Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves makói barátaim! Szeretettel köszöntök mindenkit a Városháza Galéria 143. kiállításának megnyitóján. Azt szokták mondani rólunk, magyarokról, hogy létrehozni valamit még csak, csak tudunk, de folyamatosan magas szinten üzemeltetni az már kevésbé megy nekünk. Ebből a szempontból üdítő kivétel a 12. éve magas szinten működő Karsai Ildikó által, megálmodott, létrehozott, Városháza Galéria. A hétéves folyamatos magas szintű működés, tudatossággal, szervező készséggel, és nagyon sok munkával valósítható meg. A jót könnyű megszokni, könnyű volt megszokni a Városháza Galériát és valljuk meg őszintén, ha nem lenne, hiányozna. Mostani fotókiállításunk címe: Fa, Tégla, Beton, Makói városképek A cím azért is érdekes, mert felmerülhet bennünk a kérdés, mit lehet egy alföldi mezővárosban fotózni. Nincsenek középkori műemlékek, nincsenek felhőkarcolók. A téma mégis hálás, mert Makó, mint város sokoldalúan jól fotózható. A kiállítás Makovecz Imre emléke előtt tiszteleg. Nem véletlen, ugyanis a világhírű építész munkája meghatározza Makó belvárosának városképét. A Hagymaház, a Főtér, a Gimnázium bővítése, a buszpályaudvar, és a Hagymatikum fürdő komplexum, mind Makovecz Imre zseniális tervező munkáját, dicsérik, hirdetik. Természetes tehát, hogy a fotók nagy részén ezek az épületek láthatók. Részt vettem a fotók zsűrizésében és elmondhatom a zsűri munkája ezúttal könnyű volt, mert a kiírásnak megfelelő, a kiállításhoz kellő mennyiségű jó anyag érkezett be. A fotókat beküldők fejlődtek az elmúlt években technikai hiányosságok miatt egyetlen képet sem kellet kihagyni.
Tizenkét alkotó 58 fotóját, munkáját láthatjuk a paravánokon. A 12 különböző korú, egyéniségű, világlátású, és érzékenységű emberben, ami közös az a fotózás szeretete. Tudják, hogy fotózni jó, mert a legegyszerűbb képben is benne rejlik az alkotás lehetősége. Fotózni jó, mert a képek által megosztható a közzé tehető a lélekben megfogant vizuális élmény. S azt is tudják, hogy a megosztott öröm egyben megsokszorozott öröm. A fotók átfogó képet adnak a város, legjellegzetesebb épületeiről. Új épületeket látunk, és régieket. A régieken feltűnnek az idő okozata sebek. Az idő okozta sebek egyben a szervetlen társadalmi fejlődés képi lenyomatai is. A polgárság, amely ezeket az épületeket létrehozta az - ismert történelmi körülmények miatt - megszűnt, és anyagi erőforrások hiánya miatt ezen értékes épületek lassú romlásnak indultak. Hajdú Tibor fotói az igényes helyreállítást mutatják. A képek magukért beszélnek, de néhány szót a fotók erényeiről mégis mondanék: Forgó Géza: Jól látta meg és jól használta ki a témában rejlő lehetőséget, és láthatóan élvezte a feladatot. A címben szereplő fa tégla beton hármast kiegészítette a vassal, lefotózta a Makó legnagyobb vasépítményét, a vasúti hidat. Nem elégedett meg a puszta látvánnyal, hanem kihasználva a digitális képmódosítás lehetőségét, különleges hangulatú képet hozott létre. Hagymatikum fürdő I.-II., III.-IV. című kép párjain az épület általunk ritkán látott csúcsait, valamint az épületfotózásban rejlő absztrakciós lehetőséget is bemutatja. Kiss Lajos: Úgy gondolom Kiss Lajos a makói fotográfusok közül a legtöbbre hívatott legtehetségesebb alkotó. Nem régen volt alkalmunk megcsodálni itt a galériában portré kiállításának kitűnő képeit. Most egy különösen elmélyült, átírt, szimbolikus, lenyűgözően gondolatgazdag összeállítást láthatunk tőle. Az egyszerű, fekete fehér tónusra redukált képek rendkívüli gondolati, érzelmi mélységeket tárnak fel az érdeklődő szemlélőnek.
Fejes Éva: A Hagymatikum épület tető részét vette szemügyre. Ügyesen használta ki az ismétlődésekben, ritmusokban rejlő képalkotási lehetőséget. Visszafogott színvilága eleganciát tükröz. A képcímek jól egészítik ki a fotók mondanivalóját. Juhász István: Két képe a múló időt, egy épület romlásán és egy feszület nélküli vas Krisztuson mutatja be a nézőknek. Bunda Gábor: „Mester munka volt” és a „Szem” című fotói jól idézik meg az előbb említett idő okozta sebeket. „Lakópark című képe arra példa, hogy egy jól megválasztott frappáns cím megvilágíthatja a megbúvó gondolati tartalmat. A „Téglahegyek” cím kissé ironikus, mert a képen látható téglákat nem a tektonikus földmozgás, hanem az emberi kéz hozta létre. Cservölgyi Zsófia: A digitális technika adta lehetőségekkel okosan élő különleges hangulatú, érdekes szokatlan kompozíciójú képeken varázsolja elénk a számára fontos épületeket. „Kéttősség” és „Látszat” című fotója a valóság egyéni, lírai átköltése. Marosvári Csabáné: Három fotója a fürdő építkezés fázisairól tudósít. Az „Út vége” című képe az építkezés befejezésén túl a Makón minden út a Hagymatikumba vezet igazságát is, mutatja. Bárdos András: A digitális technika segítségével látomássá alakítja Makó épületeit. Egyik ilyen különleges, figyelemre méltó képe a „Szezám tárulj” című fotója, a melyen mintegy mesebeli elvarázsolt kastély jelenik meg az új fürdő épülete. A Hagyma házat a térrel együtt élénk színekben fotózta. A buszpályaudvar részletét külön leges látószögből mutatja meg. Hajdú Tibor: Képein a Szent István tér 18. számú szépen, szakszerűen felújított ház látható, annak példájaként, hogy begyógyíthatók az épületek idő okozta sebei. Érdemes megfigyelnünk a szépen felújított szobrokat, és a kéményen lévő a felületes szemlélőnek fel sem tűnő keresztet. Martini János: A már agyon fotózót Hagyma házról tudott eddig nem látott látószögből érdekes egyéni fekete-fehér képeket készíteni. Márton Gábor: Fotói és a címek is átgondoltságot mutatnak. A „Titkok kapuja” című kép eredetijét a makóiak naponta látják, de a fotós szeme kellet ahhoz, hogy a komplementer színek hatását kihasználva felfigyeljünk erre az érdekes épület részletre. A „Mingyá gyüvök” című fotó képcíme a képen első látásra feltűnő
fafaragványokon túl a figyelmes szemlélő számára feltáruló rejtettebb emberi tartalomra is utal. Tézsla István: Bátran élt az éjszakai felvételben rejlő különös képi hatással. Fotóin fiatal kora ellenére érett képi látásmód jegyei fedezhetők fel. Az eddigieket összefoglalva úgy látom a makói fotósok nem, csak néztek, látták is az épületeket, sőt igényes fotóikkal láttatni is tudják az épületek esztétikai értékeit. Most következzen a kiállításnyitásnak a fotósok által leginkább várt része a díjjak átadása. KÜLÖNDÍJ: Bárdos András Makó A ZSŰRI KÜLÖNDÍJA: Kiss Lajos Makó I.
Díj
Forgó Géza Makó
II.
Díj
Fejes Éva Szeged
III.
Díj
Márton Gábor Szeged/Makó
IV.
Díj
Martini János Csongrád/Makó
V.
Díj
Tézsla István Makó
VI.
Díj
Hajdú Tíbor Makó
Dicséret Cservölgyi Zsófia Makó Bunda Gábor
Tótkomlós
Marosvári Csabáné Juhász István
Makó
Makó
Végezetül kívánok mindeniek tartalmas nyarat, a fotósoknak szép fényeket, jó képeket. A kiállítást ezennel megnyitottuk.
