Dr. Reisinger Adrienn
Társadalmi felelősségvállalás egy kicsit másképp – állampolgárok felelősségvállalása egy primer kutatás tapasztalatai alapján Social responsibility in a different way – individual responsibility based on an empirical research
[email protected] Széchenyi István Egyetem, egyetemi adjunktus
Absztrakt: Napjaikban sokat hallani mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban a vállalatok társadalmi felelősségéről, más szereplők felelőssége viszont kevésbé került eddig középpontba. A tanulmány célja, hogy bemutassa egyrészt elméleti, másrészt empirikus kutatásra alapozva, hogyan lehet értelmezni az állampolgárok társadalmi felelősségvállalását. Felelős állampolgárként nem hagyhatjuk csak az államra/kormányra az érdekek képviseletét, a társadalmi problémák megoldását, enyhítését. A társadalmi felelősségvállalás kérdése tehát egyre inkább előtérbe kerül, egyre aktuálisabb kérdéskör napjainkban. Az állampolgárok körében folytatott kérdőíves kutatásban (a kutatást Dr. Nárai Mártával készítettem) arra kerestük a választ, hogy a társadalmi felelősségvállalás milyen formákban nyilvánul meg a mindennapokban, az emberek hogyan vélekednek erről a kérdésről. A tanulmány arra keresi a választ, hogy az emberek mennyire aktívak a mindennapi életben a környezetüket érintő ügyekben, továbbá, hogy mindezt milyen formában, illetve milyen módszerekkel teszik.
1. A felelősségvállalásról A felelősség azt jelenti, hogy egy adott személy vagy társadalmi, gazdasági szereplő tudatosan vállalja viselkedésének és/vagy döntésének következményeit. Bár a felelősség, mint kifejezés a 18. században jelent meg (Földi 1998 – idézi Zoványi 2012) a kifejezés mögött húzódó jelentéstartalom egyenlő az emberiség megjelenésével (Zoványi 2012). „A felelősségvállalást […] az erkölcsi érzelem által vezérelt, tudatos tevékenységnek tekintjük, amely önmagunk vagy mások cselekedeteivel kapcsolatban tanúsítunk.” (Gaskó 2010, 13. o.) Feltehető a kérdés, hogy ki és miért vállal felelősséget, vagyis a felelősség milyen kontextusban értelmezhető? A felelősségvállaló lehet az egyén (állampolgár), valamilyen szervezet és az állam. Mind az állampolgárok, mind pedig a különböző szervezetek (vállalatok, civil/nonprofit szervezetek, közszolgáltató intézmények, stb.) felelősek lehetnek egyrészt a saját életükért és tevékenységükért, másrészt a szűkebb, tágabb környezetükben történtekért, vagyis a társadalmi, gazdasági folyamatokért. Az állam felelőssége ez utóbbiakra terjedhet ki. Vagyis ez alapján létezik az ún. egyéni (individual responsibility) és a társadalmi/gazdasági (social/economic responsibility) felelősségvállalás koncepciója, mely utóbbi esetében jelen tanulmány a társadalmi aspektusra fókuszál. Az egyéni felelősség esetében az egyéni érdekek és szempontok számítanak, míg a társadalmi felelősségvállalásnál a szereplők kilépnek a személyes és szervezeti körből és a közösségi célok és érdekek is megjelennek. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) csak egy szelete a témakörnek. Továbbá kiemelem, hogy míg a CSR a vállalatok egyfajta önként vállalt tevékenysége, addig az emberek esetében az állampolgári létből fakadó jelenségről beszélhetünk, mely egyéntől függően természetesen más-más mértékben valósulhat meg a gyakorlatban.
2. Az állampolgárok felelősségvállalása 2.1. Egyéni személyes felelősségvállalás A személyes felelősségvállalás azt jelenti, hogy az állampolgárok felelősek saját életükért: kielégítik fiziológiai és a magasabb, intellektuális szükségleteiket, rendben tartják saját környezetüket, képesek életüket számukra megfelelő módon menedzselni. Az egyéni felelősségvállalás jelentősen befolyásolja a gazdasági
532
környezetet is, ugyanis egy térség tőkeabszorpciós képességében is fontos tényező a környezet „jó” minősége (Borzán et al. 2009). Úgy gondolom, hogy a személyes felelősségvállalás képességének tanulása már kisgyerek korban elkezdődik, a gyerek szülei és környezetének megfigyelésén keresztül elsajátítja a felelős viselkedés alapszabályait. Ha a szülői minta megfelelő, az egyén megtanulja, hogy saját magáért saját maga a felelős és nem más (nem a szülei, nem a környezete). Ennek ellenére a vállalati környezetvédelem és a lakossági környezettudatosság előbb „a kánon” részévé vált, mint az óvodai-iskolai környezeti nevelés (Tóth 2001; 2004). Pedig az oktatás pozitív externális hatását a környezeti állapot alakulására több vizsgálat is igazolja (Szigeti, 2004; 2005). Az óvodai-iskolai környezeti nevelés minőségét és eredményét azonban sok esetben a helyi önkormányzatok gazdasági helyzete is befolyásolta az elmúlt években, mely sok esetben negatív irányban történt (Csiszárik-Kocsir 2008a, 2008b)1. Természetesen a felelősség tanulása nem fejeződik be kisgyerekkorban, végig kíséri egész életünket. Ez alapján megállapítható, hogy míg a felelősség tanulásának kezdetén a szülők, addig a későbbi életszakaszban a családon kívüli világ lesz a meghatározó 2.2. Egyéni társadalmi felelősségvállalás (ISR) Amennyiben az egyén kilép a személyes zónájából, felelőssé válik a szűkebb-tágabb környezetében történtekért is, ebben az esetben az egyén társadalmi felelősségéről beszélhetünk (ISR). A hazai és külföldi szakirodalom nagy része a vállalatokhoz köti a társadalmi felelősségvállalás fogalmát és nem sok olyan szakirodalmat találni, ahol az állampolgárok társadalmi felelőssége (is) megjelenik (pl. Bénabou – Tirole 2010; Brown 2009; Barát 2012, stb.). A vállalatoknál dolgozó menedzserek régió iránti felelősségvállalása a szervezeti és az egyéni közti átmenethez köthető, erősíti a vállalatok regionális beágyazottságát (Konczosné 2013; 2014). Azon a véleményen vagyok, hogy a sikeres társadalomhoz vezető út az, ha az állampolgárok felismerik, hogy egyrészt a saját életükért saját maguk a felelősek, másrészt, hogy a legkülönbözőbb módon, aktívan részt vesznek a környezetük alakításában, a felmerülő problémákat együtt oldják meg. Véleményem szerint az állampolgárok az alábbi ügyekért, szereplőkért tudnak felelősséget vállalni: 1) embertársakért: rászorulók segítése, jótékonysági ügyek támogatása, adományozás katasztrófák esetén, önkéntes tevékenység szervezeti/intézményi kereteken belül és kívül; 2) helyi közügyekért2; 3) a település/terület fejlődéséért: részvétel a tervezési folyamatban, megvalósításban; 4) a környezetért: környezettudatos életvitel; 5) civil/nonprofit szervezeteken vagy informális közösségeken keresztül a társadalomért és/vagy a szervezetekért az alábbi módokon: civil/nonprofit szervezetek alapítása, tagság civil/nonprofit szervezetekben, adományozás, SZJA 1% felajánlása, alkalmazottként, önkénteskedés. A fenti cselekedetekkel az egyének a társadalom széles rétegéért felelősséget tudnak vállalni vagy úgy, hogy szervezeti keretek között segédkeznek (civil/nonprofit szervezetek alapítása, vezetése; tagság ezen szervezetekben; adományozás, önkéntes munka civil szervezeti keretek között) vagy részben/vagy egészben egyéni módon segítik a környezetükben élőket és szólnak bele a körülöttük történő eseményekbe.
1
Érdemes azt is megjegyezni, hogy számos esetben az egyes oktatási célú turisztikai fejlesztések fenntarthatósága sem jelenik meg egyértelműen a kérdéses terület terveiben (Szabó 2014). 2 „A helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak.” (2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól 4. §)
533
533
Az állampolgárok egyéni és társadalmi felelősségvállalása nem választható szét egymástól. Úgy gondolom, hogy a kettő kiegészíti egymást, továbbá a társadalomért érzett felelősség előfeltételeként értelmezhető a személyes felelősségvállalás. Ez alapján azt állíthatjuk, hogy a sikeres társdalom felé vezető út egyik legfontosabb feladata, hogy az állampolgárokat meg kell tanítani arra, hogyan tudnak felelősséget vállalni saját életükért.
3. Állampolgárok társadalmi felelősségvállalása – empirikus kutatás 3.1. Módszertan 2012/13-ban országos kérdőíves kutatást folytattunk az állampolgárok körében annak érdekében, hogy információt kapjunk arról, hogy az egyének mit gondolnak a társadalmi felelősségvállalásról és milyen tevékenységek révén nyilvánul meg ez a mindennapokban. A kérdőívet 1 071 fő töltötte ki (65% nő, 35% férfi3), a kitöltők nem reprezentálják hazánk lakosságát, így eredményeinket kizárólag az általunk megkérdezettekre vonatkozóan fogalmazzuk meg az alábbi két dimenzióban: - Életkor: összehasonlítjuk a 30 év alattiakra (18 és 29 év közöttiek) és az ennél idősebbekre vonatkozó eredményeket, ezáltal képet kapunk arról, hogy a fiatal generáció társadalmi felelőssége különbözik-e a 30 év felettiekétől. A megkérdezett állampolgárok kb. fele-fele arányban 30 év alattiak, illetve 30 vagy ennél több évesek. Ez utóbbi kategórián belül a 65 év felettiek képezik a legkisebb arányt4. - Területiség: összehasonlítást végeztünk az észak-dunántúli (ez alatt értve: Vas megye, Győr-MosonSopron megye, Komárom-Esztergom megye, Fejér megye, Veszprém megye) és az ország többi részén lakó állampolgárok aktivitása között, annak érdekében, hogy információt kapjunk arról, hogy az ország gazdaságilag fejlettebbnek mondott térségében jellemzőbb-e az aktív részvétel? A lakóhelyét 1 044 fő adta meg, így az elemzést, csak rájuk vonatkoztatva tudjuk elvégezni ebben a dimenzióban. A minta 77,2%-a, vagyis 806 fő lakik az Észak-Dunántúlon. A tanulmányban két dimenzió mentén mutatom be az állampolgárok társadalmi felelősségvállalását: - környezettudatosság, - közösségi tervezés, ezen belül is azt vizsgálom, hogy az egyéneket az önkormányzatok milyen mértékben és formában vonják be a döntéshozatalba, másrészt, az emberek milyen mértékben érzik úgy, hogy beleszólási lehetőségük van a településük jobbá tételébe. 3.2. Környezettudatosság A környezettudatos magatartás azt jelenti, hogy az emberek életvitelszerűen odafigyelnek a mindennapi tevékenységük során arra, hogy védjék a környezetüket (Mikházi 2006 – idézi Major 2012). „A környezettudatosság a társadalom és tagjai számára legmegfelelőbb, hosszú távú környezeti érdekeket céltudatosan ötvözi, tudományosan megalapozott gondolkodás és az azon alapuló magatartásforma, melynek gyakorlati célja az ’ember – környezet viszony’ harmóniájának megteremtése.” (Kovács 2007, 65) Fontos hangsúlyozni, hogy csak a problémák felismerése nem elég, tudatos cselekedetre is szükség van. Úgy gondolom, ahhoz, hogy minél inkább a mindennapi élet része legyen a környezet megóvása, környezettudatosan kell viselkednie minden szereplőnek minden területi szinten (Schäfferné 2008): - Minden országnak fel kell ismernie és egyéni válaszokat kell adnia a globális problémákra, mint pl. túlnépesedés, klímaváltozás, stb. - Az állami szektornak az alábbi feladatai vannak többek között a környezet megóvása érdekében: jogi szabályozás kidolgozása, a környezetvédelemmel kapcsolatos államigazgatási feladatok ellátása, a környezetvédelem gazdasági és pénzügyi alapjainak a megteremtése.
3
A 2011-es népszámlálási adatok alapján a nők aránya 52,52%. A 2011-es népszámlálási adatok szerint a lakosság kb. 17-18%-át teszik ki a 18 és 29 év közötti lakosság, ezek alapján a mintánkban ez a korosztály felülreprezentált. 4
534
- Szervezeti szinten elsődlegesen a vállalatok, továbbá a civil/nonprofit szervezetek és egyéb intézmények szerepe a meghatározó. - A fogyasztók környezettudatos viselkedése meghatározó lehet egy adott térség fenntartható fejlődése kapcsán. Az emberek minél inkább vigyáznak a környezetükre és minél inkább előtérbe helyezik az erre irányuló gondolkodásukat, annál tisztább, szebb és fenntarthatóbb lehet a környezet, amiben élnek. Az elmúlt évek kutatásai azt mutatják, hogy az emberek egyre inkább környezettudatossá válnak, elutasítják a környezetkárosító vállalkozásokat (Menon – Menon 1997 – idézi Schäfferné 2008; Lukács 2006; Valkó 2003). Hazánkra továbbá jellemző, bár a gondolkodásban egyre inkább megjelenik a környezettudatosság, az ehhez kapcsolódó cselekvési hajlandóság még alacsony (Deák 2003). A kutatás során az alábbi tényezők mentén vizsgáltam az állampolgárok környezettudatosságát egy 1-től 5ig tartó skálán: - szelektív szemétgyűjtés, reklámújságok gyűjtése, - vásárlási szokások, - papír használat, - víz- és áram használat. Az 1. ábra az egyes tényezőkre adott pontszámok arányát mutatja. Megállapítható, hogy a vizsgált szempontok alapján a megkérdezettek kb. fele részben vagy egészben környezettudatosnak minősül, vagyis szelektíven gyűjti a szemetet, nem égeti feleslegesen a villanyt, vagy folyatja a vizet (ebben az esetben az arány még magasabb, közel 75%). Kivételt képez a reklámújságok gyűjtésének esete, a megkérdezettek csak harmada gyűjti őket szelektíven. A szelektív szemétgyűjtés elsősorban a 30 év felettiekre, a városban lakókra és a házasságban/kapcsolatban élőkre jellemző. A tudatos vásárlás szintén a „korral jár”, továbbá meghatározó tényező még a családi állapot, a gyerekek száma és a jövedelem is. Ez utóbbi esetben kijelenthető, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkezőkre inkább jellemző a tudatos vásárlás. A tudatos vízhasználatot azon keresztül vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek fogmosás közben folyatják-e a vizet vagy sem. Ebből a szempontból a nők, a 30 év alattiak és a községben lakók bizonyultak környezettudatosabbnak. Az áramhasználat tekintetében a 30 év felettiek a tudatosabbak, továbbá a számítógép kevésbé pazarló mindennapi használata (vagyis, nincs folyamatosan bekapcsolva a gép) inkább a nőkre jellemző. Ahogy már több esetben, úgy a papírhasználat esetében is a 30 évesnél idősebbek azok, akik jobban odafigyelnek arra, hogy környezetkímélőbbek legyenek.
1. ábra A környezettudatosság tényezői, 1: egyáltalán nem jellemző, 5 teljes mértékben jellemző, %
535
535
70 60 50 40 30 20
5
pazarlóan bánok a papírral
4
folyamatosan bekapcsolt állapotban van a számítógép
3
akkor is lekapcsolom a villanyt, ha csak pár percre megyek ki a szobából
2
fogmosás közben folyamatosan folyatom a vizet
1
csak olyan termékeket veszek meg, amelyekre feltétlenül szükségem van
szelektíven gyűjtöm a szemetet
0
a reklámújságokat a kommunális hulladékba dobom
10
Forrás: Kérdőíves kutatás alapján saját szerkesztés. Megjegyzés: A csillaggal jelölt tényezők esetében környezettudatos magatartásra utal, ha a sálán kiválasztott értékek minél alacsonyabbak. 3.3. Közösségi tervezés 3.3.1. Fogalmi meghatározás A hagyományos tervezés lényege (Sain 2010), hogy a helyi/megyei önkormányzatok vagy azok megbízásából tervező cégek elkészítik egy-egy település, térség fejlesztési dokumentumait alapvetően szekunder adatok feldolgozásának segítségével. Az elkészített terveket véleményezésre bocsátják, majd ezek felhasználásával véglegesítik a terveket. Ebben az esetben a közösség bevonása csak a kész tervek véleményezése által történik, a tervezés során az érintettek gondolatai csak néhány esetben jelennek meg (pl. szakmai intézmények, néhány kiválasztott civil/nonprofit szervezet által). Ezzel szemben a fejlesztés közösségi modellje a helyi értékekre, a humán tőkére és helyi kezdeményező képességekre épít. Ebben a modellben az állampolgárok és a civil/nonprofit szervezetek is aktív résztvevőként jelennek meg, szolgáltatásaikat egyre többen veszik igénybe. A tervek megvalósulása hosszú távon is biztosítja a hatékony fejlődést, mert a fejlődés nem csak felülről irányított, hanem a helyi szereplők véleményét, érdekeit is tükrözi. A közösségi tervezés során nagy hangsúly van magán a tervezésen, az információk összegyűjtése primer adatgyűjtésen alapul, nagyrészt az érintettek véleménye, gondolatai szolgálják a jövőbeli tervek alapjait, így olyan tervek születhetnek, melyek megalapozottak és a többség által elfogadottak. A közösségi tervezés eszközeit és technikáit a szakirodalom két nagy csoportba sorolja (Ploštajner – Mendeš 2005): - Tradicionális/hagyományos technikák: ebbe a csoportba alapvetően az eddigiekben is viszonylag széles körűen alkalmazott eszközök tartoznak, melyek elsősorban az önkormányzati működéshez
536
kötődnek, illetve ide sorolják a hagyományos politikai részvételi módokat is, mint pl. a helyhatósági választásokat, a népszavazásokat. - Új/modern technikák: a mai társadalmi, gazdasági komplexitás megkívánja, hogy az állampolgárok, civil/nonprofit szervezetek a fentieknél több lehetőséget kapjanak a részvétel során. Legyenek olyan közösségi terek, melyek alkalmasak arra, hogy a helyi szereplők egymással szoros együttműködésben valósítsanak meg fejlesztési célokat. Az ebbe a csoportba sorolható technikák az aktív demokrácia (Reisinger 2009) eszközeiként alkalmazhatók. Tanulmányomban a hagyományos eszközök közül arra térek ki, hogy az önkormányzatok milyen mértékben és milyen eszközökkel kérik ki a helyi lakosság véleményét a település fejlesztése kapcsán. 3.3.2. Az állampolgárok részvétele az önkormányzatok döntés-előkészítésében Kíváncsi voltam arra, hogy az állampolgárokat milyen arányban kérdezték meg a települési önkormányzatok arra vonatkozóan, hogy mit gondolnak a településen történő folyamatokról, fejlesztési kérdésekről (1. táblázat). A megkérdezett lakosság 28,2%-a állította azt, hogy életében már legalább egyszer megkereste őt a helyi önkormányzat. Az arányt a területi dimenzió nem, viszont az életkor befolyásolta, a 30 év alattiak több mint 10 százalékponttal kisebb, míg a 30 vagy a feletti korosztály ugyanennyivel nagyobb arányban válaszoltak igennel. Ez a különbség érthető, hiszen az idősebb korosztálynak már több évet élt, így nagyobb valószínűséggel kérdezhette már meg az önkormányzat. A teljes minta esetében kijelenthetjük, hogy jellemzően a magasabb iskolai végzettségűek, a magasabb jövedelemmel rendelkezők esetében volt jellemző, hogy az önkormányzat megkereste őket. Ezenkívül a településtípus esetében is szignifikáns kapcsolatot találtunk, a falvakban élőket nagyobb valószínűséggel keresi meg a helyi önkormányzat, mint a városi lakosságot. Ennek oka lehet, hogy a kisebb településeken szorosabb lehet a kapcsolat az önkormányzat és a társadalmi szereplők között, így az emberek is nyitottabbak lehetnek az e féle megkeresésekre, ennek következtében az önkormányzat is kezdeményezőbb lehet e téren. A területi és életkori dimenzió esetében is hasonló összefüggéseket találtunk a demográfiai mutatókkal, kivétel ez alól a 30 év alattiak korosztálya, ahol semmilyen szignifikáns kapcsolatot nem találtunk. 1. táblázat Az állampolgárok részvétele az önkormányzatok döntés-előkészítésében Területi Életkor Teljes Ország 30 vagy minta Északtöbbi annál Dunántúl része 30 alatt idősebb A település önkormányzata kikérte-e a véleményét? Igen 28,2% 28,2% 28,4% 17,9% 38,5%
Ha igen, milyen formában?
Elmondta-e a véleményét?
Kérdőív
54,7%
55,8%
56,1%
59,6%
53,7%
Telefon Személyes megkeresés
15,5%
15,2%
1,5%
19,1%
0,5%
21,3%
22,3%
19,7%
14,9%
24,9%
Interjú
2,0%
0,9%
6,1%
1,1%
2,5%
Lakossági fórum
39,2%
37,5%
45,5%
24,5%
46,3%
Kerekasztal
8,8%
10,3%
19,7%
6,4%
10,4%
Igen Visszautasította Érdektelen volt
82,3% 5,4% 12,2%
82,5% 5,4% 12,1%
79,1% 6,0% 14,9%
77,9% 9,5% 12,6%
83,5% 4,0% 12,5%
537
537
Forrás: Kérdőíves felmérés alapján saját szerkesztés. Az önkormányzat által leggyakrabban használt megkérdezési módszer a kérdőív (54,7% mondta, hogy ilyen formában kereste meg az önkormányzat) és a lakossági fórum (39,2%) szervezése volt. Ezenkívül még a személyes (21,3%) és telefonos (15,5%) megkeresést említették a legtöbbször. A módszerek tekintetében vannak különbségek a területi és életkori dimenziók szerint. A lakossági fórum módszerét a 30 év alatti megkérdezettek jelentősen kisebb aránya említette, ezenkívül a telefonos megkérdezés 30 év felettiek és az ország észak-dunántúli területein kívüli térségekben szinte egyáltalán nem jellemző, míg az interjú említése ebben a térségben az országos értékekhez képest magasabb volt, hasonló jellemzi a kerekasztal beszélgetést is. A módszerek típusa mellett fontos tényező, hogy az önkormányzat által megkeresett lakosság el is mondta-e a véleményét vagy passzív volt a lehetőséggel szemben. A megkérdezett állampolgárok 82,3%-a mondta azt, hogy élt a lehetőséggel és elmondta a véleményét, a legnagyobb arány a kerekasztal és a személyes megkeresés módszere esetében volt. Az Észak-Dunántúlon lakók, továbbá a 30 év vagy a feletti korosztály esetében elmondható, hogy a faluban élők nagyobb valószínűséggel mondtak véleményt, az észak-dunántúliak esetében ezenkívül a végzettség és a családi állapot is befolyásoló tényező volt. Mindenképpen pozitívumnak tartom, hogy a megkérdezettek ekkora arányban elmondták véleményüket, ebből arra lehet többek között következtetni, hogy ha az embereket megkérdezik, akkor nagy valószínűséggel hajlandóak is lesznek véleményt nyilvánítani. Ez fontos üzenet lehet az önkormányzatok számára, vagyis törekedni kell arra, hogy minél nagyobb arányban és minél változatosabb módszerrel szólítsák meg a lakosságot, hiszen ha ők nyitottak és kezdeményezőek, nagy valószínűséggel az emberek is bátrabban adnak hangot véleményüknek, ötleteinek, mintha önállóan, kezdeményező fél nélkül kellene ezt megtenni. A kutatás során feltettük a kérdést az állampolgároknak, hogy szerintük milyen mértékben tudnak hozzájárulni a településükön történő eseményekhez, fejlesztésekhez? Mivel a megkérdezettek csak kicsivel több mint ¼-e mondta azt, hogy volt lehetősége az önkormányzat számára elmondania a véleményét úgy gondoltam, hogy a megkérdezettek többsége csak kis mértékben érzi úgy, hogy hatással tud lenni a folyamatokra. Az előzetes feltételezés igaznak bizonyult, a megkérdezettek 84,2%-a mondta azt (2. ábra), hogy közepes vagy annál kisebb mértékben tud hozzájárulni a településén történtekhez, az 1 és 10 közötti skálán az átlagos érték 3,63 lett, ami rendkívül alacsonyak mondható. Azok aránya, akik azt nyilatkozták, hogy egyáltalán nincs semmilyen befolyásuk a történésekre, meghaladja az 50%-ot. 2. ábra Hozzájárulás a településen történő eseményekhez, 1 egyáltalán nem, 10 teljes mértékben, a megkérdezettek %-ában
25 20 15 10 5 0 1
2
3
4
5
6
7
8
Teljes minta
Területi Észak-Dunántúl
Területi Ország többi része
Életkor 30 alatt
Életkor 30 vagy annál idősebb Forrás: Kérdőíves felmérés alapján saját szerkesztés.
538
9
10
Fontosak tartottam megvizsgálni, hogy milyen tényezők hatnak arra, hogy a megkérdezettek hányas értéket jelölték meg a skálán. A demográfiai tényezők közül az életkor és a településtípus szignifikánsnak minősült. A leginkább a 30 és 45 év közöttiek, legkevésbé a 65 éves vagy a feletti korosztály érezte úgy, hogy hatással tud lenni a településen történtekre, továbbá a falvakban és Budapesten élők átlaga volt magasabb a városi lakosságénál. Ez összefüggésben van azzal, hogy a falvakban élőket nagyobb valószínűséggel kérdezi meg az önkormányzat a döntés-előkészítés során, továbbá az is kijelenthető, hogy a megkérdezettek átlagos attitűd értéke magasabb, mint azoké, akiket nem kérdezett meg az önkormányzat, esetükben a közepesnél nagyobb mértékben való hozzájárulás 10 százalékponttal magasabb mint a teljes mintában. Hasonlóan magasabb az átlagos érték azok esetében is, akik el is mondták a véleményüket, mint azok esetében, akik nem éltek a lehetőséggel. Egyéb tényezőket vizsgálva megállapítottuk, hogy minél több részvételi módszert ismer valaki, vagy részt vett már közösségi kezdeményezésben, illetve önkénteskedett már (vagy szeretne) szignifikánsan nagyobb mértékben érzi úgy, hogy hozzá tud járulni a településen történtekhez. Ebből levonható az a következtetés, hogy az aktív társadalmi részvétel elősegíti azt az érzetet, hogy az állampolgár nagyobb hatással van a körülötte történő folyamatokra, vagyis úgy érzi, hogy az általa véghezvitt cselekedetnek van valamilyen mértékben hatása a településre, közösségre.
4. Összegzés Tanulmányom célja az volt, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a társadalmi felelősségvállalás nemcsak a vállalatok feladata, az állampolgároknak is felelősséget kell vállalniuk egyrészt saját magukért, másrészt egymásért, vagyis a többi társadalmi szereplőért. A felelősségvállalás irányulhat saját működés és a társadalmi/gazdasági folyamatok felé. Így beszélhetünk egyéni személyes és egyéni társadalmi felelősségvállalásról (ISR). A tanulmányban bemutatásra került egy 2012/13-ban zajlott országos kérdőíves kutatás néhány eredménye a környezettudatosságra és a közösségi tervezésre vonatkozóan. Megállapításra került, hogy a megkérdezettek fele részben vagy egészben környezettudatosnak minősül, továbbá az is, hogy a környezettudatosság inkább az idősebb (30 év feletti) és magasabb jövedelemmel rendelkezőket jellemzi. Úgy gondolom, hogy szükség lenne a fiatalok minél nagyobb mértékű megszólítása a témában, illetve felhívni a figyelmet arra, hogy környezettudatosnak lenni nem pénz kérdése (természetesen vannak esetek, amikor ez az állítás nem állja meg a helyét), sőt pénz spórolható meg mindennapi odafigyeléssel. Az, hogy a helyi közösségeknek beleszólási joga lehet a körülöttük zajló eseményekbe, nem új keletű dolog, már az ókorban voltak erre irányuló törekvések. Ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is megvalósulhasson, kétoldalú felismerés kell. Egyrészt a döntéshozóknak nyitottnak kell lenni a vélemények meghallgatására, másrészt az állampolgároknak és egyéb helyi szereplőknek fel kell ismerniük, hogy van beleszólási joguk a körülöttük zajló eseményekbe, tehát felelősséggel tartoznak településük, közvetlen környezetük fejlődéséért. A megkérdezett állampolgárok közel 30%-a mondta azt, hogy az önkormányzat már megkereste valamilyen formában, hogy mondja el véleményét bizonyos kérdéskörben; a leggyakrabban alkalmazott módszer a kérdőív és a lakossági fórum volt. Fontos szempont, hogy a megkérdezett lakosok több mint 80%-a úgy nyilatkozott, hogy ha már volt lehetősége el is mondta a véleményét, ami egyértelműen pozitívnak tekinthető és fontos üzenet lehet az önkormányzatok számára. Úgy gondolom, hogy fontos kutatási kérdés vizsgálni az állampolgárok felelősségének kérdéskörét két okból is: egyrészt a felelős egyén tudatosabb résztvevője e társadalmi és gazdasági folyamatoknak, másrészt, ezáltal tudatosabb tagja egy olyan közösségnek, mely akar és képes is hatni környezetére a tanulmányban ismertetett módok valamelyikén.
Irodalomjegyzék 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól Barát Tamás (2012) Felelősség – Társadalmi felelősségvállalás. XXI. Század – Tudományos Közlemények, 27. 47–52. o. Bénabou, Roland – Tirole, Jean (2010) Individual and Corporate Social Responsibility. Economica, 1. 1–19. pp.
539
539
Borzán Anit – Kovács Mihály – Krajcsóné Kraszkó Ilona – Simon Imre – Szabóné Bohus Márta (2009) A vállalkozások versenyképességi helyzetének, innovációs és tőkevonzó képességének térségi különbségei Békés megyében. – Körös Tanulmányok. Szent István Egyetem Gazdasági Kar, Békéscsaba. 24-49. o. Brown, Alexander (2009) Personal Responsibility – Why it matters. Continuum. Csiszárik-Kocsir Ágnes (2008) Oktatáspolitika az önkormányzati források és döntések tükrében (1. rész). Humánpolitikai Szemle, 11. 17–29. o. Csiszárik-Kocsir Ágnes (2008): Oktatáspolitika az önkormányzati források és döntések tükrében (2. rész). Humánpolitikai Szemle, 12. 37–44. o. Deák Barbara (2003) A környezetbarát termékjelölés gazdasági szerepe. Vezetéstudomány, 3. 33-42. o. Földi András (2004) A másért való felelősség a római jogban. Rejtjel Kiadó, Budapest. Gaskó Krisztina (2010) Autonómia és felelősségvállalás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. Konczosné Szombathelyi Márta (2014) A regionális és a vállalati kultúra kölcsönhatásának vizsgálata. Tér és Társadalom, 1. 84–98. o. Konczosné Szombathelyi Márta (2013) Reciprocal effects between regions and organizations. A study of European regional cultures and corporate embeddedness. Tér – Gazdaság – Ember, 3. 42–53. o. Kovács András Donát (2007) A környezettudatosság fogalma és vizsgálatának hazai gyakorlata. Települési környezet konferencia, Debrecen 2007. Konferenciakötet, 64–69. o. Lukács Rita (2006) Fenntartható fejlődés és tudatos fogyasztók. Mit tudnak a fiatalok a felelős fogyasztasról? Konferencia előadás, Innováció, társadalmi felelősség, fenntartható fejlődés – marketing megközelítésben, a Magyar Marketing Szövetség – Marketing Oktatók Klubjának 12. Országos Konferenciája, Budapest, 2006. augusztus 24-25. Menon, Ajay, – Menon, Anil (1997) Enviropreneurial Marketing Strategy: The Emergence of Corporate Environmentalism as Marketing Strategy. Journal of Marketing, 1. 51–67. pp. Mikházi Zsuzsanna (2006) A környezetvédelem és a környezeti tudatformálás összefüggései. Előadás: XII. Nemzetközi Környezetvédelmi és Vidékfejlesztési Diákkonferencia, Mezőtúr. Major Lenke (2012) A környezeti nevelés szerepe a környezettudatos magatartás formálásában. Iskolakultúra, 9. Ploštajner, Zlata – Mendeš, Ivona (2005) Citizens Participation. – How to Improve Development on Local Level? Fridrich Ebert Stiftung, Zagreb Office, Zagreb. 97–113. pp. Reisinger Adrienn (2009) Részvételi demokrácia és társadalmi részvétel – elméleti megközelítések. Civil Szemle, 4. 5–23. o. Sain Mátyás (2010) Segédlet a közösségi tervezéshez. Területfejlesztési füzetek (1). Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, Váti Nonprofit Kft., Budapest. Schäfferné Dudás Katalin (2008) A környezettudatosság többszintű értelmezése és a környezettudatos fogyasztói magatartás vizsgálata. Doktori értekezés, Pécsi Tudományegyetem, Pécs. Szabó Dániel Róbert (2014) A turisztikai desztinációs menedzsment stratégiák fenntarthatósággal kapcsolatos vetületeinek vizsgálata az EVIDENCE modell segítségével. Journal of Central European Green Innovation. 2. 115–127. pp. Szigeti Cecília (2004) Externális hatások az oktatásban. Szakképzés és életút. Gödöllő. 69–79. o. Szigeti Cecília (2005) Environmental Tax Revenue And Environmental Consciousness In The European Union. Gazdálkodás, 12. 37–40. pp. Tóth Gergely (2001) Környezeti teljesítményértékelés. KÖVET, Budapest.
540
Tóth Gergely (2004) Megtakarítások a hulladék csökkentésével. – Csevár Antal (szerk.) Hulladékgazdálkodási tanácsadó. Verlag Dashöfer, Budapest, 5.3 1–18. o. Valkó László (2003) Fenntartható/környezetbarát fogyasztás és a lakosság környezeti tudata. Aula Kiadó, Budapest. Zoványi Nikolett (2012) A felelősség intézményének alakulása a kezdetektől a XX. század végéig. Debreceni Jogi Műhely, 3. www.debrecenijogimuhely.hu Letöltve: 2013. február 7.
541
541
