írta: Dr. Szórádi Tibor PhD - Farkas Sándor

Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet

KUTYATENYÉSZTÉS

Szerkesztette/írta: Dr. Szórádi Tibor PhD - Farkas Sándor

Hódmezővásárhely 2008.

Kutyatenyésztés

Kutyatenyésztés

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés--------------------------------------------------------------------------------------------------------- 1 2. A kutya származása és háziasítása------------------------------------------------------------------------ 3 3. A kutya anatómiája és felépítése-------------------------------------------------------------------------- 5 3.1. A kutya rendszertani helye az állatvilágban ------------------------------------------------ 5 3.2. A mozgásszervek rendszere --------------------------------------------------------------------- 5 3.2.1. A csontváz, mint a mozgás passzív szerve--------------------------------------- 5 3.2.2. Az izomzat, mint a mozgás aktív szerve ----------------------------------------13 3.3. A kutya mozgása ----------------------------------------------------------------------------------14 3.3.1. Állás --------------------------------------------------------------------------------------15 3.3.2. Fekvés ------------------------------------------------------------------------------------15 3.3.3. Ülés ---------------------------------------------------------------------------------------15 3.4. Az emésztőkészülék ------------------------------------------------------------------------------15 3.5. A légző készülék-----------------------------------------------------------------------------------17 3.6. A húgyszervek -------------------------------------------------------------------------------------18 3.7. A nemi szervek ------------------------------------------------------------------------------------18 3.8. A keringési rendszer------------------------------------------------------------------------------20 3.9. Az idegrendszer -----------------------------------------------------------------------------------20 3.10. Az érzékszervek----------------------------------------------------------------------------------21 3.10.1. Szaglás ----------------------------------------------------------------------------------21 3.10.2. Látás-------------------------------------------------------------------------------------22 3.10.3. Hallás -----------------------------------------------------------------------------------23 3.10.4. Fájdalom -------------------------------------------------------------------------------24 3.10.5. Tapintás --------------------------------------------------------------------------------24 3.10.6. Ízlelés -----------------------------------------------------------------------------------24 3.10.7. Az érzékelési sorrend ---------------------------------------------------------------25 3.11. A belső elválasztású mirigyek ----------------------------------------------------------------25 3.12. A kültakaró----------------------------------------------------------------------------------------26 4. A kutya viselkedése -----------------------------------------------------------------------------------------27 4.1. A kutya viselkedésformái -----------------------------------------------------------------------27 4.2. A kutyák öröklött mozgásmintái (ÖMM) ---------------------------------------------------28 4.3. A kutya gyakoribb viselkedési zavarai ------------------------------------------------------28 4.4. A kutyák viselkedését befolyásoló kritikus időszakok ----------------------------------29 4.5. Az ösztönök-----------------------------------------------------------------------------------------30 4.5.1. A szaporodási ösztön-----------------------------------------------------------------30 4.1.2. A zsákmányszerző ösztön-----------------------------------------------------------31 4.1.3. A falkaösztön ---------------------------------------------------------------------------31 4.1.4. A territoriális ösztön------------------------------------------------------------------33 4.3. A kutya viselkedésformái -----------------------------------------------------------------------32 5. A kutyafajták FCI szerinti csoportosítása -------------------------------------------------------------33 6. A kutya tartása és táplálása --------------------------------------------------------------------------------38 6.1. A kutya tartása-------------------------------------------------------------------------------------38 6.2. A kutya táplálása ----------------------------------------------------------------------------------40 6.2.1. A kutya táplálásának alapelvei ----------------------------------------------------40 6.2.2. A kutya táplálóanyag-szükséglete ------------------------------------------------41 6.2.3. Etetési tanácsok ------------------------------------------------------------------------43 6.2.4. A vemhes szukák táplálása ---------------------------------------------------------45 6.2.5. A szoptató kutyák táplálása --------------------------------------------------------45 6.2.6. A kutyakölyök táplálása ------------------------------------------------------------46

Kutyatenyésztés

6.2.7. A növekvő, elválasztott kutyák táplálása ---------------------------------------46 6.2.8. Felnőtt, mérsékelt aktivitású kutyák táplálása---------------------------------46 6.2.9. Munkavégző kutyák táplálása-----------------------------------------------------46 6.2.10. Idős, egészséges állatok táplálása -----------------------------------------------46 6.3. A kutya gondozása, ápolása --------------------------------------------------------------------47 7. A kutya tenyésztése------------------------------------------------------------------------------------------49 7.1. A tenyésztéshigiénia jelentősége a kutyatenyésztésben ---------------------------------49 7.2. Citogenetikai alapfogalmak --------------------------------------------------------------------49 7.3. A tulajdonságok öröklődése --------------------------------------------------------------------49 7.3.1. A minőségi tulajdonságok öröklődése -------------------------------------------50 7.3.2. A mennyiségi tulajdonságok öröklődése ----------------------------------------51 7.3.4. A szőrzet színének és minőségének genetikája --------------------------------53 7.4. A kutyatenyésztés célja és feladatai ----------------------------------------------------------56 7.4.1. A szelekció lehetőségei a kutyatenyésztésben ---------------------------------57 7.4.2. A szuka tenyészértéke és becslése-------------------------------------------------57 7.4.3. A kan tenyészértéke és becslése ---------------------------------------------------59 7.4.4. A tenyészpár----------------------------------------------------------------------------60 7.5. A kutyatenyésztés módszerei ------------------------------------------------------------------61 7.5.1. Idegen párosítás („vérfrissítő” keresztezés) ------------------------------------61 7.5.2. Beltenyésztés (rokon- és vonaltenyésztés) --------------------------------------62 7.6. A kutyatenyésztés gyakorlata------------------------------------------------------------------64 7.6.1. A törzskönyvezés----------------------------------------------------------------------64 7.6.2. A fajtastandard-------------------------------------------------------------------------65 8. A kutya küllemi bírálata és a kutyakiállítás----------------------------------------------------------67 8.1. A bírálat----------------------------------------------------------------------------------------------67 8.2. A bírálat helyes módszerei----------------------------------------------------------------------67 8.3. A kutya testtájékai --------------------------------------------------------------------------------68 8.4. Testméretek felvétele -----------------------------------------------------------------------------70 8.5. A kutya testtájainak bírálata--------------------------------------------------------------------72 8.6. A kutya mozgásának bírálata ------------------------------------------------------------------83 8.7. A kutyakiállítás ------------------------------------------------------------------------------------88 9. A kutya szaporítása ------------------------------------------------------------------------------------------93 9.1. A szuka szaporodásbiológiája------------------------------------------------------------------93 9.2. A kan szaporodásbiológiája-------------------------------------------------------------------- 97 9.2.1. Tenyészkanok andrológiai vizsgálata--------------------------------------------97 9.3. A szaporítással kapcsolatos teendők: a pároztatás----------------------------------------98 9.4. A kutya mesterséges termékenyítése------------------------------------------------------- 100 9.5. Ivartalanítás (miskárolás, kasztrálás)------------------------------------------------------ 102 9.6. A kutyakölykök mesterséges fölnevelése--------------------------------------------------104 10. A kutya nevelése ------------------------------------------------------------------------------------------ 109 10.1. Szoktatás ----------------------------------------------------------------------------------------- 109 10.1.1. Zajok és zörejekhez szoktatás--------------------------------------------------- 109 10.1.2. Felvillanó és egyéb mesterséges fényhez szoktatás ----------------------- 109 10.1.3. Névhez és behívó jelhez szoktatás--------------------------------------------- 110 10.1.4. Szoba és kennel tisztasághoz szoktatás -------------------------------------- 110 10.1.5. Nyakörvhöz és pórázhoz szoktatás ------------------------------------------- 110 10.1.6. Járművek és idegen emberekhez szoktatás---------------------------------- 111 10.1.7. Élő környezethez szoktatás------------------------------------------------------ 112 10.1.8. Idegen vadászkutyákhoz és a vadon élő állatokhoz szoktatás --------- 112 10.1.9. Játékos apportírozáshoz szoktatás--------------------------------------------- 113 10.2. A nevelés----------------------------------------------------------------------------------------- 113

Kutyatenyésztés

10.2.1. Fiatalkori rossz szokások -------------------------------------------------------- 114 10.2.1.1. Ok nélküli állandó ugatás-------------------------------------------- 114 10.2.2.2. Rágcsálás ----------------------------------------------------------------- 114 10.2.2.3. Felugrás ------------------------------------------------------------------ 115 10.2.2.4. Dögbe, fekáliába, más állatok ürülékébe hempergés --------- 115 10.2.2.5. „Koldulás” --------------------------------------------------------------- 115 10.2.2.6. Az étel, csont, a „zsákmány” elrejtése, elásása ----------------- 115 10.2.2.7. Ásás, kaparás, kerítésharapdálás ---------------------------------- 116 10.2.2.8. Engedetlenség ---------------------------------------------------------- 116 10.2.2.9. Figyelmetlenség -------------------------------------------------------- 116 10.3. A tanítás------------------------------------------------------------------------------------------ 117 10.4. A kiképzés --------------------------------------------------------------------------------------- 117 10.4.1. Alapkiképzés------------------------------------------------------------------------ 117 10.4.1.1. Behívás ------------------------------------------------------------------- 118 10.4.1.2. Ültetés--------------------------------------------------------------------- 118 10.4.1.3. Követés lábnál vezetéken és szabadon --------------------------- 119 10.4.1.4. Lábhoz kerülés---------------------------------------------------------- 120 10.4.1.5. Előre küldés ------------------------------------------------------------- 120 10.4.1.6. Hasaltatás, fektetés, elfektetés -------------------------------------- 121 10.4.1.7. A tárgy elhozás --------------------------------------------------------- 122 11. A kutya betegségei és betegségterjesztő szerepe ------------------------------------------------ 125 11.1. A betegségek megelőzése-------------------------------------------------------------------- 125 11.2. A legfontosabb betegségek ismertetése -------------------------------------------------- 126 11.2.1. Vírusok okozta betegségek ------------------------------------------------------ 126 11.2.2. Baktériumok okozta betegségek ----------------------------------------------- 128 11.2.3. Állati élősködők -------------------------------------------------------------------- 129 11.2.4. Egyéb betegségek, sérülések ---------------------------------------------------- 130 11.2.5. A kutya életkora-------------------------------------------------------------------- 132 12. Az Európai Tanács által elfogadott háziállatok (kutyák) védelméről szóló Európai Egyezmény fontosabb előírásai-------------------------------------------------------------------------133 13. Az ebtartásra vonatkozó hazai jogszabályok--------------------------------------------------------136 13.1. Bejelentési kötelezettség, nyilvántartás---------------------------------------------------136 13.2. Ebtartási szabályok a közterületen, lakóingatlanok közös használatú területein-------------------------------------------------------------------------------------------------136 13.3. Ebtartási szabályok a lakóingatlanok belül----------------------------------------------137 13.4. Állatvédelmi rendelkezések-----------------------------------------------------------------138 13.5. Közegészségügyi és állategészségügyi rendelkezések--------------------------------139 „A kutya 10 kérése az emberhez”--------------------------------------------------------------------------141 Felhasznált és ajánlott irodalom -------------------------------------------------------------------------- 135

Kutyatenyésztés

„Csak annak a nemzetnek van jövője, mely megbecsüli önmagát. Csak az a nemzet becsüli meg önmagát, mely megbecsüli értékeit. Szeressük és becsüljük meg a magyar kutyát.” (dr. Szilvágyi Benárd Ágost)

1. Bevezetés A kutya jelentős helyet foglal el az emberiség életében, hisz az ember társaként észrevétlenül is a civilizációk és társadalmak mindenütt jelen lévő résztvevője. A több ezer éves együttélés, az ember állandó nevelése és kiválogató tevékenysége a kutya értelmi fejlődéséhez is hozzájárult. Az így kialakult kapcsolat szorosságára jellemző, hogy a kutya sajátos jellemvonásai és értelmi képességei csak az ember környezetében alakulnak ki teljes mértékben. A kutyát tekinthetjük kedvenc állatnak, de a vadászat, a sport, a vakvezetés, a mentés, a bűnüldözés, és a vagyonvédelem fontos részeseként az ember nélkülözhetetlen segítőtársának is. Még haszonállatként is elfogadhatjuk, hiszen a különféle, több százas nagyságrendű fajtáinak szaporítása és tenyésztése jövedelemforrásul is szolgálhat. Azonban az élő állat nemcsak szobadísz vagy egy bizonyos tárgy az ember otthonában, kertjében, gazdaságában, nemcsak őrző, vadászó, avagy luxustárgy, hanem mindez együttvéve is, de főleg elsősorban élőlény. Önálló, egységes szervezet abban a hosszú fejlődéstörténeti sorozatban (evolúció), ahol az állatvilág minden tagjának és csoportjának megvan a maga meghatározott helye és igénye. A kutya ebben a sorozatban alapvetően kitűnik azzal a magatartásmódjával, amely egyedül rá jellemző az állatvilágban – az önként vállalt kötelezettséggel. A kutya más szempontból is egyedülálló az állatvilágban, hiszen ő az egyedüli faj, mely az irányítást bármikor átveszi és visszaengedi az embernek. Gondoljunk csak a vakvezető kutyákra, melyek a gazdájuk bármely parancsát bármilyen helyzetben végrehajtják, ugyanakkor, ha a gazda az adott szituációban helytelen parancsot ad képes azt felülbírálni, átvenni az irányítást (pl.: zebrán történő átkelésnél a gazda tovább parancsot ad, miközben jön egy autó, a kutya az irányítást átveszi, és nem engedi továbbmenni a gazdáját). A kutya és az ember kapcsolata ma már elszakíthatatlan mindkét fél részéről, s mint ilyenek következetesen igényesek mindkét oldalról, vagyis az együttélés kölcsönös kötelezettségekkel jár. E kötelezettségeket sokkal inkább szokta teljesíteni a kutya a gazdájával szemben, mint az ember a kutyája iránt.

1

2. A kutya származása és háziasítása A kutya nagy valószínűséggel az ember elsőként háziasított állata. Maga a háziasítás folyamata sajátos, a történelem előtti időkben zajlott, az időpontjára és folyamatára vonatkozó részletek nagyon ellentmondóak. A részletek vizsgálatához legalább 15 000 évvel vagy még ennél is korábbi időszakra kell visszanyúlni. Annyi bizonyosnak látszik, hogy amikor a vadászó-gyűjtögető ember áttért az egyszerű mezőgazdasági kultúrák kialakítására, és immár környezetének tudatos megváltoztatására törekedett, a háziállatok legtöbbje – így a kutya is – megjelent környezetében. Őslénytani adatok igazolják, hogy az első kutyaszerű lény a pliocén korban, kb. 5 millió évvel ezelőtt jelenhetett meg. A pleisztocén időszakban – úgy 3 millió évvel ezelőtt – belőle a primitív farkas (Canis etruscus) alakulhatott ki, amely számos, ma is meglévő faj, többek között a farkas (Canis lupus) faj közvetlen ősének tekinthető. A farkas igen sikeres ragadozóként emelkedett ki a hozzá hasonló fajok közül, és az egész világon elterjedt. A farkas széleskörű elterjedtsége azt sugallja, hogy már kezdetben számos alfaja alakulhatott ki, hiszen még ma is eltérő testméretű és szőrminőségű változatai ismertek. A vörös farkast (Canis rufus) kezdetben, mint a kutya vadon élő ősét, kitüntetett figyelem kísérte, a későbbiek során azonban részletes genetikai vizsgálatok ezt kizárták, ugyanis a vörös farkas a farkasnak, mint fajnak legjobb esetben is csak alfaja, de leginkább helyi változatának tekinthető. Az eurázsiai területen több alfaj is létezik, azonban ezek közül kiemelkedik az indiai farkas (Canis lupus pallides, indiai vadkutya), amely nagyon hasonlít a ma is látható pária és keverék kutyákra. További két fontos faj az aranysakál (Canis aureus) és a prérifarkas (Canis latrans), melyek közül a sakál az ősibb faj. Nem teljesen ismert, hogy a sakál és a farkas az evolúció során mikor váltak szét, mindenesetre biztos, hogy közös őssel rendelkeznek. A prérifarkas a sakállal egyáltalán nincs kapcsolatban, sőt önálló és viszonylag fiatal fajnak tekintik, mely csak az Újvilágban létezik. Feltételezik, hogy a visszahúzódó jégkorszak előtti farkasok visszamaradt, a helyi melegebb éghajlathoz alkalmazkodott változata lehet. Sokan a farkast, a sakált és a prérifarkast együttesen egy nagyobb fajkomplexumnak tekintik, hiszen a faji elkülönülés nem nagy mérvű, s az anatómiai, morfológiai különbségek sem túl jelentősek. A három faj egymás között szaporodni képes, hibridizálhatók és utódaik termékenyek. A kutya a fenti fajokkal nehézségek nélkül képes párosodni, kariotípusuk azonos, mindegyiknek 78, azaz 39 pár kromoszómájuk van. A kutya szintén ehhez a fajkomplexumhoz tartozik, feltűnő viszont, hogy napjainkban kevés, a házi kutyafajtáktól jól elkülöníthető vadon élő kutya (ún. valódi vadkutya) létezik. Mindenesetre azért napjainkban is találkozhatunk a vadkutya címére pályázó ősökkel. Ide tartozik az indiai vadkutya (indiai farkas) és az ausztráliai dingó, mely utóbbit a zoológusok önálló fajként tartják nyilván (Canis dingo). A kutya közvetlen ősének megnevezése még ma is megosztja a szakembereket. Reális ősként csak a farkas és a sakál jöhet szóba, de ma már a legtöbb vizsgálat azt igazolja, hogy a közvetlen ős a farkas, azon belül is az ázsiai vagy indiai farkas (Canis lupus pallides), más néven az indiai vadkutya lehetett.

2

A kutya háziasításának lehetséges mozzanatairól számos elképzelés alakult ki. Ami bizonyos, hogy a két faj között közös érdekek és kölcsönös előnyök alapján egyre szorosabb asszociáció jött létre, mely végül igen tartósnak és eredményesnek bizonyult. A kutya nagy valószínűséggel nem céltudatos háziasítás eredményeképpen kapcsolódott az emberhez. Az emberi települések közelében tartózkodó kutyák ősei kezdetben a vadászatok hulladékának és húsmaradványainak eltakarítóiként jöhettek szóba a kutyák. A települések állandósulásával a kutya is az ember közelében maradt, táplálékául a vadászatok és a kezdetleges háztartás maradványai szolgálhattak.

1. ábra. Barlangkép Afrikából (F. Méry nyomán)

Természetesen az ember is felismerte a kapcsolat előnyét, felhasználta a kutya különleges veszély- és zsákmányjelző képességét, a vad felkutatási hajlamát és területvédelmi készségét. A kapcsolat szorosabbá tételéhez szükségessé vált annak a problémának a megoldása, hogy hogyan lehetne a „vadállatokat” kezessé tenni. Erre az volt a legegyszerűbb mód, hogy az elpusztult egyedek még fiatal kölykeit az ember magához vette, s saját maga nevelte fel. Az így tartott egyedek fokozatosan vesztettek vadságukból, s az emberhez egyre szorosabban kötődtek. Ezek a már félig

3

megszelídített kutyák a vadat felverve és űzve hatékonyan részt vettek a vadászatokon. A lassan megszelídülő és az ember környezetében szaporodó kutya újabb szerepet követelt magának, felvállalta az ember környezetének őrzését és védelmét a betolakodókkal szemben, mely tulajdonságát az ember különösen méltányolta. A kapcsolat kialakulását tovább segítette, hogy mindkét faj – az ember és a kutya is – egyaránt szociális hajlamú, csoportformáló és falkavezért respektáló társas lények, vagyis a kutya szinte természetes módon illeszkedett be az emberi falkába, s a falkavezér az ember lett. Ettől az időponttól kezdve az ember fokozatosan próbálta elképzeléseinek és céljainak megfelelően alakítani a már mellette élő kutyát. Bizonyos vizsgálatok szerint már a történelem előtti kutyaleletek között is igen nagy eltérések vannak, mely arra enged következtetni, hogy a kutya háziasítása igen korán intenzívvé vált, és már akkor előfordult az irányított, céltudatos tenyésztés. A szelektív tenyésztés eleinte valószínűleg a kezelhetőségre és az engedelmességre irányult, az engedetlen, makacs és túlzottan agresszív kutyákat kiselejtezték. A szelekció később a konkrét feladatok ellátását elősegítő tulajdonságokra hatott, melynek eredményeképp alakultak ki a különböző fajták.

2. ábra. Különböző kutyafajták egyiptomi ábrázolása (F. Méry nyomán)

Napjaink igen változatos és nagyszámú kutyafajtáinak kialakulása számos okra vezethető vissza. Leginkább az ember céltudatos tenyésztői munkája okozta, hiszen a kutya nagymérvű genetikai varianciájának, genetikai potenciáljának megléte még kevés ahhoz, hogy olyan mértékű különbségek jöjjenek létre természetes úton, egyetlen fajon belül, mint azt a különböző kutyafajtáknál jelenleg tapasztalhatjuk (német, dog, ír farkas, bernáthegyi ↔ yorkshire terrier, csivava). A kutya tenyésztése eredményeként az ember egy olyan háziállatra tett szert, amely alapvetően tanulékony, engedelmes, hűséges, és változatos testnagyságánál fogva sok különleges feladatra alkalmas. A napjaink kutyafajtáinál tapasztalható feltűnő változatosságot az ember egyetlen más háziállatnál sem valósította meg.

4

3. A kutya anatómiája és felépítése 3.1. A kutya rendszertani helye az állatvilágban A kutya Gerincesek törzsébe (Vertebrata), az Emlősök osztályába (Mammalia), a Méhlepényes emlősök alosztályába, a Ragadozók rendjébe (Carnivora) és a Kutyafélék (Canidae) családjába tartozik. E családban számos faj található, s ezek egyik képviselője a házikutya (Canis familiaris). 3.2. A mozgásszervek rendszere A mozgásszervek rendszerének működése abban áll, hogy megváltoztatja a testrészek helyzetét egymáshoz képest, vagy az egész szervezet helyzetét a térben. A mozgásszervek rendszerét az aktív és a passzív mozgató berendezések alkotják. Ez utóbbihoz tartoznak a csontok, a porcok és a szalagok, az előbbihez pedig az izomrendszer. 3.2.1. A csontváz, mint a mozgás passzív szerve A csontvázrendszer, amely a szervezet szilárd vázát adja, meghatározza a test alakját, védi az egyes szerveket. A csontok a szalagokkal és a porcokkal együtt a helyzetváltoztatás szolgálatában állnak, mint a mozgás passzív szervei. A test alapja a csontváz, amely különböző csontokból áll és ezeket porcoskötőszövetes szegély vagy szalagok kötik össze. A kutya csontjainak a száma 228232, azonban egyes fajtáknál a csontok száma eléri a 256-ot is. A csontváz úgy alakult, hogy az állat mozgását a könnyedség jellemezze és a szervezet rázkódása gyors futáskor, ugráskor a legcsekélyebb fokú legyen. A csontváznak hármas feladata van: • szilárd vázat alkot, amely egyben a test és az egyes testrészek alakját, méreteit is meghatározza, • a test üregeiben foglalt szerveket védi a külső erőhatásokkal szemben, • izmok, inak tapadására szolgál, s mint ilyen, passzív mozgató szervként szerepel. A csontokban lévő csontvelő pedig vérképző szerv. A csontos váz csontjait helyeződésük szerint feloszthatjuk, a fej, a törzs és a végtagok csontjaira. A törzs csontjai. Ezek részben az idegi csövet foglalják be (ide tartoznak a gerincoszlopot alkotó csigolyák), részben pedig a zsigeri csövet veszik körül, ezekhez soroljuk a mellkas csontjait, a bordákat és a szegycsontot. A csigolyák páratlan, szelvényezetten egymás mögött helyeződő, hasonló típusú csontok; a fejtől a farok végéig helyeződnek el és a gerincvelőt foglalják magukba. A testtájaknak megfelelően nyak-, hát-, ágyék-, kereszt és farok csigolyákat különböztetünk meg. E csigolyák együttesen a gerincoszlopot alkotják, amelynek 3 görbülete van: a felfelé domborodó nyaki görbület, a lefelé domborodó háti görbület és az enyhén szintén felfelé hajló ágyéki görbület.

5

3. ábra. A kutya csontváza 1. koponya, 2. arccsontok, 3. szemüreg, 4. állkapocs, 5. nyakcsigolyák, 6. hátcsigolyák tövisnyúlványai, 7. ágyékcsigolya, 8. keresztcsont, 9. farokcsigolya, 10. borda, 11. szegycsont, 12. lapocka, 13. karcsont, 14. orsócsont, 15. singcsont vagy könyökcsont, 16. lábtőcsontok, 17. lábközépcsontok, 18. ujjcsontok, 19. medencecsont, 20. medencecsont ülőgumója, 21. combcsont, 22. térdkalács, 23. sípcsont, 24. szárkapocscsont, 25. lábtőcsontok, 26. sarokcsont, 27. hátulsó lábközépcsont, 28. ujjcsontok

Minden csigolyának van teste, íve, és izületi, ill. izomi nyúlványai. Ezek a különböző részek az egyes testtájak csigolyáin másképpen alakultak. A nyakcsigolyák száma a kutyán – mint az emlősállatokon általában – 7. Az első nyakcsigolya (atlas) és a második nyakcsigolya (epistropheus) a többi nyakcsigolyától lényegesen különbözik. A nyakcsigolyák teste hátrafelé fokozatosan rövidül, míg a tövisnyúlványok (izomi nyúlványok) magassága fokozatosan növekedik. A csigolyaívek szélesek, az oldalsó nyúlványok jól fejlettek. A hátcsigolyák a bordákkal és a szegycsonttal együtt a mellkas csontos vázát adják. A hátcsigolyák száma állategyedenként is különbözhet, a kutyán többnyire 13 (de lehet 12 vagy 14 is). A hátcsigolyák teste rövid, rajtuk elől is és hátul is egy-egy bordai izületi árok mélyed be. Két szomszédos csigolya egymás mellett fekvő árka a bordák fejecskéjét fogadja magába. A csigolyaív magas. A tövisnyúlvány a hátcsigolyákon a legfejlettebb, különösen magas az elülsőkön s ezek a nyúlványok adják a mar alapját. A 7. hátcsigolyától hátrafelé a tövisnyúlványok magassága csökken. A

6

tövisnyúlványok a farok irányába dőltek, de az utolsóké merőlegesen áll. A hátcsigolyák harántnyúlványán a bordagumó felvételére izületi felület található. Az ágyékcsigolyák száma a kutyán 7, ritkábban 6. Az ágyékcsigolyák teste valamivel hosszabb, mint a hátcsigolyáké. A csigolyaív lapos. A tövisnyúlvány az elülsőkön előrefelé, a hátulsókon felfelé irányul. Az oldalsó nyúlványok előre és lefelé irányulnak. Az ágyéki szakasz a kutyán aránylag hosszú, ezért nagyon mozgékony. A kutya 3 keresztcsigolyája egymással összenőtt egységes keresztcsonttá, amely nagyjából négyszögletű csont. A keresztcsontnak teste és szárnyai vannak. A keresztcsonton alul is, felül is egyenlő tágas lyukak vannak, amelyek gerincvelőidegek kilépésére szolgálnak. A tövisnyúlványok a keresztcsonton aránylag gyengén fejlettek. A farok csigolyák képezik a gerincoszlop legmozgékonyabb szakaszát. Számuk fajták szerint változhat: 18-22 lehet. A farok csigolyákon a csigolyákat általában jellemző részek hátrafelé fokozatosan hanyatló átalakuláson mennek át, eltűnnek a különböző nyúlványok, s az utolsók már két végükön legömbölyödő csontocskák formájában találhatók meg. A mellkas csontjai közé a bordák és a szegycsont tartoznak. A bordák ívben hajló, abroncsszerű, hengeres csontok. A kutyának 13 pár bordája van, ezek közül 9 közvetlen kapcsolódik a szegycsonthoz, ezeket valódi bordáknak nevezzük, 4 pedig a bordaív közvetítésével kapcsolódik a szegycsonthoz; – az utóbbiakat álbordáknak hívjuk. Maga a borda tulajdonképpen két részből, bordacsontból és bordaporcból áll. A bordacsontnak gerincoszlopi vége, teste és szegycsonti vége van, amelyhez a bordaporc csatlakozik. A gerincoszlopi végén található a bordacsont feje, nyaka és gumója. A mellkas mélysége a bordák hosszától függ, szélessége pedig azok íveltségétől. A mély és széles mellkasban nagy térfogatú tüdő számára van hely. A szegycsont főleg szivacsos állományból álló lapos, hosszú csont, amelynek markolata és teste van, hátulsó végét lapátosporcnak nevezik. A szegycsont egymásután rendeződő szelvényekből áll, s ezek száma (összeolvadás miatt!) csupán 8, holott a valódi bordák száma, mint tudjuk 9. A végtagok csontjai. A végtagok a test alátámasztására és helyváltoztatására szolgálnak. Megkülönböztetünk elülső vagy mellkasi, és hátulsó vagy medencei végtagpárokat. Felépítés szempontjából feloszthatók a törzshöz kapcsoló övre és a szabad végtag részre. Az elülső végtag kapcsoló öve eredetileg 3 csontból, a lapockából, a kulcscsontból és a hollócsőr csontból áll, ezek együttes neve vállöv, amely a szabad végtagot a törzshöz fűzi. A kutyán a kapcsoló öv nem teljes, mert a hollócsőr csont csupán a lapocka egy kis nyúlványa alakjában maradt meg, a kulcscsont pedig jelentéktelen apró kis csontocska. Egyedül a lapocka fejlődött ki teljesen. A kutya lapockája hosszú, lapos csont, erősen fejlett lefelé növekedő tövissel, amely előtt és mögött árok található. A tövis alul éles szögletben végződik, amelyen még egy horgas nyúlvány is található. Az elülső szabad végtag a karcsonttal (felkarcsont) kezdődik. Ez egy jól tagolt, erős csöves csont, amelyen felső és alsó végdarabot és testet lehet megkülönböztetni. Tagoltsága arra mutat, hogy rajta erős izmok erednek, ill. tapadnak. A karcsontnak fontos szerepe van mind a mozgásban, mind az állásban, ill. a testsúly viselésében. A

7

kutya karcsontja fajtáktól függően különböző hosszú lehet és többé-kevésbé hajlott csont, amely a kistestű kutyafajtákon erősebben görbült. Az alkar csontos vázát két csont, az orsócsont és a singcsont vagy másképpen könyökcsont adja. A kutyán e két csont hegyes szögben keresztezi egymást, s ily módon a könyökcsont felső végdarabja kissé befelé került, alsó végdarabja pedig oldalt helyeződik. A két csont nem egyformán fejlett, az orsócsontnak az alsó végdarabja, a könyökcsontnak pedig a felső végdarabja a fejlettebb, mégis az orsócsont – ez a mérsékelten hajlott csont – az erősebb, a fejlettebb csont, s ez viseli a törzs súlyát elsősorban. A kutyánál egyébként ez a két csont, forgó izületet alkot. Az elülső végtagnak az alkar alatt következő része az ember kezének felel meg, s ezt a részt „lábvég”-nek is nevezik. Ennek tulajdonképpen 3 része van: az elülső lábtő, az elülső lábközép, és az ujjak. A kutya elülső lábtövét két sorban elhelyezkedő 7 csont alkotja. A felső sorban 3, az alsó sorban pedig 4 csont található. Ezek apró négyszögű vagy lekerekített „rövid” csontok. Nem számítjuk a csontos vázhoz azt a három egészen apró „íncsontocskát”, amely a két csontsor csontjai között található. Az elülső lábközép csontjai öt sugarat alkotnak; ezek a csontok mindkét végükön kissé kiszélesedő, hengeres, elég hosszú csontok. Közülük az első lábközépcsont a legrövidebb és különvált a többitől; a második és az ötödik lábközépcsont inkább három élű. A kutyán mind az öt ujj csontjai kifejlődtek. Minden ujjon 3 ujjperccsont van kivéve az első ujjat, amelyen csak kettő található, ugyanis a második ujjperccsont hiányzik. Az első és a második ujjperccsont rövid hengeres csont. A harmadik ujjperc csontja az oldalt lapított, kampószerűen görbült karomcsont, amelyen a karomlécet találjuk a karomárokkal. A kutya első ujjperccsontjaival 9 egyenítőcsont is kapcsolatos és ezeken kívül még több, egészen apró íncsontocska is található. A kutya elülső végtagján a kifejlődött 5 ujj közül a harmadik és negyedik ujj a leghosszabb. Legrövidebb és szinte függelékszerű az első ujj, amely a talajjal nem is érintkezik. A hátulsó végtagot a gerincoszloppal, pontosabban a keresztcsonttal a medenceöv köti össze, mely utóbbinak csontos vázát három csont: a csípő-, a fan- és az ülőcsont adja. A medenceöv a gerincoszloppal merev izület útján szorosabban függ öszsze, mint az elülső végtag a törzzsel. A szorosabb összeköttetés azért előnyös, mert a hátulsó végtag a törzs alátámasztásán kívül a helyváltoztatásnál a szabad végtag felől kiinduló impulzust, lökést is továbbítja a törzshöz. A szabad végtag csontjai a medenceövhöz csatlakoznak. A medenceöv kétoldali 3-3 csontja egységes medencecsonttá nőtt össze, amely a keresztcsonttal együtt csontos gyűrűt alkot, ami e tájék szilárdságát nagy fokban emeli. A medenceöv három csontja az izületi vápában találkozik egymással, s a kétoldali medencecsont a közép síkban, álizületben illeszkedik össze; az összeköttetés fiatal korban csupán porcos, később azonban csontossá válik. A csípőcsontnak két része van: szárnya és oszlopa. A szárny széles és a nyílirányú síkban helyeződik, rajta a külső- és belső csípőszöglet található. A kutyán a szárnyak előrefelé kissé összetérnek, úgyhogy a medence bejárata aránylag szűk.

8

A fancsont a medencecsont alsó részét adja, testét és a két ágát különböztetjük meg. Az ülőcsont a medencecsont hátulsó részén található; lemezéről és két ágáról szoktunk beszélni. Az ülőcsont lemezének hátulsó-oldalsó részén van az ülőgumó, s a kétoldali ülőgumó között van az ívelt ülővágány. A medenceüreg fenekén a dugott lyuk, amelyet a fan- és az ülőcsont alkot. A medence csontjainak az alakja, helyeződése és méretviszonyai a keresztcsonttal és az első farok csigolyákkal együttesen meghatározzák a medenceüreg, a szülőút alakját és terjedelmét, s ezzel a szülés menetét is befolyásolják. A kutyán a medenceüreg bejárata szűkebb, mint a kijárata, a medenceüreg feneke pedig lapos, s így szülészeti nézőpontból a kutya medencéje elég előnyösnek mondható. A hím és a nőnemű kutya medencéje között bizonyos különbség is van, mert a nőstény medencéje általában tágasabb, terjedelmesebb, a medence üregének feneke laposabb. Az ülőgumók távolabb esnek egymástól, így a kijárat is tágasabb. A hímek medencéjén lévő dudorok, tarajok élesek, kiállóak, a nőstényeken ezek inkább lekerekítettek, simábbak. A hátulsó szabad végtag csontjai a combcsonttal kezdődnek. A combcsont a csontváz legnagyobb csontja, s a test alátámasztásán kívül a test előre vitelében is fontos szerepe van. A comb, amelynek ez a csont az alapját adja, nem különül el a törzstől, abba részben be van épülve. A combcsont jól tagolt csont és rajta három fő rész, a felső- és az alsó végdarab, ill. a test különböztethető meg. Fajták szerint eltérő alkatú és hosszúságú lehet. Ívben görbült csont, amely nagyobb testű kutyákon hoszszú és karcsú, kis testűeken rövid és tömzsi. A felső végdarabján a félgömb alakú fejet és a jól kifejezett nyakat látjuk, oldalt pedig a farizmok tapadására szolgáló forgató (dudor) található. Alsó végdarabjának elülső részén a térdkalácscsont siklik fel és alá. A comb alatt a szár található, amelynek csontos vázát két csont, a sípcsont és a szárkapocscsont adja. A kettő közül a sípcsont a fejlettebb, erősebb csont, ez viseli a súlyt. Hosszú, „S”-alakban görbült csöves csont, amelyen három fő rész jól elkülöníthető. Felső harmadának elülső részén az éles sípcsonti taraj vonul végig, s valamivel gyengébb taraj oldalt is található rajta. A szárkapocs a sípcsont mellett oldalt helyeződik, gyengén fejlett, de ugyanolyan hosszú, mint a sípcsont. A láb a hátulsó végtagon az elülső végtagéhoz hasonlóan épült fel, részei: a lábtő, a lábközép és az ujjak. A hátulsó lábtő vagy csánk, az elülsőhöz hasonlóan sorokban elhelyezkedő apró csontokból épül fel, de itt a csontok három sorban helyeződnek el, s számuk: 7. A felső csontsort alkotó két nagyobb és jellemző alakú csontot név szerint is érdemes megjegyezni: csigacsont és sarokcsont. A középső sorban csak 1, az alsó sorban pedig 4 csont található. A hátulsó lábközép csontos váza szintén ötsugarú. A kutya lábközép csontjai ferdén előre és lefelé irányulnak, erősebbek és hosszabbak, mint az elülső végtag hasonló csontjai. E csontok előrefelé boltozatosan helyeződnek. Az első lábközép csont csökevényes és rajta két ujjperc található. A harmadik és negyedik lábközép csont erősebb és hosszabb, mint a többi.

9

Az ujjperccsontok a kutyán az elülső ujjakéhoz hasonlóak, de az első ujj legtöbbször hiányzik (fajtajelleg!), bár egyes fajtákon az első ujj kettőzött is lehet. A fej csontjai együtt a koponyát alkotják, amely a koponyaüreget, valamint az orr- és a szájüreget foglalja be. A koponyaüregben helyeződő agyvelőt körülvevő csontokat az agykoponya csontjainak, míg a lélegző- és az emésztőcső kezdeti részét magába foglaló csontokat az arckoponya csontjainak nevezzük. A fej ezeken kívül még bonyolult szerkezetű érzékszerveket is magába foglal. A fej csontjai varratok útján függenek össze egymással, kivéve az állkapcsot és a nyelvcsontot. A fej csontjai lapos csontok, amelyeknek két lemeze között nyálkahártyával bélelt, levegővel telt öblöket találunk, amelyek az orrüreg közvetítésével, a külvilággal közlekednek. Ezek az üregek részben a fej súlyát csökkentik, részben előmelegítik a levegőt. A fejen található érzékszervek általában csontos tokba vannak foglalva, így a hallás és egyensúlyozás szerve a fültokban, a látás szerve a szemgödörben, a szaglásé pedig az orrüregben van. Kutyán – az emberhez viszonyítva – az arckoponya jóval fejlettebb, mint az agykoponya; az arckoponya és az agykoponya aránya a kutyán 1:1, az emberen pedig 1:3. Néhány rövidfejű kutyafajtán azonban az agykoponya nagyobb, mint az arckoponya. A koponya két részének egymáshoz viszonyított helyzete is lényegesen eltér az emberétől, ugyanis az emberen az agykoponya az arckoponya fölött, a kutyán viszont a mögött helyeződik. Az agykoponya csontos vázát 4 páratlan csont, a nyakszirtcsont, az ékcsont, a rostacsont és a fal közötti csont, továbbá 3 páros csont, a fal-, a homlok- és a halántékcsont alkotja. A koponyaüreg alapját a nyakszirtcsont egy része és az ékcsont adja, hátulsó falát a nyakszirtcsont képezi, elülső falát a rostacsont, tetejét a falcsont, a homlokcsont és a fal közötti csont, végül oldalfalát a halántékcsont adja. Az arckoponyának 2 páratlan csontja, a nyelvcsont és az ekecsont, valamint 9 páros csontja van, ez utóbbiak: az áll-, áll közötti-, orr-, könny-, járom-, szájpadlás-, röpcsont, az állkapocscsont és az orrkagyló. Az arckoponya csontjai a zsigeri cső kezdeti szakaszát, az emésztő- és lélegző készülék kezdeti részét, az orr-, a száj- és a garatüreget foglalják magukba. Az orrüreg körül szinte teljes a csontos tok, a szájüreg körül azonban nem. Az arckoponya alkotásában még két koponyacsont is részt vesz: a homlokcsont és a rostacsont. A kutya csontos vázának fontosabb izületei a következők: a vállizület, a könyökizület, az elülső lábtő izülete, az ujjpercek izületei, továbbá a csípőizület, a térdkalács és a térdhajlás izülete, a csánkizület. Említést érdemel még a nyakszirtcsont és az első nyakcsigolya közötti izület, az első és a második nyakcsigolya közötti izület, a bordák izületei és a csípő-keresztcsonti izület. A fogak a rágás fontos passzív szervei és azokat a rágóizmok, mint a rágás aktív szervei mozgatják egységesen az állkapocs elmozdításával. A fogak az állcsont és az (áll közötti csont/felső fogsor), továbbá az (állkapocs/alsó fogsor) fogmedreibe csapszerűen beékelődve helyeződnek el. A szervezet legkeményebb részei. A fog részei: a fog koronája, amely a fogmederből kiáll. A fognak a fogmederben helyeződő része a fog gyökere; vannak egy- és többgyökerű fogak. A korona és a gyökér határán – főleg tejmetszőfogakon – a nyak különül el. A fog koronáján van a fog rágóalapja, a gyökéren pedig a gyökér hegye, s ezen, lyuk van, amely a gyökér-

10

csatornán át a fog belsejébe vezet. A fog koronáján ajaki, ill. pofa felé tekintő külső felületet, a nyelv felé tekintő belső felületet és végül az egymás felé néző, érintkező felületet különböztetünk meg. A fog gyökerét a fogmeder csonthártyája foglalja be, amely a fogat rögzíti. A fog háromféle állományból épül fel: 1. a zománcállomány, amely a fog legkeményebb része, kékesfehéren fénylik és a fog koronáját borítja, 2. a dentin állomány, amely a fog állományának legnagyobb részét adja, sárgásfehéren fénylik, a zománc alatt található. Belsejében üreg van, amely a fogbelet (pulpa) foglalja magába, 3. a cementállomány, amely sárgásbarna színű, s a fog gyökerét vonja be. A fog három állománya közül csak ebben vannak vérerek. A fogak fejlődésüket tekintve három félék lehetnek: 1. tejfogak, amelyek bizonyos idő múlva kiváltódnak, 2. maradó fogak, amelyeket nem előz meg tejfog, 3. pótlófogak, amelyek a tejfogak helyén nőnek. A fogak csoportosítása: Metszőfogak – Incisivus (I): kissé görbült, 1 gyökerű pótlófogak. E fogaknak élük van, amelynek feladata a táplálék megragadása és leharapása. Szemfogak – Caninus (C): pótlófog, nincs rágófelülete, csak hegye, koronája kúp alakú. Feladata a táplálék széttépése, ill. a kutya védekező-támadó fegyvere. Előzápfogak – Premolares (P): a (P1) kivételével pótlófogak. Utózápfogak – Molares (M): maradó fogak. A kutya zápfogai (elő- és utózápfogak) éles tarajúak, oldalt összenyomottak, ékszerűek; 3 hegyük van, a középső a legmagasabb. E fogak a táplálék széttépésére, felaprítására szolgálnak, ugyanis a kutya olyan értelemben, mint az ember, nem rág. A zápfogak közül a 4 legfejlettebb a tépőfogak. Ezek a felső fogsorban a 2 db P4, az alsó fogsorban pedig a 2 db M1. A kutya fogak nélkül születik ugyan, de tejfogai gyorsan kibújnak. Ezek kisebbek és fehérebbek, mint az állandó fogak. A fogak kihasadásából, váltódásából, növéséből és kopásából, egyszóval a fogazat mindenkori állapotából az állat korára lehet következtetni, ugyanis a kihasadás, a váltódás és a fog alaki változásai meghatározott időben mennek végbe.

11

1. táblázat. A tej- és a végleges fogak megjelenésének ideje

A fog típusa Metszőfogak Incisivus 1 (I1) Incisivus 2 (I2) Incisivus 3 (I3) Szemfogak Caninus (C1) Előzápfogak Premolares 1 (P1) Premolares 2 (P2) Premolares 3 (P3) Premolares 4 (P4) Zápfogak Molares 1 (M1) Molares 2 (M2) Molares 3 (M3)

Tejfogak áttörésének ideje

Végleges fogak váltásának vagy áttörésének ideje

22-25. nap

4-5. hónap

22-25. nap

5. hónap

Tejfogként nem létezik

4-5. hónap

4. hét

6. hónap

Tejfogként nem létezik Tejfogként nem létezik Tejfogként nem létezik

4-5. hónap 5-6. hónap 6-9. hónap

4. ábra. Kormeghatározás fogkopás alapján

A kifejlett kutya fogképlete a következő: 2 4 1 3 3 1 3 4 1 3 3 1

4 4

2 = 3

42

12

5. ábra. A kutya fogazata

3.2.2. Az izomzat, mint a mozgás aktív szerve A mozgás aktív szerveihez az izmok és segítő szerveik tartoznak. Az izmokra az összehúzódási képesség, a rugalmasság és az ingerlékenység a jellemző. A csontos váz egyes részeit kötik össze egymással, összehúzódva elmozdítják a csontokat, minek folytán létrejön egyes testrészek, vagy az egész test mozgása. Az izmok izomsejtekből, nyalábokból, rostokból és kötőszövetből állnak. Harántcsíkos és sima izmokat különböztetünk meg, az előbbiekhez tartoznak az ún. vázizmok, amelyek akaratlagosan működnek, gyors és nagy erőkifejtésre képesek. Az utóbbiakhoz a belső szervek falában lévő izmok tartoznak, amelyek az akarattól függetlenül húzódnak össze, lassú, de kitartó munkát tudnak végezni. Kivételes izomszövetből áll a szívizom, amely harántcsíkos izom ugyan, de az akarattól függetlenül működik. Az izmok különböző alakúak lehetnek, így sokbahasadt (a gerincoszlop) lemezes vagy köpenyizmok (a háton és a váll tájékán), a gyűrű alakú izmok (a szájnyílás vagy a szemhéjak körizmai), kerekded vagy orsó alakú izmok (mindenütt a végtagokon). Az izmoknál eredési és tapadási véget és izom hasat különböztetünk meg. Sok izom, ínba folytatódva tapad meg. Működésük szerint az izmok lehetnek: hajlítók, nyújtók, közelítők, távolítók, forgatók, stb. Az izmok segítőkészülékei: az inak, ínhüvelyek, pólyák és nyálkatüszők. A kutya fontosabb izmai a következők: a deltaizom, a kar kétfejű izom, a háromfejű karizom, hajlítók és nyújtók sokasága az elülső végtagon; a hátulsó végtagon nevezetesebbek: a farizmok, a kétfejű combizom, a félig inas- és félig hártyás izom, a comb négyfejű izom, a comb közelítői és számos hajlító és nyújtó izom. A koponyán a nagytömegű rágóizmok érdemelnek említést, valamint a halántékizom, a külső rágóizom. A törzsön a széles hátizom, a hosszú gerincizom, a bordaközi izmok, az egyenes hasizom, a ferde hasizmok; végül a farok emelői és levonói, oldalt fordítói.

13

6. ábra. A kutya izomzata 1. külső rágóizom, 2. kétkarú állkapcsi izom, 3. szegyfejizom, 4. a csuklyás izom nyaki része, 4/a. csuklyás izom mellkasi része, 5. tövis mögötti izom, 6. széles hátizom, 7. hátágyéki pólya, 8. külső ferde hasizom, 9. középső farizom, 10. széles combpólya, 11. a comb kétfejű izma, 12. félig inas izom, 13. szabóizom, 14. farokizom, 15. mély szegyizom, 16. karizom, 17. háromfejű karizom, 18. deltaizom

Az izom összehúzódása alkalmával rövidebb és vastagabb lesz, de térfogatát nem változtatja meg. Az összehúzódás ingerhatásra következik be. Az izom ereje a benne lévő izomrostok számától függ; ha ezek száma több, akkor erősebb az izom. Az izom működése közben vegyi- és hő változások lépnek fel. Az izom tápanyagait (szénhidrátok) a vérből kapja. Az izom csak korlátozott működésre képes, mert tejsav és foszforsav felhalmozódása közben kifárad. Kifáradás után pihenés szükséges, aminek során az izomban felhalmozódott savi anyagok kiküszöbölődnek és új energiát adó anyagokra tesz szert az izom. 3.3. A kutya mozgása A kutya súlypontja a lapocka mögött van. Mozgáskor a súlypont áthelyeződik. A mozgást figyelve megállapíthatjuk, hogy az egyik oldal elülső és hátulsó végtagjai váltakozva közelednek, míg a második oldal végtagjai távolodnak egymástól. A végtagok mozgása az alábbiakból tevődik össze: 1. az állat felemeli végtagját a földről, amikor is egyes izületek behajlanak, 2. előre viszi a behajlított végtagot, 3. a földre helyezi a végtagot, megtámasztja és áthelyezi súlyát rá. Az elülső végtag mozgásánál mindenek előtt a lapocka emelkedik fel s alsó vége, ill. a vállizület előre lendül. A feszítő izmok segítségével a végtag kiegyenesedik, és a földre ereszkedik. A hátulsó végtagon először behajlik a csípőizület, miközben a comb kissé kifelé fordul. Ezt követően behajlanak a többi izületek is, majd következik a kiegyenesedés

14

és a földre támaszkodás. Az általános elv minden járási módnál ugyanaz, minden végtag két szakaszt hajt végre: a talajra lépést és az áthelyezést. A mozgás gyorsasága növekszik, ha a combcsont és a karcsont hosszú és a szögek élessége a csípőizületben, ill. a vállizületben nagy. Ekkor a végtag előbbre kerülhet, az említett szögek kiegyenesítése nagyobb lesz, s ennek eredményeként a mozgás tért ölelőbb lesz. 3.3.1. Állás Az állat állása bonyolult izomfolyamat eredménye, amelyben a test sok izma vesz részt. Az állásnál a könnyen behajló végtagokat mozdulatlan támasszá kell átváltoztatni. A kutyák számára az állás elég nagy izommunkával jár. Ezért ezek az állatok, ha pihenésre van szükségük, lefekszenek. 3.3.2. Fekvés Az állat oldalra fekvése kevés izomerő kifejtéssel jár, ezért pihenéskor a kutya nagyrészt így fekszik. A hason fekvés jelentős izommunkát igényel és fárasztja az állatot. 3.3.3. Ülés A kutya ülése izommunka kifejtéssel jár, és meglehetősen fárasztja az állatot. Ülésnél a kutya hátulsó végtagjai ugyanolyan helyzetben vannak, mint hason fekvésnél (az idomításnál szükséges az ültetve helyben maradás), vagy mint az oldalfekvésnél (elernyeszti farát). A hátulsó végtagok előbb említett helyzete nagyobb izommunkával jár, mint az utóbbi. Az elülső végtagok ülésnél támaszul szolgálnak a törzs elülső része számára, akárcsak álláskor. 3.4. Az emésztőkészülék A táplálék felvételére, feldolgozására, felszívódására és a felhasználhatatlan anyagok kiküszöbölésére szolgál. Az emésztőkészülék az emésztőcsőből és különböző mirigyekből áll, amelyek az emésztéshez szükséges váladékot termelik. Az emésztőcső a szájrésszel kezdődik, és a végbélnyílásánál végződik. Tehát a két végén nyitott cső, amelyen a felvett táplálék végighalad, miközben megemésztődik, a megemésztett tápanyagrészek felszívódnak, s a felesleges, sőt a szervezetre nézve káros bomlástermékek a bélsár formájában eltávoznak. A szájüreg bejárata a szájrés, melyet az ajkak határolnak. A kutya ajkai viszonylag kevésbé mozgékonyak, így a táplálék felvételénél nem játszanak különösebb szerepet. A szájrész viszont rendkívül nagy, a kutya életmódjának megfelelő, az „áldozat” megragadására, a táplálék széttépésére szolgál. A szájtornác a fogsoron kívül, az ajkak és a pofák között helyeződik, rágás alkalmával ide is kerülnek táplálékrészek. A fogsoron belül van a tulajdonképpeni szájüreg, felső falát a kemény szájpadlás képezi, hátrafelé irányuló, egymás mögött sorakozó szájpadláslépcsőkkel. A szájüreg fontos szervei a fogak és a nyelv. A nyelv mozgékony izmos szerve az állatnak. A nyelv gyökere a nyelvcsonthoz rögzítődik. A nyelv hegye szabadon mozoghat, a nyelv testét alulról a szájfenékhez a nyelvfék kapcsolja. A nyelv hátának a „bársonyos” felszínét a nyelv szemölcsei adják. A szemölcsök közül egyesek különlegesen alakultak, s bennük az ízlelés szolgálatában álló ízlelőbimbókat láthatjuk.

15

7. ábra. A kutya emésztőkészüléke

A garatüreg a szájüreg mögött következik, attól a lágy szájpadlás választja el. A garatban találkoznak egymással a légutak és az emésztőcső, tehát mintegy közös előcsarnoka a nyelőcsőnek és a gégecsőnek. A garatból bejuthatunk a szájüregbe, az orrüregbe, a gégén keresztül a gégecsőbe, a nyelőcsőbe, továbbá két igen fontos nyíláson a fülkürtök nyílásán keresztül a dobüregbe. Ez utóbbi igen fontos berendezés, célja, hogy a dobhártyát kívülről és belülről egyforma légnyomás érje. A táplálék a garaton át a nyelőcsőbe kerül, amely a nyakon és a mellkason áthúzódik a hasüreg és a gyomor felé. A nyelőcső, mint az emésztőcső többi része is (így a szájüreg és garatüreg is) nyálkahártyával bélelt, a falának legnagyobb részét izomréteg képezi. Ennek a féregszerű perisztaltikus mozgása továbbítja a táplálékot. A gyomor az emésztőcsőnek kitágult zsákszerű szakasza. A hasüreg elülső részében, harántul helyeződik, közvetlenül a máj mögött. Itt a táplálék felhalmozódik, sőt a gyomornedvben lévő fermentumok hatására emésztődik is. A gyomor nyelőcsői nyílásánál a kutyában nincsen záró berendezés, ezért a kutya könnyen hány, a másik végén, ahol az epésbélbe folytatódik, viszont már záróizom található. A szájüreg, garatüreg, a nyelőcső és a gyomor együttesen az emésztőcsőnek „előbél” néven ismert szakaszát alkotják. A bélcsőbe kerül a gyomorból a táplálék. Ez az emésztőcső leghosszabb szakasza, kb. 5 méter. A bélcsövet felosztjuk középbélre, vagy vékonybélre (ennek részei az epésbél, az éhbél és a csípőbél) utóbélre, vagy vastagbélre (amelynek részei: a vakbél, a remesebél és a végbél). A bélcsövön végighaladó táplálék megemésztődik, itt történik a felszívódás is, majd pedig a bélsár kialakulása és a végbélben történő felhalmozódása után annak kiürítése is. Amint említettük, az emésztőkészülékhez tartoznak még mirigyek is. Elsősorban a nyálmirigyek érdemesek említésre. A fültőmirigy, az áll alatti nyálmirigy és a nyelv alatti nyálmirigy tartozik ebbe a csoportba. A váladékuk a nyál, kivezető csöveken keresztül a szájüregbe ömlik. A hasüregben helyeződik el, közvetlenül a rekeszizom mögött a máj, amely az epét termeli, ez az epésbélbe jut. A májnak ezen kívül igen fontos szerepe van, a szervezetnek a méregtelenítő „vegyi laboratóriuma”. A máj közvetlenül a rekeszizom homorulatában fekszik; barnás-vörös színű törékeny, lebenyezett szerv. A hasüreg felé néző felületén, a májkapuban helyeződik a

16

körte alakú epehólyag, amelyben az epe halmozódik fel. Az epe a zsír emésztéséhez nélkülözhetetlen váladéka a májnak. A hasüregben található másik mirigy a hasnyálmirigy, ennek váladéka hasnyál, ugyancsak az epésbélbe kerül. A hasnyálmirigy szürkésrózsaszínű lebenyezett, a gyomor és az epésbél közelében található, patkó alakban meggörbült szerv. A hasüreget a mellkas üregétől (mellüregtől) a rekeszizom választja el. A rekeszizom nemcsak válaszfal, hanem a lélegzésben is igen fontos szerepe van. A hasüreg falát alulról és két oldalról a hasfal izmai és természetesen a bőr alkotják. A hasüreget a hashártya béleli ki, amely redők, kettőzetek formájában a hasüregi zsigerekre is ráterjed, s azokat is befoglalja. A hashártya felülete a hasüregi savós folyadéktól nedves, csillogó, sima, ezáltal a zsigerek, belek mozgása megkönnyített. Hashártya kettőzet, pl. a bélfodor, amely a belekre tér, magában foglalja a belekhez, vagy azoktól kiinduló vérereket, nyirokereket, idegeket és bélfodri nyirokcsomókat. Mint fontos kettőzetet a csepleszt említjük meg. Ez a zsírral gazdagon átszőtt hártya kötényszerűen beborítja a beleket. (A zsír, mint kitűnő hőszigetelő, jó szolgálatot tesz, védi a beleket a túlságos lehűléstől, pl. a kutya hideg talajon való fekvésekor.) 3.5. A légző készülék A gázcsere szolgálatában áll, a felvett oxigént eljuttatja a vérbe, s a vérben lévő széndioxidot a szervezetből eltávolítja.

8. ábra. A kutya légzőkészüléke

A légző készülék szintén két részből áll: a levegő vezetésére szolgáló, merev falu légutakból, és a gázcsere lebonyolítására alkalmas szervből, a tüdőből. A légutak rendszere az orrnyílásokkal kezdődik, ahonnan a levegő az orrüregbe jut. Az orrüreg, mint fejben lévő szerv, csontos fallal van körülvéve, az orrsövény (porcos) jobb és baloldali orrüregre osztja. Az oldalsó falról az orrüregbe emelkednek be a vékony csontlemezből álló orrkagylók, amelyek az orrüreget orrjáratokra tagolják. A felső orrjárat nyálkahártyájában lévő sejtek a szagingerek iránt érzékenyek. Az orrüregből jut a levegő a garatüregbe, majd tovább a gége bejáratán keresztül a gégébe. A gége a gégecső elején lévő, porcos falu, doboz alakú szerv. Több feladata van: többek között pl. a gégefedő nyeléskor a gége bejáratát lezárja, nehogy táplálék, folyadék kerüljön a gégecsőbe, s innen a tüdőbe; másrészt a gégében láthatók a levegő útjába (vitorlaszerűen) beemelkedő hangredők, melyek az áramló levegő mennyiségét szabályozzák,

17

sőt a hangadásban is szerepet játszanak. A levegőt a gégecső vagy légcső vezeti tovább, a nyakon át a mellkasba. A gégecső a két tüdőszárnynak megfelelően két főhörgőre oszlik fel. A tüdő a mellkasban elhelyezkedő nagy szerv; feladata a gázcsere lebonyolítása. A tüdőszárnyak lebenykékre oszlanak (ilyenek a csúcslebeny, a szívlebeny és a rekeszi lebeny, továbbá a jobboldalon még a kis járulékos lebeny látható). A tüdő kapuján belépő főhörgők mind kisebb és kisebb ágakra osztódnak, végül az úgynevezett tüdőhólyagocskákban vakon végződnek. A tüdőhólyagocskák falában finom, sűrű vérér kapilláris (hajszálérhálózat) van, s ily módon a vérben lévő vörösvérsejtek a levegővel kapcsolatba kerülhetnek. A légutaknak a fala eltérően az emésztőcső falától merev, porcos, mert a levegő szabad áramlása csak így biztosítható. 3.6. A húgyszervek Az anyagcsere során keletkező egyes bomlástermékeket, salakanyagokat, a felesleges vízmennyiséget és sókat távolítják el a szervezetből. A húgyszervek szintén az anyagcserének a szervei. A hasüregben, a gerincoszlop két oldalánál helyeződő vesék választják ki a vérből a vizeletet. A vesék barna vörös színű, bab alakú szervek, körülöttük sok zsír található. A vesék által kiválasztott vizelet a vesékben helyeződő vesemedencébe kerül, majd innen tovább a húgyvezetőkön keresztül jut tároló helyére, a húgyhólyagba. A húgyhólyag a medenceüreg elülső részében helyeződő, igen tágulékony falú, körte alakú szerv. Telt állapotában a hasüregbe is belóg. A vizelet „elcsorgását” záró berendezés gátolja, amely bizonyos mennyiségű vizelet összegyűlésekor reflexes úton, a vizelet ürítésekor nyílik csak meg. A vizelet a húgycsövön keresztül ürül ki. A húgycső a nőnemű állatokban a hüvelyelőcsarnokban, a hímekben a hímvesszőben helyezkedik el, s annak csúcsánál nyílik. 3.7. A nemi szervek A faj fenntartására szolgálnak. A hím- és a női nemi szervek ivarsejteket termelnek, s elvezető szerveik végső szakasza közös a húgyszervekével. A hím ivarsejteket termelő herék a herezacskóban helyeződnek. A herezacskók a combok mögött lógó bőrzacskók, amelyeknek ürege a lágyékcsatornán keresztül a hasüreggel van összeköttetésben. (A herék tudniillik a hasüregben fejlődnek és csak bizonyos korban „ereszkednek” le a herezacskóba). A herék tojásdad alakú szervek, a bennük termelődött ondósejtek a mellékherén keresztül az ondóvezetőkön át jutnak a húgycsőbe, illetőleg a hímvesszőbe. Az ondó nemcsak a hím ivarsejtekből, az ondósejtekből áll, hanem a nagyobb tömeget kiadó ondófolyadékból, amelyet a járulékos nemi mirigyek termelnek. Kutyában csak egy járulékos nemi mirigy fejlődött ki, a dülmirigy vagy prosztata (ondóhólyag és Copwer mirigy nincs), ez a viszonylag nagy (mogyorónyi), tömött tapintatú sárgás színű mirigy, a húgycső kezdeti részét teljesen körülfogja. A hímvessző, a hím állatok közösülő szerve. Az ülőcsont hátulsó széléhez van rögzítve a töve, a testének a végén a hosszú makk található. A kutyák makkja különlegesen alakult; hátulsó részén van a makk hagymája, s ettől pedig a fokozatosan elhegyesedő „hosszú” része nyúlik előre. A kutyák hímvesszőjében csont van. A merevedést okozza, hogy a hímvesszőben lévő ún. barlangos testek üregei reflexes hatásra vérrel telnek meg. A hímvessző nyugalmi állapotban, a tasakban foglal helyet. 18

9. ábra. A kutya húgy- és ivarszervei

A női nemi szervek is két részből állnak: a belső nemi szervekből és a külső nemi szervekből. A női ivarsejtek a petesejtek, a petefészekben fejlődnek. Páros szerv, a hasüregben függesztő szalagon lógva, a vesék mögött, az ágyéki tájékon találhatók. Míg az ondósejtek a szervezet legkisebb sejtjei, s roppant nagy mennyiségben termelődnek, addig a petesejtek a szervezet legnagyobb sejtjei, s az élet folyamán csak kis számban érnek meg, az ivarzási ciklusnak megfelelően kb. 5-10, egy-egy alkalommal. A petefészek tüszőiben megérett petesejtek – a tüszőfolyadék segítségével – a petevezető tölcsérszerű tágulatába sodródnak. A petevezető kanyargós lefutású szűk cső, a petefészektől a méh szarváig tart. A petevezetőben történik az ondósejtek találkozása a petesejtekkel, vagyis itt zajlik le a megtermékenyítés. A kutya méhe „Y” alakú, áll a viszonylag rövid méhtestből és a méh szarvaiból. Széles szalag által van a hasüregben felfüggesztve. A méh testét a hüvelytől a méhnyak választja el, amelynek szűk nyakcsatornája zárt, csak ivarzáskor és elléskor nyílik meg. A hüvely a nőnemű állatok közösülő szerve, ennek alsó falán nyílik húgycső is. A külső nemi szerveket a péra képviseli, a két péraajak a pérarést zárja közre, amelynek alsó szögletében látható a kis, merevedésre képes csikló. A megtermékenyített petesejtek a petevezetőből a méhbe kerülnek, a fellazult, vérbő nyálkahártyába beágyazódnak s a magzatok fejlődni kezdenek. A magzatok a két méhszarvban, a méh testében fejlődnek. A magzatok „szabad mozgásának” biztosítására, s a külső behatások, hőmérsékletváltozások elleni védekezésre a magzatokat három magzatburok veszi körül. A legelső a magzating, üregében a valódi magzatvízzel; a középső egy folyamatosan táguló hólyag, a húgytömlő (húgyhártya), amelynek folyadéka az álmagzatvíz, tulajdonképpen a magzat vizelete; a legkülső az irhahártya, ennek bolyhai a méh nyálkahártyájának gödröcskéibe illeszkednek (mint az ujjak a kesztyűbe). A magzat köldökzsinórjában húzódó vérerek itt, az irhahártya bolyhaiban végződnek, s a fejlődéshez szükséges anyagok a méh nyálkahártyájának s a bolyhoknak a sejtjein keresztül áramlanak át. A magzatnak a vérkeringése és az anya vérkeringése tehát nem kapcsolódik egymáshoz. A csecsekben található tejmirigyek termelik a tejet a magzat táplálására. A kutyának rendszerint 5 pár csecsebimbója van, amelyek a has alján, a középvonaltól két oldalt sorakoznak. A csecsbimbók hegyén 8-12 nyílás található.

19

3.8. A keringési rendszer A keringési rendszer a vér továbbítására szolgál, mely a szervezet sejtjei számára a tápanyagokat szállítja, a képződött bomlástermékeket pedig a kiválasztó rendszerekhez viszi. A nyirokérrendszernek, a közbeiktatott nyirokcsomókkal együtt, a szervezet védekezéskészségének kialakításában jut elsőrendű szerep, s a feladat teljesítésében a vérképzőszervek is tevékenyen részt vesznek. A vérkeringés központi szerve a szív. A szív kúp alakú izmos szerv, a mellkas üregében, a szívburokban található. Négy ürege van: a felső vékony falú pitvarok, és az alsó vastag falú kamrák. A szervezetből az „elhasznált” széndioxid dús vért a vénák szállítják a szív jobb pitvarába. Innen kerül a kamra szívó hatására a jobb kamrába, majd a szív összehúzódásakor a tüdőartérián keresztül a tüdőbe. Itt a vér felfrissül (a széndioxidot leadja, oxigént vesz fel), majd a tüdővénákon keresztül a bal pitvarba áramlik. A vérnek ezt a körforgását (szívből – tüdőbe – szívbe) nevezzük kis vérkörnek. A felfrissült vér a bal kamrába, majd a főéren (aortán) keresztül, továbbá az artériák segítségével a szervezet minden részébe szétáramlik. Vissza a szívbe pedig a már említett vénák szállítják a vért. A vérnek utóbb leírt körforgását nagy vérkörnek nevezzük. A szív ritmikus működése következtében a vér folyamatosan áramlik az erekben. A vér az erekben keringő folyadék. Két részből áll: a vérsavóból, amely szalmasárga színű folyadék, és ebben a folyadékban úszó vérsejtekből. A vér sejtjei a vörösvértestek, lapos, korong alakú sejtek, a bennük lévő hemoglobin adja a színüket és a vér színét. Továbbá különböző fehérvérsejtek, nyiroksejtek és a vér alvadásánál szerepet játszó vérlemezkék. Élő állatban normális körülmények között az áramló vér nem alszik meg a vérerekben. Ennek oka a sima vérérbélés, és a vérben lévő alvadást gátló anyagok. Halál után, vagy a levett vér megalvad. Az anyagcsere folyamán az állati szövetekben keletkezett anyagokat nem csak a vérerek szállítják el, hanem a nyirokerek is. A nyirokerekben a nyiroknak az áramlása csak egy irányban a szív felé történik! Különbség a vérkeringés és a nyirokkeringés között, hogy a szervezetből összeszedődő nyirok tartalmazhat a szervezetre nézve káros anyagokat, sőt baktériumokat is, tehát mielőtt a vérkeringésbe jutna, meg kell tisztítani, szűrni. Ezt a feladatot látják el a nyirokcsomók, mint a nyirokkeringésbe közbe iktatott szűrőállomások. Fertőzés esetén elsősorban ezek a nyirokcsomók betegszenek meg. A nyirokcsomók nem csak az egyes testtájékokon találhatók meg (pl. hónalj, térdhajlat, stb.), hanem minden egyes zsiger kapujában is. A „tisztító” feladatot a nyirokcsomókban lévő nagymennyiségű fehérvérsejt, nyiroksejt végzi el; részben úgy, hogy a baktériumokat bekebelezik, vagy úgy, hogy olyan anyagokat termelnek, amelyek csökkentik a baktériumok életképességét. 3.9. Az idegrendszer Ingereket vesz fel, vezeti azokat és feldolgozza őket. Központi, környéki és autonóm idegrendszer képezik az egyes részeit. Az állati szervezet sokféle szervének bonyolult, de harmonikus működését az idegrendszer szabályozza és irányítja. A központi idegrendszer az agyvelőből és a gerincvelőből áll. Az agyvelő a koponyacsontok által körülzárt üregben, a koponyaüregben foglal helyet. Mivel az agyvelő puha szerv, ezért annak a védelméről – a koponyacsontokon kívül – az agyburkok is gondoskodik. Három agyburok van. A legkülső, amely a csontokkal határos kemény agyvelőburok, a középső finom pókhálóburok. A kettő közötti hézagot folyadék tölti ki. Közvetlenül az agyvelőre fekszik, és annak mélyedéseibe is beterjed 20

a lágy agyvelőburok. E két utóbbi közötti hézagot az agygerincvelői folyadék tölti ki. Az agyvelőt három részre szoktuk osztani: a nagyagyvelőre, a kisagyvelőre és a nyúltagyvelőre. A nagyagyvelő igen terjedelmes, jobb és bal féltekére oszlik, továbbá az alul helyezkedő agytörzsre. Az ún. agyköpeny külső felületén barázdák, s közöttük az agytekervények láthatók. Ezek az agyköpeny felületét nagymértékben megnövelik. Az agyvelőben vannak az idegsejtek, ezek adják a különböző élettevékenységek központjait, s innen indulnak ki az idegsejtek nyúlványaiból álló idegek. Minden élettevékenységnek külön központja van (látás, hallás, ízlelés, mozgás, stb.), amelyek egymással bonyolult kapcsolatban állnak. A kisagyvelő az előbbi agyvelőrész mögött helyeződik, gömbölyded alakú, felületén szintén barázdák és tekervények láthatók. A nyúltagyvelő a kisagyvelő alatt és mögött helyeződik, hengeres alakú, nagyon fontos központok helyeződnek benne, közvetlenül a gerincvelőben folytatódik. A gerincvelő a gerinccsatornában helyeződik. Szintén három burokkal van körülvéve. Míg az agyvelő szinte teljesen kitölti a koponyaüreget, addig a gerincvelő és a gerinccsatorna között, vagyis a kemény gerincvelőburok és a csatorna fala között zsírral kitöltött hézag van. Ennek igen fontos élettani jelentősége van, pl. ily módon a gerincvelő nincs kitéve az összenyomatásnak vagy egyéb behatásoknak. Az idegek fehér, kötegszerű vezetékek, az egész szervezetet behálózzák. Az érzőidegek a külvilág ingereit szállítják a központokba, a mozgató idegek pedig a központ „utasításait” viszik a különböző szervekhez. Az ismertetett, ún. agy-gerincvelői idegrendszeren kívül, amely általában az akarat befolyása alatt áll, megkülönböztetjük az ún. vegetatív vagy autonóm idegrendszert. Ennek jellegzetessége, hogy nem áll az akarat befolyása alatt, s olyan szervek működését irányítja, mint pl. szív, vagy olyan életfolyamatok szabályozásában játszik fontos szerepet, mint bélműködés, nyálelválasztás, epeelválasztás, vérnyomás szabályozás, stb. 3.10. Az érzékszervek külső benyomásokat és belső ingereket vesznek fel. A kutyának is öt érzékszerve van: a szaglás, a látás, a hallás és egyensúlyozás készüléke, az ízlelés, valamint a tapintás szerve. 3.10.1. Szaglás Míg az ember 5 millió szaglósejttel rendelkezik, addig a kutya orrüregében mintegy 100 millió található. A kutya szaglása 100-szor jobb, mint az emberé. A só az ember számára szagtalan. A kutya viszont tíz liter vízben feloldott cseppnyi sót is érzékel. Kiderült az is, hogy a kutya megérzi az áramot. Erről úgy győződtek meg, hogy egy földbe fektetett és hosszú szakaszon lemez alá rejtett kábelen áramot bocsátottak át, s a kutya pontosan követte azt. Mihelyt azonban az áramot kikapcsolták, az állat képtelen volt a lemez alá rejtett szakaszon követni a kábelt. A szinte fantasztikus szimatmunka annak a csodálatos „komputernek” köszönhető, amely a kutya agyának szaglórészében működik, s amely – ha szagokról van szó – milliószor jobban dolgozik és reagál, mint az emberé. Jól szemlélteti e különbséget a következő példa: egy német juhászkutya szaglómező mérete – amelyben

21

szagélményeit rendszerezi és elraktározza – hozzávetőleg 1,5 x 1,5 méteres szőnyegnek felel meg. Az emberi szaglómező ezzel összehasonlítva kb. 5 x 5 cm. Egyes magatartás-kutatók szerint a kutyák az orrukkal álmodnak. Az alvás alatt az orr és a fül minden eseményt továbbít az agyba, a „komputer” pedig regisztrálja a jelenségeket, és a tudatalatti feldolgozza. Ezért a kutya felébredéskor azonnal tudja, mi történt körülötte. A kutya csodálatos képességeit az ember sokoldalúan kamatoztatja – a nyomkövetéstől a kábítószer csempészek leleplezéséig, a gázszivárgások észlelésétől a vad követéséig. A gáznemű anyagok hatását az orrüregben lévő szaglószerv veszi fel. Az orrjáratok nyálkahártyájában az orrüreg felső részében vannak, az ún. szaglósejtek, amelyekben a szaglóideg rostjai végződnek. A szaglás ingerei kizárólag a gáznemű anyagok. Amennyiben az orrba folyadék kerül, az nem kelt szaglóérzetet, még akkor sem, ha egyébként erős szaga van. A szaglás annyiban tér el a hallástól és a látástól, hogy bizonyos tevékenységhez kötött, azaz általában csak lélegzéskor érzünk szagot. A szagérzékelést fokozott ütemű belélegzéssel a kutya fokozni is tudja (szimatolás). A szagérzékletet keltő gáznemű anyagok fajsúlya általában nagyobb, mint a levegőé, így a talaj felszínén gyűlnek össze és terjednek tovább. Az állatok általában a föld felé irányított orral követik a szagot, mivel ott koncentrálódnak a legjobban a szagingerek. A szagokat – ellentétben a színekkel és a hangokkal – még napjainkig sem sikerült megnyugtatóan rendszerezni. Ezért a különböző illatokat legtöbbször azok után a tárgyak és anyagok után nevezik el, amelyekhez a meghatározott szagok rendszerint tartoznak. Igen sokan azt vallják, hogy a szagos anyagok molekulái az orrüregben lévő szaglóhám érzéksejtjein át szívódnak fel, és innen a szaglóidegen keresztül eljutnak az agyba. Mások azt feltételezik, hogy a szag, rezgés útján terjed. Így a különféle szag molekulái különböző rezgésszámmal rendelkeznek, s a kutya csak olyan rezgésszámú szagmolekulákat érez, amelyekre a szaglóhám felületén elhelyezkedő érzéksejtek rezonálni képesek. Az így felfogott rezgéseket a szaglóideg továbbítja az agyba. Tény az, hogy a kutyák szaglóérzéke rendkívül fejlett, és nehéz lenne előre megjósolni, hogy ezt a képességet az ember mennyire fejlesztheti, és meddig módosíthatja. A kutya tehát a világot az orrán keresztül látja! Sétáltatás közben úgyszólván újságot olvas, televíziót néz – vagyis megteremti sajátos világképét. S ez a világ annál izgatóbb számára, minél több, újabb és újabb szaggal találkozik. 3.10.2. Látás Minden kutyatulajdonos tudja, hogy a városi lakásban élő kutya amint valamilyen riasztó zajt hall, az ablakhoz rohan, vagy más olyan helyre, ahonnan áttekintheti a helyzetet. Általában véve tehát a látás a kutyánál igen fontos szerepet játszik. A kutya látása éles, megfigyelőképessége jó. A gyakorlatban meglehetősen nehéz annak az elterjedt nézetnek a bizonyítása, hogy nem lát olyan jól, mint az ember. Bizonyos esetekben a kutya reagálásának elmaradása inkább gyengébb értelmi képességének tudható be, mint valamilyen elképzelhető optikai hibának. Az igaz, hogy a kutya nem lát elég részletet ahhoz, hogy valamely érdekes tárgyat felismerjen, ha az tőle bizonyos távolságra váratlan helyen jelenik meg. A kutya a mozgó tárgyat szemével követi, és egészen jól becsüli fel a távolságokat is. Szemmel láthatóan nincsen

22

magasságban szédülés-érzete, de ugyanakkor fél attól, hogy valahonnan leesik, vagy lelökik. A kutya szeméből hiányzik a fovea, ez egy kis betüremkedés a retinában, melyben a látósejtek és a fényérzékeny idegsejtek igen közel vannak egymáshoz. Ez a magyarázata annak, hogy nem képes megkülönböztetni annyi részletet, mint az ember. Ennek következtében a szemfenék részletei gyenge fénynél elég könnyen kivehetők. Amikor a kutya alszik, szeméből úgyszólván csak a fehérje látszik. Ha pedig felemeljük a felső szemháját, kiderül, hogy a harmadik szemhéj (a pislogó hártya) a szem elülső részének több mint a felét eltakarja. A kutya alvás-mélységében történő változások megmutatkoznak a pislogóhártya mozgásában. Sokáig úgy vélték, hogy a kutya színvak. A cocker spanielekkel végzett újabb, beható vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a kutyát kiképezhetik arra, hogy mindig egy bizonyos színű tálat válasszon ki a különböző színű etetőedények sorozatából. Természetesen ezek a kísérletek még nem bizonyítják egyértelműen, hogy mindenfajta kutya képes megkülönböztetni a színeket, de mindenesetre azt jelentik, hogy valószínűleg minden kutya képes színlátásra – még akkor is, ha általában nincsenek tisztában a színek jelentőségével. Ilyen alapon érthető, hogy nehéz a kutyákat színekre idomítani, hiszen a színek a kutya érzékelési világában jelentéktelen tényezők. A látást tehát úgy minősíthetjük, mint a kutya három legfontosabb érzőszerve körül a legfejletlenebbet. Ez a tény azonban csak relatív igazságként állja meg a helyét. Azt semmiképpen sem lehet mondani, hogy a kutya látása gyönge, sőt egy tekintetben mindenképpen felülmúlja az emberét, ez pedig a képessége, hogy a sötétben is lát. Megfigyelhetjük, milyen biztonsággal vadásznak a kutyák az erdőben, fák között, a legsötétebb éjszakában is anélkül, hogy megsértenék magukat, vagy akadályokba ütköznének. 3.10.3. Hallás A szaglás után a hallás a kutya legfejlettebb érzékszerve. Magától értetődik, hogy annak a kutyának, amely legyezőformájú fülkagylóját minden irányban tudja mozgatni, sokkal élesebb a hallása, mint annak az állatnak, mely fülnyílását lecsüngő fülcimpák borítják. A hallás különféle élességi fokban fejlődött ki a különböző állatoknál, továbbá gyengül az előrehaladó korral, éppen úgy, mint a látás. Sok kutya érzékeny, pl. a zenére, amit hangos üvöltéssel szokott kísérni. Ez a jelenség feltehetően nem annyira abból a kívánságából ered, hogy „bekapcsolódjon” a zenélésbe, hanem a valódi fájdalom kényszeríti erre az állatot, különösen, ha csikorgó harmóniák, vagy fúvós hangszerekből származó hangok ütik meg dobhártyáját. A londoni állatkertben néhány évtizede kísérleteket végeztek, hogy megállapítsák a különböző farkasok reakcióit a hegedűjátékra. Amikor a ketrecek mögött játszottak – azaz a farkasok látóhatárán kívül voltak – az állatok nagy izgatottságról és idegességről tettek tanúságot. Mihelyt a játékos velük szemben helyezkedett el, és látóhatárukon belül muzsikált, a farkasok dühösen vetették magukat a rácsokra. Meglehetősen egyértelmű, hogy a hegedű magas hangszínezetével (rezgései miatt) különösen kínos lehetett mind a vad, mind pedig a házi kutyák túlságosan érzékeny füle számára. De hogy „modernebb” példát is említsünk, előfordul, hogy a hangos magnó, vagy televízió kifejezetten bántja a kutya fülét, s ilyenkor – ha csak teheti –

23

átvonul egy másik helyiségbe. Normális körülmények között azonban nem igen akadnak olyan erősségű hangok, amelyek kényelmetlenséget okoznának a kutyának. A kutya képes hallani minden olyan erősségű és frekvenciájú hangot, amelyet a normális emberi fül meghall, sőt még azokat is, amelyek az emberi fül hallási tartományán már kívül esnek. Az emberi fül frekvencia-megkülönböztető képességének felső határa általában másodpercenként 16 000 és 18 000 rezgés között van. A kutya könnyen meghall még 30 000-40 000, sőt egyes források szerint 70 000 -100 000 rezgést másodpercenként. Ha ez némileg túlzásnak is tűnik, az kétségtelen, hogy a kutya olyan hangokat is meghall, amelyeket az emberi fül nem észlel. A kutyának az a képessége, hogy magas rezgésszámú hangokat észrevegyen, kimutatható, pl. az olyan kutyasípok (ultrahangsíp) használatával, amelyek hangfekvése magasabb, mint az emberi fül hallástartománya. 3.10.4. Fájdalom A kutya a fájdalmakra – különösen, ha agresszív hangulatban van – meglehetősen érzéketlen. A verekedős kutyákat, pl. nem lehet ütésekkel szétválasztani, sőt majdnem mindig az ellenkező hatást váltja ki. Érdekes viszont, hogy ha a kutya nincs agresszív hangulatban, általában erőteljesebben reagál egészen jelentéktelenül fájdalmas eseményekre is. Minden kutyatartó megfigyelhette, hogyan vonyít a kutya, ha véletlenül egészen gyengén rálépnek a farkára vagy a mancsára. Az a fájdalom azonban, amelyet verekedés közben tapasztal, inkább növeli agresszivitását. Általában a kutya erősebben reagál a büntetés tényére, mint a fenyítés által okozott fájdalomra. A helytelenül alkalmazott büntetés – verés – a gazda és a kutya közötti viszony megromlására vezethet. Érdekes, hogy a kutyák egymás közötti ellentéteiket nem minden esetben intézik el éles harapásokkal, hanem olykor mindenféle „mutatványszerű” cselekménnyel. Ha két kutya komolyan verekszik, igen súlyos sérüléseket okozhatnak egymásnak. 3.10.5. Tapintás Nagyon keveset, vagy hogy pontosabbak legyünk szinte semmit nem tudunk a kutya tapintóérzékéről. A szakáll, vagy „tapogatók”, amelyekkel az éjszaka lopakodó és settenkedő állatoknál találkozunk – és amelyeket azok arra használnak, hogy megtalálják az utat a legkisebb résen keresztül – csak nagyon gyengén fejlődtek ki a kutyában. Mindenesetre a kutya bajusza is érzékszerv, valamennyi kutyánál oly módon helyezkedik el, mint a farkasnál. A kutya érzékeny a hőre. A legtöbb kutya szeret a napon sütkérezni, ha azonban bundája átmelegszik, árnyékba vonul. Amennyiben testhőmérséklete megnő – nedves, kilógó nyelvvel liheg. Hűtési funkciót ellátó mirigye (verejtékmirigy) azonban nincs. A lihegés egyébként az izgatottság, az idegesség jele is lehet, amelyet az anyagcsere növekedése követhet, az pedig fokozza a testhőmérsékletet. A kutyák a hidegre is érzékenyek. Sok kutya határozottan „ellenzi”, ha nagyon hideg, vagy nedves időben akarják sétáltatni. Még lakásban tartott kutya is tudja – szaglása és egyéb érzékei közlik vele – ha rossz idő van odakint. 3.10.6. Ízlelés A kutya ízlelő érzéke jól fejlett. Nehéz azonban eldönteni, hogy elsődlegesen ízvagy szagérzetekre reagál, amelyek – pl. evésnél – egyidejűleg jelentkeznek. A kutya 24

reakciója a különböző ételfajtákra és egyes orvosságokra, amelyeket az emberi ízlés erősnek tart, azt jelzi, hogy az ízekre nem mindig reagál úgy, mint az ember. (Elképzelhető persze, hogy olyan dolgok, amelyek az ember számára szagtalanok, elegendő szaggal rendelkeznek ahhoz, hogy a kutya reagáljon rájuk.) Az ízlelésről már csak azért is bizonytalanok az elképzeléseink, mert a kutya olyan ragadozó állatok leszármazottja, mely hozzászokott ahhoz, hogy gyomrát gyorsan töltse meg nagy ételdarabokkal. Amíg mi, hogy úgy mondjuk, a szemünkkel is eszünk, addig a kutyánál a szaglás ösztönzi az ízlést – amikor valamilyen, számára ízletes ételt szagol, szája nyálazni kezd. Általában mindenfajta étel – még a romlott is – a legnagyobb „gasztronómiai gyönyörűséget” jelenti számára. 3.10.7. Az érzékelési sorrend Mint az eddigiekből kiderült, a kutya érzékeinek fontossági sorrendje: szaglás, hallás, látás. Ez a három érzékszerv természetesen segíti, kiegészíti egymást. A kutya, különösen ha figyel, igyekszik magát olyan helyzetbe hozni, amelyben mindhárom érzékét egyidejűleg a lehető legelőnyösebben használhatja. A kutya elsődlegesen annak az érzékszervi tájékoztatásnak megfelelően cselekszik, ami a legerősebb hatást idézi elő – még akkor is, ha ez az információ tökéletlen. Ha például ezt az információt sem a látás, sem a hallás nem adja meg, a kutya szaglószerve útján tájékozódik. Olyan környezetben viszont, ahol orra nem adhat kielégítő felvilágosítást, a kutya az ismeretlen hangok hallatára úgy reagál, hogy megfigyelőpontot keres. Bérházban, például az ablakhoz ugrik és körülnéz. A szaglásra nem tesz kísérletet, viszont figyelmesen hallgatózik. 3.11. A belső elválasztású mirigyek A belső elválasztású mirigyek által termelt váladékok (hormonok), mivel itt kivezető csőrendszer nincs, közvetlenül a vér- és nyirokerekbe jutnak és a vérkeringés, ill. az idegrendszer révén általános hatást fejtenek ki, a szervrendszerek harmonikus együttműködését biztosítják. A szervek harmonikus működését az idegrendszer „idegi” úton szabályozza, de igen fontos szerepet játszanak ebben a munkában az ún. belső elválasztású mirigyek is, az igen kevés, szinte nem is mérhető hormontartalmú vérbe juttatott váladékukkal. Ilyen hormonmirigyek többek között: az agyfüggelék, az agyvelő alsó részén található, az összes többi hormonmirigyeit is befolyásolja egyéb működése mellett. A tobozmirigy a két agyvelőfélteke között helyeződik. A pajzsmirigy a gége hátulsó végénél, a mellékpajzsmirigyek az előbbi közelében vannak. A magzatmirigy csak fiatal korban látható a nyak alsó részében és a mellkas bejáratában. A hasnyálmirigyben lévő kis hámszigetek által termelt inzulin a vércukor szint szabályozásában fontos tényező. De hormont termel, pl. a petefészek is, a tüsző folyadékában lévő hormon, vagy a sárgatest hormon. (A sárgatest a tüsző kifakadása után annak a helyén keletkezik.) A szervezetben minden szerv meghatározott, állandó helyet foglal el és szoros anatómiai és élettani kapcsolatban áll a saját rendszerével, ill. más rendszerek szerveivel, pl. a gyomor megbetegedése nemcsak az emésztőszervekre van kihatással, hanem a vérkeringésre és az idegrendszerre is.

25

3.12. A kültakaró A kültakaró vagy bőr az állati test külső burka, amely az állatot a külvilág behatásaival szemben megvédi. Ezen kívül természetesen más szerepe is van a bőrnek, részt vesz a hőszabályozásban, a gázcsere lebonyolításában, mint kiválasztó szerv is szerepel, s végül benne találhatók a tapintás szervének végkészülékei. A bőr 3 rétegből áll, ezek: a hámréteg, az irha és a bőr alatti kötőszövet. A hámréteg az, amely megvédi az alatta lévő rétegeket, ugyanis legfelül lévő sejtjei elszarusodnak; ha e sejtek teljesen kiszáradtak, akkor, mint korpa ellökődnek. Az irha erős kötőszövetből áll, amelyben erek és idegek vannak, de rugalmas elemeket és izomrostokat is foglal magában. Igen erős és egyes testrészeken változó vastagságú, a háton, pl. vastagabb, mint a hason. A bőr alatti kötőszövet puhaságot és elmozdíthatóságot kölcsönöz a bőrnek, ezért ráncolható a bőr; e rétegben zsír rakódhat le, s ez, mint tudjuk rossz hővezető. A bőrben található faggyúmirigyek váladéka a szőrök és a bőr felületének bezsírozására szolgál, az átnedvesedés ellen véd. A kutyának a bőrében nagyon kis számban izzadtságmirigyek is találhatók, ezért a kutya nagy hőségben a nyelve felületén párologtat. A kutya bőrét szőr fedi. A szőrök módosult hámképletek. A szőrféleségek: • a fedőszőrök, amelyek a test felületén mindenütt megtalálhatók, egyes helyeken szőrfogókat, ill. tarajokat alkotnak; • a tapintószőrök, az ajkak, az orr és a szem tájékán; • a pillaszőrök, a szemhéjak külső peremén találhatók. Módosult bőrképletek a kutya karmai, talp- és ujjpárnái. A kutya végtagjainak megterhelésekor ez utóbbiakra ránehezedik s ezek a rázkódtatást hivatottak csökkenteni.

26

4. A kutya viselkedése 4.1. A kutya viselkedésformái A kutató viselkedés kétségtelenül a legkiemelkedőbb viselkedési elem. A kutya roppant kíváncsi, és erős vágyat érez, hogy a tárgyakat közelről megvizsgálja. A kutató viselkedés biztosítja a kutya számára az állandó készenlétet. Barangolásai közben kognitív térképet készít, amelynek segítségével felismeri az egyszer már felkutatott területet. Az utánzó viselkedés a tanulást biztosító leglényegesebb viselkedés. Az ivarilag még inaktív kutyákra jellemző. Gyakran tapasztalható a játék során. A gazdájával szoros kapcsolatban élő kutya megtanulja utánozni gazdája fejmozdulatait, mimikáját (amilyen a kutya, olyan a gazdája). A gondozó viselkedés általában egyre jobban háttérbe szorul, lényegében az újszülöttek körüli teendőkre korlátozódik. A figyelemfelkeltő viselkedés a korai kölyökkorban fejlődik ki. Nagyon fontos viselkedési elem az ember és a kutya közötti kapcsolat kiépítése céljából. Jellemzői: • szűkölés, csaholás, • a farok csóválása, • az ember arcának, kezének nyalogatása, • érintés manccsal, • ugrálás, szökkenések, két lábra állás. A figyelemfelkeltő viselkedés eleme az ún. vezető viselkedés, amikor a kutya nem magára, hanem valamire akarja felhívni a figyelmünket. A kirekesztő viselkedés a territoriális ösztön egyik megnyilvánulási formája. Kirekesztésnek minősül a zsákmány védelme, a táplálék elásása, a dögben való hempergés (szagfedés), de a kritikus zónán belüli agresszió is. A harci viselkedés a zsákmányoló húsevő ragadozóktól elvárható viselkedés. A játékos harc már kölyökkorban megkezdődik, megtanulják szüleiktől a zsákmányszerzés harci eszközeit. Megtanulják a harcban győztes kötelességeit, de a megadást, a megfutamodást is. A harci viselkedés megjelenése: • zsákmányszerzés, • dominanciaharc, • őrző-védő viselkedés. A szexuális viselkedés nemenként eltérő sajátosságokat mutat, főbb elemei a következők: Kanok: figyelemfelkeltés, dominanciaharc, udvarlás, párzás (ráugrás, átkarolás, behatolás, párzómozdulatok), összeragadás, lefordulás. Szukák: tüzelés (évente 1-3 alkalom), figyelemfelhívás, fogékonyság, udvarlás, a farok félrecsavarása, a behatolás tűrése, összeragadás, a tüzelés végeztével a még mindig érdeklődő kanok elzavarása. Érintkezést kereső viselkedés. A másik állattal való testi kapcsolat keresése fiatal kölyökkorban fontos a „falka biztonságos érzése” szempontjából, valamint élettani funkciója is van, mégpedig a meleg biztosítása, a hőleadás csökkentése.

27

4.2. A kutyák öröklött mozgásmintái (ÖMM) Az állatok viselkedésmintáiban fellelhetőek olyan stabil, minden egyednél megfigyelhető mozgások, amelyek a megfelelő kulcsingerek által kiváltottan, mindig azonosak. Ezeket a mozgásokat Konrad Lorenz után öröklött mozgásmintáknak nevezzük. 2. táblázat. A kutya fontosabb öröklött mozgásmintái

Kölykök emlőtaposás, érintés

Szukák • guggolva vizelés, • a farok félrecsavarása (megállás a kannak), • lágyék-, végbéltájék nyalogatása, • kölykök összerakása.

Kanok

Minden felnőtt

• felemelt lábbal • fül- és vizelés, farokmozgások • átkaroló moz- • testjelek (pózogás fedezésnél. lás) • hangjelek • bélsárkaparás, • vakarózás, • hempergés, • elásás, • szőrborzolás, • mimika, • forgolódás lefekvés előtt, • vadászkutyák lábemelése a vad megállásakor, • fekvőgödör ásása, • testrázás, • nyújtózkodás

4.3. A kutya gyakoribb viselkedési zavarai A neurózisok hátterében a legtöbb esetben nem öröklött alkati hibák vagy viselkedési rendellenességek állnak, hanem a szélsőséges környezeti feltételek. Túlzott élénkségben – hiperkinézisben – szenvedő kutyák állandóan mozognak, körbe-körbe vagy összevissza szaladgálnak. A depresszió ritkán keletkezik endogén okokból, de leggyakrabban súlyos büntetést követően, szinte összeomlásszerűen jelentkezik. Nem tévesztendő össze a sértődéssel. A hisztéria a túlérzékeny kutyák szélsőséges reakciója, általában a szocializációs periódus zavaraira vezethető vissza. A félénkség általában nem öröklött, hanem szerzett tulajdonság. A félénk szuka átneveli kölykeibe a félénkséget, ha azokat időben nem választjuk el.

28

A rombolási hajlam gyakran a büntetéstől való félelemnél is erősebb, gyakran az őrjöngésig fajulhat. Hátterében az unalom áll, maga a jelenség pedig a figyelemfelkeltő viselkedés túlhajtása. A szorongást a szeretett személytől való elválasztás okozza. Általában az idegen helyre került kutya 2-3 hét alatt feloldódik. A fóbia tulajdonképpen abnormális félelem, az élet folyamán szerzett rendellenes viselkedés. Többnyire valamilyen ingerlő élmény hatására alakul ki. A fegyverdörrenéstől való félelem is ide tartozik. A szexuális zavarok minden életkorban gyakran előfordulnak. A kutyák esetében valódi homoszexualitásról nem beszélhetünk, azonban a hasonló jelenségek nem ritkák. A kanok felugorhatnak ivartársaikra (ez általában a dominancia kifejezését is szolgálja), a szukák egymás között szexuális játékot játszhatnak. Az álhermafroditizmus során mindkét ivarra jellemző nemi szervek kifejlődnek, viszont az egyik elcsökevényesedik. Meglétük azonban rendellenes szexuális viselkedést okozhat. A rejtettheréjűség öröklődő rendellenesség. A herék nem szállnak le, s visszamaradt állapotukban daganatosan átalakulhatnak és női nemi hormonokat (pl. ösztrogént) termelhetnek. Mindezek következménye a viselkedés feminin irányba történő megváltozása. A maszturbáció mindkét nem esetében előfordul, mely általában a nemi szervek nyalogatásával jár. A pszichoszomatikus eredetű viselkedési zavarok rendszerint érzelmi problémákhoz köthetőek, melyek valós szervi elváltozást okoznak. Az álvemhesség esetén még pontosan nem ismert, hogy érzelmi zavar-e, vagy a hormonrendszer hibás működésének eredménye. Az étvágytalanság megszokott dolog a kutyáknál, azonban ha tartóssá válik, akkor emésztő-szervrendszeri zavarokat okozhat. A pszichés eredetű sántítás túlkényeztetett kutyáknál tapasztalható, melyek a valós mozgászavarból történő felgyógyulást követően is sántítanak, élvezve ezáltal a gazda szeretetét, ápolását. Az elhanyagolt, unatkozó kutya gyakran harapdálja, nyalogatja magát, mely valós bőrgyulladást is okozhat. Az emberek és más kutyák elleni agresszió hátterében nagyon gyakran felnevelési hiányosságok állnak, a rossz bánásmód, a szoktatás hiánya, az elhanyagoltság. Mesterségesen felfokozott agresszió veszélyes lehet a környezetre, de magára a gazdára is. 4.4. A kutyák viselkedését befolyásoló kritikus időszakok A kutyakölyök életének első 21 napjában kizárólag a meleg, a táplálék, az alvás és az anyja után érdeklődik, teljesen önállótlan. A kiskutyák szeme 12-14 napos korban nyílik ki, de még ilyenkor nem reagál szemeivel a tárgyakra. A 21. és 28. nap között az érzékszerveire ható ingereket már feldolgozza, az érzelmi és csoportbefolyásokra ekkor a legfogékonyabb (ekkortól már felismerik gazdájukat). A 28. és 49. nap közötti időszakban már reagál környezetére is, elkalandozik, felfedezi tágabb környezetét. 7 hetes korára a központi idegrendszere bejáródik, lé-

29

nyegében már mindenre képes, csak még keveset tud. Ennek a periódusnak a végén történik meg az anyjától történő elválasztás is. A 8. és 12. hét közötti időszakban – az elválasztást követően – az ember átveszi az anya szerepét, az ekkor kialakuló kapcsolat szabja meg a gazdához való kötődés erősségét, ez az az időszak, ami a kutya további fejlődésének kulcsa. Ebben az időszakban a kutya sok változatosságot igényel. Ezért kölyköt csak a 7 hetes választás után szabad vásárolni és nem hamarabb. A növendék korban (12 hetes kortól az első tüzelésig, vagy kanoknál kb. 1 éves korig) a kutya gyarapítja ismereteit, gyakorolja a különböző mozgáskombinációkat, finomítja viselkedését, felkészül a szaporodásra. Amíg a kölyökkor a különböző viselkedési elemek kiváltódásának kritikus időszaka, addig a növendékkor a tanulásé és az öröklött veselkedés pontosításáé. 4.5. Az ösztönök Az általános – minden állatra vonatkoztatható – etogram a tevékenységek jellege szerint csoportosítja az állati viselkedést. Gyakorlati és kiképzési szempontból négy alapösztönt különböztetünk meg. • szaporodási ösztön, • zsákmányszerző ösztön, • falkaösztön, • territoriális ösztön. Ezek az ösztönök határozzák meg az előzőekben ismertetett viselkedésformákat. Az egyes ösztönök egy időben többféle viselkedésformában nyilvánulnak meg. 4.5.1. A szaporodási ösztön A szaporodási ösztön által meghatározott szexuális viselkedések nemenként eltérő sajátosságot mutatnak. Kanok szexuális viselkedési formái: figyelem felkeltés, kanok egymás közötti dominanciaharca, udvarlás, párzás (ezen belül ráugrás, átkarolás, behatolás, párzó mozdulatok), összeragadás, lefordulás. Szukák szexuális viselkedési formái: tüzelés (évente 1-3 alkalom), figyelem felhívás, párzásra fogékonyság, udvarlás, a farok félrecsavarása, a behatolás tűrése, összeragadás, a tüzelés végeztével a még érdeklődő kanok elzavarása. Előfordul, hogy a szaporodási ösztön gyengülése következtében egyes egyedek, ill. fajták nem képesek egyedül, beavatkozás nélkül kölykezni (pl. angol bulldog esetében szükséges a császármetszés). A szukáknál a szaporodási ösztön a gondozó viselkedést is kiváltja, amely az újszülöttek körüli teendőkre (szoptatás, falka összerakás) vonatkozik. Az udvarlás 10-30 percig tart, amely során a párzást közös játék, együtt futás, harapdálás, szabad együttes mozgás előzi meg. Az állatok esetében az udvarlásnak három fő funkciója van: • a figyelem felkeltése, • az esetleges agresszió legyőzése, • a pár viselkedési és élettani összehangolása.

30

A kutyáknál az átlagos alomszám 5-6, a szoptatásra alkalmas emlőpárok számának megfelelően. A tapasztalat szerint azonban a megszületett kölykök száma 1-9 között változik. 4.5.2. A zsákmányszerző ösztön A zsákmányszerző ösztön részeként megnyilvánuló táplálkozási viselkedés továbbosztható habzsoló viselkedésre, az élelem elrejtésére, elásására, a táplálék hazavitelére, felöklendezésére, stb. A zsákmány elejtése – az ölés – nem tekinthető agressziónak, hiszen ebben az esetben nem az elemi érdekek védelme, hanem a táplálkozás a cél. Agresszión csak az azonos fajon belüli egyedek között fellépő kölcsönhatásokat értjük, így nem minősül agressziónak a más fajok egyedeivel vívott küzdelem sem. Kivételt képez ez alól az ember, hiszen a kutyák az embert falkatársnak, vagyis saját értelmezésük szerint fajtársuknak tekintik, ezért az ember elleni agresszióra mintegy „felhatalmazva” érzik magukat. Az agresszió ritkán vezet az egyedek halálával, ugyanis az erőfitogtatás, fenyegetés hatására a gyengébbik fél belátva, hogy gyengébb elkerüli azt. Ha az erőviszonyok kiegyenlítettek, akkor megkezdődhet a küzdelem, melynek során a vesztes fél jelzi, hogy megadja magát, s a nyertes fél nem erőszakolja tovább a támadást. A kutyaféléknél falkaszabály, hogy a megadási pózt felvevő ellenfelet támadni tovább nem szabad. A kutyákban a zsákmányszerző ösztönt szinte teljesen elnyomja a gazda által biztosított bőséges élelem. Mégis gyakran előfordul, hogy a kutya megérzi az ősi prédaállatok szagát, és a zsákmány után veti magát. Ennek megtartása – természetesen bizonyos szinten – egyes kutyafajtáknál kívánatos (pl. vadászkutyák). A zsákmányszerző ösztön megnyilvánulási formái: • kutató viselkedés (zsákmány felderítése, szaglászás, hallgatózás, vizuális keresés), • utánzó viselkedés (kölykök, növendékek), • gondozó viselkedés (habzsolás, majd az otthon maradottak táplálása a felöklendezett táplálékból), • figyelemfelkeltő viselkedés, pl. a falka közös vadászatain, • kirekesztő viselkedés a zsákmány védelme érdekében, • a harci viselkedésen belül a zsákmányszerző ösztön részei: követés, cserkelésbekerítés, üldözés, elkapás, ölés, táplálkozás, • játék formájában is megfigyelhető az apportírozás, a széttépés, a marcangolás, a rágás, ásás, kaparás. 4.5.3. A falkaösztön A falkába tömörülés ösztöne minden kutyában megvan. Nagyon fontos azonban, hogy az egyedek által kiadott különböző jelzéseknek a falka minden egyedénél ugyanazt kell, hogy jelentsék, ezért ez a jelzésrendszer meglehetősen homogén. A legtöbb kutya viselkedése csak azáltal nyer értelmet és funkciót, hogy a társaknak szól az üzenetük, s azok meg is értik azt.

31

A falkaösztön viselkedési formái: • kutató viselkedés, • utánzó viselkedés – a falkaszabályok megtanulását segíti elő, • gondozó viselkedés, • figyelemfelkeltő viselkedés, • kirekesztő viselkedés, • harci viselkedés – dominanciaharc, • a falkaösztön irányítja az emberrel való együttélést, együtt cselekvést. A kutya ritkán tartózkodó, az idegenekkel szemben általában figyelemfelkeltő viselkedéssel, s nem ritkán agresszív viselkedéssel reagál. A gazdát falkavezérként tiszteli, bár a kapcsolatuk során legalább egyszer megpróbálja a hatalmat megszerezni. Veszélyesebb a helyzet, ha két, közel azonos viselkedésű, nagytestű kutyát tartunk. Ez esetben már három „kutya” lesz a falka tagja, mert ne felejtsük el soha, a kutya a gazdát is falkatagnak, igaz falkavezérnek tartja. Számos tragédia okozója volt a dominanciaharc törvényszerűségeinek lebecsülése, illetve a kutya tanulási képességeinek, s azok tartósságának túlértékelése. Ugyanis a kutyában akkor is ott van az agresszív, harci ösztön, ha ennek tanújelét ennek élete során sohasem mutatta. Nem tudhatjuk, hogy eljön-e, s ha eljön, akkor mikor, az a pillanat, amikor az ösztönök szava erősebb lesz, mint a tanulással, kiképzéssel, tapasztalással kiépített szociális gátlás hatalma. 4.5.4. A territoriális ösztön A felnőtt korra kifejlődő ösztön, melynek lényege az adott területhez való kötődés. A kutyák valamennyi viselkedésben felfedezhetőek a territoriális ösztön által kiváltott elemek. A territoriális ösztön irányítja a harci viselkedésen belül az őrző-védő viselkedést , amely a harci viselkedés öröklött mozgásmintázataiban (ÖMM) nyilvánul meg. A kutya őrzi az élőhelyét, a tárgyait (zsákmányát) és a táplálékát, míg kölykeit és társait védi, maga pedig védekezik. A vadon élő állatok az embert vagy más potenciális ellenségét csak egy adott távolságig engedi magához közeledni, azután menekül. Ezt a távolságot nevezzük menekülési távolságnak. Amelyik fajnak van menekülési reflexe – s a kutya is ilyen – ott kialakul a kritikus távolság, mely azt a keskeny zónát jelenti, amely a menekülési távolság és a támadó távolság között van. Ennek ismerete nagyon fontos, hiszen ha egy kutyának nem adunk arra lehetőséget, hogy elmeneküljön, s a távolságot tovább csökkentve támadási távolságon belülre kerülünk, akkor a kutya támadni fog. Mindezek ismeretében sok – kutya által okozott – baleset elkerülhető lenne.

32

5. A kutyafajták FCI szerinti csoportosítása Az FCI (Fédération Cynologique Internationale – 1911-ben alakult) – Nemzetközi Kutyameghatározási Szövetség ma a legnagyobb nemzetközi ebtenyésztő szervezet. Több mint 60 tagja van, melyek között szerepel az 1899-ben alakult Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) is. Magyarországról az FCI csak ezt a szervezetet, és az általa kiadott származási lapot (törzskönyv) fogadja el, így a későbbiekben is csak a MEOE szabályzataira fogunk szorítkozni. Az FCI a kutyafajtákat tíz fajtacsoportba sorolja, melynek alapját általában a használat és a származás képezi, de nem minden esetben fedezhető fel benn a logika. Az egyes fajtacsoportok bemutatásánál, s a fajták felsorolásánál csak példákat említek, nem a teljes fajtalistát közlöm! FCI I. fajtacsoport: PÁSZTOR- ÉS TERELŐKUTYÁK Nagyon régi fajták csoportja. A terelő fajták általában közepes termetű, fürge, veleszületett intelligenciával rendelkező kutyák. Nagy feladatmegoldó képességű, egymással koordináltan dolgozó kutyák, a terelésre szinte tanítani sem kell őket, ezen képességük veleszületett. Azok a fajták, amelyeket a nyáj terelése mellett őrzésre is használtak, nagy termetűek, erőteljesek. A csoport tagjai nem rövidszőrűek, a közepestől az egészen hosszú szőrig láthatunk változatokat. Szinte minden országnak, vidéknek megvan a maga pásztorkutyája. 1. szekció: JUHÁSZKUTYÁK Puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, skót juhászkutya, német juhászkutya 2. szekció: TERELŐKUTYÁK Flandriai bouvier FCI II. fajtacsoport: PINCSEREK ÉS SCHNAZEREK, MOLOSSZEREK ÉS SVÁJCI PÁSZTORKUTYÁK A legnépesebb fajtacsoport, de nem a fajták száma miatt, hanem az egyedek száma miatt, hisz nagyon sok népszerű fajta található köztük. Többségük őrző-védő fajtának tekintendő, de vannak köztük „pásztorkutya” fajták is. 1. szekció: PINCSEREK ÉS SCHNAUZERTÍPUSÚAK 1/1. PINCSEREK – könnyű testfelépítésű, elegáns őrző-védő kutyák Dobermann 1/2. SCHNAUZEREK Óriás schnauzer 1/3. SCHNAUZER TÍPUSÚAK Orosz fekete terrier 2. szekció: DOG TÍPUSÚAK 2/1. MOLOSSOID TÍPUSÚAK – nagytestű, erőteljes, őrző-védő fajták. bordói dog, bullmastiff, német boxer, német dog, angol bulldog, nápolyi masztiff, rottweiler

33

2/2. NAGY PÁSZTORKUTYÁK, ÚN. HEGYI KUTYÁK bernáthegyi, kaukázusi juhászkutya, közép-ázsiai juhászkutya 3. szekció: SVÁJCI PÁSZTORKUTYÁK berni pásztorkutya FCI III. fajtacsoport: TERRIEREK Nevük a latin terra (föld) szóból ered, mivel eredeti hasznosításuk a kotorékvadászat volt. Küllemre sokfélék, de mind élénk vérmérsékletű, harcos természetű, bátor, meghátrálást nem ismerő, kötekedő, kihívó természetű kutyák. Valamennyit szívós izomzat, durva szőrzet, és általában rövid farok jellemzi. A legtöbbjük angol fajta. Róka-, patkányvadászatra specializálódtak. 1. szekció: HOSSZÚLÁBÚ TERRIEREK foxterrier (sima és drótszőrű) 2. szekció: RÖVID LÁBÚ TERRIEREK white terrier, skye terrier 3. szekció: BULLTERRIER TÍPUSÚ TERRIEREK amerikai staffordshire terrier, angol bullterrier 4. szekció: TÖRPE TÍPUSÚ TERRIEREK yorkshire terrier (3 kg alatti súly) FCI IV. fajtacsoport: TACSKÓK A tacskók világszerte elterjedt, igen népszerű kutyák. Kis termetük ellenére a nagyobb vadászkutyák tulajdonságaival bírnak, tehát egyáltalán nem ölebszerűen viselkednek. A tacskók rövidlábúságát a hosszú csöves csontok dominánsan öröklődő fejlődési zavara, a kondrodiszplázia okozza, amely a tacskóknál, mint fajtajelleg nem számít hibának (4-5 kg súlyúak). A tacskó amellett, hogy kitűnően vadászik, közkedvelt családi és társasági kutya is. 3 szőrváltozatban és méretben tenyésztik. A különböző szőr- és méretváltozatoknak csak a szőr minőségében és a testméretekben szabad különbözniük. Ide tartozó fajták méret szerint: standard, törpe, nyúlász tacskó. E méreteken belül: rövidszőrű, hosszúszőrű, szálkásszőrű. FCI V. fajtacsoport: SPICCEK ÉS ŐSI TÍPUSÚ FAJTÁK A sarkvidék elszigetelt településein élő eszkimók szánhúzó kutyáik nélkül nem tudtak volna életben maradni. E kutyáknak el kellett viselniük a nagy hideget, sokszor az éhezést, s rendkívüli erőkifejtéssel kellett dolgozniuk amellett, hogy jó tájékozódóképességgel kellett rendelkezniük. A spiccek 6 000 éves múlttal büszkélkedhetnek. 1. szekció: ÉSZAKI SZÁNHÚZÓ KUTYÁK Alaszkai malamut (40-55 kg), szibériai husky (18-26 kg) 2. szekció: ÉSZAKI VADKUTYÁK lajka (orosz európai, kelet-szibériai, nyugat-szibériai)

34

3. szekció: ÉSZAKI ŐR- ÉS JUHÁSZKUTYÁK Izlandi juhászkutya, svéd juhászkutya (9-15 kg) 4. szekció: EURÓPAI SPICCEK (társasági kutyák) Német spicc (nagy, közép, törpe) 5. szekció: ÁZSIAI SPICCEK ÉS ROKON FAJTÁIK Akita, japán spicc 6. szekció: ŐSTÍPUSÚ KUTYÁK Fáraókutya (20-25 kg – nyúlvadászat) 7. szekció: ŐSTÍPUSÚ VADÁSZKUTYÁK (nyúlvadászat) Kanári szigeteki kopó, portugál kopó FCI VI. fajtacsoport: KOPÓK, VÉREBEK ÉS ROKON FAJTÁIK 1. szekció: KOPÓK 1/1. HOSSZÚ LÁBÚ KOPÓK Angol rókakopó, vidravadász kopó (25-35 kg) 1/2. KÖZÉPNAGY KOPÓK Erdélyi kopó 1/3. RÖVID LÁBÚ KOPÓK (beagle) A kopókat falkavadászatra tenyésztették és használták. A falkavadászat nagyvadra és apróvadra történt, főként szarvasra, őzre, vaddisznóra, nyúlra és rókára. A lóról való társas vadászat során a kutyák falkában hajtották a vadat, majd megállították és megfordították, miközben csaholó hangot adtak. A kopók jó orrú, kitartó vadászok, jól összedolgoznak, egymással nem rivalizálnak. Mivel sok kutyának kell együtt élnie és dolgoznia, nem lehetnek harciasak. Valójában békés, nyugodt állatok, barátságosak az emberekkel, álatokkal egyaránt. Erről a csoportról is elmondható, hogy szinte minden kutyás nemzet kitenyésztette a maga nemzeti kopóját, így mi magyarok is az erdélyi kopót. 2. szekció: VÉREBEK Hannoveri véreb, angol véreb (35-45 kg) A vérebek a kopóknál nehezebb csontozatú, hosszabb fülű kutyák. Feladatuk a megsebzett, de elmenekült vad vércsapán történő utánkeresése, és ezzel a vad értékének a megmentése. Orruk szinte egyfolytában a földön van, lételemük a szaglászás. Ezen kívül kitartónak is kell lenniük, hiszen sokszor nehéz terepen, kilométereken keresztül kell a vad nyomát követniük. Nevükben a vér nem vérszomjasságukra, hanem használati módjukra utal, tényleg barátságos, emberszerető kutyák. 3. szekció: TÁRSASÁGI ÉS KÍSÉRŐ KUTYÁK Dalmata

35

FCI VII. fajtacsoport: VIZSLÁK Klasszikus vadászkutyák, amelyek a vadászat minden fázisában az ember segítségére vannak: megkeresik, állják a vadat, a lövés után pedig megkeresik és elhozzák. A kontinentális vizslák az ún. mindenes vizslák, amelyek „polihisztorok” a vadászatban. Az angolok kissé másként gondolkoztak, ezért minden egyes vadászati célra más és más speciális, professzionálisan dolgozó fajtát alkottak. Így az angol vizslák – a pointer és a szetterek – csupán a vad keresését és állását végzik, azt viszont kiváló teljesítménnyel. 1. szekció: KONTINENTÁLIS VIZSLÁK 1/1. KOPÓTÍPUSÚ FAJTÁK rövidszőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla 1/2. SPÁNIEL TÍPUSÚ FAJTÁK Német hosszúszőrű vizsla 1/3. GRIFFON TÍPUSÚ FAJTÁK 2. szekció: ANGOL VIZSLÁK 2/1. POINTER Pointer (20-30 kg nyúlvadászat, jelzés) (point = mutat) 2/2. SZETTEREK Angol szetter, ír szetter FCI VIII. fajtacsoport: APPORTÍROZÓ-, KAJTATÓ- ÉS VÍZIKUTYÁK 1. szekció: APPORTÍROZÓ KUTYÁK Golden retriever, labrador retriever (25-35 kg) A retrieverek – főleg az angol fajták – a vadászatban az elhozás csúcskutyái. Munkájuk a lövés után kezdődik: a mezőre, erdőbe, vízbe esett lőtt vadat nagy szenvedéllyel, kiváló szaglással keresik meg és elhozzák. A retrieverek a civilizált országokban a legnépszerűbb családi és kísérő kutyák, vakvezető kutyának is alkalmasak, Angliában pszichésen beteg gyerekek és idős emberek mellett szociális feladatokat látnak el. 2. szekció: KAJTATÓKUTYÁK Amerikai cocker spániel, angol cocker spániel (12-15 KG) A spánielek már a középkorban is nagy becsben álló vadászkutyák voltak. A kisebbeket a hálóval történő madárvadászatokhoz használták, a háló alatt kúsztak a madarakhoz és fogták meg azokat. Ma kedvelt családi kutyák is. 3. szekció: VÍZIKUTYÁK Ír vízi spániel, amerikai vízi spániel A vízi kutyák a halászok kutyái voltak, a part és a hajó közötti kapcsolattartásban, a háló behúzásában segédkeztek. Kiváló úszók, sűrű, vízálló szőrzetük miatt még a nagyon hideg vízben is kitartóan tudnak dolgozni.

36

FCI IX. fajtacsoport: TÁRSASÁGI ÉS KÍSÉRŐKUTYÁK A kedvenc kutyák népes csoportja képviselőinek többsége kis termetű, amelyek szépségükkel vagy érdekességükkel vívták ki maguknak ezt a státuszt. Némelyik igen gazdag múlttal rendelkezik. E fajtacsoport 11 szekciót foglal magában. 1. szekció: BICHONOK 2. szekció: USZKÁROK 3. szekció: BELGA TÖRPEKUTYÁK 4. szekció: MEZTELEN KUTYÁK 5. szekció: TIBETI FAJTÁK 6. szekció: CSIVAVÁK 7. szekció: ANGOL TÖRPE SPÁNIELEK 8. szekció: JAPÁN CSIN ÉS PEKINGI 9. szekció: KONTINENTÁLIS ÉS TÖRPESPÁNIELEK 10. szekció: KROMFOHRLANDER 11. szekció: MOLOSSOID TÍPUSÚ KIS KUTYÁK FCI X. fajtacsoport: AGARAK Az agarak olyan, több ezer éves múlttal rendelkező kutyák, amelyek a történelmi leletek alapján már az ókorban is nagyon hasonlítottak a mai változatokhoz. Mivel mindig gazdag emberek tartották, már sok évszázaddal ezelőtt is fajtatisztán tenyésztették. Az agárral való vadászatban a kutya szemmel követte, és gyors futással üldözte az őzet, a rókát, a nyulat. Ma az angol-szász országokban nagyon népszerű agárversenyek a legfőbb „működési területük”. 1. szekció: HOSSZÚ SZŐRŰ AGARAK Afgán agár, orosz agár (farkas vadászat) 2. szekció: DRÓTSZŐRŰ AGARAK Skót szarvasagár (farkas vadászat) 3. szekció: RÖVID SZŐRŰ AGARAK Angol agár, magyar agár (apróvad vadászat)

37

6. A kutya tartása és táplálása A szabad természetben élő állatok életfeltételeiket saját környezetükben keresik és találják meg. Ott teremtenek maguk számára, fejlődésük, szaporodásuk, egész életmódjuk biztosítására tartózkodási helyet. Módjukban áll a természetben az évszakok alakulásának megfelelően szükségleteiket a nekik legmegfelelőbb módon kielégíteni. A kutya tartása, ápolása és gondozása különbözik az egyéb háziállatokétól, mert igénye azokénál sokkal magasabb. A tartás, ápolás és gondozás fajtánként más és más, melyet részben hasznosításuk, részben pedig tulajdonosaik körülményei szabnak meg. A kutyák helyes tartásával azért kell bővebben foglalkozni, mert a helytelen tartás, a helytelen ápolás vagy annak hiánya sok különféle kellemetlen következményt von maga után.

6.1. A kutya tartása A tartási körülményeknél felmerül egy kérdés. Lakásban, kertben szabadon vagy kennelben tartsuk-e a kutyát? Nagyon fontos, hogy mindenki saját lehetőségeinek és az adott fajta sajátosságainak figyelembevételével döntsön a tartási mód kiválasztásánál (nyilvánvalóan nem szabad egy nagy testű, nagy mozgásigényű, temperamentumos fajtát lakásban tartani). Akár lakásban, akár a ház körül is éljen a kutya, tulajdonosának gondoskodnia kell arról, hogy a kutya részére állandó helyet jelöljön ki. Ez nagyon fontos az állat nyugalma, biztonsága és rendre szoktatása céljából is. A hely kijelölésekor többféle szempontot kell figyelembe venni. Szabadon tartás: ha a kutya tartása kertben szabadon történik, mindenképpen kell egy kutyaházat biztosítanunk neki, amely védi az időjárás viszontagságai ellen. A kutyaház lehetőleg fából készüljön, s legyen hőszigetelt. Ne legyen túl nagy, elég, ha a kutya fel tud benne állni, s meg tud benne fordulni, s a belső levegő az önhőtermeléssel temperálható maradjon. Ez azért szükséges, mert a kutya – hasonlóan az emberhez – testhelyzetét alvás közben többször változtatja. A kutyaházon elől egy ajtónyílás legyen, amire télen textíliából – a hideg elleni védelemre – egy kis „függönyt” akaszthatunk. Alsó padozata lehetőleg 5-6 cm-re a talaj fölött legyen, hogy védve legyen eső esetén a nedvességtől. Az aljzatot – főleg télen – szalmával kell fedni, és azt lehetőleg kéthetente cserélni szükséges. A kényelem fokozására célszerű az ól mellé egy kis (1 m2) fekpadot helyezni, mely ne legyen túl magas. Ez a felfázástól védi a kutyát. Ennek anyaga legyen fa, mert könnyen tisztán tartható, a kutya szőre mindig tiszta marad, valamint melegérzetet biztosít. Megkötéses tartás: sajnos nagyon gyakori, hogy a kutyákat megkötve tartják. Ennek a tartási módnak emberségesebb formája, ha egy kifeszített dróton, futóláncon van a kutya, így nagyobb területen tud mozogni, mely hasznosabb az őrzés szempontjából is. Ha már mindenképpen ezt a tartási módot választjuk, akkor a láncot úgy erősítsük a kutya nyakára, hogy az megfeszülve se tudjon a kutya nyakára szorulni. To-

38

vábbá a láncvégek legyenek forgóval ellátva, melyek megakadályozzák a lánc összecsavarodását. Kennelben tartás: jobb a helyzet, ha a kutyának egy területet (kennel) elkerítenek, ahol szabadon, megkötés nélkül mozoghat. A kennel kialakításakor figyelembe kell venni, hogy hány kutya számára építjük, és azok milyen rendeltetésűek. Más az igénye a kölyökkutyáknak, a növendékeknek, a felnőtteknek és a tenyészállatoknak. A kennel legyen tágas, napos és árnyékos egyszerre, hogy az állatoknak legyen döntési lehetősége. A tervezéskor figyelembe kell venni az uralkodó szélirányt, valamint azt, hogy a kutya számára legyen jó kilátási lehetőség. Legyen két egymástól elválasztható részre osztott. Az egyik 4-6 m2 alapterületű, fedett, amely a nyugodt tartózkodást, pihenést biztosítja. Ennek célja, hogy védelmet nyújtson az időjárás viszontagságaival szemben. Itt legyen benne a kutyaház, s a fekpad is. A tenyészszukák óljának tetejét nyithatóra célszerű készíteni, hogy bármikor hozzá lehessen férni az alomhoz. A kennel nagyobbik része a kifutó, amely több kutya számára is elegendő mozgási teret nyújthat. Aljzata lehet földes, téglával burkolt, füves, egyszóval olyan, amely a kutya lábát nem sérti és az esetleges ürülék könnyen eltávolítható. Nagyon fontos hogy a víz ne álljon meg rajta. Összegezve a kennel és a kifutórendszer legyen kényelmes, nyugodt környezetben, jó komfortérzetet biztosító, a kutyának mindennel szemben védelmet és biztonságot nyújtó építmény. Ez a tartásmód a vadászkutyák számára a legelfogadhatóbb. A munkájukhoz szükséges magatartási formák kialakításához, az ellenállóképességük megteremtéséhez, a természetes környezethez való alkalmazkodáshoz, vagyis a jó vadászkutya neveléséhez a vadásznak ez a tartás nyújtja a legnagyobb garanciát. Lakásban tartás: a lakásban tartott kutyák helyigénye és helyével kapcsolatos követelmények mások. A lakásban tartott kutya számára is biztosítani kell az állandó tartózkodási helyet. Már fiatal korban jelöljük ki az állandó helyet, mert máskülönben hozzászokik, hogy a lakásban mindenhol tartózkodhat, ami sok bosszúságot okoz, és a kutya számára sem kedvező. Ilyen esetekben könnyen hozzászokik, hogy a lakásban lévő bútorokra feltelepedik, s később erről már nehéz lesz leszoktatni. A lakásban tartott kutya helyét is védett sarokban kell kialakítani. Ügyelni kel, hogy ne legyen huzatos, ne legyen a lakás központi helyén, ne legyen a kályha mellett. Itt gondoskodjunk számára fekhelyről. Erre a célra a legjobb a könnyen tisztántartható huzatú párna, amelyet ne tollal, hanem vattával vagy összehajtogatható pokróccal töltsünk meg. A párnára is helyezzünk még egy puhább textíliából készült takarót a cserélhetőség miatt. A kereskedelemben kaphatóak különböző méretű, formájú kutyakosarak, melyek tökéletesen megfelelnek a célra. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen helyen igen szívesen elfekszik az állat. A kutya párnáját, védőhuzatát, takaróját tisztán kell tartani. A kutyák tisztasági igénye igen kifejlődött, és szívesen fekszenek tiszta helyen, nem is beszélve arról, hogy az állat higiénéje is ezt követeli meg. Ne használjunk régi pulóvereket, elhasznált ruhadarabokat, mert ezek tisztántartása nem könnyű, azonkívül ha nem egyenletes a felülete, a kutya kényelmetlenül érzi magát rajta és összekaparja. Így rendetlenné, gusztustalanná válik.

39

A lakásban való tartásnál nem szabad megfeledkezni a rendszeres sétáltatásról. A kutyát naponta legalább háromszor a szabadba kell vinni. Ennek lehetőleg ugyanazon időszakokban kell megtörténnie. Az első ilyen séta az ébredéskor történjen, az utolsó séta minél később legyen, míg a többi lehetőleg azonnal evés után. Tekintve, hogy a városban élő kutyák szigorú előírások betartására kényszerülnek, nagyon nagy figyelmet kell fordítanunk a rendszerességre.

6.2. A kutya táplálása A kutya táplálóanyagokat nemcsak megfelelő mennyiségben, hanem megfelelő arányban is igényli ahhoz, hogy normálisan növekedjen, kellelő fizikai aktivitását kifejthesse és egészségét megőrizve hosszú ideig éljen.

6.2.1. A kutya táplálásának alapelvei A táplálóanyagokat több szempont alapján lehet csoportosítani, így lehetnek esszenciális és nem esszenciális anyagok. Az esszenciális anyagokat a kutya szervezete nem képes más anyagokból szintetizálni, ezért azokat a táplálékkal kész formában kell megkapnia. A nem esszenciális táplálóanyagokat a szervezet az intermedier anyagcsere során más anyagokból, metabolitokból elő tudja állítani, illetve azokat lebontva más metabolitok szintézisére fel tudja használni. A táplálóanyagokat természetesen más szempontok alapján is leget csoportosítani, de tárgyalásuk nem ennek a jegyzetnek a tárgyát képezik. Az állatok – így a kutya is – a táplálóanyagokat részben energianyerésre, részben intermedier anyagcseréjük szükségleteire, részben pedig új testszöveteik szintézisére használják fel. A szükségletek kielégítése során fontossági sorrend figyelhető meg. Prioritást élvez az energiaszükséglet kielégítése, mivel az energia szükséges az állandó testhőmérséklet fenntartásához, a fizikai aktivitáshoz. A táplálóanyagok hasznosulási sorrendje eltérő energiahiányos, illetve energiában gazdag táplálás esetén. Bőséges energiaellátás esetén a fehérjék egy része fehérjeszintézisre fordítódik, a felesleges aminosavak nitrogéntartalma karbamid formájában kiürül, az aminosavak szénláncából pedig zsír szintetizálódik. A táplálék szénhidráttartalmából szintén zsírszintézis történik. A táplálékkal elfogyasztott zsír zsírsav tartalmának egy része közvetlenül beépül a zsírraktárakba, más része új zsírsavszintézisre (de novo lipogenezis) fordítódik. A szervezet zsírraktárainak bontása, oxidációja ilyenkor gyakorlatilag szünetel. A szervezetben képződő hő mintegy 80-85 %-a szénhidrátokból, 15-20 %-a pedig fehérjékből ered. Hiányos energiaellátás esetén prioritást kapnak az energiatermelő folyamatok, a zsíroxidáció, ezt követően a szénhidrát-oxidáció, majd a fehérjeoxidáció. A képződő hő mintegy 40-45 %-a zsírokból, 40-50 %-a szénhidrátokból, 10 %-a pedig fehérjékből ered. A kutyát húsevő állatnak tekintjük, azonban a háziasítása folyamán táplálkozása megváltozott, és ma már hasonlít a mindenevő állatokhoz. Táplálóanyagszükséglete azonban több vonatkozásban is eltér a valódi húsevőktől (pl.: a macskától), emiatt hosszabb időn keresztül nem célszerű a kutyával macskatápot, a macskával pedig kutyatápot etetni.

40

A falkában élő húsevő ragadozók – így a kutya is – egyszerre viszonylag nagy mennyiségű táplálék elfogyasztására képesek (testmérethez képest nagy gyomor). Ez a rendszertelen periodikus táplálkozás, az újabb zsákmány elejtésének bizonytalansága, a többi jelenlévő falkataggal történő „versenyevés” miatt alakult ki. A kutya hasnyálmirigye által termelt α-amiláz aktivitás viszonylag kicsi, emiatt a hővel fel nem tárt, natív keményítőt csak gyengén képesek emészteni. Tisztálkodása közben szőröket nyelhet le, amitől általában hányással szabadul meg, melyet a növények legelése elősegít. Viszonylag könnyen képes hányni, ami legtöbbször nem kóros, és a gyomorban lévő emészthetetlen anyagoktól való megszabadulást segíti elő. A kutya ízérzékelési sajátosságaira jellemző, hogy számára az állati eredetű, nagy fehérje- és zsírtartalmú táplálék az ízletes. A táplálék ízletességét kitűnően javítja azok zsírtartalma, de pozitív hatással vannak az édes aminosavak, a nukleotidok és a konyhasó is.

6.2.2. A kutya táplálóanyag-szükséglete A kereskedelmi kutyatápok etetése során hiányos táplálóanyag-ellátás viszonylag ritkán fordul elő, és szinte kizárólag csak az ételmaradékokkal etetett állatoknál szokott előfordulni. Gyakoribb probléma szokott lenni a túletetés és a túlzott, illetve kiegyensúlyozatlan hatóanyag-kiegészítés. Az állatok anyagcseréje során elsőbbséget élvez az energia termelése és felhasználása, mivel a mindennapi aktivitáshoz szükséges energia alapvetően fontos a túléléshez. A kifejlett kutyák metabolizálható energiaszükséglet (ME) arányos a testtömegükkel, de nem lineárisan, hanem a nagyobb kutyák esetében kissé csökkenő módon. A kifejlett kutya napi létfenntartó ME szükséglete: ME szükséglet (MJ/nap)= 0,55 x W0,75 ahol: W=testtömeg (kg-ban). Pl. egy 30 kg-os kutyának ≈ 7 MJ, egy 60 kg-osnak 12 MJ/nap a ME szükséglete. Az energiaszükségletet számos tényező befolyásolja, ezek: • az állat testtömege, • életkor, • vemhesség, laktáció, • munkavégzés, • temperamentum, • környezeti tényezők (pl.: hőmérséklet), • hormonális egyensúly, • egészségi állapot. A vemhes kutya napi ME szükséglete a 9 hetes vemhességi idő első 3-4 hetében megegyezik a létfenntartó szükséglettel, ezután az adagot fokozatosan emelni kell a létfenntartó érték 1,5-2-szeresére. A munkavégző vagy szoptató kutyák esetében 4-

41

szeres, hideg környezetben 1,5-2-szeres, növendékeknél szintén 2-szeres mennyiségre van a kutyáknak szüksége. A fehérje-, illetve aminosav szükséglet. A fehérjéből a zsírokkal ellentétben nem képesek a kutyák nagyobb tartalékot képezni, emiatt állandó fehérjeellátásra szorulnak. A kutyatápok szárazanyagában optimálisan 22-25 % nyersfehérjét kell biztosítani, ugyanis ez fedezi a gyors növekedés és a laktáció szükségletét is. Ennek ellenére a kölyök, szoptató és munkakutya tápok fehérjetartalmát 28-30%-ra állítják be a gyártók, hogy biztonsági tartalék álljon a kutya rendelkezésére. A hiányos fehérjeellátás tünetei nem specifikusak: csökken az étvágy, a növekedés visszamarad vagy leáll, a szőrzet durva, csapzott lesz és ödémák fejlődhetnek ki. Egy adott esszenciális aminosav relatív hiánya esetén az állat tápfogyasztása csökkenhet (aminosav-inbalansz). Ha a kutyát nem komplett táppal etetjük a következőket kell figyelembe venni. Az inak a bőr, a csont elsősorban kollagént tartalmaz, amelyben nincs triptofán, de cisztin és metionin tartalmuk is alacsony. A gabonafélékben kevés a lizin és a triptofán. A húsfélék lizinben gazdagok, de metioninban szegények. A vér sok lizint, de kevés izoleucint tartalmaz. A fehérjefeleslegtől a szervezet karbamid ürítéssel könnyen megszabadul. Zsír- illetve zsírsavszükséglet. A kutyának élettanilag csak esszenciális zsírsavszükséglete (linolsav) van, ennek ellenére a zsír sokrétű előnyös hatása miatt szükséges a tápok zsírkoncentrációját is szabályozni. A kutyatápok optimális nyerszsír-tartalma 5-10 %, de akár 20 % sem okoz emésztési gondokat, ha zsír nem avas. Túl sok zsír etetés esetén kalciumszappanok keletkeznek a bélben, különösen, ha a kutya túl sok csontot evett. A bélsár ilyenkor lágy gipszszerűvé válik. A nagy zsírtartalmú táp a munkakutyák számára alkalmasabb, mint a nagy szénhidráttartalmú, mivel az izommunka számára az energiát az izommunkához a zsírsavak biztosítják. Az esszenciális zsírsavak hiánya esetén a bőr és a szőrzet állapota károsodik, nő a bőrgyulladás valószínűsége. A kutya számára a linolsav (C 18:2) és az arachidonsav (C 20:4) esszenciális, azonban linolsavból az arachidonsavat γ-linolénsavon (C 18:3), mint közti terméken át elő tudja állítani. Sok olaj adagolása a tápba hasmenést okozhat. Ezek kedvezőtlen dietetikai hatása mérsékelhető emulgeátorok (pl.: lecitin) egyidejű adásával. A szénhidrátszükséglet. A szénhidrátok elsősorban energiaforrásként hasznosulnak a szervezetben. A húsevő állatoknak élettani értelemben nincs szükségük szénhidrátra, mert energiaszükségletüket fehérjéből és zsírból fedezni tudják. Jellemző rájuk a glükoneogenézis, a vércukorszint biztosítására. Elsődleges glükoneogenetikus aminosav az alanin, a glicin, és szerin. A szénhidrátok csökkenthetik a fehérjék energiaként való hasznosulását, így fehérjemegtakarító hatásúak. A kölyökkutyák a tejcukrot (laktóz) könnyen emésztik, de a felnőtt kutyák ozmotikus hasmenést kapnak tőle. A felnőtt kutyák a feltárt vagy bontott keményítőt,

42

valamint a répacukrot (szacharóz) jól hasznosítják, viszont a kölyökkutyáknak nem tanácsos répacukrot adni, mert a szacharózt nem képesek emészteni a vékonybélben lévő kis szukrázaktivitás miatt. A kutya a nyers keményítőt rosszul emészti a pankreász nedv kis α-amiláz aktivitása miatt. A kereskedelemben kapható kutyatápok átlagosan 30-60 % szénhidrátot tartalmaznak, míg a konzervek 0-30 %-ot. A nyersrost szükséglet. A tápok nyersrosttartalma a nem emészthető növényi anyagokat (ballaszt) jelöli. A kutya számára nemcsak az oldhatatlan rostfrakciónak (cellulóz, hemicellulóz, lignin) van jelentősége, hanem az oldhatónak (pektin, arabánok, glükánok) is. Az oldható rostfrakciók késleltetik a gyomor ürülését, a felszívódás kismértékű gátlásával javítják a glükóztoleranciát, valamint segítik a bélben zajló mikrobiális fermentációt. A táp rosttartalma a normális perisztaltika fenntartása mellett szükséges a megfelelő konzisztenciájú bélsár kialakulásához is. A kutyatápoknak legalább 2 % nyersrostot kell tartalmazniuk. Ásványianyag-szükséglet. A kutya a táplálékában a következő ásványi anyagokat igényli: kalcium, foszfor, magnézium, kálium, nátrium, vas, réz, cink, mangán, jód és szelén. Ezeken kívül szükséges lehet még a molibdén, a fluor, a szilícium, a kobalt, a nikkel a vanádium és a króm. Az ásványi elemek sokrétű szerepe ugyanaz, mint a többi emlősállatban. Az ásványielem-ellátás zavara elsősorban az ásványi anyagokban szegény konyhai hulladékkal táplált egyedeknél jelentkezik, ott is inkább kölyökkorban. A tápokkal etetett nagytestű kutyafajták csontfejlődési zavarait a hajtatott növekedés (ad libitum etetés koncentrált táppal) okozza, és a kalcium-, illetve foszforellátás hibája nem mindig mutatható ki. A kutyatápok optimális kalciumtartalma 1,1 %, foszfortartalma 0,9 % a szárazanyagra vonatkoztatva. Vitaminszükséglet. A kutyatápok vitamin kiegészítésére vonatkozó ajánlások rendkívül különbözőek, melynek oka a vitamingyártó cégek piaci törekvései. Általában a tápok által tartalmazott vitaminmennyiség a minimális szükséglet többszöröse.

6.2.3. Etetési tanácsok A kutya számára gyakorlatilag minden emberi fogyasztásra alkalmas étel maradéka ehető, azonban ezek nem biztosítanak kiegyensúlyozott, komplett tápanyagellátást. A tápok melletti humán ételmaradék etetése ne haladja meg a 10 %-ot, ugyanis ettől nagyobb arány esetén a kutya táplálóanyag-szükségletének kielégítése bizonytalan lesz, a kutya elhízhat, vagy válogatós lesz. A komplett tápokkal etetett kutyák egészségi állapota jobb, élettartamuk hosszabb. A kifejlett kutyát naponta egyszer vagy kétszer etessük, melyek után 1-2 órás pihenést célszerű biztosítani. Humán étkezések közben, ha a kutyának ételmaradékot adunk, kialakulhat a koldulási hajlam.

43

A kutya számára mindig legyen elegendő mennyiségű friss ivóvíz hozzáférhető. Kerüljük a nyers hús, illetve a belsőségek etetését, mivel fertőzésveszélyt jelenthetnek (szalmonella, Aujeszky-féle betegség, paraziták). A színhús kizárólagos etetése Ca hiányhoz vezethet (alimentáris eredetű másodlagos hiper-paratireózis). A hús ezenkívül kevés jódot tartalmaz és a fehérjetúletetés emésztési problémákhoz vezethet (rothadásos jellegű, bűzös bélsár vagy hasmenés). Kizárólagos húsetetés esetén gyakran megfigyelhető a csapzott szőrzet, valamint a csontsérülések előfordulása. Egyes halak nyers belsőségei tiaminhiány tüneteket okozhatnak (étvágytalanság, gyengeség, bénulás, idegrendszeri tünetek) a tiamint elbontó tiamináz tartalmuk miatt. A sok rizs és csont etetése székrekedéshez vezethet, a nyers máj hasmenést okozhat, rendszeresen nagyobb mennyiségben etetve A-hipervitaminózis alakulhat ki (tekintve, hogy az A vitamin zsírban oldódik). Nyers tojást vagy tojásfehérjét nem célszerű nagyobb adagban etetni, mert a fehérjében lévő avidin a biotint megköti, és így hasznosulását megakadályozza. A biotinhiány-tünetek (bőrgyulladás, szőrhullás) elsősorban akkor jelentkezik, ha a kutya a nyers tojásfehérjét eszik, s emellett olyan gyógyszereket kap, melyek a bél mikroflóráját pusztítják. A bél mikroflórája ugyanis képes biotint szintetizálni. Zöldségféléket és keményítő tartalmú élelmiszereket csak főzve szabad etetni a felfúvódás, hasmenés elkerülése érdekében. A felnőtt kutya a tehéntejtől hasmenést kaphat (laktózintolerancia), ugyanis a tej önmagában nem teljes értékű eledel a kifejlett kutya részére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy időnként ne lehetne a kutya számára tejet adni. Ételmaradékok etetése esetén időnként vitamin és ásványi anyag kiegészítésről kell gondoskodnunk. Csokoládét vagy édességet ne vagy csak nagyon kis mennyiségben adjunk, ellenkező esetben teobrominmérgezést idézhetünk elő. (A teobromin a kakaó fő alkaloidja. Az emberre serkentően hat, a kutyának viszont már kis mennyiségben is mérgezést okozhat. A kutyák csokoládé mérgezési tünetei a hányás, hasmenés, szomjúság, nyálzás. Súlyosabb mérgezés esetén szívritmus zavarok, elhullás.) A kutya néha füvet is rágcsál, mely sok kutya számára a táplálék kiegészítésére szolgál. A fűevés azonban rosszullétet is jelezhet. Ilyenkor a kutya hosszú szárú füvet keres, majd azt hamarosan kihányja. Néha csak a bélsárral távozik, többnyire rossz szagú hasmenéssel. A néhány órán belül megismételt fűevés betegségre, vagy idegen test jelenlétére utalhat a gyomorban vagy a bélben. A kész, kereskedelemben kapható tápok kiválasztásánál nagyon fontos a táplálóanyag-tartalom és a minőség, melyet a csomagoláson ellenőrizhetünk. Meg kell figyelni, hogy a táplálóérték és az alapanyag-összetétel deklarálása mennyire szakszerű. A tápot ajánlhatják teljes életciklusra vagy csak egy életszakaszra. Választási szempont lehet a táp energiakoncentrációja. Kövér kutyáknak kisebb koncentrációjú tápot kell választani, melyek több növényi rostos anyagot tartalmaz, emiatt a kutya számára kevésbé ízletes. További szempont a fehérje- és a zsírtartalom. Ha két tápnak azonos a fehérjeés zsírtartalma, akkor a vitamintartalmat kell figyelembe venni, ott is az E-vitamin tartalmat. Az a jó, ha az E-vitamin mennyisége minél nagyobb (50-100 mg/kg).

44

A táp etetése során figyelni kell annak ízletességét, kedveltségét, valamint a képződő bélsár tömegét. Nem biztos, hogy az ízletesség egyben kiegyensúlyozott táplálóanyag-tartalmat jelent. A jól emészthető táp esetén a bélsár tömege kisebb. A bélsár konzisztenciája (pl.: lágy, jól formált, kemény, bogyós, normális szagú, bűzös, stb.) a dietetikai hatást jelzi. A kutya állapota 1-2 hónapos etetés után jelzi, ha a táp nem megfelelő (a táp megunása, szokatlan étvágy, nyalakodás, hiányállapotok kialakulása). A száraz tápok etetése növelheti a húgykőképződés veszélyét. Az erre hajlamos kutya számára célszerű nedves típusú tápot (konzerv) választani. A gyártó ismertsége, elismertsége szintén fontos szempont lehet a tápok kiválasztásánál, azonban egyáltalán nem biztos, hogy a legdrágább tápok mindig a legjobbak. A kutyát gyakran olcsóbb termékekkel is kielégítően lehet táplálni. 6.2.4. A vemhes szukák táplálása Nagyon fontos a megfelelő tenyészkondíció kialakítása, ugyanis a kövér, elhízott kutyák termékenyülése rosszabb. Vemhes szuka táplálóanyag igénye: - vemhesség 5. hetéig létfenntartó ME és fehérje - vemhesség 5-6. hét létfenntartó + 10→20 % ME és fehérje - vemhesség 7-9. hét létfenntartó + 30→100 % ME és fehérje A kutyatáp metabolizálható energiája (ME) legalább 14 MJ/kg sza., fehérjetartalma minimum 21 % legyen. Naponta többször etessünk kis adagokat, de korlátozás nélkül (ad libitum) is etethetünk a szuka kondíciójától függően. Néha előfordul, hogy a vemhesség 3-4 hetében a szuka átmenetileg kevesebbet eszik. Normális esetben a vemhesség későbbi szakaszában az étvágya visszatér. Amennyiben ez nem következik be, és a kutya kondíciója romlik, a tápot meleg vízzel kell keverni (ízfokozó hatású), de úgy el lehet járni, hogy a száraz táphoz kis mennyiségben konzervet adunk, és napi többszöri kis adagban etetünk. A fialás közeledtekor a szuka étvágya csökken. A 9. héten gyakran előfordul a táp visszautasítása, ami azt jelzi, hogy a fialás 1-2 napon belül elkezdődik. Tiszta víznek, tiszta itatóban mindig rendelkezésre kell, hogy álljon. 6.2.5. A szoptató kutyák táplálása A legfontosabb feladatunk a megfelelő tejképzés elősegítése. A szoptató szukával jól emészthető, energiában és táplálóanyagokban gazdag tápot kell etetnünk. A szuka tejtermelése a laktáció első 4 hetében fokozatosan növekedik, mellyel együtt jár a táplálóanyag-szükséglet növekedése is. A laktáció csúcsán a szuka a létfenntartó szükséglet 2-4 szeresét igényelheti. Az a leghelyesebb, ha ad libitum etetünk. A száraz tápot érdemes vízzel elegyíteni, mert azon kívül, hogy a szuka tápfelvételét elősegíti, a 4 hetes kölykök már ízlelgetik a szuka tápját is. A kölykök korai rászoktatása a tápra megakadályozza, hogy válogatóssá váljanak. A laktáció 4. hete után a szuka adagját fokozatosan csökkentsük. A kölykök elválasztása 6-8 hetes korban történik.

45

Friss ivóvíznek állandóan rendelkezésre kell állnia! 6.2.6. A kutyakölyök táplálása A kölykök számára legtökéletesebb táplálék a szuka teje, mely lényegesen több szárazanyagot, fehérjét, zsírt, kalciumot és foszfort tartalmaz, mint a tehéntej. Árva kölykök táplálása során érdemes kereskedelmi tejpótló készítményt használni, mivel a tehéntej túl híg a kölyök számára. Naponta 4-5 alkalommal etessük őket cumisüvegből. A félszáraz tápok etetését 3-4 hetes korban kezdhetjük meg. A tápból vízzel vagy tejjel kásaszerű pépet készítünk, melyet lapos tányérból etetünk naponta többször. A száraz típusú teljes táp etetése 6-10 hetes kortól kezdődik, ugyanis a 2 hónapos állatok emésztőenzimjeinek aktivitása már teljes. 6.2.7. A növekvő, elválasztott kutyák táplálása Etessünk energiában, táplálóanyagokban koncentrált, jól emészthető, a növekedés céljára megfelelő tápot. Nem célszerű ad libitum etetni, be kell állítani a napi adagot, melyet 4-6 hónapos korig napi 3-4 alkalommal, később napi 2 alkalommal célszerű etetni. Kerülni kell a túletetést, a túl gyors tömeggyarapodást. Ha teljes értékű tápot etetünk nem szükséges a vitamin és az ásványi anyagok utánpótlása. 6.2.8. Felnőtt, mérsékelt aktivitású kutyák táplálása A kereskedelmi forgalomban számos komplett kutyatáp kapható, amelyek a létfenntartó szükséglet kielégítésére alkalmasak. Etessünk csökkentett energia-, fehérjeés zsírtartalmú tápot napi egy vagy két alkalommal. Amennyiben konyhai maradékot is etetünk, mennyisége ne haladja meg a napi adag 10 %-át. A kiegyensúlyozatlan ellátás növeli az elhízás veszélyét. Az etetések időpontját tartsuk be, akár kétszer, akár egyszer etetünk naponta. A kutya étvágya csakúgy, mint az embereké napról-napra ingadozhat. Tartós étvágytalanság, ami esetleg fogyással is jár, betegségre utalhat. A heti egy koplalónap bevezetése előnyös, de friss ivóvíznek állandóan hozzáférhetőnek kell lennie. Vemhes vagy szoptató szukát koplaltatni tilos! 6.2.9. Munkavégző kutyák táplálása Etessünk jól emészthető, energiában koncentrált, nagy zsírtartalmú tápot. A friss ivóvíz mindig álljon rendelkezésre. A napi adagot két vagy több részletben etessük. Az adag nagyobb felét a munkavégzés után kell adni. Az etetés után, a munkavégzés megkezdése előtt legalább 0,5-2 óra pihenőt kell tartani az emésztési zavarok, illetve a gyomor- vagy bélcsavarodás elkerülése miatt. Munkában csak kis adagot szabad adni, azt is több részletben. 6.2.10. Idős, egészséges állatok táplálása Az állatot évente vizsgáltassuk meg. Kerüljük a kutya megszokott tevékenységének hirtelen megváltoztatását.

46

Jól emészthető, nagy biológiai értékű, könnyen hasznosuló fehérjét etessünk. A napi táplálékmennyiséget adagolni kell az elhízás elkerülése végett. Ügyeljünk a fogak és a mancsok állapotára, s gondoskodjunk megfelelő mozgási lehetőségről. Szükség esetén diétás tápot etessünk. 6.3. A kutya gondozása, ápolása A lakásban vagy szoros környezetünkben tartott kutya higiéniája tulajdonképpen az ember higiéniája is. A kutya ápolása és rendben tartása nem követel olyan nagy többletmunkát, amit ne lenne érdemes megtenni. Rendszeres gondozás mellett ez mindössze néhány percet vesz igénybe. Ez nem áll tulajdonképpen másból, minta a fésülésből vagy a szőrzet kikeféléséből. Sáros időben ehhez még társul a lábtörlés, mellyel nemcsak lakásunkat védjük meg a kosztól, hanem az egészségügyi követelményeknek is eleget teszünk, mert az állat ujjai közé ragadt sár, piszok sok kellemetlenséget, köztük sántítást okozhat. Ha a bundát rendszeresen lekeféljük, nemcsak a tisztántartást szolgáljuk, hanem a szőrzetet tökéletes állapotban tartjuk, minőség és szépség szempontjából egyaránt. Havonta legalább egyszer meg kell vizsgálni a fülek és a fogak állapotát. A füleket meg kell tisztogatni, törléssel, szőrtelenítéssel, mert a kihullott szőrök eltömik a hallójáratot, megakadályozzák a fül levegőzését, kedveznek a fülzsírképződésnek, a felmelegedésnek, és így elősegítik a fülben a gyulladások kialakulását. A fogakról az esetlegesen lerakódott fogköveket el kell távolítani, mert az kellemetlen leheletet, illetve ínygyulladást okozhat. Megtámadja a foggyökeret, zománchiányt idéz elő, majd a fog kihullását eredményezi. A kutyák fürdetését időszakosan kell elvégezni. Rendszeresen főleg a szobában tartott kutyákat szokták. Sokan gondolják úgy, hogy elég, ha leviszik a kutyát a folyóra. Ez a kutyáknak lehet, hogy szórakozás, de ettől még nem lesz tiszta. A gyakori fürdetés éppen olyan ártalmas, mint a tisztántartás elmulasztása. A bőrt és a szőrt a gyakori fürdetések érzékennyé teszik. A bőr ugyanis szárazzá válik, hiányozni fog róla a védő, a zsírköpeny. Ezért a bőr hajlamosabb lesz a bepiszkolódásra és különböző bőrbetegségekre is (pl. ekcéma). Az állatot lehetőleg folyó vízsugár alatt fürösszük, melynek hőfoka 37-38 °C legyen. Ha zuhany nem áll rendelkezésünkre, akkor egy edényből kell a fürdetés ideje alatt a vizet rácsorgatni, de semmiképpen ne állítsuk vízzel telt kádba vagy edénybe. A fürdetéshez használjunk sampont, melyet a szőr közül laposan ki kell mosni. A fürdetésnél a legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanunk – bármely évszakról legyen is szó – a gyors lebonyolítás. Nagyon kell figyelni a szemekre és arra, hogy a fülekbe ne folyjék bele a víz. Fürdetés után a fület gyengéden ki kell törölgetni. A kutyát célszerű áttörölni, majd meleg helyen, egy tiszta ruhán szárítani. Semmi esetre se engedjük rendes fekhelyére, mert azt benedvesíti. A szobában tartott kutyák körmeinek nincs meg a természetes kopása. A hoszszúra nőtt köröm zavarja az állatot a járásban, fájdalomhoz vezet, és sántaságot okozhat. Ezt célszerű állatorvossal vagy kutyakozmetikussal elvégeztetni.

47

Az ápoláshoz tartozik, hogy a kutyát megszabadítsuk a külső élősködőktől (ektoparaziták). Ez nemcsak a szabadon tartott kutyáknál, hanem a lakásban tartottaknál is előfordul. Bolha, tetű és egyéb élősködő könnyen rákerülhet még a leggondosabban tartott kutyákra is. Természetesen nemcsak a lakásban tartott kutyákat kell ápolni és gondozni, hanem a szabadon tartottakat is. Ugyanis a megfelelő ápolás hatására kevesebb baj van az állattal, ellenállóbb a betegségekkel szemben, nyugodtabb, figyelmesebb, a rábízott feladatokat jobban végrehajtja, mivel nem zavarja a rárakódó piszok, a benne élő paraziták (endoparaziták). A tisztaság fél egészség!

48

7. A kutya tenyésztése 7.1. A tenyésztéshigiénia jelentősége a kutyatenyésztésben A genetika általános és konkrét törvényszerűségei, csakúgy mint a populációgenetikai ismeretek is – amelyeket a házi- és haszonállatainknál igen kiterjedten alkalmazunk – a kutya fajra is érvényesek, azzal a megjegyzéssel, hogy egyes alapelvek, tenyésztési és szaporítási módszerek a kutya fajnál nagyobb hangsúlyt kaphatnak. A kutyatenyésztésben a hasznosítási céltól függetlenül a nemesítés feladata a jó minőségű kölykök produkálása. A kutya fajnál 78 (39 pár) kromoszómán elhelyezkedő, több mint 25 000 génpárral számolhatunk, mely hatalmas lehetőséget rejt magában. Az öröklés alapszabályainak, továbbá az egyes tulajdonságok örökölhetőségének ismerete sokat segíthet annak előrejelzésében, hogy valószínűleg mely sajátosságok megjelenésével (fenotípusos manifesztációjával) számolhatunk az utódokban. A legtöbb tenyésztő először a megfelelő szukát választja ki, majd ehhez illő és alkalmas tenyészkant keres. A kutyatenyésztésben is igaz, hogy győztes utódokat legnagyobb valószínűséggel csak úgy nyerhetünk, ha a legjobb szukát a legjobb kannal párosítjuk. Ezt követően az alomból „kegyetlen válogatással” csak a legjobb kölyköket tartjuk meg és neveljük fel. 7.2. Citogenetikai alapfogalmak A megjelenő tulajdonságok összességét (fenotípus) az örökletes információk együttese (genotípus) és a környezeti hatások (paratípus) együttesen alakítják ki. A tulajdonságokat a gének (az öröklődés alapegységei) és ezek szabad kombinálódása alakítja ki, melyek megjelenését (manifesztációját) a környezet is befolyásolja. A gének a kromoszómák alegységei, melyek a DNS szakaszaként képzelhetők el. A helyet, ahol a kromoszómában elhelyezkednek lokusznak (génhelynek) nevezzük. A gének a lokuszokon a kromoszómapároknak megfelelően párokba rendeződnek találhatók meg. A homológ kromoszómapárok azonos lokuszain lévő génpárjait egymás alléljainak nevezzük (egy adott gén alternatív párja az allél). A kutya génkészlete és az adott tulajdonságok helyei pontosan nem ismertek. Az utódok a szülők génkészletének csak a felét (50-50 %-át), elméletileg pedig a nagyszülők génkészletének 25 %-át kapják meg. Egyes új kombinációknál előfordulhat, hogy a nagyszülők génjei teljesen hiányoznak, és csak a két szülőé vannak jelen. A génanyag egy része így nemzedékről nemzedékre elvész, mely jelenséget génveszteségnek (géneróziónak) nevezzük. A DNS molekula másolása a sejtben igen nagy pontossággal zajlik, mégis előfordulhat, hogy a reprodukcióba hiba csúszik. Ezt a jelenséget nevezzük mutációnak, mely új tulajdonság megjelenését vonja maga után. 7.3. A tulajdonságok öröklődése Az öröklődés ma is érvényes alaptörvényeit GREGOR MENDEL (1822-1884) határozta meg. Az általa lefektetett alapok jórészt az állatok minőségi tulajdonságaira is vonatkoznak, ilyen tulajdonság például a kutya szőrszíne.

49

A génpárok tagjai, az allélek lehetnek azonosak vagy eltérőek. Ha az allélek teljesen azonosan, akkor az egyed az adott tulajdonságra nézve homozigóta, ha eltérőek, akkor pedig heterozigóta. Az eltérő allélek között alá-, fölé- illetve mellérendeltségi viszony lehetséges. Ennek alapján beszélhetünk domináns-recesszív és intermedier öröklésmenetről. Ma már tudott, hogy még az egyszerű, mendeli öröklésmenetet követő tulajdonságoknál is a megjelenést biztosító domináns, nagyhatású gén mellett társgének (kishatású gének) is erősítik vagy gyengítik a nagy gén hatását. A dominancia nemcsak az azonos (homológ) kromoszómapárok alléljai között léphet fel, hanem eltérő (heterológ) kromoszómapárok génjei között is. Ilyenkor beszélünk az episztázis jelenségéről. Az uralkodó gént episztatikusnak, az elnyomottat hiposztatikusnak nevezzük. A domináns-recesszív öröklődésű, egy-egy génhez kötött tulajdonságok megjelenése vagy éppen hiánya egy géntől (génpártól) függő minőségi jellemző, ezért ebben az esetben minőségi (kvalitatív) tulajdonságok öröklődéséről beszélhetünk. A tulajdonságokért felelős géneket nagyhatású (major) génnek is nevezhetjük. Számos tulajdonságot sok génpár, számos allél határoz meg, ezek a mennyiségi tulajdonságok, s esetükben sokgénes (poligén) öröklődésről beszélhetünk. A tulajdonság sok kishatású (minor) gén együttes (additív) hatásának eredményeként manifesztálódik. Egygénes (monogén, monofaktoriális) öröklődés • a tulajdonságot egy jelentős (nagyhatású) allél határozza meg, • a meghatározott tulajdonságok minőségi jellegűek, ezért azokat minőségi (kvalitatív) tulajdonságoknak nevezzük, • a tulajdonság jelen van vagy hiányzik (igen vagy nem jellegű). Diszkontinuens (megszakításos) tulajdonságok. • a keresztezések során a tulajdonságok jól elkülönülnek és a mendeli szabályok szerint szétválnak. Sokgénes (poligén, polifaktoriális) öröklődés • a tulajdonságot számos kisebb (esetleg nagyobb) hatású allél különféle kölcsönhatásokban határozza meg. Additív (összegző) és multiplikatív (sokszorozódó) génhatások. • a sokgénes tulajdonságok mennyiségi jellegűek (mérhetőek), ezért azokat menynyiségi tulajdonságoknak nevezzük, • a tulajdonság kis- vagy nagymértékben, állományszinten változóan és folyamatos átmeneteket képezve van jelen. Kontinuens (folyamatos) tulajdonságok. • a keresztezések során a mennyiségi tulajdonságokat átmenetek és a változatosság jellemzi, az egyes változatok nem különülnek el egymástól határozottan. nyomon követésük állományszinten statisztikai számításokkal lehetséges. 7.3.1. A minőségi tulajdonságok öröklődése A minőségi tulajdonságok öröklődését MENDEL törvényei foglalják össze, manifesztálódásukat a környezeti tényezők nem befolyásolják. A kutyáknál jellemzően így öröklődik a szín, a szőrhosszúság, a szemszín (részletes tárgyalását lásd később).

50

7.3.2. A mennyiségi tulajdonságok öröklődése A kutyatenyésztő számára lényeges tulajdonságok, mint például a fej formája, a fogsor állása, a végtagok szögelése és állása, a marmagasság, a vitalitás stb., a MENDEL-féle egyszerű szabályok szerint nem követhetők. Ezeket a jegyeket sok gén, géncsoport határozza meg. A gének között vannak nagyobb és kisebb hatásúak is, ezek összegzett hatásának eredményeként a tulajdonság valamilyen formában megjelenik. A mennyiségi tulajdonságok nyomon követése az egyes állatokon nem lehetséges. Öröklődésük vizsgálata csak állományszinten, matematikai törvényszerűségek felhasználásával lehetséges. Az állatpopulációk genetikai törvényszerűségeivel a populációgenetika foglalkozik. Matematikailag a legtöbb mennyiségi tulajdonság állományszinten eloszlási görbe formájában jeleníthető meg. Az állatok nagyobb csoportja az átlagérték körül, egy kisebb része ettől távolabb plusz-mínusz irányban szóródva található. A mennyiségi tulajdonságok is öröklődnek, örökölhetőségük azonban tulajdonságonként változik. A test nagysága, a testtömeg az adott fajtára jellemző. Maga ez a tény önmagában is bizonyítja legalább a testtömeg egy részének örökölhetőségét, a végleges testtömeg kialakításában ugyanakkor a környezet is részt vesz. A poligén tulajdonságok manifesztációja szempontjából a gének egy csoportja plusz (expresszivitást fokozó), más csoportja mínusz (expresszivitást csökkentő) hatást fejt ki. Eszerint plusz és mínusz poligénekről beszélhetünk. Nagyon nehéz még megközelítőleg is megmondani, hogy hány mínusz és hány plusz poligén felelős egyegy adott fajta testtömegéért és testméreteiért, vagy egyéb más mennyiségi tulajdonságáért. Egy adott mennyiségi tulajdonság állomány szintű megjelenése erősíthető vagy valamilyen irányba elmozdítható. Az előrehaladás, vagy legalábbis a változás lassú és fokozatos lesz. Gyakori hiba a kutyatenyésztésben, hogy a mennyiségi tulajdonságban egymástól nagymértékben eltérő egyedek párosítását végzik el abban a reményben, hogy az utódok valahol majd a kettő között, vagyis középen találhatók majd. Ez az első nemzedéknél nagyjából így is lesz, csak a következő generációkban esik szét (lásd MENDEL törvényei) a jó elképzelés. Nem ajánlatos túl nagy kutyákat túl kicsikkel párosítani, ugyanakkor az előreharapás (lásd később) sem orvosolható hátraharapással. Sokkal inkább az átlaghoz közelebb álló utódokat kapunk, ha a szélsőséges egyedet az átlaghoz közelebb állóval párosítjuk. Összességében tehát kijelenthető, hogy a fajtatiszta tenyésztésben a mennyiségi jegyek korrigálásakor az a helye döntés, ha az ellentétes irányban szélsőséges tulajdonságokat mutató egyedek párosítását mellőzzük. A mennyiségi tulajdonságok esetében a szelekciós munkának tág lehetőségei kínálkoznak, a szelekció legalább három irányba érvényesülhet. Eszerint beszélhetünk stabilizáló, irányított és szétválasztó szelekciós módszerekről (lásd állattenyésztés tantárgy egyes fejezetei). A legtöbb tulajdonság, ha alaposan megvizsgáljuk, eltéréseket mutat. Ezek az eltérések sok esetben poligén hatások következményei, de legalább annyiszor a környezeti hatások is felelőssé tehetők. A legismertebb környezeti hatások a következők:

51

• • • • • •

méhen belüli környezet, a táplálás, a tartási körülmények, a klimatikus tényezők, a fizikai igénybevétel, stb.

A környezeti hatások nagyon sokszor negatív irányúak (éhezés, kedvezőtlen klíma stb.), és a genetikai lehetőségek megvalósulását korlátozzák. A sokgénes mennyiségi tulajdonságok öröklődésének állományszintű vizsgálatánál az öröklődhetőség (vagy örökölhetőség, heritabilitás, h2) nagyon fontos fogalom, amely a fenotípusos változatosságnak az a része, amely az átöröklésnek tulajdonítható. h2=

VG(genetikai variancia) VP (fenotípusos variancia)

Számszerűsítése 0-tól 1-ig, illetve 0-tól 100 %-ig terjedően történik. A számított és az irodalomban megadott örökölhetőségi értékek csak tájékoztató jellegűek. Az ugyanarra a mennyiségi tulajdonságra különböző időszakokban, állományokban és környezetben végzett örökölhetőségi számítás eltérő értékeket adhat, nem beszélve arról, hogy a kiszámítás módszere is változhat. Az örökölhetőségi érték alapján a poligén tulajdonságoknak négy kategóriája különíthető el. Jól öröklődő mennyiségi tulajdonságok h2 > 0,6 Közös jellemzőjük, hogy manifesztációjukban a környezeti tényezők szerepe elhanyagolható, megváltoztatásuk állomány szinten következetes munkával és célzott párosításokkal, megfelelő tenyészkanok alkalmazásával viszonylag könnyebben lehetséges. Ilyen tulajdonságok: • fejforma, • fülek nagysága, hossza, • a fogak száma, erőssége, elhelyezkedése, • szemek színe, stb. Közepesen vagy annál valamivel erősebben öröklődő mennyiségi tulajdonságok h2 = 0,4-0,6 A megjelenésük szintén döntően az örökletes háttérnek tulajdonítható, de manifesztációjukban kismértékben a környezeti tényezők is szerepet játszhatnak. Javításuk állományszinten jó eséllyel lehetséges. A környezeti tényezők közül elsősorban a károsítók lehetnek rájuk hatással. Ide tartozik: • marmagasság, • végtagok hossza, erőssége, • a végtagok állása, • ízületek erőssége, terhelhetősége, stb.

52

Közepesen vagy annál valamivel gyengébben öröklődő mennyiségi tulajdonságok h2 = 0,3-0,4 Megjelenésük még mindig egyértelműen a genetikai háttérnek köszönhető, de alakulásukat a környezeti tényezők is változó, esetenként jelentős mértékben befolyásolhatják. Az ide tartozó tulajdonságok szakszerű edzéssel és mozgatással jól fejleszthetők és alakíthatók, vagy ellenkező esetben jelentősen le is ronthatók. Állományszintű megváltoztatásuk szelekciós módszerekkel és szisztematikus párosításokkal lehetséges, de a megfelelő manifesztációhoz a kedvező környezeti feltételek biztosítása elengedhetetlen. • életképesség, vitalitás, • izomzat fejlettsége és erőssége, • test körméret, • a szőrzet hossza, sűrűsége, fénye, stb. Gyengén öröklődő, környezetfüggő mennyiségi tulajdonságok h2 < 0,3 Manifesztációjukban a környezeti hatásoknak fontos, esetenként döntő szerep jut. Állományszintű megváltoztatásuk nehéz, a gyakorlatban következetes szelekcióval is csak kis mértékben lehetséges. • értelmi képességek, intelligencia, • vérmérséklet, • agresszivitás, • félénkség, • munkavégzési hajlam, • stb. 7.3.4. A szőrzet színének és minőségének genetikája A kutyák kültakarójának színe az egyes standardleírásokból jól ismert, azok genetikai háttere és öröklésmódja azonban nem minden fajtánál tisztázott kellőképpen. A továbbiakban csak olyan összefüggésekről lesz szó, melyeknél egzakt vizsgálatok és gyakorlati tapasztalatok támasztják alá a genetikai hátteret. A kutyafajták színeit és szőrminőségének alakulását nem túl sok gén határozza meg. A szóba jövő gének mintegy 12 lokuszon helyezkednek el. Az allélsort képező géneknél az adott lokuszon a sor bármelyik tagja megtalálható, de egyszerre mindig csak egy génpár (két allél) lehet jelen. A szőrszálak színét alapvetően két pigmenttípus határozza meg. A sötét színváltozatokat (feketét, barnát) adó eumelanin, illetve a sárga (vörös) különféle árnyalatait biztosító fömelanin. A kétféle pigment szőrszálon belüli elrendeződésének változásával és hígulásával alakulnak ki a világosabb színek. A kutya szőrminőségét meghatározó allélek (4. táblázat) A (aguti) génlokusz): E génlokuszban található allélok nevüket a dél-amerikai aguti nevű kisrágcsáló barnásszürke (vadas) szőrszínéről kapta. Ezek az allélok dominánsok (ezért mindet nagybetűvel jelöljük), a nem szőrszínt meghatározó (nem aguti) recesszív (a) génnel szemben. A dominancia sorrendje viszont egymással szemben meghatározott. 53

4. táblázat. A kutya szőrminőségét meghatározó allélek és helyeik

Génlokusz A (aguti)

Allél, allélsor As, Ay, A, Asa, At

B (black) C (colour) D (dense, dilute)

B, b C, cch, cb, c D, d

E (extension, non-extension L (long) M (merle) S (self, solid) T (ticking) G (grey) Wa (wavy) Wh (wire hair)

E, Em, Ebr, e L, l M, m S, si, sp, sw T, t G, g Wa, wa Wh, wh

Szőrminőség Fekete, sárga (vörös), vadas, nyeregmintás, cserbarna jegyes Fekete, barna Színes, albínó Színintenzitás-változás, sötétedés, világosodás A sötét pigmentáció kiterjedése és megvonása, tigriscsíkozottság Rövid és hosszú szőr Márványozottság, merle foltosság Egyszínű és változóan fehér foltos Színes pettyes Ezüstözött, „ősz” szőrzet Göndör, hullámos és sima szőr Drót- és normál szőr

Az aguti allélek dominancia sorrendje és színei: Teljes fekete: (As): valamennyi aguti allélel – így a domináns sárgával szemben is – domináns. Sok fajta egyik színváltozata, a szénfeketétől a barnásfeketéig mutat változatokat. Domináns sárga (Ay): a sárga és vörös szín kialakítója a kutyák egy részénél. E gén nagyrészt meggátolja ugyanis az eumelanin (fekete, barna) pigment képződését a szőrben. Aguti vadas (ordas) szín (A): a farkas szürke és néhány északi kutyafajta (husky, malamut) színe. Érdekes, hogy a kutyafajták zöméből ez az eredeti gén a háziasítással és az intenzív szelekcióval (kiválogatással) szinte teljesen eltűnt. Fekete nyeregmintás szín (Asa): a szőrzet a gerincről kiindulva, a test két oldalára szimmetrikusan, nyeregszerűen lehúzódva pigmentált. Fekete-cserbarna jegyes szín (At): a fekete szín a test felső és nagyobb részét fedi. A cserbarna (sárga, vörös, cservörös, barna) szín pedig az alsó részeken, száj körül, mellkason, lábvégeken, végbélnyílás körül és két petty formájában a szemek fölött található (pl. erdélyi kopó, dobermann, rottweiler). B (black) génlokusz: A B allél a szőr fekete, a b pedig a barna színét okozza. C (colour) génlokusz: e génlokuszba tartozó allélek az albínó allélsor tagjai. Ezek a következő allélek: • C (colour): valamilyen színes szőrváltozat. Az adott színes szőrváltozat, fenotípusos megjelenése (manifesztációja) teljes, mert az ezt okozó C gén domináns. • cch (ch = chinchilla): e gén a halványsárgától a fehér szőrszínig változat okozója. E gén ha képes teljesen eltávolítani a sárga pigmentet a szőrzetből, így alakítja ki a

54

• •

fehér szín egyik csoportját is. Ha nem képes eltávolítani teljesen, ekkor a fehér állatok halvány krémszínűek. cb (b = blue): a szőr fehér, a szem szivárványhártyája kékes színű c: albinó: a szőr teljesen fehér (teljes pigmenthiány). Kutyáknál igen ritka.

D (dense, dilute) génlokusz): D (dense) gén növeli a pigmentsűrűséget, ezáltal a szín mélységét, intenzitását fokozza. A d (dilute) gén csökkenti a pigmentsűrűséget és színvilágosodást okoz. Tehát e gének színintenzitás-változást, azaz sötétedést (D) és világosodást (d) okoznak. A d recesszív gén pl. homozigóta állapotban (dd) a feketéből szürkét, a vadasból kékesszürkét, barnából lila színt produkál. E d génhatás az izabella (lila) dobermannál jól megmutatkozik. E (extension) génlokusz: E lokuszban található gének a pigmentáció kiterjedését határozzák meg. A gének dominancia sorrendje: Ebr (br = brinled = tigriscsíkos): sötétebb és világosabb sávozottság, tigriscsíkosságot okoz. E (extension): a pigmentáció kiterjedése teljes és szabályos Em : a fejen kialakult sötétebb maszkot alakítja ki. ee (non extension): a fekete pigmentáció nem terjed ki a testfelületen, az eumelanin hiányában az állat szőre sárga (feomelanin miatt). L (long) génlokusz: A L domináns gén a rövid szőrzet génje, a l recesszív gén pedig a hosszú szőrzet génje. Tehát LL és Ll genotípus rövid szőrű, ll genotípus pedig hosszú szőrű egyed. M (merle) génlokusz): (merle = rigó) • A merle gén domináns homozigóta formájában (MM) a szőr fehér színű, a szem színe kék, az egyed általában süket és vak, valamint többnyire terméketlen. Ezért az ilyen állatokat ki kell zárni a tenyésztésből. (Az állat genetikailag terhelt – pl. német dognál.) • Recesszív homozigóta formában (mm) az egyed szabályos szőrpigmentációt és szőrszíneződést mutat. • Mm heterozigóta egyedekben az M domináns gén hatása csak részben érvényesül (nem 100 % M gén expresszivitása). Ezért a szőr nem fehérszínű, hanem a színes alapszínben csak fehér tarkázottság, márványozottság található az M gén hatásaként. S (self) génlokusz: E génlokuszban található a fehér foltosság allélsora a következő: • S (self): színes szőr, nem fehér, fehér foltok hiányoznak • si (i = ír foltosság): fehér foltok csak kis területekre terjednek ki (lábvég, farokvég) pl. erdélyi kopó • sp (p = piebald = tarkaság): a fehér foltok nagyobbak, a tarkaságban nagy a változatoság; pl. foxterrier.

55

•

sw (w = white): az állat már fehér, apró színes foltok csak füleken, faroktőnél találhatók. A szem és az orrtükör viszont mindig sötét; pl. komondor, kuvasz.

T (tricking) génlokusz: T (triching = pettyes) domináns gén színes pettyezettséget okoz fehér területeken tt – nem okoz színes pettyezettséget G (grey) génlokusz: G (grey) gén a szőr ezüstös, ősz színét okozza idősebb korban. (E gént hordozó kölykök ugyanis feketén születnek.) gg – nem okoz ezüst szőrszínt. Wa (wawy) génlokusz: Wa domináns gén – sima szőr wa recesszív gén homozigóta (wawa) állapotban göndör, hullámos szőrt eredményez, amely csak hosszú szőr esetében tud fenotípusosan megjelenni. Wh (wire hair) génlokusz: Wh (wire hair = drótszőr) domináns gén drótszőrt eredményez (tacskók, vizslák, foxterrier) wh – nem okoz drótszőrt Hr (hairlessness) génlokusz: Hr (haierlessness = szőrtelen) domináns gén szőrtelenséget okoz. Vannak szőrtelen kutyafajták, pl. kínai kopasz kutya. A szőrtelenséget okozó gén homozigóta (HrHr) egyedei életképtelenek, a heterozigóták (Hrhr) viszont csupaszok, de életben maradnak megfelelő hőmérsékleti viszonyok között. A különböző génlokuszokban lévő – előbbiekben ismertetett – gének egymással is kölcsönhatásban vannak. E nem allélgének interallél génkölcsönhatása (pl. episztázis) eredményeként – az előzőekben ismertetett színváltozatokon kívül – még több más színváltozatok is létrejöhetnek. 7.4. A kutyatenyésztés célja és feladatai A sikeres tenyésztés három alapvető lépést nem nélkülözhet, így • az adott egyed tenyészértékének megítélését, becslését, • a megfelelő kiválogatást (szelekció) és • az összeillő tenyészpár kiválasztását és párosítását. A tenyésztéshez elengedhetetlen az objektív szemlélet, amely egyúttal a kiválogatás alapja is. Csak az alkalmas egyedek maradhatnak a tenyésztésben, és ez nagyon sokszor nehéz és emócióktól sem mentes lépés. A kompromisszumoktól mentes szelekció a megfelelő tenyészpár megválasztásának az alapja. A legtöbb kennek kis létszámú állományból áll, gyakran csak egy-egy szuka jelenti a gyakorlati tenyésztés alapjait. Mégis, ha a tenyészpár kiválasztása átgondolt és mindez egy kis szerencsével párosul, nem esélytelen a tenyésztés.

56

Aki azonban ennél többet szeretne elérni, és hozzá kíván járulni a fajta előreviteléhez, annak meg kell teremtenie a kennel és a több szuka tartásának feltételeit. Ehhez legalább 2-3 évente rendszeresen ellő szuka szükséges. A kutyalétszámra nincs általános szabály, a tapasztalat és a gyakorlat azt mutatja, hogy 8-12 tenyészszuka az a határ, amit egy tenyésztő még jó lelkiismerettel elvállalhat (ne felejtsük el, hogy a kutyák legtöbbje egyedi gondozást igényel, és pszichésen kötődik az emberhez). A szukák mellett tenyészkan tartása nem feltétlenül ajánlott, egyébként sem mindig azok közül kerülnek ki, amelyeket erre a célra már kölyökkorukban kiválasztottak. A jó tenyészkan ajándék, a legtöbbjét felfedezik. 7.4.1. A szelekció lehetőségei a kutyatenyésztésben A kutyatenyésztésben a kiválasztás nem mindig az alapelvek és legfontosabb szempontok szerint történik, ugyanis a kutyatenyésztésben és szaporításban anyagi lehetőség rejlik (lásd a kutya kedvencként való tartása, ahol a küllem, illetve egyes munkavégzésre alkalmassá tevő tulajdonságok nem számítanak). A szelekció legegyszerűbb esetben egyedi értékelésen alapul, amelynek alapja a fenotípusos megjelenés. Ennek támpontjául a fajtastandard szolgál. Ilyenkor egyéb genetikai összefüggéseket (alomtestvérek adatai, szülők, rokonok) figyelmen kívül hagyunk. A tenyésztőnek azonban határozott céllal és elképzelésekkel, megfelelő tenyésztési tervvel kell rendelkeznie, amelyben nagyon fontos a standardnak való megfelelés, az egészségi állapot és a jó szaporodóképesség. A szelekciót ezek figyelembevételével kell folytatnia. A kutyatenyésztésben az egy (tandem), illetve a több (szimultán) tulajdonság figyelembevételén alapuló módszerek jöhetnek számításba. A szimultán szelekciós lehetőségek közül a független szelekciós szintek módszere és a szelekciós index alkalmazása érdemel említést. A tandem szelekció lényege, hogy egyszerre csak egy tulajdonságot kívánunk javítani. Amikor az adott tulajdonság a kellő szintet elérte, egy újabb tulajdonság javítását vesszük célba. Általában véve nagyon nehéz egy tulajdonságot úgy fejleszteni, hogy a többi állandó maradjon, vagy ne mutasson rosszabb értékeket. További hátránya, hogy egyes tulajdonságok öröklődése egymással pozitív vagy negatív korrelációt mutat. Ezek figyelmen kívül hagyása nagyon behatárolja eme szelekciós módszer hatékonyságát. A független szelekciós szintek alapján végzett kiválogatás esetében csak azok az állatok maradnak tenyésztésben, amelyek egy-egy tulajdonság tekintetében bizonyos követelményeknek megfelelnek. Egyszerre több tulajdonságot is vizsgálunk, s ha mindegyiknek megfelel, akkor vesszük tenyésztésbe. A szelekciós indexek alkalmazása kissé bonyolultabb az előzőnél. A figyelembe veendő tulajdonságokat azonos fokozati skálán (pl. 5-ös vagy 10-es skála) értékeljük, de a különböző tulajdonságokat eltérő súllyal vesszük figyelembe. A maximálisan adható és kapott érték összevetése adja az egyed százalékban kifejezett indexét. 7.4.2. A szuka tenyészértéke és becslése A tenyészállattá való nyilvánításnak alapvető feltételei vannak, melyek a következők:

57

• • • •

jó egészségi állapot, kiegyensúlyozott idegrendszer és a fajtára jellemző megfelelő karakter, a fajtastandardnak megfelelő tulajdonságok, mentesség a legfontosabb és felismerhető vagy valamilyen módon vizsgálható örökletes bántalmaktól (pl. csípőízületi diszplázia),

A tenyésztésbevétel vagy a párosítás előtt néhány alapvető szempontot mérlegelnünk kell, így legalább a következőket: • minél több hibát és tökéletlenséget mutat egy szuka, annál nehezebb lesz számára olyan partnert találni, amely mindezeket az utódokban kompenzálni képes, • az ideálistól nagymértékben eltérő hibák nehezen korrigálhatók, • a több előnyös tulajdonsággal rendelkező szukát nem szabad olyan kannal öszszehozni, amelyik e tulajdonságok tekintetében hiányosságokkal küszködik. Ilyenkor gyakran előfordulhat, hogy hibát hibával cserélünk ki, Minél jobb tehát egy szuka tenyésztői szempontból, annál könnyebben találunk számára megfelelő párt. A tenyészállatok kiválasztása a szukáknál – csakúgy, mint a kanok esetében – a fenotípus és a genotípus megítélésével kezdődik. Amennyiben már utódok is rendelkezésre álnak, az utódvizsgálat további szempontként járul hozzá tenyészértékbecsléshez. A fenotípus vizsgálatakor az állat nem mutathat jelentős és öröklődő jellegű hibákat. Reménytelen arra építeni, hogy ilyen nyilvánvaló hibák mellett jó tulajdonságokat visz át az utódokra. Minél idősebb a szuka, annál könnyebb a külső jegyek alapján megítélni. Fiatal állatoknál fontos, hogy környezetük iránt kellő érdeklődést tanúsítsanak, legyenek érdeklődőek, a szokatlan zajokra és optikai hatásokra nem rettenjenek meg. Már fiatal korban is figyeljünk az egyenes állású, erőteljes mancsokra és lábakra, a jó végtagszögelésre, a megfelelő mozgásra. Ajánlatos a fogakat és a harapást is megnézni. A genotípus nagyon fontos kiválogatási szempont. Ennek becslésére a rokonság a legalkalmasabb, az édestestvérek, a szülők, a nagyszülők, a féltestvérek, az édestestvérek utódai stb. Nagyon fontos, hogy a testvérei lehetőleg egyöntetű és kiegyenlített képet mutassanak és hasonlítsanak egymásra. Kiegyenlítetlen alomból nem célszerű választani. A várható testfelépítésről és egyéb tulajdonságokról a korábbi almokból származó idősebb testvérek nyújthatnak megfelelő információt. Ha vannak ilyenek, és azok meg is tekinthetők, informatív értékük felbecsülhetetlen. A testvérek közötti nagy eltérések a genetikai labilitást jelzik, ami azt jelenti számunkra, hogy a jövőben szinte minden lehetőséggel számolhatunk, semmit sem prognosztizálhatunk. A következő fontos rokon az anya. Szerencsés esetben a leendő tenyészszukát anyjával és alomtestvéreivel együtt tekinthetjük meg. A korai időszakban az anya rendkívül nagy befolyást gyakorol a kölykökre, ezzel befolyásolva az egész alom viselkedését és jellemvonásait. Nagyon fontos az anya esetében az almok számának és

58

nagyságának, a tejtermelésnek, az alomnevelő-képességnek, a szülések lefolyásának, komplikációmentességének ismerete. Szintén fontos az apa ismerete. Kívánatos, hogy a leendő tenyészszuka ivadékvizsgált, a lényeges tulajdonságokat tekintve jó örökítőtulajdonságokkal rendelkező kan kutyától származzon. Az ivadékvizsgálat alkalmazásával kideríthető a szuka valódi tenyészértéke. Az utódokban fog ugyanis megmutatkozni, hogy mennyire alkalmas valójában a szuka tenyésztésre. Nyilvánvaló, hogy fiatal korban ez nem lehet a kiválasztás szempontja. 7.4.3. A kan tenyészértéke és becslése Csak a jó fenotípusú kan kutyánál van remény arra, hogy genotípusosan is megfelelő lesz a választásunk. A mindennapi gyakorlatban ez természetes és alapjában összhangban van a genetikai ismeretekkel is, jóllehet tudjuk, hogy a jó fenotípus nem feltétlenül takar jó genotípust. Viszont, ha egy nemkívánatos tulajdonság a kan kutyánál már fenotípusosan is jelen van, akkor elég nyilvánvaló, hogy meglétével a genomban is számolhatunk. A kan genotípusának becsléséhez elengedhetetlen a származás bizonyítása, a szűkebb család ismerete és bizonyos pozitív irányú szelekciós munkára utaló előzmények megléte. A származást legalább három generációra visszamenően érdemes számon tartani. A szűkebb család ismerete a kannál is hasonló fontossággal bír, mint a szukánál. Ha a kan csak magányos kiválóság a sok közepes vagy gyenge rokon közepette, akkor értéke genetikai szempontból meglehetősen kérdéses. A származás alapján csak sejthető a fedező kan genetikai értéke, utódai alapján viszont valós tenyészértékéről nyerhetünk bizonyosságot. Vannak csodálatos megjelenésű kan kutyák, amelyek átörökítőként csődöt mondanak. Mintaszerűen mutatkozik ez meg recesszíven öröklődő génhibák azon esetében, amikor a szuka is rejtetten hordozó. Ilyen hibák lehetnek például a szemhéj ki- és befordulása, a szabálytalan harapás és a nem megfelelő szemszín. Az ivadékvizsgálatnál legalább három szempontra ajánlatos ügyelni, így: • minél több utód vizsgálatára kerül sor, annál megbízhatóbb a kan tenyészértékének becslése, • semmiképpen sem lehetünk csak a kiállításokon megjelent legjobb utódokra tekintettel, • az ivadékai között előforduló szélsőséges eseteket is figyelembe kell venni, mivel ezek mondják a legtöbbet a kan valós értékéről, • a jelentős eltérések a génanyag tendenciáit is jelzik. Nem nagyon ajánlatos pl. kisebb testtömegű szukát egy közepes testtömegű kannal párosítani, ha az utódok között a kistestűek újra és újra megjelennek. Magától érthetődik, hogy a párosításnál a szuka tenyészértékére is ügyelünk, a gyakorlatban mégis olyan kant keresünk, amelyik jól átörökíti előnyös tulajdonságait. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a nagy átütő erejű kan kölykei között is lesznek kevésbé jók. A poligén tulajdonságoknál ezért is érdemes még egyszer megjegyezni, hogy a populációs átlagot kell figyelembe venni.

59

Az átörökítő-képesség abban nyilvánul meg, hogy az utódok külső megjelenésükben és különféle tulajdonságaikban nagymértékben hasonlatosak valamelyik szülőhöz. A kanoknál különösen nagy jelentőséggel bír ez a tulajdonság, hiszen tőlük általában nagyobb számú utódot nyerhetünk, mint a szukáktól. A jó átörökítőképesség genetikai alapja, hogy az érintett állatok a legfontosabb tulajdonságaikban homozigóta állapotba kerülnek, így a tulajdonságaikat viszonylag nagy valószínűséggel viszik át utódaikra. A fentiekből az is következik, hogy elsősorban a beltenyésztés az az eljárás, amellyel az ilyen egyedek megjelenésének valószínűsége növelhető. 7.4.4. A tenyészpár A szuka megfelelő tenyészpárjának kiválasztása számos szempontból a legfontosabb kérdés. Ismerni kell azokat a jegyeket, amelyeken mindenképpen javítani szeretnénk, és nem szabad megfeledkeznünk azokról a hibákról sem, amelyektől meg kívánunk szabadulni az utódokban. Az elképzelések határozottak és konkrétak legyenek, tehát vonatkozzanak a mellső végtagok állására, szögelésére, a mancsokerősségére és fejlettségére, a mar magasságára, a far alakulására, a farok tűzésére, tartására, a testtömeg alakulására stb. Nagyon fontos tudni, hogy az egyes tulajdonságoknál milyen mérvű előrelépéssel számolhatunk. Mely jegyeknek kell elsőbbséget kapniuk és melyek tekintendők csak másodlagosnak. A fontossági sorrend felállítása nem könnyű feladat. A lehetőségek mérlegelése közben elengedhetetlen néhány szempont szem előtt tartása. Ezek: • az állatok egészségi állapota, • a legalapvetőbb jegyek kifogásolatlan, standardnak megfelelő megléte, és • a főleg esztétikai értéket, de ugyanakkor fajtaspecifikus tulajdonságot is képviselő jegyek alakulása. Főleg az utóbbi jegyeknél ajánlatos a fontossági sorrend felállítása, hiszen itt az egyéni ízlés is lényeges szempontnak számít, és a szubjektív megfontolások is minden további nélkül elfogadhatók. A gyakorlatban sokszor leegyszerűsödik a választás, és ahhoz a kanhoz viszik a szukát, amelyik éppen elérhető közelségben van, a kiállításokon jó bírálatokat kap és fedezőképessége kifogástalan. Azonban az ilyen, illeszkedést nélkülöző választásnak nem sok köze van a tenyésztéshez. A fajta egészének jóirányú fejlődése és minőségi előrelépése csakis megfelelő tenyésztési módszerek alkalmazásával, a szigorú szelekció révén és az összeillő tenyészpár gondos, fajtastandardot is mérlegelő kiválasztásával lehetséges. A tenyészpár összeállításának mindenkor szem előtt tartandó, genetikai ismeretekre alapozott alapszabályai vannak, melyek a következők. • a kannak és szukának nem lehetnek közös hibái. A tulajdonságoknál ilyenkor semmiféle előrehaladás nem várható, sőt nagy valószínűséggel a hiba is felerősödik vagy rögződik a génállományban, • a külső megjelenésében jó szukát ugyanolyan vagy azt nagyon megközelítő kannal célszerű párosítani. A fenotípusosan hasonló egyedek párosítását nevezzük homogének. A nagymértékben hasonló egyedek párosításának célja a kívánatos tulajdonságok megerősítése és rögzítése az utódokban. Minél több a közös vonás és nagyobb a hasonlóság, annál ígéretesebb a párosítás,

60

• • •

a hibák nem korrigálhatók ellenkező előjelű hibával. A közbülső és kívánatos állapot csak nagyon ritkán várható, csak megbízható, valamilyen módon már bizonyított, termékeny és fedezőképes kan kutyát érdemes választani, a kiválasztott tenyészpár bármelyikében föllelhető hiba a szülőgenerációk egyikében sem fordulhat elő.

7.5. A kutyatenyésztés módszerei A kutyatenyésztésben alapvetően fajtatiszta tenyésztés folyik, tehát a szaporítás az adott fajtán belül történik. Vannak olyan fajták is, ahol egyes színvariánsok fenntartása csak úgy lehetséges, ha a fajtán belül is csak azonos színűek párosítására kerül sor. A fajtatiszta tenyésztéstől esetenként lehetséges eltérés is, például ha egy fajta leromlott génanyagának felfrissítésére kerül sor vagy új fajta előállítása a cél (lásd drótszőrű magyar vizsla). A kutyatenyésztésben – ha nem is gyakorta alkalmazzák – a fajtaátalakító-keresztezés sem ismeretlen. Példa erre az angol bulldog újbóli előállítása a boxer vagy a francia bulldog átalakító keresztezése. Az említett fajtákra és utódaikra az angol bulldog több nemzedéken át történő ismételt rávitelével végül is angol bulldogot nyerünk. Új fajták előállítása kettő vagy több fajta kombinatív és előre eltervezett keresztezésével is lehetséges. Az így létrejött génanyagot beltenyésztéssel stabilizálják, majd fajtatiszta tenyésztéssel fenntartják. Ilyen fajták például a moszkvai őrkutya és a bullmastiff. A létrejött fajtákat tisztán kell megőrizni, ezért a kutyatenyésztés meglehetősen leegyszerűsödött módszerekkel dolgozik. A mindennapi gyakorlatban csak fajtatiszta tenyésztés folyik. A fajtatiszta tenyésztésen belül alapvetően két módszer ismeretes, mindkettőnek eleme a rendszeres és következetes szelekció. Ezek az idegen párosítás vagy vér(gén-) frissítő keresztezés (a tenyészpár között nem áll fenn rokonság), és a beltenyésztés (rokontenyésztés, vonaltenyésztés), amikor a kan és szuka között valamilyen mérvű rokonság áll fenn. 7.5.1. Idegen párosítás („vérfrissítő” keresztezés) A fajtatiszta tenyésztés egyik gyakori változata, amelynek lényege, hogy a párosítandó egyedek között a negyedik nemzedékig visszamenően semmiféle rokonság nem mutatható ki. A vérfrissítést (helyesebben génfrissítést) a kutyatenyésztésben új gének bevitelét célzó eljárásként alkalmazzuk. Az idegenpárosítás megakadályozza az azonos allélpárok kialakulását, és ezáltal mérsékli a homozigótaság mértékét mind a nemkívánatos, mind a kívánatos tulajdonságok tekintetében. Idegen vérvonalú tenyészállatok homogén párosításakor a két egyed a legfontosabb fenotípusos jegyekben nagyon közel áll egymáshoz vagy teljesen azonos, ugyanakkor genotípusaik lényegesen eltérnek. A homogén idegen párosítás nem fokozza ugyan a homozigótaságot, de növelheti a nagyszülők és az unokák közötti hasonlóságot.

61

Ez a párosítási forma a kedvtelésből szaporító, ún. hobbitenyésztő számára tekinthető jó megoldásnak, ugyanis a párosítás valójában nem igényel különösebb genetikai számításokat és tenyésztői megfontolásokat. A heterogén idegen párosításnál a szülőpár a lényeges tulajdonságaikban is eltér egymástól. Ennek következménye, hogy az utódokban az egyenlőtlenség csak tovább fokozódik. A minőségi jegyekben feltűnőbb lesz a kiegyenlítetlenség, a poligén tulajdonságoknál megmutatkozhat javulás a kiegyenlítődés irányában, ez azonban nem kifejezett, inkább a közbülső jelleg irányába tolódik el. Alapvető szabály, hogy a heterogén idegen párosításoknál a szélsőséges eltéréseket mellőzni kell! Az idegen és heterogén párosítás nem hoz genetikai javulást, az utódok génanyaga labilis és bizonytalan marad. A vérfrissítés nemcsak génbevitelt tesz lehetővé, hanem általa – igaz csak ritkábban – kiugró teljesítményt nyújtó, akár fajtagyőztes utódok is nyerhetők. A vérfrissítő keresztezés elsődleges célja a hiányzó génkészlet bevitele az állományba, tehát a legtöbb tenyésztő csak egy-egy alkalommal nyúl ehhez a módszerhez. Nagyobb egyedszámú kennelek hosszabb időn át végezhetnek beltenyésztést anélkül, hogy újabb gének bevitele válna szükségessé. Bizonyos idő eltelte után azonban már elengedhetetlen a vérfrissítés. 7.5.2. Beltenyésztés (rokon- és vonaltenyésztés) A kutyatenyésztésben gyakran alkalmazott nemesítési eljárás. A kutyatenyésztésben általában elfogadott, hogy a beltenyésztés nem egyéb, mint valamilyen rokonságban lévő egyedek párosítása. Sokan mégis beltenyésztés alatt csak a közeli rokonok, így a szülők és kölykeik, illetve az édestestvérek párosítását értik – helytelenül. Lényegében a vonaltenyésztés is a rokontenyésztés sajátos alkalmazásának tekinthető. A vonaltenyésztés annyiban különbözik a beltenyésztéstől, hogy amíg a beltenyésztés gyakran nélkülözi a szigorú tervezettséget és a rendszerességet, addig a vonaltenyésztésnél tervszerű és következetes keresztezésekkel elsősorban arra törekszünk, hogy rendszeres visszapároztatásokkal egy vagy két ős génjeit vigyük be a vonalba. A rokontenyésztés esetében az egyes tulajdonságokat meghatározó allélpárok azonosságát növelik, ezáltal mind a jó, mind a rossz tulajdonságoknál fokozódik a homozigótaság mértéke. A beltenyésztés során nagyon megfontolandó a kedvezőtlen tulajdonságokat homozigóta formában és nagyobb arányban mutató állatok tenyésztésben tartása. A beltenyésztés – de bármelyik tenyésztési forma – alkalmazásánál nélkülözhetetlen a gondos és következetes szelekció. A beltenyésztendő állatok minőségének a populációs (fajta) átlag fölött kell lennie. Gyengébb génanyaggal végzett beltenyésztés a genetikai munkát csak negatív irányba befolyásolja. A vonaltenyésztéshez mindig a megfelelő tenyészállatot kell megtalálni. Ha ilyen értékes kutya (általában kan) létezik és kellő átörökítő-képességgel is rendelkezik, nem kell vonakodni a rokonpárosításoktól. Az értékes génanyag és a nagy tenyészérték csak így őrizhető meg nagyobb veszteség nélkül. A beltenyésztés alkalmazásánál számolni kell a beltenyésztési leromlással, amely ennek a módszernek a legnagyobb hátránya. Lényege, hogy a homozigótaság

62

fokozódásával olya allélek is azonossá válnak, amelyek az életerőt, az ellenállóképességet, a teljesítményt és a szaporodást negatív irányba befolyásolják. A szervezet teljesítőképessége csökken, érzékennyé válik különféle megbetegedésekre, és könnyebben elpusztul. A beltenyésztési leromlás súlyosabb formáit jelenti az utód túl korai pusztulása vagy a különféle genetikai terheltségek nagyobb arányú megjelenése. A beltenyésztési leromlás komoly figyelmeztető jelei a következők lehetnek: • meddőségi és tüzelési zavarok (terméketlenség) jelentkezése, • a fajtára jellemző alomszám drasztikus csökkenése, egy-két kölyök születése, • vehemkárosodás és kölyökpusztulás (pre- és perinatális mortalitás), • növekvő arányú életképtelen, korán vagy növendékkorban elhulló kölykök (posztnatális mortalitás), • a genetikai rendellenességek számának növekedése, stb. A beltenyésztés – mint már említettem – kedvez a genetikai terheltségek megjelenésének. Ezek általában egy vagy több génpárhoz kötött, legtöbbször recesszíven öröklődő bántalmak, amelyek a homozigótaság növelésével esélyessé válnak a manifesztációra. Hangsúlyozandó, hogy a beltenyésztés nem oka ezen anomáliáknak, mindössze esélyt kínál a génállományban egyébként rejtetten jelenlévő gének felszínre kerülésének. A rokontenyésztés tesztpárosítás formájában szolgálhatja a genetikai defektusok felderítését is. Genetikai tesztelésre az apa-leány, illetve az anya-fiú, esetleg édestestvér párosítás a legalkalmasabb. A módszerrel viszonylag megbízhatóan igazolható a tenyészkan menetessége vagy terheltsége. A hiba megjelenése az első generációban a pozitivitás (tehát a rossz allélek jelenléte) egyértelmű bizonyítéka, hiánya viszont a mentességet csak nagy utódszám esetén bizonyítja. A genetikailag tesztelt és bizonyított kan kutyáknak különleges tenyészalkalmassági igazolást célszerű kiállítani, amit természetesen csak az adott tenyésztői szövetség adhat ki. A gondosan végzett beltenyésztés különösen a poligén (mennyiségi) tulajdonságoknál eredményes. Összességében nézzük át, hogy a beltenyésztésnek milyen előnyei és hátrányai vannak. Előnyök: • elősegíti a negatív allélek felszínre kerülését, ezáltal tesztpárosítások alapját képezi. A káros gének kiszűrésével az állomány genetikai javítását szolgálja, • nem eredményez új, rejtetten nem létező hibákat, • lehetővé teszi a jó és rossz tulajdonságok szétválasztását, a szigorú szelekciót, • a domináns pozitív allélek tekintetében javítja a populációs átlagot, • csökkenti a véletlen szerepét, a várható eredmények megbízhatóbban előre jelezhetők, • a kiugró teljesítményért és a kiváló tulajdonságokért felelős gének felhalmozásának gyakorlatilag egyetlen módszere, • elősegíti nagy átörökítő-képességű állatok megjelenését és kiválogatását. Hátrányok: • növeli a hibás (recesszív) gének megkettőződésének és a genetikai terheltségek manifesztációjának esélyeit, • nem vezet a génanyagban is hiányzó, új tulajdonságok megjelenéséhez,

63

• • • • •

nélkülözhetetlenné teszi a szigorú szelekciót, a domináns negatív jegyek halmozódásával rontja a populációs átlagot, a tenyészpárok összeállításánál az alapos átgondolás elengedhetetlen, a tenyésztőnek a kutyák génbázisa (a hibákkal együtt is) nyilvánvalóbbá válik, a tenyésztői hanyagság és figyelmetlenség kíméletlenül megmutatkozik az utódokban.

Az előnyök és hátrányok ismeretében még egyszer hangsúlyozandó, hogy a beltenyésztésre szánt kutyáknak nagyon sok jó tulajdonsággal, emellett jó egészséggel, nagy teljesítőképességgel, erős és kiegyensúlyozott jellemmel kell rendelkezniük! A beltenyésztés gyakorlati alkalmazása nem nélkülözhet néhány fontos feltételt. • a szelekció intenzív alkalmazása, ami jelentős anyagi veszteséggel járhat (a továbbtenyésztésre alkalmatlan kölykök kedvenc állatként értékesíthetők, vagy fájdalommentesen elaltathatók), • a beltenyésztéssel nyert utódokat megfigyelés céljából viszonylag hosszabb ideig célszerű a saját kennelben tartani. Ehhez sok munka, idő, és férőhely szükséges, • nagyfokú objektivitással és szigorú kiválasztással – még érzelmi kötődés ellenére is – meg kell szabadulni a tenyésztésre alkalmatlan egyedektől, • a beltenyésztés csak átlag feletti szukákra és kan(ok)ra alapozható, a kiinduló állománynak ún. szuperállatokból kell állnia. A beltenyésztés végzésekor a célirányos együttműködés a fajta tenyésztőivel igen ajánlott. Előfordul, hogy a kistenyésztő a beltenyésztésre szánt állományt anyagi okokból vagy férőhely hiányában hosszabb ideig nem tarthatja. A tenyésztési terv érdekében célszerű ilyenkor az eladással egy időben a tenyésztési jogokat megtartani (pl.: kötelező tenyészszemle, legalább egy-két alom a tenyésztő elképzelésének megfelelő párosítással stb.). több egy-két kutyát tartó kistenyésztő közös tenyésztervre épülő összefogása és rendszeres konzultációja is eredményes lehet. 7.6. A kutyatenyésztés gyakorlata 7.6.1. A törzskönyvezés Az állatok törzskönyvezése a céltudatos és tervszerű tenyésztés elengedhetetlen eszköze. Európa minden országában az FCI (Fédération Cynologique Internationale) tagsággal rendelkező szervezet állíthat ki és vezethet FCI törzskönyvet, amely négy generációs és rajta az FCI és a kiállító szervezet emblémája szerepel. Az FCI tagszervezetei egymás törzskönyvét elismerik, honosítják. Itt kell megjegyezni, hogy Magyarországon csak a MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) állíthat ki FCI törzskönyvet, azonban ezeken nem a törzskönyv, hanem a származási lap felírat szerepel a magyar jogi szabályozás anomáliái miatt. (A továbbiakban törzskönyv néven a MEOE által kiadott, FCI által is elismert származási lapot értem.) A kutyatenyésztésben ún. zárt törzskönyvet használunk, ami azt jelenti, hogy kívülről nem kerülhet be új állat, abba csak a törzskönyvben szereplő, azonos fajtájú egyedek leszármazottait vezetik be. A zárt törzskönyv azonban megnyílik az ún. „B” törzskönyvezéskor. B törzskönyvet olyan ismeretlen származású, 1 éves kor feletti

64

kutyának állíthatnak ki, amelyről szakbíró megállapítja, hogy fenotípusa alapján egy bizonyos fajtához tartozik. Ez az egyed részt vehet a tenyésztésben, a kiállításokon és a versenyeken. Utódai nem zárt törzskönyvűek mindaddig, amíg a b törzskönyves egyed nem kerül a negyedik ősi sorba. A törzskönyv tartalmazza: • a kutya nevét, mely két részből áll, a kennelnévből és az alomnévből. A kennelnév a tenyésztőhöz tartozik, aki lehet egy vagy több személy, de család vagy cég is. A kennelnév védjegy, ugyanazt a nevet más tenyésztő nem kaphatja meg, a tenyésztői munkásságot fémjelzi. Ha a tenyésztő több fajtát is tenyészt, akkor is a nála született összes kölyök ugyanazt a kennelnevet kapja. Az alomnév a kölyök második neve, amelyet szintén a tenyésztőtől kap. Szokás szerint az egy alomból származó kölykök azonos betűvel kezdődő alomnevet kapnak. A tenyésztők általában az abc elejétől kezdenek (ez nem kötelező) és minden alomnál egyet-egyet lépnek előre. A kutya gazdája adhat a kutyának egy hívónevet is, amelyet kívánságára rávezethetnek a törzskönyvre, • a fajta megjelölését pontosan, tehát a méret- vagy szőrváltozat feltüntetésével, pl.: hosszú szőrű törpe tacskó, • a szín feltüntetését. Azoknál a fajtáknál fontos, ahol ennek a tenyésztésben vagy a bírálatnál elkülönítő jelentősége van. Ilyen például a német dog öt színváltozata, de a magyar vizslánál nincs jelentősége, • a kutya nemét (kan vagy szuka), • a törzskönyvi számot (általában megegyezik a fülbe vagy haskorcba tetovált számmal, de import kutyáknál a honosítás miatt ez nem egyezik). Az egyedi jelölés nagyon fontos a kutyatenyésztésben ezért van szükség a tetoválásra. Egyre jobban elterjedőben van azonban a mikrochipes egyedi jelölés módszere is, • a születési időt a tenyésztő által beadott alombejelentő alapján, • a tenyésztő nevét és címét, • a tulajdonos nevét és címét (a tulajdonosváltozásokkal együtt), • a kutya származását (apai és anyai ágon is), • a kiállítási és teljesítményeredményeket külön teljesítményfüzetben vezetik. 7.6.2. A fajtastandard Minden fajtának van egy standardadó országa, és csak annak az országnak az FCI csúcsszervezete (FCI tagnál az FCI tagú szervezete) határozhatja meg a fajta standardját és egyéb követelményeit. Minden más országban, ahol az adott fajtát tenyésztik és bírálják vagy valamiképpen foglalkoznak vele, kötelesek a fajtaadó ország standardja és iránymutatásai szerint eljárni. A fajtastandard nem más, mint a fajtára jellemző tulajdonságok és bélyegek öszszességének idealizált összefoglalása. tekintve, hogy az etalont, az idealizált képet írja le, a standardban megfogalmazottaknak mindenben megfelelő kutya a valóságban nem létezik, a tenyésztő feladata, hogy ezt az általa tenyésztett kutya minél jobban megközelítse, a bíró dolga pedig az, hogy eldöntse, ez mennyire sikerült. A fajtastandard szerkezete az egyes fajták függvényében meglehetősen eltér egymástól. Van olyan, amelyik fél oldal terjedelmű (angol foxhound), de olyan is, amelyik tíz oldalon keresztül minden részletre kiterjedően írja le a fajtát (rövid szőrű olasz kopó). Az FCI kiadott az utóbbi időben egy sémát, amelynek köszönhetően az

65

újabb vagy újabban átdolgozott standardok nagyjából egységesen szerkesztettek. Minden fajtagazda országnak az FCI négy hivatalos nyelvének valamelyikén kell beadnia a fajtaleírást, majd ezt követően az FCI illetékes bizottságának javaslatára az elnökség döntése után válik hivatalossá. A standard tartalmazza: • a standard FCI számát – jelenleg több mint 300 fajtát tartanak nyilván, • a fajta nevét – egyszer a hivatalos FCI nyelven, egyszer pedig az eredeti nyelven, • a fordító nevét, • a származási helyet, • az érvényben lévő standard publikálásának dátumát, • a fajta használati módját, • a fajta FCI besorolását – fajtacsoport, azon belül szekció, • munkavizsga szükségességének feltüntetését, • rövid történeti áttekintést, • az általános megjelenést – itt ismertetik a fajtára jellemző viselkedést is, • a fontosabb testarányokat, • a „Wesen” német eredetű szó, amely a kynológiai szaknyelvben nemzetközivé vált. A kutya viselkedését, karakterét, jellemét jelenti. Pl.: a rottweiler idegenekkel szemben legyen bizalmatlan, de legyen kiegyensúlyozott stb., • a testrészek leírását, • a megkívánt mozgás leírását, • a bőr és a szőrzet minőségének, a megengedett színek leírását, • a méretet (marmagasság, testsúly) bizonyos tűréshatárok között, • a hibákat (minden hibának számít, ami a standardtól eltér). Bizonyos standardok azonban leírják, hogy mi számít könnyű hibának, mi a súlyos hiba és milyen hiba vezet diszkvalifikáláshoz, • a megjegyzés rovatban áll szinte minden standard végén, hogy a kanoknak két, láthatóan normál fejlettségű, a herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük.

66

8. A kutya küllemi bírálata és a kutyakiállítás 8.1. A bírálat Tenyészállataink bírálatát a legnagyobb szaktudással és alapossággal kell végezni. Különösen vonatkozik ez, a törzskönyvezésre vonatkozó tenyészvizsgákon végzett bírálatokra. Amellett, hogy a bírálatok végzéséhez bizonyos fokú adottság is szükséges, kitűnő érzék és „szem” is kell, valamint szorgalmas és hosszas gyakorlás útján szerzett szakmai tudás, az általános küllemtan, a fajtajelleg valamint a fajtastandard részletes és alapos ismerete. A bíráló keresi a formákban azt, amire az állat funkcionális tevékenységéhez szüksége van. Keresi azokat a külsőleg jelentkező tulajdonságokat, melyeket az egyed utódaira örökít – különös tekintettel azokra, melyek a kívánatostól eltérőek. Igaz, hogy a külső megjelenés nem ad valamennyi értékmérő tulajdonságáról megbízható tájékoztatást. Bírálat alkalmával tulajdonképpen a felvezetett kutyát öszszehasonlítjuk a fajtastandarddal, mennyire közelíti azt meg, vagy mennyire tér el attól. A jó bírálat két részből áll. Az első az ún. analizáló rész, melyben az állati testet részleteiben vizsgáljuk, majd a következő szintetizáló tevékenységnél, az állatot a maga teljességében, környezetének figyelembevételével értékeljük. A jó bíróval szemben, a következő követelményeket támasztjuk: • alaposan ismernie kell az általa bírált fajtát, • éles megfigyelőképességűnek kell lennie. A megfigyelés legyen teljes és pontos, ne váljon a bírálat hibakereső jellegűvé, • legyen jó ítélőképessége (objektív összehasonlítás, alapos mérlegelés, logikus és igazságos következtetés). Az egyes tulajdonságok értékelése során tudja mérlegelni, hogy ezek mennyire jók vagy rosszak, és viszonylagos jelentőségük mekkora, • a jó bírót a bátorság és a becsületesség jellemzi, • a jó bíró szakszerűen megindokolja álláspontját. Ez utóbbi ugyan nem kötelező, de nevelő és oktató hatása van. 8.2. A bírálat helyes módszerei Törekednünk kell, hogy az egyed minden testtájékát kellően megszemléljük álló helyzetben éppúgy, mint mozgás közben. A felvezetett egyedeket sík talajra „négy lábra” állíttatjuk. Ezután körüljárjuk, megtapogatjuk, majd mozgásukban tekintjük meg. Így általánosabb képet nyerhetünk, valamint a súlyosabb hibák jobban észrevehetők. Majd 5-6 m távolságról bíráljuk az egyes testrészeket álló helyzetben és mozgásban. A testalakulást három irányból bíráljuk: előröl, oldalról és hátulról. Elölről ítéljük meg a fejet és tájékait, általában a szemeket, a tekintetet, az orrhát és a homlok szélességét, a fogazatot, a fül tűzését tartását, a mellkas dongásságát, a frontot, és az elülső végtagokat. Oldalról bíráljuk magát a típust, a testrészek arányosságát, a fej és a törzs körvonalait, az alkotórészek harmóniáját, a fej hosszúságát, a gerincvonal futását. Hátulról és felülről vizsgáljuk a kondíciót, a hát, a far és az ágyék szélességét, teltségét, a váll és a bordázat ívét, a hátulsó végtagok elhelyezkedését és alakját, valamint mozgás közbeni munkájukat, vonalvezetésüket, funkcionális stabilitásukat.

67

A kutya összbenyomása az a bírálóban kialakult kép, melyet a testrészek egymással kialakított viszonya határoz meg. Ha a testrészek harmonizálnak, az egyed harmonikus felépítésű, egységes (homogén). Ha részei aránytalanok, heterogén felépítésű. 8.3. A kutya testtájékai A kutya testének a főbb részei a fej, a törzs (a törzshöz tartozik elől a nyak, hátul pedig a farok) és a végtagok.

10. ábra. A kutya testtájékai 1. homlok, 2. szembolt, 3. orrnyereg, 4. orrhát, 5. orrtükör, 6. ajak, 7. nyelv, 8. szájszöglet, 9. fültő, 10. nyakszirt (nyakél), 11. mar, 12. far, 13. ülőgumó, 14. Achilles-ín, 15. sarokgumó, 16. csánk, 17. lábközép, 18. farkasköröm, 19. talppárna, 20. hátulsó lábujjak a karmokkal, 21. térdízület, 22. hímvessző, 23. könyökízület, 24. lábtőpárna, 25. mancs, 26. elülső lábközép, 27. elülső lábtő, 28. alkar, 29. szegy, 30. vállízület, 31. csípő, 32. csípőízület, 33. toroktájék, 34. lágyék

A fej: A fejen az agykoponyai és arcorri részt különböztetjük meg. Az agykoponyai részen a következő testtájékok találhatók: • a nyakszirt tájéka, ezt a tájékot a mögötte lévő tarkótájék kapcsolja össze a nyakkal, • a fejtetői tájék, a nyakszirti tájék előtt helyezkedik el, • a halántéktájék, a fejtetői tájékkal kétoldalt szomszédos. Része a fül tájéka, • a homloktájék, az agykoponyai és az arcorri rész határán; a fejtetői és az orrtájék között található.

68

Az arcorri részen a következő testtájékok találhatók: • a szem tájéka; a homloktájék két oldalán, rajta a szemmel, a szemhéjakkal, mélyben a szemgödörrel, a szembolti tájékkal és a szemgödör alatti tájékkal, • az orr tájéka; itt található az orrhát tájéka, az orr hegyével, az orrtükörrel, az orr oldalsó tájékai, az orrnyílások tájékával, • a rágóizom tájéka; az arc oldalsó és hátrább eső részén itt található az állkapocsizület tájéka, • a pofa tájéka; a rágóizom tájéka előtt helyeződik, felső része az állcsonti, az alsó része az állkapocsi tájék, a kettő között a zápfogak tájéka, • a száj tájéka; a felső és az alsó ajkakkal, a szájrésszel, a szájzuggal, • az állcsúcs tájéka; az alsó ajkak alatt helyeződik, • a torokjárat tájéka; az állkapocs szára között, • a nyelvcsont alatti tájék; a torokjárat tájéka mögött található. A fej és a nyak átmenete határán található a tarkótájék, mely a nyakszirt tájékát köti össze a nyakkal. A nyak tájékai: • a felső nyakél tájéka, • a nyak oldalsó tájékai, • a torokél vagy alsó nyakél tájéka. A törzs: A törzsnek három fő része van: a mellkas, a has és a medence. A mellkas részei: • a hát tájéka, • a mar tájéka, • a mellkas oldalsó tájékai, • a váll-kartájék a vállbúbbal, • a bordatájék, • a szívtájék • a szügy tájéka, • a szegycsont tájéka. A has három részre osztható: • előhasi tájék; e tájéknak a bordaív alatt és mögött található része a borda alatti tájék, a két borda alatti tájék között alul a lapátos porc tájéka található, • közép hasi tájék; az előbbi tájék hátulsó határától a két csípőszöglet vonalában vont határsíkig terjed, felül található az ágyéktájék; ettől kétoldalt a has oldalsó tájékai, alul a köldök tájék, a köldökkel, • utó hasi tájék; a csípőszögleteken át fektetett harántsíktól a medence bejáratáig terjed a combok között. Két oldalon van a lágyéktájék, ezeket oldalról a haskorci redő szegélyezi, alul középen pedig a fartájék található. A medence tájékán felül van: • a kereszttájék, • az előbbihez csatlakozik két oldalt a far tájéka, • elől a csípőszöglet tájéka, 69

• • • •

hátul az ülőgumó tájéka, belül található a végbélnyílás tájéka, alatta szukánál a szeméremtest, kannál a hímvessző és a herék, a végbél és a külső nemi szervek között található a gáttájék, a végbél fölött van a farok, a farok tővel és a farok hegyével.

A végtagok: Az elülső vagy mellső végtagokon, a hátulsó vagy medencei végtagokon felépítés alapján egyenlő értékű és megismétlődő részeket lehet elkülöníteni, ezek: • a vállöv • a medenceöv • szabad végtagok Az elülső végtag tájékai: • a lapocka tájéka, • a vállizület tájéka, • a kar tájéka, a mellkas oldalához szorosan hozzáfekszik, • a könyöktájék, a könyökbúbbal, • az alkar tájéka, • az elülső lábtő tájéka, • a lábközép tájéka, • az ujjak tájéka, a karom tájéka. A hátulsó végtag tájékai: • a csípőizület tájéka, • a comb tájéka, • a térd tájéka, • a szár tájéka, • a hátulsó lábtő vagy csánk tájéka, • a lábközép tájéka, • az ujjak tájéka a karommal. 8.4. Testméretek felvétele A részletes bírálat legobjektívebb része a testméretek felvétele. A méréseknek mindig azonos körülmények között, azonos módszerekkel kell történni. A feltétele: egyenes talajon nyugodtan álló kutya, mely mind a négy lábát egyenletesen terheli. Követelmény a hibátlan mérőeszközök precíz használata. Eszközei: mérőbot, mérőszalag, ívkörző. A testméretek értékelésénél nem szabad az abszolút számok értékét mérnünk, ugyanis az arányokat nem fejezik ki tökéletesen. A test arányossága viszont egy kutya értékelésénél nagyon fontos. Ezért a bírálatoknál alapméretként a marmagasságot szoktuk venni, ehhez viszonyítjuk az egyes méreteket, majd az arányokat százalékában fejezzük ki. A speciális – fajtastandard szerinti – küllemi értékelést megelőzőleg, néhány olyan alapvető dolgot kell megvizsgálni, amelyek a bírálat teljességét szolgálják és azok figyelembevétele nélkül a bírálat szakszerűtlen. 70

11. ábra. A kutya testméreteinek felvétele a) 1. testhossz (szalaggal), 2. törzshossz (bottal), 3. marmagasság (bottal), 4. fejhossz, 5. arckoponya (fang) hossza, 6. agykoponya hossza, 7. szárkörméret, b) 1. fejhossz, 2. arckoponya (fang) hossza, 3. agykoponya hossza, 4. fejszélesség a homlokon, 5. fejszélesség a belső szemzugok között c) 6. a mellkas mélysége, 7. a mellkas szélessége, 8. a mellkas körmérete

Az összbenyomást és a harmóniát jelentősen befolyásolja a fejlettség. Ez alatt értendő, hogy korához, neméhez képest mekkora, milyen az izmoltsága és a testtömege. Jó munkakészség nincs munkabírás nélkül. Ennek előfeltétele a kívánatos fejlettség, hiszen a szervek harmonikus működése csak emellett valósulhat meg. A jó kondíció a kiegyensúlyozott szervezet külső megjelenési formája. Helytelen az a gyakorlat, hogy a kondíció fogalmát azonosítják a tápláltsági állapottal. Ugyanis a kondíciót a tápláltságon kívül meghatározza az izmoltság, az izmok kidolgozottsága, akcióképessége, egyéb szervek állapota, a bőr, a bőr alatti kötőszövet, és a zsírszövet minősége, valamint szőr fénye. Megkülönböztetünk: • tenyészkondíciót, • használati, vagy munkakondíciót, • versenykondíciót,

71

• • •

kiállítási kondíciót, hízó kondíció, vagy plusz kondíciót, rossz kondíció, vagy mínusz kondíciót.

A kiállítási kondíció voltaképpen azonos a tenyészkondícióval, ebből következik, hogy a kiállításra ne vezessük fel túltáplált, pluszkondícióban lévő ebeket, mert ezeken az egyes testformák elbírálása a megszaporodott zsírszövetek (zsírpárnák) miatt nem lehetséges. Túlságosan sovány se legyen a kutya, mert nem szép és hátrányt szenved a jó formájukat mutatókkal szemben. A soványság nem csak a zsírtartalék leapadását jelenti, hanem megfogyatkozik az izmok tömege is. Az ilyen kutyával nem tudunk kitartó munkát végeztetni, az ellenálló képessége csökkent, vagyis tenyésztésre nem alkalmas. Az arányosságon értjük tulajdonképpen az összbenyomás képét, amely érzékszerveinken keresztül bennünk kialakul. Itt vizsgáljuk, hogy a fajtának, a kornak, a típusnak, az ivarnak és a hasznosításnak megfelelően arányában állnak-e az egyes testtájak egymással. Az összbenyomás kialakulására jelentős hatással van a színek harmóniája. A pigmentáltság és a szervezet ellenálló képessége között pozitív összefüggést kell feltételezni. Általános vélemény ugyanis az, hogy a jól pigmentált bőr nagyobb biológiai értékű. Jobb az ilyen bőr vérellátása, könnyebb a hő leadása és a hő regulációja, valamint a bőr táplálóanyagokkal történő ellátása. A pigment védi a bőrt az ibolyántúli sugaraktól is. Ezért a világos bőrű kutyák érzékenyebbek a napsugárzással szemben. Kivéve a járványos és hiánybetegségeket, a jól pigmentált bőrű állat ellenállóbb különböző betegségekkel, mechanikai és kémiai behatásokkal szemben. A pigmentáltságot a szemen, a szemhéjak szélein, az orrtükrön, az ajakszéleken, a talppárnákon és a karmokon vizsgáljuk. A szín öröklődő tulajdonság, ezért a bírálatoknál nyomatékosan figyelembe kell venni. 8.5. A kutya testtájainak bírálata A fej az egyik legfontosabb fajtajelleg hordozó. A típus és az összbenyomás lényeges meghatározója. Egyes részeinek alakulásából következtethetünk az ivarra, vérmérsékletre, a szervezeti szilárdságra, sőt az életkorra is, ezen kívül a jó összbenyomás lényeges velejárója. Megkívánjuk, hogy a fej legyen arányos a testtömeggel. A legtöbb kutya középhosszú fejű. Vannak ettől eltérően rövidfejű és hosszúfejű ebek. Az előbbiekhez tartozik néhány törpe fajta, az utóbbiakhoz a skót juhász, agár, stb. A túlságosan nagy, burkolt fej gorombának tűnik. Burkolt a fej akkor, ha durvacsontú, vastag, szivacsos laza bőr fedi, és tömeges a bőr alatti kötőszövet. A goromba fejhez még szúrós tekintet is párosul. Nem kívánatos, mert lomhasággal, flegmatikus vérmérséklettel párosulhat. Szukánál ilyen esetben „kanos” fejről beszélünk. Lehet a fej nemes, amikor arányos a testtömeggel Túlságosan finom fejnél a nem túl széles agykoponyai rész elhegyesedő, finomcsontú arcorri részbe folytatódik, valamint gyenge a fang. Az ilyen fej nemkívánatos, mert gyenge áll- és állkapocscsonttal párosul, ez pedig húsevőknél komoly probléma, ezen kívül, mint csontrendszerbeli tulajdonság, öröklődhet. Kanoknál az ilyen fejet „szukás” fejnek mondjuk.

72

Felülről nézve a fejet láthatjuk hasáb alakúnak, ék alakúnak, oválisnak vagy éppen kerekdednek. Ez fajtánként változó de a standardtól való eltérés, hibának számít. A fej bírálatánál vizsgáljuk az orrhát tulajdonságait, szőrzetet, annak színezetét, egyes fajtáknál, ahol ez kívánalom, a maszkot. Az arcorri rész fontos része az orrtükör. Vizsgáljuk ennek nagyságát elhelyezkedését, az orrlyukak kellő tágságát és pigmentáltságát. Az osztott orrtükör legtöbb fajtánál hiba. Megvizsgáljuk még a fang teltségét, mélységét, szélességét. Az ajkak akkor megfelelőek, ha feszesek, jól zártak és a színük fekete. Rajtuk hússzínű, foltok nem kívánatosak. A nagy laza ajkak bizonyos fajtáknál megengedettek. A laza kiforduló ajakszöglet ugyancsak hiba. A koponyai részt az arcorri résszel profilból a stop köti össze. Ez a hajlás is változó fajtánként.

12. ábra. Fejtípusok, fejformák

Az orrhát a legtöbb fajtánál egyenes. Ettől eltér a kosorr, melynél az orrvonal kis- vagy nagyfokú domborulatot képez. A csuka orrnál az orrhát homorulatát látjuk (oldalnézetből). 73

A fogazatról tudni kell, hogy akkor jó, ha teljes és szabályos. A koponyaforma változatossága mellett a csontos összetevők száma és a fogak száma nem változik. Az óriás fajtáknál a fogak száma éppúgy 42, mint a törpe fajtáknál! Az alsó és felső fogsor záródását nevezzük harapásnak. Az ideális ollós harapásnál a felső metszőfogsor ív belső-alsó egyharmada érintkezik az alsó fogsor ív külső-felső felszínének egyharmadával. Az állkapocs enyhe túlnövekedésénél a fogak metszőfelületeiken találkoznak és harapófogószerűen záródnak. Ezt hívják harapófogó vagy tétre harapásnak. Ha az állkapocs nagyobb mértékben nő túl az állcsonton, létrejön az előreharapás, más néven csukaharapás. Amennyiben az állkapocs enyhén fejlett és az állcsont túlnő rajta, hátraharapás vagy pontyharapás alakul ki.

13. ábra. Fontosabb harapás típusok 1. ollószerű, 2. harapófogószerű, 3. csuka, 4. ponty

Keresztharapás: amikor az egyik oldali felső és alsó metszőfogak ollósan harapnak, a másik oldali metszőfogak előreharapást mutatnak Ferde harapás: Az állkapocs és az állcsont nem illeszkedik megfelelően, egyenlőtlen a fogzáródás. Előfordulhat, hogy az állkapocs úgy elferdül, hogy a felső szemfog az alulsó metszőfog elé kerül. Kulisszaharapás: A metszőfogak nem állnak pontosan harapófogó szerűen, hanem úgy állnak egymás mellett, hogy enyhén takarják egymást. Legtöbbször ezzel a problémával az állkapocsnál találkozunk. Cölöpszerű harapás: Amikor az állkapocsban az alulsó fogak nem egyenlő hosszúak. Rendezetlen harapás: Nem mindegyik metszőfog áll egyformán fog a foggal szemben, hanem egyes fogak kissé elferdülve, a függőlegestől eltérően állnak. Előreálló metszőfogak: Mind a hat metszőfog függőlegesen és helyesen áll, de alul vagy felül a két középső metszőfog előre áll.

74

Nem záródó harapás: a szemfogak helytelen vagy éppen ferde állásakor a felső metszőfogsor nem takarja rendesen az alsókat, látható hézag marad a két fogsorív között. A füleket alakjuk, tűzésük, nagyságuk, mozgékonyságuk és érzékenységük szerint értékeljük. Van felül tűzött, középmagasan vagy jól tűzött és alul vagy oldalt tűzött fül. Lehetnek a fülek felállóak, megtörtek, lógóak, nagyok, középnagyságúak és kicsik, vastagok, húsosak és vékonyak. A fülek alakját és tartását a fülporc határozza meg. Mozgatásukat a porcról a koponyára sugárzó izomzat végzi.

14. ábra. Fülállások és típusok 1. szabályos, 2. előrebicsakló fül, 3. szétálló fül, 4. közelálló fül, 5. rövid fül

Felálló fülű fajtánál súlyos hibának minősítendő a megtört, lógó vagy a túlságosan oldalt tűzött, szétálló, ún. tehénfül. A fülek állásából és mozgékonyságából értékes következtetést vonhatunk le az intelligenciára. Az éberség jele a mozgékony fül. Ideges, heves vérmérsékletű egyedek fülei túl élénken mozognak, félénk kutyák gyakran hátracsapják fülüket. Ezek hibák. A szemek vizsgálatánál tekintettel vagyunk azok nagyságára, alakjára, helyeződésükre és színükre. Akkor mondjuk a szemeket elfogadhatónak, ha nagyságuk arányos a fejjel, az alakjuk jellemző a fajtára, helyeződésük szabályos és sötétbarna színűek. Törpe fajtáknál aránytalanul nagy és kidülledő ökörszemeket találunk fajtajellegként. Más fajtáknál ezt hibának minősítjük. Ugyancsak hiba a mélyenülő, mandulavágású disznószem is. A szivárványhártya színe a leghívebb tükrözője a pigmentációnak. Az a kívánatos, ha a szem sötét színű. Hiba a borostyánsárga és a kékes csókaszem. Egyes fajtáknál megengedett a világoskék szemszín. Az albínó szemnél a szemfenék pirosan tükröződik a szivárványhártya teljes festékhiánya miatt. Ritka, de igen súlyos hiba.

75

Figyelendő a szemhéjjak feszessége. A jó szemhéj takarja a pislogóhártya nagy részét. A laza szemhéj hiba, gyulladások forrása. A pigmentmentes pislogóhártya egyes fajtáknál szintén hiba. Ugyancsak súlyos hiba a befelé forduló (entrópium), és a kifelé forduló szemhéj (ektrópium). A nyak a tarkónál kezdődik, és az első hátcsigolyáig terjed. A tarkótól megkívánjuk, hogy arányos széles és izmos legyen. A nyaknál figyeljük a hosszúságát, izmoltságát és a gerincvonallal alkotott szögét, vagyis az illesztését, irányát. Általában a nyak tengelye a törzs vízszintes tengelyével 50 fokos szöget zár be. Gyorsfutású kutyáknál, így agaraknál a hosszú nyak nemcsak megengedett, hanem kívánatos is. Más fajtáknál mind a túlságosan hosszú, mind a túl rövid nyak kifogásolható. A hosszú és izomszegény nyakat deszkanyaknak mondjuk, mely még keskeny és merev is, ezért csekély a mozgékonysága. A disznónyak az előbbi ellentéte: rövid és végig feltűnően vastag. A hattyúnyak, mely magasan illeszkedik, hosszú, a kezdeténél erősen ívelt, rajta a fej mélyen tűzött. Rendszerint hajlott gyenge háttal párosul. A szarvas nyak, amelynek tengelye csaknem merőleges a test vízszintes tengelyére. Mindkét nyakél enyhén S alakú, a nyakon a fej csaknem vízszintes tengellyel illeszkedik. A törzs bírálatát a hátvonallal kezdjük. A hát legkiemelkedőbb része a mar. Vizsgálatánál nézzük az izmoltságát, teltségét, magasságát, hosszúságát. Ha a mar magas, de rövid, púposnak mondjuk, ha magas, de izomszegény azt éles marnak nevezzük. Süppedt marnál a gerincél a két lapockaporc közé süppedt. Valamennyi hibás testalakulás, mert azon kívül, hogy rontja az összbenyomást, laza izmoltságra is vall. A süppedt mar főleg fiatal állatokon gyakori. A hát adja a kutya felső kontúrját. A hát legyen telt, széles, izmos, feszes. Vonalát tekintve vizsgálhatjuk együtt a hát-, ágyék- és keresztvonalat, de hosszúság szempontjából jó, ha az egyes részeket külön vesszük, mert gyakran előfordul, hogy megfelelő hosszúságú hát után rövid vagy éppen túl hosszú ágyéki rész következik, ami természetesen hiba, mert mozgáshibának lehet az eredője. Az ágyék a háthoz sorolandó. Jó akkor, ha széles, mértékelten hosszú és jól izmolt, valamint a hátvonalat követően egyenes vagy enyhén felfelé húzódó. Oldalnézetből hasonló hibás alakulásokat észlelhetünk rajta, mint a hátnál. Megemlítendő a kígyóágyék, mely igen hosszú, keskeny és izomszegény, így szintén súlyos hibának számít. A far a medencecsonton, a keresztcsonton és az első farok csigolyákon terül el. Jó a far alakulása, ha a farbúbtól enyhe lejtéssel húzódik a farok tő és az ülőgumók felé, arányosan hosszú és ennek megfelelően széles, kellő izmoltságú és – felülről nézve – az ülőgumók felé finoman elkeskenyedik. Szukáknál a far szélesebb. Leggyakoribb rendellenes faralakulás a csapott far.

76

Süppedt marnál a hát egyenesebbnek látszik, de a mar hiánya, gyenge izmoltsága hibának minősül. Ha a hát vonala a mar után megemelkedik és a felső vonal emiatt enyhe ív alakúvá válik, pontyhátról beszélünk. Ennek következménye a far ideálisnál nagyobb lejtése az un. csapott far. Ha a mar jól kifejezett, a hát egyenes, az ágyék vonala felfelé ívelt, pontyágyékról beszélünk, aminek ugyancsak kísérője a csapott far alakulás. Ha a far felső vonala a mar magassága fölé kerül, a far túlnőtt és a hát hajlottá válik. Ekkor túlnőtt farról és nyerges hátról beszélünk. 15. ábra. A hát formái

A farok fajtajelleg hordozó. Fajtánként változik alakja, formája, szőrözöttsége, valamint hordása, mozgás közben és álláskor. Mozgás közben hordása megváltozhat, a csánkok közül előemelkedve a hátvonal alatt, enyhébben a hátvonal fölött hordott vagy a hát fölé kunkorodó lehet. Az angol farok az általános küllemtan szerint nem ér a csánkig. Az uszály-farok majdnem a földig ér. A patkányfaroknak nevezzük, ha kopasz vagy erősen szőrhiányos. Hátulról vizsgálva mozgás közben a hát középvonalában van a tengelye. Ha ettől jobbra vagy balra eltér, „indexel” a jelzett oldalra. A farkatlanul született ebek, torzulások. A mellkas foglalja magába a tüdőt és a szívet, a légzés a vérkeringés legfontosabb szerveit. Minthogy az izmok és szervek munkaképessége az oxigénnel való ellátottságtól függ – ezt pedig a tüdő és a szív végzi – fontos, hogy ezek a szervek megfelelő nagyságúak legyenek, vagyis legyen hely a kifejlődésükhöz. Ebből következik, hogy a mellkas alakulása akkor értékes, ha az mély, széles, megfelelően dongás és hosszú. A mellkas bejáratát a szügy alkotja. Az átlagos szügy a mellkas kellő dongássága mellett közepesen széles, jól izmolt, a lapockák és a könyökök a mellkasfalhoz záródnak. Dongás mellkas esetén a lapocka ferdeszögben fekszik fel a bordákra és a felkarok sem záródnak a mellkasfalhoz. A könyökök elállnak. Kialakul az ún. oroszlánszügy. Feszes izomzat esetén rövid végtagoknál ehhez talajon tág állás párosul. Ha a bordázat íve enyhe és a mellkas mély, a lapockák jól felfekszenek a mellkasfalra, de a vállbúbok távolsága kevés, keskeny szügy jön létre. Előmellről beszélünk akkor, ha a mellcsont a vállburok síkja elé nyomul és a szügyizmok a vállbúbok elé domborodnak. Egyes fajtáknál ez a testalakulás kifejezetten jó, másoknál hiba, mert durvaság jele lehet.

77

16. ábra. Faroktűzések és alakulások. 1. lógó, középmagasan tűzött farok; 2. lógó, alacsonyan tűzött farok; 3. magasan tűzött, zászlós farok; 4. magasan tűzött, a hát vonalában hordott farok; 5. felfelé irányuló, magasan tűzött farok; 6. középmagasan tűzött, visszakunkorodó, lógó farok; 7. magasan tűzött, zászlós farok; 8. magasan tűzött, hát vonalában hordott farok; 9. hát fölé kunkorodó farok; 10. hátra kunkorodó farok

A has alakulása fajták és típusok szerint változó. Akkor ideális a has, ha megfelelő helyet biztosít a benne helyet foglaló zsigeri szerveknek, és nem akadályozza a mozgást. Alakját oldalnézetből a szegycsontról és a bordaívek alsó részéről eredő és a medence száraihoz tapadó hasizmok határozzák meg. Ezek alsó kontúrja adja a hasvonalat. A mellkas alsó szélével közösen alkotják az alsóvonalat. A has tájékhoz tartozik a horpasz is, melynek teltségére vagyunk tekintettel, mert az ágyék kialakításában játszik szerepet. Az elülső végtagok bírálatát a lapockatájékkal kezdjük, melynek alapját a hasonló nevű csont és ennek porca adja. Az ideális lapocka széles, jól izmolt, felfekszik a mellkasfalra és kellően mozgékony. Hibás lapockaalakulások: laza lapocka (fiatal állatoknál gyakori), ha kisfokú, elnézhető. Lényege, hogy a vállak között a törzs lesüllyed. Általában süppedt mart idéz elő, ezért az egyik tulajdonságot a másikkal együtt vizsgáljuk. A kötött lapocka a rövid és nem kellő izmoltság miatt csekély kilengésű, kevésbé mozgékony. A mozgást zavarja, mert következtében a járás tipegő-

78

vé válik, a lépés rövidebb lesz. A kopár lapocka izomszegény, a vállöv túl szabaddá válik, a könyökök elemelkednek mozgás közben Ellentéte a terhelt lapocka, melynél túl fejlett izomzat és igen bőséges bőr alatti kötőszövet, valamint megszaporodott zsírszövet található. A lapocka hibái mindig mozgáshibát eredményeznek!

A kutyának általában enyhén felfelé ívelő hasvonala van, melyet a nemi szerv vagy az emlők vonala tör meg.

A vágtázó típusoknál a has erősen felhúzott, ún. agárhas figyelhető meg. Ehhez gyakran pontyágyék társul.

Ha a hasvonal a mellkas vonalában folytatódik, laza vagy más néven szalmahasról beszélünk. A vemhesség idejében természetesen a has vonala a mellkas vonala alá ér. Ha ez szülés után is megmarad, hibaként értékelendő, ez az ún. csüngőhas. 17. ábra. A hasvonal alakulása

A felkar vizsgálatát oldalról és elölről végezzük. Nézzük a hosszát, izmoltságát, a vízszintessel bezárt szögét és a test hosszanti síkjához való viszonyát. A térölelő lépések biztosítása érdekében az a kívánatos, ha a felkar hosszú és kellőképpen izmolt. A rövid felkar igen súlyos hiba. Jól izmolt elülső végtagok mellett, a hosszú lapocka és a rövid felkarcsont a terriereknél kívánatos. Az ilyen végtagcsontokkal rendelkező kutyák mozgása rövid lépéshossz mellett, nagy energiájú pattogó dinamikus mozgást eredményez. A versenyvágtára kitenyésztett agarakra jellemző, a hosszú lapocka, hosszú felkarcsont, és a minél nagyobb lépéshossz érdekében, a hosszú lábszárak. Ezek eredménye a nagy, telt, de rendkívül laza izomzat mellett az a mozgásforma, melyet versenyvágtának hívnak. Természetesen számtalan adottság mellett (erős enyhén ívelt hát és ágyék, hosszú izomzattal telt far, extrém módon izmolt hosszú csontozatú hátulsó végtagok). Jó vállszögelésnél a lapocka és a felkar tengelye, valamint a lapockacsúcstól a könyökhöz húzott egyenes, egyenlőszárú derékszögű háromszöget alkot, melynek csúcsa a vállizület. A lapocka forgástengelyén keresztül bocsátott merőleges felezi a mellső mancsot. Az alkar a tulajdonképpeni szabad végtag alsó része. Ettől megkívánjuk, hogy legyen erős csontú, arányosan hosszú és megfelelő állású. Akkor elegendő a hosszúsága, ha a végtag hosszúságának mintegy 2/3 része.

79

A jó lábtő száraz, inas és feszes. A csontok körül az inak között kevés legyen a kötőszövet. Kívánatos, hogy a lábtő a megterhelés alatt feszes legyen. A laza lábtő megterheléskor inog. A lábközéptől megkívánjuk, hogy száraz, terjedelmes legyen, acélos inak vegyenek részt az alkotásában. Ne legyen túl hosszú, mert ez esetben bizonytalan az alátámasztás. A mancsok legyenek boltozatosak, ún. macskaszerűek, és jól zártak. A túlságosan hosszú ujjak okozta laza nyúlmancs súlyos hiba. A karmok akkor megfelelőek, ha palaszürkék. A viaszsárga karom pigment hiány jele, hibának számít. A talppárnákat is vizsgálni kell, ezek jól pigmentáltak, feketék vagy szürkék és tömötten rugalmasak legyenek.

18. ábra. Mancsalakulások

A hátulsó végtagok bírálatát a törzzsel összefüggő testrésszel, a combtájékkal kezdjük. A comb alakulása akkor jó, ha elég hosszú és jól izmolt. A medencecombcsonti izület alkotta szög, minél kisebb, annál jobb, ugyanezt kívánjuk meg a hátulsó lábszártól is. A nyúlcomb hátulról nézve lapos, a nyurgacomb pedig feltűnően izomszegény. A békacombnál a lábszár alsó része hirtelen elkeskenyedik, az Achilles-ín egészen magasan indul.

80

A csánk megítélésénél hasonló szempontokat veszünk figyelembe, mint a lábtőnél. A hátulsó végtag többi részét az elülső végtag azonos részeihez hasonlóan bíráljuk. Az ágyékcsigolyákhoz kapcsolódó keresztcsont és medencecsontok együttesen alkotják a far alapját. Az ágyék tengelyének és a keresztcsonton keresztül húzott hossztengelynek az együttesen bezárt szöge jelentős mozgást befolyásoló tényező. A különböző faralakulások, a fajtajellegnek megfelelően változhatnak. A far csapottsága a hátulsó végtag elhelyezkedését befolyásolja. Az ülőgumón keresztül vezetett tengely és a végtagok viszonya jól látható. A csípőszögletből a talajra húzott merőleges érinti a térdkalácsot, az ülőgumóról a talajra bocsátott merőleges pedig, egyenesen a hátulsó végtag mancsának a közepén halad át. Végtagállások. Az elülső végtag akkor tekinthető szabályos állásúnak, elölről nézve, ha a lapocka csúcsán, a vállizület tengelyén és a lábtőízület közepén át olyan egyenes húzható, amely egybeesik a lábszár tengelyével, és a mancsot a harmadik és negyedik ujj között felezi. A két végtag tengelyének egymással párhuzamos egyenest kell alkotni. Oldalról nézve a könyökizület közepéről a sík talajra bocsátott merőleges a végtagok középvonalában halad a lábtőig, a lábközép pedig a talajjal általában 70-80 fokos szöget zár be (ez fajtánként eltérő lehet). Ha szabályos végtagállású kutya bírálatát végezzük szemből, akkor ügetés közben a végtagok tengelye – a talajra mutató csúccsal – hegyes szöget zár be. Hibás elülső végtagállások Talajon tág állás. A végtagok kifelé tartanak és tengelyeik egymástól túlságosan távol érintik a talajt. Ez lehetséges egyenes lábszárcsontok mellett, valamint enyhén kifelé görbülő lábszárcsontok mellett. Ezzel a hibával rendelkező kutya mozgás közben szemből szemlélve láttatja, hogy végtagjainak tengelye nem hegyes szöget zárnak be és a mancsok egymástól távol érintik a talajt. Szűk állás. Az előbbi ellentéteként azt testesíti meg, hogy a talajt érintő mancsok egymáshoz a kívánatosnál közelebb helyezkednek el. Ennek is kétféle oka lehet: • egyenes végtagok mellett, kifordult könyöknél jön létre, • jól záródó könyökök mellett enyhén görbe lábszárak okaként alakul ki. A végtagok tengelyei mozgáskor, a talaj fölött keresztezik egymást. Ekkor a könyökök nyitottsága még jobban látható. Franciás állás. Ha az elülső végtag tengelye a könyöktől, a lábtőtől vagy a mancsoktól kifelé fordul. Hegyfaltipró állás. A lábtő, a lábközép, és a mancsok befelé fordulnak, a kutya mancsainak külső élén áll. O - állásról akkor beszélünk, ha az alkar-tengely kifelé, a lábközép tengelye pedig befelé irányul. X – állás, ha az alkar befelé, lábközép pedig kifelé tart mindkét elülső végtagon.

81

19. ábra. Elülső végtagállások

Hátulsó végtagállások Akkor szabályosak, ha tengelyei egymással párhuzamos egyeneseket alkotnak. Az ülőgumótól a combcsont tengelyében a sarokgumón át a lábszár és lábközép tengelyében húzódó merőleges egyenesek a két végtagon egymással párhuzamosan helyezkednek el. Ha a szabályos végtagállású kutyát mozgás közben hátulról szemléljük, a jó végtagtengelyek ügetéskor egymással a talajra mutató csúcsú hegyesszöget zárnak be. Hibás, hátulsó végtagállások Tehén vagy gacsos állás. A térdek kifelé fordulnak, a sarkak közelítenek egymáshoz, a lábközép és a mancsok kifelé forduló tengellyel helyezkednek el egymás mellett. A sarkak távolsága egymás között az ideálisnál kevesebb. Mozgás közben a sarkak csaknem koptatják egymást a gyakori ütődésektől, a végtagvezetés kaszáló, a nyomok egymástól távol helyezkednek el. A hordó, ill. dongás állás. A combcsont és a lábszárcsontok enyhe ívben meggörbültek, és ívük a test középvonalától kifelé hajlik. A lábtő és lábközép tengelye enyhén befelé tart. Kardállás esetén a lábszárcsontok és a lábközépcsontok tengelye által bezárt szög 135 foknál kisebb. Karó állásnál a lábszárcsontok és a lábközépcsontok tengelye által bezárt szög 160 foknál nagyobb.

82

20. ábra. Hátulsó végtagállások

A hátulsó végtagok ujjai között gyakran előfordul egy járulékos is, melyet farkaskörömnek nevezünk. Egyes fajtáknál születés után eltávolítják, másoknál fajtajelleg a megléte. A nemi szervek Épek és működő képesek legyenek. A kanok mindkét heréje legyen a herezacskóban. Ezt mindenkor gondosan ki kell tapintani. Ha az egyik vagy másik heréje hiányzik, vagy nem ereszkedett le, hanem a lágyékcsatornában maradt (rejtett heréjűség, kriptorchizmus), az állatot a tenyésztésből ki kell zárni. A hímvessző fejlettsége és elhelyezkedése ugyancsak ellenőrizendő. A szukánál ellenőrizzük a péra nagyságát és elhelyezkedését, vizsgáljuk, hogy folyástól mentes-e, esetleg a szuka nem tüzel-e, hiszen ez esetben a kiállítási bírálatból ki kell zárni. A gyakran előforduló hüvely előesés, azaz amikor a hüvely a péra nyílásán át előtüremkedik – ugyancsak kizáró ok. 8.6. A kutya mozgásának bírálata A kutya hasonlóan őseihez „futó állat”, természetes tehát, hogy általában rendkívül mozgékony élőlény. Nagy sebességet és erőt képes kifejteni. Mozgékonyságát elősegíti, hogy gerincoszlopa igen hajlékony, ezért gyorsabb futásnál teste mintegy a hátulsó végtagok meghosszabbításaként szabadon mozoghat. A kutyafajták formája mindig a funkció érdekében alakult, azaz a forma szolgálja a funkciót. A föld alatt, esetleg a vízben vagy föld felett végzendő munka más-más alkati kívánalmakkal jár. A civilizáció sok fajtát eltérített már az eredeti használattól, és a játékos ember saját kedvtelésére, tenyésztői elképzeléseinek végrehajtására használta fel ezeket. A küllembírálatnál az lenne az ideális, ha minden egyedet munkavégzés közben, természeti környezetében vizsgálhatnánk meg. A kutyakiállítások erre azonban nem adnak lehetőséget. A harmonikus mozgás legtöbb kutyafajtánál természetes követelmény. A mozgás és a mozgás harmóniája állandó dolog. A kiállításokon a felvezetők a legjobb pozícióban igyekeznek bemutatni a kutyát, és álló helyzetben – különösen hosszúszőrű

83

fajtáknál – sok hibát palástolni tudnak. A mozgás viszont felszínre hozza a rejtett hibákat is. Alapvető dolog, hogy csak ott lehet hibátlan a mozgás, ahol a mozgásban részt vevő testtájak ideális felépítésűek, és a mozdulatok közötti ritmus a harmónia benyomását kelti. Lépés Az állat leglassúbb helyváltoztatása, négyütemű járásmód, mert lépés közben mind a négy láb mozog. A lépés fogyasztja a legkevesebb energiát. Legalább kettő – ha nem három – végtag hordja a testet. A jó felépítésű kutya diagonálisan vezeti végtagjait. Ha jobb mellső lábával lép ki, ezt a bal hátulsó követi. Minden jó felépítésű állat törekszik a vonalon járásra. Egyensúlyi helyzetét így tudja legjobban megtartani, hiszen mozgás közben a test tengelyének a súlyponton átvezető súlyvonalon kell haladni. Ekkor zökkenőmentes a járás.

21. ábra. Lépés

Ha a súlyvonalban megtörések jönnek létre, akkor ennek az oka felépítési hibában keresendő. Ha a súlyvonal megtörik, a mozgás közbeni egyensúlykeresés előidézi azt, hogy a kutya mozgása letér a haladási irányának vonalától. A deformált végtagok, az aránytalan, egymással nem harmonizáló testtájak éppúgy előidézhetik ezt, mint a végtagcsontok hosszainak aránytalanságai. A talajon hagyott nyomok is sok mindent elárulnak a végtagok vezetéséről. Az ún. talajon tág járás oka a már előzőekben leírt egyensúlykeresés, hiszen mozgás közben a test súlyvonalában megtörések jönnek létre. Ennek anatómiai okai lehetnek: • a combcsontok fejének a kívánatosnál nagyobb görbülete, és emiatt a kutya enyhe terpeszben áll, • hosszú lábszárcsontok, gyenge térdek és ugróízületek. Eredményük a tehénállás. Ilyenkor a mozgás ugyancsak egyensúlyzavarral jár. Az ízületek miatt kialakul a szűk sarokvezetés. A mancsok egymástól távolodni kényszerülnek az egyensúly érdekében, és ugyancsak távol hagynak nyomot egymástól, • a túl rövid hát esetében a súlypont elöl helyezkedik el. Ilyenkor a végtagok általában hosszúak. Mozgáskor a mellső és hátulsó lábak ütközését a kutya csak úgy kerülheti el, ha a hátulsó végtagjait enyhe terpeszben viszi. Ilyenkor szintén távol hagynak nyomot a végtagok. Természetes ez a járásmód és az egymástól távoli végtagvezetés azoknál a fajtáknál, ahol a mellkas dongás, a medence széles, a végtagcsontok pedig rövidek és az ízületek kellően erősek (pl. bulldog, bullterrier stb.). A végtagok tengelyének vezetése mellett figyelnünk kell elmozdulásuk irányát, hiszen ez az irány utal az izomcsoportok kiegyensúlyozottságára vagy ennek hiányosságaira. 84

Ügetés Ez a mozgásforma ideális az egyenetlen talajon viszonylagos gyors haladásra úgy, hogy a test számára a legkisebb rázkódtatást biztosítja. Diagonális kétütemű jármód. A jobb mellső végtagot a bal hátulsó, a bal mellsőt a jobb hátulsó követi átlósan. Ideálisan kivitelezve könnyed, harmonikus, tért ölelő. Sebességtől függően lassú, vagy sebes ügetést különböztetünk meg. Különböző fajták ügetésmódjai eltérhetnek egymástól. Ennek oka a mellső és hátulsó testfelekből éppúgy adódhat, mint a hátulsó végtagok különböző izmoltságából, hiszen, mint az anatómiából ismert, a hajtóerő a hátulsó végtagokból indulva halad át a testen és tolja előre azt, míg a mellső végtagok az energia tovagördítését segítik elő, fenntartva a stabilitást.

22. ábra. Ügetés

Természetesen mindenütt vizsgálandó az, hogy az összehasonlított egyedek közül melyik végzi leggazdaságosabban, a legkisebb energiabefektetéssel ezt a jármódot. Az ügetéshez nélkülözhetetlenek a jó felépítésű végtagok. Általában a jó felépítésű kutya ugyanakkorát lép mellső végtagjaival, mint a hátulsókkal, a képzeletben meghúzott testközépvonalhoz viszonyítva. Kihasználva végtagjai hosszúságát, hátulsó végtagjait a mellsők nyomába helyezi. A szabad tért ölelő ügetés egyik formája az elnyúló, vagy nyújtott ügetés, ami jellemző pl. a németjuhász kutyafajtára. A guruló ügetés a törpe fajták jellemzője, különösen ott, ahol a mellkas dongás, a végtag csontok hosszúsága viszonylag rövid. Affektálónak nevezzük azt az ügetésformát, ahol a lépéshossz viszonylag rövid és a test előrehaladás közben ingadozik. Ha a hát, az ágyék, vagy az ágyékfal kötése nem kellően feszes, létrejön az ún. ingadozó ügetés, amely úgy néz ki, mintha a test mellső fele és a hátulsó fele között nem lenne kellő harmónia és összeköttetés. Lehet az ügetés csoszogó, vagy ugráló, illetve szökdécselő jellegű is. Ezeket hibaként értékeljük. A bírálatkor használt kifejezések a standard által meghatározott formában használandók, mert ami az egyik fajtánál hiba, az a másiknál kívánatos lehet.

85

Vágta A kutya leggyorsabb mozgásformája. Tökéletes végrehajtásához szükség van a mellső végtagok minél messzebbre történő előrenyújthatóságára, a hátulsó végtagok ideálisan hosszú csontozatára, valamint a nagy tömegű hátulsó izomzatra. Természetesen a vágta fázisainak gyors végrehajtása nélkülözhetetlen az ideális sebesség eléréséhez. Vágtázóktól tehát megkívánjuk a hosszú végtagokat, nagy ferde lapockákat, feszes vállakat, nagy izomzatú, hosszú combokat, az enyhén ívelt, rugóként működő hátat és ágyékot, tehát mindazt, amelynek a vágtában szerepe lehet.

23. ábra. Vágta

A vágta különleges formája a versenyvágta, másképpen kettős lebegő galopp. Ennél a mozgásformánál valamennyi láb egyszerre nyújtódik ki és húzódik be, mert ahogy a letett láb befejezi a mozgást, rögtön indul is tovább, elemelkedve a mögötte érkező láb útjából. Ehhez természetesen még több anatómiai adottság szükséges, mégpedig a kiváló ugróízület, a flexibilis csukló, az összehúzódást biztosító erős hasizomzat, valamint kitartó izomzat, hiszen ez nemcsak a leggyorsabb, hanem a legfárasztóbb mozgásforma is.

Poroszkálás Fiatal állatok gyakran előforduló mozgáshibája a poroszkálás, melynek oka a még ki nem alakult ideális mozgáskoordináció. Az elnevezés a lovaktól ered. Lényege, hogy a lábak mindegyik oldalon úgy mozognak előre és hátra, mintha az azonos oldaliak alkotnának egy párt.

24. ábra. Poroszkálás

Ennek eredménye, hogy szemből és hátulról szemlélve a poroszkáló kutya jellegzetes ingadozást mutat, hiszen egyensúlyát csak így tudja megtartani. Idősebb kutyák csak akkor járnak így, ha fáradtak vagy betegek. Ebben a formában ügetni alig-alig lehet, hiszen bizonyos sebességnél a kutya egyszerűen felborulna. Épp ezért, ha a poroszkáló járásból rövid ügetés után sikerül a kutyát kiléptetni, a hibát sokkal enyhébbnek tekintjük, mintha ügetésből lassulva ismét poroszkálva jár. Amennyiben a fáziseltolódást nem sikerül a végtagok között leküzdeni, a hibát súlyosnak kell tekinteni.

86

Hackney Nevét attól a lófajtától kapta, mely erre a jellegzetes ügetésformára van kitenyésztve. Lényege, hogy a mellső és hátulsó lábak ügetés közben feltűnően magas, mutatós akciót végeznek, amihez nélkülözhetetlen a jó felépítésű izületrendszer. A magasra emelt végtag nem helyeződik kellően előre, emiatt a mellső lépéshossz beszűkül. Ez akkor következik be, ha a hátulsó végtagok csontjai a mellsőkhöz képest aránytalanul hosszúak. Így a mellső végtagot gyorsan magasra kell kapni ahhoz, hogy a hátulsó végtaggal ne ütközzön. Maga a hackney igen látványos, de rendkívüli módon energiapocsékoló, fárasztó. Természetesen, emiatt hibaként értékelendő. Az akciós mozgás vagy a hackney-akció elnevezés jellegzetessége is lehet egy-egy fajtának (pl. pincherek). Itt ez a mozgásforma a kívánatos. Ízületek gyengesége esetén a mozgás eleganciája megtörik, a hátvonal hullámzó formát vesz fel, ami tovább súlyosbítja a hibát. Cammogás Általában nagy testű, tömeges, túlkondícióban lévő kutyák jellegzetes mozgáshibája. Anatómiai oka a meredek mellső szögelés, rövid felkar, enyhén túlnőtt far és a far fokozatos csapottsága. Ennek következtében a mellső végtagok lépése éppúgy beszűkül, mint a hátulsó végtagoké. A rendellenes végtagállások következménye lesz a puha hát és ágyék is, és ebből adódóan a nehézkes, gyakran döcögő, cammogó járás, amit kövérség esetén hangsúlyoz a ringó zsírtömeg, vagy a nagy és hosszúszőrű fajták esetében a szőrzet ritmustalan elmozdulása. Különösen szembetűnő a hiba, ha a lapockák lazák, és a mellső lábtő és lábközép sem kellő feszességű, mert így minden talajfogásnál az állat eleje szinte megroggyan. A nagytestű fiatal állatoknál jelentkező cammogó járás előrevetíti azt, hogy a kor előrehaladásával és a súlybeli gyarapodással ez a hiba tovább fokozódik, és jelentős állapotromlás következhet be. Ügetés közben az egyes ízületek lazasága még feltűnőbbé válik és az ilyen felépítésű kutya olyan korán fárad, hogy a bírói körben rövid ügetés után lefekszik. Oldalazó mozgás Magasra állított rövid testű, hosszú hátulsó végtagokkal rendelkező állatok gyakori mozgáshibája. A kutya ekkor a haladás egyenes irányához viszonyítva ferdén, elfordított testtel közlekedik. Mivel a hátulsó végtagok lépéshossza nagyobb a mellsőéknél, az állat végtagjait egymással keresztezve viszi, ezzel elkerülve a végtagok ütközését. A test ferde haladásiránya is a végtag aránytalanság kompenzációjaként jön létre. Ha az ilyen állatot ügetésre kényszerítik, nem jön létre az ügetés rendes fázisa, hanem ún. rövidvágtába csap át. Kenter Más néven rövidvágta. Háromütemű mozgás. Amikor a kutya előrenyújtja bal mellső lábát, akkor a jobb mellső és a bal hátulsó egyszerre mozog. A hatalmas mozgásakcióhoz képest az előrehaladás mértéke viszonylag kevés. Természetesen ez előfordulhat akkor is, ha a felvezető nem kellő ritmusban vezeti kutyáját, hanem visszafogja.

87

8.7. A kutyakiállítás A kutyakiállítás napjainkban a legnépszerűbb kutyás esemény Magyarországon. A kutyakiállításon a kutyának, mint tenyészállatnak a küllembírálata zajlik, tehát a kiállítás a tenyészkiválasztás egyik alapjául szolgáló szakmai értékelés. A kutyakiállítás egyben a felvezetett egyedek közötti verseny is, szó szerint kiállítás (show), az állatok bemutatásának színtere mind a szakmai, mind a laikus közönség számára. A kutyakiállítás manapság társadalmi, társasági esemény és hasonlóan a lóversenyekhez, közös érdeklődésű baráti társaságok programja, rendszeres találkozóhelye. Az általam a következőkben ismertetett kiállítási rendszer az FCI kiállítási szabályzata szerint működő, MEOE által működtetett magyar kiállítási rendszer. Ezek szerint a kiállítások lehetnek: • nemzetközi CACIB várományt adó kiállítás (továbbiakban CACIB cím), • nemzeti országos CAC kiállítás (továbbiakban CAC cím), • klubkiállítás CAC és klubgyőztes cím kiadásával, • Derby CAC kiállítás, • egyes fajtákra meghirdetett CAC kiállítás, • Champion kiállítás, • speciális kiállítás. A kiállítások tervezésekor (időpont, helyszín) figyelemmel kell lenni az FCI előírásaira és a MEOE Országos Elnöksége (továbbiakban OE) által már jóváhagyott rendezvényekre. A Magyarországon rendezett nemzetközi kiállítások időpontjában más rendezvény nem tartható. A klubkiállítás és fajtakiállítás rendezésekor az odaítélt CAC kiállítások időpontját is figyelembe kell venni. A jóváhagyott kiállítások helye és időpontja csak az OE engedélyével változtatható meg. Kiállításokon való részvétel A MEOE által engedélyezett kiállításokra kizárólag az FCI által elismert, ideiglenesen elismert FCI származási lappal rendelkező kutyák és bizonyos el nem ismert fajták nevezhetők be. Magyar tulajdonban lévő kutya kizárólag a MEOE által honosított származási lappal nevezhető a kiállításokra. A kiállítás területére történő belépéskor a kutyák állatorvosi oltási igazolványát ellenőrizni kell, attól függetlenül, hogy nevezték-e a kiállításra, vagy sem (érvényes veszettség elleni oltással rendelkezik-e). Ha a kutya nem rendelkezik ilyen igazolvánnyal, a kiállítás területére történő belépését meg kell tagadni. A kutyák által okozott minden néven nevezhető kárért a kutya tulajdonosa a felelős. Harapós kutya csak „harapós” jelzéssel, szájkosárral és rövid pórázon tartható a kiállításon. Az ilyen kutyáról a szájkosarat csak a bírói körben szabad levenni, a bíró utasítására. A kiállítás területén a kutyákat szabadon engedni tilos, kivéve sport bemutatón a körön belül. A kiállítás területén kutyákat a fajtajellegüknek megfelelően, az állatvédelmi előírások betartásával kell elhelyezni. A kiállítás területén kölyökkutyát árulni tilos.

88

Nevezési feltételek A kutya tulajdonosa a nevezési határidő lejártáig jogosult a kutyát kiállításra benevezni. A nevezéshez minden esetben csatolni kell: • a pontosan és olvashatóan kitöltött és aláírt nevezési lapot, • a származási lap mind kétoldali másolatát, • a nevezési díj nevezési határidőig történő befizetésének igazolását (feladóvevény másolat), • a munka osztályba történő nevezéshez a fajtára kötelezően előírt munkavizsga letételét igazoló, az FCI által elfogadott bizonyítvány másolatát, • champion osztályba történő nevezéshez, a champion bizonyítvány másolatát kell csatolni (FCI nemzeti vagy nemzetközi champion bizonyítvány másolata). Kiállításra csak egyedileg azonosítható kutyát lehet benevezni (tetoválás, mikrochip, orrtükörlenyomat). Nem bírálhatók a kiállításokon a rejtett-, egyheréjű, vagy heresorvadásban szenvedő, beteg, nyomorék kutyák, a tüzelő szukák, valamint a láthatóan vemhes (kb. 40 napos) vagy szoptatós kutyák, támadós és harapós kutyák. Minden kiállító köteles a kiállításra magával hozni a benevezett kutya eredeti származási lapját (a bírói körbe nem vihető be) és amennyiben a kiállító MEOE tag, tagsági kártyáját. A bírálat alkalmával a bíró jogosult a felvezetett kutya egyedi azonosítóját ellenőrizni. A kiállítás Azt a kiállítót, aki a kiállításon sportszerűtlen magatartást tanúsít, a kiállítás területéről ki kell utasítani. MEOE tag esetében fegyelmi eljárás alá lehet vonni. A kiállító köteles a bírálatot végző bíró döntését elfogadni és nem minősítheti azt. A kiállításokon csak a katalógusban szereplő kutyák bírálhatók, kivéve, ha a nevező vétlen, azaz a nevezése és nevezési díja határidőben igazoltan megérkezett. A kiállító köteles a kutya által okozott szemetet (ürüléket) föltakarítani és a szemétlerakó helyre vinni.

Kiállítási osztályok 1. Bébi osztály: Ebbe az osztályba a 3-6 hónapos kutyák nevezhetők. A bírálati lapon leírást és rózsaszínű kártyát kapnak. 2. Kölyök osztály: 6-9 hónapos korig. Ebben az osztályban a kutyák leírást és fehér színű kártyát kapnak, nagyon ígéretes, ígéretes, vagy nem ígéretes differenciálás lehetőségével. Több kutya esetében a bíró sorolást végez I-IV. besorolással. 3. Fiatal osztály: 9-18 hónapos korig. Ebben az osztályban a kutyák leírást és minősítést kapnak. Több kitűnő minősítést elért kutya esetében a bíró sorolást végez I-IV. besorolással. A kitűnő I. minősítésű kutya megkaphatja a Hungária Príma Junior (HPJ) címet, amelyhez egy kék-fehér HPJ kártya jár. 4. Növendék osztály: 15-24 hónapos korig. Nevezhető minden 15 hónapos kort betöltött, de 24 hónapos kort meg nem haladó kutya, tekintet nélkül eddigi minősítéseire és címeire. Ebben az osztályban a kutyák leírást és minősítést kap-

89

5.

6.

7.

8.

nak. Több kitűnő minősítés esetében a bíró sorolást végez I-IV. besorolással. A kitűnő I. minősítésű kutya megkaphatja a CAC címet egy nemzeti színű kártyával. A kitűnő II. minősítésű kutya megkaphatja a Res. CAC címet nemzeti színű kártyával. Nyílt osztály: 15 hónapos kortól. Nevezhető minden 15 hónapos kort betöltött kutya, tekintet nélkül eddigi minősítéseire és címeire. Ebben az osztályban a kutyák leírást és minősítést kapnak. Több kitűnő minősítés esetében a bíró sorolást végez I-IV. besorolással. A kitűnő I. minősítésű kutya megkaphatja a CAC címet nemzeti színű kártyával. A kitűnő II. minősítésű kutya megkaphatja a Res.CAC címet nemzeti színű kártyával. Munka osztály: 15 hónapos kortól. Nevezhető minden 15 hónapos kort betöltött kutya, amely rendelkezik a fajtára kötelezően előírt, érvényes munkavizsgával. Munka osztályban való induláshoz a nevezési határidőig kell megszerezni a munkavizsga bizonyítványt. Ebben az osztályban leírást és minősítést kapnak a kutyák. Több kitűnő minősítés esetében a bíró sorolást végez I -IV. besorolással. A kitűnő I. minősítésű kutya megkaphatja a CAC címet nemzeti színű kártyával. A kitűnő II. minősítésű kutya megkaphatja a Res. CAC címet nemzeti színű kártyával. Champion osztály: Nevezhető minden olyan kutya, amely a nevezési határidőig visszaigazolt FCI champion bizonyítvánnyal (nemzeti vagy nemzetközi) rendelkezik. Ebben az osztályban leírást és minősítést kapnak a kutyák. Több kitűnő minősítés esetében a bíró sorolást végez, I-IV. besorolással. A kitűnő I. minősítésű kutya „Champion osztály CAC” címet kaphat és nemzeti színű kártyát. A kitűnő II. minősítésű kutya megkaphatja a Res. CAC címet nemzeti színű kártyával. Veterán osztály: 8 éves kortól. Nyolc éves kort betöltött kutya nevezhető. Ebben az osztályban leírást kapnak a kutyák, és több kitűnő minősítés esetében a bíró sorolást végez I-IV. besorolással. A kitűnő I. minősítésű kutya Veterán CAC, illetve a kitűnő II. Veterán Res. CAC címet kaphat nemzeti színű kártyával.

Egyéb feltételek Minden kutya csak egy osztályba nevezhető. Az életkort a kiállítás előtti napon betöltött születési dátum határozza meg, ha a kiállítás több napos, akkor is a kiállítás első napját megelőző napot kell figyelembe venni. A kitűnő minősítést kapott kutyákat I-IV.-ig sorolni kell. A kitűnő I. minősítésű kutyának a győztes cím kiadása nem kötelező. A kiállításon elérhető minősítések és címek (a 8 féle osztályon belül) Kitűnő - kék szalag vagy kártya: csak annak a kutyának adható, amely a fajta standardhoz nagyon közel áll, kitűnően mutatja magát, harmonikus, kiegyensúlyozott magatartással és kisugárzással rendelkezik, kitűnő formában és kondícióban van. Nagyon jó - piros szalag v. kártya: minősítést az a kutya kap, amelyik fajtájának a típusát markánsan képviseli, arányai kiegyensúlyozottak, jól mutatja magát. Néhány apróbb hibát el lehet nézni, de ezt a minősítést csak olyan kutya kaphatja meg, amely fajtájának típusos példánya.

90

Jó - sárga szalag vagy kártya: minősítést az a kutya kap, amelyik fajtájának a jegyeit magán hordozza, de vannak látható hibái. Megfelelő - zöld szalag vagy kártya: minősítést az a kutya kap, amelyik fajta jellegének többé-kevésbé megfelel, jelentős, látható hibái vannak, fizikai állapota kívánni valót hagy maga után. Kizárva - bírálati lap: amely kutya a standardnak nem megfelelő típust hordozza, nem a standardnak megfelelően viselkedik, vagy agresszív, vagy here hibás, ill. egy komoly foghibával vagy állkapocs rendellenességgel rendelkezik, amely színés/vagy szőrhibás, ill. az albinizmus jegyeit viseli magán. Ezt a minősítést még az a kutya kaphatja, amely az érvényes standard szerinti kizáró hibával rendelkezik. Nem bírálható - bírálati lap: azok a kutyák kapják, melyeknek a fent említett minősítések közül egyik sem adható ki. Ez pl. akkor fordul elő, ha a kutya nem mozog, állandóan a kiállítóra ugrál, vagy a ringből ki akar menni, úgy, hogy a mozgás és járásmód nem megítélhető, vagy amikor a kutya a bíró elől folyton kitér. Sem a fogazatot, sem a testfelépítést, szőrtakarót, farok tartást, vagy a heréket nem engedi megtapintani, vagy pl. a felvezetett kutyán orvosi beavatkozás vagy kezelés nyomai láthatóak, amelyek a bíró megtévesztésére engednek következtetni. Ugyanez vonatkozik azokra a kutyákra, amelyeknél fennáll annak a gyanúja, hogy a tenyésztője (pl. műtéti úton, szemhéj, fül, farok korrekcióval) az eredeti formát megváltoztatta, és ezt a bíró észleli. A bírálati lapon a „minősítés nélkül“ ítéletet a bírónak meg kell indokolnia. Az egyes kiállítási osztályoknál leírt győztes címek kiadása nem kötelező. Kiadásuk esetén fajtánként és nemenként az FCI előírásainak megfelelően jár el a bíró, különös tekintettel azoknál a fajtáknál, ahol többféle szín, méret és szőrváltozat van. Országos CAC kiállításokon a MEOE Elnöksége által meghatározott fajtáknál színenként történhet a győztes címek kiadása, amely eltérhet a nemzetközi előírásoktól. Egyéb kiadható címek: CACIB: nemzeti színű zsinór arannyal és kártya, amely igazolja, hogy a kutya az adott kiállításon elnyerte a CACIB várományt. CACIB váromány csak olyan kiállításokon adható ki, amelyeken az FCI ezt külön engedélyezte. A CACIB cím visszaigazolásának feltételeit az FCI előírásai tartalmazzák, ezek meglétét a bíró nem vizsgálhatja a kiállításon. Reserve CACIB: nemzeti színű zsinór ezüsttel és kártya. Hungária fajtagyőztes (HFGY/BOB): sárga zsinór és kártya. Hungária derby győztes (HDGY): piros-fehér zsinór és kártya. 9-24 hó közötti kutyáknál. Fiatal klubgyőztes: Minden évben egy alkalommal, az adott fajta részére a megrendezett klubkiállításon adható ki, nemenként. Klubgyőztes: Minden évben egy alkalommal, az adott fajta részére megrendezett klubkiállításon adható ki, nemenként.

91

Tenyésztési Nagydíj I-II-III. fokozatát kizárólag nemzetközi CACIB kutyakiállításon lehet kiadni. Tenyészcsoportot értékelnek. Nevezési feltétel, hogy a tenyészcsoportban az egy tenyészetből származó legalább két különböző apától, vagy két különböző anyától származó, legalább három és maximum öt azonos fajtájú kutyával lehet indulni. A nevezésnek további feltétele, hogy a felvezetett kutyák az adott kiállításon legalább két kitűnő és egy nagyon jó minősítést kapjanak. A Tenyésztési Nagydíjra helyszíni nevezés lehetséges. Nem CACIB kiállításon ugyanezen feltételekkel lehet ezt a versenyt megrendezni, az elnyerhető címek Tenyésztési Díj I-II-III. fokozata. Kétnapos kiállításon mindkét napon megrendezhetők ezek a versenyek. Fajtacsoportgyőztes (Best of Group, BOG): Az FCI mindenkori előírásainak figyelembevételével a fajtacsoport beosztásnak megfelelően a fajtagyőztes kutyák vehetnek részt ebben a konkurenciában. A nap legszebb kutyája (Best of Day, BOD) A kiállítás legszebb kutyája (Best in Show, BIS): A vezetőbíró által előre felkért bíró választja ki a megjelent fajtacsoportgyőztes kutyák közül. Egyéb versenyek A MEOE a kiállításokon egyéb versenyeket is rendezhet helyszíni nevezéssel, ilyenek • „Gyerek-kutya pár” (9 évnél fiatalabb gyermekek részére), • „Fiatal felvezetők – Junior Handlerek” versenye két kategóriában (9 – 13 éves kor között és 14 - 17 éves kor között), • „Utódcsoportok versenye”, ahol egy kan és utódai, vagy egy szuka és utódai kerülnek bemutatásra, • „Kutyapárok versenye”, ahol azonos fajtájú, azonos tulajdonban lévő két kutya versenyez.

Kiállításon kívül elnyerhető címek Hungária Junior Champion (HJCH): oklevél és kupa. Hungária Champion (HCH): oklevél és kupa. Hungária Grand Champion (HGRCH): oklevél és kupa. Veterán Champion (VCH): oklevél és kupa. Nemzetközi szépségchampionátus (Int.Ch.de Beauté): oklevél.

92

9. A kutya szaporítása 9.1. A szuka szaporodásbiológiája A nemi érettséget a szuka általában 6-9 hónapos korában éri el. Ezt az első tüzelés jelzi, amely kisebb testű fajtákban rendszerint korábban, nagyobb testűekben később jelentkezik. A környezeti hatások közül az ivarérettség idejét különösen a tartásmód befolyásolja, az ún. szobakutyák ivarérettsége több hónapot is késhet. A tenyészérettség szaporításra való alkalmasságot jelent, vagyis azt, hogy az utódok létrehozása nem veszélyezteti sem a szuka, sem pedig a kölykök egészségét. A tenyészérettség általában a második és a harmadik tüzelés idejével és a fajtára jellemző testtömeg elérésével esik egybe. A kan kutya az ivarérettséget 7-10 hónapos, a tenyészérettséget (megfelelő mennyiségű és minőségű spermiumot képes termelni) kb. 12 hónapos korában éri el. A kutya ivari ciklusa több vonatkozásban is különbözik a többi háziállat nemi működésétől. A nemi ciklus 9 napos előivarzásra, 5-8 napos ivarzásra, kb. 2 hónapon tartó sárgatestfázisra és ezt követő 4-4,5 hónapos nyugalmi időszakra tagolható.

25. ábra. A szuka nemi ciklusa

Az előivarzás alatt a hüvelyből véres ivarzási nyálka ürül, amelyet a köznyelv „tüzelésnek” nevez. A tüzelés azonban magába foglalja a „vérzést” követő rövidebb tényleges ivarzás időszakát is, ami lényegében a termékeny időszak (a párosodási hajlam és fogamzóképesség) ideje. A kutya jellegzetesen kétszer ivarzó állat, a tüzelés évente általában csak kétszer jelentkezik. A két ivarzási idő között eltelt intervallum nem feltétlenül hat hónap, esetenként négy-öt, kivételesen tizenkét hónap is lehet. Legtöbb kutyafajta évi első 93

tüzelése február-március, a második augusztus-október hónapban jelentkezik, ritkábban a nyár eleji hónapokban is megfigyelhető. A szuka tüzelésének két szakasza jól elkülöníthető: a petefészek állományában a tüszőnövekedéssel együtt járó előivarzást véres ivarzási nyálka ürülése jellemzi; az ezt követő ivarzás idején a szuka a kan közeledtét tűri, azt felveszi és hajlandó párosodni. A vérzés megjelenésével egy időben a szuka viselkedése feltűnően megváltozik, nyugtalan lesz, előszeretettel és gyakran elkóborol, étvágya csökken, pérája megduzzad, kissé megnyúlik, a kevésbé pigmentált bőrű egyedeknél vöröses színű lesz, némely szukát gyakori és elaprózott vizeletürítés jellemez. Az előivarzás alatt ürülő véres ivarzási nyálka hígan folyó, barnásvöröses színű, és kb. 7-10 napon át észlelhető. A szuka ekkor még a kan közeledtét nem tűri. Kb. a 10. nap után az ivarzási nyálka véres jellege megszűnik, „feltisztul”, s a tüszők ebben az időszakban repednek föl. Ilyenkor a kan közeledését elfogadja, ez az idő a legalkalmasabb a párosításra. A véres nyálka ürülésének időtartama fiatal, első fialás előtt álló szukáknál a szokásosnál rövidebb, 3-5 napos lehet, de az is előfordul, hogy észrevétlen marad. Egyes esetekben a tüzelés abbamarad, majd 1-3 hét múlva ismét jelentkezik. A szukában a tüszőrepedés a tényleges ivarzás 1-2. napján (a véres nyálka ürülését követő napokban) következik be. Valamennyi érett tüsző néhány órán belül megreped, a kiszabaduló petesejtek a tüszőrepedést követően még nem tekinthetők érettnek, ugyanis a petevezetőben mintegy 3-4 napon át a második, számfelező osztódáson (meiózis) esnek át, és csak ezután válnak alkalmassá a megtermékenyülésre. Érésük után a petesejtek még 24-48 órán át megőrzik termékenységüket. A párosodáskor az ondósejtek 15-20 percen belül eljutnak a petevezetőbe, ahol 4-7 napon át életben maradnak és termékenyítőképesek. Lényegében tehát a megfelelő időben végzett párosításkor a termékenyülésnek elég nagy esélye van. A gyakorlati tenyésztésben egyszeri párosításkor két véglettel számolhatunk: • a tüszőrepedés ritkábban a tényleges ivarzás előtt 2-3 nappal, a vérzés időszakában következik be, s a pároztatáskor (a vérzés megszűntét követő 2-3. napon) az ondósejtek már nem találnak életképes petesejtet. Az elöregedett, de meg nem termékenyült petesejtek is elpusztulnak. Vemhesülésre tehát nem kerül sor, a szuka üres marad, esetleg álvemhesség jelentkezik, • a tüszőrepedés megkésve (az ivarzás utolsó, pl. 4. napján) történik meg, ás a párosításra ugyanakkor megfelelő időben, még az 1. napon sor kerül. A petesejtek megtermékenyülése ebben az esetben később fog bekövetkezni. A tüszők – az előző számoknál maradva – a párosítás utáni 3. napon repednek meg, és a négynapos érésük miatt a termékenyülésre csak a 7. napon kerülhet sor. Ez lehetséges, mert az ondósejtek jó esetben még életben vannak. A késedelmes tüszőrepedés következménye a vemhesség időtartamának látszólagos meghoszszabbodása lesz, mivel a vemhesség idejét általában a párosítástól számítjuk. A kutya átlagosan 63 napig (60-66) napig vemhes. Egyes törpe fajtákban 4-5 nap rövidülés lehetséges, de egy magzat esetén 68-70 napig is meghosszabbodhat. A vemhesség időtartama azonban meglehetősen állandó, ha azt a tüszőrepedéstől vagy az ezt megelőző LH (luteinizáló hormon) csúcstól számítjuk (63 nap!).

94

Az embriók a vemhesség 14-18. napjától ágyazódnak be a méhnyálkahártyába, megtapadásuk a 20-22. napra befejeződik, és a vemhesség félidejéig tágulatok formájában tapinthatók.

26. ábra. A kutya méhének változása a vemhesség alatt

A méh kezdetben ampullázottá, majd később egyenletesen kitágulva tömlőszerűvé válik és 10-15-szörösére is megnagyobbodik. Közben a has megnövekszik, alak-

95

ja megváltozik, kissé lelóg, később a hasfalon keresztül a magzatok mozgásai is észrevehetők. Az emlők a vemhesség második felében kifejlődnek, megnövekednek, nagyon sok esetben már a várható ellés előtt 1-2 héttel tejszerű váladékot (előföcstejet) termelnek. A közeledő fialást jellemző tünetek kísérik, így az emlők kifejlődése, duzzanata, a tej megjelenése, a viselkedés megváltozása („fészkelés”). A péra a szülés előtt megduzzad, a pérarésből nyúlós, szürkésfehér váladék ürül, a hasfal ellazul és leereszkedik. Az ellésnek három jól elkülöníthető szakasza van: • az előkészítő és megnyílási szakasz, • a kitolási szakasz és • az utószakasz. Az előkészítő és megnyílási szakaszban a pérából nyálka ürül. Ezt az időszakot a szukák nyugtalanságukkal, ide-oda szaladgálásukkal jelzik. A méh szabálytalan időközökben összehúzódik, ezt a szuka jósló vagy megnyitó fájások formájában észleli, s ilyenkor nemritkán nyöszörgő hangot hallatnak. Ez a szakasz 6-10 órát vesz igénybe. A kitolási szakaszban a fájások egyre kifejezettebbek és rendszeres időközönként jelentkeznek. Ezek a tolófájások. Az első magzat megjelenését a magzatvízzel teli magzatburok megjelenése előzi meg. Közepes kölyökszám esetén a kitolási szakasz 3-12 óráig terjed. A magzatburkok legtöbbször a magzattal együtt, vagy közvetlenül utána távoznak el. A kutya magzatburkai a méhről rendszerint könnyen leválnak, heves fájásoknál nemegyszer már a méhen belül is, emiatt a burokban születés sem ritka a kutyánál. A szuka rendszerint eltépi ezeket a burkokat, ha mégsem, akkor közbe kell avatkozni, különben az újszülött megfullad. A szuka a magzatburkokat fölfalja, s ezzel egyúttal a köldökzsinórt is elrágja. Ez a tevékenysége ösztönös. Az összes magzatburok fölfalásának megakadályozása akkor indokolt, ha a megszokottnál több kölyök születik. A túl sok burok ugyanis bélhurutot okozhat, és a közhiedelemmel ellentétben ezáltal csökkentheti a tejtermelést is. Téves tehát az a nézet, hogy a méhlepény hormontartalma révén fokozná a tejtermelést, ez azért is lehetetlen, mert a benne lévő hormonok egy része szájon át hatástalan, a felszívódó szteroidok közül pedig a progeszteron inkább gátolja a tejtermelést. Az utolsó magzat távozását az utószakasz követi, amelyre a méh gyors összehúzódása a jellemző. Az esetleg bennrekedt burkok még távoznak, és egyben a méhben lévő vére magzatvíz (lochia) is gyorsan kiürül. Tekintve, hogy a kutya medencealakulása a fialáshoz kedvező, segítségnyújtás általában nem szükséges. Néhány fajtánál (angol és francia bulldog) a szülészeti segélynyújtás (nagyon sokszor császármetszés formájában) elengedhetetlen a magzat és a szülőút aránytalansága miatt. Megszületéskor a kölyökkutya egész teste – az alsó hasfalat kivéve – dúsan szőrözött. A szemhéjak összetapadnak, a hallójárat zárt. A metszőfogak még nem törték át a fogínyt. Az újszülött megfelelő érettségét leginkább az alábbi tünetek jelzik: • fejlett, bársonyos szőrzet, • fejlett szaruképletek (karmok),

96

• • • • •

élénk reflexmozgás, jó szopási reflex, fejlett tüdő, melyet erőteljes visító hang jelez, zárt hallójárat és összetapadt szemhéjak, fajtára jellemző testtömeg (100-800 g)

Az újszülött kölykök gyakorlatilag vakok, süketek, hőszabályozásuk nem stabil. A szuka a kölyköket megszabadítja a buroktól, szárazra nyalja, miközben légzésüket és vérkeringésüket kíméletesen serkenti. A has és a végbélnyílás lenyalásával a bélszurok és később a bélsár eltávolodását, valamint a húgyhólyag kiürítését is elősegíti. 9.2. A kan szaporodásbiológiája 9.2.1. Tenyészkanok andrológiai vizsgálata A kutyatenyésztésben gyakran merül fel a kanok tenyészalkalmasságának és termékenyítő képességének kérdése. A fogamzás elmaradásának mindkét ivar oka lehet. A terméketlenség okának felderítése a kanok rendszeres és alapos vizsgálatát sem nélkülözheti. A kan kutyák vizsgálatakor az alábbi szempontokra vagyunk figyelemmel. Azonosítás. Nagyon lényeges a vizsgálandó hím lehetőség szerinti pontos azonosítása (tetoválási szám, orrtükörlenyomat, egyedi jegyek, törzskönyvi adatok), mivel leginkább ez az a lehetőség, ahol a legtöbb visszaélés és megbízhatatlanság tapasztalható. Az utódok származási ellenőrzése csak vércsoport és különféle markerek vizsgálatával lehetséges. Kórelőzmény. A részletes vizsgálat előtt korábbi adatokat kell tisztázni. Ajánlatos az eddigi tartási és takarmányozási körülmények alapos elemzése. Tekintettel vagyunk a korábbi szervi és általános megbetegedésekre, az állatnál tapasztalható növekedési zavarokra, lényegesek az eddigi tenyésztési eredmények, így a fedezések száma és gyakorisága, az elért alomszámok. Az ivari viselkedés sajátosságai (túlzott ivari aktivitás, változó nemi vágy, libidóhiány stb.) is fontos adatok. Általános vizsgálat. Ennek során az állat általános állapotát, tápláltságát, tenyészkondícióját, ápoltságát, vérkeringését (pulzusszámát), testhőmérsékletét, légzését, szőrzetének állapotát (szőrhullását) vizsgáljuk. Részletes vizsgálat. Az andrológiai vizsgálat részletes része az ivarszervek, a járulékos nemi szervek, a nemi reflexek és az ejakulátum vizsgálatát tartalmazza. A tasak vizsgálatakor figyelemmel vagyunk fejlettségére, a külső és belső felületen lévő sérülésekre, különféle elváltozásokra (fekélyekre, göbökre, gyulladásos területekre, összenövésekre), a nyílás tágasságára, veleszületett é szerzett tasakszűkületek fennállására stb. A gyakori, hurutos-gennyes váladékozással járó tasakgyulladásnál eldöntendő, hogy az önállóan vagy a húgyúti szervek gyulladásával összefüggésben alakult-e ki. A pénisznél a fejlettséget, a gyulladások, a daganatok, a törések, a nyálkahártya-sérülések és a vérzések fennállását vizsgáljuk. A hereborék megtekintése és tapintása során a részarányosságot és a bőr állapotát (megvastagaodását, pigmentáltságát, ekcémás pikkelyezését, gyulladását, daganatok jelenlétét) vizsgálkjuk.

97

A heréknél azok helyeződését (közel, távol a hasfaltól, hereborékban vagy azon kívül), alakják, nagyságát, tapintatát és fájdalmasságát vizsgáljuk. Rejtettheréjűségnél feltétlen tisztázandó annak típusa (hasűri vagy lágyékcsatorna közeli) és a rejtett here nagysága (daganatos megnagyobbodás, fejletlenség, sorvadás?). A prosztata kan kutyánál vizsgálható szerv, tapintása hasfalon vagy végbélen keresztül lehetséges. A prosztata nagysága, tapintata, fájdalmassága értékes támpontot nyújthat az egyes elváltozások (túltengés, daganatok, ciszták stb.) fennállásához. A nemi reflexek szabályosságának vizsgálata ivarzó nőstény kutya jelenlétében, fedezés vagy spermavétel során lehetséges. Leggyakoribb zavar a felugrás, a helytelen átkarolás, a bevezetés, valamint az ejakuláció elmaradása. A spermavétel után megítéljük az ejakulátum színét, szagát, mennyiségét. Amennyiben lehetséges, célszerű az egyes frakciókat (mellékhere-váladék, prosztataszekrétum) külön-külön is felfogni és vizsgálni. A spermiumdús középső frakciónál a mennyiségen túlmenően az ondósejtek mozgását (tömeg- és egyedi mozgását, motilitási arányt = előreirányuló mozgást mutató ondósejtek arányát), a sűrűséget (ondósejtszám) és a kenetben a különféle morfológiai rendellenességek előfordulását vizsgáljuk. Az ejakulátum mennyiségi és minőségi vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy az egyes elváltozások (pl. spermaképződés hiánya) jóval korábbi (2-6 hónapos) hatások következményei lehetnek. A károsodott csírahám regenerációja igen hosszú, legalább 4-6 hónapos időtartamot igényel. 9.3. A szaporítással kapcsolatos teendők: a pároztatás A pároztatás. A kutya szaporításának sarkalatos mozzanata a megfelelő időpontban és módon végzett párosítás. A szülőpárok megválasztása a tenyésztők és a kutyatartók felelőssége. A gyakorlatban általános, hogy a tulajdonosok elhatározásából mindig egy adott szuka és kan párosítására kerül sor. Ez a nem mindenkor tenyészpárosításnak nevezhető esemény figyelmen kívül hagyja a természetes körülmények között érvényesülő ivari kiválasztódás, a „szabad párválasztás” lehetőségét. A kutyafajban – köztudottan – nem jellemző a monogámia, a szinte alkalmi párválasztás korántsem életre szóló kapcsolat. Ez alól kivételt képez néhány különleges fajta, pl. a komondor, amely esetenként hajlik bizonyos fokú monogámiára. Mindkét ivar képviselőire inkább a promiszkuitás jellemző. Viszonylag gyakran hiányzik a kölcsönös vonzalom, s a tenyésztőknek az eredményesség érdekében ezért különféle párosodást segítő beavatkozásokhoz kell folyamodniuk. A tenyészkan. Általában kedvező, ha a tenyészkannak szánt hímet viszonylag korán, az ivarérés késői szakaszában vagy a tenyészérettség kezdetén (1 éves kor körül) veszik tenyésztésbe. A korai kezdés számos előnnyel jár. A rutinon túlmenően a libidó is kedvezően alakul, az ilyen kan már a tenyészérett kor első felében eléri teljesítménye csúcsát. A tenyésztésbevétel nyilvánvaló előfeltétele – a fajtastandard követelményeinek teljesítése mellett -, hogy a kan mindkét heréje a herezacskóban legyen és azok megfelelő fejlettségűek legyenek. A fiatal, tapasztalatlan kanok nevelése nagy gondosságot igényel. Az ivarérésben lévő hímek viselkedése igen változó és szertelen lehet. Begyakorlásképpen nem ivarzó szukákat, más egyedeket, sőt tárgyakat is ugrálnak. A jó gazda ezt a ma-

98

gatartást kellő „diszkrécióval” megfelelő mederbe tudja terelni. A túlzott mértékű szóbeli és tettleges fenyítés ugyanakkor ebben az érzékeny korban könnyen vezethet „pszichés” zavarokhoz és impotenciához. Az egyszer tiltott, máskor bátorított viselkedés közötti különbségtétel nem várható el a kantól. A legtöbb kennelben szokásos a fedeztetés valamilyen mérvű irányítása. a szukát többnyire pórázon tartják vagy a fejénél fogva rögzítik, esetenként hátulsó testfelét is megfogják. A vad, harapós, a hímre támadó nőstényt is célszerű megfékezni, mivel durvasága a hím impotenciáját is okozhatja. A párosodást megelőző játszadozás és felugrási kísérletek jótékonyan hatnak a hím libidójára és spermaminőségére. Bár a szukánál a tüszőrepedés spontán bekövetkezik, a játék és maga a párzási aktus is kedvezően befolyásolhatja a petesejtek megtermékenyülését. Az ezáltal kiváltott ritmikus méhösszehúzódások segítik a spermiumok följutását a petevezetőbe. A hím könnyen megszokhatja, hogy számára rendszeresen rögzítik a nőstényt, sőt a gazda szóban és tettel is közreműködik. Az ilyen kan a későbbiekben nem igen hajlandó olyan szukát fedezni, amelyet nem fogtak meg vagy amely nem eléggé kooperatív. Tapasztalhatjuk azt is, hogy a szabad mozgáslehetőséggel egybekötött fedezéshez szokott hímek nem kedvelik, ha partnerüket lefogják. A tenyésztők és a segédkezők jelenléte nagyon hasznos lehet az összeragadás és a hím lefordulása pillanatában. Egyes szukák visszafordulva és megpördülve komoly fájdalmat okozhatnak a hímnek. Az összeragadás, amely a jó fogamzáshoz elengedhetetlen, kb. 5-60 percig is eltarthat. A több órás „együttlét” nem kívánatos és komoly veszélyeket hordoz magában (sérülések, helyi vérkeringési zavar stb.). A tartósan összeragadt párok nemegyszer csak altatással és érzéstelenítéssel választhatók szét. Gyakran vitatott kérdés, hogy mikor és hányszor pároztassunk. A szuka igazán termékeny időszaka általában nem több 2-4 napnál. Általában igaz, hogy a szuka petevezetőjében az ondósejtek 4-6 napig is életben maradnak és megőrzik termékenyítőképességüket. Ezért ha a párosodás megfelelő időben történt, a fogamzásnak és a kellő nagyságú alomnak nincs különösebb akadálya, lényegében egyetlen párosodás is elégséges a termékenyüléshez. Ha újabb fedeztetésre is sor kerül és nem vagyunk biztosak a szuka termékeny időszakában, ajánlatos a második fedezést legalább 48 vagy akár 72 óra múlva megismételni. A 24 óránál nagyobb időközzel végzett fedeztetés mind a fogamzás, mind a hím szempontjából előnyös. Egyrészt jóval hosszabb ideig találhatók termékenyítőképes ondósejtek a nemi utakban, másrészt a 2-3 napos időköz a spermiumok érettségére is kedvezően hat. A hím kutya nemi reflexei. A párosodást a kan kutya egymást szabályosan követő reflexsorozaton (reflexláncon) keresztül valósítja meg. Ahhoz, hogy a reflexlánc beinduljon és zavartalanul végigfusson, bizonyos ingerekre van szükség. Ezek a kan kutyánál elsősorban szagingerekre épülnek, tehát olfaktórius jellegűek, ugyanakkor nem elhanyagolhatóak a vizuális, az érintéses jellegű és a hangingerek sem. A szagingerek a kanok nagyfokú feromonérzékenysége miatt kiemelkedő jelentőségűek, a hím kutya viszonylag nagy távolságból is érzékeli a tüzelő nőstények ivari szagát, azaz főleg az ivarzási váladékkal ürülő feromonokat. Ez nemcsak vonzó, hanem stimuláló hatással is van a kan aktivitására és a fedezéssel kapcsolatos reflextevékenységére. Konzervált (mélyhűtött) ivari szag nőstény nélkül is fölkeltheti a hím érdeklődését. A kanokat stimuláló nőstényferomont mesterségesen is előállították. Ilyen anyag a metilhidroxibenzoát, amely a kereskedelemben is hozzáférhető.

99

A párosodás módja egyes kanokra vérmérsékletük függvényében jellemző, így beszélhetünk - kiegyensúlyozott, - féktelen-agresszív és - félénk-gátlásos kanokról. A kiegyensúlyozott vérmérsékletű kanok problémamentesek, nemi reflexeik jók, szabályosan, megfelelő előjáték (szaglászás, péranyalogatás) és ”beazonosítás” után párosodnak. A féktelen kanok szinte tüzelésüktől függetlenül lerohanják a nőstényt. A túlzott igyekezet és agresszió nem feltétlenül jelent szabályos nemi reflexeket és jó minőségű spermát. A gátlásos kan fokozott segítséget, biztosítást igényel, rendszerint sokáig és tehetetlenkedve készülődik. Nemi reflexeik bizonytalanok, spermaminőségük sem mindig kielégítő. Ezért is lényeges, hogy a kan a megszokott környezetében fogadja a nőstényt. A kan kutya nemi reflexei sorrendben a merevedés, a felugrás és az átölelés, a pénisz bevezetése, a hágómozgások, az átfordulás és az összeragadás sorozatában jelentkeznek. A kutya erekciója kisebbrészt a pénisz, nagyobbrészt a duzzadó testek megnagyobbodásával jár. A felugrás és az átkarolás egymást gyorsan követik. Az átölelés akkor jó, ha az a külső csípőszögletek előtt történik meg. Ezután kereső mozgások közepette kerül sor a pénisz bevezetésére, amit élénk, többszörös hágómozgások követnek. Eközben már ürül a húgycsövet tisztító prosztata váladéka. A hágómozgások megszűntével sor kerül az összeragadásra, amelyet egyrészt a duzzadó testek erőteljes megnagyobbodása, másrészt a hüvelyelőcsarnok körkörös szorítóizmának összehúzódása biztosít. A kan ezután rendszerint bal irányba át- és lefordul a nőstényről, miközben pénisze a szuka hüvelyében beszorulva marad és megtörik. Rendszerint ekkor ürül a mellékhere spermadús váladéka. Az összeragadás további idején, 5-20 percig a prosztata vízszerű váladéka is a hüvelybe kerül. A sperma ürülése három fázisban aszinkron történik: 1. frakció (előfázás). A prosztata váladékának egy része, amely víz tisztaságú folyadék és egyáltalán semmi vagy csak nagyon kevés spermiumot tartalmaz. Menynyisége 0,2-5,0 ml között változik, feladata a húgycső megtisztítása, többnyire fél-egy percig ürül. 2. frakció (1. főfázis). A mellékhere farki részéből származó, magas spermiumkoncentrációjú folyadék, színe fehéres, tejszerű. Mennyisége változó, 0,2-4 ml lehet. Az ondóminőség jellemzői kan kutyánál a következők: vízszerű világosszürkétől a sűrű, fehéres színig változik. A teljes ejakulátum mennyisége 3-30 ml között ingadozik. A sűrűség nagy szórást mutató. A Bürker-kamrás módszerrel is ellenőrzött ondósejtszám 0,2-1,2 x 109/ml, azaz 200 millió – 1,2 milliárd/ml. 9.4. A kutya mesterséges termékenyítése Az eljárás tenyésztési nézőpontból számos előnnyel jár, ezek közül a lényegesebbek a következők:

100

− Genetikailag nagy értékű hímállatok egyetlen spermaadagjával több nőivarú állat termékenyíthető meg, ez a szám állatfajtól függően 10-1000 között változhat. − A mesterséges termékenyítés a mélyhűtési technológiával kombinálva nagymértékben növeli a genetikai előrehaladás lehetőségét. Egyrészről a termékenyítő anyag mélyhűtött állapotban a világ bármely részére eljuttatható, másrészről hosszú ideig, akár évtizedekig is tárolható, bármikor felhasználható. Nagyértékű apaállatoktól így elpusztulásuk után is nyerhetünk ondót. − A mesterséges termékenyítés alkalmazása és a spermamélyhűtés módot nyújt értékes vérvonalak kialakítására és adott esetben egy-egy kívánatos tulajdonság stabilizálására a populációban. − A módszer alkalmazásával egyes párosítás útján terjedő fertőző betegségek továbbvitele is megelőzhető. − A mélyhűtött sperma, kis túlzással, időben és térben korlátlanul felhasználható és forgalmazható. A mesterséges termékenyítésre általában klinikai és genetikai (tenyésztői) megfontolásból kerül sor. A klinikai indokok: - Az adott tenyészpár valamilyen anatómiai okból nem képes párosodni. - A hím termékenyítőképes ugyan, de a fedezésre pl. fájdalomérzet miatt képtelen. - Egyes hímek és nőstények puszta antipátiából nem hozhatók össze, ugyanakkor más fajtájúakkal szívesen párosodnak. - Nemegyszer az egyik fél tapasztalatlansága az eredménytelenség oka. - Rangsorrend (pl. rangelső nőstény) is akadálya lehet a párosodásnak. - A genetikai indokai egyértelműek. Ondóvétel. Ez nem mindig könnyű feladat, lényeges, hogy a hím számára nyugodt, zajmentes környezetről gondoskodjunk. Ondóvételkor minél kevesebb személy legyen jelen, és csak olyanok, akiket a kutya ismer vagy „bizalmára érdemesít”. A nemi vágy (libidó) és a vérmérséklet is nagymértékben befolyásolhatja a spermavételt. Kis libidójú, enervált hímtől szinte lehetetlen szaporítóanyagot nyerni. A több rendelkezésre álló módszer közül ma kettőt használunk, ezek - a manuális masszázs (maszturbáció) és - a mesterséges hüvely alkalmazása. Mindkét eljárás megfelelő. A mesterséges termékenyítés eredményességének három sarkalatos pontja van: - a hím részéről a sperma minősége (és mélyhűthetősége), - a nőstény részéről a termékenyítés optimális idejének meghatározása, továbbá - a termékenyítés módszere A sperma minősége és felhasználhatósága mikroszkópos vizsgálattal, elsősorban a mozgó és károsodott ondósejtek arányának meghatározásával ítélhető meg. A mélyhűthetőség ennél összetettebb kérdés, erre ugyanis nem minden hím spermája

101

alkalmas. Az eljáráshoz megfelelő táp- és védőanyagokat is tartalmazó hígítóval kezeljük a spermát. Mesterséges termékenyítésre használható: - hígítatlan friss sperma: a spermavétel után ezt azonnal fel kell használni, mert nincs hígítva. Ezért a spermiumok rövid időn belül az anyagcseréjük által termelt anyagoktól önmagukat pusztítják el (autokxikáció). 80-90 %-os fogamzás érhető el. - friss, hígított 5 oC-ra hűtött sperma: 4-5 napig használható fel. 80-90 %-os fogamzás érhető el. - hígított -196 oC-ra mélyhűtött sperma: nagyértékű kutyák génanyagának megőrzésére szolgál, ugyanis végtelen ideig felhasználható. A mélyhűtés folyékony nitrogénben, leggyakrabban ampullában, műszalmában, vagy pellet formában (jégre cseppentve) történik. 50-60 %-os fogamzás érhető el. Az ondó bevitelének két módszere terjedt el a gyakorlatban: 1. Ondóbevitel mélyen a hüvelybe: a módszer egyszerű, gyors és eredményes, a célra bármely merevebb műanyag katéter alkalmas, amelyhez műanyag fecskendő csatlakoztatható. A katétert szabadon vagy hüvelytükör segítségével juttatjuk a hüvely elülső végébe. Főleg friss spermás és hűtött spermás termékenyítésnél alkalmazzuk. 2. Ondóbevitel a méhnyakba, illetve részben a méh üregébe: a hüvelyen keresztül végzett méhkatéterezés kutyánál nagy gyakorlatot és speciális, merev, vékony fémkatétert igényel. A módszer elsősorban mélyhűtött sperma felhasználásakor vehetjük igénybe. A mélyhűtött sperma alkalmazásánál ismert még a laparotómiával és laparoszkóppal a méh üregébe végzett termékenyítés is. A beondózáshoz legalább 150 millió mozgó spermium szükséges adagonként, hígítás után legfeljebb 5 ml-es mennyiségben. Kutyaspermabankok fenntartása számos országban ismert. A mélyhűtéshez azon hígítók használhatók, amelyek egyébként a friss sperma hígítására is alkalmasak, mindössze azzal a különbséggel, hogy ezek glicerint is tartalmaznak. A kutyasperma hígításához és mélyhűtéséhez ma már több gyárilag előállított, jó minőségű hígító kapható (Laiciphos, Biociphos). 9.5. Ivartalanítás (miskárolás, kasztrálás) Az ivartalanítás mind a nőivarú, mind a hímivarú kutyáknál gyakran végzett beavatkozás. Az ivartalanítás történhet sebészi vagy ritkábban nem sebészi (hormonális, immunológiai) módszerekkel. A beavatkozás célja többnyire az állat szaporodóképességének megszüntetése. A nem sebészi módszerek közül leginkább az LH- és a GnRH-vakcinával végzett immunizálás látszik ígéretesnek. E módszerek mindkét ivarban hatékonyak: fölfüggesztik az agyalapi mirigy gonadotrop funkcióját, ami hímeknél csökkenti vagy károsítja a spermatermelést, nőstényeknél megakadályozza a tüszőnövekedést és a tüszőrepedést. További nem sebészi sterilizálás lehetőségét nyújtja szukánál a zona pellucida ellenes vakcinázás, amely a petesejteket károsítja. Kanoknál a gosszipol gátolja a spermaérést, a buszulfán pedig mindkét ivarban egyrészt a spermatermelést, másrészt a sárgatest működését blokkolja.

102

A sebészi ivartalanítás során az ivarmirigyeket (petefészek, here) távolítjuk el, ami az ivarsejtek (petesejt, ondósejt) termelődésének végleges megszűnését vonja maga után. Az ivarmirigyek eltávolításakor az agyalapi mirigy gonadotroptermelése túlteng, de a szexuálszteroidok termelődése sem szűnik meg teljesen. A mellékvesekéregben továbbra is szintetizálódnak androgének és ösztrogének. Ezek minimális mértékű szekréciója nem elégséges ahhoz, hogy az ivartalanított kutya a másodlagos nemi jellegét megőrizze. A sterilizált állatok az ivarjellegüket tekintve az interszexualitást irányában tolódnak el. Ez a változás annál kisebb, minél később kerül sor az ivarmirigyek eltávolítására. Ezért is helyesebb a tenyészérett, határozott ivarjelleget mutató kutyák sterilizálása. Vemhes állat is ivartalanítható. Szabályos ciklusú szukáknál az ivartalanítás legkedvezőbb ideje a nyugalmi periódus, ami a várható tüzelés előtti 1-2. vagy a tüzelés utáni 3-5. hónapnak felel meg. Az ivarérés előtt végzett ivartalanítás gyakoribb indokai: - Elhízás. Az esetek kis hányadában jelentkezik, és a megváltozott anyagcseréhez igazított, mérsékelt táplálással (csökkentett energiabevitellel) többnyire megelőzhető. - Túlnövekedés. Az ún. „eunuch” jelleg a csontozat túlnyúlása és az elhízás együttes következménye. - Társas viselkedés elmaradása. Ivartalanított hímeknél a „felségterületet” jelző magatartás, a vizelettel jelölés elmarad. - Rosszindulatúság. Csat ritkán figyelhető meg az ivartalanítás következményeként. - Saját ivarra gyakorolt vonzás. Inkább csak kasztrált hímeknél látható. - szőrhullás és vizeletürítési zavar. Ritkább következménye az ivartalanításnak. A szuka ivartalanításának gyakoribb indikációi (okai): - Végleges „fogamzásgátlás” a ciklikus ivari működés teljes fölfüggesztésével. - A vemhesült szuka méhének és petefészkeinek eltávolítása az ellés megelőzése céljából. - A méh és a petefészek különféle megbetegedései, elváltozásai. - Méhcsavarodás és méhátfúródás a vemhesség alatt és az ellés utáni időszakban. - Radikális császármetszés a méh jelentősebb károsodása miatt. - Gennyes méhgyulladás. - Endokrin funkciózavarok okozta szőrhullás és terméketlenség. Általában 6-8 éves kor fölött, éppen a különféle ivarszervi megbetegedések megelőzése céljából ajánlatos a szuka ivartalanítására gondolni. Idősebb korban, a baj bekövetkeztekor végzett műtét kockázata egyébként is nagyobb. A kan kutya ivartalanításának gyakoribb indokai: - Az ivari működés végleges megszűnése - Rejtettheréjűség. - Hiperszexualitás (túlzott és fékezhetetlen ivari aktivitás). - Különféle heredaganagtok. - Prosztatatúltengés. - Hereborék-daganatok (ilyenkor a herékkel a hereborékot is eltávolítjuk). 103

- Androgénfüggő daganatok (pl. prosztatarák, kezdeti daganatsorvadás ellenére gyakori a kiújulás). - Hereboréksérv és ondózsinór-csavarodás. - Androgén hatásra visszavezethető szőrhullás. 9.6. A kutyakölykök mesterséges fölnevelése Erre leggyakrabban az alábbi okokból kerülhet sor: - Túl népes alom születésekor, amikor a csecsbimbók száma többnyire csak korlátozott számú, átlagosan 6-8 újszülött fölnevelésére elegendő. - Csökkent életképességű kölykök születésekor, általában koraellések eseteiben, amikor a szopási reflex működése még hiányos. - Az anyai ösztön hiányakor, az anyakutya agresszivitása és alom iránti érdektelensége esetén (némely, főleg először szülő kutya egyáltalán nem ápolja és szoptatja az almot, sőt az is előfordulhat, hogy kölykeit fölfalja, ha azokat nem különítik el időben). - Csökkent tejtermelés vagy tejhiány fennállásakor, ami legtöbbször az emlők örökletes alapon jelentkező fejletlenségéből vagy a tejtermelésre alkalmas mirigyállomány gyulladásából adódik. - Az anyaállat pusztulása (súlyos, ellés körüli megbetegedése, balesete) következtében. Dajkásítás. Az anya nélküli fölnevelés legegyszerűbb módja a dajkásítás, amelynek során különösen arra kell ügyelnünk, hogy a dajkaságba adott kölykök szaga ne zavarja a fogadó anyaállatot. Az idegen szag többnyire jól kiiktatható, ha a fogadó almot néhány órára összekeverjük a dajkaságba adandó kölykökkel. A dajkakutyát közben elkülönítve tartjuk; ez az idő arra is elegendő, hogy emlői tejjel telítődnek, és az alommal összekerülve inkább kész az újszülöttek szoptatására. A kölyök bekenése valamilyen semlegesítő szaganyaggal (eukaliptuszolaj, alkohol, parfüm) szintén járható út. Az agresszív anyaállatok a szoptatási időszak első napjaiban rögzíthetők, gyógyszeresen megnyugtathatók és felügyelet mellett szoptatásra bírhatók. A kölykök fölnevelésére egyébként álvemhes tejelő szukák vagy más húsevő fajok is alkalmasak. Fontos, hogy a kölykök az élet első napjaiban elegendő mennyiségű ellenanyaghoz jussanak. Dajkaságra – a védőanyagok biztosítása miatt – a közel egyidejűleg ellett szukák a legalkalmasabbak. Kielégítő lenne, ha a kölykök legalább egyszer és főleg az első 24 órában frissen ellett kutya tejéhez jutnának. Az anyakutya teje az ellés után kb. 3 napig erősen csökkenő mennyiségben tartalmazza az utódok életbenmaradásához nélkülözhetetlen ellenanyagokat (főleg immunglobulinokat). Húsevőknél a magzat már a méhen belüli fejlődés során, a placentán keresztül is hozzájut az ellenanyagok egy kis részéhez, kb. 5-10 %-ához (placentáris immunitás), ez azonban korántsem elegendő az újszülött védelméhez. A fertőzésekkel szembeni passzív jellegű, de lényegében teljes védelmüket csak az anyatejben lévő ellenanyagok és fehérvérsejtek megszületés utáni 24 órán belüli fölvétele biztosíthatja. Az első napi tej kiszopásával kb. az ellenanyagok 90-95 %-ához jutnak hozzá. Ha a kölykök a föcstej (kolosztrális immunitás) útján nem kapnak elegendő ellenanyagot, életmentő megoldásként szóba jöhet az anyaállat véréből előállított vérplazma adása is, amelynek fajspecifikus ellenanyag-tartalma igen jó. Az élet első 24 órájában az ellenanyag-

104

ok a magzat bélcsatornáján keresztül, a bélhám sajátos és átmeneti nyitottsága miatt jól felszívódnak, ezért nagyon fontos és gyakorlatilag életmentő az első napi föcstej nyújtása. A további napokon adott föcstej már bármilyen magas legyen is az ellenanyag-tartalma, a fölszívódás elmaradása miatt nem nyújthat kellő védelmet a kölyköknek. Immunglobulin-készítmények injekció formájában is adhatók. Tejpótló tápszerek. Anya nélküli fölnevelés különféle tejpótló tápszerekkel is lehetséges. A táplálás szempontjából lényeges kérdés, hogy a kölyök gyomra által behatárolt és fölvehető térfogatmennyiség megfelelő arányában tartalmazza-e azokat a legfontosabb tejösszetevőket (fehérjéket, zsírokat és tejcukrot), amelyek a kölykök megfelelő ütemű súlygyarapodásához elengedhetetlenek. A tejösszetevők tekintetében túlzottan híg tejek már csak ezért sem alkalmasak mesterséges táplálásra. Belőlük túlzottan nagy térfogatmennyiségeket kellene fölvenni ahhoz, hogy a kölykök a szükségletükhöz hozzájussanak. Ezért csak az anyatej összetételét nagymértékben megközelítő tejféleségekkel és tejpótló tápszerekkel lehetséges a jó súlygyarapodást is biztosító fölnevelés. A tejtermelés szempontjából legfontosabb házi emlősfaj, a tehén teje, amely egyúttal a legkönnyebben is hozzáférhető, önmagában gyakorlatilag alkalmatlan a kölykök biztonságos táplálására. A szuka tejének legfontosabb jellemzője, hogy energiadús, viszonylag magas a zsír- és a fehérje-, illetve alacsony a tejcukor tartalma. A tejcukor- és a zsírtartalom a szoptatás ideje alatt az anyatejben nem mutat jelentős ingadozásokat. A fehérjetartalom viszont a kezdeti rövid ideig tartó föcstejes időszak igen magas szintjéről csaknem a felére csökken, majd a szoptatási periódus végén ismét fokozatosan emelkedik. A kutya tejének összetételét még leginkább a juhtej közelíti meg. Téves gyakorlat tehát a hígított tehéntej alkalmazása a mesterséges táplálásra. A hígítás legfeljebb csak a tejcukortartalom alapján lehetne indokolt, egyébként a kutyatej zsír- és fehérjetartalma több mint kétszerese a tehén tejének. Az egyes energiaforrások és tejösszetevők arányát tekintve a juhtej ugyanakkor közel áll a kutyatejhez, így jobb híján, a mélyhűtőben tárolva, alkalmas lehet a kölykök fölnevelésére. A kereskedelemben rendszerint kaphatók különféle, húsevők számára gyártott tejpótló tápszerek, amelyek ugyan megfelelőek, de népes alom esetén nem tekinthetők olcsó megoldásnak.

105

27. ábra: A szuka tejtermelésének jellemzői (tejösszetétel és laktációs görbe)

A tehéntejből a kölyökkutyák részére is könnyen készíthető tejpótló tápszer, mindössze növelni kell fehérje- és zsírtartalmát. Fehérjetartalmának növelésére a tehéntúró és a tojássárgája alkalmas. A zsírtartalom fokozására viszont csak olyan zsírvagy olajféleségek használhatók, amelyek zsírsavösszetétele megközelíti a kutya tejének zsírsavgarnitúráját, ezeknek különösen a linolsavtartalma fontos. A zsír helyettesítésére az édes tejszín (bár sokan ezt használják) nem nagyon alkalmas, viszont a legtöbb növényi olaj (pl. szója-, kukoricacsíra- és tökmagolaj) jól megfelel a célnak. Az alábbi recept pl. kielégítően megközelíti a kívánatos tejösszetételt: Tehéntej (3 %-os zsírtartalommal) 400 ml Tojássárgája 80 g Kukoricacsíra- vagy szójaolaj 50 g 1000 ml (1 l tejpótló Sovány túró 450 g folyadék) és ásványi anyag (Ca, P) kiegészítés 20 g-ig A komponensek alapos összekeverése után a tápszer langyosan etethető. A napi fölvett tejpótlómennyiség 20 dkg-os kölykönként 30-40 ml, 50 dkgosaknál 90-100 ml, 1 kg-osaknál 180-240 ml, 1,5 kg-osaknál 320-350 ml, 2 kg-osaknál 430-470 ml között változik.

106

A mesterséges fölnevelés környezeti feltételei. A mesterségesen táplált kölyök tiszta, meleg, huzatmentes környezetet igényelnek. A padozatot nedvszívó, jól szigetelő anyaggal (megfelel a karton- és újságpapír is) kell fedni. A meleget infralámpával vagy elektromos fűtőlapokkal biztosíthatjuk. Az infravörös lámpa magasságának állításával a hőmérséklet jól szabályozható. A legkedvezőbb környezeti hőmérséklet a kölykök számára 3 hetes korig 29-30 oC között, ezután pedig 23 oC körül változik. Mivel a kutyakölykök igen könnyen és gyorsan kiszáradhatnak, megfelelő páratartalomról (50-55 %) is gondoskodni kell. A kölykök az anyaállat tisztogatását helyettesítő ápolást is igényelnek. E célból naponta többször, általában az étkezések után ajánlatos a száj- és a végbélnyílás környékét, továbbá a hasi tájékot langyos és nedves vattával megtisztogatni. Ez a művelet a bélsár és a vizelet ürítését, továbbá a húsevőknél amúgy is bőségesen termelődő bélgázok távozását is elősegíti. A kölykök egészségi állapotát, testhőmérsékletét és legfőképpen súlygyarapodását rendszeresen ellenőrizhetjük. Ajánlatos a bélsár konzisztenciájára is ügyelni. A mesterséges táplálás történhet cumisüveggel és ennek hiányában pipettával vagy műanyag fecskendővel. Ha a szopási reflex hiányos (pl. koraszülötteknél, csökkent életképességű magzatoknál), akkor a kezdeti időszakban szóba jöhet a gyomorszondával (vékony gumikatéterrel) végzett táplálás is. A különböző méretű gyomorszondákhoz műanyag fecskendő csatlakoztatható, amellyel a beviendő tejpótló tápszer mennyisége szabályozható. Gyomorszondával olyan kölykök is fölnevelhetők, amelyek valamilyen örökletes vagy fejlődési rendellenesség miatt (pl. szájpadhasadék, madárnyelvűség) vagy a szájüreg valamilyen táplálkozást akadályozó megbetegedése miatt nem képesek a táplálék önálló és szabályos fölvételére. Az etetést kezdetben 2-3 óránként, később kb. 3 hetes korig naponta hét alkalommal kell elvégezni. Az éjszakai pihenési időszakok hossza mérsékelten megnövelhető. 3-4 hetes kor után az etetések gyakorisága csökkenthető, és a kölykök lassan a táplálék önálló fölvételéhez is hozzászoktathatók. Cumisüvegből való szoptatáskor a fej megfelelő, egyenes, kissé nyújtott tartására kell ügyelni. A palackot csak olyan mértékben szabad megemelni, hogy levegő nyelésére ne kerülhessen sor. A tej túl gyors áramlása sem kívánatos, mivel az igen könnyen a légutakba és az orrnyílásba kerül, ami végül is félrenyelést, majd tüdőgyulladást és a kölyök elhullását okozza. Helyes, ha a kölyköket szoptatás közben úgy rögzítjük, hogy az elülső végtagjaikkal támaszkodhassanak, így azokkal a természetes viszonyoknak megfelelő masszáló mozgásokat végezhetnek. A táplálás szakszerűségét a kölykök súlyának mérésével ellenőrizhetjük. A jól táplált kölykök 7-10 napos korukig a születési testsúlyukat megkétszerezik, a második, illetve a harmadik hét végére 3-4, illetve 6-7-szeresére növelik születési testtömegüket. Említést kell még tenni az ún. ráetetésről. Amennyiben az anyaállat tejtermelése az alom számára nem elégséges, akkor a szopások közötti időben célszerű tejpótló tápszerekkel pótlólagos etetést végezni. Helyes, ha ezt kétnaponta, az almot fele-fele arányban váltogatva tesszük. A szemek kinyílása után (3-4 hetes kor), és az első önálló futkározási kísérletek jelentkezésekor ajánlatos az önálló táplálékfelvétel lehetőségét is biztosítani. Jól bevált gyakorlat, ha tálkában kissé meleg húspépet helyezünk az állatok elé, amellyel a kölykök érintkezve gyorsan észlelik a táplálék szagát, és viszonylag könnyen rászoknak az önálló táplálékfelvételre. Szilárd tápra kb. 7-8 hetes kortól, mindig folya-

107

matos átmenettel szoktathatók. Az átmenetet úgy biztosíthatjuk, hogy az előző ételt folyamatosan csökkentjük, és közben a később adandó tápot vagy házi receptet fokozatosan növeljük. Ezzel az igen egyszerű táplálási szabállyal a fiatalkori hasmenések, emésztési zavarok, fölfúvódások többnyire megelőzhetők. A fokozatos étrendváltás az emésztő rendszer és a bélflóra számára elegendő időt nyújt az új táplálékra való átálláshoz és alkalmazkodáshoz. Faj Nő Tehén Kanca Juh Kecske Sertés Bivaly Kutya Macska

5. táblázat: Néhány faj tejének összetétele Zsír % Fehérje % Tejcukor % 3,8 1,0 7,0 3,7 3,4 4,8 1,9 2,5 6,2 7,4 5,5 4,8 4,5 2,9 4,1 7,3 5,2 7,8 7,4 3,8 4,8 10,5 7,0 3,0 4,0 6,5 4,0

108

10. A kutya nevelése 10.1. Szoktatás A szoktatás elsődleges célja, a kölykök megismertetése környezetükkel, miközben a tenyésztő, majd az új gazda segíti az önálló tapasztalatszerzés kialakulását, a szocializálódást, vagyis az emberi környezethez alkalmazkodást. Lényege, hogy kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül, ugyanakkor negatív és pozitív tapasztalatok szerzésének biztosításával hagyják a kölyök reakciókészségének fejlődését. A szoktatás tárgyát képezi a zajokhoz és zörejekhez, fényjelenségekhez, az emberekhez, tisztasághoz, helyhez, névhez, nyakörvhöz és pórázhoz, dicsérő és tiltó parancsokhoz, tárgyak játékos elhozásához, vízhez, lövéshez, az időjárási viszonyokhoz, növényzethez és végül ahhoz a környezethez való alkalmazkodási képesség kialakítása, amelyben a későbbiek során, munkáját fogja végezni. Mindezek gyakorlati kivitelezése az alábbiak szerint történhet. 10.1.1. Zajok és zörejekhez szoktatás Az 5-6 hetes, megszokott helyükön lévő kölykök közé játék közben a tesztelést végző személy, ejtsen be egy kulcscsomót, vagy hasonló zajt keltő eszközt. Közben figyelmesen tanulmányozza a kiváltott reakciókat. Nyilván kölykönként más és más lesz. Szünetek beiktatásával – ami egy-két nap is lehet – többszöri megismétlést követően a feljegyzései alapján jó következtetések vonhatók le, az egyes kölykök várható idegrendszeri alakulásáról. Kiváló az érdeklődő típus, amelyik rögtön szalad az ismeretlen tárgyhoz, odaérve kíváncsian vizsgálgatja azt. Jó, a közömbösen viselkedő, amely szinte tudomást sem vesz a történtekről és játszik tovább. Elgondolkodtató, amikor a leejtett tárgy által keltett hang hatására megriadva távolodik a zajforrástól, netán nyüszít vagy/és bevizel. Az ilyen egyedet további megfigyelés alatt kell tartani, mert feltételezhető valamilyen fokú idegrendszeri hiányosság. 10.1.2. Felvillanó és egyéb mesterséges fényhez szoktatás Minden, a megszokottól eltérő jelenséget eleinte idegenkedve vagy éppen érdeklődve „tanulmányozzák” a kölykök. Ezek közé tartoznak a fényhatások is. Ezek egymástól eltérőek. Lehetnek felvillanó, távolodó és közeledő fényforrások. Ilyenekkel az esti sétákon találkoznak leginkább a kutyák, amikor a gépjárművek jönnekmennek. A szoktatás 6-7 hetes kortól kezdődhet, amikor a látásuk már teljesen kialakult. Óvatosan kell kezdeni, nem túl erős fénnyel, nehogy negatív élményt okozzon. A fokozatos szoktatásnak meglesz a gyümölcse később a természeti jelenségek érzékelésekor. Az így szoktatott kölyökben a heves viharok villámlásai és dörgései nem váltanak ki félelmet. Ugyanez figyelhető meg az esti vagy éjszakai vadászatok kapcsán látott torkolati tűz és a lövés hangjára is. Ebben az időszakban megfigyelhető reakciók, a kölyök későbbi kiképzése során nagy segítséget jelenthetnek.

109

10.1.3. Névhez és behívó jelhez szoktatás Már a tenyésztő megkezdheti a hívójelhez szoktatást, amikor a kölykökkel játszik, etetéskor és általában köztük történő mozgása közben. Olyannyira hozzászoknak a kicsik, hogy állandóan a nyomában vannak. Ilyenkor elszalad előlük és közben az „ide” hangjelet hallatva, kezével a combját ütögetve hívja magához őket. Az új helyükre kerülve már a hívásra reagálni fognak. Gazdájuknak elsődleges feladata a névhez szoktatás. Ez úgy történhet, hogy egy pisszentéssel a kölyök figyelmét felkelti, ha felkapja a fejét ez biztos jele, hogy sikerült. Ezt követően többször nevén szólítja, miközben a behíváskor alkalmazott combra veregetéssel behívja. Amikor elérte szándékát, nagy dicséret a jutalom, ami a „jól van” hangjelben és jutalom falatka adásában testesülhet meg. 10.1.4. Szoba és kennel tisztasághoz szoktatás Az alomban még nincs gond a tisztasággal, mert az anya – ősi ösztönétől vezérelve – úgy a vizeletet, mint az ürüléket „feltakarítja” a kölykei után. Amikor már az alomból önállóan kijárnak, és a szopás mellett megkezdik kiegészítő táplálkozásukat (4-6 hetes korban), anyjuk már nem nyalja fel az ürüléket. A kölykök viszont kialakítják maguknak a rendszeres ürítési helyet. A megszokott tartózkodási területükre – ha módjukban áll – soha nem piszkítanak. A tenyésztő feladata, hogy tisztán tartsa az alom környékét. A kiskutyák értékesítését követően az új gazda feladata nem túl nehéz, ha következetesen jár el; akár lakásban, akár kennelben fogja tartani. Ekkor a már meglévő reflexeket kell felszínre hozni az új környezetben. Ennek legegyszerűbb módja, hogy az etetést követően figyelni kell a kölyök viselkedését. Amennyiben letett orral forog, valamint láthatóan keresgél, az arra utaló jel, hogy piszkítani szeretne. Ezt nem megvárva, azonnal ki kell vinni oda, ahol a gazda kijelölte a későbbiekben piszkításra alkalmas területet. Dolga végeztével nagy dicséret jár, ebből a kölyök előbb-utóbb megérti a vele szembeni elvárást. Néhány alkalmat követően az ürítési inger hatására az ajtóhoz fog menni, és a maga módján kikéredzkedik. A gazdának ezt a jelzést kell megtanulnia ahhoz, hogy „egy húron pendüljenek”. A kennelben tartott kutya ki fogja szemelni magának néhány napon belül a szimpatikus sarkot és attól kezdve mindig oda fog üríteni. A szabadon tartott vizsla hasonlóan viselkedik a kennelben tartott fajtársához. Lényeges, hogy ezeket a helyeket is tisztítani kell, ellenkező esetben új területet keres, és megszűnik a „rendszeretete”. 10.1.5. Nyakörvhöz és pórázhoz szoktatás Egyike a legfontosabb és legalapvetőbb elvárásnak a nyakörv iránti közömbösség. Erre minél hamarabb rá kell szoktatni, mert nélküle a pórázon vezetés nem lehetséges. 8 hetes korban már nyugodtan a nyakára lehet tenni a lehetőleg bőrből készült kényelmes nyakörvet. Ez a feladat már általában az új gazdára hárul. Előbb azért nem érdemes elkezdeni a szoktatást, mert az alomban, amíg együtt vannak a kölykök, letépik egymás nyakáról, ami az ügyet nem viszi előre. A szoktatáskor arra kell ügyelni, hogy az idegen anyag ne okozzon kényelmetlenséget. Ne legyen sem szoros, sem laza. Mindkét eset idegesíti a kölyköt. Eleinte vakaródzással próbálja eltávolítani a nem kívánt „tartozékot”, de általában néhány 110

óra elteltével már teljes közömbösséget tanúsít. Folyamatosan a nyakán kell hagyni, majd egy-két nap elteltével megkezdődhet a pórázhoz szoktatás is. Miután ez az eszköz a kölyök mozgását korlátozza, egészen biztosan kiváltja a „szenvedő alany” nemtetszését. Ezt természetesen igen teátrálisan szokta a gazda tudtára adni. Sír, nyüszít, vonyít, egyszóval mindent elkövet, hogy szabadulhasson. Előfordul, hogy lábait megmerevítve betámaszt, és nem halandó sem előre, sem hátra menni. A gazda minden esetben nyugtassa és próbálja csalogatni a kívánt irányba. Amennyiben nagy az ellenállás, a pánik, és szinte meg sem hallja a nyugtató szavakat, a gazda a póráz határozott húzásával próbálja megértetni szándékát. Néhány így megtett méter után bizalmatlanul bár, de megindul. Amikor a kölyök érzi a szabadságot és követi gazdáját, kezdődhet elölről a gyakorlat, vigyázva arra, hogy ne vigye túlzásba. Többnyire néhány nap elteltével természetessé válik a vezetéken való mozgás. Főleg akkor érhető el gyors fejlődés, ha a sétát valamilyen pozitív élményhez köti a gazda, például etetéskor az etető tálhoz pórázon vezeti. 10.1.6. Járművek és idegen emberekhez szoktatás A szocializálódás egyik alappillére a tömegközlekedési eszközökön és személyautón való utazás. Ez vadászkutyák esetén fokozottan így van, ugyanis ma már a vadászatokra csaknem mindig autóval megy a vadász. Ehhez a szoktatást 12-14 hetes korban kezdheti a gazda. Ilyenkor már minden védőoltást megkapott, pórázon vezethető, nevét és a behívás hangjelét is ismeri, tehát technikailag a feladatra felkészült. A szoktatás séta közben kezdődik, mivel az utazást megelőzően a járműveket kell megismernie és irántuk közömbösséget tanúsítania. A forgalmas út mentén, a forgalommal szembe haladjon a kutyavezető kutyájával. Egy-egy nagyobb kamion elhaladásakor szinte biztos a megrezzenése, enyhe félelem érzékelhetősége. Ilyenkor célszerű megállni és dicsérni a kiskutyát, mielőtt tovább haladnak. A sétákat eleinte csak nappalra tervezzék. Néhány séta után jelentkezni fog a magabiztosság jele, rövid idő elteltével teljes közömbösséggel megy a járművek között, akár szembe, akár mögüle jönnek az autók. Ekkor jön el az esti séták beiktatásának ideje, ahol lemérhető, hogy a fényhez szoktatás milyen sikerrel jár. A szembe jövő lámpafény eleinte okozhat némi gondot, de a gazda dicsérete ezt hamar ellensúlyozni tudja. A magabiztosság és a közömbösség kialakulását követően kezdődhet az utazáshoz szoktatás, aminek van még egy kellemetlen állomása, a szájkosárhoz szoktatás. Nélküle tömegközlekedési eszközre nem vihető kutya! Ennek felcsatolása szintén nem arat nagy sikert a kutya részéről. Kissé zavarja a szaglászásban és egyáltalán nem mondható kényelmesnek. Eleinte megpróbálja mancsaival lekaparni, vagy a földön ledörzsölni. A dicsérő szavak és simogatás többségében elegendő ahhoz, hogy megnyugodjon és elviselje gazdája új „hobbiját”. Az autóbuszra, villamosra vagy metróra felszállást érdemes a végállomáson gyakoroltatni, itt van idő az új környezet megszokására. Amikor már ez is megvan, néhány megállót utazhat is a páros, így a menetközben fel- és leszálló emberek látványához is szoktatható. Személyautóban meghatározandó a kölyök helye, és azt követően mindig következetesen ott kell utaztatni. Az így szoktatott kutyánál nem fordulhat elő, hogy mindenkin keresztülgázolva változtatja helyét kénye, kedve szerint. Előfordulhat erős nyálzás, sőt hányás is utazás közben. Ez több okra vezethető vissza. Ezekből néhány példa: utazás előtti etetést kerülni kell, legalább 2-4 óra pihe-

111

nésre – evés után – még a felnőtt állatnak is szüksége van. Kölyök és fiatal kutyáknál kiválthatja ezt az ingert a stressz is. Ilyen esetben néhány alkalom után magától elmúlik, főleg ha pozitív benyomáshoz köthető az utazás. Gyakori eset, hogy nem növi ki, és a pozitív élmény sem hatásos. Amennyiben ez nyilvánvalóvá válik, úgy az embereknél is előforduló hasonló esetek kiküszöbölésére alkalmazható Dedalon tablettát kell adni a kölyöknek is, az utazást megelőzően. Ezzel elejét lehet venni a negatív reakció kialakulásának. Az eredmény szinte százszázalékos lehet. A szoktatás időszakában ügyelni kell arra, hogy ilyen esetekben az okok minél előbb megszüntethetők legyenek, ellenkező esetben a kutyában ellenszenv, esetleg félelem alakulhat ki, és nem fog járműre szállni! 10.1.7. Élő környezethez szoktatás Bármilyen ideális körülmények között tartják a kiskutyákat, szükségük van az idegen emberekkel való állandó kapcsolatra. Ennek kialakítása már 6-8 hetes kortól megkezdődhet. Természetesen az állategészségügyi előírások rovására nem mehet. Mivel a védőoltásokat nem kapták még meg a kölykök, csak olyan látogatók fogadása ajánlott, akikről biztosan tudni lehet, hogy környezetükben nincs fertőző beteg kutya vagy más állat. A család ismerősei minél többet beszéljenek és mozogjanak a kölykök között és közelében. Így a gazdán kívül az idegen emberekkel szemben is bizalmat és nyugodtságot fognak tanúsítani. Az ehhez hasonló szoktatás elmulasztása az emberekkel szembeni bizalmatlanságot, bizonyos mértékű félelmet válthat ki, ami egy életen keresztül éreztetni fogja hatását a munkájukban és a köznapi életükben egyaránt. Jó eredménnyel kecsegtető, ha a védőoltások megkapását követően rendszeres sétákat tesznek a kölyökkel forgalmas utcákon, piacokon, vasútállomásokon stb. Hasonlóan fontos a fiatal kutyák változó növényi kultúrához szoktatása is. Ez a vegetáció beindulásával, kora tavasszal kezdődhet. Általában a fiatal kutyák kiképzésének első fázisával, a fegyelmi munkával ekkorra már végeznek és megkezdődik a vadászatra bevezetés. Ennek egyik feltétele az inger gazdag környezet, vagyis a vadászterület. Jó időzítés esetén a „tanonc” fokozatosan növekvő tudásszintje, egybe esik a kiképző terület növényzetének állandó változásával, sokszínűvé válásával. Ennek hatására később a vadászatokon az így képzett kutyának nem jelenthet gondot a változó takarású vadászterületen végzett munka. Ismeri a kellemetlen érzéseket kiváltó növényeket, pl. csalán, bogáncs, stb. éppúgy, mint a számára közömböseket. Megtanulta a változó növényi kultúrákban szükséges viselkedési normákat, nem lesz finnyás és érzékeny a növények okozta kellemetlenségekre. Erre sokan nem gondolnak, amikor képezik kutyájukat, pedig a vadászatokon nyújtott jó teljesítményekhez ezek elsajátítása nélkülözhetetlen. 10.1.8. Idegen vadászkutyákhoz és a vadon élő állatokhoz szoktatás Az egymás és más állatokhoz való közömbösség kialakulását részben az örökletes tulajdonságok, részben pedig a tanult viselkedési szokások segítik elő. Például a vizslák alapvetően kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek, normális esetben az agresszivitás távol áll tőlük. Azonban minden kutya irigy, és ez a vadászatokon gondot jelenthet. Ennek kiküszöbölésére szoktatni kell egymáshoz az idegen kutyákat mindaddig, amíg ez természetes viselkedéssé alakul. Ennek több módja van. Ezek közül az egyik, amikor csoportos kiképzésen sajátítják el a „vadásztudományt”. A másik 112

lehetőség, a rendszeres séták kapcsán a sok kutyával történő találkozás lehetőségét biztosítva érhető el az egymás utáni, átlagosnál nagyobb érdeklődés kizárása. A vizsláknál jellemző tulajdonság a vad „tisztelete”, ezért az egészséges vadat nem akarja bántani. Az érdeklődése a „vadmegállásban” nyilvánul meg. Ezekre a tulajdonságokra a bevadászáskor derül fény legelőször. Amíg ide eljut a vizsla, sok múlik a kezdeti szoktatástól, neveléstől és végül a kiképzéstől. 10.1.9. Játékos apportírozáshoz szoktatás Rendkívül fontos mielőbb tisztázni, hogy a kölyökben öröklött hajlamként milyen mértékben vannak meg az apportírozáshoz nélkülözhetetlen viselkedési formák. Erre azért van szükség, mert lehetnek olyan tulajdonságok, amelyeket vissza kell szorítani és vannak, amelyeket viszont erősíteni, fejleszteni szükséges. Ezekre nagyon egyszerű tesztekkel fény deríthető. Először 6-10 hetes korban érdemes megfigyelni, hogy a mozgó tárgyak, pl. labda iránt milyen érdeklődést tanúsítanak. Ekkor a még viszonylagos közömbösségből megfelelő figyelemfelkeltéssel az ősi vadászó ösztönt felszínre lehet hozni, szenvedéllyé lehet fokozni. Másik jelentős tulajdonság, hogy milyen intenzitással akarja utolérni a guruló labdát? Ez az úgynevezett zsákmányszerzési ösztönről ad felvilágosítást. Későbbi munkája során nagy jelentősége lesz, mert ez döntően meghatározza a rejtőző és sebzetten menekülő vad megtalálni akarását. Kérdés, hogy mit tesz, amikor utoléri a labdát? Megfogja és elindul vele valamerre. Ez jó, mert benne van a zsákmánybirtoklási ösztön. Ugyanakkor nem jó, ha el akarja rejteni, mert túlzottan erős a birtoklási hajlam, amit majd a kiképzőnek vissza kell szorítani a megfelelő mértékig. Az sem szerencsés, ha a labdát nem fogja meg, mert az már megállt. Ekkor pont az előző eset ellenkezőjéről van szó, vagyis gyenge a birtoklási ösztön. Ezt erősíteni kell. A szoktatás alatt kell kifejleszteni a gazdával való jó kontaktust. Ennek megléte esetén sok bosszúságtól mentesítheti magát a kiképző. Például a tárgy birtokba vételét követően a kölyök ráébreszthető, hogy a gazdát „elveszítheti”, amennyiben nem viszi azonnal hozzá az apportot. Ennek lényege, hogy ha a kölyök a tárggyal a szájában megpróbál a hívás ellenére ellenkező irányba távozni, a gazda bújjon el. A kölyök észreveszi, hogy nincs gazda, pánikba esetik, őrületesen keresni fogja. Amikor újabb hívásra odamegy, a gazda nagyon dicsérje meg. Így néhány alkalom után a kölyök az apporttal a szájában mihamarabb vissza akar térni vezetőjéhez, nehogy ismét elveszítse. Természetesen addig, amíg a fegyelmező gyakorlatok elsajátítása nem fejeződik be, az apportírozást csak játékos formában lehet végeztetni. 10.2. A nevelés Lényege és célja a kutya emberi társadalomba történő beilleszkedésének elősegítése, később a kiképzés alapjául szolgál. A nevelés kimenetele a gazda és kutyája kapcsolatán múlik. A kutyák szokásainak jelentős részét jó, ha a gazda alakítja ki attól függően, hogy mire és hogyan neveli. Nem szerencsés, ha a kutya teljes egészében saját szájíze szerint formálja viselkedését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy magától nem vehet fel bizonyos viselkedési szokásokat. Így alakulnak ki az emberi mércével mért „jó” és 113

„rossz” szokások, amik a neveléssel az elvárható szinten tarthatók. A nevelés a kutya élete végéig tart. Fiatal kutyákat minden áron rá kell nevelni néhány alapvetően fontos viselkedésformára, amik az emberekkel való zökkenőmentes együttéléshez nélkülözhetetlenek. Mi értendő ez alatt? Értelemszerűen az, hogy a környezetében senkinek se legyen útba, ne alkalmatlankodjon, kárt senkibe és semmibe ne okozzon. Legyen engedelmes és pórázon vezethető utcán, tömegközlekedési eszközökön, vadászterületen, vagy bárhol amerre gazdájával jár. A nevelés során mindenkor a helytelen viselkedés megelőzésére kell törekedni. Természetesen a már megtörtént nemkívánatos viselkedést korrigálni szükséges. Az esetlegesen felvett rossz tulajdonságokról – bár ez nem mindig könnyű – mihamarabb le kell nevelni. Ennek elmulasztása vagy késedelmes végrehajtása megkeseríti a kutyavezető és környezete életét. A nevelés kezdeti szakasza mindennél fontosabb, nagy odafigyelést igényel. Ekkor alakul ki a kutya bizalma vagy bizalmatlansága gazdájával és környezetével szemben, és alapozódik meg a későbbi munkára való alkalmassága is. A nevelés az ember és kutyája közti kapcsolat legkifejezőbb fokmérője. Minél eredményesebb a nevelés, annál könnyebb és stabilabb lesz a tanítás. A neveléssel sok rossz tulajdonság kialakulása megelőzhető, a már felvett nem kívánatos tulajdonságok pedig megszüntethetők. Érdemes végig követni a legfontosabb fiatalkori rossz szokások kialakulásának okait. 10.2.1. Fiatalkori rossz szokások 10.2.1.1. Ok nélküli állandó ugatás (felvett tulajdonság) Kiváltó ok lehet az idegesség, félelem, magányosság, folyamatos külső ingerlés, gyenge idegzet vagy akár a rossz nevelés is. A megszüntetés első lépése a kiváltó okok feltárása és megszüntetése. Ezzel egyidejű következetes fegyelmezés és a helyes viselkedésre nevelés hozhat megnyugtató eredményt. Mindezek után, ha ismét jelentkezik a probléma, úgy végső megoldásként alkalmazható – a ma már hazánkban is kapható – az úgynevezett „ugatás gátló nyakörv”, amely ugatáskor enyhe áramütéssel reagál. 10.2.2.2. Rágcsálás (felvett tulajdonság) E kellemetlen cselekvésnek az ember számára vannak érthető és természetes okai, mint például a fogváltás. Ugyanakkor rendellenes a „vandál” rágcsálás, ami szinte kivétel nélkül a magányra és az ebből fakadó unalomra vezethető vissza. Kialakulásának megelőzésére legbiztosabb módszer a kölyök kutya energiájának minél hatékonyabb lekötése. Legalább ilyen súlyú feladat az egyedülléthez való folyamatos szoktatás, valamint olyan tárgyak biztosítása, amelyekkel játszhat, esetleges megrágásukkal nem okoz kárt. Ezek a tárgyak lehetőleg ne az emberhez kötődőek legyenek, mint pl. papucs, újság stb.

114

10.2.2.3. Felugrás (felvett tulajdonság) A nevelés során abból induljon ki a gazda, hogy nem mindig és mindenki van „kutyás ruhában”, így nem feltétlen örül az ilyen fajta „üdvözlésnek”. A kiváltó ok lehet az öröm, a kíváncsiság, a szeretetre vágyás, esetleg más kutyákra való „féltékenység”. A jelenség első észlelésétől kezdve tiltással, következetességgel elejét lehet venni a szokássá válásnak. Bevált módszerként ajánlható kölyökkutyáknál, a felugrás pillanatában a hátulsó lábak valamelyikére történő rálépést, ami természetesen olyan negatív élményt jelent, amit nem köt a gazdához, de a felugrás tényéhez igen. Rövid idő után leszokik erről. Növendék kutyáknál ennek a szokásnak a kialakulása megelőzhető azzal, hogy az örömöt, izgalmat kiváltó ok esetén – a felugrást megelőzve – a gazda ültesse le vizsláját. Ezt követően dicsérő szavakkal és gesztusokkal nyugtassa meg, majd küldje játszani, amiben ő is partner. 10.2.2.4. Dögbe, fekáliába, más állatok ürülékébe hempergés (öröklött és felvett tulajdonság) Öröklött hajlamként az ősi ragadozó életmódra vezethető vissza. A vadon élő ragadozók így „álcázták” magukat a természetes ellenségeik elől. A kutya domesztikációja során részben a szelekciónak köszönhetően, részben annak, hogy az emberi társadalomban nincs „álcázásra” szükségük, nagy többségük elvesztette ezt a hajlamát. Kismértékben azonban ma is előfordul, hogy felszínre kerül ez az egyáltalán nem kívánatos tulajdonság. Ha idejében nem veszik elejét, akkor ez szerzett rossz tulajdonságként is megjelenhet, főleg az emberi ürülékbe hempergés esetén. A kezdeti szakaszban folyamatos tiltással, esetleg ha szükséges negatív ráhatással megelőzhető a szokássá válása. Senki ne kövesse el azt a hibát, hogy utólag bünteti vizsláját, esetleg belenyomja az orrát a nem kívánt anyagba. Csak a tettenéréskor, vagy az elkövetést közvetlen megelőző pillanatban alkalmazott tiltás vagy büntetés válthat ki megfelelő reakciót. 10.2.2.5. „Koldulás” (felvett tulajdonság) Elsősorban kölyök és fiatal korban jellemző e rossz szokás kialakulása. Ennek elkerülése érdekében, soha ne engedjék, hogy étkezéskor az oda oldalgó vizslának bárki az asztaltól adjon egy-egy falatot, vagy csontot, bármilyen sóvárgó tekintettel is néz az emberre. Csak így válik természetessé az étkező emberrel szembeni közömbösség kialakulása. A kutya egyszeri „megszánása” vesződséges, nehéz és sokszor kényelmetlen időszakot okoz gazdájának, míg leszoktatja a „koldulásról”. Amennyiben mentesül a kutya ettől a tulajdonságtól, nyugodtan vihető étterembe, vagy bármilyen emberi közösségbe, nem lesz gazdája terhére. 10.2.2.6. Az étel, csont, a „zsákmány” elrejtése, elásása (öröklött hajlam) Szintén ősi ragadozó ösztönre épül a nehezen megszerzett zsákmány maradékának „spájzolása” az ínséges időkre. Vadászkutyák esetében a szelekció során ez a tulajdonság háttérbe szorult, mert a vadász által elejtett vad terítékre hozása során nemkívánatos annak elrejtése, elásása. Amennyiben ilyen jeleket észlel a kutya gazdája – mielőtt szokássá alakulhatna – azonnal meg kell torolni tiltó paranccsal, esetleg negatív „élmény” nyújtásával. 115

10.2.2.7. Ásás, kaparás, kerítésharapdálás (felvett tulajdonság) Elsősorban a kennelben tartott kutyákra jellemző. A kiváltó ok az unalom és a nagyfokú mozgáshiány. Egyszerűen megelőzhető, vagy ha már kialakult, megszüntethető. Gondoskodni kell a rendszeres és kiadós foglalkoztatásról és mozgásról. A felhalmozódott energia így levezethető, illetve hasznos munkává alakítható. Ezen kívül itt is érvényes a tiltó parancs és a büntetés alkalmazása. 10.2.2.8. Engedetlenség (felvett tulajdonság) Ez a jelenség az úgynevezett „nagyothallás”, amikor teljesen érdektelen minden parancsra, és csak a saját elképzeléseit hajtja végre. Tekintélytagadó, folyamatosan, öncélúan önállósuló, csavargó és a „családi falkába” sem hajlandó feltétel nélküli beilleszkedésre. E tulajdonság kialakulásának számtalan oka lehet. Ezek közül néhány példa. Következetlen a gazda, a kutyavezető. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy egyszerre sok parancsot ad ki, nem megvárva és számon kérve a végrehajtást. Ez a kutyában az öntörvényűség, az engedetlenség kialakulásához vezet. Rövidesen megrögzött szokásává válik még akkor is, ha később kemény megtorlás a „jutalma”. Szinte biztosra vehető, hogy vadászatra alkalmatlanná válik. Sok gazdaváltást megérő kutyák esetében gyakoribb a kialakulása, mert minden gazda más hangsúllyal adja a parancsokat. A kutya elbizonytalanodik, a parancsok összemosódnak, ennek következtében érdektelen, közömbös lesz az utasításokkal szemben. Gyakori főleg kezdő kutyásoknál, hogy a játékot nem választják külön a munkától, illetve a kiképzéstől. Ezt még fokozzák azzal, hogy a tanítás közben gyerekek is „segítenek” a vadásztudomány elsajátításában. A játék és a gyerek elvonja a kutya figyelmét, és a munka iránt érdektelenné válik. Összességében a nevezett rossz szokás kialakulása szoros összefüggésben van a gazda-kutya kapcsolatával, jellemükkel. Jó kapcsolat esetén soha sem alakul ki ez a szokás. 10.2.2.9. Figyelmetlenség (öröklött, vagy felvett tulajdonság) A rossz szokások egyik legkellemetlenebbike. Ez elsősorban annak tudható be, hogy fél éves kor előtt szinte észrevétlen tulajdonságként van jelen a kölyökben, hisz ekkor kezdődik a komolyabb foglalkozás a kutyával. Ekkor kerülhet igazán felszínre. Hogy lehet ezzel a problémával szembesülni? Jellemző, hogy a kiképzésbe állított fiatal kutya soha nem néz vezetője szemébe. Minden jobban érdekli, mint a kiképzővel való kapcsolattartás. Hiányzik a kommunikációs készség. Mi okozza a figyelmetlenséget? Az örökletesség elenyésző számban fordul elő. Az esetek döntő többségében a tenyésztő, illetve az új tulajdonos hibájául róható fel. A kölyökben már 2-4 hónapos korban megkezdődhet e rossz tulajdonság kialakulása főleg akkor, ha indokolatlanul sok parancs kiadásával zaklatják a fiatal állatot. Ennek ellenkezője sem jobb, amikor minden következmény nélkül hagyja vezetője önállósulni kutyáját. Mindkét esetben lehetőség nyílik a gazdával való kontaktus részleges vagy teljes megszűnésére, ami egyben a vezetője iránti figyelmetlenségben csúcsosodik ki. Később ez a „saját szakállra” történő vadászatban jelentkezhet. Hogy küszöbölhető ki ez a hiba? 116

Megfelelő fegyelem kialakításával és a figyelem vezetőjére való irányításával. Ennek legegyszerűbb módja, ha a kutya munkája közben nem reagál a hívójelre, a gazda bújjon el egy fa mögé, vagy feküdjön a földre és ismételje meg a behívást. Amikor a kutya végre érzékeli a parancsot, de nem látja gazdáját, természetesen keresni kezdi. A vezető maradjon rejtekében, ne fedje fel hollétét. Rövid keresgélés után a kutyán jelentkeznek a pánik első jelei, hisz azt hiszi, a gazdát elvesztette. Kis idő elteltével ismét kiadható a hívás parancsa. A kutya a hang irányába menve megtalálja gazdáját, azonnal örömét fejezi ki. A vezető is kellően dicséretben részesíti, majd folytatják tovább munkájukat. A leírtakat mindaddig ismételni kell, míg a kutya keresés közben is állandóan figyelni fogja gazdája cselekedeteit. Így helyreáll kettőjük kapcsolata, és reflex tevékenységgé fejlődik a kapcsolattartás. A fent leírtak megelőzése, vagy kiküszöbölése a nevelés kezdeti szakaszában a legfontosabb feladat ahhoz, hogy a kiképzés megkezdődhessen, és eredményes lehessen. 10.3. A tanítás A szoktatás és nevelés kiegészítője a tanítás, de még nem tartozik szorosan a kutya kiképzéséhez, közvetlenül megelőzi azt. Lényege és célja a kölyök felkészítése fizikailag és lelkileg a kiképzésre. Mit is takar ez a fázis? Valójában nem mást, mint az alapkiképzés fegyelmező gyakorlatai egy részének játékos formában történő tanulását. Rendkívüli jelentősége van a kutya életében a játéknak. Igaz az a mondás a kutyára is, miszerint „...játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, ha megöregszel, akkor meghalsz!” Ezért még öregkorban is a komoly munkát játékkal kell oldani, levezetni. Ez idő alatt valójában még nincs igazi követelmény, de bizonyos viselkedési sémákat már megtanulnak. Ez az időszak általában 5-7 hónapos korig tart. Ezután következhet a megfelelően felépített kiképzési terv szerint, az igazi kiképzés. 10.4. A kiképzés A kiképzés három, egymással szoros összefüggésben lévő szakaszból áll. Ezek az alapkiképzés, a bevezetés és a bevadászás. Jelen jegyzetben csak az alapkiképzéssel foglalkozunk, a bevezetés és a bevadászás más tantárgy során kerül tárgyalásra. 10.4.1. Alapkiképzés Valójában az előzőekben tárgyaltakra épülő, már valódi gyakorlati felkészülés a későbbi életükre, akár vadász, katasztrófa-mentő, kábítószer kereső, vagy csak házi kedvenc feladatok ellátására. Az alapkiképzés minden kutya számára szükséges fegyelmező gyakorlatok sorozatát tartalmazza. Ezek elsajátítása nélkül nem lehet eredményes egyetlen munkakutya sem. A fegyelmező gyakorlatok tanítását mindenkor ingerszegény környezetben végezzük, hogy a kutya teljes odafigyeléssel tudjon a feladatra összpontosítani. Az alapidőszak addig tart, amíg a kiképző eléri, hogy a növendék a parancsokat minden körülmények között azonnal teljesíti, gazdája minden kar-, síp- és hangjelét megérti. Ez úgy érhető el, ha napi rendszerességgel, kb. 25-30 percet aktív munkával tölt el. A kiképző ügyeljen arra, hogy fölösleges „mutatványok” elsajátításával ne terhelje a fiatal állatot! 117

10.4.1.1. Behívás Feladat: a szoktatásnál említettek alapján, a kölyök már ismeri a behívás alapjait. Ezt a feltétlen végrehajtás szintjére kell emelni. Parancs: az alkalmazott parancs lehet hangjel, sípjel, karjel. A hangjel megnyilvánulhat a név és az „ide” vagy „hozzám” parancsok kombinációjában, vagy ezek egyenkénti alkalmazásában. A sípjel lehet egy hosszú és egy rövid síphang. Karjelként alkalmazandó mindkét kar vízszintesig emelése, majd határozott mozdulattal félkörbe a combra ütés. A végrehajtás folyamán elvárás, hogy bármelyik behívó parancs hallatára vágtában és a legrövidebb úton jusson kiképzőjéhez. A kiképzés folyamán a behívás távolságát állandóan változtatni kell. Fontos a gyakorlás során, a különböző jelek használata. Eleinte a kar és a hangjelet, majd a kar és sípjelet együtt, és legvégén csak a sípjel alkalmazása marad. Ez az a parancs, amely vadászaton a vad szempontjából nem zavaró. A gyakorlás helye kezdetben a kutya által ismert, ingerszegény terület. Később, amikor már kifogástalan a végrehajtás, ingergazdag területen is kell gyakorolni. Lényeges a feladat gyakorlásánál, hogy a kiképző legyen türelmes és következetes. 10.4.1.2. Ültetés Amikor a kutya már ismeri a nevét és a behívóparancs minden változatát, továbbléphet, és kezdődhet az ülés megtanulása. A feladat, hogy a kutya bizonyos esetekben eleinte parancsra, majd anélkül üljön a gazdája elé, esetenként mellé és nézzen a szemébe. Láb mellett követés esetén, ha megáll a gazda, a kutya a bal láb mellé üljön le. Behíváskor minden körülmények között üljön a vezetője elé, apportírozáskor a behozott tárggyal, vaddal feltétel nélkül szorosan a gazda előtt üljön, és mindaddig tartsa a szájában, míg más parancsot nem kap. A feladat végrehajtása közben használt parancs lehet hangjel („ülj”), kézjel, amikor a vezető hajlított jobb karjával, figyelmeztetően tartott mutató ujjával magára vonja kutyája tekintetét. A tanítás menete attól függ, hogy a szoktatás időszakában a játékos foglalkozások alkalmával az ültetést milyen szinten sajátította el a kölyök. Akkor jár el helyesen a kiképző, ha a legelején kezdi a gyakorlat oktatását, majd menet közben méri fel a későbbi teendőket. Az első lépésben a vezető előtt vagy mellett álljon a kutya. Ezt követően bal kezét tegye az ágyéki részre úgy, hogy a hüvelyk és mutató ujjaival enyhe nyomást gyakorolhasson a vesék tájékára. Ez a rész meglehetősen érzékeny, így a kutya berogyasztja hátulsó végtagjait, és ülő helyzetbe kerül. Ezzel egyidejűleg a vezető jobb tenyerével nyúljon az áll alá, enyhén emelje felfelé a nyakat, ezzel késztetve a szemkontaktus felvételére. Amikor a kívánt testhelyzetbe került, dicséret és nyugtatás közben elérhető, hogy kis ideig nyugodtan maradjon. Nem szabad túlzásba vinni, mielőtt önként felkelne, behívó paranccsal fel kell szabadítani. Kis szünetet tartva ismét kezdhető elölről a feladat végrehajtása. Továbblépésről akkor lehet szó, amikor már nem szükséges az ágyék megnyomása, elég az érintés és a fejét is felfelé tartja a vezető ember szemébe nézve. A következő állomás, amikor pórázzal végzi az előzőekben ismertetett módon a gyakorlatot. A láb mellett álló vizsla nyakát jobb kezével megemeli a póráz segítsé118

gével, közben automatikusan alkalmazza a karjelet, mutató ujjával a kutya figyelmét magára vonva. A feladat elsajátításának felgyorsítására érdemes a karjelet, egyben a jutalomfalatkával összekapcsolni oly módon, hogy a hüvelyk és a középső ujjak közé fogja. Ezt a kutya részben látja és érzi is, tehát biztosítva van a figyelem teljes összpontosítása. Ezzel egy időben a hangjel is kiadásra kerül. A sikeres ültetésből a póráz segítségével felállítva, megkapja a falatkát és a hozzá járó „jól van” dicsérő szót. Az ültetés végrehajtása egyaránt fontos közelről és távolról, sőt más testhelyzetekből is. Ettől kezdve elvárás, hogy a behívást követően, vagy apportírozáskor külön parancs nélkül is üljön gazdája elé, és maradjon ott, míg más parancsot nem kap. Amikor a kiképző úgy ítéli meg, hogy az ültetés feltétel nélkül, minden szituációban sikeres, áttérhet a következő feladat tanítására. 10.4.1.3. Követés lábnál vezetéken és szabadon A láb mellett követés az egyike a legfontosabb feladatoknak, mivel ezen keresztül mérhető a kutya-gazda kapcsolata, ezen belül a fegyelmezettség. Minél több lehetőséget kell biztosítani a láb mellett követéshez vezetéken, majd később szabadon is. Szokja meg a kutya fiatalon, hogy gazdájától csak akkor távolodhat el, ha erre parancsot kap. Másik szempont, amiért ezt meg kell követelni, hogy ne legyen még lehetősége sem az esetleges rossz szokások felvételére séta vagy erdőjárás közben. A tanítás közben alkalmazható parancsok lehetnek figyelemfelkeltők, mint például a „pszt” és a végrehajtásra adott hangjel, a „lábhoz”, valamint karjel, bal kézzel a comb ütögetése. A végrehajtás, lépésről-lépésre történjen, ne akarjon senki látványos és gyors eredményt elérni, mert az a későbbiekben megbosszulja magát. Az a cél, hogy minél stabilabban sajátítsa el ezt a feladatot, vagyis természetes viselkedéssé váljon a láb mellett járás minden helyzetben. Gyakorlás közben rövid pórázon legyen a kutya, általában a bal láb mellett (kivétel, ha valaki vadászat közben fegyverét a bal vállán hordja) úgy, hogy a mar tájék a vezető lábával egy síkba essen. A vezetéket úgy kell tartani, hogy azzal meg lehessen akadályozni a talaj szaglálását. Jobb kézzel viszont, ha túlságosan előre akar menni, a vezeték végével a kutya fejére lehessen suhintani, miközben a „lábhoz” parancs alkalmazandó. Ugyanazt a célt szolgálja, ha a vezeték egy kézben van, a másikban vessző, amivel fegyelmezni lehet, akár előre húz vagy hátra lemarad, esetleg oldalra akar menni. Viszonylag hamar rájön e gyakorlat lényegére, és megpróbál eleget tenni gazdája kívánságának. Ekkor rátérhet a vezető az előző feladat, az ültetés együttes gyakorlására. Menet közben meg-megáll, ekkor kiadja a parancsot az ülésre. Később már parancs nélkül pusztán a megállásra is ülnie kell. A vezetéken követést változó terepviszonyok és helyzetek között is gyakorolni kell. Ilyenek lehetnek: • első néhány nap kizárólag ingerszegény területen, • szabadban, zavaró tényezők beiktatásával, fák és egyéb terepakadályok között, • szabadban akadályok nélkül, menet közben jobbra, balra, hátra fordulatokkal, változó tempóban haladva, • menet közbeni akadályok és fordulatok beiktatásával.

119

Amikor vezetéken minden ellenállás és kitörni akarástól mentesen, a gazdával teljesen szinkronban mozog, megkísérelhető a vezeték lecsatolása, miközben az elvárás ugyanaz, mint előtte. Bármilyen megingás tapasztalható munka közben, azonnal vezetékre kell ismét tenni. A gyakorlás helyszíneit folyamatosan szükséges változtatni ahhoz, hogy megbízható és természetes viselkedéssé válhasson a vezető vezetéken vagy szabadon követése, ami a vadászatokon nélkülözhetetlen. 10.4.1.4. Lábhoz kerülés A feladat lényege, hogy pórázon tartva a vezető előtt álló vagy ülő kutya a „lábhoz” parancsra jobbról balra kerülve, a bal láb mellé üljön le. Hasonlóan az eddigiekhez, többféle parancs alkalmazására kerül sor a végrehajtás kapcsán. A hangjel kiadásával egyidejűleg kézjelet is kell használni, ami úgy zajlik, hogy a vezető a jobb kezében tartott vezetéket félkörívben a háta mögött áthelyezi a bal kezébe, miközben enyhe húzást gyakorol a kutya nyakára. Amikor vezetéken már jól megy, láthatóan megértette a feladat lényegét, vezeték nélkül is gyakoroltatni kell. Ekkor a karjel, a jobb karral félkörívben a hát mögé mutatásban merül ki. A munka végzésének helyszíne bárhol lehet, amerre a gazda megy a kutyájával. 10.4.1.5. Előre küldés Nagyon nagy jelentőséggel bíró feladat vadászatokon. Sokszor megesik, hogy a kutya nem látja a leeső szárnyas vadat vagy a sebzetten menekülő nyulat. Ilyenkor a vadásznak kell útbaigazítást nyújtania a kutyának. Ennek legegyszerűbb módja, ha a megfelelő irányba tudjuk küldeni. Az előre a kutya számára mindig azt az irányt jelenti, amerre gazdája mutat. Ennél a feladatnál alkalmazható parancsok közül a hangjel az „előre”, míg a karjel az egyik kéz előre lendítése a kívánt irányba. A végrehajtás menete több fokozatból ál. Egészen fiatal, sőt kölyökkorban kezdődik a feladat elsajátítása a szoktatással, majd játékos tanítással és a legvégén a tudatos és precíz gyakorlással. A kölyök az első két fázisban megismerkedik a hang és karjellel, de még nincs teljesen tisztában a gyakorlat lényegével. A gyakorlatsor a következőképp épül fel. Az elgurított labda még mozgásban van, amikor a gazda a labda irányába mutatva, „előre” bíztatással küldi a zsákmány birtokba vételére kutyáját. Később már nincs mozgásban, de látta a kutya a gurítás irányát. Ezután a dobott apport után történik az előre küldés. Ezt tovább fokozva a vezető ülteti, és helyben marasztalja a kutyát. Előre menve, jól láthatóan kihelyezi az ismert tárgyat, majd kis idő elteltével visszamegy és „előre” utasítással küldi az apportért. Itt még nem a tökéletes végrehajtáson van a hangsúly, csupán a fokozatosság elvén alapuló szoktatáson. Az utolsó rész célja, a pontosan kidolgozott, tudatos végrehajtás. Ekkor már a tárgy kihelyezését a kutya nem láthatja, tehát csak a vezetője utasítására hagyakozhat. Ezért a tanítvány részéről ez a munka nagy összpontosítást, a vezető részéről pedig határozottságot és precizitást igényel. A korábban kitett tárgy irányába áll a kiképző úgy, hogy a bal lába mellé ülteti a kutyát. Halk „figyelj” jelzéssel felkelti a kutya érdeklődését, jobb lábával a kutya elé lép a kitett tárgy irányába. Bal kézzel fogja a nyakörvet, jobb kézzel a kutya feje mellett, a kívánt irány felé mutatva határo120

zottan kiadja az „előre” parancsot. Ezzel egyidejűleg lendületesen előre lépve indítja egyenesen előre kutyáját. Amennyiben a tárgy elérése előtt megállna, úgy a „tovább, előre” paranccsal küldje az elérendő célig. Eleinte a távolság ne legyen nagy, de fokozatosan növelendő. Ennek megfelelően a kutyában kialakul, hogy addig kell előre mennie, amíg nem talál elhozandó tárgyat, vadat. Lényeges, hogy soha nem szabad becsapni! Tehát ha elküldik, valamit találnia kell! Ennek köszönhető a találni akarás megerősítése. A gyakorláshoz szükséges helyszín fokozatos változtatására szükség van. Eleinte a megszokott, már ismert terület, majd szagokban gazdag, ismeretlen, de nem túl fedett, rét, legelő és a legvégén különböző fedettségű, fás, bokros részek is igénybe vehetők. 10.4.1.6. Hasaltatás, fektetés, elfektetés A feladat lényege, hogy a kutya hasára fekve, állát a párhuzamosan előre nyújtott mellső lábai között szorosan a talajra helyezve, hátulsó lábait pedig szintén egymással párhuzamosan maga alá húzva hasal, feszült figyelemmel várva a további utasítást. A használt parancs lehet szokás szerint hangjel („dropp”), karjel (a fej fölé felemelt jobb kar, előre néző tenyérrel) és sípjel (rövid, éles sípjel). A végrehajtás többfokozatú. Célszerű minél előbb megtanítani, mert ez a fegyelem egyik alappillére. Ez a kutyán a fék, valamint sok feladat elsajátítását meggyorsítja, és megkönnyíti a kiképző munkáját is. Örök szabály, ha valamilyen munka közben fegyelmezési céllal történik a parancs kiadása, hasalásból soha ne küldje vezetője a kutyát tovább. Ilyenkor behívást kell alkalmazni, és csak azt követően küldhető további feladatok végzésére. Ellenkező esetben lazul a fegyelem, többszöri vezetői hiba esetén könnyen ki is csúszhat a kézből. A tanítás menete a kölyökkori szoktatás időszakába nyúlik vissza. Amikor a kölyök a környezetébe beilleszkedett, és gazdájához is hozzászokott, akkor kezdhető el a hasaltatás alapjainak lefektetése. Úgy időzítendő a gyakorlás, hogy az etetéssel egybeessen. A tele tálat letéve a szokott helyre, a kiskutya mindenen átgázolva rohan, és habzsolná a finom falatokat. Mielőtt ezt megtenné, a gazdája kiadja a „dropp” parancsot, eközben bal kezével lenyomja a földre úgy, hogy a nyakát a mutató és a középső ujja közéfogja, a többi ujjával pedig tartja a testét, hogy semmilyen irányba ne dőljön el. Jobb kézzel a mellső lábak kinyújtásával lehet segíteni. Igyekezni kell már ekkor, hogy a hasalás szabályos legyen. Néhány másodperces kivárás után a felszabadított kölyök megkapja megérdemelt jutalmát, eheti a táplálékát. Mielőtt befejezné, ismét a már említett módon megismétlendő a gyakorlat. Vigyázni kell, hogy a gazda nehogy túlzásba essen. Etetésenként kettőnél többször nem tanácsos a feladatot végrehajtani. Rövid idő elteltével a kölyöknek természetes viselkedéssé fog alakulni az etetés előtti hasalás, és az is, hogy fegyelmezett viselkedését a gazda mindig jutalmazza. Amikor úgy tűnik, hogy érti a feladatot, a hangjellel együtt megkezdődhet a sípjel alkalmazása is. A szoktatás utáni szakaszban, amikor már túl van a vezetékhez való szoktatáson, tud ülni és szabályosan láb mellett menni, elkezdődhet a hasalás karjelének, hangjelének és sípjelének együttes gyakorlása közvetlen a vezető mellett.

121

Tovább fejlesztve a gyakorlatot, láb mellett menet közben, majd távolról álló helyzetből és futás közben a sípjelre feltétlenül hasalni kell. A kiképzés végére, vagyis a bevadászáskor már a vad kelésére is végrehajtandó a feladat, ezzel akadályozva meg az esetleges beugrást és vadűzést. A hasaltatásnál arra mindenkor tekintettel kell lenni, hogy a kutya számára egyike a legmegterhelőbb feladatoknak, ezért ebben a pozitúrában csak rövid ideig hagyhatóak. Ennek betartása esetén, bár soha nem fogja szeretni a feladatot, de végrehajtja, mert tudja, hogy ennél csak jobb jöhet! A fektetéssel külön kell foglalkozni, mert jelentősen eltér a hasalástól úgy kivitelezésben, mint célját tekintve. Jelentősége nem a fegyelmezésben van, hanem a vadászaton vannak olyan helyzetek, amikor kényelmes fekvés közben, figyelve várhatja vezetője következő parancsát. A feladat lényege, hogy a kutya feküdjön a földön mindenféle kötöttségek nélkül hason vagy oldalt, a fejért tartva, ellentétben a hasalással. Ez a testhelyzet a kutya számára kényelmes, könnyen tud összpontosítani a környezetére és gazdájára. A feladat gyakorlásánál és tanításánál használható parancsok a hangjel („feküdj”, „fekszik”), karjel (kinyújtott kar 45 fokos szögben előre tartva, lefelé fordított tenyérrel). A sípjel egy elnyújtott hosszú síphang, amely származhat a normál sípból, de a trillából is. A végrehajtásnál a kutya üljön vezetője előtt vagy mellett. A kiadott paranccsal azonos időben a mar tájékára nyomást gyakorolva, esetleg a mellső lábakat kihúzva kényszerítse fekvésre. A nyomaték kedvéért lábával dobbantson is. Később, amikor láthatóan tudatában van a kutya gazdája akaratának, láb mellett követés közben is kell gyakorolni. A cél végül is az, hogy vezeték nélkül közelről és távolról egyaránt feltétel nélküli végrehajtásra legyen képes. Ekkor már ne használjon más parancsot a kiképző, mint a sípot, ami a vadászatokon is kívánatos. Az elfektetés lényege a huzamos ideig tartó fekvés, vagyis helyben maradással egybekötött kényelmes pihenő testhelyzet. Az alkalmazott parancs a fektetésnél már ismertetett módon kerül kiadásra azzal a különbséggel, hogy kibővül a helyben maradás vezényszavával, „ott maradsz”, vagy „marad”, valamint a karjelnél a tenyér 45 fokos szögben előre mutat, mintha vezetője távol akarná tartani magától kutyáját. Végrehajtáskor a helyben maradás parancs kiadását követően soha nem szabad behívni, mindig vissza kell menni, és ott helyben felszabadítani és megdicsérni. Az így tanított kutya nem fogja a helyét elhagyni, mert tudja, hogy a gazdája csak átmenetileg hagyta magára. Ez a feladat a bizalmon alapul, ezért a becsapásnak nincs helye! Mint minden fegyelmező gyakorlatnál, úgy itt is elmondható, hogy kezdetben a tanítás megszokott, később ismeretlen és gazdag ingervilágú területen történjen. 10.4.1.7. A tárgy elhozás A szoktatási időszakban a gazda megfelelő képet kapott a kölyök ösztönös képességeiről. Ezt alapul véve állítandó össze a tanítás tematikája.

122

Az apportírozás a legnehezebb feladatok közé sorolható, mivel rendkívül sok feladatsorra épül. Olyan, mint a lánc, ha egy láncszem eltörik, a lánc elveszti eredeti rendeltetését. Az öröklött hajlamok mellett, szükséges a tanult viselkedési formák tökéletes megléte. A kiképző felelőssége abban van, hogy tisztába legyen, milyen feladatokra van szükség az apportírozás tökéletes elsajátításához. Az alábbi fegyelmi feladatok nélkül a tárgyelhozást nem lehetséges magas színvonalra fejleszteni, pedig a vadászaton ez alapkövetelmény. Feltétel nélkül végre kell hajtani a növendék kutyának a behívás, előreküldés, ültetés, helyben maradás, lábhoz kerülés, láb mellett követés és fektetés parancsait. Ezekkel lehet az ősi vadászösztönöket korlátok közé szorítani, ugyanakkor bizonyos fokon állandóan kondicionálni. A feladat lényege és célja, hogy a vadászaton kiválóan felkészített kutyák vegyenek részt. A vad terítékre hozásában aktívan vegyék ki részüket úgy, hogy a vadat minél kisebb mértékben roncsolják. A feladat végrehajtása közben alkalmazott parancsok a hang és kézjelekből tevődnek össze („előre, keresd”, „hozd”, „ereszd”, „tovább, előre”, „fogd”, „tartsd”). A karjel pedig az előre, a kívánt irányba mutató kar, nyújtott tenyérrel. A végrehajtás során a legnagyobb hangsúlyt a következetességre és a fokozatosságra kell helyezni. Ez alatt azt kell érteni, hogy az apport tárgyakat fokozatosan kell váltogatni. A megszokott, „kedvenc” apportfát felváltják a különböző preparátumok, például nyúlbőrrel bevont apport, fácánszárny, stb. Ugyanezen az elven alapul az apportok súlyának és nagyságának növelése is. Amikor a szőrös és tollas segédeszközökkel is kiváló a feladat megoldása, kezdődhet a valódi vaddal történő munka. Ekkor is igaz a fokozatosság elve, miszerint először hideg vaddal, majd meleg és végül sebzett vaddal dolgozzon a kutya. Utolsó állomása az apportírozás tanításának, amikor a kutya előtt lövik le a vadat, és azt kell behozni a vezetőjéhez. A szárazon végzett gyakorlást időnként váltsa fel a vízi munka. Kezdetben sekély, majd mélyvízből, fedett és nyílt vízfelületről egyaránt kell apportírozni. Ott ugyanúgy betartandó minden kívánalom, ami a szárazföldön követelmény volt. A lelőtt vagy sebzett vadat légszimattal és csapán követve is meg kell keresnie, majd gazdájához hoznia. A tárgyak és a vad elhozásának koreográfiája teljesen azonos. Lényege, hogy az elhozandó apportért csak parancsra indulhat a kutya akkor is, ha látja a tárgyat, és akkor is, ha nem. A tárgyhoz érve gondolkodás nélkül szájába kell vennie és vágtában vinni a gazdájához. Odaérve a gazdája előtt le kell ülnie, és tartani az apportot mindaddig, amíg az „ereszd” parancs el nem hangzik. Sokan, sokszor, talán még a nem igazán kezdő gazdák is elkövetik azt az általános hibát, hogy ha a tanítvány nem viszi azonnal vezetőjéhez az elhozandó tárgyat, megpróbálnak segíteni, és elé mennek. Soha, senki ne essen ebbe a tévedésbe! A parancs úgy szól, hogy a gazdánál van a „végállomás”, tehát következetesen ki kell tartani a szabályos végrehajtás mellett. Amennyiben végérvényesen úgy tűnik, hogy nem akar a gazdához menni, úgy ellenkező irányba fordulva, a „hozd” parancs kiadásával egyidejűleg a vezető kezdjen futni. A kutyában azonnal felelevenedik – a korábban már leírt – a gazda elvesztésének érzése, és igyekszik minél előbb utolérni a gazdát. Néhányszor ismételve a gyakorlatot, tökéletes siker érhető el.

123

Bár igen ritka a vadászkutyáknál (természetesen, melyek erre a feladatra lettek tenyésztve), de meg kell említeni azt is, amikor nincs bennük örökletesen az elhozás készsége. Ilyenkor minden mozzanat megtanításra vár, a játékos forma többnyire nem jöhet számításba. Nem jellemző a vadászkutyáknál a parforce (kényszer) idomítás alkalmazása, de a nagyon kiegyensúlyozott egyedek elviselhetik a nem túl drasztikus változatát. A tanítás kapcsán a kiképző figyelme terjedjen ki a fogás milyenségére is. Kívánalom a „puha szájjal fogás”, ami azt jelenti, hogy mindenkor az adott szituációnak megfelelő erősségű legyen a fogás. Nyílván más egy kimúlt fácánt fogni, mint egy sebzettet, vagy egy mezei nyulat. A lényeg, hogy a vadat nem tépheti, nem ropogtathatja a csontját, tehát minél kisebb roncsolást okozzon a megfogással. A kutyák tanításának első szakasza ezzel befejeződött. Ezt követi a bevezetés és a bevadászás, mely már egy másik tantárgy keretében kerül ismertetésre.

124

11. A kutya betegségei és betegségterjesztő szerepe 11.1. A betegségek megelőzése A szopós kölyköknek az első egy-két hónap folyamán anyjukon kívül egyébre általában nincs szükségük. Ideális táplálásban, gondozásban részesülnek. A magzati korban, majd az első napi ún. föcstejjel (kolosztrum) kapott immunanyagok rendszerint még a fertőző betegségek ellen is megvédik a kölyök szervezetét, ha a szuka egészséges és jól táplált (passzív immunitás). Fontos teendő szopós korban, hogy a kölyköknek 2-3 hetesen be kell adni az eborsóféreg (Toxocara canis) elleni hatékony féreghajtót. Az orsóféregtől való mentesítés a kölykök normális fejlődése és a környezetükben élő emberek egészsége szempontjából egyaránt fontos. Sokféle betegség kialakulása vagy súlyos kimenetele előzhető meg a kölykök megfelelő táplálása, etetése révén. Csak a normálisan növekvő és fejlődő kölyök szervezete képes hatékonyan védekezni. A fertőző betegségek elleni vakcinázások mit sem érnek, ha az alultáplált vagy angolkóros kölyök immunrendszere nem működik kielégítően. A megfelelő táplálás mellett igen fontos a fejlődő állat mozgásigényének kielégítése. A játék közben és mellett egyre többet kell futnia, hogy kellő ütemben izomzata, szíve, tüdeje. Az udvaron, kertben egész nap szabadon lévő kölyök ösztönösen jó önképző e tekintetben. A lakásban tartott kutyát viszont rendszeresen ki kell vinni a szabadba, viszont vigyázni kell a korai túlzott igénybevétel elkerülésére, nehogy maradandó szívtágulat vagy ízületkárosodás alakuljon ki. A fertőző betegségekre a legfogékonyabb a 1 ½ - 2 hónapos kölyök. Az anyától kapott passzív védettség már kimerülőben van, a saját aktív immunitás pedig még nem fejlődött ki. Ebben az időszakban kerülni kell az idegen kutyákkal való közvetlen találkozások, összeszagolások lehetőségét. Ügyeljünk arra is, hogy ne vegyen a szájába ételmaradékot, hulladékot stb. A kutyaürülék, vizelet is fertőzési forrás! A fertőző betegségek elleni védőoltásokat (vakcinázásokat) az utóbb évek tapasztalatai szerint a következő rendszer szerint ajánlatos elvégeztetni. • parvovírus elleni első védőoltás 6-8 hetes korban, • szopornyica, fertőző májgyulladás és leptospirózis elleni első védőoltás (S-M-L) 8-10 hetes korban, • parvovírus elleni második védőoltás 10-12 hetes korban, • S-M-L elleni második védőoltás 12-14 hetes korban, • veszettség elleni védőoltás 15-16 hetes korban (minden kutyát kötelező beoltani veszettség ellen, amikor betöltötte a 3 hónapos kort, de még a 4 hónapos kort nem), • parvovírus elleni harmadik védőoltás 5-5 ½ hónapos korban (nem feltétlenül szükséges), • S-M-L elleni harmadik védőoltás 6 hónapos korban, • S-M-L + veszettség elleni újraoltás évente egyszer.

125

11.2. A legfontosabb betegségek ismertetése 11.2.1. Vírusok okozta betegségek Aujeszky-féle betegség Kórokozó: Porcine (swine) herpeszvírus 1 = P/S/HV-1 Álveszettségnek is nevezték korábban sajátos idegrendszeri tünetei miatt. A fertőzés forrása sertés, vaddisznó esetleg patkány. A kutyák rendszerint nyers vaddisznó- vagy sertésbelsőség fogyasztásától betegszenek meg. Tünetek: hirtelen 2-4 napos lappangás után levertség, nagyfokú nyugtalanság. Az erős viszketés miatt a kutyavéresre vakarja, dörzsöli, harapja magát. Később görcsök, bénulások és 1-2 napon belül elpusztul az állat. A gyors kialakulás és lefolyás miatt sokszor mérgezésre gyanakodnak. Megelőzés: húst vagy belsőséget csak főzés után adjunk a kutyának, vaddisznótetemnél, zsigerelésnél ne hagyjuk enni, nyalakodni a kutyát. Fertőző májgyulladás (Rubarth-kór) Kórokozó: Mastadenovírus (CAN-1) A fertőződés általában szájon át következik be, különösen a 3-12 hónapos kutyák érzékenyek. Tünetek, elváltozások: 2-5 napos lappangás után elesettség, ismétlődő hányás, étvágytalanság, nagyfokú szomjúság, láz. A betegség lefolyása lehet túlheveny (1-2 nap után elhullás), heveny (5-6 napig tartó), félheveny (2 hétig is elhúzódó). A sárgaság jelentkezése mellett a száj nyálkahártyáján vérzések, a vizelet, az ürülék is gyakran véres. Megelőzés: védőoltással Parvovírus okozta bélgyulladás Elsősorban fiatalkorban pusztít, de felnőtt kutyák is gyakran súlyosan megbetegszenek. A fertőzés forrása a beteg egyedek ürüléke, és az azzal érintkezett tárgyak. Kórokozó: a Parvovírus genus tagja. Tünetek: 2-4 napos lappangást követően véres-bűzös hasmenés és ismétlődő, makacs hányás. Étvágytalanság, inni sem hajlandó, csak fekszik. A kiszáradás és a keringési zavar miatt a megbetegedett állatok 70-80 %-a a 3-8. napon elpusztulhat. A tünetek észlelésénél (minden hányással, hasmenéssel járó állapotot tanácsos parvovírus okozta jelenségnek tekinteni) azonnal állatorvoshoz kell fordulni, mert 1-2 nap késlekedés is gyakran végzetes lehet. Védekezés, orvoslás: intravénásan, naponta 2 alkalommal adott folyadék- és elektrolitpótlás. Megelőzés: védőoltás; a még oltatlan kölyköt zártan kell tartani. Szopornyica Hazánkban a parvovírus előtt ez volt a leggyakoribb ebvész. A fertőzés szájon át, illetve belélegzéssel is történhet. A betegség terjesztésében a fertőzött állatnak van döntő szerepe, amely már a tünetek megjelenése előtt is üríti a vírust váladékaival és a vizelettel, a bélsár lényegesen kevesebb vírust tartalmaz. 126

Kórokozó: a Morbillivírus genusba tartozik. Tünetek: heveny esetben orrhurut, hurutos tüdőgyulladás, kötő- és szaruhártya-gyulladás, hányás, hasmenés, torokgyulladás. Idült esetben izomrángások, rendezetlen mozgás, bénulás, a bőrön piros foltok, később kölesnyi-lencsényi göböcskék, pörkök a hasaljon és a combok belső felületén. Megelőzés: védőoltással Védekezés: az antibiotikumokkal (nem a szopornyicát gyógyítja, hanem a kísérő egyéb bakteriális fertőzésektől véd) és a szopornyica elleni szérummal (passzív immunizálás) végzett azonnali kezelés jó eredményt ad. Veszettség Kórokozó: a Lyssavírus genus tagja, mely iránt az összes melegvérű állatfaj fogékony. Bejelentési kötelezettség alá tartózó betegség! Állatról emberre is átterjedő, gyógyíthatatlan betegség (csak megelőzés lehetséges az időben adott vakcinázással). Az ún. klasszikus (városi, urbánus) veszettség fő terjesztője a kutya, de a betegségnek ennek a formáját a kötelezően előírt országos eboltási gyakorlattal már a két világháború közötti időszakban sikerült jelentősen visszaszorítani. Később hazánkban is elterjedt a betegség másik formája, az ún. erdei (szilvatikus) vagy rókaveszettség. Ez a vírus-mutáns elsősorban a rókák (és a nyestkutyák) között okoz jelentős veszteségeket, de egyéb vadon élő és házi emlősállatok – és az ember is – fogékonyak iránta. A vírus a legnagyobb töménységben a beteg központi idegrendszerében és nyálában található. Lappangási ideje 2 héttől 2 hónapig terjedhet. A fertőződés harapással, marással terjed, amikor a nyílt sérülésbe nagy mennyiségű vírus jut. Tünetek: heveny lefolyású betegség, mely halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulladást okoz. Kutyáknál három szakaszban zajlik le, és 5-16 napig tart. A bevezető vagy melankolikus szakaszban az állat viselkedése megváltozik, csökken az étvágya, nyelési zavarai vannak. A második vagy izgalmi szakasz dühöngésig fokozódó reflexingerlékenységben, indokolatlan támadási hajlamban, a kóborlási ösztön fokozódásában, majd kezdődő bénulásokban nyilvánul meg. A harmadik vagy bénulási szakasz során – az előzőekben már elkezdődött bénulások fokozódása és kiterjedése után – a bénult állat a légzőizmok működésének kiesése miatti fulladás következtében hullik el. A szemmozgató izmok bénulása okozza a kancsalságot, a nyelésért felelős izmok bénulása pedig a nyáladzást. Védekezés: a betegég mind az emberek, mind az állatok esetében gyakorlatilag gyógyíthatatlan ezért a megelőzésre kell törekedni. Az ember közelében lévő húsevők (kutya, macska) rendszeres preventív vakcinázásával és a vonatkozó igazgatási rendszabályok betartásával az urbánus veszettség megelőzhető. Az erdei veszettség a vadon élő húsevők csalétekben elhelyezett élő, attenuált (gyengített) vírussal történő orális vakcinázásával (repülőgéppel szórják ki már az egész országban) felszámolás alatt van. Közegészségügyi jelentőség: fertőződéskor, vagy annak csak gyanúja esetén is azonnal orvoshoz kell fordulni! Az esetlegesen bekövetkező harapásokat, karmolásokat rögtön 20 %-os szappanoldattal ki kell mosni, de szükség esetén és a gyorsaság

127

érdekében a tiszta vízzel történő alapos kiöblítés is megfelelő. Ez nem helyettesíti a megfelelő orvosi ellátást, tehát ezt követően szükségszerű, sőt kötelező az orvos felkeresése, aki megteszi a többi szükséges intézkedést! Az elejtett rókák nyúzásakor használjunk vastag gumikesztyűt vagy bőrkesztyűt, de amennyiben lehetséges minden elejtett rókát, kutyát, macskát stb. csak gumikesztyűben fogjunk meg! 11.2.2. Baktériumok okozta betegségek Gümőkór Bejelentési kötelezettség alá tartózó, fertőző betegség! Kórokozó: kutyában a Mycobacterium tuberculosis és az Mycobacterium bovis. A fertőződés szájon át történik. Tünetek: általában idülten lezajló betegség, változatos – légző-, emésztőszervi, esetleg bőr- stb. – tünetek mellett. Védekezés: a fertőzöttnek talált kutyát (tuberkulinos bőrpróba) ki kell irtani, mert más házi- és vadon élő állatot, sőt az embert is megfertőzheti. Brucellózis A kutya brucellózisának nagy közegészségügyi jelentősége van, mert valamenynyi Brucella faj iránt az ember is érzékeny, és a kutyatenyészetekben jelentkező járványt humán megbetegedések követhetik. Bejelentési kötelezettség alá tartózó, fertőző betegség! Kórokozó: legjelentősebb a Brucella canis, de az egyéb állatfajokat megbetegítő fajoktól is lehetséges fertőződés. A fertőződés szájon keresztül történik, illetve nemi úton az ivarzási nyálkával vagy ondóval. Tünetek: a kanokban here- és mellékhere-gyulladás, terméketlenség, szukáknál a vemhes állat a 48-58. nap között vetélhet, a fertőzött kölykök 48 órán belül elpusztulnak. A szuka súlyosan ritkán betegszik meg, 2-3 vetélést követően egészséges almot hozhat világra (átvészeléses immunitás). Védekezés: a heveny megbetegedés antibiotikumokkal kezelhető, de a beteg általában baktériumhordozó marad, kenneltársait és az embert fertőzheti. Megelőzés: a szerológiailag pozitív kutyákat tanácsos selejtezni. Jelenleg egész Európában nem fordul elő a vadon élő állatok körében Br. canis, így a vadászat nem jelent a kutya számára fertőződési veszélyt. Leptospirózis Széles körben elterjedt betegség, s mivel az ember is könnyen fertőződhet, a kutya megbetegedésének közegészségügyi vonatkozásai vannak. Kórokozó: a kutya számos Leptospira-szerotípus iránt fogékony. Tünetek: a fertőződés legtöbbször tünetmentes. A vérfertőzés stádiumát átvészelt egyedek a kórokozót a vizelettel ürítik. A vadászkutyák nyáron a meleg, nedves, pocsolyás területeken is fertőződhetnek, mivel a kórokozók az ilyen helyeken hetekig életképesek maradhatnak.

128

Heveny esetekre jellemző a súlyos levertség, láz, sárgaság, barnás vizelet, hányás, hasmenés, gyakori elhullás. Az idült esetekben aluszékonyság, teljes étvágytalanság, hányás, hasmenés, bőséges ivás vizeletürítés, ritkán elhullás. Védekezés: két éven át félévenkénti, majd az évenkénti védőoltás tanácsos. Lyme-borreliózis Kórokozó: a Borrelia burgdorferi nevű baktérium, melynek terjesztője főként az Ixodes ricinus nevű kullancs. Tünetek: a kullancsszúrás után pár nappal kör alakú bőrpír jelenik meg, melynek kiterjedése pár napig növekszik. Később színe kékre, majd zöldre változik (mindezt csak pigmentszegény bőrrészeken lehet látni). Hetekkel később láz és általános rosszullét alakulhat ki, hányinger, szőrhullás kíséretében. Idegrendszeri, illetve ízületi eredetű mozgászavarok (pl.: epilepszia) is kialakulhatnak. Védekezés: megelőzésként a kullancsok elleni védelem (bolhanyakörv) az alapvető lehetőség. A betegség diagnosztizálása után szintetikus penicillinfélék (pl.: amoxicillin) alkalmazása ajánlható. 11.2.3. Állati élősködők Babéziózis (vérfestékvizelés) Kórokozó: a Babesia canis nevű spórás egysejtű, mely a vörösvértestekben fejlődik. Terjesztője a Dermacentor pictus nevű kullancs. Tünetek: 2-3 napos, ritkán 1-2 hetes lappangás után alakul ki a heveny forma magas lázzal és feltűnően sötét vizelettel. A vérszegénység és a vörösvértestek szétesése miatt sápadtság, majd sárgaság és nehezített légzés is kialakul. Idült esetekben a légző-, keringési-, emésztő- és központi idegrendszer, valamint más szervek (lép, szem) betegedhetnek meg. Megelőzés: a kullancsban dús területek elkerülése, a felszedett kullancsok időbeli eltávolítása, a kullancsok ellen is hatékony bolhanyakörv használata. Gyógykezelés: időben beadott Berenil injekcióval látványos gyógyulás érhető el. Galandférgesség Kórokozó: kutyáknál leggyakoribb a Dipylidium-fertőzöttség, amit a bolhák közvetítenek. Nyulak, csülkös vadfajok és emlős háziállatok belsőségeinek, húsának stb. nyers fogyasztása révén különböző Taenia és Echinococcus galandférgek is kifejlődhetnek. Ez utóbbi az emberre is veszélyes. Védekezés: a megelőzés legjobb formája a potenciálisan fertőző nyers szövetek hőkezelése. A galandférges ebek gyógyszeres féregtelenítésére különböző készítmények vannak forgalomban. Eborsóférgesség Kórokozó: Toxocara canis. A fonalférgek közül ez a legjelentősebb, mivel az ember is fertőződhet, sőt meg is betegedhet. Főleg kisgyerekeknél fordul elő a vándorló lárvák okozta agyvelőgyulladás. Rendszerint a játszótéren, a homokozóban fertőződnek.

129

Védekezés: az emberi fertőződések megelőzése érdekében fontos a játszóterek (udvarok) kutyaürülékkel való szennyeződésének megakadályozása, a kölyökkutyák korai, hatékony féregtelenítése. A legtöbb kutya már a magzati korban fertőződik, emiatt már 2 hetes korban el kell végezni az első féreghajtást. A második féreghajtást 5-6 hetes korban célszerű végrehajtani. Szőrtetvesség A szőrtetvek a levált hámrészekkel és szőrrel táplálkoznak. A tetves állat sokat vakarózik, dörzsölőzik, harapdálja magát. Szőre fénytelen, megritkul, foltokban ki is hullik. Csak a gyenge ellenálló-képességű egyedekben alakul ki erős fertőzöttség. Megelőzhető megfelelő táplálással és higiénikus tartási körülményekkel. Bolhásság Vérszívásukkal nyugtalanítják az állatot, emellett a Dipylidium galandférgek terjesztői, köztigazdái is. Az egyszeri bolhairtás rendszerint nem elegendő, mert a bolhalárvákból 2-3 hét alatt újabb bolhák alakulnak ki. Célszerű ezért a bolhanyakörv tartós használata. Rühösség A bőrben élősködő rühatkák a bőr gyulladásos, pörkös elváltozását okozhatják. Az atkák rendszerint csak kutyáról kutyára terjednek át. A Sarcoptes-rühösség rendszerint a fejen kezdődik, onnan terjed át az egész testre. A has alján és a combok belső felületén piros csomócskák, gennyes hólyagocskák tapasztalhatók. Később szőrritkulás. Feltűnő az erős viszketegség. Demodikózis Kórokozó: a Demodex canis szőrtüsző atka, mely az egészséges kutyák bőrében is előfordul. Tünetek: csak ellenálló-képesség csökkenés esetén alakulnak ki a szemmel látható bőrelváltozások. A pikkelyező demodikózis leginkább a fejen, a szemboltozaton alakul ki, szőrhullásban, pikkelyezésben nyilvánul meg. A gennyesedő forma az előbbiből alakul ki a szőrhullásos területeken, ahol kisebb nagyobb, könnyen felfakadó gennyes csomók jelennek meg. Kullancsok Vérszívó élősködők. A vérszíváson károkozásuk a különböző betegségek, így a lyme-borreliózis, babéziózis terjesztésében nyilvánul meg. A bolhairtó nyakörv a kullancsok ellen is hatékony. 11.2.4. Egyéb betegségek, sérülések Toklász okozta elváltozások Általában a vadzab zöld vagy száraz kalásza, illetve annak ízei okozzák. Az ízek a szőrzetben mindig előre, a hegyük felé mozognak, s a természetes testnyílásokon át a fülbe, az orrba, a hüvelybe jutnak, illetve a bőrbe fúródnak. A bejutott növényi részek vagy betokozódnak, vagy továbbhaladnak a lágy részekben. (például az 130

újjak között behatoló íz az inak mentén. A betokozódott ízek körül tályogok képződnek, s súlyos gyulladásos szövődményeket okozhatnak. Ha a vadászkutya hirtelen prüszkölni kezd vagy fejét oldalra tartva felnyüszít, esetleg orrát, fülét a földhöz nyomva kúszik és a tünetek 1-2 óra alatt nem szűnnek meg, a kutyát haladéktalanul állatorvoshoz kell vinni. A gazda ragaszkodjon a műszeres vizsgálathoz! Gyakori ugyanis, hogy a már „több kézen átment” kutya füléből esetleg hónapok múlva műtéttel kell a toklászt eltávolítani. Bélelzáródás Kiképzés, vadászat során gyakran fordul elő idegen tárgyak vagy bőrdarabok, madártoll, nagyobb csontdarabok, lenyelése. Szerencsés esetben ezek ürülnek, viszont okozhatják a gyomor, illetve a bél elzáródását is. Kezdetben a kutya jókedvű és mozgékony, később nem eszik, az elfogyasztott takarmányt, vizet visszahányja, illetve spontán hány. Hamarosan feszessé, nehezen áttapinthatóvá, fájdalmassá válik a has. Gyakran kitapintható és konzervatív kezeléssel elhajtható az elzáródást okozó tárgy, de biztos diagnózist csak a röntgenvizsgálat ad. Az 1-2 napos késedelem már bélfalkárosodáshoz vezethet, ami jelentősen rontja a sebészeti beavatkozás eredményességét és a gyógyulás kilátásait. Gyomorcsavarodás Általában etetés után végzett munka, ugrás, hempergés okozza, hirtelen és kifejezett tünetekkel jelentkezik. A gyomor gyakran 360 fokkal elfordul a hasüregben, így mind a be-, mind a kijárata elzáródik. A gyorsan termelődő, eltávozni nem tudó gázok miatt a gyomor kitágul, a has teriméje nő, az állat állapota rohamosan romlik, légzése nehezített lesz, és néhány órán belül elhullhat. A kutya megmentésére csak azonnali kórházba szállítás és műtéti ellátás esetén van lehetőség. Megelőzhető, ha az etetéseket követően a kutyát ½ - 1 órán keresztül pihentetjük. Sérülések Gyakori a vadászkutyák szúrt, metszett, harapott, lőtt sérülése. A kisebb felületes sebek spontán gyógyulnak, a mélyebbek állatorvosi indoklása azonban javasolt. A sebet csak tiszta védő- vagy nyomókötéssel szabad ellátni. A jódozás és a hintőporozás nehezíti a seb varrását és későbbi gyógyulását. Végtagtörés vagy törésgyanú esetén csak a végtag sínbe helyezése után szabad a kutyát állatorvoshoz szállítani, mert enélkül az elmozduló tört végek súlyos lágyrész-sérüléseket okozhatnak. Gerincsérülés gyanús állatot lehetőleg valamilyen merev tárgyon kell szállítani. Gyakori a talppárnák szúrt, metszett sérülése. Annak ellenére, hogy a sérülés általában nem terjedelmes, tanácsos a seb gyógyulását védőkötéssel elősegíteni. Enélkül a seb gyógyulása elhúzódik, és hosszú ideig tartó sántasághoz vezet. A hasfal-, köldök-, a lágyék- és gátsérv esetenként a vadászat során alakul ki a nagy igénybevétel, esés, ütés miatt. A kutyát laza, de a sérvet mégis helyben tartó kötéssel tanácsos ellátni az állatorvosi vizsgálatig.

131

Izomgyulladások A heveny, savós izomgyulladás és az egyszerű izomfájdalom általában a nem megfelelő felkészítés után végzett erős munka következménye. A pihentetés, meleg helyen történő elhelyezés, fájdalomcsillapítás, esetleg gyulladáscsökkentők hatására a tünetek legtöbbször hamar enyhülnek, illetve megszűnnek. Csontbetegségek A nagy mozgásigényű vadászkutyák rendeltetésszerű használatát befolyásolja a csípőízület rendellenes fejlődése (dysplasia), a torzító csigolyabetegségek (spondylosis), a porckorongsérv, és a csigolya közötti porckorongok elmeszesedése. E betegségek súlyosan akadályozhatják a mozgást; a hátulsó végtagok mozgásképtelenségét és bénulását is okozhatják. Az angolkór az intenzív növekedés alatt alakulhat ki, ha a táplálkozás Ca- és P hiányos. A betegség csontképződési és mozgási rendellenességekben nyilvánul meg. Bőrbetegségek A parazitózisok mellett gyakoriak a bőr gombás, ekcémás és hormoneredetű elváltozásai. Az ekcémás bőrelváltozások gyakran allergiás alapon alakulnak ki. Allergizálhatják a bőrt külső élősködők (bolhaekcéma), műanyagok (kontaktekcéma), vagy pl. a végbél körüli mirigyek pangó és felszívódó váladéka. A hormonális eredetű bőrelváltozások nem nedveznek, szimmetrikusak és nem viszketnek. Gyakran petefészek-, illetve heredaganat van a szőr- és bőrtünetek hátterébe, ez sebészeti ellátást igényel. 11.2.5. A kutya életkora A kutyák átlagosan 10-14 évig élnek. A kutya és az ember életkorának az összehasonlításánál a kutya 1. életéve 14 évnek, a 2. éve 7 évnek és a további évek egyenként 5 évnek felelnek meg az embernél. Pl. egy 10 éves kutya életkora megfelel 14+7+(8x5) = 61 éves ember életkorának.

132

12. Az Európa Tanács által elfogadott háziállatok (kutyák) védelméről szóló Európai Egyezmény fontosabb előírásai 1. Az állatoknak nem szabad szükségtelenül fájdalmat, félelmet vagy szenvedést okozni. 2. A tulajdonos vagy állattartó felelős állata egészségéért és jólétéért. Az állatot a fajának, fajtájának, korának és hasznosításának megfelelően kell táplálni, itatni, számára mozgási lehetőséget biztosítani, valamint az elszökését megakadályozni. 3. Csak olyan állatot szabad tenyészteni vagy szaporítani, amelyik genetikai hibától, átörökíthető betegségektől mentes, és az utódokban anatómiai, élettani vagy magatartásbeli hibák nem fognak jelentkezni. 4. Nem szabad állatokat 16 évnél fiatalabb személynek eladni a szülők vagy a szülői felelősséget gyakorlók kifejezett hozzájárulása nélkül. 5. Háziállatokkal kereskedni vagy azokat üzletszerűen tenyészteni csak megfelelő szakképesítés birtokában szabad. 6. Háziállatok teljesítményét ajzószerrel fokozni tilos. 7. Tilos kozmetikai célból sebészeti beavatkozást végezni. Különösen tiltott a farok és a fül csonkolása, a hangtalanítás műtéte és a karmok, fogak eltávolítása. 8. Fájdalommal járó beavatkozást csak állatorvos végezhet előzetes fájdalomcsillapítás, érzéstelenítés vagy altatás után. 9. Az állatokat csak indokolt esetben szabad leölni. A leölést csak szakember végezheti olyan módszerrel, amely nem okoz az állatnak elkerülhető félelmet, fájdalmat vagy szenvedést. Tilos a megfojtás, a vízbefojtás, a megmérgezés és az árammal való megölés. 10. A nemkívánatos szaporulat megelőzésére javasolt az állatok ivartalanítása. 11. Az elveszett állatok megtalálására és a tulajdonosnak való visszaadása érdekében javasolt a tartós megjelölés. Megkötve tartás 1. Az ebeket csak akkor szabad megkötve tartani, ha a tartózkodási területükön belül egy védett hely, pl. kutyaól rendelkezésükre áll. 2. A védett helynek (kutyaólnak) minden oldalról hőszigetelő anyagúnak kell lennie, és olyan anyagból kell készíteni, amely az egészségre nem ártalmas. A kidolgozásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy sérülés ne következhessen be. A hely adjon elegendő védelmet a kedvezőtlen időjárás ellen, ugyanakkor a pára ne csapódhasson le a falakon. 3. A védett hely legyen olyan tágas, hogy az állat kényelmesen fekhessen és állhasson benne, de ne legyen túl nagy sem, hogy az eb a testmelegével fel tudja azt melegíteni. A hely belülről legyen száraz, tiszta és rovarmentes. 4. A védett hely bejárata az eb testnagyságának megfelelő legyen. Csak olyan nagy bejáratot szabad hagyni, hogy az állat sérülésmentesen bemehessen. A bejáratot az időjárás kedvezőtlen hatásaitól (széltől, esőcsapódástól) védeni kell. 5. A hely talaját úgy kell kiképezni, hogy a vizelet azon átszívódjon vagy elfolyhasson. 6. A kutyaólon kívül biztosítani kell erős napsütés vagy nagy meleg esetére árnyékos helyet is a korlátozott mozgási területen belül.

133

7. Az ebet csak széles, a nyak bőrébe nem bevágó nyakörv vagy mellörv segítségével szabad megkötni. 8. A láncot vagy zsineget két forgó kulccsal kell ellátni, amely a forgás miatti megrövidülést megakadályozza. A megkötésre használt anyag legyen könnyű és olyan kiképzésű, hogy az állat ne sérülhessen meg. Lánc alkalmazása esetén a láncszemek anyagvastagsága ne legyen 3,2 mm-nél erősebb. 9. Az állat mozgásszabadsága érdekében a megkötésre használt láncot, kötelet seb. egy legalább 6 m hosszú dróthoz kell csatlakoztatni azon könnyen csúszó karikával. Ezt a futóvezetéket úgy kell elhelyezni, hogy annak mindkét oldalán az eb legalább 2,5 m szélességben szabadon mozoghasson és a védett helyét is könnyen elérhesse. 10. A mozgási területen ne legyen semmiféle olyan anyag vagy tárgy, ami a mozgást korlátozza vagy sérülést okozhat. Az ürüléket rendszeresen el kell távolítani. Zárt területen való tartás 1. A kutyát csak akkor szabad nyitott vagy részben nyitott kennelben tartani, ha a zárt térben vagy ahhoz közvetlenül csatlakozva egy védett tér (kutyaól) is rendelkezésre áll. A védett térnek meg kell felelnie a kötött tartásnál előírt feltételeknek. 2. Az alapterület a kutyák számának és fajtájának feleljen meg. A legkisebb szélesség legalább az eb testhosszúsága legyen. Egy közepes nagyságú, 20-30 kg testtömegű állat részére a védett területen kívül legalább 6 m2 területet kell biztosítani. Minden további ugyanott tartott eb számára – az anyjukkal együtt tartott kölyök kivételével – újabb 3 m2 hely szükséges. 3. Az egészségre ártalmas anyagot az építéshez nem szabad használni, továbbá a padozatot, az oldalfalakat és minden berendezést úgy kell kiképezni, hogy azok sérülést ne okozhassanak. Az oldalfalaknak olyan magasaknak kell lenniük, hogy az állatok ki ne ugorhassanak. Legalább az egyik oldalon kilátást kell biztosítani. Amennyiben a padozat jó hővezető, biztosítani kell a védett területen kívül melegpadlóval borított fekhelyet. A padozatot olyan anyagból kell készíteni és úgy kialakítani, hogy a nedvességet beigya vagy arról elfolyhasson. A kennelt szárazon, tisztán és rovarmentesen kell tartani. 4. A kennelt az erős napsugárzástól védeni kell, és biztosítani kell, hogy mindig legyen benne árnyékos hely. 5. Az állatokat a kennelben nem szabad megkötve tartani. 6. Azonos nemű, ivarérett, korábban együtt nem tartott ebeket ugyanabban a kennelben csak ellenőrzés mellett szabad összezárni. 7. Ha több box van egymás mellett, akkor azokat úgy kell elválasztani, hogy az állatok egymáshoz ne ugorhassanak át vagy ne tudják egymást megharapni. 8. Az előzőekben leírt követelmények a szilárd építésű kutyaházakra (épületben elhelyezett boxokra) is vonatkoznak. Ezekben megfelelő világításról is gondoskodni kell. Az ablakfelület a padozat nagyságának legalább egynyolcada legyen. Az épület megfelelő szellőztetését biztosítani kell. Egyéb módon való tartás Ha az ebet szabadon vagy fészerben, pajtában, nem használt istállóban, raktárhelyiségben vagy hasonló helyen tartják, biztosítani kell számára egy búvóhelyet. Ennek meg kell felelnie a kötött tartás során leírt feltételeknek. Meleg évszakokban 134

elegendő a fedett területen egy száraz, huzatmentes, izolált padozatú hely. Ha az ebet megkötve tartják, a kötött tartásra vonatkozó követelményeket kell megtartani. Gondozás és ápolás 1. A tulajdonos vagy a gondozással megbízott személy köteles naponta legalább egyszer az eb állapotát, ellátását és a megkötésre szolgáló eszközök állapotát ellenőrizni és a hiányosságokat kiküszöbölni. 2. Az etető- és itatóedényeket tisztán kell tartani, amihez csak egészségre nem ártalmas anyagokból készül, valamint sérülést nem okozó eszközöket szabad felhasználni. Friss ivóvíznek minden időpontban elegendő mennyiségben rendelkezésre kell állnia. 3. Azoknak az ebeknek, amelyeket megkötve vagy egyéb módon elzárva tartanak, naponta legalább 60 perc szabad mozgást kell biztosítani. Tiltó előírások 1. Tilos megkötve tartani a.) fojtó vagy szöges nyakörvvel az állatokat, b.) vemhes szukákat a vemhesség utolsó harmadában, c.) szoptató szukákat, d.) beteg ebeket. 2. Tilos tartósan nedves időjárás esetén megkötve vagy nem fedett kennelben tartani az állatokat.

135

13. Az ebtartásra vonatkozó hazai jogszabályok 13.1. Bejelentési kötelezettség, nyilvántartás Az eb tulajdonosa (illetőleg a tulajdonos törvényes képviselője) köteles haladéktalanul, de legkésőbb 8 naptári napon belül az eb tartási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzője által az ebek nyilvántartásával megbízott hatósági állatorvosnak bejelenteni, ha az állata: a.) a három hónapos kort elérte, b.) elhullott, vagy elveszett, c.) tartási helye három hónapnál hosszabb időre megváltozott vagy d.) új tulajdonoshoz került. A bejelentésnek az ebtulajdonos adatain kívül (név, lakcím) az eb azonosítási adatait (fajtáját, születési évét, nemét, színét, ha van jelölési számát) is tartalmaznia kell. Az 1. bek. c.) és d.) pontja esetén a változást az új tartási helyen az ebnyilvántartással megbízott hatósági állatorvosnak is be kell jelenteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a veszettség elleni oltás legutóbbi dátumát. 13.2. Ebtartási szabályok a közterületen, lakóingatlanok közös használatú területein Közterületen, a lakóház udvarán, valamint közös használatú helyiségben az ebet pórázon kell vezetni oly módon, hogy az eb kísérője képes legyen az ebet fizikailag korlátozni, személyek testi épségének veszélyeztetésében és vagyontárgyak rongálásában meggátolni. Harapós vagy támadó természetű ebet a marás lehetőségét kizáró zárt szájkosárral kell ellátni. A felsorolt kutyafajtáknál a szájkosár használata kötelező: 1. német-boxer 10. berni pásztorkutya 2. dobermann 11. fekete terrier 3. dog 12. cseh farkaskutya 4. bullterrier 13. akiták 5. staffordshire terrier 14. komondor 6. délorosz juhászkutya 15. német juhászkutya 7. kaukázusi juhászkutya 16. óriás schnauzer 8. moszkvai őrkutya 17. kuvasz és 9. lengyel hegyi pásztorkutya és a felsorolt kutyák keverékei Bekerítetlen ingatlanon ebet szabadon tartani tilos. Harapós vagy támadó természetű eb kizárólag az eb kiszabadulását biztosan megakadályozó módon, bekerített és lezárt helyen tartható megkötés nélkül. A telep, a ház (lakás) bejáratán a harapós ebre utaló megfelelő figyelmeztető táblát kell szembetűnő módon elhelyezni.

136

Ha a harapós vagy támadó természetű eb tulajdonosa a (3) és (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket hatósági figyelmeztetés ellenére megszegi, el kell rendelni az ingatlanról az eb eltávolítását. Az eb tulajdonosa köteles biztosítani, hogy ebe a közterületre felügyelet nélkül ki ne juthasson. A kóbor, gazdátlan ebek esetén való eljárást a gyepmesteri feladatokról szóló rendelet szabályozza. Az ebek szabadon mozgásának biztosítása érdekében a jegyző, a rendőrkapitányság és a terület fenntartója, tulajdonosa véleményének meghallgatása után az ebek póráz nélküli futtatására – a területi adottságok figyelembevételével – forgalommentes területet jelölhet ki. E területek takarításáról és időszakonkénti fertőtlenítéséről a polgármesteri hivatal gondoskodik. A kijelölt ebfuttatók helyét közérthető módon meg kell jelölni és a helyben szokásos módon az ebtulajdonosok tudomására kell hozni. Nem szabad ebet beengedni, illetőleg bevinni – az üzemeltető által meghatározott feltételek mellett a vakvezető kutya kivételével – a.) a vendégforgalmat lebonyolító helyiségekbe, az élelmiszer elárusító üzletekbe b.) az élelmiszeripari üzemekbe, a játszóterekre, az egészségügyi és kulturális intézmények területére, a bölcsődékbe, az óvodákba, az iskolákba, a strandokra, a sportlétesítményekbe, a diák- és munkásszállásokra, az ügyfélforgalmat lebonyolító közintézmények és piacok területére. Ebet csak olyan vendégforgalmat lebonyolító helyiségekbe, szállodákba és kempingekbe szabad bevinni, ahol az ebelhelyezés közegészségügyi feltételei biztosítva vannak. A képviselő testület egyes sétányok, parkok, játszóterek területére az ebek bevitelét megtilthatja, mely esetben a területet a tilalomra vonatkozó közérthető jelzőtáblával kell ellátni. Amennyiben az iskolák, bölcsődék, óvodák, kórházak, szanatóriumok vagy hasonló intézmények, valamint játszóterek szomszédságában tartott eb a csendet tartósan háborítja, vagy egészséget veszélyeztet, kötelezni kell az ebtulajdonost az ebnek az ingatlanról való eltávolítását. Erdőterületen ebet szabadon engedni tilos. Közforgalmat lebonyolító járművön ebet szállítani szájkosár és póráz nélkül tilos. Élelmiszert szállító járművön ebet szállítani tilos. Ebet felvonón csak külön menetben szabad szállítani. Ebek ürítése közterületen csak az erre kijelölt helyeken, továbbá a járda melletti víznyelőbe engedhető meg. Bármely más helyen az általuk okozott szennyezés eltakarításáról az eb sétáltatója köteles haladéktalanul gondoskodni. 13.3.Ebtartási szabályok a lakóingatlanon belül: Több lakást magába foglaló lakóházban lakásonként – amennyiben a tartási feltételek biztosítottak – csak egy eb tartható, a 3 hónapos kort be nem töltött esetleges szaporulatával.

137

Kérelemre – ha a tartás feltételei azt lehetővé teszik – a jegyző egynél több eb tartását is engedélyezheti. Az engedély megadása előtt be kell szerezni az eb fajtája és törzskönyve szerint illetékes egyesület vagy Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete javaslatára, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a hatósági állatorvos véleményét. Valamennyi feltétel biztosítása esetén az engedély kiadása nem tagadható meg. Társbérlet, albérlet és bérlőtársi viszony esetén az ebtartáshoz a társbérlő, a főbérlő, illetve a bérlőtárs előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. Hozzájárulás hiányában az ebnek a lakásból való eltávolítását el kell rendelni. Az eb tulajdonosa köteles ebét úgy tartani, hogy az eb: a.) A házban, vagy annak szomszédságában lévő lakók nyugalmát ne zavarja b.) anyagi kárt ne okozzon, c.) testi épséget, egészséget ne veszélyeztessen Ha az ebtulajdonos az (1) bekezdésben előírt tartási feltételeket nem biztosítja, el kell rendelni az ebnek a lakásból, lakóházból való eltávolítását, vagy más módon kell intézkedni a panasz okainak megszüntetéséről. Ebtenyészetet (kettő vagy több szukából álló, rendszeresen kölykező ebállomány), ebmegőrzőt létesíteni, fenntartási – ha annak technikai feltételei biztosíthatók – csak a jegyző engedélyével szabad. Az engedélyt kérő köteles beszerezni közvetlen szomszédainak és az ingatlan tulajdonosának írásbeli hozzájárulását. Az engedélyezés előtt ki kell kérni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a hatósági állatorvos véleményét. Ebtenyészet engedélyezéséhez az eb fajtája és törzskönyve szerint illetékes egyesület vagy a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete által kiadott tenyészalkalmassági igazolvány szükséges. 13.4. Állatvédelmi rendelkezések: Az ebbel szemben emberséges magatartást kell tanúsítani, ezért tilos: a.) az ebnek bármilyen eszközzel és bármilyen módon való kínzása, b.) az ebnek a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni, teljesítménye fokozása céljából ajzószer alkalmazása. c.) ebek egymásra uszítása. Tilos az állatok között olyan viadal, az állatok egymás elleni uszításával olyan küzdelem (a továbbiakban együtt: állatviadal) szervezése, tartása, amely az állatok sérülését vagy elpusztulását okozhatja. Tilos állatviadal céljára: a.) állatot tartani, tenyészteni, idomítani valamint más személynek átadni vagy forgalmazni b.) épületet vagy egyéb helyet, anyagi eszközt más személy rendelkezésére bocsátani. A tilalom nem vonatkozik a külön jogszabályok alapján az állatoknak vadászaton való alkalmazására. Tilos a bandog és a pit bullterrier küzdő eb országba való behozatal, tenyésztése.

138

Az ebtulajdonos köteles ebét fajtájának, nemének, korának megfelelően kielégítő módon tartani, gondozni, megbetegedése esetén gyógyításáról gondoskodni. Ha az ebtulajdonos nem szándékozik az ebét tovább tartani, köteles elhelyezéséről (eladás, elajándékozás stb.) gondoskodni. Eben fájdalommal járó beavatkozást – az állattartás körében szokásos beavatkozások kivételével – csak az eb előzetes érzéstelenítése után állatorvos végezhet. A beavatkozás érzéstelenítés nélkül csak akkor történhet, ha az érzéstelenítés az állatorvos véleménye szerint az állat életét veszélyeztetné. 13.5. Közegészségügyi és állategészségügyi rendelkezések: Minden három hónaposnál idősebb ebet a tulajdonosa köteles évenként, a három hónapos kort elértet 30 napon belül, a saját költségére állatorvossal veszettség ellen beoltatni. A veszettség elleni védőoltás történhet: a.) a lakóterületen szervezett oltások keretében az oltás elvégzésére kijelölt állatorvos útján, melynek időpontjait és helyeit a polgármesteri hivatal a helyben szokásos módon közzéteszi, b.) hatósági jogkörrel felruházott állatorvos útján. A veszettség elleni védőoltás megtörténtéről az állatorvos az eb tulajdonosa számára igazolást ad, a polgármesteri hivatal az eb nyakörvére fűzhető, évente változó színű, oltást igazoló bilétát is adhat ki. Az eb tulajdonosa köteles: a.) ebét higiénikus (egészségügyi szempontból megfelelő) körülmények között tartani, külső élősködők észlelése esetén azok irtásáról gondoskodni, b.) a bélférgesség gyanúját az állatorvosnak azonnal bejelenteni, annak gyógykezeléséről gondoskodni. A mezőgazdasági állattartó telepen tartott ebnél, a pásztor és vadászebeknél, valamint a lakásban tartott ebeknél minden évben belső élősködőkre irányuló bélsárvizsgálatot kell végezni. Ha a bélsárvizsgálat eredménye szerint az eb az ember egészségére különösen veszélyes galandféreggel fertőzött, az ebtulajdonos nevét és címét közölni kell az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területi intézetével. A bélsárvizsgálatot az ebtulajdonosnak kell kezdeményezni. Ha az állatorvos az eben gümőkórra utaló kóros tüneteket észlel, köteles az eb kártalanítás nélkül történő elkobzásának elrendelését a polgármesteri hivatalnál kezdeményezni. Gümőkórban beteg eb elkobzásáról az ebtulajdonos lakhelye szerint illetékes Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes intézetét értesíteni kell. Aktív gümőkórban szenvedő személy környezetében élő ebet a környezetvizsgálatot végző orvos köteles bejelenteni a területileg illetékes hatósági, illetve önkormányzati állatorvosnak, aki az eb gümőkórra irányuló vizsgálatát elvégzi. Veszett, veszettségre, vagy annak fertőzésére gyanús ebbel való elbánás tekintetében az Állategészségügyi Szabályzatban foglaltak szerint kell eljárni,. Embert mart eb tulajdonosa, illetve az eb felügyeletét ellátó személy köteles a marás megtörténtét - a megmart ember, valamint saját személyi adatainak közlésével – az ebtartás helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak és az Állami Népegész-

139

ségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetének haladéktalanul bejelenteni és ott a veszettség elleni oltás igazolását bemutatni. Azt az ebet, amely embert mart a hatósági állatorvos 14 nap megfigyelés alá köteles helyezni. A megfigyelést – melynek költségei az ebtulajdonost terhelik – az ebtulajdonos házánál, vagy az általa megjelölt helyen kell végrehajtani. A megfigyelés tartama alatt az ebet megkötve vagy bezárva kell tartani. Ha az eb megfigyelése az ebtulajdonos házánál köz- és állategészségügyi érdekek sérelme nélkül nem vihető keresztül, akkor az ebet a Gyepmesteri Telepen kell a tulajdonos költségére megfigyelés alá helyezni. A hatósági állatorvos és a Gyepmesteri Telep vezetője az ebmegfigyelés eredményéről a megmart egyént és annak lakóhelye szerint illetékes Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot, továbbá az ebtulajdonost értesíteni köteles. A hatósági állatorvos kezdeményezésére a környezetére folyamatosan veszélyt jelentő eb esetében a jegyző elrendelheti az embert mart eb elkobzását. Az elhullott állatot (veszélyes anyag) tilos a háztartási szemétbe (kukába) tenni. Az 50 kg-nál kisebb súlyú hullát a tulajdonos a saját telkén eláshatja. Ennek hiányában (vagy ha azt nem akarja tenni) a helyi önkormányzat által kötelezően fenntartott ártalmatlanító helyre (hullaemésztő verem, dögtér, hullabegyűjtő, gyepmesteri telep) kell a hullát elszállítani a tulajdonos saját költségén.

140

„A KUTYA 10 KÉRÉSE AZ EMBERHEZ” 1. Minden elválásunk – még ha rövid időre is hagysz magamra – fájdalmas nekem. Kérlek, vedd ezt fontolóra, mielőtt magadhoz veszel. 2. Ne szidj és ne büntess szigorúan. Neked van munkád, szórakozásod, több barátod és célod, - de nekem csak Te vagy. 3. Kérlek, adj elegendő időt arra, hogy megértsem, mit vársz tőlem. 4. Mielőtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyedén összeroppanthatnám a kezedet, -- mégsem tennék olyat soha. 5. Kérlek, néha beszélj hozzám. Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangodat és a hangsúlyodat jól ismerem. 6. Gondolja arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy időnként erdőnmezőn mozoghassak, futkározhassak, - ezt jót tesz Neked is. 7. Kérlek, ne sajnáld tőlem a jó falatokat. Legjobban akkor ízlenek, amikor Tőled kapom, - igyekszem megszolgálni érte. 8. Te vagy az én gazdám, és nem mások. Ezért kérlek, ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak vagy nekik bohóckodjak, - s ne alázz meg előttük. 9. Ne feledd, hogy idővel nekem is kialakulnak egyéni tulajdonságaim, szokásaim és érzelmeim. Fogadd el, hogy számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint Neked a sajátjaid. 10. Kérlek, gondoskodj rólam, ha beteg vagy öreg leszek, - hiszen Te is öreg leszel egyszer…

141

Felhasznált és ajánlott irodalom Sárkány, P. (szerk.: 1972): A kutya tenyészése, tartása, kiképzése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Sugár, L. (szerk.: 2000): Vadbetegségek. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Zöldág, L. (szerk.: 1998): A kutya tenyésztése és egészségvédelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

142