Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák!

BEVEZETÔ

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! Eltelt az elsô év a BIOHULLADÉK MAGAZIN életében, amely hála az Önök konstruktív hozzáállásának, segítôkész visszajelzéseinek és elôremutató javaslataiknak, még a mi várakozásainkat is meghaladó sikereket ért el. A profi újságkiadók az elsô évet mindig sorsdöntônek tartják, hiszen ekkor kell megalapozni egy kiadvány hírnevét, elfogadtatni a lapot a célközönségével, felmérni az igényeket és feldolgozni a visszajelzéseket. Ezúton is örömmel biztosítjuk minden kedves olvasónkat, kollégánkat, hogy a BIOHULLADÉK MAGAZIN a jövô évben is folytatja, sôt terveink szerint még tartalmasabb, még több újdonságot, információt tartalmazó formában. Azzal kapcsolatban is született döntés, hogy a lap a jövô évtôl megvásárolható, elôfizethetô lesz, de terveink szerint cégünk partnereinek a jövôben is díjmentesen juttatjuk el a magazint. Bár ezeken túlmenôen is rengeteg meglepetéssel, fejlesztéssel készülünk a jövô évtôl, a lap alapvetô szerkezetét nem változtatjuk meg, továbbra is a gyakorlati és a tudományos élet hazai és nemzetközi újdonságaira alapozzuk a kiadványt. A jövô évben is foglalkozunk a komposztálás mellett az anaerob kezelés, biogáz elôállítás és a mechanikai-biológiai hulladékkezelés témakörével is. Továbbra is beszámolunk majd hazai sikertörténetekrôl, ebben a számban az FKF Zrt. pusztazámori komposztáló telepét mutatjuk be, amely kitûnôen példázza a komposztáló telepek nagyvárosi fontosságát is. A cikkbôl mindenki számára kiderül, hogy az FKF Zrt. vezetôségének innovációs érzékenységével és szakszerûségével kitûnôen mûködtethetô a zöldhulladékok lakosságtól történô begyûjtése és a jó minôségû komposztok elôállítása, a tervezett fejlesztésekkel pedig a pusztazámori telep a jövôben már mennyiségi szempontból is jelentôs teleppé fog válni. A kutatás-fejlesztési tevékenységek bemutatása a jövô évben is kiemelten lesz jelen a lap hasábjain, ebben a számban a magas színvonalú tudományos publikációk mellett egy EU-s projektrôl (Grub’s Up) is olvashatnak, amely az élelmiszeripari hulladékok fenntartható hasznosításával foglalkozik. A Köztisztasági Egyesülés igazgatója a tôle megszokott magas szakmai színvonalon, kritikus hangvételben mutatja be a biohulladék kezelés hazai helyzetét a közszolgáltatók szemszögébôl. A mechanikai-biológiai hulladékkezelés rovatban a Felsô-Bácskai Hulladékgazdálkodási Kft. vaskúti telepének gyakorlati tapasztalatairól olvashatnak, amelyet azért ajánlok különösképpen figyelmükbe, mert ebben a témában még csak nagyon kevés az üzemeltetési ismeretanyag hazánkban. A PR cikkbôl az állati eredetû hulladékok komposztálásában piacvezetô Atevszolg Zrt. tevékenységét ismerhetik meg. Végezetül engedjék meg, hogy a kollégáim nevében még egyszer megköszönve az egész éves közremûködésüket Boldog Békés Karácsonyt és Biohulladék-hasznosításban (is) Gazdag Új Esztendôt kívánjak Önöknek!

Dr. Alexa László

TARTALOMJEGYZÉK

1 2

Bevezetô A Pusztazámori komposztáló telep

6

A biohulladék kezelés helyzete a közszolgáltatók szemszögébôl

8

Komposztálás és biogáz elôállítás kombinált rendszerekben

13 21

Tudományos melléklet

24

Élelmiszeripari szennyvíziszapok, szennyvízek és egyéb állati hulladékok kezelése

26

GRUB'S UP! – K+F projekt az élelmiszeripari hulladékok hasznosítására az EU támogatásával

Mechanikai-biológiai hulladékkezelés a FelsôBácskai Regionális Komplex Települési Hulladékkezelô Telepen

Biohulladék Magazin Negyedévente megjelenô szaklap Kiadja: Profikomp Kft. Fôszerkesztô: Bagi Beáta Felelôs kiadó: Dr. Alexa László Tervezés és nyomdai elôkészítés: Stég Grafikai Mûhely Nyomtatás: Globál Kft. Hirdetési tarifák: Belsô borítók: 150 000 Ft Hátsó borító: 190 000 Ft • 1/1 oldal: 95 000 Ft 1/2 oldal: 60 000 Ft Szerkesztôség: 2101 Gödöllô, Pf. 330 Telefon/fax: 28/422-880 • e-mail: [email protected]

1 . É V F O LY A M 4 . S Z Á M

Biohulladék

1

MINTATELEP

N

ézzük meg elôször összességében az egész létesítményt: hogyan épült meg ez a központ itt Pusztazámoron, mekkora a kapacitása, és mik a fôbb egységei? A Pusztazámori Regionális Hulladékkezelô Központ építése a környezô településektôl minimum három kilométer

> BA G I B E Á TA PR O F I K O M P K F T.

A Pusztazámori komposztáló telep

Bár a budapesti kommunális hulladékoknak jelenleg mintegy 60%-a kerül a rákospalotai égetôbe, fôvárosi szinten a maradék 40% is igen jelentôs mennyiség, így egyáltalán nem mindegy, hogy az milyen körülmények között kerül hasznosításra és ártalmatlanításra. A Fôvárosi Közterület-fenntartó ZRt. (FKF ZRt.) által üzemeltetett Pusztazámori Regionális Hulladékkezelô Központ azonban nem csak emiatt tart számot komoly érdeklôdésre, hanem az elmúlt években az FKF ZRt. által begyûjtött lakossági zöldhulladék hasznosítására kiépített komposztáló telep miatt is. A hulladéklerakón és a komposztálón Nardai Ferenc üzemvezetô vezetett körbe minket.

A KOMPOSZTÁLÓ MADÁRTÁVLATBÓL

2

Biohulladék


távolságban, mintegy öt éves elôkészítô munkát követôen – nem kis részben Pusztazámor lakosságának többségi igen szavazatának köszönhetôen – 1999. áprilisában kezdôdött meg. A Betonút ZRt, mint a beruházás fôvállalkozója 15 hónap alatt építette meg a 92 ha területû hulladékkezelô központot valamint a hozzá tartozó infrastruktúrát biztosító külsô létesítmények sorát. A terület tulajdonosa a Magyar Állam, kezelôje a Pilisi Parkerdô ZRt. és Pusztazámor Önkormányzata, a létesítmény üzemeltetôje és tulajdonosa pedig a Fôvárosi Közterület-fenntartó ZRt. A létesítményben 2000. júliusában kezdôdött meg a hulladék ártalmatlanítása.

MINTATELEP

A KOMPOSZTÁLÓ TELEP

A hulladékkezelô központ fô létesítményeként megépült a hulladéktároló I. üteme, amely méreteiben sem tartozik a „kicsik” közé. A lerakó szigetelt, töltésekkel négy részre osztott alapterülete 18,6 ha, teljes befogadó kapacitása 5,6 millió kubatura m3, ebbôl a hulladékos (hasznos) térfogat 4,4 millió m3, a többi 1,2 millió m3-t a takaró és rekultivációs réteg foglalja majd el. Az I. ütem mûködése várhatóan 2013-ig tart. A bôvítésekkel a terület 2045-2050-ig szolgálja majd Budapest és az agglomeráció hulladék kezelését a 18,5 M m3 térfogatával. Az épített infrastruktúra részeként épült meg az 5 km hosszú úthálózat, (autópálya híddal) a közmûhálózatok, ipari vízrendszer 3 db víztermelô kúttal, ivó- és tûzi vízrendszer, szennyvíz rendszerek (ipari és kommunális), jármûbeléptetô és informatikai rendszer, vagyon és tûzvédelmi jelzôhálózat, az üzemvitelt biztosító épületek, lakossági szelektív hulladékudvar, hulladékvizsgáló laboratórium, irányítóépület a vezérlô és ellenôrzôközponttal, a szociális és irodaépület elôadótermmel, melegítô konyhával és étteremmel. A technikai berendezések közül megépült az automata beléptetô rendszer, a hídmérlegek, a gáztartálytelep, az automata üzemanyagtöltô állomás, jármûmosó és külön gépmosó. Ha magát a lerakót nézzük, mik a sajátosságai, érdekességei ennek a résznek? A létesítmény mûszaki védelme az Európai Unió irányelveinek megfelelôen (a vonatkozó jogszabály megjelenését

megelôzve), azt minden tekintetben kielégítô megoldásokkal készült el. A védelem része az 50 cm vastag ásványi (Consolid) szigetelés, a 2,5 mm vastagságú HDPE szigetelô lemez és az ennek megfelelôségét ellenôrzô 1000 db érzékelôbôl álló szenzor hálózat. A csurgalékvíz kezelés technológiájához tartozik a dupla rétegben beépített, HDPE lemezzel védett 30 000 m3 nagyságú csurgalékvíz gyûjtô, tároló medence, melynek része a három külön egységbôl álló levegôztetô rendszer, valamint tartozik hozzá természetesen visszalocsoló rendszer és nyomásfokozó gépészet is. A lerakóhelyi gáz (depóniagáz) gyûjtô és elvezetô hálózat rendszere 109 gázkivételi szondával, (gázkúttal) kút-páronként alsó elszívásra kialakított csôhálózattal alapozta meg a lerakóhelyi gázok kezelésének és hasznosításának lehetôségét. 2006 év nyarán megkezdôdött a gáz elszívása. A rendszer jelenleg a hálózat negyedét szívja speciális mérô- és adatgyûjtô berendezésen keresztül, ami a további gázelszíváshoz és hasznosításhoz szükséges adatokat szolgáltatja, mielôtt elégeti az elszívott gázt. A tapasztalatokból már most is látszik, hogy az eddig lerakott 2,3 M tonna hulladék gáztermelôdési mértéke jelentôs, 1500 m3/h körüli, sôt, azt meghaladó nagyságrendet képvisel. A gázhasznosítási tervek között átmenetileg a helyi kazán energiaellátása van napirenden, amit az elektromos áram termelés beindulása után a motor(ok) hulladék-hôje váltana ki. Az üze-

A lerakó szigetelt, töltésekkel négy részre osztott alapterülete 18,6 ha, teljes befogadó kapacitása 5,6 millió kubatura m3, ebbôl a hulladékos (hasznos) térfogat 4,4 millió m3, a többi 1,2 millió m3-t a takaró és rekultivációs réteg foglalja majd el.


Biohulladék

> 3

MINTATELEP

>

PRIZMAÉPÍTÉS

mi tapasztalatok a mûszaki megoldások némelyikének hibáira is rávilágítottak. Az alsó elszívású gázelvezetô rendszer üzembiztonsága alulmaradt a közbensô elszívású rendszerrel szemben, ezért a következô ütemben már nem választjuk az eddig itt alkalmazott megoldást (A Dunakeszi hulladéklerakón közbensô és felsô elszívású rendszerünk mûködik.) A gázelszívás hiányának esetleges velejárójaként keletkezô szagterhelés ellen – a napi takarás kiegészítéseként – állványokra kihelyezett gél táblákat alkalmazunk, amelyek szagközömbösítô hatása jól érvényesül a lerakótér és a csurgalékvíz tároló medence körül is. A szélelhordás ellen 700 méter hosszú, 4 m magas mobil és 400 méter hosszan 5 m magas épített hálórendszerekkel, védôerdôsávval védekezünk, de az idôjárás függvényében sajnos elkerülhetet-

len az „élôerôs” kárelhárító beavatkozás alkalmazása is. A rekultivációs munkák közül megemlíteném, hogy 2005-ben az országban elôször került megépítésre egy 40 x 40 méteres 1:3 (33 %) emelkedésû területen (rézsûn), az azóta hatályon kívül helyezett 22/2001 KöM rendelet szerinti rekultivációs rétegrend kísérleti célból. A sikeres kísérlet tapasztalatai a 20/2006 KvVM rendelet hatályba lépése miatt már csak kb. tíz év múlva lesznek hasznosíthatóak a végleges rekultiváció során. Ettôl függetlenül már a jelenlegi rendelet szerinti ideiglenes átmeneti felsô záró-réteg kialakításáról, és nem utolsó sorban a komposzt rekultivációs felhasználásról is rendelkezünk gyakorlati, üzemi tapasztalattal. A lerakó keleti oldalán ugyanis egy közel 2 hektáros terület ôsszel takarásra került, amelyhez 1600 m3 helyi komposztot is felhasználtunk. Közben meg is érkeztünk a komposztálóhoz, ahol látjuk, hogy folyamatosan érkezik be a zöldhulladék. Honnan érkezik ide a nyersanyag? A telepünk sajátosságai közül külön megemlíteném, hogy itt kizárólag zöldhulladék komposztálását végezzük. Az FKF ZRt. az idei évben megkezdte Budapesten a zöldhulladék különgyûjtését. A gyûjtés az erre a célra forgalmazott zsákoknak a kijelölt területekrôl történô járat rendszerû gyûjtését jelenti. A zsákokkal kapcsolatban érdemesnek tartom megjegyezni, hogy átlátszó (víztiszta) anyagból készülteket árusítunk, amivel már kívülrôl és könnyen ellenôrizhetôvé válik a belehelyezhetô hulladékokra vonatkozó zsákfelirat betartása. A beszállítások kiterjednek

KOMPOSZT FELHASZNÁLÁS REKULTIVÁCIÓRA

„A zöldhulladék befogadásával a hulladékok szelektív gyûjtési kedvét is segíteni kívánjuk és nem utolsó sorban a lerakásra kerülô szerves-anyag csökkentése a cél.” 4

Biohulladék


MINTATELEP

az említett járatszerû gyûjtésen kívül a gazdálkodó szervezetek (pl. piacok, temetôk) vagy Önkormányzatok alkalomszerû, eseti vagy rendszeres megrendeléseire, beszállításaira, de bárkitôl fogadunk komposztálásra alkalmas zöldhulladékot. A zöldhulladék befogadásával a hulladékok szelektív gyûjtési kedvét is segíteni kívánjuk és nem utolsó sorban a lerakásra kerülô szerves-anyag csökkentése a cél. Mik a komposztálás üzemeltetési tapasztalatai, milyen gépek segítik az elô-és az utókezelést? A gépeink a Komptech technológiából kerültek beszerzésre. Aprításhoz egy Terminátor daraboló és Jenz daráló, a szitáláshoz Primus típusú, háromféle lyukméretû szitával ellátott dobrosta áll rendelkezésre. Gépészetbôl még a telephez tartozik egy Liebherr homlokrakodó és egy 30 méteres szállítószalag is. A szállítószalag átlagost meghaladó mérete, a hossza illetve magassága az utóérlelés idejére a komposzt helytakarékos tárolását segíti. A gépek teljesítô képessége többszöröse a jelenlegi kihasználtságnak tehát az esetleges bôvítéssel járó mennyiségi növekedéshez is megfelelôek. A nyersanyagokból és a technológiából kiindulva itt jó minôségû, csak növényi alapanyagokat tartalmazó komposztot állítanak elô. Miként történik a kész komposzt felhasználása? Amint azt már az említett példa is mutatta, jelenleg a komposzt felhasználása a rekultivációs feladatokhoz – a jelenlegi szabályozás szerint csak az átmeneti takaráshoz –, történik. A közeli terve-

ZSÁZSATESZT

BETÁROLÁS SZÁLLÍTÓSZALAGGAL

inkben a forgalomba hozatali engedély megszerzése is szerepel, amivel az idôszakos túltermelésbôl adódó gondokat kívánjuk megelôzni, akár a környezô településekkel kötendô üzlet keretében. A minôséget folyamatosan figyelemmel kísérjük saját vizsgálatokkal a laborunkban, vagy említhetném még a zsázsa próbát is, ami a megfelelôségre, a károsító hatás hiányára ad egyszerû és gyors választ. A szakirodalomban megtalálható a módszer, de ha valaki még esetleg nem ismerné a zsázsa próbát, annak röviden elmondanám. A komposztot 40 x 25 x 6 cm-s ládába tesszük és egyenletesen 10 gramm zsázsamagot vetünk bele. A hatodik napon már „aratni” kell, ollóval le kell vágni a termést, és meg kell mérni a súlyát. A kész komposzt értékelése a termés súlya alapján történik, ha a termés mennyisége eléri a 30 grammot, már elfogadható a minôség, ha eléri a 60 grammot, már jó az eredményünk, 60 és 100 gramm között pedig a legmegfelelôbb. Milyen eredményt ért el az itteni komposzt a zsázsateszten? Folyamatosan jók az eredményeink, 60-70 gramm közötti terméseket aratunk. Jelenleg két komposztáló prizma üzemel a telepen. Elegendô-e ez egy fôvárosi komposztálóhoz, terveznek-

e valamilyen bôvítést, illetve milyen egyéb fejlesztések várhatóak a jövôben? A komposzttelepünk számára a lerakó kerítésén belül olyan helyet választottunk, hogy szükség esetén a bôvítés lehetôsége is könnyen biztosítható legyen. Jelenleg kettô prizma egyidejû mûködésével üzemelünk, de valószínûleg a közeljövôben a bôvítés kérdésével is kell foglalkoznunk. Az utóbbi hónapok tapasztalata szerint a havi beszállított anyag mennyisége 300–600 tonna között mozog. A folyamatos nagy mennyiségû beszállítás, valamint az elôzôekben már említett kísérleti gyûjtôrendszer pozitív tapasztalatai segíteni fogják a döntést a bôvítés kérdésében. Napirenden van a mechanikai-biológiai hulladékkezeléssel kapcsolatos kérdéskör vizsgálata is, de a beszállított hulladék havi 40–60 ezer tonnás mennyisége sem egyszerûsíti a döntést figyelemmel az országos tapasztalatokra is. A komposztálásra beszállított hulladékból az idegenanyagok – úgymint a mûanyag csomagolók – kiválasztása jelenleg kézi erôvel történik. Ennek nehézségeit senkinek nem kell részleteznem, aki evvel a témával foglalkozik, amibôl egyenesen következik a továbblépés szükségessége. A fejlesztés irányát a komposztban lebomló zsákok alkalmazásában vagy a komposzt technológiában ismert szeparáló rendszer, a szélosztályozó alkalmazásában látjuk. ■


Biohulladék

5

J O G S Z A B Á LY

A > NA G Y G Y Ö R G Y IG A Z G AT Ó KÖ Z T I S Z TA S Á G I E G Y E S Ü L É S

lerakásra kerülô települési szilárdhulladék biológiailag lebomló szervesanyag tartalmának csökkentésével kapcsolatos kötelezéssel elôször a hulladékgazdálkodási törvényben találkozhattunk. A csökkentés mértéke az 1995. évi mennyiséghez viszonyítottan %-os formában került meghatározásra. Ezt a kötelezést a hulladékok lerakásáról szóló 1999/31/EK irányelv fogalmazta meg, amely elôírta azt is, hogy a biológiailag bontható szerves hulladék lerakásának csökkentése érdekében biztosítani kell a biológiailag bontható szerves hulladék megfelelô elkülönített gyûjtésének és kezelésének eszközeit,

A biohulladék kezelés helyzete a közszolgáltatók szemszögébôl

„Már most megállapíthatjuk, hogy a 2009-ben teljesítendô szerves hulladék lerakás csökkentési kötelezettséghez képest a 12 ISPA és 1 KA projekt keretében kiépülô kapacitások egyik régióban sem elegendôek a kötelezettség teljesítéséhez, így mindenképpen szükséges, hogy a szerves hulladékok lerakóktól történô eltérítése érdekében a következô 3 évben a fejlesztések e területre koncentrálódjanak.” 6

Biohulladék


illetve a lerakás elôtti megfelelô elôkezelést, a helyi (házi és közösségi) komposztálás minél nagyobb arányú elterjesztését, illetve támogatását. A fenti elôírások mindenkiben legalább két kérdést fogalmaztak meg: • Mekkora volt a viszonyítási alapként kezelt 1995. évi menynyiség? • Ki a kötelezett a csökkentés végrehajtásában? Nézzük az elsô kérdést! Magyarországon 1995-ben – Budapestet leszámítva – nem végezetek folyamatos méréseken alapuló hulladékanalízist. A lerakók döntô hányadában nem volt a beszállított hulladék mérésére alkalmas hídmérleg, az akkori statisztikai jelentési kötelezettség a hulladék-összetételrôl semmiféle adatot nem követelt meg. Minden adat elôtt a „hozzávetôlegesen”, „mintegy”, körülbelül” jelzô szerepelt. Elôször az Országos Hulladékgazdálkodási Terv próbált megküzdeni a problémával, kevés sikerrel. Maradt a becslés, és jött 2004. július 1. az elsô akadály, amikor a 25%-os csökkentési arányt el kellett érni. Na de mihez képest? Magyarországon az Eurostatnál nyilvántartott adat szerint 1995-ben 4500 ezer tonna települési szilárd hulladék képzôdött. Ebbe a kijelentô mondatba, be kell látnunk, hogy a fentieken kívül a közszolgáltatóktól kapott – szintén erôsen vélelmezett – adatok is beépültek. Ha az összes keletkezett mennyiségre vonatkozóan ilyen megállapítást tettünk, akkor

J O G S Z A B Á LY

nyilvánvalóan ugyanezt tettük az összetételre is, vagyis megpróbáltuk a budapesti és egy-két településen végzett mérés adatait általánosítani. Ebbôl adódott, hogy a 4500 ezer tonna összes mennyiség 35%-át vélelmeztük biohulladéknak (1575 ezer tonna) és 17%-át papírhulladéknak (765 ezer tonna), tehát az összes biológiailag lebontható hulladék becslések alapján 2340 ezer tonna volt. Rögtön hozzá is tehetnénk, hogy: mintegy, hozzávetôlegesen, körülbelül... De ezt már nem mondhatjuk, mivel ez lett az a tervezési alapadat, amivel a továbbiakban mindenki és mindenhol számol, és a jövôben számolni fog! Nyilvánvalóan ezzel az adattal számolt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által készített, s a napokban elfogadott, „A települési szilárdhulladék-gazdálkodás fejlesztési stratégiája 2007–2016” címû szakmai anyag is. A képzôdô települési szilárd hulladék mennyisége (ezer tonna/év) A képzôdô települési szilárd hulladék mennyisége

2000

2001

2002

2003

2004

2005

4552

4603

4646

4693

4591

4646*

(Forrás: KSH-EUROSTAT) *elôzetes becslés alapján

Települési hulladék összetételének alakulása 2004. évben (4,6 millió t/év)

(Forrás: A települési szilárd hulladékgazdálkodás fejlesztési stratégiája 2007–2016.)

Mivel a 2009-re befejezni tervezett ISPA és KA beruházás csak 1273 ezer tonna biológiailag lebomló szerves hulladék hasznosítására épít ki kezelôkapacitást, ezért további 131 ezer tonna biológiailag lebomló szerves hulladék kezelésérôl kell gondoskodni. Az ehhez szükséges kezelôkapacitást 2009-ig ki kell építeni a 2007-tôl megnyíló EU-források igénybevételével. Már most megállapíthatjuk, hogy a 2009-ben teljesítendô szerves hulladék lerakás csökkentési kötelezettséghez képest a 12 ISPA és 1 KA projekt keretében kiépülô kapacitások egyik régióban sem elegendôek a kötelezettség teljesítéséhez, így mindenképpen szükséges, hogy a szerves hulladékok lerakóktól történô eltérítése érdekében a következô 3 évben a fejlesztések e területre koncentrálódjanak. 2016-ban a lerakható biológiailag bontható szerves hulladék mennyisége 819 ezer tonnára csökken, azaz 2007-tôl kezdô-

dôen összesen 866 ezer tonna biológiailag lebontható szerves hulladék kezeléséhez szükséges kapacitás fejlesztését kell megvalósítani, vagyis 2009-tôl kezdôdôen további 735 ezer tonna biohulladék kezelésérôl kell gondoskodni. A kötelezettségek teljesítéséhez a szelektív gyûjtési és kezelési kapacitásokat úgy kell tervezni, hogy már 2013-ban se kerülhessen 819 ezer tonnánál több biológiailag bontható szerves hulladék a lerakókba. A biológiailag bontható szerves hulladék kezelése többféle eljárással valósítható meg. A megfelelô technológiák kiválasztásánál a hulladékgazdálkodási prioritások mellett figyelembe kell venni különösen a helyi adottságokat, a hulladék képzôdési viszonyokat, az érintett lakosság hozzáállását és teherviselô képességét, a különbözô eljárások együttes, illetve egymást kiegészítô alkalmazhatóságát, a szállítási távolságokat és a szállítandó mennyiségeket, a költséghatékonyságot, a beruházási és üzemeltetési költségeket. Amennyiben a stratégiában tervezett fejlesztések nem valósulnak meg, nem teljesíthetôk a hulladékok lerakásáról szóló 1999/31/EK irányelvben foglalt kötelezettségek. Ez azt is jelentheti, hogy az EK Szerzôdés 228. cikke alapján a nem teljesítô országok pénzbírsággal sújthatók! És itt merül fel a második kérdés: ki köteles a teljesítésre? A válasz látszólag egyszerû: természetesen az ország! No de hogyan? A teljesítés csak az önkormányzatok bevonásával lehetséges. A hulladékgazdálkodási törvény lehetôséget ad az önkormányzatok számára a biohulladékok kezelésének megszervezésére, kötelezést viszont nem ír elô! Döntési szabadságukba tehát egyaránt belefér a lakosság kötelezése, a zöldterületi, zöldfelületi biológiailag lebontható hulladékok kezelésének elôírása éppúgy, mit a megszervezés elhagyása. A közszolgáltató kötelezettsége csak és kizárólag a közszolgáltatási szerzôdésben rögzítettek végrehajtására terjed ki, vagyis, ha az önkormányzat a biohulladékokról nem rendelkezik, ôt sem terheli kötelezettség. Mi hát a megoldás? Valószínûleg a környezetvédelmi szempontból nem megfelelô hulladéklerakók bezárása. Ebben az esetben ugyanis a települési önkormányzatok maguk fogják megkeresni azokat a megoldásokat, amelyek a regionális lerakók magasabb ártalmatlanítási díjainak minimalizálását eredményezik. Az egyik megoldás az ártalmatlanításra elszállítandó mennyiség csökkentése, a biohulladékok „helyben tartásával”. Erre már több példa van ma is. Mint ahogyan arra is, hogy a felügyelôségek a közszolgáltatók által üzemeltetett lerakókon próbálják számon kérni a kötelezô csökkentési arány betartását! A második megoldás a rossz! ■


Biohulladék

7

BIOGÁZ

V

ajon hasznosíthatóak-e a szerves hulladékok talajjavító anyagként és energiaforrásként egyszerre? Egyre több kutatás foglalkozik a biogáz kinyerés és a komposztálás kombinálásának ún. „duális rendszerekben” történô megvalósításával. A BioCycle magazin októberi számában William F. Brinton által jegyzett cikk elsôsorban mikrobiológiai szemszögbôl közelíti meg a kérdést, és azt vizsgálja, hogyan illeszthetô össze az anaerob és az aerob hasznosítás.

Komposztálás és biogáz elôállítás kombinált rendszerekben

8

Biohulladék


BIOGÁZ

Kiindulási nedvességtartalom

Kinyerhetô biogáz (m3/ tnedves anyag)

Metángáz minôsége (%)

Kinyerhetô metángáz (m3/ tnedves anyag)

kwh érték

Szelektíven gyûjtött biohulladék

71

4 202

54,7

2 298

182

Vegyes TSZH

50

5 197

35,0

1 842

146

Burgonya hulladék

82

2 780

46,5

1 293

102

Komposzt csurgaléklé

96

436

61,9

270

21

Nyersanyag

1. táblázat: Különbözô nyersanyagokból kinyerhetô biogáz mennyisége

Az új irányvonal szerint ugyanis a tipikusan komposztálásra szánt nyersanyagokat – úgymint zöldhulladék, fûkaszálék, konyhai hulladék, trágya – elôször anaerob kezelésnek kell alávetni biogáz kinyerés céljából, majd ezt követôen jöhet a komposztálás. Érdekes módon az energiakinyerés szempontjából éppen azok a vegyületek – az illékony zsírsavak (VFA, volatile fatty acid) – a leghasznosabbak, amelyek a komposztálásnál a legtöbb problémát jelentik a káros szagemisszió révén. Egy kétlépcsôs anaerob-aerob rendszer legnagyobb elônye az, hogy „megcsapolja” a VFA-k energiatartalmát, emellett olyan nyersanyagot biztosít a komposztáláshoz, amely kisebb szaghatással jár. Elméletileg legalábbis. Az amerikai Woods End Laboratories Inc. vizsgálatai azt próbálták kideríteni, hogy milyen szerepet játszanak a fent említett zsírsavak a komposztálásban és a biogáz elôállításban. Amennyiben a nyersanyagok az elôtárolás közben elkezdenek rothadni, a keletkezô ecetsav olyan körülményeket teremt, amely akadályozza a komposztáláshoz szükséges aerob mikróbapopuláció kialakulását.

A biohulladék kezelés biokémiai alapjai A komposztálás során végbemenô aerob szervesanyag-lebomlás képlete mindenki számára ismert: C6H12O6 + + O2 ➝ CO2 + H2O + ↑ energia ahol a C6H12O6 szénhidrátból oxigén és mikroszervezetek ( ) segítségével széndioxid, víz és hôenergia (↑) keletkezik. Valójában azonban a komposztálás folyamatában is kialakulhatnak átmenetileg anaerob idôszakok, vagy gócok, gondoljunk csak a forgatásmentes idôszakokra, vagy akár a komposztálást megelôzôen a túl ritkán ürített a gyûjtôedényekre. Ezek a részleges anaerob fázisok általában nem befolyásolják a komposztálást, hiszen az ilyenkor kialakuló fakultatív anaerob mikroflóra oxigénbevitel hatására újra aerobbá válik, és részt vesz a komposztálásban is. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a „szemianaerob” fermentáció során – pl. rothadó élelmiszerhulladékok esetében –, ugyanabból a szénhidrátból, csökkenô oxigén jelenlétében, fermentációs melléktermékek keletkeznek, például ecetsav: C6H12O6 +

± O2 ➝ CO2 + CH3COOH (VFA) + H2O

Az ecetsav csak egy a lehetséges keletkezô illékony zsírsavak közül. Ebbe a csoportba tartozik még a tejsav, a propionsav, butrinsav, és a valeriánsav is. Az illékony zsírsavak a szénhidrátok elsôdleges bomlástermékei az erjedés során.

Szerepük azért is kulcsfontosságú, mert ezek a vegyületek a biológiai rendszerek energia mértékegységének számító ATPben – adenozin-trifoszfát – igen gazdagok. És ez az a pont, ahol elválik a kétféle hasznosítási mód a bomlás során: vagy az aerob komposztálás, vagy pedig az anaerob erjedés irányába, ahol ezekbôl az energiaraktározó vegyületekbôl metángáz keletkezik Az utolsó lépés már tisztán anaerob folyamat, amely kizárólag oxigénmentes körülmények között megy végbe: C6H12O6 + ➝ CO2 + CH4 vagy CH3COOH + metanogén baktériumok ➝ CO2 + CH4 ahol ugyanabból a szénhidrátból, vagy „szemianaerob” fermentáció során keletkezô szerves savból metángáz és széndioxid keletkezik. Komposztálás során azonban nagyon ritkán adódnak ilyen környezeti feltételek. A kérdés mégis az, hogy hogyan lehetne a komposztálás és a biogáztermelés elônyeit egyszerre, egyetlen láncfolyamatban kihasználni? A projekt során laboratóriumi vizsgálatokat végeztek a különbözô nyersanyagokból potenciálisan kinyerhetô metán és szén-dioxid tartalomra vonatkozóan. (Lásd 1. táblázat.) A könnyen rothadó nyersanyagok, például az ételmaradékok, különösen jó metántermelônek számítanak. Ezek ugyanis összetett fehérjékben és szénhidrátokban gazdagok, ezáltal igen kedvezô táptalajt biztosítanak a különbözô lebontó szervezetek enzimjeinek és baktériumainak. A rövid láncú zsírsavakra történô bomlás gyakran már a gyûjtôedényzetben, illetve az elôtárolás során elkezdôdik. A metántermelés elôtt szükség is van erre a savas szakaszra (hidrolízis), Folyamat

Kedvezô körülmények

Akadályozó tényezôk

Komposztálás

• pH 6,6 - 8,5 • oxigén, • porozitás • optimális nedvességtartalom, • tápanyagok, • hô

• savas környezet, • illékony zsírsavak, • oxigén hiánya, • túl sok ammónia

Biogáztermelés • pH 7,2 – 7,8 • homogén anyag, • illékony zsírsavak • magas CO2 szint • mérsékelt hômennyiség

• savas környezet, • magas sótartalom, • H2S, • oxigén jelenléte, • egyes fémek, • túl sok ammónia és propionsav

2. táblázat: A komposztálást és a biogáztermelést elôsegítô, illetve akadályozó tényezôk


Biohulladék

9

BIOGÁZ

hiszen ekkor kezdôdik el a zsírsavtermelôdés. A viszonylag alacsony pH-érték azonban sem a komposztálás, sem pedig a metánképzôdés számára nem elônyös. Míg a komposztálásnál a levegôztetés és átkeverés hatására könnyen helyreállítható az egyensúly, addig a biogázelôállításnál sokkal finomabb mérésekre van szükség. A komposztálást és a biogáz termelést elôsegítô, illetve akadályozó tényezôket a 2. táblázat foglalja össze.

Az illékony zsírsavak szerepe a komposztálásban

„A tisztán aerob és a tisztán anaerob hulladékkezelés kombinálható, mégpedig úgy hogy az egyik típusú kezelés hátránya a másik elônyévé válik. A vizsgálatok alapján a kombinált rendszerekben végtermékként keletkezô komposzt tápanyagtartalma legalább olyan magas, ha nem magasabb, mint a „csak” aerob kezelésbôl származó komposztoké.” 10

Biohulladék


A Woods End Laboratories korábbi vizsgálataiban kimutatta azt is, hogy a komposztban található, szagemissziót és növekedésgátlást okozó zsírsavak már 2,000 ppm koncentrációban is 50%-os csökkenést okozhatnak a csírázó magvak növekedésében. Ennek ellenére, ezek a zsírsavak mégsem számítanak feltétlenül nemkívánatos elemeknek a komposztálásban, hiszen energiatartalékokat képeznek a rendszerben. Ha ezen zsírsavak mennyisége a komposzt folyamatos levegôztetése mellett egy bizonyos szint alatt tartható, akkor még az okozott szagemisszió mértéke is elhanyagolható lesz. Azokban a zárt komposztáló rendszerekben, ahol szabályozott a levegôztetés, alacsony szinten ugyan, de feltehetôen folyamatosan jelen vannak a tejsav- és ecetsavképzô baktériumok. Mivel bizonyos mértékig lassítják, és ezáltal el is nyújtják a komposztálás folyamatát, tevékenységük pufferoló hatású is lehet az ammónia formájában távozó magas nitrogénveszteséggel járó gyors komposztálási folyamatoknál. A kísérletek azt is bebizonyították, hogy a kétfázisú, (vagyis anaerob majd aerob) folyamatokból elôállított komposztok, – amelyek átestek a savképzôdés szakaszán –, minôségükben semmivel sem maradtak el az egyfázisú – azaz a gyors lefolyású, tisztán aerob -, kezelés során elôállított komposz-

BIOGÁZ

toktól, sôt, nitrogéntartalmuk még kedvezôbb is volt. Ezen túlmenôen, a savképzô szakasz közbeiktatásával a komposztálás folyamata akár fel is gyorsulhat – különösen a magas cellulóztartalmú hulladékoknál –, hiszen a nyersanyagok átesnek egy „elôbomláson” ebben a szakaszban.

Átmenet az anaerob szakaszból az aerob szakaszba A komposztálással foglalkozók gyakran teszik fel a jogos kérdést, hogy az anaerob fermentálás szilárd erjesztési maradéka vajon versenyezhet-e a komposztokkal, elég magas-e a széntartalma ahhoz, hogy felmelegedjen és stabilizálódjon? Egy másik fontos kérdés még az is, hogy a nyers erjesztési maradékok kellôen higiénizáltak-e pl. fecal coli, vagy egyéb patogének tekintetében? Mióta a metánkinyerés elsôsorban nem termofil körülmények között (35 °C) megy végbe, ezt a kérdést óvatosan kell megközelíteni. A biogáztermelôk többsége szerint ugyanis a mikrobiális folyamatok kellô higiénizációt biztosítanak, míg a komposztálók azt hangoztatják, hogy éppen higiénizáció miatt igenis szükség van egy aerob utókezelésre. Európában egyébként ez utóbbi vélemény dominál. Mivel az anaerob folyamatokban is részt vesznek fakultatív mikroszervezetek, a mikroflóra átállása az aerob utókezelésre a gyakorlatban általában nem jelent túl nagy problémát. Energetikai szempontból nézve a komposztálás önmagában egy rendkívül pazarló folyamat: a keletkezô és távozó hô

ugyanis jóval több annál, mint amennyi a nyersanyag higiénizációjához, vagy a fölös nedvesség elpárologtatásához szükséges lenne. A rendszerbôl CO2 -ként távozó szénmennyiség szintén pazarlásnak tekinthetô, mivel általában túl kevés marad belôle a komposztban a humuszgazdálkodáshoz. Ezen kívül további hátránya a komposztálásnak, hogy a korábban említett zsírok és olajok illékony vegyületekké alakulnak, káros szagemissziót okozva. A duális rendszerek lényege éppen abban rejlik, hogy az itt felsorolt hátrányok az anaerob rendszereknél elônyösen hasznosíthatók. Összefoglalva, a Woods End Laboratories mikrobiológiai vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a tisztán aerob és a tisztán anaerob hulladékkezelés igenis kombinálható, mégpedig úgy hogy az egyik típusú kezelés hátránya a másik elônyévé válik. A vizsgálatok alapján a kombinált rendszerekben végtermékként keletkezô komposzt tápanyagtartalma legalább olyan magas, ha nem magasabb, mint a „csak” aerob kezelésbôl származó komposztoké. Jelen vizsgálatok nem terjedtek ki a mûszaki, technológiai megvalósítás lehetôségeire, és a gazdaságosság kérdéseire. A tendenciákat figyelve azonban már most megállapítható, hogy a jövôben komoly kutatások várhatóak ezeken a területeken is. ■ forrás: BioCycle, 2006. szeptember, 42-47. p. Összeállította: Bagi Beáta


Biohulladék

11

HIRDETÉSEK

DÉSZOLG

Dunamenti Építô és Szolgáltató Kft 2457 ADONY Dózsa György út. 64. Telefon/fax: 25/504-520 E-mail:[email protected] Fô tevékenységeink: • Települési szilárdhulladék kezelése, gyûjtése, elszállítása közszolgáltatás formájában, • lakossági szelektív hulladékgyûjtés, • konténeres hulladékszállítás, • hulladékgyûjtô edényzetek értékesítése, • építôipari tevékenység. Szolgáltatási területeink: Adony, Beloiannisz, Besnyô, Hantos, Nagylók, Perkáta, Pusztaszabolcs, Sárosd, Szabadegyháza

Közszolgáltató és Építôipari Vállalkozói Kft. 7000 Sárbogárd, Árpád út 108. Telefon: 25/508-990 Fax: 25/ 508-991 E-mail: [email protected] A KÖZÉV KFT tevékenységi körei: • Települési szilárdhulladék gyûjtése, szállítása • Városüzemeltetés • Temetôkezelés • Piac-, vásárüzemeltetés • Építôipari tevékenység A KÖZÉV KFT szolgáltatási területei: Alap Alsószentiván Bikács Cece Dég Igar Igar-Vám IgarvámSzôlôhegy

Káloz Kislók Kisszékely Lajoskmárom Mezôkomárom Mezôszilas Nagykarácsony Nagyszékely

Nagyhörcsökpuszta Németkér Pálfa Pusztaegres Rétszilas SárbogárdAlsótöbörzsök Sárbogárd

Sáregres Sárhatvan Sárkeresztúr Sárszentágota Sárszentmiklós Simontornya Szabadhídvég Vajta

Velencei-tavi Hulladékgazdálkodási Kft. Velencei-tó és vonzáskörzetében végzi szolgáltatásait

Szolgáltatásaink: • kommunális-hulladék szállítás, • szelektívhulladék-gyûjtés, lakosságtól gyûjtôszigetekrôl, • egyéb hulladékszállítás külön megrendelés alapján konténerekben, • biohulladék, zöldhulladék szállítása, • hulladékgyûjtô és komposztálóedények önköltségi áron történô értékesítése, • csónakkikötôk üzemeltetése, • egyes városokban közvilágítással kapcsolatos fenntartási, üzemeltetési feladatok ellátása, • parkfenntartási és takarítási munkák, • intézmények üzemeltetése, szakipari felügyelete. Elérhetôségeink: AGÁRDI IRODÁNKBAN 2484 Agárd, Gárdonyi G. u. 34-38. Telefon: 22/579-185 Fax: 22/579-186 E-mail cím: [email protected]

12

Biohulladék

VELENCEI IRODÁNKBAN 2481 Velence, Tópart u. 26. Telefon: 22/472-111 Fax: 22/579-186 E-mail cím: [email protected]


Magas szintû szakmai felkészültséggel, eszköz- és gépparkkal állunk a lakosság szolgálatában. ÓVJUK ÉS VÉDJÜK KÖRNYEZETÜNKET A JÖVÔNK ÉRDEKÉBEN!

TUDOMÁNYOS MELLÉKLET

Dr. Marosvölgyi Béla Prof. D.Sc. egyetemi tanár, tanszékvezetô Nyugat-Magyarországi Egyetem EMK Energetikai Tanszék (Sopron)

Dr. Szíj Bálint ügyvezetô igazgató, kkk Sopron, ECO-Hungaria

A hulladékbázisú biogáztermelés mint az ökoenergetika fontos lehetôsége

Bevezetés A biogáztermelés nem új, és Magyarországon is viszonylag régen ismert technológia, hiszen már a ’80-as években létesültek biogáz-telepek a mezôgazdasági nagyüzemekben, melyekben fôleg az állattartás melléktermékeit hasznosították. Ebben az idôszakban a keletkezett biomasszát energiatermelésre (állattartás épületeinek fûtése, stb.) használták. Az akkori alacsony fosszilis energiahordozó-árak mellett a technológia drága volt, ezért a felépített biogáztelepek sorra megszûntek. Ezt a folyamatot gyorsította a mezôgazdaság nagyüzemeinek megszûnése is. Az elmúlt években az Európai Unióban a biogáztermelés és hasznosítás szerepe felértékelôdött. Ennek magyarázata az, hogy – a környezetvédelem központi témája lett a klímaváltozás, a CO2 körforgalom, az üvegházhatást kiváltó gázok emissziójának csökkentése. – az energiagazdálkodásban egyre nagyobb szerephez jutnak a megújuló energiahordozók, melyekkel fosszilis energiahordozókat lehet kiváltani. – a hulladékgazdálkodásban meghatározó szempont lett a hulladékok hasznosítása, vagy hasznosítással együttjáró ártalmatlanítása. Megállapítható tehát, hogy napjainkban a legfontosabb környezetvédelmi területek (a hulladékhasznosítás, a klímavédelem és a megújuló energiahordozók kiterjedtebb felhasználásának igénye) külön-külön és együtt is a biogáz termelés intenzív terjedését indokolja. A biogáz termelés és a biogáz hasznosítás, mint komplex technológia alkalmazása – hasonlóan minden más technológiához – nem csak elônyökkel, hanem hátrányokkal is jár. A legnagyobb hátrány az, hogy a fermentáció hasznosítható fôterméke (CH4) mellett jelentôs mennyiségû folyékony hulladék is megjelenik, melynek környezetbarát elhelyezése nélkül maga a biogáz-technológia válhat környezetkárosítóvá vagy gazdaságtalanná. A technológia úgy tehetô teljessé, ha a fermentáció melléktermékét olyan földterületeken hasznosítjuk tápanyag-utánpótlásra, amelyek a hagyományos, élelmiszertermelô mezôgazdaságban feleslegessé váltak, és amely területeken olyan energianövények intenzív termesztése válik lehetôvé, melyek egyéb energiaENERGIANÁD

termelô technológiákban hasznosíthatók. A megújuló energiahordozókra vonatkozó EU irányelvek és a hazai elvárások A biogáz mindenek elôtt az energiatermelésben hasznosítható, ezért célszerû megvizsgálni a legfontosabb ökoenergetikával kapcsolatos EU irányelveket, valamint az ezekbôl eredô hazai kötelezettségeket. • 2001/77/EK irányelv: az Európai Unióban a megÚJRATELEPÍTÉSES ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNY újuló energiahordozóval elôállított villamos energia jelenlegi 14%-os részarányát 2010-re 22,1%-ra kell növelni (erôsen differenciált arányok szerint) • Fehér Könyv: a megújuló energiahordozóknál az EU jelenlegi, 5,3%-os részarányát 2010-re 12%-ra kell növelni • 2005 végéig 2 %-ra, 2010-ig 5,75 %-ra kell növelni a közlekedési bio hajtóanyagok arányát. • Magyarország felé elvárás (2010): – a jelenlegi 3,6%-os megújuló energiahordozó-részarányt jelentôsen növelni kell (hosszú távú energiatakarékossági program) – a megújulókkal termelt villamos energia 2001 évi ~0,7%-os részarányát 3,6%-ra kell növelni A vállalás részben már teljesült, hiszen a megújulók aránya 2006-ban áramtermelésben meghaladja az 5%-ot, a hôtermelésben a 4%-ot. A hazai energiagazdálkodásban tehát jelentôs szerepe lehet a biogáznak, hiszen vele „zöldáram” termelhetô, azaz segítheti az áramtermelésben meglevô kötelezettségeink teljesítését, de felhasználható a motor(jármû)hajtásban és a hôtermelésben is.

A biogáztermelés alapanyagai A biogáz szerves anyagok anaerob körülmények között végbemenô bomlása (fermentáció) közben keletkezik. Minden fontosabb szervesanyagból (szénhidrát, fehérje, zsír) termelhetô a CH4 tartalmú biogáz, ha megfelelô mikroba-állományt használunk. Biogázt gazdaságosan mindenek elôtt szerves melléktermékekbôl és hulladékokból célszerû elôállítani. Ilyen célra a kémiai összetétel-, a gazdaságosság- és a hulladékhasznosítási szempontok alapján a tercier biomasszák felelnek meg legjobban. Tercier biomasszák között legfontosabbak: • a kevert hulladékok (primer+szekunder biomasszák feldolgozási hulladékai) • az egyéb anyagokkal kevert primer és szekunder hulladékok • az átalakult vagy átalakított primer és szekunder hulladékok • a technológiai eredetû tercier biomasszák, hulladékok (trágyák, maradékok) • a kommunális szerves hulladékok • a veszélyes szerves hulladékok (ételmaradékok, vágóhídi hulladékok, fekália, stb.) • a környezetvédelmi technológiák szerves melléktermékei (szennyvíziszap) A felsorolt biomasszák igen jelentôs mennyiségben állnak rendelkezésre. Egy részük mennyisége állandónak tekinthetô, más részük (a szelektív hulladékgyûjtés közben megjelenô szerves bomló hulladék, és a jelentôsen fejlôdô szennyvíztisztításból származó szennyvíziszap) mennyisége a jövôben jelentôsen nô.


Biohulladék

13


A legáltalánosabb felhasználási mód az, amikor a telepen keletkezô biogázt gázmotor hatóanyagaként hasznosítják. Ebben az esetben a speciális gázmotor tisztítás, vagy egyéb elôkezelés nélkül hasznosítani tudja a gázt. Gázmotorral generátort lehet mûködtetni, azaz áramtermelés folyhat. A gázmotoros-generátoros rendszerben közel 50-50 %-os arányban nyerhetjük a villamos energiát, és keletkezik a hulladékhô. Nagymértékben javul az áramtermelés gazdaságossága akkor, ha a keletkezô hulladékhôt is hasznosítani lehet. A jelenleg használatos berendezésekkel már összesen 1-2 MW (hô+villamos) teljesítmény mellet is gazdaságos a biogáztermelés és a biogázbázisú áramtermelés.

A keletkezô szennyvíz és iszap hasznosítása

SARJÜZEMÛ ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNY

A harmadlagos biomasszák összes energiapotenciálja megközelíti az 500 PJ/ év értéket (483,4 PJ/év), ami a hazai összes energiaigénynek közel fele. Ezzel szemben a harmadlagos biomasszákból elôállított energia összmennyisége csak tizedszázalékban mérhetô.

A biogáztechnológiából jelentôs mennyiségû folyékony hulladék lép ki. Ez a folyékony hulladék azonban jelentôsen különbözik a szennyvízkezelésbôl ismert anyagoktól, mert a fermentáció közben fellépô hôhatás eredményeként sterilizált, ugyanakkor tápanyagtartalma magas (a bevitt anyagokból csak a C egy része hasznosul a CH4 termelésben) a többi anyag (ásványi anyagok, mikroelemek, nyomelemek) visszamaradnak, sôt a N-tartalom még nô is. A melléktermék elhelyezése a hagyományos szántóföldi kiöntözéssel megoldható, de sokkal gazdaságosabbnak ítéljük azt a megoldást, amikor a folyékony hulladékot a telephez közel létesített energiaültetvényre juttatják ki.

Biogáz berendezés elvi kapcsolási vázlata

A biogáztermelés komplex rendszere A biogáztechnológiát megvalósító biogáztelep optimális mûködésének feltétele az, hogy – a bevitt anyagok hasznosítása megfelelôen megtörténjen, – a folyamatból kilépô energia (hô), és a keletkezô energiahordozó (biogáz) a lehetô legnagyobb mértékben és nagy állandósággal hasznosuljanak, – a keletkezô melléktermékek (szennyvíz, iszap) hasznosítása is megtörténjen. A bevitt anyagok szervesanyagok, melyek lehetnek – melléktermékek (mezôgazdasági száranyagok, termesztési vagy feldolgozási melléktermékek) – hulladékok (melyek egy része veszélytelen, másik részük veszélyes hulladék). A biogáztermelésnél jelentôsen nô a gazdaságosság abban az esetben, ha a felhasznált alapanyag ára alacsony, még inkább akkor, ha az alapanyag ártalmatlanításra átvett veszélyes hulladék (vágóhídi hulladékok, szennyvíziszap, stb.), melynek átvételéért a hulladék tulajdonosa fizet, vagyis az alapanyag költség helyett költségcsökkentô tényezôvé válik. – céltermelésbôl származó szervesanyagok (olyan lignocellulózok, melyeket azzal a céllal termesztenek, hogy a biogázüzemben a megfelelô C:N arány biztosításához lignocellulóz-bázis álljon rendelkezésre. Ez az alapanyag a legdrágább). A biogáztechnológia kimeneti oldalán a biogáz és a fermentáció szennyvize jelenik meg. A biogáz több célra is felhasználható. Fûtôértéke viszonylag magas, (20–24 MJ/m3) ezért motor üzemanyagként vagy égetéssel hôtermelésre is felhasználható. Külföldön intenzíven kutatják a biogáz új felhasználási lehetôségeit. – Az egyik irány a biogázzal történô födgáz-kiváltás. Ennek egyik lehetôsége az, hogy az erre a célra kiépített gázvezetékekbe juttatva a földgázoshoz hasonló rendszereket mûködtetnek. – A másik lehetôség az, hogy az 50-60% metánt (CH4) tartalmazó biogázt vizes mosással megtisztítják a 40-50%-nyi CO2-tól, és az így nyert metánt a földgázhoz keverve a szokásos módon hasznosítják. – Eredményes kísérletek folynak a biogáz (vagy a tisztított biogáz) sûrítésére (palackozás), mert ilyen módon jármûvek (legtöbbször városi autóbuszok) hajtóanyagaként hasznosítható.

14

Biohulladék


Az energiaültetvények két változata ismert. A fûfélékkel létesített ültetvény (eneregiafû, szudáni fû, energianád, stb.) alkalmas arra, hogy a kiöntözött szennyvíz hatására igen nagy mennyiségû (30-40 t/ha) biomasszát teremjen. Az elôállított biomassza betakarítást követôen a biogáz-termelés fontos adalékanyaga lesz. Az ilyen anyag termesztett biomassza, de költségei a hagyományosan termesztett biomasszákhoz viszonyítva kisebbek, hiszen a termôterület a melléktermék elhelyezését teszi lehetôvé, azaz csökkenti az üzemeltetési költségeket, másrészt a biomassza-hozam lényegesen nagyobb, mint a nem ilyen technológiával üzemeltetett energiaültetvénynél, mert a növény többlet vizet és többlet tápanyagot kap. Lehetséges olyan energiaültetvény is, amely nem a biogáztelep alapanyag-ellátását szolgálja, hanem egy másik ökoenergetikai programban hasznosul. Az energetikai faültetvény tekintendô ilyen ültetvénynek. Az energetikai faültetvények intenzív növekedésû, jól sarjaztatható fafajokkal létesíthetôk. A sarjüzemû ültetvényeket 2-3 évenként, az újratelepítéses ültetvényeket 8-10 évenként takarítják be. A sarjüzemû ültetvényeken 3-4 betakarításra kerül sor 1 telepítést követôen, az újratelepítéses ültetvényekben 1 telepítésre 1 betakarítás jut. Az ültetvények dendromassza-produkciója igen jelentôs. Megfelelô fafajok esetében a biogáz üzembôl kikerülô szennyvízzel önzözött ültetvények hozama elérheti a 30–35 t/ha év értéket, azaz, a 300–350 GJ/ha év energiahozamot. Az energetikai faültetvényekben elôállított faanyag (dendromassza) jól hasznosít-


ható. Az áramot az aktuális árakat figyelembe véve vagy az alkoholüzem hasznosítja, vagy országos hálózatra kerül. Vegyes megoldás is elképzelhetô, amikor az idôszaki tarifák változásának megfelelôen változik a hasznosítás (értékesítés vagy saját felhasználás) módja is. A biogázüzemben jelentôs mennyiségû hulladékhô is keletkezik (az áramtermelésnél az input energia 60%-a). Ezt a hulladékhôt az energiaigényes alkoholüzem hasznosítani tudja, azaz kogenerációs energiatermelés folytatható. A biogáztermelés folyékony mellékterméke részben visszaforgatható, részben a közeli mezôgazdasági területeken (esetleg energetikai ültetvényekben) öntözésre és tápanyag-utánpótlásra használható fel.

A MAGYAR BIOMASSZA TÁRSASÁG (MBMT)

A FOLYÉKONY HULLADÉK TÁROLÓJA A BIOGÁZÜZEMBEN

ható faaprítékos fûtômûvekben, vagy fabázisú erômûvekben. Az ilyen technológia esetében az ökoenergetikai célú hulladékhasznosítás (biogáztermelés) hulladékai egy újabb ökoenergetikai technológiát is szolgálnak. Az energetikai faültetvények egyben a racionális földhasznosítás egyik lehetôségét is jelentik.

Összefoglalás A biogáztermelés hazai elterjedésének ma már számos oka és lehetôsége van. A technológia terjedését energetikai, hulladékgazdálkodási és környezetvédelmi szempontok szerint is indokoltnak tartjuk. Magyarországon, ahol a hagyományos mezôgazdasági tevékenység alól jelentôs területek kerülnek kivonásra, további szempont, hogy a kivont földterületek energetikai ültetvényekkel hasznosíthatók. Az energetikai ültetvények létesítése megteremti a feltételét a biomassza-bázisú hô- és villamosenergia-termelés jelentôs növelésének is. Különösen fontos szerephez juthat a biogáztermelés a hazai hajtóanyag-alkohol elôállításával kapcsolatban. Az alkoholt eredményezô erjesztésnek igen jelentôs a melléktermék-emissziója, (cefre), ami ugyan jó állati takarmány lehetne, de olyan mennyiségben keletkezik, amennyit elfogyasztó állatállománnyal messze nem rendelkezünk. Ezért lehetséges és kívánatos megoldásnak tartjuk azt, hogy a cefre (egyéb lignocellulózokkal is keverve) az alkoholüzem közelében létesülô biogázüzembe kerüljön, ahol fermentálják. A képzôdô biogáz áramtermelésre használ-

a Nyugat-Magyarországi Egyetem Energetikai Tanszéke (Sopron), és az Országos Erdészeti Egyesület Megújuló Energia Szakosztály közremûködésével a „NETBIOCOF” projekthez kapcsolódóan 2007. február 28.–március 2. napokon megrendezi II. Öko-energetikai és X. Biomassza Konferenciáját A rendezvénysorozatot – immár második alkalommal – az Öko-energetikai Konferencia nyitja, melynek célja a hazai öko-energetikai fejlesztéseket befolyásoló tényezôk, a lehetôségek és a már megvalósult példák ismertetése illetve megvitatása. A második napon a Biomassza Konferencia a biomassza termesztés és hasznosítás technológiai megoldásainak, kutatási eredményeinek és gazdasági vonatkozásainak részletesebb bemutatására kerül sor, külön hangsúlyt helyezve az utóbbi idôben mind hazai mind nemzetközi vonatkozásban súlyponti témává váló együttégetés témakörére. A Biomassza Konferencia a hagyományokhoz híven cégbemutatókkal, fiatal doktoranduszoknak a gyakorlat számára is hasznosítható kutatási eredményeinek ismertetésével, és szakmai vitával zárul. A harmadik napon – a hagyományokhoz híven – a Wels-i Megújuló Energiaforrás Szakkiállítás és Vásár megtekintésére szerveznek tanulmányutat. Részletes információk a Tanszék honlapján: http://energetika.emk.nyme.hu


Biohulladék

15


Tomócsik Attila – Makádi Marianna – Bogdányi Zsolt – dr. Márton Árpád Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Nyíregyházi Kutató Központ

Kommunális szennyvíziszap komposzt mezôgazdasági felhasználásának vizsgálata Bevezetés Az urbanizáció, a közmûvesítés és az iparosítás következtében, továbbá a környezetvédelmi szempontoknak az egyre fokozódó fontossága révén a szennyvíztisztítás igen erôteljes fejlôdésen ment keresztül az utóbbi néhány évtizedben. A szennyvíztisztítás hatalmas arányú fejlôdésével azonban nem tartott lépést a szennyvíztisztítás melléktermékeként keletkezô szennyvíziszap kezelése (DIENES, 2002). A szennyvizek tisztítása során keletkezett szennyvíziszapok ártalommentes elhelyezése világszerte, így hazánkban is megoldásra váró környezetvédelmi feladat (GARDNER, 1998). A szennyvíziszapok deponálása, elégetése, területfeltöltésre történô hasznosítása, más anyagba történô beépítése, tengerbe történô ömlesztése (Európai Unióban tilos!) nem jelenthet végleges megoldást, ill. veszélyezteti a bioszférát. Jelenlegi ismereteink alapján a szennyvíziszapok mezôgazdasági hasznosítása tûnik a legkörnyezetkímélôbb megoldásnak, ha az iszap összetétele megfelel erre a célra. A komposztálás a szennyvíziszap-kezelés ígéretes, környezetkímélô módja, amely során könnyen kezelhetô humuszszerû anyag keletkezik, melynek szerves anyaga biológiailag stabil. A szennyvíziszap komposzt megjelenése kedvezôbb, kevésbé kellemetlen szagú és kevesebb patogén mikroorganizmust tartalmaz, mint a kiindulási szennyvíziszap (SIMON, 1996). A szennyvíziszapok és szennyvíziszap komposztok a növények által közvetlenül felhasználható tápanyagokban (elsôsorban nitrogénben és foszforban, valamint kalciumban, magnéziumban és nyomelemekben), humuszképzô, talajjavító, talajtermékenység-növelô anyagokban gazdagok. Szennyvíziszap kijuttatás hatására nô a termôtalajok szervesanyagtartalma, humusztartalma emelkedik, javul a talaj termékenysége, tápanyag-szolgáltató képessége és biológiai aktivitása (VERMES, 1998). Az emberiség az elfogyasztott tápanyag energiáját kb. 85%-ban hasznosítja, a maradék pedig a szervesanyagokkal a szennyvízbe kerül és a mikroorganizmusok tevékenysége során szabadul fel. Ez az energia a szennyvíz anaerob (levegôtôl elzárt) rothasztásával is felszabadítható lenne, de a nagy hígítás miatt ez nem valósítható meg. A gyakorlatban a kisebb energiatartalmú, kevesebb vizet tartalmazó szennyvíziszap feldolgozását végzik. Hazánkban az utóbbi évtizedben az állatállomány drasztikusan lecsökkent, a szervestrágyázással történô tápanyag utánpótlás jelentôsen visszaesett, valamint a magas termésátlagok révén talajaink szervesanyag-tartalma fokozatosan csökken.

16

Biohulladék


A megfelelôen kezelt (stabilizált és komposztált, de káros anyagot nem, ill. határérték alatt tartalmazó) iszapok a mezôgazdaságba visszafordíthatók, ahol biztosítják a termôföldbôl kivont nitrogén és foszfor pótlását (kiváltva ezzel jelentôs mennyiségû mûtrágyát), valamint humusszá átalakuló szerves anyagaik értékes növényi tápanyagot szolgáltatnak. A komposztálás problémája tehát napjainkban elôtérbe került. Ez részben a mezôgazdasági termelés környezetkímélô, természetes anyagok alkalmazásához való közelítésének köszönhetô, amely a talajjavításra felhasznált anyagok terén is megnyilvánul. A kérdés másrész környezetvédelmi jellegû, ugyanis ily módon a hulladékok mennyisége jelentôsen csökkenthetô. Az Európai Unió országaiban jelenleg törvények tiltják az 5%-nál nagyobb szervesanyag-tartalmú hulladékok hulladéklerakóba történô deponálását, szabályozzák azok kezelését és komposztálását (DIENES, 2002). Egy már lezárult, az OM által támogatott pályázat eredményein keresztül (KMFP0017/2002) szeretnénk bemutatni a Nyíregyházán képzôdô kommunális szennyvíziszap végleges elhelyezésének egyik lehetséges módszerét. A projekt célja a szennyvíziszap mezôgazdasági elhelyezhetôségének vizsgálata egy olyan modell megvalósításával, melynek módszereit, eredményeit az ország más területein is fel lehet használni. A víztelenített szennyvíziszapot különbözô adalékanyagok hozzáadásával komposztáltuk és ezután került kiszórásra a területre. A kísérlet beindításának oka a szervesanyagok pótlására szolgáló istállótrágya egyre kevesebb volta, és a keletkezô szennyvíziszap mennyiségének növekedése volt. A keverékekben felhasznált adalékanyagokkal a homoktalaj tulajdonságait szeretnénk javítani. Anyag és módszer Komposztálás során adalékanyagként felhasználtunk különbözô talajjavító anyagokat (agyag, márga, bentonit, riolit) a készült anyag beltartalmi értékének és a homoktalaj tulajdonságainak javítása céljából. A területre kijuttatandó szennyvíziszapból 2x8-féle keveréket készítettünk (1. táblázat). A készített komposztokhoz két különbözô eredetû szennyvíziszapot használtunk fel: • III. iszap: a jelenlegi, biogázos technológiával elôállított szennyvíziszap. • IV. iszap: régi technológiával készült, 2 éves, szalmával komposztált iszap. A két iszaptípus 8-8 keverékét 3 dózisban juttattuk ki a területre: 9, 18, és 27 t/ha. Keverék Iszap Szalma száma sz.a. (%) (%) 1. 40 8 2. 40 8 3. 40 8 4. 30 6 5. 30 6 6. 30 6 7. 40 8 8. 30 6

Riolit Bentonit Tôzeg Lápföld Agyag (%) (%) (%) (%) (%) 26 26 0 0 0 26 0 13 13 0 0 26 0 0 13 32 32 0 0 0 32 0 16 16 0 0 32 0 0 16 20 10 1 1 10 22 20 1 1 10

Márga (%) 0 0 13 0 0 16 10 10

1. táblázat: Keverékek összetétele

A keverékekben a szalma mint a komposztáláshoz szükséges szervesanyag szerepelt. A riolit és a bentonit folyamatosan, nagy tételben beszerezhetô ásványok. A riolitnak igen fontos tulajdonsága a magas mikroelem-tartalma, a bentonitnak pedig az agyagtartalma. A tôzeg és a lápföld nagy szervesanyag-tartalmuk miatt, míg az agyag és a márga a homoktalajok agyagfrakciójának növelése céljából kerültek a keverékbe. Ez utóbbiak alkalmazása mellett szólt, hogy a komposzttelep közelében bányászott anyagok, így szállítási költségük kisebb, mint a riolité és bentonité. A keverékek összetevôinek adatai alapján számolt mikroelem-tartalom és a törvényben meghatározott határértékek (a 8/2001. (I. 26.) FVM rendelet, melyet hatályon kívül helyezett a 36/2006 (V.18.) FVM rendelet) a 2. táblázatban találhatók.


As

Cd

Cr

Cu

Ni

Pb

Zn

Hg

75

10

1000

1000

200

750

2500

10

7,10 10,00 2,10 6,20 7,80 55,90 32,10

1,52 0,35 0,25 0,40 0,36 0,57 0,54

12,63 9,50 1,50 33,00 26,60 27,00 28,00

188,44 13,50 5,50 33,00 30,60 27,00 42,00

12,55 8,00 1,50 30,00 33,30 55,00 43,00

55,79 28,00 19,00 16,00 21,00 21,00 24,00

659,56 28,50 34,00 59,00 54,60 64,00 73,00

Szárazanyag g/kg

mg/kg Határérték sz.víz iszap Iszap Bentonit Riolit Agyag Tv. Agyag Hn. Tôzeg Lápföld számított értékek: Hartárérték sz.i. komposzt 1.keverék 2.keverék 3.keverék 4.keverék 5.keverék 6.keverék 7.keverék 8.keverék

10

2

100

100

50

100

>150

5,99 14,83 7,26 6,00 16,88 7,57 6,54 6,87

0,76 0,82 0,80 0,65 0,71 0,69 0,78 0,67

7,91 12,59 15,27 7,31 13,07 16,37 12,81 12,53

80,32 85,78 87,15 62,61 69,33 71,03 84,88 67,49

7,49 18,15 15,33 6,81 19,93 16,45 13,43 13,01

34,54 33,11 34,41 31,78 30,02 31,62 33,07 30,67

280,07 290,47 286,00 217,87 230,67 225,16 286,20 223,78

2,45 0,38 0,12 0,25 0,14 0,31 0,13

Össz. N

Össz P

g/kg

g/kg

45,20 0,14 0,14 0,14 0,31 23,20 7,30

16,40 0,18 0,03 0,27 0,23 0,32 0,18

<60%

>1%

>1%

163,85 379,14 203,93 141,54 406,52 190,87 211,57 189,17

18,15 22,08 18,17 13,65 18,48 13,68 18,47 13,97

6,61 6,63 6,67 4,99 5,01 5,06 6,64 5,02

312,60 73,45 75,80 79,02 380,90 883,00 920,00

1 1,11 1,07 1,13 0,90 0,84 0,92 1,09 0,88

2. táblázat: Adalékanyagok és keverékek elemtartalma

A kísérlet során használtuk a régi technológiával elôállított komposztált szalmás iszapot és az új technológiával elôállított víztelenített szennyvíziszapot. Erre a technológiára való áttéréskor és a környezô települések bekapcsolásakor a szennyvízhálózatba ugrásszerûen megnôtt a szennyvíziszap mennyisége. Ez hosszútávon gondot okoz, gondot fog okozni. A pályázat ezen problémára is megoldást próbált keresni. Ahhoz, hogy az aktuális környezeti problémákat hatékonyan tudjuk orvosolni, szemléletmódunkon változtatni kell. Azokat a szennyvizeket és kommunális szennyvíziszapokat, amelyek kis mértékben tartalmaznak szennyezôanyagokat, nyersanyagforrásként kellene kezelnünk, nem pedig ártalmatlanítandó veszélyes hulladékként. Kisparcellás kísérleteinket a Debreceni Egyetem Nyíregyházi Kutató Központjának 0414/a hrsz-ú, 3 ha-os tábláján állítottuk be. Hat kisparcellás blokkot alakítottunk ki, egy blokkon belül kezeltük a területet a két iszaptípus (III., IV.) 8-8 féle keverékével. A területet kapás, kalászos és hüvelyes blokkokra osztottuk, az I. II. és III. blokkokat tavasszal, a komposztok kijuttatása elôtt 3 t/ha dózissal mésztrágyáztuk. A kisparcellák mérete: bruttó 8,5 m x 2,2 m = 18,7 m2 A blokkokba a következô növényeket vetettük illetve ültettük el: kukorica, burgonya, káposzta, zab, tavaszi árpa, köles, zöldborsó, csillagfürt, lóbab. A komposzt vizsgálatokat az akkor érvényben lévô 8/2001. FVM rendeletben meghatározott paraméterekre végeztük el. A talajmintákat a szántott rétegbôl vettük, a talajvizsgálatok eredményeit az 50/2001. Kormányrendelet szerint értékeltük. A toxikus elem tartalmat a Nyírségvíz Rt. akkreditált Központi Laboratóriumában mérték ICP-OES készüléken. Vizsgáltuk a kiszórásra kerülô komposztkeverékek, a talaj és a termesztett növények elemtartalmát. Cikkünkben a káposzta (Brassica oleracea L.) eredményeit mutatjuk be. A 3. táblázatban látható a kihelyezett keverékekben mért elemtartalom. Az As minden keverékben határérték fölött van. Ennek oka részben a tôzeg és a lápföld magas As tartalma. Még gyanakodhatunk a bentonitra, mert az elsô bentonit szállítmányban 500 ppm arzént mértünk. A bányatulajdonossal történô hosszas egyezkedés után a bentonitot kicseréltettük másik szállítmányra, melynek 10 mg/kg alatti As tartalmáért a tulajdonos felelôsséget vállalt. A magas As-tartalom azonban nem csak a bentonittartalmú keverékekre volt jellemzô. Mivel az alapanyagok mérési eredményei nem utalnak ilyen magas As tartalomra, ezért ennek eredetének kiderítésére további vizsgálatok szükségesek. A Hg tartalom a III/1. keverék kivételével határérték alatt maradt.

As Hartárérték sz.i. komposzt III/1. keverék III/2. keverék III/3. keverék III/4. keverék III/5. keverék III/6. keverék III/7. keverék III/8. keverék IV/1. keverék IV/2. keverék IV/3. keverék IV/4. keverék IV/5. keverék IV/6. keverék IV/7. keverék IV/8. keverék

Cd

Cr

Cu mg/kg

Ni

Pb

Hg

10

2

100

100

50

100

1

32,3 15,3 19,2 26,9 32 26,5 17,9 18,7 23,8 24,9 31,8 50,9 24,6 17,7 24,7 34,3

1,4 1,17 1,26 1,5 1,18 1,12 1,33 1,04 1,53 1,5 0,92 0,89 1,36 1,06 0,95 0,83

30 18,7 18,6 23 24,8 19,2 20 14,5 22,7 19 15,4 11,5 26,8 12 17,2 13,7

140 84 96,9 115 75 54 96 79 98 71,9 40,8 33 57 66 40,4 42

80 16,2 15,6 20,3 19 17,3 16,1 12,4 17,7 15 12,19 9,21 20,3 8,5 12,7 10,8

63 55 54,6 69 69 62 60,3 52 54,7 50,2 55,6 186 56,2 65,4 50 69,7

1,226 0,399 0,644 0,739 0,336 0,273 0,469 0,643 0,88 0,27 0,265 0,187 0,202 0,571 0,244 0,301

3. táblázat: Keverékek elemtartalma

Eredmények és értékelésük A nagymennyiségû adatból a III-as keverék eredményeit mutatjuk be. Ez tartalmazza ugyanis azt az iszapot, ami a továbbiakban, a technológiaváltás után folyamatosan képzôdik a szennyvíztisztító telepen. A különbözô keverékek eredményeit az iszaptartalom alapján (30-40%) értékeltük ki, mivel az egyes keverékek között nem, vagy csak egészen kicsi volt a különbség. A kezelés hatására a talaj elemtartalma minden esetben megnôtt a kiindulási szinthez képest, de az 50/2001. (IV.3.) Korm. rendeletben megadott határértékeket egyik esetben sem közelítette meg. A vizsgált elemek közül azokat mutatjuk be, amelyek a komposztban mért menynyiségek alapján problémát okozhatnak, illetve amely a növények számára szükséges mikroelem (Cu). A talaj Hg tartalma (1. ábra) a kezelések hatására csak igen kis mértékben változott. A 30%–18 t/ha kezelésnél a második évben tapasztalható kiugró adat valószínûleg mérési hiba következtében alakult így. A kontroll parcellához képest statisztikailag igazolható növekedés nem történt, de az is látható, hogy a nagyobb dózisok megnövelték a talajban mérhetô Hg-tartalom átlagértékeit. Ezt a hosszú távú alkalmazásnál mindenképpen figyelembe kell venni, az esetleges akkumuláció miatt.


Biohulladék

17


4. ábra: Cu-tartalom változása a káposzta talajában 1. ábra: Hg-tartalom változása a káposzta talajában

Az As (2. ábra) a Hg-hoz hasonló tendenciát mutat, de a 2. évben jelentôs csökkenés figyelhetô meg. További vizsgálatokat igényel annak eldöntése, hogy az As mennyire mozgott a talajban.

A kisparcellás talajminták két éves vizsgálati adatsora alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált komposztált szennyvíziszap kihelyezése a mezôgazdasági területen nem okozott nehézfém feldúsulást, az elôírt paramétereknek megfeleltek a kezelt területek. A szennyvíziszap komposztok egy területen történô rendszeres alkalmazása akkor valósítható meg biztonságosan, ha a kijuttatott nehézfém a talajban nem dúsul fel, de a termesztett növény sem akkumulálja káros menynyiségben. Az alkalmazás feltételeit a komposzt, a talaj és a növények tulajdonságainak ismeretében kell meghatározni. Növényben mért elemtartalom A káposztában mért Hg tartalom (5. ábra) az elsô évben közel azonos értéket mutatott a kezelt és kezeletlen parcellák esetében. A következô évben minden kezelésnél csökkent a Hg -tartalom mennyisége a káposztában.

2. ábra: As-tartalom változása a káposzta talajában

A szennyvíziszap komposzt kijuttatása után sem emelkedett meg a Cd tartalom (3. ábra) a kontroll parcellákhoz képest. A 2004-es mérési eredmények alapján csökkenés figyelhetô meg a talajban lévô Cd mennyiségében. 5. ábra: Hg-tartalom változása

Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy az As (6. ábra) nagyobb arányú jelenléte volt megfigyelhetô a komposzttal trágyázott területeken növekedett növényekben, mint a komposztot nem kapott területen. A határértéket egyik dózis sem közelítette meg. A két évben nem tudtunk azonos káposzta fajtát termeszteni a kísérletben. A 2. évben termesztett Quisto F1 fajta a talaj alacsonyabb As-tartalma ellenére erôteljesebb As akkumulációt mutatott. Rendszeres felhasználás esetén ezért érdemes lenne kísérletekkel meghatározni mindazokat a fajtákat, melyek kisebb nehézfém-akkumulációt mutatnak. 3. ábra: Cd-tartalom változása a káposzta talajában

Az eddig megállapítottak igazak a Cu tartalom (4. ábra) változására is. A kezelt területek elemtartalma nem, vagy csak kis mértékben emelkedett meg a kontroll parcellákhoz viszonyítva, bár a Cu esetében kedvezô lett volna, ha a talaj réztartalmát nagyobb mértékben tudjuk növelni.

18

Biohulladék



A 2003. év szárazabb, 2004. csapadékosabb volt, a csapadék mennyisége a termés nagyságára hatással volt. A 9. ábrán a különbözô dózisokkal kezelt termésmennyiségek láthatók. A kezelések hatására a kontroll talajhoz képest lényegesen nôtt a termés mennyisége. 2003-ban, a szárazabb idôszakban a 30%-os iszaptartalmú kezelés eredményesebb volt. A hektáronkénti 18 tonnás kezelések 2003-ban kevesebb termést hoztak. A csapadékosabb 2004-es évben már helyreállt a dózis–termés egyensúly.

6. ábra: As-tartalom változása

A kezelés elsô évében kimutatható volt még a káposztában a Cd jelenléte (7. ábra). A következô évben már a kimutathatósági szint alatt volt a káposzta Cd tartalma.

9. ábra: Káposzta termésmennyiség változása

7. ábra: Cd-tartalom változása

A káposztában mért réztartalom változása (8. ábra) hasonlóan alakult a talajban mért változáshoz. Láthatjuk, hogy a kezelt parcellákon termesztett káposzta réztartalma a kontrollhoz képest nem, vagy csak kis mértékben nagyobb. Mindkét évben a szennyezetlen talajokon növô növényekre jellemzô értékeket mértünk.

Fenológiai megfigyelések Általános megállapítások a kísérletben termesztett többi növényrôl is: • A kontroll parcellák növényei általában alacsonyabb növésûek, halványabb színûek, mint a kezeltek. • A jelenlegi technológiával elôállított iszapból készített komposzton erôteljesebben növekedett a burgonya, a káposzta fejesedése egy-két nappal korábban kezdôdött. • A növekedés kezdeti fázisában a keverékek egyes dózisai elkülönültek egymástól, ez a burgonyánál volt a legszembetûnôbb: a 27 t/ha-os dózis növényei június 20-án kb. másfélszer nagyobbak voltak, mint a 9 t/ha-os dózissal kezelt növények. Jellemzô volt még az élénkebb szín, az egyöntetû növényállomány. Az egyes keverékek között azonban nem volt szemmel látható különbség. • A kölesnél a kezelések között nem tapasztaltunk különbséget, viszont a szennyvíziszappal, és a két referenciakeverékkel kezelt parcellák láthatóan fejlettebbek voltak a kontroll parcellánál, a kezelt parcellákon belül pedig szembetûnô volt a 27 t/ha dózissal kezelt részek fejlettsége, mind növénymagasság, mind pedig fenológiai fejlettség tekintetében. • A kukorica az 5., 6., 7. keverékekkel kezelt területen magasabbra nôtt, és az aszályos nyári idôjárásban kevésbé furulyázott. • A lóbab a 9 és 18 t/ha-os dózison érezte magát a legjobban. • A tenyészedényes kísérletben még jobban látszik a kontroll és a kezelések közötti különbség, valamint az egyes talajtípusok is elkülöníthetôk a növények fenológiai állapota szerint. A keverékek hatása között nincs, vagy csak kicsi a különbség, de a dózisok közötti különbség itt is megfigyelhetô. A növények magasabbak, sötétebb színûek, erôsebbek. A fenológiai fázisok különbözôségének létrejöttében a talajtípusokon kívül nagy valószínûséggel az öntözés hatása is specifikusan érvényesült.

8. ábra: Cu-tartalom változása

A káposzta termés mennyisége WEI ,Y. LIU,Y., (2005) vizsgálatai szerint a szennyvíziszap komposzt alkalmazása kedvezôen befolyásolta a termés mennyiségét. Hasonló eredmény született a kísérletek során. A kisparcellás kísérleteknél 2003-ban a fejes káposzta (Brassica oleracea L. convar. Capitata DUCH). Langerbeeker F1 fajtát, 2004- ben Quisto F1 fajtát használtunk.


Biohulladék

19


Összefoglalás A mezôgazdaságban egyre kevesebb istállótrágya mennyisége, és az egyre nagyobb mennyiségben keletkezô kommunális szennyvíziszap elhelyezésének problémája hívta fel figyelmünket a pályázat elkészítésére. A kísérletben felhasználásra került a Nyírségvíz Rt-nél készült régi technológiájú iszap és az új technológiával készült víztelenített, biogáz toronyban kezelt szennyvíziszap. A komposzt keverékekben talajjavító anyagokat: riolitot, bentonitot, agyagot és márgát alkalmaztunk, melyekkel a homoktalaj tulajdonságait kívántuk javítani. A szervesanyag tartalom növelésére szalmát adtunk a keverékekhez. A rendeletben meghatározott mérgezô elem határértékeknek a szennyvíziszap „hígításával” tudunk megfelelni. A kísérletekben a kezelt területeken termesztett növények elemtartalma nem haladta meg jelentôsen a kontroll talajokon termesztett növények elemtartalmát. Megállapítható, hogy a nyíregyházi szennyvíziszapból készített komposzt keverékek a kísérletek során egyszeri kijuttatás esetén az alkalmazott összetételben és dózisokban nem okoztak káros nehézfém akkumulációt sem a talajban, sem a termesztett növényben, a betakarított termés mennyiségét pedig növelték. A munkánk során felvetôdött kérdések tisztázására a kísérletet 2006. ôszén szennyvíziszap komposzttal felülkezeltük, és tartamkísérletként fenntartjuk, biztosítva a rendszeres, 3-4 évente történô komposzt kijuttatást. Így lehetôvé válik,

20

Biohulladék


hogy megválaszoljuk a még nyitott kérdéseket, és mind a felhasználók, mind a hatóság felé információt nyújtsunk a szennyvíziszap komposzt felhasználás eredményeirôl, az alkalmazható növényfajtákról, illetve felhívjuk a figyelmet az esetleges veszélyekre.

Irodalom Dienes, É. (2002): Különbözô összetételû komposztok fizikai, kémiai, mikrobiológiai jellemzése. Acta Agraria Debreceniensis, Debrecen. 117 p. Gardner, G. (1998): A szerves hulladék újrahasznosítása. In: A világ helyzete. Föld Napja Alapítvány. Budapest. 110-128 p. Simon, L. (1996): Szennyvíziszap komposztálás és hasznosítás Nyíregyházán, az I. sz. szennyvíztelepen. 2. rész: Komposztált szennyvíziszap hatása mezôgazdasági haszonnövények tápelemfelvételére és nehézfém-akkumulációjára. In: Magyar Hidrológiai Társaság, XIV. Országos Vándorgyûlés, Sopron 1996 május. Pro Aqua konferencia-kiadvány (Szerk.: DUDINSZKY L-né) II. kötet 829-847 p. Vermes, L. (1998): Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás. Mezôgazda Kiadó, Budapest. 191 p. Wei, Y., Liu, Y. 2005. Effects of sewage sludge compost application on crops and cropland in a 3-year field study. Chemosphere 59, 1257-1265.

MBH

1999 > DEREKAS LÁSZLÓ PÉTER MÛSZAKI VEZETÔ FELSÔ-BÁCSKAI HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI KFT.

-ben megalakult a Felsô-Bácskai Szilárd Hulladéklerakó Önkormányzati Társulás, 29 településsel, célként a térség hulladékgazdálkodási problémáinak megoldását maga elé tûzve. A megoldandó problémák a korszerû hulladékbegyûjtés és -szállítás kialakítása, a szelektív gyûjtés megszervezése és egy elôírásoknak megfelelô hulladékkezelô, ártalmatlanító telep megvalósítása volt. Ez utóbbi vonatkozásában 2002-ben indult meg a beruházás Vaskút község gesztorságával. A mûszaki terveket a szombathelyi székhelyû Solvex Kft. készítette, a kivitelezésre a TERBETON konzorcium kapott megbízást. A beruházás forrásainak 10%-a önrész, 20%-a KAC támogatás, 30%-a PHARE támogatás, 40%-a pedig céltámogatás volt.

Mechanikai-biológiai hulladékkezelés a Felsô-Bácskai Regionális Komplex Települési Hulladékkezelô Telepen A Bács-Kiskun megye déli részén található Felsô-Bácska térség a 90-es évek végén ugyanazokkal a hulladékgazdálkodási problémákkal küzdött, amik az ország jelentôs részén akkor még hasonlóak voltak: ahány település annyi hulladéklerakó (bár ezek sokkal inkább szeméttelepeknek voltak nevezhetôk), ellenôrizetlen lerakás, mérhetô talaj- és talajvízszennyezés.

Az önkormányzati társulás tagjai a hulladék begyûjtésére, szállítására és a telep üzemeltetésére létrehozták a FelsôBácskai Hulladékgazdálkodási Kft-t, amely jelenleg is többségi önkormányzati tulajdonban van, de szakmai befektetô hátterével erôsödve látja el közszolgáltatói feladatait. A hulladékkezelô telep átadása 2004. szeptemberében történt meg. Ezzel egyidejûleg kezdetét vehette a régi hulladéklerakók környezetvédelmi felülvizsgálatra alapozott bezárása is. E történésekkel egyidejûleg a hulladékgazdálkodás jogi szabályozása is jelentôs változásokon ment keresztül. A hulladékgazdálkodási törvény megjelenését követô kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szintû szabályozás mára már viszonylag „beálltnak” tekinthetô. (Természetesen tudva azt, hogy a jogszabályok nem abszolútumok, csupán valamilyen társadalmi – jelen esetben inkább szakmai – konszenzuson nyugszanak, így tökéletesnek és véglegesnek sohasem mondhatók.) E rövid múltbatekintés után következzen a telep és a jelenlegi tevékenység bemutatása. A Vaskút község külterületén található komplexum teljes területe több mint 30 hektár. A tervezett üzemeltetési idô 25–30 év. A szigetelt lerakótér három ütemben épül ki, ütemenként 245 ezer m3 hulladék befogadására alkalmas, dombépítéses mûveléssel. A teljes betöltési magasság kb. 20 m lesz. A lerakótér mellett található a 35 ezer m2es szigetelt mechanikai-biológiai érlelôtér, ahol a beszállított hulladék elôkezelése folyik. Említést érdemlô technológiai létesítmények még a válogatócsarnok, aminek teljes felszerelése a jelenleg folyó Homokhátsági ISPA projekt keretében történik meg, a hídmérleg és kerékmosó, a biogáz-rendszer és a csurgalékvíz-rendszer. A negyedéves talajvíz vizsgálatok 6 monitoring kútból történnek. >


Biohulladék

21

MBH

„A lerakótér mellett található

>

a 35 ezer m2-es szigetelt mechanikai-biológiai érlelôtér, ahol a beszállított hulladék elôkezelése folyik.”

A telephely egységes környezethasználati (EKHE, vagy IPPC) engedéllyel rendelkezik, amit az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelôség adott ki. A Felsô-Bácskai Hulladékgazdálkodási Kft. jelenleg 45 településen végzi a szilárd hulladékokkal kapcsolatos közszolgáltatást. Az ellátott lakosság száma kb. 150 ezer fô, a partnerek (lakossági és szervezetek) együttesen megközelítik az 55 ezer fôt. A Kft. 2006. január 1-je és szeptember 30-a közötti idôszakban a szolgáltatási területéhez tartozó településekrôl összesen 25 616,58 tonna kevert települési hulladékot gyûjtött be. A legnagyobb mennyiségû hulladék Bajáról érkezett (11 515,39 tonna). Lom hulladék ugyanezen ideig 10 528 tonna került beszállításra. Az év elején 76 db gyûjtôszigetrôl történt szelektív hulladék begyûjtés. Jelenleg 165 gyûjtôsziget található a településeken, ebbôl Baján 22 db. A szigeteken jellemzôen mûanyag, színes üveg, fehér üveg, valamint papír gyûjtése folyik. A begyûjtött szelektív hulladékok összes mennyisége 11 033,9 m3. Ebbôl a mûanyag 5 285,29 m3, a színes üveg 2198,94 m3, a fehér üveg 1962,69 m3, míg a papír 1586,98 m3 volt.

A mechanikai-biológiai hulladékkezelés A beszállított kommunális hulladék kezelése az egységes környezethasználati engedélyben engedélyezett és elôírt mechanikai-biológiai hulladékkezelési eljárással történik. Hasonló technológiával korábban Polgárdiban történtek nagyüzemi kísérletek (lásd: Prof. Dr. Csôke Barnabás, Dr. Alexa László, Olessák Dénes, Ferencz Károly, Dr. Bokányi Ludmilla: Mechanikai-biológiai hulladékkezelés kézikönyve, ProfiKomp könyvek). A technológiát a következô folyamatábra szemlélteti: Beszállítás, Elôtárolás

Válogatás

Hasznosítható anyagok

Aprítás Prizma felrakás, takarás Érlelés Prizma lebontása

Biológiailag lebomlott, hasznosítható anyagok Rostálás Maradék hulladék

Az alkalmazott eljárás célja – az elôkezelési kötelezettségnek való megfelelés mellett – a lerakásra kerülô települési szilárd hulladék mennyiségének jelentôs csökkentése. A MBH technológia tulajdonképpen a hulladék aprításával kezdôdik. Az aprítás célja kettôs, részben szét kell szakítani 22

Biohulladék


MBH

a manapság széleskörûen elterjedt mûanyag szemeteszsákokat, amik lehetetlenné tennék a késôbbi aerob kezelést, valamint a kedvezôbb lebontási feltételek (felület/térfogat arány, egyenletesebb szerkezet) megteremtése érdekében csökkenteni kell a hulladék alkotóinak fizikai méretét. A feladatot kalapácsos aprító végzi. Az aprítógép folyamatos táplálását gumikerekes homlokrakodó biztosítja a válogatáson már átesett hulladékból.

a csövek furatai ne tömôdhessenek el. Ezt követôen kézi erôvel kerül sor a Gore™ Cover takaró felhelyezésére, majd következik annak rögzítése, a vezérlés érzékelôjének elhelyezése, csatlakoztatása. A levegôztetést számítógép vezérli rádiós adattovábbítással. A ventillátorok mûködtetése történhet folyamatosan, idô, vagy hômérséklet adatok alapján kapcsolva, illetve elôre beprogramozott, komposztálandó hulladék-fajtájának megfelelô profil alapján is. A 30 napos érlelés során részben a nedvességtartalom csökkenése, részben a biológiai lebontás következtében jelentôs térfogatcsökkenés történik, ennek megfelelôen a takarómembrán igazítására is szükség lehet. A prizmák forgatása természetesen nem szükséges. Az érlelés után a prizma lebontható, és sor kerülhet a biológiailag lebontott anyagok és a maradék hulladék dobrostával történô szétválasztására. Elôbbi kiválóan alkalmazható pl. rekultivációs célokra, míg az utóbbi esetében az égetéssel történô hasznosítás lehetôségét kell megemlíteni. Jelenleg a maradék hulladék lerakásra kerül.

A P R Í T ÓGÉP PIHENÔBEN

Az aprítást követôen kerül sor az érlelést szolgáló, levegôztetett prizmák felrakására. A prizmák kialakítása az MBH érlelôtér kijelölt, a folyamat szabályozásához szükséges vezérléstechnikai csatlakozási lehetôséggel ellátott részén történik. A perforált levegôztetô-csövek – a furatok irányára is figyelemmel – szalmaágyra fekszenek. A szalmaágy feladata egyfelôl a csövek mechanikai sérülésének esélyét csökkenteni, másfelôl a kezelésen átesett prizma alól a kihúzást megkönnyíteni. A prizma hossza 30 méter, szélessége kb. 8 méter. Felépítés közben a ventillátorokat folyamatosan mûködtetni kell, hogy

D O B R O S TA

Komposztálás A települési szilárd hulladék mechanikai-biológiai kezelésén kívül települési szennyvíztisztításból származó iszap komposztálása is folyik a telepen. Az elsô három negyedévben közel 3000 tonna iszap került beszállításra. Az iszapot homlokrakodó keveri össze a szelektíven gyûjtött és felaprított zöldhulladékkal. A komposztálás technológiája a továbbiakban megegyezik a települési szilárd hulladéknál alkalmazottal. A kész komposzt – pihentetést követôen – részben a lerakó saját üzemi területei gondozásának felhasználásra, részben a majdani lerakó-rekultivációk céljára tárolásra kerül. Jelenleg folyamatban van egy 5 ha-os mezôgazdasági területen történô elhelyezés engedélyeztetése is. ■

D O L G OZIK A DOBROSTA


Biohulladék

23

PR-CIKK

A > VA R G A E N D R E AT E V S Z O L G Z R T. HU L L A D É K K E Z EL É S ÜZ L E T Á G V E Z E T Ô

z ATEVSZOLG Innovációs és Szolgáltató Zrt. hulladékkezelési tevékenysége révén szoros kapcsolatban dolgozik számos élelmiszeripari, mezôgazdasági társasággal, melyek szennyvízkezelô létesítményeibôl származó hulladékait átveszi, eredményesen kezeli. A Zrt. az elmúlt 10 évben ezen társaságok szennyvízkezelési technológiáját megismerve volt képes

oxigénigényük, nitrogéntartalmuk miatt igényelnek különleges kezelést. A kezelésben valamennyi szennyvíztisztítási módnak speciális jelentôsége van. A mechanikai tisztítás eltávolítja azokat a darabos élelmiszer-szennyezôdéseket, amelyek jelentôsen nehezítenék a szennyvizek további mozgatását, és a tisztíthatóságot. A kémiai fokozat segíti az oldott állapotban megtalálható szennyezôdések kiválasz-

Élelmiszeripari szennyvíziszapok szennyvizek és egyéb állati hulladékok kezelése hulladékkezelési szolgáltatását az élelmiszeripar – különös tekintettel hús- és tejipar igényeinek megfelelôen kialakítani, fejleszteni. Az ezen cégeknél keletkezô szennyvizek elsôsorban nagy zsírtartalmuk, kémiai

Á L L AT I E R E D E T Û H U L L A D É K O K ZÁRT R E N D S Z E R Û K O M P O S Z T Á L Á S A AZ AT E V S Z O L G Z RT. T E L E P H E LY É N

24

Biohulladék


tását. Nagy ammóniatartalom esetében még e tisztítási fokozatok sem biztosítják a csatornába bocsáthatóság határértékét. Ebben az esetben csak olyan biológiai tisztítási fokozat segít, amely rendelkezik mind a nitrifikálás, mind a denitrifikálás nitrogéneltávolítási lehetôségeivel. Az élelmiszeripari és mezôgazdasági szennyvizek tisztítása a magas beruházási költségek mellett megfelelô szakértelmet, tudást igényel. Az ATEVSZOLG Innovációs és Szolgáltató Zrt. kiterjedt gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik e szennyvizek kezelésében. A szennyvíztisztítás mellett további problémát jelent a különbözô tisztítási fokozatokban keletkezô hulladékok kezelése. A darabos jellegû (ívszita, dobszûrô, finomrács stb.) hulladékok más kezelést igényelnek, mint a mechanikai zsírfogókról kikerülô zsíriszapok, vagy a kémiai fokozatról kikerülô flotált iszapok, illetve a biológiai tisztítófokozat iszapjai. Jellegük miatt jogszabályi elôírások alapján e hulladékok nem használhatók fel a takarmányalapanyag-gyártásban. A szennyvíztisztítás során keletkezô hulladékok – az egyéb állati hulladékokhoz hason-

PR-CIKK

Z Á RT RENDSZERÛ KOMPO SZTÁLÓ TELEP, E L Ô T É RBEN A CSAPADÉKVÍZ GYÛJTÔ M E D E NCE

lóan –, a napjainkban érvényes elôírások alapján hôkezelést követôen vagy hôkezelés nélkül komposztálhatók. A kezelés során két jellemzô érdemel kiemelt figyelmet. Az egyik a felsorolt hulladékok fertôzôképességének lehetôsége, a másik pedig a nagy szervesanyag-tartalom, ezen belül a nagy zsírtartalom. Az ATEVSZOLG Zrt. 40 000 tonna/év összkapacitással hasznosít ilyen hulladékokat a telepein. Az alkalmazott technológiával elérhetô, hogy a korábban elföldelt vagy más módon kezelt hulladékok hasznos szervesanyagként a biológiai körfolyamatba visszakerülve a mezôgazdasági termelést szolgálják. Az élelmiszeripariban – különös tekintettel a poharas, dobozos tejtermékekre – az elmúlt években jelentôsen nôtt az igény a kereskedelembôl visszavett csomagolt, lejárt szavatosságú élelmiszerek ártalmatlanítására, kezelésére. Az ATEVSZOLG Zrt. ezen igény kielégítése érdekében jelentôs technológiai fejlesztést hajtott végre, melynek eredményeként telephelyein rendelkezik olyan mûszaki megoldással, mely segítségével ezen hulladékkörbe tartozó hulladékok szakszerû kezelése hatékonyan – a drága kézi munkaerô mellôzésével – megoldható. Fontos megemlíteni, hogy az ATEVSZOLG Zrt. által – takarmányalapanyag elôállításra alkalmatlan – állati hulladékból (tejipari, vágóhídi szennyvíziszapok, zsíriszapok, iszapszerû élelmiszeripari hulladékok) elôállított komposztok termékké minôsítése folyamatban van. E nélkül

a szántóföldi kihelyezés csak táblaszintû engedélyek beszerzésével lehetséges. Annak ellenére, hogy sok mezôgazdasági termelô részérôl jelentôs igény mutatkozik az ATEVSZOLG Zrt. által elôállított komposztok szántóföldi felhasználására, az ehhez szükséges, bonyolult engedélyezési procedúra ezen igény kielégítését jelentôsen akadályozza. Az ATEVSZOLG Zrt. bízik abban, hogy komposztjainak talajjavító hatása a – jelenleg folyó – termékké minôsítést követôen (melynek eredményeként az ATEVSZOLG Zrt. komposztjai a felhasználási melléklet elôírásait figyelembe véve akadálytalanul felhasználhatók) széles körben is ismertté válnak. Célunk, hogy a mezôgazdasági termelôk, kertészetek számára olcsó, környezetkímélô, hatékony talajjavító anyagot biztosítsunk. Az ATEVSZOLG Zrt. fent bemutatott tevékenységei mellett, nagy gondot fordít telephelyei technológiai fejlesztésére, mely beruházások jelentôségét az egyre szigorodó környezetvédelmi elôírások is igazolják. Ezen céljai megvalósításához 2006. évben a társaság Gyôri telephelye „Állati hulladékkezelô telep technológiai fejlesztése” címmel KIOP pályázat keretében jelentôs támogatási összeget nyert. A beruházás eredményeként – a korábbi nyílt prizmás rendszer helyett – a telepen folyó komposztálás intenzív szakasza takart, kényszerlevegôztetett prizmákban zajlik, jelentôsen csökkentve a környezet szagterhelésének mértékét, idôtartamát. Ugyancsak jelentôs elôrelépést jelent

A BÁ B O L N A I B I O F E R M E N T Á L Ó Ü Z E M

ATEVSZOLG Innovációs és Szolgáltató Zrt. 1097 Budapest, Illatos út 23. Tel.: 06-1/348-5190 Fax: 06-1/378-2940 E-mail: [email protected] Cégvezetô: Rabi Béla ügyvezetô igazgató www.atevszolg.hu

a társaság technológiai színvonalának fejlesztésében, hogy többségi tulajdonosként a Granatur Kft-vel karöltve az ATEVSZOLG Zrt. megvásárolta a Bábolna Rt. 10 éve épült kamrás rendszerû biofermentáló létesítményét, melynek névleges teljesítménye 35 000 tonna trágya kezelésére ad lehetôséget. A társaság célja, hogy – a 2. 3. osztályú takarmány-alapanyag elôállításra alkalmatlan állati hulladékok (zsíriszapok, állati hulladékkezelô telepek szennyvíziszapja) komposztálásában szerzett 10 éves tapasztalata segítségével – a megvásárolt létesítményt rövid idôn belül alkalmassá tegye 9900 tonna állati hulladék biztonságos kezelésére, illetve termékként értékesíthetô minôségi komposzt elállítására. Az ATEVSZOLG Innovációs és Szolgáltató Zrt. az élelmiszeripari szennyvizek tisztításából származó állati hulladékok kezelésén, szennyvízkezelési technológiák üzemeltetésén, szakértésén túl a következô szolgáltatásait ajánlja: • Akkreditált laboratóriumi mérések, elemzések (állati eredetû takarmányalapanyagok kémiai, fizikai és érzékszervi vizsgálata, szennyvíz és szennyvíziszapok vizsgálata), • Környezetvédelmi témájú pályázatok elôkészítése, menedzselése, • Anyagmérlegek, bevallások készítése, engedélyezési eljárások lebonyolítása, környezeti állapotfelmérés, környezetvédelmi teljesítményértékelés és tanulmányok készítése. ATEVSZOLG – ahol az anyag nem vész el… … csak hasznosul.


Biohulladék

25

NEMZETKÖZI

GRUB’S UP!

– K+F projekt az élelmiszeripari hulladékok hasznosítására az EU támogatásával Az európai zöldség- és gyümölcsipar évente 30 millió tonna hulladékot termel. Ezek túlnyomó része jelenleg hulladéklerakóba kerül, esetleg gyenge minôségû komposztként, vagy takarmányként hasznosítják mindennemû válogatás, kezelés nélkül, ami által jelentôs mennyiségû tápanyag megy veszendôbe. A zöldség-és gyümölcshulladékok élelmiszeripari láncon belüli – értékes táplálék-kiegészítôként, takarmányként, vagy komposztként – történô hasznosításában igen komoly lehetôségek rejlenek.

26

Biohulladék


NEMZETKÖZI

A z

EU 6. keretprogramjának 5. sz. prioritása az „Élelmiszerminôség és -biztonság” témájú kutatások támogatására helyez különös hangsúlyt. A brit Chalex kutatóintézet vezetésével mintegy 11 ország 23 szellemi mûhelye és vállalkozása által létrehozott konzorcium, - amelynek egyetlen magyar tagja a Profikomp Kft -, 2004-ban nyerte el „Az élelmiszeripari termelésbôl származó hulladékok élelmiszeripari láncon belüli hasznosítása és feljavítása”, röviden: „Grub’s Up!” címû pályázatára az Európai Unió támogatását. A hároméves kutatás alapvetô céljai a következôk: • A zöldség- és gyümölcsipari hulladékok hasznosítására és feljavítására irányuló gyakorlati technológiák kutatása, • Ezen technológiák gyakorlatba való átültetésének felgyorsítása megvalósíthatóságuk alapján, valamint a kutatási eredmények elterjesztése az iparban. A fenti célok eléréséhez a következô lépéseket tartalmazza a projekt: • a tudomány jelenlegi állásának átvizsgálása a kutatás témájában, adatbázis létrehozása a jelentôsebb kutatói központok eredményeibôl, • részletes tanulmány elkészítése 6-10 fejlesztés alatt lévô technológiáról, megvizsgálva azok potenciális környezeti, élelmiszerminôségi- és biztonsági, valamint gazdasági hatásait, valamint kockázatbecslés készítése felmérve a fogyasztók, a kereskedelem, és az ipar igényeit, • a projekt eredményeinek elterjesztése az ipar és egyéb érintett felek számára egy honlap kialakításával és mûködtetésével, • a jelentôsebb kutatásokban részt vevô szellemi mûhelyek és az ipari végfelhasználók, valamint egyéb szakemberek közös fórumának megteremtése, • a tudásáramlás ösztönzése a partnerek között szemináriumok és workshopok szervezése, valamint szakértôi csoportok felállítása révén.

A projekt célkitûzése A projekt elsôdleges célja az, hogy ösztönözze a jelenleg veszendôbe menô élelmiszeripari hulladékok hasznosítását. Ennek eléréséhez kutatásokat folytatnak különbözô új komposztálási és fermentálási technológiák területén, valamint összegzik a fejlesztés alatt álló technológiák gyakorlati megvalósíthatóságát, életképességét. A projekt kiemelten foglalkozik a zöldségés gyümölcsiparból származó hulladékokkal, valamint azokkal a technológiákkal, amelyek termékei az élelmiszerlánc-

ban kerülnek újrahasznosításra (pl. élelmiszer adalékanyagok, komposztok, takarmányok). Általános célkitûzés az élelmiszeripari termelésbôl származó szerves anyagok hasznosításának, feljavításának növelése, az erre irányuló technológiák fejlesztésének ösztönzése.

>


Biohulladék

27

NEMZETKÖZI

>

Szervesanyag-utánpótlás és talajélet serkentô hatás

„A tápanyagszolgáltatáson és a talajjavító hatáson túl a komposztok ugyanis védelmet nyújtanak a zöldségek talajban lakó kórokozóival szemben, valamint érdemes foglalkozni tôzegkiváltó szerepükkel is.” 28

Biohulladék

A gyümölcs- és zöldségmaradványok, valamint egyéb növényi eredetû hulladékok termôföldön történô felhalmozódása gyakran magában hordozza a növényi kórokozókkal történô fertôzôdés veszélyét, valamint káros szagemiszsziót és egyéb szennyezôdéseket okozhat. Megoldást jelenthet a problémára a zöldségtermesztésbôl származó hulladékok komposztálása a termôföldbe való visszaforgatás elôtt. A tápanyagszolgáltatáson és a talajjavító hatáson túl a komposztok ugyanis védelmet nyújtanak a zöldségek talajban lakó kórokozóival szemben, valamint érdemes foglalkozni tôzegkiváltó szerepükkel is. A projekt során számos tanulmány és összefoglaló készült, amelyek az élelmiszeripari hulladékok komposztálás útján történô hasznosításának elônyeit fejtik ki. Ezek közül az alábbiakban a komposztoknak a talajlakó kórokozók elnyomására vonatkozó pozitív


hatásáról, valamint a tápanyagszolgáltató hatásáról lesz szó. A talajlakó kórokozók elterjedése következtében Európában a zöldségnövény termesztés egyre kedvezôtlenebb talajés klimatikus körülmények közé szorul. Ez komoly problémát jelent mind a hagyományos, mind az ökológiai gazdálkodás számára, különösen most, a metil-bromidos talajfertôtlenítési módszer Európa-szerte történô kivonásával. A kórokozóktól mentes szûz területek rá-

adásul távolabb esnek a már kialakított zöldségnövény elôkészítési, csomagolási, és a raktározási központoktól, ami növeli a szállítási költségeket és a velejáró környezetszennyezést.

NEMZETKÖZI

A bennük található szénhidrátok és nitrogén következtében a zöldséghulladékok könnyedén ellátják táplálékkal a komposztálás mikroszervezeteit; a komposztált anyag ugyanis tápanyagként szolgál a talajban kialakuló, úgynevezett biológiai kontroll közeg (BCA) kialakulásához. Tartalmazhatnak továbbá olyan hatóanyagokat is, amelyek a szklerócium és egyéb patogén képzôdmények idô elôtti csírázását okozzák. A komposztok alkalmazása a fertôzött talajokban a patogének korlátozására olyan környezetbarát módszernek tûnik a kórokozók megfékezésére, amely csökkentené a fungicidek és egyéb vegyszerek alkalmazásának szükségességét, és segítené az ökológiai zöldségtermesztés fejlôdését. A komposztok talajlakó kórokozókat elnyomó hatásával számos szakirodalom (Hoitink, 1986; 2001; De Ceuster, 1999; Ryckeboer, 2001) foglalkozik. Ezek túlnyomó része azonban zárt közegben vizsgálta a komposztok ilyetén hatását, és elsôsorban zöldhulladékból, vagy szennyvíziszapból készült komposztok alkalmazásával. Emellett azonban, ha kisebb számban is, de végeztek szántóföldi kísérleteket is, élelmiszeripari hulladékokból készült komposztok vizsgálatával. Az Abbasi és munkatársai által végzett kísérletekben a konzervgyári hulladékból készült komposztok elnyomták a talajban a kolletotrichumos tôkorhadás (Colletotrichum coccodes Wallr.) és

a paradicsom xantomónászos betegsége (Xanthomonas campestris pv. Vesicatoria) kórokozóit. A Coventry és munkatársai által végzett szántóföldi kísérletekben a hagymahulladékból készült komposzt felére csökkentette a Sclerotium cepivorummal fertôzött hagymanövények számát. Hasonló mértékû csökkenést tapasztaltak ugyanezen komposzt tenyészedényes alkalmazása során is. A RECOVEG eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: • Paradicsom fitoftórás betegsége A tôzeg alapú ültetôközeghez 25 illetve 50 térfogat %-ban adagolt komposztok jelentôsen csökkentették a paradicsom gyökérrothadását. A leg-

hatékonyabbnak a szôlôtörköly komposzt bizonyult. • Hagyma sztromatíniás betegsége (Sclerotium cepivorum) A hagymahulladékból készült komposzt bekeverése a talajba szignifikánsan csökkentette a szkleróciumok életképességét. Hagymamagoncok esetében az öszszes komposzt eredményesen elnyomta a hagyma sztromatíniás betegségét. A komposztált hagymahulladék 50 térfogat %-os bekeverése a talaj felsô 15 cm-es rétegébe a sztromatíniás betegség megfékezésében olyan hatékonynak bizonyult, mint a fungicides (tebuconazole) kezelés. • Sárgarépa gyökérfekély (Pythium violae) Bár a tenyészedényes kísérletek igen jó eredményeket mutattak 50% hagymahulladék komposzt alkalmazásával, ugyanez a kezelés szabadföldi kísérletekben nem hozott eredményt. • Paradicsom fuzáriumos hervadása (Fusarium oxysporum f.sp. radicis-lycopersici) Szôlôtörköly, illetve olívahulladék komposzt 25 és 50%-os adagolásával a tôzeges ültetôközeghez képest jelentôsen csökkent a paradicsom fuzáriumos hervadása. • Sárgadinnye fuzáriumos hervadása (Fusarium oxysporum f. sp. melonis) >


Biohulladék

29

NEMZETKÖZI

>

A narancshulladék és szarvasmarhatrágya, illetve a szôlôtörköly és szarvasmarhatrágya keverékébôl készült komposzt alkalmazásával jelentôsen csökkent a sárgadinnye fuzáriumos hervadása a kontroll tôzeg ültetôközeghez képest. A paradicsom fuzáriumos hervadása esetében hasonló eredményekrôl számolt be tanulmányában Cheuk és munkatársai. Kísérleteik során a komposzt adalékok kórokozó elnyomó hatását vizsgálták a brit-kolumbiai üvegházakban hagyományosan alkalmazott sárga cédrus fûrészpor ültetôközeghez adva. Az adalékként felhasznált komposzt zárt rendszerû komposztálásból származik, üvegházi zöldhulladék alapanyagból készült. A vizsgált kórokozó a Fusarium oxysporum f. sp. radicis-lycopersici volt paradicsom növényen. Az üvegházakban végzett kísérletek során a fûrészpor – komposzt 2:1 arányú keveréke bizonyult a leghatékonyabbnak. Az eredmények azt mutatták, hogy a kilenc hónapos kísérlet során a paradicsomtermés 74%-kal nôtt.

Élelmiszeripari hatása

hulladékok

trágyázó

A konzervgyári zöldség- és gyümölcshulladékok trágyázó hatásáról szintén számos kutatást végeztek már. Magas nedvességtartalmuk (83-90%) ellenére jó P, K, Ca, és Mg forrásként szolgálnak, nitrogéntartalmuk viszont alacsony. Wilson és Lemieux a legnagyobb termésnövekedést hektáronkénti 1380 tonna paradicsomhulladék-komposzt felhasználásával érte el. A legtöbb zöldség-, gyümölcs- és egyéb mezôgazdasági hulladék átlagosan 1–2% nitrogéntartalommal (szárazanyagra vetítve), és magas C/N aránnyal 30

Biohulladék

rendelkezik. Bár a komposztálás során a nitrogéntartalom növekszik, a felvehetô N-tartalom továbbra is alacsony. Míg a zöldség- és gyümölcshulladékok többnyire savasak, komposztálást követôen kémhatásuk a semleges, illetve enyhén lúgos tartományba esik. Problémát jelenthet a magas vezetôképesség, valamint bizonyos fitotoxikus alkotóelemek (olívamaradékok és szôlôtörköly esetében) jelenléte is, amennyiben a komposztot nem keverik el megfelelô mennyiségû talajjal. Ugyanakkor további elônyös tulajdonságuk ezeknek a komposztoknak a magas szervesanyag tartalom és az, hogy jelentôsen növelik a talajok vízvisszatartó képességét. Érdemes megemlíteni Brunetti és munkatársai kutatásait arra vonatkozóan, hogy az olívapogácsa talajba dolgozása milyen hatással van a talaj huminsav tartalmára, és a durumbúza (Triticum turgidum L.) terméshozamára szántóföldi körülmények között. Az olívapogácsát tartalmazó adalékanyagok jelentôsen növelték a teljes szervesanyag-tartalmat, a teljes kivonható, humifikálódott és nem humifikálódott széntartalmat, va-


lamint a felvehetô kálium tartalmat. Összességében az olívapogácsa alkalmazása jelentôsen megváltoztatta a huminsavak összetételét is, növelte bennük az oxigéntartalmat, a savas funkciós csoportok számát, és a C/N arányt, ugyanakkor csökkentette a C/H arányt, a N-tartalmat és a C-tartalmat. Mindezek mellett jelentôsen nôtt a búzaszemtermés mennyisége is. Az olívapogácsa adaléknak köszönhetôen megnôtt szervesanyag-tartalom jó hatással volt a talaj szerkezetére is, ezáltal csökkentve az evaporációs vízveszteséget, és a búzanövényre esô szárazság okozta stresszt. ■ Összeállította: Bagi Beáta

HIRDETÉS

szintén pazarlás, általában túl kevés marad belôle a komposztban a humuszgazdálkodáshoz. Ezen kívül további hátránya a komposztálásnak, hogy a korábban említett zsírok és olajok illékony vegyületekkéKörnyezetvédelmi alakulnak, káros szagemissziót Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. okozva. A duális rendszerek lényege abban rejlik, hogy az itt 6500hátrányok Baja, Keleti 1. rendszereknél Tel./fax: (+36)éppen 79/523-990, (+36) 79-523-991 Képviselô: Agatics Roland ügyvezetô igazgató felsorolt az körút anaerob hogy elônyösen hasznosíthatók.

KOMVERTER

A KomVerTer Kft. 2005 júliusában három vállalat, A KomVerTer Kft. a szolgáltató tevékenységi

Összefoglalva, a Woods End Laboratories mikrobiológiai vizsgálatai bizonyítják, és hogy a tisztán aerob tisztán a Bajai azt Kommunális Szolgáltató Kht., ésa aVertikál anaerob hulladékkezelés igenis kombinálható, mégpedig úgy Rt. azésegyik a Terszol Szövetkezet közös elhatározásából hogy típusú kezelés hátránya a másik elônyévé válik. A alakult, vizsgálatok alapján a kombinált rendszerekben végtermékazzal a céllal, hogy kiépítse az elektronikai és ként keletkezô komposzt tápanyagtartalma legalább olyan maelektromos berendezések begyûjtési és gas, ha nem magasabb, mint a hulladékának „csak” aerob kezelésbôl származó komposztoké. újrafeldolgozási rendszerét a térségben. Jelen vizsgálatok nem terjedtek ki a mûszaki, technológiai megvalósítás lehetôségeire, és a gazdaságosság kérdéseire. A tendenciákat figyelve azonban már most megállapítható, A kft tevékenysége: hogy a jövôben komoly eredmények várhatóak ezeken a területeken is. ■ • elektronikai hulladékok kezelése,

• elektronikai hulladékok gyûjtése és szállítása,

rendszerét úgy építette fel, hogy megfeleljen a térségek igényeit kielégítô elvárások, illetve nagyobb régiós rendszer feladatainak megoldásához is. A kft. elsôdleges célja, az elektronikai és elektromos berendezésekbôl képzôdött hulladékok szelektív gyûjtésének megszervezése, valamint egy olyan hulladékkezelô és -ártalmatlanító üzem megvalósítása, amely fogadni és kezelni tudja a településeken keletkezô, környezetünkre egyre nagyobb veszélyt

• különleges kezelést igénylô (veszélyes) hulladékok jelentô elektronikai hulladékokat. kezelése és ártalmatlanítása • köztisztasági tevékenység.

Felsô-Bácskai Hulladékgazdálkodási Kft. 6521 Vaskút, Kossuth L. u. 90. Tel./fax (+36) 79/524-821, 79/524-820, 79-572-052 E-mail: [email protected] • Internet:www.fbhkft.hu Képviselô: Majoros Róbert ügyvezetô igazgató A Felsô-Bácskai Hulladékgazdálkodási Kft. fô tevékenységi körei: • Települési szilárdhulladék-gyûjtés, -szállítás és -kezelés • Regionális Komplex Hulladékkezelô Telep üzemeltetése A Felsô-Bácskai Hulladékgazdálkodási Kft. szolgáltatási területe: ÚJTELEK HOMOKMÉGY USZÓD DUSNOK BÁCSALMÁS FELSÔSZENTIVÁN BÁCSBORSÓD BÁCSSZENTGYÖRGY DUNAFALVA BÁTMONOSTOR ÖTTÖMÖS MÉLYKÚT CSÁSZÁRTÖLTÉS SÜKÖSD RÉM

SZAKMÁR DRÁGSZÉL BÁTYA BAJA TATAHÁZA KATYMÁR HOMORÚD GARA NAGYBARACSKA SZEREMLE BALOTASZÁLLÁS BÁCSSZÔLÔS NEMESNÁDUDVAR ÉRSEKCSANÁD CSÁVOLY Mindösszesen: ~150 000 fô

ÖREGCSERTÔ MISKE FAJSZ KUNBAJA MÁTÉTELKE MADARAS HERCEGSZÁNTÓ DÁVOD CSÁTALJA VASKÚT KISSZÁLLÁS CSIKÉRIA ÉRSEKHALMA BOROTA HAJÓS


Biohulladék

31

HIRDETÉS

VERTIKÁL ÉPÍTÔIPARI ÉS KOMMUNÁLIS SZOLGÁLTATÓ ZRT. 8154 Polgárdi, Bocskai u. 39. Telefon: 22/366-029, 576-070 • Fax: 22/576-071 e-mail: [email protected] • http://www.vertikalrt.hu

A VERTIKÁL Zrt. tevékenységi körei: Kommunális szolgáltatás: • köztisztasági tevékenység, – települési szilárdhulladék-gyûjtés és -szállítás, – települési szilárdhulladék-lerakó kezelése, • városüzemeltetés • különleges kezelést igénylô (veszélyes) hulladékok kezelése és ártalmatlanítása. Építési tevékenység: • mélyépítés, – földmunka, útépítés és -fenntartás, közmûépítése, felszíni vízrendezés, csapadékvíz elvezetés • magasépítés, • bányarekultivációk, • kommunálishulladék-lerakó telepek építése, • szakipari tevékenység.

K Ö R N Y E Z E T Ü N K

Kutatás-fejlesztési tevékenység: • a hulladék kezelésével, ártalmatlanításával, feldolgozásával kapcsolatosan. Új technológiák kidolgozása A VERTIKÁL Zrt. és a hozzá kapcsolódó szolgáltató szervezetek által lefedett szolgáltatási területek: Adony és térsége

Balatonalmádi és térsége Esztergom és térsége

Polgárdi és térsége

Sárbogárd és térsége

Simontornya és térsége

Baja és térsége

Velence és térsége

Beregszász (Ukrajna)

Mindösszesen: ~380 000 fô

T I S Z T A S Á G Á É R T !

DEPÓNIA HULLADÉKKEZELÔ ÉS TELEPÜLÉSTISZTASÁGI KFT. 8000 Székesfehérvár, Sörház tér 3.,tel.: 22/507-419; fax: 22/507-420, e-mail: [email protected], web: www.deponia.hu

Ügyfélszolgálat: Székesfehérvár, Sörház tér. 3.; tel.: 22/504-412 Szállítási diszpécserszolgálat: Szfvár, Sörház tér 3.; tel.: 22/511-314; 30/530-2061 Hulladékudvar: Székesfehérvár, Palotai út 139.; tel.: 30/746-1223 Hulladéklerakó: Székesfehérvár-Csala Pénzverôvölgy; tel.: 22/505-200; 30/746-1226

FÔ TEVÉKENYSÉGEINK:

32

LAKOSSÁGI, KÖZÜLETI, IPARI HULLADÉKSZÁLLÍTÁS – települési szilárd hulladékok gyûjtése, elszállítása közszolgáltatás formájában, – hulladékudvar üzemeltetetése, – lakossági szelektívhulladék-gyûjtés – ipari hulladékok konténeres szállítása, haszonanyag-begyûjtés, – lakosságnál keletkezô építési törmelékek eseti jelleggel való elszállítása, – edényzetértékesítés, -bérlet,

HULLADÉKGAZDÁLKODÁS – csomagolóanyagok elôkezelése, válogatása, bálázása kézi erôvel és automata bálázógéppel, – veszélyes hulladékok gyûjtése, tárolása, – elektronikai hulladékok gyûjtése, hasznosítása koordináló szervezeten keresztül. KÖZTERÜLET-FENNTARTÁS, VÁROSÜZEMELTETÉS – burkolatjavítás, kátyúzás,

– diszpécserszolgálat, illetve GPS-rendszer alkalmazása. HULLADÉKLERAKÓ-ÜZEMELTETÉS – hulladékelhelyezés, -kezelés a hulladék magas fokú feldolgozásával (hulladékszelektálás, komposztálás, hasznosítás), – komposzt-elôállítás, -forgalmazás

– köztisztasági feladatok ellátása (gépi és kézi úttisztítás, burkolat-locsolás, buszvárók takarítása, járdaseprés, csikkgyûjtô ürítés), – állandó városi útügyeleti feladatok ellátása, – téli síkosságmentesítés és hóeltakarítás, – egyedi megrendelések teljesítése (kapubejárók, járdák építése).

Biohulladék


Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák!

Recommend Documents