Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Partnereink!

B E V E Z E T Ô

E

ngedjék meg, hogy nagy tisztelettel és örömmel ajánljam figyelmükbe a Profikomp Kft. kiadásában a jövôben negyedévente megjelenô BIOHULLADÉK MAGAZIN elsô számát, amellyel terveink szerint a hulladékgazdálkodás gyakorlatával és tudományos hátterével foglalkozó, igényes szakmai fórumot szeretnénk indítani. A biohulladékok kezelése óriási kihívást jelent napjainkban, hiszen az Európai Unió 25 országában összesen mintegy 100 millió tonnát tesz ki a települési szilárd hulladékok biológiailag bontható frakciója. Ezen túlmenôen mintegy 220 millió tonna élelmiszeripari hulladék, és hasonló mennyiségû szennyvíziszap is keletkezik Európában. Ezeknek a biológiailag bontható hulladékoknak egy jelentôs részét elkülönített gyûjtés után aerob (komposztáló) és/vagy anaerob (biogáz-elôállító) telepeken hasznosítják. Hazánkban a települési szilárd hulladékok biológiailag bontható frakciója 1,51,6 millió tonna évente. Ez a mennyiség a 700 000 tonna élelmiszeripari hulladékkal és a mintegy 500 000 tonna szennyvíziszappal együtt 2,2–2,3 millió tonna biológiailag bontható hulladékot jelent. Ennek a mennyiségnek a korszerû hasznosítása a környezetvédelmi elônyök mellett gazdasági jelentôséggel is bír, hiszen egyrészt lehetôséget biztosít európai uniós források megpályázására és lehívására, másrészt pedig a fejlesztések révén számtalan új munkahely megteremtése válik lehetôvé. Hazánkban a biohulladék-gazdálkodás szükségszerû fejlesztésének jogszabályi alapját a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény adja meg, amely az 1999/31/EK irányelv elôírásaival összhangban elôírja, hogy a 2004–2014 közötti idôszakban fokozatosan csökkenteni kell a lerakásra kerülô, biológiailag lebontható hulladék mennyiségét. Büszkék lehetünk arra a tényre, hogy az újonnan csatlakozó országok közül Magyarországon elsôként és egyedüliként, a biohulladékok kezelésének szabályozása is megtörtént külön jogszabályban [23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet]. A komposztálás és a komposztfelhasználás elônyei közé tartozik az a Magyarországon nem mindenki számára ismert tény is, hogy az aerob biológiai átalakítás folyamán a szén humusz anyagokban történô megkötése, és a komposztfelhasználás során annak talajba juttatása, nagyban hozzájárulhat a Kiotói Egyezményben megfogalmazott, üvegházhatást okozó gázok légkörbe juttatásának csökkentéséhez. A legújabb számítások szerint a komposztok felhasználása a mezôgazdasági termelés során – többek között a kevesebb szintetikus mûtrágya- és növényvédôszer-szükséglet miatt (gyártáskori emisszió) és a talajok jobb mûvelhetôsége (kisebb energiaráfordítású mûvelés) révén – a CO2-kibocsátás csökkentéséhez, európai szinten több mint 8%-kal járulhat hozzá. A biológiai hulladékkezelésnek újabb lendületet adhat az úgynevezett mechanikai-biológiai stabilizálás terjedése, amely a települési szilárd hulladék szelektív gyûjtése után keletkezô, úgynevezett „maradék hulladék” elôkezelését, stabilizálását, szárítását és osztályozását jelenti a hulladékártalmatlanítás, lerakás vagy energetikai hasznosítás elôtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Partnereink!

Bízunk benne, hogy a BIOHULLADÉK MAGAZIN számaiban mindenki talál majd olyan naprakész információkat, amelyeket a szakmai gyakorlat során sikeresen tud alkalmazni. Dr. Alexa László

TARTALOMJEGYZÉK

1

Bevezetô

2

Komposztálótelep Tárnokon

5

A biohulladék-kezelô telepek létrehozásával és mûködtetésével kapcsolatos jogszabályok összefoglalása

10

Anaerob hulladékkezelés, biogáz elôállítás

13

Tudományos rovat

21

Komposzt-minôségbiztosítási rendszerek az Európai Unióban

25

A komposztálás gépészeti háttere

28

A mechanikai-biológiai hulladékkezelés jelentôsége és helye a hulladékgazdálkodásban

30

A Gore™ Cover technológia

I . É V F O LYA M 1 . S Z Á M

Biohulladék

1

M I N T A T E L E P

Domaföldi Zsolt: Igen, valóban elköltöztünk a nagytétényi teleprôl, ennek lassan már egy éve. Úgy éreztük, hogy azokat a fejlesztéseket, amelyeket a közeljövôben véghez szerettünk volna vinni, már nem volt megvalósítható a régi telephelyünkön. Végül a 23/2003. számú KVVM rendelet elôírásai tették szükségessé, hogy egy új,

> B A G I B E Á TA

Komposztálótelep

Tárnokon Az elmúlt években az M0-s autópálya nagytétényi lehajtójánál az autósok, de még a vonattal közlekedôk is már messzirôl láthatták azt az óriási táblát, amely egy komposztálótelepre, és egyben jó minôségû komposzt vásárlásának lehetôségére hívta fel az arra járók figyelmét. Az utóbbi hónapokban azonban eltûnt a tábla, és mintha a telep sem lenne már a régi, megszokott helyén. Talán bezárt, vagy csak elköltözött? Ezekrôl az aktuális kérdésekrôl faggattuk Domaföldi Zsoltot, a Compostal Kft. ügyvezetôjét.

minden jogszabályi elôírást kielégítô EUkonform komposztálótelepet hozzunk létre. Új telepünket Tárnok külterületén, a tárnoki önkormányzat segítségével valósítottuk meg 2004 végén. Itt már sokkal színvonalasabban tudjuk kiszolgálni ügyfeleinket: a beszállításokat számítógépes rendszer dokumentálja, 40 tonnás hídmérlegen mérjük a beszállított mennyiséget, a telepi utak, valamint a manipulációs tér teljes egészében szilárd burkolatú, a komposztálórendszert silós megoldásúra fejlesztettük, a rostálást saját fejlesztésû,

A KOMPOSZTÁLÓTELEP BEJÁRATÁNÁL MINDEN FONTOS INFORMÁCIÓ MEGTUDHATÓ

2

Biohulladék


M I N T A T E L E P

A ZÖLDHULLADÉKOK APRÍTÁSA

nagy teljesítményû csillagrostával végezzük. (Egyébként a komposztálást Gore rendszerû zárt, direkt levegôztetéses technológiával végezzük.) Bagi Beáta: Ez azt jelenti, hogy a telep továbbra is várja azokat a lakosokat, akik a kerti zöldhulladékokat nem a kukába szeretnék dobni, hanem inkább komposzt elôállításra szánják? Vagy inkább azok jöjjenek, akik jó minôségû talajjavító anyagokat szeretnének vásárolni? D. Zs.: Természetesen mind a zöldhulladék-beszállítókat, mind a komposztot vásárlókat szeretettel várjuk. Egyelôre csak növényi hulladékot veszünk át, de folyamatban van az állat-egészségügyi engedélyünk beszerzése, ez alapján lehetôségünk lesz állati trágya, valamint konyhai hulladék átvételére is. Több önkormányzat állandó beszállító partnerünk, így pl. Tárnok, Martonvásár, Budaörs, ahonnan a lakosságtól összegyûjtött zöldhulladék kerül hozzánk. Ezenkívül számos hulladékgazdálkodással foglalkozó vállalkozás, kertészeti, parképítô cégek állandó partnereink. A beszállított növényi hulladékból minôségi, rostált komposztot állítunk elô, amely az FVM által kiadott forgalombahozatali engedéllyel rendelkezik. A komposztot egyelôre még csak ömlesztett formában értékesítjük, de tavasztól szándékaink szerint zsákos formában is kapható lesz. Szeretnénk továbbá különbözô speciális keverékeket is kialakítani. B. B.: Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekre. Honnan jött a komposztálás ötlete, hogyan jött létre ez a vállalkozás? D. Zs.: Vállalkozásunk jogelôdje a XXII. kerület közparkjainak fenntartásával foglalkozott 11 éven keresztül. Az itt keletkezett nagy mennyiségû zöldhulladékot szerettük volna újrahasznosítani, ez ad-

ta az ötletet a komposztálás megkezdé„Számunkra fontos, séhez. Komposztálással 1999 óta foglalkozunk, miénk volt az elsô komposztáhogy a szerves hulladélótelep Magyarországon, amelyik a zárt rendszerû Gore-technológiával mûkökok feldolgozása megdik. A folyamatos fejlesztés kezdettôl fogva alapelve volt a vállalkozásnak, ez vofelelô színvonalon, natkozott magára a telepre, a komposztálási technológiára, a gépekre, berenkontroll mellett tördezésekre, és persze a szolgáltatásunk színvonalára is. Végül kinôttük a régi teténjen, mert csak így lephelyet, és mivel bôvítésre Nagytétényben nem volt lehetôségünk, új területet lehet minôségi kellett választanunk. B. B.: Milyen területi egységei vannak a komposztot elôállítani, komposztálótelepnek, és milyen munkafolyamatok mennek itt végbe? valamint így tudjuk D. Zs.: Amikor beérkezik a nyersanyag, szolgálni a környezetelsôként a hídmérlegen lemérjük a tömegét, hogy dokumentálni tudjuk a beérvédelmi érdekeket.” kezô hulladék mennyiségét. Az adatok automatikusan bekerülnek a számítógépes nyilvántartási rendszerbe. A mérés után az anyag az elôkezelô térre kerül, itt történik a gyûjtés, az átmeneti tárolás és az aprítás. A zöldhulladékokat egy Willibald 2500 típusú aprítógéppel aprítjuk le, így biztosítva a komposztálásban résztvevô mikroszervezeteknek a A KOMPOSZTÁLÁS INTENZÍV SZAKASZA A TAKART, LEVEGÔZTETETT SILÓKBAN megfelelô felületet. Fontos a nyersanyagok keverése, homogenizálása, valamint a nedvességtartalom beállítása. Ez utóbbihoz a komposztálás során keletkezô, és a telep teljes területérôl összegyûjtött csurgalékvizet használjuk fel. A nyersanyag ezután az érlelôsilókba kerül, a telepen 3 db, egyenként 550 m3-es takart, levegôztetett siló található. Az érlelés során is minden adatot rögzítünk, a számítógépes rendszer ugyanis folyamatosan méri a hômérsékletet és az oxigéntartalmat. A 4-6 hetes érés után kitermeljük a komposztot a silókból, és egybôl lerostáljuk a saját fejlesztésû Star 4000 típusú csillagrostával. A rostált komposztot ezután az utóérlelô térre visszük, itt még pihentetjük egy darabig, és innen történik az értékesítés, elszállítás a már említett nyilvántartási rendszeren keresztül. A telep teljes területe az >


Biohulladék

3

M I N T A T E L E P

A KOMPOSZTÁLÓTELEPEN NAGY HANGSÚLYT HELYEZNEK A TISZTASÁGRA ÉS A RENDEZETTSÉGRE

> elôírásoknak megfelelô szilárd burkolattal van ellátva, és a csurgalékvízgyûjtés is teljes körû, tehát nemcsak a technológia, de a telep kialakítása is teljesen EU-konform. B. B.: Milyen visszajelzések érkeznek a lakosság, a beszállítók vagy a hatóságok felôl? Egyáltalán mekkora ma az érdeklôdés itt, Budapest határában a komposztálás iránt? D. Zs.: Az utóbbi években sokat változott a közfelfogás. A lakosság részérôl pozitív a fogadtatás, sok a kisbeszállítónk, akik egy-egy utánfutóval lelkesen hozzák be a kertjükben keletkezett zöldhulladékot. Persze még nem tartunk ott, hogy ez lenne az általános módja a biohulladékok hasznosításának, de vannak biztató jelek. Fontosnak tartanám az alaposabb ismeretterjesztést ezen a területen, az iskolákban, óvodákban, hogy az embereknek ne csak homályos, és sajnos elôítéletekkel teli elképzeléseik legyenek a komposztálásról, hanem tisztában legyenek azzal, mit is takar ez a fogalom. Az utóbbi években változott a jogszabályi környezet is, így a termelôk egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy környezetbarát módon válja-

nak meg a hulladéktól, tehát meg kell oldani a biohulladékok hasznosítását is. Sajnos a jogszabályok betartásának ellenôrzése nem követi kellô szigorral a paragrafusokat. A telep építésénél mi magunk azt tapasztaltuk, hogy az engedélyezési eljárás még nagyon lassú, bürokratikus és nehézkes. B. B.: Ez azt jelenti, hogy a telep gazdaságilag is megáll a saját lábán? Lehet-e ma ilyen szintû komposztálótelepet mûködtetni önerôbôl, vagy vannak pályázati lehetôségek ezen a területen? D. Zs.: Önerôbôl és banki hitelbôl hoztuk létre a telepünket, ugyan benyújtottunk egy pályázatot a Gazdasági Minisztérium GVOP keretén belül, de sajnos formai okok miatt elutasították. Mindezek mellett egy zöldhulladékon alapuló komposztálótelep ma Magyarországon sajnos nem termel ak-

A VÉGTERMÉK ROSTÁLÁSA CSILLAGROSTÁVAL

kora bevételt, hogy csupán az átvételi árból és a komposzt értékesítésébôl prosperálni tudjon, így egyéb kiegészítô tevékenységekkel is kell foglalkoznunk. A komposztáláson kívül foglalkozunk tehát komposztálórendszerek szervizelésével, komposztáláshoz szükséges gépek, berendezések, A T E L E P R Ô L R Ö V I D E N illetve mûszerek fejÁtvett nyersanyagok: zöldhulladék, élelmiszer-ipari növényi lesztésével, gyártásáhulladék, szennyvíziszap, állati trágya, val és forgalmazásákonyhai hulladék val is. Ilyen például a Kapacitás: 9800 t/év saját fejlesztésû csilKomposztálási technológia: takart, levegôztetett, zárt silók Intenzív érlelés: 4-6 hét lagrosta és ponyvaUtóérlelés: 2 hét csévélô berendezés. Utókezelés: rostálás, zsákolás (tavasztól) B. B.: Az eddig elKomposztfelhasználás: minôségi komposztként, valamint rehangzottak alapján kultivációs célra értékesítve elmondható, hogy

4

Biohulladék


A komposztálótelep elérhetôségei: 2461 Tárnok, Pusztazámori út Hrsz. 0207/6. Tel.: 23/711-064 Fax: 23/711-066 E-mail: [email protected] Honlap: www.compostal.hu

maga a cég is komoly fejlôdésen ment keresztül néhány év leforgása alatt. Vannak-e további tervek, újítások a közeljövôre nézve? D. Zs.: Mindig vannak új terveink. Most éppen a házikerti komposztálást szeretnénk egy kicsit felkarolni. Idén ôsszel indítottuk el a házi komposztáló projektünket, amelyben az Öko-Fórum Alapítvánnyal közösen kifejlesztettünk egy házi komposztálóedényt, melynek segítségével a saját kertjében mindenki környezetbarát módon tudja hasznosítani a keletkezô növényi hulladékot. Nagyon egyszerû a használata, bárki könnyedén elboldogul vele. Említettem már a különbözô komposztkeverékek kialakítását is, a zsákos értékesítési lehetôséget, ezekre már most nagy az igény. De megemlíteném a faiskolák számára tervezett 1 m3-es big-bages kiszerelést, errôl épp most tárgyalunk a beszállítókkal, vagy a speciálisan zöldtetôkre készített komposztkeverékünket is, amelybôl nemrég például Sopronba szállítottunk nagyobb mennyiséget. Terveink között szerepel két tárolócsarnok építése, itt szeretnénk egy kicsit védettebb helyen tárolni a kész komposztot. Számunkra fontos, hogy a szerves hulladékok feldolgozása megfelelô színvonalon, kontroll mellett történjen, mert csak így lehet minôségi komposztot elôállítani, valamint így tudjuk szolgálni a környezetvédelmi érdekeket. ■

J O G S Z A B Á LY

> ALEXA LÁSZLÓ

1. Milyen EWC-kódba tartozó hulladékot szeretnénk kezelni? A hulladékokat az EWC-kódjuk ismeretében és az engedélyezés gyakorlati szempontjainak figyelembevételével az alábbi kategóriákba sorolhatjuk: – nem veszélyes, nem állati eredetû hulladék, – veszélyes, nem állati eredetû hulladék, – szennyvíziszap, – állati eredetû hulladék (komposztálásnál, illetve anaerob kezelésnél csak a 2. és a 3. osztályba tartozó hulladékok jönnek számításba). Az elsô három kategóriába tartozó hulladékok kezelése esetén a területileg illetékes Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelôség, az állati eredetû hulladékok esetében pedig az Állategészségügyi és Élelmiszerellenôrzô Állomás az elsôfokú hatóság.

A biohulladék-kezelô telepek

létrehozásával és mûködtetésével kapcsolatos jogszabályok összefoglalása Bár európai uniós szintû jogszabály még nem született a biohulladékok kezelésérôl (lásd: keretes írásunk), a hazai jogszabályok az EU-országok többségéhez képest korszerûen és részletesen szabályozzák a biohulladék-kezelô telepek létrehozását és mûködtetését. Tapasztalataink alapján azonban sok esetben problémát jelent a rendeletek értelmezése és alkalmazása, ezért az alábbiakban rövid áttekintést adunk a vonatkozó jogszabályokról.

2. Milyen mennyiségû hulladékot tervezünk kezelni? A kezelendô biohulladék mennyisége már a tervezés kezdeti fázisában nagyon fontos, mert ez határozza meg, hogy a tervezéssel egy idôben szükséges-e környezeti hatásvizsgálat elkészítése [a 20/2001 (II.14.) rendelet alapján], illetve egységes környezethasználati engedély [a 193/2001 (X.19) Kormányrendelet alapján] beszerzése. Az alábbiakban összefoglaltuk a környezeti hatásvizsgálat, illetve az egységes környezethasználati engedély beszerzését szükségessé tevô mennyiségi határokat:

1. Általános információk A biohulladék-kezelô telep tervezésének kezdetekor az alábbi két kérdést kell tisztázni:

Hulladék megnevezése

Veszélyes hulladék Nem veszélyes hulladék Szennyvíziszap

környezeti hatásvizsgálat

egységes környezethasználati engedély kezelt mennyiség (tonna) kezelt mennyiség (tonna) >2 000 >3 650 >10 000 >18 750 >4 000 n. m.*

* – nincs megadva 1. táblázat: A környezeti hatásvizsgálat és az egységes környezethasználati engedély beszerzésének kötelezettsége a kezelt hulladék mennyisége alapján

Miután a kiindulási paramétereket megismertük, elkészítjük az építési engedélyezési tervdokumentációt, amelyet az illetékes önkormányzat építési osztályához nyújtunk be. Az építési hatóság bekéri a szakhatósági állásfoglalásokat (az állategészségügyi, közegészségügyi és környezetvédelmi hatóságoktól), majd kiadja az építési engedélyt. Az építés befejezése után használatbavételi engedélyt kell kérnünk az építésügyi hatóságtól, majd ennek birtokában a hulladékkezelési engedély kérelmet nyújtjuk be a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelôséghez (23/2003 KvVM rendelet alapján), vagy állati hulladékok kezelése esetén az állategészségügyi és élelmiszer-ellenôrzô állomáshoz (71/2003 FVM rendelet alapján). Mindemellett beszerezzük a telepenge- >


Biohulladék

5

J O G S Z A B Á LY

> délyt az önkormányzattól a 80/1999 (VI.11.) Kormányrendelet alapján. Az üzemeltetés során adatszolgáltatást nyújtunk a 164/2003. (X. 18.) Kormányrendelet alapján.

2. Jogszabályok áttekintése A biohulladékokkal kapcsolatos jogszabályok közül az alapot a „hulladékgazdálkodásról” szóló 2000. évi XLIII. törvény jelenti, amely a X. fejezet záró rendelkezések 56§(7) pontjában az alábbiakat tartalmazza: „A helyi hulladékgazdálkodási terveknek tartalmazniuk kell a települési hulladéklerakóban lerakott hulladékok – szabványnak megfelelôen mért – összetételét és az összetevôk tömeg szerinti megoszlását, ezen belül a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat. A mért értékhez viszonyítva a lerakással ártalmatlanított, biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat a) 2004. július 1. napjáig 75%-ra, b) 2007. július 1. napjáig 50%-ra, c) 2014. július 1. napjáig 35%-ra kell csökkenteni.” A biohulladékok kezelésének feltételrendszerét „a biohulladék kezelésérôl és a komposztálás mûszaki követelményeirôl” szóló 23/2003. (XII. 29) KvVM rendelet részletezi. Ennek a rendeletnek a 2. számú melléklete szól a biohulladék-kezelô telep kialakításának és üzemeltetésének feltételeirôl, a biohulladék-kezelô telep mûszaki felszerelésérôl. Ez alapján a kezelési folyamat technológiai egységei, munkagépei az alábbiak: – legalább 1,80 m magas kerítés, zárható, a teherforgalom számára is megfelelô kapu; – hídmérleg; – a biohulladék-kezelô telep technológiai egységeinek – a csurgalékvíz földtani közegbe való bejutását megakadályozó – burkolattal való lefedése; – csurgalékvíz-tároló rendszer a csurgalék- és a csapadékvíz elkülönített tárolása céljára; – megfelelô kültéri és beltéri világítás; – tûzvédelmi berendezés. A komposztálást szolgáló berendezések vagy azzal egyenértékû mûszaki megoldások – technológiától függôen az alábbiak lehetnek:

Csalódottság szakmai körökben az EU-s bizottság álláspontja miatt

Nem lesz uniós biohulladékrendelet?! Az uniós tagállamok, az Európa Parlament, valamint a szakmai szervezetek széles körének többszöri felhívása ellenére az Európai Bizottság nemrégiben megerôsítette korábbi döntését arról, hogy lemond egy önálló biohulladék-rendelet1 megalkotásáról. A direktíva jelentôs segítséget

6

Biohulladék

a) aprítógép, b) homlokrakodó, c) forgatógép, d) rosta, e) erôgép, f) szállítószalagok, g) szemipermeábilis membrántakaró, h) levegôztetô egység, i) irányítástechnika. A rendelet megadja továbbá a biohulladék-kezelô telepre vonatkozó részletes elôírásokat is. A komposztálótelep három területi egységénél – elôkezelô tér, komposztálótér, utókezelô tér – biztosítani kell a csurgalékvíz földtani közegbe való bejutását megakadályozó burkolattal ellátott terület kialakítását és a csurgalékvíz megfelelô elvezetését. A szerves hulladékokat az elôkezelô térre kell beszállítani, és itt kell történnie – a komposztálás kezdetéig – az elôtárolásnak. A fás jellegû zöldhulladékok aprítását, valamint

nyújtott volna a tagállamoknak a hulladéklerakókról szóló uniós rendelet (EG 31/1999 Landfill Directive) biohulladékokra vonatkozó mennyiségi korlátozásainak betartásában, valamint a hulladékgazdálkodással kapcsolatos beruházási döntéseik meghozatalában. Számos szakmai szervezet2 közös levelére reagálva az unió környezetvédelmi biztosa, Stavros Dimas válaszában megerôsítette, hogy a Bizottság nem kíván tovább foglalkozni egy külön biohulladék rendelet megalkotásával. Ehelyett olyan alternatív beadványok elkészítését és uniós szintû bevezetését javasolja, amelyek a komposztok és technológiák minôségi követelményeinek meghatározására koncentrálnak. A szakmabeliek komoly aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy ez a szándékosan be nem


avatkozó állásfoglalás veszélyeztetheti a lerakókról szóló irányelv idôszerû és hatékony alkalmazását, mivel így nincsen olyan útmutató, amely a tagállamok helyi hatóságainak és önkormányzatainak segítene a lerakóra kerülô biohulladékok mennyiségének csökkentésére kidolgozott egységes rendszer kialakításában. „A lerakókba vetett bizalom csökkenésére, mint politikai jelzésre megadott elsô szükséges válaszlépés a lerakókról szóló, a szerves frakció »elterelésére«3 vonatkozóan szigorú elôírásokat tartalmazó új rendelet megalkotása volt” – állítja a szakmabeliek szóvivôje. „Emellett azonban elengedhetetlennek tartjuk azt is, hogy a Bizottság gondoskodjon egy olyan stratégiai útmutatóról is, amely hulladékgazdálkodási alternatívákat nyújt a tagállamok-

J O G S Z A B Á LY

a különbözô biohulladékok keverését, homogenizálását az elôkezelô téren kell végezni. A bekevert, homogenizált hulladékokat (általában) rakodógép segítségével innen szállítják át a komposztálótérre. A biohulladékok tényleges kezelését, az érlelést a komposztálótéren kell végezni. A hulladékokat a választott technológiától függôen kell különbözô méretû prizmákba rakni, illetve komposztáló-berendezésekbe helyezni. Az érés során biztosítani kell a folyamatban részt vevô mikroorganizmusok életmûködéshez szükséges optimális feltételeket (hômérséklet, nedvességtartalom, oxigén stb.). A rendelkezésre álló komposztálótér területét figyelembe véve kell kiválasztani a nyitott vagy zárt módszerek közül azt, amelynek alkalmazásához a feltételek megvannak. A komposztálóprizmák méretezését a hulladékok térfogata alapján kell elvégezni. Az intenzív érés befejeztével a komposztot – az utókezelô téren – a komposzt érettségi fokát figyelembe véve utóérlelik. A komposztot a további felhasználástól függôen rostálni, illetve frakcionálni kell. A biohulladék-kezelô telep üzemeltetési feltételei közé tartozik, hogy a biohulladék kezelése során gondoskodni kell az emberre, állatra, valamint kultúrnövényekre veszélyes patogén mikroorganizmusok higiénés feltételeket kielégítô mértékû elpusztításáról (higienizáció). A biohulladék-kezelô telepek esetében a biológiai kezelés mérvadó jellemzôit (hômérséklet és tartózkodási idô a komposztálás, az anaerob biológiai lebontás során) a higienizációs fázisban naponta fel kell jegyezni. A rögzített adatokat öt éven keresztül meg kell ôrizni, és az illetékes hatóság kérésére annak bármikor rendelkezésére bocsátani. A célszerû folyamatirányítás és ellenôrzés érdekében a biohulladék-kezelô létesítményeket mintavevô- és mérôhelyekkel kell ellátni. Komposztálás A komposztálási folyamat irányítása során olyan körülményeket kell kialakítani, amelyek a termofil baktériumok hômérsékleti igénye szempontjából megfelelôek, nagyfokú biológiai ak-

nak nemzeti stratégiájuk megvalósításakor a biohulladékok lerakókról történô elterelése terén. A vegyes háztartási hulladékban a biológiai úton bomló hulladékok képezik a legnagyobb hányadot, Európa-szerte a települési szilárd hulladékban mintegy 30-45%-os arányt képviselnek. Amennyiben az EU egységes, harmonizált hulladékhasznosítási célokat tûz ki maga elé, az fontos politikai jelzés lesz a tagállamok számára éppen abban a kritikus idôszakban, amikor a helyi döntéshozóknak hosszú távú döntéseket kell meghozniuk jövôbeni hulladékgazdálkodási irányelveik és beruházásaik terén.” Egy, csupán a komposztokra és technológiákra vonatkozó megközelítéssel a Bizottság megváltoztatná eddigi hulladékpolitikai stratégiáját. Aktív uniós hulladékgazdálkodás, vala-

tivitást, megfelelô nedvesség- és tápanyagtartalmat, valamint optimális szerkezetet és levegôzést biztosítanak több héten keresztül a higienizáció érdekében. A komposztálás megkezdésekor a biohulladékokat jól át kell keverni, törekedve az optimális C/N arány (25-30:1) elérésére, valamint a 2. sz. táblázatban meghatározott hômérsékleti viszonyok valamelyikének biztosítására. Hômérséklet Prizmakomposztálás (1) Prizmakomposztálás (2) Zárt rendszerû komposztálás

55 °C 65 °C

Kezelés idôtartama 2 hét 1 hét

Forgatás gyakorisága 5 2

60 °C

1 hét

–

2. táblázat: Az egyes komposztálási módszerek esetében elérendô hômérsékleti értékek és forgatási gyakoriságok a kezelési idô függvényében

Anaerob biológiai lebontás Az anaerob biológiai lebontás (biogáz-elôállítás) során a higienizáció érdekében a reaktorban uralkodó hômérsékletnek legalább 24 órán keresztül folyamatosan el kell érnie az 55 °C-ot, valamint a reaktoron belüli 20 nap minimális tartózkodási idôt. Az 55 °C-nál alacsonyabb hômérséklet vagy rövidebb tartózkodási idô esetén: • a biohulladékot az anaerob bontás elôtt egy órán keresztül 70 °C-os elôkezelésnek kell alávetni vagy • a szilárd lebontási maradékot egy órán keresztül 70 °C-os utókezelésnek kell alávetni, vagy • a szilárd lebontási maradékot komposztálni kell. Állati hulladék kezelése esetén külön jogszabályban foglaltak az irányadók. Stabilizálás A maradék hulladék (szelektív gyûjtés után visszamaradt hulladék) elôkezelési módja – a hulladéklerakás érdekében, az azt megelôzôen végzett – stabilizálás. A higiénizáció feltételei azonosak a komposztálásnál és az anaerob kezelésnél leírtakkal. >

mint a prioritást élvezô hulladékáramokra vonatkozó világos célkitûzések – ez az alapja az újrahasznosítással kapcsolatos beruházásokhoz és fejlesztésekhez szükséges biztos környezet megteremtésének. Nagyon jó példa erre a csomagolóanyagok és csomagolási hulladékok kezelésére vonatkozó irányelv. A komposztokra, és egyéb biológiai hulladékok kezelésére vonatkozó szabványok önmagukban nem elegendôek ahhoz, hogy a teljes biohulladék szektorra vonatkozó irányelveket megfogalmazzák. „A Bizottság téved, ha azt gondolja, hogy a fenntartható biohulladék-gazdálkodás megvalósítható egy EU-s útmutató nélkül” – folytatta a szóvivô. „A biohulladék értékes nyersanyag, mind gazdaságilag, mind pedig környezetvédelmi szempontból indokolatlan lenne lemondani a téma uniós szintû jogi szabályozásáról.”

A szakmai szervezetek által alkotott koalíció, amelyet már eddig is számos EU-tagállam támogatott törekvéseiben, most arra kéri a többi tagállamot, az Európa Parlament képviselôit és más közéleti személyeket, hogy szólítsák fel az Európai Bizottságot a 6EAP által megfogalmazott kérés figyelembevételére, és tûzzék az uniós politika napirendjére az egységes biohulladék-rendelet megalkotását.

1

Biohulladékok biológiai kezelésérôl szóló irányelv ASSURE, European Compost Network, European Environmental Bureau, FEAD, ISWA, Rreuse 3 Az „elterelés” kifejezés itt a lerakókról szóló rendelet azon célkitûzéseire utal, amelyek a biológiai úton bontható hulladékok lerakásának csökkentését írják elô. 2


Biohulladék

7

J O G S Z A B Á LY

> Káros hatások és veszélyeztetés elleni védelem A lakóházak közelében (kevesebb mint 500 m) elhelyezkedô biohulladék-kezelô telepeknek csökkenteniük kell a szaghatást. A szaganyagok elleni, mûszaki berendezésekkel történô kezelések hatékonyságát dinamikus olfaktometriás módszerrel kell értékelni. A biohulladék-kezelô telepen intézkedéseket kell tenni különösen az alábbi káros és esetlegesen veszélyeztetô hatások csökkentése érdekében: – poremisszió, – a szél által elhordott anyagok, – zaj és közlekedés, – rágcsálók, madarak, kártékony rovarok, – káros gázok képzôdése, – tûzesetek.

3. Állati eredetû hulladékok kezelése Az állati eredetû hulladékokra vonatkozó jogszabályok – a többi biohulladéktól eltérôen – európai uniós szinten is rendelkezésre állnak, az 1774/2002-es EU-jogszabály szabályozza az állati hulladékokra vonatkozó speciális eljárásokat. Ezzel az EU-rendelettel konform módon a 71/2003. (VI. 27.) FVM rendelet „az állati hulladékok kezelésének és a hasznosításukkal készült termékek forgalomba hozatalának állategészségügyi szabályairól” adja meg a hazai kereteket. A jogszabály értelmében az aerob és anaerob biológiai kezelésre a 2. osztályba sorolt hulladékok elôzetes hôkezelés után, valamint a 3. osztályba sorolt hulladékok alkalmasak. A 2. osztályba sorolt állati hulladékok a következôk: a) trágya, hígtrágya; b) valamennyi állatfajtól származó bendô- és béltartalom; c) a 2. osztályba sorolt állati hulladékot kezelô és feldolgozó üzemekbôl származó szennyvíz kezelésekor összegyûjtött valamennyi állati hulladék, beleértve a rácsszemetet, a homoktalanításból származó anyagot, a zsír és az olaj keverékét, a szennyvíziszapot, valamint csatornaiszapot; d) elhullott, leölt, halva született – az 1. osztályba sorolt állati hulladékoktól különbözô – állat, vetélt magzat, magzatburok vagy bármilyen okból meg nem született állat; e) normál vágással levágott kérôdzôk vére; f) más jogszabályokban meghatározott vegyi szennyezettségek vagy állatgyógyászati készítmények maradványait határérték feletti mennyiségben tartalmazó élelmiszerek; g) horgászcsali-gyártási maradék; h) a lámpázás után ki nem kelt tojás;

8

Biohulladék


i) tejipari szennyvizek tisztításából származó zsíros iszap; j) állatklinikákon, állatkórházakban, állatorvosi rendelôkben keletkezô, 1. osztályba nem tartozó állati hulladékok; k) a 2. osztályba sorolt állati hulladéknak a 3. osztályba sorolt állati hulladékkal alkotott keverékei; l) az 1. osztályba sorolt állati hulladéktól vagy a 3. osztályba sorolt állati hulladéktól különbözô (vágóhidakon, húsfeldolgozókban, a szállításban, fuvarozásban, az állati alapanyagot felhasználó konzervgyárak, hûtôházak területén és kereskedelemben keletkezô) állati eredetû hulladékok. A 3. osztályba sorolt állati hulladékok a következôk: a) a rendes vágásból származó hús, emberi fogyasztásra egyébként alkalmas állati termék, melyeket kereskedelmi okból nem emberi fogyasztásra szánnak; b) vágóhídon levágott egészséges állatoknak valamennyi része, amelyeket a hatósági állatorvos emberi fogyasztásra alkalmatlannak minôsített, de emberre vagy állatokra átvihetô fertôzési kockázatot nem jelentenek; c) a levágás elôtt (antemortem) végzett hatósági állatorvosi vizsgálat alapján levágásra alkalmasnak minôsített állatok irhája, bôre, patája, szarva, tolla, a sertés sörtéje, valamint a nem kérôdzô állatok vére; d) emberi fogyasztásra szánt termékek gyártásából származó állati hulladékok, amely magában foglalja a zsírtalanított csontokat és töpörtyûket; e) állati eredetû élelmiszerek vagy állati eredetû termékeket tartalmazó élelmiszerek, amelyeket eredetileg emberi fogyasztásra szántak, de kereskedelmi okokból gyártási problémák, csomagolási hibák vagy más hibák következtében, nem hoztak kereskedelmi forgalomba, amelyek nem jelentenek kockázatot az emberek vagy az állatok számára; f) kolosztrum (föcstej) és fogyasztásra alkalmatlannak minôsített tej és tejeredetû termék, amely nem jelent fertôzési kockázatot emberek vagy állatok számára; g) az emberi fogyasztásra szánt tej és tejtermék, amely bármely okból nem kerülhet emberi fogyasztásra; h) emberi fogyasztásra szánt haltermékeket gyártó üzembôl származó friss halhulladék; i) a lámpázáskor kiselejtezett keltetôi tojás és a tojáshéj, amely nem jelent fertôzési kockázatot emberek vagy állatok számára; j) élelmiszer-hulladék, kivéve a nemzetközi utasforgalomból származó élelmiszer-hulladékot. Az állati eredetû hulladékokat komposztáló telepet fel kell szerelni: a) egy zárt komposztálóegységgel, amelynek rendelkeznie kell: aa) olyan berendezéssel, amely folyamatosan méri a hômérsékletet az idô függvényében, ab) regisztráló készülékekkel, a mérések eredményének folyamatos regisztrálására,

J O G S Z A B Á LY

ac) megfelelô biztonsági rendszerrel az elégtelen hevítés megelôzésére, b) megfelelô berendezéssel a kezeletlen állati hulladékot szállító jármûvek és tartályok tisztításához és fertôtlenítéséhez. Hôkezelési feltételek: Egy komposztálótelepen nyersanyagként használt állati hulladékok kezelésénél a következô minimális követelményeket kell teljesíteni: a) maximális részecskenagyság a komposztálás elôtt: 12 mm b) minimális hômérséklet a komposztálóegységben lévô egész anyagban: 70 °C c) minimális idô a komposztálóegységben megszakítás nélkül: 60 perc.

4. Komposztok felhasználása A komposzt felhasználása során az alábbi jogszabályokat kell figyelembe vennünk: • 50/2003. (V. 9.) FVM rendelet a termésnövelô anyagok engedélyezésérôl, tárolásáról, forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 8/2001. (I. 26.) FVM rendelet módosításáról (egységes szerkezetben a módosított jogszabállyal); • 50/2001 (IV .3.) Korm.rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezôgazdasági felhasználásának szabályairól; • 49/2001 (IV. 3.) Korm.rendelet a vizek mezôgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérôl. Komposztok 1. Hatóanyagokra vonatkozó elôírások – pH (10%-os vizes szuszpenzióban) 6,5–8,5 – térfogattömeg (kg/dm3) legfeljebb 0,9 – szárazanyag-tartalom (m/m%) legalább 50,0 – szervesanyag-tartalom (m/m%) sz.a. legalább 25,0 – vízben oldható összes sótartalom (m/m%) sz.a legfeljebb 4,0 – szemcseméret-eloszlás 25,0 mm alatt legalább 100,0 – N-tartalom (m/m%) sz.a. legalább 1,0 – P2O5-tartalom (m/m%) sz.a. legalább 0,5 – K2O-tartalom (m/m%) sz.a. legalább 0,5 – Ca-tartalom (m/m%) sz.a. legalább 1,2 – Mg-tartalom (m/m%) sz.a. legalább 0,5

roszervezeteket, mérgezô, szennyezô és radioaktív anyagokat. 5. A biológiai hatékonyság feleljen meg a gyártó által garantált hatásnak. 6. Talajhigiénés mikrobiológiai elôírások: – Fekál coliform szám <10 db/g vagy 10 db/ml, – Fekál streptococcus szám <10 db/g vagy 10 db/ml, – Salmonella sp. 2x10 g vagy ml negatív, – Humán parazita bélféreg peteszám 100 g vagy 100 ml negatív. A szennyvíziszapokból készült komposztok felhasználásakor „a szennyvizek és szennyvíziszapok mezôgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól” szóló 50/2001. (IV. 3.) Kormányrendeletet kell figyelembe vennünk. E rendelet alapján az iszapokat kezelni kell a mezôgazdasági felhasználás elôtt. A rendelet alapján a kezelt iszap: biológiai, kémiai, illetve hôkezeléssel, tartós (legalább 6 hónapig tartó) tárolással vagy más kezeléssel nyert olyan iszapok, melyek szennyezôanyag-tartalma e rendelet elôírásainak megfelel, és amelyekben a kezelés hatására a fekál coli és a fekál streptococcus szám ml-ben mért mennyisége az eredeti érték tíz százaléka alá csökken. A szennyvíziszap mezôgazdasági felhasználása engedélyhez kötött tevékenység, amit talajtani szakvélemény alapján a közegészségügyi, állat-egészségügyi, környezetvédelmi és vízügyi szakhatóság, valamint a települési – Budapesten a fôvárosi – önkormányzat jegyzôjének hozzájárulásával az illetékes növény-egészségügyi és talajvédelmi állomás határozatban engedélyezhet, ha a kérelem megfelel a jogszabályban elôírt feltételeknek. „A vizek mezôgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérôl” szóló 49/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet köznyelvben „nitrát-rendelet” mennyiségi korlátozást tartalmaz. Ennek értelmében mezôgazdasági területre éves szinten szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket, beleértve a legeltetés során az állatok által közvetlenül kijuttatott, továbbá a szennyvizekkel és szennyvíziszapokkal kijuttatott mennyiséget is. ■

2. A toxikus elemekre vonatkozó elôírások As

Cd

Co

Cr

Cu

Hg

Ni

Pb

Se

10

2

50

100

100

1

50

100

5

3. Szerves szennyezôkre vonatkozó elôírások – összes PAH-tartalom (16 vegyület) <1,0 mg/kg sz.a. – benz(a)pirén-tartalom <0,1 mg/kg sz.a. – ásványiolaj-tartalom (TPH C5-C40) <100,0 mg/kg sz.a. – összes PCB-tartalom (7 PCB-28, 52, 101, 118, 138, 153, 180) < 0,1 mg/kg sz.a. – összes PCDD/F <5,0 ng/kg sz.a. T.E.Q 4. Nem tartalmazhat a biológiai körforgásba nem vihetô idegen anyagot, csírázást, növekedést gátló anyagokat, zárlati gyomok magvait, illetve ezek vegetatív részeit, humán-, állat- és növény-egészségügyi szempontból káros, fertôzô makro- és mik-


Biohulladék

9

B I O G Á Z

A komposztálás mellett a biológiai úton bontható hulladékok hasznosításának másik legelterjedtebb módja a magas metántartalmú biogáz elôállítására alkalmas anaerob erjesztés. A két hasznosítási mód közötti alapvetô különbség a lebontó és átalakító folyamatok oxigénigényében rejlik: míg a komposztálás során folyamatosan biztosítani kell a levegôbevitelt, addig a biogáz-elôállítás levegôtôl elzártan, anaerob körülmények között megy végbe. Az alábbiakban a Magyarországon is egyre népszerûbb „zöld áram”-elôállítás ezen módjáról, annak alapfolyamatairól és technológiai lehetôségeirôl esik szó.

Anaerob hulladékkezelés, biogáz-elôállítás

Nyersanyagok Hulladék típusa Szerkezet NedvességKeverési Elôkezelés Alkalmasság A szerves hulladékok biológiai kezetartalom arány komposzerjesztésre komposztáláskor táláskor lésénél mind komposztáláskor, mind Konyhai erjesztéskor vannak olyan alapfeltéhulladék rossz nagyon magas max. 50% – jó telek, melyek teljesülése nélkül bomBiohulladék gyûjtôterülettôl gyûjtôterülettôl 50 –100% aprítás, jó-közepes lási és átalakulási folyamatok nem függ függ homogenizálás mennek végbe. Mindkét eljárás soKerti- és jó alacsony-közepes akár 100% aprítás, közepes-rossz zöldhulladék homogenizálás rán a mikroorganizmusok élettevéFûnyesedék rossz igen magas max. 50% – jó kenységéhez nélkülözhetetlenen a Háztartási jó közepes akár 100% aprítás, közepes-rossz kellô mennyiségben rendelkezésre álszemét homogenizálás, ló szerves anyag, a megfelelô tápválogatás anyagarány és nedvességtartalom. Szennyvíziszap rossz igen magas max. 30% – jó Istállótrágya rossz közepes max. 60% víztelenítés közepes Nagy általánosságban elmondhaHígtrágya rossz nagyon magas 20–60 % víztelenítés jó tó, hogy biológiai kezelésre azok a Szalma jó alacsony max. 50% aprítás rossz szerves hulladékok alkalmasak, ameFakéreg jó közepes-alacsony akár 100% aprítás rossz lyek szervesanyag-tartalma meghaLomb közepes közepes-alacsony max. 80% – rossz ladja a 30%-ot. Törköly rossz magas max. 30% – jó A komposztálás és az erjesztés kö1. táblázat: Nyersanyagok komposztálhatósága és erjeszthetôsége fizikai tulajdonságaik alapján zötti alapvetô különbség az oxigénigényben található, ezáltal elmondható, hogy a folyékony vagy magas nedvességtartalmú, kevésbé szerSzervesanyagok lebontása és átalakítása kezetes szerves hulladékok alkalmasak az anaerob kezelésre, a jó A hidrolízis során a fermentáló baktériumok a polimer vegyüstruktúrájú, levegôs szerkezetû hulladékok pedig a komposztálás leteket, szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat exoenzimek selegjobb alapanyagai. gítségével bontják le. A folyamatban mind az obligát, mind peAz anaerob kezelésnél a fent említetteken túlmenôen fontos, dig a fakultatív anaerob szervezetek részt vesznek. hogy a nyersanyagok jól keveredjenek vízzel, ne legyenek nagyon A keletkezett monomer vegyületekbôl a második szakaszban heterogén összetételûek, és ne legyen magas a lignintartalmuk. szerves savak, alkohol, hidrogén, szén-dioxid, ammónia és kénAz 1. táblázat az egyes nyersanyagtípusok komposztálhatóságát, hidrogén keletkezik. illetve anaerob kezelésre való alkalmasságát mutatja be. Az erjesztés alapfolyamata Lebontó szervezetek Az anaerob szervezetek (fakultatív és obligát) a szervesanyagok bontását erjesztéssel, oxigén felhasználása nélkül végzik. Oxigénakceptorként ezek a mikroorganizmusok a szerves kötésben lévô szénvegyületeket használják, ezáltal a keletkezô biogáz akár 40%ban is tartalmazhat CO2-ot. A szerves anyagok lebontása és metánná történô átalakítása több lépésbôl áll. A lebontás egyes szakaszait táplálékláncot alkotó szervezetek végzik, amelyek így szorosan egymásra vannak utalva. A lebontás lépéseit és az egyes szakaszokban részt vevô szervezeteket az 2. táblázat mutatja.

10

Biohulladék


1. szakasz

A folyamat típusa hidrolízis

2. szakasz

savképzôdés

3. szakasz

ecetsavképzôdés

4. szakasz

metánképzôdés

Baktériumok Nyersanyagok Termék fajtája fermentáló fehérjék, aminosavak, szénhidrátok, cukrok, zsírok zsírsavak fermentáló aminosavak, szerves savak, cukrok, zsírsavak, alkoholok acetogén aminosavak, ecetsav, cukrok, zsírsavak, hidrogén, szerves savak, széndioxid alkoholok metanogén ecetsav, metán hidrogén, széndioxid

2. táblázat: Szerves anyagok lebontásának lépései

B I O G Á Z

A további lebontási folyamatokban az egymással szimbiózisban élô acetogén és metanogén baktériumok vesznek részt. A második szakasz köztes termékeibôl a metánképzô baktériumok csupán az ecetsavból, hidrogénbôl és szén-dioxidból tudnak közvetlenül metánt elôállítani. A nyersanyagokkal szemben támasztott követelmények Felépítésükben az anaerob baktériumok nem sokban különböznek az aerob baktériumoktól. A nyersanyagok erjeszthetôsége és a keletkezô metángáz mennyisége elsôsorban a hulladékok összetételétôl, valamint a folyamat levezetésétôl és az aprítékolás fokától függ. A szerves hulladékok közül erjesztéssel gyakorlatilag csak a lignin és a kitin nem bontható. Különbözô mértékben bonthatóak: • Keményítô • Cukrok/pektin • Fehérjék/peptidek • Zsírok • Cellulóz • Hemicellulóz A cellulóz és a hemicellulóz a különbözô vegyületekben leggyakrabban a ligninnel közös mátrixot alkotva található, ezen vegyületek bonthatósága a lignintartalomtól függ. Gázkitermelés Az erjesztés során a szerves anyagok metánná alakulnak át. A maximálisan kinyerhetô metángáz mennyisége a szerves hulladékok összetételétôl függ (3. táblázat). A gyakorlatban reálisan megcélozható gázhozam 300–600 l erjesztési gáz/kg (szerves szárazanyagra vonatkoztatva) körül mozog, 50–70%-os metántartalommal. Az erjesztés során a szervesanyagok 40–85%-a bomlik le. Nyersanyag Szénhidrát Fehérje Zsír

Gázhozam (l/kg sz.a.) 900 700 1200

Metántartalom Fûtôérték (Hu) (térfogat%) (kJ/Nm3) 50 17 800 70 24 900 67 23 700

3. táblázat: Különbözô nyersanyagokból maximálisan kinyerhetô gáz mennyisége

Technológiák Anaerob hulladékkezelésnél a hulladékok eredetétôl és mennyiségétôl függôen többféle technológia alakult ki és terjedt el a gyakorlatban. A keletkezett termékek elhelyezése, valamint a higienizáció szempontjából fontos megemlíteni, hogy az erjesztési maradékokat majd minden esetben aerob utókezelésnek, komposztálásnak kell alávetni. A komposztálás idôtartama ebben az esetben természetesen rövidebb, mintha a teljes átalakulás komposztálással történne. A biohulladékok erjesztésére több eljárástechnológiát dolgoztak ki, melyek mindegyike más-más felépítésû és mûködésû reaktorokat igényel: – A feldolgozandó nyersanyagoktól függôen nedves- és szárazfermentációs eljárásokat különböztetünk meg. – A reaktorok hômérséklete meghatározza a lebomlás sebességét, valamint a felhasznált energia mennyiségét is. Ez alapján teszünk különbséget a mezofil és a termofil erjesztés között. – Az erjesztés végbemehet egy, kettô vagy több lépésben. A lebomlás 4 szakasza ezáltal térben is elkülönülhet egymástól.

Száraz és nedves fermentálás Száraz fermentálásnál a 30–35% szárazanyag-tartalmú biohulladékot egylépcsôs reaktorokban erjesztik. A kezelés során a nyersanyagokat csigás szivattyú segítségével a reaktor egyik végén betöltik, majd a lebomlás befejeztével a másik végén kiengedik. Az átalakulási folyamatokat a beépített keverô berendezések és a befúvatott biogáz is elôsegíti. Igen száraz biohulladék esetében (40%-os szárazanyag tartalom) fennáll a veszélye annak, hogy a nyersanyagok nem megfelelôen keverednek és áramlanak a fermentálóban. Egylépcsôs fermentálóreaktorok esetében a kezelés mezofil körülmények között 3-4 hétig, termofil körülmények között pedig 2-3 hétig tart. A száraz fermentálás elônye az alacsony nedvességtartalomból fakadó csekély anyagáramlás, amely egy kevésbé dimenzionált technológia megvalósítását teszi lehetôvé. A nedves fermentálást megelôzôen a nyersanyagok szárazanyag-tartalmát az elôkezelés során kb. 10%-osra állítják be. Az anyagok ilyen magas nedvességtartalma és megfelelô állaga lehetôvé teszi az egyenletes anyagáramlást és keveredést a reaktoron belül. Elônyösek a feltételek az átalakulási és hôképzôdési folyamatokhoz, valamint a gázképzôdéshez. Mezofil és termofil fermentálás Az anaerob kezelés egyes szakaszaiban részt vevô baktériumoknak más és más a hômérsékleti optimumuk. Az erjesztô baktériumok számára a legmegfelelôbb körülmények 30 °C-on biztosíthatóak, a mezofil metanogén baktériumok optimuma 33–37 °C között van, a termofil metanogéneké pedig 55–60 °C közötti. A baktériumfajok számát tekintve elmondható, hogy az erjesztésben részt vevôk nagyobb része a mezofil tartományba tartozik. Mivel a szerves anyagok anaerob úton történô lebomlása során igen kevés energia szabadul fel, a reaktorok megfelelô hômérsékleten tartásához külsô energiaforrást kell igénybe venni. A termofil fermentálás elônyei közé sorolható a nagyfokú higiénizáció, valamint az, hogy a mezofil eljárásokhoz képest akár 10%-kal is hatékonyabb lehet a lebomlás foka, és ezzel együtt a termelt gáz mennyisége is. Ezzel szemben viszont a nettó energianyereség alacsonyabb, mivel a magas hômérséklet szinten tartásához a termelt biogázból is többet kell felhasználni. A termofil kezelés másik hátránya az, hogy a folyamat során az ammónium–ammónia egyensúly hômérséklet-függôsége miatt magasabb lesz az ammóniakoncentráció, s ez a metanogén baktériumokra gátlólag hat, sôt akár toxikus is lehet számukra. Mivel így a folyamat stabilitása sem megfelelô, a legtöbb anaerob kezelési technológia a mezofil baktériumok tevékenységén alapszik. Egy- és kétlépcsôs folyamatok Az egylépcsôs folyamatoknál a lebontás minden lépése egyetlen reaktorban zajlik. A folyamat során a hômérsékleti és egyéb paraméterek menet közben nem változtathatóak, így azok beállításakor a bontás összes lépésének optimumát figyelembe kell venni. Kétlépcsôs folyamatoknál a szilárd és folyékony fázis szétválasztása történhet a metánképzôdés elôtt és azt követôen is. A metánképzôdés elôtti szétválasztásnak az az elônye, hogy a folyékony fázis – mint az a szennyvízkezelés gyakorlatában is bebizonyosodott –, nagy teljesítményû reaktorokban viszony- >


Biohulladék

11

B I O G Á Z

Egylépcsôs folyamatok Kétlépcsôs folyamatok – alacsony beruházási költségek – nagyobb üzembiztonság – egyszerû irányítástechnika – nagyobb fokú alkalmazkodás a részfolyamatok optimumához – hatékonyabb kihasználtság – magasabb fokú higienizáció a hidrolízis során bekövetkezô pH-csökkenés miatt Hátrányok – nincs lehetôség a – magas beruházási költségek részfolyamatok – költséges irányítástechnikai optimalizálására rendszer – nagyobb a túlsavasodás veszélye (instabil folyamat) – alacsonyabb üzembiztonság Elônyök

4. táblázat: Az egy- és kétlépcsôs folyamatok összehasonlítása

lag rövid idô alatt lebontható. Kétlépcsôs folyamatoknál a hidrolízis és a savképzôdés a mûszaki berendezések szempontjából is elkülönül az acetát- és metánképzôdés szakaszaitól. A biohulladékok anaerob kezelésekor (ellentétben a szennyvizek anaerob kezelésével) a legidôigényesebb részfolyamat a hidrolízis és a metánképzôdés szakasza. A savasodási szakaszok

rítás, válogatás, homogenizálás. A biohulladékok aprítása során azonban a gyors lebontás érdekében jóval finomabb végtermék kell hogy keletkezzen, mint a komposztáláskor, ezért általában a durva aprítást az idegen anyagok leválasztása után (rostával, kézi válogatással, mágneses fémleválasztóval, ülepítéssel) még egy finom aprítás is követi. A reaktorok felépítése Az anaerob technológiáknál alapvetô problémát jelent a mikrobapopulációk lassú növekedése. A biomassza növelésének több módszere terjedt el a gyakorlatban: – Baktérium-biomassza pelyhesítése, aerob eleveniszapos módszerrel (iszapágyas reaktorok); – Baktériumszaporítás szilárd hordozókon (szilárdágyas reaktorok); – Baktériumszaporítás mobil hordozókon (forgóágyas reaktorok); – A kinyert eleveniszap visszavezetése (kontaktreaktorok). A kisebb mikrobapopuláció kisebb üzembiztonságot eredményez, hiszen a legkisebb zavar esetén is csak nehezen állítható vissza az egyensúly a rendszerben, és az iszaptermelés sem lesz elég hatékony. Az erjesztési maradékok víztelenítése Az erjesztési maradékot technológiától függetlenül minden esetben vízteleníteni kell, hiszen az erjesztett nyersanyagok nedvességtartalma igen magas, 60–95% körül mozog. A víztelenítésnek többféle módszere is elterjedt a gyakorlatban: centrifugák, csigás prések, rostaszalagos és kamrás prések. A víztelenítést követôen visszamaradt erjesztési maradék további kezelése általában komposztálással történik.

TARTÁLYOK EGY BIOGÁZTELEPEN

ezzel szemben viszonylag gyorsan és problémamentesen zajlanak le. Ha túl nagy arányban vannak jelen a könnyen oldódó anyagok, akkor a gyors savasodás gátlólag hathat a közel semleges pH-t kedvelô metánképzô baktériumok tevékenységére. A túl szûk C/N arány hatására könnyen eltolódik az ammónium/ammónia aránya az oldatban, ami szintén a lebontás gátlásához vezethet. Amennyiben számolni lehet a fentiekben említett problémák elôfordulásával, javasolt az erjesztési folyamatot két lépcsôben levezetni, a hidrolízis különválasztásával. Bár a kommunális hulladékok esetében a C/N arány > 20:1, a könnyen oldódó szerves frakció aránya igen magas (~ 45%). Ezzel magyarázható az a tendencia, hogy a lakossági biohulladékok anaerob kezelésének technológiája – szemben a szennyvízkezeléssel – egyre inkább a kétlépcsôs rendszerek fejlesztése felé mozdul el. Elôkészítés, elôkezelés Az erjesztés elôkészítô lépései gyakorlatilag megegyeznek a komposztálást megelôzô munkálatokkal, úgymint elôtárolás, ap-

12

Biohulladék


Energiamérleg Az aerob eljárásokkal szemben jelen esetben az energia legnagyobb részt metán formájában szabadul fel. A 5. sz. táblázat az egy- és kétlépcsôs erjesztési eljárások energiamérlegét mutatja be az utóérlelô fázis (komposztálás) nélkül. Paraméter

Mértékegység

Összes energia Villamosáram-termelés Villamosáram-felhasználás Villamosáram-többlet Hôtermelés Felhasznált hômennyiség Hôtöbblet Energiaveszteség

% % % % % % % %

Egylépcsôs eljárás 100 25-35 7-20 10-25 60-65 8-15 42-55 8-10

Kétlépcsôs eljárás 100 25-35 7-15 12-25 55-65 10-15 45-50 10-12

5. táblázat: Egy- és kétlépcsôs erjesztési eljárások energiamérlege

A táblázat adatai alapján átlagosan a termelt energia 20-30%-a kerül felhasználásra az üzemen belül, 8-12%-a veszendôbe megy, így mintegy 58-72% energiatöbblet keletkezik. Ebbôl még le kell vonni a telepen használatos gépek energiaigényét, valamint az erjesztési maradék komposztálásához szükséges energiamennyiséget, így a valós energiatöbblet értéke 30-45% ■ Forrás: Bionet – Bauhaus Universität Weimar

TUDOMÁNYOS MELLÉKLET

Dr. Alexa László–Prof. Dr. Füleky György Szent István Egyetem Talajtani és Agrokémiai Tanszék Gödöllô

Komposztok nitrogénszolgáltató képességének vizsgálata inkubációs vizsgálatokkal és tenyészedényes növénykísérletekkel

Absztrakt Vizsgálatainkban két különbözô eredetû nyersanyagból, eltérô technológiával elôállított komposzt nitrogénszolgáltató képességét vizsgáltuk. Inkubációs kísérletekkel mértük a komposztok potenciálisan mineralizálható N-mennyiségét és a mineralizáció sebességi állandóját. A nitrogénmineralizáció folyamatát kinetikusan elsôrendû reakcióként Nt = Npot (1– e–kt) írtuk le.A növényi eredetû komposztnál (KN) a kezelések során a nagyobb mennyiségû komposzt (5, illetve 10 gramm) nem befolyásolta szignifikáns mértékben a mineralizált nitrogén mennyiségét, az állati eredetû komposzt (KÁ) esetén azonban a komposzt mennyiségével nôtt a mineralizált nitrogén mennyisége. Az Npotk szorzat, a nitrogén kezdeti potenciális mineralizációs rátája a talajnál és a komposztos kezeléseknél is a 10 gramm állati eredetû komposztot tartalmazó minta kivételével a talajoknál szokásos 7,4–37,3 mg kg–1 értéket adta. A 10 grammos komposztkezeléseknél az állati eredetû komposzt esetében ez az érték hatszorosa volt a növényi eredetû komposztnak (11,99, illetve 61,35). A növényi és az állati eredetû komposztok nitrogénmineralizációja között minden esetben szignifikáns különbséget mértünk, az állati eredetû komposzt nitrogénszolgáltató képessége jelentôs mértékben nagyobb volt, mint a növényi eredetûé. A tenyészedényes kísérletek során a növények által felvett nitrogén mennyisége jól korrelál a talajban és a komposztokban lévô mineralizálható nitrogén mennyiségével (korrelációs koefficiens r=0,96). A nitrogénfelvételt kéttényezôs varianciaanalízissel vizsgálva megállapítottuk, hogy az 1. mintavételkor a növényi eredetû komposztok esetén a talajhoz kevert komposztmennyiség nem befolyásolta a nitrogénfelvételt szignifikáns mértékben, sôt a 100 grammos kezelés esetén a nitrogénfelvétel még csökkent is, mert a nitrogénszolgáltatást ellensúlyozta az immobilizáció. A jobb nitrogénszolgáltató képességgel rendelkezô állati eredetû komposzttal történt kezelések során a kontrollhoz és a növényi eredetû komposzttal történt kezelésekhez képest is minden esetben szignifikáns növekedést mértünk. A növényi eredetû komposzt tápanyagai nehezen hozzáférhetôk a kukoricanövények számára, sôt a növények növekedésének gátlása is megfigyelhetô, hiszen a csak növényi eredetû komposztot tartalmazó mintánál a nitrogénfelvétel kisebb volt, mint a talajt is tartalmazó keverék esetében. A növekedésgátlást a magas ammónium-ion-tartalom (162,5 mgkg–1/sz.a) eredményezhette, de a növényi eredetû komposzt C/N arányból következô „pentozánhatás” is valószínûsíthetô. A vizsgálatokkal igazoltuk, hogy a komposztok nitrogénszolgáltató képessége a nyersanyag-összetétel és a technológia alapján nagymértékben kölönbözhet, ezért a komposztok felhasználása elôtt minden esetben javasolható a komposztok nitrogénszolgáltató képességének mérése tenyészedényes, illetve inkubációs kísérletekkel. Bevezetés és irodalmi összefoglaló A komposztok minôsége a nyersanyag-összetétel és a komposztálási módszer függvényében nagymértékben különbözhet (Harada, 1990). A nitrogén nagy

része szerves kötésbe kerül, így jelentôsen lassabban táródik fel, mint a friss szerves anyagokból, istállótrágyákból. (Castellanos, Pratt, 1981, Körner, 1997). A komposztok kijuttatása után megkezdôdik a szerves kötésben lévô nitrogén mineralizációja, de az ezzel ellentétes folyamat a nitrogénimmobilizáció, a mikroorganizmusok fehérjeszintézise is beindul. (Brady, 1990). Ezt a dinamikus rendszert Mineralizációs-Immobilizációs-Forgalomnak nevezzük (MIT – Mineralization-Immobilization-Turnover) (Jansson, Persson, 1982). A nitrogénmineralizáció a komposztok tulajdonságai mellett a talaj ammónium-nitrogén koncentrációjától, C/N arányától, pH-értékétôl, nedvességtartalmától, hômérsékletétôl, az egyéb tápanyagok mennyiségétôl és az oxidációs viszonyoktól függ. (Foncht, Verstroete 1977, Schmidt 1982). A komposztok általában kitûnô talajjavító és tápanyagutánpótló anyagok (Sikora, Enkiri, 2000), nitrogénszolgáltatató képességük fontos minôségi mutató, hiszen meghatározza mezôgazdasági felhasználhatóságukat, a kijuttatandó mennyiséget, és a kijuttatás idôpontjának meghatározását, a trágyázási szaktanácsadási rendszerbe való beépítését is. A nitrogénszolgáltató képesség ismerete a hatékony tápanyag-utánpótlás mellett a komposztok környezetvédelmi szempontból megfelelô (NO3-N kimosódás minimalizálása a talajvízbe) alkalmazásához is fontos. (Madrid et al., 2002). A nagy C/N arányú komposztoknál (20<) az immobilizáció (Berner, 1996), a kis C/N arányú komposztoknál (20>) a mineralizáció a meghatározó (Stemmer et al., 1999). A talajban lezajló mineralizáció mértékének megállapítására több kémiai és biológiai módszer áll rendelkezésünkre (Filep et al. 1980), amelyek módosításokkal alkalmasak a komposzt és talaj keverékében lévô nitrogén ásványosodásának mérésére is. A biológiai, érleléses eljárásoknál a meghatározott nedvességtartalom és hômérséklet mellett beállt változások alapján értékeljük a N-szolgáltató-képességet. Ezen módszerek közül a direkt inkubációs módszerek a nedvesített talaj ásványi-N-tartalmának változásán alapulnak. Az inkubációt eltérô körülmények között végzik, de általában aerob feltételeket és 20–35 °C közötti hômérsékletet alkalmaznak. Legg et al. (1971) a felszabadult ásványi nitrogént nem desztillált vízzel, hanem 0,01 n CaCl2dal mosta ki, majd a kilúgzott talajt N-mentes tápoldattal kezelve érlelte tovább. Hasonló megoldást választott Stanford és Smith (1972) is, de az általuk leírt módszer lehetôséget nyújt az ásványosodási folyamat egzakt értékelésére, ezért a módszer alkalmas a komposztokban végbemenô nitrogén-mineralizáció nyomon követésére is. (Herbert et al., Martin-Olmedo et al., 1995, Dejoux et al., 2000) Célkitûzéseink a következôk voltak: Komposztok potenciálisan mineralizálható N-mennyiségének és a mineralizáció sebességének meghatározása. A komposztok nitrogén-szolgáltató képességének mérése tenyészedény kísérletekben. Anyag és módszer Állati eredetû komposzt (KÁ): Az állati eredetû komposzt a szerzôi jogvédelem alatt álló technológiai leírás [Állati eredetû veszélyes hulladékok komposztálási technológiája. Száma: 951103001T (Alexa László–Dér Sándor 1995)] alapján készült. A nyitott rendszerû prizmakomposztálás speciális változata során a nyersanyagokat (szarvasmarhatrágya, nyúlbôr, szalma, magas agyagtartalmú talaj) háromszög keresztmetszetû prizmákba rakták és heti rendszerességgel átforgatták. Az átforgatással keverték, homogenizálták az anyagot, így biztosítva az aerob feltételeket, a „csapdázott” hô, a vízgôz és a gázok eltávozását. A prizmákban a hômérsékletet és a nedvességtartalmat naponta ellenôrizték. A komposztálás intenzív szakasza (a termofil fázis befejezôdése) 8 hétig tartott, a vizsgálatokhoz a mintát négy hónapos érés után az MSZ 08-0014-78 szabvány alapján vettük. Növényi eredetû komposzt (KN): A növényi eredetû komposztot passzív, nyitott rendszerû trapézkomposztálási technológiával (Willibald-technológia, 1996) állították elô, amelyet általában növényi eredetû, tág C/N arányú stabil, nem rothadó nyersanyagoknál alkalmaznak. Az érés nagyméretû (10 m széles és 3 m magas) statikus trapézprizmákban történt. A halom összerakásán kívül a komposztálási folyamattal kapcsolatban semmiféle beavatkozás nem történt. Az adott technológiával az intenzív szakasz 4 hónapig tart, a vizsgálatokhoz a mintát a négy hónapos érés után az MSZ 08-0014-78 szabvány alapján vettük.


Biohulladék

13


Talaj: A kísérletekhez alacsony tápanyagtartalmú, savanyú kémhatású homoktalajt alkalmaztunk, amelyen a késôbbiekben a szántóföldi nagyparcellás növénykísérleteket is indítottuk. A komposztok és a talaj jellemzôit az alábbi táblázatban foglaltuk össze. Jellemzô Nedvességtartalom m/m% Szervesanyag-tartalom m/m% (sz.a.) pH Összes só m/m% (sz.a.) Tápanyagtartalom N (m/m%) (sz.a.) P2O5 (mgkg–1) (sz.a.) K2O (mgkg–1) (sz.a.) C/N arány1 NO3-N (mg kg–1) NH4-N (mg kg–1) NO3-N+ NH4-N (mg kg–1) 1

KÁ 34,03 22,05 6,68 0,14

KN Talaj 44,86 32,49 Humusztart.: 0,92 7,45 5,88 0,09 <0,02

1,47 4185 5828 8,7/1 281,5 3,5 285

1,28 2026 7974 14,7/1 84,5 162,5 247

0,046 121 67 34,5/1

11,5

A C/N-arányt az összes nitrogéntartalom és a szervesanyagtartalom értékébôl a következô képlet alapján számítottuk: Szervesanyagtartalom (sz.a.) / 1,725 x nitrogéntartalom (sz.a.) [FAL, RAC, FAW (2001)]

Minta jele

Talaj (g)

Kontroll 1 KN1-4 KN1-100 KN1 KÁ1-4 KÁ1-100 KÁ1 Kontroll 2 KN2-4 KN2-100 KN2 KÁ2-4 KÁ2-100 KÁ2

750 750 400 0 750 400 0 750 750 400 0 750 400 0

Komposzt, Komposzt, Mintavétel növényi állati idôpontja eredetû (KN) eredetû (KÁ) (g sz.a.) (g sz.a.) 0 0 május 16. 4 0 május 16. 100 0 május 16. 250 0 május 16. 0 4 május 16. 0 100 május 16. 0 250 május 16. 0 0 május 29. 4 0 május 29. 100 0 május 29. 250 0 május 29. 0 4 május 29. 0 100 május 29. 0 250 május 29.

2. táblázat A tenyészedényes kísérletek során alkalmazott minták jelölése és összetétele

1. táblázat A komposztok és a vizsgált talaj jellemzôi (KN: növényi eredetû komposzt, KÁ: állati eredetû komposzt) Eredmények és következtetések Növényvizsgálati eredmények: Módszerek Inkubációs kísérletek Vizsgálatainkban a nitrogénmineralizáció mérésére a Stanford és Smith által kidolgozott kilúgozásos módszer módosított változatát alkalmaztuk. (Filep, Tóthné, 1980). 100 g légszáraz talajt, illetve talaj és komposzt keverékét + 17 ml desztillált vizet (Vmax 60%-a) az alján szitával és vattaréteggel ellátott Schactschabel-csôbe helyeztük és enyhe tömörítés után vattaréteggel fedtük, majd a szervetlen N-t 200 ml 0,01 M CaCl2 15-20 ml-es adagjaival kimostuk. Az inkubáció megkezdése elôtt, a kilúgzás után 75 ml nitrogénmentes táptalajt (0,02M CaSO4 x 2H2O + 0,002M MgSO4 + 0,005M Ca(HPO4) x H2O + 0,025M K2SO4) adtunk hozzá, majd 35 °C-on (a nitrifikáció hômérsékleti optimuma) 12 héten át érleltük. A mineralizálódott N mennyiségét a fent ismertetett kilúgozással az 1., 2., 3., 4., 6.,10.,12. héten mértük Parnass–Wagner vízgôzdesztillálóval. A komposzt N mineralizáció mérésének elôkészítése során a 100 g légszáraz talajhoz 1, 5, 10 g szárazanyagra számított mennyiségû komposztot kevertünk. A méréseket 4 ismétlésben végeztük.

Tenyészedénykísérletek: A tenyészedény kísérleteket 1 literes edényekben silókukorica növénnyel (IDA 3459 F1 hibrid) klímakamrában végeztük. A négy kezelés közül az elsô 750 g talajt, a második 4 gramm (szárazanyagra számított) komposztot és talajt, a harmadik 100 g (szárazanyagra számított) komposztot és standard talajt tartalmazott, a negyedik pedig 250 g komposztot. A minták komposztmennyiségének megválasztása gyakorlati szempontok alapján történt.A 4 grammos kezelés a kis mennyiségû, a 100 grammos kezelés a nagy mennyiségû komposztfelhasználást modellezte. A tisztán komposztot tartalmazó kezelések pedig a komposztok növényi növekedésre kifejtett esetleges gátló hatását jelezték. A kísérletet 4 ismétlésben végeztük. Az edényeket klímakamrába helyeztük, amelyben a hômérséklet 20 °C, a páratartalom 60%, a fényintenzitás 6000 lux, a napi megvilágítás 12 óra volt. A növényeket desztillált vízzel naponta öntöztük. A növényeket 2 idôpontban, a 4. és a 6. hét után magasságra és tömegre mértük, az összes nitrogéntartalom meghatározását cc. H2SO4-as feltárás után Parnass–Wagner készüléken végeztük.

14

Biohulladék


1. mintavétel (vágás) május 16. Kontroll 4 gramm 100 gramm Komposzt Átlag SzD5%

KN Növény tömege (g) 4,48 5,46 8,36 8,65 6,74

2. mintavétel (vágás) május 29. Kontroll 4 gramm 100 gramm Komposzt Átlag SzD5%

KN Növény tömege (g) 8,92 9,10 16,81 12,40 11,81

KÁ Növény tömege (g) 4,48 7,15 10,60 15,98 9,55

SzD5%

KÁ Növény tömege (g) 8,92 8,25 12,83 37,62 16,90

SzD5%

0,189

0,13

0,45

0,32

3. táblázat A levágott növények tömege (g) a tenyészedény-kísérletekben A kukorica növénnyel végzett tenyészedény-kísérletekben az állati eredetû komposztos kezelések minden esetben szignifikánsan nagyobb tömeget adtak, mint a növényi eredetû komposztot tartalmazó kezelések. A legnagyobb növénytömeget a nagy tápanyagtartalmú, csak állati eredetû komposztot tartalmazó kezelésnél mértük, amely igazolja a nagy tápanyagtartalom mellett azt is, hogy a komposzt megfelelô értettségi fokú, nem tartalmaz a növények számára növekedésgátló anyagot. Ezeket a megállapításokat támasztja alá a növények által felvett nitrogén mennyisége is, amelyet a növények szárazanyagában mért nitrogéntartalomból és száraztömegébôl számoltunk. (5. táblázat).


1. mintavétel (vágás) május 16. Kontroll 4 gramm 100 gramm Komposzt Átlag SzD 5%

KN N-felvétel /edény (mg) 10,8 12,4 11,9 12,6 11,9


KN N-felvétel /edény (mg) 12,7 9,7 18,0 14,5 13,7

KÁ N-felvétel /edény (mg) 10,8 19,9 45,5 51,8 32,0

SzD5%

KÁ N-felvétel /edény (mg) 12,7 20,5 56,7 99,8 47,4

SzD5%

1,6

0,8

2,5

1,8


KN KÁ Növény nitrogén- Növény nitrogéntartalma (%) tartalma (%) 1,81 1,81 1,72 2,08 1,18 3,86 1,13 3,04 1,46 2,69 0,07

SzD5%


KN KÁ Növény nitrogén- Növény nitrogéntartalma (%) tartalma (%) 0,98 0,98 0,85 1,82 0,89 3,93 0,87 2,31 0,89 2,26 0,066

SzD5%

0,10

0,09

4. táblázat A nitrogén felvétel vizsgálata a tenyészedény-kísérletek során

5. táblázat A növények nitrogéntartalma (%)

A nitrogénfelvételt kéttényezôs varianciaanalízissel vizsgálva megállapítottuk, hogy az 1. mintavételkor a növényi eredetû komposztok esetén a talajhoz kevert komposztmennyiség nem befolyásolta a nitrogénfelvételt szignifikáns mértékben, sôt a 100 grammos kezelés esetén a nitrogénfelvétel még csökkent is, mert a nitrogénszolgáltatást ellensúlyozta az immobilizáció. A jobb nitrogénszolgáltató képességgel rendelkezô állati eredetû komposzttal történt kezelések során minden esetben szignifikáns különbséget mértünk, a kontrollhoz és a növényi eredetû komposzttal történt kezelésekhez képest is. A növényi eredetû komposzt tápanyagai nehezen hozzáférhetôk a kukoricanövények számára, sôt a növények növekedésének gátlása is megfigyelhetô, hiszen a csak növényi eredetû komposztot tartalmazó mintánál a nitrogénfelvétel kisebb volt, mint a talajt is tartalmazó keverékek esetében. A növekedésgátlást a magas ammónium-ion-tartalom (162,5 mgkg-1/sz.a) eredményezhette, de a növényi eredetû komposzt nagy C/N (14,7/1) arányából következô „pentozánhatás” is valószínûsíthetô. Ezt a jelenséget igazolta Berner (1996) zöldhulladékból készült komposztok esetében, amikor megállapította, hogy az általa vizsgált komposztok 50%-a immobilizálta a nitrogént, 13%-nál pentozánhatást figyelt meg. Kísérletekkel igazolta, hogy a legalább 100 mgkg-1/sz.a. NO3-t tartalmazó komposztoknál nincs immobilizáció. Ez a megállapítás igazolódott, hiszen a 281,5 mgkg-1/sz.a. NO3-t tartalmazó KÁ-nál immobilizáció nem volt, de a 84,5 mgkg-1/sz.a. NO3-t tartalmazó KN-nél igen. A növények N%-át vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a komposzt mennyiségének növelése a növényi eredetû komposzt esetén a növény nitrogéntartalmának (N%) csökkenését idézte elô, míg az állati komposztnál minôségi javulást, a N% növekedését tapasztaltuk. A csak komposztot tartalmazó minták esetén a nagy növényi tömeg miatt hígulást is tapasztaltunk mind a két komposzt esetében.

A növények szárazanyag %-ában a kezelések között szignifikáns különbségeket mértünk, mindkét komposzt esetében a komposztmennyiség növelésével a szárazanyag-tartalom csökkenését idéztük elô. A növényi komposztot tartalmazó kezelésekhez képest az állati eredetû komposzt esetén a nagyobb nitrogéntartalom miatt a növények szárazanyag-tartalmának csökkenését figyeltük meg.


KN KÁ Növény szárazNövény szárazanyagtartalma (%) anyagtartalma (%) 13,38 13,38 13,45 13,45 12,07 11,14 12,89 10,65 12,89 12,16 0,20

SzD5%


KN KÁ Növény szárazNövény szárazanyagtartalma (%) anyagtartalma (%) 14,55 14,55 12,55 13,67 12,03 12,47 12,40 11,46 12,88 13,04 0,26

SzD5%

0,28

0,37

6. táblázat A növények szárazanyag-tartalma (%)


Biohulladék

15


Inkubációs kísérletek Az inkubációs kísérletek értékelésénél kéttényezôs varianciaanalízist alkalmaztunk, amelynek eredményeit a következô táblázatban foglaltuk össze:

T KN1 KN5 KN10 Átlag SzD5%

Nmin (mgkg–1) 1. hét 40,25 48,48 53,10 57,75 49,89

Nmin (mgkg–1) 2. hét 60,65 74,55 87,78 85,40 77,09

Nmin (mgkg–1) 3. hét 71,38 89,68 98,50 99,58 89,78

Nmin (mgkg–1) 4. hét 73,90 91,70 102,70 102,43 92,68

Nmin (mgkg–1) 6. hét 76,95 95,40 106,75 104,23 95,83 1,31

Nmin (mgkg–1) 10. hét 80,48 99,33 110,23 107,95 99,50

Nmin (mgkg–1) 12. hét 82,56 99,82 112,68 110,55 101,40

Nmin (mgkg–1) Átlag 69,45 85,56 95,96 95,41

SzD5%

Nmin (mgkg–1) 10. hét 80,48 136,37 238,33 393,57 212,19

Nmin (mgkg–1) 12. hét 82,56 140,45 243,35 404,35 217,68

Nmin (mgkg–1) Átlag 69,45 114,99 204,04 320,20

SzD5%

1,73

7. táblázat Az adott idôpontig, a KN-bôl mineralizálódott nitrogén mennyisége (Nt)

T KÁ1 KÁ5 KÁ10 Átlag SzD5%

Nmin (mgkg–1) 1. hét 40,25 59,33 137,73 205,01 110,58

Nmin (mgkg–1) 2. hét 60,65 96,43 169,40 262,41 147,22

Nmin (mgkg–1) 3. hét 71,38 117,55 202,65 305,46 174,26

Nmin (mgkg–1) 4. hét 73,90 121,63 207,55 311,76 178,71

Nmin (mgkg–1) 6. hét 76,95 133,18 229,25 358,84 199,55 4,69

3,55

8. táblázat Az adott idôpontig, a KÁ-ból mineralizálódott nitrogén mennyisége (Nt )

Kezelés T 1 5 10 átlag SzD5%

KÁ 69,45 114,98 204,03 320,20 177,165

KN 69,45 85,57 95,96 95,41 86,5975 10,66

Átlag 69,45 100,27 149,99 207,80

SzD5%

15,08

9. táblázat Az adott idôpontig mineralizálódott nitrogén mennyisége (Nt)

Az eredmények elemzése során megállapítható, hogy a rosszabb tápanyagszolgáltató növényi eredetû komposztnál (KN) a kezelések során a komposzt mennyiségének növekedése (5, illetve 10 gramm) nem befolyásolta szignifikánsan a mineralizált nitrogén mennyiségét, az állati eredetû komposzt (KÁ) esetén azonban a komposzt mennyiségével szignifikánsan nôtt a mineralizált nitrogén mennyisége. A növényi és az állati eredetû komposztok nitrogénmineralizációja között minden esetben szignifikáns különbséget mértünk, amely a nitrogénszolgáltató képesség közötti különbség miatt van. Az inkubációs kísérletek során a szerves kötésben lévô nitrogén mineralizációja leírható zérusrendû (Saharwat, 1980) vagy elsôrendû reakcióval is (Vlek et al., 1980), de mivel a sebessége arányos a mineralizálható N mindenkori mennyiségével, célszerû kinetikusan elsôrendû reakcióként kezelni (Stevenson, 1965, Sherlock, Goh, 1984). dNt = –k(Npot – N t), melyben t= a mineralizáció idôtartama hetekben, Npot =a potenciálisan mineralizálható N (mg/kg), Nt = a t idôpontig ásványosodott nitrogén összes mennyisége (mg/kg); k = a folyamat sebességi állandója (nap–1) Amennyiben az Nt értékeit az idô függvényében ábrázoljuk és ráillesztjük a Nt = Npot(1–e–kt) függvénygörbét, a potenciálisan mineralizálható nitrogén mennyiségét és a sebességi állandót is megkapjuk.

16

Biohulladék


Nt (mgkg–1) 120

KN10 KN5 KN1

80

T

40

0 0

20

40

60

80

Idô (nap)

1. ábra A mineralizálódott nitrogén kumulált mennyiségének ábrázolása a növényi komposzt esetén


T KN -1 KN -5 KN -10 KÁ -1 KÁ -5 KÁ -10

Npot 80,3855 99,0130 110,6489 108,1627 138,1654 243,6357 361,2850

k 0,0991 0,0996 0,1017 0,1109 0,0835 0,1505 0,1698

Npot x k 7,9662 9,8617 11,2530 11,9952 11,5368 36,6672 61,3462

10. táblázat A potenciálisan mineralizálható nitrogéntartalom és a sebességi állandó értékei

Az inkubációs vizsgálatokból kitûnik, hogy a mineralizáció mértéke és sebessége az állati eredetû komposztnál nagyobb volt, mint a növényi eredetû komposztnál. Egy adott eredetû komposztnál a mineralizáció sebessége növekedett a rendszerben lévô mineralizálható nitrogén mennyiségével, tehát a bevitt komposzt tömegével. A sebességi állandók azt is mutatják, hogy az állati eredetû komposztnál gyorsabb kezdeti mineralizáció figyelhetô meg, szemben a növényi eredetû komposzttal, amelynél amellett, hogy kisebb, elhúzódóbb is a mineralizációs folyamat. A potenciálisan mineralizálható nitrogéntartalom és a sebességi állandók alapján az állati és a növényi eredetû komposzt között minden kezelés esetén szignifikáns különbség van. Az állati eredetû komposzt nagyobb mineralizálható nitrogéntartalma és mineralizációs sebessége elsôsorban a nitrogénformák közötti különbségre, és a komposztok érettségi foka (C/N arány, NH4-N tartalom) közötti különbségre vezethetô vissza. Az függvénybôl kiindulva az inkubáció kezdetekor (t=0)

T KN1 KN5 KN10 KÁ1 KÁ5 KÁ10

1.hét % 8,76 8,25 4,83 3,32 9,78 11,53 10,63

2.hét % 13,20 12,69 7,98 4,91 15,90 14,18 13,60

3.hét % 15,54 15,27 8,96 5,73 19,39 16,97 15,83

4.hét % 16,09 15,61 9,34 5,89 20,06 17,38 16,16

6.hét % 16,75 16,24 9,71 5,99 21,97 19,20 18,60

10.hét 12.hét % % 17,52 17,98 16,91 17,00 10,03 10,25 6,21 6,36 22,49 23,17 19,96 20,38 20,40 20,96

11. táblázat Az adott idôpontig mineralizálódott nitrogén mennyisége az összes nitrogéntartalom %-ban

A mineralizálódott nitrogén mennyiségét vizsgálva az összes nitrogéntartalom %-ban megállapítottuk, hogy a növényi eredetû hulladékból készült komposzttal kevert talaj nitrogén szolgáltató képessége KN10-nél mindössze 6,36%-a az összes nitrogén tartalomnak, amely alatta marad a talaj szervesanyag nitrogénszolgáltató képességének. Az állati eredetû komposztoknál a mineralizálódott nitrogén mennyisége az összes nitrogén%-ban minden komposzt-talaj keveréknél 20% felett van, amely kitünô nitrogén szolgáltató képességet mutat. A tenyészedény kísérletek során a növények által a 2. mintavételnél felvett nitrogén mennyisége jól korrelál az inkubáció során a 12. hétig mineralizált nitrogén mennyiségével. (r=0,98).

N-felvétel (mgkg–1)

A mikrobiális biomasszába történt N-asszimiláció miatt a 42. és 82. nap között a mineralizáció csökkent. Asche és Steffens (1995), Hadas, Kautsky és Portnoy (1996) a 2. és a 4. hét közötti idôszakban tapasztalt csökkenést a mineralizációban hasonló okok miatt. A növényi és az állati eredetû komposztokkal történt kezeléseknek, valamint az alkalmazott komposzt mennyiségi növekedésének hatására a szervetlen nitrogénakkumuláció aránya szignifikánsan változott.

dNt = (Npotk)e 0 = Npotk dt0 az Npotk szorzatot Campbell et al. (1991) a nitrogén kezdeti potenciális mineralizációs rátájának nevezi. Ez az érték a talajnál és a 10 gramm állati eredetû komposztot tartalmazó minta kivételével a komposztos kezeléseknél is a talajoknál szokásos 7,4-37,3 mg kg–1 (Simard, Nydayegamiye, 1993) értéket kaptunk. A kezdeti potenciális mineralizációs ráta a 10 grammos komposztkezeléseknél az állati eredetû komposzt esetében hatszorosa a növényi eredetû komposztnak (11,99, illetve 61,35).

Mineralizálódott N (mgkg–1)

2. ábra A növények által felvett N és az inkubációs kísérlet során mineralizálódott N mennyisége közötti összefüggés

Felhasznált irodalom Asche, E., Steffens D. Einfluss verschiedener N-Fraktionen auf die N-Nachlieferung von Bioabfallkomposten, Mitteilungen der Deutschen Bodenkundlichen Gesellschaft, 76, 725-728 Berner, A. (1996) Kompostforschung am FiBL Kompost Tagung FAC-Liebefeld Brady n.C. (Ed) (1990). The nature and properties of soils, 10th edn, MacMillan Publishing Company, New York, USA Castellanos J. Z., Pratt P.F. (1981) Mineralization of manure nitrogen – correlation with laboratory indexes. Soil Science Society of American Journal 45, pp. 354357 Dejoux J. F., Recous S., Meynard J. M., Trinsoutrot I., Letreme P. (2000): The fate of nitrogen from winter-frozen rapeseed crop in spring. Plant and Soil, 218, 257272 Filep, Gy., Á.Tóth Bíró (1980): Hazai talajok mineralizálható nitrogénkészletének és N-szolgáltatásának mérése és számítása Agrokémia és Talajtan Tom. 29. Foncht D. D., Verstroete W. (1977) Biochemical ecology of nitrification and denitrification. Advancedin Microbiology and Ecology, 1, 135-214

Hadas A., Kautzky L., Portnoy R., Mineralization of composted manure and microbial dynamics in soil as affected by long-term nitrogen management. In Soil Biol. Biochem Vol28., No.6, pp. 733-738 Harada Y. (1990) Composting and land application of animal wastes. In Proceedings of the 5th Asian Australian Association of Animal Production (AAAP) Societies Congress, Taipei, Taiwan 27 May-1 June, 1990. Vol.1: pp 264-287. AAAP, Miaole Herbert M., Karam A., Parent L. E. (1991): Mineralization of nitrogen and carbon in soils amended with compost manure. Biological Agriculture and Horticulture 7, 346-261 Jansson S. L.,Persson J. (1982): Mineralization and immobilization of soil nitrogen. In: Nitrogen in agricultural soilos. F. J. Stevenson (Ed.) Körner I. (1997) Influence of biowaste composition and composting parameters on the nitrogen dinamics during composting and on nitrogen contents in composts. In International symposium on composting and use of composted materials for horticulture, 5-11 April, 1997 Ayr, Scotland. Pp. 97-111


Biohulladék

17


Legg, J. O. et al.: Incorporation of 15N-tagged mineral nitrogen into stable forms of soil organic nitrogen. Soil Science Society of American Journal 35. 273-276 Madrid F., Lopez R., Cabrera F., Murillo J. M. (2002) Nitrogen mineralization for assessing the correct agricultural use of MSW compost, ORBIT Journal, Martin-Olmedo P., Lopez R., Cabrera F., Murillo J. M. (1995): Nitrogen mineralization in soils with organis by-products of olive oil and sugarbeet processing industries. Fresenisu environmental Bulletin, 4, 59-64 Saharwat K (1980) Kinetics of urea hydrolysis in soils. Fertilizer New 25(8), 12-50 Scmidt E. L. (1982): Nitrification in soil. In: Nitrogen in agricultural soils, F. J. Stevenson (Ed) Agronomy vol. 22., Madison, Wisconsin, USA, pp. 253-288) Sherlock R. R., and Goh K. M. (1984) Dynamics of ammonia volatilization from simulated urine patches and aqueous urea applied pasture. II. Theoritical derivation of a simplified model. Fert.Res. 3-21

Sikora L., J:, Enkiri N. K. (2000): Efficiency of compost-fertilizer blends compared with fertilizer alone. Soil Science, Vol 165., No. 5., pp. 443-451 Simard R. R., N’dayegamiye A. (1993): Nitrogen-mineralization potential of meadow soils. Canadian Journal of Soil Science, 73, 27-38) Stanford, G., Smith, S. J. (1972): Nitrogen mineralization potentials of soils Soil Science Soc. Amer. Proc. 36. 465-472 Stemmer M., Von Lutzow M., Kandeler E., Pichlmayer F., Gerzabek M. H. (1999) The effect of maize straw placement on mineralization of C and N in soil particle size fraction. Europaen Journal of Soil Science, 50, 73-85 Stevenson, F. J. (1965): Origin and distribution of nitrogen in soil. In Soil nitrogen. Ser. Agron. No10. Amer. Soc. Agron. Madison 1965 Vlek P. L. G., Fillery I. R.P. and Burford J.R. (1981) Accession, transformation, and loss of nitrogen in soils of the arid region. Plant and soil 58, 133-175

Prof. dr. habil. Csôke Barnabás

tálással, mágneses és örvényáramú, esetleg légáramban történô szeparálással) stabilizált biohulladékot, fémtartalmú terméket, tüzelésre alkalmas frakciót, valamint az elôbbi termékekbe nem kívánatos komponensekbôl (nem éghetô inert, PVC) maradékot állítunk elô. Az így nyert éghetô frakció az ipar számos területén (cementipar, energiaipar, kohászat stb.) termikus hasznosításra kerülhet, különösképpen akkor, ha más, az iparból származó hulladékkal együtt megfelelô mechanikai elôkészítési eljárásokkal valódi, mindig jól homogenizált és elôírt összetételû tüzelôanyag-termékké formáljuk. A koncepció gyakorlati megvalósítására – tekintettel arra, hogy e vizsgálatokat megelôzôen Magyarországon sem biostabilizálás, sem pedig a stabilizált anyag komponensei hasznosítása terén nem folytak átfogó kutatások – a Vertikál Rt., a Miskolci Egyetem eljárástechnikai tanszéke, a Köztisztasági Egyesülés és a Profikomp Kft. mûszaki fejlesztési projektet dolgozott ki, amelyet „Komplex kommunális hulladékkezelési rendszer kidolgozása” címmel az Oktatási Minisztérium KMFP (Környezetvédelmi Mûszaki Fejlesztési Pályázat) pályázatra benyújtott. (A nyertes pályázat száma: KMFP 00032/2001.) A projekt fô célja a hazai mechanikai-biológiai stabilizáló mintarendszer kidolgozása és kísérleti megalapozása. Üzemi kísérletek közvetlen céljai pedig az alábbiak voltak: 1. Eljárástechnikai jellemzôk meghatározása – szemcseméret, – porozitás, sûrûség, – nedvességtartalom, – snyagi összetétel, – fûtôérték és hamutartalom, – kémiai összetétel. 2. A mechanikai-biológiai kezelés technológiájának fejlesztése, fô üzemjellemzôk meghatározása. Látható, hogy az eljárástechnikai jellemzôk között a szemcseméret kitüntetett szerepet tölt be. Ennek két oka van: egyrészt mivel az egyes szemcsefrakciókban bizonyos anyagok (anyagcsoport) dúsulnak (mások szegényednek); másrészt a kívánt komponensek leválasztására alkalmazható elôkészítési eljárás és berendezés – bármely fizikai sajátság szerint történjen is a szétválasztás – függ a szemcsemérettôl. A projekt keretében a Vertikál Rt. a Profikomp Kft.-vel közösen kialakította [16]: a biostabilizálás nagyüzemi technológiáját, kiválasztotta berendezéseit (és üzembe helyezte azokat); megoldotta a szabályozott komposztálás szabályozásés irányítástechnikai feladatait; nagyüzemi kísérleti biostabilizálást végzett (a projekt teljes idôtartama alatt). Az eljárástechnikai tanszék kidolgozta a mintavétel és feldolgozás, valamint az eljárástechnikai alapvizsgálatok feladatsor végrehajtásának technológiai folyamatát, amely magában foglalta: a mintavétel ➞ mintakisebbítés (elemzési minta) ➞ szemcsefrakcióra bontás ➞ valamennyi szemcseméret-frakció anyagi összetétele és nedvességtartalma, halmazsûrûsége, tüzeléstechnikai jellemzôi meghatározásának teljes folyamatát. Új eljárást és berendezést dolgozott ki az inhomogén hulladékok tüzeléstechnikai paramétereinek (fûtôérték, hamujellemzôk, füstminôség) kísérleti úton történô meghatározására [17].A tüzelôberendezés hamuját a CEMKUT

tanszékvezetô egyetemi tanár, intézetigazgató Miskolci Egyetem, eljárástechnikai tanszék

Másodlagos tüzelôanyagok elôállítása szilárd települési hulladékból Absztrakt Az 1980-as években szilárd települési hulladékok kezelésének többé-kevésbé egységes rendszere alakult ki Nyugat-Európában, amelynek fô elemei: a csomagolóanyagok szelektív gyûjtése és válogatása; a szelektíven gyûjtött, biológiailag lebontható részbôl komposzt és/vagy biogáz elôállítása; és a maradvány lerakása és/vagy elégetése. Ez a hagyományos rendszer azonban nem csökkenti elegendô mértékben a lerakandó hulladék mennyiségét; a hulladék egy tetemes része kezeletlenül kerül lerakásra, a maradvány elégetése – alacsony fûtôérték, nagy nedvességtartalom miatt – gazdasági szempontból elônytelen. A fentiek vezettek elsôként (20–25 éve) a lakossági hulladékból másodtüzelôanyag elôállítását szolgáló elôkészítési technológiák; majd pedig a ‘90-es években nedvességtartalom csökkentésére és jobb minôségû alternatív tüzelôanyag elôállítása érdekében a szilárd települési hulladék maradékanyagának ún. stabilizációs kezelésének a bevezetésére. A tanulmány beszámol a hazánkban elsôként a Polgárdi lerakóban lefolytatott nagyüzemi méretû kísérleti mechanikai-biológiai stabilizálás eredményeirôl. Hazai nagyüzemi kísérleti vizsgálatok A mechanikai biológiai stabilizálás hazai alkalmazása feltételeinek megteremtésére a Vertikál Rt. (Ferencz Károly vezérigazgató), a Miskolci Egyetem eljárástechnikai tanszéke (dr. Csôke Barnabás tanszékvezetô egyetemi tanár) és a Köztisztasági Egyesülés (Nagy György ügyvezetô igazgató), valamint a Profikomp Kft. (dr.Alexa László ügyvezetô igazgató) – nemzetközi tapasztalatok alapján – a hazai szilárd települési hulladékok kezelésére átfogó koncepciót dolgozott ki [16], amely lehetôvé teszi: – a hazai és az EU törvényi elôírásoknak egyaránt megfelelô, a mainál gazdaságosabb hulladékkezelést; – a lerakásra kerülô szilárd települési maradék hulladék csökkentését; – a biostabilizálással a lerakás kockázatának csökkentését; – hasznosítható komposzt és termikusan hasznosítható, nehezen bomló szerves frakció, valamint az újrahasznosítható fémes termék elôállításával a hulladék anyagának a termelési-fogyasztási folyamatba (alapanyagként, vagy másodnyersanyagként, alternatív tüzelôanyagként) történô minél teljesebb visszaforgatását. A koncepció jól illeszkedik a hazai hulladékgazdálkodás napjainkban kialakuló rendszerébe, amely szerint a szilárd települési hulladékból a legértékesebb részt, a csomagolóanyagokat szelektíven kigyûjtik és válogatómûben jól hasznosítható (3-4-féle papír, 3-4-féle mûanyag, vas és nemvas-fém frakciók, valamint üveg) termékekre szortírozzák szét. Ekkor biostabilizálásra a szelektív gyûjtésre nem került maradék anyagok és a válogatómû maradéka kerül. A stabilizált anyagból elôkészítési eljárásokkal (szi-

18

Biohulladék



akkreditált laboratóriuma, a füstgázát az Észak-Magyarországi Környezetvédelemi Felügyelôség mérôkocsira szerelt és a (fix) analitikai akkreditált laboratóriuma elemezte.Az elôbbieknek megfelelôen 2002 márcuisától szeptemberig minden hónapban megtörtént a biostabilizálásra feladott (prizmába halmozott) nyershulladék, valamint a végtermékként keletkezett biostabilizált hulladék mintavétele és a minták feldolgozása, továbbá a megfelelô eljárástechnikai alapvizsgálata. Az üzemi méréssel (mágneses dobszeparátorral, valamint és dobszitával) és laboratóriumban félüzemi légáramkészülékkel végzett kísérletekkel megállapítottuk a biostabilizált anyag és a másodtüzelôanyag elôkészítéssel (mechanikai eljárásokkal) történô elôállításának lehetôségét (vas és más fémek, kôzetek leválasztása). Végezetül – a szakirodalmi és kísérleti eredményekre alapozva – kidolgoztuk a komplett technológiai rendszert, meghatározva a rendszer fô mûszaki és gazdasági jellemzôit. Ekkor készült el a szükséges környezeti hatástanulmány (közremûködô Profikomp Kft.), gazdasági elemzés (közremûködô Köztisztasági Egyesülés) is. A kísérleti vizsgálatok tapasztalatait egy benyújtott ISPA-projektben hasznosítottuk. A továbbiakban elsôsorban az eljárástechnikai vonatkozásokat emeljük ki. 3.1. A kísérleti vizsgálatok színhelye Az üzemi kísérletek helyszíne a Polgárdi lerakó volt. A szóban forgó Polgárdi hulladéklerakót a Vertikál Rt. üzemelteti, melynek fô tulajdonosa a Polgárdi Város Önkormányzata. A Vertikál Rt. jelenleg 60 településen folytat hulladékbegyûjtési tevékenységét, mely részben vagy egészben három megyére terjed ki. 3.2.Technológiai folyamatok

Aprítás Nedvesség, Biostabilizálás

CO2

Szitálás

Komposzt

Mágneses szeparálás

Fe

d) A szondák elhelyezése A prizma felrakása után a levegôztetés irányításához szükséges hômérsékletés oxigéntartalom-mérô szondákat helyezzük el.Az adatátvivô kábelt a prizma felszínén vezetve közvetlenül a kültéri irányítástechnikai dobozhoz csatlakoztatjuk. e) A prizmák letakarása A felrakott és szondával ellátott prizmákat háromrétegû GORE-Cover® membrántakaróval fedjük le. A takarás manuálisan vagy falra szerelt csévélôberendezéssel oldható meg, rögzítése a helyszínen kiválasztott módszerrel történik. A takarás után indítják a hômérséklet- és oxigéntartalom-mérô szondák adatainak visszacsatolásával mûködtetett levegôztetô rendszert. f) Üzemeltetés A 2-4 hetes érési idôtartam alatt a levegôztetés a hômérsékleti és oxigéntartalmi határértékek alapján mûködik. A prizmák nedvességtartalmának szabályozása és az anyag átforgatása a kezelés ideje alatt nem szükséges. Az érés alatt bekövetkezô anyagveszteség miatt a GORE-Cover® membrántakarót néhányszor után kell feszíteni. h) A prizmák lebontása A prizmák lebontására a 2-4 hetes érés után kerül sor. Elsô lépésben a takarót szedjük fel a prizmáról, majd a szondákat és vezetékeket távolítjuk el. Ezután kezdôdik meg a prizma lebontása. g) A prizmák stabilát-anyagának elôkészítése A lebontott prizma anyagát elsôként szitálásnak vetjük alá. A dobszita finom végterméke komposztstabilát, amely lerakható, valamint rekultivációs és mezôgazdasági célra felhasználható. A dobszita durva termékébôl a vasfémeket mágneses szeparálással kinyerve jutunk egy a nagy fûtôértékû komponensekben gazdag másodtüzelôanyag végtermékhez. 3.3. A hazai üzemi méretû mechanikai-biológiai stabilizálás eljárástechnikai tapasztalatai A technológiai folyamat valamennyi anyagáramából az ismertetett módon a 2. ábrán feltüntetett helyeken mintát vettünk. A mintavétel a hulladéklerakó területén belül, a leaszfaltozott udvaron történt 2002. március 29-én, május 8-án, május 14-én, június 20-án, valamint július 24–27-én és augusztus 25–29-én. A mintákat elsôként (a megfelelô mintacsökkentést követôen) szemcsefrakciókra bontottuk, majd meghatároztuk a frakciók anyagi összetételét, halmazsûrûségét, nedvességtartalmát, fûtôérték- és hamutartalmát az új kísérleti kazánnal, valamint a kazán hamujának és füstgázának kémiai összetételét [16]. A továbbiakban az értékelés csak a legfontosabb eljárástechnikai jellemzôkre terjed ki. Nyershulladék

Másodtüzelôanyag Kalapácsos törô

Dobszita > 50 mm (> 20 mm)

1. ábra Technológiai folyamatok

a) Elôkezelés A mechanikai-biológiai kezelés elsô lépéseként a hulladékot a megfelelô strukturáltság kialakítása, valamint a nagyobb nejlonzsákok felszakítása, felbontása érdekében kalapácsos aprítógép aprítja le. Az aprított hulladékot ezután 300–400 m3-es prizmákba rakjuk és itt történik az intenzív érlelés és stabilizálás, levegôztetett zárt körülmények között, 3–4 héten keresztül. b) Levegôztetés A levegôztetés alapvetô fontosságú a szerves hulladékok gyors, szagmentes lebontásához, újrahasznosításához. Nyomórendszerû levegôztetést alkalmazunk, amely a környezô levegôt beszívja, majd az érô anyag alatt elhelyezett levegôztetô (in-floor) csatornákon át az érô anyagba fújja. A csatornák korróziómentes, ellenálló anyagból készülnek, lyukprofiljuk, perforációjuk egyedi tervezés alapján készül. A kúp alakú kiképzésû lyukakon keresztül történik a levegô befúvatása. c) A prizmák felrakása A kevert, homogenizált nyersanyagokat homlokrakodóval prizmákba rakjuk. A prizmákat a levegôztetô csatornákra rakjuk fel. A lyukak esetleges eltömôdésének megakadályozása és az anyag azonnali levegôztetésének érdekében a levegôztetô rendszer a felrakás során folyamatosan bekapcsolt állapotban van.

Prizma (biostabilizálás) < 50 mm (< 20 mm) Fémek

Komposzt Mintavételi helyek

Maradék

Kézzel leválogatott mûanyag

2. ábra Mintavétel az üzemi mechanikai biostabilizálás során Az adatokból megállapítható: – Az aerob biológiai lebontás során 20–40%-a csökken a hulladék mennyisége, víz és széndioxid távozik el. – A stabilátban a legnagyobb tömeghányadot – 45–50%-ot – a komposztszerû finom (<20 mm) rész képezi. – A magas fûtôértékû, éghetô anyagokban dús, nehezen, illetve biológiailag nem lebomló szerves durva (>20 mm) termék adja a másik tetemes (kb. 45%ot képviselô) részt. Ebben a nedvességtartalom 27–30%-ról 8–10%-ra csökken, miközben a fûtôérték 3,5–6 MJ/kg-ról 12–13 MJ/kg-ra nôtt (a jelzett nedvességtartalom mellett).


Biohulladék

19


– A fémek 4–5%-kal vesznek részt az anyagmérlegben. Eljárástechnikai szempontból igen fontosak a részletek, nevezetesen a szemcsefrakciók tulajdonságai. Megállapíthatók, hogy – a fûtôérték a szemcsemérettel szignifikánsan nô, miközben a hamu- és nedvességtartalom ellenkezô képet mutat: a kisebb méretfrakciókban nô meg; – minderre egyértelmû magyarázattal szolgál az anyagi összetétel szempontjából két legfontosabb anyagcsoport, nevezetesen a leghasznosabb éghetô anyagok (mûanyagok, textil, papír) és az ásványos (kôzet + komposzt) rész, eltérôen helyezkedik el (eltérôen rendezôdik el) a stabilizált anyag szemcseméret-frakcióiban; a >50 mm szemcsefrakciók éghetôben növekvô módon dúsabb, a < 50 mm szemcsefrakciók jórészt kôzet és komposzt (egyéb) szemcsékbôl állnak. – Az anyagi összetétel vonatkozásában kiemelésre érdemes továbbá, hogy • a mûanyag és a textil a legnagyobb méretû frakcióban (> 100 mm), • a papír a közepes szemcseméret-frakcióban (20–100 mm), • a komposzt pedig a legkisebben (< 20–50 mm) dúsul. Az adatokból az is egyértelmûen kitûnik, hogy a szemcseméret alkalmas megválasztásával a tüzelôanyag-termék minôsége (fûtôértékre, hamu- és nedvességtartalma) szabályozható – mindezt az elôzetes (biostabilizálás elôtti) vagy utólagos (stabilizálás után) aprítással is befolyásolhatjuk.

∑ mért

Biostabilizált hulladék TömegFûtôNedvességeloszlás érték tartalom [%] MJ/kg [%] 54,09 6,33 10,59 34,72 12,94 6,14 11,19 20,43 3,33 100,00 10,20 8,23 11,79

Hamutartalom [%] 41,2 25,7 27,5 34,3 32,9

∑ mért

Vegyes kemény mûanyag 36,17 0

3,7

Szemcseméret x, [mm] <50 50–150 >150 ∑

Nyershulladék FûtôNedvességérték tartalom MK/kg [%] 5,79 26,86

∑ mért

Hamutartlom [%] 29,8

1. táblázat Szemcsefrakciók eljárástechnikai jellemzôi (2002. július 24.)

Szemcseméret [mm]

> 200 150–200 100–150 50–100 20–50 12–20 8–12 –8 ∑

Tömeghányad [%]

60–50

40–50 100

2002. július 24. mérés Tömegarány [%] Szárazanyagra Mûanyaag + kô + egyéb vonatkoztatott textil + papír fûtôérték F0 [MJ/kg] 81,17 7,22 21,22 77,59 12,87 79,10 9,86 13,95 61,20 23,71 41,44 42,30 7,37 19,13 66,29 12,12 80,60 0–10 90–100 53,41 33,88

2. táblázat Szemcsefrakciók anyagi összetétele

Összefoglalás A fentiek alapján összefoglalásként megállapítható: – A szilárd települési hulladékok maradéktalan hasznosítására kell törekedni.

20

Biohulladék


– Ehhez a szelektív gyûjtés és válogatás, valamint mechanikai elôkészítés, a mechanikai biológiai stabilizálás kombinált technológiai rendszere kínál kedvezô megoldást. A települési hulladékokból származó másod-tüzelôanyag minôsége eljárástechnikai (elôkészítési) eszközökkel tudatosan szabályozható. – A települési hulladékokból származó másod-tüzelôanyagot célszerû más (elsôsorban ipari) hulladékokkal együtt homogenizált és brikettált másod-tüzelôanyag termék formájában elôállítani és hasznosítani. – Megfelelô mélységû eljárástechnikai megkutatottság szükséges a termékminôség szabályozása érdekében. Felhasznált irodalom [1] Pahl, M. H.: Erfassen. Lagern und Entsorgen von festen Abfallstoffen im Betrieb. Universität – GH – Paderborn [2] Brauer, H. (Hrsg): Handbuch des Umweltschutzes und der Umweltschutztechnik. Band 2, Springer, Berlin, 1995. [3] Csôke, B.–Olessák, D.: A hulladékgazdálkodás általános kérdései, alapelvei. Szakmai ismeretterjesztô füzetek a települési hulladékgazdálkodással foglalkozók számára (1. sz. füzet). Környezetvédelmi Minisztérium. 2002 [4] Csôke, B.–Bôhm, J.: A hulladék, mint nyersanyag. Miskolci Egyetemi Közleményei. A sorozat, Bányászat, 62. kötet. Egyetemi Kiadó, Miskolc, 2002. p.: 9-34. [5] Wallmann, R. – Fricke, Kl.: Energiebilanz bei der Verwertung von Bio- und Grünabfällen und bei der mechanisch-biologischen Restabfallbehendlung. ATVHandbuch. Ernst & Sohn A Wiley Company (Ed.: Loll, U). Hennef , 2001, ISBN 3433-01470-1, p. 385-388 [6] Thomé-Kozmiensky, K.J.: Aufbereitungskonzepte für Ersatzbrennstoffe. Aufbereitungstechnik, Vol. 43. 2002. Nr 4. p.11-20 [7] Fricke, K.–Müller,W.– Hake, J.–Turk,T.–Wallmann, R.–Ziehmann, G.–Müller, G.: Verfahren und Aggregate zur mechanischen Aufbereitung. Mechanische und biologische Verfahren der Abfallbehandlung. ATV-Handbuch. Ernst & Sohn A Wiley Company (Ed.: Loll, U). Hennef , 2001, ISBN 3-433-01470-1, p.149-205 [8] Haug,T. R.: Compost Engineering.Ann Arbor Science Publ. Inc. Michigan, 1980. [9] Niederdränk, J.- Wirtgen, Chr. – Heil, J.: Untersuchungen zur thermischen Veredlung mechanisch-biologisch aufbereiteter Restabfälle. Aufbereitungstechnik, Vol.44. 2003. Nr. 2. p.32-39 [10] Recycling – Metals 2001. p. 62.1–62.13. [11] Wengenroth, K.: Betriebserfahrungen mit der Aufbereitung von Sekundärbrennstoffen beim Herhof-Trockenstabilat-Verfahren. Bio- und Restabfallbehandlung V (biologisch-mechanisch-thermisch). Neues aus Forschung und Praxis. Witzenhausen-Institut. (Hrsg.:Wiemer, K.–Kern, M.), ISBN 3-928673-34-3, 2001, p. 383-400 [12] Flamme, S.–Gallenkemper, B.: Anforderungen an gütegesicherte Sekundärbrennstoffe aus der Sicht der Bundesgütegemeinschaft Sekundärbrennstoffe e.V. Bio- und Restabfallbehandlung V (biologisch-mechanisch-thermisch). Neues aus Forschung und Praxis. Witzenhausen-Institut. (Hrsg.: Wiemer, K.–Kern, M.), ISBN 3-928673-34-3, 2001, p. 428-439 [13] Coburg, R. – Buer, T.: Derzeitige ind künftige Mengenpotentiale für die thermische Behandlung. Thermische Industrie- und Gewerbeabfallentsorgung. Stand und Entwicklun. Tagungsband des 13. Aachener Kolloquiums Abfallwirtschaft im November 2000. Institut für Siedlungwasserwirtschaft der RWTH Aachen. (Hrsg.: Dohmann, M.), 2001, ISSN: 0940-4511, ISBN 3-932590-65-1, p. 1/1-18 [14] Puchelt, A. – Hofman, R. – Grüneklee, C. E.: Die Trockenstabilatanlage Dresden. Bio- und Restabfallbehandlung V (biologisch-mechanisch-thermisch). Neues aus Forschung und Praxis. Witzenhausen-Institut. (Hrsg.: Wiemer, K.–Kern, M.), ISBN 3-928673-34-3, 2001, p. 533-541 [15] A hulladékégetés másodlagos környezeti hatásai és csökkentési lehetôségei. KGI material (in Hungarian). Budapest, 1995 [16] Mechanikai-biológiai eljárástechniai rendszer a szilárd települési hulladék kezelésére. (Zárójelentés). Készült a „Komplex kommunális hulladékkezelési rendszer kidolgozása” KMFP 00032/2001 pályázati projekt megvalósítása keretében. Vertikál Rt., Miskolci Egyetem Eljárástechnikai Tanszék, Profikomp Kft., Köztisztasági Egyesülés [17] Csôke B.–Szûcs I.–Antal G.–Ferencz K.: Experimental Determination of Heat Value of Heteregeneous Fuels and Waste Materials. microCAD 2003. International Scientific Conference 6-7 March 2003, Miskolc

T E C H N I K A

A > KOVÁCS DÉNES

nnak érdekében, hogy a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvénynek, a szennyvíziszapok kezelésérôl és elhelyezhetôségérôl szóló 50/2001-es kormányrendeletnek, illetve a 23/2003-as KvVM„biohulladék-rendeletnek” eleget lehessen tenni, a hazai hulladékgazdálkodáson belül megfelelô sze-

kitûzése, hogy a folyamatban részt vevô mikroorganizmusok számára optimális feltételeket biztosítsunk, ezáltal megfelelô minôségû végterméket állítsunk elô. A mikrobák komposztálás során változó igényeihez igazodva speciális gépesítési megoldásokat kell a folyamat során alkalmazni. A gyakorlat szempontjából a komposztelôállításnak három fô fázisa van, melyeken belül külön munkamûveleteket tudunk elkülöníteni: – nyersanyagok elôkészítése (aprítás, keverés, víztelenítés, idegenanyag-eltávolítás) – intenzív érlelés (levegôztetés, nedvesítés, forgatás, homogenizálás, takarás, irányítástechnika) – konfekcionálás, utókezelés (aprítás, keverés, rostálás, zsákolás)

A komposztálás

gépészeti háttere rephez kell juttatni a biológiailag bontható hulladékok ökonómiai és ökológiai szempontból kiemelt fontosságú kezelését, a komposztálást. A komposztálás során a mikro- és makroszervezetek oxigén jelenlétében a szervesanyagokat egyszerû alapvegyületekre bontják és humusz anyagokat képeznek.

NYERSANYAG-ELÔKÉSZÍTÉS KALAPÁCSOS APRÍTÓVAL

A komposztálás gépesítésének célja A komposztálás munkamûveleteinek, gépesítési megoldásainak legfontosabb cél-

A komposztálás elengedhetetlen alapgépe a rakodógép. Típusai közül a kitológémes, teleszkópos, nagy (általában 2 m3-es) kanállal ellátott változatok alkalmasak leginkább a komposzttelepen elvárt feladatok maradéktalan teljesítéséhez. Elôkezelés/elôkészítés A nyersanyagok elôkészítésének célja, hogy a komposztálás mikrobáinak optimális feltételeket biztosítsunk a bontás megkezdéséhez. A nagyobb nyersanyagok aprításával a mikrobák számára rendelkezésre álló felületet növeljük meg, illetve csökkentjük a hulladék térfogatát. Optimális esetben a durva és finom aprítékok egyenletesen oszlanak el, a durva darabok adják a komposztálandó anyag struktúráját, szerkezetét. Aprításra a következô gépek alkalmasak: – kalapácsos ütô aprítók – fás, nagy átmérôjû anyagok aprítására, – késes aprítók – kisebb fák, cserjék aprítására, – csigás aprítók – könnyen aprítható, több komponensû anyagok kezelésére, – hengeres, poligonos törôk – finomabb aprítás elôkészítésére szolgáló berendezések, >


Biohulladék

21

T E C H N I K A

kivitelezése a következô technikák segítségével lehetséges: – rostálás: hengerrosták, dobrosták, – mágneses fémkiválasztók, – manuális kiválasztás, válogatókabinok.

FÁS HULLADÉKOK APRÍTÁSA MOBIL KÉSES APRÍTÓVAL

– rostaköpenyes aprítók (a rostaköpeny opcióként kérhetô a kalapácsos és hengeres törôk mellé). A keveréssel beállítjuk az optimális tápanyag-, nedvesség- és struktúraarányokat. Az utóbbi években a komposztálás elôkészítéséhez speciális berendezéseket is gyártanak, amelyek a takarmánykeverô, kiosztó kocsikhoz hasonlóan az aprítást és a homogenizálást egy menetben végzik (csigás aprító-keverô berendezések). A magas nedvességtartalmú hulladékoknál víztelenítünk, a mûveletet különbözô elven alapuló prések, szeparátorok, centrifugák segítségével lehet elvégezni. Az idegen anyagok eltávolításával a komposzt minôségét javítjuk, melynek

Intenzív érlelés A komposztálás ideje alatt folyamatosan aerob körülményeket kell biztosítanunk, hogy a biodegradáció biztonságosan, gyorsan végbemenjen. Ennek egyik lehetséges módja az, hogy az érô anyag belsejébe nyomó vagy szívó rendszerû levegôztetéssel levegôt (oxigént) juttatunk: – a kezelendô anyag alatt elhelyezett perforált csövekkel, vagy – az aljzatba süllyesztett perforált fedelû csatornákkal. A levegôztetô rendszerek alkalmazásának elôfeltétele a nyersanyagok homogenizálása. A kezelendô nyersanyag oxigénnel történô ellátását átforgatással is elérhetjük. A forgatásos rendszereknél a levegôztetésen kívül homogenizáljuk, lazítjuk is az anyagot. A komposzt átforgatása a nyitott rendszerû prizmakomposztálásnál a következô technikákkal oldható meg: – trágyaszóró és homlokrakodó; a legnagyobb idôigényû és legkisebb technológiai szintû, csak kis hulladékmennyiségnél alkalmazható eljárás. Ezzel a technológiával a mezôgazdasági termelôket is

HOMOGENIZÁLÓ-KEVERÔ BERENDEZÉS

„A komposztálás munkamûveleteinek, gépesítési megoldásainak legfontosabb célkitûzése, hogy a folyamatban részt vevô mikroorganizmusok számára optimális feltételeket biztosítsunk, ezáltal megfelelô minôségû végterméket állítsunk elô.” 22

Biohulladék


T E C H N I K A

NAGYTELJESÍTMÉNYÛ KOMPOSZTFORGATÓ GÉP

egyszerûen be lehet kapcsolni a korszerû szerveshulladék-kezelés folyamatába. – traktorra szerelhetô vagy önjáró komposztforgató gépek. A komposztforgató gépek a forgatásos komposztálási technológiák alapgépei, sok esetben locsoló, takaróanyag-csévélô adapterrel is felszerelik ezeket. A komposztálás feltételeinek optimalizálása céljából számos esetben alkalmazzák a komposztprizma takarását a szubsztrát nedvességének megôrzése, a környezeti hatások csökkentése és a szagemisszó megszüntetése érdekében. A gépi takarás történhet mobil berendezéssel, félstatikus, statikus módon, illetve mozgatható tetôvel. A komposztálás folyamatának szabályozásához irányítástechnikai rendszereket is felhasználhatunk, melyek a kezelendô anyagban mért különbözô paraméterek, elsôsorban oxigén- és hômérséklettartalom értékei alapján végzik el a levegôztetést, nedvesítést.

mobil dobrostákat alkalmaznak, mert ezek nem érzékenyek a durvább darabokra, kevésbé tömôdnek el, könnyen tisztíthatók, és nagy teljesítményûek. A komposztokat keverhetjük is, ha speciális összetételû végterméket akarunk elôállítani (lásd aprító-keverô gépek, forgatógépek). A komposztokat ömlesztve vagy zsákolva értékesíthetjük. Zsákolásnál a komposzt nedvességtartalma a kritikus kérdés, mert a 35%-nál magasabb nedvességtartalmú anyagot nem célszerû zsákolni.

Összegzés A szakszerû komposztálás során a nyersanyag-elôkészítés, prizmába, illetve kezelô helységbe történô berakás, kezelés, prizmabontás, utókezelés kivitelezése érdekében számos gép, eszköz szükséges. Ezek biztosításához egyre több hazai cég gyárt, forgalmaz a komposztáláshoz elengedhetetlen gépet, technológiát, illetve foglalkozik szaktanácsadással. Az elmúlt idôszakban mind a technológia színvonalával, mind a kezelés hatékonyságával és minôségével szemben támasztott követelmények egyre modernebb és a környezetvédelmi szempontoknak mindinkább eleget tevô technológiák elterjedését eredményezték, amelyek gazdaságossági szempontból is felülmúlják elôdeiket. A komposztok felhasználását tekintve hazánk szerencsés helyzetben van, mivel az egy fôre jutó szántóterület nagysága közel háromszorosa az EU-átlagnak, így az elôállított komposzt mezôgazdasági kihelyezése is biztosított. A komposzt értékesítési lehetôségét minôsége, beltartalmi mutatói, érettsége, és vizuális megjelenése szabja meg. A komposztok korlátozás nélküli forgalmazását a 8/2001 (I. 26.) FVM rendelet alapján lehet végezni. Remélhetôleg a közeljövôben nagyobb szerephez jutnak a komposzt alapú földkeverékek és egyéb talajjavító anyagok valamint a komposztálás, mint környezetbarát hulladékkezelési eljárás is elôtérbe kerül. ■

KOMPOSZT KONFEKCIONÁLÁSA DOBROSTÁVAL

Utókezelés A konfekcionálás során rostáljuk a komposztot, amely lehetôvé teszi a rostán fennmaradt idegen anyagok eltávolítását, illetve a rostán fennmaradó komposztok struktúra-, illetve oltóanyagként való alkalmazását. A rostáláshoz a következô rostafajták alkalmasak, melyek stabil vagy mobil kivitelben készülhetnek: – dobrosta, – csigarosta, – csillagrosta (poligonrosta), – lengôrosta (síkrosta). A komposzt rostálására leggyakrabban


Biohulladék

23

M B H

M

agyarországon jelenleg a begyûjtött kommunális hulladék legnagyobb része válogatás és elôkezelés nélkül kerül a lerakókba. Egyre nagyobb problémát jelent a nagy mennyiségben keletkezô hulladék megfelelô helyen történô elhelyezése és a környezetvédelmi elôírásoknak megfelelô ártalmatlanítása. A hulladékok keletkezésének megelôzése, a keletkezett hulladékok minél nagyobb arányú szelektív gyûjtése és a különbözô frakciók (anyagában, vagy egyéb úton történô) újrahasznosítása törvény ál-

lanító létesítményekkel (lerakók, égetômûvek) szembeni lakossági tiltakozás is. Ennek oka elsôsorban a létesítmények okozta potenciális környezeti és egészségügyi károsító hatásokban keresendô. A kezeletlen hulladékok lerakása ugyanis jelentôs környezeti károkat okozhat. Ezek egy része a nem megfelelô szigetelésbôl fakad (talajszennyezés, talajvíz-szennyezôdés), de káros a szerves anyagok bomlásakor keletkezô depóniagázok környezetbe jutása is. Ezen problémák túlnyomó részére megoldást jelentenek ugyan azok az intézkedések, amelyek az újonnan épített lera-

KORSZERÛ MBH-TELEP

A mechanikai-biológiai hulladékkezelés jelentôsége és helye a hulladékgazdálkodásban „A hulladékokat, – amennyiben nem tudjuk megakadályozni keletkezésüket –, elkülönítetten kell gyûjteni. A mechanikai-biológiai kezelés csak az ezután keletkezô úgynevezett »maradék hulladékra« vonatkozik.” 24

Biohulladék

tal elôírt prioritást élveznek, azonban csak részben oldják meg a lerakók problémáját. Az Európai Unióhoz való csatlakozás során Magyarországon is szigorodtak a környezetvédelmi elôírások a hulladékgazdálkodás területén, beleértve a hulladéklerakók üzemeltetésére vonatkozó megkötéseket is. A hulladéklerakók kapacitása véges, újak építése pedig rendkívül költséges, így mindenkinek érdeke a már meglévô, illetve a jövôben épülô lerakók gazdaságos kihasználása. Az utóbbi évtizedekben Európa-szerte jelentôsen megnôtt az ártalmatlanításra kerülô kommunális eredetû hulladékok mennyisége, ugyanakkor nôtt az ártalmat-


kók szigetelését, a keletkezô csurgalékvíz gyûjtését és kezelését, valamint a depóniagáz összegyûjtését szabályozzák, a magas szervesanyag-tartalmú hulladékok deponálásának hosszú távú biztonságos volta mégsem garantálható. A lerakók szigetelési tartósságának bizonytalansága miatt az Európai Unió tagállamainak túlnyomó részében már jó pár évvel ezelôtt eljutottak arra a felismerésre, hogy olyan intézkedéseket kell meghozni, amelyek a hosszú távon is biztonságosan, környezeti kockázatok nélküli deponálás érdekében a lerakásra kerülô hulladék bizonyos elôkezelését írják elô. Többek között Németországban és Ausztriában már

M B H

évek óta szigorú rendeletek szabályozzák a lerakók mûködését, ezen belül pedig nemcsak az azok építésére és kialakítására vonatkozó követelményeket, hanem a lerakott hulladék fizikai, kémiai, biológiai paramétereit (légzési intenzitás, nedvességtartalom, max. fûtôérték stb.) is rendeletekben határozzák meg. Ezen paraméterek betartása csak a hulladékok valamilyen szintû mechanikai-biológiai elôkezelésével, stabilizálásával oldható meg. A mechanikai-biológiai hulladékkezelési eljárások fejlesztésének tehát az ad alapot, hogy a szelektív gyûjtés prioritása, támogatása és elterjedésének folyamatos növekedése mellett is eleget kell tenni azoknak a környezetvédelmi szempontok alapján elfogadott jogszabályi követelményeknek, melyek szerint a jövôben a – szelektív gyûjtés utáni – „maradék hulladék” sem rakható le kezeletlenül a hulladéklerakón. Magyarországon ez a feltétel a Hulladékgazdálkodási Törvényben már megtalálható [19.§ (5) bekezdés]. A mechanikai-biológiai hulladékkezelés (MBH) a maradék hulladék, osztályozatlan kommunális hulladék, illetve komposztálásra és anaerob erjesztésre alkalmatlan biohulladék kezelése, az anyag stabilizálása és környezeti veszélyességének csökkentése céljából. Az eljárás során csökken a hulladék térfogata és csökken az emisszió. Az MBH megvalósítására a kezelendô hulladék minôségétôl, összetételétôl, a végsô felhasználás céljától (lerakás, égetés), valamint a hulladékkezelô telep technikai felszereltségétôl függôen – többféle technológia alakult ki és terjedt el a gyakorlatban, melyek jórészt a komposztálás tapasztalatain alapszanak. Mûszaki fejlettségtôl és felszereltségtôl, valamint a beruházási és üzemeltetési

A MECHANIKAI ELÔKÉSZÍTÉS EGY OLASZ MBH TELEPEN

költségektôl függetlenül valamennyi rendszer lényege az, hogy a kezelés által csökkenjen a hulladék tömege, térfogata és környezeti ártalmassága. Fontos megjegyezni, hogy bár a mechanikai-biológiai hulladékkezelés technológiai lépései hasonlóak a komposztáláshoz, az

A MARADÉK HULLADÉK MECHANIKAI ELÔKÉSZÍTÉSE

MBH nem lehet alternatívája a komposztálásnak, különösképpen nem a hulladékkeletkezés megelôzésének, a szelektív gyûjtésnek és az újrahasznosításnak. A hulladékokat, amennyiben nem tudjuk megakadályozni keletkezésüket, elkülönítetten kell gyûjteni. A mechanikai-biológiai kezelés csak az ezután keletkezô úgynevezett „maradék hulladékra” vonatkozik. Németországban napjainkban több mint 4 millió tonna, Olaszországban 9 millió tonna elkülönített gyûjtés utáni maradék települési szilárd hulladék kezelése történik ezzel a módszerrel. Számos új telep építése is folyamatban van, mivel a jogszabályok már nem teszik lehetôvé új lerakók építését. Németországban 2005. június 1-jétôl jelentôs szigorítások léptek érvénybe a kommunális hulladékok ártalmatlanítása terén. Az érvényben lévô jogszabályok véglegesen megtiltják a szerves eredetû, biológiailag lebomló hulladékok elôkezelés nélküli lerakással történô ártal-

A MECHANIKAI SZAKASZ SZÁLLÍTÓSZALAG RENDSZERE

matlanítását. A rendelet tehát a kommunális hulladékok lerakása elôtt végérvényesen kötelezôvé teszi az elôkezelést. Világszerte jelenleg több mint 80 olyan MBH-telep üzemel, amelynek a kapacitása meghaladja az évi 20 000 t/év kezelt hulladékot. Ezen telepek összkapacitása mintegy 18,5 millió t/év hulladék (2005. évi adatok). A most épülô új telepek figyelembevételével 2006-ra a teljes kapacitás eléri a 25 millió t/év értéket. Ezen telepek döntô hányada az Európai Unió valamely tagállamában található. Az MBH-eljárások célja a legtöbb technológiánál a komposztálással szemben nem a komposzt elôállítása (hiszen minôségi, a körforgás-gazdálkodásba közvetlenül visszajutatható komposztot kizárólag elkülönítetten gyûjtött biológiailag bontható hulladékból lehet elôállítani), hanem a kezelt hulladék stabilizálása, illetve másodlagos tüzelôanyag elôállítása. Az MBHtechnológiákat egyrészt a maradék hulladékok lerakása elôtti biológiai stabilizálásra, másrészt az energetikai hasznosítás elôkészítéseként, jó minôségû másodtüzelôanyag elôállítására használják Európában. Magyarországon, mint uniós tagállamban, a csatlakozás hatására szigorodó környezetvédelmi szabályozásnak köszönhetôen, a korábbi évtizedek lerakócentrikus hulladékkezelési hagyományait megszakítva új, komplex, és a környezeti szempontokat elôtérbe helyezô technológiák kiépítését kell megoldani. Mivel itthon is – a legtöbb európai országhoz hasonlóan – egyre nagyobb a lakossági tiltakozás az új hulladék-égetô mûvek telepítése ellen, reális esély látszik az MBH-technológiák térhódítására. ■


Biohulladék

25

P R - C I K K

A GORE™ Cover technológiát, amely egy speciális membrántakaró alkalmazásán alapul, jelenleg már több mint 140 hulladékkezelô telepen, 25 országban alkalmazzák sikeresen. A technológiával évente több mint 2 millió tonna hulladékot kezelnek, a telepek kapacitása 3000 és 260 000 tonna/év között változik. Igény egy innovatív komposztálási technológiára A ‘90-es évektôl kezdve Németországban a környezeti hatások miatt a zárt komposztálási technológiák terjedtek el, amelyek bár rendkívül magas technológiai szintet képviseltek, nagy ka-

> LOTHAR A. DEYERLING

A GORE™ Cover technológia Piacvezetô technológia a biohulladékok kezelésében

W. L. Gore and Ass. GmbH. – D 85640 Putzbrunn Tel: +49/89/4612-2726 e-mail: [email protected]

pacitásúak voltak, de magas beruházási és üzemeltetési költség is jellemezte ôket, többek között az alkalmazott légtechnikai berendezések, biomosók és biofilterek használata miatt. A ‘90-es években még mindez nem jelentett problémát, mert a telepek magas átvételi díjat kaptak a biohulladékok és zöldhulladékok átvételéért és kezeléséért. A német újraegyesítés óriási változást hozott ebben a témakörben. A keleti tartományokban alkalmazott extenzív, nyitott technológiák árversenyt és az átvételi árak jelentôs csökkenését idézték elô. Ez az új helyzet megnövelte a keresletet a technológiai szempontból innovatív, de alacsonyabb beruházási és üzemeltetési költséget elôidézô technológiák alkalmazására. A komposzttelepek üzemeltetôi elsôsorban olyan megoldásokat kerestek, amelyek a már meglévô technológiáikba integrálhatóak. A GORE™ Cover technológia ezekre a kihívásokra tudott választ adni a speciális háromrétegû membrántakaró, az aktív levegôztetô rendszer, valamint az oxigéntartalom és a hômérséklet mérésén alapuló irányítástechnikai rendszer alkalmazásával. A GORE™ Cover technológia Az új, innovatív technológia lehetôvé tette a kapacitások megnövelését, a folyamat intenzifikálását, az elôállított komposzt végtermék minôségének javítását, és a szignifikáns mértékû szagemisszió-csökkentést. Mindezek révén jelentôsen csökkenhetett a fajlagos kezelési költség. A technológia minden szigorú német elôírásnak megfelel, sôt az állati hulladékoknál elôírt különleges feltételek is biztosíthatóak a technológia alkalmazásával. Az alacsonyabb üzemeltetési költség mellett másik nagy elônyként a technológia moduláris rendszerébôl adódó rugalmassága mutatkozott.

26

Biohulladék


P R - C I K K

A GORE™ Cover hulladékkezelési technológia mûködési elve A technológia központi eleme a speciális mikroporózus Goretex membrán, amelyet két oldalról, UV-sugárzásnak is ellenálló, robusztus védôréteg vesz körül. A membrán szemipermeábilis, ily módon a prizmán belül optimális mikroklímát alakít ki. A vizet nem engedi át, a levegôt és a vízgôzt átengedi, így a kedvezôtlen anaerob klíma kialakulását megakadályozza. Ezzel egyidejûleg a membrántakaró a szaganyagok eltávozását a takaró belsô felületén egy kondenzvíz filmréteg kialakulásával gátolja meg. A szagemissziót okozó gázokat ez a vízfilm réteg feloldja és visszajuttatja a prizma érési zónájába, lehetôvé téve a több mint 97%-os szagemisszió redukciót, mindenféle további filtrációs eljárás alkalmazása nélkül is. A membrántakaró 0,2 mikrométeres pórusátmérôje révén megakadályozza a mikróbák átjutását, és biztosítja a rendszer zártságát. A bioaeroszolok esetében legalább 99%-os az átjutás megakadályozása, amely munkavédelmi és közegészségügyi szempontból fontos tényezô.

2. példa Szennyvíziszap-komposztáló telep Dél-Európában Kapacitás: 25 000 tonna/év Prizmaszám: 6 darab Prizmaméret: 50 m hosszú, 8 m széles és 3 m magas Kezelési idô: összesen 6 hét Üzembe helyezés: 2004

3. példa Mechanikai-biológiai hulladékkezelés – Másodlagos tüzelôanyag elôállítása Kapacitás: 260 000 tonna/év Biodegma érlelôboxos rendszer

A komposztálási folyamat gyorsítása miatt szükséges az aktív levegôztetô rendszer, amely az oxigéntartalom mérése révén visszacsatolásos rendszerként mûködik. A hômérséklet folyamatos mérésével, rögzítésével és kiértékelésével a hatóságok felé bizonyíthatjuk a higiénizációs folyamatok lezajlását. A GORE™ Cover technológiát a szerves hulladékok komposztálása mellet szennyezett talajok biológiai mentesítésére is alkalmazhatjuk. 1. példa Szelektíven gyûjtött biohulladék-komposztáló telep Kapacitás: 40 000 tonna/év Prizmaszám: 16 darab Prizmaméret: 50 m hosszú, 8 m széles és 3 m magas Kezelési idô: összesen 8 hét

>


Biohulladék

27

P R - C I K K

4. példa Zöldhulladék-, biohulladék-komposztáló telep Kapacitás: 160 000 tonna/év Kezelési idô: összesen 8 hét Prizmaszám: 64 darab

5 3

1

4

2

A GORE Cover takaróanyag kezelése A takaróanyag kezelése megoldható mobil csévélô berendezés segítségével is.

Az 50 méter hosszú prizmákra a mobil csévélô berendezéssel húzzuk rá a takaróanyagot. Ezen a telepen 32 prizmát szolgál ki a mobil csévélô berendezés

28

Biohulladék


Prizmaméret: 50 méter hosszú, 8 méter széles és 3 méter magas 1. Fehér épület: nyersanyagok fogadása, elôkészítés, homogenizálás, innen zárt szállítószalagon jut az anyag az intenzív komposztáló térre. 2. Intenzív komposztálás szakasza: 32 darab 50 méter hosszú prizma, 4 hetes érésidô, innen zárt szállítószalagon jut az anyag az utóérési térre. 3. Utóérési terület: 16 darab 50 méter hosszú prizma, 2 hetes érésidô, innen zárt szállítószalagon jut az anyag az utótároló térre. 4. Utótároló tér: csak levegôztetés takarás nélkül, 2 hetes érésidô, innen zárt szállítószalagon jut az anyag a rostálás helyszínére. 5. Rostálás: értékesítés elôkészítése, rostálás, konfekcionálás.

A falra szerelt csévélôberendezés: Ez a berendezés 16 közvetlen egymás mellett felépített prizmánál oldja meg a takarást, valamint a takaróanyag eltávolítását. A falra szerelt csévélôberendezést már több mint 25 telepen alkalmazzák eredményesen.

N E M Z E T K Ö Z I

> ALEXA LÁSZLÓ

A

z utóbbi években a biológiai hulladékkezelés, a komposztálás dinamikusan fejlôdött az Európai Unió országaiban. Pontos adatok csak az EU 15-rôl állnak rendelkezésre, az újonnan csatlakozott országok adatairól jelenleg készülnek a statisztikák. Az EU 15 legfrissebb adatai szerint jelenleg az összes komposztálható kommunális hulladékból, megközelítôleg 50 millió tonnából a tavalyi évben 17 millió tonna konyhai biohulladék, 4 millió tonna zöldhulladék került komposztálótelepre, anaerob hasznosításra pedig 3,5 millió tonna kommu-

Komposztminôségbiztosítási rendszerek az Európai Unióban

1. ábra Komposzt-minôségbiztosítási rendszerek Európában (A térképen piros színnel jelöltük azokat az országokat, ahol a komposzt-minôségbiztosítási rendszerek már mûködnek, zölddel, ahol a rendszer jelenleg bevezetési stádiumban van (Magyarország is ide tartozik) és sárgával, ahol a jogszabályok elôkészítésén dolgoznak.)

nális biohulladékot szállítottak. A biohulladék-kezelô telepek száma a tavalyi évben 2500 volt, amelyek a 24,5 millió tonna biohulladék kezelésével a keletkezô mennyiség 42%-át hasznosították. A biohulladékok hasznosítása szempontjából az európai uniós országokat 3 kategóriába sorolhatjuk. Az 1. csoportba tartozó Ausztria, Belgium (flamandok), Dánia, Németország, Luxemburg és Hollandia rendelkezik a szelektív gyûjtés és a komposztálás teljes körû törvényi szabályozásával. Hollandiában például az elmúlt három évben a szelektív gyûjtésre átállt háztartások száma 0%-ról 95%-ra (!) nôtt. Belgium (vallonok), Finnország, Franciaország, Olaszország, Svédország és Nagy-Britannia tartozik a 2. csoporthoz. Ezekben az országokban a biohulladék-kezelés jogszabályi háttere részben már rendelkezésre áll, de a gyakorlati megvalósítás még kezdeti stádiumban van. Ehhez a csoporthoz tartozik Magyarország is. A 3. csoportba tartozó országok, Görögország, Spanyolország és Portugália jelenleg még a jogszabályok elôkészítésén dolgoznak. Az 1. csoportba tartozó EU-országokban egyértelmûen bebizonyosodott, hogy mind az elôállítók, mind a felhasználók a biohulladékok hasznosításának elterjedésében a komposzt minôségbiztosító rendszerek bevezetését tartják a legfontosabb feltételnek. Az elmúlt évek marketing-kutatásai kimutatták, hogy a komposzt felhasználók 95–100%-a keresi a független minôségbiztosító szervezetek ellenôrzését és minôsítését igazoló védjegyet a terméken. Ebben a cikkben 5 EU-ország, Németország, Ausztria, Hollandia, Belgium, Dánia komposzt-minôségbiztosítási rendszerét mutatjuk be. >


Biohulladék

29


A minôségbiztosítási rendszerek mûködése: A komposzt-minôségbiztosítási rendszerek a szerves hulladékok kezelésének minden lépcsôjét érintik: – szelektív hulladékgyûjtés; – komposzttelep üzemeltetése: az üzemeltetés során elôforduló hibák a komposzt minôségén megmutatkoznak, a higiéniai feltételek teljesítése a telep dolgozói szempontjából fontosak; – marketing: a fogyasztók keresik a védjegyet; – PR-munka, közönségkapcsolat: a komposztokról alkotott pozitív kép kialakítása; – a komposzt felhasználása: a szakszerû felhasználáshoz szükségesek a minôsítés során elvégzett analitikai vizsgálatok; – a komposztok minôsítése: csak a beltartalmi mutatókkal és ezek állandóságával biztosítható a minôség; – komposztpolitika: a vizsgálati eredmények statisztikai elemzésébôl állítható elô a szabványokhoz és rendelettervezetekhez a vitaanyag; – a minôség tanúsítása: a tanúsítás elôfeltétele a minôsítô rendszer kialakítása.

A minôségbiztosítási rendszerek legfontosabb feladata a környezet védelme és a talaj termékenységének megôrzése, a következô szempontok szem elôtt tartásával: – a komposztok talajszennyezô hatását minimalizálni kell; – a külsô ellenôrzésnek függetlennek kell lennie a telep üzemeltetôjétôl; – a különbözô komposztminôségbiztosítási rendszereknek harmonizálniuk kell egymással. A minôségbiztosítási rendszerek elemei: – nyersanyagok vizsgálata; – káros anyagok szintjének meghatározása és ellenôrzése; – tápanyagtartalom vizsgálata; – a komposzt-elôállítás ellenôrzése; – külsô ellenôrzés; – belsô teljes körû üzemeltetési ellenôrzés (termelés, anyagmozgatás stb.); – védjegy odaítélése; – a beltartalmi mutatók feltüntetése felhasználási javaslatok; – a komposztüzem-vezetôk képzése; – éves minôsítés. A minôségbiztosítási rendszereknek a következô feladatokat kell ellátniuk: – az analitikai és a minôsítô módszerek meghatározása, a laborok tesztelése (körteszt); – az egységes mintavétel és módszertan megalkotása; – központi adatbázis kiépítése; – a büntetések meghatározása arra az esetre, ha az üzem a követelményeknek nem felel meg; – a felügyelet formájának kidolgozása; – a rendszer megfelelôségét az EN 45011 szabványnak, önkormányzati és állami elismerés.

A MINÔSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZER FONTOS MARKETINGESZKÖZ NÉMETORSZÁGBAN

„Az EU-országokban egyértelmûen bebizonyosodott, hogy mind az elôállítók, mind a felhasználók a biohulladékok hasznosításának elterjedésében a komposzt-minôségbiztosító rendszerek bevezetését tartják a legfontosabb feltételnek.” 30

Biohulladék


A komposztmarketingnek szüksége van az állandó minôségû, ellenôrzött termékre a következô okok miatt: – alapot képez a közönségkapcsolatokhoz, jó érvelési lehetôséget nyújt; – a védjegy pozitívan befolyásolja a vásárlók hozzáállását; – a rendszeres analízis garantálja a jó minôséget; – a vizsgálati eredményeket tartalmazó adatlap az alapja a termék tanúsításnak és a felhasználási javaslatoknak. A szelektív biohulladék-gyûjtés és a komposzt-minôségbiztosítás gyakorlata az EU-országokban A szerves hulladékok kötelezô szelektív gyûjtését csak 2 országban – Hollandia, Luxemburg – szabályozzák törvényi , Németországban és Ausztriában pedig tartományi rendeletekben. Az EU-országok többségében az állami szabályozás csak közvetve a szelektív biohulladékgyûjtést és azok hasznosítását, azáltal, hogy a biohulladékok lerakókba történô ártalmatlanítását és az égetését tiltják. A komposzt minôségbiztosítási rendszerek fejlôdésében az egyes országok között jelentôs eltérések vannak. Mivel Németország elsôként kezdett foglalkozni a komposztálással, itt mûködik a legtöbb komposzttelep, így az EU-országok többsége a német rendszert vette át a saját joggyakorlatához igazítva. Németországon kívül Ausztriában, Belgiumban és Hollandiában is létrejöttek önálló, a komposztok minôségbiztosításával foglalkozó szervezetek.


Ország Ausztria

Belgium Dánia Németország Hollandia

Minôségbiztosító szervezetek KGVÖ (Kompost Gütesicherung Verband Österreich) Szabványok (ÖNORM) VLACO flamand szervezet a bio és zöldhulladék komposzt minôségbiztosítására Jelenleg megalakulóban a DAKOFA szilárd hulladék munkacsoportja révén RAL – Német Szabványügyi Hivatal BGK (Bundesgütegemeinschaft Kompost e.V.) KIWA – ellenôrzés, minôsítés VVAV – hulladékgazdálkodási szervezet (üzemek mûködtetése stb.)

Ország Ausztria Belgium Németország Hollandia

A minôségbiztosító rendszereket az ellenôrzô és monitoring rendszerük minôsíti. Piackutatásokkal igazolták, hogy a felhasználók részérôl a legfontosabb követelmény a szervezet függetlensége és a külsô ellenôrzés, amely magában foglalja a mintavétel, az akkreditált laboranalízis és értékelés, illetve a termelésellenôrzés függetlenségét is. Németországban a BGK ellenôrzése csak a független mintavételt és analízist foglalja magában, mert a RAL filozófiája a végtermék minôsítésére helyezi a hangsúlyt. Ország Ausztria Belgium Dánia Németország Hollandia

A MINÔSÉGBIZTOSÍTÓ SZERVEZETEK VÉDJEGYEI

A minôségbiztosítási rendszerek az egyes országok szabványain, illetve a törvényi szabályozáson alapulnak. Ország Ausztria

Belgium Dánia Németország

Hollandia

Egyezségek, szabványok, rendeletek Az ÖNORM-szabályozás 12 KGVÖ Információs lapon jelent meg, amelyek a komposztálás teljes folyamatát, a minôségbiztosítást, a vizsgálatokat, a komposztok felhasználását is tartalmazzák. VLACO-irányelvek a bio- és zöldhulladék komposztálására Jelenleg kezdeti stádiumban BGK (Bundesgütegemeinschaft Kompost e.V.) a RAL - Német Szabványügyi Hivatal RAL-GZ 251 alapján KIWA 1993-as kritériumai alapján

Ezekben az országokban a komposztoknál 1 vagy 2 minôségi osztályt különítenek el, a piaci tapasztalatok azonban egyértelmûen azt mutatják, hogy a vásárlók csak a jobb minôséget keresik, ezért pl. Belgiumban már csak 1 minôségi kategóriánál ítélik oda a védjegyet.

Komposzt kategóriák I., II., III. minôségi osztály, A és B típus 1 bio- és 1 zöldhulladék komposzt kategória Friss és érett komposzt, mulcs, szubsztrát (adalékanyag) komposzt kategóriák 2 kategória: minôsített komposzt és kiváló minôsített komposzt

A komposztálás A komposzt ellenôrzése ellenôrzése Közvetlen KGVÖ VLACO – a telep mûködésének VLACO- a 2. évtôl 1.évében Üzemigazgatóság Önkéntes alapon BGK KIWA KIWA

Hollandiában a komposztálási eljárás ellenôrzése során az üzemek maguk végzik a mintavételt, majd a mintákat akkreditált laboratóriumban bevizsgáltatják. A függetlenség ennél a rendszernél sem biztosított, hiszen a mintát az üzem saját maga veszi, bár a KIWA évente 8 alkalommal teljes körû ellenôrzést is tart, mintavétellel és vizsgálatokkal. Belgiumban kétéves kétlépcsôs ellenôrzési rendszer mûködik, az elsô évben a komposztálás folyamatát, a második évtôl pedig csak a komposzt minôségét ellenôrzi a VLACO. Az osztrák minôsítési rendszer a német gyakorlathoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy az üzemek vezetôinek kötelezô elvégezni egy minôsítô tanfolyamot, és speciális üzemi naplót kell vezetniük. Ország Ausztria

Az ellenôrzés gyakorisága 2000 m3-ként 1 minta, de évente legalább egyszer, évi 1 alkalommal higiéniai vizsgálat Belgium 4000 t/év alatt nem kell 4000 t–10 000 t/év 1. év 8 analízis, 2. év 4 analízis 10 000 t/év felett 1. év 12 analízis, 2. év 8 analízis, 3. évtôl 4 analízis Dánia 3 havonta nehézfémtartalom vizsgálat (Cr, Zn és Cu évente egyszer). Mezôgazdasági hasznosításnál 2000 m3-ként egy vizsgálat. Házikerti értékesítésnél legalább egy alkalommal a szerves szennyezôkre és Salmonella, ill. Faekal-Streptococcus számra is. Németország 2000 t/év alatt 4-szer, 2000–6000 t/év 6-szor, 6000–12 000 t/év 8-szor, 12 000 t/év felett 12-szer Hollandia 5000 tonnánként egyszer, de legalább hatszor nehézfémre, szervesanyagra és foszforra. Amennyiben hosszabb idôn keresztül nincs gond, akkor lehet csökkenteni a vizsgálatok számát. Nyersanyagvizsgálat és folyamat-ellenôrzés: 8-szor a KIWA ellenôrzi a folyamatot, a jegyzôkönyveket és a komposztot. Évente egyszer KIWA-komposzt-analízis


Biohulladék

31

>


A minôségi követelmények összehasonlítása Az említett öt országban a komposztok minôségi követelményei jelentôsen különböznek egymástól a paraméterek prioritásában és a megengedett mennyiségek tekintetében is. Dániában például a szerves szennyezôanyagok jelentik a legnagyobb problémát, míg Németországban a higiéniai követelmények. A határértékek kétféleképpen határozhatók meg, abszolút értékben, amelynek a túllépése azonnali kizárást jelent, vagy irányértékben, amelyet esetleg túl lehet lépni, az egyes esetek megítélése pedig a minôségbiztosító szervezetek szakmai kompetenciájába tartozik. Ez utóbbi megoldás racionalitása miatt egyre jobban elterjed, hiszen a komposztüzemeknek nincs befolyásuk a nyersanyagok szennyezettségére, így a legtöbb esetben indokolt az eseti elbírálás. Szennyezôdések Az 5 ország határértékeinek összehasonlításakor figyelembe kell vennünk két szempontot, az egyik, hogy szárazanyagra vagy szervesanyagra vonatkoztatva adják-e meg, illetve abszolút értéket vagy irányadó értéket jelöltek-e meg. Ország Ausztria (I. osztály) Belgium (Mg. Minisztérium) Dánia (823.rendelet) Németország (RAL) Hollandia (kiváló minôségû)

Cr 70 70 100 100 50

Ni 42

Cu 70

Zn 210

Cd 0,7

Hg 0,7

Pb 70

20 90 300 30 1000 40000 50 100 400

1,5 0,8 1,5

1 0,8 1

120 120 150

10

0,7

0,2

65

25

75

Összességében elmondható, hogy Európában régóta mûködô, ezáltal évtizedes tapasztalatokkal rendelkezô, jól bevált minôségbiztosítási rendszerek garantálják a piacra kerülô komposztok minôségét. Nem véletlen, hogy ezekben az országokban lényegesen kisebb a bizalmatlanság, kevesebb az ismeretek hiányából fakadó elôítélet a szerves hulladékokból készült talajjavító anyagok, a komposztok iránt. Ez természetesen a komposztvásárlás és -felhasználás mértékében is igen jól tükrözôdik, ami a komposztáló telepek gazdaságos, sôt nyereséges mûködése szempontjából sem elhanyagolható körülmény.

A nehézfém-határértékek (ppm) Ország Ausztria

Belgium Dánia

Németország

Hollandia

Megjegyzés 4 mintavétel számtani átlagát veszik, amely nem haladhatja meg a nehézfém határértékeket, az egyes mintavételek pedig a határértékek 50%-át. (Az értékek 30% szervesanyagra vonatkoznak.) Abszolút határértékek a Belga Mezôgazdasági Minisztérium irányértékei alapján. Irányadó értékek 5 mintavételbôl legalább a minták 75%-a nem haladhatja meg a nehézfém határértékeket, az egyes mintavételek pedig a határértékek 50%-át. (Az értékek szárazanyagra vonatkoznak.) Irányadó értékek, a minták 1 nehézfémnél a határértéket 10%-kal haladhatják meg. (Az értékek 30% szervesanyagra vonatkoznak.) A határértékeket 1 esetben 1,43-as faktorral szorozva túlléphetik (Az értékek szárazanyagra vonatkoznak.)

A MAGYAR MINÔSÉGI KOMPOSZT TÁRSASÁG VÉDJEGYE

Magyarországnak, ezen belül az egyetlen hazai komposzt minôségbiztosítással foglalkozó szervezetnek, a Magyar Minôségi Komposzt Társaságnak tehát egy olyan minôségbiztosítási rendszert kell kialakítani, amely ötvözi a fenti példák elônyeit, ugyanakkor gazdasági és gyakorlati szempontból is a legjobban illeszkedik az itthoni körülményekhez.

A következô számunkban részletesen beszámolunk a magyarországi komposzt-minôségbiztosítási rendszer kialakításának elsô lépéseirôl. ■

Biohulladék • Negyedévente megjelenô szaklap • Kiadja: Profikomp Kft. • Szerkesztôk: Dr. Alexa László, Bagi Beáta Felelôs kiadó: Dr. Alexa László • Tervezés és nyomdai elôkészítés: Stég Grafikai Mûhely • Nyomtatás: Globál Kft. Hirdetési tarifák: Belsô borítók: 150 000 Ft • Hátsó borítók: 190 000 Ft • 1/1 oldal: 95 000 Ft • 1/2 oldal: 60 000 Ft Szerkesztôség: 2101 Gödöllô, Pf.: 330 • Telefon/fax: 28/422-880 • e-mail: [email protected]

32

Biohulladék


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Partnereink!

Recommend Documents