Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezet 1991. februári közgyűlése - a Nemzetközi Polgári Védelmi Világszervezet 1972. március elsejei megalakulására emlékezve - minden év március elsejét jelölte ki a Polgári Védelem Világnapjának megünneplésére. Az első Polgári Védelmi Napot 1992ben tartották. A lakosság védelme azonban sokkal régebbre nyúlik vissza, hiszen mindig éltek társaikért felelősséget érző, segítőkész emberek. Álljunk meg egy pillanatra és tekintsünk vissza a polgári védelem hazai létrehozásának idejére. Arra a történelmi pillanatra, mely a végletekig egybevág a jelenkor történelmi pillanatával, a 2012. január elsejétől működő új és egységes katasztrófavédelmi rendszer létrehozásával. Bízom benne, ahogy magam az ünnepi beszéd megtartására készültem, úgy Önök szintén most, hallgatva e gondolatokat számos hasonlóságot fedeznek fel az 1935-ben rögzítettekkel. Csaknem egy évszázaddal ezelőtt a repülés gyakorlati problémáinak megoldásával egy időben felvetődött a repülők hadi szolgálatba állítása is. A légi támadó eszközök alkalmazásával kapcsolatos elméletek megszületése, a hadseregek állományába tartozó repülőeszközök nagy mennyisége, a repülőkkel megoldható különféle feladatok a 30-as évek közepére már a civil társadalom számára is nyilvánvalóvá tették, hogy egy új háborúban a levegőből nemcsak a csataterekre, hanem a hátországra is csapás mérhető. Egy újabb világégés esetén a hátország élete sem lesz háborítatlan, mert a repülőeszközökkel az is elérhető, sőt bizonyosan célterületté válik. Mindezek ismeretében akkor sokan kerestek választ arra a kérdésre, hogy a repülőeszközök csapásaival szemben hogyan lehet a hátországot oltalmazni? A vélemények annyiban összecsengtek, hogy egy hatékony védelmi rendszer kiépítése és tevékenységének megszervezése lehet a megoldás. A védekezésnek ezt a szervezett formáját a légvédelem fogalomkörébe sorolták. A korabeli teoretikusok alapelvnek fogadták el, hogy ebben a tevékenységben főszereplő ugyan a katonaság, de a védelembe be kell vonni a hátország polgári lakosságát is. A légvédelem katonai és polgári oldala különbözik egymástól. Ez utóbbit megvalósító szervezetet és tevékenységi rendszert, amely az ország szükséges passzív védelmi lehetőségeit előkészíti és a légitámadások erkölcsi és anyagi javakat fenyegető káros hatásait csökkenti, esetenként elhárítja légoltalomnak nevezték.
A légoltalom feladata a légitámadások elleni védekezés államigazgatási, társadalmi, gazdasági megszervezése, a lakosság felkészítése a légitámadások elleni védekezésre, a légitámadások hatásainak csökkentése és a károk felszámolása. A világháborús veszély fokozódása egyértelművé tette, hogy a légoltalom megszervezését, vezetését, irányítását és ellenőrzését, a polgári lakosság felkészítését a legéletbevágóbb állami feladatok egyikévé kell tenni. A trianoni békeszerződés értelmében hazánk egész repülőanyagát meg kellett semmisíteni. Így nem lehetett kétséges az ország légi veszélyeztetettségének komoly volta, s válaszul a hatékony légoltalom mielőbbi megszervezése. E légoltalom megszervezésének fő alapgondolatai a következők voltak: • biztosítani kell a lakosság és az anyagi javak oltalmazását, • az ország szervezett védelmét törvényben kell szabályozni, • a légoltalom működése összehangolt tevékenységet igényel, azt egységes központilag irányított rendszerbe kell foglalni, vezetését egy kézben kell összpontosítani. Ilyen alapelvekkel a háttérben születtek meg a légoltalom jogi szabályai, az 1935. évi XII. törvénycikk, vagyis a légvédelemről szóló kerettörvény és a végrehajtását szabályozó 15/1936 számú magyar királyi honvédelmi miniszteri rendelet, valamint a rendelet alapján kiadott Légoltalmi Utasítás. A hatékony légoltalom az emberek öntevékenységére, önvédelmére is épít, azaz feltételezi, hogy az egyének mindent megtesznek személyük és vagyonuk biztonsága érdekében. A lakosság ilyen irányú védelmi tevékenységének megszervezésére alakult meg a Légoltalmi Liga 1937-ben. A jelenleg hatályos katasztrófavédelmi szabályozást felidézve röviden tekintsük át az 1935-ös kerettörvény és végrehajtási rendeletében foglalt főbb előírásokat: • a 14 és 60 év közötti magyar állampolgárok kötelesek személyesen részt venni a légoltalomban, • a személyes szolgálatra igénybe vett egyének úgy tekintendők, mint akik katonai vezetés alatt kötelesek szolgálatot vagy munkát végezni, • a védekezés érdekében a lakosság mozgása korlátozható, • békeidőben a mozgáskorlátozás a kiképzés idejére, illetve a légoltalmi gyakorlatra vonatkozik, • a gyakorlatok a lakosságot a betartandó helyes teendőkre, fegyelmezettségre neveljék, szoktassák,
• a rendőrségnek szavatolni kell az állampolgárok köz- és vagyonbiztonságát, • a légoltalmi felvilágosítást a sajtó útján, egyéb rendezvények megtartásával, szemléltető kiállítások alkalmazásával kell megoldani, • a korlátozó intézkedéseket falragaszokon és sajtóközleményekkel kell a lakosság tudomására hozni, • a katonai eszközöket a polgári eszközökkel kell kiegészíteni. A Légoltalmi utasítás ezen felül tartalmazta a légoltalom megszervezésének elveit, tárgyalta mindazokat az elgondolásokat és utasításokat, amelyek Magyarország polgári légoltalmának megszervezéséhez és működőképességének fenntartásához szükségesek. A tűzoltóságra a polgári légoltalomban is jelentős szerep hárult, melyet a tűzvédelem fejlesztéséről szóló 1936. évi X. törvénycikk az alábbiak szerint rögzített: • a tűzrendészet körében eljáró hatóságok hatáskörét, a tűzoltói szervezetet, a szervek feladatkörét, a tűzoltói kiképzés és szolgálat szabályait, a tűzrendészeti felügyelő és a tűzoltói szervezet tagjai feladatait a belügyminiszter rendeletben állapítja meg, • a tűzoltóságok feladatkörében jelenjenek meg a légoltalommal összefüggő feladatok is, • a tűzoltói állományba vételnél egyenlő feltételek esetén előnyben kell részesíteni a légitámadás elleni védelemre felkészített személyeket, • a légoltalmi szolgálatra kötelezett polgári lakosok közül tűzoltói feladatok ellátására ki kell képezni annyi férfit, amennyi a hivatásos tűzoltóság tiszti és legénységi állományának a kétszerese, • a köteles tűzoltók tartalékaként megfelelő számú légoltalmi szolgálatost kell kiképezni 12 órában tűzoltói szolgálatra, • az országos tűzrendészeti felügyelő az országos légvédelmi parancsnokkal köteles állandó kapcsolatot tartani és légoltalmi kérdésekben vele együttműködni, • a tűzoltó szövetség gondoskodik a tűzoltói szervezeteken belül a légoltalmi szempontok állandó érvényesítéséről, a légoltalom tűzoltói szakágának fejlesztéséről, • tűz vagy elemi csapás esetén a távbeszélőt mindenki köteles díjtalanul az eseménnyel kapcsolatos jelentések megtételéhez rendelkezésre bocsátani, • s nem utolsó sorban tűz esetén a tűzoltóság bármely közhasználatú járművet igénybe vehet vízszállításra, mentésre.
Az eddig elhangzottakból világosan kitűnik, hogy az ország anyagi javai, objektumai, lakossága védelmének hatékony rendszere alakult ki. A korabeli törvények, szabályok korszerűek, a légoltalmi rendszer továbbfejlesztéséhez kellő alapot szolgáltattak. A törvények és rendeletek ismeretében bátran kijelenthető, hogy elődeink reálisan térképezték fel, jól képzelték el, körültekintően tervezték meg és öntötték jogi formába a polgári oltalmazással kapcsolatos teendőket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés a magyar katasztrófavédelmi rendszer alapvető megújításáról döntött 2011. szeptember 19-én hétfőn, amikor a T/3499. sz. törvényjavaslat zárószavazásakor megalkotta a katasztrófák elleni védekezésről szóló törvényt. Hatályos szabályozásunkban továbbélnek az 1935-ben lefektetett alapelvek. A törvény alapján ismét egységes rendvédelmi szervként garantáljuk a lakosság katasztrófák elleni tűz és polgári védelmét kiegészülve az iparbiztonság feladataival. A törvény hatályba lépése óta megújítottuk a köteles polgári védelmi szervezeteket, a védekezésbe bevontuk az önkéntesen jelentkezőket. Az önkormányzatokkal együttműködve kiépítettük a településükért dolgozó közbiztonsági referensek rendszerét, segítségükkel ismételten osztályba soroltuk a településeket a valós kockázatok elemzése és értékelése alapján. Sorolhatnám még a közelmúlt végrehajtott és a közeljövő megoldásra váró feladatait, azonban a mai nap ünnep, egy pillanatnyi csend, a megemlékezés napja is. Emlékeznünk kell azokra a volt és jelenlegi munkatársainkra akik élethivatásuknak választották a lakosság és az anyagi javak védelmét, oltalmazását. És nem feledkezhetünk meg azokról a civil állampolgárokról, akik önként vagy kötelezve, de ugyancsak embertársaikért, a köz érdekében, sokszor névtelenül napi munkájuk ellátása mellett tették ugyanezt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mai ünnepségünket a polgári védelemért dolgozó e névtelen emberek emlékének és az ő tiszteletükre ajánlom. Záró gondolatként kérem, hallgassák meg Kofi Annan volt ENSZ főtitkár gondolatait:
„ A még hatékonyabb megelőzési stratégiák nem csak dollár milliókat menthetnek meg, hanem emberi életek tízezreit is. Azokat a pénzeszközöket, amelyeket napjainkban nemzetközi beavatkozásra és segélyekre költenek, az igazságos és fenntartható fejlődésre lehetne fordítani, amelyek még tovább csökkenthetnék a háborúk és katasztrófák kockázatát. A megelőzés kultúrájának felépítése nem egyszerű dolog. Míg a megelőzés költségei a jelent terhelik, annak előnyei a távoli jövőben realizálódnak. Sőt, az előnyök sokszor nem is kézzel foghatóak, mert az előnyöket azok a „katasztrófák” jelentik, amelyek nem történnek meg.”
