Dr. Pataky Tibor, ügyvéd, PhD hallgató: International Road Traffic Accidents Nemzetközi vonatkozású közlekedési balesetek Beszámoló az Európai Közlekedési Jogi Intézet és az AVUS Belgrádban 2011. május 5-én és 6-án megrendezett konferenciájáról 2011. május 5-én az Európai Közlekedési Jogi Intézet nevében Paul Kuhn köszöntötte a résztvevőket, aki tolmácsolta az Intézet elnökének, Prof. Dr. Huber Groutel üzenetét is. Majd pedig Dr. Dieter Pscheidl üdvözölte az értekezleten megjelenteket. Ezt követően Holger Backu előadásában bemutatta az Európai Közlekedési Jogi Intézetet. Az első előadást Snežana Sremčević, a Szerbiai Biztosítók Egyesületének vezetője tartotta, aki az új kötelező közlekedési biztosítási szabályokról beszélt. Kiemelte, hogy a biztosítási fedezet köréből kizárt a biztosított gépjármű tulajdonosa a dologi károk tekintetében, a vezető, valamint az a személy, aki olyan járműben foglal helyet, melyről tudja, hogy lopott. A biztosítási ellenőrzésekkel kapcsolatban leszögezte, hogy Szerbiai Biztosítók Egyesülete ez év májusában írja alá a multilaterális egyezményt, ami azt jelenti, hogy 2012. január 1-től tartózkodni fog Szerbia a biztosítási fedezet fennálltának az ellenőrzésétől. Az új jogszabály szerint a Szerbiai Biztosítók Egyesülete tölti be a zöldkártya iroda és a garanciaalap szerepét. A garanciaalap, mely 2011. október 12-től önálló jogi személlyé válik, nyújt fedezetet a biztosítással nem rendelkező vagy ismeretlen járművel okozott károkra. Az előadó kitért arra is, hogy 2003. január 1-je óta nem kell külön díjat fizetni Szerbiában a biztosítási zöldkártya kiváltásáért. Az új szerb jogszabály kárrendezési megbízottakra vonatkozó rendelkezései majd csak Szerbia Európai Unióhoz történő csatlakozásával lépnek hatályba. Ami a biztosítási fedezet összegét illeti, az új szerb jogszabály szerint 2012. október 12-i hatállyal személyi sérülés esetében 1.000.000 euróig, míg dologi kár esetében 200.000 euróig kell helyt állniuk a szerb biztosítóknak. Az előadó leszögezte, hogy ezen összegek tekintetében még jelentős összegű növekedésre van szüksége, hogy a szerb szabályozás összhangba kerüljön az Európai Unió irányelvében foglaltakkal. Mariusz Wichtowski, aki a Council of Bureaux elnöke, a nemzetközi biztosítási zöldkártya rendszer legújabb fejleményeiről tartott előadást, amit a zöldkártya rendszer létrejöttének a bemutatásával kezdett. Jelenleg 45 tagja van a nemzetközi biztosítási zöldkártya rendszernek, közülük 32 között van hatályba multilaterális egyezmény. Korábban Irak is tag volt, azonban ezen országot kizárták a háború miatt. A zöldkártya rendszer működésével kapcsolatban kiemelte, hogy fontos a rendszer pénzügyi stabilitása, kiemelkedő jelentőséggel bír a pénzügyi fegyelem ellenőrzése, valamint szükséges a szakmai ismeretek bővítése, a folyamatos továbbképzésben való részvétel. Az előadó ezen túlmenően hangsúlyozta a fogyasztóvédelem fontosságát, véleménye szerint nemcsak a károsult, hanem a biztosított is fogyasztó lehet. Az előadó kitért a zöldkártya rendszer és az Európai Unió irányelveinek ún. tükörhatására, vagyis arra, hogy a zöldkártya rendszer alapvetően a károsultakat a saját hazájukban ért károk egyszerűbb és gyorsabb megtérítését szolgálja, míg az Európai Unió irányelvei a károsult által külföldön elszenvedett károk rendezésének az egyszerűsítését szolgálja. Továbbá az
2 előadó felhívta a figyelmet a kártérítési fedezet szintje között fennálló jelentős különbségekre azzal, hogy ezen szignifikáns különbség csökkentése szükséges. A tanácskozás következő előadását Ulf Lemor tartotta volna, aki azonban nem tudott Belgrádba utazni, ezért helyette Dr. Dieter Pscheidl beszélt a fehérkártya rendszer helyzetétől. A zöldkártya rendszerhez hasonló megoldásokat más földrészeken is kidolgoztak. Többek között említést érdemel a sárgakártya rendszer, amit 1982-ben hoztak létre dél- és kelet-afrikai országok; a rózsaszínkártya rendszer, ami 6 középafrikai országban alkalmazandó; a 14 nyugat-afrikai államban hatályos barnakártya rendszer; a Délkelet-Ázsiában 10 tagállamot magában foglaló kékkártya rendszer, mely nem azonos a volt szocialista országokban hatályban volt azonos nevű biztosítási fedezetre vonatkozó megoldással; a narancssárga kártya rendszer, amit 1975-ben Tuniszban hoztak létre és Közel-Keleten, valamint Észak-Afrikában alkalmazzák. Ezt követően az előadó részletezte a fehérkártya rendszert, ami a Gazdasági Együttműködés Szervezete, aminek a tagjai Afganisztán, Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Pakisztán, Tádzsikisztán, Törökország, Türkmenisztán és Üzbegisztán, valamint az Iszlám Fejlesztési Bank közös projektje. A Gazdasági Együttműködés Szervezetének célja többek között a tagállamok fenntartható gazdasági fejlődésének elősegítése, a kereskedelmi korlátok lebontása, a tagállamok közötti közlekedés és kommunikáció fejlesztése. Ennek keretében kezdődött el 1995-ben a fehérkártya rendszer kidolgozásának előkészítése úgy, hogy 2009-ben elfogadtak egy ideiglenes szövegváltozatot. A cél az, hogy a fehérkártya rendszer országai mihamarabb a zöldkártyarendszer tagjaivá váljanak, s a fehérkártya rendszert létrehozó megállapodás szövegét is a zöldkártyarendszerhez próbálják közelíteni. Azonban alapvető problémák figyelhetők meg a kötelező biztosítás, a biztosítási fedezet és a pénzügyi garanciák tekintetében. Gyakorlati problémák pedig többek között abból adódnak, hogy az egyik tagállamban a másik tagállam biztosítójának kötvényeit nem ismerik el, a pénzügyi teljesítésekre nem határidőben kerül sor. Talán 2013-2014-re várható a fehérkártya rendszer felállítása, azonban addig számos egyeztetés és jogszabály elfogadása szükséges. Az igen bőséges ebédet követően Prof. Dr. Sc. Marijam Čurković tartott előadást a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó új horvátországi szabályozásról. A 2006. január 1-jén hatályba lépett kötelmi jogi törvény többek között a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó szabályokat is módosította. Ezen új törvény 1046. cikke értelmében a személységi jogok megsértéséért jár nem vagyoni kártérítés. Ezen törvény 19. cikke határozza meg példálódzó jelleggel, hogy mit takar a személyiséghez fűződő jog, mely nemcsak természetes személyre, hanem jogi személyre is vonatkozik, tehát jogi személyek is jogosultak lehetnek nem vagyoni kártérítésre. A horvát bíróságok az említett törvény 1100. cikke alapján a jogsértés súlyosságának és az eset körülményeinek figyelembe vételével állapítanak meg nem vagyoni kártérítést. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásával kapcsolatban az előadó kitért arra, hogy a bíróságok gyakran szem elől tévesztik, hogy ennek célja kompenzáció és prevenció. Az előadó szerint szükséges egy egységes, mindegyik fél által elfogadott orvosi táblázat kidolgozása, ami alapján határozandó meg a nem vagyoni kártérítés összege. Ezzel kapcsolatban kitért a 2009 júniusában megtartott Opatija I és a 2010 szeptemberében megrendezésre került Opatija II konferenciákra, mely a nem vagyoni kártérítés megállapításának alapját képező orvosi táblázatok kidolgozását szolgálta. Az előadó egy egységes pontrendszer felállítását javasolta a személyi sérülésekkel kapcsolatos károk vonatkozásában.
3 Dragan Pejcic előadásában a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó szerbiai gyakorlatot mutatta be. Kifejtette, hogy ellentétben a horvátországi szabályozással Szerbiában még az 1978-as törvény rendelkezései az irányadók, mely a jugoszláv időkből származik, ugyanis a szerb jogalkotó még nem fogadott el erre vonatkozóan újabb törvényt. Francoise Dauphin, a francia zöldkártya iroda vezetője, az ún. Loi Badinter-ről, vagyis a Badinter Törvényről beszélt, ami 1985-ben lépett hatályba Franciaországban. Ezen jogszabály lényege az, hogy a felelősség fogalmától elvonatkoztatva minden közlekedési balesetben részes személy automatikusan teljes kártérítésben részesüljön még akkor is, ha szerződés alapján utas egy járműben (például tömegközlekedés). Fontos a közlekedési baleset fogalmának a meghatározása, mivel a törvény csak a közlekedési balesetekre terjed ki. A jogszabály nem definiálja ezen fogalmat, a bírósági döntésekből vonható le e tekintetben következtetés. Nem minősül közlekedési balesetnek, az az esemény, ami nem a gépjármű mozgásával kapcsolatos. E tekintetben azonban kiemelendő, hogy az álló vagy várakozó jármű forgalomban lévőnek tekintendő. Ezen jogszabály nemcsak közterületen bekövetkezett balesetre vonatkozik, hanem magánterületen történtekre is. Ha a gépjármű kigyullad, vagy a gépjármű a felrobbanása miatt okoz kárt, ezen törvény erre is alkalmazandó. További fontos fogalom a balesetben való érintettség. A biztosítónak kártérítést kell fizetnie a közlekedési balesettel érintett személynek; az persze nem kizárt, hogy utána a másik balesetben résztvevő biztosítójával szemben megtérítési igényt érvényesít. Érdekes példa a közlekedési balesetben való érintettségre az, hogy ha egy motorkerékpáros, akinek elsőbbsége van egy kereszteződésben, és az alárendelt útról érkező A jelű jármű nem biztosít elsőbbséget, ami miatt a motorkerékpáros a biztosítással nem rendelkező A jelű járműnek ütközik, majd pedig a szabályosan parkoló járműnek csapódik a motoros, akkor a motorkerékpárosnak a B jelű jármű, mely teljesen passzív szerepet játszott a balesetben, felelősségbiztosítója köteles a motorkerékpáros személyi sérülésből eredő kárát megtéríteni. Abban az esetben, ha nincsen ütközés, még nem kizárt az érintettség, azonban a károsultnak kell bizonyítania, hogy a másik részes jármű ott volt, és a mozgása a kárával összefüggésben áll. Ezen kártérítési rendszer a károsultak két kategóriáját különbözteti meg: a) gépjármű vezetője b) utasok, gyalogosok és kerékpárosok. Az a vezető, aki bizonyítja, hogy a Badinter Törvény alkalmazandó rá, 100%-os kártérítésre jogosult azzal, hogy vétkessége alapján a neki járó kártérítés csökkenthető vagy teljes mértékben elveszítheti a kártérítéshez fűződő jogosultságát, ha kizárólag őt terheli vétkesség és ez okozati összefüggésben van a baleset bekövetkeztével. (A francia Cour de Cassation 2007-es ítélete szerint a járművezető ittassága automatikusan nem jár azzal a következménnyel, hogy emiatt a neki járó kártérítés csökkenthető, csak akkor, ha az ittassága a balesettel okozati összefüggésben áll.) Az utasok, gyalogosok és biciklisek mint gyengébb felek szinte automatikusan jogosultak kártérítésre. A Badinter Törvény alapján három kategória határozható meg: 1) 16 év alatti, vagy 70 év feletti, vagy legalább 80%-ban rokkant személyek, akik nem járművezetők, teljes kártérítésben részesülnek. A kivételt csak az jelenti, ha szándékosan okoznak kárt. 2) 16 év feletti és 70 alatti személyek, vagy 80%-nél kisebb mértékben rokkantak, akik nem vezetők, teljes kártérítésre jogosultak. Csak akkor nem jár nekik kártérítés, ha szándékosan okozták a kárt vagy pedig súlyos gondatlanságuk miatt következett be a kár, mely a baleset egyedüli okának minősül. 3) Gépjárművezetők, akinek járó kártérítés a vétkességük arányában csökkenthető. Ami a kárrendezési eljárást illeti, a biztosítónak a baleset után a károsult részére kérdőívet kell kiküldenie, melyre a károsultnak 6 héten belül kell válaszolnia. Ezen kérdőív kiküldése mellett a biztosítónak a károsultat jogairól is tájékoztatnia kell. Ezen túlmenően a biztosítónak kell
4 gondoskodnia a károsult orvosszakértői vizsgálatáról. A francia jogszabály igen szoros határidőket állapít meg arra vonatkozóan, hogy a biztosító a károsultat megfelelő kártérítésben részesítse. A május 5-i előadások után az AVUS látta vendégül a konferencia résztvevőit egy belgrádi étteremben. 2011. május 6-án Mileva Bogdanovic a kártérítési jogban alkalmazott közvetítői eljárásról beszélt. Az előadó, aki ügyvédként dolgozik, kifejtette, hogy gyakran ugyan papíron pernyertes a károsult, azonban a valóságban igazából vesztesnek tekinthető a bírósági eljárás során felmerült költségek és az eltelt hosszú idő miatt. A szerb jog szerint nem szükséges, hogy a mediátor jogász legyen, azonban a jogszabályi feltételeknek meg kell felelnie. Szerbiában a mediációs eljárás lefolytatására mind polgári jogi, mind gazdasági jogi ügyekben lehetőség van akár természetes, akár jogi személyek között. A mediációs eljárás során megszületett egyezség a macedón, szerb és montenegrói jog alapján nem minősül végrehajtható okiratnak, kivéve ha azt közjegyzői okiratba foglalják. A horvát jogszabályok szerint a mediációs eljárás során megkötött egyezség automatikusan végrehajtható okiratnak minősül. Az előadó kitért arra is, hogy az osztrák, horvát és szlovén jogszabályok szerint a mediációs eljárás az elévülést félbeszakítja vagy pedig a mediációs eljárás alatt nyugszik az elévülés, míg a macedón, szerb, montenegrói és bosznia-hercegovinai jog szerint a mediációs eljárás megindítása nincs hatással az elévülésre. A kártérítési ügyekben alkalmazott közvetítői eljárások lebonyolításában a szerb Nemzeti Banknak mint a biztosítók felügyeleti szervének nagy jelentősége van. 2009-ben 129 közvetítői eljárást folytattak le, ami 35%-kal több, mint az előző évi adat. A kártérítési ügyekben ezen túlmenően a Közvetítői Eljárások Központjának is nagy jelentősége van, amit a szerb Nemzeti Bank és a Gyermekjogok Központja hozott létre. Laura Agopyan, aki Dr. Marco Frolát helyettesítette, az olasz danno biologico-ról, vagyis a biológiai kárról tartott előadást. Az olasz jog szerint a nem vagyoni kártérítés egyik alkategóriája a biológiai kár miatti kártérítés, ami az egyén pszichikai-fizikai integritásának a megsértésért jár. A biológiai kárt az egyelőre nem létező nemzeti táblázat alapján kellene megállapítani, jelenleg azonban az egyes bíróságok táblázatait használják. A Milánói Bíróság táblázatát tekintik a leginkább irányadónak. A kisebb maradandó sérülések esetében, ami 1-9%-ig terjedő rokkantságot takar, ideiglenes rokkantság esetén 43,16 euró jár naponta, állandó rokkantság esetén 739,81 euró jár mindenegyes rokkantsági pont után, valamint 20%-os korrekciós tényező vehető figyelembe az egyéniesítés érdekében. A 10% és 100% közötti rokkantság esetében az előbb említett bírósági táblázatok bírnak jelentséggel, melynek alapja az orvosszakértői vélemény. Az előadó néhány jogesetet is bemutatott az olasz gyakorlat szemléltetésére. A konferenciát pódiumvita zárta, melynek témája a kárrendezési eljárás és a per időtartama volt. Ezen pódiumvitában, amit Dr. Dieter Pscheidl moderált, BoszniaHercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Románia, Szerbia és Magyarország képviselői vettek részt. Hazánkat Dr. Csurgó Ottó, a CIG Pannónia Első Magyar Általános Biztosító Zrt. igazgatóságának a tagja képviselte. Dr. Csurgó Ottó mind a korábban hatályban volt kormányrendelet alapján alkalmazandó szabályokat, mind pedig a 2010. január 1-je óta hatályos törvény szerinti szabályokat ismertette. Kitért a magyar fizetési meghagyásos eljárás szabályainak a változására is, valamint említést tett a kis perértékű ügyek és a perek általános szabályairól. Kiemelte,
5 hogy igazságügyi szakértő perbe való bevonása 1-2 hónappal növelheti az eljárást, a külföldi jog alkalmazásával felmerülő nehézségek is a perek elhúzódásához vezethetnek, továbbá külföldi tanú kihallgatása egyes esetekben akár 1-1,5 évvel is növelheti a per időtartamát. Sorin Greceanu, aki Romániát képviselte, kifejtette, hogy a 90 napos peren kívüli kárrendezési eljárási határidő inkább elméleti. A román jogszabályok szerint az utolsó, kárügyintézéshez szükséges dokumentum beérkezését követő 10 napon belül kell a kártérítési összeget kifizetni. A biztosító késedelmes teljesítése esetén napi 0,1% a kamat, amit a biztosítók a gyakorlatban a károsult, illetve jogi képviselőjének kifejezett kérésére fizetnek meg. Egy kártérítési per időtartama a jogerős döntésig Romániában átlagban 2-3 esztendő. Megjegyezte, hogy a peres és peren kívüli kárrendezési eljárás időtartamát nagymértékben meghosszabbítja az, ha külföldi vonatkozású ügyről van szó. A bolgár szabályozást Tsvetanka Krumova ismertette, miszerint a biztosítóknak a peren kívüli kárrendezési eljárásra jogszabály szerinti alapvetően három hónap áll rendelkezésre azzal, hogy a biztosítónak az összes bizonyíték benyújtásától számított 15 napon belül kell kifizetnie a kártérítést. Ezen határidő csak akkor minősül megtartottnak, ha a biztosító a kártérítési összeget átutalja, a kártérítési ajánlat megtétele nem elegendő. Ha ezen határidőt a biztosító elmulasztja, egyrészt kamatot, másrészt közigazgatási bírságot kell fizetnie. A perek átlagosan egy-két esztendeig tartanak. A kártérítési igény elévülési ideje 5 év. Jonce Popovski, a macedón nemzeti iroda elnöke elmondta, hogy náluk a biztosítónak három hónap áll rendelkezésére a peren kívüli kárrendezési eljárásra. Amennyiben ezt megszegi az adott biztosító, akkor bírságra számíthat. A nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos perek átlagos időtartama Macedóniában hozzávetőleg két esztendő. A biztosítási fedezetet illetően kiemelte, hogy 2011. január 1-jétől növekedtek a biztosítási összegek, azonban még így is elmarad az Európai Uniós irányelvben meghatározott mértéktől. A nem vagyoni kártérítési összege tekintetében hangsúlyozta, hogy az egyes macedón bíróságok joggyakorlata között jelentős eltérések figyelhetők meg. Samira Zijadic, a bosznia-hercegovinai zöldkártya iroda vezetője elöljárójában leszögezte, hogy Bosznia-Hercegovina két részén némileg eltérő szabályok vannak hatályban. A Bosznia-Hercegovinai Föderációban 90 napon belül kell kártérítési ajánlatot tennie a biztosítónak, vagy pedig indokolt választ adnia, hogy miért nem tartja alaposnak a kárigényt. A Boszniai Szerb Köztársaságban nem vagyoni kárigény esetében ezen határidő 30 nap, míg vagyoni kárigényekre 14 nap. A határidő kezdete az első esetben az igény bejelentésétől számít, míg a másik esetben az összes irat rendelkezésre bocsátásától. Amennyiben a biztosítók ezen határidőt túllépik, a felügyelet bírságok szab ki. Ami a perek időtartamát illeti, kisebb bíróságokon, ahol kevesebb ügyet kell elbírálni, akár néhány hónap alatt születhet másodfokú bírósági döntés, míg nagyobb városokban a másodfokú ítélet meghozataláig akár 4 év is eltelhet. Boris Saban, a montenegrói nemzeti iroda vezetője kiemelte, hogy a biztosítóknak nem vagyoni kárigény esetében 30 napin belül kell elbírálniuk az igényt, míg vagyoni kárigény esetében ez a határidő 14 nap, amit a biztosítók gyakran túllépnek. Kiemelte, hogy a fogyasztóvédelmi egyesületek részéről sincs igazán határozott fellépés a határidők betartására.
6 Berislav Matijevic Horvátország képviseletében előadta, hogy a horvát jogszabályok szerint a biztosítóknak 14 napon belül kell reagálniuk a vagyoni kárigényre és 30 napon belül kell válaszolniuk a nem vagyoni kárigényre. Kitért arra is, hogy a kártérítési ügyek mintegy 18-22%-a kerül bíróság elé, mely csökkenő trendet mutat. A perek átlagos időtartama a bírósági reformnak köszönhetően az utóbbi időben jelentősen csökkent, de még így is hozzávetőleg 3 esztendőbe telik, míg jogerős döntés születik. Paul Kuhn zárszavában kitért arra, hogy hasznosak a nem vagyoni kártérítés megállapítására vonatkozó táblázatok, azonban mindenképpen szükséges a bíróságoknak a nem vagyoni kártérítés összegszerűségének megállapítására mozgásteret hagyni. Az igen színvonalas és hasznos konferencia előadásainak írott változata az Európai Közlekedési Jogi Intézet www.ietl.org honlapján megtalálható.
