Dr. Pataky Tibor: A Magyar Jogász Egylet Biztosítási Jogi Szakosztályának 2009. október 7-i Szekcióülése A Magyar Jogász Egylet Biztosítási Jogi Szakosztálya 2009. október 7-én tartotta meg soron következı szekcióülését, melynek témája a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosításról szóló törvény volt. Dr. Bárd Károly, a szakosztály elnöke bevezetıként elmondta, hogy a Magyar Közlöny 2009. évi 89. számában 2009. június 29-én hirdették ki a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvényt (a továbbiakban: Kfbt.), ami 2010. január 1-jén lép hatályba. Ezt követıen Dr. Trunkó Barnabás, a MABISZ fıtitkára tartotta meg elıadását. Kiemelte, hogy a téma tekintetében a legnagyobb változás az, hogy a szabályozás szintje megváltozott. Hozzátette, hogy a szakma nem nagyon pártolta ezt a megoldást, mindazonáltal nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a mintának tekintett EU-s országokban törvényi szintő szabályozás található. Az elıadó szerint a törvényi szintő szabályozás ellen szól az, hogy ez az üzletág nagyon mozog, figyelembe véve a vonatkozó közösségi irányelveket, továbbá a törvény módosítása nehézkesebb, valamint sok esetben a politika prognosztizálhatatlan. A kormányrendeleti szintő szabályozás mellett felhozható az az érv, miszerint az Alkotmánybíróság sem talált kivetnivalót a kormányrendeleti szintő szabályozásban [l. 43/1991. (VII. 12.) AB határozatot]. Szomorúan adott hangot az elıadó azon véleményének, hogy a Kfbt. szabályait nem sikerült összhangba hozni az új. Ptk. szabályaival. Ezek után az elıadó a magyar kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítás 50 éves történetét vázolta fel. Kifejtette, hogy az elsı jogszabályt 1959-ben alkották meg, ami egy pénzügyminiszteri rendelet volt. Ezzel a jogszabállyal vezették be Magyarországon a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítás intézményét. Ez akkoriban csak a magánszemélyekre és szövetkezetekre mint üzemben tartókra vonatkozott. Az állami vállalatok, illetve egyéb állami szervek számára a rendelet megtiltotta a felelısségbiztosítási szerzıdés megkötését. Ez utóbbi szervek tekintetében költségvetési kártalanításról volt szó, de végül is az Állami Biztosító állt helyt ezen szerveknél üzemeletetett gépjármővek által okozott károkért is. Ezt a pénzügyminiszteri rendeletet váltotta fel a 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet, ami egységes gépjármő-felelısségbiztosítási szabályozást vezetett be. Az elıdadó véleménye szerint ez akkoriban a kontinens legkorszerőbb szabályozása, amit az elmúlt 40 évben sikerült lebutítani. Fontos sajátossága volt az, hogy ex lege, a rendszámtábla rácsavarozásával jött létre a felelısségbiztosítási jogviszony. A biztosítási díjat ekkor adók módjára hajtották be önkéntes teljesítés hiányában. A respíró 6 hónap volt, a kizárások korrektek és csekély számúak voltak az elıadó álláspontja szerint. A biztosítási fedezet korlátlan volt, ezt sikerült idıközben lerontani. Nem volt akkoriban bonus-malus rendszer. Érdekes megoldást vezettek be 1976-ban Állami Biztosító közleménye formájában, ami szerint a biztosítási díj befizetésérıl szóló igazolólapot a befizetéskor a postán bélyegezték le. 1982-ben iktatták be azt a szabályt, miszerint az üzemanyag ára tartalmazza a biztosítási díjat. Ennek az igen
2
érdekes megoldásnak a bevezetésén gondolkodott Svájc, Ausztrália és Dél-Afrika is, azonban ez elmaradt. Elsı megközelítésben ez egy nagyon igazságos megoldásnak tőnt, azonban számos problémát vetett fel. Egyrészt a nemzetközi szisztémába nem volt beilleszthetı, mivel az a magyar gépjármő, mely külföldi utakon közlekedett, nem fizetett külföldön biztosítási díjat, míg a külföldi gépjármővezetı, aki Magyarországon tankolt, nem alaptalanul várhatta volna el azt, hogy az általa idehaza okozott károkért a magyar Állami Biztosító álljon helyet. Ezen rendszer 1991-ben bekövetkezett bukásának legfıbb oka azonban az volt, hogy a gépjármőpark dinamikusan fejlıdött, azonban ennek ellenére az üzemanyag forgalom nem nıtt, mivel az üzemanyag fogyasztás jó része illegális úton történt abban az idıben. 1991-ben vezették be a jelenleg is még hatályos szerzıdéses rendszert az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelettel. Ezt váltotta fel a 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet, míg ez utóbbi helyett alkották meg a 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendeletet. Az elıadó szerint az ebben az idıszakban bevezetett leglényegesebb módosítás a díjliberalizáció volt. A történeti áttekintés után az elıadó rátért a Kfbt. legfontosabb szabályainak az ismertetésére. Az elıadó kifejtette, hogy a miniszter szerint azért vált szükségessé a kötelezı gépjármőfelelısségbiztosítás újraszabályozása, mert a bonus-malus rendszer jelenlegi formája elavulttá vált, a biztosítási évforduló szabályait szükséges megváltoztatni, valamint a nyilvántartást kell javítani. Az elıadó véleménye szerint a médiában tévesen jelölik meg a kampányidıszak megszőnését mint legfontosabb változást. Kiemelte, hogy a törvény jóval áttekinthetıbb lett, mint amilyen a jelenlegi kormányrendelet. Sajnálattal jegyezte meg az elıadó, hogy a Kfbt. végrehajtására vonatkozó pénzügyminiszteri rendeleteket még nem hirdették ki. Az elıadó hangot adott azon véleményének, hogy általános európai tendencia az, hogy egyre több tevékenység mögé állítanak valamilyen vagyoni biztosítékot, aminek a legfıbb módját a felelısségbiztosításban találják meg. Sokan azt gondolják, hogy Magyarországon a biztosítók akarják ezt. Az elıadó kifejtette, hogy ez nem így van, szerinte az lenne szerencsés, ha a felelısségbiztosítás mellett egyéb vagyoni biztosítékok is szóba kerülnének. A jelenleg hatályos Ptk.-val szemben az új Ptk., amit még nem hirdettek ki, meghatározza az üzemben tartó fogalmát. Az új Ptk. 5:516. § (1) bekezdése értelmében üzembentartónak
kell tekinteni a) aki veszélyes üzemet tart fenn, b) aki a veszélyes üzemmel rendelkezni jogosult, c) akinek érdekében a veszélyes üzem mőködik, d) aki a fokozott veszély elleni különös védekezésre köteles, valamint e) akit jogszabály veszélyes üzem üzembentartójának minısít. A Kfbt. él az új Ptk. 5:516. § (1) bekezdés e) pontjában biztosított felhatalmazással, és a Kfbt. 3. § 34. pontja kimondja, hogy üzemben tartó: a gépjármő telephelye szerinti ország hatóságai által kibocsátott okiratba bejegyzett üzemben tartó (engedélyes, engedély jogosultja), ennek hiányában a tulajdonos. Az elıadó szerint a Kfbt. a tekintetben hiányos, hogy nem tartalmazza a gépjármő üzemeltetésének a fogalmát. Eltérı érdekő felek eltérı módon értelmezik ezt a fogalmat, s ezzel a bírói gyakorlat is küszködik. Kifejtette, hogy szokás szerint olyan jól sikerült a
3
törvényalkotás, hogy máris folyamatban van a Kfbt. módosítása. Az elıadó szeretné, ha ez a fogalom a módosítással bekerülne a törvénybe. Az elıadó kifejtette, hogy jelentıs változás figyelhetı meg a szerzıdés létrejötténél. Korábbi szabályozás szerint a biztosítási szerzıdés létrejöttének és hatályba lépésének az idıpontja elvált, míg az új szabályozás szerint a szerzıdés létrejöttének az idıpontjában a szerzıdés hatályba is lép. A Kfbt. 19. § (3) bekezdése kimondja, hogy semmis a biztosító által egyoldalúan, a másik fél közremőködése nélkül meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerzıdési (biztosítási) feltétel, amennyiben olyan kikötést tartalmaz, hogy a biztosító csak a díj (elsı díjrészlet) befizetését követıen viseli a kockázatot. A biztosítási idıszak egy esztendı a kockázatviseléstıl kezdıdıen. Az elıadó szerint a korábbi szabályozást azért sírják vissza sokan, mert nem fogják tudni, hogy mikor jár le esetükben a biztosítási idıszak. Ezzel kapcsolatban az elıadó emlékeztetett a Kfbt. 17. § (4) bekezdésére, miszerint a biztosító a biztosítási idıszak utolsó napját megelızı ötvenedik napig elküldött írásos értesítıben tájékoztatja a szerzıdı felet a biztosítási évfordulóról és a következı biztosítási idıszakra – az értesítés idıpontjában rendelkezésre álló adatok alapján – a díjtarifa szerint várható díjról. A biztosítási díj a szerzıdés létrejöttekor esedékes, míg a folyamatos biztosítási díjak azon idıszak elsı napján, amire vonatkozik. Hozzátette az elıadó, hogy a Kfbt. 21. § (3) bekezdése értelmében a biztosítót a késedelmes díjfizetés idıszakára a szerzıdésben megállapított kamat illeti meg. Megjegyezte, hogy erre a polgári jog szabályai szerint eddig is lehetıség volt. A díjfizetés elmulasztása esetére a Kfbt. 21. § (4) bekezdése szerint: Ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító a díj esedékességétıl számított harmincadik nap elteltéig - a következményekre történı figyelmeztetés mellett - a szerzıdı félnek a díj esedékességétıl számított hatvannapos póthatáridıvel, igazolható módon a teljesítésre vonatkozó felszólítást küld. A türelmi idı eredménytelen leteltével a szerzıdés – amennyiben egyéb okból még nem szőnt meg – az esedékességtıl számított hatvanadik napon megszőnik. Az elıadó kifejtette, hogy e tekintetben sincs összhang az új Ptk.-val. Továbbá kérdés az, hogy az igazolható mód mit jelent. A reaktiválással kapcsolatban a Kfbt. 21. § (6) és (7) bekezdése az alábbi szabályokat tartalmazza: Ha a szerzıdés díjnemfizetés miatti megszőnése az üzemben tartó önhibáján kívül esı okból következik be, az üzemben tartó a megszőnés tudomására jutásától számított 15 napon belül, de legkésıbb a megszőnést követı 2 hónapon belül, kizárólag az önhiba hiányát alátámasztó tények hitelt érdemlı igazolásával kezdeményezheti a jövıre nézve – egy adott biztosítási idıszakon belül – az eredetivel egyezı szerzıdéses állapot helyreállítását. / Az üzemben tartó a szerzıdéses állapot (6) bekezdés szerinti helyreállítására akkor jogosult, ha a szerzıdés megszőnéséig esedékessé vált díjat a biztosítónak megfizeti, és a szerzıdés díjnemfizetéssel történı megszőnését követıen a szerzıdéses állapot helyreállításáig a gépjármő nem vett részt a közúti forgalomban, illetve azzal kárt nem okoztak.
4
Az elıadó kiemelte, hogy most már a Kfbt. is tartalmazza a szerzıdés közös megegyezéssel történı megszüntetésének szabályát. Véleménye szerint azonban erre korábban is lehetıség volt. Ami a díjhirdetést illeti, az elıadó kifejtette, hogy január 1-tıl december 31-ig tart, azonban a biztosított a biztosítási évfordulóig magával viszi ezt a díjat. A Kfbt. 28. § (1) bekezdése értelmében a károsult kártérítési igényét e törvény alapján, a biztosítási szerzıdés keretei között a károkozó gépjármő üzemben tartójának biztosítójával szemben közvetlenül, illetve az e törvényben meghatározott esetekben a Kártalanítási Számla kezelıjével szemben jogosult érvényesíteni. Ezzel kapcsolatban az elıadó kiemelte, hogy az a megoldás lényegében 1970 óta megtalálható a magyar jogban. Kérdésként vetette fel az elıadó, hogy hogyan értelmezendı az, hogy az is szó kimaradt a Kfbt. elıbb említett rendelkezésébıl. A Csıdalapra rátérve az elıadó azon véleményének adott hangot, hogy ez egy nagy jelentıségő ötlet, azonban ezen intézmény szabályozása eléggé ötletszerően és elnagyoltan került bele a törvénybe. Ezen intézmény szabályainak a pontosítása jelenleg is folyamatban van. Az elıadó hangsúlyozta, hogy ez EU legtöbb országában létezik ilyen, azonban közösségi kényszer ezen jogintézmény bevezetésére nincs. Az elıadó kiemelte, hogy az elızetes fedezet szabályozása megmarad, míg az utófedezet megszőnik. Ezt követıen a MABISZ feladatainak a bıvítésére tért rá az elıadó. Ezen törvény összesen 6 darab közjogi feladatot telepít a MABISZ-hoz, bár a jogalkotó ezen feladatokat úgy próbálta beilleszteni a szabályozásba, hogy részint a Kártalanítási Számlába, részint a Nemzeti Irodába gyömöszölte be a feladatokat, amivel egy igen áttekinthetetlen rendszert sikerült megalkotni. Végezetül az elıadó kitért a Bit. ÁFÁ-val kapcsolatos módosítására is. Kiemelte, hogy a módosítás nem érintette a gyorsított kárrendezés intézményét, erre továbbra is lehetıség van. Dr. Trunkó Barnabás elıadását Gyulainé Dr. Tóth Zsuzsannának, a Magyar Autóklub Jogi Igazgatójának korreferátuma követte. A korreferens kifejtette, hogy a Magyar Autóklubban a törvénytervezet vitájára 2009 januárjában kerül sor, ahol az Autóklub támogatta a törvényi szabályozási szintet. Véleménye szerint a fokozott károsulti védelem és ügyfélközpontúság érdekében nem elsısorban a biztosítatlanság elkerülésére, noha az is fontos, hanem a fedezetlenség elkerülésére kell törekedni. Így a Magyar Autóklub a csıdalap bevezetését is támogatta, azonban hiányosságként értékelte, hogy csak a törvény hatályba lépése után fizetésképtelenné váló biztosítókra vonatkozik, persze ez jogilag aligha kifogásolható. Ami a biztosítás megszőnését illeti, elkerülhetıvé válik a véletlenszerő megszőnés, ugyanis igazolható módon kell sort keríteni a felszólításra. A korreferens kérdésként vetette fel, hogy az igazolható mód jelent-e ajánlott tértivevényes küldeményt. Ugyanakkor a reaktiválásnál az
5
önhiba hiányának a bizonyítását kétkedve fogadta az Autóklub. A korreferens pozitívnak tartotta azt, hogy megszőnik a naptári éves biztosítási évforduló, melynek véleménye szerint elınye az, hogy a kampányköltségek csökkennek. Álláspontja szerint az 50 napos felhívási határidı is megfelelı, azonban e tekintetben nincs elıírva az igazolható módón történı tájékoztatás, és ennek elmaradásához szankciót sem főzött a jogalkotó. A korreferens véleménye szerint Kfbt. 47. § (1) bekezdés n) pontja alapján a kötvénynyilvántartásból a károsult is igényelhet adatot, de sajnálatos módon ezért illetéket kell fizetnie. Tekintettel arra, hogy a kötvénynyilvántartást a biztosítók díjbevételük 0,5%-ának megfelelı összegben finanszírozzák, így az autós kétszer fizet. A korreferens fájdalmasnak tartotta, hogy az üzemeltetés fogalma nem került meghatározásra a törvényben. Hiányolta továbbá azt, hogy a végrehajtásra vonatkozó rendeletek még nem kerültek megalkotásra. A korreferens a fedezetlenségi díjjal kapcsolatban aggályainak adott hangot, ugyanis szerinte fedezetlenség nélkül díjat meghatározni és szedni nem lehet, ez büntetésnek tekintendı, erre pedig ott a szabálysértési bírság is. A korreferens álláspontja szerint fontos, hogy az üzemben tartók megfelelı tájékoztatást kapjanak, eddig az ÁSZF-et elpostázták számukra. A következı korreferens Dr. Megyeri Gábor, a MABISZ gépjármőbiztosítási tagozatának az elnöke volt, aki az ÁSZF-re vonatkozóan kifejtette, hogy a MABISZ egy mintafeltételt kíván létrehozni, aminek a tervezete már meg is született, és azt a biztosítók is ismerik. A Gfbt. azonban . még a hatályba lépése elıtt módosulhat, illetve a PM rendeletek még nincsenek kihirdetve, ezért nincs még hivatalos verzió. A korreferens kifejtette, hogy a Gfbt. hatályba lépésével minıségileg új alapokra helyezıdik a központi kötvénynyilvántartás és a biztosítók nyilvántartásainak kapcsolata, mivel a központi kötvénynyilvántartásban megjelenı változás a biztosítóknál számos esetben közvetlenül tranzakciót fog generálni: a tulajdonostól eltérı üzemben tartó által kötött szerzıdést az üzemben tartó nyilvántartásba való bejegyzése helyezi hatályba, és ezzel szőnik meg az elızı üzemben tartó által kötött kgfb is érdekmúlással. A szünetelést eddig az üzemben tartónak kellett kezdeményeznie a biztosító felé, a jövıben errıl a biztosító tájékoztatást kap a kötvénynyilvántartásból, így – a forgalomból történt ideiglenes kivonás esetén – a szünetelés a szerzıdı bejelentése nélkül indul és ér véget – fél éven belül – a forgalomba történt visszahelyezéssel. Érdekmúlás esetén a szerzıdı okirat bemutatási kötelezettsége megszőnik, itt is elegendı a kötvénynyilvántartásban történı változás leképezése a biztosító nyilvántartásában. A kártörténeti nyilvántartással kapcsolatban a korreferens kiemelte, hogy azt a törvény szerint 2011. április elejéig teljes körően fel kell tölteni adatokkal. Ha ez megvalósul, akkor de facto létrejön a feltétele a bonus-malus rendszer teljes liberalizációjának. Mindaddig azonban a rendszert a maga kötöttségében kell fenntartani, mivel ez érték az üzemben tartók számára, a biztosítóknak pedig lehetıvé teszi a díjtarifa következetes alkalmazását. Ami a gépjármőfelelısségbiztosításnál alkalmazott gépjármő kategóriákat illeti, 2010-re a jelenlegi besorolás az irányadó, az új kategóriák a 2011-re meghirdetett díjtarifában lesznek elıször alkalmazandók. Az igazolóeszközök tekintetében minden szereplı számára az a cél, hogy az elektronikus kötvénynyilvántartás minimálissá tegye a papír alapú igazolások használatának szükségességét. A szerzıdés létrejöttét követıen azonban szükségszerően van egy olyan idıtartam, amíg nélkülözhetetlen a papír alapú igazolás: a kötvénynyilvántartásnak történı
6
lejelentésre 15 napos határidıt szab a törvény, ami egyébként igen szigorú követelmény. Végül kitért arra a korreferens, hogy a zöldkártya várhatóan belföldön is elfogadott igazolóeszköz lesz. Az elıadást és a korreferátumot követıen a résztvevık szólhattak hozzá az elhangzottakhoz. Elsıként Dr. Horváth Zoltán élt ezzel a lehetıséggel, aki a reaktiválás új szabályival kapcsolatban a visszaélés lehetıségét emelte ki, szerinte a biztosítottak rájátszhatnak erre. Dr. Pataky Tibor hozzászólásában egyrészt azon vélemények adott hangot, hogy célszerő lenne az áttekinthetıség érdekében, hogy ha egy jogszabályban a határidıket vagy kizárólag napokban, vagy munkanapokban határoznánk meg. Jelenleg a Kfbt. 30. §-ában található munkanapban meghatározott határidı, míg e törvényben a többi helyen napokban kell számítani a határidıket. Másrészt a Kfbt. 28. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel kapcsolatban, ami szerint a más tagállam területén lakóhellyel (székhellyel) rendelkezı károsult keresetet indíthat a károkozó Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezı biztosítójával szemben a lakóhelye (székhelye) szerinti tagállamban, vagy a baleset bekövetkezésének helye szerinti tagállamban, amennyiben a baleset a zöldkártyarendszer valamely, a károsult lakóhelyétıl (székhelyétıl) eltérı országában következett be, kifejtette, hogy szerinte ez egy joghatósági szabály, amit az Európai Közösségen belül a Brüsszel I. rendelet szabályoz, így teljesen felesleges egy magyar törvénybe egy ilyen rendelkezést beiktatni. Dr. Trunkó Barnabás válaszában Dr. Horváth Zoltán felvetésére úgy reagált, hogy nem lehet abból kiindulni egy jogszabály megalkotásánál, hogy eleve visszaélnek vele. Dr. Pataky Tibor hozzászólására reflektálva pedig kifejtette, hogy valószínőleg az az oka határidık eltérı szabályozásának, hogy ha a biztosítattak számára állapít meg határidıt a törvény, akkor azt munkanapban teszi, egyéb esetben pedig naptári napban határozza meg a határidıt; a második észrevétellel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy ezt tekintsük a közösségi vívmányok jó szándékú publikálásának. Dr. Bárd Károly zárszavában jelezte, hogy a törvényrıl és a kapcsolódó jogszabályokról még többször is tanácskozni fogunk. A szakosztály a jövıben hozzá kezd az új Ptk. szabályainak az áttekintéséhez.
