszabású továbbépítése, összekapcsolása a Tulieriákkal – uralkodói reprezentáció. A Lescot-féle reneszánsz szárny által meghatározott építészeti formálás. A Sorbonne temploma – tengely irányában megnyújtott kilencosztású centrális tér, itáliai minták alapján. Il Gesú típusú homlokzat. Francois Mansart a francia barokk stílusteremtő mestere. Kastélyépületeiben (Blois, Maisons Lafitte) a reneszánsz tömeg- és homlokzatformálás hagyományai: hálós homlokzattagolás a függőleges tengelyeget hangsúlyozó magas ablakokkal, court d’honneur-ös kialakítás, pavilonos tömegformálás, hangsúlyos középrizalit, a bejáratot kiemelő avant-corps. Blos-i kastély barokk szárnya: teljes átépítési koncepció megvalósult része. A maisons-i kastélyban megfigyelhető az egytraktusos térsor (appartement simple) és a tömegforma összhangjának hiánya. A téralakítás jellegzetességei: emfilade, terek lefedésében többszörösen bővülő „vertikális térsor”. A Val-de-Grâce alapvetően Il Gesú típusú tér, de Mansart itt a templomépítészetben is alkalmazta a pavilonos tömegformálást, és az avant-corps homlokzati motívumát. Kupolaszerkezet vertikális térfűzése. Louvre keleti homlokzata – a nagyrészt kiépült együttes város felől leginkább érvényesülő homlokzata. Megbízás Bernininek – két tervvázlat, a franciák számára idegen megoldás, személyes ellentétek. A francia építészek veszik át, a vezető feltehetőleg Claude Perrault (laikus építész, eredetileg orvos). Bernini és a római barokk hatása a francia vonások ellenére érvényesül. Nagyoszloprendes árkádos folyosó – jelzésszerű court d’honneur. Erős klasszicizálás. Le Vau – tudatos közeledés az itáliai barokkhoz. Hôtel Lambert – kastélyépítészet megoldásainak alkalmazása városi palotán. Vaux-le-Vicomte: Fouquet pénzügyminiszter kastélya. Összehasonlítás a maisons-i kastéllyal: tömeg- és homlokzatformálásban tovább élnek a reneszánsz hagyományok, de racionálisabb térszervezés (kéttraktusos alaprajz - appartement double), szoros összefüggés a tér és a tömeg között. Díszterem két homlokzati szintet foglal el. Lépcsőtér központi helyen, közvetlen kapcsolatban a középrizalittal – előremutat az osztrák barokk kastélyok reprezentatív térsora felé. Kertépítészet: az architektonikus tájépítészeti együttes gyújtópontját jelöli ki az épület. Le Vau állandó munkatársai: az interieurművész Le Brun és a kertépítész Le Nôtre. Le Vau megbízása a versailles-i kastély átépítésére – XIV. Lajos. Adottság egy reneszánsz vadászkastély, melynek lebontásához a király nem járul hozzá – ez a „zárvány” a kastély további kiépülését a továbbiakban negatívan befolyásoló tényező. Első Le Vau-féle átépítés: különálló pavilonszerű oldalszárnyak, hangsúlyozottabb court d’honneur. Második Le Vau-féle átépítés (Le Brunnel és Le Nôtre-ral): oldalszárnyak összekötése, zárt udvarok közé szervezett épületszárnyak, enfilade-os térsorok, kerti oldalon terasz. A kerti homlokzat horizontális – Bernini és az itáliai barokk hatása. A reneszánsz kastély megmarad – lépcsőzetesen táguló court d’honneur és a kert között nincs közvetlen kapcsolat, nincs az avant corps-al összefüggésben álló reprezentatív lépcsőtér. Le Nôtre kastélyparkja – a kert az átfogó építészeti koncepció része. Emlékek: • Párizs, Louvre, Cour Carrée kiépítése (Jacque Lemercier), 162424

• • • • • • • • • •

Párizs, Sorbonne tmploma (Jacque Lemercier), 1635-1642 Blois, kastély barokk szárnya (Francios Mansart), 1635-1638 Maisons Lafitte, kastély (Francios Mansart), 1642-1651 Párizs, Val-de-Grâce (Francios Mansart), 1645-1665 Párizs, Hôtel Lambert (Luis Le Vau, Charles Le Brun), 1640-1644 Vaux-le-Vicomte, kastély (Luis Le Vau, Charles Le Brun, André Le Nôtre), 1657-1661 Párizs, Louvre, keleti szárny tervei (Gian Lorenzo Bernini), 1664-1665 Párizs, Louvre, keleti szárny (Claude Perrault, Luis Le Vau, Charles Le Brun, Francois d’Orbay), 1667-1674 Versailles, kastély első barokk átépítése (Luis Le Vau, Charles Le Brun, André Le Nôtre), 1661Versalles, kastély második barokk átépítése (Luis Le Vau, Charles Le Brun, André Le Nôtre), 1667-

25

20. Jules Hardouin-Mansart munkássága és a barokk kiteljesedése. A klasszicizáló késő barokk Franciaországban. Jules Hardouin-Mansart eredetileg Jules Hardouin, nagybátyja Francois Mansart tiszteletére vette fel nevét – az ő építészetének örökségét kívánta folytatni. A versailles-i kastély nagyrizalitjának kiépítése a Le Vau tervezte kerti oldali terasz felett, az ún. Tükörgaléria, a Háború szalonja és a Béke szalonja kialakításával. A hosszanti galéria a francia reneszánszban már alkalmazott térforma. Tengelytöréssel szervesen folytatja, összeköti az oldalszárnyak Le Vau-féle térsorait. A tükörgalériában a plasztika mérsékelt, az összhatásban az architektúra dominál. A nagyrizalit homlokzata: inkább a kerthez komponált reprezentatív térfal. Vertikális hangsúlyokkal, kis rizalitokkal csökkentett terjengősség. A versailles-i kastély kápolnája gótikus szerkesztési elvet mutat. Feszített térarány, elegáns klasszikus kolonnád, áttörtség, fény szerepe. Klasszicizálás az akadémia elveinek megfelelően. Kastélyparkhoz tartozó kerti épületek – Nagy Trianon: „maison de plaisance”. Szélesen elterülő, a park környezetébe illesztett épületszárnyak – intenzív kapcsolat a kerttel, levegősség, kolonnádok, nagyméretű franciaablakok. Színes márvány felületek – interieurművészet eszközeivel alakított homlokzatok. Dôme des Invalides: a rokkant katonák kaszárnyájának kápolnája. Tudatosan vállalt visszatérés a kilencosztású centrális tér reneszánsz változatáshoz - áttekinthetőség. Szerkesztésmód Bramante San Pietro tervére utal, közvetlen előképe Francios Mansart kápolnaterve. Térformát pontosan követő tömeg, határozott plasztika, avant-corps-szerű homlokzati diadalív-motívum. A tambur tagolása, váltott ritmusa dinamikát visz a kompozícióba. Place Vendôme: egységes kialakítású városi tér. Enyhén nyújtott négyszög a tengelyességet, a szobor elhelyezése, a sarkok megoldása és a kereszttengely enyhe rizalitjai a központosságot hangsúlyozzák. Francia rokokó – elsősorban az interieurművészetben jelentkező dekoratív későbarokk. Felvilágosodás eszméivel az ésszerűség, hasznosság kerül előtérbe – ellenérzés a rokokó „öncélúságával” szemben. Blondel elméleti műve (L’architecture francaise, 1756) – visszatérés igénye Francois Mansart, Le Vau és Perrault építészetéhez. Klasszicizáló késő barokk. Place de la Concorde – a Tulieriák és a Champs Elysées összekötése. Nyílt tér hossz- és haránttengely hangsúlyával, a térfalakon a Louvre keleti homlokzatának tudatos felidézése. Közeledés a palladianizmushoz és az antik görög építészethez („á la grecque) – École Militaire, verasailles-i Kis Trianon. A klasszikus forma és a gótikus szerkezetek könnyedségének ötvözése – párizsi Sainte-Geneviéve (Panthéon). Áttekinthető centrális épület, összetett kilencosztású tér. A körüljáró a főhajót burkoló „térköpeny” – súlytalanná teszi a teret. Emlékek: • Versailles, kastély harmadik barokk átépítése (Jules Hardouin-Mansart), 1678• Versailles, kastélykápolna (Jules Hardouin-Mansart), 1689-1710 • Versailles, Nagy Trianon (Jules Hardouin-Mansart), 1687-1688 • Párizs, Dôme des Invalides (Jules Hardouin-Mansart), 1679-1706 • Párizs, Place Vendôme (Jules Hardouin-Mansart), 1686-1708 • Párizs, Place de la Concorde (Jacques-Ange Gabriel), 1755-1775 • Versailles, Kis Trianon (Jacques-Ange Gabriel), 1762-1768 • Párizs, École Militaire (Jacques-Ange Gabriel), 1767-1773 • Párizs, Sainte-Geneviéve / Panthéon (Jacques-Germain Soufflot), 1757-1790

26

21. Barokk építészet Ausztriában Az osztrák barokk építészetnek nem voltak a francia és itáliai barokkéhoz hasonló újító mesterei. Legnagyobb vívmánya a francia és itáliai barokk tanulságainak szintézise, ez által hozott létre az európai építészet élvonalába tartozó értéket. Kezdeti szakaszában Itáliából származó mesterek, illetve Ausztriában letelepedett itáliai építész- és művészdinasztiák alkottak, otthonukból hozott minták alapján. A templomépítészetben az Il Gesú típus helyi hagyományok alapján (pl. kéttornyú főhomlokzat, szentélymegoldás) történő átfogalmazása jellemző – salzburgi dóm, bécsi jezsuita templom. Első jelentős osztrák mester Johann Bernhard Fischer von Erlach. Vranovi kastély, Ahnensaal – elliptikus alaprajzú kupolatér, tömegesség, ókori előképek. Templomépítészetében a kilencosztású centrális tér tengelyes irányítottságú barokk megfogalmazása, itáliai és francia előképek alapján. Salzburgi Kollegienkirche – közvetlen kapcsolat a párizsi Sorbonne templomával. A homlokzatformálásban Borromini és Guarini hatása. A bécsi Karlskirche – építészeti idézetekből egységessé formált mesteri kompozíció. Tengely mentén megnyújtott kilencosztású centrális tér. Bibliai (Salamon temploma), antik (Tajanus oszlopa, római Pantheon), reneszánsz (Palladio templomai, San Pietro) és barokk előképek a tértömeg- és homlokzatalakításban. A szimbolikában a Habsburg-ház hatalmi reprezentációja. A francia és itáliai barokk hatása az osztrák kastélyépítészetre. A schönbrunni kastély eredeti. és módosított terve Fischer von Erlachtól. A bécsi városi palota típusa: bejárathoz kapcsolódó reprezentatív lépcsőtér, hármas tagolású homlokzat – függőlegesen a középrizalit kiemelésével, vízszintesen a három különböző értékű homlokzati szint által. A piano nobile középrizaliti axisai jelölik ki a díszterem helyét. Itáliai barokk hatása: földszint lábazati szint, fölötte nagyoszloprendes tagolás, horizontális jellegű homlokzatlezárás. Példák: bécsi Trautson-palota (a bécsi magyar testőrség egykori székhelye) és Daun-Kinsky-palota. Johann Lucas von Hildebrandt építészete. Félig olasz származás, tanulóévek Rómában Carlo Fontana műhelyében, szolgálat Savoyai Jenő hadmérnökeként piemonteban – inspiráció az északitáliai barokkból, főként Guarini művészetéből. Guarini San Loranzojának hatását mutató irányított centrális tér – a jablonnéi Szent Lőrinc templom. A francia kastélyépítészet hatása Hildabrandt munkásságában – a ráckevei Savoyai-kastély. Földszintes, pavilonos tömegképzésű court d’honneurös forma. Az osztrák barokk kastélyépítészet jellegzetes reprezentatív térsorának kialakulása, gyökerei a francia kastélyépítészet funkcionális téralakításában. A megérkezés folyamatára komponált térsor elemei – sala terrena, lépcsőtér, emeleti díszterem –, és jellegzetes formálásuk. Intenzív kapcsolat a court d’honneurrel és a kerttel. A reprezentatív térsor hangsúlyozása a tömegalakításban a középrizalit kiemelésével. Példák: bécsi Alsó- és Felső Belvedere. A szerzetesrendek – elsősorban a bencések – reprezentációs igényű építkezései: az osztrák „kolostorkastélyok”. Zárt udvaros rendszerben elhelyezett épületszárnyak, a kompozíciót uraló templomépülettel, mely a kolostorszárnyak között a kastélyok reprezentatív térsorának – középrizalitjának – helyét foglalja el. Példák: melki és göttweigi bencés apátság. Emlékek: • Salzburg, Dóm (Santino Santini), 1614-1628 • Bécs, Jezsuita templom (Pietro és Antonio Spazzo?), 1627-1631 • Vranov, kastély, Ahnensaal (Johann Bernhard Fischer von Erlach), 1688-1695 • Schönbrunn, kastély első terve (Johann Bernhard Fischer von Erlach), 1690 k. • Schönbrunn, kastély (Johann Bernhard Fischer von Erlach), 1696-1713 • Salzburg, Kollegienkirche (Johann Bernhard Fischer von Erlach), 1694-1707 27

• • • • • • • • •

Bécs, Karlskirche (Johann Bernhard Fischer von Erlach), 1716-1725 Bécs, Trautson-palota (Johann Bernhard Fischer von Erlach), 1709Jablonné v Podještědi, Szt. Lőrinc-templom (Johann Lucas von Hildebrandt), 1699 Ráckeve, Savoyai-kastély (Johann Lucas von Hildebrandt), 1701-1702 Bécs, Daun-Kinsky-palota (Johann Lucas von Hildebrandt), 1713-16 Bécs, Alsó-Belvedere (Johann Lucas von Hildebrandt), 1714-1716 Bécs, Felső-Belvedere (Johann Lucas von Hildebrandt), 1721-1722 Melk, Bencés apátság (Jakob Prandtauer), 1702-1746 Göttweig, Bencés apátság (Johann Lucas von Hildebrandt), 1719-

28

22. Cseh barokk építészet A cseh barokk építészetet elsősorban Christoph Dientzenhofer munkásságának köszönhetően emelkedett Európa élvonalába. Christoph Dientzenhofer származása - bajorországi építész család. Építészetében a barokk expresszív irányzatának észak-itáliai mesterei, Borromini és Guarini hatása. Organikus egységet teremtő barokk komponálás. Templomépítészetében elliptikus szerkesztésű összetett hosszházas terek. A tér egységes, részekre bonthatatlan kialakításának előképe Guarini lisszaboni temploma. Obořištei kolostortemplom – a Voralbergben kialakult ún. Wandpfeilerkirche típusának egy változata, térbe húzott falpillérekkel. Hildebrandt jablonné-i Szent Lőrinc templomának hatása. A Mala Straná-i Szent Miklós templom alapsémája az Il Gesú típus: kápolnasorral kísért dongaboltozattal fedett hajó, kupolás centrális szentélyrész (Christoph Dientzenhofer eredeti tervétől eltérő szentélyrésszel fejezte be Kilian Ignaz Dientzenhofer). Késői főműve a bževnovi kolostortemplom. Visszatérés az obořištei templom rendszeréhez, sarkosan kifordított pillérek. A tömegforma tükrözi a belső tagolást. Festőien formált, de eszközeit tekintve végletekig leegyszerűsített, architektonikus homlokzatok. Christoph Dientzenhofer fia Kilian Ignaz Dientzenhofer a cseh barokk következő generációjának mestere. Tanulmányok Hildebrandt mellett, az osztrák építészet tanulságainak felhasználása. Kevésbé újító szellemű, de mesterien alkalmazta a tanultakat. Irányított centrális tér változatai, a cseh építészet hagyományának megfelelően kéttornyú homlokzatokkal. Konkáv oldalú nyolcszög alaprajz elliptikus előtérrel és szentéllyel: prágai Nepomuki Szent János templom. Hildebrandt és Fischer von Erlach templomaira visszavezethető összetett – kilenc osztású – centrális terek: Karlovy Vary Mária Magdolna templom, prágai óvárosi Szent Miklós templom. Utóbbinál a mellékterek nem bővítik, hanem határolják a központi teret. Kettős köpenyű térhatárolás – „Zweischaligkeit”. A belsőben erős plasztikai értékű tagozatok és az ezek hátteréül szolgáló kápolnák, karzatok tereinek kontrasztja. A homlokzaton világias hatást keltő, pavilonszerű kupola. Erős plasztikájú homlokzati tagozatok – a Dientzenhoferek stílusára jellemző. Sajátos formálásmód Giovanni Santini (Jan Blažej Santini Aichl) építészetében – „barokk gótika”. Középkorra alapozott expresszív stílus. Gótika hangulatát idéző megoldások középkori eredetű templomok felújításánál, átépítésénél – a kor szokásaitól eltérően az eredeti bazilika szerkezet és alaprajzi rendszer megtartásával, illetve helyreállításával (Sedlec, Kladruby). Santini valóban egyéni megformálású épülete a žd’ári búcsujárótemplom. Gótikus elvek szerint megszerkesztett összetett rendszerű barokk centrális tér, éles sarkokkal metszett, excentrikus tömegforma, gótikát idéző, de nem másoló részletek. Emlékek: Obořište, Kolostortemplom (Christoph Dientzenhofer) 1702Prága, Malá Straná-i Szent Miklós templom (Christoph Dientzenhofer, Kilian Ignaz Dientzenhofer), 1703-1711, 1737-1753 Bževnov, Kolostortemplom (Christoph Dientzenhofer), 1709-1715 Prága, Nepomuki Szent János templom (Kilian Ignaz Dientzenhofer), 1730-1739 Karlovy Vary, Mária Magdolna templom (Kilian Ignaz Dientzenhofer), 1733-1736 Prága, Óvárosi Szent Miklós templom (Kilian Ignaz Dientzenhofer), 1732-1736 Sedlec, Kolostortemplom (Giovanni Santini), 1701-1703 Kladruby, Kolostortemplom (Giovanni Santini), 1712-1726 Žd’ár, Búcsújárótemplom (Giovanni Santini), 1719-1722

29

23. Német barokk építészet Németország területi széttagoltsága – a választófejedelmek rivalizálása folytán megnövekedett igény az építészeti reprezentációra a harmincéves háború lezárulása után. Különböző politikai orientációjú területek – különböző építészeti, művészeti kapcsolatok, hatások (Itália, Franciaország, Csehország, Ausztria). A XVII. század közepén Bajorország vezető szerepe. Itáliai mesterek honosították meg a barokk stílust. Müncheni theatinus templom: Il Gesú típus homlokzati tornyokkal (a típust helyi hagyományokkal ötvöző változat – összehasonlítás a salzburgi dómmal). Délnémet rokokó – elsősorban francia hatás a világi építészetben. Amalienburg (a müncheni Nymphenburg egyik kerti pavilonja) – a Vaux-le-Viconte-i kastély rendszerét követi. A rokokó legjelentősebb helyi mesterei bajoroszágban az Asam fivérek. Eredetileg festő ill stukatőr mesterek – festészet, szobrászat, építészet barokk egysége. Müncheni Asamkirche (Nepomuki Szent János-templom) Egid Quirin Asam saját polgárházának kápolnája. Építészet szerepe másodlagos, társművészet kerül előtérbe. Illúziókeltés, díszletszerűség – „theatrum sacrum”. A rokokó Dél-Németországban – a franciával ellentétben – nem csak interieur-művészet, hanem az épület külsejét is meghatározó egységes stílussá alakul. Domenikus Zimmermann – paraszti származású mester – népies szemléletmód, inkább dekoratív, mint architektonikus. Templomterei áttekinthetőek, a gótikus csarnokterek hangulatát idézik. Körmeneti funkciónak megfelelően alakított búcsújárótemplomok, mozgalmas belső, egyszerű külső – steinhauseni búcsújáró templom, Wieskirche. Baldachin-tér: a német rokokó kedvelt megoldása, a téren belül szabadon álló támaszok hordják a boltozatot. Wieskirche: fény szerepe – időbeliség, történés élménye a fény változása által. A baldachintér elliptikus kupolája itt faszerkezetű függesztett álkupola – a forma az elsődleges, nem az anyag és szerkezet. Johann Dientzenhofer – Christoph Dientzenhofernek, a cseh barokk mesterének öccse és tanítványa. Banzi kolostortemplom – Guarini lisszaboni templomára visszavezethető cseh barokk előképek. A tértípus fejlődése, összehasonlítás: Il Gesú, Santa Maria della Divina Providenzia, Obořište, Bževnov, Banz. Dinamikus összhatás, végtelenség, határolatlanság érzete. A külső nyersebb, darabosabb – a tömeg és a homlokzatok távoli nézőpontra komponáltak, a részletek szerepe kisebb. A német barokk és rokokó kastélyépítészetben a francia típus (court d’honneurös, pavilonos), az osztrák barokkra is jellemző reprezentatív térsorral (sala terrena, lépcsőtér, emeleti díszterem). A térsorban a lépcsőtér szerepe felértékelődik. Kedvelt térfűzés: oldalfolyosó (appartement semidouble) és enfilade. Példák: pommersfeldeni kastély, würzburgi érseki rezidencia. Pommersfeldenben Dientzenhofer mellett Hildebrandt és műkedvelő építészként a megbízó Lothar Franz von Schönborn is közreműködött. Würzburg (Balthasar Neuman): feltehetőleg szimmetrikus elrendezésben tervezett kettős lépcsőtér, illuzionisztikus mennyezeti festés. Társművészek: Giovanni Battista Tiepolo, Antonio Bossi. A földszinti előcsarnokban a baldachin-tér alkalmazása világi építészetben. Vierzehnheiligeni búcsújárótemplom: a Dientzenhoferek módszerének alkalmazása, egymásba kapcsolt befejezetlen elliptikus térszakaszok megbonthatatlan szerves egysége (a würzburgi palotakápolna terének továbbfejlesztése). Körüljárós főoltár funkcionális követelmény. Az organikus barokk térszervezés kiteljesedése, korábbi típusok ötvözése: az Il Gesú-típus, a dél-német „Wandpfeilerkirche”, a késő gótikus csarnokterek, a theatrum sacrum, a baldachin-tér. Visszafogottabb külső megjelenés, kontraszt a belsővel. Emlékek: • München, Theatinus temlpom (Agostino Barelli, Enrico Zuccali), 1663-1688 • München, Nymphenburg, Amalienburg (Francois Cuvilliés), 1734-39 • Weltenburg, Bencés apátsági templom (Cosmas Damian Asam, Egid Quirin Asam), 171830

• • • • • • •

1721 München, Nepomuki Szent János templom / Asamkirche (Cosmas Damian Asam, Egid Quirin Asam), 1733-1746 Steinhausen, Búcsújárótemplom (Dominikus Zimmermann), 1727-33 Wieskirche, Búcsújárótemplom (Dominikus Zimmermann), 1745-54 Banz, Kolostortemplom (Johann Dientzenhofer), 1710-19 Pommersfelden, kastély (Johann Dientzenhofer, Lucas von Hildebrandt, Lothar Franz von Schönborn), 1711-19 Würzburg, Érseki rezidencia (Balthasar Neumann), 1720-1744 Vierzehnheiligen, Búcsújárótemplom (Balthasar Neumann), 1742-

31

24. A barokk építészet elterjedése Európában. Angol és orosz barokk építészet. Angliában sajátos, megkésett fejlődés. A gótika hosszú utóélete a reneszánsz időszakában, majd Bernini, Borromini, Le Vau munkásságával párhuzamosan Inigo Johnes palladianizmusa. 1666-os londoni tűzvész – nagy építészeti feladatok, új szemlélet megvalósításának lehetősége. Christopher Wren munkássága – természettudós (csillagászat, matematika, geometria), francia és itáliai építészet tanulmányozása (Francois Mansart, Bernini). London újjáépítése: 51 új templom – az 1534 óta működő anglikán egyház liturgiájának megfelelő térforma kidolgozása (gyakran középkori alapokon). Nyolcszögű centrális középtér, bazilikális szerkezet. Architektúrában a palladianizmus még érvényesül. St. Stephen Walbrook – faszerkezetű álkupola a könnyed térhatás keltése érdekében. Szent Pál-székesegyház: angol gótikus katedrálisok hagyománya, és a barokk irányított centrális térszervezés hatása. Kupola francia előképei – Val-de-Grâce, Invalidusok dómja. Homlokzat – klasszicizálás és Borromini expresszivitása egymás mellett. John Vanbrough munkássága – eredetileg színpadi szerző, autodidakta építész. Műveiben teátrális, díszletszerű megjelenés. Állandó építész munkatársa Nicholas Hawksmoore. Court d’honneurös, francia kastélyok (Vaux-le-Vicomte), és Palladio villáinak hatása. A nagyszalon helyét a térsorban a „hall” veszi át. Howard-kastély, Blenheim Palace. Utóbbin szigorú, emlékműszerű megjelenés – különleges rendeltetés. Oroszország – a korábbi elszigeteltség után I. Péter cár (1689-1725) nyitása Európa felé. Külföldi mesterek, orosz mesterek külföldi tanulmányai – az idegen formák befogadásából eredő expresszív alkotások. Példa: Mensikov-torony – formák különböző léptéke. Új főváros építése – Pétervár. Péter-Pál-székesegyház (Domenico Trezzini): jellegzetesen orosz lándzsasisakos harangtorony. Orosz barokk felvirágzása Erzsébet cárnő uralkodása (1741-1761) alatt. Vezető építésze Bartolomeo Francesco Rastrelli – olasz származás, francia neveltetés, német barokk alapos tanulmányozása – mindhárom ország barokk építészetének hatása. Palotaépítészetében interieurszerű homlokzatképzés (aranyozás, alapszín és fehér tagozatok kontrasztja, finom részletképzés). A Dientzenhoferek homlokzati megoldásainak hatása. Példák: szentpétervári Sztroganov-palota, szentpétervári Téli Palota, carszkoje szélói palota. Szentpétervári Szmolnij-kolostor – a templomépítészetben erős a bizánci építészetből eredő hagyomány. Görögkereszt alaprajzú középkupolás tér. Nyugatról átvett korszerű stílus és a hagyományos orosz formálásmód szerves egysége. Domináns harangtorony – nem valósult meg Rastrelli tervei szerint. Emlékek: • London, St. Stephen Walbrook (Christopher Wren), 1672-1676 • London, Szent Pál-székesegyház (Christopher Wren), 1675-1711 • Howard Castle, Yorkshire (John Vanbrugh), 1699-1712 • Woodstock, Blenheim Palace (John Vanbrugh,), 1705-1727 • Moszkva, Mensikov-torony (Ivan Petrovics Zsarudnyij), 1704-1707 • Szentpétervár, Péter-Pál-székesegyház (Domenico Trezzini), 1712-1733 • Szentpétervár, Szmolnij-kolostor (Bartolomeo Francesco Rastrelli), 1748 • Szentpétervár, Téi Palota (Bartolomeo Francesco Rastrelli), 1754• Carszkoje Szelo, Palota átépítése(Bartolomeo Francesco Rastrelli), 1752-1756 • Szentpétervár, Sztroganov-palota (Bartolomeo Francesco Rastrelli), 1750-1754

32