Dr. Tschürtz Nándor
Érnyomás, vérnyomás és a többiek
VÉRNYOMÁS Elsô látásra könnyû írni a magasvérnyomás-betegségrôl. Aztán amikor az ember hozzáfog… Ugyan világos, hogy a magas vérnyomás betegség. Csakhogy ha betegség, gyógyítani kell. Na de miért is betegség egy olyan valami, ami a legtöbb esetben akár évtizedekig nem okoz semmi panaszt. Nem fáj, nem viszket, nem látható, nem érezhetô. Aztán mit kezdjünk a ”betegség, hát gyógyítsuk” mondattal? Semmit. Az esetek elsöprô többségében a magas vérnyomás nem gyógyítható meg. Különben is, mi emberek nem magas vérnyomásban nyomorodunk vagy halunk meg. Nem? Nem. Hanem? Hanem szélütésben, szívinfarktusban, veseelégtelenségben, szívelégtelenségben. Lehet, hogy akkor nem is a magas vérnyomás a betegség. Lehet, hogy a magas vérnyomás csak egy eleme egy igazán fontos (bár sokáig szintén „láthatatlan”) betegségnek? Lehet, hogy csak egy olyan „valami”, amit ha idejében felfedezünk és korrekten kezelünk, az igazán nagy baj kialakulása meggátolható vagy akár gyógyítható? Lehet bizony. De akkor mi az a betegség, aminek a megelôzéséhez, gyógyításához a magas vérnyomást IS (még egyszer leírom) idôben fel kell fedeznünk, és korrekten kezelnünk kell? A szélütés? A szívinfarktus? A veseelégtelenség? A lábér szûkület? A merevedési zavar? A szívelégtelenség? A szívritmuszavar? Vagy talán mindegyik? Igen, mindegyik. Hiszen mindezek hátterében a szervezetünket tápanyaggal, oxigénnel ellátó érrendszer betegsége, orvosi szóval ateromatózisa – szép és elôrehaladott állapotában nagyon találó magyar szóhasználattal: meszesedése – áll. Az érelmeszesedés tehát a lényeg. Pontosabban az érelmeszesedés elkerülése, lassítása, lehetôség szerinti visszafordítása. Feltûnt Önnek, hogy az elôzô mondatfüzérbe írtam egy nagy IS-t? Igen? Örülök. Na de miért írtam? Talán nem elég a magas vérnyomást – ahogy már harmadszor mondom – idôben felfedezni és korrekten kezelni? Sajnos nem. Ha ez elég lenne, ha a vérnyomás ideálisan tartása elég lenne minden bajok elkerülésére, ha ez a betegség mindenkiben „egyforma lenne”, akkor kellene egy nagy (vagy kis) tabletta, azt mindenki bevenné, mindenkinek jó lenne a vérnyomása, és mindenki megmenekülne az érelmeszesedés okozta bajoktól. De sajnos ez nem ilyen egyszerû. Nem? Nem! Nézzük csak meg, miért!
2
Mi a vérnyomás? Érnyomás – akár így is írhatnám, persze a hétköznapokban inkább vérnyomásról beszélünk. Ez tulajdonképpen az áramló vér által az érfalra gyakorolt nyomás. Vérnyomásra szükségünk van. Egyszerûen e nélkül nem „folyhatna” el a vér egyetlen szervünkhöz sem, és akkor nekünk végünk. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, mennyire feszíti a vér az ereket. Egy „Nagy Tanár” találóan jegyezte meg, hogy bár az érelmeszesedés kulcslépése, hogy a koleszterin berakódik az erekbe, de egyáltalán nem mindegy, hogy lassan, komótosan beszivárog, vagy a magas vérnyomás miatt gyakorlatilag bepaszírozódik. Na, ez tényleg logikus. És mi sem példázza ezt jobban, mint az a tény, hogy a visszereink – melyekben az ütôereknél sokkal-sokkal kisebb a vérnyomás – praktikusan el sem tudnak meszesedni. Az ütôereink meg…
Érezzük? Nem érezzük? A vérnyomást – szerintem sajnos – nem érezzük. Legalábbis az optimális, normális, vagy a fokozatosan kialakuló magas vérnyomást nem. Nem hiszi? Pedig így van. Persze ennél csak az lenne a borzalmasabb, ha minden vérnyomásváltozást rögtön megéreznénk. Bármilyen hihetetlen elsô hallásra, de szívütésrôl szívütésre változik a vérnyomásunk. Egészségesen mindig pont akkora vérnyomást „csinál” a szervezetünk, amekkorára szükségünk van. Optimális esetben a rendszer nagyon takarékos. Nem erôlködik. Mindenhova eljuttatja a szük séges vérmenynyiséget, de nem terheli túl sem a csôvezetéket – tehát az ereinket –, sem a szerveinket. A magasvérnyomás-betegség ennek a harmóniának a tartós megbomlása.
3
A betegség oka Most ugyebár azt kellene leírnom, hogy mitôl alakul ki maga a betegség. Nem szép ezt így kimondani, de nem tudom. Az esetek elsöprô többségében (9095%-ban) a magas vérnyomás oka maga a magas vérnyomás. Olyan sok tényezô (részben örökletes, tehát genetikai, részben környezeti: elsôsorban életmódi) szerepel okként, hogy nem lehet egyet felelôssé tenni. A számos ok között nagyon sok genetikailag meghatározott, vagy legalábbis megalapozott. Ez az oka annak, hogy egyes családokban szinte mindenki, más családokban meg praktikusan senki nem magasvérnyomás-beteg. Addig, amíg nincs mód a „sarki rendelôben” saját genetikai térképet venni, csináljunk magunknak! Hogy hogyan? Hát készítsünk egy családfát! Mondjuk a vérnyomás tekintetében egy „vérnyomáscsaládfát”. (Megjegyzem, mind az érrendszeri, mind a daganatos betegségek szempontjából nagy segítség a családi „önismeret”.) Nos, akár rajzoljuk le, ki kinek a gyereke, testvére, nagybácsija, miegymás, és jöhet a kitöltés. Ki tud magasvérnyomás-betegségérôl? Aki tud róla, nagy biztonsággal az is! Ki szed vérnyomáscsökkentô gyógyszert? Akinek vér nyomás csökkentô gyógyszer mellett jó a vérnyomása, az nagy biztonsággal magasvérnyomás-beteg! Akinek a vérszerinti egyenes ági rokonai között van vagy volt magasvérnyomásbeteg, annak feltétlen érdemes számolnia a betegség kialakulásának rizikójával. A környezeti, illetve életmódi tényezôk között a mozgásszegénység, a tartós stressz, az elhízás igazoltan növelik az esélyét magas vérnyomás kialakulásának, de nem egyedüli okai a betegségnek. Ritka, hogy a betegség visszavezethetô egy vérnyomás-emelkedést okozó speciális betegségre. Ha van ilyen elsôdleges ok, akkor a magasvérnyomás-betegség valóban másodlagos, azaz orvosi szóhasználattal szekunder. Ha az elsôdleges kiváltó okot megszüntetjük vagy meggyógyítjuk, meggyógyul a magasvérnyomás-betegség is.
Rizikókosár E kis kitérô után most kanyarodjunk vissza oda, hogy sajnos vagy nem sajnos, de nem érezzük, hogy milyen a vérnyomásunk. Emiatt úgy „érzés után” azt sem vesszük észre, ha már magas a magas. Pedig ugye akkor jó a vérnyomásunk, ha nem okoz kárt nekünk. Pontosabban, ha nem okoz kárt az ereinkben, szerveink-
4
ben. Figyelem! Most sem azt írtam, hogy nem okoz panaszt! Azt írtam, nem okoz kárt! Bár a vérnyomás nagyon fontos, de pusztán az egyik ereinket, szerveinket károsító rizikótényezô. Emiatt már itt jegyezzük meg, hogy amikor jó a vérnyomásunk, és amikor rossz, az nem csak a vérnyomás magasságától függ. Elsô megközelítésben minél betegebbek az ereink, vagy minél több az ereinket károsító tényezô (úgynevezett rizikó), annál fontosabb az optimális vérnyomástartomány megközelítése. A cél ugyanis az erek, szervek védelme, tehát úgy elsô megközelítésben az érelmeszesedés kivédése vagy leállítása. Emiatt kulcsfontosságú, hogy ne csak a vérnyomásunk legyen „jó”, hanem térképezzük fel és tartsuk féken a többi érrendszeri ellenségünket is. Ezek között vannak olyanok, amiket nem tudunk befolyásolni. Mégis fontos, hogy tudjunk róluk, mert beletartoznak a nagy rizikókosarunkba. Ilyen például az életkorunk.
Életkor Ha férfiként betöltöttük a 45. életévünket vagy hölgyként (bár tudom, a hölgyeknek nincs is koruk) az 55. évet, az már bizony önmagában egy úgynevezett klaszszikus érrendszeri rizikótényezô. Annak, hogy a hölgyek láthatóan tovább védettséget élveznek az érelmeszesedés szempontjából, elsôsorban hormonális okai vannak. Bár nem is teljesen halkan és egyáltalán nem cél nélkül, hadd jegyezzem meg: ha egy nô dohányzik, kapásból eltörli ezt a biológiai védettségét. Olyan esetlenné válik, mint mi, férfiak. Jaj nekünk (és persze a dohányos nôknek)! A rizikótényezôk során most olyannal folytatom, ami úgy általánosságban is jól látszik, és tudjuk is befolyásolni. Ez az elhízás.
Túlsúly, elhízás Könnyen tisztázható, hogy Ön túlsúlyos-e. Még csak mérleg sem kell feltétlenül hozzá. Bizony-bizony, akár mérleg sem kell! Az elhízás problémája érrendszeri szempontból ugyanis nem úgy általánosságban a kilók, hanem a has-
5
üregünkben, a belek közt felhalmozódó zsírkilók, azaz áttételesen növekvô haskörfogatunk centimétereiben rejlik. Ha hasunkat a köldökünk magasságában körbekerítve 102 cm-t, vagy ne adj’ isten többet mérünk, az biztosan sok. Hölgyeim! Önöknél sajnos szigorúbb, 88 cm a bûvös határ. A haskörfogat nem (illetve nem csak) esztétikai kérdés. A haskörfogat halálos kérdés. A hasüregi nagy mennyiségû zsírszövet ugyanis nem egyszerûen zsír. Megbolondult zsír. ??? A szervezetünk egész szabályozási rendszerére – többek között a vércukor-, a vérzsír- és a vérnyomás-szabályozásra is – mind-mind károsan hat. Elôbb-utóbb mindent boríthat. Mert itt van példának okáért a cukor.
Cukorbetegség, cukorfelhasználási zavarok A cukorbetegség kialakulása – legalábbis az esetek mintegy 95%-át kitevô, úgynevezett 2-es típusú cukorbetegségé – a magasvérnyomás-betegséghez hasonlóan, lassú folyamat. Ezen betegség zömében nem, vagy nem csak az inzulin elválasztásával van gond, hanem sok esetben pont a hasüregi zsírfelesleg miatt az inzulin hatásának akadályozottsága, gátoltsága, az úgynevezett inzulinrezisztencia a betegség kulcsa. Akinek öröklôdés folytán, vagy bizonyos társult betegségek miatt nagyobb a fogékonysága cukorbetegség kialakulására, az elhízással kiváltja, vagy kifejezetten sietteti a betegség kialakulását. Most pedig lássuk kedvencemet, a vérzsír-betegségeket!
Vérzsír-betegségek Figyelem! Nem igaz, hogy aki kövér, annak biztosan magas, és aki sovány, annak biztosan jó a koleszterinje! Ez egyáltalán nem igaz. A koleszterint (és a többi érelmeszesedést befolyásoló vérzsír-tényezôt) csak méréssel, laboratóriumi meghatározással lehet tisztázni. Az viszont igaz, hogy az elhízás (és akár ettôl függetlenül a cukorbetegség is) kifejezetten agresszívebbé teszi a vérünkben keringô és onnan az érfalakba berakódó zsírokat. Hoppá! Majdnem megfeledkeztem valamirôl. A dohányzás.
6
Dohányzás Ez szerintem a legfurcsább érrendszeri rizikótényezô. Ugye eddig beszéltünk olyanról, amit nem tudunk befolyásolni (életkorunk és nemünk), aztán olyanról, ami legtöbbször több év-évtized helytelen életmódjának az eredménye (az elhízás), meg olyanokról, amelyeket csak mérni lehet (mint a cukorfelhasználási és vérzsír-betegségek), de a dohányzás tényleg unikum. Senki nem úgy kezdi, hogy bemegy a trafikba, és „ide nekem egy doboz cigit, mert a következô harminc évben napi húsz szálat fogok szívni”. Kezdetben „jó buli”, aztán észrevétlen függôség, és közben már igazi (többek között) érrendszeri gyújtóbomba. Persze önmagában is hatékonyan pusztít, de ha más probléma is jelen van, akkor az igazi…! Tehát az érrendszeri rizikókosarunk elemei az életkor, a testsúly, a cukor, a zsír és a cigi, no és nem utolsó sorban a vérnyomás.
Vérnyomásmérés, önellenôrzés Foglalkozzunk most magával a magas vérnyomással! A vérnyomás ugye egy pillanatról-pillanatra, pontosabban szívütésrôl-szívütésre változó valami. Ha ideges, vagy fáj a feje (vagy akár a lába!), a vérnyomása általában megemelkedik. Ebbôl következik, hogy azt megmondani, hogy milyen átlagosan, nyugalomban a vérnyomása, egy-egy értékbôl lehetetlen. Fôleg, ha a mérés orvosi vizsgálatnál, rendelôben történik. Valljuk be, az orvosi rendelô messze áll a hétköznapi megszokott környezettôl. Márpedig szokatlan helyzetben – és az orvosi vizsgálat ilyen – jóval magasabb lehet a vérnyomásunk az átlagos helyzetnél. Emiatt rendelôi értékek alapján – hacsak nem igazolható valamilyen egyértelmûen magasvérnyomás-betegség okozta szervi eltérésünk, károsodásunk – nem is lehet kimondani a magasvérnyomás-betegség diagnózisát! Persze ennek ellentmondani látszik, hogy a hivatalos szabály ma is az ismételt rendelôi értékeket veszi alapul – általánosságban 140 és/vagy a „/”-ben 90 Hgmm felett beszél betegségrôl –, de azt a szemléletet még abból az idôbôl örököltük, amikor nem tudtuk magunkat otthon ellenôrizni, mert még nem volt mivel. Ma ellenben viszonylag olcsón, megbízható, 7
könnyen kezelhetô, úgynevezett automata vérnyomásmérôt vehet bárki, akinek erre szüksége van. De hát kinek is van (lenne) szüksége önellenôrzésre? Nos, aki kezelt magasvérnyomás-beteg, annak biztosan, hiszen e nélkül a néhány hetente mért egy-egy rendelôi vérnyomásértékbôl legfeljebb csak sejteni lehet, hogy is áll a dolga. Világos, hogy ha a megszokott, otthoni környezetben heti 4-5 mérést végzünk, akkor ez sokkal pontosabban tükrözi a vérnyomásunkat. Ráadásul, ha az adatokat felírjuk egy kis füzetbe – azaz vérnyomásnaplót is vezetünk –, akkor idôben észleljük, ha a vérnyomásunk tartósan a kívánt tartomány fölé emelkedik. Néhány hónap adataival pedig észrevesszük, hogy – mondjuk kifejezetten vagy alig – befolyásol a frontváltozás, vagy a menstruációt megelôzôen kicsit megemelkedik a vérnyomásunk. Persze, ezek egyáltalán nem kóros dolgok, sôt, az élet természetes velejárói. Ugyanígy változik annak is a vérnyomása, aki nem magasvérnyomás-beteg. Egy precíz naplóval (persze ha a készülékünk megbízható, a méréseket korrekten végeztük és minden adatot szépen feljegyeztünk) kiderül akár a „fehérköpeny magas vérnyomás” (amikor otthon gyógyszermentesen normál a vérnyomásunk, de rendelôben mindig magas), akár a magasvérnyomás-betegség mellett fennálló fehérköpeny effektusunk. Ilyenkor ugyanis szükséges az otthoni normál vérnyomás eléréséhez a kezelés (tehát mese nincs, magasvérnyomás-betegek vagyunk), csakhogy a rendelôi magas értékek miatt úgy tûnik, nem elég hatékony a kezelésünk, még nem elég alacsony a vérnyomásunk. Ennyit (elöljáróban) azoknak, akik ismert és reményeim szerint korrekten kezelt magasvérnyomás-betegek. Rajtuk kívül azonban hasznos az önellenôrzés azoknak is, akik „még” nem betegek, de nagy a rizikójuk (esélyük) arra, hogy beteggé váljanak. Mivel ez a betegség részben örökletes tényezôkön (is) múlik, ha szüleink vagy szüleink testvérei, vagy akár saját testvéreink között van magasvérnyomás-beteg, jól tesszük, ha önellenôrzéshez fogunk. Ez csupán egy korrekt vérnyomásmérô készülék és elhatározás kérdése. Legrosszabb (pontosítok: legjobb) esetben éveken át azt látjuk, hogy (legalábbis a vérnyomásunkkal) minden rendben. Kívánom, hogy így 99 éves koráig feleslegesen ellenôrizze magát!
8
Aztán nyugodtan olvassa a fejemre, hogy lám-lám, mégsem lett igazam! Sajnos jóval többen lesznek azok, akiknél – akár az önellenôrzés elsô néhány hónapja – betegséget igazol, akár néhány év vagy egy-két évtized után magasvérnyomásbetegségük kialakulását igazolja majd. Így a lehetô leghamarabb, a kezdet kezdetén felismerhetô – és így idôben kezelhetô – a leggyakoribb érbetegséget okozó betegség. Az örökletes tényezôk mellett növeli betegségünk esélyét, ha elhíztunk, ne adj’ isten cukorbetegek vagy akár már érbetegek vagyunk, sôt az is, ha vérzsír-betegségünk van. Tehát ha valaki túlsúlyt gyûjtött, cukor- vagy vérzsír-beteg, vagy már igazolták érbetegségét, szintén hasznos – sôt kimondom –, szükséges a vérnyomás-önellenôrzés.
Mennyi a jó?
160/100
Ha a vérnyomásértékekkel kapcsolatban teszszük fel a kérdést, sajnos nem elég egyetlen számadatot megjegyeznünk. Kezdjük talán ott, hogy a vérnyomásértéknek van egy felsô (a legmagasabb) és egy alsó (tehát legalacsonyabb) értéke. Minden szívösszehúzódásnál - amikor a szív ereinkbe nyomja a vért - a vérnyomás megemelkedik, és az alatt az idô alatt, amíg a szív magába gyûjti a következô adag kipumpálandó vért, a vérnyomás csökken. Ha egy automata vérnyomásmérôvel megmérjük vérnyomásunkat, az elôször két számot mutat. Az elsô a maximális (orvosi szóval szisztolés), a második a minimális (orvosi szóval diasztolés) vérnyomásérték. A legtöbb készülék ezután kiírja a pulzusszámunkat is.
140/90
120/80
150/95
130/85
Jó „házi praktika” a vérnyomás-önellenôrzés, amivel tisztázható a „mennyi az annyi”. Fontos viszont a megbízható, lehetôség szerint „felkaros”, megfelelô mandzsettaméretû vérnyomásmérô! Nyugalomban, ülô helyzetben, fôleg a reggeli órákban (ébredés után 1-2 órán belül), illetve a késô esti órákban (úgy négy és hét óra között) érdemes mérni. Hogy miért? Mert úgy vagyunk „megkonstruálva”, hogy általában a nap ezen két idôszakában eleve kicsit magasabb a vérnyomásunk, mint máskor. Fontos, hogy vérnyomásértékeinket – összehasonlíthatóságuk érdekében – nyugalomban, panaszmentesen, ülô helyzetben, megbízható, pontos készülékkel, megfelelô méretû vérnyomásmérô mandzsettával mérjük!
9
Legtöbbször több mérés és hosszabb idôszakok mérési adatai alapján dönthetô el, hogy jó-e a jó, vagy magas-e a magas. Tehát ha reggel meg késô délután minden OK, akkor általánosságban az egész napunk OK. Biztosan csak akkor lehetünk elégedettek, ha így nyugalomban az elsô érték 130 és a „/” meg 80 alatti. Ha valamelyik tartósan (heteken át) magasabb… akkor… fogjuk a vérnyomásadatainkat, és irány az orvosdoktor! Normál vérnyomás: hosszabb és nyugodtabb élet. Magas vérnyomás: gyorsabb érelmeszesedés, a szívinfarktus, szívelégtelenség és kiváltképp a szélütés fejünk felett lebegô réme. Mert tényleg nem mindegy, hogy a koleszterin lassan, komótosan beszivárog, vagy a magas vérnyomás miatt bepaszírozódik az ereinkbe. Most vegyük számba, mi a teendônk, ha kiderül a betegségünk! Ha megfelelô számú, megfelelô gyakoriságú vérnyomásméréssel igazolt a magas vérnyomásunk, akkor ugye azt gyógyítani kell. Van egy rossz hírem. A magasvérnyomás-betegség (hacsak nem más betegség okozza, tehát úgynevezett másodlagos, azaz szekunder hipertónia) nem gyógyítható. Azaz nem áll rendelkezésünkre olyan gyógyszer, módszer, miegymás, amit alkalmazva a betegség megszûnik. Ez tényleg nem szívderítô hír. Nagy biztonsággal a további életünk során elkísér, tehát igazi klasszikus, tartós, azaz krónikus betegség. Ez baj. De hadd mondjak azért valami jót is! A betegség kezelhetô, sôt kezelendô. A kezelésnek pedig az egyik jól megfogható eredménye, hogy vérnyomásunk megfelelôen alacsony, pontosabban az érvédelmünknek megfelelô, úgynevezett céltartományba csökkenthetô. Ezáltal pedig sokat csökken annak a valószínûsége, hogy szívinfarktust vagy éppen gutaütést kapjunk. Az elsôdleges célt, a kellôen alacsony vérnyomást mi magunk követhetjük az önellenôrzés révén a legmegbízhatóbban. Elértük-e és folyamatosan fenn tudjuk-e tartani? Ha nem, konzultáljunk doktorunkkal! De miért mondom, hogy az elsôdleges cél a vérnyomás csökkentése? Van más célunk is? Hát persze! Sôt, nem is a vérnyomáscsökkentés a cél, az csak az eszköz! A cél ereink, szerveink védelme, azaz egészségünk megôrzése
10
vagy visszaszerzése. Bocsánat a kifejezésért, de a jó vérnyomás, de rossz cukor hasonlóan kipurcantja ereinket, mint a rendben lévô cukor melletti tartósan magas vérnyomás. Az meg könnyen belátható, hogy teljesen mindegy, mitôl kapunk infarktust: a vérnyomásunktól, vagy mondjuk az elôzô példánál maradva a cukrunktól! Emiatt, ha magasvérnyomás-betegségünk igazolódott, a többi, úgynevezett klasszikus érrendszeri rizikótényezôt, betegséget is tisztáznunk kell. Tudja! A rizikókosár. Tehát az életkor, a testsúly, a cukor, a zsír, a cigi és a vérnyomás. Olyanok ezek, mint egy-egy mozaikdarabka. Az érrendszert terhelô összképet csak akkor látjuk, ha minden kis elemet megvizsgálunk és egymáshoz illesztünk. Hogy ennél a példánál maradjak, a képet igazán azzal lehet szépíteni, ha minden mozaikkockát rendbe hozunk, megfelelôen rendezzük, kezeljük.
Kezelés Aki érbeteg vagy érbetegség kialakulása fenyegeti (például magasvérnyomás-beteg), annak a leghasznosabb otthoni elektromos „kütyüje” a vérnyomásmérô. Persze, ha használja. Persze, ha megfelelôen használja. Mindenképpen indokolt kezelôorvosunkkal egyeztetni, egy-egy alkalommal közösen „kipróbálni” a mérést. Így a leggyakoribb technikai hibák elkerülhetôk. Az orvos és a beteg egy amolyan kárelhárító minicsapat. Beszéljék meg, milyen gyakran történjen önellenôrzési mérés. Valószínû, hogy a vérnyomás-beállítás elsô idôszakában – amíg stabilan el nem érjük a kívánt tartományt – gyakoribb, ezt követôen ritkább ellenôrzés lesz indokolt. A fentiekbôl következik, hogy a magas vérnyomás csak egy, bár nagyon különleges betegség az érelmeszesedést okozó, fokozó betegségek (elhízás, cukor, zsír, vérnyomás), és persze a dohányzás sorában. Mindegyik fontos. Együtt fontosak. Általánosságban nem is tudom azt mondani, hogy ennek vagy annak nagyobb-e a szerepe. Általánosságban nem, de egy egyénnél, például Önnél igen. Mi kell ehhez? Üljünk le, megvizsgálom, megnézem a vérnyomásnaplóját, a cukrát, a zsírját, megismerhetem családjának betegség, azaz kórtörténetét, az Ön korábbi betegségeit, látom a korát, megmérem a haskörfogatát, és ezek után esetleg néhány kiegészítô vizsgálattal tisztázzuk (lehetôség szerint még teljesen panaszmentesen), mit okoztak már eddig ezek a láthatatlan bajok, akkor… akkor meg tudom Önnek mondani, pontosabban meg tudjuk közösen tervezni, mit tegyen, miért és hogyan. Na, ez a mondat nagyon hosszúra sikerült, mégsem célszerû feldarabolni. Ez így egész. Egyébként ha alaposan, lassan ízlelgetve, újra és újra végigolvassa, megtalálja a csodareceptet önmaga megmentéséhez.
11
Érvédelmi csodarecept Vegyen mindent számba, ami ereit terheli! Szakemberrel rakja össze az elemeket! Mérjék fel, mekkora kárt okozhatnak „ezek” így együtt! Tisztázzák, történt-e már baj! Ezután (eközben) határozzák meg, mit lehetséges, érdemes, szükséges változtatnia életvitelén (például: cigi, étkezés, mozgás). Optimális esetben ismét szakemberrel (dietetikus, gyógytornász, pszichológus) tervezze meg ezeket a személyre szabott életmódi lépéseket! Aztán persze tegye is meg, minden nap! Orvosával tervezze meg az életmód-terápiát kiegészítô esetleges gyógyszeres kezelést, védelmet! Ezután rendszeresen ellenôriz zék, hogy minden rész rendezett maradt-e! Idôszakosan pedig gyôzôdjenek meg arról, hogy valóban, úgy egészben is „minden rendben van”! A fenti recept elejét Ön már jól ismeri. Életkor? – Hát igen. Családi kórtörténet? – Betegségcsaládfa! Vérnyomás? – Vérnyomás-önellenôrzés! Elhízás? – Haskörfogat! Cukor? – Laborvizsgálat! Vérzsír? – Laborvizsgálat! Cigi? Cigi!!!
Vizsgálatok Ha jól megfigyeli, már ebben a sorban is voltak alapvizsgálatok, de ezek konkrét esetben mindig kiegészülnek az orvosi kikérdezéssel, fizikális vizsgálattal (megtekintés, tapintás, hallgatózás, kopogtatás), majd úgynevezett eszközös vizsgálatokkal. Ilyen eszközös vizsgálat maga a rendelôi vérnyomásmérés is. Hoppá! Hiszen azt írtam – nem egyszer, hogy a rendelôi vérnyomásmérés nem mond túl sokat.
12
Akkor meg minek? Nos, a „rendben van-e” a vérnyomásom kérdésre tényleg csak korlátozottan ad választ, de a karok közti esetleges kóros vérnyomáskülönbség, a láb-kar vérnyomásarány (szakmai szóval boka-kar index) meghatározásának elengedhetetlen eszköze. Ez az utóbbi mérés már tovább is vezet a „van-e bennem már károsodás” kérdéséhez. A boka-kar vérnyomásindex meghatározása ugyanis a „lábérszûkület” tisztázásának alapja.
EKG Még mindig egy átlagos orvosi rendelôben maradva, eszközös alapvizsgálat az EKG. Teljes nevén az elektrokardiográfia. Hevenyészett fordításban ez nem más, mint a szív testfelszínünkrôl elvezetett elektromos térképe. Fantasztikus találmány. Egyszerûségében nagyszerû. A szív minden egyes összehúzódását egy-egy elektromos jel indítja magában a szívben, majd ez a jel meghatározott sebességgel, meghatározott utakon mintegy szétterjed a szívizomzatban, és ideális esetben megadja az alapját egy harmonikus szívösszehúzódásnak. Ilyen összehúzódásból nyugalomban percenként átlag 60, azaz óránként 3 600, naponta 86 400, évente pedig már 31 536 000 ütés biztosítja szervezetünk vérellátásának vezérlését. És ez csak egy éves „adag”. Nem semmi! A nyugalmi EKG információt adhat minden olyan eltérésrôl, ami készítésekor elektromos „nyomot hagy” a szíven (lezajlott szívinfarktus, aktuálisan fennálló szívritmuszavarok, a szívizomzat kóros terheltsége, megvastagodása stb.).
Szívultrahang Különösen, ha az alap (nyugalmi) EKG eltérést mutat, de sok esetben attól függetlenül a szívkárosodás megítélésének következô lépése a szívultrahang-vizsgálat, orvosi szóhasználattal az echokardiográfia. Segítségével a szív szerkezete, a szívüregek tágassága, a szívizomzat vastagsága, a szív összehúzó ereje és ellazuló képessége, valamint a szívbillentyûk épsége vagy betegségei korrekten tisztázhatók. Ez a vizsgálómódszer egyben már kardiológus bevonását jelenti a vizsgálati sorba. Bár maguknak a koszorúereknek az állapota ezzel a vizsgálattal nem látható, de mind a szívizomerô-csökkenés, mind a kóros szívizomterheltség, kóros szívizom-megvastagodás (orvosi szóhasználattal bal kamra hipertró-
13
fia) igen. Ezek bizony már egyértelmûen szervi károsodás jelei és különösen magasvérnyomás- vagy cukorbetegség esetén gyakoriak.
Terheléses EKGvizsgálat Még mindig maradjunk a szívnél és egy átlagos kardiológiai szakrendelônél. Ha panaszaink alapján vagy akár ettôl függetlenül (akár teljesen panaszmentes) koszorúér- betegségünk rizikója nagy, terheléses EKG-vizsgálat elvégzése következik. A módszer a szívizomzatot ellátó koszorúérrendszer már kialakult, úgynevezett fix szûkületeinek, pontosabban az e szûkületek okozta szívizom-vérellátási zavar felderítésére alkalmas. Elve rendkívül egyszerû. Végy egy EKG-t, és szereld fel a vizsgálni kívánt személyre úgy, hogy az biciklizés vagy futás közben se essen le róla! Aztán fokozatosan nehezedô terhelés mellett – ami a szívét egyre nagyobb munkára sarkallja – figyeld, hogy nem alakul-e ki szívizom-vérellátási zavarra utaló tünet vagy eltérés. Ha igen, állj meg! A vizsgálat koszorúér-betegségre utal. Ha a beteg megfelelôen nagy terhelésre volt képes és a vizsgálat „negatív”, fix, hogy a már kialakult szûkület esélye kicsi. A vizsgálati eredmény tehát alapjaiban határozhatja meg a „hogyan tovább” kérdését, hiszen kóros esetben a koszorúér-szûkületek helye, kiterjedése és konkrét kezelési módja is legtöbbször csak koszorúérfestés (orvosi szóval koronarográfia) segítségével tisztázható. A szívet érintô károsodások, betegségek után beszéljünk kicsit az agyról. Az agy szerkezetének megítélésére általában csak abban az esetben van szükség, ha a panaszok vagy az úgynevezett fizikális ideggyógyászati vizsgálat valamiféle károsodás lehetôségét vetik fel. Ez esetben speciális, nagy felbontású röntgen (CT) vagy mágneses mezô hatását kihasználó (MRI) vizsgálat történik. Ezen vizsgálatok az agyi erek ábrázolására is alkalmas érfestéssel (angiográfia) is kiegészülhetnek. Ezeknél azonban jóval gyakrabban ajánlott a nyaki nagy verôerek ultrahangos vizsgálata. Hogy miért?
14
Nyaki nagyerek ultrahang-vizsgálata Bár a vizsgálat szintén specialista (radiológus) bevonását igényli a vizsgálati sorba, azért elég széles körben elérhetô. Ez a meglehetôsen vastag, jól vizsgálható érszakasz nem csak az agyi vérellátási zavar szempontjából kulcsfontosságú. Nem? Nem. Rendkívül sok információt ad úgy általában az érrendszerünk állapotáról is. Nem egyszerûen az a kérdés, hogy van-e rajta szûkület. Nem. Sôt, ”az már régen rossz”, mert akkor az érrendszerünk egészében már nagyon rozoga. Lényeges, hogy ha felrakódás, úgynevezett érelmeszesedéses plakk igazolható, az bizony már érbetegséget, sôt akár csak a belsô rétegének (intimának) a kóros megvastagodása is az érbetegség kezdetét jelzi. Jól kapaszkodjon meg! Ez a kóros megvastagodás a magasvérnyomás-betegek többségénél már fennáll. Elég elgondolkodtató.
Vesevizsgálat A láb, szív, agy után feltétlen beszélnünk kell egy sokáig bizony méltatlanul elhanyagolt szervünkrôl. Ez a vesénk. A vese fô feladata, hogy szervezetünket méregtelenítse, és biztosítsa testünk só-víz egyensúlyának állandóságát. Leegyszerûsítve: aztán a felesleges anyagot vizelet formájában kiürítjük. Ultrahang-vizsgálattal jól megítélhetô veséink mérete, alakja, esetleges szerke zeti eltérése. Ez egyszerûen nélkülözhetetlen vizsgálat, ha felvetôdik annak a lehetôsége, hogy más betegség (például vesebetegség) okozza másodlagosan a magas vérnyomásunkat. Ma viszont már azt is tudjuk, hogy a vese funkciójának tartós károsodottsága – tehát a méregtelenítés csökkenése – maga is gyorsítja az érelmeszesedést. És az is igaz, hogy a vese ereinek „meszesedése”, szövetének tartós túlterhelése vesemûködés-zavarhoz vezet. Tessék, itt a farkába harapó kígyó típusos esete! A vese funkciója a mindennapokban részben vérvizsgálattal, részben a vizelet fehérjetartalmának speciális meghatározásával vizsgálható.
15
Nem véletlen, hogy a vesének meghatározó a szerepe a vérnyomás fenntartásában, szabályozásában. Bizonyos hormonális anyagok termelésén és ezek egymásra hatásán keresztül a vérnyomás tartósan emelkedik. Sôt, ezek a részben vesében termelôdô anyagok nem csak a vérnyomás-emelkedésen keresztül, de önmagukban is kóros érmegvastagodást és átalakulást, szervterhelést (vízizom! vese!) okoznak. És itt ismét visszajutunk a vérnyomás kérdéséhez.
A magas vérnyomás kezelése A magas vérnyomás kezelésének értelme mindezek szerint nem is maga a vérnyomás csökkentése. A vérnyomás csökkentése tehát nem cél, hanem eszköz: a kezelés önmagunk által is jól ellenôrizhetô „hozadéka”. Ezért kulcsfontosságú a vérnyomás-önellenôrzés mind a betegség idôben történô felismerése, mind az ideális kezelés tekintetében. A vérnyomásbetegség egy sokszor rendkívül színes rizikókosárnak mindannyiunk számára könnyen megközelíthetô és értékelhetô szelete. Nagyon fontos, egyszerûen kulcskérdés a szervezet állapotának, károsodottságának megfelelô, optimálisan alacsony vérnyomás elérése és fenntartása, de ez nem minden. A magasvérnyomás-betegség az egész szervezetet érintô szabályozási zavar, melynek vannak idegrendszeri és hormonális elemei. E tényezôk fontos szerve a vese, de ezek az anyagok máshol, például a szívünkben is kórosan mûködnek, ha már vérnyomásbetegek vagyunk. Emiatt, az életmód-terápia (sóbevitel csökkentése, testsúly csökkentése, szükség esetén az alkoholfogyasztás csökkentése és a fizikai aktivitás fokozása) mellett a gyógyszeres terápiának is személyünkre szabottnak és egyben e szabályozási rendszerekre is kedvezônek kell lennie. Az optimális döntéshez mindazokat a tényezôket figyelembe kell venni, amelyekrôl az elôzô oldalakon olyan hosszasan írtunk. A sóbevitel és a testsúly csökkentése, a rendszeres személyre szabott fizikai tréning mindenkinek elônyös. A gyógyszeres terápiának a konkrét személy számára ideális, úgynevezett cél-vérnyomástartomány elérésén és fenntartásán túl az idegi és hormonális szabályozási zavar rendezésére is törekednie kell. Ezt a szabályozási rendszert nevezzük renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek. A gyógyszeres terápiának tehát ér- és szervvédelem szempontjából tartalmaznia kell reninangiotenzin-aldoszteron rendszerre ható készítményt. Hogy ez Önnél is így van, azt kezelôorvosával egyeztetheti!
16
Jegyzetek
17
Vérnyomásméréseim Dátum
18
Értékek
Jegyzet
Vérnyomásméréseim Dátum
Értékek
Jegyzet
19
Készült a sanofi-aventis Zrt. támogatásával.
